Adatlap: 30 éves, 166 cm-s, 55 kg-s lány. Fotó az adatlapján: mindhárom egészalakos, amelyek egy göndör, szôke, hosszú hajú lányt ábrázolnak: teljesen normális testalkat – van cici, gömbölyû fenék, nem nádszál kisasszony, de nem is dagi. Arca – fôleg mert bukok a göndör hajra s az igen feljavítja a szememben – kedves, kicsit kislányos. Gondolkodás nélkül írok neki, mégha már van is pár levélke a fiókjában: fájni nem fog, ha nem válaszol, de az esélyt nem hagyhatom ki. Pár nap múlva érkezik is a válasz. Pozitívan meglep, hogy egyáltalán kaptam. A szokványos ismerkedési körökkel senkit sem szeretnék untatni – hamar eljutottunk a telefonszám cseréig. A beszélgetés 1 semleges hangú, viszonylag kellemes volt.
15 perc puhítás után rátérek a lényegre: találkozni kellene. Pest megyei, kocsija van és azzal jön be – de csak egy darabig., mert utálja a székesfôvárosi közlekedési morált. Egye fene – gondoltam magamban – most lovag leszek és érte megyek a város egyik fô bejárata melletti nagy parkolóba, ahol átül hozzám , hogy így közelítsünk meg egy vendéglátóegységet.
Hibát persze elkövettem itt is és nem kérdeztem meg, hogy milyen autóval jön. De ezért már nem volt kedvem visszahívni: csak megtalálom! Péntek este 8 óra előtt 5 perccel érkeztem meg. Betolattam és vártam. Nézelődni kezdtem, hátha kiszúrom, ámbátor a sötétben erre túl sok esély nem adódott. Meg akartam várni pontosan a 8-at és akkor megkérdezni, hol van. Miközben tétlenül üldögéltem kiszúrtam, hogy velem szemben egy kis Corsa-ban má várakozik valaki. Arcát nem tudtam a sötét miatt kivenni, tán azt is csak sejtettem, hogy nô, ám nem nagyon valószínűsítettem, hogy az én prédám lenne, mert igen nagy méretekben gömbölyödött ott a gépjárműn belül, sőt, mintha még vmi kontyszerûséget is láttam volna feje tetején a hosszú göndör fürtök helyett!
Végre elérkezett a várva várt 8 óra! Telefon kézbe, szám tárcsáz, kicsöng, s hirtelen meglátom: a szemben lévő megtermett tulajdonosú kocsiban valami elkezd villogni. Szerényen felmutatja felém a rázkodó mobilját. Leesett állal mászok ki s teszi ugyanezt ő is. “Jobban írva”: teszi ezt �? is (megérdemli a nagy �?-t méretei miatt)! Nem akarok túlozni, de alig ismertem rá! Legalább +10 kiló nehezedett rajta, a szép göndör haja helyén valami felnyírt, felül vidéki öregasszonyosan rövidre és dauerba vágott “hajköltemény” díszelgett. Viaskodott bennem az úriember ill. az átvágott srác: elküldjem a fenébe vagy tegyek úgy mintha mi sem történt volna. Vegyek el az életemből 1-2 órát feleslegesen, mert tudom, hogy ezzel nem akarok többet találkozni? Bemutatkoztam. �? is.
– Akkor hova megyünk? – kérdezte.
– Ó, volt egypár jó ötletem, hogy hova ülhettünk volna be – válaszoltam.
– Ez azt jelenti, hogy nem megyünk?
– Egyenlőre tűnődök, hogy hova tűnt szőkeséged meg a göndörséged, amiket a képeken láthattam… – a testsúlygyarapodásra már nem mertem rátérni.
– Ja, azóta levágattam. Nem mondtam?
– Nem került szóba. De igen eltér a mostani állapot a fényképeken láthatótól.
– Igen.
– Akkor miért azokat a képeket raktad fel?
– Mert ezek tetszenek.
Itt kivágta a biztosítékot. Portfóliót akar odafent építgetni vagy ismerkedni szeretne s pasit találni magának? Hogy képzeli az ilyen, hogy ezt valaki lenyeli szó nélkül? Elcseszte az estémet. Dühös lettem.
– Közbejött valami, ne haragudj. Most kaptam egy telefont és mennem kell.
Otthagytam. Püffögjön magában, szidja a férfiakat és az egész internetes társkeresést, meg azt, hogy mennyi tapló pasi található itt. Remélem egy ránccal több gyűrődőtt bele az arcába, hiszen a ráncok emlékeztetik a lelket, hogy hol járt.