Archive for » május, 2008 «

Miből sejthetjük, hogy kudarcba fulladt a randink? (fiúknak)

Sajnos tény, hogy sok netes randi végződik kudarccal. A csodaszernek hitt ismerkedési fajta sem teszi könnyebbé és sikeresebbé az emberek párkeresési akcióit. Jópáran azért regisztrálnak, mert egyes ismerőseik itt jöttek össze párjukkal, így – mint bizonyított eljárást – ők is ki akarják próbálni. ?m arról már nagyon ritkán szól a fáma, hogy a jó párkapcsolatig mennyi kellemetlen és felesleges randit kellett átvészelni!

Most a férfiak számára szeretnék egy kis összefoglalót adni a lányok viselkedéséből és kijelentéseiből, hogy tudják mikor nem érdemes tovább erőltetni az udvarlást.

more…

Category: Elmélet  328 Comments
Vonzó lány adatlapok készítése

Nem nehéz olyan lány adatlapot kreálni egy-egy netes társkereső oldalon, amire nem fognak írni elszánt férfiemberek, akik a szöveg- és fényképmentes adatlapokra is képesek valami sablonlevélkét küldeni! Fotós – méghozzá egyértelműen modellt ábrázoló, nagyon-nagyon-nagyon beállított – adatlapok meg aztán pláne tonnaszám kapják a jelentkezőket, pedig 3 km-ről is bűzlik, hogy egy szórakozni vágyó csibész kamuja.

Alaptézisként elmondható, hogy egy jó külsővel rendelkező lány, ha felrakja fotóit, akkor máris elintézte a munka dandárrészét. A férfiak vizuális típusok, így egy csinos hölgy látványa azonnal beindítja náluk a vadászösztönt. A lelki összhangot is keresőknek pedig olyan szöveget kell összehozniuk, amely sokat elárul írójukról! Ha nem adják ki magukat az emberek nem is lesznek képesek megfelelő stílusú partnert találni.

more…

Category: Elmélet  1,015 Comments
Nekem sem egyszerű… (5)

Online közvetítés egy kapcsolat alakulásáról 3.

Online Randi News jelenti: A vasárnap esti – ügydöntő – randi jól sikerült. Kellemes helyen töltöttük, neki is tetszett, jól elbeszélgettünk, talán egy kicsit közvetlenebbül, mint szombaton este: talán lehullott rólam a drukk és ő is egy kicsit spontánabb volt. Párszor átöleltem – finoman, mintha önkéntelen mozdulat lett volna – s érezhettem fantasztikus testének finom hajlatait. Fáradt volt: nem szokott hozzá a sok bulihoz – a péntek és szombat este kimerítette, így nem húztam sokáig: hazavittem este 10-re.
Most nem hagytam ki: megnéztem a fenekét! Mit is mondjak: itt sem okozott csalódást! Kerek, de nem nagyon, nem lapos, de nem is nagy, finoman körte, kedvesen gömbölyödik, de nem harsányan kemény s sportos, a pont nekem való kategória.
Már nem szerencsétlenkedtem el, nem adtam esélyt a hezitálásra, saját magamnak a kínzására és marcangolására – végre egy előbújt a gyakorlott énem: ott az elválásnál rákérdeztem, hogy volna-e kedve kedden moziba jönni velem? Egyenes kérdés és egyenes válasz.
Volt.
Kedden este kérem szépen mozi! :-)

Nekem sem egyszerű… (4)

Online közvetítés egy kapcsolat alakulásáról 2.

Ma – átbeszélve a tanácsadóimmal a helyzetet – elhatároztam, hogy nem húzom tovább a szombat esti találkozásom eredményének ill. a lány érzéseinek kiderítését: felhívom “spontánul” 6 körül és javasolok neki egy kis laza találkozást egy cool helyen. Ha eljön, akkor jó, ha nem ér rá és még egy másik időpontot sem javasol, akkor ugrott a szerelem és maradok-sztorizok tovább.
Nem mondom azt, hogy nem dobogott 10%-kal magasabb frekvencián a szívem, nem mondom azt, hogy nem izgultam, de meg kellett tennem, hogy pontot tehessek a szombat este elkezdett mondat végére.
Talán szerencsém volt azzal is, hogy napközben Velencei tónál voltam, napoztam, fürcsiztem és kiszívott mindkettô: égett bôröm fájdalmának enyhítése céljából bevetettem magam 1 kád hideg vízbe s az is lazított rajtam egy picit. ?gy már nem is remegett annyira a hangom. :-)
Tárcsáztam: az 5. csengés után már azt hittem, hog a legszánalmasabb véget fogom megnyerni, amikor már nemhogy visszautasít, de annyira sem méltat, hogy felvegye. De aztán jött a katt és beleszólt. Elsô sziklagörgeteg elindult a szívemrôl lefelé. Elbeszélgettünk mindenfajta semleges témákról, szóba került a tegnapi partyja, az én mai napom, a leégésem és a barnulásom, amire kíváncsivá vált:
– Nem hiszem, hogy annyit barnultál volna ma, hogy utolérj engem – mondta.
– Nem hiszed? Gyere és ellenôrizd le személyesen! – riposztoltam
– ?, nem…
– Pedig – s itt volt a nagy alkalom ill. pillanat, amikor eldôl minden, amikor kiderül, hogy fekete avagy fehér, széna vagy szalma, menny vagy pokol, élet vagy halál, 100 blognyi magány vagy dícsô happyend – épp azt szeretném megkérdezni, hogy mit szólnál ahhoz, ha egy laza találkozó keretében összefutnánk? Kiugranék érted úgy 8 körül és elmennénk egy nagyon klassz kis kilátóhelyre sétálni, majd fagyizni, miután már enyhült egy picit ez a hôség?
Az idô gyorsan futó lábai elé ebben a pillanatban kiöntöttek 3 hordónyi enyvet: mint a Matrixban, láthattam volna a felém repülô puskagolyót.
– Tetszik az ötlet.
Puskagolyó becsapódott. Hirtelen szabadonengedték a fehér galamobokat a fürdôszobámban, eldurrantak a petárdák, megszólalt az égi zene! Igen, találkozunk! Hurrá!

Gyermekes anyák társkeresőkön elkövetett hibái

Meglepő számomra – aki teljesen konzervatív gyermeknemzés dolgában -, hogy sok, túl sok gyermekes és egyedülálló anyuka van. Pelenkáskoromban is már úgy képzeltem, hogy olyan nő fog nekem gyereket szülni, aki iránti érzéseimben halálbiztos vagyok. Soha nem hagyom/hagyhatom el a gyerekeimet s őket mindenáron együtt neveljük fel. Talán ebben az elgondolásomban megerősített az a tény, hogy én is csonka családban nőttem fel: tudom elég közelről, hogy ez mit jelent!
Ahogy egyre többet tapasztaltam, próbálkoztam egy békés és nyugalmas kapcsolatot megvalósítani – tán saját vad és nyughatatlan természetem, torz értékítéletem, a felelősségtől való túlzott félelem, érettlenségem vagy csak a pechem miatt – annál inkább elkerült a siker.
Sokan tán az első hosszútávú párkapcsolataikban úgy érzik, hogy megtalálták az igazit – ha a második vagy a harmadik lány/srác beváltja az elképzelések nagyját, akkor máris fiatalos hévvel belevágnak a házasságba és a gyermeknemzésbe. Aztán ahogy kezdenek igazán felnőtté válni ezek az emberek – úgy alakul át a gondolkodásmódjuk, elvárási preferenciáik és jönnek rá arra, hogy túl gyorsan választottak: egyrészt nem éltek, másrészt nem próbálták ki magukat mással. A konfliktusok pedig dagadnak, a szeretet – ellentétben a klímánkkal – csak hűl, a szürke hétköznapok pedig gyilkosokká válnak. Innentől kezdve csak az a kérdés, hogy mikor fog belépni és melyik oldalon az a bizonyos harmadik, aki egy gyutacsként fogja felrobbantani ezt a fiatalos hévből és türelmetlenségből és optimizmusból összehozott házasságot. Az esetek többségében ilyenkor az asszony marad egyedül a gyerekével s rá hárul az az igen nehéz, esetenként pedig lehetetlennek tűnő feladat, hogy magának partnert találjon, aki elfogadja a gyermekét is.
A társkereső oldalakon sok ilyen magányos anyukát találhatunk. A hibákat ők is elkövetik – ahogy gyermektelen sorstársaik is – csak elég speciálisakat. Szeretném ezzel a bejegyzéssel segíteni őket, hogy párkeresésük ezen a fórumon könnyebb és sikeresebb lehessen.

Hibák, amik elrémíszthetik a férfiakat:
– fotókon nagyon előtérben van a gyermek és háttérben az anyuka
A pasik, bármily egyszerűen és tán túl kegyetlenül hangzik is, de nőt, partnert keresnek maguknak, nem pedig gyermeket. Fokozva a kegyetlenséget, nem is szereteik igazán más ffi gyerekét felnevelni. Ezt bevállalni csak úgy tudják, ha már nekik is van, így azonos “hátránnyal” indulnak, vagy az “áldozatért” cserébe kapnak valamit – egy olyan nőt, aki szépségével, érzelmeivel, ragaszkodásával, egyéniségével szerelembe ejti őket. De akkor is elsősorban egy nőt keres a pasi, vele akar kapcsolatra lépni, s majd ha az elrabolta a szívét és komolyra fordul a helyzet, akkor szeretne foglalkozni a gyermek “problémájával”.
?gy az a jó ebben a helyzetben, ha korrektül szerepel a gyermek ténye az adatlapon, de egyébként nem állítjuk falként a két felnőtt közzé: sok nő olyan fotót tesz fel “magáról”, amin elbújik a gyerek mögé. Tragikus a helyzet, ha csak ezt láthatja a delikvens – ez azt sugalja, hogy az asszony nem egy tartós párkapcsolatot, szerelmet keres magának, hanem egy apát a gyereknek. S csodálkozik, ha ilyenkor egyáltalán nem érkezik levél avagy igen “érdekes” egyénektől… A társkeresô oldalak nem közösségépítô site-ok! Nem egy iwiw, ahol régi ismerősők, rokonok számára kell prezentálnunk eddigi életünket, magunkat és ha van gyermek, akkor azt is bemutatni. Itt mindenki partnert keres saját részre: cél magunk “eladása” korrektül, de hatékonyan! Tehát, ha fotók, akkor lehetôleg ne legyen gyermek rajta! Ha a pasi érdeklôdik, meg lehet mutatni, ám elsô körben nem ez a lényeges.

– Szöveg:
“Nevelgetem 4 éves kicsi fiam, egy hangulatos házban, és élvezem az életet, s ahogy mondani szoktam: jóképű legyen, sokat keressen, és imádja a gyerekeket, de igazán csak az a fontos, hogy rendes legyen, és a fiam úgyis szelektál helyettem is.”
Igen, kijött a farbával: legyen fullos pasi és még könnyedén elviselje más gyerekének a meglétét is, sôt, vágyjon rá!

“Mit is írjak? 29éves leszek, van egy 4 éves kisfiam. ?ltalában vidám, őszinte ember vagyok, utálom a hazugságot…..a többit majd talán…”
Uncsi: az egyetlen információ magáról az, hogy van egy gyereke? A többi semmitmondó általánosság, kb. mintha azt írta volna, hogy két keze van és két lába…..

“Amint a személyes adataimból láthattad, elváltam, gyermekemet egyedül nevelem, sokat csalódtam és mostmár keresem azt az embert, aki mellett boldog lehetek végre.”
– gyermekes lúzer. Süt ebbôl a 2 mondatból a megkeseredettség és az unalom.

“Naplóbejegyzés: Ma reggel sem várt egy levél sem. Kezd unalmassá válni. Pedig én írtam sokaknak, becs szó. Kedves barátném kifejtette, biztos azért mert én nevelem a kisfiam :( Én eddig azt hittem attól jobb vagyok, hogy van egy gyerekem – lehet tévedtem.”
– elég nagyot. Mindenki saját és boldog családra vágyik. Nem az szerepel a fiatalok álmaiban, hogy majd ha elérem a 35-öt, akkor keresek magamnak egy gyermekes, elvált anyát és felnevelem más ffi gyermekeit. Ez egy tolerálni való hiba, amivel együtt kell majd élni. Csak már szintén elvált apukák ill. gyermektelen de valami gonddal rendelkező férfiak vállalják be alapból ezt a szituációt. Az életben persze más: pl. egy munkahelyen dolgozók beleszerethetnek csak úgy egymásba, de hogy egy ismeretlen embernél eleve így keressen rá egy jó pasi nôre, az elég érdekes.

“EGYEDÜL NEVELEM 14 ÉVES FIAMAT. OLYAN T?RSAT KERESEK AKI VELE EGYÜTT ELFOGAD ÉS CSAL?DKÉNT TUDN?NK ÉLNI. SZÉPARCÚ N? VAGYOK. NINCS RÓLAM
KÉP A NETEN DE AKI KOMOLYAN MEG AKAR ISMERNI ANNAK KÜLDÖK MAGAMRÓL.”
Itt inkább a fénykép nélküliséget emelném ki: miért kell imádkozni valakinek, hogy ugyan mutassa meg magát? Rengeteg idôt pazaroljanak el levelezésre, miközben nem is biztos, hogy tetszeni fognak egymásnak? Kérem szépen ezt azért átgondolni! Ennyire nem lehet valakinek szegényes az igényszintje, hogy teljesen mindegy legyen a másik fizimiskája! S a hölgynek sem lehet mindegy, hiszen ki is emeli arcának szépségét! Tessék megmutatni!

Category: Elmélet  1,303 Comments
Nekem sem egyszerű… (3)

Online közvetítés egy kapcsolat alakulásáról 1.

Tegnap este végre volt egy igazi randim. Igazi alatt azt értem, hogy olyan lánnyal találkozhattam, aki az első pillanattól kezdve megragadta képzetem, aki szép, aki izgalmas, akit az utolsó porcikájáig szeretnék. Kétség egy szál sem volt csak az egyértelmű vágy rá. Megdöbbentő, hogy mennyivel kellemesebb így randizni valakivel ill. mennyivel felelősségteljesebb – a kockázat izgalmassá teszi. Tétje lett hirtelen az estének s bár a gyakorlat is sokat jelent, mégis izgultam, mégis sokszor kerestem a szavakat és néztem a gyönyörű szemébe. Az ilyen típusú ösztönös csodálatot hívják kémiának…
Amiket mesélt magáról, életéről, hobbijairól, kapcsolataiból és azok kudarcairól, mind belepasszolt abba a nagy “Elvárások” könyvbe, amivel nekiindultam anno. Ó, persze most nem regényt írok, amiben jól mutatna, hogy 100%-osan minden úgy volt, ahogy meghatároztam, de a lényegi elemek stimmeltek. Hasonló hibákat élt meg/követett el kapcsolataiban, mint én, hasonló ideig tartott, hasonló tervei vannak, sportolt, sok dolgot szívesen kipróbál – sajnos még síelni is tud és szeret (amit én utálok) – de a legfontosabb, hogy mosolygós, jókedvű, árad belőle a derű és a felszabadultság!
Oroszlán a lelkem – mint ahogy a szörnyű emlékű első hosszútávú kapcsim is az volt – így sejtéseim lehetnek, hogy mit produkálhat a magánéletben: uralkodni vágyik. Rajtam meg is tehetné, mert annyira tetszik, hogy a piros szőnyeget a nyelvem helyettesítené a lábai alatt. Annyira tetszik az arca, a kisugárzása, hogy szinte el is felejtettem megnézni a fenekét! Ez nálam nagy szó! Persze a randi végén azért ezt pótoltam – s sportos előéletéből kiindulva – ott is rendben van minden!
Hm. Ma este – megvitatva tanácsadóimmal az ügyet – felhívom és meginvitálom egy fagyira egy különleges kilátóba: csak úgy hirtelen és spontánul. Ez lesz a döntő! Nem akarom sokáig húzni, nem akarok taktikázni, mert ha szimpi vagyok neki, akkor eljön elvileg – ha valóban nincs épp más progija -, ha meg nem vagyok nála nyerő, akkor derüljön ki minnél hamarabb s ne húzzuk, mint a rétestésztát: sajnos a tapasztalatom az, hogy a nekem nagyon tetsző nők nem engem választanak. A kudarc – papírforma és tapasztalati alapon – lóg a levegőben. Viszont egy isteni szerencse végre jöhetne már és szerelembe eshetnék VELE!
Az elváláskor és a továbbiak megbeszélésekor nem éreztem azt – mint jó pár esetben -, hogy mi a helyzet: ezek idegesítenek a legjobban, mert a lányok nem merik elmondani a negatív igazságot! Hímeznek, hámoznak, majd beszélünk… Ha érzem a kisugárzásán, viselkedésén, hogy igen, akkor beleölhetek érzelmeket, lelkesedést és nem kell csalódnom. Ha nem, akkor ezeket – mielőtt túlságosan eluralkodnának rajtam – elnyomhatom, visszatuszkolhatom és a nagy csalódások előtt máris elfelejthetem és csak egy estét vesztettem, meg egy alig megismert lányt, aki nem éri meg – mert nem akarta – az érzéseimet, mentális energiáimat. ?m a mismásolással még reménykedek, mert lehet, hogy csak nem akart túl lelkesnek tűnni, tervezek és ha pozitív volt a benyomásom, akkor beleélem magam és rajta fogok pörögni. Aztán amikor már nem veszi fel a telcsit, nem válaszol az sms-re, máris jön a koppanás, a kudarc, a kisemmizettség, az önbizalomromboló visszautasítás: csalódtam, vesztettem, nem vagyok értékes.
Szóval itt állok még a dilemma előtt, amire este választ kapok: hihetetlen szerencsém ideje eljött vagy még tovább kell keresnem, még tovább kell írnom ezt a blogot!