Archive for » augusztus, 2008 «

Nekem sem egyszerű… (7)

Ahogy az előző “Nekem sem egyszerű…” részekben leírt nagy szerelmi lángolásom elmúlt (mert másik oldalon nem talált megfelelő viszonzásra) rögvest visszakerültem a netes placcra – mert úgy tűnik, hogy a nagy rendezőnk a sors/isten/vakvéletlen szeretné még megörvendeztetni minden kedves olvasómat pár blogbejegyzéssel személyes élményeimről. Ismét elkezdtem randizgatni. E találkozások pár furcsaságát szeretném világgá kürtölni…

Első randim
Ez a lány nem tetszett nagyon, hiszen kilábalva egy testemet és lelkemet megmozgató szerelemből, nehezen hittem abban, hogy most találnék egy hasonlóan izgalmas csajt. Egy hónapja húztam a randi időpontját, így rászolgált, hogy végre megkaphasson, láthasson és kirúghasson. Na jó, ez utóbbi nem a hivatalos program része, de igazán nem érdekel ha így tesz: sőt, már szinte arra vágyok, hogy inkább ez történjen meg, mert elegem van a csúnya, unszimpatikus lányokból. A fotók alapján egy túrázó, sportos, egy helyben ülni nem szerető lányról volt szó, elég széles arcberendezéssel: kissé agresszív kinézetet kölcsönzött neki a szemkörnyéki oldalsó kidudorodás és a széles száj. Nem tetszett, nem lelkesített, de becsületből elhatároztam, hogy találkozok vele!

Még 1 héttel ezelőtt egyeztetünk nehezen erre az estére egy időpontot. Aktuális nap reggelén – még szinte be sem bootoltam 64Kb-s rendszeremet – cseng a telefonom. �? az. Na, vajh mi lehet ennyire fontos, hogy még a betűző napocska fényeit lekorlátozó függönyöm sötétsége mögött kell kora hajnali telefonbeszélgetést folytatnom?
– Szia. Csak azért hívlak, hogy a ma estére megbeszélt találkozónkat lemondjam.
– Jó rendben – válaszolom lassan.
– Ugye nem ébresztettelek fel? – kérdi.
– Ugyan dehogy.
– Akkor jó. Ugyanis találkoztam egy sráccal, aki úgy tűnik, hogy érdekel, szeretném megismerni, de közben tisztességes is maradni és úgy gondolom, nem lenne etikus veled találkozni. Veled szemben sem és vele szemben sem…
Teljesen szokványos sztori és mondatok, egyáltalán nem lepnek meg s legalább felszabadítják az estém és lehetővé teszik, hogy végre megírjam a következő “Nekem sem…” epizódot, így rezignáltan hallatszik válaszom:
– Persze, megértem.
– De közben meg egy kicsit kitolásnak is érzem, hiszen oly régóta halogatjuk és most végre sikerült megbeszélnünk, összehoznunk egy alkalmas időpontot… – nála is előjött a csak kellene tisztességből találkoznunk effect!
– Ne bándd! Ha valóban azt érzed, hogy nem tudnál rám koncentrálni, akkor teljesen felesleges egymás idejét pazarolni!
– De olyan kíváncsi vagyok rád!
– Én is – mondtam – de itt már nincs mit tenni. �?gy jártunk…
– Jaj, ez így annyira nem jó. Az előző kapcsolatom is bezavar még, a szakítás óta nem vagyok képes normális kapcsolatot kialakítani, mindenkit az exemhez mérek…
Kezdett nagyon nem tetszeni mindaz, amit hallottam. Nekem most pont egy ilyenre van szükségem? Dehogy! Épp túl vagyok egy csalódáson s akkor jön egy ilyen, bizonytalankodik, nem tudja mit akar és még én tegyem képletesen vállára a kezem és vígasztaljam, meg győzködjem és adjak neki pszichológusi beöntést, hogy gyorsan megszabadulhasson minden belékötött lelki problémától? Na azt nem!
– Erre nem tudok mit mondani: a döntést nem nekem kell meghozni.
A lófüttyöt fogok neki segíteni! Szenvedje ki maga. Nekem eleve pocsék a helyzetem, hiszen épp vissza akarnak utasítani…
– Közben meg annyira kíváncsi vagyok rád – szenvelgett. – Tudod mit? Találkozzunk mégis!
Nagyon jó. “Kezd egyre nagyobb kedvem lenni az estéhez.” A mínusz hányadik szintről indulhatok így? Mennyit kell kaparnom azért, hogy legalább odáig eljussak, hogy “köszi, szimpatikus vagy, jól éreztem magam, de nem te lennél az, akit keresek!”
– Biztosan? Nézd, valóban nem akarom se a te időd, se a magamét pazarolni. Nincs probléma, ha nem futunk össze, nem fogok haragudni, de az már viszont bosszantana, ha előre tudnád, hogy nem állsz nyitva egy új kapcsolat felé s mégis eltöltünk együtt feleslegesen egy estét! Szóval?
– Eldöntöttem és szeretnék veled találkozni. Maradjunk a megbeszélteknél, jó?! – jelentette ki a határozatlanságnál egy fokkal biztosabban.
Végre! Untam már a szenvelgést.

Délután megeresztettem egy ellenôrzô telefont: ilyen bizonytalan csajoknál ez nem árt, mert akár 5 perc múlva – ahogy elfogy a bátorsága – máris másképp gondolhatja, de értesíteni már csak az utolsó utáni pillanatban fog, amikor már más progit szervezni képtelen vagy.

Randi az általa megadott helyen: beszélgetés során kiderül, hogy minden, ismétlem, minden pasiját ide hozta! (Nagyon biztosra megy: vajh nem csak a vendéglőkből nem szeret megismerni újakat, hanem a férfiakkal is így van?)

A beszélgetés folyékony – hiába a szómirigyeim jól működnek, s hamar az előző, több éves komoly kapcsolatára terelődik a szó, amiből még nem lábalt ki teljesen. ExPartnere egy kemény pasi volt: hegyet mászott – mégpedig a legmagasabbakat (pl. Himalája) – és médiaszemélyiségként is ismert. Ilyen sportos, kitartó, határozott, eltökélt, be nem törhető sportember, akinek – mivel médiás is – még dumája is van, általam felülüberelhetetlen. Nyíltan be is vallotta, hogy ez okoz gondot neki 2 éve, amióta szakítottak: nem talál olyat, akire felnézhetne ugyanúgy, ahogy az exére. Nem csodálom! A csúcson kezdte, majd kirúgták és hozzászokva a jóhoz, az extrához, már nem akar visszalépni, már hiányzik neki mindaz az életminőség, különlegesség, extrák, amiket akkor átélhetett.
Itt kapcsoltam át egy kímélő üzemmódra: agysejtek fele leállít, szórakoztató, elbűvőlő üzemmód kikapcs. Eredménye nem is lett az estének: másnapi moziba invitálós telefonomra kijött a farbával és mivel nem érzi azt az érzést, amit várt, így nem igazából látja értelmét elmenni. De ettől függetlenül nagyon szívesen találkozik velem, csak nem úgy…
Mundus haud flecto.

Második randim:
Ez a hölgy egy érdekes szokással rendelkezik: nem lehet vele konkrét időpontra EL�?RE megbeszélni randit! Csak kizárólag spontánul, csak az utolsó pillanatban! Vajh ennek mi lehet az oka? Én megsúgom: valószínűleg más lovagokat is a tűzben tart s ha azok lemondják a randit avagy fel sem hívják, akkor előveszi a béta (béna :-)) hímeket a fiókból és velük elmegy egy körre. Jó, ebben nincs semmi gond, amíg nem velem játszák el ill. nekem is vannak tartalékban így lányok. Csak ez hova vezet? Tiszta, igaz szerelemhez nem nagyon. Ráadásul elég hamar rá is unok, hogy nem lehet rá számítani és bekomolytalanodok…
Ha épp alfa nőstény nem ér rám: don’t panic! Felhívjuk spontánkát! Ha viszont egy kellemes , szervezést igénylő programról lenne szó, semmiféleképp nem spontánka jönne szóba: rá nem tudunk és így nem is akarunk szervezni, kitenni magunkért.

Másik kedvenc szokása, hogy nem lehet vele beülni semmiféle vendéglátóhelyre, helyette inkább sétát javasol. Megfejtettem ennek okát is: nem szeretné elkötelezni magát, mág egy bubis ásványvíz erejéig sem, nehogy szó érje a ház elejét. Valahol igen becsülendő eljárás ez – hiszen találkoztam olyannal is, aki szó nélkül elfogadta, mit elfogadta, el is várta a több ezres vacsi kifizetését – anélkül, hogy bármi is történt volna köztünk. Már hallom is a hölgyeket: ez egy bunkó és a szerelemből üzletet csinál és egy vacsiért már szexet akar! Nem. Szívesen vagyok lovagias, de valahogy nem az első-második randin, amikor még nem tudjuk-tudhatjuk merre is menetelünk tovább.
Visszatérve eredeti hölgyünkhöz: a harmadik talcsin azért már beleférhetne egy bubis ásványvíz elfogadása mert lassan elkopik az futóművem a rengeteg gyaloglástól.

Szóval e két ok miatt belazultam én is és ha nagyon szeretnék beszélni valakivel, akkor felhívom vagy találkozok vele. De nem töröm magam, nem küzdök, nem páváskodok és nem udvarlok: csak elbeszélgetünk addig, míg van érdekes téma és kész. Aztán egyik pillanatról a másikra – ha nekem, ha neki összejön valami – eltűnünk egymás életéből…

Körkérdés

Egy – remélhetőleg érdekes -, sorozatot szeretnék elindítani: több különböző aspektusból próbálom megtárgyalni és kibogozni a ffi-női kapcsolatok nehézségeit, problémáit, néha érthetetlen dolgait, a netes társkeresés útvesztőit, méghozzá most az olvasók segítségével! A vitaindító hozzászólásom után felteszek egy kérdést, amire az érkező legérdekesebb válaszokat-kommenteket kiválasztva reagálok azokra. �?gy gombolyíthatjuk együtt a témát, vethetjük össze tapasztalatainkat, véleményeinket és adhatunk egymásnak tanácsokat…

Kérdés: Mit akar a férfi? Kapcsolatot? Szexet? Vagy kapcsolatot, de ha szex pottyan, az is jó? Miért van az, hogy ha az ember azért nem hagyja magát, mert férfiként nem keltette fel az érdeklődését a másik, csak emberként (tehát inkább a barátság felé tendálna), akkor a férfiakra ez valamiféle ajzószerként hat és akár hónapokig is a nyomában loholnak, hátha meg tudják hódítani?

Szerk: A férfi alapvetően – csakúgy mint a nők – kapcsolatot akar. Csak – ellentétben a másik nemmel – nálunk 3 zsák létezik, amelybe belehelyezzük a kiszemelt delikvenst:
1, nem kell
2, csak szexre érdemes.
3, komoly kapcsolatra kell, magyarul szerelmesek leszünk a lányba és eszünket vesztjük s egy kicsivel később a házasság révén szabadságunkat is

Mi alapján redszerez így egy pasi? Elsődleges döntő elv a külső: ha nem tetszik, akkor megy a levesbe vagyis az első csoportba. Ha külseje alapján tetszik, de nem tűzeli fel érzékeinken kívül agyunkat is, nem érezzük úgy, hogy a lány a számunkra elérhető top kategória (vagy még annál is jobb) és nem érezzük kellemesnek vele a beszélgetést, nem tartjuk érdekes személyiségnek, nem hozza azokat a tulajdonágokat amelyeket elvárunk egy tartós kapcsolat esetén, akkor jöhet a kis udvarlás(szerű) után a szex. Viszont ha az előbbi tulajdonságokat mind hozza, akkor jöhet a tartós kapcsolat!

Komoly és szex randiknál eltér a külsőről alkotott vélemény is: utóbbinál azért engedékenyebb mindenki, főleg a belefeccölt idő/energia egyenes arányú csökkenése mellett.
A nők valamit nagyon nem vesznek figyelembe: saját magukat! A pasik igazmondásának óriási korlátai maguk a nők. A férfiak sűrűn gondolnak a szexre és sűrűn meg is tennék egy viszonylag felületesebb ismeretségnél is. A nőknél inkább az érzelmek fontosak, nagyon ritka esetben hajlandóak odaadni magukat nélkülük. Ha őszinte lenne egy pasi és elmondaná – jó páran ettől függetlenül meg is teszik -, hogy csak egy kellemes éjszakát akar, akkor a nők azonnal kikosaraznák, (persze, megint csak vannak kivételek, de nem ez a jellemző) így ezeknek a kalandoknak is hasonlóan startolnak neki: komoly udvarlással, ami a célszalag átszakítása után azonnal lelohad.
A visszautasítást követő “loholás” nem magának a visszautasításnak szól: kell az a nő! A pasi elhatározta, hogy megszerzi és tesz is érte: harcol úgy, hogy akár figyelmen kívül hagyja a partner kívánságát is. Mi férfiak mindig célokat tűzünk ki és azért abban a pillanatban minden lehetséges követ megmozgatunk. Ráadásul tudjuk, hogy a nők keze – alapvető ellenszenv kivételével – kitartó udvarlással és a sors kis segítségével elnyerhető, ostromot nem mindig állják ki a tüskés erkölcsi tézisekből, rózsaszín álmokból font és női – folyton változó irányú – érzésekből eredő elhatározásokból összemalterezett bástyák. Több éves “baratságok” dőlhetnek be egy szexxel végződött éjszakából, egy “Na jó, végül is olyan rendes srác” gondolat utáni engedékeny női elhatározásokból.
Ez a “loholás” csak akkor válik feltűnővé és zavaróvá és érthetetlenné, ha a nő nem akarja a kapcsolatot. Mert ha igen, akkor ez természetes, s miután a férfi célba ér, bizony lanyhul az irama. De ha nem kóser a dolog és a nő visszautasítja – aminek a tényleges értékéről nem sokan vesznek tudomást, hisz egy nőnek az a dolga, hogy visszautasítson és ellenálljon -, akkor a férfi viselkedése – folytatva a széptevést -, bizony zavaró és érthetetlen.
Nő és pasi közt egy esetben létezhet barátság: ha egyikük sem vonzódik egy szemernyit sem a másikhoz szexuálisan. Nem hazudva, mismásolva, taktikázva mondja csak az egyik a másiknak, hogy persze, legyünk barátok, hanem mindkét fél csak az embert, mindenféle szexuálitás nélküli személyt lát a másikban. Ezek ritkán adódnak, mert a két nem alapvetően szexuális okokból ismerkedik egymással. Viszont nem zárható ki! �?m ha a feltűzelt érzelmek szakaszában jön a javaslat, hogy legyünk barátok, az sohasem sikerül. Időt kell hagyni – hónapokat tán – s utána újra felvetni, amikor már elmúlt az őrült mókuskerék, a hajszára, hódításra és sértettségre irányuló érzelmek.

Kérdés: A való világban – legfőképp a szórakozóhelyeken – a lányok fokozott figyelemmel kísérik az őket kísértő lovagocskák anyagi elhelyezkedését. A kocsik, ruhák, a srácok gálánsága mind 1-1 apró infó annak anyagi helyzetéről és a társadalmi elhelyezkedéséről.
Mennyire számítanak a lányoknak az anyagiak? Vajh ez az internetes társkeresőkön mennyire dívik? Fontosak a BMW-k társaságában készült fotók avagy taszítóak?

Szexelni vagy nem? – ez itt a kérdés!

Sokan vagyunk, sokfajta elképzeléssel az élet dolgairól. Ez hatványozottan igaz az emberi kapcsolatokra és érzésekre. Két ember közti történésekre nincsenek általános szabályok, nincsenek jól bevált fogások manapság. Régi időkben megpróbálták a szexualitást és a ffi-női kapcsolatot kordában tartani rengeteg szigorú szabállyal és a nemek szeparálásával. Akkor tudták mi az ildomos és mi a “bűn”.

Manapság azonban – miután modern korunk eltörölte a régi illemeket – itt maradtunk bámilyen fogódzó nélkül. A szex elől elhúzták a szemérem paravánját, kikerült a négy fal közül és már egyáltalán nem felháborító beszélni róla: sőt! A maradi felfogás – csak a házasság után legális és csak azon belül lefeküdni – elmúlt (jó, most hagyjuk ki a bigott vallásos embereket a képből!). De nem lépett a helyére egy másik – társadalmilag elfogadott – erkölcsi szabály: hogy igazából mikor jó két felnőtt embernek intim viszonyba keverednie?

Mindenki megy a saját feje után. Jobban mondva az érzelmei után. Vagy egyes vadászok csakis alsóbb régiók parancsainak engelmeskednek. De – előbb vagy utóbb – mind találkozni fog a dilemával: szexelni vagy még nem szexelni, ez itt a kérdés!

Gondolataim most elkerülik az egyéjszakás kapcsolatokat: azok tisztán a vágyak gyors és hatékony levezetéséről szólnak – ezen nem sokat kell tökölni (ill. pont azt). A cikk inkább e dimenzión túli kapcsolatról szól, ahol már szimpátia, érzelmek is kezdenek kialakulni, ám nem tartanak a felek az őrjítő szerelemnél. Ezek pont a netes randik esetében adódnak, ahol a szórakozóhelyi kábulat és felfokozott vágyak nélkül, mindössze egy kedves beszélgetés zajlik le első alkalommal egy nyugodt kis kávéházban felmérő jelleggel. A lényegi lépés a második és az az utáni találkákon következik: a bizalom megszületett, az érdeklődés mindkét részről kicsírázott.

Sikerült már nekem is a második randin lefeküdni lánnyal és megkaptam az ötödik után, hogy hogyan is képzelem én ezt: mit keresek, barátnőt vagy szeretőt? (mert ez utóbbira van megfelelő alanya a hölgynek – tényleg, honnan van csak szexre tartalékban mindig pasija a lányoknak?) Tehát az már biztos, hogy mindenki másképp gondolja: de vajh mindenkinek egyszerre igaza is van? Mi lehet ebben a kérdésben a mérvadó? Valószínűleg az objektív mértékegységeket el lehet dobni, hisz ezekben az ügyekben kijelenteni azt, hogy a harmadik randin meg kell ejteni kissé nevetséges. Tehát idő alapú megítélést nem használhatjuk…

Vegyük alapul az érzelmeket? Ha már nagyon szeretjük egymást, jöhet a szex! Igen, de kinek mi a nagy és mi a kicsi? Hol lehet leellenőrizni a szerelem hőfokát? S hol van az az érzelmi lakmuszpapír, ami vaskos pirossal jelzi az igent? Amíg ezt fel nem találják, addig ez az ötlet is eldobva…

Akkor vegyük mértékegységül a tapasztalatot? Ha valaki már sok-sok partnerrel volt és maga az intimítás már nem jelent sokat, akkor tapasztalatával fordított arányosságban láthat neki. Igen ám, de mi történik ha a másik fél tényleg fél, mert ő nem ilyen belevaló?! Szóval mindkét résztvevőt kell vizsgálni, csak az egyiket ismerve nem állapítható ki a megfelelő időpont.

Ha mindkét fél vágyát vizsgáljuk, ildomos és logikus akkor javasolni a szexet, amikor már mindketten ugyanannyira kívánják egymást, hogy még véletlenül se érezze az egyik a másikhoz képest kényszerhelyzetben magát és hasonló vágyakozással ugyanannyira élvezhesse. De vajh létezhet-e olyan kapcsolat két ember közt, amikor azonos érzelmekkel fordulnak egymás felé? Kizárható…

A szerelem – sokan úgy tartják – őrület egy bizonyos megnyilvánulása. A szex pedig akár őrülten jó és eszméletlen is lehet. Tehát, amikor már agyament dolgokat is megteszel a másikért – pl. elveszed feleségül :-) -, máris jöhet a szex. Tehát az őseink gyakorlata – miszerint szex csak házasság után lehetséges – jó volt? Nem hiszem. S ez fôleg a mai világban – ahol elve szabadabbak is vagyunk ill. a válások száma így is túl nagy – járhatatlan…

Vagy beszéljük meg

Lehet, hogy nem is kellene érzelmekhez kötni e testi vágyat csak azt nézni, hogy kialakult-e és onnantól kezdve csak az élvezetért csinálni. De az egyéjszakás kapcsolatokat már kizártuk az elején, így halmazunkba kizárólag a komoly vagy annak induló kapcsolatok tartoznak bele, ahol már valamifajta érzelmi kötödés kialakult, hiszen érzelmekkel sokkal élvezetesebb a szex. Ebben az esetben visszajutunk kiindulási pontunkhoz:

Mikor szabad és érdemes lefeküdni?