Archive for » október, 2008 «

Netes társkeresés avagy a törlés művészete

Messzemenően kellemetlen élmény ha végigböngésszük a postaládánkba érkezett leveleket és köztük találunk olyan pár/sok (ez a mennyiség igazából az igényektől, elvárásainktól, saját magunk kalibrációjától-értékelésétől, kialakított szubjektív ideálunktól, általunk keresett személy képétől, eddig bevésődött pozitív és negatív élményektől és korunk szépségideáljától függően alakul ki – tehát Miss Hungary 10-es IQ-val kizárólag sokalni fogja a jelentkező csúnyaságok mennyiségét) kéretlen levelet, amelyek írói bizony nem az emberi faj szebbik részéből kerültek ki, – mondhatni Taigetosz pozitívak -, csak épp elkeveredtek a nagy dobás előtt a beutalóik így megúszták.
Olyan reményekkel regisztrál ide mindenki, hogyha bejelöli a paramétereket és megírja kívánságait, akkor matematikai pontossággal csak olyanoktól kap üzit, akik elképzeléseinek megfelelnek. Persze, akkor is történhet any gikszer és becsúszhat véletlenül egy nem épp megfelelő, ám ha igen nagyszámban érkeznek nemkívánatos paraméterrel rendelkezők ill. “szublimáltjai az előnytelen külsőségeknek”, amely tényt még fényképpel igazolják is,
– akkor először csóváljuk a fejünket, de még visszaírunk, hogy bocs nem itten kénne már postaládákat tömögetni,
– majd csak elolvassuk és úgy hagyjuk,
– aztán töröljük őket,
– majd dühösen töröljük őket
– és a végén elkeseredünk, hogy mi csak ennyit érünk?!
Van, akiben ekkor érik meg a kasztváltás érces gondolata és besorolását, saját piaci értékét bónuszról bizony átállítja maluszra és beáll a már totálkárosok népes táborába, de van, aki nem adja fel. Maximum elhagyja a virtuális társkeresés cirkuszi magamutogató porondját avagy másképp fogalmazva a húspiacot. (ahol egyébként szintén nem igazából kelendő a zsíros húsika és inkább a szintisztákat viszik, ahogy nagyikám is élvezettel válogatta anno a sarki hentesnél a véres cafatokat egy kis csirkenyakkal kibélelve húsleves ízesítésének céljából, amely nemes nyaki falatok mind az én tányéromban végezték, mint kisunokának megfelelő csámcsogáselősegítő csibefalatok)
Ténység, hogy pl. a Ráday utca jobb stratégiával gyűjtőhelye az előnyős külsejű embereknek, mint a háló. ?m még így is akad idefent jó pasi és jó nő. Kb ezeket akarja mindenki bevonzani. Érdekes kivételek közé tartozhat Tom és Jerry – egy pasi, akinek e rajzfilmfigurák vannak mindössze az adatlapján – mert az 50 olvasatlan levelével igencsak hasít a nők kiismerhetetlen ízlésének tajtékos tengerén. Elmegyek és én is körberajzoltatom az arcom, hátha duplájára nő az esélyem. De lehet, hogy elég lesz kiszíneznem: Pákó is csajozik ezerrel mint színesbőrű “Star”.
Szóval a törlés, a válogatás egyértelmű velejárója a netnek. Itt nincs olyan nagy rizikó és lebőgés, mint a való életben, itt nem kell személyesen, akár mások szeme láttára odamenni egy lányhoz/fiúhoz és egyértelműen elhívni randira s utána elkullogni, égő arccal, ha megkapjuk a visszautasítást. Itt maximum törli a levelünket a kinézett delikvens. Ettől kezdve bizony – akinek nem számít az idő és a fáradság – bepróbálkozhat bárkinél, a visszautasítás nem fáj, nem rombol önbecsülést, sőt, tán észre sem vehető.
Szóval nagy levegő, adatlap behív, postaláda kinyit és delete-re fel! :-)

Category: Elmélet  1,148 Comments
Nekem sem egyszerű (8)…

“És kalandorok kíméljenek!” – írta adatlapján a lány, aki már a 500. megtekintett volt a hónapban és már tökre untam az egészet és azt borítékoltam magamnak, hogy nekem már a büdös életben nem lesz csajom, ha ezek közül a gizdák közül kell választanom. És kerestem tovább és az 501-nek is elképesztően uncsi, copy-paste volt az adatlapja: kirándul és moziba jár – hát ez se egy tüzes, szerelembe, teljes anyagi, érzelmi, energetikai, értelmi és erkölcsi csődbe borító fruska, – gondoltam magamban -, amin még az sem segített, hogy adatlapjának vallomása szerint intenzív szexuális életet él, így kompenzálva üres kis életét: szegény szerencsétlen, igazán szánalmas. (persze kérdés, hogy kivel ha állítólag nincs partnere és még kalandorkodni se szabad mellette, akkor neki most mégiscsak honnan van szexuális létezése, s tán majd egyik pillanatról a másikra abbahagyja humán eredetű avagy kis elemes cerkájával önmagának kielégítését intenzíven, ha az nagy szerelem édesdeden bekopogtat rózsaszínű szobájába és pihe-puha mellecskéjére hajtja szőke fejét koronástól, hercegi pecsésestül homlokának közeptájékán, amely fehér papripáján történő hosszú és küzdelmes lovaglása alatt nyomodott bele fájdalmasan?!)
Nincsenek már jó nők ezen a Földön, mind elsüllyedt a Titaniccal együtt – mondtam magamban, de azért írtam neki egy levelet, mert azt gondoltam, hogy a remény hal meg utoljára, és egyébként is szabad vagyok péntek este hisz még a tévém is kipurcant, legalább csináljak valamit, ha már Barátok közt sincs, aztán majd írok belőle egy kis blogot…

Felpörgetjük a dolgokat

Újabb két randin vagyunk túl. Mindkettő a NAGY FÉLREÉRTÉSEN(azt hittem megtaláltam a szerelmem) túlról érkeztek be a pixisbe, vagyis jó egy hónappal ezelőtt kezdtem el levelezni velük, amit egy kissé félbehagytam, amikor benéztem a nagy fekete lyukba, a szerelem mély vermébe, elragadott a hév, megszólaltak a nagyharangok, görcsbe rándult a szívem.
Azóta annak vége s kutyaharapást szőrivel, tartja a mondás, hát én is ehhez kalibráltam magam és belecsaptam a lecsóba. A nagy levelezgetés és néhány találkozás kissé elveszi a blogírástól az időmet, energiámat és a karaktereket, de igyekszem behozni a lemaradásom. Hiába – egyszerre kell gyûjtenem az élményanyagot és megírnom ôket – amire még rátesz egy lapáttal a tapasztalatok “tudományos formába” öntése is. De megoldom! :-)

?me két újabb páciens:

AD1: fiatal, nálam jóval, tán sacc/kábé 12 évvel. ? jelentkezett be nálam még – számomra csodálatos módon megédesítve az újdonsült adatlapom sikerét – s pompássá téve hím önbizalmamat. Barna haj, nagy mellek, szelíd arc és beszédmodor. Ezzel lehet beinteni az exeknek: milyen jó pasit dobott el, ha már a fiatalok – és nem rondák! – ugranak rá.
Mondjuk a randit irgalmatlan nehéz volt összehozni: a megbeszélt idôpontokat folyamatosan mondta le – hol egy kemény vizsga miatt csúsztatta 2 hétig, hol váratlan hazautazás miatt, amibôl elegem lett s közöltem vele, hogy majd akkor telcsizzen, ha végre biztosan meg tudunk beszélni egy konkrét idôpontot s be is tudja tartani azt! Aztán egy hónapos szünet után rámizuztam az iwiw-en. Rögtön találkozást javasolt. Miért is ne?!
Megjelenésekor – talán az antinôs öltözködése miatt: farmernaci, bô pulcsi és farmerkabát – kicsit csalódnom kellett. (Vajh, mi ez az érzés, ami mindig elkísér ezekre a randikra?) Valahogy nagyobbnak tûnt mint a képeken – magasságban felért velem. Kilóban is. Döntés azonnali volt: nem lesz a kedvesem. Elzavarni nem akartam, mert a negatív érzésem csak enyhe fokban jelentkezett: nem volt annyira ronda, taszító, hogy még megjelenni is égô vele. Beültem vele beszélgetni: kedves, aranyos szolíd lány, akitôl megint érdekes magánéleti sztorit hallottam, megint meglepôdhettem, hogy nem csak a filmeken van 15 éves korkülönbség, hanem az élet is produkál ilyen aranyos jelenségeket. Igaz, túl érett nem lehetett a pasi – korához képest biztos – mert a harmincas évek dereka után nem elôremutató dolog még motoros pizzafutárként tengetni az életünket – nem ideiglenes jelleggel! A szülôk próbáltak tiltakozni, természetesen nem nagy hatásfokkal, ám az élet azért dolgozik helyettük és szétszakítja amit szét lehet: a haverok fontosabbak lettek a srácnak, mint a barátnôje. S hiába fiatalság, tapasztalatlanság, de a lány megtette, amit megkövetelt a haza és a helyzet: lelépett!

AD2: Kicsit magasra nôtt, szinte centire ugyanakkora mint én. Piszhológus. Erre a randira fel kellett kötnöm a gatyámat, hiszen egy igazi lélkekbúvárral fogok elbeszélgetni, aki szakmájából kifolyólag azonnal le fog venni sok mindent. Mit neki testbeszédből olvasni, mit neki pár szó a családomról – máris átlátja a gyermekkori sérüléseimet, mit neki elmúlt szerelmekről szóló problémák és szakítások, azonnal leveszi, hogy mennyire elviselhetetlen vagyok egy párkapcsolatban, beszélek a munkahelyemről és máris tudni fogja, hogy mennyi feszültséget viszek haza onnan. Ahogy telcsin beszélgettem vele igazán nyugodtnak tűnt: semmi provokáció, semmi szakmai kérdés, semmi dokinénis interjú. Persze én nem hagyhattam ki a finom célozgatást arra, hogy micsoda elônnyel indul az egy órás beszélgetésünk alatt…
Megpillantva ôt – a fotóihoz képest természetesen – kicsit más volt: pár ránccal öregebb és nehezebb pár kilóval. Egyik sem zavart – csak egy pillanatig. ?tkalibráltam a bennem lévő képet a valósra – 5 perc általános kezdő kommunikációs nyögdécselés erre pont jó alkalmat adott. Elkönyveltem magamban, hogy az első látásra szerelem megint elsétált mellettem, de hátha a randi végére megszokom, sőt a benne lévő bájat is meglátom. Majd beszélgetés közben felmérem jobban és megkeresem az első pillantásra nem felbukkanó szép részleteit.

Egy dologra nem számítottam: döcögni fog a beszélgetés! Nem tud/mer előhozni témákat, sztorikat, nem mer érdeklôdni és kicsit talán kényelmetlenül érzi magát ebben a helyzetben.
Úgy hittem, majd jól fel kell kötnöm a gatyámat, mert igen éles, kemény, provokatív kérdésekkel fog bombázni és kihozza minden helyzetbôl a lehetô legélesebb konfrontációt. De nem. Egy muja, csendes, kissé zavarban lévô, magába fordult nôvel találkoztam, aki egyetlen egy komoly, hosszútávú (30 felett már azért illett átesni legalább 1 db min. 2-3 évesen) kapcsolattal sem rendelkezett! Nôtt az a határozott meggyôzôdésem, hogy pszichológus, ha baj van, valóban nem sokat képes segíteni – sem magán, sem máson! Igazából azért fizetünk neki, hogy végighallgassa hülyeségeinket, amit már a barátaink is unnak – másra nem jó…

Szóval ismét tanultam valamit, ismét hallhattam valamit – randiról randira újabb és újabb nagy flasheket kapok az életbôl-életrôl. Basszus: talán egy élet is kevés lenne mindent megélni, mindent hallani és tapasztalni, hogy már ne hallhassunk olyat, amire ne tudnánk rábólintani: igen, ez meg volt!