MesszemenÅ‘en kellemetlen élmény ha végigböngésszük a postaládánkba érkezett leveleket és köztük találunk olyan pár/sok (ez a mennyiség igazából az igényektÅ‘l, elvárásainktól, saját magunk kalibrációjától-értékelésétÅ‘l, kialakított szubjektív ideálunktól, általunk keresett személy képétÅ‘l, eddig bevésÅ‘dött pozitív és negatív élményektÅ‘l és korunk szépségideáljától függÅ‘en alakul ki – tehát Miss Hungary 10-es IQ-val kizárólag sokalni fogja a jelentkezÅ‘ csúnyaságok mennyiségét) kéretlen levelet, amelyek írói bizony nem az emberi faj szebbik részébÅ‘l kerültek ki, – mondhatni Taigetosz pozitívak -, csak épp elkeveredtek a nagy dobás elÅ‘tt a beutalóik így megúszták.
Olyan reményekkel regisztrál ide mindenki, hogyha bejelöli a paramétereket és megírja kívánságait, akkor matematikai pontossággal csak olyanoktól kap üzit, akik elképzeléseinek megfelelnek. Persze, akkor is történhet any gikszer és becsúszhat véletlenül egy nem épp megfelelÅ‘, ám ha igen nagyszámban érkeznek nemkívánatos paraméterrel rendelkezÅ‘k ill. “szublimáltjai az elÅ‘nytelen külsÅ‘ségeknek”, amely tényt még fényképpel igazolják is,
- akkor először csóváljuk a fejünket, de még visszaírunk, hogy bocs nem itten kénne már postaládákat tömögetni,
- majd csak elolvassuk és úgy hagyjuk,
- aztán töröljük őket,
- majd dühösen töröljük őket
- és a végén elkeseredünk, hogy mi csak ennyit érünk?!
Van, akiben ekkor érik meg a kasztváltás érces gondolata és besorolását, saját piaci értékét bónuszról bizony átállítja maluszra és beáll a már totálkárosok népes táborába, de van, aki nem adja fel. Maximum elhagyja a virtuális társkeresés cirkuszi magamutogató porondját avagy másképp fogalmazva a húspiacot. (ahol egyébként szintén nem igazából kelendő a zsíros húsika és inkább a szintisztákat viszik, ahogy nagyikám is élvezettel válogatta anno a sarki hentesnél a véres cafatokat egy kis csirkenyakkal kibélelve húsleves ízesítésének céljából, amely nemes nyaki falatok mind az én tányéromban végezték, mint kisunokának megfelelő csámcsogáselősegítő csibefalatok)
Ténység, hogy pl. a Ráday utca jobb stratégiával gyűjtÅ‘helye az elÅ‘nyÅ‘s külsejű embereknek, mint a háló. Ã?m még így is akad idefent jó pasi és jó nÅ‘. Kb ezeket akarja mindenki bevonzani. Érdekes kivételek közé tartozhat Tom és Jerry – egy pasi, akinek e rajzfilmfigurák vannak mindössze az adatlapján – mert az 50 olvasatlan levelével igencsak hasít a nÅ‘k kiismerhetetlen ízlésének tajtékos tengerén. Elmegyek és én is körberajzoltatom az arcom, hátha duplájára nÅ‘ az esélyem. De lehet, hogy elég lesz kiszíneznem: Pákó is csajozik ezerrel mint színesbÅ‘rű “Star”.
Szóval a törlés, a válogatás egyértelmű velejárója a netnek. Itt nincs olyan nagy rizikó és lebÅ‘gés, mint a való életben, itt nem kell személyesen, akár mások szeme láttára odamenni egy lányhoz/fiúhoz és egyértelműen elhívni randira s utána elkullogni, égÅ‘ arccal, ha megkapjuk a visszautasítást. Itt maximum törli a levelünket a kinézett delikvens. EttÅ‘l kezdve bizony – akinek nem számít az idÅ‘ és a fáradság – bepróbálkozhat bárkinél, a visszautasítás nem fáj, nem rombol önbecsülést, sÅ‘t, tán észre sem vehetÅ‘.
Szóval nagy levegő, adatlap behív, postaláda kinyit és delete-re fel! :-)