Archive for » november, 2008 «
“És kalandorok kíméljenek!” – írta adatlapján a lány, aki már a 500. megtekintett volt a hónapban és már tökre untam az egészet és azt borítékoltam magamnak, hogy nekem már a büdös életben nem lesz csajom, ha ezek közül a gizdák közül kell választanom. És kerestem tovább és az 501-nek is elképesztően uncsi, copy-paste volt az adatlapja: kirándul és moziba jár – hát ez se egy tüzes, szerelembe, teljes anyagi, érzelmi, energetikai, értelmi és erkölcsi csődbe borító fruska, – gondoltam magamban -, amin még az sem segített, hogy adatlapjának vallomása szerint intenzív szexuális életet él, így kompenzálva üres kis életét: szegény szerencsétlen, igazán szánalmas. (persze kérdés, hogy kivel ha állítólag nincs partnere és még kalandorkodni se szabad mellette, akkor neki most mégiscsak honnan van szexuális létezése, s tán majd egyik pillanatról a másikra abbahagyja humán eredetű avagy kis elemes cerkájával önmagának kielégítését intenzíven, ha az nagy szerelem édesdeden bekopogtat rózsaszínű szobájába és pihe-puha mellecskéjére hajtja szőke fejét koronástól, hercegi pecsésestül homlokának közeptájékán, amely fehér papripáján történő hosszú és küzdelmes lovaglása alatt nyomodott bele fájdalmasan?!)
Nincsenek már jó nők ezen a Földön, mind elsüllyedt a Titaniccal együtt – mondtam magamban, de azért írtam neki egy levelet, mert azt gondoltam, hogy a remény hal meg utoljára, és egyébként is szabad vagyok péntek este hisz még a tévém is kipurcant, legalább csináljak valamit, ha már Barátok közt sincs, aztán majd írok belőle egy kis blogot…
Na jó, valljuk be, hogy a netes társkeresés nincs génjeinkbe kódolva, innetől kezdve persze, hogy tök furcsa ez az egész, főleg elsőre!
Életidegen ez az egész, hiszen verbálisan kell felkeltenünk az érdeklődést magunk iránt, amire esetleg rásegíthetünk egy fotóval. De természet anyánk – valahogy – nem erre programozta az emberi lelket: mindent a személyes találkozás, a másik megjelenése, kisugárzása dönt el. Logikus, hisz fejlődésünk elején nem volt a pálmafákra vagy őspáfrány mellé szerelve egy-egy internet terminál, sőt, szinte még verbalitásunk sem volt. A nagy szerelmekhez és a beteljesüléshez elég volt egy pillantás.
Azóta annyiban változott a dolog, hogy kissé intelligensebbek lettünk és már szeretnénk megismerni partnerünk gondolatait is, ám továbbra is a másik fizikai, 3 dimenziós megtapasztalása, mozgása, gesztusai, azokban megfogalmazódó személyisége, stílusa, hangja stb. ejt minket rabul…
Régebben szinte egy szó nem hangzott el s máris egymásba estek. (Még Rómeó és Júlia is így tett nem oly rég) Mindegyik nyelvben ugyanúgy mondják: szerelmbe esnek, zuhannak. S ezek nem előre megtervezett, lejátszott, megbeszélt dolgok, hanem pillanatnyiak. Nem lehet heteken át zuhanni – legalábbis eddig tart egy levelezés -, hogy majd személyes találkozások után pár hét alatt végre egymásba szerethessenek. A magyar nyelv egyébként nagyon finom – feltéve ha vannak akik tudják használni és felfogni a szavak halvány különbségeit – de szerelembe esni és beleszeretni: van különbség. A beleszeretni hosszabb ideig tart – s ki kell tenni azt a időhatározót, ha mégis a szerelemre szeretnék utalni: “beleszeretni egy pillanat műve volt”.
Elképzelhetetlennek tartom, amikor egyesek arról beszélnek, hogy már a levelezés alatt tudták: nekik a másik az igazi! Tudták, hogy szerelmesek belé! Nem! A levelezés mindössze arra jó, hogy megállapíthassuk a másik intelligenciaszintjét, stílusát, érdeklődési körét, anyagi társadalmi helyzetét, képzettségét, előkészítsük a talajt a személyes találkozáshoz, ahol már lesz pár téma, pár infó, amin kényelmesen elindulhat a társalgás. De szerelembe esni csak és kizárólag akkor lehet, ha megláttuk. Nekem az első kézfogástól, puszitól, üdvözléstől indul a stopperóra: a fantom hirtelen kézzelfoghatóvá válik, egy igazi nővé, az agyamon kívül az ösztöneimre is ható nőstény. Ha hat, akkor szerelem, ha nem, csak szimpátia lesz…
1, Egérke
Szimpla találkozás. Szimpla nő. Szimpla külső. Szimpla gondolatok. Szimpla beszélgetés. Szimpla élet.
Nem ronda és nem is szép. Nincs nagy melle, nincs kicsi. Nincs nagy feneke, sem kicsi. Nem duci, de nem is vékony. Nincs nagyon karakteres arca, de legalább emóciót sem vált ki.
Beszélgetünk. Kellemesen, de semmi nagyon ütős téma, nagyon vicceskedős vagy valamelyikünket megmozgatós, érdeklős, világmegváltós, odamondós. Nem is kellemetlen vagy utálkozós vagy nagyon ásítozós.
Nem magába zárkozós, de nem is kinyílós. Nem lazáskodós, de nem is görcsös. Nem mindent kitevős, de nem is nagyon betakarós. Nem kihívós, de nem is aggszűzieskedős. Szexis poénoktól nem zavarba jövős, de ezt a témát mégsem forszírozós. Nem karrierista, de nem is munkáját utálós. Szemébe mélyen belenézős, de abba mégsem beleszédülős. Minden témára reagálós, de mégsem izgalmasakat mondós. Poénokat értős, de mégsem humoros. Nem izgulós, de nem is fagyos. Gyakorlott randizgatós, de mégsem lényegretörős.
Bort ivós, de mégsem becsicsentős. Érdeklődő, de mégsem odalevő. Picit tesztelgetős, de mégsem bátran provokálós.
Hazakísértem. Rájöttem: nem egyéjszakás, de nem is vele többet randizós…
Valami van. Valami földöntúli, transzcendens összefonódás minden nő közt, valami eltéphetetlen és egyúttal láthatatlan fonál, amely összeköti mindegyiket, de legalábbis az egymáshoz bármilyen módon közel lévőket (fizikai, szellemi, hobbi vagy érdeklődés) és közös cselekvésre motíválja őket.
Ez néha kimerül a pisilésben, de sokszor megesik egy kevésbé irányítható és tudatos cselekvésben is, a menstruációban. Itt lehet valami érdekes és kutatásra érdemes téma!
Sőt, mióta a neten vagyok azt is megfigyeltem, hogy vannak unalmas, lyukas időszakok, amikor hiába küzdök csak nem kapok válaszokat, míg egy héttel később löketszerűen ír nekem mindenki, még olyan is, akinél egyáltalán nem jelentkeztem be!
Úgy tűnik egyszerre támad fel bennük a vágy egy kapcsolatra s egyszerre feledkeznek el róla, avagy unják meg. Egyszerre lépnek fel a netre, s lesznek undokak avagy nyitottak és kezdeményezők. Egyszerre ered meg a nyelvük…
Vajon ez a szexben is így történhet? Szegény szultánokat sajnálom, milyen zűrős, munkás, kimerítő időszak lehetett az életükben, amikor háremük összezárt nőtagjai egyszerre vonultak el a piros betűs napokon, majd ugyanakkor tértek vissza kiéhezve egy kis gyengédségre. �?llamügyek valószínűleg azokban az időkben kissé hanyagolva lehettek – talán így menekült meg Eger vára is: szegény vezír nem ért rá megfelelő ostrom stratégiát kidolgozni, mert őt ostromolták háremhölgyei!
Hasonlóan szoktam én is elvérezni: mivel nem írnak a lányok, így rálépek a gázpedálra és szórom a bemutatkozásokat. Aztán egy nap felébredek, fogat mosok, majd fellépek (avagy lehet ez fordítva is: utoljára ébredek fel) és ott vannak mind a postafiókomban, onnan mosolyognak rám sok-sok kedves üzenet formájában: a sok elektrontól szét akar robbani a gépem…
Serényen próbálok válaszolni nekik miközben elfüstöl pár billentyűzet a kezem alatt, de mihelyst végre a tettek mezejére léphetnénk – snitt – és eltűnik mind megint! Se telcsiszám, se MSN, se semmi csak nagy üresen kongó postaláda és sok-sok kihűlt üzenet…
Hova bújtok ilyenkor lányok? Vau, csak egyszer leljek rá a rejtekhelyeitekre! :-)
Ma kaptam ezt a nagyon érdekes, humoros és egyes kijelentéseivel kegyetlenül találó levelet, (a minél nehezebb beazonosíthatóság véget hívjuk a hölgyet (saját kérésére! :-) ) Bélának) – amit mindenféleképp – az írónőjének engedélyével természetesen – közzé szeretnék tenni, hiszen a férfiaknak újra – vagy még mindig – meg kell tanulniuk a randizás, udvarlás és széptevés művészetét ill. nem ártana – ezen görbe tükör segítségével – egy kis önismeretre szert tenni, hogy önkritikát gyakorolva ne folyton a csajokban keressék a hibát és a kudarc okát!Véletlenül keveredtem a blogodra – aztán jól ott is ragadtam :) Mintha a saját élményeim férfiverzióját olvasnám… A saját fejben hozzátett kommentárokkal :)Jó két hete ismét töményen a netes társkeresés bugyraiba vetettem magam és sok történet visszaköszönt az oldaladról. Régebben is, ha éppen szingliként tengettem az életemet, akkor is a netes társkeresőkhöz fordultam – hát nagyon vegyesek a tapasztalataim. Lassan már a kategóriák is kezdenek körvonalazódni a fejemben. Amúgy a teljesen rendes, normális kategóriától a "vigye már valaki vissza Lipótra léccciiii"-ig szinte mindennel találkoztam. Pillanatnyilag loveboxon töltök több időt, így arról tudok nyilatkozni, de szerintem nagyjából – némileg karikírozva – ráilleszthető a többi site-ra is.