Archive for » 2008 «
Nem nehéz olyan lány adatlapot kreálni egy-egy netes társkeresÅ‘ oldalon, amire nem fognak Ãrni elszánt férfiemberek, akik a szöveg- és fényképmentes adatlapokra is képesek valami sablonlevélkét küldeni! Fotós – méghozzá egyértelműen modellt ábrázoló, nagyon-nagyon-nagyon beállÃtott – adatlapok meg aztán pláne tonnaszám kapják a jelentkezÅ‘ket, pedig 3 km-rÅ‘l is bűzlik, hogy egy szórakozni vágyó csibész kamuja.
Alaptézisként elmondható, hogy egy jó külsÅ‘vel rendelkezÅ‘ lány, ha felrakja fotóit, akkor máris elintézte a munka dandárrészét. A férfiak vizuális tÃpusok, Ãgy egy csinos hölgy látványa azonnal beindÃtja náluk a vadászösztönt. A lelki összhangot is keresÅ‘knek pedig olyan szöveget kell összehozniuk, amely sokat elárul Ãrójukról! Ha nem adják ki magukat az emberek nem is lesznek képesek megfelelÅ‘ stÃlusú partnert találni.
Online közvetÃtés egy kapcsolat alakulásáról 3.
Online Randi News jelenti: A vasárnap esti – ügydöntÅ‘ – randi jól sikerült. Kellemes helyen töltöttük, neki is tetszett, jól elbeszélgettünk, talán egy kicsit közvetlenebbül, mint szombaton este: talán lehullott rólam a drukk és Å‘ is egy kicsit spontánabb volt. Párszor átöleltem – finoman, mintha önkéntelen mozdulat lett volna – s érezhettem fantasztikus testének finom hajlatait. Fáradt volt: nem szokott hozzá a sok bulihoz – a péntek és szombat este kimerÃtette, Ãgy nem húztam sokáig: hazavittem este 10-re.
Most nem hagytam ki: megnéztem a fenekét! Mit is mondjak: itt sem okozott csalódást! Kerek, de nem nagyon, nem lapos, de nem is nagy, finoman körte, kedvesen gömbölyödik, de nem harsányan kemény s sportos, a pont nekem való kategória.
Már nem szerencsétlenkedtem el, nem adtam esélyt a hezitálásra, saját magamnak a kÃnzására és marcangolására – végre egy elÅ‘bújt a gyakorlott énem: ott az elválásnál rákérdeztem, hogy volna-e kedve kedden moziba jönni velem? Egyenes kérdés és egyenes válasz.
Volt.
Kedden este kérem szépen mozi! :-)
Online közvetÃtés egy kapcsolat alakulásáról 2.
Ma – átbeszélve a tanácsadóimmal a helyzetet – elhatároztam, hogy nem húzom tovább a szombat esti találkozásom eredményének ill. a lány érzéseinek kiderÃtését: felhÃvom “spontánul” 6 körül és javasolok neki egy kis laza találkozást egy cool helyen. Ha eljön, akkor jó, ha nem ér rá és még egy másik idÅ‘pontot sem javasol, akkor ugrott a szerelem és maradok-sztorizok tovább.
Nem mondom azt, hogy nem dobogott 10%-kal magasabb frekvencián a szÃvem, nem mondom azt, hogy nem izgultam, de meg kellett tennem, hogy pontot tehessek a szombat este elkezdett mondat végére.
Talán szerencsém volt azzal is, hogy napközben Velencei tónál voltam, napoztam, fürcsiztem és kiszÃvott mindkettô: égett bôröm fájdalmának enyhÃtése céljából bevetettem magam 1 kád hideg vÃzbe s az is lazÃtott rajtam egy picit. Ã?gy már nem is remegett annyira a hangom. :-)
Tárcsáztam: az 5. csengés után már azt hittem, hog a legszánalmasabb véget fogom megnyerni, amikor már nemhogy visszautasÃt, de annyira sem méltat, hogy felvegye. De aztán jött a katt és beleszólt. Elsô sziklagörgeteg elindult a szÃvemrôl lefelé. Elbeszélgettünk mindenfajta semleges témákról, szóba került a tegnapi partyja, az én mai napom, a leégésem és a barnulásom, amire kÃváncsivá vált:
- Nem hiszem, hogy annyit barnultál volna ma, hogy utolérj engem – mondta.
- Nem hiszed? Gyere és ellenôrizd le személyesen! – riposztoltam
- Ã?, nem…
- Pedig – s itt volt a nagy alkalom ill. pillanat, amikor eldôl minden, amikor kiderül, hogy fekete avagy fehér, széna vagy szalma, menny vagy pokol, élet vagy halál, 100 blognyi magány vagy dÃcsô happyend – épp azt szeretném megkérdezni, hogy mit szólnál ahhoz, ha egy laza találkozó keretében összefutnánk? Kiugranék érted úgy 8 körül és elmennénk egy nagyon klassz kis kilátóhelyre sétálni, majd fagyizni, miután már enyhült egy picit ez a hôség?
Az idô gyorsan futó lábai elé ebben a pillanatban kiöntöttek 3 hordónyi enyvet: mint a Matrixban, láthattam volna a felém repülô puskagolyót.
- Tetszik az ötlet.
Puskagolyó becsapódott. Hirtelen szabadonengedték a fehér galamobokat a fürdôszobámban, eldurrantak a petárdák, megszólalt az égi zene! Igen, találkozunk! Hurrá!
MeglepÅ‘ számomra – aki teljesen konzervatÃv gyermeknemzés dolgában -, hogy sok, túl sok gyermekes és egyedülálló anyuka van. Pelenkáskoromban is már úgy képzeltem, hogy olyan nÅ‘ fog nekem gyereket szülni, aki iránti érzéseimben halálbiztos vagyok. Soha nem hagyom/hagyhatom el a gyerekeimet s Å‘ket mindenáron együtt neveljük fel. Talán ebben az elgondolásomban megerÅ‘sÃtett az a tény, hogy én is csonka családban nÅ‘ttem fel: tudom elég közelrÅ‘l, hogy ez mit jelent!
Ahogy egyre többet tapasztaltam, próbálkoztam egy békés és nyugalmas kapcsolatot megvalósÃtani – tán saját vad és nyughatatlan természetem, torz értékÃtéletem, a felelÅ‘sségtÅ‘l való túlzott félelem, érettlenségem vagy csak a pechem miatt – annál inkább elkerült a siker.
Sokan tán az elsÅ‘ hosszútávú párkapcsolataikban úgy érzik, hogy megtalálták az igazit – ha a második vagy a harmadik lány/srác beváltja az elképzelések nagyját, akkor máris fiatalos hévvel belevágnak a házasságba és a gyermeknemzésbe. Aztán ahogy kezdenek igazán felnÅ‘tté válni ezek az emberek – úgy alakul át a gondolkodásmódjuk, elvárási preferenciáik és jönnek rá arra, hogy túl gyorsan választottak: egyrészt nem éltek, másrészt nem próbálták ki magukat mással. A konfliktusok pedig dagadnak, a szeretet – ellentétben a klÃmánkkal – csak hűl, a szürke hétköznapok pedig gyilkosokká válnak. InnentÅ‘l kezdve csak az a kérdés, hogy mikor fog belépni és melyik oldalon az a bizonyos harmadik, aki egy gyutacsként fogja felrobbantani ezt a fiatalos hévbÅ‘l és türelmetlenségbÅ‘l és optimizmusból összehozott házasságot. Az esetek többségében ilyenkor az asszony marad egyedül a gyerekével s rá hárul az az igen nehéz, esetenként pedig lehetetlennek tűnÅ‘ feladat, hogy magának partnert találjon, aki elfogadja a gyermekét is.
A társkeresÅ‘ oldalakon sok ilyen magányos anyukát találhatunk. A hibákat Å‘k is elkövetik – ahogy gyermektelen sorstársaik is – csak elég speciálisakat. Szeretném ezzel a bejegyzéssel segÃteni Å‘ket, hogy párkeresésük ezen a fórumon könnyebb és sikeresebb lehessen.
Hibák, amik elrémÃszthetik a férfiakat:
- fotókon nagyon előtérben van a gyermek és háttérben az anyuka
A pasik, bármily egyszerűen és tán túl kegyetlenül hangzik is, de nÅ‘t, partnert keresnek maguknak, nem pedig gyermeket. Fokozva a kegyetlenséget, nem is szereteik igazán más ffi gyerekét felnevelni. Ezt bevállalni csak úgy tudják, ha már nekik is van, Ãgy azonos “hátránnyal” indulnak, vagy az “áldozatért” cserébe kapnak valamit – egy olyan nÅ‘t, aki szépségével, érzelmeivel, ragaszkodásával, egyéniségével szerelembe ejti Å‘ket. De akkor is elsÅ‘sorban egy nÅ‘t keres a pasi, vele akar kapcsolatra lépni, s majd ha az elrabolta a szÃvét és komolyra fordul a helyzet, akkor szeretne foglalkozni a gyermek “problémájával”.
Ã?gy az a jó ebben a helyzetben, ha korrektül szerepel a gyermek ténye az adatlapon, de egyébként nem állÃtjuk falként a két felnÅ‘tt közzé: sok nÅ‘ olyan fotót tesz fel “magáról”, amin elbújik a gyerek mögé. Tragikus a helyzet, ha csak ezt láthatja a delikvens – ez azt sugalja, hogy az asszony nem egy tartós párkapcsolatot, szerelmet keres magának, hanem egy apát a gyereknek. S csodálkozik, ha ilyenkor egyáltalán nem érkezik levél avagy igen “érdekes” egyénektÅ‘l… A társkeresô oldalak nem közösségépÃtô site-ok! Nem egy iwiw, ahol régi ismerÅ‘sÅ‘k, rokonok számára kell prezentálnunk eddigi életünket, magunkat és ha van gyermek, akkor azt is bemutatni. Itt mindenki partnert keres saját részre: cél magunk “eladása” korrektül, de hatékonyan! Tehát, ha fotók, akkor lehetôleg ne legyen gyermek rajta! Ha a pasi érdeklôdik, meg lehet mutatni, ám elsô körben nem ez a lényeges.
- Szöveg:
“Nevelgetem 4 éves kicsi fiam, egy hangulatos házban, és élvezem az életet, s ahogy mondani szoktam: jóképű legyen, sokat keressen, és imádja a gyerekeket, de igazán csak az a fontos, hogy rendes legyen, és a fiam úgyis szelektál helyettem is.”
Igen, kijött a farbával: legyen fullos pasi és még könnyedén elviselje más gyerekének a meglétét is, sôt, vágyjon rá!
“Mit is Ãrjak? 29éves leszek, van egy 4 éves kisfiam. Ã?ltalában vidám, Å‘szinte ember vagyok, utálom a hazugságot…..a többit majd talán…”
Uncsi: az egyetlen információ magáról az, hogy van egy gyereke? A többi semmitmondó általánosság, kb. mintha azt Ãrta volna, hogy két keze van és két lába…..
“Amint a személyes adataimból láthattad, elváltam, gyermekemet egyedül nevelem, sokat csalódtam és mostmár keresem azt az embert, aki mellett boldog lehetek végre.”
- gyermekes lúzer. Süt ebbôl a 2 mondatból a megkeseredettség és az unalom.
“Naplóbejegyzés: Ma reggel sem várt egy levél sem. Kezd unalmassá válni. Pedig én Ãrtam sokaknak, becs szó. Kedves barátném kifejtette, biztos azért mert én nevelem a kisfiam :( Én eddig azt hittem attól jobb vagyok, hogy van egy gyerekem – lehet tévedtem.”
- elég nagyot. Mindenki saját és boldog családra vágyik. Nem az szerepel a fiatalok álmaiban, hogy majd ha elérem a 35-öt, akkor keresek magamnak egy gyermekes, elvált anyát és felnevelem más ffi gyermekeit. Ez egy tolerálni való hiba, amivel együtt kell majd élni. Csak már szintén elvált apukák ill. gyermektelen de valami gonddal rendelkezÅ‘ férfiak vállalják be alapból ezt a szituációt. Az életben persze más: pl. egy munkahelyen dolgozók beleszerethetnek csak úgy egymásba, de hogy egy ismeretlen embernél eleve Ãgy keressen rá egy jó pasi nôre, az elég érdekes.
“EGYEDÜL NEVELEM 14 ÉVES FIAMAT. OLYAN TÃ?RSAT KERESEK AKI VELE EGYÜTT ELFOGAD ÉS CSALÃ?DKÉNT TUDNÃ?NK ÉLNI. SZÉPARCÚ NÅ? VAGYOK. NINCS RÓLAM
KÉP A NETEN DE AKI KOMOLYAN MEG AKAR ISMERNI ANNAK KÜLDÖK MAGAMRÓL.”
Itt inkább a fénykép nélküliséget emelném ki: miért kell imádkozni valakinek, hogy ugyan mutassa meg magát? Rengeteg idôt pazaroljanak el levelezésre, miközben nem is biztos, hogy tetszeni fognak egymásnak? Kérem szépen ezt azért átgondolni! Ennyire nem lehet valakinek szegényes az igényszintje, hogy teljesen mindegy legyen a másik fizimiskája! S a hölgynek sem lehet mindegy, hiszen ki is emeli arcának szépségét! Tessék megmutatni!
Online közvetÃtés egy kapcsolat alakulásáról 1.
Tegnap este végre volt egy igazi randim. Igazi alatt azt értem, hogy olyan lánnyal találkozhattam, aki az elsÅ‘ pillanattól kezdve megragadta képzetem, aki szép, aki izgalmas, akit az utolsó porcikájáig szeretnék. Kétség egy szál sem volt csak az egyértelmű vágy rá. MegdöbbentÅ‘, hogy mennyivel kellemesebb Ãgy randizni valakivel ill. mennyivel felelÅ‘sségteljesebb – a kockázat izgalmassá teszi. Tétje lett hirtelen az estének s bár a gyakorlat is sokat jelent, mégis izgultam, mégis sokszor kerestem a szavakat és néztem a gyönyörű szemébe. Az ilyen tÃpusú ösztönös csodálatot hÃvják kémiának…
Amiket mesélt magáról, életérÅ‘l, hobbijairól, kapcsolataiból és azok kudarcairól, mind belepasszolt abba a nagy “Elvárások” könyvbe, amivel nekiindultam anno. Ó, persze most nem regényt Ãrok, amiben jól mutatna, hogy 100%-osan minden úgy volt, ahogy meghatároztam, de a lényegi elemek stimmeltek. Hasonló hibákat élt meg/követett el kapcsolataiban, mint én, hasonló ideig tartott, hasonló tervei vannak, sportolt, sok dolgot szÃvesen kipróbál – sajnos még sÃelni is tud és szeret (amit én utálok) – de a legfontosabb, hogy mosolygós, jókedvű, árad belÅ‘le a derű és a felszabadultság!
Oroszlán a lelkem – mint ahogy a szörnyű emlékű elsÅ‘ hosszútávú kapcsim is az volt – Ãgy sejtéseim lehetnek, hogy mit produkálhat a magánéletben: uralkodni vágyik. Rajtam meg is tehetné, mert annyira tetszik, hogy a piros szÅ‘nyeget a nyelvem helyettesÃtené a lábai alatt. Annyira tetszik az arca, a kisugárzása, hogy szinte el is felejtettem megnézni a fenekét! Ez nálam nagy szó! Persze a randi végén azért ezt pótoltam – s sportos előéletébÅ‘l kiindulva – ott is rendben van minden!
Hm. Ma este – megvitatva tanácsadóimmal az ügyet – felhÃvom és meginvitálom egy fagyira egy különleges kilátóba: csak úgy hirtelen és spontánul. Ez lesz a döntÅ‘! Nem akarom sokáig húzni, nem akarok taktikázni, mert ha szimpi vagyok neki, akkor eljön elvileg – ha valóban nincs épp más progija -, ha meg nem vagyok nála nyerÅ‘, akkor derüljön ki minnél hamarabb s ne húzzuk, mint a rétestésztát: sajnos a tapasztalatom az, hogy a nekem nagyon tetszÅ‘ nÅ‘k nem engem választanak. A kudarc – papÃrforma és tapasztalati alapon – lóg a levegÅ‘ben. Viszont egy isteni szerencse végre jöhetne már és szerelembe eshetnék VELE!
Az elváláskor és a továbbiak megbeszélésekor nem éreztem azt – mint jó pár esetben -, hogy mi a helyzet: ezek idegesÃtenek a legjobban, mert a lányok nem merik elmondani a negatÃv igazságot! HÃmeznek, hámoznak, majd beszélünk… Ha érzem a kisugárzásán, viselkedésén, hogy igen, akkor beleölhetek érzelmeket, lelkesedést és nem kell csalódnom. Ha nem, akkor ezeket – mielÅ‘tt túlságosan eluralkodnának rajtam – elnyomhatom, visszatuszkolhatom és a nagy csalódások elÅ‘tt máris elfelejthetem és csak egy estét vesztettem, meg egy alig megismert lányt, aki nem éri meg – mert nem akarta – az érzéseimet, mentális energiáimat. Ã?m a mismásolással még reménykedek, mert lehet, hogy csak nem akart túl lelkesnek tűnni, tervezek és ha pozitÃv volt a benyomásom, akkor beleélem magam és rajta fogok pörögni. Aztán amikor már nem veszi fel a telcsit, nem válaszol az sms-re, máris jön a koppanás, a kudarc, a kisemmizettség, az önbizalomromboló visszautasÃtás: csalódtam, vesztettem, nem vagyok értékes.
Szóval itt állok még a dilemma elÅ‘tt, amire este választ kapok: hihetetlen szerencsém ideje eljött vagy még tovább kell keresnem, még tovább kell Ãrnom ezt a blogot!
Nem könnyű egy csinos lánynak -aki ráadásul még fotókat is feltesz magáról – túlélni az elsÅ‘ napok óriási rohamát. A mértéktelen mennyiségben beérkezÅ‘ jelentkezÅ‘k magas száma, ám alacsony minÅ‘sége ugyan jelenthet könnyebbséget a választásban, de most nem is technikai tanácsot szeretnék adni a választás és megválaszolás mikéntjével, hanem inkább egy kis mértékletességre és önkontrollra szeretném inteni nÅ‘nemű interaktÃv társkeresÅ‘ sorstársaimat.
MielÅ‘tt bárki belevág ebbe a nagy játékba – aminek azért nagy a tétje! – döntse el milyen elvárásokkal száll csatába. Jót tesz egy helyes önértékelés (ki vagyok, hogy nézek ki, milyen a személyiségem, anyagi helyzetem, intelligenciám, hibáim és erényeim), majd egy ehhez kalibrált elvárási szint. Ha itt stimmel minden, akkor csak egy dologra szükséges figyelni a keresés folyamán: az elÅ‘re elhatározott igényektÅ‘l még véletlenül se mozduljunk el felfelé!
Mert igen, itt szokott a nagy hiba bekövetkezni az újdonsült interaktÃv nÅ‘i prédáknál: szűzen és tapasztalatlanul fellépnek, majd nem tudva azt, hogy az elsÅ‘ napokban szinte lerohanják Å‘ket a ffi társkeresÅ‘ hiénák. Ok: sok férfi csak az új regisztrálókra keres rá, s azoknak üzen, mert a régiek megtalálása már egy kicsit bonyolultabb, idÅ‘ és energiaigényesebb. ill. talán már túl is van rajtuk – Ãrt a fent lévÅ‘k mindegyikének!
A legelsÅ‘ nap még nem is oly forgalmas, de a második-harmadiktól kezdve – amikor jóváhagyják az adminisztrátorok a feltöltött fotókat – beindul a business! Rengeteg érkezÅ‘ levél miatt – hiszen van itt dögivel pasi s mind Å‘t akarja (ergo Å‘ egy jó nÅ‘!) -, eltolódhat a mércéje a innentÅ‘l kezdve sokkal jobbat szeretne magának kihorgászni az eredeti elképzelésekhez képest! Csak – amit a friss regisztráló hölgy még nem, ám tapasztaltabb társai már tudnak -, hogy nem mind arany ami fénylik, nem mind elsÅ‘ osztályú pasi, aki annak látszik!
Mire saját bÅ‘rén megtanulja már le is ment az elsÅ‘ fázis és összefutott pár csalódást okozó hÃmneművel miközben elszalasztott pár igazán komoly jelöltet, aki az eredeti kritériumokat simán hozta volna!
Itt is működnek a kasztok, ugyanúgy, ahogy a való életben is és a jó vagy szép is hasonlót akar magának (vagy esetleg még jobbat) Miért kell fenntartással fogadni a jó pasi adatlapot:
- egy jó kinézetű srác valszeg csak azért Ãr lánynak mert meg akarja … hm.
- a csúcs fényképek valójában teljesen átlagos férfit rejtenek, amely csak a találkozáson derül ki.
- több vasat tartanak a pasik is tűzben s ha náluk beesik egy jobb nôstény, bizony dobják a rosszabb minőségűeket (jobb esetben, mert rosszabb esetben futnak egy kört mindegyiknél!)
- kamu az egész adatlap
- szép és jó minden, csak defektes
- a legszebb és leggyakoribb probléma: nôs a delikvens!
Szóval érdemes elgondolkozni, hogy ha valaki Ãr nekünk, az hozzánk való-e vagy csak szórakozni akar. S ha egy kicsit suta is a fogalmazásmódja, ha egy szimpatikus, de elÅ‘nytelenebb fotóval is “árulja” magát, de közben hozza mindazt, amit kedves hölgyeim elvártok, akkor talán érdemes adni neki esélyt a sok szépfiú mellett!
Lányok számára a kamu kicsit mást jelent mint a srácok szemszögébÅ‘l. Itt nem az merül fel problémaként, hogy egy srác adatlapja mögött egy másik lány van – ez igen-igen ritka (errÅ‘l is megérne egy külön postban elmélkedni, hogy a lányok miért nem bújnak 1-1 pasi álreg mögé, Ãgy felmérve a saját oldalukat ill. fiúként kiadva magukat miért nem kezdenek el levelezni s ez a “hülyeség” miért csak a férfi nemre jellemzÅ‘?!) – hanem inkább a felsorolt adatok ill fénykép nem tükrözi a valóságot AVAGY a társkeresési szándék nem arra irányul, amire a lány szeretné. Ezért inkább nem a kamu adatlapokról beszélnék most, hanem a kamuzó srácokról, vagyis … more…

1, Kezdeményezek a társkeresÅ‘ oldalon, jön is rá a válasz. Egy 30-as éveinek közepén járó hölgy, aki saját bevallása alapján csinos, a fényképe csak egy arckép, ami igazolja is ezt az állÃtását.
Gyors levélváltás és lényegretörÅ‘ válasz: nem a levelezés hÃve és azonnal megadta a skype cÃmét. Még aznap este rákerestem, megtaláltam és beszédbe elegyedtem vele.
Az ilyenkor bevett udvariassági körök is elég nyögvenyelôsen mentek, aminek az okára nagyon hamar fény derült:
“Ô: nem vagyok nagyon dumcsizos kedvemben, bocsi, esetleg majd beszelhetnenk máskor?!
Én: +bocsátva és persze
Ô: nem vagyok bunko….
É: majd akkor Ãrj, ha lesz kedved 1 picit csevegni
Ô: meghalt az apam,az ocsem ma volt pesten azonositani
É: jaj. Részvétem…
Ô: belefulladt a dunaba ;(
É: Nehéz ilyenkor mit mondani…
Ô: Még nem tudjuk mi történt s hogyan.
É: Sajnálom. Most búcsúzok is s ha bármiben tudok segÃteni, Ãrj!”
2, A következő adatlapra bukkantam:
“GyógyÃthatatlan betegségben szenvedek. EgyelÅ‘re nem akadályoz semmiben, élhetném az életemet mint bárki más, akár gyereket is szülhetnék – de tudom, hogy három, legfeljebb négy év múlva már nem biztos, hogy élek. Gyereket ezért nem szÃvesen hagynék örökbe, de ha van férfi, aki vállalja, hogy elÅ‘bb-utóbb elmegyek, és velem töltené a hátralevÅ‘ idÅ‘t, boldog lennék, és hiszem, hogy Å‘t is nagyon boldoggá tudnám tenni. Rövid szerelmünk idején sziporkázó szellemi társa, lelki másik fele, odaadó szeretÅ‘je lennék. Fontos a tartalmas szellemi megértés, lelki összetartozás és a két test eggyéolvadása.
Csak harmickettÅ‘ vagyok, de idÅ‘sebb vagyok a koromnál, úgyhogy 35 és 55 közötti férfit keresek.”
3, Újabb adatlap:
“Meghalt a férjem és itt maradtunk a gyermekeimmel, 2 apró árvával. Nem eltartót és nem apát keresek, hanem egy olyan férfit, aki képes erÅ‘t és kedvet adni az élethez, ami esetleg késÅ‘bb egy komoly kapcsolattá fejlÅ‘dhet. “
Adatlap: 30 éves, 166 cm-s, 55 kg-s lány. Fotó az adatlapján: mindhárom egészalakos, amelyek egy göndör, szôke, hosszú hajú lányt ábrázolnak: teljesen normális testalkat – van cici, gömbölyû fenék, nem nádszál kisasszony, de nem is dagi. Arca – fôleg mert bukok a göndör hajra s az igen feljavÃtja a szememben – kedves, kicsit kislányos. Gondolkodás nélkül Ãrok neki, mégha már van is pár levélke a fiókjában: fájni nem fog, ha nem válaszol, de az esélyt nem hagyhatom ki. Pár nap múlva érkezik is a válasz. PozitÃvan meglep, hogy egyáltalán kaptam. A szokványos ismerkedési körökkel senkit sem szeretnék untatni – hamar eljutottunk a telefonszám cseréig. A beszélgetés 1 semleges hangú, viszonylag kellemes volt.
15 perc puhÃtás után rátérek a lényegre: találkozni kellene. Pest megyei, kocsija van és azzal jön be – de csak egy darabig., mert utálja a székesfôvárosi közlekedési morált. Egye fene – gondoltam magamban – most lovag leszek és érte megyek a város egyik fô bejárata melletti nagy parkolóba, ahol átül hozzám , hogy Ãgy közelÃtsünk meg egy vendéglátóegységet.
Hibát persze elkövettem itt is és nem kérdeztem meg, hogy milyen autóval jön. De ezért már nem volt kedvem visszahÃvni: csak megtalálom! Péntek este 8 óra elÅ‘tt 5 perccel érkeztem meg. Betolattam és vártam. NézelÅ‘dni kezdtem, hátha kiszúrom, ámbátor a sötétben erre túl sok esély nem adódott. Meg akartam várni pontosan a 8-at és akkor megkérdezni, hol van. Miközben tétlenül üldögéltem kiszúrtam, hogy velem szemben egy kis Corsa-ban má várakozik valaki. Arcát nem tudtam a sötét miatt kivenni, tán azt is csak sejtettem, hogy nô, ám nem nagyon valószÃnűsÃtettem, hogy az én prédám lenne, mert igen nagy méretekben gömbölyödött ott a gépjárműn belül, sÅ‘t, mintha még vmi kontyszerûséget is láttam volna feje tetején a hosszú göndör fürtök helyett!
Végre elérkezett a várva várt 8 óra! Telefon kézbe, szám tárcsáz, kicsöng, s hirtelen meglátom: a szemben lévÅ‘ megtermett tulajdonosú kocsiban valami elkezd villogni. Szerényen felmutatja felém a rázkodó mobilját. Leesett állal mászok ki s teszi ugyanezt Å‘ is. “Jobban Ãrva”: teszi ezt Å? is (megérdemli a nagy Å?-t méretei miatt)! Nem akarok túlozni, de alig ismertem rá! Legalább +10 kiló nehezedett rajta, a szép göndör haja helyén valami felnyÃrt, felül vidéki öregasszonyosan rövidre és dauerba vágott “hajköltemény” dÃszelgett. Viaskodott bennem az úriember ill. az átvágott srác: elküldjem a fenébe vagy tegyek úgy mintha mi sem történt volna. Vegyek el az életembÅ‘l 1-2 órát feleslegesen, mert tudom, hogy ezzel nem akarok többet találkozni? Bemutatkoztam. Å? is.
- Akkor hova megyünk? – kérdezte.
- Ó, volt egypár jó ötletem, hogy hova ülhettünk volna be – válaszoltam.
- Ez azt jelenti, hogy nem megyünk?
- EgyenlÅ‘re tűnÅ‘dök, hogy hova tűnt szÅ‘keséged meg a göndörséged, amiket a képeken láthattam… – a testsúlygyarapodásra már nem mertem rátérni.
- Ja, azóta levágattam. Nem mondtam?
- Nem került szóba. De igen eltér a mostani állapot a fényképeken láthatótól.
- Igen.
- Akkor miért azokat a képeket raktad fel?
- Mert ezek tetszenek.
Itt kivágta a biztosÃtékot. Portfóliót akar odafent épÃtgetni vagy ismerkedni szeretne s pasit találni magának? Hogy képzeli az ilyen, hogy ezt valaki lenyeli szó nélkül? Elcseszte az estémet. Dühös lettem.
- Közbejött valami, ne haragudj. Most kaptam egy telefont és mennem kell.
Otthagytam. Püffögjön magában, szidja a férfiakat és az egész internetes társkeresést, meg azt, hogy mennyi tapló pasi található itt. Remélem egy ránccal több gyűrődőtt bele az arcába, hiszen a ráncok emlékeztetik a lelket, hogy hol járt.

… avagy hogyan ne Ãrjunk bejelentkezÅ‘ levelet lányoknak! A rossz példákat folytatom, hátha a hibákon keresztül az arra fogékonyaknak felnyithatom a szemét és egy kis gondolkodásra ösztönözhetem Å‘ket!

Óh, te drága felkészületlen, bizalmatlan, saját árnyékától is tartó hölgy, ki hamis képzeteket társÃtasz e társkeresÅ‘ fórumhoz, amelyen minden info nélkül szeretnéd, hogy rád találjon a fehér pacis herceg, ám a fekete BMW-s izomgolyók és Å‘rültek pediglen sohasem…
…ha belegondolsz, – ó ismerkedÅ‘ lányok legkedvesebbike – Ãrnál-e egy olyan adatlapra, ahol fénykép sincs, sÅ‘t még normális bemutatkozó szöveg sem (amely normális nem hasonló ehhez: “Nem tudok mit Ãrni magamról, de muszáj: szeretek moziba és szÃnházba járni, meg minden jót csinálni. Ã?rj, ha felkeltettem az érdeklÅ‘désedet és akkor majd megismerjük egymást!” - ez utóbbit vehetjük akár fenyegetésnek is?) Milyen fiú az, aki erre gerjed? Megválaszoljam? Akiknek már minden mindegy! Aki magányos és vetÅ‘dik az árnyékra is vagy egyszerûen hülye, máshogy megfogalmazva Å‘rült vagy mégpediglen másképpen mondva alulszocializálódott. Ezek pedig nem azonosak álmaid jóképű, értelmes és piacképes hÃmneműjével!
Tehát saját és az jövÅ‘d érdekében tegyél fel fotót! Tegyél fel, drága hölgyem azért is, mert Ãgy legalább rögtön tisztázod a helyzetet s nem okozol magadnak sem felesleges csalódásokat és nem kell a barátnÅ‘idet mindenféle rémtörténetekkel elrettentened a netes pasiktól, akik vagy kitálalják lelkük és életük minden kis apró-cseprÅ‘ érdektelen részletét máris az elsÅ‘ üzenetükben vagy obszcén szavakkal illetnek szórakozó kiskamaszként vagy esetleg ajánlatokat tesznek ill. copy-paste üzenetekkel találnak meg.
Az húspiaci tömegárú sem lészen belőled, ha fotóddal jelensz meg: a való világban, a szórakozóhelyeken, a buszon, az utcán is megnézik a püspökfalatod, mégsem érzed magad árunak!
S ha Ãr neked egy lovag, mi az elsÅ‘ kérésed Å‘hozzá? Hogy hajtsa fel sisakrostélyát s lépjen ki anonÃm voltából: magyarul küldjön fényképet? Ha keresnél az urak közt, te is bizony csak a fényképesek közt szemezgetnél, Å‘ket listáztatnád ki. Ã?gy teszik a srácok is: utálják a fantomasokat, elsÅ‘sorban a fotósok közt válogatnak, mert fontos tényezÅ‘ a külsÅ‘ és senki nem szeret zsákbamacskát játszani.
Vagy tán félsz, hogy mit fognak szólni az ismerÅ‘sÅ‘k, ha megtalálnak és a fotó alapján beazonosÃtanak? Tojjál rá. PrimitÃv, aki ebbÅ‘l viccet csinál. Ráadásul meg lehet tÅ‘le tudakolni, hogy Å‘ ugyan mit keres fent?
Vagy akkor szeretné kiskegyed felfedni magát, ha már kialakult egy tartós kommunikáció? S ha nem tetszik az lovagnak?! Miért akarja Å‘t – és magát is – egy idÅ‘rabló hosszas levelezésbe belekényszerÃteni, ha ez a csalódás már az elején kiküszöbölhetÅ‘ lehetne illetve egy kellemetlen visszautasÃtással járó szituációba belekergetni? Felesleges! A szórakozóhelyekre sem fátyolban mész! Nem az lenne a cél, hogy minnél gyorsabban lekerülj innen a virtuális tér nehézkes közegébÅ‘l és valós kapcsolataid lehessenek, kedves hölgy? Nem az lenne e a cél, hogy a netes ismerkedést minnél jobban közelÃtsük a valós ismerkedési frázisokhoz, hogy Ãgy könnyebben megtalálhasd a nagy Å?-t?
Ó, a választ nem is kell kiejtened, tudom. Tégy meg mindent érte, töltsd ki adatlapod, rakj fel fényképet és a tutti biztosan rádtalál!
Pratikussági jegyzeteim egyik leginkább hasznos darabjához érkeztünk.
Eluralkodott a net életünk nagy részén, általánossá vált a használata s Ãgy egyre szélesebb réteg fér hozzá a társkeresÅ‘ oldalakhoz. Mivel polgártársaink közt sok humoros és lélektelen egyén van, aki akár otrombán is szeret megtréfálni szinte bárkit – feltéve ha azt kockázat nélkül teheti – Ãgy ez az anonim fórum kitűnÅ‘ terep számukra. Egy estét rászánva – jobb esetben csak 10 percet – elkészÃtenek 1 adatlapot, amire mi férfiak ráfuthatunk.
Tréfálkozási szándékon kÃvül még lehet találkozni féltékenységi-lebuktatós, szöveggyűjtÅ‘getÅ‘s, konkurenciafelmérÅ‘s, más oldalakra átirányÃtós, kisiskoláspöcs-unatkozik-számtechórán tÃpusúval is.
Mindegy végül miért képzÅ‘dnek ezek az adatlapok, mindenféleképp károsak. Miért is? Ha valaki nem tudja ezeket kiszűrni, akkor a rengeteg elküldött levelére nem kapva választ azt hiszi, hogy a szövege avagy az adatlapja rossz ill. akár önmaga értéktelen. Mert ugye ezek a szórakozó emberek nem fognak visszaÃrni – ez tiszta sor. Tehát, ha elÅ‘re el tudjuk dönteni, hogy mire nem érdemes idÅ‘t, energiát pazarolni, megvédhetjük magunkat a csalódástól.
Alapszabály: mindig gondoljuk át, hogy ha mi valóban ismerkedni akarunk, akkor mennyi energiát ölünk bele, hogy megmutassuk magunkat a világnak: ha ennél jóval szegényebb adatlappal találkozunk, máris gyanús! more…
Tán mondanom sem kell, hogy egy jól megÃrt adatlap megfelelÅ‘ méretű és minÅ‘ségű fotóval még csak fele az elÅ‘ttetek álló feladatból: ez addig passzÃv, mÃg nem generáltok elég látogatót rá. Igaz, hogy a lányok néha maguk is szoktak keresgélni, sÅ‘t, még ritkábban még kezdeményeznek is, de ha erre vár az átlag férfi, akkor bizony szép kis Å‘sz szakálla nÅ‘hetne, mire olyan lány köszönne be nála, akire vágyik.
Az élet rituáléja képezÅ‘dik le itt is – mégha sokan, akik félnek és nem is ismerik ezt a fajta ismerkedést váltig állÃtják az ellenkezÅ‘jét: a férfiaknak kell a kezdeményezÅ‘knek lenniük! A jó nÅ‘k – hasonlóan a valósághoz – sok-sok bejelentkezést kapnak, mÃg a kevésbé elÅ‘nyÅ‘sek vagy a fotó nélküliek kevesebbet.
A különbség mindössze abban áll – sokaknak bizony ez egyben a nehézség is -, hogy itt verbálisan kell virÃtani: olyan szöveget kell kitalálni, ami humoros, figyelemfelkeltÅ‘, egyedi, verbális képességekrÅ‘l tesz tanúbizonyságot, nem sablonÃzű, nem öncélú vicceskedÅ‘s, kicsit talán fityiszt mutat a rendszernek, nem rámenÅ‘s és a lány adatlapjából indul ki!
Nem mellékesen: nem hemzseg a helyesÃrási hibáktól! (helyesÃrási hibákkal megjelenni képzettebb lányok elÅ‘tt felér azzal a sértéssel, ha valaki fikás orral megy randira!)
Egyedülálló és gyermektelen lány fénykép nélküli adatlapjával kezdÅ‘dÅ‘tt minden. Bemutatkozása egyszerűre szabott: “Kedves és aranyos hölgy keres maga mellé egy Å‘szinte és megbÃzható fiút, aki értékelné kellemes külsejét is.”
Ã?rtam, mert kÃváncsi lettem vajh mit is rejt a kellemes külsÅ‘! Persze elsÅ‘ riposztom azonnal a fénykép igénylés benyújtása volt kÃváncsiságom kielégÃtése és a projekt további épÃtésének eredményességének elbÃrálása szempontjából. (Alapelv: fantomas-szal nem levelezünk!)
Erre is válaszolt, de képet nem küldött, sÅ‘t, felszólÃtott, hogy Ãrjam le, hogy saját véleményem szerint mi fed a kellemes külsÅ‘! Bepöccentem és kihasználtam hibáját: a freemailes cÃmében szerepelt a neve! Nosza, menjünk fel az iwiwre s nézzük meg ott! more…

Milyen is a netes társkeresÅ‘ embertÃpusa?
Ismeretlenül, akik még soha nem jártak erre, bele sem szagoltak, azok szerint normális (helyes önértékelésű, egészséges lélekkel rendelkezÅ‘), megfelelÅ‘ kinézetû (magyarul csinos vagy jóképű) és értelmes emberek (akiknek képzettségük és intelligenciájuk is megvan a normál életben történô boldoguláshoz) NEM próbálkoznak itt – akár komoly, akár komolytalan – kapcsolatot szerezni. Szerintük ide kizárólag a való életben folyamatos kudarccal küzdô emberek jelentkeznek. Mondhatnák: ez egy emberturkáló, ahol a levetett, máshol nem érvényesülô, másodosztályú lények jelentkeznek.
Mint ahogy világunkban nem létezik fekete és fehér, ugyanúgy itt sem lehet, erre a gondolkodásmódra is, egyértelmûen azt mondani, hogy nincs benne valami igazság. Ha körülnézünk, úgy istenigazából mindenféle kritérium bejelölése nélkül a legnagyobb társkeresô oldalakon, akkor való igaz, hogy magasabb arányban találhatunk külsô problémákkal küzdô lányokkal és fiúkkal: sok a kövér, elhanyagolt, átlagosnál is csúnyább lány-fiú. Fent vannak, mert ôk is boldogok szeretnének lenni, maguk mellé társat találni.
Sokan félnek – alaptalanul – a netes társkereséstÅ‘l. Valamiért tartanak attól, hogy meg kell magukat billogozni a magányosság jelével és ezzel kiszolgáltatott állapotba kerülnek. Megmagyarázni ugyan nem tudják miért, de inkább távol maradnak ettÅ‘l.
Megint mások még hisznek a spontaneitás mindent megoldó erejében. Majd csak eljön az igazi, majd az utcán vagy bárhol máshol véletlenül összefutnak az igazival. Ez a gondolkodásmód inkább a lánmyokra jellemzÅ‘, hiszen nekik elég csak megjelenni valahol a fiúknak kell aktivizálni magukat és leszólÃtani: fordÃtva hiába is várná ezt, ugye. Ez a taktika egyrészt kiszolgáltatottá tesz. És kényelmessé. Amelyik nÅ‘ ezt hangoztatja, az egyszerűen csak el akarja terelni a figyelmet arról, hogy nagyon is keresi az emberét. Ez egy védekezÅ‘ mechanizmus, hiszen a pasik nem szeretik, ha egy nÅ‘ homlokán ott villog a felirat: »Tegyen már valaki a magáévá!« Aki azt hangoztatja, hogy elege van a párkapcsolatosdiból, az a könnyebb utat választja. Mert elrejtÅ‘zni a csigaházban, és kijelenteni, nem, én egyáltalán nem keresek senkit, majd várni, hogy kÃgyózó sorokban érkezzenek a jelentkezÅ‘k, könnyebb, mint tenni valamit önmagunkért.â€?
Sokszor hallottam csajoktól azt a nagyon kényelmes és elméletben nagyon jól hangzó kijelentést: ne akard, tojj az egészre és meglátod, azonnal jönni fog! Hm. Ez a következőképp hangzik korrektül: tégy meg azért mindent, hogy ott legyél a lehetőségek kapujában, de amikor jön a lehetôség ne kaparj utána, ne akard, ne kapaszkodj, csak hagyd folyni a saját medrében a dolgokat! Hamis képzetekben senki se ringassa magát: mint egy sültgalamb nem fog a szájába repülni a tökéletes partner!
Szóval visszatérve a fent lévő egyre számosabb emberhez:
képzettség szempontjából még mindig a társadalom felsô, képzettebb rétegéhez tartozóak iratkoznak fel. Ezt talán nem is kell olyan sokáig ecsetelnem miért: ôk jutnak hozzá ill. ôk igénylik/engedhetik meg maguknak az újdonságokat ill. ôk azok, akik nem elégszenek meg azzal, ami csak juthat, hanem többet is szeretnének s tudják is, hogy hogyan.
Külsô alapján – természetesen – a szépek nem olyan arányban lépnek fel, hisz számukra a való élet is rengeteg – átlagon felüli számban – ad alkalmat az ismerkedésre, anélkül, hogy ezt akarnák vagy tennének érte, de a lényeg, hogy ôk megoldják net nélkül is. Ha mégis találkozunk pár igazán szép lánnyal/fiúval, azt csak az ô kÃváncsiságuk miatt lehetséges: tudni akarják mi is zajlik idefent. AVAGY életformájuk nem sodorja ôket egy szélesebb közegbe.
Lélek: itt viszont vegyes a kép. Lehet találkozni aranyemberekkel, akik kedvesek, aranyosak és egészségesek. De ugyanennyi defektes is van fent. Ehhez kell idô és türelem vagy szerencse, hogy összeakadhassunk a megfelelôvel.
Anyagiak: változatos. Szegény tanárnôtôl és kisdiákjától a jómódú ügyvédig mindenki megtalálható. Virtuálisan ugyan nem szûrhetsz rá, s egy adatlapból nem igazából derül ki, de a levelezések elsô kérdése az illetô szakmájára vonatkozik, amibôl már kitalálható az anyagi háttér. (Lányok kedvenc elsô kérdése ez, amivel a párjelölt bekalibrálható, de a fantáziaszegény fiúk is Ãgy indÃtanak)
Fontosnak tartom, hogy – mint ahogy anyagi világunkban sehol – itt sincs helye teljes körű általánosÃtásnak! Mindig, minden szabály alól van kivétel, mindig lehet, – mégha megfelelô körültekintéssel is viselkedsz idefent – , hogy belebotlasz egy kivételt erôsÃtô pozitÃv személybe vagy akár fordÃtva. Mint, ahogy nem szabad hinned azoknak, akik egyértelműen rossz véleménnyel vannak errÅ‘l az ismerkedési módról, de nem szabad gyógyÃrnek sem hinned, ahol nulla idÅ‘ és energiabefektetéssel olyan sikereket érsz majd el, amit a eddig nem!
Sok értékes emberrel és talán az igazival megismerkedhetsz itt – ahogy egyébként a statisztikák is mutatják egyre több boldog párkapcsolat születik itt – ám addig – szerencse nélkül – sok érdektelennel is találkozhatsz. Függ ez attól, mennyire konkrét elképzelésekkel mész el a randira és függ attól is, hogy ezekhez képest te mennyit adsz bele.
Sokakat a kÃváncsiság visz fel – ne legyél akár ez alól kivétel Te sem! Viszont mielÅ‘tt belevágsz, tedd meg magadnak azt a szÃvességet, hogy elolvasol itt pár cikket és felkészülve, felvértezve egy tapasztaltabb tanácsaival megspórolsz magadnak jó pár elfuserált estét, csalódást és idegeskedést.
