Mindenki – nemétÅ‘l függetlenül – küzd azzal a problémával, hogy nem kap meg 1-1 találkozó után Å‘szinte választ a folytatásról feltett kérdésre.
Sokan hiszik azt, ha eltűnnek, ha mindenféle értelmetlen kifogást találnak a randi elkerülésére és nem közlik egyértelműen nem tetszésüket, akkor így kevesebb kárt, fájdalmat okoznak, kíméletesebben járnak el reménykedÅ‘ partnerükkel szemben. A válaszokból úgy tűnik, hogy nem. Az értelmetlen több napos várakozás, reménykedés s csalódás fájdalmasabb, mint a sokkhatásként gyorsan elmondott “Bocs, de nem látom értelmét a további találkozásoknak! Nem te vagy akit keresek…” típusú faképnél hagyás. Ez utóbbit 1-2 óra alatt elfelejtjük, míg a az elÅ‘bbin napokig agyalunk, miközben a döntést már rég meghozta a másik fél…

“Én a nôi nem képviseletében írnám meg tapasztalataimat a férfiak eltûnésével kapcsolatban.
Van, hogy úgy érzem, ezen a téren én tartom a rekordot, de persze tudom, hogy nem. Mindenestere az egy főre eső eltünésben mindenképpen.
Nálam két fajta eltünés fordult már elő. Az első, hogy az oldalon váltunk néhány levelet, amiket teljesen pozítivan értékelek, és azt gondolom, hamarosan élőben is találkozhatunk. Időnként odáig is eljutok, hogy a számom is megadom, és várom, hogy hívjon. És várom, és várom, és várom. Majd rájövök: nem fog hívni. Amit nem tudok mire vélni. Hiszen olyan jól kezdődött minden.. Van, hogy néhány levél után tűnik el, a telefonszám cseréig el sem jutunk. Egyszer csak egy levélre már nem jön válasz. Hozzá teszem én az arcomat fel vállalom az oldalon, nem árulok zsákba macskát.
Azt, hogy az első randi után nem jelentkezik még megértem. (Nem jöttem be neki) Bár én várom, hogy jelentkezzen, ha sokáig nem történik semmi, előfordul, hogy nem bírok magammal, és írok valamit. Vagy jön rá válasz vagy nem. De ami számomra teljesen érthetetlen, hogy talizunk másodszorra is. Elmondja milyen szerencsés, hogy találkoztunk, és egyéb szép szavak bla-bla-bla. �m ezután szinte elérhetetlen. Nem akarom zaklatni, ezért megpróbálom kivárni, hogy ő hívjon, vagy legyen online msn-en. De vagy nem is hív, vagy rejtve kapcsolódik, vagy csak döcögősen beszélünk az msn-en, érzem, hogy nem érdekli mi van velem, és a találkozót meg sem említi. Szerintem ha már pár napig semmilyen formában nem jelentkezik, az mindenképpen jel. Hivatkozhat bármilyen elfoglaltságra, ha érdekelném, biztosan kiváncsi lenne legalább arra hogy vagyok. Csak hogy ebből a gesztusból is érezzem, gondol rám. Lehet, hogy női aggyal gondolkozom, és a pasik nem ilyenek, azonban sztem érzelmeik nekik is vann!
ak. Egy 5 perces beszélgetést, egy rövid sms-t mindenki megengedhet magának. Még a legelfoglaltabb ember is. Szóval ilyenkor jön az, hogy vagy tudomásul veszem, hogy ennyi volt, és többé nem ‘zaklatom’, vagy elérem, és azt mondja, hogy sajnálja, de nagyon elfoglalt, és az idejébe most nem fér bele egy barátnÅ‘. Jelzem ilyenkor nem értem akkor miért randizik? És miért festi le reménybeli jövÅ‘nket olyan mesésnek.
Az az igazság, hogy ennyi szép szöveg után már nem tudom áhitattal hallgatni, mert tudom, hogy harmadnapra megváltozhat a véleménye, és akkor csak az újabb csalódás. És az újabb hiba keresés magamban. Sajnos a nőknek ez sztem még rosszabbul esik, mint a férfiaknak, mert lelkisebbek vagyunk. Legalább is én igen. Ezért azt kérném a férfiaktól, hogy ne randizzanak a hölggyel, ha nincs rá idejük. Vagy mondják meg egyenesen, hogynem jövünk be. És kész.
Köszönettel a nÅ‘i nem nevében.”

Várom az olvasók leveleit, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu címre!