Archive for » május 23rd, 2009«

Olvasói levél – A fel nem vállalt elutasításokról

Egy férfiolvasómtól kaptam a következô írást, amely az elsô találkozások utáni – néha érthetetlen – eltûnésekrôl, kikényszerített visszautasításokról, a ki nem mondott ellenszenvrôl, az eredménytelen randikról szól. Mivel férfi, így a randikon összegyûjtött “élményei” csak a nôkrôl szólhatnak, de ahogy ô is hangsúlyozza az utolsó bekezdésben, az ilyen viselkedés nem feltétlen kizárólag rájuk vall. �?gy örömmel venném a másik oldal véleményét is és tapasztalatait is!

Én is a virtuális társkeresés rögös útját választottam. Sok nehézség után végre megtaláltam a párom és boldog vagyok. Higyjétek el van értelme, mert kis kitartással, lelkesedéssel, odafigyeléssel, türelemmel és pici szerencsével meglelhető az ideális pár. Nem szabad megalkudni, a képzelt ideálunk is épp a billentyűzetet üti valahol és ránk vár. Túl romantikus ez? Nekem bevált és a nagy számok törvénye szerint ez biztosan igaz is.

A hegytetőn állva, boldogságban úszva könyebb írni a kudarcokról, keserű tapasztalatokról. Nem lett volna erőm ilyen lelkesen írni egy rossz randi árnyékában, de a boldogság ihlete sokat segít. Igy már tudok nevetni önmagamon és még a kínos helyzeteket is örömmel tudom visszaidézni. :)

Az még elfogadható valahogy, hogy a nők nem mondják el a véleményüket szemtől szembe a randin. Ez még ok, mert nem akarnak megbántani “minket”, sőt  valamilyen formában megértem, ha valaki nem kellően bátor.
De ami hihetetlen (és ezt több randimmal is megerősítem), hogy a nők ezzel szemben EL IS HITETETIK, hogy BEJÖVÜNK nekik, sőt, többszöri kérdésünkre is pozitiv választ adnak, hogy “persze, szivesen talizom veled újra” . De ez csak a verbális része! A nők az első randin (még ha nem is vagyunk az esetük), olyannyira hajlamosak nekünk illúziót teremteni, hogy a csókig is ELMENNEK, ha kezdeményezünk. Hihetetlen! Ha én nem tapasztaltam volna meg többször egymás után, akkor azt mondanám hogy ilyen nincs. A legdurvább helyzet az, hogy volt olyan lány is, hogy csókolóztunk, utána elkezdtem a kabátkáját kigombolni, megfogtam a mellét, simogattam a hasát………bármi megtörténhetett volna.

De aztán jött a mágikus búcsú és a másnap….és hiába vártam SMSt, visszahivást.A nagy semmi..

Felhivtam saját számról, nem vette fel. Nem hivott vissza. A harmadik napon fülkéből felhivtam, akkor  felvette, hisz nem ismerte a számot és csak 1o perc nyúzás után nyögte ki, hogy nem vagyok az esete. Elötte csak dadogott, hogy hát, nem is tudja, meg nem tudja mikor ér rá, meg a szokásos értelmetlen nyafogás. MÉG UTÓLAG TELEFONON, SMSBEN sem volt bátorsága megmondani, csak nekem kellett kihúzni belőle az igazságot.

A jelenség felettéb érdekes, hisz egyrészt alátámasztja amit Line24 írt a fent emlitett cikkben, másrészt rámutat arra is, hogy az első randin sokminden elérhető, mert annyira gyáva nyúl a nők többsége, hogy úgyse fogja kinyögni, ha nem jövünk be neki, inkább sodródik az árral.

Ezzel nem akarok senkit sem arra buzditani, hogy a velünk nem vonzódó lányt ágyba vigye, hiszen ilyen tapasztalatok után a kutyának se lenne kedve hozzá. Csupán csak azt a szomorú tényt szeretném kihangsúlyozni, hogy akármennyire is azt érezzük a randin, hogy a tetszünk, mégse alhatunk nyugodtan egy percig sem: ott dől el minden, hogy az első TALI UT�?N, ő keres e  meg minket, nem tilt e le MSNen és megadja e a lehetőséget a folytatásra.

Szólhatna úgy is a szlogen , hogy : “Jó randid volt? Jókat beszélgettetek? Sokat mosolygott a lány? Esetleg még érdeklődő is volt? Csókolóztatok is? Ne bizakodj, hisz másnap nagy eséllyel eltűnik és nagy akrobata mutatványok révén érheted majd csak el. Tehát férfitársam, egy percig se légy boldog:) “
Hihetetlen dolog ez és egyben szomorú. A saját példáimból egy átlagos “para-vázlatot” mutatnék be:)

0. jókat beszélgetünk MSNen. (melyet esetleg megelőz egy kis levelezés)
1. talizunk, jól érzem magam, elválunk a randi után.
2. miután leteszem a lányt, elkezdek örülni, de pár perc után elromlik a kedvem, hisz már várom hogy másnap semmi sem fog történni és ahogy telnek a percek, úgy válik egyre biztosabbá hogy jön a kinos 3. pont:)
3. a korábbi jó MSN beszélgetések helyett azt látom hogy folyton offline van. nem ir smst. hivom, nem veszi fel.
4. addig keresem, amig (kisebb trükkök után) el nem érem telefonon és megkapom a megalázó visszautasítást.
Ja és nem értek egyet a blog tulajdonosával atekintetben, hogy eszünkbe se jusson felhivni a nőt, meg kell előzni a megaláztatást…stb..ez nem igaz. Vagyok annyira lovagias önmagammal szemben, hogy kikényszeritem a nőből a visszautasitást, még ha szarul is esik. Kis népnevelés:) Az is lehet egy módszer, hogy megvárjuk amíg a lány keres a randi után, így elkerülhető a csalódás? Egy kedves barátom tanácsolta ezt. Szerintem ezt el kell felejteni, minél előbb meg kell tudni, hogy van e értelme a várakozásnak.
�?rület, hogy hiába figyelünk a randin, hiába is alakul minden szuperül, (vagy legalábbis úgy érezzük) ez semmit sem számít. Csak akkor nyugodhatunk meg, ha visszamegyünk a virtuális világba és ott a lány újra jön MSN-re, újra ir levelet. Igen, akkor tényleg minden rendben van és jó eséllyel mehet tovább az ismerkedés. A neten kezdődik és ott is dől el. Legalábbis számunkra, férfiak számára, mert a nő már az elején mindent tud……..
Hogy melyek voltak a jó randijaim és mégis honnan lehet ÉL�?BEN is biztosan megtudni, hogy kellünk e a lánynak és jó esélye van e a folytatásnak és hogy nem kell e paráznunk, miután elválunk a lánytól az első randin?
Onnan, hogy a nő magától ad általában pozitív visszajelzést, ha tényleg tetszünk, de az olyan jellegű kérdések, hogy “tetszem?” , “helyes vagyok? ” teljesen fölöslegesek, mert úgyse fogunk őszinte választ kapni. A legfontosabb az, hogy a nők úgyis elárulják, ha tetszünk. Közvetlen kérdések helyett az apró jelekre kell figyelni vagy ki kell várni a pozitiv visszajelzést.
Lehet, hogy sok újat nem mondtam, de ha olvastad ezeket a mondatokat és úgy érzed, te is hasonló cipőben jársz, nem lehet véletlen, mert egy igen gyakori jelenségről van szó.
Persze tény, hogy sok nővel beszélgettem és a férfiak is gyakran kitérő válaszokat adnak, elhitetik, hogy a lány tetszik. Ezért fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezzel az írással nem a nőket szerettem volna rossz színben feltüntetni: tudom, nem a nemek függvénye, hogy ki milyen és hogyan viszonyul másokhoz, de megkockáztatom – a lányoknál gyakoribb ez a jelenség!