Archive for » 2009 «
Sokan olvassátok a blogon megjelenÅ‘ Ãrásokat és – örömömre – kommentáljátok is. Rengeteg tanulságos esetet ill. véleményt Ãrtok le, amelyekbÅ‘l – mind kezdÅ‘ ill. mind haladó szinten lévÅ‘ társkeresÅ‘k – tanulhatnak. Arról, hogy mire érdemes vigyázni a virtuális térben és mire érdemes figyelni az igazi randin: a sok kókler, hazudozó, link alakra, akiket csak a tapasztalt keresÅ‘k (ill. jó pár alkalommal még azok sem) képesek kiszűrni.
Régebben nem volt ezzel probléma, mert ez az egész még tisztességesebben, becsületesebben, “amatÅ‘r” módon működött, s mindenki rendeltetésszerűen használta, az újdonság felfedezésének örömével. Aztán felhigult a net és az itteni társaság is és már inkább bosszúságot okoz, mint egy fantasztikus lehetÅ‘séget ad a boldogságra. Rengeteg csalódás forrása lett, pedig lehetne ez másképp is!
Erre várok ötleteket: mi lenne az a forma, funkció, kötelezettség a userek felé, kiegészÃtés, bármi, amitÅ‘l ez az oldal megtisztulhatna és a komoly kapcsolatok kialakulását segÃthetné megint?
Egy férfiolvasómtól kaptam a következô Ãrást, amely az elsô találkozások utáni – néha érthetetlen – eltûnésekrôl, kikényszerÃtett visszautasÃtásokról, a ki nem mondott ellenszenvrôl, az eredménytelen randikról szól. Mivel férfi, Ãgy a randikon összegyûjtött “élményei” csak a nôkrôl szólhatnak, de ahogy ô is hangsúlyozza az utolsó bekezdésben, az ilyen viselkedés nem feltétlen kizárólag rájuk vall. Ã?gy örömmel venném a másik oldal véleményét is és tapasztalatait is!
Én is a virtuális társkeresés rögös útját választottam. Sok nehézség után végre megtaláltam a párom és boldog vagyok. Higyjétek el van értelme, mert kis kitartással, lelkesedéssel, odafigyeléssel, türelemmel és pici szerencsével meglelhető az ideális pár. Nem szabad megalkudni, a képzelt ideálunk is épp a billentyűzetet üti valahol és ránk vár. Túl romantikus ez? Nekem bevált és a nagy számok törvénye szerint ez biztosan igaz is.
A hegytetÅ‘n állva, boldogságban úszva könyebb Ãrni a kudarcokról, keserű tapasztalatokról. Nem lett volna erÅ‘m ilyen lelkesen Ãrni egy rossz randi árnyékában, de a boldogság ihlete sokat segÃt. Igy már tudok nevetni önmagamon és még a kÃnos helyzeteket is örömmel tudom visszaidézni. :)Az még elfogadható valahogy, hogy a nÅ‘k nem mondják el a véleményüket szemtÅ‘l szembe a randin. Ez még ok, mert nem akarnak megbántani “minket”, sÅ‘t valamilyen formában megértem, ha valaki nem kellÅ‘en bátor.
De ami hihetetlen (és ezt több randimmal is megerÅ‘sÃtem), hogy a nÅ‘k ezzel szemben EL IS HITETETIK, hogy BEJÖVÃœNK nekik, sÅ‘t, többszöri kérdésünkre is pozitiv választ adnak, hogy “persze, szivesen talizom veled újra” . De ez csak a verbális része! A nÅ‘k az elsÅ‘ randin (még ha nem is vagyunk az esetük), olyannyira hajlamosak nekünk illúziót teremteni, hogy a csókig is ELMENNEK, ha kezdeményezünk. Hihetetlen! Ha én nem tapasztaltam volna meg többször egymás után, akkor azt mondanám hogy ilyen nincs. A legdurvább helyzet az, hogy volt olyan lány is, hogy csókolóztunk, utána elkezdtem a kabátkáját kigombolni, megfogtam a mellét, simogattam a hasát………bármi megtörténhetett volna.
De aztán jött a mágikus búcsú és a másnap….és hiába vártam SMSt, visszahivást.A nagy semmi..
Felhivtam saját számról, nem vette fel. Nem hivott vissza. A harmadik napon fülkéből felhivtam, akkor felvette, hisz nem ismerte a számot és csak 1o perc nyúzás után nyögte ki, hogy nem vagyok az esete. Elötte csak dadogott, hogy hát, nem is tudja, meg nem tudja mikor ér rá, meg a szokásos értelmetlen nyafogás. MÉG UTÓLAG TELEFONON, SMSBEN sem volt bátorsága megmondani, csak nekem kellett kihúzni belőle az igazságot.
A jelenség felettéb érdekes, hisz egyrészt alátámasztja amit Line24 Ãrt a fent emlitett cikkben, másrészt rámutat arra is, hogy az elsÅ‘ randin sokminden elérhetÅ‘, mert annyira gyáva nyúl a nÅ‘k többsége, hogy úgyse fogja kinyögni, ha nem jövünk be neki, inkább sodródik az árral.
Ezzel nem akarok senkit sem arra buzditani, hogy a velünk nem vonzódó lányt ágyba vigye, hiszen ilyen tapasztalatok után a kutyának se lenne kedve hozzá. Csupán csak azt a szomorú tényt szeretném kihangsúlyozni, hogy akármennyire is azt érezzük a randin, hogy a tetszünk, mégse alhatunk nyugodtan egy percig sem: ott dől el minden, hogy az első TALI UT�N, ő keres e meg minket, nem tilt e le MSNen és megadja e a lehetőséget a folytatásra.
Szólhatna úgy is a szlogen , hogy : “Jó randid volt? Jókat beszélgettetek? Sokat mosolygott a lány? Esetleg még érdeklÅ‘dÅ‘ is volt? Csókolóztatok is? Ne bizakodj, hisz másnap nagy eséllyel eltűnik és nagy akrobata mutatványok révén érheted majd csak el. Tehát férfitársam, egy percig se légy boldog:) “
Hihetetlen dolog ez és egyben szomorú. A saját példáimból egy átlagos “para-vázlatot” mutatnék be:)
0. jókat beszélgetünk MSNen. (melyet esetleg megelőz egy kis levelezés)
1. talizunk, jól érzem magam, elválunk a randi után.
2. miután leteszem a lányt, elkezdek örülni, de pár perc után elromlik a kedvem, hisz már várom hogy másnap semmi sem fog történni és ahogy telnek a percek, úgy válik egyre biztosabbá hogy jön a kinos 3. pont:)
3. a korábbi jó MSN beszélgetések helyett azt látom hogy folyton offline van. nem ir smst. hivom, nem veszi fel.
4. addig keresem, amig (kisebb trükkök után) el nem érem telefonon és megkapom a megalázó visszautasÃtást.
Ja és nem értek egyet a blog tulajdonosával atekintetben, hogy eszünkbe se jusson felhivni a nÅ‘t, meg kell elÅ‘zni a megaláztatást…stb..ez nem igaz. Vagyok annyira lovagias önmagammal szemben, hogy kikényszeritem a nÅ‘bÅ‘l a visszautasitást, még ha szarul is esik. Kis népnevelés:) Az is lehet egy módszer, hogy megvárjuk amÃg a lány keres a randi után, Ãgy elkerülhetÅ‘ a csalódás? Egy kedves barátom tanácsolta ezt. Szerintem ezt el kell felejteni, minél elÅ‘bb meg kell tudni, hogy van e értelme a várakozásnak.
Å?rület, hogy hiába figyelünk a randin, hiába is alakul minden szuperül, (vagy legalábbis úgy érezzük) ez semmit sem számÃt. Csak akkor nyugodhatunk meg, ha visszamegyünk a virtuális világba és ott a lány újra jön MSN-re, újra ir levelet. Igen, akkor tényleg minden rendben van és jó eséllyel mehet tovább az ismerkedés. A neten kezdÅ‘dik és ott is dÅ‘l el. Legalábbis számunkra, férfiak számára, mert a nÅ‘ már az elején mindent tud……..
Hogy melyek voltak a jó randijaim és mégis honnan lehet ÉLÅ?BEN is biztosan megtudni, hogy kellünk e a lánynak és jó esélye van e a folytatásnak és hogy nem kell e paráznunk, miután elválunk a lánytól az elsÅ‘ randin?
Onnan, hogy a nÅ‘ magától ad általában pozitÃv visszajelzést, ha tényleg tetszünk, de az olyan jellegű kérdések, hogy “tetszem?” , “helyes vagyok? ” teljesen fölöslegesek, mert úgyse fogunk Å‘szinte választ kapni. A legfontosabb az, hogy a nÅ‘k úgyis elárulják, ha tetszünk. Közvetlen kérdések helyett az apró jelekre kell figyelni vagy ki kell várni a pozitiv visszajelzést.
Lehet, hogy sok újat nem mondtam, de ha olvastad ezeket a mondatokat és úgy érzed, te is hasonló cipőben jársz, nem lehet véletlen, mert egy igen gyakori jelenségről van szó.
Persze tény, hogy sok nÅ‘vel beszélgettem és a férfiak is gyakran kitérÅ‘ válaszokat adnak, elhitetik, hogy a lány tetszik. Ezért fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezzel az Ãrással nem a nÅ‘ket szerettem volna rossz szÃnben feltüntetni: tudom, nem a nemek függvénye, hogy ki milyen és hogyan viszonyul másokhoz, de megkockáztatom – a lányoknál gyakoribb ez a jelenség!
Fel van dobva a lányoknak a labda. Egy olyan jelenségre kérdez rá Sándor, ami a férfiak számára talán érthetetlen, de mindenféleképp ôk az elszenvedôi.
“Egy hónapja regisztráltam egy társkeresÅ‘n és egy új dolog felkeltette a figyelmem.
Nem tudom, kinek mi a tapasztalata, de ez engem jobban zavar mintha valaki eltűnik, válasz nélkül.
Szóval, amiről szólni szeretnék, az a nézelődés. Ez pontosan mit jelent?
Ã?rom a leveleket a lányoknak és próbálok tisztelettel, nyÃltan fordulni az ismeretlen felé.
Ez a dolgunk, ezt kell tennünk, de most jön az érthetetlen része számomra!
A lány oda ül a gép elé, megnézi mennyi levele érkezett.
Örömmel látja, hogy jött és megnézi a feladó adatlapját, egyszer, kétszer.
Másnap újra megtörténik, ismét megnézi a leveleit, majd rákkantit a tegnapi levél Ãró adatlapjára. Eltelik 1-2 nap és a folyamat megismétlÅ‘dik: ismét megnézi szórakozásból az x nappal ezelÅ‘tt Ãró társkeresÅ‘ adatlapját.
És Ãgy tovább, tovább, tovább.
Tudom elsÅ‘ olvasásra megkérditek,hogy mi ezzel a baj? Igazatok van, de olvassátok el figyelmesen,és hiányzik belÅ‘le egy fontos rész. Elárulom: a hölgyek “elfelejtették” elolvasni a leveleket.
1 hónap alatt eddig 4 nÅ‘ játszotta el ezt az új népi játékot. (EbbÅ‘l kettÅ‘ Ãrta az alap szöveget: a külsÅ‘ nem olyan fontos, csak légy kedves, figyelmes, humoros, merd kimutatni az érzelmeid!)
Szerintem, ha valaki Ãr nekem, akkor megnézem kitÅ‘l jött, elolvasom mit Ãrt, megnézem még egyszer és csak ezután döntöm el, hogy mit tegyek. Érdekelne, hogy valaki más is felfigyelt erre a jelenségre?”
Várom a további olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmre!
Akárhogy nézzük, a randi egy férfi számára feladat, kihÃvás, megoldandó szituáció, ahol a szemben ülÅ‘ hölgyet el kell bűvÅ‘lni, meg kell mutatni legjobb oldalunkat és meg kell gyÅ‘zni Å‘t arról, hogy mi vagyunk a számára a legjobb választás. Jöhet itt bárki azzal a szöveggel – de kedves ffitársam, ha megfigyeled általában csak nÅ‘ktÅ‘l hallani ilyet -, hogy a szerelem csak úgy betoppan életünkbe és nem kell tenni érte, s a legnagyobb hiba, azt akarni minden áron! Ã?m ha alaposan utánagondolunk, tudjuk, hogy ez csak a másik nemnél működhet: egy férfi életébe soha nem lép be az igazi. Egy férfi mindig harcol, felhÃvja magára a figyelmet, kezdeményez, udvarol és ha mindent jól tett és még szerencséje is van, akkor learatja munkájának gyümölcseit.
Az utcán sétálva, boltban vásárolva, szórakozóhelyen bulizva egy csinos hölgy leszólÃtson engem? Hát ez oly meseszerű, hogy inkább három pretty woman story-t hiszek el, mint ezt.
Mi férfiak nem várhatunk, hanem felvéve a kesztyűt, megtalálva a hozzánk illÅ‘ módot és helyet, harcolunk és hódÃtunk! S ha megállapodtunk abban, hogy ez egy tudatos és elÅ‘re elhatározott tevékenység, akkor pedig elismerhetjük, hogy mint minden ilyenre – ahogy az élet egyéb más területén elvégzett feladatokra is – fel kell készülnünk, hiszen nem hagyhatjuk csak a szerencsére, a vak véletlenre sikerünket! Nem érdekünk, hogy egy sunyin jelzett vagy határozottan kimondott – Bocsáss meg, de inkább hagyjuk! – kijelentéssel porba hulljon reményünk és újabb, jelentÅ‘s sebet ejtsenek önbecsülésünkön, határozottságunkon. Mert e kettÅ‘ a legfÅ‘bb fegyverünk randijainkon: ha sérülnek, úgy válunk egyre gyengébbé, úgy gyÅ‘znek le „ellenfeleinkâ€?, úgy lesz mind reménytelenebb, hogy elfoglaljuk a nÅ‘k bátran védett szÃvét.
A határozottságot sok féritársam összetéveszti az önfejűséggel, makacssággal, figyelmetlenséggel. A lényeg: minden szituációra legyen megoldási javaslatod, minden kÃvánságát tud teljesÃteni, minden esetben, amikor nem tud/akar dönteni egy hölgy, Te megtedd helyette, s a terveiteket végre is tudd hajtani!
Miért adnák oly könnyen hölgyeink szÃvüket, – régi lovegregényekben ártatlanságuknak nevezték ezt -, hiszen ez legfÅ‘bb kincsük. Ha egyszer beengednek oda valakit, azt nehezen tudják onnan kiverni – s minél idÅ‘sebbek, tapasztaltabbak, annál vastagabb a fal, annál félénkebbek, mert nem akarnak megint fájdalmat okozni maguknak olyan emberért, aki nem bizonyÃtotta be, hogy meg is érdemli. Hiszen a magyar nyelvben jól jelzi ezt a ritust maga a fogalom is: hódÃtás. A hódÃtás = harc.
Ha már megdumáltad és eljön a randira, akkor nyert ügyed van: innen már csak elrontani lehet. De ezt sokan meg is teszik. Ráadásul olyanok, akiknek már több kapcsolat is van a hátuk mögött, mégsem értenek a nők lelkéhez. Úristen! Szegény előzőek. Alapdolgokat kell most elmondanom, mert ti férfitársaim alaphibákat követtek el.
- Öltözék, külsÅ‘, ápoltság – nem a külsÅ‘ fontos, de mégis sokat elárul
Hallottam már rövidnadrágban, pólóban és papucsban megjelenô hÃmnemûrôl. Ã?gy próbálta meg alternatÃv mûvész jellegét megmutatni, de ez – a tanulság szerint – abszolút nem mûködik! Adjuk meg a tiszteletet az alkalomnak – hiszen a hölgyek is készülnek rá – és jelenjünk meg kultúráltan – ingben, hosszúnadrágban – igényesen, szÃnharmónikusan összeválogatva!
Ã?lszentség lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem fontos a külsÅ‘: rengeteg pluszpontot jelent már az elsÅ‘ pillanatban! S ki ne szeretne jobb pozÃcióból indulni?
Tanács: a család egy tapasztalt és jóÃzlésû, ám fiatal hölgytagját avagy egy hasonló önfeláldozóó barátnôt kérjünk meg és kÃsérjen el egy bevásárló-túrára, ahol harmónikus ruhákkal szerelhetjük fel magunkat segÃtségükkel ill. beszélgessünk el vele, hogy mit mivel érdemes felvenni.
- Érdeklődés, téma
A nőknek fontos, hogy érezzék a személyük iránt megnyilvánuló figyelmet. A középpontban akarnak lenni, egy érdekes, szép és ihletet adó személynek gondolják magukat, amit szeretnének igazolva látni a pasi viselkedésén. Ehhez nekünk beszéltetni kell őket, sokat kérdezni, odafigyelni a válaszokra s azokból újabb és újabb kérdésekkel kibontani a témát.
- Lovasroham mellőzése
hatás-ellenhatás Ha nagyon szeretnénk bevágódni a hölgynél és nagyon nyomulunk, ha nagyon nyÃlvánvalóvá teszük szándékainkat, akkor az ellenkezÅ‘jét váltjuk ki mint szeretnénk. AmÃg nem alakul ki a vonzódás mindenkiben (mint ahogy a két ellentétes mágnes pólusa közt), addig minél közelkebb próbáljuk magunkat tolni hozzá, annál jobban fogjuk taszÃtani (a példa alapján mint a mágnes két azonos pólusa). Manapság a nÅ‘k is szeretnek küzdeni, szeretik az elérhetetlen pasikat, Ãgy amÃg nem érezzük meg a vonzódásukat, amÃg nem látjuk meg a tág pupilláik közt a lángolást, addig csak viselkedjünk tartozkódóan!
- Fizetés, alias lovagiasság
a lovagiasság még mindig értékes tulajdonság! Egy szokványos elsÅ‘ randi cehe nem oly egetverÅ‘ (valószÃnűleg mindketten megisztok 1-1 üdÃtÅ‘t és kész), hogy ezt ne tudd kifizetni. Viszont nagyon kellemes gesztusnak fogja a hölgy tartani ezt.
Ã?gy az elsô randik helyét óvatosan 1 kávézóba-teázóba defÃniáljuk, s még véletlenül se egy bárba vagy étterembe, ahol a jó hangulat hatására fogyasztani kezd hölgyünk, Ãgy a végén dilemmába sodor minket, hogy szegény, de gáláns lovagok legyünk a fizetésnél avagy pénzmagjánál maradt, de sutyó alakok, akik nem állták hölgyük fogyasztását…
- Udvariasság
Igen, lehet, hogy már elcsépelt a mai világban, de mégis figyelik a nÅ‘k, hogy egy pasi kinyitja a kocsiajtót, elÅ‘re megy-e a vendéglátó egységben, lesegÃti a kabátját, lehajol-e a leejtett tárgyért, stb. Sokszor kaptam már félhangos megjegyzést, hogy nahát, ez de jól esett, s de megtisztelÅ‘, hogy kinyitottam a kocsiajtót neki… MegemlÃtenék ezt, ha túl sűrűn történne meg velük?
- Testbeszéd
Figyelni kell és lehet a nÅ‘i testbeszédet. Rengeteg információt tudunk meg belÅ‘le, mint például mikor érinti kellemetlenül egy téma vagy akár az egész randi vesztésre áll-e?! Ha bezárkózást észlelünk hirtelen vagy zavart szûkszavúságot, akkor rossz, elaknásÃtott témára tévedtünk, s azonnal evezzünk békésebb vÃzekre!
Vegyük elô az általánosabb témákat, kezdjük ôt bombázni kérdéseinkkel és elôbb vagy utóbb ráakadunk valami olyanra, amit élvezettel kezd el fejtegetni (tilos ásÃtozni, mégha a horgolás rejtelmeirôl és kalandjairól mesél!). Viszont, ha jó lelkiismeretünk szerint megtettünk mindent, ám mégse akar kinyÃlni célszemélyünk vegyünk tôle egy talmi kifogással gyors búcsút!
- Határozottság
A nők szemében az egyik legmegvetendőbb férfi tulajdonság a tutyi-mutyiság. Tudjuk és merjük. Ha kell, elôre tervezzük meg hova ülünk be, mirôl beszélünk és vázoljunk fel magunkban vészforgatókönyveket. (ha nem szereti a teát, de mi teaházat néztünk, ki, akkor helyette hova máshova ülhetünk be) Ha egy picit húzni kezdi a száját és nem biztos a nô a dolgában, ám mi tudjuk, hogy a kitalált programunkat élvezni fogja, akkor merjünk kiállni mellette és meggyôzni a magabiztoságunkkal!
Ha beszélgetés közben beleköt 1-2 szavunkba, kijelentésünkbe – mert a nôk imádnak minket Ãgy tesztelni -, akkor merjük felvenni a kesztyût és ellentmondani és okos érveléssel megvédeni igazunkat! Okosan ismétlem! (Ha valóban valami vadat mondtunk, inkább meneküljünk!)
- Gyakorlat és lazaság
Elmúltak a kamasz évek, amikor mindenki újonc a “szakmában”, Ãgy nem árt, ha pirulás és zavar nélkül egy kis határozott udvariassággal vezetni tudjuk a randin történteket. Ehhez pedig magabiztosság kell: tudva azt, hogy nincs meglepetést okozó helyzet, mert már szinte minddel találkoztunk. Szóval ne legyünk restek és az elején fôleg pörgessük fel a randik számát, akár unszimpi vagy nem tetszô lányokkal is tessék találkozni: átérezni a netes randik feelingjét! Mert igenis van: a direkt szituáció, a két ismeretlen ember kellemes elbeszélgetésee nem magától értetôdô, nem természetes. S ha már számunkra azá válik, akkor el tudjuk magunkat engedni és lazán, természetesen leszünk képesek viselkedni, ami a siker egyik meghatározó záloga!
(folyt köv)
Mindenki – nemétÅ‘l függetlenül – küzd azzal a problémával, hogy nem kap meg 1-1 találkozó után Å‘szinte választ a folytatásról feltett kérdésre.
Sokan hiszik azt, ha eltűnnek, ha mindenféle értelmetlen kifogást találnak a randi elkerülésére és nem közlik egyértelműen nem tetszésüket, akkor Ãgy kevesebb kárt, fájdalmat okoznak, kÃméletesebben járnak el reménykedÅ‘ partnerükkel szemben. A válaszokból úgy tűnik, hogy nem. Az értelmetlen több napos várakozás, reménykedés s csalódás fájdalmasabb, mint a sokkhatásként gyorsan elmondott “Bocs, de nem látom értelmét a további találkozásoknak! Nem te vagy akit keresek…” tÃpusú faképnél hagyás. Ez utóbbit 1-2 óra alatt elfelejtjük, mÃg a az elÅ‘bbin napokig agyalunk, miközben a döntést már rég meghozta a másik fél…
“Én a nôi nem képviseletében Ãrnám meg tapasztalataimat a férfiak eltûnésével kapcsolatban.
Van, hogy úgy érzem, ezen a téren én tartom a rekordot, de persze tudom, hogy nem. Mindenestere az egy főre eső eltünésben mindenképpen.
Nálam két fajta eltünés fordult már elÅ‘. Az elsÅ‘, hogy az oldalon váltunk néhány levelet, amiket teljesen pozÃtivan értékelek, és azt gondolom, hamarosan élÅ‘ben is találkozhatunk. IdÅ‘nként odáig is eljutok, hogy a számom is megadom, és várom, hogy hÃvjon. És várom, és várom, és várom. Majd rájövök: nem fog hÃvni. Amit nem tudok mire vélni. Hiszen olyan jól kezdÅ‘dött minden.. Van, hogy néhány levél után tűnik el, a telefonszám cseréig el sem jutunk. Egyszer csak egy levélre már nem jön válasz. Hozzá teszem én az arcomat fel vállalom az oldalon, nem árulok zsákba macskát.
Azt, hogy az elsÅ‘ randi után nem jelentkezik még megértem. (Nem jöttem be neki) Bár én várom, hogy jelentkezzen, ha sokáig nem történik semmi, elÅ‘fordul, hogy nem bÃrok magammal, és Ãrok valamit. Vagy jön rá válasz vagy nem. De ami számomra teljesen érthetetlen, hogy talizunk másodszorra is. Elmondja milyen szerencsés, hogy találkoztunk, és egyéb szép szavak bla-bla-bla. Ã?m ezután szinte elérhetetlen. Nem akarom zaklatni, ezért megpróbálom kivárni, hogy Å‘ hÃvjon, vagy legyen online msn-en. De vagy nem is hÃv, vagy rejtve kapcsolódik, vagy csak döcögÅ‘sen beszélünk az msn-en, érzem, hogy nem érdekli mi van velem, és a találkozót meg sem emlÃti. Szerintem ha már pár napig semmilyen formában nem jelentkezik, az mindenképpen jel. Hivatkozhat bármilyen elfoglaltságra, ha érdekelném, biztosan kiváncsi lenne legalább arra hogy vagyok. Csak hogy ebbÅ‘l a gesztusból is érezzem, gondol rám. Lehet, hogy nÅ‘i aggyal gondolkozom, és a pasik nem ilyenek, azonban sztem érzelmeik nekik is vann!
ak. Egy 5 perces beszélgetést, egy rövid sms-t mindenki megengedhet magának. Még a legelfoglaltabb ember is. Szóval ilyenkor jön az, hogy vagy tudomásul veszem, hogy ennyi volt, és többé nem ‘zaklatom’, vagy elérem, és azt mondja, hogy sajnálja, de nagyon elfoglalt, és az idejébe most nem fér bele egy barátnÅ‘. Jelzem ilyenkor nem értem akkor miért randizik? És miért festi le reménybeli jövÅ‘nket olyan mesésnek.
Az az igazság, hogy ennyi szép szöveg után már nem tudom áhitattal hallgatni, mert tudom, hogy harmadnapra megváltozhat a véleménye, és akkor csak az újabb csalódás. És az újabb hiba keresés magamban. Sajnos a nőknek ez sztem még rosszabbul esik, mint a férfiaknak, mert lelkisebbek vagyunk. Legalább is én igen. Ezért azt kérném a férfiaktól, hogy ne randizzanak a hölggyel, ha nincs rá idejük. Vagy mondják meg egyenesen, hogynem jövünk be. És kész.
Köszönettel a nÅ‘i nem nevében.”Várom az olvasók leveleit, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmre!
Egy hozzászólásból idézek:
“Észrevételeim szerint a társkeresÅ‘kön az érzelmileg kiégett, alacsonyabb végzettségű, problémákkal kűzködÅ‘ ( lelki, testsúly, egészségügyi, anyagi, több gyerek, házaséleti, szexuális ) egyének tartózkodnak.
Na meg a munkaidőt jól eltölteni vágyók… szórakozásból.
Elég belépni több rendszerre, levnni a konzekvenciát mindenhol ugyanazok vannak, más-más adatokkal.
Több gyerekes nÅ‘k, dÃszelegve tetoválásokkal, bedÅ‘lve, kitéve mikkel rendelkeznek, pasik szerszámukat közszemlére téve….
NÅ‘k és férfiak egyik randi után a másikat halmozzák…szédÃtés, magukat szebbnek jobbnak feltüntetés, és hazugság hazugság hátán… Szóval néhány szóban ez a hÃres magyar internetes társkeresÅ‘ társadalom.
Gyakorlatilag a társkeresÅ‘ rendszerek lényege : szexualitás elÅ‘tti nonverbális kommunikáció.”
Többször elÅ‘kerül ez a megállapÃtás, miszerint a netes társkeresés a bénák, rondák, hülyék, perverzek és a lelki sérültek utolsó mentsvára, ahol nem születhetnek komoly kapcsolatok, mindössze jó nagy dugások abszolválódhatnak! KÃváncsi lennék, hogy ezeket a véleményeket milyen emberek Ãrják:
- akik még soha nem próbálták. Ebben az esetben szomorú – bár erre a szar országban élÅ‘k moráljára igazán jellemzÅ‘ -, hogy úgy Ãtélnek el valakiket és valamit, hogy igazából fogalmuk sincs róla, csak valami halvány sejtésük. Ráadásul még bátorságuk és kezdeményezÅ‘kézségük sincs, hogy legalább egyszer megnézzék ezt…
- ha már próbálta, de nem sikerült. Az általánosÃtás sohasem szerencsés. Ha történetesen nem jön össze 1-2-3-sok próbából egyetlen egy komoly kapcsolat sem, az még nem jelenti a rendszer hibáját. Sok saját kudarc után ezt a következtetést vontam le magam is és menekültem innen, ahol az ismeretlenség homályába bújva egyesek még több szemétséget engedhetnek meg maguknak, mint a való életben. Aztán lehiggadva rá kellett jönnöm, hogy én sem vagyok szent tehén, sokszor hibáztam magam is! Kudarcaim fô oka egyértelmûen nem a netes társkeresés rendszere, inkább a saját és a másik fél tapasztalatlanságából adódó hibák, magyarul a szerencsétlenkedésünk. (Ezekrôl olvashatnak a Nekem sem egyszerû sorozatban…)
- már próbálta és sikerült. Akkor miért Ãrna ilyen ökörséget?
A rendszer maga jó és üdvözlöm a lehetÅ‘séget, ami a huszonegyedik század hatékony magányoldó megoldása lehet! Sok elidegenedett embernek ad lehetÅ‘séget arra, hogy a magánéletével kezdjen valamit, boldog lehessen, – ne csak keseregjen és irigykedjen mások szerencséjén -, és aktÃvan párt találjon. Ennél pozitÃvabb mi lehetne? Miért lenne ez a metódus rossz? Ja, kérem: hogy nem tudunk élni vele, mert sokan csak szórakoznak, átvernek másokat?! Hogy egyesek elvadult elvárásokkal, helyes önismeret és önértékelés nélkül vágnak bele? Rengeteg csalódás ér – hasonlóan az élethez – itt is mindenkit, s ezeket a csalódásokat nem lehet elkerülni, mert ez nem a virtualitás velejárója, hanem magáé az életé! Ezért nem a társkeresÅ‘ oldalakat kell szÃdni és a benne lévÅ‘ embereket, hanem ezt a büdös szar világot, ahol a fájdalom az élet természetes velejárója!
Itt senki nem Ãgért azonnali sikert, gomnyomásra és regisztrációra azonnal becsöngetÅ‘ álomnÅ‘t vagy álompasit. Érdemes lenne felébredni ebbÅ‘l a hülye álomból, hogy azt hisszük, már nem csak kurvát lehet a netrÅ‘l rendelni, hanem havi 300-1200 Ft-os VIP tagságért életünk párját is és MP3-ban – grátiszként – letöltÅ‘dik mellé a nagyharang is…
Nem! Dolgozni kell itt is. Ki kell választanunk a sok hülyének tûnô, számunkra értéktelen ember közül azt az egyet: nem lesz könnyebb, nem lesz rövidebb, de esélyünk talán nagyobb megtalálására, mint a való életben. Hajrá!
Jártomban-keltemben sok idÅ‘m jut arra, hogy nézegessem a nÅ‘ket, hisz ennél jobb szórakozás amúgy sincs – kivéve, ha hivatalos nÅ‘nemű partnerrel vagyok, mert akkor ez tragikus hatással jár a magánéletem békéjére.
Megfigyeltem, hogy az átlagos nÅ‘k közül – nem az elhÃzottakra és nem az anorexiásakra gondolok -, akik nagy és kerek mellel rendelkeznek, azoknak bizony lapos a feneke. Akik kerek fenékkel és csÃpÅ‘vel rendelkeznek, azoknak kicsi mellük van. S azok, akik sportosak és kerek a fenekük, combjuk, és szinte mindenük az izmoktól, azoknak szintén kicsi a mellük. E megfigyelés-sorozat késztetett arra, hogy statisztikai és kÃsérleti módszerek segÃtségével megvizsgálva e jelenséget igazi tudományos magyarázatot találjak rá. Szorgos kutatómunkával, amelyek dandárját vizuálisan végeztem éjszakai szórakozóhelyeken és edzÅ‘termekben a következÅ‘ felfedezést tettem:
Úgy vettem észre, hogy minden nő azonos mennyiségű kerekséggel születik. Nevezzük el ezt G(ömbölyűségi) E(gyütt)H(ató)nak, vagyis GEH-nek. Értékét vegyük 1-nek. E kerekségi együttható értéke oszlik el a kamaszkor után minden nőn. A testrészek levonják maguknak a saját jussukat, de összegük minden esetben kiadja az 1-et.
A nagy és kerek cici úgy tűnik, hogy legerősebbként igen nagy százalékot tesz magáévá konkurálva a fenékkel. Mindkettő gömbölyűségének esetén az együttható értéke már túllépheti az egyet: ilyet látva gyanakodnunk kell a mesterséges beavatkozásra!
A gömbölyűségi együtthatót nem szabad keverni a test ZSÃrosodási Együtthatójával, amely sokszor látványban hasonló eredményt produkál, de mégis más jelenség és más a kiváltó oka is! (Strandokon igen könnyen – még egy kezdÅ‘ GEH tudós számára is könnyen – megkülönböztethetÅ‘ a ZSE és a GEH által produkált kerek formák!) Tehát a duci lányok esetében a látványból ki kell vonni a gömbölyű felületeknél a zsÃrtúltengést és a megbecsült normál alakból kiindulva máris igazolhatóvá válik a GEH szabályrendszere.
Szintén felborulni látszik a GEH a vékony lányoknál is: ebben az esetben a duci lányoknál végrehajtott egyszerűsÃtÅ‘ ill. abszolút általános alakra hozó művelet riverzét kell abszolválnunk, magyarul a hiányos területekre fel kell helyeznünk az átlagos magyar nÅ‘ normál testsúlya és a delikvens testsúlyának különbségét, méghozzá arányosan! Az Ãgy kapott átlagos, ám mégis elég konkrét hölgyön elvégzett gömbölyűségi vizsgálat után pedig ismételten igazolva fogjuk látni a GEH szabályrendszerét:
- nagy és gömbölyű cicik esetén az átlagnál laposabb a fenék
- homokóra alkat és kerek popsi esetén kicsik a mellek
- a nem nagy, de tökéletes formájú cicik esetében szintén a fenék alakja károsul
- tökéletesen kerekded fenekeknél (lásd J Lopez) a mellek értékéből ill. nagyságából vonódik el e GEH érték!
GEH mindig egyenlő 1
GEH = cici+fenék+csÃpÅ‘+combok
Várom a kedves olvasók élményeit, Ãrásait, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmen!
Az adatlapomon – nyilvánosan! – fent van jó pár fénykép magamról. Frissek, korrektek, nem stúdióban készültek. Kitöltöttem minden rovatot. Ã?rtam magamról és az elvárásaimról. Ã?rok fotó nélküli lányoknak is. Aztán igyekszem visszakézbÅ‘l, azonnal kérni róla is egy képet: intelligensen, kultúráltan, egyáltalán nem követelÅ‘zÅ‘en. S ezek után sokszor érkezik agresszÃv, pocskondiázó, sértÅ‘dött válasz, mint például az alábbi:“Mivel teljes mértékben a külsÅ‘ szempont neked…De te képet nem küldtél…ezért nem hiszem hogy tovább kellene folytatnunk a beszélgetést…”
Ezek a hölgyek (de hallomásból tudom, hogy az urak esetében is sűrűn előfordul) komolyan úgy gondolják, hogy nem látok át a szitán? Egyértelmű a szándék:
- ad1: csúnya vagyok, levelezz velem s közben csak megkedvelsz és elfelejted elbűvölő személyiségemet megtapasztalva
- ad2: “kedves” szórakozásra vágyó, kamuképeket levadászni nem hajlandó ember van mögötte
- ad3: valaki a másik oldalon épp házasságot akar törni, de még nem eléggé bÃzik és a párját gyanÃtja bennünk
Ezek annyit sem érnek meg, kedves virtuális társkereső olvasóim, hogy akár egy pillanatra is felhúzzátok magatokat. Toll a fülükbe az ilyeneknek, akik nem képesek egyenrangúként kezelni másokat és udvariassági szabályokat maximálisan felrúgva elbújnak a postafiókjuk árnyékába s ha fenséges kedvük úgy tartja, majd méltóztatnak ők is magukat megmutatni. Egy laza és fensőbbséges mosoly, majd azonnal katt a kukára!
A mai elharapózott bizalmatlanság világában, ahol a netes társkeresés lassan nem a bizalomról, tisztességrÅ‘l, korrektségrÅ‘l (tisztelet a kivételnek!) hanem az átverésrÅ‘l, a szórakozásról, a két normális kapcsolat közti idÅ‘ kitöltésérÅ‘l, kÃváncsiskodásról, a másik érzéseinek letojásáról, saját magunk fényezésérÅ‘l szól… Szóval ezekben az idÅ‘kben nem árt valami mankó, amivel segÃthetjük döntésünket, amivel teljesebb képet kaphatunk kiszemeltünkrÅ‘l kikerülve a csalódást.
Van egy fórum a neten, ahová a nagyon nagy többség úgy regisztrál be, hogy igazi adatait, családi körülményeit adja meg, a valós fotóit tölti fel. Itt még nem harapózott el az álregek, a hamis képek, a hamis adatok feltöltése, itt még az igazmondás dÃvik. Talán azért, mert itt már a megismert embereket gyűjtjük össze, Å‘k már nagyjából egészébÅ‘l ismernek, nem érdemes és visszatetszÅ‘ elÅ‘ttük hazudni. Ez a site az iwiw.
Ha a társkeresÅ‘ oldalakon bejelentkezek egy hölgynél, rendszeresen megadom a saját mailcÃmem. Ide várom a válaszokat, amelyek ha megérkeznek, elsÅ‘ pillantással a feladó cÃmét, ill. a megjelenÃtett nevét ellenÅ‘rzöm le. Sok esetben – szerencsémre – a naÃvabbak, a figyelmetlenebbek a freemailes, gcom-os, stb ingyenes mail postafiókjukba is bevésik valódi nevüket: ezt azonnal kihasználom s az iwiw-en rájuk keresek.
Derült már Ãgy ki egy be nem vallott gyermek, egy be nem vallott férj. De a sokadik kérésemre képet továbbra sem küldÅ‘ hölgy reglapjára látogattam el és máris világossá vált értetlenkedésének oka. De ezzel a módszerrel szűrtem már ki túlkoros (csekély 10 évvel kevesebbet Ãrt a Nlcafés adatlapjára) hölgyet – igaz a fotói és foglalkozása (modell) alapján ezt simán meg is tehette.
Az iwiw-en egyébként sokkal reálisabbak a fotók is, inkább a hétköznapi énüket ábrázolják, Ãgy talán kerülnek fel elÅ‘nytelenebbek is – már ezért is érdemes leellenÅ‘rizni: tanulságos és sokat mondó a társkeresÅ‘re felrakott és az iwiw-es képek közötti különbség.
A levelezés beindÃtásához sem árt némi plusz információ: csippentsünk fel innen!
Kedves társkeresÅ‘k: idÅ‘tök és idegzetetek megvédésének érdekében – ne csak a titkosszolgálatunk – hanem ti is használjátok fel e online emberkatalógust!
Csodálkoztam, hogy eleddig nem jelentek meg “vállalkozó hölgyek”, szexpedicÃós lányok a netes társkeresÅ‘kön.
Nem is olyan abszurd kérdés ez, nem is olyan erkölcstelen és felháborÃtó, hiszen jó pár esetben különbözÅ‘ férfiak anyagi ellenszolgáltatásért cserébe (vagy csak ingyen és bérmentve) keresnek meg tisztességes szándékkal keresgélÅ‘ hölgyeket ajánlataikkal. Sok esetben csak egyéjszakás kalandok alakulnak ki, rengeteg példa mutatja, hogy számos férfi igazából szexuális életének kiegészÃtésére/szÃnesÃtésére használja e fórumot. (Ez leginkább a Loveboxra jellemzÅ‘, de már máshol is megtörtént…)
Fütyköseik képét elküldÅ‘, konkrét összegeket megjelölÅ‘ pasik szép számmal akadnak idefent. S ha komolyan gondolják – márpedig én elhiszem nekik -, akkor egy igen szép piaci szegmenst fedhetnek le: azokét, akik pl. a rosszlanyok.hu-t és az igazi profi szolgáltató hölgyeket messzirÅ‘l elkerülik és bizonyos “érdekes” elgondolásból a társkeresÅ‘ lányokat zaklatják s kizárólag nekik tesznek anyagi természetű ajánlatokat.
Nos, e farkincabajnokok – mégpedig a fizetÅ‘s részük – megfelelÅ‘ piaci rést (khm :-) ) fedhetnek le, amiért máris – szakmájukat és klientúrájuk kiépÃtését még csak most kezdÅ‘ – lányoknak jó vadászterület lehet. Ennek ellenére csak az utóbbi idÅ‘ben kezdtek fel-fel tündezni s találkozhattam az alábbi válaszokkal és adatlapokkal:
Egyik jelentkezésemre egy ilyen választ kaptam:
“Van frissÃtÅ‘, lazÃtó svédmasszázs, mely egész testre kiterjedÅ‘ és nagyon kellemes. óra 5000 Ft. Van kényeztetÅ‘ masszázs, melyben van frissÃtÅ‘ masszázs, testtel maszÃrozás és választható levezetés (francia, kézi). Félóra 8, óra 10 ezer Ft.
Telszám: xxx xxx”
Adatlapon:
“Ha szeretnél kicsit ellazulni, felfrissülni , vagy csak jól érezni magad, akkor Ãrj:-)”
Adatlap 2:
“Két évvel ez elÅ‘tt anyagi csÅ‘d szélén álltam. Ekkor gyors megoldás kellett és új munkába kezdtem. Masszázzsal foglalkozom másfél éve. Nagyon szeretem amit csinálok. Nálam nincs szex, mégis olyan élményt nyújtok vendégeim részére, hogy szÃvesen jönnek vissza hozzám. Szeretem az érintést, a testiséget és azt amit csinálok. A vendégeim intelligens, ápolt, értelmes kedves emberek. Tisztelnek és szeretnek. Közel 120 visszajáró törzsvendégem van. Nálam a minÅ‘ség a legfontosabb!!!
Ma már mindenem megvan, ami egy harmónikus, boldog élethez kell és közben a munkámat is egyre jobban megkedveltem.”
Adatlap 3:
“Unatkozó háziasszony vagyok, aki a kosztpénz kiegészÃtésének céljából vár 1 laza órára potens és ápolt férfiakat.”
1, Egérke
Szimpla találkozás. Szimpla nő. Szimpla külső. Szimpla gondolatok. Szimpla beszélgetés. Szimpla élet.
Nem ronda és nem is szép. Nincs nagy melle, de kicsi se. Se nagy feneke, se kicsi. Nem duci, de nem is vékony. Nem karakteres az arca, de legalább semmiféle érzelmet sem vált ki.
Beszélgetünk. Kellemesen, de mindenféle ütÅ‘s téma nélkül. Sem nem nagyon vicceskedÅ‘s vagy érdeklÅ‘s, világmegváltós, odamondós. Nem is kellemetlen vagy utálkozós vagy nagyon ásÃtozós.
Nem magába zárkozós, de nem is kinyÃlós. Nem lazáskodós, de nem is görcsös. Nem mindent kitevÅ‘s, de nem is nagyon betakarós. Nem kihÃvós, de nem is agszűzieskedÅ‘s. Szexis poénoktól nem zavarba jövÅ‘s, de ezt a témát mégsem forszÃrozós. Nem karrierista, de nem is munkáját utálós. Szemébe mélyen belenézÅ‘s, de abba mégsem beleszédülÅ‘s. Minden témára reagálós, de mégsem érdekességeket mondós. Poénokat értÅ‘s, de mégsem humoros. Nem izgulós, de nem is fagyos. Gyakorlott randizgatós, de mégsem lényegretörÅ‘s.
Bort ivós, de mégsem becsicsentős. Érdeklődős, de mégsem odalevős. Picit tesztelgetős, de mégsem bátran provokálós.
HazakÃsértem. Rájöttem: nem egyéjszakás, de nem is vele többet randizós…
Csak egy kis önellentmondásra szeretném felhÃvni az alábbi idézetet használók figyelmét!
“…nem érdekel, mibÅ‘l élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz és, hogy szembe mersz- e nézni a vágyaiddal!
…nem érdekel hány éves vagy. Azt akarom tudni megkockáztatod-e, hogy Å‘rültnek tűnj Értem, az álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy!
…nem érdekel ki vagy és, hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e Velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz meg!”
Majd a levelezés legelsÅ‘ körében legelsÅ‘ kérdésként a következÅ‘t teszik fel – miután az adatlapomon megnézték hány éves vagyok:
- mivel foglalkozol?
Tanács: érdemes olyan szép mondatokat kiválasztani, amelyek valóban illenek hozzánk, természetünkhöz és viselkedésünkhöz! �gy csak egy hatalmas öngól lesz belőle. Mert ha valóban, én, mint ember érdeklem, akkor ne a szakmám és a pénztárcám iránt érdeklődjön elsőként!
Várom az olvasók leveleit, véleményét és élménybeszámolóit a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmen.
Ma ismét volt egy “randim”.
A hölgyet idefent találtam több hónappal ezelÅ‘tt. Egy teljesen átlagos, alacsony lány volt látható az egyetlen fotón: vÃzparton állt, felhajtott szárú nadrágban, szél belefújta arcába a haját. Kedves választ küldött a levelemre. Jó állása van, képzett, törekvÅ‘, normális értékrendű és nem kérette magát: bevallotta, hogy tetszett neki mindaz, amit az adatlapomon olvashatott. Rögtön javasolta, hogy folytassuk telefonon. Igaza van, minek kell ezzel a hosszú levelezéssel tölteni az idÅ‘t?! Az ilyen önállóság, bátorság és nyÃlt sisakos ismerkedés mindig pozitÃv.
FelhÃvtam. Ott is kellemesen elcsevegtünk. Szimpatikussá vált – ismétlem – mégha a fotó alapján nem is. BÃztam megint a csodában – ami egyébként velem még soha nem esett meg – és azt gondoltam, hogy érdemes vele találkozni, mert hátha megkedvelteti magát velem és megláthatom közben benne a bűbájt.Â
Volt még egy próbatétel: épp elutazott egyhetes nyaralásra, s megÃgérte, hogy ha hazaérkezik, jelentkezni fog. Itt még kétesélyes volt az ügy: ha nem hÃv vissza, minden megoldódik magától, hisz tapasztalataim szerint ezek a nyaralások, eltűnések csak megszakÃtani bÃrják a szinte még el nem kezdÅ‘dÅ‘tt ismerkedéseket. Ã?gy könnyedén mentem bele ebbe a megalkuvásba…
Aztán eltelt a hét és láss csodát, érkezett tőle az sms!
- Itthon vagyok ismét. Szuper volt, de megfáztam nagyon.
FelhÃvtam. Valóban nagyon kerregÅ‘ volt a hangja, betegnek tűnt, köhécselt. Kért még egy hét türelmet, hogy összeszedje magát. Mi az már nekem? Ó, hogyne, beleegyeztem.
S eljött a nagy nap, jobban mondva este. A megbeszélt helyen – kis téren – a padokon csak egy lány ült, mikor megérkeztem. Szinte észre sem vettem vagy legalábbis nem akartam, mert hasonlÃtott is meg nem is, mindenesetre nem volt az esetem. Telefonáltam, hátha késik. Mit ad isten, az ülÅ‘nél csörgött ki. Odavánszorogtam, s közben tekingettem jobbra-balra, hátha az égbÅ‘l lepottyan egy kis segÃtség s megúszom ezt a kellemetlen szitut. Bemutatkoztunk. Egy pillanat alatt találtam – mint a késÅ‘ éjszakai szÃnvonaltalan vetélkedÅ‘kben – a képe és a való énje közt 100 eltérést, csak hogy a legfontosabbakat emlÃtsem: a haja rövid, közel sem ért a válláig, a testsúlya lazán 15 kilóval volt több és az élet is több ráncot vésett orcájára.
Azonnal csacsogni kezdett a helyrÅ‘l, amit már kinézett nekünk és hogy miket fog ott inni. Én hallgatagon mentem mellette és sanda oldalpillantásokkal próbáltam megbarátkozni az új külsÅ‘vel. De olyan szintű volt az eltérés, hogy ezt már képtelen voltam benyelni. A kávézó elÅ‘tt megállÃtottam:
- Valamit mondanom kell mielÅ‘tt beülünk. Az ember már az elsÅ‘ pillanatban, mikor meglátja a másikat rengeteget megállapÃt róla. Szinte azonnal eldönti, hogy érdekli-e vagy sem. A fotók alapján is kialakÃt egy képet, amely – lehet, hogy az én figyelmetlenségem miatt -, de most nem azonos a valósággal. Úgy érzem, hogy köztünk – mint ffi és nÅ‘ közt – nem lehet semmi. Ha ennek ellenére is szeretnél beszélgetni, ám legyen, de én legalább szóltam: nem akarom egyikünk idejét sem feleslegesen húzni.
- Hát igen. Köszönöm. Gondolom a hajam hossza, ami más, mint a fényképen és ez zavar, igaz?
- Többek közt – válaszoltam. Nem vette magára. De gyorsan elváltunk, mert még véletlenül sem szerettem volna, ha ennek ellenére is be kellett volna vele ülnöm fecserészni. Féltem, hogy a csalódottság dühe kirobbant volna belÅ‘lem.
S ismét dolga végezetlenül, nem a magam hibájából elszállt egy estém értelmetlenül…
Tanulság: telefonos beszélgetés alatt rá kell kérdezni finoman, hogy a fotók mikor készültek! Fontos infó!
Várom az olvasók leveleit, élménybeszámolóit a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmen!
Sokat hallhattunk régebben a zűrÅ‘s BKV és a fÅ‘városi önkormányzat nyilatkozataiból egy bizonyos paraméterkönyvrÅ‘l. Ez leÃrja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a BKV köteles teljesÃteni, összefoglalja azokat a minimumokat, amik nélkül nem kapja meg az állami támogatást: benne van minden, a járatsűrűségtÅ‘l kezdve a szolgáltatási területen át a szolgáltatási idÅ‘szakig.
Párkeresési idÅ‘szakunkon elején mindenki kinyit egy paraméterkönyvet. Szűz lapokkal, szinte még üresen, hisz akkor még oly kevés elvárásunk van: annyi csak, hogy szeressenek, hogy legyen mellettünk valaki. Aztán folyamatosan tapasztalunk kapcsolatról kapcsolatra, s úgy Ãrjuk tele ezen lapokat elvárásainkkal és az utált tulajdonságokkal. Minden megélt-átélt jót szeretnénk viszontlátni következÅ‘ partnerünkben, miközben a rosszakat szeretnénk elkerülni. S túl az ötödik, tÃzedik, huszadik kapcsolaton már az udvarlás elején, az udvarlási idÅ‘szak elsÅ‘ hónapjaiban keressük és végigveszük ezeket.
Fiatalságunk kezdetén könnyű párra találni, s egyre nehezebb idÅ‘skorban: feljebb és feljebb akarunk lépdelni, egyre jobbat, szebbet szeretnénk – a paraméterkönyvnek megfelelÅ‘t. Vagy talán nem jobbat, csak konkrétabbat: a vágy képe egyre élesebbé válik és ehhez hasonlÃtót szeretnénk kihalászni a nagy zűrzavarból. Szerencsénk van, ha megtaláljuk, de nekünk is passzolnunk kell az általa felállÃtott árnyékképbe, különben felborul a szépnek induló kapcsolat. Nem akarok túl pesszimistának tűnni, de azt állÃtom, hogy 18 évesen minden második korombeli lány “bejött”, tizenakárhány évvel késÅ‘bb már csak minden 100. lobbant lángra bennem valamit. Ha ugyanezt az arányt veszük számÃtásba a másik oldalon is, akkor tulajdonképp 1:10 000-hez az esélyem megtalálni manapság a párom. Matematika tanárom mondta a valószÃnűségszámÃtás oktatása közben, hogy ez azt jelenti, hogy lehet, elsÅ‘re kihúzom a piros pontos golyót Tibi bácsi zsákjából, de ha nincs szerencsém, akkor csak a tÃzezredikre találom meg!
No, eleddig a saját reszortomat és aránypáromat letudtam: sikerült két darab piros pontos golyót kikapnom, csak “rosszat kÃvántam”. Pár lánynak én lehettem volna a piros pontos golyó, de ott meg az érzelmeim nem akartak kimászni tüskés vackukból.
Mindenesetre várok tovább az igazira: itt ülök a nézÅ‘téren és tapsolok, hátha végre megérkezik az én kÃvánságom is…
Várom az olvasók leveleit, élménybeszámolóit a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmen!
A reménytelen esetek.
Vannak páran. Akik már évek óta itt fent. Nem kényszerűségbÅ‘l járnak vissza – mint azok a pechesek, akik találkoznak, járnak, majd szakÃtanak. Å?k legalább megpróbálkoztak egy kapcsolattal és a kudarc után – ismét feljelentkezve – keresnek tovább. Viszont azokat nem értem, akiket évek óta itt eszi a fene. Kapják a maileket, de érdekes módon egyik jelentkezÅ‘ sem az igazi. Å?k a reménytelenek. A netes társkeresÅ‘kre kattantak. Akiknek senki és semmi nem elég jó. A lelkileg megtiportak. Akik igazából nem újat keresnek, hanem a régi exüket. Vagy valami annál is jobbat.
Vonzó külsővel rendelkeznek, tehát biztosan kapnak szép számú jelentkezést. Tán még az adatlapjukat is ki tudják tölteni értelmes szöveggel. De aztán kész. Válaszolni képtelenek. Randizni képtelenek. Ránéznek egy adatlapra és már csukják is be, mert nem Mr. (avagy Miss) tökéletes található rajta. Talán nem is olvasnak levelet, adatlapokat, csak fényképet néznek: ha nem Richard Gere, akkor megy a kukába!
Semmibe nem kerül manapság felregisztrálni egy társkeresÅ‘ oldalra: kb 5 perc a munkahelyi géprÅ‘l és internet elérésrÅ‘l. Már szinte mindenütt van, lassan már a vakolókanálba és a parizeres mérlegbe is tesznek egy hot spotot. Mobilja pláne mindenkinek van, Ãgy aztán még egy emelt dÃjas sms-sel is meg tudja támogatni ezt a friss adatlapot – ha kell egyáltalán.
Aztán lehet nézegetni a jelentkezÅ‘ket. És törölgetni. Mert ez egy nagyon jó szórakozás, igaz? Egy idÅ‘ után már lehet Ãrni fikázó szöveget is az adatlapra – mert pár ilyen lány a sok jelentkezÅ‘tÅ‘l azért egy picit felbátorodik és megemeli kezdeti igényszintjét is: követelni kezdi a sablon dumák helyett az egyedit, a jópofa szöveget, a szórakoztató levelezést, a 160-as magassága mellé a min. 180-as pasit, a kocsit+pénzt+diplomát+sármot. Legyen határozott, de figyelmes! Legyen a nÅ‘k kedvence, de hűséges! Legyen független, de ragaszkodó! Legyen érzelmes, de nem nyálas! Legyen határozott véleménnyel rendelkezÅ‘, de mindig mindent figyelembe vevÅ‘! Legyen egzisztenciával rendelkezÅ‘, de ne pénzhajhász! Legyen szép, ápolt, de nem hiú!
Sajnálom az ilyen adatlapok és jelentkezÅ‘k közt kukázókat, akiknek már semmi nem elég, akik reménytelenül várnak a jobbnál is jobbra, akiknek életformájuk lett a netes társkeresés: a rengeteg jelentkezÅ‘ közt elvész a lényeg, s örökre egyedül maradnak…
Idézek egy adatlapból, amelyre mindez abszolút igaz:
“Királylány. Olyan hétköznapi fajta. Csillogó ruhák, ékszerek, lovagok nélkül. Tulajdonképpen csak egy copfos apró lányka. Kócos tincsekkel, smink és tűsarkú nélkül. Még nem vagyok alkalmas a szerelemre. Akkor sem, ha mindenféle beleszerettem statit Ãrtok. Amúgy a szerelem mellett most a dugásra is alkalmatlan vagyok. RemélhetÅ‘leg idÅ‘vel mindkettÅ‘ változni fog:-)
2003 szept.27 óta az XXXXX(társkereső oldal) tagja.
Eddig 161466 alkalommal nézték meg a lapját.”
Ha körülnézünk a társkereső oldalak adatlapjai közt, akkor mindkét nem netes társkereső tagjai közt találhatunk bőven példát a fantáziátlanságra, a minimális önismeret hiányára, tájékozatlanságra, mondhatni szellemi igénytelenségre.
Soha nem fogom megérteni, hogy nem képesek emberek magukról pár sornyi infót kisajtolni, ami alapján egy kis támpontot adhatnának a jelentkezÅ‘knek?! Hogyan is gondolhatják, hogy a következÅ‘ (igen sűrűn belefutok ilyenekbe) szöveggel bármilyen szinten sikert arathatnak: “Nem tudok magamról mit Ãrni, de muszáj, mert nem enged tovább a gép. Ezért Ãrok, de remélem most má’ elég, mert nem tudok többet mesélni magamról, ha valakit érdeklek, akkor majd úgyis kérdez!”
Brrr… S ennek egy gyönyörű kiegészÃtése, amikor befikázza az érdeklÅ‘dÅ‘ket: “Levettem a képeimet, mert azt vettem észre, hogy sokan csak amiatt Ãrnak.”
Nos, a kép igen fontos – többet is mond ezer szónál. Értéke ezen értékelhetetlen bemutatkozások mellett óriásira nÅ‘! Ha a fentihez hasonló információtartalmú szöveg mellett szerepel, akkor valóban csak a fotó csábÃtja be a jelentkezÅ‘ket: ugyan mi más?
Mindenkinek van munkája, hobbija, társasági élete, családja, céljai és eredményei, élményei és emlékei: egyszerre rosszak és jók. Néha még értékes gondolatai is! Miért nehéz mégis ezekbÅ‘l 5-6 mondatnyit összeállÃtani?
Tessék – tanácstalanság esetén – segÃtséget kérni: a szülÅ‘k, barátok, kollegák meséljenek pár dolgot rólunk! Miért kedvelnek, miért utálnak, milyen a külsÅ‘nk, mit értékelnek bennünk, mikor érezték nagyon jól társaságunkban magukat, mi volt az elsÅ‘, amit megismertek belÅ‘lünk, milyen elÅ‘Ãtéleteik voltak, miért csalódtak bennünk, mivel nevetettük meg nagyon Å‘ket…
Nyugodtan mesélhetünk álmainkról és terveinkrÅ‘l: ha nagyon unalmasak vagyunk (vagy annak gondoljuk magunkat), akkor Ãrjunk lelkesen azokról az új dolgokról, amiket még ki akarunk próbálni az életben, hiszen nem feltétlenül csak az az ember, amit eddig elért és megtett – nagyon sokat mutathat meg az is, hogy még mit szeretne véghez vinni! Lehet az álmokainkról is szÅ‘ni egy szép bemutatkozást…
Mesélhetünk egy legutóbbi izgalmas hétvégénkről, nyaralásunkról, bajnokságunkról, bármilyen élményünkről.
Mesélhetünk elvárásainkról: előző kapcsolatainkról, azok oly tulajdonságaikról, amiket szerettünk és amiket keresni fogunk az újban is.
Mesélhetünk a szerelemrÅ‘l: milyen érzések, gondolatok születnek meg bennünk, mi nekünk vagy akár kedvenc Ãrónknak a szerelem?
Mesélhetünk jelzÅ‘kkel: végiggondolva elég sok jelzÅ‘t fel tudsz magadról sorolni – ne fáradj a jópofa mondatok megszerkesztésével, ha nem megy, elég egy felsorolás is!
Mesélhetünk barátainkról: ha bemutatjuk őket és melyiket miért kedveljük, talán egy kép rólunk is kialakul avagy mondjanak ők rólunk 1-1 mondatot.
Mesélhetünk kedvenceinkrÅ‘l: filmben, könyvben, elÅ‘adásokban, zenékben, szÃnészekben, Ãrókban, politikusokban (mondjuk ez utóbbi kétséges, hogy lenne)
Mesélhetünk iskoláinkról, tanfolyamainkról, szakköreinkrÅ‘l…
Mesélhetünk bármirÅ‘l, csak könyörgöm: valóban nyissuk ki a szózsákot és ne kelljen több “Nem tudok magamról mit mondani…” bemutatkozást olvasnom!
UI: ja, és erre időt, energiát és néhány agysejtet kell áldozni? Bizony, befeketés nélkül itt sem terem babér.
Régebben minden egyszerűbb volt, őszintébb, bizalmasabb.
Manapság már nemhogy azt nehéz elérni, hogy válaszoljanak a normális üzenetre, de mintha egyeseknek különleges érzékük lenne mások idegein táncolásnak, mintha kéjes örömöt lelnének abban a levelezésben, amelyeknek aztán ők a legnagyobb bénázói a maguk pár soros, tőmondatos, fantáziátlan, sablonos válaszaikkal. Divat lett, hogy bátortalanságukban, tehetetlenségükben, döntésképtelenségükben nem adják meg a számukat. Külön imádkozni kell és győzködni őket, mintha a cél nem egy megtestesült, kézzel fogható, normális kapcsolat lenne, de legalábbis egy való életben lebonyolódó randi. Tombol a levelezési fetisizmus!
Lányok! Pont Ãgy estek bele az egyéjszakás férfiak hálójába és üldözitek el magatoktól a tisztességes szándékúakat. Három kör üzenetbÅ‘l már elég információhoz lehet jutni, hogy ki milyen iq-val és érdeklÅ‘dési körrel és/vagy perverzióval rendelkezik. EbbÅ‘l igenis el lehet dönteni, hogy folytatjuk vagy rövid úton megszakÃtjuk vele a kapcsolatot. De ne kelljen már heteken keresztül gépÃrni, mert lenne más egyéb normális elfoglaltságom is helyette!
Csak a hazudozó, magát másnak kiadó vagy borzasztó elÅ‘nytelen külsejű öregek (legyen akár férfi vagy nÅ‘) akarnak/tudnak heteken-hónapokon át levelezgetni, mert érzik, csak Ãgy van esélyük.
Mások, munkával hobbijaiktól, akár normál társasági életüket élÅ‘k viszont elfoglaltak. Napi 20-30 percet egy fantáziadús, humoros, sokatmondó levélre áldozni, miközben igazából fogalmunk sincs, hogy a másik oldalon ülÅ‘ ki a fene, megéri-e, akarjuk-e s egyáltalán igaz-e mindaz, amit állÃt magáról, kissé pazarló életmód lenne. SÅ‘t, aki szeretné még belátható idÅ‘n belül a konkrét elképzeléseinek megfelelÅ‘ társát megtalálni, az nem ér rá csak egy vonalat futtatni (persze tudom, hogy a hölgyek az igazi mesterei ennek, csak persze ezt soha nem vallanák be, viszont porig alázzák a másik nemet, ha megtudják véletlenül!), hisz az eredmény kiszámÃthatatlan: két-négy hét alatt derül ki, megér-e valaki egy személyes találkozást és csak a találkozó után derülhet fény arra, hogy lesz-e az egészbÅ‘l kapcsolat!
Ã?gy azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha a harmadik negyedik levélváltás után sem érzi azt a kÃváncsiságot és bizalmat, ami elÅ‘futárja lehet egy jó randinak, akkor hagyja abba és búcsúzzon el! (kultúráltan és informálva errÅ‘l a másik felet) EllenkezÅ‘ esetben pedig irány a kávézó, s derüljön ki, hogy a vonzalom túllép-e a karaktereken/üzeneteken és valódi érzelemmé tud-e válni!? Az élet rohan, s nekünk pedig úgy érzem nincs sok idÅ‘nk, hogy elvesztegessük hiábavaló várakozással és semmibe veszÅ‘ információcserével. SzegrÅ‘l-végrÅ‘l – mégha itt vagyunk ebben a büdös kibertérben – mégis valódi ölelésre vágyunk!
Szilveszteri élmények
Nos, a blogÃró most megosztja veletek egy szilveszteri élményét, amely bemutatja a téves és megkésett kommunikációval járó szituációk ékes példányát. Nem lesz rövid, de legalább hosszú! :-)
Szokványos fényképes adatlap egy harmincas nÅ‘rÅ‘l. Szimpatikus dolgokat Ãrt magáról s az egy szem apró méretű egész alakos fotó sem rémÃszt el. Miért ne, menjen neki is a sablonlevél!
Válaszol, levelezünk, majd november elején találka.Kellemes hangulatban elbeszélgetünk, sok mindent megtudtam róla. Jól menÅ‘ sminkes-műkörmös, anyagilag eleresztve. Szakmája látszik rajta, hisz a természettÅ‘l kapott alapanyagot elég jól feltunningolta. Ã?llÃtása szerint rendszeresen fut, alakja rendben van, habár a drága farmerja nem épp ideálisan áll a gömbölyű fenekén: talán más fazonnal kellemesebb látványt érne el! Ã?m nekem Ãgy is jó – külsÅ‘leg. A lelkét pedig felfedezem majd – gondoltam. Beszélgetésünkön legalábbis annyit sikerült megállapÃtanom, hogy az értelmesebb és kultúrális szempontból az igényesebb emberek közé tartozik, rendszeresen jár komolyzenei koncertekre, komolyabb kiállÃtásokra és szÃnházba. Jókedélyűen válunk el egymástól és felbátorodva kérdeztem meg, hogy találkozunk-e még? Igen volt a válasz.
S valóban, 4-5 nappal később, szombaton este ismét összefutottunk egy teázóban. Ekkor már tapasztalhattam furcsább dolgokat is: kérdezek valamit és 3-4 másodpercig nem történik semmi, rezzenéstelen arccal réved a semmibe. Például kinézek egy asztalt, megkérdem leülhetünk-e ide s ő csak bámulja legalább 10 mp-ig az egyik falra függesztett képet miközben én tanácstalanul topogok mellette, majd mintha kábulatból révedne fel rámnéz és megkérdi:
– Akkor leülünk ide?
A beszélgetés sem oly izgalmas már – talán engem is bizonytalanná tett még pár, a fentihez hasonló incidens -, de ettÅ‘l függetlenül kapok pár érdekes infót róla. Például, arra készül, hogy megműtesse az orrát, mert régóta zavarja nagysága és görbesége. Valóban, nagyobb az átlagnál, de meg lehet szokni. Magánélete tulajdonképp 6 éve nem létezik, azóta nem talál maga mellé pasit. (Hogyne, szexpartnere akad, azzal nincs gond, de az állandóra kiszemelt hÃmtársaim mindig elmenekülnek elÅ‘le – itt miért nem szólalt meg bennem a vészcsengÅ‘, nem is értem?!)
Aztán hirtelen kijön a transzból és bejelenti, hogy felfordult a gyomra, mert indulás előtt az egész napos éhezés után túl sok szendvicset tolt be: vigyem gyorsan haza!
Megteszem. Még mielÅ‘tt kiszáll, megbeszéljük a harmadik randi idÅ‘pontját, amit 2 nap múlva lemond: – Majd jelentkezem! – Ãgérettel. MeglepÅ‘dés abszolút nincs bennem: hozzászoktattak ezekhez a nÅ‘k. S ebben a konkrét esetben talán még meg is könnyebbülök…
Eltûnt: csak úgy porzott utána a virtuális tér oly gyorsan kilépett ebbÅ‘l a “bimbodzó” kapcsolatból. Továbbléptem, mert szerencsére volt hova és el is felejtkeztem róla.
Aztán a Jézuska december 25-én meghozta a drágát ajándékba. Meglepetésemre egy mail fogadott aznap reggel a következÅ‘ szöveggel – hangsúlyozom, 1,5 hónap néma csend után: more…
Taktikát váltottam, igen tisztelt hölgyeim és uraim! Elég az elcseszett estékből, elég a ronda avagy lökött hölgyekre elpazarolt értékes órák cappucinóval nyakon öntött lehúzásából! Oly sok időm ment már rá a felesleges randikra, miközben annyi, de annyi teendőm lenne ebben az életben! Fontos lenne a rendezett magánéletem is, de most felébredtem és rájöttem: nem áldozhatom fel az összes szabadidőmet párom megtalálásának érdekében! Hogyan lehetne megoldani, hogy az elkerülhetetlen kudarcos randik mellett a saját életem is folyhasson a maga medrében?
Gondolkoztam és rájöttem a megoldásra!
Módszer neve: két légy randi.
A taktika a következÅ‘: el kell intéznem ezt avagy azt. Mi lenne, ha ezt közösen tennénk? Miért kÅ‘be vésett szabály, hogy csak a fenékformájúra koptatott teaházi-kávézói székekben ücsörögve lehet ismerkedni? Dehogy! Rúgjuk fel és üssünk – szerencsés esetben – két legyet egy csapásra!
Nemrégiben felújÃtottam a lakásom. Kellett bele pár berendezési tárgy. Irány az Ikea! A helyszÃn kultúrált, a bútorok közt sétálva rengeteg téma adott – a lakberendezéstÅ‘l kezdve az Ãzléséig -, ráadásul étterem is van! AktivÃtás ezerrel, hiszen célirányosan is kell közben mozogni, meg kell találni azokat a tárgyakat, amikért jöttünk: Ãgy közösen dolgozunk egy célért, ennél fesztelenebb ismerkedési lehetÅ‘ség nincs is!
Nemrégiben egy hölggyel oda beszéltem meg találkát. Mondanom sem kell a kis fényképeken nem rendelkezett oly – khm, hogyan is mondjam ezt finoman(?) – román bányász arcvonásokkal, mint a való életben. Rémületemen az idÅ‘ múlása sem tompÃtott. Ã?gy áldottam magam az ötletért, hogy a szűkÅ‘s szabadidÅ‘mbÅ‘l nem dobtam ki egy teljes estét és legalább design tanácsadómnak felhasználhattam!
Gazdagabb lettem egy fogassal és egy letesztelt jó randimódszerrel! :-)
Kedves olvasóim: ti milyen többcélú randihelyszÃneket találnátok ki?