Archive for » január, 2010 «

Netes randik védelmében

Eleddig többségében negatív kritikákkal éltem a virtuális társkereséssel kapcsolatban és negatív találkozásokat, élményeket írtam le. Mindezt az indokolta, hogy érzéseim, felháborodásom, csalódottságom, dühöm többletenergiájától – mondhatnám úgy, hogy érzelmi túlnyomástól – szinte maguktól jöttek a szavak, motíváltabb voltam a közlésben.

Azonkívül példákkal szerettem volna szemléltetni kedves olvasóimnak, hogy milyen hibákat ne kövessenek el, mit próbáljanak elkerülni ill. mire készüljenek fel: ugyanis itt sem fenékig tejfel a társkeresés! Nem csodaszer a netes társkereső ellenére, hogy nagyon sokan ezt hiszik s ezért feltétlenül csalódnak is és ezért nem konkrét személyeket vagy saját butaságukat okolják, hanem a rendszert.

 

Miért tartok ki a netes randizások mellett?

Ha csak és kizárólag a végeredményt nézzük, akkor joggal merül fel a kérdés: – Miért randizok ennyit, miközben fél év alatt sem sikerült megismerkednem az igazival?

Akik még soha nem próbálkoztak ezzel a módszerrel, akik eleve fenntartással viszonyulnak és viszolyognak (a rendszeres kommentálók közt is vannak ilyenek és gyűlőletük alátámasztására kapva-kapnak az alkalmon és rendszeresen idézik a negatív tapasztalataimat s próbálják valós és érdemi saját tapasztalatok nélkül lehúzni ezt az egészet), hogy az online társkeresők közt ők is szétnézzenek, tehát azok soha nem is tapasztalhatták, hogy milyen pozitív események is történhetnek az ilyen találkozókon, mégha az elsőn nem is a leendő feleségünk jön azonnal szembe. S mik is ezek?

Érdekes emberekkel futhatok össze

Lehetőségem van olyanokkal beszélgetni és belelátni számora különleges életükbe, munkájukba, magánkapcsolataikba és élettörténetükbe, akikkel egyébként – a hétköznapi szituációkat vizsgálva – sohasem lenne. A net egy fantasztikus olvasztótégelye a társadalmi csoportoknak, gondolkodásmódnak, különböző területen élőknek ill. tevékenykedőknek. Persze ehhez élvezni kell a kommunikációt és nem árt ha kíváncsinak vagyunk mások életére, gondolataira és történeteire.

Megadja a lehetőséget a barátságok kialakulásának

Ellentétben egy hangos, büdös és alkoholgőzös szórakozóhellyel, ahol – ha lehet egyáltalán –  kizárólag szex és csak külső szimpátián alapuló ismerkedések jöhetnek létre, itt – mégha nem is annyira szimpatikus a külalakja – de a beszélgetés felszínre hozhat olyan értékeket, ami alapján kialakulhat igény a barátságra. Nekem is sikerült életem egyik legfontosabb barátságát itt és így kialakítanom egy lánnyal:

Szexuális élményekhez juttat

Nem elhanyagolható érdeme e virtuális társkeresősdinek, hogy míg megtaláljuk végleges, letelepedésre sarkalló jelöltünket, addig is összefuthatunk olyan partnerekkel is, akikkel nagyon kellemes órákat tölthetünk el. Fő cél ugyan a szerelem átélése, de mindemellett nem árt – magányos hónapjainkat kitöltendő – egy kicsit ellátni pezsgő hormonjainkat…

Kielégíti az ember hiúságát

Egy újabb fontos lelki szükséglethez érkeztünk: akár tagadja, akár nem, de mindenkinek fontos szüksége van a saját pozitív önértékeléséhez ahhoz, hogy sikereket arathasson a másik nemnél. És a netes találkozások kíméletlenül magukban hordozzák a sikert! Nem lehet olyannal találkozni, aki már ezt próbálta és egyetlen egy olyan randit sem élt át, ahol ő maga ne tetszett volna a másiknak! Nem érdekes, ha ez nem volt kölcsönös, ha nem lett belőle járás és egy komoly próbálkozás, de legalább kapott egy pozitív visszajelzést valaki(k)től! Tetszett, szimpatikus volt, valaki szívesen járt volna vele. Ettől igazán mindenki kihúzhatja magát és nagyobb önbizalommal mehet el a következőre!

Üres estékre is szórakozást és elfoglaltságot ad

A társnélküli emberek – a rengeteg, már párkapcsolatban élő ismerősük folyamatos elfoglaltságának következtében – sokszor marad program nélkül miközben színházba, koncertre vagy egy vendéglátóegységbe beülni azért igazán partnerrel jó. A netes ismerkedések lehetőséget adnak arra, hogy egy-egy szimpatikusabb és hozzánk hasonló emberrel együtt mehessünk el ilyen programokra, rálelhessünk az azonos szituációban élő emberekre.

Hoppá!

A következő levelet kaptam:

“Szeretnék megosztani létező problémákat pasikrol. Elmegy a hölgy 1 randira. A pasi azt mondja, hogy komoly kapcsolatot keres közben azon gondolkozik, hogy tudná a hölgyet ágyba csalni, mindjárt az elsö randin. Az ilyen pasi csak kalandot keres. Szóval tanácsot adnék lányoknak, hölgyeknek vigyázzanak a pasikkal, mert füt, fát igérnek csak, hogy a bugyiba bejussanak, és a naivak bedölnek. Ja, 1 nö ne menjen egy pasi után, jöjjön Ö. Sajnos sok pasi elvárja,hogy a nö utazzon hozzá, mindjárt az elsö randin. Van még valahol egy tisztességes férfi?” 

“Meglepő” dolgokról szól ez a pár sor. S a maga elkeseredettségében – hiszen még az egyszerű fogalmazásmód mögött is abszolút átjön -, hogy az írója mostanában csalódott. Valószínűleg megismerkedett egy férfival, az elbódította szövegével és ígéreteivel, lefeküdtek, majd másnap se kép, se hang és többet talán nem is került elő. Pedig még talán gyűrűről is beszélgettek…

Nem akarom pellengérre állítani a hölgyet a maga naívságával és fiatal (tapasztalatlan) korával. Amit itt leírt, az nem meglepetés és nem újdonság! Sok-sok száz, ezer éve így megy ez. A nők mást akarnak hallani, remélni, miközben a férfiakat sokszor teljesen más vágyak űzik előre. A szex hatalmas erővel bír – akár még érzelem nélkül is. Mint egy jó csoki, úgy fogyasztják el a nőket azok a férfiak, akik megtehetik. A kalandok, a mély érzelmek és célok nélküli szórakozás, a nő testének megszerzése is hatalmas öröm. És a csoki élvezetéhez sem kell hozzákötnünk életünket, így a szexhez sincs szüksége a pasiknak mindent betöltő érezlmi lángolásra!

A hódítás öröme, a hatalom, a szerzés és koronaként a szeretkezés, a nő testének birtokba vétele az élet, a férfiélet lényege, netovábbja! Nem lehet elvenni minden nőt, akivel ugyan nem jövünk ki, de szívesen lefeküdnénk vele! Ha a sors nem veti elénk az igazit hosszú-hosszú hónapokig, évekig, vagy legalább olyat, akivel szívesen megpróbálnánk, addig is kell valami megoldás, valami öröm, valami dopping!

A nők pedig szinte kizárólag – magányos állapotukban – egy komoly kapcsolat kiépítésére tudnak csak gondolni. Aztán, ha a komolynak indulóból – sok probléma kiderülése esetén – csak egy kis kósza kaland lesz, akkor már a hölgyek is el tudnak könyvelni egy kis kalandot, de szinte soha nem akarnak már az elején belekezdeni egy nyíltan kimondott szexuális viszonyba!

Mit tehet ilyenkor egy férfi, akit már hajt, űz az ösztöne, aki kielégülésre vágyik?  Ez sem titok: alkalmazkodni kell a vadhoz. Hogyan lehet elejteni? Be kell dobni a csalit! A nőknek érzelmekre van szükség, biztonságra, perspektívákra, hogy komolyan vegyék, hogy ne csak szexuális tárgyként kezeljék. Ebből egyértelmű, hogy a férfiaknak eleinte – legalábbis a cél eléréséig – úgy kell tenniük, hogy a fenti kritériumokat kielégítsék és eljátszák a komoly szándékokat.

Aztán a nász után eljön az igazság pillanata.

Mi a megoldás? Tapasztalatszerzés. Sok pasi, sok kaland és már “szagról” megismeri majd a hölgy a linkelést. Addig pedig? A vágyak hamarabb felébrednek, mint az igazi érzelmek: érdemes túl esni a szexen és ha még 1 hét múlva is ott “lelkesedik” a férfiú, akkor bele lehet zúgni nyugodtan.

Szemtelenül szemezz!

Lassan profivá válok.

Néha érzem mit gondol a nő. Találkozok valakivel – először – és rámnéz – életben először – és látom a szemén, hogy tetszek-e neki vagy sem. Zavart, kissé csalódott és semmitmondó egyszerre. A gondolatai cikáznak agyában, szinte már hallom is őket: nem ilyennek képzeltem, nem ezt vártam, nem tetszik, most hogyan is bújjak ki ebből a szituból? Pedig egyszerű lenne: csak simán el kellene mondani őszintén, hogy nem, mert a pasik inkább az egyenes, egyszerű beszédet értik meg. Vagy diplomatikusan kitalálni egy fals magyarázatot a hirtelen közbejött elfoglaltságról. Persze a legjobb az igazsággal előállni.

Nem kell kímélni senkit: az igazság, a “nem” úgyis kiderül és fájni fog. �?llatokat sem kínozhatják már következmények nélkül, akkor a párkeresőket miért szabad?

A helyzetet – a saját oldalamról – nehezen tudom megoldani. Hogyan is tehetném? Rákérdezve, hogy mehetünk-e, beüljünk-e valahova, minden esetben “igen” a válasz. Erősködni nem  kezdhetek el, hogy de igenis mondd meg, ha nem, mert úgy érzem, hogy nem tetszem! Ez olyan szánalmas és illuzióromboló lenne…

Vannak esetek, amikor mást szoktam látni a női szemekben! Ha csillognak, ha merik vállalni a hosszú, mély pillantásokat, ha nem kapják el zavartan, akkor már tudom, hogy ott vagyok a szimpátia kapujában! Ezekért a pillanatokért érdemes élni: tudni, hogy valami jó elkezdődőtt, tudni, hogy tetszel neki, hogy érdekled ôt. A kettőnk közt feszülő energiák is megváltoznak ilyenkor: a rezgések egymásra hangolódnak, a taszításból hirtelen vonzás lesz. Akár egy “jedi”, megérzem, hogy megváltozott az erő, s ebből merítek: kapok új ötleteket és inspirációt. Egy sikeres találkozó nem fáradságot okoz, hanem új energiákkal tölt fel!

Egyszer elbeszélgettem egy jordániai származású sofőrrel: odakint nőtt fel és élte fiatalkorát. Megkérdeztem, hogyan tudnak ismerkedni a csadorba, az álarc mögé bújt avagy fejkendőt viselô muszlim lányokkal, akik közül – szerintem – nagyon nehéz lehet kiválasztani, a szimpatikust. Ráadásul a szigorú erkölcsök közt még szóba elegyedni is körülményes!

Talán ezért fejlődött ki náluk az az európai szemmel (de érdekes kifejezés ez ebben a szövegkörnyezetben) szinte hihetlen képesség, hogy mindent meg tudjanak állapítani egyetlen pillantásból: szavak segítsége nélkül, testbeszéd nélkül kommunikálnak! Egy-egy szempárba nézve mindent tudnak egymásról!

Ahogy a vakoknak sokkal érzékenyebb a tapintásuk, a hallásuk a látókhoz képest, úgy a társadalmi konvenciók által bekorlátozott párkeresőknek is sokkal kevesebb lehetőség által kell kialakítaniuk a kapcsolatot és eldönteniük, érdeklik-e egymást. Szavak nélkül, direkt kérdések nélkül, csak az ösztönök, csak a tudatlatti és feletti közvetítésével…

Ennek ellentéte a chat: nincs testünk, nincs ösztön, nincs szimpátia, csak a szavak, csak a gondolatok. Egy virtuális egyén, minden testiségtől, szexualítástól, feromontól mentesen. Az ilyen ismerkedés, saját személyünktől való elszakadás és más bőrébe való bebújás már régóta izgatja az emberiséget – gondoljunk csak a maszkabálokra, ahol egy-egy ügyes kreációval bárki felismerhetetlenné válhatott.

Páran elhanyagolhatónak tartották kommentjeikben a testiség jelentôségét (amivel én nem értek egyet): szerintük egy tartós párkapcsolatban a legfontosabb, hogy gondolkodásmódjuk stimmeljen s emellett jelentéktelen, hogy hogyan is néz ki a másik. Számukra bizonyosan  kitûnô terep a chat vagy akár a fényképmentes netes társkeresôk lehetôsége.

Fontosnak tartom mindkét típusú szimpátiát egyszerre: számomra kell mind az ösztönös, s mind a intellektuális vonzódás ahhoz, hogy fel tudjak oldódni és elgondolkodni egy közös jövôn. Soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy zsigerekig ható vad szex után beszélgetnünk és élnünk is tudni kell egymással!