Archive for » június, 2010 «

Egy tipikus női hiba férfiak viselkedésére gyakorolt hatásairól

aNetes kalandjait meséli el egy hölgy ezen a linken. Véletlenül egy tipikus és öntudatlan női hibába (de a férfiak szempontjából nevezhetjük őrjítő jelenségbe) sikerül beletrafálnia. 

Elôzô randijaimon és a női élmény-beszámolókon folyamatosan hasonló sztorikra bukkanok, miközben a másik oldalon állva pontosan tapasztalom, hogy ennek a viselkedésnek milyen romboló hatásai vannak a férfiakra nézve! Lássuk, miről is van szó. Idéznék: 
“Amikor hazaértem, a postaládámban újabb öt levél tornyosult. Úgy döntöttem, nem írok vissza, hisz én a húszas éveim óta sosem játszom egyszerre több kapura….

…Gábor után egyre kedvetlenebbül böngésztem a jelölteket a világhálón. Elgondolkodtam azon, hogy csak nekem nem sikerül? Valamit rosszul csinálok tán? Levelezni továbbra is leveleztem néhány kedves pasival, de egyre kevésbé éreztem értelmét az egésznek. Közben a jó idő is beköszöntött, és nem volt kedvem a laptop előtt ülve tölteni az estéimet…

…Segítettem neki orvost keresni, majd útjára bocsájtottam. Ezután végleg eldöntöttem: jó időre búcsút mondok a pasizásnak. Elegem lett, és letöröltem magam a Randivonalról is. Azt hiszem, rám fér egy kis pihenés ezek után. Viszlát pasik, viszlát netes párkeresés!”

Tehát van egy lány, aki nagy reményekkel és kíváncsisággal csap bele a netes társkeresésbe. Hiszi, mert több helyről hallotta, hogy ez már másoknak sikerült, így neki is mennie kell. Szeretne boldog lenni (ki nem?), szeretne gyorsan találni valakit (mert nincs kedve lúzerekkel beszélgetni), tudja, hogy sikeres lesz, hiszen több tízezer férfiből csak rátalál az igazira! Hiszi, hogy elmegy az első randira és máris az igazi fogadja, mert 200%-osan bízik a megérzéseiben, amik akár egy levélváltás után is megsúgják, hogy pontosan milyen ember a másik!
Ez a lány telve optimizmussal regisztrál és várja a sült galambot. (
http://divany.hu/Intim/nesze-neked-els-randi) A férfiak írnak és ő pedig válaszol. Nem játszik több kapura, mert az tiszteségtelen, így kiválaszt egy  szerencsés fantomot, akiről pár sor alapján egy teljes képet rajzol és a többieket pedig parkolópályára illeszti. (fogadjunk, magyarázat és elköszönés nélkül!) 
Aztán jön a cikkben említett randi, ami nem rossz, de nem az igazi! Esélyt nem kap az úr, mert nem forgatta meg a leányzó lelkét. Aztán jön egy másik – az adott sorozat szerint offline randi – ami még rosszabb eredménnyel jár (bár konkrét esetet én  inkább vis.majornak nevezném) és a hölgy törli magát “örökre”, mert ez az út járhatatlan!

Nézzük, hogyan néz ki ez a férfiak szemszögéből!

Hasonlóan nagy reményekkel regisztrálunk mi is. Rengeteg kedvesnek, érzékenynek, lelki értékeket kereső, hűségesnek vallott, kizárólag komoly kapcsolatban gondolkodó női adatlap méltán ad teljesíthetőnek gondolt pozitív jövőképet minden hímneműnek. Tudjuk, ahogy a való életben is, itt s nekünk kell kezdeményezni: mi írunk először. Rákeresünk pár szimpatikus (nem kurvás) fotójú adatlapra, elolvassuk tisztességesen azt a pár sort a bemutatkozásnál és amennyire telik reagálunk rá.
Aztán várunk. Átlagos esetben semmi nem történik. Elolvastak és megtekintettek minket és kész…  Egy hét után rájövünk, hogy ez a kör nem jött be. Úgy tűnik, hogy nagyobb merítéssel kell dolgozni, hiszen nagy a konkurencia ill. mi sem vagyunk a top 10-ben a felsorolt tulajdonságaink és kirakott fotóink alapján.

Így a férfiember nagyobb szélességűre és mélyebbre állítja az ekét, hogy jobban megdolgozza az ugart, hátha így fog hirtelen kifordulni elé a kincses ládika. Persze nem érünk rá 10x annyi nőnek hasonlóan személyes témájú levelet küldeni, így ki kell találni egy sablont, amit vagy teljes egészében copy-paste technikára alkalmas vagy azért 1-2 mondattal specializálni lehet. Ha ez kész, akkor egy jó kis keresés és 20-30 nőnek el.  S várunk, milyen reakciók érkeznek, ha egyáltalán. Sablon levelek kiküldése esetén mindenképpen befut egy bölcsész természetű nyunya fikázása, melyben felsőbbrendűen közli, hogy óriási inteligenciájával azonnal kiszúrta, hogy ezt nem személyesen neki írtuk, ezért szégyeljük magunkat!
Ha szerencsénk van, közben érkezik egy normális válasz is. Ugyan frusztráló, hogy ekkora merítésből is mindössze 10% alatti reakció érkezik, de csakis pozitívan szabad hozzáállni. (Az önbecsülést azért még így is rombolja!) 

Nekiállunk és a kihorgászott egyetlen kis snecinkkel levelezni kezdünk. Röviden: vagy megmagyarázhatatlanul (és szó nélkül) eltûnik vagy lesz belôle egy nagy eséllyel sikertelen találkozás.

S mindezek mögött nem a férfira nézve kudarc, sikertelenség, szerencsétlenség, lúzerség húzódik meg, mindössze a hölgy nem akar több vasat tartani a tûzben, vagy egyszerûen történik valami az életében, ami miatt nem akarja folytatni az ismerkedést. (lásd a fenti linken lévô sztorit!) Vagy már találkozott/beszélt telefonon valakivel, akirôl azt hiszi, hogy jó lesz! Bármi oka lehet – a levelezôpartneren kívül! 

Mégis mi a félreértés alapja? Miért nem így gondolkodnak a férfiak s miért veszik magukra? Mert ôk csak annyit látnak, hogy a hölgy elolvassa levelüket, megnézi adatlapjukat. Ebbôl azt a következtetést vonják le, hogy a nô még mindig érdeklôdik a lehetséges lovag iránt, válogat, a válasz pedig azért nem érkezik, mert nem elég jók.
Nem gondolnak arra sem, hogy ha egy nô valóban csak eggyel akar levelezni és az az egy már megérkezett, akkor a nô lusta kitörölni regisztrációját, sôt, még azért be-belép! Persze ez már taktika is lehet és a kiszemeltnek akarja ezzel prezentálni, hogy ô még aktív, nehogy a lovag messzemenô következtetést vonjon le a törlésbôl.
Hiszen egyébként is elég, ha valóban unszimpátia miatt utasítanak el valakit. Viszont ha ezt még tetézik olyan esetek is, amikor teljesen másról van szó, akkor igen hamar megkeseredhet bárki. 

Mi a megoldás? Egy sablon. Ha minden férfiú kapna 1-1 tômondatnyi sablont, hogy kiszemeltje már mással ismerkedik vagy épp elege lett a férfiakból és törlésre készül vagy most olyan esemény történt, ami nem teszi megfelelôvé az ismerkedést, de leginkább törölnék magukat az egészet nem komolyan gondolók, akkor kevesebb csalódást okoznának a másik oldalnak! Ugyanis a fránya férfiaknak is van lelkük. Legalábbis amíg sok ilyen gombostû-szúrásnyi visszautasítással ki nem nyírják azt a nôk!

Women: Fight for your body!

A nők egy igen nagy és kényelmes tévhitben lebegnek: azt hiszik, hogy egy jó fodrász, egy kitűnő smink, egy csinos fülbevaló, egy jó köröm máris széppé és kívánatossá varázsolja őket, miközben  a testüket maximálisan elhanyagolják: esznek és mellette semmit, de semmit nem sportolnak.

A női test olyan – a pasik számára -, mint a méheknek a virág. Látványa, szép és kecses ívei vonzzák a férfitekintetet. Szinte azt is mondhatnám költői képpel, hogy azonnali beporzásra csábítják a férfit. Az pedig, a beépített programjához híven megy is, akcióba lendül s próbál a szép virág kelyhébe bújni!

 

Kibúvónak érzem ezeket a fodrászhoz, manikűrőshöz rendszeresen járó, néha 1-1 sikertelen fogyókúrába belevágó, ám mozgást egyáltalán nem végző hölgyek megoldását. A kényelmesebb utat választják. Ápoltság helyett nem a hanyagságra szeretnék buzdítani mindenkit és nem a gondozott külsővel van a bajom, hanem azzal, ha mindez pótcselekvésként, a mozgás helyett történik! Szakítani kell a lustasággal és az emiatti folyamatos kifogások keresésével!

Itt volt ez a műsor szempontjából nem túl sikeres, de a tanulságokat levonva viszont igen jó dagi-show a TV2-n. Irtózatósan elhanyagolt lányok és fiúk kerültek be, akik valóban eltökéltséggel hajtották végre a gyakorlatokat és láss csodát (pedig nem az!) lefogytak.

Csekély 4 hónap alatt a hosszú évek alatt felszedett kilóktól szabadultak meg – kevés kivételtől eltekintve. Hagyjuk a hülye diétákat és edzési elveket és azt a két pénzsóvár médiaszemélyiséget és a nevük által jelzett “módszereket”! Semmi titkot nem fedeztek fel, semmi újat nem hoztak az életünkbe, semmi csodát nem tettek és legfőképp nem varázsoltak: mindketten mozgásra kényszerítették a végtelenül tohonya és ellustult egyedeket, akik ennek hatására lefogytak. S ez így van: nem kell csodadiéta csak rendszeres mozgás! Ha meg szeretnék gyorsítani a folyamatot, akkor érdemes kissé visszafogni étkezésünket, de ha kitartással hozzászoktatjuk magunkat a sporthoz, akkor még ez is felejthető!

Sok-sok nagyon helyes arcú, kedvességet sugárzó lányt látok idefent. Képzettségükből, munkájukból, kitöltött adatlapjukból azt is láthatom, hogy intelligensek is. De annyira fáj a szívem, hogy mindemellett túlsúlyosak. Egyszerűen kár értük. Pedig nagyon jó nők lehetnének, ha a munka után pl. 2 naponta lemennének az edzőterembe és sportolnának.

Senki ne higgye azt, hogy a csinos nők csak úgy kapták a lehetôséget: bizony ők is ott izzadnak lent! Annyi a különbség, hogy egy kicsit régebb óta. Mindenki tesz érte – akin látszik. Sőt, sokan azok is, akiken nem! Szégyelnivaló nincs! Az edzőteremben nemhogy kiröhögném a testes lányokat a biciklin vagy a futógépen, hanem megemelem képzeletbeli kalapom! Örülök, hogy felismerte mit kíván meg a teste, az egészsége, a jövője és a párkapcsolata. Mert a szép test nem csak látványban jelent pluszt, hanem egészséget és hosszú, boldog éveket is jelent!

Továbbá nagyon fontosnak tartanám – egészségügyi okoból is -, hogy a testedzést valóban kiemelt témaként kezeljék az iskolákban. Sokat ártanak a szülők – fôleg túlsúlyos gyermekeiknek -, hogy felmentetik a tornaóra alól: így nem ívódik bele a gyermek személyiségébe, a mozgás fontossága, az erôsfeszítés és esetleg a szenvedés által elérhetô eredmény. Nem érzi át, hogy a szépség az nem csak adomány, hanem egy jutalom: a jól végzett edzések jutalma.

A jó alakot fontosabbnak tartom és mérvadóbbnak a párválasztásnál – kedves hölgyeim – mint a szép manikürt ill. a jó frizurát – ez utóbbiak csak habként szolgálnak a tortán, de a külső tulajdonságok közül minden pálmát visz az alak!