Olvasói levelünk a korral járó hátrányos megkülönböztetésről szól. Érzelmektől teli megfogalmazása átsüt a sorokon, ezért mindenféle változtatás nélkül teszem közzé.
“szia, talán írhatom, bár a koromnál fogva…….., ki tudja mit is lehet ma már??? Nos, pont a KOR-ral kapcsolatban lenne megjegyzésem. Kapok én is értesítőket emailban, ugyan már nem vagyok regisztrált tag, de annyira sértőnek érzem , amikor különböző programokra invitálják a “KEDVES” társra vágyókat és van egy korhatár, ami után még ha szeretnél sem tudsz regisztrálni, résztvenni azokon.Pont az én korosztályomra igen is nagyon jellemző probléma, / 44 év / hogy nincs annyi lehetőség mint a fiatalabbak számára. Sorolok fel kifogásokat, de persze megjegyzem, magamból indulok ki.- szórakozó helyek: átlag életkor 20 év, ahol már számunkra a járókeretet is beveszik a ruhatár árában – barátok, akik ugyan vannak, de ha családos, akkor ugyebár Én ott vagyok “magnak” 5. 7.-nek, stb, stb. és itt teljesen mindegy, hogy kirándulni, moziba, színházba , mindegy hova mész – hasonló korú férfi, annak leginkább a 25 éves fiatal kell, mert ugye eddig hasonló korú volt a feleség, akkor már csak is jobb kell……., ki tudja…. és még valami: tapasztalat szintén Akik ugyan hasonló korúak, de elváltak és ugyan úgy nem találtak maguknak társat, partner, férfiről irok , azok annyira igénytelenek elsősorban önmagukra is, sokszor én úgy döntöttem, hogy akkor inkább egyedül, mert 18-20 évesen még tudtad formálni, csiszolni a másikat, de már egy bizonyos idő elteltével nem lehet alakítani a másik megrögzött szokásain és ez Rám is igaz, de hagy írjam még azért azt is , hogy miután emberekkel foglalkozom a munkámból eredően, sokan megjegyzik, hogy egy olyan kisugárzással, magabiztosággal bírok, hogy szinte eszébe sem jutna sok pasinak, hogy “T?RSAT KERESEK” u.i: ha lehet, várnék erre kommentet üdvözlettel: 1 a sok közül”
Sajnos a párkeresés, álláskeresés kapcsán folyamatosan és szinte megváltozhatatlanul beleütközünk az életkor adta akadályokba. Úgy tűnik, hogy társadalmunk feladta a tekintélyelvű, a tapasztalatnak kijáró tisztelet rituáléját és az utóbbi pár évtizedben isteniteni kezdte a fiatalságot. A szépséget, a lendületet, az energikusságot, a küzdés szellemét kisajátította a 18-40 közti “évjárat” és aki csak teheti ilyen partnert, munkatársat keres. Aki nem, az manapság már kivétel.
Nehéz lesz ezt megfordítani. Pedig fontos lenne teret adni a 40-60-as korosztálynak, akiknek számos képviselője is minden további nélkül felveheti a versenyt pár évtizeddel később született vetélytársaikkal. Mégis miért alakult ez így? Miért épül minden üzleti vállalkozás (pl. a társkeresés is) ezekre a fiatalokra? Vagy ez csak a gátlásosság által kialakított tévképzet? Aki akar és képes rá, az 40 felett is simán boldogul még a társkeresés útvesztőjében is?
lili: alapvetően nem neked adtam igazat, csak zavar ez az egyoldalúság.
Nekem is voltak gondjaim a társkeresőkkel, én is láttam, tapasztaltam “érdekes” dolgokat. Csak épp nem pörgök ezeken napi szinten.
Tudod, mindenhol van olyan, hogy keresés… Beállítottam az elvárt paramétereket, és láss csodát: valahogy nem dobott ki a rendszer se “törpét”, se “zsiráfot”, se anorexiást, se túlsúlyost…
Ami maradt, azt szűrtem. Ha egy adatlap nem tetszett, átléptem.
Aztán amikor meguntam, töröltem a regisztrációmat.
Így is lehet, csak nem mindenki csinálja így, mert nem tudja, vagy nem akarja így csinálni.
Ennyi :)
Tükör: te vagy öreg: ők még optimisták!
Neked sem jó, hogy ilyen sötéten látsz, no meg sötétben látni se igen lehet.
Van olyan Honda, ami Trabantnak látszik, csak ne itt keresd :)
Viszont!!
Egészen más a világkép, ha már gyerekek is vannak benne. Onnantól egy kapcsolat már nem elvi kérdés.
Az elvált társkeresők helyzete:
Az ügyvédek az ügyfél érdekeit képviselik, a Bíróságok a jogászokét, a szülők és a gyerekek a sajátjukat. Nincs jó döntés, csak vesztesek vannak. A következményekről nem is beszélve.
Nem védem tükört, de sok alapja van annak, amiket állít.
Lili:
A meghitt vacsorákon a gyerekeid is részt vesznek?
Bagoly:
Hány gyereked sír az anyja után?
Könnyen beszéltek!
A gyakorlatban más ám a leányzó fekvése!
permanencia: tükörnek azon véleményével nem értettem egyet, hogy a nők ” olyanok amilyenek” (mindenki egy kalap alá) és a gyerekek utánfutók egy új kapcsolatba, ami kell a fenének, ki kíváncsi a más gyerekére. ( zsivaly, veszekedés stb. )
Szerintem nem a meghitt vacsikról volt szó, hanem arról, hogy más gyerekét/gyerekeit nem vállalni fel, kinek kell az…….. ( nem idézem, mert semmi értelme ).
Egyébként pedig én nem járok már ebben a cipőben, mert valahol az elején írtam, hogy 1 lányom van aki már felnőtt és a párjával él, így tulajdonképpen én most szinte már ” gyerek nélkülinek ” számítok.
Amikor a lányom még velem élt és társat kerestem, találtam, ezek szerint megint szerencsém volt, mert a párom teljesen elfogadta őt és úgy éltünk akár egy boldog család. Nem okozott problémát az esti gyerekzaj és az eltartása sem.
De: nagyon sok olyan ismerősöm, barátom van, akinek vannak még kis gyerekei és nem hiszem , hogy egyedül kellene megvárniuk amíg a gyerekek ” kirepülnek” és majd csak utána társat keresni. Mert attól még, hogy már önálló életet élnek, ugyanúgy az életed részét képezik, csak nem neked kell róluk gondoskodni. Segíteni amiben lehet, egy életen át kell………..
permanencia: teljesen mindegy, hogy ki “beszél könnyen”, vagy milyen a “leányzó fekvése”. Az állandó, agresszív támadás akkor sem megoldás semmire.
Írtam, hogy én is tapasztaltam egy-két dolgot, valahogy mégis másképp állok hozzá. Ennyi. Részemről a téma lezárva. Ha nem értitek, a ti bajotok.
Tükör, engem nagyon érdekelne, ha te nem keresel társkeresőn, akkor honnan vagy ilyen jól informált a jelenlévő hölgyek hazugságairól? Az önámításukat még csak értem, az látszik valamennyire az adatlapokból, de például honnan tudod, hányan lézengenek itt, akik mondjuk társkapcsolatban élnek? A másik kérdésem: saját bevallásod szerint egyedül élsz, ki csinálja nálad a házimunkát?
A gyerek témájához hozzászólva. Exem kislányával soha nem sikerült megtalálnom a közös hangot, az anyja rettenetesen ellenünk nevelte, nem csak ellenem, az apja ellen is. Aztán ott voltak a nagyszülők is, akik ki akarták maguknak sajátítani a láthatásokat, gyakorlatilag egyetlen percet nem sikerült vele kettesben, vagy akár hármasban töltenem. Belátom én is béna voltam, egyedülállóként nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel, egy ellenséges kisgyerekkel. A társadalom elvárja a “mostoháktól”, hogy rögtön sajátjukként szeressék a párjuk gyerekét, csakhogy ez a nyomás gyakran fordítva sül el. Valahol megértem azokat, akik félnek ezt bevállalni, de az egyedülálló anyákat még jobban megértem, nekik is szükségük van egy társra, valakire, akihez néha odabújhatnak. Nem lehet itt igazságot tenni, de az élet megoldja szerintem a legbonyolultabb helyzeteket is, főleg ha segítünk neki.
Igaza van Bagolynak, az agresszió kommunikációs defekt, azzal nem juttatjuk el a mondanivalónkat a másiknak. Agressziót váltunk ki vele vagy dacot, ami szintén agresszió, csak passzív.
Ne akarjuk megnevelni egymást, ha lehet.
Emberéletről dönteni felelősség, nem manipulációs játék. A természet nem ismer olyan jogot, hogy vki életéről vki más döntsön.
Agresszió nélkül nem maradnánk életben. Nem tudnánk megvédeni, ami fontos a számunkra.
Amiről tükör ír, az az értékes élet igénye. A stílusa pocsék, irritáló, de a blog nem a retorikáról szól. Mindenki úgy fejezi ki magát, ahogy tudja (vagy sem).
Ez szép volt Permi,”az értékes élet igénye”
Amiről Tükör ir abba beleszaladtam én is nemegyszer,mégsem annyira rossz a véleményem,se a nőkről általában,se a társkeresőről.
Ez a rendszer velejárója,sok olyan emberrel kerülhetünk viszonylag könnyedén és gyorsan kapcsolatba,akiről csak annyit tudunk amennyit ő elárul magáról.
Ha túlzottak az igényei az inkább az ő baja.
Én továbbra is az ideális nőt keresem.
Viszont nem sértődök meg,amikor megtalálom de kiderül,hogy ő meg az ideális férfit keresi…
A Természet és az ő törvényei…meg kéne kérdezni egy gazellát,mi a véleménye arról,hogy jogos-e az oroszlán döntése…
lehet,h.tudatlan vagyok,de mintha ez a Természetben zajlana…
egyébként egyetértek,ne akarjuk megnevelni egymást,még úgy sem,hogy vmit idealizálunk
Hmmm ha mi is olyan bölcsek lennénk, mint az állatok, nem itt múlatnánk az időnket felesleges szócsépléssel.
Abban az esetben ha ilyen az értékes élet, akkor biztosan inkább értéktelenül szeretném élni a sajátomat.
Tisztelt F.É.SZ. Elnök Úr! :-)
Néhány gondolat az ölre menő vitához, aztán azt hiszem részemről lezárva:
Való igaz, alkalomadtán a férfiakra is tettél említést, de az arány kb. 10%-ban a férfiak szidása, a maradék majd 90 % a nők (ezen belül 60-70 % többgyerekesek) pocskondiázása.
A másik: vannak olyan nők, akik szívesen végeznek házimunkát, a sors fintora, hogy közülük sokan a semmibe sem kerülő ellentételezést, a megbecsülést sem kapják meg érte. Miért? Mert a házimunka valljuk be őszintén, a férfiak többségének szemében akkor sem munka, ha a nő más munkahelyen is dolgozik.
Arról nem beszélve, nehéz úgy letenni az asztalra valamit, ha esélyt sem kap rá valaki, csak ezért mert… és itt jönnek az előítélet hegyek.
A gyerekzsivajhoz: Természetesen senki nem várja el sem tőled, sem más független férfitől, hogy nyakába vegye, elviselje más gyerekével járó „kínokat”, mindenki maga tudja, milyen környezetben érzi jól magát. Már csak azért is megértelek, mert vannak férfiak, akik a saját gyerekük zsivaját sem képesek elviselni, amit ki is mutatnak, majd csodálkoznak, hogy az „apa-image” meginog. De persze ezt is könnyebb úgy előadni, hogy „ellenem lett” nevelve, mint belátni, hogy nem olyan apa voltam, amilyen elvárható lett volna tőlem. (Itt nem rád gondoltam)
Konyec :-)
Jó hétvégét mindenkinek!
lili
sztem félreértetted,Permi szerint Tükör értékes életre TÖREKSZIK csak a jelek szerint nem talál ehhez megfelelő társat.
Hogy miért abba nem mennék bele,én is itt verem a billentyűket…és hát ennek is megven az oka…
Azt gondolom: egyensúly az egyéni képességek maximális odaadása, mások egyéniségének maximális elfogadása során jön létre.
Hogy ez a sarki fűszeres, a kocsma, a piac vagy Kamcsatkán jön létre, az teljesen esetleges.
A net egy lehetőséggel több az eddigieknél.
Ahol az “odaadás” ma már nem jellemző, a hosszútávú érdeklődés fenntartása sem. Hiszem mindig van újabb a nap alatt.
Na de láttam már kocsmai szerelmet, párost… az alkohol eléggé összetartotta őket… hajrá minőség, vagy mikor a fogyasztást kívánják ösztönözni megfelelő/tlen alkalmazott beállításával :-)
Először is K.H.Ü. (vagy P.H.Ü.) minden kedves fórumozónak!
lili (2010/03/23 15:12):
Bocsánat, hogy csak most válaszolok, de vagy elkerülte a figyelmem a kérdésed, vagy nem néztem be ide azóta. Nem tartom már az exemmel a kapcsolatot múlthét óta, mert nem szeretné tovább tartani. Szóval ama kis kalandocska idáig tartott, sajna. :) Azt nem tudom, hogy neki van-e új pasija, de azt tudom, hogy volt egy randija. Ez egyúttal sokatmondó és semmitmondó is: volt egy lehetősége új kapcsolatot kezdeni, de a randi végkifejlete számomra nem ismert. Az, hogy nem akar többet… “úgy” találkozni velem, az azt is jelentheti, hogy van pótlás, de akár azt is, hogy megunta velem csinálni. A valóságot nem ismerem egyik kérdésben sem, de teljes szívvel hiszek abban, hogy unta meg velem – na, az tényleg rosszul esne. :)
Szóval neki mennie kellett, hogy rájöjjön, le tudná-e velem élni az életét, vagy vár még rá kaland ebben a húúúú de nagy lehetőségeket rejtő világban – magyarul (és a felesleges sallangokat mellőzve) vagy régebb óta megcsalt a hátam megett (és most ezzel próbálja jóvátenni a dolgot), vagy szimplán dobott egy új, jobb pasi kedvéért. Mint amikor az ember lecserélni a kocsiját egy jobbra, egy több kényelmi funkcióval tarkított, tetszetősebb modellre. Mit nekünk emberi érték, ha a külső hiányosságokat csak az idő, vagy semmi sem tudja a szebb modellhez hasonlatossá változtatni! De az idő csak ketyeg, és jön az idő, amikor már nincs több lehetőség, s muszáj leélni az életet egy olyasvalaki mellett, aki bár belül csodálatos (legalábbis ő ezt állítja rólam), mégis ciki megjelenni vele emberek előtt, mert most, jelen pillanatban olyan, amilyen (fiatalos kinézetű – kíváncsi lennék, ha 40-esnek néznék ki, az baj lenne-e. Ismervén az általam megismert nők agyának működését ebben a kérdésben, nagy összegben fogadnék arra, hogy a válasz egy határozott, s mindenekelőtt mennydörgős nem). Amíg nem lesz jobb, addig pedig bátran lehet új és hú-de-nem-ciki példányokkal felvágni mások (ismeretlenek!) előtt. Nos, ezek után bátran lehet találgatni, hogy ha esetleg a felfedező kaland nem úgy sül el, ahogy a “néni” tervezte, vissza szeretnék-e menni hozzá? Mert ugyanis erről is szó esett, méghozzá az ő szájából. :\
Ja, és majdnem elfelejtettem mondani, hogy ha majd ősszel munkába állok, mint programozó, akkor a témára vissza szeretne az nénike térni. Aki először kiszimatolja, hogy mi állhat eme kijelentés mögött, az az ünnepre való tekintettel kaphat egy piros tojást. :)
S hogy hogy haladok a társkeresésben? Rosszabbul, mint elvileg kéne. Azért elvileg, mert túúúl sokan írták azt, hogy helyes pasi vagyok – na, de akkor vajon miért nincs senki, akinek felkeltem az érdeklődését? Őszintétlenség lenne a mézesmázos elutasítás mögött, vagy valami más az indok? Pénz/kereset??? Persze lehet, hogy őrült száguldósként (vagy ha skorpiókkal aludnék) több sikerem lenne az… amazonok között, ezt nem tudom. :\ Esetleg ha úgy búgatnám a vacsi új kocsimat, mint itt a téren ma egy elmebajos – kompenzálva az esetleges észbeli, az emberségességbeli, vagy épp a micsodámbeli hiányosságokat. Huh, még a végén összemenne az agyam, összekeverném az adok szó árnyalatnyi jelentéseit, s visszanőne a “haddelhadd”, úgyhogy ezt itt és most elvetem. :) Az is lehet, hogy a mai lányoknak unalmasnak tűnő hobbijaim vannak (olvasás, zenehallgatás, kirakó, rajzolás,… egyéb kreatív elfoglaltságok), s ha minden héten buliznék és “bebasznék”, akkor máris megnőne a tetszési indexem. Vagy ha elkezdenék szörfözni, hódeszkázni, kakasviadalozni, vagy épp kiugrani egy repülőből, akkor máris izgalmasabbnak tűnnék a “mai generációnak”. Hmmm – nem, egyik esetet sem vállalom fel, inkább magam maradok továbbra is, mert így nekem épp elég érdekesnek tűnik az életem. :\ Azt aláírom, hogy a nők elsősorban egy független pasira vágynak – na, de aki még a szüleivel él (mert teszem azt, tanul), az miből gondolja, hogy csak neki jár a sikeres társkeresés luxusa? Ez olyan, mint amikor “én” elvárom, hogy a “másik” már dolgozzon, de “nekem” szabad még tanulnom, a nyakán élősködnöm. Persze, mindenkinek megvan a saját igénye, de ahogy már sokat írták, a nagy igények felállítása előtt talán számba is kéne venni azt, hogy “én” mit tudok a kapcsolatban nyújtani, beleadni. Én is ezen eszme szerint alakítottam ki a keresett partnerre vonyítkozó elvárásaim. Lehet túl régimódi vagyok, nem tudom. :\ Akárcsak a szex, a párkapcsolat sem egy “nekem ez van, én ezt adom, de te add ezt, meg ezt, meg ezt, meg ezt, meg…” kizsákmányolás. Nem azt mondom, hogy a mérleg nyelvének pont középütt kell lenni, de normális esetben nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy “bár hiányzik az egyenletből a g változó értéke, de ha törekedsz rá, hogy megtaláld, akkor részemről nincs probléma”. Az a baj a mai emberekkel (én legalábbis ezt figyeltem meg), hogy minden most és azonnal kell. Nincs olyan opció, hogy “törekszem rá”. vagy most benyújtod a papírt arról, hogy rendelkezel az adott dologgal, vagy huss el gyorsan. Aztán pedig pont az ilyen embereket hallom később panaszkodni, hogy nincs célja az életben. Ez a jelenség felettébb mulatságos lenne, ha nem származna belőle hátrány. S csak az marad belőle. :(
Bocsi ezért a kis eszmefuttatásért, csak hangosan gondolkoztam. :) Ha valami logikai bukfencet vetettem a szöveg lecsápolása közben, ellentmondtam magamnak, vagy aki szimplán nem ért velem egyet egy-egy témában, nyugodt szívvel javítson ki, vagy épp fejtse ki az ellenvéleményét, most nem érzek elég erőt magamban ahhoz, hogy érdemi vitába szálljak az elméleteimért – amelyek talán sokkal gyengébb lábakon állnak, mint azt per pillanat gondolom. :\
Csabi,
nekem K.H.Ü. volt, remélem neked is, és köszönöm, mert ugyan már elmúlt húsvét, de így illik :-)
bár nem tudom, csak sejtem mi lehet a P.H.Ü.
Csabi,
Az eszmefuttatásod lényegét értem.Azt gondolom, hogy számodra az ex nem volt és nem is lesz megfelelő társ. Egy ilyen kapcsolatnak ezerszer neki futhatunk, a vége mindig ugyanaz lesz. Nem érdemes az időt pazarolni rá. Én nem hiszek a ” kezdjük újra” kapcsolatokban.
Sanyi:
Ne keverjük a dolgokat: természetellenesnek tulajdonítom azt az eljárást, hogy kívülállók (ügyvédek, bírók, szomszédok stb) beleszólhatnak a családok életébe. A “természetben” minden rendben van: eszébe nem jut se a gazellának, se az oroszlánnak, hogy ne védje inaszakadtáig a kölykeit, vagy ítélkezzen más állatok utódlási szokásairól.
Ha nem létezne ez a joggyakorlat, a szülők kénytelenek lennének együttgondolkodni és nem felrúgni mindent “győzzön a jobbik ügyvéd”.
Erről beszéltem.
tükör:
“Ahol az “odaadás” ma már nem jellemző,…” pl ha kérnék tőled vmit és még csak válaszra sem méltatnál – mert biztosan becsaplak v. vmi mást akarok, pl csőbehúzni, kihasználni, ilyesmi – hát az valóban nem biztosítja a harmónia alapját semmilyen szinten. Bizalmatlanságnak, gyávaságnak hívják és megöl minden spontaneitást.
A kocsma és a piac mindig is a leghitelesebb infó-forrás volt, ezért is közkedvelt: levonva a pletykaszintet, messze kevesebb a hibaszázalék, mint a média manipulációs statisztikái!
Berúgni kettecskén is lehet, alkohol a boltokban is kapható: a kocsma nem erről szól. Alkalomadtán menj el egy erdélyi kiskocsmába, ott majd elmagyarázzák neked :)
Permanencia, ez nem csak a kérésre vonatkozik.
Megemlíteném, az odafigyelést, kedvességet, önzetlen segítséget és a nyíltságot, illendőséget.
De visszatérve az internetes lehetőségekre.
Ha valaki ír egy levelet, érdeklődik illik/illene rá válaszolni ez az alap, a kezdet. Még akkor is, ha épp nem olyan külsőleg, vagy épp a stílus.
Nem lehet rendbe tenni a másik egyéniségét, hogy pl. kisfiam próbálkozz a korodbeli lányoknál?
Vagy, hogy kedves asszonyom/uram a fedetlen fotói nem épp a társkeresőre valók ?
És, hogy a házas ember létére nincs keresni valója itt/ott.
tükör
A “kinti” életben mennyit kapsz abból, amit felsoroltál, és mennyit adsz?
Sokszor éppen az vág orrba, akitől a legkevésbé várod, akkor mit vársz a virtuális lényektől?
Kérdés milyen kapcsolatról beszélünk…
- pár ( alapja az odaadás, bizalom, adok-kapok )
- barát ( tozse hisz adok-kapok)
- munkahelyi ( munkatársi, avagy fel és alárendelt viszony itt már nem feltétlen irányul is visszafelé is a felsoroltak )
- szabadidő, kocsma etc. ( jellemzően igen )
- szex (egoizmus, anyagi, testi alapokon működik, nem )
- egyéb.. ( utca, tömegközlekedés – egyes városokban mennek mint a birkák, úgyszintén nem, értelme sem lenne többet belefeccelni )
Interneten kevésbé… eltekintve a közösségi portálokat, fórumokat
mert eléggé személytelen, tele álérzelmekkel, álreakciókkal, okoskodással, rosszindulattal, mondjuk ez a része nem is zavar, mert fel van rá készülve az ember.
permi
azzal én sem vagyok kiegyezve,hogy adott esetben egy hivatalból kirendelt személy döntse el a családom további sorsát.
Csak felkaptam a fejem,amikor azt mondtad,h.”a természet nem ismer olyan törvényt,hogy vki életéről más döntsön”.
Erre mondtam,hogy de igen,számos példa van erre a természetben.
Az erősebb győz,hogy ez kinek tetszik,igazságos-e vagy nem,az más kérdés.Ezt hívják dzsungeltörvénynek.
Sztem ennek a civilizált formája éppen az amikor a “jobb”ügyvéd nyeri a pert.Ő volt az erősebb.
Egyik esetben a nyers erő,amásikban pénz,összeköttetés,ki tud jobban hazudni,stb.
A lényeg ugyanaz.
Mit szól ehhez az igazságérzetünk,az erkölcs,a tisztesség,stb ?
Az egy másik fejezet.
tükör
hogy tetszik amikor vki megadja az email címét és minden levél visszajön “nincs ilyen mailbox” jelzéssel ?
Mit szólsz ?
Sanyi… bosszantó lehet, de én csak egy levelet szoktam írni – ha kapok valakitől valamiért egy címet, még ha nem is azért amiért Te – ha nem kapok rá választ, vagy visszajön, én nem kísérletezem.
Persze nem tudom, miért kéne többet is írni…
Sanyi
Nem a létfenntartásról beszéltem, hanem családi belügyekről. Az állat csak a megélhetéséért kűzd: az ügyvéd nem kockáztat semmit, de életeket tehet tönkre anélkül, hogy szeme is rebbenne.
A morál egyéni döntés kérdése: olyan, mint aki alkalmazza.
tükör:
Sztem az sem mindegy kitől, kinek jön/megy a levél.
Ha fontos a számodra az illető és elmarad a válasz, az bántó.
Ha ismeretlen: annyit ér, mint a gesztusa.
Ha meg sem próbálsz rákérdezni: közömbös az ügy.
Viszmajorok mindig lehetnek.
Lehetséges itt nem az elmaradásról lehet szó, inkább a bénázáson, de még akár el is képzelek olyat, hogy lerázásképp valaki csak ír egy címet :-)
Túlteng a fantáziád: ennyi rosszindulatot feltételezni… Menj orvoshoz :)
ha le akar rázni,akkor nem válaszol–itt ez a divat.
A fals cimmel túlmegy a bunkóság határán,komoly bajok lehetnek vele,ha ez szándékos.
Igy vagy úgy, a lényeget elárulta magáról.
Vagy olyan ügyes,h.a saját cimét se tudja helyesen leirni,vagy…
Ezért mondom,h.nem is olyan rossz ez a net.
Mennyi ideig tartana valós találkozások,programok során amig mindez kiderülne ?
Most ugyan bosszankodom,azért is irtam meg,de ezzel kész is.
Sok felesleges időt megspórolt ez a két visszajött levél.
sanyi:
Arról nem beszélve, ha tartani szeretne veled valamilyen szintű kapcsolatot, egyrészt vissza tudja keresni a levelezésben, ne írt-e el valamit, másrészt az eredeti, egyszer már bevállt “csatornán” meg megtalál, ha akar.
sanyi: Nem írtál konkrétumokat (nem is kell), így csak általánosságban pár dolog.
A “nincs ilyen mailbox” üzenethez milyen hibakód volt? 450 vagy 550? Ha 450, akkor az szerverhiba is lehet. Ha komoly a gond, vagy nem kellően felkészült a rendszergazda, ez akár napokig is fennállhat.
Ha 550, akkor is lehet még policy oka. Nekem volt olyan mailcímem, aminél a freemail, vipmail, citromail, yahoo, hotmail teljesen tiltva volt, egyetlen levelet sem engedett be a szerver ilyen címekről.
Amúgy meg örülj, hogy egyáltalán kaptál értesítést: pár éve már nem illik ilyen üzeneteket küldeni. Nem létező címre érkező levelet vagy kapásból törölnek, vagy átirányítanak egy másik, rendszergazdai címre, ahol valaki eldönti, mi legyen vele.
Félre ne érts: nem védeni akarok bárkit is, csak ezek is benne vannak a pakliban.
Most komolyan: ha valaki le akar rázni valakit, akkor veszi a fáradságot kitalál és megad egy kamu e-mail címet? Sokkal egyszerűbben is megoldható, mint ahogy már írtátok. Az udvariasabb annyit ír, hogy köszönöm szépen ….de most nem aktuális, a nem udvarias nem válaszol…. és pont.
Lili mennyivel udvariasabb megoldás, ha megadja valaki valakinek a telefonszámát az ismerkedés kezdetén, de a randi után pl. már nem veszi fel a telefont, vagy kinyomja ? :-) Vagy mikor levélben érkezik az elbocsájtó szép üzenet ?
“udvarias” mit jelent?
tükör,
én arról beszéltem, hogy ha és amennyiben valaki ” lerázni” szeretne, akkor nem pocsékolja az időt ” kamu” e-mail cím megadásával.
Szerintem a kettő nem ugyanaz.
Egyébként örülök Neked!
felőlem lehet “diplomatikusabb” is…
lili: én is arra céloztam (csak másképp), hogy a mailcím nem feltétlenül kamu. Bár lehet az is, nem kizárt.
Nekem is van olyan e-mail címem, sőt telefonszámom is, amit nem használok. De azokat csak akkor “vetem be”, ha semmiképp nem akarom megadni, de kell. Pl. netes regisztrációknál, nyilvánvalóan marketing céloknál, vagy ha valaki nem akarja tudomásul venni, hogy nem akarom neki megadni.
Nem is tudom…. biztosan azért vagyok ilyen…. mert én még soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy ne adtam volna meg nyugodt szívvel az e-mail címemet. Mert mi történne ha kapnék olyan levelet amire nem vagyok kíváncsi. Semmi. Olvasás nélkül törölném. Nem hangos csengetéssel jön az a levél, hogy éjjel arra ébredek és nem tudok tőle aludni. Úgyhogy továbbra sem értem a “kamu” e-mail címet. De tudom, ez az én bajom. Bár e-mailen üldözni valakit… hm….. van benne valami…
bagoly,
Értettem, hogy szakszerűen “másképp” mire céloztál.
bagoly
Ha úgy akarnál távoltartani, hogy kamu elérhetőséget adsz meg, vagy nem válaszolsz, – gyávának tartanálak, nem pedig diplomatikusnak. Intelligensnek semmiképp :)
(Igaz, az elkövetőket nem érdekli, mit gondolnak róluk azok, akik őket nem érdeklik. Így is lehet.)
Van mikor jobb gyávának lenni, vagy eltűnni :-)
Nem is olyan régen ” valaki” még az illendőségről, a nyíltságról, az őszinteségről írt, ami belőlünk “nőkből” hiányzik …és mind egyformák vagyunk stb…
Amikor jobb gyávának lenni vagy eltűnni, akkor hol vannak a fenti elvárt tulajdonságok?
Egyébként komolyan elképzeltem, hogy üldözőbe veszek egy őszinte, nyílt… FÉRFIT, de nem ám egy kivont karddal, hanem egy e-mail levéllel. Loholok utána és nem azt kiabálom, hogy megö……lek Te gyáva , hanem azt , hogy küldök egy levelet, küldök egy levelet és közben rázom az öklöm, hogy még hatásosabb legyen.
Lili,
egy karddal tényleg kevesebb kárt tudsz tenni bennük, mint egy e-mail elküldésével.
Miért?
Mert e-mailen keresztül rávilágíthatsz a gyengeségükre:-)
Mi ez swot-analízis ?
Az biztos egy mondanivalójában üres, téves következtetéseken alapuló sablon levéllel – melyben hemzsegnek a helyesírási hibák, és a nyelvújító szavak – nagyobb kárt lehet okozni mint egy karddal… :-)
Lili feltéve, ha az az állítólagos csak nekem címzett levél – és még közben még sok más férfinak is – nem azt tartalmazza, hogy így közel 50 évesen vasorrú banyaként milyen egyedül érzed magad, és hosszú internetes keresgélésed után végre megtaláltad azt a 42 éves jóképű és ideális ideális férfit, akit a (nemlétező :-) ) adatlapja alapján a férjként is elfogadnád, és megtennél mindent annak érdekében, hogy örökké – és azon is túl – boldog legyen.
Majd adok egy hamis e-mail címet, ahová “nemküldheted” :-)
Kéretik nem megsértődni :-)
A SWOT-analízist te kezdted, amikor a 50 közeli nőket fenyegetésnek érezted :-) Pedig azok csak lehetőségek, és erősség ha elbírsz velük :-)
tükör,
Az én leveleim max. arról szóltak, hogy társat keresek és 1-2 levélváltás után, mindig találkoztunk. Én ugyanis levélben nem írom le, hogy mit csinálok, milyen banya vagyok stb. , mert valóban hiszek abban, hogy csak abban az esetben van értelme megbeszélni, kibeszélni, elmesélni az életemet, ha legalább annyi szimpátia van egymás iránt, hogy el akarjam mondani és hallani szeretném a másikét is. Ha nincs ilyen, akkor nem szeretném sem mondani, sem hallani.
A közel 50 év egyébként stimmel, pontosan 10 év múlva leszek annyi. Most még beérem a 40-el is.
De egyetértek Veled a helyesírási hibákat illetően: jót mosolygok egy-egy pár soros bemutatkozó szövegen, amiben minden második szó hibásan van leírva. Ezen adatlapok tulajdonosaival még nem találkoztam. Szörnyű egy banya vagyok.
lili: Olvasd el még egyszer :) Azt írtam, hogy a nem használt elérhetőségeimet elsősorban netes regisztrációknál, és nyilvánvalóan marketing felhasználásnál adom meg.
Viszont jártam már úgy, hogy szabályosan nem tudtam lerázni valakit msn-en: ha nem válaszoltam azonnal, már küldte a rezgőt… Mintha csak és kizárólag ő létezne… Aztán van olyan kollégám, aki telefonfüggő, a 8 órából kb. 2-t telefonál. Kell az nekem, hogy naponta X alkalommal felhívjon, mert olyanja van? Nem.
Ilyenkor jók nagyon a létező, de mégsem működő “elérhetőségek” :)
bagoly,
Nem kell elolvasnom mégegyszer, mert már írtam, hogy értem mit akarsz mondani.
Én pedig pontosan azért “lovagoltam” a “kamu ” e-mail címen, mert az nem telefon. A telefon valóban zavaró és idegesítő lehet. Ezzel egyetértek.
Még annyi: ha biztosra akarok menni, első kanyarban a nem használt mailcímet, telefonszámot adom meg. Csak 1-2 hétig folyamatosan fogom használni azokat is (vagy legalábbis gyakrabban).
Így ha nagyon “nyomul”, akkor ott marad, ha pedig számomra is elfogadható mértékben ír/hív (nem napi 4-szer pl.), megkapja a “normál” elérhetőségeimet.
Szűrő :)
Igen, de a mail is idegesítő lehet annak, aki nem szereti…
Elfogadható mértékben ír, hív? Nos, pontosan ezért igyekszem nagyon hamar személyesen találkozni. Így nincs szükségem kamu elérhetőségekre.
Egyébként megkapni a normál elérhetőséget…….. hát ez kicsit úgy hangzik, mintha kegyet gyakorolnál….
Én magamból indulok ki, így tudom, hogy még soha senkit nem üldöztem, nem nyomultam. Így aztán feltételezem, hogy ezzel más is így van. Hozzáteszem, nem volt még rossz tapasztalatom. Meglepődnék és nem tudom mit tennék, ha két hét után valaki azt mondaná : átmentem a vizsgán, mostmár itt vannak a nem kamu elérhetőségei. Nem biztos , hogy érdekelne……. de nem is szeretném ezt megtudni. Bocsi.
Ps: abban az esetben, ha kedveljük és/vagy szeretjük egymást, akkor alig várjuk, hogy a másik hívjon, írjon. Gondolom én kis naív.
Lili azért légy óvatos, mindenféle alakok mászkálnak itt a neten. Nekem is külön e-mail címem van a regisztrációkhoz, már csak a hírlevelek miatt is. Amúgy el tudom képzelni azt is, gyerekek szórakoznak kamu címekkel, aztán jót röhögnek rajta, ha behúznak valakit a csőbe.
És még nekem van üldözési mániám :-)
Kiderül nem csak a férfiak taktikáznak :-)
lili: ha úgy látod, hogy “kegyet gyakorlok”, legyen. Még annak is nevezhetjük. Akinek ugyanis megadom az elérhetőségeimet, azt beengedem a privát szférámba, a saját életembe.
Akkor viszont vegye tudomásul, hogy engem idegesít, ha óránként felhívnak “csak úgy”, és napi X mailt küldenek, csak úgy… Mert még arról is beszámol, hogy épp most kávézik…
Nem, ez nekem nem kell. Egy ilyen kapcsolatnak nálam nem lenne jövője.
Csak én előzetesen szűrök, nem utólag… Azaz: inkább később mondom azt, hogy mostantól ezen a számon keress, vagy erre a címre írj, minthogy azon agyaljak, hogyan állítsam le.
Ennyi.
Bocsi :)
bagoly,
Ok. Nem tapasztaltam még ilyet, de veszem, hogy miről beszélsz.
Rita.
Köszönöm a jó tanácsot. Hallottam már mástól is ilyesmit, de eddig szerencsém volt. Remélem így is marad.
Jó éjt mindenkinek!
köszi bagoly a pontos leirást a visszaküldött levelekkel kapcsolatban.
A logikus magyarázat sztem is a rendszerhiba lesz,inkább elhiszem,nem nézem meg.
Viszont megjegyzem a kódszámokat és legközelebb nem mérgelődök feleslegesen.
Én meg szoktam adni a cimemet,sőt a jelszavasdit is feleslegesnek tartom,de megértem,ha valaki nem.
Az óvatosság nem egyenlő a gyávasággal.
Azt a mai napig nem értem,hogy a világhálóba történő belépési lehetőséget miért nem kötik egy ellenőrzött és nyilvántartott vmihez,mint pl.a domain név,vagy akár egy telefonszám amit nem én találok ki.
Sikerekben gazdag jó választást mindenkinek !
Válasszuk Orwellt!
lili: Oké. Még csak annyit a dologhoz: nálam azért sincs értelme a “levélözönnek”, mert szinte kizárólag itthon használok netet. A munkahelyen nem: a munkámhoz nem kell, a privát dolgaimat pedig elvből itthon intézem. Azaz írhat bárki akárhány levelet napközben, azt mind itthon fogom megkapni egyben. :)
Amúgy meg… városon belül levelezni? Ez a város az egyik végétől a másikig gyalog is csak kb. 1 óra…
A telefonnal pedig úgy vagyok, hogy az szinte csak az óra miatt van nálam. A közvetlen környezetem úgysem hív délelőtt, és én is csak akkor hívok bárkit is, ha valóban olyan fontos, hogy nem ér rá du. 2-ig. Ilyen kb. félévente van egy.
sanyi: egy kis utánajárás sok felesleges bosszúságtól kímélhet meg :)
Amúgy pedig a netre ellenőrzött módon lépsz fel. A weboldalakra is. Max. a weboldalra regisztrációnál megadott adatokat nem ellenőrzik.
permanencia: Orwell alapból itt van. A szolgáltatód másodperc pontossággal tudja, mikor merre jársz. Hónapokra visszamenőleg…
bagoly,
Levelezni én is csak itthonról szoktam és a telefonnal is hasonlóképpen állok. Azért egy ” hiányzol ” sms jól esik. ( persze nem 5 percenként)
De egy “hiányzol” sms-nek is csak egy már kialakult kapcsolatban van értelme. Ismerkedési fázisban nem hiszem, hogy valódi érzelmet tükröz.
Egyetértek.
bagoly :”…beengedem a privát szférámba, a saját életembe.
… engem idegesít, ha óránként felhívnak “csak úgy”, és napi X mailt küldenek, csak úgy…
Nem, ez nekem nem kell.”
Ha nem mondod, honnan tudhatná szegény “újdonsült”, hogy nem szereted a levélözönt? Mivel “beengedted” a privát szférádba, joggal hiheti, azért történt, mert megkedvelted, szeretnéd jobban megismerni és örülsz a közelségének, amit minden lehetséges módon igyekszik kifejezni.
Sztem sok ígéretes kapcsolat csúszik el az ilyen “találd ki magadtól” elváráson, amikor a felek (óvatosságból? gyávaságból? felületességből? – egyremegy) nem közlik egymással lényeges igényeiket.
permanencia: nem kell kitalálni semmit.
Egy induló kapcsolatban eleve nem “bombázunk”, épp azért, mert nem tudhatjuk, mit szól hozzá a másik. Aztán ha eljutottunk egy személyes találkozóig, ott már meg lehet, és meg is kell mondani.
Csak vannak, akiket ez nem érdekel. Pl. nekem volt olyan esetem, amikor hiába írtam meg a csajnak, hogy nálam nincs olyan, hogy csak msn-ezek, hanem az mindig csak “háttértevékenység” más mellett, állandóan “megsorozott” üzenetekkel, meg küldte a rezgőket, hogy mi van már, miért nem válaszolok. Naná, hogy letiltottam…
Privát szféráról beszéltél, az pedig nem jellemző induló kapcsolatra.
Miért is? Onnantól bekerül a privát szférámba, hogy először írok/válaszolok neki.
Félreértettük egymást. Az én fogalmaim szerint egy ismeretlen ember (a postástól a sarki fűszeresig és tovább, de idetartozik a netes ismerkedés is) csupán “civil” terület, nem privát szféra: az “beljebb” van :) Sokkal. Nekem biztosan :)
Senkinek semmi hozzáfűznivalója????????????
Azért mindenkinek szép napot!
Ehhez már nemigen lehet mit hozzáfűzni.
Viszont a kiinduló kérdésre többé-kevésbé választ kaptunk.
Az inditó téma az volt,hogy negyvenen felül jóval nehezebb az ismerkedés,nagyon beszűkülnek a lehetőségek.
És éedekes módon a társkereső rendezvényekről is szinte ki vannak tiltva 35 után az ismerkedni vágyók.
Ez a blog is sajnos őket igazolja,mármint a szervezőket.
Nem tudjuk mégcsak megbecsülni sem,hány “kortársunkat” érinthet a probléma.
Azt is csak találgatni lehet,hányan olvassák ezt a blogot.
A hozzászólók száma ami biztos,ez úgy 10-15 között lehet.
Az érdeklődők ilyen tömegére ne csodálkozzunk,ha nem szerveznek semmit.
Sanyi
Azért még tennék hozzá ezt-azt.
Nem a lehetőségek szűkülnek, hanem az ember válik igényesebbé: vannak családban, gyerekekkel töltött boldog évei, szakmai sikerei, kialakult életvitele. Olyan társa van szüksége, hogy mindez ne jelentsen akadályt. Az új társ számára ez nehéz: a láng fellobban, elhamvad és idegenek, emléktelenek merednek egymásra a hamu fölött.
Negyvenen túl az ember már elég érett elfogadni és élvezni a másságot, de már kűzd is az értékeiért!
Nem elég a tetszetős külső és az anyagi háttér, a buja kacérság és kockás izomzat, több kell: másfajta mértékegységgel mér és kíméletlenül, mert már tudja, hogy az út még nem ért véget, de egyre fogy.
Elvet, vagy elfogad. Nincs harmadik út.
Sír, ha tud még, de nem alkuszik!!
Ezen a ponton értek egyet tükörrel (sehol máshol): ha nem lehet harmóniában, szépen, akkor inkább kínlódva, egyedül, de békében.
Ugyan ki akarná szebbé tenni az életemet, mint a sajátját? Ha összefutok vele, megkérdezem, miért :)
Addig is, minden jót minden blogosnak!
Permi
Egyet kell hogy értsek az elemzéseddel,bár kissé idealizált.
Méghoy tetszetős külső + anyagi háttér,stb…ezekhez igy együtt nemigen volt szerencsém,jó,ha külön-külön…
És akkor még nem beszéltünk a belbecsről.
A végén tett megjegyzésed is nagyon igaz,amikor az ember valóban önzetlen és segitőkész,akkor köszönet helyett csak csodálkoznak rajta :hülye ez ? mit akarhat ? mi van emögött ?
Társat keresel(ha keresed) és ha az ideálisat megtalálod,aki önzetlenül a te boldogságodat tartja a legfontosabbnak,az számodra gyanús !
Ezzel nem vagy egyedül,a női társadalomban…
sanyi:
Ellenkezőleg: belehalnék, ha vki napi 24 órában bizonygatná, hogy élete értelme vagyok!
Azt hiszem, talán tükör írt arról, hogy elviselhetetlen, amikor vkinek nincs más dolga a világban, mint vkit “boldoggá tenni”. Ez valóban nyomasztó.
Én teljesen egészséges mentalitásnak tartom, ha vkinek vannak céljai, kedvelt tevékenységei, barátai, mellesleg örül, ha örülök a társaságának.
Ideális az – számomra – aki tudja, hogy egyetlen ember nem képes egy másik sokirányú érdeklődésének megfelelni, s ezt természetesként éli meg, fogadja el.
Azt gondolom, a boldog élet sok-sok örömteli pillanatból áll össze, amit nem feltétlenül a társ szerez.
És sok-sok örömtelen pillanatból, amit nem feltétlenül a társ okoz, de a tudat, hogy ő van, segít átlendülni a nehézségeken.
Én így gondolom, mások másképp.
Én is így gondolom Permanencia.
Visszatérve a témaindító levélhez, hogy miért is annyi az idősebbeknek.
Az egyik: talán azért mert valami miatt úgy kb. 35-40 éves kor felett elfelejtik az emberek, hogyan kell kapcsolatot kezdeményezni, majd ápolni. Nem minden esetben jön be a fiatalos, vagány stílus. Vannak esetek, amikor az nevetséges vagy visszataszító is tud lenni.
Másik ok lehet, hogy van, aki azt hiszi, mert kívülről fiatalos, elegendő ahhoz, hogy egy fiatalabb korú partnert keressen magának, miközben belülről mindennek mondható, csak éppen fiatalosnak nem. Persze ez fordítva is igaz. Tényleg sok mindenkinek kellene egy tükör, de nem olyan amilyen az elvarázsolt kastélyban átveri …:-)
Nem a kezdeményezéssel van a gond – aki tud és akar, tud kezdeményezni – hanem a megtartással.
A háttérben álló sunyisággal, és az önértékeléssel.
Megtartható-e, ami nem kölcsönös? Vagy nem ez a fontos?
a kölcsönösség az már későbbi fokozat… a kezdeményezés az első, amire sokan képtelenek. Várják a sült galambot…
mintha nem ezt írtad volna föntebb… :)
Az is belejátszik, addigra párszor már megégettük magunkat és nem szeretnénk még egyszer belefutni. Miután levontam a következtetéseket az előző kapcsolataimból és lenyugodtam, azt tapasztalom, nyugodtan rábízhatom magam az ösztöneimre. Ettől bátrabb lettem, lazább és nem gond az ismerkedés. A folytatás más tészta, de ha igazán odafigyelek a másikra, olvashatok a szavai között és időben kiléphetek. Vagy maradhatok. Nem szabad véresen komolyan venni, arra rájöttem. Nem egy életről döntök, hanem mindig a következő randiról.
Hidd el tükör, nem tudnak ismerkedést kezdeményezni vagy ha kezdenek is az nagyon idétlen.
A már néhány napja említett 50 körüli férfi az iwiw-es ismerkedést így kezdte: Csak az iwiw-en ismerhetjük egymást?
Eléggé meglepődtem. Még társkeresőn is hátrányból indul az ilyen nálam. Az idősebb kolleganőim persze leszúrtak, mikor elmeséltem nekik, mert ne hülyézzek le egyből mindenkit, ne hibákat keressek mindenkiben. Adtam lehetőséget a bizonyításra, de finoman értésére adtam, hogy ez nem így való szerintem.
Egy férfi ismerősömnek szintén elmeséltem, aki erre azt mondta, semmi gond nincs ezzel, az első körben tesztelni akart a férfi. Tesztelni? Mi vagyok én robot? Engem ne teszteljen, ha ismerkedni akar velem.
A megfelelő önértékelés hiánya már csak hab a tortán. Ennek jegyében a találkozás is átütő siker volt :-)
Leült velem szemben, és azóta sem jöttem rá, kicsit hibbant-e vagy a macsót akarta eljátszani, amikor könyökölve szúros szemmel, bájgúnár vigyorral nézett a szemembe. Egyszerre volt ez a tevékenység szánalmas, idegesítő és nevetséges is.
Azt nem mondanám, hogy szélhámos. De annyira szerencsétlen.
Alkalomadtán neked sem árt kicsit következetesebbnek lenned :-)
„aki tud és akar, tud kezdeményezni”… „a kezdeményezés az első, amire sokan képtelenek. Várják a sült galambot…”
Az viszont tényleg érdekelne, a nőkre vagy a férfiakra gondolsz a sült galamb várásnál :-)
kicsi NŐ… legalább próbálkozott… igaz nem a saját korosztályában… igaz, vette a bátorságot… igaz, ki tudja hanyadik alkalommal így… igaz legalább nem úgy kezdte ( Szia Szivi, ismi… vagy jöszte dugni ?)
Nem tudom amúgy mit vártok az iwiw-től is, olyan mint egy “Katalógus” – régi fotókkal, régi nyaralási képekkel, letagadott párokkal – meg mint egy bűnügyi nyilvántartás. Jól használja a rendőrség és az APEH…
Mindegy kire gondolok… lehet nő vagy férfi is. Manapság mindegy, ki kezdi, de ha régimódi kívánok lenni, inkább a férfi kezdeményezzen.
Nem is haragudtam meg azért, mert próbálkozott…
Ha a jöszte dumával keresett volna meg, biztos nem vagyok annyira finom és nőies. :-) A találkozás első perceiben megbeszéltük, hogy semmi közös nincs bennük.
Azért a tévedések elkerülése végett én semmit nem várok az iwiw-től, főleg azért, mert én ott semmilyen párkapcsolati alkalmazást nem használok. Ezért is lepett meg a megkeresése.
permi
ne keverjük a dolgokat,egy dolog rátelepedni a másikra,mert önállóan képtelen vagyok élni,és egész más pl. úgy szervezni a programokat,hogy a párom időben hazaérjen levinni a kutyát,vagy h. a gyerekeivel tanuljon,stb.miközben én símán ottmaradnék,vagy ezer más programom lehetne,de a másik miatt inkább nem.Mert fontosabb számomra,hogy ő is jól érezze magát.
Azaz az ő boldogsága fontosabb.
Sorolhatnám még a példákat,lényeg,h.én úgy tapasztaltam,h.ezeket általában elvárják a nők,de ha megkapják felemás a fogadtatás.
Más.
Egy bizonyos életkoron túl a nők nehezen tűrik,ha a velük egyidős férfi néhány évvel fiatalabb nőt keres,pláne,hogy talál is !
Én úgy gondolom,hogy csak azt a pár nyomorúságos évet kapjuk vissza amikor kamaszkorunkban a csajok símán átnéztek rajtunk,miközben a nálunk 2-3 évvel idősebb fiúkkal boldogan randizgattak.
Legalábbis én be merem vallani,hogy az első élményeim ilyenek voltak,futottunk a csajok után akik általában nem álltak le egy velük egyidős kis hülyével.
Egy-két osztállyal lejjeb a csajok már örülnek a közeledésnek és ez így megy tovább…legfeljebb a korkülönbség nő az évek során…és a velünk egyidős nők már nem a 2-3 henem 10-15 évvel idősebbek közül válogathatnak…
Ez van,amit az elején ajándékba kaptunk a végén ki kell fizetni…
Talán jobb előbb fizetni és a végén kapni az ajándékot,de ez nem választható.
Sanyi :
A természetes alkalmazkodás, a közöslét racionalizálása minden tevékenység alapja. Ne keverjük a figyelmességgel. Ugyanakkor akár egyénenként is eltérő lehet, ki, mit minősít pozitív jelzés-értékűnek a saját pszichés berendezkedésében.
Ne keverjük az önkéntes alárendeltséget sem: ami egy növekvő gyerek iránt elengedhetetlenül szükséges gesztus, az megfutamíthatja a társjelöltet.
Max. az első konfliktusig tart az ilyen kapcsolat. “Mennyi mindent feláldoztam érted! Élhettem volna így-úgy-amúgy, tehettem volna ezt-azt, mehettem volna ide-oda, de nekem fontosabb volt a Te boldogságod!”
Hogyan tehetne bárkit is boldoggá egy önjelölt áldozat?
A korkülönbségről : a fizikális paraméterek egyezősége alapján köttetett kapcsolatok maradandóságáról nem tudom, készült-e vmiféle felmérés, de ritkán látni össze-nem-illő párokat. Vagy kevesen vannak, vagy ők a szabályt erősítő kivétel.
Több felmérés is készült. Az élet derekán, jóval fiatalabb nővel köttetett kapcsolatok nem tartósak, mert tüneti intézkedések. Természetes folyamat, hogy az élet delén számot vetünk az addigi életünkkel, megérezzük a nyugdíj közeledtét, már kevesebb aktív évünk van vissza, mint amennyit addig leéltünk. Utolsó lehetőség, hogy változtassunk, amit sokan úgy oldanak meg, lecserélik a párkapcsolatukat, nem csak a férfiak. De az csak külső kezelés. A belső számvetésnek van itt az ideje.
Sanyi, nem tudom miből gondolod, hogy a nők nehezen viselik a férfiak fiatalabb barátnőit. Mindenki azt csinál az életével, amit akar. Miért fájna nekem, ha nem akarok az illetőtől semmit? Ha a férjem 5-10-20 év házasság után elhagy, ugyanúgy fáj, ha egy 60 éves nővel lép le. De a nők tudják, hogy életközépi válságot nem lehet azzal kezelni. Átmenetileg felvillanyoz, de utána marad a belső kongó üresség.
Rita: a felmérés csak marketing, aminek egyetlen célja, hogy igazolja a felmérés készítőjének létjogosultságát, és/vagy valamely termékének szükségességét.
Semmilyen felmérés nem helyettesíti sem a tapasztalatot, sem a gondolkozást.
Ennyit a felmérésekről…
Bagoly
Az első mondatom szól a felmérésekről, a többi a gondolkodásról. Kicsit zavaró ebben a blogban, hogy kiragadunk egymástól egy-egy mondatot és azt cáfoljuk, nem hagyjuk, hogy eljusson hozzánk a másik mondanivalója. Azért mondom többes számban, mert magamon is észrevettem, azóta igyekszem korrigálni a hibát. Talán a szemlélet tehet róla, ami itt uralkodik, de az is lehet, nem véletlenül élünk egyedül.
Rita: én speciel azt emelem ki, ami nálam nem illik a “képbe”. Ahogy leírtad, az olyan, mintha egy tanulmányt idéznél. (Lehet, hogy azt is tetted.) Ha nem, akkor miért nem választottad szét a két dolgot?
A blogon “uralkodó szemlélet” pedig mindegy: ettől a blogtól kb. semmi nem fog változni az internetes társkeresőkben. De a valós életben történő keresésben sem.
“de az is lehet, nem véletlenül élünk egyedül.”: nem lehet, hanem biztos, hogy nem véletlenül élünk egyedül. Ez ugyanis mindenkinek a saját döntése (is).
Bagoly
Oké, legközelebb szétválasztom. Nem tanulmányt idéztem. Olvastam több szociológiai felmérést, amik tudományos céllal készültek, tisztában vagyok persze vele, hogy azoknak is megvannak a maguk korlátai és az sem mindegy ki, milyen céllal rendeli meg őket, milyen módszerrel készül, milyen elmélet mentén, hogyan dolgozzák fel az adatokat. Ez már nagyon elvisz Permanencia gondolataitól, melyekkel egyébként egyetértek. Azzal is tisztában vagyok, semmi nem fog attól megváltozni, hogy mi itt leirkáljuk a gondolatainkat. Attól még leírhatjuk.
Az egyedüllét a mi döntésünk valóban, de különbség van a tudatosan választott egyedüllét és aközött, hogy valamit akaratlanul következetesen nem jól csinálunk és azért válunk magányossá, elidegenedetté. Lehet valaki nagyon magányos egy kapcsolatban is. Azért hirdetem itt egyfolytában, először saját magunkkal vessünk számot, mert sajnos uralkodó az általánosítás és mások hibáztatása. Csak remélni tudom, ez a blog nem reprezentatív mintája a társkeresők szemléletmódjának, bár nem hiszem, mert a provokatív témaindítók inkább azt a célt szolgálják, minél több hozzászólás szülessen. Remélem most nem voltam félreérthető.
Rita: a felmérések, tanulmányok céljaival, módszereivel, korlátaival valamennyire én is tisztában vagyok, épp ezért nem is olvasom el őket :) De ebbe tényleg ne menjünk bele.
Azzal is tisztában vagyok, semmi nem fog attól megváltozni, hogy mi itt leirkáljuk a gondolatainkat. Attól még leírhatjuk. Így igaz. Csak mennyivel jobb lenne, ha többen olvasnák, többen szólnának hozzá. Sokkal többen, mint most. Akkor már talán elindulna valami, hiszen nagy nyilvánosságot kapnának a mindenféle trükkök, praktikák, vagy épp bunkóságok. Csakhogy ez a blog egy társkereső oldalhoz tartozik… Na meg naiv, rászedhető emberek is lesznek mindig, mint ahogy gátlástalanok is. A kör bezárult.
Az egyedüllét a mi döntésünk valóban, de különbség van a tudatosan választott egyedüllét és aközött, hogy valamit akaratlanul következetesen nem jól csinálunk és azért válunk magányossá, elidegenedetté. A végállomás ugyanaz, csak az oda vezető út más.
Azért hirdetem itt egyfolytában, először saját magunkkal vessünk számot, mert sajnos uralkodó az általánosítás és mások hibáztatása. Ez a mindennapokban is így van, nem a társkeresők, és/vagy blog(ok) termelték ki.
provokatív témaindítók inkább azt a célt szolgálják, minél több hozzászólás szülessen Igen, a mennyiség a lényeg, nem a minőség. De ez is igaz a mindennapokra is. A “vitaindító témák” itt örök gumicsont témák. De én meg most már azt mondom, amit Geszti: “Gumicsont a vacsora, ha kér. De nem kér. Sok műhó semmiért.”
(Most nem voltál félreérthető :))
Egyáltalán nem értek egyet: a sok ember más-mást lát a világból, más következtetésre jut. Jó az, ami örömöt okoz anélkül, hogy mások bánkódjanak. Ez nagyon egyéni és nem kellene szabályozni.
Egyetértek bagollyal a marketinget illetően: a hiszékeny ember “jutalma”, hogy bedől.
A tanok nem jelölnek célt: irányt mutatnak.
A gumicsont élete attól függ, rágni akarja-e valaki.
Bagoly, ahogy olvastalak, egyre inkább azt gondoltam, mégis csak reprezentatív a minta. Igazad van, a gumicsonton kívül teljes érdektelenségbe fullad a blog. A kör bezárult. Jó lenne valahogy megtörni. Szerintem a végállomás nem ugyanaz, mert az első verzióban egyedülálló, kiegyensúlyozott felnőttek vagyunk, a másodikban megkeseredett emberek. Én nem szeretnék keserű vén szipirtyóvá válni. A békés, derűs öregkor valahogy vonzóbb akár egyedül, akár párban. ( A tanulmányaimat nem szeretném itt most megvitatni, úgyhogy inkább hagyjuk a felméréseket. )
Permanencia, rejtélyes vagy, mint mindig. Nem derül ki, mivel nem értesz egyet. Én csak örülök, ha valaki megtalálja a boldogságát, mert sokkal jobban szeretem a boldog, kiegyensúlyozott emberek társaságát. Valamiért mégis olyan kevés van belőlük.
Rita: úgy saccra kb. 100 ember volt az elmúlt 1 évben, aki itt hozzászólt.
A parom.hu főoldalán ez van: “Tagok száma: 474852″. Ha csak 1%-nak veszem a hozzászólók számát a blog olvasókhoz képest, akkor is nagyon kevés. Ráadásul erre a blogra más társkereső oldal nem is fog hivatkozni.
Ezért írtam már tavaly nyáron is, hogy abszolút nincs értelme “pörögni” dolgokon. Ugyanis azok, akik miatt pl. tükör is állandóan kiakad, tutira nem olvassák a blogot, vagy ha igen, akkor sem fognak változtatni semmin. (Mert nehogymár más mondja meg nekik, mit csináljanak, és mit ne…)
Röviden: itt ez a blog csak arra jó, hogy pár ember jól elbeszélget egymás közt :)
Végállomás: lehet, hogy igazad van. Bár az első verzióból is lehet második. Pár lépés csak.
bagoly,
a második verzióból is lehet első, de az nem pár lépés, és kőkemény akarat szükséges hozzá.
Elsőből második csak akkor lesz, ha nem próbál meg tudatosan élni. Nem mondom, hogy nem fordulhat elő hullámvölgy azoknál is, de csak rövid ideig.
Totál igazad van :)
Egyébként pont ezért írtam, hogy a végállomás ugyanaz – csak az oda vezető út más. Hiszen bármelyik verzióból lehet bármelyik.
Annyi az idősebbeknek? Keresem a témaindítóhoz kapcsolódó hsz-okat,és alig találtam az 5 oldalnyi anyagban ehhez szólót.A Horváth László által írt hozzászólás ami megragadott , és utána az ifjú 40-esek -amúgy szórakoztató- heccelődése töltötte ki a lapokat.
Egy 50- es táncolni vágyó nő kér tanácsot, és a reagálás politikába hajló lavinát indít el.Igaz, Ő sérelmezte az “idős” titulust. Kár volt .Ez indította el a nem szerencsés politikai vonalat. Ezt a fórumot -gondolom én- az idősebbek társ kereső tapasztalatainak a megosztására szánták vala….(?)
Nos . Valóban vannak vastag mázzal bevont ordas banyák, akik fiatal fiukákra vadásznak, és sörhasú amorózók, akik formás cicikre buk-nának…. és vannak szépreményű idősek akik ,igenis szeretnének tapasztalatot cserélni hasonló cipőben járó sorstársaikkal.
A 40-esek nem idősek kérem . A legszebb korban vannak ők.
Tehát örüljenek a még előttük álló legalább 20 évnek, és aztán jön az idős kor. JÖN?
499 Hozzászólás… nem sámli :)