Author Archive
Az internet határtalan. Nincsenek fizikai, sem társadalmi, sem anyagi korlátok. Mindenki csak böngészik, legfÅ‘képpen a fotós adatlapokon, s ha meglát egy szép arcot, akkor beleolvas. Biztosan állÃthatom – kedves társkeresÅ‘ olvasóm -, párszor már elgondolkoztál egy szimpatikus külsÅ‘ láttán – mégha utólag kiderült vidéki is -, hogy Ãrsz neki: nem számÃt a távolság, a távkapcsolat nyűgje, Å‘ annyira tetszik s érte mindent megtennél, igaz?
Létezik mélyen elraktározva tudatunkban egy belénk ivódott arc, alak, egy nézés, mosoly, ami azonnal megfog. Mindenkinél más, mindenki másért rajong titkon, öntudatlanul. S ha ezzel – a zsigerek, rég elfeledett emlékekbÅ‘l táplálkozó idollal – találkozunk az utcán vagy akár az online társkeresÅ‘k rengetegében, akkor nehezen bÃrunk ellenállni, hogy ne szólÃtsuk meg.
more…
Folytassuk a fériak számára Ãrt oktató sorozatomat az elsÅ‘ levél megÃrásának tudományáról.
A rovatot egyébként ajánlom lányoknak is, hogy a full problémás esetek olvasgatásával fel tudjanak készülni lelkiekben az elkerülhetetlen suta levelek özönére.
Újabb – igen lúzereket fogok felcitálni a nyilvánosság elé – belekötni, elemezni. Maradok a negatÃv és elrettentÅ‘ példák bemutatásánál, ahelyett, hogy kész megoldásokat adnék a kezetekbe tisztelt férfiak, csak a célból, hogy gondolkodásra bÃrjalak benneteket, ill. arra, hogy merjétek megmutatni magatokat, a fantáziadús, laza, humoros és kedves oldalatokat, akár órákat gondolkodva a gép elÅ‘tt, akár napokig várva az ihletre, de küzdeni kell, hogy az a max. 3-5 mondatnyi jópofa szöveg megszülessen, amiben ott vagytok ti is. Nem kell több és nem kell teljes elemzést Ãrni magatokról, teljes bemutatkozást és életetek összes fontosnak vélt momentumát beleszÅ‘nni: ez csak figyelemfelkeltés mindössze! A túlságosan unalmassá vált irgalmatlan szürke és hosszú levelekbÅ‘l egy példa:
(Eredeti helyesÃrással!)
Előszőr is bemutatkoznék: Nevem:XXXX!
Újpesten lakom szüleimmel! Testvérem,gyerekem nincs! ElÅ‘bb,vagy utóbb,majd szeretnék egy gyerkÅ‘cöt! Pedig,nagyon gyerekszeretÅ‘ vagyok! Az állatokat is szeretem! Komoly kapcsolatot szeretnék, hisz ezért vagyok a NÅ‘k lapja, illetve a Startrandi társkeresÅ‘ lapon. Bár volt 1 jó pár kapcsolatom,gondoltam itt megpróbálom,hát ha itt végre be jön valami. Komoly gondolkodású srác vagyok,de szeretek néha lazÃtani is. Vannak terveim az életben,és szeretném már végre megvalósÃtani valakivel. Hiszek szerelem elsÅ‘ látásban,meg nem is. Adok magamnak is egy esélyt,hátha! Hiszen mit veszÃthetek vele!
Próba-szerencse!
Megszeretnék veled ismerkedni,ha esetleg te is úgy gondolod,hogy szimpi vagyok neked!
Képek rólam ,nem lettek valami tökéletessek,valóságban kicsit másképp nézek ki ,de döntsd el te,ha úgy gondolod,hogy személyesen szeretnél velem talizni,egy jó beszélgetés,vagy kávé mellett. Mit szólnál hozzá?
Benne lennél? Én benne lennék,mert nagyon érdekelnél engem!
Képeket nézve rólad, és az adatlapod olvasva,Ãgy külsÅ‘re,és kinézetre pont ilyen nÅ‘ az ideálom,mint te vagy. Már nagyon rágóta keresem,de még sajnos nem sikerült megtalálnom az igazit,de hátha most épp téged! Számomra persze nemcsak a külsÅ‘ a fontos,hanem a belsÅ‘ is. Még talán az a legértékesebb,errÅ‘l ez a véleményem.
Alapvetően,vidám,kedves,közvetlen,őszinte,jó humorú vagyok, persze most független,és nagyon magányos! Adjuk meg egymásnak az esélyt,velem nem bánnád meg! Kép alapján, szimpatikus vagy,és nagyon tetszel nekem.
Mondhatni,hogy nagyon felkeltetted az érdeklődésem!
Hobbim:Zene,mozi, szÃnház,sport,utazás,természet,vezetés.
Most ne haragúdj,röviden ennyit magamról,ha ténleg érdekellek,akkor nyugodtan kérdezz bármivel kapcsolatban,arra én szÃvesen válaszolok neked!
Többet Ãrok akkor még magamról. Annyit még gyorsan,hogy társaságbeli ember vagyok. Érdekel rengeteg féle minden!
Ne haragúdj,ha esetleg zavartalak!
Bocsi a sablon szövegemért!
�lltalában mindig elérhető vagyok
Puszi:XXXXX
Várom izgatottan leveled! “
Nos, e “rövid” levélke súlyosan lehangoló elsÅ‘re. Kitûnô bemutatkozás lehetne az adatlapon – persze, ha nem nézzük a TRAGIKUS HELYESÃ?RÃ?ST -, akit érdekel, ott el is olvashatná, de beköszönésnek használni gáz. A bejelentkezÅ‘ üzenetnek a kÃváncsiságot kell felkeltenie s nem pedig a nem is létezÅ‘t megpróbálni kielégÃteni!
Továbbá: “Komoly gondolkodású srác vagyok,de szeretek néha lazÃtani is. Vannak terveim az életben,és szeretném már végre megvalósÃtani valakivel. Hiszek szerelem elsÅ‘ látásban,meg nem is.” – Szeretlek is meg nem is, ahogy az R-Go énekli. Valami határozottság nem ártana, ez Ãgy túl megfoghatatlan, túl tökörészô. Minden nem lehetsz egyszerre!
“Képek rólam ,nem lettek valami tökéletessek,valóságban kicsit másképp nézek ki.”
– Hûha, ez sem túl bizalomkeltô! Tehát a képeken nem is ô van: vajh milyen negatÃv meglepetést fog lokozni a találkozásnál, vajh miért nem készült fel és veszi komolyan ez a srác annyira a netes ismerkedést, hogy csináltat magáról update fotókat????
Most a szánalom netovábbja:
“nem zavarlak csak 1 pilanatra.
nem én vagyok a képeken azaz a reg lap sem az enyém .
az én reglapom száma : 829653 és a nevem tamás
csak azt szeretném meg tudni miért tiltottál le a levelezési listádrol. ha meg irnád örűlnék. elÅ‘re iss kössssssssy . és ha megbántottalak utólag iss bocs.”
A következÅ‘ levélnél el sem tudtam dönteni, hogy ez szórakozásból Ãródott vagy komolyan gondolta Mr. Szexuálisan NagyBeállt:
“Szia Gyönyörű!
Pasizgato l? Jó a felhozatal?
Ez most nagyon Å‘szinte, és szókimondó lesz….
Van kedved megismerni egy teljesen hétköznapi, ugyanakkor fölöttébbmód érzéki,
szexuálisan túlfűtött, erotomán, \”csúnya rosszfiút\”???
Némi olvasottsággal, intelligenciával, udvariassággal, kedvességgel,stÃluss al? Gazdasági, és művészi vénával? MegnyerÅ‘ ,férfias külsÅ‘vel?
Izmos, szoláriumozott, szÅ‘rtelenÃtett, ará nyos szép testtel? Nagyjából helyes arccal,
Kerek, formás fenékkel? És szép nagy, vastag, borotvált farokkal?
Komoly, tartós kapcsolatot keresek, csinos, nőies, kedves, intelligens lánnyal.
Ugynakkor az is fontos, hogy szexuálisan is egyformán legyünk bevállalósak.
Nem vagyok perverz. Nem vagyok beteg. Nem táncolok a nagyanyám bugyogójában,
és nem kenegetem magam közben mogyoróvajjal. De heti kétszer 15 perces misszionárius pózzal megelégedÅ‘ fiú sem. Fontos, hogy legyen fantáziád, és merd is megvalósÃtani. Exhibicionista vagyok. Szeretek olyan helyen pettingelni, szeretkezni,
ahol bármikor lebukhatunk. Liftben, lépcsÅ‘házban, próbafülkében, busz hátsó ülésén, habpartyban… Szeretem mások elÅ‘tt, mondjuk egy másik pár elÅ‘tt csinálni..
Hatalmas szexuális étvágyam van. Figyelmes, érzéki, gyengéd szerető vagyok.
Szeretem a hosszú, tartalmas elÅ‘játékot, a finom szeretkezéseket.. Ugyanakkor baszni is szeretek. Elkapni, leteperni,(falnak dönteni) és a magamévá tenni. Szeretem a közös fürdÅ‘zést, masszázst, vibrátoros játékokat…
Ha összejövünk, rengeteget kell kettesben hancúroznunk, és én azt is szeretném, hogy alkalmanként, néha-néha ne csak ketten.. Vegyünk be egy lányt, akivel hármasban nyaljuk-faljuk egymást, Akivel elől-hátul kinyalunk egyszerre..
Egy pasit, akinek cumizhatsz, miközben duglak, aki kefél és közben nyalom a puncid..
KözelrÅ‘l akarom nézni, ahogy szopsz, puszilni közben az arcod, és dugni a puncid, és a popsid…
Ja, és nem vagyok egy diszkókirály. Szeretek táncolni járni, de havonta egyszer.
Nincs 20 éves csajozós sportkocsim, vezetni sem tudok. Csinosan öltözöm, de hétköznap inkább elegánsan járok dolgozni, a bőrdzseki-izompóló-f armer felállást hétvégére tartogatom. Elolvastam kb ezer könyvet. Főiskolára járok, szeretik a humoromat.
MegbÃzha tó, becsületes, hüséges fiú vagyok, a szexben viszont nem ismerek tabut.”
A következÅ‘ is állatorvosi ló: se kép nincs róla (tehát vagy ronda vagy nÅ‘s), se nem árul el infót magáról, se normális poénos, kedves, fantáziadús, tökös levelet sem Ãr, akkor mégis mi alapján döntsön szegény lány, hogy érdekli-e? ValószÃnűleg erre csak azok válaszolnak, akik nem kapnak egyetlen egy levelet sem!
“Olyan dömpinget kaptál most pasikból, hogy elÅ‘ször azt gondoltam tök felesleges Ãrnom. Amiket irtak, hogy szép vagy, és kedves és szép kislányod van, ez mind igaz, és én is Ãgy gondolom. Ha mégis válaszolsz, akkor szÃvesen küldök képet, és irok magamról is.”
S most egyenlÅ‘re zárul az FVTR mókatára. Várom lányoktól a további igen “zsÃr” bejelentkezÅ‘ szövegeket ill. hajlandó vagyok korlátozott számban elemezni fiúk számára bejelentkezÅ‘ szövegeket is az fvtr@citromail.hu -n.
Valami van. Valami földöntúli, transzcendens összefonódás minden nÅ‘ közt, valami eltéphetetlen és egyúttal láthatatlan fonál, amely összeköti mindegyiket, de legalábbis az egymáshoz bármilyen módon közel lévÅ‘ket (fizikai, szellemi, hobbi vagy érdeklÅ‘dés) és közös cselekvésre motÃválja Å‘ket.
Ez néha kimerül a pisilésben, de sokszor megesik egy kevésbé irányÃtható és tudatos cselekvésben is, a menstruációban. Itt lehet valami érdekes és kutatásra érdemes téma!
SÅ‘t, mióta a neten vagyok azt is megfigyeltem, hogy vannak unalmas, lyukas idÅ‘szakok, amikor hiába küzdök csak nem kapok válaszokat, mÃg egy héttel késÅ‘bb löketszerűen Ãr nekem mindenki, még olyan is, akinél egyáltalán nem jelentkeztem be!
Úgy tűnik egyszerre támad fel bennük a vágy egy kapcsolatra s egyszerre feledkeznek el róla, avagy unják meg. Egyszerre lépnek fel a netre, s lesznek undokak avagy nyitottak és kezdeményezÅ‘k. Egyszerre ered meg a nyelvük…
Vajon ez a szexben is Ãgy történhet? Szegény szultánokat sajnálom, milyen zűrÅ‘s, munkás, kimerÃtÅ‘ idÅ‘szak lehetett az életükben, amikor háremük összezárt nÅ‘tagjai egyszerre vonultak el a piros betűs napokon, majd ugyanakkor tértek vissza kiéhezve egy kis gyengédségre. Ã?llamügyek valószÃnűleg azokban az idÅ‘kben kissé hanyagolva lehettek – talán Ãgy menekült meg Eger vára is: szegény vezÃr nem ért rá megfelelÅ‘ ostrom stratégiát kidolgozni, mert Å‘t ostromolták háremhölgyei!
Hasonlóan szoktam én is elvérezni: mivel nem Ãrnak a lányok, Ãgy rálépek a gázpedálra és szórom a bemutatkozásokat. Aztán egy nap felébredek, fogat mosok, majd fellépek (avagy lehet ez fordÃtva is: utoljára ébredek fel) és ott vannak mind a postafiókomban, onnan mosolyognak rám sok-sok kedves üzenet formájában: a sok elektrontól szét akar robbani a gépem…
Serényen próbálok válaszolni nekik miközben elfüstöl pár billentyűzet a kezem alatt, de mihelyst végre a tettek mezejére léphetnénk – snitt – és eltűnik mind megint! Se telcsiszám, se MSN, se semmi csak nagy üresen kongó postaláda és sok-sok kihűlt üzenet…
Hova bújtok ilyenkor lányok? Vau, csak egyszer leljek rá a rejtekhelyeitekre! :-)
Felhigult a netes társkeresés: rengeteg a versenytárs, a kamu és idióta adatlapok tömege, a mennyiség miatt nÅ‘nek mindkét oldalon az igények és az egyre növekvÅ‘ negatÃv megÃtélés miatt, ha valaki biztos sikert szeretne elérni, akkor végig kell gondolnia a lent ismertetett egyenletet. Nem a mennyiséget próbálom a minÅ‘ség elé helyezni s bebizonyÃtani, hogy a géppuskaszerűen szétszórt üzenetekkel lehet igazi esélyünk, hanem véve egy átlagos személyt (átlagos adatlappal és szöveggel/képpel) vajh mennyi munkával van – szerencse nélkül – matematikai lehetÅ‘sége rálelnie az igazira. S nem lövöm le a poént, ha elárulom: igen kicsi. S ezzel még véletlenül sem a kedvet szeretném elvenni ettÅ‘l az ismerkedési módtól, csak felhÃvni a figyelmet arra, hogy nem szabad leállni az elsÅ‘ kudarcok után, hanem folytatni kitartóan – mint az élet egyéb más dolgaiban itt sincs igazi siker kemény munka nélkül!
Az igazi megtalálásának levezetése a valószÃnűségszámÃtás matematikai szabályainak abszolút figyelmen kÃvül hagyásával:
Induljunk ki 100 szétküldött levélből
Ha már a felüknek tetszik a szöveg (s most elég optimista voltam), akkor rá is néznek az adatlapunkra.
Marad: 50
Megszemlélik a fényképünket, elolvassák a bemutatkozásunkat, s (továbbra is átlagos személyt, szöveget, fotókat alapul véve és optimistán gondolva) harmaduknak leszünk szimpatikusak, tehát 15-en válaszolnak. (A maradék 5-öt vehetjük a kamuregek és alvó regeknek!)
Marad: 15
E 15 levélre válaszolunk, amely ismét egy újabb nagy szűrÅ‘, ennek stilusa, továbbgombolyÃthatósága, a benne lévÅ‘ kérdések és válaszok ismét leszelektálják a felét. Marad: 8
A további levelezgetés során – mivel potenciális ellenfeleinkrÅ‘l sem feledkezhetünk el – ismét megcsappan a kitartó levelezÅ‘k száma, hiszen megismerkednek másokkal. De akár elkövethetünk hibát mi is, ami ellenszenvessé tesz. SÅ‘t, akár kiakadhat egyéb más userek hülyeségein és törli magát. Ismét -25%
Marad: 6
Eljön végre a telefonos beszélgetés ideje, telcsiszám csere. Itt is – megijedve a komolyabb lépéstÅ‘l és annak következményeitÅ‘l – egyhatoduk távozik.
Marad: 5
A randin megjelenÅ‘k közül ellenszenves, csúnya, hülye, beképzelt, lelkibeteg avagy számukra mi ugyanezek – 60%, tehát távozik 3.
Marad: 2
E kettÅ‘ közül menet közben elÅ‘bb vagy utóbb az egyik elbukik, mert nem érezzük meg (avagy fordÃtva) a nagy szerelmet, nem jön a nagy érzés vagy csak menet közben derül ki róla, hogy valahogy mégsem hozza elvárásainkat. MÃnusz 1.
Marad 1
Mert csak egy maradhat: az igazi.
Ahogy az elÅ‘zÅ‘ “Nekem sem egyszerű…” részekben leÃrt nagy szerelmi lángolásom elmúlt (mert másik oldalon nem talált megfelelÅ‘ viszonzásra) rögvest visszakerültem a netes placcra – mert úgy tűnik, hogy a nagy rendezÅ‘nk a sors/isten/vakvéletlen szeretné még megörvendeztetni minden kedves olvasómat pár blogbejegyzéssel személyes élményeimrÅ‘l. Ismét elkezdtem randizgatni. E találkozások pár furcsaságát szeretném világgá kürtölni…
Első randim
Ez a lány nem tetszett nagyon, hiszen kilábalva egy testemet és lelkemet megmozgató szerelembÅ‘l, nehezen hittem abban, hogy most találnék egy hasonlóan izgalmas csajt. Egy hónapja húztam a randi idÅ‘pontját, Ãgy rászolgált, hogy végre megkaphasson, láthasson és kirúghasson. Na jó, ez utóbbi nem a hivatalos program része, de igazán nem érdekel ha Ãgy tesz: sÅ‘t, már szinte arra vágyok, hogy inkább ez történjen meg, mert elegem van a csúnya, unszimpatikus lányokból. A fotók alapján egy túrázó, sportos, egy helyben ülni nem szeretÅ‘ lányról volt szó, elég széles arcberendezéssel: kissé agresszÃv kinézetet kölcsönzött neki a szemkörnyéki oldalsó kidudorodás és a széles száj. Nem tetszett, nem lelkesÃtett, de becsületbÅ‘l elhatároztam, hogy találkozok vele!
Még 1 héttel ezelÅ‘tt egyeztetünk nehezen erre az estére egy idÅ‘pontot. Aktuális nap reggelén – még szinte be sem bootoltam 64Kb-s rendszeremet – cseng a telefonom. Å? az. Na, vajh mi lehet ennyire fontos, hogy még a betűzÅ‘ napocska fényeit lekorlátozó függönyöm sötétsége mögött kell kora hajnali telefonbeszélgetést folytatnom?
- Szia. Csak azért hÃvlak, hogy a ma estére megbeszélt találkozónkat lemondjam.
- Jó rendben – válaszolom lassan.
- Ugye nem ébresztettelek fel? – kérdi.
- Ugyan dehogy.
- Akkor jó. Ugyanis találkoztam egy sráccal, aki úgy tűnik, hogy érdekel, szeretném megismerni, de közben tisztességes is maradni és úgy gondolom, nem lenne etikus veled találkozni. Veled szemben sem és vele szemben sem…
Teljesen szokványos sztori és mondatok, egyáltalán nem lepnek meg s legalább felszabadÃtják az estém és lehetÅ‘vé teszik, hogy végre megÃrjam a következÅ‘ “Nekem sem…” epizódot, Ãgy rezignáltan hallatszik válaszom:
- Persze, megértem.
- De közben meg egy kicsit kitolásnak is érzem, hiszen oly régóta halogatjuk és most végre sikerült megbeszélnünk, összehoznunk egy alkalmas idÅ‘pontot… – nála is elÅ‘jött a csak kellene tisztességbÅ‘l találkoznunk effect!
- Ne bándd! Ha valóban azt érzed, hogy nem tudnál rám koncentrálni, akkor teljesen felesleges egymás idejét pazarolni!
- De olyan kÃváncsi vagyok rád!
- Én is – mondtam – de itt már nincs mit tenni. Ã?gy jártunk…
- Jaj, ez Ãgy annyira nem jó. Az elÅ‘zÅ‘ kapcsolatom is bezavar még, a szakÃtás óta nem vagyok képes normális kapcsolatot kialakÃtani, mindenkit az exemhez mérek…
Kezdett nagyon nem tetszeni mindaz, amit hallottam. Nekem most pont egy ilyenre van szükségem? Dehogy! Épp túl vagyok egy csalódáson s akkor jön egy ilyen, bizonytalankodik, nem tudja mit akar és még én tegyem képletesen vállára a kezem és vÃgasztaljam, meg gyÅ‘zködjem és adjak neki pszichológusi beöntést, hogy gyorsan megszabadulhasson minden belékötött lelki problémától? Na azt nem!
- Erre nem tudok mit mondani: a döntést nem nekem kell meghozni.
A lófüttyöt fogok neki segÃteni! Szenvedje ki maga. Nekem eleve pocsék a helyzetem, hiszen épp vissza akarnak utasÃtani…
- Közben meg annyira kÃváncsi vagyok rád – szenvelgett. – Tudod mit? Találkozzunk mégis!
Nagyon jó. “Kezd egyre nagyobb kedvem lenni az estéhez.” A mÃnusz hányadik szintrÅ‘l indulhatok Ãgy? Mennyit kell kaparnom azért, hogy legalább odáig eljussak, hogy “köszi, szimpatikus vagy, jól éreztem magam, de nem te lennél az, akit keresek!”
- Biztosan? Nézd, valóban nem akarom se a te időd, se a magamét pazarolni. Nincs probléma, ha nem futunk össze, nem fogok haragudni, de az már viszont bosszantana, ha előre tudnád, hogy nem állsz nyitva egy új kapcsolat felé s mégis eltöltünk együtt feleslegesen egy estét! Szóval?
- Eldöntöttem és szeretnék veled találkozni. Maradjunk a megbeszélteknél, jó?! – jelentette ki a határozatlanságnál egy fokkal biztosabban.
Végre! Untam már a szenvelgést.
Délután megeresztettem egy ellenôrzô telefont: ilyen bizonytalan csajoknál ez nem árt, mert akár 5 perc múlva – ahogy elfogy a bátorsága – máris másképp gondolhatja, de értesÃteni már csak az utolsó utáni pillanatban fog, amikor már más progit szervezni képtelen vagy.
Randi az általa megadott helyen: beszélgetés során kiderül, hogy minden, ismétlem, minden pasiját ide hozta! (Nagyon biztosra megy: vajh nem csak a vendéglÅ‘kbÅ‘l nem szeret megismerni újakat, hanem a férfiakkal is Ãgy van?)
A beszélgetés folyékony – hiába a szómirigyeim jól működnek, s hamar az elÅ‘zÅ‘, több éves komoly kapcsolatára terelÅ‘dik a szó, amibÅ‘l még nem lábalt ki teljesen. ExPartnere egy kemény pasi volt: hegyet mászott – mégpedig a legmagasabbakat (pl. Himalája) – és médiaszemélyiségként is ismert. Ilyen sportos, kitartó, határozott, eltökélt, be nem törhetÅ‘ sportember, akinek – mivel médiás is – még dumája is van, általam felülüberelhetetlen. NyÃltan be is vallotta, hogy ez okoz gondot neki 2 éve, amióta szakÃtottak: nem talál olyat, akire felnézhetne ugyanúgy, ahogy az exére. Nem csodálom! A csúcson kezdte, majd kirúgták és hozzászokva a jóhoz, az extrához, már nem akar visszalépni, már hiányzik neki mindaz az életminÅ‘ség, különlegesség, extrák, amiket akkor átélhetett.
Itt kapcsoltam át egy kÃmélÅ‘ üzemmódra: agysejtek fele leállÃt, szórakoztató, elbűvÅ‘lÅ‘ üzemmód kikapcs. Eredménye nem is lett az estének: másnapi moziba invitálós telefonomra kijött a farbával és mivel nem érzi azt az érzést, amit várt, Ãgy nem igazából látja értelmét elmenni. De ettÅ‘l függetlenül nagyon szÃvesen találkozik velem, csak nem úgy…
Mundus haud flecto.
Második randim:
Ez a hölgy egy érdekes szokással rendelkezik: nem lehet vele konkrét idÅ‘pontra ELÅ?RE megbeszélni randit! Csak kizárólag spontánul, csak az utolsó pillanatban! Vajh ennek mi lehet az oka? Én megsúgom: valószÃnűleg más lovagokat is a tűzben tart s ha azok lemondják a randit avagy fel sem hÃvják, akkor elÅ‘veszi a béta (béna :-)) hÃmeket a fiókból és velük elmegy egy körre. Jó, ebben nincs semmi gond, amÃg nem velem játszák el ill. nekem is vannak tartalékban Ãgy lányok. Csak ez hova vezet? Tiszta, igaz szerelemhez nem nagyon. Ráadásul elég hamar rá is unok, hogy nem lehet rá számÃtani és bekomolytalanodok…
Ha épp alfa nÅ‘stény nem ér rám: don’t panic! FelhÃvjuk spontánkát! Ha viszont egy kellemes , szervezést igénylÅ‘ programról lenne szó, semmiféleképp nem spontánka jönne szóba: rá nem tudunk és Ãgy nem is akarunk szervezni, kitenni magunkért.
Másik kedvenc szokása, hogy nem lehet vele beülni semmiféle vendéglátóhelyre, helyette inkább sétát javasol. Megfejtettem ennek okát is: nem szeretné elkötelezni magát, mág egy bubis ásványvÃz erejéig sem, nehogy szó érje a ház elejét. Valahol igen becsülendÅ‘ eljárás ez – hiszen találkoztam olyannal is, aki szó nélkül elfogadta, mit elfogadta, el is várta a több ezres vacsi kifizetését – anélkül, hogy bármi is történt volna köztünk. Már hallom is a hölgyeket: ez egy bunkó és a szerelembÅ‘l üzletet csinál és egy vacsiért már szexet akar! Nem. SzÃvesen vagyok lovagias, de valahogy nem az elsÅ‘-második randin, amikor még nem tudjuk-tudhatjuk merre is menetelünk tovább.
Visszatérve eredeti hölgyünkhöz: a harmadik talcsin azért már beleférhetne egy bubis ásványvÃz elfogadása mert lassan elkopik az futóművem a rengeteg gyaloglástól.
Szóval e két ok miatt belazultam én is és ha nagyon szeretnék beszélni valakivel, akkor felhÃvom vagy találkozok vele. De nem töröm magam, nem küzdök, nem páváskodok és nem udvarlok: csak elbeszélgetünk addig, mÃg van érdekes téma és kész. Aztán egyik pillanatról a másikra – ha nekem, ha neki összejön valami – eltűnünk egymás életébÅ‘l…
Egy – remélhetÅ‘leg érdekes -, sorozatot szeretnék elindÃtani: több különbözÅ‘ aspektusból próbálom megtárgyalni és kibogozni a ffi-nÅ‘i kapcsolatok nehézségeit, problémáit, néha érthetetlen dolgait, a netes társkeresés útvesztÅ‘it, méghozzá most az olvasók segÃtségével! A vitaindÃtó hozzászólásom után felteszek egy kérdést, amire az érkezÅ‘ legérdekesebb válaszokat-kommenteket kiválasztva reagálok azokra. Ã?gy gombolyÃthatjuk együtt a témát, vethetjük össze tapasztalatainkat, véleményeinket és adhatunk egymásnak tanácsokat…
Kérdés: Mit akar a férfi? Kapcsolatot? Szexet? Vagy kapcsolatot, de ha szex pottyan, az is jó? Miért van az, hogy ha az ember azért nem hagyja magát, mert férfiként nem keltette fel az érdeklÅ‘dését a másik, csak emberként (tehát inkább a barátság felé tendálna), akkor a férfiakra ez valamiféle ajzószerként hat és akár hónapokig is a nyomában loholnak, hátha meg tudják hódÃtani?
Szerk: A férfi alapvetÅ‘en – csakúgy mint a nÅ‘k – kapcsolatot akar. Csak – ellentétben a másik nemmel – nálunk 3 zsák létezik, amelybe belehelyezzük a kiszemelt delikvenst:
1, nem kell
2, csak szexre érdemes.
3, komoly kapcsolatra kell, magyarul szerelmesek leszünk a lányba és eszünket vesztjük s egy kicsivel később a házasság révén szabadságunkat is
Mi alapján redszerez Ãgy egy pasi? ElsÅ‘dleges döntÅ‘ elv a külsÅ‘: ha nem tetszik, akkor megy a levesbe vagyis az elsÅ‘ csoportba. Ha külseje alapján tetszik, de nem tűzeli fel érzékeinken kÃvül agyunkat is, nem érezzük úgy, hogy a lány a számunkra elérhetÅ‘ top kategória (vagy még annál is jobb) és nem érezzük kellemesnek vele a beszélgetést, nem tartjuk érdekes személyiségnek, nem hozza azokat a tulajdonágokat amelyeket elvárunk egy tartós kapcsolat esetén, akkor jöhet a kis udvarlás(szerű) után a szex. Viszont ha az elÅ‘bbi tulajdonságokat mind hozza, akkor jöhet a tartós kapcsolat!
Komoly és szex randiknál eltér a külsőről alkotott vélemény is: utóbbinál azért engedékenyebb mindenki, főleg a belefeccölt idő/energia egyenes arányú csökkenése mellett.
A nÅ‘k valamit nagyon nem vesznek figyelembe: saját magukat! A pasik igazmondásának óriási korlátai maguk a nÅ‘k. A férfiak sűrűn gondolnak a szexre és sűrűn meg is tennék egy viszonylag felületesebb ismeretségnél is. A nÅ‘knél inkább az érzelmek fontosak, nagyon ritka esetben hajlandóak odaadni magukat nélkülük. Ha Å‘szinte lenne egy pasi és elmondaná – jó páran ettÅ‘l függetlenül meg is teszik -, hogy csak egy kellemes éjszakát akar, akkor a nÅ‘k azonnal kikosaraznák, (persze, megint csak vannak kivételek, de nem ez a jellemzÅ‘) Ãgy ezeknek a kalandoknak is hasonlóan startolnak neki: komoly udvarlással, ami a célszalag átszakÃtása után azonnal lelohad.
A visszautasÃtást követÅ‘ “loholás” nem magának a visszautasÃtásnak szól: kell az a nÅ‘! A pasi elhatározta, hogy megszerzi és tesz is érte: harcol úgy, hogy akár figyelmen kÃvül hagyja a partner kÃvánságát is. Mi férfiak mindig célokat tűzünk ki és azért abban a pillanatban minden lehetséges követ megmozgatunk. Ráadásul tudjuk, hogy a nÅ‘k keze – alapvetÅ‘ ellenszenv kivételével – kitartó udvarlással és a sors kis segÃtségével elnyerhetÅ‘, ostromot nem mindig állják ki a tüskés erkölcsi tézisekbÅ‘l, rózsaszÃn álmokból font és nÅ‘i – folyton változó irányú – érzésekbÅ‘l eredÅ‘ elhatározásokból összemalterezett bástyák. Több éves “baratságok” dÅ‘lhetnek be egy szexxel végzÅ‘dött éjszakából, egy “Na jó, végül is olyan rendes srác” gondolat utáni engedékeny nÅ‘i elhatározásokból.
Ez a “loholás” csak akkor válik feltűnÅ‘vé és zavaróvá és érthetetlenné, ha a nÅ‘ nem akarja a kapcsolatot. Mert ha igen, akkor ez természetes, s miután a férfi célba ér, bizony lanyhul az irama. De ha nem kóser a dolog és a nÅ‘ visszautasÃtja – aminek a tényleges értékérÅ‘l nem sokan vesznek tudomást, hisz egy nÅ‘nek az a dolga, hogy visszautasÃtson és ellenálljon -, akkor a férfi viselkedése – folytatva a széptevést -, bizony zavaró és érthetetlen.
NÅ‘ és pasi közt egy esetben létezhet barátság: ha egyikük sem vonzódik egy szemernyit sem a másikhoz szexuálisan. Nem hazudva, mismásolva, taktikázva mondja csak az egyik a másiknak, hogy persze, legyünk barátok, hanem mindkét fél csak az embert, mindenféle szexuálitás nélküli személyt lát a másikban. Ezek ritkán adódnak, mert a két nem alapvetÅ‘en szexuális okokból ismerkedik egymással. Viszont nem zárható ki! Ã?m ha a feltűzelt érzelmek szakaszában jön a javaslat, hogy legyünk barátok, az sohasem sikerül. IdÅ‘t kell hagyni – hónapokat tán – s utána újra felvetni, amikor már elmúlt az Å‘rült mókuskerék, a hajszára, hódÃtásra és sértettségre irányuló érzelmek.
Kérdés: A való világban – legfÅ‘képp a szórakozóhelyeken – a lányok fokozott figyelemmel kÃsérik az Å‘ket kÃsértÅ‘ lovagocskák anyagi elhelyezkedését. A kocsik, ruhák, a srácok gálánsága mind 1-1 apró infó annak anyagi helyzetérÅ‘l és a társadalmi elhelyezkedésérÅ‘l.
Mennyire számÃtanak a lányoknak az anyagiak? Vajh ez az internetes társkeresÅ‘kön mennyire dÃvik? Fontosak a BMW-k társaságában készült fotók avagy taszÃtóak?
Sokan vagyunk, sokfajta elképzeléssel az élet dolgairól. Ez hatványozottan igaz az emberi kapcsolatokra és érzésekre. Két ember közti történésekre nincsenek általános szabályok, nincsenek jól bevált fogások manapság. Régi idÅ‘kben megpróbálták a szexualitást és a ffi-nÅ‘i kapcsolatot kordában tartani rengeteg szigorú szabállyal és a nemek szeparálásával. Akkor tudták mi az ildomos és mi a “bűn”.
Manapság azonban – miután modern korunk eltörölte a régi illemeket – itt maradtunk bámilyen fogódzó nélkül. A szex elÅ‘l elhúzták a szemérem paravánját, kikerült a négy fal közül és már egyáltalán nem felháborÃtó beszélni róla: sÅ‘t! A maradi felfogás – csak a házasság után legális és csak azon belül lefeküdni – elmúlt (jó, most hagyjuk ki a bigott vallásos embereket a képbÅ‘l!). De nem lépett a helyére egy másik – társadalmilag elfogadott – erkölcsi szabály: hogy igazából mikor jó két felnÅ‘tt embernek intim viszonyba keverednie?
Mindenki megy a saját feje után. Jobban mondva az érzelmei után. Vagy egyes vadászok csakis alsóbb régiók parancsainak engelmeskednek. De – elÅ‘bb vagy utóbb – mind találkozni fog a dilemával: szexelni vagy még nem szexelni, ez itt a kérdés!
Gondolataim most elkerülik az egyéjszakás kapcsolatokat: azok tisztán a vágyak gyors és hatékony levezetésérÅ‘l szólnak – ezen nem sokat kell tökölni (ill. pont azt). A cikk inkább e dimenzión túli kapcsolatról szól, ahol már szimpátia, érzelmek is kezdenek kialakulni, ám nem tartanak a felek az Å‘rjÃtÅ‘ szerelemnél. Ezek pont a netes randik esetében adódnak, ahol a szórakozóhelyi kábulat és felfokozott vágyak nélkül, mindössze egy kedves beszélgetés zajlik le elsÅ‘ alkalommal egy nyugodt kis kávéházban felmérÅ‘ jelleggel. A lényegi lépés a második és az az utáni találkákon következik: a bizalom megszületett, az érdeklÅ‘dés mindkét részrÅ‘l kicsÃrázott.
Sikerült már nekem is a második randin lefeküdni lánnyal és megkaptam az ötödik után, hogy hogyan is képzelem én ezt: mit keresek, barátnÅ‘t vagy szeretÅ‘t? (mert ez utóbbira van megfelelÅ‘ alanya a hölgynek – tényleg, honnan van csak szexre tartalékban mindig pasija a lányoknak?) Tehát az már biztos, hogy mindenki másképp gondolja: de vajh mindenkinek egyszerre igaza is van? Mi lehet ebben a kérdésben a mérvadó? ValószÃnűleg az objektÃv mértékegységeket el lehet dobni, hisz ezekben az ügyekben kijelenteni azt, hogy a harmadik randin meg kell ejteni kissé nevetséges. Tehát idÅ‘ alapú megÃtélést nem használhatjuk…
Vegyük alapul az érzelmeket? Ha már nagyon szeretjük egymást, jöhet a szex! Igen, de kinek mi a nagy és mi a kicsi? Hol lehet leellenÅ‘rizni a szerelem hÅ‘fokát? S hol van az az érzelmi lakmuszpapÃr, ami vaskos pirossal jelzi az igent? AmÃg ezt fel nem találják, addig ez az ötlet is eldobva…
Akkor vegyük mértékegységül a tapasztalatot? Ha valaki már sok-sok partnerrel volt és maga az intimÃtás már nem jelent sokat, akkor tapasztalatával fordÃtott arányosságban láthat neki. Igen ám, de mi történik ha a másik fél tényleg fél, mert Å‘ nem ilyen belevaló?! Szóval mindkét résztvevÅ‘t kell vizsgálni, csak az egyiket ismerve nem állapÃtható ki a megfelelÅ‘ idÅ‘pont.
Ha mindkét fél vágyát vizsgáljuk, ildomos és logikus akkor javasolni a szexet, amikor már mindketten ugyanannyira kÃvánják egymást, hogy még véletlenül se érezze az egyik a másikhoz képest kényszerhelyzetben magát és hasonló vágyakozással ugyanannyira élvezhesse. De vajh létezhet-e olyan kapcsolat két ember közt, amikor azonos érzelmekkel fordulnak egymás felé? Kizárható…
A szerelem – sokan úgy tartják – Å‘rület egy bizonyos megnyilvánulása. A szex pedig akár Å‘rülten jó és eszméletlen is lehet. Tehát, amikor már agyament dolgokat is megteszel a másikért – pl. elveszed feleségül :-) -, máris jöhet a szex. Tehát az Å‘seink gyakorlata – miszerint szex csak házasság után lehetséges – jó volt? Nem hiszem. S ez fôleg a mai világban – ahol elve szabadabbak is vagyunk ill. a válások száma Ãgy is túl nagy – járhatatlan…
Vagy beszéljük meg
Lehet, hogy nem is kellene érzelmekhez kötni e testi vágyat csak azt nézni, hogy kialakult-e és onnantól kezdve csak az élvezetért csinálni. De az egyéjszakás kapcsolatokat már kizártuk az elején, Ãgy halmazunkba kizárólag a komoly vagy annak induló kapcsolatok tartoznak bele, ahol már valamifajta érzelmi kötödés kialakult, hiszen érzelmekkel sokkal élvezetesebb a szex. Ebben az esetben visszajutunk kiindulási pontunkhoz:
Mikor szabad és érdemes lefeküdni?
Online randiközvetÃtés 4.
Kedd. A mozi nem valósult meg, mert szereztem egy fanatasztikus kölcsönautót (Peu 407 SW) és kihasználva az jutott az eszembe, hogy leviszem ôt a Dunakanyarba. Laza egy órás kényelmes autókázás közben beszélgetünk, egyre szépült körülöttünk a környék, majd megérkezve a csendben sétálva, padra ülve, a Duna sodrását nézve, elmerengtünk a lemenô nap fényében. Kicsit ugyan beborult az ég, ám még Ãgy is kellemes volt a környezet, kellemes volt kiszabadulni. a nyüzsgô városból A szél is megérkezett és hosszú hetek után egy picit még fázhattunk is.
Hazafelé menet egy piros lámpánál lazán elkaptam és megcsókoltam. Meglepôdôtt, Ãgy még soha nem csattant el az elsô… Bevallom még nekem sem, de legalább “emlékezetes és formabontó” marad: mennyire gáz lett volna a lemenô nap sugaraiban, nem? :-)
Aztán még vacsiztunk egyet Szentendrén és utána gyorsan hazavittem, mert egyrészt már 10 is elmúlt, másrészt mert elkezdett ásÃtozni: fáradt volt. Nem akartam nyújtani, mint a rétestésztát, a jóból is megárt a sok(k). A kocsiban – házuk elôtt – még egy picit belebeszéltem a szájába közelrôl s megbeszéltük a következô randi idôpontját.
Konklúzió: minden elôÃrás szerint történt, nagy csalódás vagy nagy pozitÃvum nem volt. Talán épÃtgetjük felfele normális rendben a kapcsolatunkat, habár a volt pasija megint hÃvta a randink közben! Ebbôl még lehet kavarc…
Mi a frász értelme van ennek az egész párkeresÅ‘sdinek? Mi a franc az a szerelem? Minek csinálja ezt minden ember és próbál meg magának valami társat szerezni – kvázi úgy egész életre -, amikor oly sok szenvedés, szakÃtás, konfliktus jár vele és a szinte biztos kudarc: csak idÅ‘ kérdése és szétpukkan majd minden házasság, komolynak szánt kapcsolat, igaz szerelem.
Sajnos tény, hogy sok netes randi végzÅ‘dik kudarccal. A csodaszernek hitt ismerkedési fajta sem teszi könnyebbé és sikeresebbé az emberek párkeresési akcióit. Jópáran azért regisztrálnak, mert egyes ismerÅ‘seik itt jöttek össze párjukkal, Ãgy – mint bizonyÃtott eljárást – Å‘k is ki akarják próbálni. Ã?m arról már nagyon ritkán szól a fáma, hogy a jó párkapcsolatig mennyi kellemetlen és felesleges randit kellett átvészelni!
Most a férfiak számára szeretnék egy kis összefoglalót adni a lányok viselkedéséből és kijelentéseiből, hogy tudják mikor nem érdemes tovább erőltetni az udvarlást.
Nem nehéz olyan lány adatlapot kreálni egy-egy netes társkeresÅ‘ oldalon, amire nem fognak Ãrni elszánt férfiemberek, akik a szöveg- és fényképmentes adatlapokra is képesek valami sablonlevélkét küldeni! Fotós – méghozzá egyértelműen modellt ábrázoló, nagyon-nagyon-nagyon beállÃtott – adatlapok meg aztán pláne tonnaszám kapják a jelentkezÅ‘ket, pedig 3 km-rÅ‘l is bűzlik, hogy egy szórakozni vágyó csibész kamuja.
Alaptézisként elmondható, hogy egy jó külsÅ‘vel rendelkezÅ‘ lány, ha felrakja fotóit, akkor máris elintézte a munka dandárrészét. A férfiak vizuális tÃpusok, Ãgy egy csinos hölgy látványa azonnal beindÃtja náluk a vadászösztönt. A lelki összhangot is keresÅ‘knek pedig olyan szöveget kell összehozniuk, amely sokat elárul Ãrójukról! Ha nem adják ki magukat az emberek nem is lesznek képesek megfelelÅ‘ stÃlusú partnert találni.
Online közvetÃtés egy kapcsolat alakulásáról 3.
Online Randi News jelenti: A vasárnap esti – ügydöntÅ‘ – randi jól sikerült. Kellemes helyen töltöttük, neki is tetszett, jól elbeszélgettünk, talán egy kicsit közvetlenebbül, mint szombaton este: talán lehullott rólam a drukk és Å‘ is egy kicsit spontánabb volt. Párszor átöleltem – finoman, mintha önkéntelen mozdulat lett volna – s érezhettem fantasztikus testének finom hajlatait. Fáradt volt: nem szokott hozzá a sok bulihoz – a péntek és szombat este kimerÃtette, Ãgy nem húztam sokáig: hazavittem este 10-re.
Most nem hagytam ki: megnéztem a fenekét! Mit is mondjak: itt sem okozott csalódást! Kerek, de nem nagyon, nem lapos, de nem is nagy, finoman körte, kedvesen gömbölyödik, de nem harsányan kemény s sportos, a pont nekem való kategória.
Már nem szerencsétlenkedtem el, nem adtam esélyt a hezitálásra, saját magamnak a kÃnzására és marcangolására – végre egy elÅ‘bújt a gyakorlott énem: ott az elválásnál rákérdeztem, hogy volna-e kedve kedden moziba jönni velem? Egyenes kérdés és egyenes válasz.
Volt.
Kedden este kérem szépen mozi! :-)
Online közvetÃtés egy kapcsolat alakulásáról 2.
Ma – átbeszélve a tanácsadóimmal a helyzetet – elhatároztam, hogy nem húzom tovább a szombat esti találkozásom eredményének ill. a lány érzéseinek kiderÃtését: felhÃvom “spontánul” 6 körül és javasolok neki egy kis laza találkozást egy cool helyen. Ha eljön, akkor jó, ha nem ér rá és még egy másik idÅ‘pontot sem javasol, akkor ugrott a szerelem és maradok-sztorizok tovább.
Nem mondom azt, hogy nem dobogott 10%-kal magasabb frekvencián a szÃvem, nem mondom azt, hogy nem izgultam, de meg kellett tennem, hogy pontot tehessek a szombat este elkezdett mondat végére.
Talán szerencsém volt azzal is, hogy napközben Velencei tónál voltam, napoztam, fürcsiztem és kiszÃvott mindkettô: égett bôröm fájdalmának enyhÃtése céljából bevetettem magam 1 kád hideg vÃzbe s az is lazÃtott rajtam egy picit. Ã?gy már nem is remegett annyira a hangom. :-)
Tárcsáztam: az 5. csengés után már azt hittem, hog a legszánalmasabb véget fogom megnyerni, amikor már nemhogy visszautasÃt, de annyira sem méltat, hogy felvegye. De aztán jött a katt és beleszólt. Elsô sziklagörgeteg elindult a szÃvemrôl lefelé. Elbeszélgettünk mindenfajta semleges témákról, szóba került a tegnapi partyja, az én mai napom, a leégésem és a barnulásom, amire kÃváncsivá vált:
- Nem hiszem, hogy annyit barnultál volna ma, hogy utolérj engem – mondta.
- Nem hiszed? Gyere és ellenôrizd le személyesen! – riposztoltam
- Ã?, nem…
- Pedig – s itt volt a nagy alkalom ill. pillanat, amikor eldôl minden, amikor kiderül, hogy fekete avagy fehér, széna vagy szalma, menny vagy pokol, élet vagy halál, 100 blognyi magány vagy dÃcsô happyend – épp azt szeretném megkérdezni, hogy mit szólnál ahhoz, ha egy laza találkozó keretében összefutnánk? Kiugranék érted úgy 8 körül és elmennénk egy nagyon klassz kis kilátóhelyre sétálni, majd fagyizni, miután már enyhült egy picit ez a hôség?
Az idô gyorsan futó lábai elé ebben a pillanatban kiöntöttek 3 hordónyi enyvet: mint a Matrixban, láthattam volna a felém repülô puskagolyót.
- Tetszik az ötlet.
Puskagolyó becsapódott. Hirtelen szabadonengedték a fehér galamobokat a fürdôszobámban, eldurrantak a petárdák, megszólalt az égi zene! Igen, találkozunk! Hurrá!
MeglepÅ‘ számomra – aki teljesen konzervatÃv gyermeknemzés dolgában -, hogy sok, túl sok gyermekes és egyedülálló anyuka van. Pelenkáskoromban is már úgy képzeltem, hogy olyan nÅ‘ fog nekem gyereket szülni, aki iránti érzéseimben halálbiztos vagyok. Soha nem hagyom/hagyhatom el a gyerekeimet s Å‘ket mindenáron együtt neveljük fel. Talán ebben az elgondolásomban megerÅ‘sÃtett az a tény, hogy én is csonka családban nÅ‘ttem fel: tudom elég közelrÅ‘l, hogy ez mit jelent!
Ahogy egyre többet tapasztaltam, próbálkoztam egy békés és nyugalmas kapcsolatot megvalósÃtani – tán saját vad és nyughatatlan természetem, torz értékÃtéletem, a felelÅ‘sségtÅ‘l való túlzott félelem, érettlenségem vagy csak a pechem miatt – annál inkább elkerült a siker.
Sokan tán az elsÅ‘ hosszútávú párkapcsolataikban úgy érzik, hogy megtalálták az igazit – ha a második vagy a harmadik lány/srác beváltja az elképzelések nagyját, akkor máris fiatalos hévvel belevágnak a házasságba és a gyermeknemzésbe. Aztán ahogy kezdenek igazán felnÅ‘tté válni ezek az emberek – úgy alakul át a gondolkodásmódjuk, elvárási preferenciáik és jönnek rá arra, hogy túl gyorsan választottak: egyrészt nem éltek, másrészt nem próbálták ki magukat mással. A konfliktusok pedig dagadnak, a szeretet – ellentétben a klÃmánkkal – csak hűl, a szürke hétköznapok pedig gyilkosokká válnak. InnentÅ‘l kezdve csak az a kérdés, hogy mikor fog belépni és melyik oldalon az a bizonyos harmadik, aki egy gyutacsként fogja felrobbantani ezt a fiatalos hévbÅ‘l és türelmetlenségbÅ‘l és optimizmusból összehozott házasságot. Az esetek többségében ilyenkor az asszony marad egyedül a gyerekével s rá hárul az az igen nehéz, esetenként pedig lehetetlennek tűnÅ‘ feladat, hogy magának partnert találjon, aki elfogadja a gyermekét is.
A társkeresÅ‘ oldalakon sok ilyen magányos anyukát találhatunk. A hibákat Å‘k is elkövetik – ahogy gyermektelen sorstársaik is – csak elég speciálisakat. Szeretném ezzel a bejegyzéssel segÃteni Å‘ket, hogy párkeresésük ezen a fórumon könnyebb és sikeresebb lehessen.
Hibák, amik elrémÃszthetik a férfiakat:
- fotókon nagyon előtérben van a gyermek és háttérben az anyuka
A pasik, bármily egyszerűen és tán túl kegyetlenül hangzik is, de nÅ‘t, partnert keresnek maguknak, nem pedig gyermeket. Fokozva a kegyetlenséget, nem is szereteik igazán más ffi gyerekét felnevelni. Ezt bevállalni csak úgy tudják, ha már nekik is van, Ãgy azonos “hátránnyal” indulnak, vagy az “áldozatért” cserébe kapnak valamit – egy olyan nÅ‘t, aki szépségével, érzelmeivel, ragaszkodásával, egyéniségével szerelembe ejti Å‘ket. De akkor is elsÅ‘sorban egy nÅ‘t keres a pasi, vele akar kapcsolatra lépni, s majd ha az elrabolta a szÃvét és komolyra fordul a helyzet, akkor szeretne foglalkozni a gyermek “problémájával”.
Ã?gy az a jó ebben a helyzetben, ha korrektül szerepel a gyermek ténye az adatlapon, de egyébként nem állÃtjuk falként a két felnÅ‘tt közzé: sok nÅ‘ olyan fotót tesz fel “magáról”, amin elbújik a gyerek mögé. Tragikus a helyzet, ha csak ezt láthatja a delikvens – ez azt sugalja, hogy az asszony nem egy tartós párkapcsolatot, szerelmet keres magának, hanem egy apát a gyereknek. S csodálkozik, ha ilyenkor egyáltalán nem érkezik levél avagy igen “érdekes” egyénektÅ‘l… A társkeresô oldalak nem közösségépÃtô site-ok! Nem egy iwiw, ahol régi ismerÅ‘sÅ‘k, rokonok számára kell prezentálnunk eddigi életünket, magunkat és ha van gyermek, akkor azt is bemutatni. Itt mindenki partnert keres saját részre: cél magunk “eladása” korrektül, de hatékonyan! Tehát, ha fotók, akkor lehetôleg ne legyen gyermek rajta! Ha a pasi érdeklôdik, meg lehet mutatni, ám elsô körben nem ez a lényeges.
- Szöveg:
“Nevelgetem 4 éves kicsi fiam, egy hangulatos házban, és élvezem az életet, s ahogy mondani szoktam: jóképű legyen, sokat keressen, és imádja a gyerekeket, de igazán csak az a fontos, hogy rendes legyen, és a fiam úgyis szelektál helyettem is.”
Igen, kijött a farbával: legyen fullos pasi és még könnyedén elviselje más gyerekének a meglétét is, sôt, vágyjon rá!
“Mit is Ãrjak? 29éves leszek, van egy 4 éves kisfiam. Ã?ltalában vidám, Å‘szinte ember vagyok, utálom a hazugságot…..a többit majd talán…”
Uncsi: az egyetlen információ magáról az, hogy van egy gyereke? A többi semmitmondó általánosság, kb. mintha azt Ãrta volna, hogy két keze van és két lába…..
“Amint a személyes adataimból láthattad, elváltam, gyermekemet egyedül nevelem, sokat csalódtam és mostmár keresem azt az embert, aki mellett boldog lehetek végre.”
- gyermekes lúzer. Süt ebbôl a 2 mondatból a megkeseredettség és az unalom.
“Naplóbejegyzés: Ma reggel sem várt egy levél sem. Kezd unalmassá válni. Pedig én Ãrtam sokaknak, becs szó. Kedves barátném kifejtette, biztos azért mert én nevelem a kisfiam :( Én eddig azt hittem attól jobb vagyok, hogy van egy gyerekem – lehet tévedtem.”
- elég nagyot. Mindenki saját és boldog családra vágyik. Nem az szerepel a fiatalok álmaiban, hogy majd ha elérem a 35-öt, akkor keresek magamnak egy gyermekes, elvált anyát és felnevelem más ffi gyermekeit. Ez egy tolerálni való hiba, amivel együtt kell majd élni. Csak már szintén elvált apukák ill. gyermektelen de valami gonddal rendelkezÅ‘ férfiak vállalják be alapból ezt a szituációt. Az életben persze más: pl. egy munkahelyen dolgozók beleszerethetnek csak úgy egymásba, de hogy egy ismeretlen embernél eleve Ãgy keressen rá egy jó pasi nôre, az elég érdekes.
“EGYEDÜL NEVELEM 14 ÉVES FIAMAT. OLYAN TÃ?RSAT KERESEK AKI VELE EGYÜTT ELFOGAD ÉS CSALÃ?DKÉNT TUDNÃ?NK ÉLNI. SZÉPARCÚ NÅ? VAGYOK. NINCS RÓLAM
KÉP A NETEN DE AKI KOMOLYAN MEG AKAR ISMERNI ANNAK KÜLDÖK MAGAMRÓL.”
Itt inkább a fénykép nélküliséget emelném ki: miért kell imádkozni valakinek, hogy ugyan mutassa meg magát? Rengeteg idôt pazaroljanak el levelezésre, miközben nem is biztos, hogy tetszeni fognak egymásnak? Kérem szépen ezt azért átgondolni! Ennyire nem lehet valakinek szegényes az igényszintje, hogy teljesen mindegy legyen a másik fizimiskája! S a hölgynek sem lehet mindegy, hiszen ki is emeli arcának szépségét! Tessék megmutatni!
Online közvetÃtés egy kapcsolat alakulásáról 1.
Tegnap este végre volt egy igazi randim. Igazi alatt azt értem, hogy olyan lánnyal találkozhattam, aki az elsÅ‘ pillanattól kezdve megragadta képzetem, aki szép, aki izgalmas, akit az utolsó porcikájáig szeretnék. Kétség egy szál sem volt csak az egyértelmű vágy rá. MegdöbbentÅ‘, hogy mennyivel kellemesebb Ãgy randizni valakivel ill. mennyivel felelÅ‘sségteljesebb – a kockázat izgalmassá teszi. Tétje lett hirtelen az estének s bár a gyakorlat is sokat jelent, mégis izgultam, mégis sokszor kerestem a szavakat és néztem a gyönyörű szemébe. Az ilyen tÃpusú ösztönös csodálatot hÃvják kémiának…
Amiket mesélt magáról, életérÅ‘l, hobbijairól, kapcsolataiból és azok kudarcairól, mind belepasszolt abba a nagy “Elvárások” könyvbe, amivel nekiindultam anno. Ó, persze most nem regényt Ãrok, amiben jól mutatna, hogy 100%-osan minden úgy volt, ahogy meghatároztam, de a lényegi elemek stimmeltek. Hasonló hibákat élt meg/követett el kapcsolataiban, mint én, hasonló ideig tartott, hasonló tervei vannak, sportolt, sok dolgot szÃvesen kipróbál – sajnos még sÃelni is tud és szeret (amit én utálok) – de a legfontosabb, hogy mosolygós, jókedvű, árad belÅ‘le a derű és a felszabadultság!
Oroszlán a lelkem – mint ahogy a szörnyű emlékű elsÅ‘ hosszútávú kapcsim is az volt – Ãgy sejtéseim lehetnek, hogy mit produkálhat a magánéletben: uralkodni vágyik. Rajtam meg is tehetné, mert annyira tetszik, hogy a piros szÅ‘nyeget a nyelvem helyettesÃtené a lábai alatt. Annyira tetszik az arca, a kisugárzása, hogy szinte el is felejtettem megnézni a fenekét! Ez nálam nagy szó! Persze a randi végén azért ezt pótoltam – s sportos előéletébÅ‘l kiindulva – ott is rendben van minden!
Hm. Ma este – megvitatva tanácsadóimmal az ügyet – felhÃvom és meginvitálom egy fagyira egy különleges kilátóba: csak úgy hirtelen és spontánul. Ez lesz a döntÅ‘! Nem akarom sokáig húzni, nem akarok taktikázni, mert ha szimpi vagyok neki, akkor eljön elvileg – ha valóban nincs épp más progija -, ha meg nem vagyok nála nyerÅ‘, akkor derüljön ki minnél hamarabb s ne húzzuk, mint a rétestésztát: sajnos a tapasztalatom az, hogy a nekem nagyon tetszÅ‘ nÅ‘k nem engem választanak. A kudarc – papÃrforma és tapasztalati alapon – lóg a levegÅ‘ben. Viszont egy isteni szerencse végre jöhetne már és szerelembe eshetnék VELE!
Az elváláskor és a továbbiak megbeszélésekor nem éreztem azt – mint jó pár esetben -, hogy mi a helyzet: ezek idegesÃtenek a legjobban, mert a lányok nem merik elmondani a negatÃv igazságot! HÃmeznek, hámoznak, majd beszélünk… Ha érzem a kisugárzásán, viselkedésén, hogy igen, akkor beleölhetek érzelmeket, lelkesedést és nem kell csalódnom. Ha nem, akkor ezeket – mielÅ‘tt túlságosan eluralkodnának rajtam – elnyomhatom, visszatuszkolhatom és a nagy csalódások elÅ‘tt máris elfelejthetem és csak egy estét vesztettem, meg egy alig megismert lányt, aki nem éri meg – mert nem akarta – az érzéseimet, mentális energiáimat. Ã?m a mismásolással még reménykedek, mert lehet, hogy csak nem akart túl lelkesnek tűnni, tervezek és ha pozitÃv volt a benyomásom, akkor beleélem magam és rajta fogok pörögni. Aztán amikor már nem veszi fel a telcsit, nem válaszol az sms-re, máris jön a koppanás, a kudarc, a kisemmizettség, az önbizalomromboló visszautasÃtás: csalódtam, vesztettem, nem vagyok értékes.
Szóval itt állok még a dilemma elÅ‘tt, amire este választ kapok: hihetetlen szerencsém ideje eljött vagy még tovább kell keresnem, még tovább kell Ãrnom ezt a blogot!
Nem könnyű egy csinos lánynak -aki ráadásul még fotókat is feltesz magáról – túlélni az elsÅ‘ napok óriási rohamát. A mértéktelen mennyiségben beérkezÅ‘ jelentkezÅ‘k magas száma, ám alacsony minÅ‘sége ugyan jelenthet könnyebbséget a választásban, de most nem is technikai tanácsot szeretnék adni a választás és megválaszolás mikéntjével, hanem inkább egy kis mértékletességre és önkontrollra szeretném inteni nÅ‘nemű interaktÃv társkeresÅ‘ sorstársaimat.
MielÅ‘tt bárki belevág ebbe a nagy játékba – aminek azért nagy a tétje! – döntse el milyen elvárásokkal száll csatába. Jót tesz egy helyes önértékelés (ki vagyok, hogy nézek ki, milyen a személyiségem, anyagi helyzetem, intelligenciám, hibáim és erényeim), majd egy ehhez kalibrált elvárási szint. Ha itt stimmel minden, akkor csak egy dologra szükséges figyelni a keresés folyamán: az elÅ‘re elhatározott igényektÅ‘l még véletlenül se mozduljunk el felfelé!
Mert igen, itt szokott a nagy hiba bekövetkezni az újdonsült interaktÃv nÅ‘i prédáknál: szűzen és tapasztalatlanul fellépnek, majd nem tudva azt, hogy az elsÅ‘ napokban szinte lerohanják Å‘ket a ffi társkeresÅ‘ hiénák. Ok: sok férfi csak az új regisztrálókra keres rá, s azoknak üzen, mert a régiek megtalálása már egy kicsit bonyolultabb, idÅ‘ és energiaigényesebb. ill. talán már túl is van rajtuk – Ãrt a fent lévÅ‘k mindegyikének!
A legelsÅ‘ nap még nem is oly forgalmas, de a második-harmadiktól kezdve – amikor jóváhagyják az adminisztrátorok a feltöltött fotókat – beindul a business! Rengeteg érkezÅ‘ levél miatt – hiszen van itt dögivel pasi s mind Å‘t akarja (ergo Å‘ egy jó nÅ‘!) -, eltolódhat a mércéje a innentÅ‘l kezdve sokkal jobbat szeretne magának kihorgászni az eredeti elképzelésekhez képest! Csak – amit a friss regisztráló hölgy még nem, ám tapasztaltabb társai már tudnak -, hogy nem mind arany ami fénylik, nem mind elsÅ‘ osztályú pasi, aki annak látszik!
Mire saját bÅ‘rén megtanulja már le is ment az elsÅ‘ fázis és összefutott pár csalódást okozó hÃmneművel miközben elszalasztott pár igazán komoly jelöltet, aki az eredeti kritériumokat simán hozta volna!
Itt is működnek a kasztok, ugyanúgy, ahogy a való életben is és a jó vagy szép is hasonlót akar magának (vagy esetleg még jobbat) Miért kell fenntartással fogadni a jó pasi adatlapot:
- egy jó kinézetű srác valszeg csak azért Ãr lánynak mert meg akarja … hm.
- a csúcs fényképek valójában teljesen átlagos férfit rejtenek, amely csak a találkozáson derül ki.
- több vasat tartanak a pasik is tűzben s ha náluk beesik egy jobb nôstény, bizony dobják a rosszabb minőségűeket (jobb esetben, mert rosszabb esetben futnak egy kört mindegyiknél!)
- kamu az egész adatlap
- szép és jó minden, csak defektes
- a legszebb és leggyakoribb probléma: nôs a delikvens!
Szóval érdemes elgondolkozni, hogy ha valaki Ãr nekünk, az hozzánk való-e vagy csak szórakozni akar. S ha egy kicsit suta is a fogalmazásmódja, ha egy szimpatikus, de elÅ‘nytelenebb fotóval is “árulja” magát, de közben hozza mindazt, amit kedves hölgyeim elvártok, akkor talán érdemes adni neki esélyt a sok szépfiú mellett!
Lányok számára a kamu kicsit mást jelent mint a srácok szemszögébÅ‘l. Itt nem az merül fel problémaként, hogy egy srác adatlapja mögött egy másik lány van – ez igen-igen ritka (errÅ‘l is megérne egy külön postban elmélkedni, hogy a lányok miért nem bújnak 1-1 pasi álreg mögé, Ãgy felmérve a saját oldalukat ill. fiúként kiadva magukat miért nem kezdenek el levelezni s ez a “hülyeség” miért csak a férfi nemre jellemzÅ‘?!) – hanem inkább a felsorolt adatok ill fénykép nem tükrözi a valóságot AVAGY a társkeresési szándék nem arra irányul, amire a lány szeretné. Ezért inkább nem a kamu adatlapokról beszélnék most, hanem a kamuzó srácokról, vagyis … more…

1, Kezdeményezek a társkeresÅ‘ oldalon, jön is rá a válasz. Egy 30-as éveinek közepén járó hölgy, aki saját bevallása alapján csinos, a fényképe csak egy arckép, ami igazolja is ezt az állÃtását.
Gyors levélváltás és lényegretörÅ‘ válasz: nem a levelezés hÃve és azonnal megadta a skype cÃmét. Még aznap este rákerestem, megtaláltam és beszédbe elegyedtem vele.
Az ilyenkor bevett udvariassági körök is elég nyögvenyelôsen mentek, aminek az okára nagyon hamar fény derült:
“Ô: nem vagyok nagyon dumcsizos kedvemben, bocsi, esetleg majd beszelhetnenk máskor?!
Én: +bocsátva és persze
Ô: nem vagyok bunko….
É: majd akkor Ãrj, ha lesz kedved 1 picit csevegni
Ô: meghalt az apam,az ocsem ma volt pesten azonositani
É: jaj. Részvétem…
Ô: belefulladt a dunaba ;(
É: Nehéz ilyenkor mit mondani…
Ô: Még nem tudjuk mi történt s hogyan.
É: Sajnálom. Most búcsúzok is s ha bármiben tudok segÃteni, Ãrj!”
2, A következő adatlapra bukkantam:
“GyógyÃthatatlan betegségben szenvedek. EgyelÅ‘re nem akadályoz semmiben, élhetném az életemet mint bárki más, akár gyereket is szülhetnék – de tudom, hogy három, legfeljebb négy év múlva már nem biztos, hogy élek. Gyereket ezért nem szÃvesen hagynék örökbe, de ha van férfi, aki vállalja, hogy elÅ‘bb-utóbb elmegyek, és velem töltené a hátralevÅ‘ idÅ‘t, boldog lennék, és hiszem, hogy Å‘t is nagyon boldoggá tudnám tenni. Rövid szerelmünk idején sziporkázó szellemi társa, lelki másik fele, odaadó szeretÅ‘je lennék. Fontos a tartalmas szellemi megértés, lelki összetartozás és a két test eggyéolvadása.
Csak harmickettÅ‘ vagyok, de idÅ‘sebb vagyok a koromnál, úgyhogy 35 és 55 közötti férfit keresek.”
3, Újabb adatlap:
“Meghalt a férjem és itt maradtunk a gyermekeimmel, 2 apró árvával. Nem eltartót és nem apát keresek, hanem egy olyan férfit, aki képes erÅ‘t és kedvet adni az élethez, ami esetleg késÅ‘bb egy komoly kapcsolattá fejlÅ‘dhet. “
Adatlap: 30 éves, 166 cm-s, 55 kg-s lány. Fotó az adatlapján: mindhárom egészalakos, amelyek egy göndör, szôke, hosszú hajú lányt ábrázolnak: teljesen normális testalkat – van cici, gömbölyû fenék, nem nádszál kisasszony, de nem is dagi. Arca – fôleg mert bukok a göndör hajra s az igen feljavÃtja a szememben – kedves, kicsit kislányos. Gondolkodás nélkül Ãrok neki, mégha már van is pár levélke a fiókjában: fájni nem fog, ha nem válaszol, de az esélyt nem hagyhatom ki. Pár nap múlva érkezik is a válasz. PozitÃvan meglep, hogy egyáltalán kaptam. A szokványos ismerkedési körökkel senkit sem szeretnék untatni – hamar eljutottunk a telefonszám cseréig. A beszélgetés 1 semleges hangú, viszonylag kellemes volt.
15 perc puhÃtás után rátérek a lényegre: találkozni kellene. Pest megyei, kocsija van és azzal jön be – de csak egy darabig., mert utálja a székesfôvárosi közlekedési morált. Egye fene – gondoltam magamban – most lovag leszek és érte megyek a város egyik fô bejárata melletti nagy parkolóba, ahol átül hozzám , hogy Ãgy közelÃtsünk meg egy vendéglátóegységet.
Hibát persze elkövettem itt is és nem kérdeztem meg, hogy milyen autóval jön. De ezért már nem volt kedvem visszahÃvni: csak megtalálom! Péntek este 8 óra elÅ‘tt 5 perccel érkeztem meg. Betolattam és vártam. NézelÅ‘dni kezdtem, hátha kiszúrom, ámbátor a sötétben erre túl sok esély nem adódott. Meg akartam várni pontosan a 8-at és akkor megkérdezni, hol van. Miközben tétlenül üldögéltem kiszúrtam, hogy velem szemben egy kis Corsa-ban má várakozik valaki. Arcát nem tudtam a sötét miatt kivenni, tán azt is csak sejtettem, hogy nô, ám nem nagyon valószÃnűsÃtettem, hogy az én prédám lenne, mert igen nagy méretekben gömbölyödött ott a gépjárműn belül, sÅ‘t, mintha még vmi kontyszerûséget is láttam volna feje tetején a hosszú göndör fürtök helyett!
Végre elérkezett a várva várt 8 óra! Telefon kézbe, szám tárcsáz, kicsöng, s hirtelen meglátom: a szemben lévÅ‘ megtermett tulajdonosú kocsiban valami elkezd villogni. Szerényen felmutatja felém a rázkodó mobilját. Leesett állal mászok ki s teszi ugyanezt Å‘ is. “Jobban Ãrva”: teszi ezt Å? is (megérdemli a nagy Å?-t méretei miatt)! Nem akarok túlozni, de alig ismertem rá! Legalább +10 kiló nehezedett rajta, a szép göndör haja helyén valami felnyÃrt, felül vidéki öregasszonyosan rövidre és dauerba vágott “hajköltemény” dÃszelgett. Viaskodott bennem az úriember ill. az átvágott srác: elküldjem a fenébe vagy tegyek úgy mintha mi sem történt volna. Vegyek el az életembÅ‘l 1-2 órát feleslegesen, mert tudom, hogy ezzel nem akarok többet találkozni? Bemutatkoztam. Å? is.
- Akkor hova megyünk? – kérdezte.
- Ó, volt egypár jó ötletem, hogy hova ülhettünk volna be – válaszoltam.
- Ez azt jelenti, hogy nem megyünk?
- EgyenlÅ‘re tűnÅ‘dök, hogy hova tűnt szÅ‘keséged meg a göndörséged, amiket a képeken láthattam… – a testsúlygyarapodásra már nem mertem rátérni.
- Ja, azóta levágattam. Nem mondtam?
- Nem került szóba. De igen eltér a mostani állapot a fényképeken láthatótól.
- Igen.
- Akkor miért azokat a képeket raktad fel?
- Mert ezek tetszenek.
Itt kivágta a biztosÃtékot. Portfóliót akar odafent épÃtgetni vagy ismerkedni szeretne s pasit találni magának? Hogy képzeli az ilyen, hogy ezt valaki lenyeli szó nélkül? Elcseszte az estémet. Dühös lettem.
- Közbejött valami, ne haragudj. Most kaptam egy telefont és mennem kell.
Otthagytam. Püffögjön magában, szidja a férfiakat és az egész internetes társkeresést, meg azt, hogy mennyi tapló pasi található itt. Remélem egy ránccal több gyűrődőtt bele az arcába, hiszen a ráncok emlékeztetik a lelket, hogy hol járt.

… avagy hogyan ne Ãrjunk bejelentkezÅ‘ levelet lányoknak! A rossz példákat folytatom, hátha a hibákon keresztül az arra fogékonyaknak felnyithatom a szemét és egy kis gondolkodásra ösztönözhetem Å‘ket!
