Archive for the Category »Irások «

“Teccik…”

Tetszik, ha ír nekem egy lány. Tetszik, ha van annyi önállóság benne, hogy nem a sült galambot várja, ami egy jó pasi képével és humoros szöveggel jelenik meg a postaládában. Tetszik, hogy vannak elképzelései (reálisakra gondolok, az irreálisakat közös konszenzus alapján senki nem szereti). Tetszik, – hogy nem csak petesejthez hasonlóan lebeg egy légüres térben és várja az ondósejteket, s ha azok nem jönnek, akkor elfonnyadva  kilép a saját kis virtuális terébôl -, hanem elébe megy a dolgoknak.

Olvastam egy lány naplójában, hogy neki elvei vannak: ô nem szólítja meg a fiút, nem ô jelzi neki az érdeklôdését, hanem megvárja, míg a srác megy oda. Ilyen elvek szerint nem írt senkinek egyetlen egy kivételtôl eltekintve! S mivel erre a bejelentkezésére nem kapott választ, máris igazolva látta logikáját és azonnal visszavonult sündisznó állásaiba. Vár. És szenved, mert nem azoktól kap választ, akiktôl szeretne, hanem mindenféle egyébtôl, s minden nap csalódva lép ki a rendszerbôl, mert nem jött el az igazi, a herceg.

(1 másik érdekes kérdéskör lenne kitárgyalni, ebben az esetben, vajh milyen a keresett herceg s s nem véletlenül megint egy elszállt igényû királylányra akadtam, aki csak 1 nagyon pici, szegény és sárkányokkal teli országocskát tud csak a hozományba bedobni, magyarul vidéki, gyermekees, közel a negyvenes éveihez járó anyuka, igen alacsony képzettséggel és életkörülményekkel)

Nem hiszem, hogy a mai felfordult világunkban, – amibôl tulajdonképp kilépünk és testnélküli, csupa 1-es és nulla által képviselt virtuális képviselônk segítségével betrappolunk egy nem is létezô virtuálisba -, ne lenne elvárás, de minimum simán – mindenféle fenntartás nélkül – elfogadható, hogy egy lány vegye fel a kapcsolatot és teszi meg az elsô lépést. Ez itt már nem etikett által irányított cselekedet: nem kurva az a lány, aki kikezd egy pasival. Nem a figyelem felkeltése miatt lesz valaki ribanc, hanem az utána következô “olyan események” miatt!

Ebben a kötegben nincs lehetôség finom és szolíd szemezésre, zsebkendô elejtésére: a társkeresô oldalakon írni kell. (Na jó, van egyenüzenetek küldésére lehetôség – instantnak hívják egyes helyeken -, amelyekkel a rendszergazdák talán ezt a lehetôséget szerették volna megteremteni, ám – ez az én véleményem – inkább csak a fantáziátlan userek használják, akiknek lövésük sincs arról, mit is írhatnának elsôre egy vadidegennek)

S mi rossz történhet? Nem válaszolnak rá. És? Fogsz vele valaha találkozni, esély van rá, hogy felismerjen? Semmi! Tragédia? Dehogy! Oly kevés lány ír a pasiknak, hogy még mindig sokkal nagyobb esélyetek van választ kapni, – kitûnni abból a nagyon kevésbôl -, mint a másik nemnek, a férfiaknak!

S mégha olyan hölgytôl érkezik levelem, aki nem jön be, annak bátorsága, vagánysága és véleményének ôszinte felvállalása elôtt mindenféleképp leveszem a kalapom és egy magamban elmondott “Sok szerencsét a továbbiakhoz!” jókívánsággal – remélem – hozzájárulok, hogy elôbb vagy utóbb ô is megtalálja a párját! Mert tudom és hiszem, hogy mindenkire vár valahol a nagy … :-)

Category: Irások  760 Comments
Feleséget webshopból

Mik is igazából a netes társkeresők? Interaktív boltok, web áruházak.

Regisztrálok, fellépek, megkapom az árukészletrôl a fényképes katalógust, ellenôrzöm a paramétereket, megnézem az árát is (neki milyen elvárásai vannak velem szemben), majd küldöm a levelet.

A randin – miközben a  3 napos visszavásárlási garanciát bármikor érvényesíthetem azzal, hogy felállok és otthagyom – próbálgatom az árut. Tesztelgetem, keresem az adatlapján felsorolt elônyöket és próbálok rálelni egy-egy súlyos, garanciális hibára. A próba – szerencsére  – ingyenes, így nem kell egy súlyos döntést szinte vakon, mindössze az adatlapon felsorolt – néha igen hiányos – infók alapján meghoznom.

Ha minden stimmel, akkor fizetek a pincérnél.

Vigyázok, hogy miközben velem van, ne sérüljön – érzelmileg és fizikailag, mert különben gondjaim lehetnek a leadásánál. Az általam elvárt funkciókat az elsô randin persze nem tudom mind végigpróbálni, de erre még van idôm, miközben a katalógust tovább böngészhetem. Ha idôközben rábukkanok egy – a pénztárcámnak is megfelelô – több extrával rendelkezô partnerjelöltre, akkor az elôzôt  visszaváltom és elhozom cserébe a másikat. Ezt akárhányszor eljátszhatom. Cserébe el kell viselnem – ha nincs elég fedezetem -, hogy az áru maga is lelép és ô maga mondja fel a szerzôdést.

Mûködéséhez szükséges feltételek egy része szerepel a webshop oldalán, másik felét pedig megtudjuk az elsô randin, ahol – kölcsönös érdeklôdés esetén – már el is kezdhetjük installálni saját környezetünkbe ill. megpróbálhatjuk igényei szerint a saját operációs rendszerünk változóit átkalibrálni.

Esélyem van – már a katalógusfotó alapján – is elsô látásra beleszeretni s elhatározni, hogy mindenáron az enyém lesz, de fontos tudni, hogy a társkeresô webshopokban lévô darabok mind egyediek, mindegyik egyedi öntôforma alapján készül – miközben persze pár elég foncsorosra sikerül avagy kifolynak a formából…

Viszont a jobban sikerült darabokra hatalmas az érdeklődés, így nem árt alaposan átgondolni a saját adatlapunkra feltett ajánlatunkat, amely eldönti üzletkötésünk sikerességét! Ha kudarcot vallunk, akkor se keseredjünk el: oly hatalmas a választék, hogy biztosan fogunk magunknak találni másikat! Azonkívül rendszeresen visszakerülnek az oldalra a garanciális időn belül leadott jelöltek, akiknél egy új ajánlattal ismét bekerülhetünk a potenciális vásárlók körébe. De vannak a garanciális időn túl is visszaszármaztatott jelöltek, akik átesve egy érzelmi nagygenerálon ill. alacsonyabbra vett egószintjük segítségével újból hozzáférhetővé válnak, feltéve, ha hajlandóak vagyunk kissé megkopott külsejüket és elvesztett újszerűségük csillogásának hiányát megbocsátani.

Szóval, ajánlom mindenkinek, hogy jelentkezzen fel 1-1 ilyen webshopba, hiszen társadalmunk fogyasztói szemléletét tökéletesen kielégítik ezeken a helyeken és válogasson kedvére, majd vásároljon magának társat: úgy sincs már más lehetőség szerezni magunk mellé valakit! Kicsit átalakítva a 60-as évek hippijeinek jelmondatát: Make business, not love!

Category: Irások  2,517 Comments
Muszáj fizetősnek lenni minden társkereső oldalnak?

1204230_dollar_icon“Nem mondom, hogy legyen fizetős! A felhigulás alatt azt értem, hogy sok a linkeskedő. Lehet régen nem volt ilyen de nekem most ez jött le. Hogy van az, hogy valakinek az adatlapja 3-4 hónap elteltével változik? Egyszer van gyereke egyszer nincs meg ilyen apróságok. Ha fizetősbe menne akkor is hazudozna? Ötvenezerért?” more…

Category: Irások  1,355 Comments
Az a sok hülye netes társkereső!

Egy hozzászólásból idézek:

“Észrevételeim szerint a társkeresőkön az érzelmileg kiégett, alacsonyabb végzettségű, problémákkal kűzködő ( lelki, testsúly, egészségügyi, anyagi, több gyerek, házaséleti, szexuális ) egyének tartózkodnak.
Na meg a munkaidőt jól eltölteni vágyók… szórakozásból.
Elég belépni több rendszerre, levnni a konzekvenciát mindenhol ugyanazok vannak, más-más adatokkal.
Több gyerekes nők, díszelegve tetoválásokkal, bedőlve, kitéve mikkel rendelkeznek, pasik szerszámukat közszemlére téve….
Nők és férfiak egyik randi után a másikat halmozzák…szédítés, magukat szebbnek jobbnak feltüntetés, és hazugság hazugság hátán… Szóval néhány szóban ez a híres magyar internetes társkereső társadalom.
Gyakorlatilag a társkereső rendszerek lényege : szexualitás előtti nonverbális kommunikáció.”

Többször előkerül ez a megállapítás, miszerint a netes társkeresés a bénák, rondák, hülyék, perverzek és a lelki sérültek utolsó mentsvára, ahol nem születhetnek komoly kapcsolatok, mindössze jó nagy dugások abszolválódhatnak! Kíváncsi lennék, hogy ezeket a véleményeket milyen emberek írják:
– akik még soha nem próbálták. Ebben az esetben szomorú – bár erre a szar országban élők moráljára igazán jellemző -, hogy úgy ítélnek el valakiket és valamit, hogy igazából fogalmuk sincs róla, csak valami halvány sejtésük. Ráadásul még bátorságuk és kezdeményezőkézségük sincs, hogy legalább egyszer megnézzék ezt…
– ha már próbálta, de nem sikerült. Az általánosítás sohasem szerencsés. Ha történetesen nem jön össze 1-2-3-sok próbából egyetlen egy komoly kapcsolat sem, az még nem jelenti a rendszer hibáját. Sok saját kudarc után ezt a következtetést vontam le magam is és menekültem innen, ahol az ismeretlenség homályába bújva egyesek még több szemétséget engedhetnek meg maguknak, mint a való életben. Aztán lehiggadva rá kellett jönnöm, hogy én sem vagyok szent tehén, sokszor hibáztam magam is! Kudarcaim fô oka egyértelmûen nem a netes társkeresés rendszere, inkább a saját és a másik fél tapasztalatlanságából adódó hibák, magyarul a szerencsétlenkedésünk. (Ezekrôl olvashatnak a Nekem sem egyszerû sorozatban…)
– már próbálta és sikerült. Akkor miért írna ilyen ökörséget?
A rendszer maga jó és üdvözlöm a lehetőséget, ami a huszonegyedik század hatékony magányoldó megoldása lehet! Sok elidegenedett embernek ad lehetőséget arra, hogy a magánéletével kezdjen valamit, boldog lehessen, – ne csak keseregjen és irigykedjen mások szerencséjén -, és aktívan párt találjon. Ennél pozitívabb mi lehetne? Miért lenne ez a metódus rossz? Ja, kérem: hogy nem tudunk élni vele, mert sokan csak szórakoznak, átvernek másokat?! Hogy egyesek elvadult elvárásokkal, helyes önismeret és önértékelés nélkül vágnak bele? Rengeteg csalódás ér – hasonlóan az élethez – itt is mindenkit, s ezeket a csalódásokat nem lehet elkerülni, mert ez nem a virtualitás velejárója, hanem magáé az életé! Ezért nem a társkereső oldalakat kell szídni és a benne lévő embereket, hanem ezt a büdös szar világot, ahol a fájdalom az élet természetes velejárója!
Itt senki nem ígért azonnali sikert, gomnyomásra és regisztrációra azonnal becsöngető álomnőt vagy álompasit. Érdemes lenne felébredni ebből a hülye álomból, hogy azt hisszük, már nem csak kurvát lehet a netről rendelni, hanem havi 300-1200 Ft-os VIP tagságért életünk párját is és MP3-ban – grátiszként – letöltődik mellé a nagyharang is…
Nem! Dolgozni kell itt is. Ki kell választanunk a sok hülyének tûnô, számunkra értéktelen ember közül azt az egyet: nem lesz könnyebb, nem lesz rövidebb, de esélyünk talán nagyobb megtalálására, mint a való életben. Hajrá!

Női gömbölyűségi együttható

Jártomban-keltemben sok időm jut arra, hogy nézegessem a nőket, hisz ennél jobb szórakozás amúgy sincs – kivéve, ha hivatalos nőnemű partnerrel vagyok, mert akkor ez tragikus hatással jár a magánéletem békéjére.
Megfigyeltem, hogy az átlagos nők közül – nem az elhízottakra és nem az anorexiásakra gondolok -, akik nagy és kerek mellel rendelkeznek, azoknak bizony lapos a feneke. Akik kerek fenékkel és csípővel rendelkeznek, azoknak kicsi mellük van. S azok, akik sportosak és kerek a fenekük, combjuk, és szinte mindenük az izmoktól, azoknak szintén kicsi a mellük. E megfigyelés-sorozat késztetett arra, hogy statisztikai és kísérleti módszerek segítségével megvizsgálva e jelenséget igazi tudományos magyarázatot találjak rá. Szorgos kutatómunkával, amelyek dandárját vizuálisan végeztem éjszakai szórakozóhelyeken és edzőtermekben a következő felfedezést tettem:

Úgy vettem észre, hogy minden nő azonos mennyiségű kerekséggel születik. Nevezzük el ezt G(ömbölyűségi) E(gyütt)H(ató)nak, vagyis GEH-nek. Értékét vegyük 1-nek. E kerekségi együttható értéke oszlik el a kamaszkor után minden nőn. A testrészek levonják maguknak a saját jussukat, de összegük minden esetben kiadja az 1-et.
A nagy és kerek cici úgy tűnik, hogy legerősebbként igen nagy százalékot tesz magáévá konkurálva a fenékkel. Mindkettő gömbölyűségének esetén az együttható értéke már túllépheti az egyet: ilyet látva gyanakodnunk kell a mesterséges beavatkozásra!

A gömbölyűségi együtthatót nem szabad keverni a test ZSírosodási Együtthatójával, amely sokszor látványban hasonló eredményt produkál, de mégis más jelenség és más a kiváltó oka is! (Strandokon igen könnyen – még egy kezdő GEH tudós számára is könnyen – megkülönböztethető a ZSE és a GEH által produkált kerek formák!) Tehát a duci lányok esetében a látványból ki kell vonni a gömbölyű felületeknél a zsírtúltengést és a megbecsült normál alakból kiindulva máris igazolhatóvá válik a GEH szabályrendszere.

Szintén felborulni látszik a GEH a vékony lányoknál is: ebben az esetben a duci lányoknál végrehajtott egyszerűsítő ill. abszolút általános alakra hozó művelet riverzét kell abszolválnunk, magyarul a hiányos területekre fel kell helyeznünk az átlagos magyar nő normál testsúlya és a delikvens testsúlyának különbségét, méghozzá arányosan! Az így kapott átlagos, ám mégis elég konkrét hölgyön elvégzett gömbölyűségi vizsgálat után pedig ismételten igazolva fogjuk látni a GEH szabályrendszerét:
– nagy és gömbölyű cicik esetén az átlagnál laposabb a fenék
– homokóra alkat és kerek popsi esetén kicsik a mellek
– a nem nagy, de tökéletes formájú cicik esetében szintén a fenék alakja károsul
– tökéletesen kerekded fenekeknél (lásd J Lopez) a mellek értékéből ill. nagyságából vonódik el e GEH érték!

GEH mindig egyenlő 1
GEH = cici+fenék+csípő+combok

Várom a kedves olvasók élményeit, írásait, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu címen!

Category: Irások  3,089 Comments
Paraméterkönyv

Sokat hallhattunk régebben a zűrős BKV és a fővárosi önkormányzat nyilatkozataiból egy bizonyos paraméterkönyvről. Ez leírja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a BKV köteles teljesíteni, összefoglalja azokat a minimumokat, amik nélkül nem kapja meg az állami támogatást: benne van minden, a járatsűrűségtől kezdve a szolgáltatási területen át a szolgáltatási időszakig.

Párkeresési időszakunkon elején mindenki kinyit egy paraméterkönyvet. Szűz lapokkal, szinte még üresen, hisz akkor még oly kevés elvárásunk van: annyi csak, hogy szeressenek, hogy legyen mellettünk valaki. Aztán folyamatosan tapasztalunk kapcsolatról kapcsolatra, s úgy írjuk tele ezen lapokat elvárásainkkal és az utált tulajdonságokkal. Minden megélt-átélt jót szeretnénk viszontlátni következő partnerünkben, miközben a rosszakat szeretnénk elkerülni. S túl az ötödik, tízedik, huszadik kapcsolaton már az udvarlás elején, az udvarlási időszak első hónapjaiban keressük és végigveszük ezeket.
Fiatalságunk kezdetén könnyű párra találni, s egyre nehezebb időskorban: feljebb és feljebb akarunk lépdelni, egyre jobbat, szebbet szeretnénk – a paraméterkönyvnek megfelelőt. Vagy talán nem jobbat, csak konkrétabbat: a vágy képe egyre élesebbé válik és ehhez hasonlítót szeretnénk kihalászni a nagy zűrzavarból. Szerencsénk van, ha megtaláljuk, de nekünk is passzolnunk kell az általa felállított árnyékképbe, különben felborul a szépnek induló kapcsolat. Nem akarok túl pesszimistának tűnni, de azt állítom, hogy 18 évesen minden második korombeli lány “bejött”, tizenakárhány évvel később már csak minden 100. lobbant lángra bennem valamit. Ha ugyanezt az arányt veszük számításba a másik oldalon is, akkor tulajdonképp 1:10 000-hez az esélyem megtalálni manapság a párom. Matematika tanárom mondta a valószínűségszámítás oktatása közben, hogy ez azt jelenti, hogy lehet, elsőre kihúzom a piros pontos golyót Tibi bácsi zsákjából, de ha nincs szerencsém, akkor csak a tízezredikre találom meg!
No, eleddig a saját reszortomat és aránypáromat letudtam: sikerült két darab piros pontos golyót kikapnom, csak “rosszat kívántam”. Pár lánynak én lehettem volna a piros pontos golyó, de ott meg az érzelmeim nem akartak kimászni tüskés vackukból.
Mindenesetre várok tovább az igazira: itt ülök a nézőtéren és tapsolok, hátha végre megérkezik az én kívánságom is…

Várom az olvasók leveleit, élménybeszámolóit a tarskeresoblog@freemail.hu címen!

Netes ismerkedés = Dating highway

Apámmal beszélgettem most hétvégén errôl az ismerkedési mizzériákról s beszélgetésünk közben felbukkant egy nagyon érdekes gondolat. A társkereső oldalakon történő partnerkeresés nagyon hasonlít az utazáshoz: van egy célunk, ahová el akarunk jutni (stabil és boldog kapcsolat), miközben szeretnénk látni, felfedezni és tapasztalni, amit csak lehet, hogy élményekkel telve és elégedetten térhessünk haza (megállapodva szerelmünk mellett, akiről tudjuk, hogy a legjobb nekünk).
Viszont a neten ismerkedni – ellentétben a való élettel – gyorsabb, lényegretörőbb. Itt – mint mondjuk egy iskolában vagy munkahelyen avagy baráti társaságban –  nincs idő megismerni a másikat. Pár cím, jelző, mondat és fotó lapján kell meghozni a döntést: érdekel vagy sem, adok esélyt vagy sem.  Száguldunk az adatlapok közt, ugyanúgy, ahogy az autópályán szoktunk és csekély, szinte semmitmondó infók alapján dönthetünk.
Ha igazán szeretnénk megismerni, látni és érezni egy tájat, országot, kultúrát, le kell térnünk az autópályáról, mert átszáguldva rajta mindössze távoli, nagyon felületes képünk lesz róla. Felületes információk alapján kell döntést hoznunk, egy felbukkanó templomtorony, egy érdekes hegy, egy érdekes útikönyv utalás alapján kamyarodunk le vagy megyünk tovább…
Keresés után ezernyi adatlap kerül elém, s rohanó világban nincs idôm elolvasni részletesen mindegyiket. Egy-egy elejtett szó, izgalmas idézet, jó fotó megállít egy pillanatra és elgondolkoztat: érdemes írnom vagy sem? Hét másodperc – csak hogy egy népszerű dal refrénjével éljek -, ennyi jut mindenkire. Döntök, hogy írok vagy sem. Ez a hét másodperc meghatározhatja egész további életemet – talán az egyik legfontosabb döntésemmé fog válni – mégis oly kis hangsúlyt kap. S ha eldöntöttem ismét rálépek a gázpedálra s hajtok tovább…

Category: Irások  1,138 Comments
Lányok ne beszéljetek egyszerre!

Valami van. Valami földöntúli, transzcendens összefonódás minden nő közt, valami eltéphetetlen és egyúttal láthatatlan fonál, amely összeköti mindegyiket, de legalábbis az egymáshoz bármilyen módon közel lévőket (fizikai, szellemi, hobbi vagy érdeklődés) és közös cselekvésre motíválja őket.
Ez néha kimerül a pisilésben, de sokszor megesik egy kevésbé irányítható és tudatos cselekvésben is, a menstruációban. Itt lehet valami érdekes és kutatásra érdemes téma!
Sőt, mióta a neten vagyok azt is megfigyeltem, hogy vannak unalmas, lyukas időszakok, amikor hiába küzdök csak nem kapok válaszokat, míg egy héttel később löketszerűen ír nekem mindenki, még olyan is, akinél egyáltalán nem jelentkeztem be!
Úgy tűnik egyszerre támad fel bennük a vágy egy kapcsolatra s egyszerre feledkeznek el róla, avagy unják meg. Egyszerre lépnek fel a netre, s lesznek undokak avagy nyitottak és kezdeményezők. Egyszerre ered meg a nyelvük…
Vajon ez a szexben is így történhet? Szegény szultánokat sajnálom, milyen zűrős, munkás, kimerítő időszak lehetett az életükben, amikor háremük összezárt nőtagjai egyszerre vonultak el a piros betűs napokon, majd ugyanakkor tértek vissza kiéhezve egy kis gyengédségre. ?llamügyek valószínűleg azokban az időkben kissé hanyagolva lehettek – talán így menekült meg Eger vára is: szegény vezír nem ért rá megfelelő ostrom stratégiát kidolgozni, mert őt ostromolták háremhölgyei!
Hasonlóan szoktam én is elvérezni: mivel nem írnak a lányok, így rálépek a gázpedálra és szórom a bemutatkozásokat. Aztán egy nap felébredek, fogat mosok, majd fellépek (avagy lehet ez fordítva is: utoljára ébredek fel) és ott vannak mind a postafiókomban, onnan mosolyognak rám sok-sok kedves üzenet formájában: a sok elektrontól szét akar robbani a gépem…
Serényen próbálok válaszolni nekik miközben elfüstöl pár billentyűzet a kezem alatt, de mihelyst végre a tettek mezejére léphetnénk – snitt – és eltűnik mind megint! Se telcsiszám, se MSN, se semmi csak nagy üresen kongó postaláda és sok-sok kihűlt üzenet…
Hova bújtok ilyenkor lányok? Vau, csak egyszer leljek rá a rejtekhelyeitekre! :-)

Category: Irások  1,558 Comments
Netes szerelem egyenlete

Felhigult a netes társkeresés: rengeteg a versenytárs, a kamu és idióta adatlapok tömege, a mennyiség miatt nőnek mindkét oldalon az igények és az egyre növekvő negatív megítélés miatt, ha valaki biztos sikert szeretne elérni, akkor végig kell gondolnia a lent ismertetett egyenletet. Nem a mennyiséget próbálom a minőség elé helyezni s bebizonyítani, hogy a géppuskaszerűen szétszórt üzenetekkel lehet igazi esélyünk, hanem véve egy átlagos személyt (átlagos adatlappal és szöveggel/képpel) vajh mennyi munkával van – szerencse nélkül – matematikai lehetősége rálelnie az igazira. S nem lövöm le a poént, ha elárulom: igen kicsi. S ezzel még véletlenül sem a kedvet szeretném elvenni ettől az ismerkedési módtól, csak felhívni a figyelmet arra, hogy nem szabad leállni az első kudarcok után, hanem folytatni kitartóan – mint az élet egyéb más dolgaiban itt sincs igazi siker kemény munka nélkül!

Az igazi megtalálásának levezetése a valószínűségszámítás matematikai szabályainak abszolút figyelmen kívül hagyásával:

Induljunk ki 100 szétküldött levélből
Ha már a felüknek tetszik a szöveg (s most elég optimista voltam), akkor rá is néznek az adatlapunkra.
Marad: 50

Megszemlélik a fényképünket, elolvassák a bemutatkozásunkat, s (továbbra is átlagos személyt, szöveget, fotókat alapul véve és optimistán gondolva) harmaduknak leszünk szimpatikusak, tehát 15-en válaszolnak. (A maradék 5-öt vehetjük a kamuregek és alvó regeknek!)
Marad: 15

E 15 levélre válaszolunk, amely ismét egy újabb nagy szűrő, ennek stilusa, továbbgombolyíthatósága, a benne lévő kérdések és válaszok ismét leszelektálják a felét. Marad: 8

A további levelezgetés során – mivel potenciális ellenfeleinkről sem feledkezhetünk el – ismét megcsappan a kitartó levelezők száma, hiszen megismerkednek másokkal. De akár elkövethetünk hibát mi is, ami ellenszenvessé tesz. Sőt, akár kiakadhat egyéb más userek hülyeségein és törli magát. Ismét -25%
Marad: 6

Eljön végre a telefonos beszélgetés ideje, telcsiszám csere. Itt is – megijedve a komolyabb lépéstől és annak következményeitől – egyhatoduk távozik.
Marad: 5

A randin megjelenők közül ellenszenves, csúnya, hülye, beképzelt, lelkibeteg avagy számukra mi ugyanezek – 60%, tehát távozik 3.
Marad: 2

E kettő közül menet közben előbb vagy utóbb az egyik elbukik, mert nem érezzük meg (avagy fordítva) a nagy szerelmet, nem jön a nagy érzés vagy csak menet közben derül ki róla, hogy valahogy mégsem hozza elvárásainkat. Mínusz 1.
Marad 1

Mert csak egy maradhat: az igazi.

Category: Irások  889 Comments
Mi végre keresünk?

Mi a frász értelme van ennek az egész párkeresősdinek? Mi a franc az a szerelem? Minek csinálja ezt minden ember és próbál meg magának valami társat szerezni – kvázi úgy egész életre -, amikor oly sok szenvedés, szakítás, konfliktus jár vele és a szinte biztos kudarc: csak idő kérdése és szétpukkan majd minden házasság, komolynak szánt kapcsolat, igaz szerelem.

more…

Category: Irások  97 Comments
Halál és a netes társkeresés


1, Kezdeményezek a társkereső oldalon, jön is rá a válasz. Egy 30-as éveinek közepén járó hölgy, aki saját bevallása alapján csinos, a fényképe csak egy arckép, ami igazolja is ezt az állítását.
Gyors levélváltás és lényegretörő válasz: nem a levelezés híve és azonnal megadta a skype címét. Még aznap este rákerestem, megtaláltam és beszédbe elegyedtem vele.
Az ilyenkor bevett udvariassági körök is elég nyögvenyelôsen mentek, aminek az okára nagyon hamar fény derült:
“Ô: nem vagyok nagyon dumcsizos kedvemben, bocsi, esetleg majd beszelhetnenk máskor?!
Én: +bocsátva és persze
Ô: nem vagyok bunko….
É: majd akkor írj, ha lesz kedved 1 picit csevegni
Ô: meghalt az apam,az ocsem ma volt pesten azonositani
É: jaj. Részvétem…
Ô: belefulladt a dunaba ;(
É: Nehéz ilyenkor mit mondani…
Ô: Még nem tudjuk mi történt s hogyan.
É: Sajnálom. Most búcsúzok is s ha bármiben tudok segíteni, írj!”

2, A következő adatlapra bukkantam:
“Gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. Egyelőre nem akadályoz semmiben, élhetném az életemet mint bárki más, akár gyereket is szülhetnék – de tudom, hogy három, legfeljebb négy év múlva már nem biztos, hogy élek. Gyereket ezért nem szívesen hagynék örökbe, de ha van férfi, aki vállalja, hogy előbb-utóbb elmegyek, és velem töltené a hátralevő időt, boldog lennék, és hiszem, hogy őt is nagyon boldoggá tudnám tenni. Rövid szerelmünk idején sziporkázó szellemi társa, lelki másik fele, odaadó szeretője lennék. Fontos a tartalmas szellemi megértés, lelki összetartozás és a két test eggyéolvadása.
Csak harmickettő vagyok, de idősebb vagyok a koromnál, úgyhogy 35 és 55 közötti férfit keresek.”

3, Újabb adatlap:
“Meghalt a férjem és itt maradtunk a gyermekeimmel, 2 apró árvával. Nem eltartót és nem apát keresek, hanem egy olyan férfit, aki képes erőt és kedvet adni az élethez, ami esetleg később egy komoly kapcsolattá fejlődhet. “

Category: Irások  2,236 Comments