Tetszik, ha ír nekem egy lány.

Olvastam egy lány naplójában, hogy neki elvei vannak: ô nem szólítja meg a fiút, nem ô jelzi neki az érdeklôdését, hanem megvárja, míg a srác megy oda. Ilyen elvek szerint nem írt senkinek egyetlen egy kivételtôl eltekintve! S mivel erre a bejelentkezésére nem kapott választ, máris igazolva látta logikáját és azonnal visszavonult sündisznó állásaiba. Vár. És szenved, mert nem azoktól kap választ, akiktôl szeretne, hanem mindenféle egyébtôl, s minden nap csalódva lép ki a rendszerbôl, mert nem jött el az igazi, a herceg.

(1 másik érdekes kérdéskör lenne kitárgyalni, ebben az esetben, vajh milyen a keresett herceg s s nem véletlenül megint egy elszállt igényû királylányra akadtam, aki csak 1 nagyon pici, szegény és sárkányokkal teli országocskát tud csak a hozományba bedobni, magyarul vidéki, gyermekees, közel a negyvenes éveihez járó anyuka, igen alacsony képzettséggel és életkörülményekkel)

Nem hiszem, hogy a mai felfordult világunkban, – amibôl tulajdonképp kilépünk és testnélküli, csupa 1-es és nulla által képviselt virtuális képviselônk segítségével betrappolunk egy nem is létezô virtuálisba -, ne lenne elvárás, de minimum simán – mindenféle fenntartás nélkül – elfogadható, hogy egy lány vegye fel a kapcsolatot és teszi meg az elsô lépést. Ez itt már nem etikett által irányított cselekedet: nem kurva az a lány, aki kikezd egy pasival. Nem a figyelem felkeltése miatt lesz valaki ribanc, hanem az utána következô “olyan események” miatt!

Ebben a kötegben nincs lehetôség finom és szolíd szemezésre, zsebkendô elejtésére: a társkeresô oldalakon írni kell. (Na jó, van egyenüzenetek küldésére lehetôség – instantnak hívják egyes helyeken -, amelyekkel a rendszergazdák talán ezt a lehetôséget szerették volna megteremteni, ám – ez az én véleményem – inkább csak a fantáziátlan userek használják, akiknek lövésük sincs arról, mit is írhatnának elsôre egy vadidegennek)

S mi rossz történhet? Nem válaszolnak rá. És? Fogsz vele valaha találkozni, esély van rá, hogy felismerjen? Semmi! Tragédia? Dehogy! Oly kevés lány ír a pasiknak, hogy még mindig sokkal nagyobb esélyetek van választ kapni, – kitûnni abból a nagyon kevésbôl -, mint a másik nemnek, a férfiaknak!

S mégha olyan hölgytôl érkezik levelem, aki nem jön be, annak bátorsága, vagánysága és véleményének ôszinte felvállalása elôtt mindenféleképp leveszem a kalapom és egy magamban elmondott “Sok szerencsét a továbbiakhoz!” jókívánsággal – remélem – hozzájárulok, hogy elôbb vagy utóbb ô is megtalálja a párját! Mert tudom és hiszem, hogy mindenkire vár valahol a nagy … :-)

Mik is igazából a netes társkeresők? Interaktív boltok, web áruházak.

Regisztrálok, fellépek, megkapom az árukészletrôl a fényképes katalógust, ellenôrzöm a paramétereket, megnézem az árát is (neki milyen elvárásai vannak velem szemben), majd küldöm a levelet.

A randin – miközben a  3 napos visszavásárlási garanciát bármikor érvényesíthetem azzal, hogy felállok és otthagyom – próbálgatom az árut. Tesztelgetem, keresem az adatlapján felsorolt elônyöket és próbálok rálelni egy-egy súlyos, garanciális hibára. A próba – szerencsére  – ingyenes, így nem kell egy súlyos döntést szinte vakon, mindössze az adatlapon felsorolt – néha igen hiányos – infók alapján meghoznom.

Ha minden stimmel, akkor fizetek a pincérnél.

Vigyázok, hogy miközben velem van, ne sérüljön – érzelmileg és fizikailag, mert különben gondjaim lehetnek a leadásánál. Az általam elvárt funkciókat az elsô randin persze nem tudom mind végigpróbálni, de erre még van idôm, miközben a katalógust tovább böngészhetem. Ha idôközben rábukkanok egy – a pénztárcámnak is megfelelô – több extrával rendelkezô partnerjelöltre, akkor az elôzôt  visszaváltom és elhozom cserébe a másikat. Ezt akárhányszor eljátszhatom. Cserébe el kell viselnem – ha nincs elég fedezetem -, hogy az áru maga is lelép és ô maga mondja fel a szerzôdést.

Mûködéséhez szükséges feltételek egy része szerepel a webshop oldalán, másik felét pedig megtudjuk az elsô randin, ahol – kölcsönös érdeklôdés esetén – már el is kezdhetjük installálni saját környezetünkbe ill. megpróbálhatjuk igényei szerint a saját operációs rendszerünk változóit átkalibrálni.

Esélyem van – már a katalógusfotó alapján – is elsô látásra beleszeretni s elhatározni, hogy mindenáron az enyém lesz, de fontos tudni, hogy a társkeresô webshopokban lévô darabok mind egyediek, mindegyik egyedi öntôforma alapján készül – miközben persze pár elég foncsorosra sikerül avagy kifolynak a formából…

Viszont a jobban sikerült darabokra hatalmas az érdeklődés, így nem árt alaposan átgondolni a saját adatlapunkra feltett ajánlatunkat, amely eldönti üzletkötésünk sikerességét! Ha kudarcot vallunk, akkor se keseredjünk el: oly hatalmas a választék, hogy biztosan fogunk magunknak találni másikat! Azonkívül rendszeresen visszakerülnek az oldalra a garanciális időn belül leadott jelöltek, akiknél egy új ajánlattal ismét bekerülhetünk a potenciális vásárlók körébe. De vannak a garanciális időn túl is visszaszármaztatott jelöltek, akik átesve egy érzelmi nagygenerálon ill. alacsonyabbra vett egószintjük segítségével újból hozzáférhetővé válnak, feltéve, ha hajlandóak vagyunk kissé megkopott külsejüket és elvesztett újszerűségük csillogásának hiányát megbocsátani.

Szóval, ajánlom mindenkinek, hogy jelentkezzen fel 1-1 ilyen webshopba, hiszen társadalmunk fogyasztói szemléletét tökéletesen kielégítik ezeken a helyeken és válogasson kedvére, majd vásároljon magának társat: úgy sincs már más lehetőség szerezni magunk mellé valakit! Kicsit átalakítva a 60-as évek hippijeinek jelmondatát: Make business, not love!

“Nem mondom, hogy legyen fizetÅ‘s! A felhigulás alatt azt értem, hogy sok a linkeskedÅ‘. Lehet régen nem volt ilyen de nekem most ez jött le. Hogy van az, hogy valakinek az adatlapja 3-4 hónap elteltével változik? Egyszer van gyereke egyszer nincs meg ilyen apróságok. Ha fizetÅ‘sbe menne akkor is hazudozna? Ötvenezerért?”

Van egyáltalán bármiféle elÅ‘nye a fizetÅ‘s oldalaknak a userek számára? Személyes tapasztalatom szerint manapság sok felesleges csalódástól menthet meg minket, ha 1 párkeresÅ‘ oldal nem ingyenes. Sajnos rengeteg szörnylelkű egyed mászkál köztünk, akik nem fogják fel – kivéve, amikor velük játszák el ezt a szívatás-fajtát -, hogy milyen károkat és kínokat tudnak okozni ártatlannak hitt játékukkal. Ã?m olcsó szórakozásukat talán nem folytatják, ha mindezért már fizetniük is kell! Persze ez sem zárja ki teljesen a kamu adatlapok lehetÅ‘ségét és az idétlen ürgék oktalan levelezését, ám biztosan minimálisra csökkenti! S ebbÅ‘l az oldalak tulajdonosai hasznot is húznak? Reméljük, hogy profitjukat visszaforgatják és a fejlesztéseikkel a mi keresésünket – virtuális társkeresÅ‘két – teszik kényelmesebbé. (Itt ragadom meg az alkalmat és köszönöm meg a sok használható ötletet a múltkori postra! Ha esetleg idÅ‘közben még eszébe jut bármi használható fejlesztési ötlet a kedves olvasónak, akkor azokat várom itt avagy a mailcímemre!)
Érdemes egyébként kipécézni 1 teljesen ingyenes oldalt és beregisztrálva kipróbálni! (nem fogok most konkrét címeket adni, de a tarskereses.lap.hu-n van ezernyi link!) Nekem ott még a levelezés sem jött össze! Miért? Mert több mint a fele kamu. A másik fele meg 1 reménytelennek érzett pillanatában felregisztrált ide – jobb híján és kockázatmentesen – majd 2 nap után el is felejtette. Nem tett bele semmit, nem hozott érte áldozatot, nem gondolta át: így nem volt fék, s máris bekattant a próba-cseresznye effektus.

Csalódások a fizetÅ‘s oldalakon, a fizetÅ‘s tagokkal is megesnek, de merÅ‘ben más okokból. A felesleges levelezések, – amelyek reménykeltÅ‘ kezdet után hirtelen félbeszakadnak, mert a másik fél (kimondva-kimondatlanul) megtalálta párját vagy egy hülye félmondaton besértÅ‘dött avagy beesett a képbe egy igazán nagyherceg/királykisasszony -, dühítÅ‘ek. A felesleges randik, – amelyeken kiderül, hogy milyen ronda/büdös/fantáziátlan/rosszízlésû/unalmas/humortalan/elhanyagolt/eccerû/sóher/szürke -, elkeserítÅ‘ek. Ezeket semmilyen rendszer sem tudja egyenlôre kiküszöbölni. A csalódás sajnos kódolt, elkerülhetetlen ebben az “üzletágban”…

Ã?m van egy jó hírem is! Aki vágyik egy komoly, igazi, hétköznapi, hűséggel teljes kapcsolatra, az megtalálhatja! Ezernyi példa mutatja, hogy működik. Nem üzletszerűen – fizetek és máris távozhatok az ideális párral -, hanem munkásan, szenvedésekkel és csalódásokkal, érdekes és rettentÅ‘ és humoros és felemelÅ‘ pillanatokkal, kósza szexuális kalandokkal, örömmel és bánattal, önbizalom növelÅ‘ és romboló kijelentésekkel, feleslegesen kidobott pénzzel és órákkal, de ha valaki nem adja fel, akkor az út végén ott áll az Å?!

Lehet, hogy menet közben rájövünk, más módon is lehet társat keresni és találni, lehet, hogy be is esik, de mint egy esélyes szálat érdemes itt is jelen lenni ugyanúgy, ahogy érdemes lemenni 1-1 szórakozóhelyre is, hátha épp melletünk fog táncolni Å?! Egyetlen dolgot véssünk az eszünkbe: vannak játékszabályok, amiket magunk miatt kell betartani. Ha a blogban már taglalt átfésült helyesírású és stilizált egyéni és ránk jellemzÅ‘ bemutatkozó szövegek és válogatott, minÅ‘ségi fotók szerepelnek, ha betartjuk a levelezés módját, ha pár randiszabályt is követünk, akkor rengeteg bosszúságtól megkíméljük magunkat! Az adatlap a saját reklámunk. Jó reklám nélkül pedig manapság nem működik semmi. Ne vegyük félvállról ezeket, mert megtérül. Ha pedig rászántuk magunkat a kapcsolatfelvételre, akkor lehetÅ‘leg a VIP tagokból válogassunk, mert azok biztosan nem kamuk és pénzt beleölve ebbe projectbe, valóban komolyan gondolják a társkeresést.

Várom élményeiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Többször előkerül ez a megállapítás, miszerint a netes társkeresés a bénák, rondák, hülyék, perverzek és a lelki sérültek utolsó mentsvára, ahol nem születhetnek komoly kapcsolatok, mindössze jó nagy dugások abszolválódhatnak! Kíváncsi lennék, hogy ezeket a véleményeket milyen emberek írják:
- akik még soha nem próbálták. Ebben az esetben szomorú – bár erre a szar országban élÅ‘k moráljára igazán jellemzÅ‘ -, hogy úgy ítélnek el valakiket és valamit, hogy igazából fogalmuk sincs róla, csak valami halvány sejtésük. Ráadásul még bátorságuk és kezdeményezÅ‘kézségük sincs, hogy legalább egyszer megnézzék ezt…
- ha már próbálta, de nem sikerült. Az általánosítás sohasem szerencsés. Ha történetesen nem jön össze 1-2-3-sok próbából egyetlen egy komoly kapcsolat sem, az még nem jelenti a rendszer hibáját. Sok saját kudarc után ezt a következtetést vontam le magam is és menekültem innen, ahol az ismeretlenség homályába bújva egyesek még több szemétséget engedhetnek meg maguknak, mint a való életben. Aztán lehiggadva rá kellett jönnöm, hogy én sem vagyok szent tehén, sokszor hibáztam magam is! Kudarcaim fô oka egyértelmûen nem a netes társkeresés rendszere, inkább a saját és a másik fél tapasztalatlanságából adódó hibák, magyarul a szerencsétlenkedésünk. (Ezekrôl olvashatnak a Nekem sem egyszerû sorozatban…)
- már próbálta és sikerült. Akkor miért írna ilyen ökörséget?
A rendszer maga jó és üdvözlöm a lehetÅ‘séget, ami a huszonegyedik század hatékony magányoldó megoldása lehet! Sok elidegenedett embernek ad lehetÅ‘séget arra, hogy a magánéletével kezdjen valamit, boldog lehessen, – ne csak keseregjen és irigykedjen mások szerencséjén -, és aktívan párt találjon. Ennél pozitívabb mi lehetne? Miért lenne ez a metódus rossz? Ja, kérem: hogy nem tudunk élni vele, mert sokan csak szórakoznak, átvernek másokat?! Hogy egyesek elvadult elvárásokkal, helyes önismeret és önértékelés nélkül vágnak bele? Rengeteg csalódás ér – hasonlóan az élethez – itt is mindenkit, s ezeket a csalódásokat nem lehet elkerülni, mert ez nem a virtualitás velejárója, hanem magáé az életé! Ezért nem a társkeresÅ‘ oldalakat kell szídni és a benne lévÅ‘ embereket, hanem ezt a büdös szar világot, ahol a fájdalom az élet természetes velejárója!
Itt senki nem ígért azonnali sikert, gomnyomásra és regisztrációra azonnal becsöngetÅ‘ álomnÅ‘t vagy álompasit. Érdemes lenne felébredni ebbÅ‘l a hülye álomból, hogy azt hisszük, már nem csak kurvát lehet a netrÅ‘l rendelni, hanem havi 300-1200 Ft-os VIP tagságért életünk párját is és MP3-ban – grátiszként – letöltÅ‘dik mellé a nagyharang is…
Nem! Dolgozni kell itt is. Ki kell választanunk a sok hülyének tûnô, számunkra értéktelen ember közül azt az egyet: nem lesz könnyebb, nem lesz rövidebb, de esélyünk talán nagyobb megtalálására, mint a való életben. Hajrá!

Úgy vettem észre, hogy minden nő azonos mennyiségű kerekséggel születik. Nevezzük el ezt G(ömbölyűségi) E(gyütt)H(ató)nak, vagyis GEH-nek. Értékét vegyük 1-nek. E kerekségi együttható értéke oszlik el a kamaszkor után minden nőn. A testrészek levonják maguknak a saját jussukat, de összegük minden esetben kiadja az 1-et.
A nagy és kerek cici úgy tűnik, hogy legerősebbként igen nagy százalékot tesz magáévá konkurálva a fenékkel. Mindkettő gömbölyűségének esetén az együttható értéke már túllépheti az egyet: ilyet látva gyanakodnunk kell a mesterséges beavatkozásra!

A gömbölyűségi együtthatót nem szabad keverni a test ZSírosodási Együtthatójával, amely sokszor látványban hasonló eredményt produkál, de mégis más jelenség és más a kiváltó oka is! (Strandokon igen könnyen – még egy kezdÅ‘ GEH tudós számára is könnyen – megkülönböztethetÅ‘ a ZSE és a GEH által produkált kerek formák!) Tehát a duci lányok esetében a látványból ki kell vonni a gömbölyű felületeknél a zsírtúltengést és a megbecsült normál alakból kiindulva máris igazolhatóvá válik a GEH szabályrendszere.

Szintén felborulni látszik a GEH a vékony lányoknál is: ebben az esetben a duci lányoknál végrehajtott egyszerűsítő ill. abszolút általános alakra hozó művelet riverzét kell abszolválnunk, magyarul a hiányos területekre fel kell helyeznünk az átlagos magyar nő normál testsúlya és a delikvens testsúlyának különbségét, méghozzá arányosan! Az így kapott átlagos, ám mégis elég konkrét hölgyön elvégzett gömbölyűségi vizsgálat után pedig ismételten igazolva fogjuk látni a GEH szabályrendszerét:
- nagy és gömbölyű cicik esetén az átlagnál laposabb a fenék
- homokóra alkat és kerek popsi esetén kicsik a mellek
- a nem nagy, de tökéletes formájú cicik esetében szintén a fenék alakja károsul
- tökéletesen kerekded fenekeknél (lásd J Lopez) a mellek értékéből ill. nagyságából vonódik el e GEH érték!

GEH mindig egyenlő 1
GEH = cici+fenék+csípő+combok

Várom a kedves olvasók élményeit, írásait, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu címen!

Párkeresési időszakunkon elején mindenki kinyit egy paraméterkönyvet. Szűz lapokkal, szinte még üresen, hisz akkor még oly kevés elvárásunk van: annyi csak, hogy szeressenek, hogy legyen mellettünk valaki. Aztán folyamatosan tapasztalunk kapcsolatról kapcsolatra, s úgy írjuk tele ezen lapokat elvárásainkkal és az utált tulajdonságokkal. Minden megélt-átélt jót szeretnénk viszontlátni következő partnerünkben, miközben a rosszakat szeretnénk elkerülni. S túl az ötödik, tízedik, huszadik kapcsolaton már az udvarlás elején, az udvarlási időszak első hónapjaiban keressük és végigveszük ezeket.
Fiatalságunk kezdetén könnyű párra találni, s egyre nehezebb idÅ‘skorban: feljebb és feljebb akarunk lépdelni, egyre jobbat, szebbet szeretnénk – a paraméterkönyvnek megfelelÅ‘t. Vagy talán nem jobbat, csak konkrétabbat: a vágy képe egyre élesebbé válik és ehhez hasonlítót szeretnénk kihalászni a nagy zűrzavarból. Szerencsénk van, ha megtaláljuk, de nekünk is passzolnunk kell az általa felállított árnyékképbe, különben felborul a szépnek induló kapcsolat. Nem akarok túl pesszimistának tűnni, de azt állítom, hogy 18 évesen minden második korombeli lány “bejött”, tizenakárhány évvel késÅ‘bb már csak minden 100. lobbant lángra bennem valamit. Ha ugyanezt az arányt veszük számításba a másik oldalon is, akkor tulajdonképp 1:10 000-hez az esélyem megtalálni manapság a párom. Matematika tanárom mondta a valószínűségszámítás oktatása közben, hogy ez azt jelenti, hogy lehet, elsÅ‘re kihúzom a piros pontos golyót Tibi bácsi zsákjából, de ha nincs szerencsém, akkor csak a tízezredikre találom meg!
No, eleddig a saját reszortomat és aránypáromat letudtam: sikerült két darab piros pontos golyót kikapnom, csak “rosszat kívántam”. Pár lánynak én lehettem volna a piros pontos golyó, de ott meg az érzelmeim nem akartak kimászni tüskés vackukból.
Mindenesetre várok tovább az igazira: itt ülök a nézÅ‘téren és tapsolok, hátha végre megérkezik az én kívánságom is…

Várom az olvasók leveleit, élménybeszámolóit a tarskeresoblog@freemail.hu címen!

Az igazi megtalálásának levezetése a valószínűségszámítás matematikai szabályainak abszolút figyelmen kívül hagyásával:

Induljunk ki 100 szétküldött levélből
Ha már a felüknek tetszik a szöveg (s most elég optimista voltam), akkor rá is néznek az adatlapunkra.
Marad: 50

Megszemlélik a fényképünket, elolvassák a bemutatkozásunkat, s (továbbra is átlagos személyt, szöveget, fotókat alapul véve és optimistán gondolva) harmaduknak leszünk szimpatikusak, tehát 15-en válaszolnak. (A maradék 5-öt vehetjük a kamuregek és alvó regeknek!)
Marad: 15

E 15 levélre válaszolunk, amely ismét egy újabb nagy szűrő, ennek stilusa, továbbgombolyíthatósága, a benne lévő kérdések és válaszok ismét leszelektálják a felét. Marad: 8

A további levelezgetés során – mivel potenciális ellenfeleinkrÅ‘l sem feledkezhetünk el – ismét megcsappan a kitartó levelezÅ‘k száma, hiszen megismerkednek másokkal. De akár elkövethetünk hibát mi is, ami ellenszenvessé tesz. SÅ‘t, akár kiakadhat egyéb más userek hülyeségein és törli magát. Ismét -25%
Marad: 6

Eljön végre a telefonos beszélgetés ideje, telcsiszám csere. Itt is – megijedve a komolyabb lépéstÅ‘l és annak következményeitÅ‘l – egyhatoduk távozik.
Marad: 5

A randin megjelenÅ‘k közül ellenszenves, csúnya, hülye, beképzelt, lelkibeteg avagy számukra mi ugyanezek – 60%, tehát távozik 3.
Marad: 2

E kettő közül menet közben előbb vagy utóbb az egyik elbukik, mert nem érezzük meg (avagy fordítva) a nagy szerelmet, nem jön a nagy érzés vagy csak menet közben derül ki róla, hogy valahogy mégsem hozza elvárásainkat. Mínusz 1.
Marad 1

Mert csak egy maradhat: az igazi.

Amikor rátalálunk valakire, aki tetszik, aki jó fej, aki megmozgatja fantáziánkat és érzéseinket, beindulunk és képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből. Mágnesként vonz az az ember s örökké vele akarunk lenni, gondolataink vissza-vissza térnek hozzá s szinte megszállottjává válunk.
Ã?m amikor kiderül, hogy érzéseink nem találnak viszonzásra, magunkba roskadunk. Å?rültek módjára kattog az agyunk, hogy hol rontottuk el, hol korrigálhatnánk és hogyan szerezhetnénk vissza figyelmét, szerelmét. Mindenkinek kikérjük a véleményét, hátha valami jó tanáccsal szolgál számunkra, hátha megmutatja a Hozzá visszavezetÅ‘ sárga utat. Megosztjuk minden olyan emberrel, aki bírja bizalmunkat, fájdalmunkat és csak beszélünk, beszélünk és beszélünk Róla, hogy akár így – gondolatban – velünk lehessen. Este az ágyban lefekvéskor szintén Rá gondolunk, az Å? nevével ajkunkon ájul álomba megtépázott agyunk.
Napközben – munkánk folyamán – minden unalmas percben azonnal feltódulnak bennünk az emlékek. Telefonunkat elÅ‘véve máris az Å? számát tárcsáznánk.
Mindenki megégette magát legalább egyszer az életben: mégis miért próbálkozunk újra meg újra? Mazohisták vagyunk? Mi hajt minket egymás felé, ha szinte lehetetlen békében kijönnünk, megbeszélnünk, megoldásokat találnunk nézeteltéréseinkre? Minden új generáció figyelmen kívül hagyja az elődjeinek tapasztalatát, s most majd mi megmutatjuk hurráoptimizmussal belevágunk, mert mi érettebbek, okosabbak, jobbak és mások vagyunk?!
Aztán az emberi természet konstans, így se jobbak, se rosszabbak, sem okosabbak, sem hülyébbek nem leszünk úgy nagy átlagban: az emberi intelligencia állandó, a Földön, csak közben szaporodunk…

Nem tudunk békét kötni, nem bírjuk a szürke hétköznapok robotját, nehezen térünk ki a csábítások útjából – szerelmesek vagyunk az ideáinkba és a változatosságba! Egy új kapcsolat elején semmi másba, csak az újba bolondulunk bele, amelyet – mivel még nem ismerünk – felruházunk mindazzal, ami felcsigázz, ami lelkesít, amit elvártunk rózsaszín, sarokban szÅ‘vögetett álmainkban. Aztán szépen lassan/gyorsan rájövünk, tapasztalunk és sorban szétpukkanak a léggömbök. Aztán van aki marad – megszokásból – van, aki próbál tenni ellene s van aki nagy dirrel-durral kilép. Aki marad, az megcsal, az lemond a magánéletrÅ‘l s pótcselekvéseket talál, az gyereket nevel és kevés idÅ‘t tölt odahaza.

Nem igaz, létezik komoly és igaz szerelem – állítják sokan és példálóznak saját magukkal és kapcsolatukkal. Erre én: – Csak nyugtával a napot és térjünk vissza rá 20 év múlva! Aztán ha még akkor is együtt békességben és boldogságban, akkor átlagoljunk és megállapíthatjuk, hogy azon törpe kisebbséghez tetszenek tartozni, akiknek tényleg sikerült! Ã?m én mindig és kizárólag a többséggel foglalkozok és arról beszélek! Tehát számszakilag – mint ahogy nagyobb esélyünk van arra, hogy nem nyerjük meg az ötös lottót -, így arra is nagyobb esélyünk van, hogy nem fogjuk megúszni életünket pár nagy és fájdalmas csalódás és szakítás nélkül. Ã?gy mi végre van mégis ez az egész?

S ahogy Madách is egy egész színdarabot kerített e kérdés köré (jó, jó, Å‘ az élet értelmérÅ‘l filózofált), így én sem (mi végre is, hiszen nem érek fel hozzá intelligenciában) tudok jobbat kitalálni megoldásként, mint hogy “Ember küzdj és bízva bízzál!” hátha te leszel az a statisztikailag elhanyagolható kisebbség, akinek sikerül és egy gyönyörű szép, bíztató kommentet fogsz ide írni – nekünk, kissé csüggedt egyéneknek…

2, A következő adatlapra bukkantam:
“Gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. EgyelÅ‘re nem akadályoz semmiben, élhetném az életemet mint bárki más, akár gyereket is szülhetnék – de tudom, hogy három, legfeljebb négy év múlva már nem biztos, hogy élek. Gyereket ezért nem szívesen hagynék örökbe, de ha van férfi, aki vállalja, hogy elÅ‘bb-utóbb elmegyek, és velem töltené a hátralevÅ‘ idÅ‘t, boldog lennék, és hiszem, hogy Å‘t is nagyon boldoggá tudnám tenni. Rövid szerelmünk idején sziporkázó szellemi társa, lelki másik fele, odaadó szeretÅ‘je lennék. Fontos a tartalmas szellemi megértés, lelki összetartozás és a két test eggyéolvadása.
Csak harmickettÅ‘ vagyok, de idÅ‘sebb vagyok a koromnál, úgyhogy 35 és 55 közötti férfit keresek.”

3, Újabb adatlap:
“Meghalt a férjem és itt maradtunk a gyermekeimmel, 2 apró árvával. Nem eltartót és nem apát keresek, hanem egy olyan férfit, aki képes erÅ‘t és kedvet adni az élethez, ami esetleg késÅ‘bb egy komoly kapcsolattá fejlÅ‘dhet. “