Köszönettel vettem soraid, s kérésedre bÅ‘vebben is bemutatkoznék:  Jelenleg: xxxxx lakunk, –  rendezett körülmények között. xxxxx éves Teológus hallgató voltam /levelezÅ‘/, aki az életben mindazt a szépet, s jót, amit a sors nekem adott megbecsüli, s egyben megpróbálom a javamra fordítani. Bár mindenki igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát, azért mégiscsak írnék egy-két reális támpontot rólam:
Több évig zongoráztam, 2 évig gitároztam, tehát mind a klasszikus, mind a komoly zenét is kedvelem. A mindennapos sablonokat félretéve: komolyan szeretek színházba, koncertekre, kirándulni járni, ill. érdekes elÅ‘adásokat hallgatni. Mindemelett szeretek szórakozni járni: táncolni, régebben modellkedtem is. Mértékkel – de érdekel a divat is. 3x éves vagyok. Jelenleg xxxx dolgozom, xxx a szakmám. Távolabbi célok, tervek:
Szociális területen szeretnék majd elhelyezkedni, hiszen nagyon érdekelnek az emberi sorsok, légyen az akár” kicsi”, akár „nagy”, egészséges, vagy sérült.
Én úgy gondolom, hogy minden valódi és Isten szemében értékes tapasztalatnak az Úr Jézus személyes műve mélyebb megértésének új felfedezésébÅ‘l kell megszületnie. Ez a határozott és biztos alap, erre építem az életemet,- nemcsak elmémben – hanem teljes szívemmel; de!! nem bigottan!! – ill.
ez az a plussz, amivel majd a leendő társamat is erősíteni, támogatni tudom. Szerettem volna,
ha nemcsak a külsÅ‘m miatt szólítgatnának le az utcákon, hanem megismerhetnék egy kicsit a “lelkemet” is. Tulajdonképpen egy keresztény társat keresek, aki szintén nem bigott, hanem tudja élvezni, és értékelni az életet, hisz én magam is ilyen vagyok.
A legnagyobb kincs az életemben, amire nagyon büszke vagyok, a gyönyörűszép, tengerkékszemü 7 éves kisfiam /már többször felkérték fotózásra,/- akivel kettesben lakunk saját otthonunkban. Egyházilag, – bár nem tudom, hogy jártas –vagy e ezekben a “jogi procedurákban” – szabad állapotú vagyok, mivel az elÅ‘zÅ‘ házasságom pápai jóváhagyással érvénytelenítve van.
Ha megkérhetnélek, és persze ha bemutatkozásom megérintett, kérlek Te is írjál kicsit bővebben magadról. Egyben ha kérhetem, írjad meg légy szíves nekem, hogy a hit, és a szeretet terén milyen elképzeléseid vannak.
Tisztelettel: xxxx

Kíváncsi vagyok, hogy ti, kedves olvasók, találtok-e bármiféle kivetnivalót, hibát, problémát, javítani valót a fenti bemutatkozásban avagy csak én reagálom túl?

 

Pasi vagyok s úgy gondolom, hogy amit leirtál az sajnos igaz: nagyon sokan gyávaságból vagy kényelembÅ‘l arra sem hajlandók, hogy a minimum elvárható normáknak megfeleljenek. E normák szerint legyen bennem annyi, hogy face to face megmondom bárkinek még a “Szerintem, ne találkozzunk többet!” is. Magamról annyit, hogy egy ideje egyedül vagyok és nem túl jó, de így alakult….
 

 

Vajh, ezek a normák hol vannak lefektetve? Ki ismeri ôket? Sokan hivatkoznak itt rájuk – persze csak akkor ha ôket érte a sérelem – ám ha nekik kellene lépniük, mindig elfeledkeznek róla. A nyílt konfrontáció veszélye, hogy nem tudjuk az a vadidegen ember velünk szemben hogyan is fog reagálni, nem vágja e szemünkbe sértéseit, nem rendez e jelenetet?!

Ha mindenki úgy menne el egy ilyen netes randira, hogy gondolatban felkészül arra, bizony nagy eséllyel nem jön össze – így nem is éri váratlan tragédiaként a nemleges válasz -, akkor talán könnyebb is lenne kimondani is, nem?

A másnap reggeli sms-t avagy mailt is egy kényelmes, tiszta eljárásnak érzem. Mindezzel fájdalommentesen közölhetjük ítéletünket, nem kell belebonyolódni értelmetlen vitákba, nem kell nézni ex-partnerjelöltünk elkámpicsorodott arcát, s a végtelenül hosszú reménykedésbe sem taszítjuk bele. Ugyanis itt csak egy a gond az elutasított szempontjából: az az idegtépô várakozás napokon át és az a pár megalázó, sikertelen, fel nem vett, üzenetrögzítô szövegét már unalomig ismert, vérlázítóan megalázó hívás, amelyekre nem jön válasz s így a leszarás miatt érzett düh – idôt hagyva neki – ki tud fejlôdni.

Egy huszárvágással viszont – másnap közölve a fájdalmas tényt – ezt nem hagyjuk eluralkodni és magunkat is megkímélhetjük a bujkálástól.

S most következzék ismét egy hölgy véleménye:

Olvastam a blogban a társkeresőkre panaszkodó hölgy levelét, és gondoltam, leírok pár gondolatot. Sajnálom őt, hogy nem sikerül találnia valakit, mert kedves lánynak tűnik, de a leveléből én azt éreztem, hogy túlzott benne az akarás.. Napokig várni, hogy valaki, akit nem is láttam még élőben, felhívjon.. Vagy a találka után addig írni,keresni, míg életjelt nem ad.. Nekem sok volt ez picit.

Fordított helyzetben engem lányként eleinte idegesítene, később elriasztana ez a hirtelen jött lelkesedés egy fiú részéről.

Éppen ezért azt sem hiszem, hogy a férfiak szeretik a “könnyű” sikert.. Illetve egy fiúnak még inkább nyomasztó lehet, hogy valakinek “ennyire kell”. A férfi választ elsÅ‘sorban – de a döntés, hogy elfogadja-e a közeledését, a lány kezében van. Viszont a közeledést nem lehet, illetve a hölgy példáját tekintve szerintem nem szép kikényszeríteni. Még a legjobb barátnÅ‘imet sem “zaklatom” addig különféle fórumokon, míg fel nem hívnak végre – mert ha tudnak, fognak rám idÅ‘t szakítani, egy “na mi a fene van már” hívásra/sms-re meg nincs szükségem. Még tÅ‘lük sem, nemhogy egy idegentÅ‘l!

Mert persze, az elsÅ‘ levelekben olyan könnyű szépeket írni, kábítani a másikat – de itt megintcsak nem értem a levélíró lányt/hölgyet, mikor azt írja, hogy hogyan hiheti azt, hogy a reménybeli jövÅ‘ tervezgetése komoly? És hogy személyesen neki szól..?

Egy számomra kedves barátnÅ‘m is, hosszú és keserves kapcsolatából kilépve próbál párt találni, egyszerre több fórumra is regisztrálva magát. Az eredmény: négy katasztrofális randi, holott “elÅ‘tte olyan  jól ment minden, míg csak emileztünk”.. Valamint  egy közös fiúismerÅ‘ssel megtalálták egymst az egyik szájton, és jót nevettek egymás reglapján.. Mert még az ott található kis csúsztatások is nevetségesek voltak, úgy, hogy jól ismerik egymást.

Én is voltam korábban regisztrált tag néhány oldalon – megjelölve, hogy van párom, és hogy csak barátkozni, ismerkedni szeretnék, de semmi többet. Természetesen, mikor magát 50es-nek író urak, leszbikus lánykák, illetve csoportos szexhez partnert keresÅ‘k találtak meg, akkor úgy döntöttem, ennek semmi értelme. Már csak azért sem, mert sok regisztráció mögött nem valós személyek vannak, hanem pl. 13-15éves kamaszok, akiknek jó vicc ilyen módon belegázolni a levélíró hölgyhöz hasonló emberek lelkébe..

Tudom, van számos ellenpélda is. És hogy működhet a dolog, meg hogy hányan találnak maguknak így párt, meg hogy a mai rohanó világban, meg hasonlók.. De nehogy már éppen az élet egyik legfontosabb “alkotóelemére”, a párkeresésre ne legyen valakinek ideje! Ha már a páromat megkeresni sincs idÅ‘m, akkor hogyan akarom majd megtartani?

Még az egyenesség témában fűznék annyit a hölgy leveléhez, hogy (és itt magam ellen is beszélek) a lányok/nÅ‘k/asszonyok sem egyenes emberek – gondoljunk csak bele, hogy a gimiben, az egyetemen hány eleve esélytelen “lovagnak” nem bírtuk megmondani, hogy “ugyan már”..  Vagy hány olyan kapcsolat van körülöttem is, ahol tudom hogy a felek azért vannak benne, mert “még mindig jobb, mint egyedül” a szánalom, ez az, ami miatt nem mondjuk azt, hogy “nem kellesz”. És legtöbbször a lány az, aki inkább kitart – egy másik blogban olvastam – mint a majom. Addig nem engedi el az egyik ágat, míg a másikon meg nem kapaszkodott.

Várom továbbra is véleményeteket, élményeiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Egyik jelentkezésemre egy ilyen választ kaptam:
“Van frissítÅ‘, lazító svédmasszázs, mely egész testre kiterjedÅ‘ és nagyon kellemes. óra 5000 Ft. Van kényeztetÅ‘ masszázs, melyben van frissítÅ‘ masszázs, testtel maszírozás és választható levezetés (francia, kézi). Félóra 8, óra 10 ezer Ft.
Telszám: xxx xxx”

Adatlapon:
“Ha szeretnél kicsit ellazulni, felfrissülni , vagy csak jól érezni magad, akkor írj:-)”

Adatlap 2:
“Két évvel ez elÅ‘tt anyagi csÅ‘d szélén álltam. Ekkor gyors megoldás kellett és új munkába kezdtem. Masszázzsal foglalkozom másfél éve. Nagyon szeretem amit csinálok. Nálam nincs szex, mégis olyan élményt nyújtok vendégeim részére, hogy szívesen jönnek vissza hozzám. Szeretem az érintést, a testiséget és azt amit csinálok. A vendégeim intelligens, ápolt, értelmes kedves emberek. Tisztelnek és szeretnek. Közel 120 visszajáró törzsvendégem van. Nálam a minÅ‘ség a legfontosabb!!!
Ma már mindenem megvan, ami egy harmónikus, boldog élethez kell és közben a munkámat is egyre jobban megkedveltem.”

Adatlap 3:
“Unatkozó háziasszony vagyok, aki a kosztpénz kiegészítésének céljából vár 1 laza órára potens és ápolt férfiakat.”