Netes kalandjait meséli el egy hölgy ezen a linken. Véletlenül egy tipikus és öntudatlan női hibába (de a férfiak szempontjából nevezhetjük őrjítő jelenségbe) sikerül beletrafálnia.
Elôzô randijaimon és a női élmény-beszámolókon folyamatosan hasonló sztorikra bukkanok, miközben a másik oldalon állva pontosan tapasztalom, hogy ennek a viselkedésnek milyen romboló hatásai vannak a férfiakra nézve! Lássuk, miről is van szó. Idéznék:
“Amikor hazaértem, a postaládámban újabb öt levél tornyosult. Úgy döntöttem, nem írok vissza, hisz én a húszas éveim óta sosem játszom egyszerre több kapura….
…Gábor után egyre kedvetlenebbül böngésztem a jelölteket a világhálón. Elgondolkodtam azon, hogy csak nekem nem sikerül? Valamit rosszul csinálok tán? Levelezni továbbra is leveleztem néhány kedves pasival, de egyre kevésbé éreztem értelmét az egésznek. Közben a jó idő is beköszöntött, és nem volt kedvem a laptop előtt ülve tölteni az estéimet…
…Segítettem neki orvost keresni, majd útjára bocsájtottam. Ezután végleg eldöntöttem: jó időre búcsút mondok a pasizásnak. Elegem lett, és letöröltem magam a Randivonalról is. Azt hiszem, rám fér egy kis pihenés ezek után. Viszlát pasik, viszlát netes párkeresés!”
Tehát van egy lány, aki nagy reményekkel és kíváncsisággal csap bele a netes társkeresésbe. Hiszi, mert több helyről hallotta, hogy ez már másoknak sikerült, így neki is mennie kell. Szeretne boldog lenni (ki nem?), szeretne gyorsan találni valakit (mert nincs kedve lúzerekkel beszélgetni), tudja, hogy sikeres lesz, hiszen több tízezer férfiből csak rátalál az igazira! Hiszi, hogy elmegy az első randira és máris az igazi fogadja, mert 200%-osan bízik a megérzéseiben, amik akár egy levélváltás után is megsúgják, hogy pontosan milyen ember a másik!
Ez a lány telve optimizmussal regisztrál és várja a sült galambot. (http://divany.hu/Intim/nesze-neked-els-randi) A férfiak írnak és ő pedig válaszol. Nem játszik több kapura, mert az tiszteségtelen, így kiválaszt egy szerencsés fantomot, akiről pár sor alapján egy teljes képet rajzol és a többieket pedig parkolópályára illeszti. (fogadjunk, magyarázat és elköszönés nélkül!)
Aztán jön a cikkben említett randi, ami nem rossz, de nem az igazi! Esélyt nem kap az úr, mert nem forgatta meg a leányzó lelkét. Aztán jön egy másik – az adott sorozat szerint offline randi – ami még rosszabb eredménnyel jár (bár konkrét esetet én inkább vis.majornak nevezném) és a hölgy törli magát “örökre”, mert ez az út járhatatlan!
Nézzük, hogyan néz ki ez a férfiak szemszögéből!
Hasonlóan nagy reményekkel regisztrálunk mi is. Rengeteg kedvesnek, érzékenynek, lelki értékeket kereső, hűségesnek vallott, kizárólag komoly kapcsolatban gondolkodó női adatlap méltán ad teljesíthetőnek gondolt pozitív jövőképet minden hímneműnek. Tudjuk, ahogy a való életben is, itt s nekünk kell kezdeményezni: mi írunk először. Rákeresünk pár szimpatikus (nem kurvás) fotójú adatlapra, elolvassuk tisztességesen azt a pár sort a bemutatkozásnál és amennyire telik reagálunk rá.
Aztán várunk. Átlagos esetben semmi nem történik. Elolvastak és megtekintettek minket és kész… Egy hét után rájövünk, hogy ez a kör nem jött be. Úgy tűnik, hogy nagyobb merítéssel kell dolgozni, hiszen nagy a konkurencia ill. mi sem vagyunk a top 10-ben a felsorolt tulajdonságaink és kirakott fotóink alapján.
Így a férfiember nagyobb szélességűre és mélyebbre állítja az ekét, hogy jobban megdolgozza az ugart, hátha így fog hirtelen kifordulni elé a kincses ládika. Persze nem érünk rá 10x annyi nőnek hasonlóan személyes témájú levelet küldeni, így ki kell találni egy sablont, amit vagy teljes egészében copy-paste technikára alkalmas vagy azért 1-2 mondattal specializálni lehet. Ha ez kész, akkor egy jó kis keresés és 20-30 nőnek el. S várunk, milyen reakciók érkeznek, ha egyáltalán. Sablon levelek kiküldése esetén mindenképpen befut egy bölcsész természetű nyunya fikázása, melyben felsőbbrendűen közli, hogy óriási inteligenciájával azonnal kiszúrta, hogy ezt nem személyesen neki írtuk, ezért szégyeljük magunkat!
Ha szerencsénk van, közben érkezik egy normális válasz is. Ugyan frusztráló, hogy ekkora merítésből is mindössze 10% alatti reakció érkezik, de csakis pozitívan szabad hozzáállni. (Az önbecsülést azért még így is rombolja!)
Nekiállunk és a kihorgászott egyetlen kis snecinkkel levelezni kezdünk. Röviden: vagy megmagyarázhatatlanul (és szó nélkül) eltûnik vagy lesz belôle egy nagy eséllyel sikertelen találkozás.
S mindezek mögött nem a férfira nézve kudarc, sikertelenség, szerencsétlenség, lúzerség húzódik meg, mindössze a hölgy nem akar több vasat tartani a tûzben, vagy egyszerûen történik valami az életében, ami miatt nem akarja folytatni az ismerkedést. (lásd a fenti linken lévô sztorit!) Vagy már találkozott/beszélt telefonon valakivel, akirôl azt hiszi, hogy jó lesz! Bármi oka lehet – a levelezôpartneren kívül!
Mégis mi a félreértés alapja? Miért nem így gondolkodnak a férfiak s miért veszik magukra? Mert ôk csak annyit látnak, hogy a hölgy elolvassa levelüket, megnézi adatlapjukat. Ebbôl azt a következtetést vonják le, hogy a nô még mindig érdeklôdik a lehetséges lovag iránt, válogat, a válasz pedig azért nem érkezik, mert nem elég jók.
Nem gondolnak arra sem, hogy ha egy nô valóban csak eggyel akar levelezni és az az egy már megérkezett, akkor a nô lusta kitörölni regisztrációját, sôt, még azért be-belép! Persze ez már taktika is lehet és a kiszemeltnek akarja ezzel prezentálni, hogy ô még aktív, nehogy a lovag messzemenô következtetést vonjon le a törlésbôl.
Hiszen egyébként is elég, ha valóban unszimpátia miatt utasítanak el valakit. Viszont ha ezt még tetézik olyan esetek is, amikor teljesen másról van szó, akkor igen hamar megkeseredhet bárki.
Mi a megoldás? Egy sablon. Ha minden férfiú kapna 1-1 tômondatnyi sablont, hogy kiszemeltje már mással ismerkedik vagy épp elege lett a férfiakból és törlésre készül vagy most olyan esemény történt, ami nem teszi megfelelôvé az ismerkedést, de leginkább törölnék magukat az egészet nem komolyan gondolók, akkor kevesebb csalódást okoznának a másik oldalnak! Ugyanis a fránya férfiaknak is van lelkük. Legalábbis amíg sok ilyen gombostû-szúrásnyi visszautasítással ki nem nyírják azt a nôk!
Hát Mese, köszönöm ezt a leírást is, most megint nyugodtabb lettem. Egyébként én még, ha jól emlékszek talán tavaly év vége vagy az idei év eleje óta olvasgatom ezt a fórumot, és olyan sok okos dolgot írtak ide az itt jelenlévők, hogy ahányszor be akartam szállni, mindig úgy éreztem, hogy inkább mégsem kell, mert már gyakorlatilag minden leírásra került. De most mégis megtört a jég, mert ez a bejegyzés kimondottan az engemet is leginkább zavaró dologról szól. És persze mindemellett sok más probléma is van, amihez hozzá tudok szólni.
Kedves Mese… Azért a Te stílusod is hagy némi kívánnivalót maga után. A “fensőbbségérzést” magadra (is) nyugodtan felaggathatnád… az első hozzászólásod óta osztod itt az észt mindenkinek… és nem… nekem legalábbis nem úgy tűnik, hogy csupán a tapasztalataidat/véleményedet osztod meg a többiekkel. Másrészről én úgy nem mondok véleményt egy másik emberről, hogy az “előzményekről” mit sem tudok. Nem kell visszaolvasni 200 bejegyzést, csak csendben kell maradni… legalább egy kicsikét. Töprengővel jó párost alkotnátok (most ezt halál komolyan mondom!), miért nem próbáljátok meg? Ahelyett, hogy itt rágjátok a már amúgy is tövig rágott csontot és a beszélgetést egy utópisztikus dolog felé sodorjátok, aminek mellesleg semmi értelme… persze szívetek joga, nem azért írom, de a problémát nem fogja megoldani.
Ezt már Töprengőnek írom… Olyasmire szeretnél megoldást találni, amire NINCS. A világ teljesen kifordult magából, ahhoz kell alkalmazkodni, ami van… vagy magad körül olyan (mikro) környezetet kialakítani, amiben jól érzed magad. Ennyi a nagy titok! Azt hiszem Te voltál, aki azt írta, nincs más lehetősége (de lehet már keverlek valakivel). Akkor is keresni kell a lehetőségeket, próbálkozni máshol és nem erre az eléggé elfajzott és rosszul működő rendszerre alapozni a saját boldogságodat… Ja… és EZ nem észosztás volt, csupán saját tapasztalat. ;)
“… Olyasmire szeretnél megoldást találni, amire NINCS. ”
De igen, van: a játék és a humor.
Én kérek elnézést…
Az előző részek tartalmából:
1. A fiúk nem válaszolnak a lányok leveleire.
2. A lányok nem válaszolnak a fiúk leveleire.
3. Kéne válaszolni, legalább annyit, hogy bocs, nem kellesz.
4. Minden férfi 40 éves, és 25 éves barátnőt keres. (aki 18 éves)
5. Minden nőnek van egy gyereke, de nem vallja be, és olyan 40 évest keres, aki 25 éves (=18), és nem válaszol a leveleire, mert a nő egy photosoppolt, vagy virágot ábrázoló képet tett fel.
6. Az emberek nem tudnak helyesen írni. (ez egyébként úgy tűnik, hogy a fajunk fennmaradását leginkább veszélyeztető tényező).
7. Mindenki sablonlevelet ír, kivéve aki nem. Mert az személyre szabott levelet ír, kivéve annak, aki sablon bemutatkozást írt az adatlapjára, vagy semmintsemnem. (ez persze az 1.-es és a 2.-es pont miatt úgysem érdekes :)
8. A férfiak csak a szexre hajtanak, de ha nem, otthagyják a feleségüket, mert az gyereket szült, és már csak azon jár az esze.
9. A nők csak a magas, sportos, intelligens, jóképű, gazdag, romantikus, bulizós, családorientált, visszafogott, szenvedélyes, humoros pasikra hajtanak, de elkövetik a 2-es hibát, a férfiak ezért a társkeresőblog.hu-ra menekülnek.
XYZ
Amiért az utolsó bejegyzést tettem, annak semmi más oka nem volt, mint az, hogy gyakorlatilag simán félresöpörtétek az itt kommentelő egy-két embertársatokat. Mert számotokra unalmas volt már, ezerszer lerágott csont.
Csakhogy nem biztos, hogy másnak is lerágott az a csont – lehet, hogy neki pont ez segít, hogy itt és most leírja és esetleg 3 kommentben végigagyalog rajta.
Lehet, hogy anno, mielőtt uncsivá vált volna, Te is kábé ennyiszer pörögtél a téma körül – gondolom, jól esett akkor elmondani és megbeszélni másokkal…
Ez nem egy valóságos beszélgetés egy tea vagy sör mellett, ahol a felesleges szájtépés értékes időt vesz el hasznosabb témáktól – ez egy olyan fórum, ahol ha nem érdekel, nem kell elolvasni a bejegyzést, tehát nem ér téged semmi veszteség.
Elvett Tőled bármennyi időt az, ami az elmúlt 5-6 kommentben elhangzott? Ha unalmas, minek olvastad el?
Minek kell lehurrogni és elhallgattatni olyan embereket, akiknek a bejegyzései nem találkoznak a Te érdeklődéseddel? Nem a Te idődet és energiádat pazarolják – nem kényszerítenek arra, hogy reagálj és nem kényszerítenek arra, hogy rájuk figyelj. Rád bízzák… Minek kell akkor elhallgattatni őket?
Ez az egyetlen egy volt, amin kiakadtam – és ha ezt az utolsó 8 sort hozzátetted volna a “jajjjdeuncsi” bejegyzésedhez, kicsit talán más szájíze lett volna a dolognak és nem váltja ki belőlem azt a reakciót :-/
Biztos nem fog tetszeni, hogy leírom, de kábé X bejegyzés óta ugyanezt állítom én is, amit az imént Te írtál Töprengőnek… és csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy bennem fel sem merül, hogy Te nem a saját véleményedet mondtad most és az sem merült fel, hogy észt osztasz!!! Ismersz engem és az életemet? Miből gondolod, hogy amit leírok, az nem saját élmény és vélemény? Lám, Te is veszed a bátorságot és anélkül ítélsz meg embereket, hogy ismernéd az előzményeket… :-/
Sajnálom, ha észosztásnak tűntek a bejegyzéseim, nem annak szántam, elnézést kérek, ha valakit megbántottam, csupán reagáltam egy aktuális megszólalásra, az abban elhangzottakra és esetenként megpróbáltam rámutatni más lehetőségekre is például az ismerkedéssel kapcsolatban. Mondjuk azt talán a kelleténél határozottabban tettem, de én ilyen vagyok.
Elismerem, hogy a stílusa talán kissé erőszakosnak tűnt, meg nagyokoskodásnak, de ha már egy-két ember elgondolkodott rajta, simán megérte, és innentől kezdve tök mindegy, hogy más anélkül ítél meg, hogy valóban ismerne.
Permanencia – maximálisan egyetértek, játék és humor nélkül értelme nincs semminek, pláne a szerelemnek… :)
Most megint gonosz leszek, előre is elnézést kérek.
Ha jól látom, ez a bejegyzés több mint 2 hónapja van fennt. Akik gyakran járnak ide, tudják hogy azelőtt 1-2 hetente új bejegyzés került fel. Akik most jöttek, és azzal védekeznek hogy nem volt kedvük végigolvasni 200 bejegyzést, azokat valószinűleg nem érdekel mások véleménye, de elvárják hogy mi akik már elolvastuk a bejegyzést (majdnem mind) a 200 kommentel együtt, kiveséztük a témát, az ehhez közvetlenük kapcsolodó, nem kapcsolódó, távol álló témákkal együtt, hát hadd mondjuk már az utolsó 6 bejegyzésre hogy uncsi (amit nem olvastam el, mert uncsi. Te sem olvasol el egy könyvet, ha uncsi. Mert uncsi.). Úgy éreztem mintha a barátok kötöt néznémz (amit egyébként nem szoktam). Ugyanaz a téma más szereplőkkel. Van erre egy nagyon találó szó egyébként. Nem jut eszembe hirtelen, valaki segítsen. :)
Sziporkázó humorú, kedves Höhö. Hogy lehet, hogy Te, aki ilyen humormorzsákkal eteted a blog nagyérdeműjét, itt múlatod drága idődet? És ha már egyszer társkereső blog, felteszem, nem azért mert ráuntál az otthoni ötven fős háremedre? Bár a kommentek alapján most ilyen uncsis kedvedben vagy, tényleg kíváncsi lennék rá, mi módon lehetséges, hogy mellőznek imádott hölgy társaink? :) Elárulsz nekünk egy-két részletet? légyszí, légyszí, légyszííííí
a Te Lady Lavendered :)
höhö – ez tetszik, összefoglaltad az internetes társkeresés lényegét :)
Permanencia, játsszuk azt, hogy meséld el életed történetét!
Sőt, többet szeretnék; írja meg minden kommentelő a történetét, egymás okulására. (Nem baj, ha Höhö kapitánynak uncsi lesz! :))
Tényleg érdekelne az életetek, nekem csak a papagájom van, meg Ivy néz be olykor, hogy az ágytálamat kiürítse & drága Höhö kapitányom humormorzsái tartanak még életben. :)
Lady Lavender
Hívtak ma valami fénypartyba, de rühellem a discozenét. A sárga taxi sem a kedvencem. Most jöttem haza a zenetáborból, így fáradt vagyok és semmihez sincs kedvem. + ma telezabáltattak minket süteménnyel. Sajnos nem vagyok olyan művelt hogy értsem a Lady Lavenderes poént, de őszintén örülök a feltételezésnek. És hogy miért mellőznek? Nagyon egyszerű a válasz, nem vagyok túl rámenős. :)
Kis nyuszi lennél, höhö kapitányom? De sok hölgynek egyáltalán nem jön be a rámenősség! Sőt, sokaknak egyenesen feláll a szőr a lábukon a nyomulós srácoktól. A Te stílusoddal legalább 50 komoly kapcsolatod lehetett volna már! ;) Nem értem, komolyan mondom, nem értem… Légy olyan jó, fejtsd ki kicsit bővebben is!
Érdekes módon, egyik nagyon kedves hölgyismerősöm pont az ellenkezőjét mondta a rámenősségről. A stílusomon pedig fölösleges gúnyolódni, tisztában vagyok vele hogy időnként hagy kivánnivalót maga után. Akik ismernek azok tudják hogy mi ennek az oka. Persze vannak aki mégsem tudják, többnyire ők okozzák. :)
Permanencia, Mese, Egy töprengő, Rita távollét miatt egy lépésből kimarad, bagoly hörcsögökre vadászik, höhö kapitány keze alatt éppen füstöl a klaviatúra,
XYZ, 08.28 11.55-kor volt egy hozzászólásod. Azt osztom, hogy a netes ismerkedés elfajzott, de milyen más lehetőségeket javasolnál, ami akár csak megközelíti a netes párkeresés előnyeit? Mert azért valljuk be, vannak előnyei; legfőképp arra gondolok, hogy valaki nyitott-e az ismerkedésre, vagy sem, ill. az adatlap révén (már aki egy kicsit is komolyan gondolja, és kitölti valamennyire), elég sok mindent meg lehet tudni az illetőről rögtön az első körben.
Höhö – ha nem érdekelne más ember véleménye, akkor már ezt a blogot sem olvasnám, pláne nem reagálnék.
Nap közben nem nagyon van alkalmam netezni, munka után ritkán rohanok haza, igyexem elfoglalni magam máshogy, este egy-két óra marad erre, ha épp van hangulatom… ha nincs, megnézem a leveleimet, ide felkukkantok meg még két-három érdekes blogba és gép kikapcs – ebbe kissé lassabban fér bele a társkeresőblog múltjában való elmerülés, sorry.
Olvasom egyébként vissza az ezelőtti bejegyzéseket is – csak épp nem töltöm minden szabadidőmet a gép előtt.
Amikor ide írok és hangulatom is van kicsit tovább a gép előtt görnyedni, akkor közben elég sokminden mást is nézegetek a neten (nem, nem csak társkeresőben kutakodom), ezer dolgot csinálok és elsőnek erre a bejegyzésre jövök vissza, mert kíváncsi vagyok, van-e új bejegyzés és mások mit írtak és mit gondoltak.
Ennyit arról, hogy nem veszem a fáradtságot és nem érdekel más véleménye…
Persze értem, hogy arra gondoltál, hogy ha nem ragadunk le ennél az egy bejegyzésnél, hanem az elmúlt 2,5 év összes bejegyzését és azok kommentjeit elolvastuk volna, mielőtt belemerülünk egy témába jobban, akkor nem merülünk el és Ti nem unjátok el magatokat – de azért ez annyira nem életszerű elvárás egy-két hét után szerintem. Az pedig, hogy időnként átcsapunk más témába, mert épp az jött felszínre – szerintem egy kommunikáció folyamán ez teljesen természetes jelenség… Még akkor is az, ha ezt Ti már 2008 augusztusában vagy 2010 márciusában esetleg lezongoráztátok…
Igen, nem olvasok el uncsi könyveket, nem olvasok el uncsi blogokat – de nem is közlöm az érintettekkel, hogy ugyan ne írjanak több könyvet és ugyan hallgassanak már el mert baromira unalmas!!!!!!
Tényleg ennyire érthetetlen, hogy mi volt a problémám????
Höhö, félreértettél. Most komolyan mondom. Tényleg tetszik a stílusod, nem gúnyolódtam. Ok, az “uncsis” a kívánnivalót-kategória, de amúgy szerintem teljesen rendben van.
De még mindig nem fejtetted ki! Jó humorod van, biztos kedvelnek társaságban. Akkor pedig nem értem az ittlétedet, hiszen állítólag a hölgyek a belsőt nézik, szerelemre vágynak. Mesélj egy kicsit bővebben, légyszííí!
Mese: Elfogadva, nyugtázva, iktatva. Elnézést kérek (ez ilyen komolyan mondom dolog. :)
Lady: Na jó, egy kicsit furcsa is vagyok… :)
Tegnap este koncerten voltam – egyedül mentem, ott összefutottam egy ismerőssel, vele néha beszélgettem és mivel jobban szeretek koncerteken hátul lenni, hát volt alkalmam nézegetni a jövő-menő embereket. Tudjátok mi tűnt fel immáron vagy ezredjére????
Előre is elnézést kérek azoktól, akiknek ez esetleg már unalmas!!!! :)
1. Egyrészt baromira mélabús egy nemzet vagyunk – de ez nem újdonság.
2. A nők rázzák magukat, de ha valaki megszólítja őket, akkor előadják a Miss P-t és önbizalommal telve legyen a talpán, aki hozzájuk mert szólni.
3. De a pasik sem jobbak ám, mert azok meg faarccal mászkálnak. Jobb esetben egyedül faarcok, de rosszabb esetben társaságban is. Ráadásul aki tök átlagos, még arról is az süt, hogy önmagával is alig áll szóba, nemhogy bármilyen női lénnyel, aki nem világszép…
Képtelenek az emberek elengedni magukat. Alig látni természetes megnyilvánulásokat, nyílt tekinteteket, barátságos és őszinte mosolyt :(
Pár hete megismerkedtem szintén koncerten egy sráccal – vagy fél óráig folyamatosan engem bámult, de úgy, hogy szinte a szeme sem rebbent, majd odajött, meghívott egy italra, megpróbáltunk beszélgetni az üvöltő zene mellett, de mivel nem annyira lehetett, visszament a társaságához. Viszont kiemelte, hogy még visszajön.
Szerintetek? Visszajött? Nem.
De onnantól kezdve rám se nézett, sőt, feltűnően másokat bámult és holott addig szinte mozdulatlanul hallgatta a zenét, onnantól izgága kukac módjára fészkelődött vagy még egy óra hosszat, amíg a koncert tartott.
Majd jól elhúzott. Ez van, erről ennyit, gondoltam én, különösebben nem foglalkoztam vele – nyilván közelről nem jöttem be neki. Van ez így :)
Maaaajd 2 nap múlva bejelöl az iwiw-en, mint ismerősét!!!!!!
Szerintetek ez normális???
Ráadásul azt hazudta, hogy keresett koncert után és még miután a barátait elkísérte, még vissza is jött – de mivel nem messze álltam tőlük, láttam, hogy nem keresett senkit, illetve mivel ismerőssel ott maradtam még beszélgetni, így azt is láttam, hogy nem jött vissza…
höhö – nyugtass meg, hogy ha társaságba mész, ugye nem a faarc-tábort gyarapítod??? CsM-nek igaza van – általában jó a stílusod. Ha ezt a való életbe is át tudod vinni, akkor szerintem semmi gondod nem kellene, hogy legyen… de most tényleg! :)
Hát ez az, Mese, egy sráccal (nem Sráccal, mert itt olyan kommentelő is van ;)) ismerkedtél meg. Egy úr biztos visszajött volna! :) Na igen, az a mai világban túlzottan mesébe illő :) történet lett volna. Látod, az életkor igenis számít! Ne add alább, mert a fiatalabbak között csak srácok vannak! ;)
Hangulattól függ. Ismeretlenek között eleinte igazi Gepettoson vagyok, többnyire lassan oldódok fel, de ha van néhány jóbarát, lelőni sem lehet. De elég nehéz helyzetben vagyok: dohányosok kizárva (ez persze ebben a formájában nem teljesen igaz, mindenesetre a füstöt mérföldekről megérzem és üldözöm)
fontos: milyen koncert volt?
CsM – azért írtam srácot, mert ez a viselkedés valóban azokra jellemző, de valójában 36 éves volt, tanár, ennyi idős korára azért már illett volna valami jobbfajta stílust magára vennie :)
Höhö – a tegnapi Duende. A barátnőimmel hamarabb vége szakadt a találkozónak, fél 9-kor még nem volt kedvem hazajönni, így gondoltam, megnézem, milyen koncert lesz a Gödörben. Nem volt rossz, bár annyira jó sem, viszont miután ismerőssel összefutottam, már ott ragadtam picit tovább, így volt alkalmam ismét összegezni, hogy alapvető probléma a zárkózottság.
Mintha mindenki óvná magát, tartana, félne valamitől – de mitől? Elbeszélgetni egy ismeretlennel egy kellemeset még nem jelenti azt, hogy az bármire is kötelez, mert bármikor fel lehet állni és kedvesen elköszönve tovalejteni. Mégis – az emberek már annak is tétet tulajdonítanak.
A másik kategória az, aki félreérti és azt gondolja, onnantól, hogy szóba állt vele a másik fél (ez nőkre és férfiakra szerintem nagyjából egyaránt jellemző), az máris zöld utat jelent. Én például szeretek beszélgetni, közvetlen vagyok, vidám – egy ideig ezt mindenki félreértette, ezért most már egyértelműen közlöm, hogy ez nem jelenti ám azt, hogy bármi is lesz, szóval ha ilyenen gondolkodik, vegyen bátran 180 fokos fordulatot…
Az iwiw-es majmot meg Balaton koncerten ismertem meg…
De mindegy, milyen koncert – én elég sok stílust szeretek, így elég sokfelé járok, ez a viselkedés, amit az előbb leírtam, mintha tényleg általános lenne :(
Höhö – azért szerintem a dohányosok kizárva kategóriával nem is vagy már annyira nehéz helyzetben, szerintem egyre többen vannak, akik nem gyújtanak rá, manapság már nem divat, talán csak a tinik körében, dehát ők még szárnypróbálgatnak :)
Egyre több helyen olvasom, hallom, hogy már-már ciki rágyújtani – és aki cigarettázik, azok közül is sokan próbálnak meg leállni vagy legalábbis csökkenteni és nem is annyira anyagi okokból, inkább egészségtudatosan próbálnak élni…
A múltkor a barátnőm tök ari volt – a férje szintén rühelli a cigarettát, úgyhogy asszony se gyújtson rá, de asszony néha megtenné, úgyhogy volt olyan, amikor konkrétan petrezselyemzöldet vitt magával, amikor tudta, hogy bizony nem fogja tudni megállni és amíg haza nem ért, addig azt rágcsálta, merthogy állítólag az megszünteti a füstszagot a szájban :)
Aztán persze a férje addigra már aludt, így nem derült ki, hogy vajon lebukott volna-e, pedig kíváncsi voltam rá nagyon… :)
Nagy volt a forgalom… :)
Mese, érteni vélem a kifogásolnivalódat, de Te meg azt értsd meg, hogy szólásszabadság van és ennek tudatában akkor mondok véleményt és úgy, ahogy Én akarok (amíg arról a modik máshogy nem döntenek! :P). Szerintem nem voltam sem bunkó, sem vulgáris, úgyhogy akadjunk le erről a témáról… Felőlem a jövőben olyan irányba viszitek a beszélgetést, amilyenbe akarjátok. Amúgy megjegyzem mindenről írtál, csak a Töprengővel való kapcsolatfelvételről nem… én tényleg úgy láttam, hogy jól megértitek egymást… most tegyek ki egy :) hogy így is gondoltam és ez nem csak egy újabb “pikírt” megjegyzés részemről? Elvileg mind párt keresni vagyunk itt, de részemről ez csupán 1 tipp akart lenni. (Hallottam már olyanról, hogy valaki a jövendőbelijét egy netes fórumon ismerte meg… bármilyen hihetetlenül is hangzik. :))
A mai emberek zárkózottságát megértem, mert jómagam is közéjük tartozom… Persze nem a bunkó/morcos kategóriába (ne csodálkozzatok!)… de inkább hagyjuk a nyílt lelki fröccsöt.
Csengetett Mylord… Szeretlek! …Mármint imádom AZT a sorozatot. A jó öreg puding dobálós Lavy az egyik kedvenc karakterem, bár nem A Kedvenc. ;)
Mit lehet tenni a netes társkeresők elfajzott jellegével? Dunsztom sincs! Az biztos, hogy itt nem mindenki kizárólag 1 név és néhány karakter… Én mióta tagja vagyok ennek az eszement közösségnek :D igenis leveleztem normális fazonokkal, csak éppen élőben nem klappoltunk. Ennyi. Ahogy írta valaki, “nincs más lehetőségem”… nekem se nagyon… ez alkatomból adódik (nem fizikaira gondolok!), illetve tapasztalat, hogy teljesen másképp csodálkozom rá a világra, mint a legtöbb ember. Rajtam az sem segít, hogy a húszas éveimet taposom… mivel többen írták, idősebb korban még nagyobb a rizikó, kevesebb a találati lehetőség. Na, azért egy kis lelki fröccs becsúszott így a végére.
Amúgy meg, ha már az elcseszett rendszereknél tartunk… Ez a blog sem jó… Talán észrevettétek, hogy időnként ugyanazok a személyek más és más név alatt kommentelnek. ;) Na így tartson ITT lépést az ember lánya/fia.
Ja… Cigiszag ellen még jó, ha elrágcsálsz egy őröletlen kávé szemet… de a petrezselyem is jó tipp… (mondja ezt egy NEM dohányos! :))
Visszaolvasva a fejemre kenhetitek, hogy egymásnak ellentmondó dolgokat írok. Ezért gyorsan leszögezném… Nekem a netes társkeresés A biztos pont… De ez nem jelenti azt, hogy odakint nem járok nyitott szemmel… Inkább fogalmazzunk úgy: próbálkozom! :D De szerencsére azok közé tartozom (és NEM szeretem a szingli szót, sőt rühellem!), akik egyedül is jól elvannak… Kérdés, meddig…
Balaton? Mármint a Children of Balaton?
Naná! Nem is a Children’s Corner :)
Én voltam az, aki azt írta, hogy nincsen más lehetőségem.
Hát, a “szingli” kifejezésért én sem vagyok oda. Ami a dohányzást illeti, szerintem kevés ember utálja nálam jobban.
És hát igen, a zárkózottság. Nálam ez egy lényeges kérdés. Ahogyan az első hozzászólásomban is említettem, én azért kerültem ide a netes társkeresők népes táborába, mert főleg a gátlásaim és a gondolkodásmódom igen csak eltérő jellege megakadályoztak abban, hogy a kinti világban jussak valamire. Az már más kérdés, hogy itt is mire jutottam. Ezzel a dologgal, mármint a zárkózottsággal vigyázni kell, mert az emberek nem látnak bele egymásnak a fejébe. Én főleg olyan szempontból vagyok zárkózott, hogy nincsen bennem bátorság, nem merek kezdeményezni. És ez nem csak a lányokra vonatkozik az én esetemben, hanem bármilyen emberekkel történő kommunikációra. Mondjuk a lányokkal történő ismerkedésre az interneten kívül eddig jóformán nem is igen volt lehetőségem. Hát ha valaki, én aztán zényleg meg tudom érteni az ilyen embereket! És nekem ez a bátortalanságom, a gátlások jelentik a legnagyobb problémát, de hát ugye mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Meg aztán nem is vagyok egy úgymond “talpraesett” személy, hogy így fogalmazzak.
Nekem kimondottan az feküdne, hogy ha hozzám jönne oda egy lány. Olyan helyekre, ahol erre talán meg lenne az esély, viszont nem járok, mert ez annyira távol állt tőlem mindig is, hogy kizárja ennek a lehetőségét. És ahogy írtam, az utcán meg biztos, hogy nem fog senki sem odajönni hozzám. Úgyhogy ezért “gyűröm az ipart” én is itt fent ezeken az oldalakon.
Nagyon jól esik olvasni, hogy ti is írtok magatokról részletesebben is. Egyébként inni sem iszok, mármint alkoholt nem. Én tehát egy kimondottan lassan oldódó személy vagyok, legalábbis így vettem észre magamon, tehát utána már jól menne a dolog szerintem. Csak ezt a fránya első lépést nem merem megtenni, és nincs is hol, mert még ha lenne… Aztán a neheze még csak aután jönne.
Tehát meg kell különböztetni azt, hogy kik azok, akik szeretnének kommunikálni, ismerkedni, csak nem mernek (amit tehát abszolút nem is csodálok, magamból kiindulva), és kik azok, akik alapból nem, bár szerintem ez utóbbi emberekből van jóval kevesebb.
Hát töprengő, ezeket a problémákat sürgősen le kell gyűrnöd! Ne bízd az életed az internetre. Az egész egy nagy humbug.
Bocs, nem olvasom végig a hsz-eket. Lehet már leírták ezeket, lehet nem is igaz,csak én gondolom így. De megosztom veletek. Amúgy először és utoljára járok itt, úgyhogy felesleges minden reakció :)
Ez a tipikus női hiba nem fog változni. Ha megnyerő adatlapot készít azt ember, akkor többen válaszolnak, sőt ők írnak neked. Ehhez persze szinte mindenkinek túlozni kell, vagy fényezni önmagát. (Főleg annak, akinek megvan az egzisztenciája. Mert ezek az emberek a legszemetebbek) Ezt teszi mindenki, aki sikeres a nőknél.
Töprengő! A bátorság csak abból áll, hogy amit akarsz, csak pont annyira akarod, hogy próbálkozol, de ha nem sikerül, akkor fel sem veszed. (Ettől persze nagyképűnek és bunkónak fognak tartani, mint mindenki mást, aki elég bátor, hogy próbálkozzon. De ha nem is próbálkozol, akor esély sincs rá hogy bármi legyen.) Erre a legjobb módszer ha mindíg több vasat tartassz a tűzbe, de ettől még szemetebb leszel. Ha még biztosabbra akarsz menni, megnősülsz és úgy biztonságból próbálkozhatsz bárkinél. Ha idáig eljutsz, akkor pont az ellentéte leszel önmagadnak és nem fogsz kelleni azoknak a csajoknak akiknek most bejössz, de igazából így se lehet semmi közttetek, mert nem próbálkozol. Ez olyan huszonkettes csapdája.
Ezért nősül meg mindenki és csajozik a biztonságból.
Épp unatkoztam, ezért hát elolvastalak titeket… :)
Aztán elindultam keresgélni és találtam egy ilyet egy adatlapon (és csak ezt, semmi mást): “Csak ismerkedni vagyok itt!”
Pfffffffff…. Kiskeziccsókolom, én sem a hűtőszekrényt jöttem ám megjavítani! Nehéz a pártalálás, én mondom nektek. :D
Csengetett, Mylord?… Én tegnap (illetve ma hajnalban) a Waczak szállót néztem. Ne tudjátok meg, milyen körülményes röhögve elaludni!
Töprengő, abszolút megértelek, én is ilyen voltam. Egy kicsit még vagyok is, de talán már egészséges mértékben. Épp annyira, hogy ne nézzenek valami nagyképű baromnak. Szóval a visszafogottság nem nagy probléma. De ha emiatt szorongsz és így még elzárkózottabbá válsz, akkor az már nem jó.
Én úgy kezdtem kilábalni ebből a dologból, hogy megértettem: a másik is csak egy ember. PONT (és maximum) ugyanolyan, mint én. Nem több! Ránéztem egy nőre/férfia, akivel korábban nem mertem volna beszélgetést kezdeményezni és azt mondtam magamban: ez is csak egy a hétmilliárdból és ki tudja, talán sokkal nagyobb problémái vannak mint nekem: veri az asszony, iszik az ura, kicsi a farka, tízezer év hitele van, frigid mint egy fagyasztóláda. Ezer bajuk lehet. Ami persze nekem nem okoz örömet, épp csak konstatálom, hogy “ahhoz képest” mennyire tartják magukat, mennyire képesek a külvilág felé normálisnak vagy épp felsőbbrendűnek mutatkozni.
Szóval szerintem az első lépés, hogy gyere ki a napfényre és nézd meg az embereket. Meg fogsz lepődni: ugyanolyanok, mint te! Maximum! Nem többek.
És ha már nagyon megy neked ez a “mindenki ugyanolyan ember, mint én”-dolog, akkor lépj tovább és próbálj ki egy technikát (nagyon egyszerű, egy kutya is meg tudja csinálni ;) :
Tehát, ha egy olyan emberrek kell beszélned, akit eddig valamilyen okból magad fölé helyeztél (főnök, utcabéli menőcsávó, undok vevő, paraszt eladó, mittomén), akkor nézz a szemébe! De folyamatosan ám, a beszélgetés végéig MINDIG! Egy pillanatra se kapd el a tekinteted, CSAK a szemébe nézz, ne máshová. Ne az orrát figyeld, ne a bibírcsókját, ne a kezét, ne a háta mögötti eseményeket, ne a felhőket, pláne ne a cipőjét, csak a SZEMÉT! Kell hozzá egy kis “pofátlanság”, de ha kitartó vagy, azt fogod megfigyelni, hogy ez a “nagy ember” zavartan kapkodja el rólad a tekintetét! Eleinte még vissza-visszanéz, hogy még mindig a szemébe nézel-e, de aztán feladja, és ő fogja bámulni az orrodat, a bibírcsókodat, a kezedet, a hátad mögötti eseményeket, a felhőket, és ha végképp feladta, akkor a saját cipőjét… Innentől kezdve te irányítod a beszélgetést, inkább engedni fog, akármiről is van szó, csak szabaduljon ebből a helyzetből. Ugye milyen ismerős? Te is átéltél már ilyet sokszor, csak épp fordítva……
Na, ugye, hogy egy kutya is meg tudja csinálni? :) Akkor te is. Nem kell verekedni vele, nem kell atomtudósi végzettségednek lenni, nem kell fantasztikusan jóképűnek sem lenni hozzá. Egyszerűen csak bele kell nézni a beszélgetőpartner szemébe. Ezt mindenki meg tudja/tudná csinálni. Eddig veled csinálták, most te következel!
Persze ez nem arról szól, hogy mostantól fogva így terrorizáld a beszélgetőpartnereidet. Épp csak pár ilyen alkalom kell ahhoz, hogy adjon egy kis önbizalmat. Meg, hogy alátámassza a “minden ember ugyanolyan mint én” nézetet, amit épp az imént sajátítottál el.
Egyébként ez a technika három esetben nem működik:
1. “Elnyuszulsz” és idő előtt te kapod el a tekinteted. Próbáld újra!
2. Olyan emberrel beszélgetsz, aki közel áll hozzád: szülő, testvér stb. Köztetek olyan kapcsolat van (remélhetőleg), ami bensőségesebb, éppen hogy igényli a beszélgetőpartner, hogy a szemébe nézz. Neki direkt jól fog esni, ha rá figyelsz.
3. Olyan emberrel beszélgetsz, akinek TETSZEL, szimpatikus vagy neki, aki beléd esett… ;) (Remélhetőleg nem Józsi, a főnököd lesz az.) [feltételezem, hogy férfi vagy]
Egyébként meg tényleg ne bízd a sorsod az internetre, viszont ne is szégyelld, hogy itt vagy. Ez is csak egy hely, mint bármelyik bár vagy diszkó. Csak itt nem vágnak pofon, ha egy “Szia, ismizünk?” szöveggel indítasz. Épp csak NEM VÁLASZOLNAK! :D
(legalábbis a többség, de neked nem velük van dolgod, hanem azzal az eggyel)
Én is gyakran tapasztalom (valójában kiskoromtól kezdve), hogy a zárkózott embereket a többség arrogánsnak nézi. Legalábbis ez az első benyomás… Azt hiszik, az illető túlságosan fenn hordja az orrát ahhoz, hogy velük szóba álljon. Holott erről szó sincs… Vagyis esete válogatja, de többségében NEM ez áll a háttérben. Aki extrovertált el sem tudja képzelni, milyen egy introvertált ember helyében lenni… és ez talán vice-versa igaz… Nem biztos, hogy ami másnak pofon egyszerűen megy, az nekem is úgy fog menni, mint a karikacsapás. Elenyésző % az, aki esélyt ad a visszahúzódó embereknek. Mondjuk, ez szerintem empátia kérdése is. Én pl. kimondottan alkalmatlan vagyok a “bájcsevejre”, pedig a (bármilyen jellegű) kapcsolatok döntő többsége nem mély-analízissel fog kezdődni, hanem kb. “csevegjünk a semmiről”. Szóval, ezt (is) nekem kell magamra erőszakolnom, mert a többség nem fogja alább adni. :P Amennyiben az illető mégis hajlandó időt áldozni rád (ami lássuk be, a mai világban eléggé problémás!); esetleg nemcsak a felszínt látja meg benned; ki fogja várni, míg megnyílsz/feloldódsz… akár még életre szóló barátság is lehet belőle. Nekem ez szerencsére megadatott. :) A szerelmi ügyletek viszont egészen más kategóriába tartoznak, mint a barátság… Ott bármi megtörténhet; bárhogy elindulhat 2 ember között valami és a felektől függően bármi lehet a végkifejlet.
Szóval csak azt tudom mondani, hogy amiről Töprengő (és Srác is) írt, azt abszolút magaménak érzem… de fejlődő képes vagyok, legalábbis nagyon remélem. Próbálok kitörni ebből a burokból… bár mindannyian tudjuk, hogy a sikerig vezető út általában hosszú és rögökkel teli. Én is csak azt tudom javasolni az ilyen típusú embereknek, hogy muszáj magukat “megerőszakolni”, nyitni mások felé… mert a világ nem fog az ajtajukon kopogtatni. Valaki (sajnos a neve nem ugrik be) itt a napokban azt tanácsolta, hogy be kell iratkozni valamilyen felsőoktatási intézménybe (lehetőleg nappalira). Nos, én jelen pillanatban ezt teszem… :) Persze elsődleges célom NEM a szocializálódás, ismerkedés etc. hanem a tanulás… DE “ezek” a dolgok automatikusan járulékos tényezőkké válnak… ha akarom, ha nem. :D És ki tudja? Az Élet bármit hozhat. :)
A “farkas szemezős” módszer valóban nem rossz, sőt hatásos… Mondjuk a siker kulcsa az, hogy semmilyen ember nem viseli el, ha pár másodpercnél tovább néznek a szemébe. Sőt, ez bizonyos szituációknál egyenesen illetlenség. Ezt már Allan Pease is megmondta a “Testbeszéd” c. könyvében. (Természetesen nem a bensőséges kapcsolatban levőkről beszélek! :)) És azt is osztom, hogy a netes párkeresést nem kell szégyellni. Ez is csak 1 lehetőség a SOK(K) közül. :P
Nahát, nahát… tetszettek az előző bejegyzések… :)
Töprengő – ahogy írták is, a Te életedet egyesegyedül csakis és kizárólag TE tudod megoldani. Senki más!!!! Vacak dolog, de az emberek többnyire a saját érzéseikkel vannak elsősorban elfoglalva – aztán ha valakivel jobban megismerkedsz, megkedvelitek egymást, akkor már a másik lelke is fontossá válik. De addig???
Ahogy olvastam, itt elég sokan a zárkózottságból küzdötték fel magukat (én is) – tehát nem lehetetlen. Nekem volt annyi mázlim, hogy az életemből és a lelkemből vagy 5 évet egy érzelmileg retardált baromra pazaroltam, aki a “csak ma” nevezetű emberke bejegyzésében tapasztaltak alapján élte és éli mai napig az életét. Néha bánom, néha nem.
Egy valamire azért megtanított: hogyan kell lazábbnak lenni, letojni, ha valaki pofára ejtett és még ha baromi bizonytalanságok vannak odabent belül (mert vannak, neki is vannak, még mindig, pedig kevés ember gondolná, és valójában mindenkinek vannak!!!!!!!!), akkor is venni kell a bátorságot. Ha a másik nem figyel oda, elhajt – hát akkor ez van. Az nem a Te embered és nem is kell vele foglalkozni a továbbiakban.
Lehet, hogy kezdetben valóban nem azoknál kell próbálkozni, akik tetszenek, hanem azoknál, akiknél látod, hogy egyszer-kétszer visszanéznek. Ha visszanéznek rád, akkor már felkeltetted a figyelmüket. Az is lehet, hogy kezdetben nem azzal kell foglalkozni, hogy társat találj, hanem, hogy gyakorlatot szerezz. Arra meg az a legjobb, ha veled azonos neműekkel kezdeményezel BESZÉLGETÉST!!!! Ha egy meccset bámulsz épp, akkor arról, ha egy koncertet, arról, ha ott ül veled szemben és olvas egy olyan könyvet, amit Te is ismersz, akkor arról, de ha ilyen esetben ellenkező nemű is az illető, hát nosza rajta. Idegen. Sose találkoztok többet, mit veszíthetsz????
Bármiről beszélgetni! Kommunikációt kezdeményezni IDEGEN emberekkel. Hogy legalább azt megszokd, hogy szóba elegyedj ismeretlenekkel és elengedd magad.
Aztán jöhetnek azok a lányok, akikről írtam az előbb, akik alapból nem érdekelnének, de látod, hogy többször visszanéznek rád – lehet ebből valóban egy jóbarátság is akár, vagy még több (a kémia sok embert megtréfált már ;)… aztán ha már nem okoz gondot szóba állni idegenekkel, akkor irány a kiszemelt nő. A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb be kell jönnie. Lehet, hogy 200x pofára fogsz esni, de a 201. talán már az lesz, akit Te akarsz. Ha egyáltalán addig nem alakul ki valami mondjuk egy kósza “próbálkozásból” ;)
Ehhez persze kell az, hogy szeress beszélgetni vagy legalábbis képes legyél rá ;)
Némi barokkos túlzással ismerek egy srácot – nagyon jó fej, okos, szerintem jól is néz ki, mások elmondása alapján humora is van (és a tekintetéből sem egy sült tök köszön vissza), tehetsége is, de basszus szóra bírni… hát ember legyen a talpán :(
Ő csak hallgat és néz… Pedig nagyon klassz pasi lenne – de a visszavonultságából adódóan örökös nőgondokkal küzd.
A farkasszemezés jó ötlet, végiggondolva tényleg önbizalmat növelő lehet egyeseknél :)
Ja, és ami még fontos – azért arra sem árt rájönni, mitől olyan francosan gátlásos az ember. Ez a nehezebb dió szerintem :(
Bocsi, ha megint eltértem a tárgytól, de szerintem az internetes társkeresés buktatóit pro és kontra eléggé kiveséztük már és azért ez egy kicsit távolabb nyúló téma, tág határokkal, tehát még ez is belefér :)
Ja, igen, Csengetett Mylord… imádom :)
Az egyik kedvenc sorozatom, a nagybátyámnak hála meg is van dvd-n… én Mabel-t szeretem nagyon – olyan beszólásai vannak, hogy padlót fog az ember… nekem gyengém az angol humor, a kis fricskák, a karikatúra és a pikirít megjegyzések és a Csengetett Mylord bővelkedik ebben :)
Fiúk, lányok! Nekem is tetszenek a kommentek. És igen, a sorozat valóban fenomenális! Komolyan mondom, fel kéne szerelni pl. a bp.-i metrókat olyan készülékekkel, amiken non-stop ezt a sorozatot vetítenék! Állítom, hogy rá sem ismernénk a búvalb***, magukba temetkező honfitársainkra utána… ;)
Azért az sem semmi, ahogy Poppy szokta ugratni Jamest, és amilyen pofákat erre szegény James produkál… Stokes beszólásairól nem is beszélve… A Henryt alakító színész meg állítom, nem úszta meg maradandó agykárosodás nélkül… :)
Emlékeztek a hattyús tortára? Hát azt nem lehet überelni, amikor leesett a hattyú feje, aztán próbálkoztak valahogy visszavarázsolni…. :):):)
CsM – a leesett hattyú feje akárhogy gondolkodom, nem passzol ehhez a bloghoz… :)
Viszont a konklúzió akkor is az, hogy BÁTORSÁG! KEZDEMÉNYEZŐKÉSZÉG! NEMFELADÁS!
és nemutolsósorban: NEM BÍZNI CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG az internetes társkeresésben :)
CSM: :D Nálam a “fornicate” rész vitte el a pálmát…
Köszönöm a tanácsaitokat!
Hát igen, ez is nagyon találó megjegyzés volt, hogy az ilyen embereknek muszáj magukat “megerőszakolni”. Ezek a dolgok belülről, mélyről fakadnak, és én is ezeket próbálom tenni, amiket leírtatok, de iszonyatosan és kegyetlenül nehéz mindezt véghezvinni. Viszont mondom, igyekszek úgymond “nyitott szemmel” járni, és az általatok is leírtak mentén cselekedni.
Az elszállt igényekkel kapcsolatban még az is eszembe jutott, amit még hozzá lehetne tenni az eddig felsoroltakhoz, hogy “ja, és még tudjon repülni is”.
Mondanék valamit. Segíthet.
A játék aktív, szép, természetes és a legkomolyabb megismerő tevékenység és módszer (is), minek során a fejlettebb élőlények feltérképezik környezetüket és megtanulnak élni a lehetőségeikkel.
Játszani jó. Az életet (kapcsolatainkat is, a kártyajáték analógiájára) mindannyian kibiceléssel kezdjük: – a saját lapjainkat sem ismerjük, hát még másokéit! (A talonról nem is beszélve.) Ízlelgetjük a szabályokat és nagyon figyelünk. Később, amikor már nekünk is osztanak, licitálunk, skartolunk – ismerkedünk a paklival – segítséget kérünk és/vagy adunk, megtanulunk együttműködni, beszólni és hallgatni is, ha olyan a lapjárás. Figyelünk, keressük a lehetőségeinket, bizonyítjuk képességeinket, és zsírozunk sors-választotta(lap)társunknak, amennyire tudunk. Azután elszámolunk: a kezdő ügyesebb, az ügyes rutinosabb, a szerencsés vidámabb, a vesztes tapasztaltabb lesz, de tanul. Mindenki nyer. S osztunk újra. Lehet, most se kerül hozzám a skíz, de meghívhat, s ha nem, sebaj, viszont több tarokkom van, mint legutóbb és akár…
A jogtalan előnyszerzőtől elfordulnak a társak!
Azt figyeltem meg, hogy a mindennapi életben, interperszonális kapcsolatainkat éppen az apró titkok és meglepetések teszik élővé és élvezhetővé : (az) ahogy egy másik ember valósága napról-napra, “falatonként”, egyre érthetőbbé, láthatóbbá, “emészthetőbbé” válik számunkra: Gazdagítva ezzel a világról és magunkról alkotott ismereteinket.
A talon – titok – fontos része az élet felfedezhetőségének: Achilles-sarok: a kiváltságosoké.
Miért lenne ez illetlen vagy kerülendő?
Miért kellene kapcsolatainkat a kiszámíthatósággal kezdeni?
Ha fontos számunkra valami (valaki), kitartunk mellette/érte: ehhez nem kell Einsteinnek születni, mindannyian képesek vagyunk rá :)
“Miért kellene kapcsolatainkat a kiszámíthatósággal kezdeni?”
Azért, kedves permanencia, hogy minimalizáljuk a későbbi pofáraesés kockázatát, és minimálisra redukáljuk az élettől jövő pofonok számát.
Apró titkok és meglepetések? És szerinted ezek mind pozitívak?
Nem tudom, hány éves vagy, de az élettapasztalat kulcstényező. Egyes szerencséseknek (vagy éppenséggel épp emiatt szerencsétleneknek – ld. Kasszandra a görög mitológiában) megadatott a tisztánlátás képessége. Magyarán képesek sok esetben előre látni kockázatokat, veszélyeket, és ennek megfelelően próbálják alakítani a sorsukat.
Hány és hány történet indul rózsaszín köddel, boldogsággal, idill minden téren, stb. Aztán nézd meg mi lesz később… Arányaiban!!!, persze, hogy egy-két kivétel-esetet szinte mindenki tud említeni, ezért hangsúlyozom, arányaiban!!! Na ez az, amihez nem kell Einsteinnek születni, de ezt felmérni és megérteni, és ennek tudatában cselekedni sajnos nem mindannyian vagyunk képesek…
Persze, azért nem jó mindig negatívnak lenni, csak épp ilyen a világ (ilyenné tették)… Lehet álomvilágban élni, csak épp akkor senki ne csodálkozzon, ha jönnek a pofonok…
Ezt ha valaki meg tudja magyarázni,az zseni.
Kinézem a lányt az eggyik oldalon.Írok neki,visszaír.Mindketten komoly kapcsolatot keresünk Folytatódik kb 1 hétig a levelezés.mail cím csere,napi 5-6 levél,tel szám csere,félórás beszélgetések, napi 20 sms ez újjabb hét.Randi, virág,végigröhögjük az egészet,mélyen a szemembe néz elemez,bensőséges beszélgetést kezdeményez.hazamegyünk.És utána eltünik.Nem válaszol.Az igazsághoz hozzátartozik,hogy tök friss képet küldök, (telefonról)És korekt adatokat adok meg,ezért tudhatja,mire számíthat.Kvázi nem elriasztom.Tudja,hogy szeretem az őszinteséget,ha egy nőnek van agya,tartása.És ezt végig dicséri,és közli,hogy ezek neki is fontos dolgok.És ezek után arra nem képes,hogy küldjön egy mailt,hogy bocsi mégsem,vagy hogy dögölj meg,egyszerűen semmit.
És ezek után, csodálkoznak a kedves “hölgyek” ha egy két pasi beleun az egészbe,és sekélyes,sablonos,vagy paraszt lessz.
A helyesírási hibáimat tudjátok be az idegállapotomnak.
Hát látod, ezek azok a dolgok, amelyekre mi eddigi fórumosok sem találjuk a választ, én legalábbis biztos, hogy nem. Korábban már le is írtam néhány hasonló dolgot, tapasztalatot, bár nálam általában az szokott lenni, hogy már az első levelemre sem válaszolnak, tehát ezeknek a népes táborát “erősítem” én is úgymond.
És az külöm érthetetlen, hogy telefonon sem tudtad elérni, mert gondolom így is próbáltad a sikertelen e-mail küldést követően.
Hát, nem véletlenül szoktam mondani mérgemben, hogy olyanok, mint az angyalbőrbe bújt ördögök.
Itt óriási nagy problémák vannak, és én változatlanul azt mondom, – és a te példád is ezt erősíti -, hogy amíg nem változik meg gyökeresen az embereknek a hozzáállása, viselkedése, jelleme, addig sajnos ez így fog menni, és ez az ötletként zseniális és nagyszerű rendszer nem fog működni.
Biztos Gólyatáborban van. Ott nincs nagyon idő kommunikálgatni.