höhö says:

az mi is? :)

Hello Kitty says:

Kedves Cic_mic.
ez egy korrekt hozzászóllás volt. Köszönöm.

Kedves mindenki.
Nálam is lefutott a höhö által emlegetett sotfver. Igaz, saját verzióban. íme az elmúlt két hét tapasztalatai:
Nézzük az egyik oldalt: 4 pasinak írtam. 4 elolvasta.2 válaszolt és nem elutasítóan. (nem is rossz arány – mondhatnánk.) a megmaradt kettőnek válaszoltam, de csak az egyik folytatta a beszélgetést/ismerkedést. A megmaradt egy immáron 4 napja nem válaszol. Korrekt ugye. (mielőtt paranoiásnak tűnnék: látom, hogy mikor jelentikezik be – nem csak itt, hanem más fórumokon is – bemutatkoztunk, így könnyebb a “rákeresés”, ha éppen azzal áltatnám magam, hogy biztos nincs netközelben. Dehogynem.)

a másik oldal.
7 pasi keresett meg. 5 egy vagy több dolgoban negatív irányban eltért a reglapomon megadott igényekről. Na, ez a becsúszó szerelés. Válaszoltam nekik, mert így illik (hátha egyszer viszonozzák a kultúráltságot, a korrektséget). A válasz után 3 kapásból LEORDÍTOTTA A HAJAM. A maradék kettőnek javasoltam, hogy céljaira más oldalon regisztráljon.

eredmény? Töröltem magam az oldalról.
De remélem az itt megismert normális nők és pasik hamarosan megtalálják társukat. Majd erről is nyithatnánk egy blog-ot.
Nagyon sok sikert, szerencsét kívánok ehhhez Mindannyiótoknak.

Sziasztok,
Hello Kitty

höhö says:

ly-al a befejez???? teatyaúristen :D

Adri says:

sziasztok
Egyetértek Hello Kittyvel és cic_miccel. Ugyanúgy eltűnnek a “férfiak” is, szó nélkül. Aláásva a mi önbecsülésünket, mert nekünk is van lelkünk… És van, hogy már randi után.
És nem véletlenül adjuk meg a paramétereket, és nem 1 cm vagy 1 év számít. És engem zavar, ha valaki alacsonyabb nálam. Ez gond? És azért adok meg már magasabbat, mert az a tapasztalat, hogy más centivel mérnek a férfiak. :) Ha valaki 180at mond és 170 sincs, akkor tényleg én vagyok túl hisztis? Arról nem is beszélve, hogy már másodjára futok bele olyanba, akinek még a kora sem igaz.
A cikkhez – biztosan van ilyen is, de mindkét oldalon. És most éppen bűntudatom van a több vas tűzbetartása miatt. De magamba szálltam, legyőzöm a csalódottságot és a halom aktuális levelet elolvasom és válaszolok rájuk, mielőtt még törölném magam.

Csabi says:

világégés -> világvégés

Meg még van pár hiba, de azok nem vészesek vagy félreérthetőek – legalábbis, azt hiszem. :)

Csabi says:

A kemény élet miatt. :)

bagoly says:

Részlet egy sg.hu-n megjelent cikkből (Ideális párunk nem elég, ha hasonló hozzánk):

Szerinte a partner profiljának pontos meghatározása tévút. “Egy szerelmi találkozás két egymásra öntudatlanul is rezonáló egyéniség kapcsolódása, ez hozza létre a vonzerőt – fejti ki a terapeuta. Gyakran megfordulnak nála fiatal, szép és intelligens nők, akik reménytelenül magányosak. – Pontosan tudják, hogy milyen – lényegében drákói – követelményeknek kell megfelelniük azoknak, akiket méltónak tartanának magukhoz, de igen nehéz rávenni őket annak számba vételére vagy elképzelésére, hogy ők maguk mit tudnak nyújtani cserébe”.

Egyszerűbben megfogalmazva, a partnert nem úgy választják, mint egy kanapét, akármit hirdetnek is a fogyasztói társadalom marketinges szakértői és randevúportáljai. “Ha az elképzelt történetet pontosan meg is írják bensőjükben, az életben nemigen lehet azokat megvalósítani” – elemzi az ilyen igényeket Serge Hefez pszichoanalitikus. A hozzá érkező fiatal ügyfelek szinte a végtelenségig randevúzgatnak, mert folyton úgy érzik, valahol csak akad majd valaki, aki még megfelelőbb. “Csakhogy az ideális partner magában a kapcsolatban születik” – hangsúlyozza a szakember.

sg.hu/cikkek/75714/idealis_parunk_nem_eleg_ha_hasonlo_hozzank

ad50 says:

Nem is mondanék semmit! Srác mindent elmondott helyettem, objektíven!
Én csak annyit mondanék, hogy engem egy olyan lány ejtett pofára, akit mindennél jobban szerettem és a csillagokat is lehoztam neki az égről. És nem szerelmes elvakultságból, hanem azért, mert szerettem, mint embert. És vagy milliószor elmondta, hogy mennyire szeret, s hogy nálam különb férfiról nem is álmodhatna, stb, stb. Aztán teherbe ejtette magát egy nálam jobban szituált úriemberrel, mert úgy vélte, velem nem szolgáltathat kellően stabil egzisztenciát egy gyerek felneveléséhez. De persze hónapokig össze-vissza hazudozott.
Én meg itt állok 25 évesen, s már azt sem tudom, hogy hogyan tovább, mert az akiről azt hittem, hogy a másik felem, aki csak egy van a világon, olyat tett velem, amit a leggonoszabb ellenségemtől sem vártam volna. Fogalmam sincs kiben bízhatom meg ezután, elveszett minden remény, s legszívesebben meghalnék, de nem tehetem, mert van egy anyám, aki belepusztulna, ha megtenném.
Ennyit önökről kedves, őszinte, tisztességes hölgyeim!

Csabi says:

ad50: én is pont így jártam, akár hiszed, akár nem. Igaz, az én szeretett “nőmet” nem ejtette senki se teherbe, csak egyszerűen dobott. De a lényeg ugyanaz. Nos, már túl tudtam magam tenni a dolgon, de nagyon nehéz volt. Azt tanácsolom neked, hogy te se add fel a reményt! Hiszek abban, hogy csak súlyosan beleválasztottam a legaljába, és a nők nem ilyen koszvadt lelkű senkik, hanem továbbra is éppoly csodálatos és érzéki teremtések, amilyennek hiszem őket. Mindkét nemben vannak lelketlen gazemberek, és vannak gyönyörű belső szépséggel megáldott lelkek is – a kettő között pedig a hétköznapi emberek húzódnak (én ide sorolom magamat), akiknek vannak hibáik, de ettől még szerethetőek. Nyilván többen vannak azok, akiket nyugodt szívvel lehet szeretni.

Srác says:

ad50, fújd ki magad, öregem! És 25 évesen azért még ne temesd magad nagyon mélyre. Én 39 vagyok. Kb. az történt velem is mint veled (bár teherbe ejtésről nem tudok). Ja, és én voltam a “jobban szituált”, szóval a fene se tudja “ezeknél”. :D

Általánosítani valóban nem kell, de ha tényleg úgy véled, hogy “minden nő” ilyen-olyan-amolyan, akkor talán próbálj(unk) meg alkalmazkodni a helyzethez. Ha minden ajtó befelé nyílik, akkor hagyjunk fel végre a kifelé ráncigálásukkal.

Én is végigmentem azon, amin most te. Gondolom, a kétségbeesés, a tagadás megvolt és jelenleg “haragnál” tartasz. Ha ez véget ér, akkor jön az üresség, aztán egyszercsak elkezded összerakosgatni a dolgokat. Szépen, világosan látszani fognak mindkettőtök elkövetett hibái, amikből nagyszerűen lehet tanulni a jövőre vonatkozóan. Mert tuti, hogy nem csak ő hibázott. Ok-okozat, tudod. Aztán egy nap arra ébredsz, mint én: “Nna, gyerünk csajozni!” :)

De most még ne foglalkozz ezzel. Tombold ki magad, minden nő k… és különben is: menjenek a fenébe! Grrrrr! :)
A meghalásról meg annyit: természetes, hogy eszébe jut ilyenkor az embernek. Én is elgondolkodtam rajta. De mivel ez már a “minden mindegy” kategória, akkor miért ne maradnánk életben? Hiszen úgyis mindegy már, nem? Nézzük, mi történik! Lehet, hogy valami jó…

Amúgy meg nem a csillagok kellenek nekik, hanem Te (Mi). Ehhez viszont sokat kell beszélgetni velük. Mi a testükön, ők a lelkünkön legeltetik a szemüket. Ez így kerek. A csillagok meg maradjanak fent a helyükön.

Goranga says:

Jó volt hallani egy férfi szemszögéből a dolgokat. Bár sokszor elgondolkodom a megadott igényeken. Nyilván minden embernek vannak olyan igényei, amiben nem tud kompromisszumot kötni. Ugyanakkor elcsodálkozom a 140 kg-os, 3tokás macikon, amikor 50kg-os hölgyet keresgélnek, és kifejezetten kérik, molett hölgyek kíméljék őket. De így van ez a nőknél is. Lehet, hogy hülyén hangzik, de egyre jobban irritál ez az ideál-igény kérdés. Olyat, hogy elfogadás, nem ismerünk? Hogy a másik jó úgy, ahogy van, mert valamit megmozdított bennem? Persze ehhez mindig válaszolni kell, meg kommunikákni, hogy aztán eljussunk egy személyes találkozóig, hátha megmozdul valami. Sokszor esélyt sem adunk magunknak és a másiknak sem, ostoba kategóriák miatt.

PéLó says:

ad50 és Csabi: átérzem a helyzeteteket, ugyanis én is ezt éltem meg. Azt hiszem, az egyik kollégám fogalmazta ezt meg jól: nincs olyan ember, akivel ez ne történt volna meg, fel kell állni és továbbmenni, valamit én is osztom Csabi véleményét, hogy nem szabad 1 miatt mindenkit elkönyvelni valamilyennek. :)

Srác: kösz, amiket leírtál, nekem sokat segítettek, hogy tisztábban lássak!

Hozzászólva a poszthoz is: sajnos én is azt látom, hogy sokan nem válaszolnak, ami azért kicsit szomorú, de megértem olyan oldalakon, ahol limitált levelet lehet elküldeni. Én mondjuk egyelőre jó tapasztalatokkal tudok beszámolni: kevés levélből is egész sok eredmény és előző két (hosszú) kapcsolatom is netről volt. :)

Üdv mindenkinek!

PéLó

Otto says:

Eleje ad50, válasz stavros.
Uraim, kicsi logikát tegyünk már a dologba, nem kell mentegetni a másik felet, hogy aztán a farvizen beevezve mi legyünk a jó arcok..
Sok lózungot olvastam: “ne általánosítsunk”, “mindkét fél hibázik”, “egy nőért nem érdemes meghalni”, “minden mindegy, akkor miért is ne folytassuk”, “ne add fel”.
Ha -amint a példa is mutatja- sorozatban történnek ilyen dolgok velünk, akkor nem lehet, hogy a normális nő a kivétel? a kivétel meg tudjuk, mit erősít. Na persze, minden nő szereti magát különlegesnek hinni, közben meg a döntő többség nem az, nem kivétel a szabály alól.
azt sem írom alá, hogy “mindkét fél hibázik”. komolyan azt gondolja itt valaki, ha nem működik a kapcsolat, akkor az a helyes eljárás, hogy sutyiban megcsaljuk a másikat, nem pedig leülök vele megbeszélni, hogy kedvesem, így ez nem megy tovább???FÉRFIAK ÉBRESZTŐ azért mi még ne hülyüljünk meg!!!nincs hiba ami -kivéve talán ha a másik fél is félrelép, de ahogy gondolom ad50-nél nem így történt- megindokolhatná ezt, erre nincs mentség!!!
A suicid gondolatokról: két éve a legjobb barátom lett öngyilkos ilyen problémák miatt, úgyhogy nem kívánok finomítani a mondandómon.szerintem aki öngyilkos lesz, az, nem a r..bancért lesz az, nem ÉRTE, hanem MIATT, a megalázottság, elkeseredettség által indukált lelki állapotból kifolyólag. Ha képzeletben mérlegre tesszük: az egyikben egy napi 24 órában fájó kínnnal teli élet, a másikban az ismeretlen, ahova előbb utóbb minden ember kerül, és ahol nincs semmi, lehet választani, melyik jobb. aki a másodikat választja, én azt is megértem.
ja persze, ne add fel, mert minden nap, amit még élsz, az állam bácsinak fizetsz, de ha az életed egy megírt könyv lenne, aminek ha a végére lapozol, megtudod, hogy nem vár társ az életben, mit választanál? mert nem mi, átlag normális, tisztességes férfiak kellünk, hanem tényleg Bradék, várjál szépen türelmesen 3 évet a tök átlagcsajra akit az összes brad a környéken megdug meg elhajít mint egy rongyot aztán amikor már nincs más, te is jó leszel, másnak az elhasznált gúnyáját vedd fel, aztán közben örülj, hogy szóba álltakl veled…
tapasztalatom szerint pedig a nőknek egyetlen kedvenc témájuk van: saját maguk. ha nem erről bszélsz, rohadtul leszrják a lelkedet.
lehet idealistának lenni, “ááá, nem minden nő ilyen”, de akkor majd ha legközelebb pofára esel, nem fogod tudni, miért volt, míg ha elfogadod, hogy csak a legritkább esetben fogod megtalálni a normális kivételt, aki talán nem is létezik, akkor bizony nem fogod zsilettel felnyitni az ereidet szombat fél négykor, hogy aztán másfél perc múlva már sehol se legyél.

(stavros? hol vagy mostanában?vélemény?mi a foglakozásod?)

Csabi says:

Otto:
Át lehet térni a férfiakra, ha ott több a szentlélek. :) Én hiszek abban, hogy mindig a ganéban sikerül belenyúlnom, és nem azért, hogy fasza arcnak tűnjek, hanem mert a nő is csak ember. Akárkit sodor elém a balsors, ganét vagy angyalt, ugyanúgy egy érező, lelkileg sebezhető lény, mint én. Megérdemel annyit az új amazon, hogy tiszta lappal indulhasson, az eddigi nőtársak ganyéságait figyelmen kívül hagyva. Ráadásul már találkoztam olyannal, aki emberszámba vett! Nem érzem magam se kevésbé, se jobban férfinak magamat attól, hogy másképp gondolkozok, viszonyulok dolgokhoz, mint te.

kicsi NŐ says:

A suicid gondolatokhoz: talán nincs olyan ember a földön, akinek legalább egyszer ne jutna az eszébe elkeseredettségében, kilátástalannak tűnő helyzetében, hogy ennél még a halál is jobb. A fentebb említett két választási lehetőség közül vleményem szerint egyik sem jobb a másiknál. Van azonban egy harmadik, ami ugyan nehezebb, de az előzőeknél szerintem mindenképpen jobb: talpra kell állni.
A „szakember” vagy bárki más csak annak tud segíteni, aki „gyógyulni” akar.

Az őszinteséghez: azt nem csak az ilyen helyeken lehet nagyítóval keresni, sajnos, de az is egy olyan dolog, amibe jól bele lehet „kapaszkodni”. Mert, ha valaki nem őszinte velünk, lehet hibáztatni érte. Ha őszinte, és ebbe beletartozik az is, hogy őszintén, kendőzetlenül elmondja a véleményét rólunk, lehet támadni érte, mert, hogy is jön ő ahhoz, hogy bíráljon, esetleg elutasítson minket.

Ellenben igen jól el lehet közben siklani a saját őszinteségünk hiánya/hiányossága felett. :-)

höhö says:

Nagymamám mindig azt mondogatta, hogy ő nem hajlandó metróra szállni, mert úgyis lesz még eleget a föld alatt. (Nem is szállt soha :). Szerintem az öngyilkosság ugyanez a kategória. Ráérünk :)

BLaci says:

Kurva az összes nő, én amondó vagyok. Valami felsőbb hatalomnak képzelik magukat, annyira el van szállva a saját igényeikkel. Undorítóak, de nem tok buzi lenni, már csak a csodában bízok (hogy élethű guminőket fognak egyszer gyártani XD).

höhö says:

Köszönjük a tartalmas hozzászólást BLaci :)

permanencia says:

Az ismerkedés és a kapcsolat nem szinonímák, ahogy az őszinteség és a tapintatlanság sem az.

höhö says:

“Uraim, kicsi logikát tegyünk már a dologba, nem kell mentegetni a másik felet, hogy aztán a farvizen beevezve mi legyünk a jó arcok…”

Most világosodtam meg a mondat jelentését illetően, tipikus. Igaza csak neki lehet, minenki aki mást gondol az önmagát hazudtolja meg. Lehet hogy a viselkedésével pillanatnyi előnyt szerez, de hosszú távon csak egy vesztes lehet.

Mese says:

Egy hete regissztráltam fel egy internetes társkeresőre – és gondolva, hogy ne csak várjam, hogy a sült galamb a számba repül, fogtam magam és kb 20 levelet küldtem el.
Ebből 2 férfi vette a fáradtságot, hogy válaszoljon. Mind elolvasta, de csak 2-en írtak.
Pedig nem vagyok csúnya, se túlsúlyos, de még csak duci sem, egy teljesen átlagos, normális nő vagyok – és ilyen pasiknak is írtam, még mielőtt jön a szöveg, hogy biztos Brad!!!! :-/

Írhatnám erre, hogy minden pasi bunkó paraszt, mégsem teszem, mert nem úgy gondolom. Ennek ellenére azért legyünk őszinték: a férfiak is támasztanak nem kevés elvárást. Minimum Aniston, de még jobb, ha Jolie – ha már Bradnél tartunk :-/
Ja igen, és mindnél megnéztem direkt, hogy milyen legyen álmaik nője – erről a T. Urak elég gyakran elfeledkeznek, vagy elegánsan figyelmen kívül hagyják.

ad50-nek annyit: szomorú, hogy így pofára ejtettek, de azért kérdés, hogy hogy nem vetted észre, hogy már más is ott van???? Mennyire figyeltél Te arra a nőre vagy mennyire ismerted, hogy nem vetted észre, hogy már más is labdába rúgott és hogy egy kétszínű dög? Nem lehet, hogy egyszerűen csak megelégedtél annyival, hogy szereted őt, de azzal nem foglalkoztál, hogy vajon ő is téged? Nem lehet, hogy Te azt figyelted, mit mond, nem azt, hogy hogyan… és mindemellett mit tesz?
Mert ez kényelmesebb, elhinni, amit mondanak, aztán meg nyalogatni a sebeinket. Mondani bárki mondhat bármit :-/
Én is futottam már bele gerinctelen bunkóba, engem is csaltak meg – szerintem nincs ember, aki ne járt volna így. Visszagondolva utána józanul, pontosan tudtam, mit mikor és hol rontottam el. Én is hibás voltam, nem csak ő. Ha másban nem, hát abban egész biztosan, hogy nem akartam észrevenni, mennyire felszínes, egoista bunkó. Ennyire el voltam foglalva magammal és az én hatalmas nagy szeretetemmel :)
Rohadtul fájdalmas, mert ilyenkor az ember önmagába vetett hite kap egy hatalmas pofont. De ettől még nem lesz mindenki bunkó, igenis hiszem, hogy vannak még normális emberek :)

Csak épp az elvárások rohadt magasak, és igenis, T. Uraim, az Önök elvárásai is!!!!!!

Ottónak meg, aki a mások által levetett francnak sem kellő átlagos nőről írt igen színvonalas szösszenetet, üzenem, hogy remélhetőleg bele fog futni valami jó nőbe, aki pont úgy fogja eldobni őt, mint a jó pasik az átlagos nőket és utána majd nekiáll keresni normális nőt, aki viszont azt fogja gondolni, hogy Jolie-k levetett gúnyája kell a fenének :-/

Az internetes társkereséssel az a gond, mint a plázákkal, ahol kis helyen van 300 üzlet. Bemész egybe, körülnézel, találsz olyat, ami tetszene, de azért továbbmész, mert a következő üzletben biztos jobbat találsz.
Egy húsvásár az egész, ráadásul azt az illúziót kelti, hogy baromi nagy a választék, Tiéd a világ, hát nem lehet, hogy ebben a rengetegben nem lelek senkit – és hirtelen azt veszed észre, hogy már egy bizonyos szint alatt szóba sem állsz a másik nemmel. Még egy vacak válasz-levél erejéig sem, hiszen te annyira szuper vagy, nehogy már akárkivel… Ez férfiakra és nőkre egyaránt jellemző – és nem csak saját tapasztalat, hanem mások elbeszélései is ezt támasztják alá.

Azt hiszem, még mindig sokkal inkább érdemes nekifutni a való világnak, elmenni könyvtárba, könyvesboltba, uszodába (ha már abszolút nem szeretnék zsákbamacskát venni :), csatlakozni valamilyen klubbhoz és ott megpróbálni szóba elegyedni az ellenkező nem tagjaival, és ha más nem, hát egy kellemes beszélgetés keveredik ki belőle. Ezerszer többet ér, mint 1000 nő vagy férfi oldalát végigböngészve órákat elcseszni a gép előtt, válogatni tonnaszámra, majd aztán jól pofára esni – mert valójában azt gondolom, hogy aki kizárólag az interneten keresztül éli a világát és próbál kialakítani párkapcsolatot, az valójában nem is akar normális kapcsolatot, csupán önigazolás, hogy “én megtettem, dehát ez sem ment”.

Vagy a másik lehetőség, a biztosat keresi, a totális kockázatmenteset. Aki azt hiszi, hogy itt biztos olyanok vannak, akik hozzám hasonlóan társat keresnek, hát akkor itt nem eshetek pofára. Nem a fenéket nem, itt is ugyanolyan emberek vannak, mint bárhol máshol, csak a névtelenség és álarc mögött még kevésbé figyelnek oda a másik emberre.
Tisztelet a kivételnek természetesen! :)

Mese says:

Lali – örülök, hogy van azért még normális ember, aki akkor is válaszol, ha az negatív esetleg… de legalább becsülöd a másikat ennyire… viszont akkor szerintem amit lehetett, Te megtettél és más nincs, mint ha ez nem jött be, akkor irány a külvilág :)

Egyébként van akinek sikerül – két barátnőm is neten találta meg a társát, boldogok, csakúgy, mint néhány másik ismerősöm is. Ez is egy lehetőség, amit kár lenne kihagyni – de csak ebben bízni???

Szóval Lali – irány mondjuk egy táncház vagy uszoda ;)

Mese says:

Lali – nyáron nekem csakis a természetes vizek… ősztől a BVSC uszoda. Keress meg :)

Ezelőtt hamvas ifjúságom idején a Margitsziget csodaklassz uszodájában egy ma már világklasszis vizilabdázó meghívott egy üdítőre – zavaromban élből nemet mondtam. Nem azt állítom, hogy bánom, mert értelme nincs megbánni semmit, viszont azt gondolom, hogy az volt a normális. Az a hozzáállás.
És a humor – akár önirónia formájában.

Tetszik valaki, akkor vállald fel – mosolyogj rá, ha visszamosolyog vagy legalább többször visszanéz és nem undorral, hát menj oda, beszélgess, hívd meg – ha nemet mond, neadjisten, kinevet: kit érdekel?????
Akkor ő ilyen – soha nem lennél boldog vele :)

De Te legalább megtetted, nem rajtad múlt. Ez a fontos – a másikat nem ismerheted, benne van a pofára esés lehetősége (pláne manapság), de tudni kell ezt nem magadra venni, viszont fontos, mert legalább magadat nem hibáztathatod…

Na persze ehhez kell azért egy egészséges önkritika is: tudd, hogy ki az, akinél van esélyed…. bár jobban belegondolva, ha eleve esélytelenhez mész oda, akkor legalább
1. gyakorolsz
2. ha a kudarcokból nem azt vonod le, hogy egy lúzer vagy és nem vonulsz vissza az önsajnálat dögvészes mocsarába, akkor egy idő után megtanulod, hogy bevedd azt a bizonyos “letojom-pirulát” és megszűnt egy görcs, ergo, máris sokkal természetesebb, lazább leszel és ez baromi vonzó egyébként :)
3. fontos persze a bazinagy lazaságban nem elszállni!!!!! :D

Mese says:

Ha nem kér fel senki, hát nem kér fel… vannak olyan táncházak, ahol a buli előtt van egy-két órás táncoktatás is, legalább az alapok, egy-két óráig jól érzem magam legalább és addig sem otthon ücsörgök a négy fal között.

Van olyan táncház, ahol szinte egész este körtánc van, baromi hangulatos, egy hónapja kukkantottam be egy ilyenbe a Gödörbe… és külön jó hír a pasiknak, hogy az ivararány 30-60% (több a nő), tehát bőven lehet bizakodni…
Öcsém botlábú haverja egy ilyen táncházban ismerkedett meg a mostani barátnőjével…

De persze igazad van höhö, jobb otthon maradni, sebeket nyalogatni, a gép előtt dekkolni tonnaszámra, küldözgetni a leveleket, amelyeknek a 80%-ára csesznek válaszolni, ha meg mégis, akkor jó eséllyel találkozni olyanokkal akik a vadító szomszéd vagy egy 20 évvel fiatalabbkori önmaguk képét küldték el magukról, esetleg a jelenlegit agyonretusálva – ez is egy megoldás :)
Nagyon remek – tényleg élménydúsabb és életszerűbb, mint elmenni és ha mást nem, hát táncolni egy jót :)

höhö says:

Szóval… Nem én küldök tonnaszámra leveleket, (persze ezt csak átvitt értelemben mondom, az elektronikus leveleknek nincs súlyuk, mert elektronikusak. Épp most jöttem rá, hogy fizikailag nem is léteznek. El lehet őket olvasni, el lehet küldeni másoknak, mint a gondolatokat. De nem lehet megfogni őket. Tudjuk hogy hol helyezkednek el de még sincsenek ott. Mintha egy bakelitlemezte beleraknál a sárba, és miután az megszilárdul, azon futtatnád végig a lemezjátszótűt) hanem te, kapásból 20-at. Én sem válaszolnék olyannak aki rögtön másik 19-nek is küldött levelet, tiszta időpocsékolás. Nem szoktam küldözgetni fűnek fának csak azért mert jól néz ki, mivel az utcán sem szólítok le mindenkit. Ha a fentieket összerakjuk kiderül, hogy nem úgy választok párt hogy bepróbálkozok mindenkinél, és aki válaszolt, az nyert, gratulálunk.

Viszont az ivararány tényleg jó hír… :)

Mese says:

Kedves XYZ. Nem észosztás, csupán figyelemfelhívás volt a célom: rávilágítani, hogy más fórum is létezik,nem csupán a baromira személytelen, arctalan internet. Képzeld, odakint is próbálkozom :)

Mivel Te meg engem nem ismersz höhö, nem tudhatod, hogy kinek küldtem és mi alapján és hány megnézett adatlapból lett 20 db. Kikérem magamnak a fűvel-fávalt, vettem a fáradtságot és megnéztem az adatlapokat és akinek normális adatlapja volt, írt is magáról valamit és az szimpatikus is volt, mert úgy tűnt, hogy hasonló a felfogás és beleférek az általa támasztott elvárásokba is -nnna, annak írtam!
Egy esős estét rááldoztam, mert úgy gondolom, ennyi esélyt az internetes társkeresés is érdemel! Viszont aki semmi mást nem csinál tényleg hónapokon keresztül, csak ül a net előtt, mindent erre épít, ettől várja a csodát, az nagyon rossz!!!! Minden szempontból. Sorozatos kudarcélmények basszus – ne mondd, hogy nem!!!!!!

Ahhoz meg külön gratulálok, hogy Te is a “nemválaszoló” hájfejek sűrű tömegét gyarapítanád – azt gondolom, hogy egy “köszi az érdeklődést, de bocs, de nem” még simán belefér a bazinagy büszkeségbe, hogy “vajon hánynak küldött még rajtam kívül??”… női és férfi oldalról egyaránt!!!!! Mert én veszem a fáradtságot és még aki egy láthatóan sablonlevelet küld, annak is válaszolok. Mindössze egyetlen percet vesz igénybe, viszont a másik talán jobb érzés, mintha tudomást sem veszek róla… :-/

XYZ says:

Én sem veszem a fáradtságot… Ahogy szerintem a 90% sem… Hogy miért? Pofon egyszerű! Mi alapon kellene fűnek-fának válaszolgatnom, amikor a többség egy rendes tőmondatot sem képes kipréselni magából. A sablonleveleket szánalmasnak tartom. Ennél a fajta társkeresésnél már csak azok szánalmasabbak, akik nem tudnak eredeti gondolatokat kicsikarni magukból. Ha nagy ritkán (mostanában egyre ritkábban) átfutom a delikvenseket, kb. az első mondatot kell elolvasnom és utána csak bla-bla-bla a végtelenségig. Én elhiszem, hogy mindenkinek van két füle, amivel szeret zenét hallgatni, meg két lába, amivel a szabadba kirándul és mily meglepő két szeme film nézéshez, de KÖNYÖRGÖM… Ugyanazt végigolvasni 10x kicsit (nagyon) hervasztó. A másik kategória az “idézetesek”. A legkönnyebb valami nagy koponyától gondolatokat lopni és saját címen feltüntetni. IQ nuku! Ennél már csak az a “jelenség” tetszik jobban, amire nemrég figyeltem fel… Jönnek szép sorban az adatlapok. Kitt-Katt. Jé… Ez a bemutatkozó kísértetiesen ismerős valahonnan. Kitt-Katt két oldallal arrébb és láss csodát. BalfékX ellopta BalfékY bemutatkozó sorait, aki meg ellopta BalfékZ-től. Most komolyan! Nekem időhiányra NE hivatkozzon senki. Aki egy normális bemutatkozó megírására képtelen (jelzem pár perces művelet!), az mennyi időt szánhat a párjára/párkapcsolatára?!

Szóval nem… Hagyjuk csak a tiszteletet. Azt ki kell érdemelni. Én szépen belefogalmaztam a bemutatómba, csak annak válaszolok, aki “megérdemli”. Ja? Hogy ezzel a saját esélyeimet rontom? De legalább nem árulok zsákbamacskát.

Mese says:

Tény, hogy eredeti bemutatkozót nagyon ritkán látni – ezért van az, hogy a rengeteg adatlapból 20-nak küldtem levelet (a jelek szerint már egyeseknél ez is kiverte a biztosítékot és ezt is soknak tartják ;)… és láss csodát, igyekeztem lehetőleg személyeset, neki szólót… mert olyat írt az adatlapján, amire lehetett reagálni valami normálisat, nem sablont küldeni.
De ha nem írt semmit magáról, viszont a kép alapján egy szimpatikus ember nézett vissza rám? Akkor mit írjon az ember???? Mondom, szimpatikus!!! Nem jópasi, hanem szimplán kedvesnek tűnő…!! Akkor sajnos marad a sablon…

Igazad van höhö – ez egy kommunikációs csatorna. Csak nagyon sokan beszorulnak ebbe a csatornába és nem nyitnak kifelé. Mintha más nem is lenne – azt látni, hogy soha ennyi magányos, egyedülálló ember nem volt még, és ennek egyik oka (nem állítom, hogy kizárólagosan ez, de komoly tényező) az internet… látszólag végtelennek tűnő lehetőségeket nyújt, kinyit a világ felé, de ha nem figyelsz oda, rettenetesen elszigetel.. én nem azért mondtam fentebb, hogy mozduljanak ki az emberek, hogy osszam az észt, meg mert azt gondolom, hogy ez mennyire egyszerű mert soha nem egyszerű elindulni egy ismeretlen úton…

Hanem azért, mert személyes tapasztalatból tudom, mennyire képes teljesen magába szippantani ez a látszólagos szabadság és évek telnek el úgy, hogy beszorulsz a négy fal közé… holott csak kicsit kellene nyitni és venni a bátorságot… és ha úgy van, igenis megszólítani akár az utcán azt, aki tetszik.

Nem állítom, hogy az utcán, táncházban, moziban, koncerteken több a normális, mert nem – ugyanannyi esélye van, hogy baromba futsz bele. De legalább addig is emberek között vagy, picit rutint szerzel abban, hogy hogyan állj szóba idegennel, hogyan kezdeményezz – vagy egyszerűen csak jól érzed magad egy-két óráig és nem a négy fal között…

Igenis, sajnos szerintem az internet nagyon is személytelenné és arctalanná tud válni – éppen azért, mert hiányzik az, hogy lásd a másik ember mimikáját, halld a hangját, figyeld, hogy mire hogy reagál… van aki egy levelet 2 napig szerkeszt, elolvasod, húúúú, ez igen, ez de jó fej, okos, szellemes – aztán találkoztok és két szót nem tud kinyögni, vagy éppen önmagán kívül másról nem is képes beszélni…

Jó az internetes társkeresés, egy lehetőség – de nem szabadna az egyetlennek felfogni, pláne nem szabadna hazudni és visszaélni vele… az, hogy válaszolsz vagy sem – olvasva titeket, végülis ez is egy hozzáállás, a franc se tudja, lehet, hogy valóban minek olvasni 20 elutasító levelet? De azért szerintem a többség még mindig igényelné, hogy valami reakció szülessen a másik oldalon is…

Ez az ép fogak – ez jó :)

bonbonetti says:

Semmi sem lehetetlen!
Családunk egyik 50 körüli férfitagja özvegyen maradt 7 gyerekkel. Második feleségét az egyik társkeresőn találta meg.
Ha jók az információim nem keresgélt hónapokig…
Tehát van ellenpélda.

XYZ says:

Én őszintén nem értem azokat, akiknél vagy nincs fent kép, vagy valaki más képével szerepelnek. Igenis lehet olyan fotót készíteni, ami mutat is belőled, meg nem is… ergo, ha nem szeretnéd, hogy a munkatársaid, barátaid esetleg Rád ismerjenek… az sem lehet kifogás. Az én szememben, aki még képpel sem vállalja magát, az ITT esélytelen. Nekem annyit mond, “Nem akarom felvállalni önmagam!”. Nem hiszem, hogy jobb megoldás idegen e-mail címekre fotókat küldözgetni magadról. Személyes találkozásnál meg úgyis minden kiderül… akkor nem teljesen mindegy?!

Andy says:

XYZ… miért is jobb, ha egy magadról semmit mutató fotót teszel fel??? Ja, csak hogy legyen ott valami? Korrekt… Amúgy kár összemosni a más képével szereplőkkel, mert az undorító. Nem felvállalni önmagam? Dehogynem, az nem ezen múlik. Látod Te is rögtön prejudikálsz, ez a legegyszerűbb. Ezer ok lehet, ez egy személyes döntés, lehet lelki, vagy bármilyen oka. Férfiak sem feltétlenül tesznek ki fotót és értek már nagyon kellemes meglepetések. Mint ahogy okozni is szoktam. :-)
Neked azért sok sikert a “fényképalapú” válogatáshoz. 10 évvel régebbi, javított, jól beállított, homályos, stb… fotó! Lényeg, hogy “vállalja önmagát”! :-))))

egy kereső says:

Mese, reflektálnék egy-két gondolattal a korábbi hozzászólásaidra.

Neten ismerkedni sokkal-sokkal előnyösebb lenne, ha nem volna annyi szórakozó, ill. primitív ember (férfiak és nők egyaránt).
Gondolj bele, az adatlap alapján egy csomó mindennel egyből képbe kerülhetünk – már ha rendesen kitöltötték, és nem hazudoznak. Feltételezhetjük, hogy a másik fél is ismerkedési szándékkal regisztrált. (Bár ez sajnos megint sántít a pl. önbizalomnövelő-tréningen vagy egyéb más okból fent levők esetében.) A párkeresés nagyon-nagyon összetett kérdéskör. (Már aki ésszel akarja csinálni…) Való élet, táncház? Szinte semmit nem tudsz a másikról! A csinos lányokra ragadnak a fiúk, kedvükre válogathatnak (különösen, ha a vonzó külső mellé értelem is társul) a “maradék” pedig elég problémás (legalábbis annak, aki nem tette alacsonyra a lécet – és nem alaptalanul, hiszen ő is le tud tenni ezt-azt az asztalra). Gondolj bele, egy jó partinak számító mai húszonéves helyzetébe! Aki messze értettebben gondolkozik, mint a korosztályabeliek többsége. És ésszel próbál társat keresni. Mission Impossible? Egyelőre úgy tűnik… Mire a nőket megtanítja az élet a helyes hozzáállásra, hogy relatíve éretten, felelősen gondolkodjanak, addigra sok esetben késő. Esetleg abban reménykedhetnek, hogy marad még egy-két fehér holló fiú, aki a fentiekben vázolt vonal képviselője, és azidáig nem volt szerencséje, vagy higgadt maradt, nem veszítette el a fejét. Nem mondom, hogy a romantika teljesen felejtős lenne, de aki hosszú távon szeretne boldog lenni az életben, annak a logika azt diktálja, hogy ésszel keressen társat. Gondolj bele mennyi lényeges szempont van: értékrend, külső tulajdonságok, egészség/betegségek (köztük olyanok, hogy az esetleges utód ne induljon hátránnyal az életben), dohányzás, alkohol, végzettség, családi háttér, egzisztencia, tisztesség, józan gondolkodás és még hosszasan sorolhatnám. Persze mindenkinek szabad akarata. Szabadon lehet csökkenteni a saját esélyeit (hosszú távon értem), nyugodtan lehet kevesebb rációt vinni a keresgélésbe. Csak az a bökkenő, hogy aki így keresgél, önnön hosszú távú esélyeit rontja. Ezt az élet már számos esetben visszaigazolta. Sok esetben zátonyra futnak a kapcsolatok, mert nem a megfelelő alapokra épültek, válás a vége. És akkor ott vagyunk, amiről eddig is beszéltem. Eltelik x idő az ember életéből, csökkennek a lehetőségei (akár tetszik, akár nem, az idő e téren az egyén ellen dolgozik). Én pl. keresgélek már egy ideje, de az elvált kategóriát elvből soha nem jelölöm be a keresésnél. (Hazudni nem érdemes, később úgyis kiderül.) Más gyerekét sem akarom felnevelni. És még elég sokan gondolkoznak hozzám hasonlóan. Na ilyenkor jön az e kategóriába tartozó emberektől, hogy neki ezt a lapot osztotta az élet. Hát nem! Ő is felelős a sorsáért, és hogy úgy alakult az élete. Nem mondom, hogy nincsenek kivételek, akik önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, amilyenbe, de ez a ritkább. A feje tetejére állt világban élünk, nem tudom, mi lesz ennek az egésznek a vége…

Mese says:

Amit leírtál “egy kereső”, azt megértem. Igazad van abban, hogy az interneten való társkeresés lehetne a legegyszerűbb és legbiztosabb módja, hogy olyanokkal találkozz és ismerkedj meg, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak, veled “egy szinten” vannak és ugyanolyan párkapcsolatot szeretnének, mint Te. De lássuk be – ez nem így van. Az internetre is ugyanazok az emberek regisztrálnak, akik az utcán járkálnak. Emberek. Ugyanazokkal a gyarlóságokkal – csak itt még ráadásul jóval többet engednek meg maguknak, mert arctalanok.

Az internetes társkeresés egy remek lehetőség lenne – és azt hiszem, a hőskorban az is volt, de mára már tudomásul kell venni, hogy felhígult ez is, ugyanúgy, mint minden más.

Tehát nem szabad kizárólag ebben bízni! Szerintem!

Igen, igaz az is, hogy lemenni táncházba – nem tudhatod, kibe botlasz bele és igen, a csinos lányokért / jó pasikért küzdeni kell… Na és itt kezdődik a gond: hogy mindenki a csinos lányokra és a jó pasikra cuppan rá, azokhoz képest már az átlagos, de kedves sem jöhet szóba. Még beszélgetés szintjén sem. Még barátkozás szintjén sem. Miért kell mindennek arról szólnia, hogy “ma éjjel márpedig be kell pasiznom/csajoznom”? Miért nem lehet egyszerűen jól érezni magunkat és hagyni, hogy az élet majd alakítsa?

Persze mindeközben lehet a neten is keresgélni, mert akár be is jöhet (tényleg ismerek sikertörténeteket, az egyik legjobb gyerekkori barátnőm a neten ismerte meg a férjét, de még sok egyéb személyes ismeretség szintén itt talált társra…). Tehát nem lehetetlen valóban – de csak ebbe bízni????

Miért kell mindig a tutira menni? Miért nem lehet élvezni egy-egy beszélgetést egy ismeretlennel csak úgy magában? Mert basszus – az azért kiderül már első beszélgetésre is, hogy az illető egyedülálló-e, szeretne-e társat, milyen a végzettsége, mit szeretne csinálni, mi a hobbija… Aztán ha kiderül, hogy foglalt vagy nem megfelelő a “pedigréje” vagy akármi más kifogás felmerül, akkor tovább lehet állni, de legalább beszélgettünk. A fene se tudja – alakulhat ebből egy jó barátság, elvezethet egy társaságba ahol talán találkozunk azzal, akit kerestünk.
Vagy nem.
De ez a “vagy nem” ugyanúgy benne van az internetes társkeresésben is! Ott is ugyanúgy lehet hazudozni.
Már egy-két órát sem tudunk rááldozni az életünkből erre és csak a tutira hajtunk? Hova a fenébe rohanunk?

Ami az elvált emberek kiszórását illeti – én most épp egy elvált férfivel ismerkedem és tudod, remek érzés, hogy végre van valaki, aki nem a felszínnel foglalkozik. Meggyűrte picit az élet és kezdi kapizsgálni, hogy mi az, ami fontos valóban. Már nem királylányt keres, aki kiszorítja belőle az összes szuszt, kifacsarja, szétzúzza az agyát majd jól pofára ejti. Velem egyidős és kb egy szinten is vagyunk lelkileg – és ilyennel nem nagyon találkoztam még, általában a nálam 5-6 évvel idősebb férfiakkal tudom megtalálni úgy a hangot, mint most ezzel a pasival.
De mondom – ehhez kell egy kemény pofon az élettől. A kislánya meg a képek alapján és az elmesélése alapján is kis tündérke :) – én meg szeretem a gyerekeket, tehát ez nem okoz problémát. Az a felfogás, hogy “én nem nevelem fel a más gyerekét” számomra azért furcsa, mert ez a gyerek nem csak a másé, hanem azé a férfié vagy nőé is, akit szeretsz!!!! De természetesen ez egy olyan kérdés, amiről teljesen felesleges vitatkozni :)

“Egy töprengő” bejegyzéséhez meg annyit fűznék hozzá, hogy volt olyan pasi, akinek végzettségi-szinten megfeleltem és a normálisan, rendesen megírt bemutatkozóm alapján is úgy gondolta, hogy egy értelmes és okos nő vagyok, mégis egy-két levélváltás után eltűnt szó nélkül. Ugyanis számára nem volt megfelelő, hogy én a végzettségem ellenére csak egy egyszerű irodai alkalmazott vagyok egy cégnél és abszolút földhözragadt, cseppet sem izgalmas állásom van, amivel nem lehet felvágni.
Legalábbis másra nem tudok következtetni, mert azután a levélváltás után tűnt el, ahol leírtam, mivel foglalkozom. Mivel nem túl változatos, két mondatban össze lehetett foglalni – és neki gondolom, ez nem volt megfelelő “szint”. Nyilván minimum egy atomfizikus jöhetett szóba :-/

Ne gondold, hogy csak a nők ilyen bumburnyákok, hogy nem válaszolnak – a pasik pont ugyanolyan gerinctelenek és sunyik tudnak lenni. Az előző hozzászólásokat végiggondolva valahol már megértem azt, aki egy szimpla ismerkedést kezdeményező levélre nem válaszol (bár nem tudtak meggyőzni, én továbbra is válaszolok :) – viszont azt, aki egy többszöri levélváltást szakít meg szó nélkül, gondolva, hogy a másik majdcsak észreveszi magát, azt továbbra is megvetem és azt gondolom, hogy aki ennyire tesz embertársaira, hogy a minimális udvariasságot sem tartja fontosnak, az nem érdemli meg, hogy legyen egy normális párkapcsolata, mert abban sem fog máshogy viselkedni, max addig, amíg neki ebből haszna származik. Tehát eleve kudarcra van ítélve, mert önmagából indul ki és csakis a saját igényeiből.

Szóval van olyan is, aki alapból nem válaszol, van olyan is, aki válaszol, van olyan is, aki válaszol majd nem válaszol…

Egy töprengő says:

Ez is nagyon igaz, amit “egy kereső” írt a hozzászólásának a végén, hogy “a feje tetejére állt a világ”. Hát ennek az egésznek így tényleg nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége, és itt már messze nem csak a társkeresés problémaköréről van szó.

permanencia says:

“a fő probléma az emberi jellem – pontosabban annak hiánya. Nem csak a társkeresésben, hanem úgy általában a világban (ahogy írtátok is, a feje tetejére állt a világ”
Mindaz, ami verifikálhatóan nem bizonyítható, a relatív és szubjektív informális tartományba sorolandó: sokat lehet beszélni róla, de nem old meg problémát. A tájékozatlanság azonban tévútra vihet.

Őszinteség egzakt módon nem létezik. Magyarázhatjuk kétélű kommunikációs eszközként, de kiderülhet, hogy az “őszintétlenség” a fejlettebb humanizációs interperszonális kommunikációs módszer.

A fotók többet árulnak el a fotós képességeiről, mint a modellről.

Ha nincsenek szabályok, mire alapozod elvárásaidat?

A nick név semmi: annyi, mintha egy regénybeli szereplővel társalognál. Nem bánthat, akár ír, akár nem. Amelyik megelevenedik, no arra figyelj oda :)

vitaindító says:

Kedves Fórumozók!

Mit szólnátok egy kulturált, észérvekkel alátámasztott beszélgetéshez? Induljunk ki első lépésben abból, miért tolódik el jelentős mértékben (!) a párkeresők számaránya 30 év (az egyszerűség kedvéért legyen ez az ökölszám) alatt a férfiak felé, míg afölött a hölgyek felé?!
Egyúttal ismertetném, én mit látok e mögött. Nem szeretem az általánosítást, de itt most megteszem, hiszen ehhez is hozzátartozik, hogy vannak eltérések (outlierek), de most koncentráljunk a meghatározó, fő tendenciára. Akkor ahogy én látom: 30 alatt tele van a társadalom éretlen személyekkel, olyanokkal, akik képtelenek józanul felmérni, hogyan cselekedjenek, ha hosszú távon is boldogok szeretnének lenni (nyilván most arra a hozzáállásra gondolok, amit az egyén tehet saját jó sorsa érdekében). Nem akarok nagyon mélyen belemenni, a lényeg, hogy a 30-on túli korosztályban megfigyelhető és igazoltan kimutatott minták azt tükrözik, hogy az emberek fiatal korban eléggé elszúrják az életüket (ld. válási statisztikák, stb.). Ja, és arról ne is beszéljünk, hány és hány megromlott kapcsolat van, ami csak nagy-nagy kényszerűségből tart még… (erről pl. nem készülnek statisztikák). Minden kitolódott, nagyok az elvárások és az emberek mindent azonnal akarnak. Helyén van ez? Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, igen. Felgyorsult a világ, aki nem tartja a lépést lemarad, és sok esetben hátrányba kerül (!!). De azért hideg fejjel kell tudni döntéseket hozni, másként rossz vége lehet. Pl. ld. megint csak a válások. A válás a hibás döntés visszaigazolása. Válásból pedig rengeteg van, minden második házasság válással végződik Mo-n. (Az élettárs lehetősége pedig még rosszabb, hiszen sokkal könnyebben otthagyható…).
És hol van az eb elhantolva? Hát a “fiatalkori bolondságban”!!! Hogy képtelenek józanul, megfontoltan, hideg fejjel, és hosszú távon gondolkodni emberek tömegei!!! Aztán jönnek az élettől a pofonok, csökkennek a lehetőségek, és jön a “mai eszemmel már…”. Már bocsánat, de hol vannak a józan, intelligens, jó pedigréjű fiatalok? Én nem nagyon találkozom ilyenekkel… Most nem megyek bele társadalom- és oktatáspolitikába, de a drága jó elitek és a média mindent elkövettek, hogy ne a józan emberek országa legyen hazánk. Sokan szívunk miattuk, ők meg teli zsebbel jót röhögnek a markukba. De visszatérve az eredeti témához, 30-on túl pedig a többség szembesülni kénytelen, hogy nem jól döntött. Eredmény: gyermekeiket egyedül nevelő anyukák (az egyszülős gyermekek személyiségfejlődése igazoltan negatív irányban tér el azokhoz a gyerekekhez képest, ahol anyuka és apuka is jelen van a gyermek felnőtté válásáig). Korábbi hozzászólásra reagálva: mostohaszülő – mostohagyermek kapcsolat: soha nem fognak úgy tekinteni egymásra, mintha vér szerinti kapcsolat állna fenn, és ez gyakran meg is mutatkozik… (ne egy idilli napot ragadjatok ki, folyamatában, hosszú távon nézzétek!). Ha pedig mostohagyermek él együtt vér szerinti gyermekkel, akkor még inkább megmutatkozik ennek a felállásnak a hátránya (részletekbe nem megyek bele, szerintem minden értelmes ember érti, mire gondolok). Ergo az egyén felelőtlensége nem csak őt érinti (majd) hátrányosan, de szerencsétlen utódja is szívni fog miatta. És ha a társadalom tele lesz ilyenekkel, akkor a régiek szemlélete szerint normális körülmények között, egészségesen és (fiatal) felnőtt korára érett gondolkodásra képes személyek eláshatják magukat, ha olyan kapcsolatra vágynak, hogy egymás mellett megöregedni + normális, egészséges utód…
Én csak azt tudom mondani, minél több kompromisszumot köt valaki a párkeresés során (vigyázat, nem akkor, amikor már együtt vannak; akkor megfordul a dolog!), annál biztosabb, hogy nem lesz tartós a kapcsolat.
Konklúzió az indító témára, szerintem. Romantikus lelkű emberek vs. racionális beállítottságú emberek. A nők körében jelentősen több a romantikus, nem tudnak hideg fejjel dönteni, és később szívnak emiatt. Vagy kitolják a döntést mondjuk 35-ig (addig jól elvannak “élik életüket”, bulizgatnak, carpe diem, stb.), mert akkor már zavaróan hangosan ketyeg a biológiai órácskájuk, de akkorra a normális, jó partinak számító csókák többsége elkelt. Nemcsak magukat szívatják meg ezáltal, de a fiatal, komoly kapcsolatra vágyó srácok többségét is. A lényeg, a harmincas és az ennél idősebb nőket már megtanította az élet, de fiatalkori felelőtlenségük miatt valószínűleg nem lehet már olyan minőségi életük, amilyen akkor lehetett volna, ha éretten gondolkoznak fiatalon. Nyilván, a férfioldalon is vannak agyamentek, vagy csapodárok, de én legalábbis azt látom, hogy még mindig nagyobb arányban képesek józanul gondolkodni, mint a nők.
Elnézést, kicsit csapongtam, de akár regény terjedelműt is írhatnék erről. Mindenesetre talán akad az irományomban néhány gondolat, ami Titeket is válaszra sarkall…
Nem állítom, hogy minden téren támadhatatlan, amit írtam, de én nagy vonalakban (!) így látom, és kikívánkozott belőlem.

Rita says:

30 fölött is tele van a társadalom éretlen személyekkel. Nem gondolom, az ember arra teremtetett, hogy 20 éves korában érett legyen és 20 éves korától egy ember mellett élje le az életét. Nem olyan a természete. Kicsit avíttas a boldog apuka-boldog anyuka-boldog gyerekek családmodell, meghaladta az idő. Az emberek legalább fele ma már nem így él és amúgy is látszólagos az a boldogság. Csonka családban másképp szocializálódnak a gyerekek, de lehetnek boldogok, kiegyensúlyozottak, ha a szülő is az. Az?

XYZ says:

Nagyon egyetértek azzal, amit Rita ír… A “happy” családmodell ma már kiveszőben van, ha egyáltalán létezett. A boldogság pedig sok esetben egy nagy látszat valami. Max. pillanatokra lehetünk boldogok, az nem tartós állapot. 32 fogú mosollyal mímelni lehet dolgokat… más kérdés, hogy közben milyen csatákat vívunk odabent. A legkézenfekvőbb példá(ka)t a személyes környezetemben láttam, nem is egyszer… Külső szemlélőnek tökéletes család, ám a felszín alatt hosszú ideje elfojtott/ki nem mondott dolgok lappangnak, amik egy idő után már nem tudnak a felszín alatt maradni, végül az egész kipukkan, mint egy csúnya fekete lufi. Sajnos szomorú, de MINDIG a gyerekek sínylik meg. Ők az ártatlan áldozatok… és most belekezdhetnék, hogy az utóbbi pár hónapban hányszor mondták be a hírekbe, hogy “a minta családapa lemészárolta (mintának tűnő!!) családját, majd magával is végzett.” Így hirtelen 5 ilyen eset is felvillan bennem, amit a média oly készségesen ont magából… Mert Mi hétköznapi emberek bizony imádunk borzongani és más nyomorán szörnyülködni (helyett csámcsogni!). Úgy érzem kissé elkanyarodtam a párkeresés buktatóitól… Vagy mégsem?!

Rita says:

Az se jobb, ha 0-100 évig adják meg az életkort, nem egy adatlappal találkoztam. Ja és 35 kilótól. És házas. Hihihihihi.

Annyiban a témához tartozik, nem csak megtalálni szeretnénk a társunkat, hanem megtartani is. Már aki nem vadászterepnek tekinti a társkeresőt.

Mese says:

Kedves Vitaindító. Az a probléma, ahogy írtad is, hogy kevés a józanul, felelősségteljesen gondolkodó FIATAL! Erről valóban a média tehet, a széthullott családok, a felgyorsult világ, az “idenekemazegészvilágot” felfogás – de azt gondolom, egy ember inkább fiatalon élje ki magát, de akkor aztán nagyon. Felrovod a nőknek, hogy 35 éves korukig jól érzik magukat – viszont utána nincs az az érzés, hogy “lemaradtam valamiről”. Nincs nyugtalanság, nincs családelhagyás – legalábbis jóval kisebb az esélye. Találkoztam olyan férfival, aki 30-on alul házasodott, józanul gondolkodott, hozzá hasonló nőt vett el feleségül (értsd ezalatt kor, végzettség, anyagi helyzet, vallás, világszemlélet – ha jól tudom, ezek az alapjai a tartós kapcsolatnak), valóban együtt vannak már 17 éve, csak épp jobbra-balra mennek, mindketten és most, 42 éves korukra hülyültek meg, újra akarják élni az át nem élt fiatalságot. Közben a gyerek meg gátlásos, bizonytalan, zárkózott. Hát ez remek egy kapcsolat – és józanul, fiatalkorban kötötték össze az életüket józan szempontok alapján. Hiába voltak okosak, mégis kudarc az egész – és hallok is ilyen történetet számtalant.

Ráadásul azt látom, hogy a férfiak között is vannak szép számmal a “mának élők”, akik ugyanúgy 35 körül kapnak észbe. Semmi különbség nincs szerintem nők és férfiak között ezen a területen, csupán annyi, hogy míg egy nő 35 évesen már valóban aggódni kezd, addig egy férfinak az a legjobb kor. Amikor is mit tesz? A korban hozzáillő nőt számításba sem veszi, aki már valóban élt annyit, hogy fel tudja mérni, hogy mibe akar belevágni… Nem, az ilyen nem érdekli őt, mert számára csak a maximum 30 éves korosztály jöhet szóba. Akik viszont ugye még annyira nem állnak készen… Ha az általad ideálisnak tartott kapcsolatkialakítást nézzük, akkor ez a 35 éves férfi 25 évesen egy 24-25 éves nőt kellett volna elvennie (mert az alatt szerintem senki nem alkalmas gyereknevelésre, legalábbis ebben a világban már nem sajnos!)
35 évesen viszont esze ágában sincs egy 35 éves nőre ránézni.
Tehát megállapíthatjuk, hogy 35 évesen sem képes még mindig felelősségteljesen és józanul gondolkodni!!!

Persze van ilyen ellenkező példa is, a 37 éves unokatestvérem (nőnemű) kizárólag 32-39 év közötti férfiakkal áll szóba. Azaz állna, dehát ők meg ugye nem…
Tehát ismét elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami a megoldást jelenthetné és egyúttal a legfőbb problémaforrás: a realitás, illetve annak hiánya. Akár 25 évesen, akár 35 évesen, akár később – egyszerűen az emberek nem látják be, hol vannak a korlátaik és lehetőségeik. Ezen változtatni viszont nem lehet, ahhoz túlságosan sok agymosó inger ér nap mint nap, csupán bízhatunk benne, hogy egyszer így-vagy-úgy, de csak összesodor a sors meg az egyéb segítők azzal, akivel az életünket nyugodtan, harmóniában (és nem a reklám-család-szerű harmóniára gondolok most!!!!) le tudjuk élni.

A mostohaszülős gondolataid egyrészt igazak, logikusak, másrészt viszont nem gondolom, hogy egy gyerek jobban jár azzal, ha az idegbeteg anyja vagy apja mellett marad, esetleg ők együtt maradnak a “gyerek kedvéért” és szétszívják egymás vérét és ő így válik felnőtté, ezt a kapcsolati mintát látja maga előtt és veszi általánosnak, vagy pedig bekerül egy olyan új családba, ahol jó esetben figyelnek rá és a szülők között is harmónia van.

Egy töprengő says:

Rendben van, és ezt tudomásul is veszem. Amit most írok le, az már nem is zavar annyira, hiszen nem az én problémám, csak egyszerűen nem értem. Arról lenne szó, ami szintén egy általános jelenség sajnos, és az előbb is ilyeneket láttam. Tehát sokan gyakorlatilag szinte semmit sem töltenek ki, nem hogy kép nincsen róluk(amit még meg is tudok érteni), meg bemutatkozás, hanem az ilyeneknek csak a nemét, a korát, meg a lakhelyét lehet megtudni, na meg persze a regisztrálási, – és a belépési idejét. Ezek a “felhasználók” vajon miben reménykednek??? De mondom, én nem húzom fel magamat ezen, csak nem értem a dolgot.

Rita says:

Pont annyi esélyük van párt találni. Pár tippem van:

1. nem hallottak még marketingről
2. nem volt még idejük kitölteni
3. nem párt keresnek, hanem a fórumon cseverésznek
4. nem rendelkeznek annyi empátiával, hogy belegondoljanak, mire lehet kiváncsi a másik
5. nem vették észre, rajtuk kívül van itt még fél millió ember

ezek jutottak hirtelen eszembe. Szerintem egyikkel sem vesztesz semmit, ha nem írsz nekik.

Rita says:

Honnan tudod Vitaindító, hogy nem a természet szabályozza ily módon az emberi faj túlszaporodását? Másrészt, a gének nem direkt módon irányítják a szelekciót, hanem az érzelmeken keresztül vezérlenek minket. Harmadrészt, nem kell a csajok fikázását tudományos köntösbe öltöztetni. Értjük így is.

Mese says:

Kedves Vitaindító!
A 30-on túli, 40 körüli pasik egy valamit felejtenek el akkor, amikor egy 20-as években járó szépséges lányt keresnek. Mégpedig azt, hogy a drága lehet, hogy genetikailag alkalmasabb a szülésre, külsőre baromira lehet vele villogni, ámde szellemileg még nem tart ott, hogy azt a drága, szép, ideális pedigréjű, gyönyörű génekkel rendelkező egyedet úgy felnevelje, hogy az normális értékrenddel rendelkező felnőtt legyen! Ugyanis elsősorban a saját gyönyörűsége és tökéletessége foglalja le!
Ez van!
A mostani 30-asokat azok nevelték, akik 20-as éveikben vállaltak gyereket – és lásd, mi lett belőle, barominagy elvárások, realitás nulla, reklám-család álom és fogpasztavigyorú társ keresése :-/

Az egyik legjobb barátnőm 36 évesen szülte az első gyerekét, a másodikat 39 évesen és mindkét kismanó gyönyörű szép, okos és bájos és az égegyadta világon semmi baj nincs velük!

A világ változik – ezt el kell fogadni. Amit a sok-sok okos könyv ír az evolúcióról, az ösztönökről, az lehet, hogy igaz, ámde sajna kissé életképtelen a jelenlegi viszonyok között.

Semmi gond nincs azzal, ha egy 40-es tenyészcsődörpasi egy 25-ös szép tenyészkancalányt keres, csak épp ne csodálkozzon, ha ez a kanca aztán fogja majd magát és faképnél hagyja őt, mert egy idő után a 10-15 év igen nagy korkülönbség és a fenének kell egy kiöregedett majom, vagy ha nem is hagyja faképnél, akkor legalábbis félremegy összevissza.
Kudarc a köbön.
Hát ennyit a barominagy józanságról – lehet, hogy nem józanul kellene keresni, és nem a könyvek megírta tudomány mögé bújva keresni a nemlétezőt, hanem tartani kellene nem kevés önvizsgálatot és belátni, hogy bizony vannak kemény korlátok és egy dolog a steril tudomány és más dolog az élet.
Szerintem.
Amúgy meg tényleg: milyen is a Te pedigréd (akár nő vagy, akár férfi)… ha már így rögtön a tökéletes, fiatal és szép az egyetlen kategória, amely egyáltalán említésre méltó számodra???

permanencia says:

Óvatosan vitatkozom: Ismereteim szerint a Boule-gén blokkolásával megszűnik a spermiumok termelődése, vagyis szaporodás semmilyen erőteljes érzelmi ráhatásra sem jöhet létre. Az érzelmek keletkezése nem genitális, hanem hormonális kérdés, szerepe pedig a gátlás-oldás.
A kultúrális evolúció hogyan?

Mese says:

Rita, én nem az evolúciós elméleteket kérdőjeleztem meg, pláne eszem ágában sincs kiragadni bármit is, ez túlságosan összetett téma… ezért csupán Vitaindító bejegyzéséhez reagáltam, abból valóban kiragadtam egy részt, konkrétan ez csapta ki a biztosítékot nálam: “Csak azt mondja meg valaki, hol vannak az intelligens, csinos, jó pedigréjű, racionális gondolkodásra képes, még szabad lányok!”.

A világ kitágult, a genetikailag belénk kódolt ösztönöket önmagukban már nem lehet alapul venni, max olyan szinten, hogy ha találkozom valakivel, akkor a kémia beindul-e. A kémia egyáltalán nem biztos, hogy a külsővel függ össze… Arról nem is beszélve, hogy akár még 100 évvel ezelőtt is a házasságok alapja ritkán volt a vonzalom, sokkal inkább a józan ész. Plussz akkoriban egy nőnél nem volt elvárás, hogy okos legyen. Akkoriban a család többnyire összetartott, akkoriban generációk éltek együtt egy háztartásban, teljesen más világ volt.

Vitaindító társkeresésnél egyaránt vágyik a 100 évvel ezelőtti józan észérvek alapján kötött házasságra és a mai állapotokra, merthogy már abszolút mai igényei is vannak, elvárja, hogy a társa szép és okos is legyen… Jól megideologizálta magának, miért nem talál társat – a nők a hibásak. Csakis és kizárólag ők… :-/

Nem gondolja végig, hogy olyan igényeket támaszt, ami manapság már kissé irracionális. 20-as éveikben járó okos, független, jó pedigréjű, intelligens és szép nő nem fog ellenállni a világ számtalan csábításainak, lehetőségeinek és nem fogja lelki szemei előtt a családot, szülést szem előtt tartani – ma már sajnos nem. Ehhez agyilag és lelkileg is fel kell nőni.

Ha valakinek szerencséje van és az egyetemen, főiskolán kialakult egy szilárd, fix kapcsolata, akkor talán. De az iskolapadot elhagyva túlságosan kitágul a világ és magával sodorja az embert.

Szóval én továbbra is amondó vagyok, hogy sokkal hamarabb ér el sikert az, aki lefaragja az igényeit és a realitás talaján maradva nem 3-4 éven lovagol mondjuk, hanem megnézi, hogy az, akivel találkozott, az lehet, hogy 3 évvel idősebb, mint az általa megadott ideális kor, viszont ha a kémia működik és az illető amúgy normális, okos, józan gondolkodású, jó pedigréjű, intelligens és csinos, akkor amiatt a 3-4 év miatt nem hagyja elszaladni… Vitaindító hagyná sajnos. Nem gondol arra, hogy kompromisszumokat sajna kötni kell.

Nem baj, mindenkinél eljön az a idő, remélhetőleg nem túl későn, amikor rájön erre.

Kedves Vitaindító. A másik lehetőség, hogy fogod magad, beiratkozol egy általad megfelelően nívósnak tartott felsőoktatási intézmény NAPPALI!!!! tagozatára és nekiállsz keresgélni. Sok sikert – ha ezt a pedigrés szöveget nem adod elő és 30 körüli, jó anyagi körülmények között élő, jóképű férfi vagy, talán még szerencsével is jársz – mert azért a szép nőknek is vannak ám igényeik, ezt ne felejtsd el!!!! ;)

vitaindító says:

Mese, kétségtelenül sok igazság van abban, amit írsz. Nem mondom, hogy mindennel maximálisan egyetértek, de látszik, hogy éretten gondolkodsz, intelligens vagy. Nekem az a nagy fájdalmam, hogy felfogásomat tekintve kilógok a korosztályomból. Sok minden megadatott nekem, amiért összeteszem a kezem (persze nekem is keményen meg kellett küzdeni ezekért, sok-sok lemondással együtt). De, el kell ismernem, nem teljes az életem.
Nézzétek, túl komplex a kép, csak súrolni tudom a problémák mélységét (idő-, energiahiány miatt), de nekem nagyon úgy tűnik, hogy generációs problémával állok szemben. Egész egyszerűen, általánosságban a mai fiatalok silányabb “anyag”, mint a régiek. És erről alapvetően nem ők tehetnek, hanem egy szűk kör, akiknek kezében hatalom volt, hogy kedvük szerintire formálják a társadalmat, és jó sok elhülyített, konzumidióta ember legyen, mert azokat könnyű irányítani.
Mese, a mai felsőoktatás = silány tömegképzés, mindegy, milyen tagozaton. Az hogy még úgy ahogy felszínen van, néhány tehetséges, szorgalmas diáknak köszönhető, akik felelősen készülnek az életre.
A pedigrém köszöni, nem a legrosszabb, és én is csak annyit várnék el a másik féltől, amit én fel tudok mutatni. De eddig még nem sok olyat találtam, aki megközelítette volna, pedig tisztában vagyok vele, hogy kompromisszum nélkül nem megy, ezért a siker érdekében már alább adtam. Persze vannak kritikus tényezők is, amiből azért saját hosszú távú, jól felfogott érdekemben nem engedek.

höhö says:

uncsi

új blogbejegyzést akarok

XYZ says:

Kicsit “1984″ hangulatom van… ;)

Mese says:

XYZ és höhö… remek és valószínűleg abszolút sikeres, de legalábbis számotokra közönyös világban éltek, ha ez számotokra uncsi.

Írjatok levelet a blog szerkesztőjének, amiben új problémákat vet fel – hátha új témák és látásmódok is terítékre kerülnek és számotokra is kicsit felpörög ennek a párbeszédnek a lendülete.
Túl sokat nem tettetek hozzá – nyilván már korábban kifejtettétek ezirányú nézeteiteket, bocsi, ha a kétszáz bejegyzés mindegyikét kevesen olvassák el…

Uncsi -naná. A fene se tudja, mióta éltek az internet világában, a fene se tudja, mióta kerestek interneten társat, esetleg mindössze ezt a blogot követitek figyelemmel fennsőbbséges lenézéssel – én személy szerint kábé 1,5 hete… ezalatt elfogadtam dolgokat, amiket addig nemkicsit ferde szemmel néztem és találkoztam olyan nézőponttal, ami számomra ugyan idegen, viszont érdemes volt rá reagálni… Tehát már megérte :)

Érthető, ha Ti ezeréves tapasztalattal a hátatok mögött minderre az agymenésre sztoikus nyugalommal és fennsőbbségérzetetek teljes tudatában tekintetek, de légyszi tiszteljétek annyira újonnan idetévedt társaitakat, hogy nem szóljátok le őket.

Javaslom ismét a blog tulajdonosának csesztetését a pikirít és lenéző bejegyzésetek beírogatása helyett…