Netes kalandjait meséli el egy hölgy ezen a linken. Véletlenül egy tipikus és öntudatlan női hibába (de a férfiak szempontjából nevezhetjük őrjítő jelenségbe) sikerül beletrafálnia.
Elôzô randijaimon és a női élmény-beszámolókon folyamatosan hasonló sztorikra bukkanok, miközben a másik oldalon állva pontosan tapasztalom, hogy ennek a viselkedésnek milyen romboló hatásai vannak a férfiakra nézve! Lássuk, miről is van szó. Idéznék:
“Amikor hazaértem, a postaládámban újabb öt levél tornyosult. Úgy döntöttem, nem írok vissza, hisz én a húszas éveim óta sosem játszom egyszerre több kapura….
…Gábor után egyre kedvetlenebbül böngésztem a jelölteket a világhálón. Elgondolkodtam azon, hogy csak nekem nem sikerül? Valamit rosszul csinálok tán? Levelezni továbbra is leveleztem néhány kedves pasival, de egyre kevésbé éreztem értelmét az egésznek. Közben a jó idő is beköszöntött, és nem volt kedvem a laptop előtt ülve tölteni az estéimet…
…Segítettem neki orvost keresni, majd útjára bocsájtottam. Ezután végleg eldöntöttem: jó időre búcsút mondok a pasizásnak. Elegem lett, és letöröltem magam a Randivonalról is. Azt hiszem, rám fér egy kis pihenés ezek után. Viszlát pasik, viszlát netes párkeresés!”
Tehát van egy lány, aki nagy reményekkel és kíváncsisággal csap bele a netes társkeresésbe. Hiszi, mert több helyről hallotta, hogy ez már másoknak sikerült, így neki is mennie kell. Szeretne boldog lenni (ki nem?), szeretne gyorsan találni valakit (mert nincs kedve lúzerekkel beszélgetni), tudja, hogy sikeres lesz, hiszen több tízezer férfiből csak rátalál az igazira! Hiszi, hogy elmegy az első randira és máris az igazi fogadja, mert 200%-osan bízik a megérzéseiben, amik akár egy levélváltás után is megsúgják, hogy pontosan milyen ember a másik!
Ez a lány telve optimizmussal regisztrál és várja a sült galambot. (http://divany.hu/Intim/nesze-neked-els-randi) A férfiak írnak és ő pedig válaszol. Nem játszik több kapura, mert az tiszteségtelen, így kiválaszt egy szerencsés fantomot, akiről pár sor alapján egy teljes képet rajzol és a többieket pedig parkolópályára illeszti. (fogadjunk, magyarázat és elköszönés nélkül!)
Aztán jön a cikkben említett randi, ami nem rossz, de nem az igazi! Esélyt nem kap az úr, mert nem forgatta meg a leányzó lelkét. Aztán jön egy másik – az adott sorozat szerint offline randi – ami még rosszabb eredménnyel jár (bár konkrét esetet én inkább vis.majornak nevezném) és a hölgy törli magát “örökre”, mert ez az út járhatatlan!
Nézzük, hogyan néz ki ez a férfiak szemszögéből!
Hasonlóan nagy reményekkel regisztrálunk mi is. Rengeteg kedvesnek, érzékenynek, lelki értékeket kereső, hűségesnek vallott, kizárólag komoly kapcsolatban gondolkodó női adatlap méltán ad teljesíthetőnek gondolt pozitív jövőképet minden hímneműnek. Tudjuk, ahogy a való életben is, itt s nekünk kell kezdeményezni: mi írunk először. Rákeresünk pár szimpatikus (nem kurvás) fotójú adatlapra, elolvassuk tisztességesen azt a pár sort a bemutatkozásnál és amennyire telik reagálunk rá.
Aztán várunk. Átlagos esetben semmi nem történik. Elolvastak és megtekintettek minket és kész… Egy hét után rájövünk, hogy ez a kör nem jött be. Úgy tűnik, hogy nagyobb merítéssel kell dolgozni, hiszen nagy a konkurencia ill. mi sem vagyunk a top 10-ben a felsorolt tulajdonságaink és kirakott fotóink alapján.
Így a férfiember nagyobb szélességűre és mélyebbre állítja az ekét, hogy jobban megdolgozza az ugart, hátha így fog hirtelen kifordulni elé a kincses ládika. Persze nem érünk rá 10x annyi nőnek hasonlóan személyes témájú levelet küldeni, így ki kell találni egy sablont, amit vagy teljes egészében copy-paste technikára alkalmas vagy azért 1-2 mondattal specializálni lehet. Ha ez kész, akkor egy jó kis keresés és 20-30 nőnek el. S várunk, milyen reakciók érkeznek, ha egyáltalán. Sablon levelek kiküldése esetén mindenképpen befut egy bölcsész természetű nyunya fikázása, melyben felsőbbrendűen közli, hogy óriási inteligenciájával azonnal kiszúrta, hogy ezt nem személyesen neki írtuk, ezért szégyeljük magunkat!
Ha szerencsénk van, közben érkezik egy normális válasz is. Ugyan frusztráló, hogy ekkora merítésből is mindössze 10% alatti reakció érkezik, de csakis pozitívan szabad hozzáállni. (Az önbecsülést azért még így is rombolja!)
Nekiállunk és a kihorgászott egyetlen kis snecinkkel levelezni kezdünk. Röviden: vagy megmagyarázhatatlanul (és szó nélkül) eltûnik vagy lesz belôle egy nagy eséllyel sikertelen találkozás.
S mindezek mögött nem a férfira nézve kudarc, sikertelenség, szerencsétlenség, lúzerség húzódik meg, mindössze a hölgy nem akar több vasat tartani a tûzben, vagy egyszerûen történik valami az életében, ami miatt nem akarja folytatni az ismerkedést. (lásd a fenti linken lévô sztorit!) Vagy már találkozott/beszélt telefonon valakivel, akirôl azt hiszi, hogy jó lesz! Bármi oka lehet – a levelezôpartneren kívül!
Mégis mi a félreértés alapja? Miért nem így gondolkodnak a férfiak s miért veszik magukra? Mert ôk csak annyit látnak, hogy a hölgy elolvassa levelüket, megnézi adatlapjukat. Ebbôl azt a következtetést vonják le, hogy a nô még mindig érdeklôdik a lehetséges lovag iránt, válogat, a válasz pedig azért nem érkezik, mert nem elég jók.
Nem gondolnak arra sem, hogy ha egy nô valóban csak eggyel akar levelezni és az az egy már megérkezett, akkor a nô lusta kitörölni regisztrációját, sôt, még azért be-belép! Persze ez már taktika is lehet és a kiszemeltnek akarja ezzel prezentálni, hogy ô még aktív, nehogy a lovag messzemenô következtetést vonjon le a törlésbôl.
Hiszen egyébként is elég, ha valóban unszimpátia miatt utasítanak el valakit. Viszont ha ezt még tetézik olyan esetek is, amikor teljesen másról van szó, akkor igen hamar megkeseredhet bárki.
Mi a megoldás? Egy sablon. Ha minden férfiú kapna 1-1 tômondatnyi sablont, hogy kiszemeltje már mással ismerkedik vagy épp elege lett a férfiakból és törlésre készül vagy most olyan esemény történt, ami nem teszi megfelelôvé az ismerkedést, de leginkább törölnék magukat az egészet nem komolyan gondolók, akkor kevesebb csalódást okoznának a másik oldalnak! Ugyanis a fránya férfiaknak is van lelkük. Legalábbis amíg sok ilyen gombostû-szúrásnyi visszautasítással ki nem nyírják azt a nôk!
Hát Mese, köszönöm ezt a leírást is, most megint nyugodtabb lettem. Egyébként én még, ha jól emlékszek talán tavaly év vége vagy az idei év eleje óta olvasgatom ezt a fórumot, és olyan sok okos dolgot írtak ide az itt jelenlévők, hogy ahányszor be akartam szállni, mindig úgy éreztem, hogy inkább mégsem kell, mert már gyakorlatilag minden leírásra került. De most mégis megtört a jég, mert ez a bejegyzés kimondottan az engemet is leginkább zavaró dologról szól. És persze mindemellett sok más probléma is van, amihez hozzá tudok szólni.
Kedves Mese… Azért a Te stílusod is hagy némi kívánnivalót maga után. A “fensőbbségérzést” magadra (is) nyugodtan felaggathatnád… az első hozzászólásod óta osztod itt az észt mindenkinek… és nem… nekem legalábbis nem úgy tűnik, hogy csupán a tapasztalataidat/véleményedet osztod meg a többiekkel. Másrészről én úgy nem mondok véleményt egy másik emberről, hogy az “előzményekről” mit sem tudok. Nem kell visszaolvasni 200 bejegyzést, csak csendben kell maradni… legalább egy kicsikét. Töprengővel jó párost alkotnátok (most ezt halál komolyan mondom!), miért nem próbáljátok meg? Ahelyett, hogy itt rágjátok a már amúgy is tövig rágott csontot és a beszélgetést egy utópisztikus dolog felé sodorjátok, aminek mellesleg semmi értelme… persze szívetek joga, nem azért írom, de a problémát nem fogja megoldani.
Ezt már Töprengőnek írom… Olyasmire szeretnél megoldást találni, amire NINCS. A világ teljesen kifordult magából, ahhoz kell alkalmazkodni, ami van… vagy magad körül olyan (mikro) környezetet kialakítani, amiben jól érzed magad. Ennyi a nagy titok! Azt hiszem Te voltál, aki azt írta, nincs más lehetősége (de lehet már keverlek valakivel). Akkor is keresni kell a lehetőségeket, próbálkozni máshol és nem erre az eléggé elfajzott és rosszul működő rendszerre alapozni a saját boldogságodat… Ja… és EZ nem észosztás volt, csupán saját tapasztalat. ;)
“… Olyasmire szeretnél megoldást találni, amire NINCS. ”
De igen, van: a játék és a humor.
Én kérek elnézést…
Az előző részek tartalmából:
1. A fiúk nem válaszolnak a lányok leveleire.
2. A lányok nem válaszolnak a fiúk leveleire.
3. Kéne válaszolni, legalább annyit, hogy bocs, nem kellesz.
4. Minden férfi 40 éves, és 25 éves barátnőt keres. (aki 18 éves)
5. Minden nőnek van egy gyereke, de nem vallja be, és olyan 40 évest keres, aki 25 éves (=18), és nem válaszol a leveleire, mert a nő egy photosoppolt, vagy virágot ábrázoló képet tett fel.
6. Az emberek nem tudnak helyesen írni. (ez egyébként úgy tűnik, hogy a fajunk fennmaradását leginkább veszélyeztető tényező).
7. Mindenki sablonlevelet ír, kivéve aki nem. Mert az személyre szabott levelet ír, kivéve annak, aki sablon bemutatkozást írt az adatlapjára, vagy semmintsemnem. (ez persze az 1.-es és a 2.-es pont miatt úgysem érdekes :)
8. A férfiak csak a szexre hajtanak, de ha nem, otthagyják a feleségüket, mert az gyereket szült, és már csak azon jár az esze.
9. A nők csak a magas, sportos, intelligens, jóképű, gazdag, romantikus, bulizós, családorientált, visszafogott, szenvedélyes, humoros pasikra hajtanak, de elkövetik a 2-es hibát, a férfiak ezért a társkeresőblog.hu-ra menekülnek.
XYZ
Amiért az utolsó bejegyzést tettem, annak semmi más oka nem volt, mint az, hogy gyakorlatilag simán félresöpörtétek az itt kommentelő egy-két embertársatokat. Mert számotokra unalmas volt már, ezerszer lerágott csont.
Csakhogy nem biztos, hogy másnak is lerágott az a csont – lehet, hogy neki pont ez segít, hogy itt és most leírja és esetleg 3 kommentben végigagyalog rajta.
Lehet, hogy anno, mielőtt uncsivá vált volna, Te is kábé ennyiszer pörögtél a téma körül – gondolom, jól esett akkor elmondani és megbeszélni másokkal…
Ez nem egy valóságos beszélgetés egy tea vagy sör mellett, ahol a felesleges szájtépés értékes időt vesz el hasznosabb témáktól – ez egy olyan fórum, ahol ha nem érdekel, nem kell elolvasni a bejegyzést, tehát nem ér téged semmi veszteség.
Elvett Tőled bármennyi időt az, ami az elmúlt 5-6 kommentben elhangzott? Ha unalmas, minek olvastad el?
Minek kell lehurrogni és elhallgattatni olyan embereket, akiknek a bejegyzései nem találkoznak a Te érdeklődéseddel? Nem a Te idődet és energiádat pazarolják – nem kényszerítenek arra, hogy reagálj és nem kényszerítenek arra, hogy rájuk figyelj. Rád bízzák… Minek kell akkor elhallgattatni őket?
Ez az egyetlen egy volt, amin kiakadtam – és ha ezt az utolsó 8 sort hozzátetted volna a “jajjjdeuncsi” bejegyzésedhez, kicsit talán más szájíze lett volna a dolognak és nem váltja ki belőlem azt a reakciót :-/
Biztos nem fog tetszeni, hogy leírom, de kábé X bejegyzés óta ugyanezt állítom én is, amit az imént Te írtál Töprengőnek… és csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy bennem fel sem merül, hogy Te nem a saját véleményedet mondtad most és az sem merült fel, hogy észt osztasz!!! Ismersz engem és az életemet? Miből gondolod, hogy amit leírok, az nem saját élmény és vélemény? Lám, Te is veszed a bátorságot és anélkül ítélsz meg embereket, hogy ismernéd az előzményeket… :-/
Sajnálom, ha észosztásnak tűntek a bejegyzéseim, nem annak szántam, elnézést kérek, ha valakit megbántottam, csupán reagáltam egy aktuális megszólalásra, az abban elhangzottakra és esetenként megpróbáltam rámutatni más lehetőségekre is például az ismerkedéssel kapcsolatban. Mondjuk azt talán a kelleténél határozottabban tettem, de én ilyen vagyok.
Elismerem, hogy a stílusa talán kissé erőszakosnak tűnt, meg nagyokoskodásnak, de ha már egy-két ember elgondolkodott rajta, simán megérte, és innentől kezdve tök mindegy, hogy más anélkül ítél meg, hogy valóban ismerne.
Permanencia – maximálisan egyetértek, játék és humor nélkül értelme nincs semminek, pláne a szerelemnek… :)
Most megint gonosz leszek, előre is elnézést kérek.
Ha jól látom, ez a bejegyzés több mint 2 hónapja van fennt. Akik gyakran járnak ide, tudják hogy azelőtt 1-2 hetente új bejegyzés került fel. Akik most jöttek, és azzal védekeznek hogy nem volt kedvük végigolvasni 200 bejegyzést, azokat valószinűleg nem érdekel mások véleménye, de elvárják hogy mi akik már elolvastuk a bejegyzést (majdnem mind) a 200 kommentel együtt, kiveséztük a témát, az ehhez közvetlenük kapcsolodó, nem kapcsolódó, távol álló témákkal együtt, hát hadd mondjuk már az utolsó 6 bejegyzésre hogy uncsi (amit nem olvastam el, mert uncsi. Te sem olvasol el egy könyvet, ha uncsi. Mert uncsi.). Úgy éreztem mintha a barátok kötöt néznémz (amit egyébként nem szoktam). Ugyanaz a téma más szereplőkkel. Van erre egy nagyon találó szó egyébként. Nem jut eszembe hirtelen, valaki segítsen. :)
Sziporkázó humorú, kedves Höhö. Hogy lehet, hogy Te, aki ilyen humormorzsákkal eteted a blog nagyérdeműjét, itt múlatod drága idődet? És ha már egyszer társkereső blog, felteszem, nem azért mert ráuntál az otthoni ötven fős háremedre? Bár a kommentek alapján most ilyen uncsis kedvedben vagy, tényleg kíváncsi lennék rá, mi módon lehetséges, hogy mellőznek imádott hölgy társaink? :) Elárulsz nekünk egy-két részletet? légyszí, légyszí, légyszííííí
a Te Lady Lavendered :)
höhö – ez tetszik, összefoglaltad az internetes társkeresés lényegét :)
Permanencia, játsszuk azt, hogy meséld el életed történetét!
Sőt, többet szeretnék; írja meg minden kommentelő a történetét, egymás okulására. (Nem baj, ha Höhö kapitánynak uncsi lesz! :))
Tényleg érdekelne az életetek, nekem csak a papagájom van, meg Ivy néz be olykor, hogy az ágytálamat kiürítse & drága Höhö kapitányom humormorzsái tartanak még életben. :)
Lady Lavender
Hívtak ma valami fénypartyba, de rühellem a discozenét. A sárga taxi sem a kedvencem. Most jöttem haza a zenetáborból, így fáradt vagyok és semmihez sincs kedvem. + ma telezabáltattak minket süteménnyel. Sajnos nem vagyok olyan művelt hogy értsem a Lady Lavenderes poént, de őszintén örülök a feltételezésnek. És hogy miért mellőznek? Nagyon egyszerű a válasz, nem vagyok túl rámenős. :)
Kis nyuszi lennél, höhö kapitányom? De sok hölgynek egyáltalán nem jön be a rámenősség! Sőt, sokaknak egyenesen feláll a szőr a lábukon a nyomulós srácoktól. A Te stílusoddal legalább 50 komoly kapcsolatod lehetett volna már! ;) Nem értem, komolyan mondom, nem értem… Légy olyan jó, fejtsd ki kicsit bővebben is!
Érdekes módon, egyik nagyon kedves hölgyismerősöm pont az ellenkezőjét mondta a rámenősségről. A stílusomon pedig fölösleges gúnyolódni, tisztában vagyok vele hogy időnként hagy kivánnivalót maga után. Akik ismernek azok tudják hogy mi ennek az oka. Persze vannak aki mégsem tudják, többnyire ők okozzák. :)
Permanencia, Mese, Egy töprengő, Rita távollét miatt egy lépésből kimarad, bagoly hörcsögökre vadászik, höhö kapitány keze alatt éppen füstöl a klaviatúra,
XYZ, 08.28 11.55-kor volt egy hozzászólásod. Azt osztom, hogy a netes ismerkedés elfajzott, de milyen más lehetőségeket javasolnál, ami akár csak megközelíti a netes párkeresés előnyeit? Mert azért valljuk be, vannak előnyei; legfőképp arra gondolok, hogy valaki nyitott-e az ismerkedésre, vagy sem, ill. az adatlap révén (már aki egy kicsit is komolyan gondolja, és kitölti valamennyire), elég sok mindent meg lehet tudni az illetőről rögtön az első körben.
Höhö – ha nem érdekelne más ember véleménye, akkor már ezt a blogot sem olvasnám, pláne nem reagálnék.
Nap közben nem nagyon van alkalmam netezni, munka után ritkán rohanok haza, igyexem elfoglalni magam máshogy, este egy-két óra marad erre, ha épp van hangulatom… ha nincs, megnézem a leveleimet, ide felkukkantok meg még két-három érdekes blogba és gép kikapcs – ebbe kissé lassabban fér bele a társkeresőblog múltjában való elmerülés, sorry.
Olvasom egyébként vissza az ezelőtti bejegyzéseket is – csak épp nem töltöm minden szabadidőmet a gép előtt.
Amikor ide írok és hangulatom is van kicsit tovább a gép előtt görnyedni, akkor közben elég sokminden mást is nézegetek a neten (nem, nem csak társkeresőben kutakodom), ezer dolgot csinálok és elsőnek erre a bejegyzésre jövök vissza, mert kíváncsi vagyok, van-e új bejegyzés és mások mit írtak és mit gondoltak.
Ennyit arról, hogy nem veszem a fáradtságot és nem érdekel más véleménye…
Persze értem, hogy arra gondoltál, hogy ha nem ragadunk le ennél az egy bejegyzésnél, hanem az elmúlt 2,5 év összes bejegyzését és azok kommentjeit elolvastuk volna, mielőtt belemerülünk egy témába jobban, akkor nem merülünk el és Ti nem unjátok el magatokat – de azért ez annyira nem életszerű elvárás egy-két hét után szerintem. Az pedig, hogy időnként átcsapunk más témába, mert épp az jött felszínre – szerintem egy kommunikáció folyamán ez teljesen természetes jelenség… Még akkor is az, ha ezt Ti már 2008 augusztusában vagy 2010 márciusában esetleg lezongoráztátok…
Igen, nem olvasok el uncsi könyveket, nem olvasok el uncsi blogokat – de nem is közlöm az érintettekkel, hogy ugyan ne írjanak több könyvet és ugyan hallgassanak már el mert baromira unalmas!!!!!!
Tényleg ennyire érthetetlen, hogy mi volt a problémám????
Höhö, félreértettél. Most komolyan mondom. Tényleg tetszik a stílusod, nem gúnyolódtam. Ok, az “uncsis” a kívánnivalót-kategória, de amúgy szerintem teljesen rendben van.
De még mindig nem fejtetted ki! Jó humorod van, biztos kedvelnek társaságban. Akkor pedig nem értem az ittlétedet, hiszen állítólag a hölgyek a belsőt nézik, szerelemre vágynak. Mesélj egy kicsit bővebben, légyszííí!
Mese: Elfogadva, nyugtázva, iktatva. Elnézést kérek (ez ilyen komolyan mondom dolog. :)
Lady: Na jó, egy kicsit furcsa is vagyok… :)
Tegnap este koncerten voltam – egyedül mentem, ott összefutottam egy ismerőssel, vele néha beszélgettem és mivel jobban szeretek koncerteken hátul lenni, hát volt alkalmam nézegetni a jövő-menő embereket. Tudjátok mi tűnt fel immáron vagy ezredjére????
Előre is elnézést kérek azoktól, akiknek ez esetleg már unalmas!!!! :)
1. Egyrészt baromira mélabús egy nemzet vagyunk – de ez nem újdonság.
2. A nők rázzák magukat, de ha valaki megszólítja őket, akkor előadják a Miss P-t és önbizalommal telve legyen a talpán, aki hozzájuk mert szólni.
3. De a pasik sem jobbak ám, mert azok meg faarccal mászkálnak. Jobb esetben egyedül faarcok, de rosszabb esetben társaságban is. Ráadásul aki tök átlagos, még arról is az süt, hogy önmagával is alig áll szóba, nemhogy bármilyen női lénnyel, aki nem világszép…
Képtelenek az emberek elengedni magukat. Alig látni természetes megnyilvánulásokat, nyílt tekinteteket, barátságos és őszinte mosolyt :(
Pár hete megismerkedtem szintén koncerten egy sráccal – vagy fél óráig folyamatosan engem bámult, de úgy, hogy szinte a szeme sem rebbent, majd odajött, meghívott egy italra, megpróbáltunk beszélgetni az üvöltő zene mellett, de mivel nem annyira lehetett, visszament a társaságához. Viszont kiemelte, hogy még visszajön.
Szerintetek? Visszajött? Nem.
De onnantól kezdve rám se nézett, sőt, feltűnően másokat bámult és holott addig szinte mozdulatlanul hallgatta a zenét, onnantól izgága kukac módjára fészkelődött vagy még egy óra hosszat, amíg a koncert tartott.
Majd jól elhúzott. Ez van, erről ennyit, gondoltam én, különösebben nem foglalkoztam vele – nyilván közelről nem jöttem be neki. Van ez így :)
Maaaajd 2 nap múlva bejelöl az iwiw-en, mint ismerősét!!!!!!
Szerintetek ez normális???
Ráadásul azt hazudta, hogy keresett koncert után és még miután a barátait elkísérte, még vissza is jött – de mivel nem messze álltam tőlük, láttam, hogy nem keresett senkit, illetve mivel ismerőssel ott maradtam még beszélgetni, így azt is láttam, hogy nem jött vissza…
höhö – nyugtass meg, hogy ha társaságba mész, ugye nem a faarc-tábort gyarapítod??? CsM-nek igaza van – általában jó a stílusod. Ha ezt a való életbe is át tudod vinni, akkor szerintem semmi gondod nem kellene, hogy legyen… de most tényleg! :)
Hát ez az, Mese, egy sráccal (nem Sráccal, mert itt olyan kommentelő is van ;)) ismerkedtél meg. Egy úr biztos visszajött volna! :) Na igen, az a mai világban túlzottan mesébe illő :) történet lett volna. Látod, az életkor igenis számít! Ne add alább, mert a fiatalabbak között csak srácok vannak! ;)
Hangulattól függ. Ismeretlenek között eleinte igazi Gepettoson vagyok, többnyire lassan oldódok fel, de ha van néhány jóbarát, lelőni sem lehet. De elég nehéz helyzetben vagyok: dohányosok kizárva (ez persze ebben a formájában nem teljesen igaz, mindenesetre a füstöt mérföldekről megérzem és üldözöm)
fontos: milyen koncert volt?
CsM – azért írtam srácot, mert ez a viselkedés valóban azokra jellemző, de valójában 36 éves volt, tanár, ennyi idős korára azért már illett volna valami jobbfajta stílust magára vennie :)
Höhö – a tegnapi Duende. A barátnőimmel hamarabb vége szakadt a találkozónak, fél 9-kor még nem volt kedvem hazajönni, így gondoltam, megnézem, milyen koncert lesz a Gödörben. Nem volt rossz, bár annyira jó sem, viszont miután ismerőssel összefutottam, már ott ragadtam picit tovább, így volt alkalmam ismét összegezni, hogy alapvető probléma a zárkózottság.
Mintha mindenki óvná magát, tartana, félne valamitől – de mitől? Elbeszélgetni egy ismeretlennel egy kellemeset még nem jelenti azt, hogy az bármire is kötelez, mert bármikor fel lehet állni és kedvesen elköszönve tovalejteni. Mégis – az emberek már annak is tétet tulajdonítanak.
A másik kategória az, aki félreérti és azt gondolja, onnantól, hogy szóba állt vele a másik fél (ez nőkre és férfiakra szerintem nagyjából egyaránt jellemző), az máris zöld utat jelent. Én például szeretek beszélgetni, közvetlen vagyok, vidám – egy ideig ezt mindenki félreértette, ezért most már egyértelműen közlöm, hogy ez nem jelenti ám azt, hogy bármi is lesz, szóval ha ilyenen gondolkodik, vegyen bátran 180 fokos fordulatot…
Az iwiw-es majmot meg Balaton koncerten ismertem meg…
De mindegy, milyen koncert – én elég sok stílust szeretek, így elég sokfelé járok, ez a viselkedés, amit az előbb leírtam, mintha tényleg általános lenne :(
Höhö – azért szerintem a dohányosok kizárva kategóriával nem is vagy már annyira nehéz helyzetben, szerintem egyre többen vannak, akik nem gyújtanak rá, manapság már nem divat, talán csak a tinik körében, dehát ők még szárnypróbálgatnak :)
Egyre több helyen olvasom, hallom, hogy már-már ciki rágyújtani – és aki cigarettázik, azok közül is sokan próbálnak meg leállni vagy legalábbis csökkenteni és nem is annyira anyagi okokból, inkább egészségtudatosan próbálnak élni…
A múltkor a barátnőm tök ari volt – a férje szintén rühelli a cigarettát, úgyhogy asszony se gyújtson rá, de asszony néha megtenné, úgyhogy volt olyan, amikor konkrétan petrezselyemzöldet vitt magával, amikor tudta, hogy bizony nem fogja tudni megállni és amíg haza nem ért, addig azt rágcsálta, merthogy állítólag az megszünteti a füstszagot a szájban :)
Aztán persze a férje addigra már aludt, így nem derült ki, hogy vajon lebukott volna-e, pedig kíváncsi voltam rá nagyon… :)
Nagy volt a forgalom… :)
Mese, érteni vélem a kifogásolnivalódat, de Te meg azt értsd meg, hogy szólásszabadság van és ennek tudatában akkor mondok véleményt és úgy, ahogy Én akarok (amíg arról a modik máshogy nem döntenek! :P). Szerintem nem voltam sem bunkó, sem vulgáris, úgyhogy akadjunk le erről a témáról… Felőlem a jövőben olyan irányba viszitek a beszélgetést, amilyenbe akarjátok. Amúgy megjegyzem mindenről írtál, csak a Töprengővel való kapcsolatfelvételről nem… én tényleg úgy láttam, hogy jól megértitek egymást… most tegyek ki egy :) hogy így is gondoltam és ez nem csak egy újabb “pikírt” megjegyzés részemről? Elvileg mind párt keresni vagyunk itt, de részemről ez csupán 1 tipp akart lenni. (Hallottam már olyanról, hogy valaki a jövendőbelijét egy netes fórumon ismerte meg… bármilyen hihetetlenül is hangzik. :))
A mai emberek zárkózottságát megértem, mert jómagam is közéjük tartozom… Persze nem a bunkó/morcos kategóriába (ne csodálkozzatok!)… de inkább hagyjuk a nyílt lelki fröccsöt.
Csengetett Mylord… Szeretlek! …Mármint imádom AZT a sorozatot. A jó öreg puding dobálós Lavy az egyik kedvenc karakterem, bár nem A Kedvenc. ;)
Mit lehet tenni a netes társkeresők elfajzott jellegével? Dunsztom sincs! Az biztos, hogy itt nem mindenki kizárólag 1 név és néhány karakter… Én mióta tagja vagyok ennek az eszement közösségnek :D igenis leveleztem normális fazonokkal, csak éppen élőben nem klappoltunk. Ennyi. Ahogy írta valaki, “nincs más lehetőségem”… nekem se nagyon… ez alkatomból adódik (nem fizikaira gondolok!), illetve tapasztalat, hogy teljesen másképp csodálkozom rá a világra, mint a legtöbb ember. Rajtam az sem segít, hogy a húszas éveimet taposom… mivel többen írták, idősebb korban még nagyobb a rizikó, kevesebb a találati lehetőség. Na, azért egy kis lelki fröccs becsúszott így a végére.
Amúgy meg, ha már az elcseszett rendszereknél tartunk… Ez a blog sem jó… Talán észrevettétek, hogy időnként ugyanazok a személyek más és más név alatt kommentelnek. ;) Na így tartson ITT lépést az ember lánya/fia.
Ja… Cigiszag ellen még jó, ha elrágcsálsz egy őröletlen kávé szemet… de a petrezselyem is jó tipp… (mondja ezt egy NEM dohányos! :))
Visszaolvasva a fejemre kenhetitek, hogy egymásnak ellentmondó dolgokat írok. Ezért gyorsan leszögezném… Nekem a netes társkeresés A biztos pont… De ez nem jelenti azt, hogy odakint nem járok nyitott szemmel… Inkább fogalmazzunk úgy: próbálkozom! :D De szerencsére azok közé tartozom (és NEM szeretem a szingli szót, sőt rühellem!), akik egyedül is jól elvannak… Kérdés, meddig…
Balaton? Mármint a Children of Balaton?
Naná! Nem is a Children’s Corner :)
Én voltam az, aki azt írta, hogy nincsen más lehetőségem.
Hát, a “szingli” kifejezésért én sem vagyok oda. Ami a dohányzást illeti, szerintem kevés ember utálja nálam jobban.
És hát igen, a zárkózottság. Nálam ez egy lényeges kérdés. Ahogyan az első hozzászólásomban is említettem, én azért kerültem ide a netes társkeresők népes táborába, mert főleg a gátlásaim és a gondolkodásmódom igen csak eltérő jellege megakadályoztak abban, hogy a kinti világban jussak valamire. Az már más kérdés, hogy itt is mire jutottam. Ezzel a dologgal, mármint a zárkózottsággal vigyázni kell, mert az emberek nem látnak bele egymásnak a fejébe. Én főleg olyan szempontból vagyok zárkózott, hogy nincsen bennem bátorság, nem merek kezdeményezni. És ez nem csak a lányokra vonatkozik az én esetemben, hanem bármilyen emberekkel történő kommunikációra. Mondjuk a lányokkal történő ismerkedésre az interneten kívül eddig jóformán nem is igen volt lehetőségem. Hát ha valaki, én aztán zényleg meg tudom érteni az ilyen embereket! És nekem ez a bátortalanságom, a gátlások jelentik a legnagyobb problémát, de hát ugye mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Meg aztán nem is vagyok egy úgymond “talpraesett” személy, hogy így fogalmazzak.
Nekem kimondottan az feküdne, hogy ha hozzám jönne oda egy lány. Olyan helyekre, ahol erre talán meg lenne az esély, viszont nem járok, mert ez annyira távol állt tőlem mindig is, hogy kizárja ennek a lehetőségét. És ahogy írtam, az utcán meg biztos, hogy nem fog senki sem odajönni hozzám. Úgyhogy ezért “gyűröm az ipart” én is itt fent ezeken az oldalakon.
Nagyon jól esik olvasni, hogy ti is írtok magatokról részletesebben is. Egyébként inni sem iszok, mármint alkoholt nem. Én tehát egy kimondottan lassan oldódó személy vagyok, legalábbis így vettem észre magamon, tehát utána már jól menne a dolog szerintem. Csak ezt a fránya első lépést nem merem megtenni, és nincs is hol, mert még ha lenne… Aztán a neheze még csak aután jönne.
Tehát meg kell különböztetni azt, hogy kik azok, akik szeretnének kommunikálni, ismerkedni, csak nem mernek (amit tehát abszolút nem is csodálok, magamból kiindulva), és kik azok, akik alapból nem, bár szerintem ez utóbbi emberekből van jóval kevesebb.
Hát töprengő, ezeket a problémákat sürgősen le kell gyűrnöd! Ne bízd az életed az internetre. Az egész egy nagy humbug.
Bocs, nem olvasom végig a hsz-eket. Lehet már leírták ezeket, lehet nem is igaz,csak én gondolom így. De megosztom veletek. Amúgy először és utoljára járok itt, úgyhogy felesleges minden reakció :)
Ez a tipikus női hiba nem fog változni. Ha megnyerő adatlapot készít azt ember, akkor többen válaszolnak, sőt ők írnak neked. Ehhez persze szinte mindenkinek túlozni kell, vagy fényezni önmagát. (Főleg annak, akinek megvan az egzisztenciája. Mert ezek az emberek a legszemetebbek) Ezt teszi mindenki, aki sikeres a nőknél.
Töprengő! A bátorság csak abból áll, hogy amit akarsz, csak pont annyira akarod, hogy próbálkozol, de ha nem sikerül, akkor fel sem veszed. (Ettől persze nagyképűnek és bunkónak fognak tartani, mint mindenki mást, aki elég bátor, hogy próbálkozzon. De ha nem is próbálkozol, akor esély sincs rá hogy bármi legyen.) Erre a legjobb módszer ha mindíg több vasat tartassz a tűzbe, de ettől még szemetebb leszel. Ha még biztosabbra akarsz menni, megnősülsz és úgy biztonságból próbálkozhatsz bárkinél. Ha idáig eljutsz, akkor pont az ellentéte leszel önmagadnak és nem fogsz kelleni azoknak a csajoknak akiknek most bejössz, de igazából így se lehet semmi közttetek, mert nem próbálkozol. Ez olyan huszonkettes csapdája.
Ezért nősül meg mindenki és csajozik a biztonságból.
Épp unatkoztam, ezért hát elolvastalak titeket… :)
Aztán elindultam keresgélni és találtam egy ilyet egy adatlapon (és csak ezt, semmi mást): “Csak ismerkedni vagyok itt!”
Pfffffffff…. Kiskeziccsókolom, én sem a hűtőszekrényt jöttem ám megjavítani! Nehéz a pártalálás, én mondom nektek. :D
Csengetett, Mylord?… Én tegnap (illetve ma hajnalban) a Waczak szállót néztem. Ne tudjátok meg, milyen körülményes röhögve elaludni!
Töprengő, abszolút megértelek, én is ilyen voltam. Egy kicsit még vagyok is, de talán már egészséges mértékben. Épp annyira, hogy ne nézzenek valami nagyképű baromnak. Szóval a visszafogottság nem nagy probléma. De ha emiatt szorongsz és így még elzárkózottabbá válsz, akkor az már nem jó.
Én úgy kezdtem kilábalni ebből a dologból, hogy megértettem: a másik is csak egy ember. PONT (és maximum) ugyanolyan, mint én. Nem több! Ránéztem egy nőre/férfia, akivel korábban nem mertem volna beszélgetést kezdeményezni és azt mondtam magamban: ez is csak egy a hétmilliárdból és ki tudja, talán sokkal nagyobb problémái vannak mint nekem: veri az asszony, iszik az ura, kicsi a farka, tízezer év hitele van, frigid mint egy fagyasztóláda. Ezer bajuk lehet. Ami persze nekem nem okoz örömet, épp csak konstatálom, hogy “ahhoz képest” mennyire tartják magukat, mennyire képesek a külvilág felé normálisnak vagy épp felsőbbrendűnek mutatkozni.
Szóval szerintem az első lépés, hogy gyere ki a napfényre és nézd meg az embereket. Meg fogsz lepődni: ugyanolyanok, mint te! Maximum! Nem többek.
És ha már nagyon megy neked ez a “mindenki ugyanolyan ember, mint én”-dolog, akkor lépj tovább és próbálj ki egy technikát (nagyon egyszerű, egy kutya is meg tudja csinálni ;) :
Tehát, ha egy olyan emberrek kell beszélned, akit eddig valamilyen okból magad fölé helyeztél (főnök, utcabéli menőcsávó, undok vevő, paraszt eladó, mittomén), akkor nézz a szemébe! De folyamatosan ám, a beszélgetés végéig MINDIG! Egy pillanatra se kapd el a tekinteted, CSAK a szemébe nézz, ne máshová. Ne az orrát figyeld, ne a bibírcsókját, ne a kezét, ne a háta mögötti eseményeket, ne a felhőket, pláne ne a cipőjét, csak a SZEMÉT! Kell hozzá egy kis “pofátlanság”, de ha kitartó vagy, azt fogod megfigyelni, hogy ez a “nagy ember” zavartan kapkodja el rólad a tekintetét! Eleinte még vissza-visszanéz, hogy még mindig a szemébe nézel-e, de aztán feladja, és ő fogja bámulni az orrodat, a bibírcsókodat, a kezedet, a hátad mögötti eseményeket, a felhőket, és ha végképp feladta, akkor a saját cipőjét… Innentől kezdve te irányítod a beszélgetést, inkább engedni fog, akármiről is van szó, csak szabaduljon ebből a helyzetből. Ugye milyen ismerős? Te is átéltél már ilyet sokszor, csak épp fordítva……
Na, ugye, hogy egy kutya is meg tudja csinálni? :) Akkor te is. Nem kell verekedni vele, nem kell atomtudósi végzettségednek lenni, nem kell fantasztikusan jóképűnek sem lenni hozzá. Egyszerűen csak bele kell nézni a beszélgetőpartner szemébe. Ezt mindenki meg tudja/tudná csinálni. Eddig veled csinálták, most te következel!
Persze ez nem arról szól, hogy mostantól fogva így terrorizáld a beszélgetőpartnereidet. Épp csak pár ilyen alkalom kell ahhoz, hogy adjon egy kis önbizalmat. Meg, hogy alátámassza a “minden ember ugyanolyan mint én” nézetet, amit épp az imént sajátítottál el.
Egyébként ez a technika három esetben nem működik:
1. “Elnyuszulsz” és idő előtt te kapod el a tekinteted. Próbáld újra!
2. Olyan emberrel beszélgetsz, aki közel áll hozzád: szülő, testvér stb. Köztetek olyan kapcsolat van (remélhetőleg), ami bensőségesebb, éppen hogy igényli a beszélgetőpartner, hogy a szemébe nézz. Neki direkt jól fog esni, ha rá figyelsz.
3. Olyan emberrel beszélgetsz, akinek TETSZEL, szimpatikus vagy neki, aki beléd esett… ;) (Remélhetőleg nem Józsi, a főnököd lesz az.) [feltételezem, hogy férfi vagy]
Egyébként meg tényleg ne bízd a sorsod az internetre, viszont ne is szégyelld, hogy itt vagy. Ez is csak egy hely, mint bármelyik bár vagy diszkó. Csak itt nem vágnak pofon, ha egy “Szia, ismizünk?” szöveggel indítasz. Épp csak NEM VÁLASZOLNAK! :D
(legalábbis a többség, de neked nem velük van dolgod, hanem azzal az eggyel)
Én is gyakran tapasztalom (valójában kiskoromtól kezdve), hogy a zárkózott embereket a többség arrogánsnak nézi. Legalábbis ez az első benyomás… Azt hiszik, az illető túlságosan fenn hordja az orrát ahhoz, hogy velük szóba álljon. Holott erről szó sincs… Vagyis esete válogatja, de többségében NEM ez áll a háttérben. Aki extrovertált el sem tudja képzelni, milyen egy introvertált ember helyében lenni… és ez talán vice-versa igaz… Nem biztos, hogy ami másnak pofon egyszerűen megy, az nekem is úgy fog menni, mint a karikacsapás. Elenyésző % az, aki esélyt ad a visszahúzódó embereknek. Mondjuk, ez szerintem empátia kérdése is. Én pl. kimondottan alkalmatlan vagyok a “bájcsevejre”, pedig a (bármilyen jellegű) kapcsolatok döntő többsége nem mély-analízissel fog kezdődni, hanem kb. “csevegjünk a semmiről”. Szóval, ezt (is) nekem kell magamra erőszakolnom, mert a többség nem fogja alább adni. :P Amennyiben az illető mégis hajlandó időt áldozni rád (ami lássuk be, a mai világban eléggé problémás!); esetleg nemcsak a felszínt látja meg benned; ki fogja várni, míg megnyílsz/feloldódsz… akár még életre szóló barátság is lehet belőle. Nekem ez szerencsére megadatott. :) A szerelmi ügyletek viszont egészen más kategóriába tartoznak, mint a barátság… Ott bármi megtörténhet; bárhogy elindulhat 2 ember között valami és a felektől függően bármi lehet a végkifejlet.
Szóval csak azt tudom mondani, hogy amiről Töprengő (és Srác is) írt, azt abszolút magaménak érzem… de fejlődő képes vagyok, legalábbis nagyon remélem. Próbálok kitörni ebből a burokból… bár mindannyian tudjuk, hogy a sikerig vezető út általában hosszú és rögökkel teli. Én is csak azt tudom javasolni az ilyen típusú embereknek, hogy muszáj magukat “megerőszakolni”, nyitni mások felé… mert a világ nem fog az ajtajukon kopogtatni. Valaki (sajnos a neve nem ugrik be) itt a napokban azt tanácsolta, hogy be kell iratkozni valamilyen felsőoktatási intézménybe (lehetőleg nappalira). Nos, én jelen pillanatban ezt teszem… :) Persze elsődleges célom NEM a szocializálódás, ismerkedés etc. hanem a tanulás… DE “ezek” a dolgok automatikusan járulékos tényezőkké válnak… ha akarom, ha nem. :D És ki tudja? Az Élet bármit hozhat. :)
A “farkas szemezős” módszer valóban nem rossz, sőt hatásos… Mondjuk a siker kulcsa az, hogy semmilyen ember nem viseli el, ha pár másodpercnél tovább néznek a szemébe. Sőt, ez bizonyos szituációknál egyenesen illetlenség. Ezt már Allan Pease is megmondta a “Testbeszéd” c. könyvében. (Természetesen nem a bensőséges kapcsolatban levőkről beszélek! :)) És azt is osztom, hogy a netes párkeresést nem kell szégyellni. Ez is csak 1 lehetőség a SOK(K) közül. :P
Nahát, nahát… tetszettek az előző bejegyzések… :)
Töprengő – ahogy írták is, a Te életedet egyesegyedül csakis és kizárólag TE tudod megoldani. Senki más!!!! Vacak dolog, de az emberek többnyire a saját érzéseikkel vannak elsősorban elfoglalva – aztán ha valakivel jobban megismerkedsz, megkedvelitek egymást, akkor már a másik lelke is fontossá válik. De addig???
Ahogy olvastam, itt elég sokan a zárkózottságból küzdötték fel magukat (én is) – tehát nem lehetetlen. Nekem volt annyi mázlim, hogy az életemből és a lelkemből vagy 5 évet egy érzelmileg retardált baromra pazaroltam, aki a “csak ma” nevezetű emberke bejegyzésében tapasztaltak alapján élte és éli mai napig az életét. Néha bánom, néha nem.
Egy valamire azért megtanított: hogyan kell lazábbnak lenni, letojni, ha valaki pofára ejtett és még ha baromi bizonytalanságok vannak odabent belül (mert vannak, neki is vannak, még mindig, pedig kevés ember gondolná, és valójában mindenkinek vannak!!!!!!!!), akkor is venni kell a bátorságot. Ha a másik nem figyel oda, elhajt – hát akkor ez van. Az nem a Te embered és nem is kell vele foglalkozni a továbbiakban.
Lehet, hogy kezdetben valóban nem azoknál kell próbálkozni, akik tetszenek, hanem azoknál, akiknél látod, hogy egyszer-kétszer visszanéznek. Ha visszanéznek rád, akkor már felkeltetted a figyelmüket. Az is lehet, hogy kezdetben nem azzal kell foglalkozni, hogy társat találj, hanem, hogy gyakorlatot szerezz. Arra meg az a legjobb, ha veled azonos neműekkel kezdeményezel BESZÉLGETÉST!!!! Ha egy meccset bámulsz épp, akkor arról, ha egy koncertet, arról, ha ott ül veled szemben és olvas egy olyan könyvet, amit Te is ismersz, akkor arról, de ha ilyen esetben ellenkező nemű is az illető, hát nosza rajta. Idegen. Sose találkoztok többet, mit veszíthetsz????
Bármiről beszélgetni! Kommunikációt kezdeményezni IDEGEN emberekkel. Hogy legalább azt megszokd, hogy szóba elegyedj ismeretlenekkel és elengedd magad.
Aztán jöhetnek azok a lányok, akikről írtam az előbb, akik alapból nem érdekelnének, de látod, hogy többször visszanéznek rád – lehet ebből valóban egy jóbarátság is akár, vagy még több (a kémia sok embert megtréfált már ;)… aztán ha már nem okoz gondot szóba állni idegenekkel, akkor irány a kiszemelt nő. A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb be kell jönnie. Lehet, hogy 200x pofára fogsz esni, de a 201. talán már az lesz, akit Te akarsz. Ha egyáltalán addig nem alakul ki valami mondjuk egy kósza “próbálkozásból” ;)
Ehhez persze kell az, hogy szeress beszélgetni vagy legalábbis képes legyél rá ;)
Némi barokkos túlzással ismerek egy srácot – nagyon jó fej, okos, szerintem jól is néz ki, mások elmondása alapján humora is van (és a tekintetéből sem egy sült tök köszön vissza), tehetsége is, de basszus szóra bírni… hát ember legyen a talpán :(
Ő csak hallgat és néz… Pedig nagyon klassz pasi lenne – de a visszavonultságából adódóan örökös nőgondokkal küzd.
A farkasszemezés jó ötlet, végiggondolva tényleg önbizalmat növelő lehet egyeseknél :)
Ja, és ami még fontos – azért arra sem árt rájönni, mitől olyan francosan gátlásos az ember. Ez a nehezebb dió szerintem :(
Bocsi, ha megint eltértem a tárgytól, de szerintem az internetes társkeresés buktatóit pro és kontra eléggé kiveséztük már és azért ez egy kicsit távolabb nyúló téma, tág határokkal, tehát még ez is belefér :)
Ja, igen, Csengetett Mylord… imádom :)
Az egyik kedvenc sorozatom, a nagybátyámnak hála meg is van dvd-n… én Mabel-t szeretem nagyon – olyan beszólásai vannak, hogy padlót fog az ember… nekem gyengém az angol humor, a kis fricskák, a karikatúra és a pikirít megjegyzések és a Csengetett Mylord bővelkedik ebben :)
Fiúk, lányok! Nekem is tetszenek a kommentek. És igen, a sorozat valóban fenomenális! Komolyan mondom, fel kéne szerelni pl. a bp.-i metrókat olyan készülékekkel, amiken non-stop ezt a sorozatot vetítenék! Állítom, hogy rá sem ismernénk a búvalb***, magukba temetkező honfitársainkra utána… ;)
Azért az sem semmi, ahogy Poppy szokta ugratni Jamest, és amilyen pofákat erre szegény James produkál… Stokes beszólásairól nem is beszélve… A Henryt alakító színész meg állítom, nem úszta meg maradandó agykárosodás nélkül… :)
Emlékeztek a hattyús tortára? Hát azt nem lehet überelni, amikor leesett a hattyú feje, aztán próbálkoztak valahogy visszavarázsolni…. :):):)
CsM – a leesett hattyú feje akárhogy gondolkodom, nem passzol ehhez a bloghoz… :)
Viszont a konklúzió akkor is az, hogy BÁTORSÁG! KEZDEMÉNYEZŐKÉSZÉG! NEMFELADÁS!
és nemutolsósorban: NEM BÍZNI CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG az internetes társkeresésben :)
CSM: :D Nálam a “fornicate” rész vitte el a pálmát…
Köszönöm a tanácsaitokat!
Hát igen, ez is nagyon találó megjegyzés volt, hogy az ilyen embereknek muszáj magukat “megerőszakolni”. Ezek a dolgok belülről, mélyről fakadnak, és én is ezeket próbálom tenni, amiket leírtatok, de iszonyatosan és kegyetlenül nehéz mindezt véghezvinni. Viszont mondom, igyekszek úgymond “nyitott szemmel” járni, és az általatok is leírtak mentén cselekedni.
Az elszállt igényekkel kapcsolatban még az is eszembe jutott, amit még hozzá lehetne tenni az eddig felsoroltakhoz, hogy “ja, és még tudjon repülni is”.
Mondanék valamit. Segíthet.
A játék aktív, szép, természetes és a legkomolyabb megismerő tevékenység és módszer (is), minek során a fejlettebb élőlények feltérképezik környezetüket és megtanulnak élni a lehetőségeikkel.
Játszani jó. Az életet (kapcsolatainkat is, a kártyajáték analógiájára) mindannyian kibiceléssel kezdjük: – a saját lapjainkat sem ismerjük, hát még másokéit! (A talonról nem is beszélve.) Ízlelgetjük a szabályokat és nagyon figyelünk. Később, amikor már nekünk is osztanak, licitálunk, skartolunk – ismerkedünk a paklival – segítséget kérünk és/vagy adunk, megtanulunk együttműködni, beszólni és hallgatni is, ha olyan a lapjárás. Figyelünk, keressük a lehetőségeinket, bizonyítjuk képességeinket, és zsírozunk sors-választotta(lap)társunknak, amennyire tudunk. Azután elszámolunk: a kezdő ügyesebb, az ügyes rutinosabb, a szerencsés vidámabb, a vesztes tapasztaltabb lesz, de tanul. Mindenki nyer. S osztunk újra. Lehet, most se kerül hozzám a skíz, de meghívhat, s ha nem, sebaj, viszont több tarokkom van, mint legutóbb és akár…
A jogtalan előnyszerzőtől elfordulnak a társak!
Azt figyeltem meg, hogy a mindennapi életben, interperszonális kapcsolatainkat éppen az apró titkok és meglepetések teszik élővé és élvezhetővé : (az) ahogy egy másik ember valósága napról-napra, “falatonként”, egyre érthetőbbé, láthatóbbá, “emészthetőbbé” válik számunkra: Gazdagítva ezzel a világról és magunkról alkotott ismereteinket.
A talon – titok – fontos része az élet felfedezhetőségének: Achilles-sarok: a kiváltságosoké.
Miért lenne ez illetlen vagy kerülendő?
Miért kellene kapcsolatainkat a kiszámíthatósággal kezdeni?
Ha fontos számunkra valami (valaki), kitartunk mellette/érte: ehhez nem kell Einsteinnek születni, mindannyian képesek vagyunk rá :)
“Miért kellene kapcsolatainkat a kiszámíthatósággal kezdeni?”
Azért, kedves permanencia, hogy minimalizáljuk a későbbi pofáraesés kockázatát, és minimálisra redukáljuk az élettől jövő pofonok számát.
Apró titkok és meglepetések? És szerinted ezek mind pozitívak?
Nem tudom, hány éves vagy, de az élettapasztalat kulcstényező. Egyes szerencséseknek (vagy éppenséggel épp emiatt szerencsétleneknek – ld. Kasszandra a görög mitológiában) megadatott a tisztánlátás képessége. Magyarán képesek sok esetben előre látni kockázatokat, veszélyeket, és ennek megfelelően próbálják alakítani a sorsukat.
Hány és hány történet indul rózsaszín köddel, boldogsággal, idill minden téren, stb. Aztán nézd meg mi lesz később… Arányaiban!!!, persze, hogy egy-két kivétel-esetet szinte mindenki tud említeni, ezért hangsúlyozom, arányaiban!!! Na ez az, amihez nem kell Einsteinnek születni, de ezt felmérni és megérteni, és ennek tudatában cselekedni sajnos nem mindannyian vagyunk képesek…
Persze, azért nem jó mindig negatívnak lenni, csak épp ilyen a világ (ilyenné tették)… Lehet álomvilágban élni, csak épp akkor senki ne csodálkozzon, ha jönnek a pofonok…
Ezt ha valaki meg tudja magyarázni,az zseni.
Kinézem a lányt az eggyik oldalon.Írok neki,visszaír.Mindketten komoly kapcsolatot keresünk Folytatódik kb 1 hétig a levelezés.mail cím csere,napi 5-6 levél,tel szám csere,félórás beszélgetések, napi 20 sms ez újjabb hét.Randi, virág,végigröhögjük az egészet,mélyen a szemembe néz elemez,bensőséges beszélgetést kezdeményez.hazamegyünk.És utána eltünik.Nem válaszol.Az igazsághoz hozzátartozik,hogy tök friss képet küldök, (telefonról)És korekt adatokat adok meg,ezért tudhatja,mire számíthat.Kvázi nem elriasztom.Tudja,hogy szeretem az őszinteséget,ha egy nőnek van agya,tartása.És ezt végig dicséri,és közli,hogy ezek neki is fontos dolgok.És ezek után arra nem képes,hogy küldjön egy mailt,hogy bocsi mégsem,vagy hogy dögölj meg,egyszerűen semmit.
És ezek után, csodálkoznak a kedves “hölgyek” ha egy két pasi beleun az egészbe,és sekélyes,sablonos,vagy paraszt lessz.
A helyesírási hibáimat tudjátok be az idegállapotomnak.
Hát látod, ezek azok a dolgok, amelyekre mi eddigi fórumosok sem találjuk a választ, én legalábbis biztos, hogy nem. Korábban már le is írtam néhány hasonló dolgot, tapasztalatot, bár nálam általában az szokott lenni, hogy már az első levelemre sem válaszolnak, tehát ezeknek a népes táborát “erősítem” én is úgymond.
És az külöm érthetetlen, hogy telefonon sem tudtad elérni, mert gondolom így is próbáltad a sikertelen e-mail küldést követően.
Hát, nem véletlenül szoktam mondani mérgemben, hogy olyanok, mint az angyalbőrbe bújt ördögök.
Itt óriási nagy problémák vannak, és én változatlanul azt mondom, – és a te példád is ezt erősíti -, hogy amíg nem változik meg gyökeresen az embereknek a hozzáállása, viselkedése, jelleme, addig sajnos ez így fog menni, és ez az ötletként zseniális és nagyszerű rendszer nem fog működni.
Biztos Gólyatáborban van. Ott nincs nagyon idő kommunikálgatni.
Nos, van baromi sok hasonlóan paraszt pasi is – ha ez vigasztal titeket ;)
Ezért nem érdemes hosszan levelezni, komolyan mondom, hogy még egy hétig sem!!!! Pláne nem napi 5-6 levél… az ég áldjon meg – már bocs, de röhejes egy vadidegennel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kapcsolatfelvétel -> találkozó?
Oké vagy nem?
Ha nem akar – akkor huss a levesbe, mert csak szórakozik. Felesleges időpocsékolás!
Akármilyen vacakul is hangzik – az internetes társkeresés egy húspiac. Lecsupaszítva a végletekig. Racionalitás a köbön.
Nem kell levelezés, telefonálgatás, sms-ezgetés, megjátszós hazugságok…
Sajnos nem.
Persze tudom, hogy épp ez kellene, hogy legyen a könnyítő – hogy eleve kiszűrni a veled nem kompatibiliseket… de ez nem így működik :(
Ugyanis basszus az emberek a végletekig képesek magukat megjátszani, úgyhogy a valóság csakis és kizárólag a találkozókon derül ki. Sehol máshol!!!! Néha még ott is csak sokára :(
Írni meg aztán végképp mindenki azt ír, amit akar!!!!!
Minap elmentünk egy barátnőmmel meg egy egy barátommal egy szórakozóhelyre. A mellettünk lévő asztalnál ült egy pár – látszott, hogy viszonylag friss ismeretség. A lány csinos volt, de közönséges (elnézést a kifejezésért, de kellőképpen érzékletesen csak úgy tudom kifejezni, hogy egy tipikus ribanc volt)… ahogy viselkedett, ahogy öltözött, ahogy nézett, AHOGY JÁTSZOTT (én sem értek egyet a játékkal amúgy egy ismeretség elején – a másik totális átverése!!!!!!)… szegény srácot nagyon sajnáltam ott az asztal másik részén – egy abszolút normális, helyes kedves pasi volt… de teljesen elvarázsolta egy felszínes kis liba (lehet, hogy pont Te voltál, “értetlen”?), aki szemmel láthatólag csak szórakozott vele és olyan mélyről jövő mű szempillalebegtetéseket vágott le, hogy komolyan kerestem a pillákat a légtérben és egyszer-kétszer majdnem hangosan felnevettem – nulla természetesség…
Idomok kirakva, alulról felfelé nézegetés, vállrázogatás, stb, stb, stb… szánalmas volt és silány játék – és ezt még az asztalnál ülő két másik ember is elismerte, még a jóbarátom is (hozzáteszem, harmincon jóval túl van már, tehát átélt, tapasztalt egyet-s-mást ;)
Na mind1, lényeg, hogy kívülállóként sokkal könnyebb valamit megítélni – de azért ez rajtatok is múlik és ugyan már legyetek egy kicsit kritikusak és ne vegyetek be mindent elsőre, amit elétek tálalnak. Nem kell paranoiásnak lenni, de azért valahogy át kelleni ugrani az ősi ösztönöket és kicsit a józan eszet elővéve kritikusan nézni a másikat és a megnyilvánulásait… Nem hiszem el, hogy nem lehet észrevenni a különbséget az ösztönös kedvesség és a megjátszós királylányság között…
Tudjátok, mi a gond???
Hogy a pasik 80%-a megjátszós királylányt keres.
Hát, akkor ezt a békát be kell nyelni – hogy jó eséllyel átverés áldozataivá váltok, ugyanis a királylányok többnyire csak játszanak és új és új játékszerekre vadásznak.
Ahogy a királyfiak is :)
Egyébként ez a baj a játékokkal… TOTÁLIS ÁTVERÉS!!!!
Ez a lány játszott – sajnos semmi más nem érdekelte, csak az, hogy szerezzen egy skalpot (gondolom, ismerős, ha máshonnan nem, hát haverok élménybeszámolóiból biztosan…)
Amúgy meg mindenkit átvernek élete során egyszer-kétszer-jópárszor.
Idővel úgyis észreveszitek, mert a viselkedések viszonylag sablonosak. Ez van.
Egy okos ember egyszer erre azt mondta: “a baj az emberekkel az, hogy mindig jól akarnak járni. Nade mindenki nem járhat mindig jól!”
Be kell nyelni, hogy néha nem jársz jól! Mert miért pont neked kéne jól járni???? Miért nem a szomszédnak?????
Kevés az őszinte ember – van ilyen meg van olyan meg amolyan nő.
A számodra selejteket meg nem kell akarni megérteni, mert nincs mit. Teljesen más világban, más dimenziókban élnek. Ők ilyenek – felszínesek, undok kis vacaksággal telenyomottak, médiától agymosottak. Játszanak, próbálkoznak. Ha sebet ejtenek – ez őket nem érdekli. Akkor meg minek foglalkozni velük??????
Amúgy meg nekik is megvan a maguk párja – akikkel teljesen jól elvannak és boldogok… De azok nem Ti vagytok!!!!
Ha egy olyan embertől kapod ezt vissza, akit régóta ismersz, akiben bízol, akit szeretsz – az érthető, ha megvisel és elbizonytalanodsz mindenben… de könyörgöm. EGY VADIDEGENTŐL?????
Egy számodra senki miatt feladsz mindent????
Ha mást nem, hát tedd azt, hogy kissé “szűklátókörűvé” válsz és semmi másra nem emlékszel ebből a találkozásból, csak a lány rádvetett elmélyülős dögös tekintetére… az biztos klassz volt :)
Bocs, ha megint okoskodó voltam :)
Mesének ezúttal lehet tényleg igaza van… :D Nem kell levelezgetni, se semmi, mert nem éri meg. Engem 1 hónapon belül ketten is szó nélkül “faképnél” hagytak az első 3 levélváltást követően. Jelzem, Ők írtak nekem először. Áradoztak, hogy mennyire normálisnak tűnök, nem lehetek átlagos, van bennem valami bla-bla-bla. Szimpatikusak voltak. Így megadtam az e-mail címemet (vagy ők adták meg). Kb. mikor a 2. levélre válaszoltam… Eltűntek a bal fenéken, de egy mukk nélkül. Nem tudom, mit írhattam… Szerintem semmi olyasmit, amitől hanyatt homlok el kellett volna menekülniük. Csak magamat adtam (lehet EZ a hiba!). …és ilyenkor várok és várok… 1-2 nap semmi… Ok, biztos Ő is éli az életét. Ezernyi dolga van (mint mindenkinek) etc. Megértem! 1 hét semmi… Ilyenkor már biztosra veszem, hogy ez elúszott… és így is történik. Megjegyzem, mindkét úriember friss regisztrált volt. Az ilyenekkel úgy látszik a jövőben vigyáznom kell… :D
De most tényleg… Nagy kérés lenne (ráadásul előzőleg írtam, hogy a folytatás csak rajta áll stb.) hogy legalább 1 tőmondatot leírjon?! “Nem érdekelsz!” vagy bármi hasonlót. Bírom a kritikát, de a tétlen várakozást már kevésbé.
Szóval, kedves Gavallér Urak… Ti is épp annyira megéritek a pénzeteket. Tudom… Nem veszek 1 kalap alá Mindenkit, de ez nem az első eset volt (és valószínűleg nem is az utolsó). Biztos a hiba az én készülékemben is leledzik… bár nem hiszem :P Értelmes vagyok, nem egy kis üresfejű liba. Sok minden érdekel és van véleményem a dolgokról. Szubjektív, de nem tartom magam rondának (bár kiugróan szépnek sem). Nem vagyok testképzavaros, mint a mai nők többsége. Bár attól a “példánytól” is fényévekre állok, akiről Mese írt. :D Lehet elsőre kicsit zárkózottnak tűnök, de aki a könnyű fogást szereti, az már rég rossz… Olyat tucatjával találhat minden utcasarkon.
Egyszóval nekem ez magas. A “hozzáállást” nem értem és végképp nem emésztem. Ha én korrekt vagyok, akkor azt vice-versa elvárom a másiktól.
Ez vicces is egyben, és szánalmas is mindkét fél részéről. Leírnám az én történetem rövidem, ez az elmúlt 1 hétben játszódott.
Ráírok a leányzóra, majd 1 nap után jön a pozitív válasz, miszerint örömmel ismerkedne. 3. levél után már msn-en folyik a beszélgetés, ahol nagyon jól elbeszélgetünk, elég hosszasan. Megadja a telszámát is, én meg célzást teszek, hogy jó lenne találkozni hétvégén, amire jön egyből egy “szeretettel várlak” reagálás. Itt abbahagytuk. Másnap este szintén msn, ahol kb 180 fokos fordulat, nem kommunikáltunk ez a 2 beszélgetés között sehogy. 3. mondat, fáradt megy aludni… Köv nap nincs. Ok biztos megvan az élete. Vasárnap délelőtt gondoltam felhívom a délutánnal kapcsolatban. Persze nincs otthon, de amint hazaér szól és találkozhatunk… azóta is szól. A vicc az egészben hogy nem reagál sem msn-re, sem sms-re, telefont se veszi fel sőt ki se nyomja. Ennyi emberség sincs benne hogy lepattintson írásban van szöveggel.
Játék volt az egész, vagy leesett neki hogy itt egy idióta ki komolyan találkozni akar, és nem unalmában írogat.
Ez szánalom és nem az hogy valaki nem ír vissza az első bemutatkozó levélre..
Kedves Mese
Lehet,hogy igazad van.. De az is hozzátartozik,hogy vannak elfoglalt emberek is.(mint pl én,ezért próbálkozok a neten) akik nem érnek rá minden nap randira rohangálni,ezértvalamilyen előzetes ismerkedésre van szükség pl levelezés Több előnye van szerintem mit hátránya1.tisztában van az elvárásokkal 2.én is tisztában vagyok az elvárásokkal 3.van valami téma,amin elindulhat a beszélgetés 4.megismeri a stílusomat,és nem menekül el a második mondatnál 5.leszűröm,hogy nem a zsetonra megy (nem az anyagi helyzetemről levelezek,és kerülöm a témát -nem azért,mert szégyelni valóm van e téren)
A másik, nem kurvás ,bombázó külsöre megyek ha 100% nézünk 60-40 az arány az egyéniség javára kvázi inkább legyen normális,mint bombázó (fiatalab koromban már kiéltem efajta kiváncsiságomat,bár most se vagyok idős 30-év) Annyi,hogy ne szégyeljek kimenni vele az utcára :)
Saját korosztályból válogatok +-3-év
Lényeg az,hogy nem a férfiúi hiúságomat sérti a dolog,hanem az igazságérzetemet. (Amúgy merre jártál,mert a normális,helye kedves az passzol:) csak a ribanc nem:) )
“Ez szánalom és nem az hogy valaki nem ír vissza az első bemutatkozó levélre…”
Nem tudom… Nekem ez is rosszul esik. Ennél még annak is jobban örülnék, ha azt írná, “Hülye picsa! Nem érdekelsz! Csak szórakozni támadt kedvem.” Ennyi.
Amúgy tényleg érdekes, amiket írtok/olvasok. Mintha 1 sémára készülnének ezek a történetek… ad1. kapásból nem válaszolnak. ad2. ha el is indul valami, a személyes találkozót már nehéz összehozni. ad3. ha létre is jön a személyes találka, az nem garancia semmire. Szóval… csöbörből vödörbe. Valaki beszámolhatna már valami pozitív “love story”-ról is… Ja! Elfelejtettem. Olyan itt elvétve akad. :D
Pozitív történet:
személyes ismeretségemben első körben nulla gondolkodással is 4 olyan párt ismerek, akik neten jöttek össze… tehát nem lehetetlen! :)
Ha tovább gondolkodnék, biztos több is eszembe jutna, de késő van :)))
Peti – szerintem szerencsétlenül belefutottál valakibe, akinek még magáról sincs gőze, különben legalább a saját véleményét felvállalná, tehát ismét nem csak benned van a hiba, és mivel nem vette a fáradtságot, hogy közölje, veled mi nem oké, hát szerintem egyszerűen ne foglalkozz vele…
Értetlen – értetlenül állok előtted. Most komolyan! :(
Felfogtam, hogy azt gondolod, ez egy rosta. Ha a netes első karcon átmegy valaki, akkor jöhet a tovább… azt is értem, hogy nincs időd randikra rohangálni agyra-főre, ismerek vacak munkahelyeket, ahol nem létezik munkaidő… de akkor hogy lesz időd egy normális kapcsolatot kialakítani és fenntartani, ha már ismerkedésre sincs????? Nem lehet, hogy előbb a saját életedet kellene kialakítani? Nem más valaki miatt változni, hanem saját magad miatt??? (persze, lehet, hogy tévedek, nem ismerem a körülményeidet, tehát ha egy lehetetlen kényszerpályán vagy, akkor elnézést kérek!!!!)
XYZ – lásd fentebb a pozitív történeteket :)
amiben nekem sokat segített ez a blog, hát az, hogy NE VÁRD,HOGY VADIDEGENEKNEK BÁRMIT IS SZÁMÍTASZ!!!
A netes társkeresőn csak ugyanolyan idióta bunkók szaladgálnak, mint a nagyvilágban. Meg rendes, kedves, normális emberek. Kérdés, kikbe futsz bele :)
Ez a két-három hét, amit sacc/kb, amit itt töltöttem eddig, rádöbbentett, mennyire baromira nem fontos ismeretlen vadidegenek némakuss állapota, tehát tojni magasról a nem válaszolókra… :)
Komolyan!!! Ne foglalkozz azzal, aki nem foglalkozik Veled! :)
Kedves Mese
A munkaidőm én irányítom.De minek találkozzak olyanokkal,akivel teljesen más a felfogásom,a gondolkodásmódom…
Ezek viszont nem derülnek ki 2 nap alatt. Ahelyett,hogy elmegyek 1 randira ahol a lány csak értetlenül néz ki a fejéböl,mint a sült hal,pénzt is kereshetek. Nem gondolod? Te már akkor is találkozol valakivel,ha annyi esze van csak,hogy épp odataláljon,arra a helyre,amit megbeszéltek? Mert a kapcsolatfelvétel-találkozó? oké-vagy nem?(tőled idézek) kb 50-es iq-val is megoldható.Ezt ne személyes megtámadtatásnak vedd.
Kedves XYZ love story-rol a személyes ismeretségemben is van példa
de ezek az emberek még nem a drágalátos liberalizmus gyermekei,és nem az elmult 20-évben szocializálódtak. Nem Mónikán,Balázson,Barátok köztön,és hasonló agysorvasztó dolgokon nőttek fel.És mégegyszer én nem egész 30 vagyok,úgyhogy nem lehet rámsütni a bélyeget, hogy a kor teszi a gondolkodásmódomat.
Sajnos éppen az a nagy baj, amikor az ember már a nagyon sokadik elküldött levelére sem kap választ. Mert még ha fordított lenne a helyzet, és annyian válaszolnának, mint ahányan nem…
Hát ez az XYZ, látod, ezen a három variáción (”ad1., ad2., és ad3.”) már én is számtalanszor végigmentem így gondolatban, és végig is fogok, amíg itt így fognak menni a dolgok. Megint csak döbbenetes sorokat írtatok, és sajnos nagyon szomorúan olvastam végig most is.
Ezért is írtam azt, hogy mérget azt bőven lehet itt találni, de társat azt úgy tűnik, hogy nem, vagy csak elenyészően keveseknek. Gyökeres változásokra van szükség, csak éppen akiknek meg kellene változniuk kb. 180 fokkal, azok meg nem teszik meg, – és ez az egésznek a hátulütője sajnos. Ők talán el sem olvasák ezt a fórumot sem.
Minden ilyen dolog egyformán rosszul esik az embernek, a nem válaszolás ugyanúgy, mint amiről szintén írtam, hogy csak úgy szó nélkül törölt az illető az msn-ről, és utána “se kép, se hang”, teljesen eltűnt. Aztán most amikről itt írtatok, és még minden fajta eltűnés-variáció…
Hát igen… mit mondjon az ember egy olyan rendszerre, ahol már a válaszolás is csodaszámba megy lassan???
Szóval ezt én is így látom, mindezek a dolgok egy tőről fakadnak szerintem is. Minden rendszer mögött emberek állnak. És ha az emberek hitványak, sumákok, hazugok, jellemtelenek, nincsen meg bennük az alapvető intelligencia sem, akkor hiába zseniális a rendszernek az ötlete. Hiszen mi a franc (már bocsánat, de látjátok, hogy én is igen ki vagyok akadva, legalább annyira, mint ti) viszi rá az embereket arra, hogy szórakozzanak és visszaéljenek olyan dologgal, amibe emberek nagy tömegei vetik talán az utolsó bizalmukat, reménységüket??!!
Hát ezért írtam azt, hogy az ilyenek még a kenyeret sem érdemelnék meg egy darabig!!! Mondhatja erre valaki, hogy sajnos ilyenek az emberek, – hát igen nagy baj az, hogy ilyenek!!!
Az esetleges helyesírási hibáimért a késői idő és a gyors gépelés a felelős.
Értetlen: “Ezek az emberek még nem a drágalátos liberalizmus gyermekei,és nem az elmult 20-évben szocializálódtak. Nem Mónikán,Balázson,Barátok köztön,és hasonló agysorvasztó dolgokon nőttek fel.És mégegyszer én nem egész 30 vagyok,úgyhogy nem lehet rámsütni a bélyeget, hogy a kor teszi a gondolkodásmódomat.”
A kor nálam sem kifogás… és szerintem senkinél sem lehet az. Az értékrendet a többség a családjából hozza, vagy útközben felszedi a környezetéből. Nem mindegy, hogy anya-apa a tévé elé ülteti azt a gyereket, vagy a kezébe ad egy könyvet. Esetleg esténként mesét olvas neki (hajaj, sajnos ez már kihaló félben van manapság!). Én a 27-et fogom lassan taposni, és a fent felsorolt borzalmakat – Mónika Show és társai – szerencsére csak hírből ismerem… de az is sok(k) belőlük. Úgy látszik, a bunkóság ma inkább dívik, mint a normális gondolkodásmód… és amíg EZ nem változik meg, addig ne várjuk már, hogy egy egyszerű mezei netes párkeresőre szebb nap virradjon.
A levelezést én is a már korábban említett szempontok miatt tartottam fontosnak (eddig!). Nem akarok mindenféle idióta, írni-olvasni nem tudó bunkóval találkozni. Ha ez manapság sznobságnak számít, hát állok elébe. Mondjon bárki, bármit aki tud olvasni a sorok között, annak sokat segíthet 1-2 (hangsúlyozom nem hónapokról beszélek, még hetekről sem!) levélváltás… és nem az ismeretlenbe fejest ugrás. Ez valóban egy húspiac és kellenek kapaszkodók. Legalább néhány, ami mentén majd elindulhat a beszélgetés. Jó fejet hajtok… Bárki lehet a monitor másik oldalán, de baromi fifikásnak kell lenni ahhoz, hogy totálisan félrevezesd a másikat… (bár ez egyén függő). Meg különben is… Mi értelme? Előbb-utóbb sor kerül a találkozásra és ott feketén-fehéren kiderül minden (:D de ki ám!). Szóval, én a sorozatos kudarcok ellenére sem tartom időpocsékolásnak. De, természetesen akinek nem inge… ;)
XYZ teljesen igazad van, abszolút mértékben egyetértek veled! Mintha én írtam volna!
Kedves xyz Nem értek veled egyet.
Azért mert te nem ilyesmivel múlattad az időd,nem jelenti azt,hogy más sem. (valószínűleg nagy töbségében akik ide írogatnak nem ezen nevelkedtek) Szerinted a bunkóságot ki, vagy mi hozta divatba?
Alevelezésre példa.Normálisnak tünő leányzó.3.napon kérdezi, hogy “nem azért,mert ő cicamica de milyen kocsim van? Lehetséges válaszok: Audi, BmW ? És hidd el tényleg nem cicamica volt,legalábbis kinézetre :) Én a válaszomban meg is köszöntem az ismerkedés lehetőségét. :)
Nem mintha sokat írtam volna ide de azért kiváncsi lennék rá ,hogy te ennyiből tudsz -e következtetni a jellememre. :)
Kedves Értetlen… Persze, minden szubjektív. Különben is ez a kedvenc szava járásom. :P Nem kell egyformán gondolkodnunk, itt csupán eszmét cserélünk egymással. Természetesen én sem szeretek 1 kalap alá venni mindenkit, mert az nem lenne fair… és ugyan elvétve, de pozitív ellenpéldát már én is láttam, első kézből. Ezért nem szabad hagyni, hogy a külső és az első benyomás megtévesszen. Ám, ha a 2. és 3. “kis hang” is meghúzza a vészharangot odabent, akkor minek vesztegessem a drága időmet? Viszont… A bunkóságot, zéró érzelmi és értelmi intelligenciát elsőre le tudom szűrni. Álarcok mögé lehet bújni, de egy szemtől szembeni beszélgetés során rögtön kibújik a szög a zsákból. Csak a megfelelő pontot kell eltalálni. Ezt viszont nem lehet levélben, való igaz. Itt nem állja meg a helyét a “szó elszáll, írás megmarad” c. szösszenet. Írni azt írsz, amit akarsz… Arctalanul bárki lehetsz, bármilyen szerepet eljátszhatsz. De! Ehhez is kell némi intelligencia… Milyen témákat vetsz fel elsőnek? Tudsz helyesen írni? Milyen a szókincsed? Költőien fogalmazol vagy inkább közönséges “szleng” szavakat használsz. Netalán vulgáris vagy! Hogy szólítod meg a másikat és miként búcsúzol? Például… Kiráz a hideg attól a felnőtt férfitól, aki a Szióka-Puszi-Pusszancs (hogy ne fokozzam) szókombinációkat használja… és ez csak 1 példa a sok közül.
Szóval… Szerintem ki, vagy mi hozta divatba a bunkóságot? Ha most ebbe belemennék… Nem megyek! Röviden 3 mondat… 1. Mi Emberek 2. A “mai” feje tetejére állt Világunk 3. A Nemtörődömség (De változatlanul állítom, hogy az otthonról hozott minta nyom legtöbbet a latba).
Ja és Rólad… Hát, Te akartad… :D A jellemedre nem tudok következtetni, mivel ennyi idő alatt már megtanultam, hogy “odaát” bárki lehet. ;) Arra a valakire tudok következtetni, akinek el akarod magad adni. De a játék kedvéért vegyük azt, hogy őszintén magadat adod és amit fent leírtál mind igaz (szóról szóra!).
Szerintem egy elfoglalt üzletember lehetsz, de legalábbis munkamániás. Szereted, amit csinálsz. Jól keresel, de ezzel nem szeretsz kérkedni. Így 30 fele talán már nem vagy oda az 1 éjszakás kalandokért (talán nem is voltál soha). Fontos számodra a külső, de nem minden. Többre becsülöd, ha az illetőnek agy is van a fejében és nem kizárólag a Ft jelek villognak odabent. Úgy saccolom… Kiráz a hideg a szilikon csoda, agya semmi nőktől. Szeretnéd már az Igazit megtalálni (pedig még fiatal vagy!). Elég kétségbeesettnek tűnsz, mivel képes vagy 1 vadidegen nővel 20 sms-t váltani naponta. Ugyanakkor könnyen átvágható. Bár Te nem ezt gondolod magadról, sőt… A tükörből egy magabiztos férfi nézz vissza Rád. Csak jól tudjuk, magabiztos külső érzékeny belsőt takar. Tudod, mint Shrek, meg az a bizonyos hagyma. :D Ennyit szűrök le az “értetlen” nick nevű író jelleméről. Lehet hibásan… de általában bele szoktam trafálni.
Ja… Nekem momentán a pofám szakadna le, ha fel kellene tennem egy ilyen “Milyen a kocsid/órád/házad/bankszámlád satöbbi?” c. kérdést. Na, EZ a proliság legbiztosabb jele!
És, most hogy ezt ilyen jól megvitattuk… :D Megvitattam magammal… Nálam hosszabb szünet következik így párkeresőzés szempontjából. Ismét elérkeztem ebbe a periódusba… és tudom, hogy mit írtam azelőtt… de kicsit besokalltam, kell a szünet. Ide azért majd felnézek néhanap. :)
Kedves értetlen!
Nem azt mondtam, hogy mindenkivel találkozz. Azt mondtam, hogy nem kell hosszan levelezni. A nem hosszan az nem egyenlő az egyáltalán nem-mel :)))
De továbbra is azt mondom, hogy nem kell naponta 5 levelet váltani egy héten keresztül, nem kell százhúsz sms-t elküldeni, órákig msn-ezni egy VADIDEGENNEL!!!
Azt az időt, amit erre rászán az ember, azt le lehetne redukálni akár fél órára is, amikor megisztok egy teát valahol… Amíg levelet, sms-t, msn üzenetet írsz, addig sem dolgozol, nem keresel pénzt. Plusz otthon ülsz. Ha találkoznál, akkor legalább kimozdulnál, levegőt szívnál, emberek között lennél – és megkímélnéd magad az ilyen csalódásoktól, ahol belelkesedsz, napokig rózsaszín köd, majd aztán putty, irány a föld :(
Az, hogy a másik képes-e értelmes, témához kapcsolódó összetett mondatokat egymás mögé helyezni úgy, hogy abban helyesírási hiba se legyen, az szerintem kiderül két levélváltásból.
2!
Nem 12! Meg msn-ezés, meg bánat tudja még micsoda… 2 levélből azért már sejteni lehet, hogy a másik képes-e gondolkodni, figyelni, vajon kíváncsi rád és a kocsid márkája érdekli vagy pedig Te magad és nyitott-e a találkozóra…
XYZ – szerintem nem add fel. Lehet, hogy az itt olvasott csupa negatív élmények olvasása miatt ment el a kedved, azt pedig nem szabad!!! Alapvetően nagyon nem szerencsés, ha csupa csalódott ember összeül és beszélget és tapasztalatcserél, mert csak még jobban lehúzzák egymást… lassan kezdünk ebbe a hibába beleesni, nem gondoljátok? :)
Húúú, ez a kocsimárka történet igen rázós volt… Hát, ez a pénzmánia szintén a sok őrület egyike felfordult világunkban, és már a párkeresésbe is alaposan befészkelte magát. Sajnos akárhogyan is nézzük, a pénz napjaink istene.
Ami a sok csalódott ember beszélgetését, tapasztalatcseréjét illeti, ebben van is valami igazság, de gondolom azért talán mégsem az a szándékunk, hogy egymást lehúzzuk. Nekem ez az egész nem szegte a kedvemet a sok negatív tapasztalat ellenére, ráadásul igen sok hasznos és okos dolgot lehet itt olvasni. De hát ez a célja az egésznek, és erre már korábban is utaltam. Hogy ha minden jól menne, akkor talán nem is lenne rá szükség.
Érdekes dolog ez a pénz dolog. Igenis számít, csak roppant bárdolatlanság beszédtémává tenni. De azt nem értem, hogy a mai fosszilis energiahordozókban elszegényedő világban miért baj ha valaki 7000 köbcentis sofőrös Volvoval jár.
Ja és halál az msn-re.
Mese: Nem ment el a kedvem… Csak a netes párkeresőzéstől ment el… Nem ugyanaz! ;) A döntésemnek semmi köze az itt olvasottakhoz, legyen az pozitív vagy negatív. Egy virtuális blog nincs hatással az érzelmi életemre… szerencsére itt azért még nem tartok. :) Egyszerűen csak minden összesűrűsödött és csak hab volt a tortán ez a “2 bunkó 1 időben” c. tragikomédia. Én ilyenkor struccpolitikát folytatok, vagy kinézek egy menekülő utat. Jelen esetben a sok(k) :D akkora, hogy már nem hat a “fej a homokba” verzió. Szóval, a választásom a nyom eltakarítással egybekötött spurira esett. Majd, ha olyanom lesz, biztos visszaregisztrálok… bár most egy jó darabig NEM lesz ilyenem.
Egyetértek… Halál az MSN-re. Barátokkal/ismerősökkel még elmegy, de hogy egy vadidegent ezen keresztül próbálj megismerni… Olyan mintha a való életben egy késleltetett párbeszédet folytatnál a másikkal. :S Ennél még pár levélváltás is jobb, vagy a személyes találkozó. Bár előnyére írom, hogy a reakció idő rövidebb, mint egy e-mail elküldésénél. Vagyis sokkal hamarabb kell produkálnod magad, ergo az igazi éned is könnyen felszínre bukkanhat. Tehát, az idiótákat könnyebb kiszűrni.
Sziasztok!
Kedves férfi tagok. Egy kérdésem lenne. Tegyük fel egy nőnek van egy kis egészségügyi problémája (nem terjed, nem öröklődik),csak egyszerűen szép kis galibákat okoz mind szellemi, mind fizikai oldalon néha. A probléma megoldása orvos szerint: gyereket kell szülni. Na de hogy, mikor nincs párja. És mivel szűkös az időkeret, próbál bárhol ismerkedni. Nagyon őszinte ember, de azért az első levélváltás után, vagy az első randin csak nem állhat elő ezzel és az adatlapján is furcsán mutatna. Azt hiszem egy férfi se lenne rá kíváncsi, mindenki menekülne, megijedne, hogy hűha. Szóval tényleg tudni akartok mindent már az elején?
Csak egy nő!
De a pasi is kell később vagy a gyerek? Egyáltalán komoly a kérdés? :) A fantáziám elég élénk, így a következő lehetőségek jutottak az eszembe: Spermabank (eredeti mi?). Csak a beültetés drága. De milyen izgalmas lenne letámadni egy fekvőbeteget a kórházban. (főleg a betegnek persze :). Még a teljes kórtörténet is kéznél van, ami hasznos lehet. Nyíltan megkérni valakit erre többnyire reménytelen vállalkozás lehet, nem hiszem hogy bárki vállalná a későbbi apasági per veszélyét. Egyélyszakás kaland – nagy a kockázat, a siker pedig nem garantált. Talán egy kimaradáson lévő gyalogsági osztag megoldást nyújthat. Fiatalok, orvosi vizsgálat is megvolt, és ha ügyes vagy, a végén dolgod végeztével távozhatsz.
De szerintem nem volt komoly a kérdés :)
Kedves Höhö!
A kérdés teljesen komoly volt. És igen a spermabank is felmerült(ez a legvégső menedéke) és vannak olyan helyzetek, amikor az oep támogatja a beültetést egyedülálló nőknek is, de azt hiszem minden normális ember családot is szeretne biztosítani a gyermekének, mert ugye a szeretet sok dolgon átsegít, de azért anya és apakép is kell a gyereknek, csak ugye nem mindegy milyen… És igen a pasi is kell később és addig és mindig.
Akkor nincs mese. Költözzön ki Arábiába.
A kérdésre még mindig nem válaszoltál. :)
Egyszer volt egy hasonló barátnőm. 2 év után előált közölte velem,hogy gyereket, szeretne…Ezzel még gondom sem lett volna, szerettem is,és el tudtam volna vele képzelni az életem. Csak az ötletnek itt nem volt vége,mert szerinte Bp nem megfelelő egy gyermek felnevelésére,úgyhogy vett egy házat valahol kaposvár melletti faluba, és ő azt szeretné,hogy hónapon belül költözzünk is le. A történet végét sejthetitek….Szóval az ő gondolkodásmódjára is kihatot valami “egészségügyi probléma”Mondjuk én ezt hormonoknak,vagy biológiai órának nevezném.Csak egy nő,ha megkeresel,én megoldom a problémáidat. :) (a hagyományos módszerrel,saját beültetéssel. :) )
Mivel itt vannak érzékeny nők is elnézést ha vulgáris voltam.
És igen töprengő ilyen emberek vannak,könyvet írhatnék, a tapasztalataimból. csak fel kéne kérnem Xyz-t,vagy Mesét,hogy javítsa ki a helyesírási hibáimat, :) Ők pl :biztos nem a Mónikán nőttek fel ,hanem Az áljunkmeg egy szóra című műsoron. Az biztos úgy odavannak a helyesírásért,hogy szerelmes levelet nem írnék nekik,mert visszaadnák pirossal kijavítva,és leosztályozva. :) Végén még anyukámmal is alá kéne íratnom. :)
Az értetlen: Nagyon szépen köszönjük a felajánlást, de a helyzet nem a biológiai óra miatt problémás és még csak a hormonokról sincs szó. És ha hiszed, ha nem az ismerősöm helyben is kapna sok férfitól “hagyományos módszert”. De már előbb is írtam, még mindig nem a kérdésre kaptam választ: Tényleg tudni akartok mindent az elején?
höhö-csak egy nő
Azzal nem lenne gond, hogy minden nő a biztos egzisztenciájú férfiakat keresi, persze, nézze csak saját és születendő gyereke (félreértett) érdekeit. Mindenhonnan folyik viszont az a PR, hogy “á, nekem csak az kell, hogy valaki igazán szeressen”, a mondat másik felét már a csajok, a média, a filmek nem teszik hozzá: ” aki pénzes, magas, jóképű, a világ végére elvisz a tenyerén akkor is, ha én csak egy nagy nulla vagyok”.
Azzal már egy nő sem számol, ha kilóra megveszik, akkor bizony pár év múlva az “öregecskedő” feleséget joggal cserélik le, mert kapható jobb is, szebb is, új kiadásban…
Aki beveszi a kamu propagandát (mondat első része), az majd évek múltán rádöbbenhet, ha addig nem szúrta el az életét véglegesen, hogy igenis a párkapcsolat is piac. Az duma (és mindig női oldalról), hogy ez “kémia”, “ááá a pénz nem számít”, de aztán valahogy mindig a jól szituált fickóknak vannak a legjobb nőik (és most nem kell az infantilis kivételsorolgatás, csak meg kell nézni, mondjuk hány BMW-ben ül a fickó mellett jó nő)…
Nem zárom ki, hogy lehet nő, akinél ilyen kérdés felmerülhet, de azért gyanúsa felvetés, mert bizony ahogy én láttam, “sokezer lány van egy sincs aki szabad ha kéred, mindenki valakié” (Charlie bácsi után szabadon), vagy az a reakció, hogy ja, gyereket akarok, de nem most és nem tőled…
Elég jó nőnek tartom magam és sose volt pénzes pasim, nem is kellett, amire szükségem volt, azért mindig megdolgoztam. Én, és nem a pasim. Ha elmegyek szórakozni és meg akarnak hívni valamire sose engedem, mert mindenki megdolgozik a saját pénzéért, megélhetéséért. Egy dolgot vártam az úgymond kedves pasijaimtól, akik közül volt, akit szó szerint én tartottam el, hogy legyenek őszinték és tartsanak tiszteletben, eddig egyiknek sem sikerült, bár lehet, hogy csak én vonzom be a problémás eseteket. Ja és az úgynevezett “jó nők”-et tényleg lecserélik egy idő után, ha nincsenek belső értékeik!
Netes ismerkedés:
“Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember. Megkérdezi a pásztort:
- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?
A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:
- Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja:
- Pontosan 87 juha van itt a környéken.
- Igaza van, – válaszolja a pásztor – válasszon ki egy juhot magának.
A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:
- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:
- Maga tanácsadó.
- Honnan jött rá? – kérdezi az.
- Nem volt nehéz. – feleli a pásztor
- Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna. Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam. Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!”
Stavrs
Igazad volt, máris válogat. Én már nem vagyok jó, hiszen van helyben is elég. :)
csak egy nő: Amúgy ez egy infantilis hülye kérdés.
Hirdesd magad az neten biztos bejön. Végülis pár éve a homokos kanibál hirdetésére is volt aki válaszolt. Ez körülbelül egy színvonal.
Betegség (krónikus fehérmájúság).Mifelénk ezt úgy mondják, hogy szereti a fa…t.
:)
Igen, pont erre gondoltam… ha kritika merül fel, rögtön a tiltakozás az első, vérmérséklettől függően, hogy “á, én nem vagyok olyan, csak a többi csaj, én más vagyok”… ez az szirének éneke, amire ha hallgatsz, véged van, mert becsal az ingoványba, még akkor is azt hiszed, hogy biztos talajon állsz, amikor már derékig vagy a sárban, csak azért mert csak az “énekre” hallgatsz, arra akarsz hallgatni. Azt hiszed, végre találsz egy normális nőt, egy kivételt, akiről aztán kiderül, hogy dehogy az, csak megint te voltál a hülye…
A vicceket értjük, szeretjük, még akkor is, ha húszéves Kincses Kalendáriumból vannak is, de azért ha valaki veszi a fáradságot és nemcsak a blog végébe kotyog bele, akkor talán látja, hogy ki mióta van itt…
Sziasztok!
A pénz! Akinek van, azt szeretné, ha nem azért szeretnék, akinek nincs, szeretné, ha annak ellenére szeretnék…. Jogosan. Mikor egyetemista voltam (húsz éve), nem ez a kérdés volt fontos… És az így volt jó! A volt férjemmel mi is a nulláról kezdtük, aztán eljutottunk valahová. :-)
A volt férjem nagyon okos ember, aki szakmájában rendkívül sikeres. Aztán ő egy idő után “öregedő feleségét fiatalabbra cserélte”. Elítélitek? Én nem! Ha “kaphat” szebbet, jobbat, izgalmasabbat a “piacon”, akkor ezt miért ne használná ki?
Elítélitek azt a lányt, aki a párja lett? Én nem! Egy sikeres, erős (nem fizikálisan) ember van mellette, akire felnéz. Szeretik egymást! Hogy szeretné e ez a lány, ha nem lenne pénze? Ezt már soha nem tudja (tudjuk) meg. És kövezzetek meg, de én megértem ezt a lányt is. Ő egy olyan férfit kapott, akiben erő van, aki “minden szépet és jót” tud neki biztosítani. Mint a mesében! Ki nem vágyik erre? Ki nem vágyik maximális anyagi biztonságra, utazásokra, kényelemre, kényeztetésre?
Igen, ez egy piac! Ahol adok-veszek játék folyik. Ezt lehet szeretni, vagy nem szeretni, de ez van. És ez egyre rosszabbá válik! Ha valami nem teszik egy kapcsolatban, akkor sokan nem a megoldásra törekednek, hanem kilépek….. Az ember önző… általában azt szeretné, hogy neki jó legyen. :-) Én nem azt mondom, hogy ez a helyes!
Meg kell találnunk ebben a játékban a helyünket! Komolyan, optimistán és kitartóan kell keresni a társunkat! Nem szabad, hogy lehúzzon bennünket az önsajnálat!
Én két éve váltam el. A két év alatt többször leveleztem már emberkékkel, s nem eggyel találkoztam is …és még a szerelem is megérintett (kölcsönös volt). Csak ismételni tudom magamat! Optimistának kell lenni! Hinni kell, hogy szépek, kedvesek, bájosak vagyunk…s egy idő után mindenki annak lát. Én nem tartom magamat egy szépségnek, de mégis vonzom a férfiakat! Pedig nem járok kivágott ruhákba….csak elhiszem, hogy értékes vagyok. És meggyőződésem, hogy ezt megérzi a másik.
Hinni kell magunkban és akkor nagy baj nem lehet!
Pillangó én a helyedben már az életfogytiglani börtönbüntetésemet tölteném :)
Különös kegyetlenséggel elkövetet kettős emberölés miatt. :)
Szia Pillangó – én egyetértek teljes mértékben az általad leírtakkal, üdv itten! :)
értetlen- nem mániám a helyesírás, ha megemlítettem, hát az max az 50-es IQ-ra volt reagálás… :)
ami a BMW-t illeti: ha jól értem, elítélitek azokat a jó nőket, akik egy jó kocsiban nem annyira jó pasik mellett feszítenek, mert milyen kis pénzéhes ribik… és irigylitek de baromira azt a fazont, aki emellett a nő mellett ül… AZ ALAPROBLÉMA AZ, HOGY NEKTEK IS A JÓ NŐK KELLENÉNEK!!!!! Akkor miért is meglepő, ha ha a nőknek is a jó pasik jönnek be elsősorban??? :P
(Tisztelet a kivételnek természetesen! :)
Szerintem a kereslet megtalálja a kínálatot – eléggé kétséges, hogy egy pénzéhes nőcivel, akármilyen jól is néz ki, különösebben boldog lenne egy olyan férfi, akinek számít, hogy a párja érzelmileg és értelmileg is normális, érett, okos, megbízható és nem utolsó sorban érdekes legyen…
A jelek szerint ti is a külső helyezitek előtérbe – ugyanúgy, ahogy a vágyott jó nők, csak nekik épp a kocsi külseje számít elsősorban meg a sajátjuk, mert sok pénzzel rendelkező pasival biztosított a saját “karosszériájuk” karbantartása is… ;)
A pénzéhes “kis ribik” megdolgoznak a pénzükért. :)
Van egy kuncsaftom. Ha láttatok már ronda féfit.. nem nem ilyet még nem láthattatok. :) Öreg dagadt,csúf,bugris,mondjuk lehet hogy a gyíkja nagy azt nem láttam,meg nem is vagyok rá kiváncsi:)
A kis barátnője,hát egy földreszált angyal. nem kurvásan jó nő,hanem egyszerű gyári szépség,szoli,plasztika nélküli.A lényeg,hogy az legalább olyan nehéz munka,mintha utat építene.
És tényleg mindenre van példám.. Bmw-s vietnámi pénzes csókától úgy szedtem el a nőt mint a sicc. Egy bibi volt kb 1 hónap múlva derült ki,hogy nem magyar állampolgár… Ergó albérletfizetés,stb,stb…
De akkor még fénykoromban voltam,és a szépségre mentem.Mint Gombóc Artur,csak nem csokiban,hanem nőben. :)
Kedves mese az egyetemen nem foglalkoztak a helyesírással,pedig még a mérnöktanárim is megvan. :)
Most nagyon ráálltatok erre a BMW dologra, nem is hinnétek nekem mim van. Csak sajnos az is benzint eszik, és nem indul el a mosolyomra. :) Ami a külsőt illeti, igenis fontos. Felmérések szerint a jobban kinéző emberek könnyebben találnak munkát, stb. Ha olyan gyereket szeretnél aki a külseje miatt nem indul majd hátrányban az életben és nem kell beérnie azzal a mondattal hogy “úgy fogadd el magad ahogy vagy, akkor igenis számít hogy kivel csináltatod meg. Van-e szemüvege, magas-e, arányos-e a teste. (Hozzáteszem, nálam a nő szoli, ékszerek, talán smink nélkül szép – itt azért a talán, mert néha meg sem tudom mondani hogy van-e rajta vagy nincs).
És tudom Permanencia, hogy kihúznál az égő házból, csak sose láss többet.. :)
höhö
Riga,Trabant,PolskiFiat,Fűnyíró traktor?
Szerintem a “nemszépeket ” be kéne zárni,és pénzért mutogatni őket a “szépeknek”,vagy azoknak,akik azt hiszik magukról,hogy szépek :)
Mint régen a törpéket,púpost,stb
Sziasztok!
Pár órával ezelőtt valahogy idekeveredtem, már magam sem tudom, hogyan. Elolvastam a blog bejegyzést, majd elkezdtem olvasgatni a hozzászólásokat. Nem az elejéről, csak az utolsó oldalt. Annyira belemerültem, hogy még a vacsorám is egy kicsit tovább maradt a sütőben a kelleténél. :-) Sok hozzászólás nagyon tetszik. Van, amelyik elgondoltató, van, amelyiken jót derültem. Mindenesetre, sokat tanultam belőlük, amit ezúton szeretnék megköszönni Nektek! :-)
Magamról csak annyit, hogy jó pár évvel ezelőtt én is próbálkoztam internetes társkereséssel, de nekem nem jött be. Elmesélhetném a történeteimet, de csak az eddig leírtakkal szinte teljesen megegyezőekről tudnék írni (gyakorlatilag pozitív tapasztalat nélkül), így inkább nem teszem. Ennek ellenére pár napja gondolkodom azon, hogy regisztrálom magam valamelyik oldalra, és megpróbálom újra. Az biztos, hogy nem veszíthetek vele. :-)
Azt nem ígérem, hogy rendszeresen hozzá fogok szólni a témához, de – ha tehetem – olvasni biztos, hogy fogom a hozzászólásokat.
Mi a bajod a trabanttal? Nagyon jó kis kocsi :)
Értetlen: De miért kéne őket bezárni? Nem hiszem hogy ilyet érdemelnének, és ezzel személyhez fűződő elidegeníthetetlen jogokat korlátoznánk. Sok értelme sem lenne.
Csak ismételni tudom magam:
Pillangó:
ha a blog első két oldalán írt hozzászólásokat is elolvasod, ott már írtam, hogy szerintem miért probléma az, ami a mai huszon-harmincéves korosztállyal történik és miért “nem probléma” az, ami a negyvenessel. Aki a rendszerváltáskor volt huszonéves, annak a helyzete sokkal-sokkal könnyebb volt a mai fiatalokénál, így nem lehet összehasonlítási alap. Majd ha TÉNYLEG egyedül maradsz egyszer, akkor beszélhetünk az önsajnálatról, szerintem amíg körülötted vannak a tiéid, nem tudod IGAZÁN, milyen egyedül lenni. Nem írom még egyszer, mert aki az elejétől olvassa, annak unalmas és kár, hogy aki csak idekukkant, az előzményeket nem veszi figyelembe..
Mese
Egyáltalán nem ítélem el ezeket a nőket, mindenki olyan társat választ magának, amilyent akar. Irritál viszont az a viselkedés, hogy ha társaságban szórakozik az ember valahol, és a csajok isznak, öt perc múlva, akinek nincs fickója, kórusban szidja a férfiakat, hogy milyen szemetek meg nincs egy jó pasi a környéken, meg azért kell nős fickóval k..nie, mert a facérok között nincsenek normálisak…Tessék normálisan választani, nem lesz gond. Az írás többi részével kapcsolatosan Neked is a blog 1-2. oldalát javaslom, ha érdekel, megismételni nem szeretném az ott írtakat.
El Lobo
Barátom, a névválasztás kitűnő, az ifjonti lelkesedés is dícsérendő. Fontold meg jól azonban, hogy elkezded: ha korábban nem volt jó tapasztalatod, nagy eséllyel ezután sem lesz, túl sok energiát fog kivenni Belőled és olyan csalódások érnek, hogy más utakat már meg sem próbálsz (ez azért veszteség). Értelmes és lelkes fiatalemberként nagyobb esélyed lehet “kint”, a netes oldalakon nem az ilyeneket keresik.
höhö Nem érzed at iróniát?
Amúgy te ihletted,hiszen úgyis csak a “szép” embereknek lehetnek sikeres gyerekei. Azért meg kár szaporodni,hogy vesztesek szülessenek. :)
Ellenpélda is van nekem sem apám,sem anyám nem tetszik,én mégis szép okos,és sikeres lettem. :)
Éreztem az iróniát, csak indokolatlannak tartottam. És ha olyan szép, okos és sikeres vagy, mit értetlenkedsz itt? :)
Meguntam a jó nőket. De tényleg.
Ráadásul,így még több ember tudhatja meg,hogy szép okos,és sikeres vagyok. :) Irígykedjenek csak. :)
Idézet stavrostól:
“Aki a rendszerváltáskor volt huszonéves, annak a helyzete sokkal-sokkal könnyebb volt a mai fiatalokénál, így nem lehet összehasonlítási alap.”
Stavros barátom, kristálytisztán látod a lényeget, erre nagyon rátapintottál. Igen-igen nagy igazságot írtál le!!! Eláshatjuk magunkat barátaim… Mire az emberek egy része – akibe azért szorult egy kis értelem – tudatára ébred a valóságnak, sütheti/süthetjük…
Kedves Barátaim! Pedig csak egyvalamit kellene észben tartani már kiskorunktól fogva: ha hosszabb távon szeretnénk boldogok lenni, nem élhetünk a mának, nem ülhetünk a babérjainkon, nem várhatjuk a csodát, meg a herceget fehér lovon… A szépség mulandó, a fiatalság úgyszintén! A biológiai óra mindenkinél ketyeg, nem célszerű majd az utolsó másodpercekben kapkodni…
Töprengő barátom! Túl sok a hülye ember, cseszhetjük… De nem csak a net van ám tele velük, számarányukat tekintve a virtuális téren kívül is túlsúlyba kerültek! Ha ennyire eltolódnak az arányok, az az élet egy ilyen fontos és összetett területén, mint a párválasztás végzetes lehet! A kétségbeesés ellen a remény a vértünk, csak ne használódott volna el oly mértékben a balgahadsereggel vívott kilátástalannak tűnő folytonos harcban…
Lehet nemtörődömnek lenni, lehet kényelmesnek lenni, lehet jókat legyinteni, lehet kinevetni, lehet megmosolyogni, lehet az életet könnyedén venni! Lehet, de nem büntetlenül! Idő kérdése, és az élet megbosszulja a felelőtlen hozzáállást! Ezt senki nem kerülheti el. Lehet, hogy nem holnap, lehet, hogy nem holnapután, lehet, hogy nem a jövő héten vagy a jövő hónapban/évben, de egyszer el fog jönni az idő, amikor az élet-tanítómester benyújtja a számlát… És akkor majd a balgák arcára fog fagyni a mosoly. Egyszer fordul majd a kocka… De elégtétel lesz ez azoknak, akik megfelelően, alázatosan viszonyulnak az élethez? Szerintem nem. Csak szomorúság tölti el a lelküket, mert kezdettől fogva tisztában vannak vele, hogy amit józan ésszel fel lehet mérni, és már számos esetben beigazolódott a történelem folyamán, az bizonyosan százegyedszer is úgy lesz…
Sziasztok!
Kedves stavros! Sokszor beleolvasok ebbe a blogba, ha eddig nem is írtam gyakran. (Ezután sem szándékozom. :-) ) Tudod, ha olvastam is a két oldallal arrébb írt hozzászólásodat, már nem vagyok belőle naprakész. :-) Sokszor elolvasom az irományokat, néha elgondolkodom rajta, ….de két nap múlva elfelejtem. Hogy ki mit írt júniusban arra sajnálom, de nem mindig emlékszem. :-)
Az egyedüllét… nem egyszerű kérdés. Igen, a fiaimmal élek, ha hazajövök nem vagyok egyedül. Van egy jó munkahelyem, ahol rengeteg értékes, jó emberrel beszélhetek, nevethetek… igen ekkor sem vagyok egyedül. De igen, akkor egyedül vagyok, mikor minden nap a gyerekeimet nekem kell az iskolába vinni, én megyek értük, én veszem meg a vacsorát, az egyedül készítem el, s nem segít senki a ház körül sem. Egyedül intézem a csekkeket, a szülinapi bulit. Rám marad a mesteremberek hívása, ha baj van a ház körül, s én nyírom a füvet is. Egyedül. És tudod, ha bármit megcsinálok, bulit, takarítást, fűnyírást, vagy bármit, mindig elönt a boldogság….Hogy ezt is megcsináltam. Egyedül!
De igazad van, a fiaim oltári nagy erőt adnak nekem, s miattuk (remélem) igazán sosem leszek egyedül. … De, hogy sajnáljam magam…. Most nem tudom elképzelni! :-)
Sic transit gloria mundi
Sajnos, igazad van, barátom, a 3. bekezdés pedig nagyon ül…nem vigasztal az, ha majd csak évtizedek múlva jönnnek rá, hogy milyen rosszul választottak..
Pillangó
Nem a naprakészséget várom, hanem a progresszivitást, aki hozzászól egy kétszányolvan körüli hsz.-ú bloghoz, az ha lehet, ne olyan dologgal, amin a negyvenvalahánynál már túlléptünk. Csak akkor lehet fenntartani az érdeklődést a blog iránt, ha mindig jön valami új nézőpont és nincs periodikus ismétlődés.
Egyedül dolgozni, fenntartani a mindennapi életét minden normális ember tud, ehhez nem kell különleges képesség, ahogy ahhoz sem, hogy valaki a családjáról gondoskodik, ez természetes. Aki gyereket vállalt, az, ha lehet, ne úgy beszéljen róluk, sorolja a velük kapcsolatos teendőit, mintha a gyerekvállalást a társadalom rótta volna rá teherként- ez érdekesmód több, az ismeretségi körömbe tartozó negyvenes, egyedülálló anyukánál felmerült- ezt ő vállalta, a gyerek nem tőlem van, így nem érdekelnek a “nehézségek”, ahogy gondolom mást sem az én nehézségeim.
Annak az árát, hogy a rendszerváltás huszonéves nemzedéke gyereket vállahatott, a mai fiatalok fizetik meg: a viszonylagos “jólét” fenntartása érdekében felvett államkölcsönöket a vezetők elszórták, közben a nép meg ment volna a nyugati fogyasztói társadalmak után, mindenki azonnal akart jól élni, a pénz lett az úr, fogyasztói társadalom született, az erkölcsi szint meg lecsúszott a béka segge alá. Aztán fent elfogyott a pénz, új hiteleket nem kapunk, a meglevőket nem tudjuk fizetni, munkalehetőség kevés van, így mi marad a mai fiataloknak? Szerezzen két-három diplomát, tanuljon két-három nyelvet, aztán ha van esze, minél messzebre húzzon el innen, mert itt nem lehet boldogulni…Ti végigcsináltátok??
Aki szült két gyereket, az már letett valamit az asztalra, így negyvenévesen “hátradőlve” válogathat, ha kedve tartja..de azzal mi lesz, akinek esélye nincs arra, hogy családja legyen, mert a negyvenévesek voltak szívesek elszúrni nekünk, a gazdaságot, a morált, az erkölcsöt? A ‘90-es években üres zsebbel lehetett házasodni, két gyereket nevelni: próbálnád meg most elkezdeni…
Az egyedüllét nekem magányt jelent. Nem azt, hogy nincs senki körülöttem, hanem hogy átnéznek rajtam, nem vesznek férfiszámba, mert “csak a pénz”…
Majd akkor tudod meg mi a magány, amikor a gyerekeidnek már felesleges leszel, a férfiak meg rád sem néznek, mert már öreg vagy. Az lesz a magány, ha bármit csinálsz, a legjobbat adod ki magadból, de le sem sz..nak és ez bizony nem rajtad fog múlni…
És hol van itt az önsajnálat? Miért van az, ha egy nőnek nem tetsző dolgot mondok, az már önsajnálat lesz, miért nem lehet egyszer azt, mondani, hogy nincs igazam, a nők nem ilyenek? Sajnos azért, mert ilyenek, csak bizony könnyebb azt mondani, hogy “hülye vagy”, mint elismerni, hogy a tükör torzít, amit tartotok…
Pillangó:
Nem kell tudni hogy mikor ki mit mondott, elég annyit is hogy valaki valamikor már mondta.
A felvett hitelekről pedig… hát igen, bénák… Párttól függetlenül. Az összes.
Társkeresőblog könyve 2010 05 26
2010/05/31 17:32 bekezdés
Utolsó szó.
Sziasztok!
Már nem nagyon akartam írni ide, de van, akiknek bánatára mégis megteszem :-)
Már többször többen is írták, hogy a nők nem válaszolnak a levelekre, ezért a kedves férfiak is átmennek bunkóba, és egy idő után ők sem válaszolnak. (Ráadásul ilyenkor elsiklunk azon megjegyzések mellett, hogy bizony a férfiak is tudnak olyanok lenni, akkor meg a nők utánozzák őket). Hát ehhez csak gratulálni tudok!!!
Én elhiszem, hogy van, aki az ex-től, az éppen potenciálistól, (továbbiakban: az élettől) megkapta a saját kis pofonját. Én is megkaptam a sajátomat, méghozzá akkorát, hogy a két fülem helyet cserélt egymással. De én nem találom ezt mentségnek a velem szembeni tirpák viselkedés igazolására, mert nem tőlem kapta azokat.
Jó felvetés az is, mennyi ideig nyúljon el a levelezés, mikor kerüljön sor a találkozásra. Én a magam részéről ebben is „levelező tagozatos” vagyok. Azért próbáltam hosszabb ideig levelezgetni, mert nincs időm a „hülyékre”, gyerekek mellett macerásabb kimozdulni otthonról, ezért felesleges találkozásokra nem mennék, az első találkozásra pedig, ha lehetséges nem vinném őket, így levelezés, telefon útján működött az első rosta. (Megelőzöm a kérdést, mert biztos most néhányan arra gondoltok, hogyan akarnék akkor kapcsolatot fenntartani gyerek mellett? Ha már van valaki, aki a gyerekeimmel együtt elfogad, és tényleg normális kapcsolat alakult ki, már lehet programot csinálni gyerekekkel együtt is)
Lényeges szempont nálam az is, hogyan viselkedik, az illető a saját gyerekével, vagy hogyan beszél róla. Aki a saját gyermekét semmibe veszi, hogyan fog viszonyulni az enyémekhez? Sokan elfelejtik például, főleg, ha a „jövendőbeli” gyerekeiről van szó, hogy ők maguk is voltak gyerekek valamikor.
Tudjátok fiúk, olvasás közben az jutott eszembe, nagyon kíváncsi lennék rátok. Nem a fizimiskátokra, hanem a hozzászólásaitok fényében az összhatásra lennék kíváncsi. Látom, néhányatoknak már ökölbe szorult a keze, ezért elmagyarázom, mire gondolok pontosan.
Én az utóbbi cca. másfél évben néhány, eddig számomra ismeretlen emberrel találkoztam, többek között fórumokról is. Mind egyedülálló volt, de valójában társkeresés „ürügyén” csak eggyel hozott össze a sors, a többségével mondhatni „baráti” alapon történt a találkozás, így természetesen semmi tétje nem volt a dolognak. A külső benyomás jellemzésétől most eltekintenék, az egyszerűség kedvéréért mindegyik az átlagos kinézetűek közé tartozik, de azért azt hozzáteszem, szinte mindegyik úgy gondolta, egyedülállóságának oka egyértelműen a nőkben keresendő. Nem kertelek, az összbenyomás nem volt éppen rózsás. Akadt, aki saját bevallása szerint jól el van, többre jutni nem akar, van, amelyik akar, de tenni érte nem vagy csak nagyon keveset, mert nincs kiért küzdenie (csak azt nem tudom, saját magát miért nem tekinti valakinek), van amelyik azért nem szokott kezdeményezni, mert úgy sincs olyan szerencséje, hogy a csajszinál bejöjjön, volt akinek az ápoltságával voltak gondok. Olyan is akadt, akiből áradt a megvetés, a méla undor mindennel szemben, még velem szemben is.
Mindezeket figyelembe véve, kicsit gondolkodóba estem, mit produkálhatnak ők egy ismerkedésnél, és itt nem csak a netes ismerkedésre gondolok. Ők lennének az erős, biztonságot adó férfiak? Bocs, de vicc.
Mivel nekem elég jó a memóriám, „pillangóval” ellentétben sokak véleményére, ha szó szerint nem is, de nagyvonalakban emlékszem, például arra is kiről, miről hogyan vélekedik valaki, és nem tudom elképzelni, hogy az életben ez nem ütközik ki rajta.
Azt hiszem értetlen állt értetlenül a kocsival kapcsolatos kérdés olvasásakor. Nem derült ki számomra a szövegkörnyezetből, hogy a két márkát Ő feltételezte lehetséges válasznak vagy a hölgyike írta. De saját tapasztalatom az, sokszor egy egyszerű kérdést félre tudtok érteni, ha félre akarjátok érteni.
Viszont már annyiszor került szóba, hogy a csajoknak csak a kocsi kell, ezért megosztom veletek, kissé cinikus véleményemet erről:
Egy kis előzmény: Még valamikor, amikor a blogra tévedtem egy talán 2008. évi témába is beleolvastam. Abban az időben a 40-50 körüli hölgyek voltak kiakadva azon, hogy a korosztályuk férfi tagjai a 25 körüli nagymellű plázacicákra gerjednek, és ecsetelték azt sok-sok kommenten keresztül. Aztán eljutottam egy férfi hozzászólásához, aki leírta, amit éppen én is gondoltam erről:
Hölgyeim, ha ennyire tudjátok, mi kell a férfinek, megvan a megoldás:Tessék megnagyobbíttatni!
Ennek mintájára azt mondom: Fiúk, ha tudjátok, mi kell a nőknek, vegyetek egy jó autót! :-)))
Kedves stavros!
Tudom, nem vagyok a kedvenc hozzászólod, de egy kicsit vitatkoznék veled. Megint.
“miért probléma az, ami a mai huszon-harmincéves korosztállyal történik és miért “nem probléma” az, ami a negyvenessel.”
Természetes, hogy mindenkinek a saját problémája fáj a legjobban, de szerintem azért probléma az is, mert például nekem elég nehéz dolog a “gyenge” nőt és az “erős, családját eltartani képes” férfit is egyszemélyben megtestesítenem, de kénytelen vagyok, pedig szívesen átengedményezném a férfi szerepet valaki arra érdemesebbnek:-)
Most egy kicsit mellőzzük az általad említett politikai vonalat, bár abban is sok igazság van, én a párkapcsolati részt firtatnám. Ha az egyedül élő negyvenes a gondjai miatt depis, megkeseredett lesz, milyenek lesznek/lehetnek majd az “övéi”? No meg mennyire tudja az “övéivel” megbeszélni a gondjait, főleg ha azok még tizenévesek sincsenek, hogy ne váljék megkeseredetté? Ugyanúgy egyedül van ő is, csak nem teljesen magányos. MÉG!!! Éppúgy átnéznek rajtunk is, mint rajtad, ha nem jobban.
(Azért, ha megkérhetlek, ne beszélj úgy a gyereküket egyedül nevelő nőkről, mintha mindegyik csak felcsináltatta volna magát, hogy aztán elsírhassa, hogy egyedül maradt, és mindenki őt sajnálja. Azért írom ezt, mert azt írtad „ő vállalta”. Igaz, de nem egyedül vállalta. Nálunk is közös elhatározás volt, de részletekbe nem mennék bele. Köszönöm!)
Szerinted a mai negyvenesek-ötvenesek problémája így egy kicsit sem játszik szerepet a mai fiatalok elkorcsosulásában? Az egymásnak szándékosan keresztbe tevő szülők – velük kezdődött erőteljesen az erkölcsi züllés – (különös tekintettel a különélő szülőkre) miatt talajt vesztettek a fiatalok, mert vagy egyik sem foglalkozik vele vagy ellentétes nevelést kap. Csak egy valós példa: hiába próbálja az egyik szülő normálisan (erkölcsösen) nevelni a gyerekeit, ha a másik megkérdezi a 13 éves !!! lányát, miért nem jár magas sarkú cipőben és festi magát, mint egy ismerősének a 16 éves lánya (megjegyzem, én azt is korainak tartom). Szerencsére még a lánynak több az esze, de ki tudja meddig? Aztán idővel ilyen, és ehhez hasonló oldalakon lesz „pénzéhes ribinek” titulálva.
A ’90-es években sem mindenkinek lehetett könnyen üres zsebbel házasodni, gyereket vállalni, mert hitelt is csak akkor adtak, ha volt megfelelő fedezet, szülői háttér.
A mai fiatalok (a lányok és a fiúk is) sajnos nincsenek megfelelő határok közé szorítva, mindent szabad nekik (lásd iskolai fegyelem) a többség minél kevesebb munkával (főként csalással) akar meggazdagodni. A társkeresésben pedig alapvető gond a bizalmatlanság, nem véletlenül kerül mindig terítékre a „ki kit tart el vagy nem tart el” témakör.
”így nem érdekelnek a “nehézségek”, ahogy gondolom mást sem az én nehézségeim.”
Nézd, engem érdekelnek a nehézségeid, de bocs nem személy szerint miattad (bár, ha ismernélek személyesen miattad is), de a gyerekeim miatt mindenképpen.
„miért nem lehet egyszer azt, mondani, hogy nincs igazam, a nők nem ilyenek?”
Mert akik nem olyanok, esetleg párban élnek vagy egyszerűen az „ördögbőrbe bújt angyalt” kevesebben veszik észre, mint az „angyalbőrbe bújt ördög”-öt. :-)
Igen, valóban uncsi már az egész, de nem a progresszivitás hiánya miatt, hanem mert míg egy évvel ezelőtt a negatív vélemények is legalább jópofa stílusban kerültek ide (élvezet volt olvasni, és kicsit el lehetett felejteni a saját problémát), most meg főleg a keserűség jön elő, és ha akad valaki (lásd: Mese) aki próbálna másik vágányra terelni bárkit, gyorsan lehurrogják.
Kicsi Nő
Mivel rám hivatkoztál kocsimárka ügyben ,ezért elárulom a konkrét kérdés volt az hogy Bmw-m,vagyAudim van-e.
Az anyagiasság kérdése,mivel általában azért már kialakult egzisztenciával rendelketők keresnek partnert,(legalábbis az a korosztály akivel én próbálkozok 27-33 év ) ne az én zsetonomba lássa a felemelkedésének a lehetőségét.Írod,hogy a gyerekes anyáknak más a gondolkodása. Én most pont egy 1 gyerekes anyával randizgatok. Én sem kérdetem,hogy ő mennyiből él,ő sem kérdezi,hogy én mennyiből élek.Azért vicces az álláspontod,nehogymár a leendő partnered fizetéséből akard a poronytyaidat egyetemre járatni,vagy kaviárral etetni. Személy szerint én például nem azért dolgozom ki a belem,hogy utána mindenem másvalakire költsem. Meg ne sértődj de egy gyerekes anyának mindig a saját gyereke lessz a legfontosabb,és minden áron az ő boldogulását akarja elősegíteni.Amit meg is értek,de ne az én pénzemböl. Most lehet hogy bunkó anyagias fasznak gondolnak a blog nőtagjai,de lefogadom,hogy a férfiírók a lelkük mélyén egyetértenek velem. Választottatok volna elsőre normális férfit,aki ki is tartott volna melletetek.De nem, akkor csak a “roszfiúk ” kelletek nektek,mint a mostani fiatal lányoknak.Mostmár a normális férfi kellene,akivel nem megcsinálni jó a gyereket,hanem felnevelni vele, Buli,szórakozás,stb stb. Aki akkor normális volt,és normálisan állt a dolgokhoz az uncsi volt.A marha dolgozik ahelyett,hogy szórakozni járna…Minek dolgozni,amikor minimálbérből,meg hitelből is lehet szórakozni,dorbézolni,nyaralni járni,teleni járni,meg karácsonyozni.Én az uncsi tipusba tartozom.Van kéglim,kocsim(”csakMondeóm”)válalkozásom,de egy fillér tartozásom sincs,és most csak röhögök rajtatok 1-2-3 gyerekes elvált nők.
Kedves Az értetlen!
Megpróbálok nem a Te stílusodban válaszolni, és ezáltal nem lesüllyedni a szintedre!
Ne nagyon ítélkezz addig rólam, amíg nem ismersz! Nem sok közöd van hozzá, de hogy a téveszmédet kicsit eloszlassam: Teljesen normálisan kerestem társat anno. A gyerekeim apjának velem szemben egy előnye volt, amit csak megismerkedésünk után tudtam meg: Ő jobb módú családból származott, én meg nem. Nem én erőltettem magam rá, hanem ő választott engem. A nulláról kezdtük, egyikünknek sem volt semmi vagyona, a szülei sem támogatták, egy munkahelyen dolgoztunk, szóval akkor normálisnak tűnt. Aztán ő elkezdett egy vállalkozást, amiben elég sokat segítettem úgy, hogy a gyerekek és a háztartás feladata is magától értetődően az enyém volt, megjegyzem 8 órás alkalmazotti munka mellett. Ő jól menő vállalkozó lett mellettem, én meg csak egy gyerekeit egyedül nevelő nő.
Nem nagyon tudom, hol írtam olyat, hogy a gyerekeimet a leendő társamnak kellene pénzelnie, kocsim van, nem Trabant, kéglim nincs, mert a gyerekeim apja használja egyedül, én meg albérletben élek velük, amit én fizetek és bútorozatlan volt. Már nem az. Tartozásom például a diákhitelem, mert jutni akartam és akarok is valamire még a hátralévő életemben.
Abban igazad van, nem a leendő partneremnek a dolga, hogy a gyerekeimet eltartsa, hanem nekem és az apjuknak. A gyerekeim nem szenvednek nagyon hiányt egyelőre semmiben, és ez nem az apjukon múlik. Ezt a részt ezennel be is fejezem.
És láss csodát: Én nem bunkózom le a férfiakat, nem utálom őket. De van akit igen.
Nekem eddig is és ezután is a normális férfi kellett, és míg mikor tavaly keresgéltem valóban nem tudtam, milyet szeretnék csak azt, hogy milyet nem, mostanra már tudom, bár most meg nem keresek:-) Sokat segített a felismerésben a blog olvasása is :-) Olyat, amilyen én vagyok. Nem úgy gondolom, hogy olyan hosszúságú, barna haja legyen, mint nekem, hanem aki ugyanúgy lent kezdte, mint én. Saját magának (kitartásának, munkájának) köszönheti, amit elért, az csak hab a tortán, ha a diplomáját mondjuk munka mellett szerezte meg, mert az talán meg tud becsülni.
Részemről nincs harag, de ha javasolhatnám, a röhögés helyett inkább vegyél vissza egy időszakot, katona! ;-)
Kicsi nő
Én nem sértegetek senkit,csak a saját tapasztalataimat osztom meg.
Anyám egyedül nevelt fel(ő tényleg hülyén választott.)
15-éves koromban kezdtem melózni,suli mellett délutánonként,hétvégén,nyári szünetben kertészkedtem. mégis kitünővel éretségiztem (kertészeti szakközép)18-évesen kiváltottam a válalkozóit,elkezdem az egyetemet két szakirányt végeztem,és közben két üzletet nyitottam,plusz kertépítéseket irányítottam,utána a meló mellet még egy főiskolát is elvégeztem. Saját erőböl alapoztam meg az életem és finanszíroztam a tanulmányaimat,már amit kellett,mert ösztöndíjjas voltam. Úgyhogy pont nem jó embert oktatsz ki. Nekem nem csak megszületni volt nehéz. És az a vicc,hogy folyamatosan engem néztek hülyének,mert nem bulizni jártam,hanem melózni.
Most meg megint hülyének néznek,mert most meg a zseton a lényeg.
Ezek után lehet bunkónak nevezni,de tojok rá. Lehet veszek inkább egy birkát,azzal jobban járok,mint a “hölgyekkel”
Kicsinő, nekem csak egy kérdésem volna…
Hogy a búbánatban csináltál félkövér betűket??? :)
Kedves stavros!
Nem fogok minden megjegyzésedre reagálni, nem akarom felvenni a kesztyűt, amit felém dobtál! :-)… De mégsem tudom szó nélkül hagyni a nekem címzett soraidat.
A gyermekeimet imádom, s mint mondtam ők adnak erőt a mindennapokhoz. De amikor vállaltam (a férjemmel vállaltam) őket, nem voltam egyedül. Sőt a volt férjem mondta ki először, hogy szeretné, ha gyerekeink lennének. Boldogságomra lettek! Aztán mikor nyolc évesek voltak, az apukájuk elköltözött tőlünk, mert beleszeretett egy másik lányba. Egy huszonévesbe. :-) Képzeld, az előtti este, mielőtt elköltözött, szorosan magához ölelt, s azt mondta “remélem nem bánom meg!” :-)
Az elején nehéz volt, nehéz volt EGYEDÜL, de aztán túlléptem rajta. Tudod, még most is sok dologban nehéz. És tudod mi a legnagyobb bánatom? Hogy csonka családban felnőtt, sérült embereket nevelek. :-(
A volt férjemmel 17 évig voltam együtt. Szerettük egymást. Nem bántam meg, hogy a fiaim megszülettek. Ők a boldogságom, az életem értelme! De bárhogy ragozzuk a mindennapokban egyedül vagyok és sokszor kétségeim vannak, hogy hogy kell jól egyedül gyereket nevelni.
De félre ne érts, nem panaszkodom. Én megpróbálok nekik sok törődést, szeretetet, ölelést adni. Megpróbálom jól csinálni! De ki tudja, hogy hogyan kell egyedül? No, ebből a levélből úgy tűnik, hogy sajnáltatom magam, pedig nem. A srácok kiegyensúlyozott, jó gyerekek.
Sajnálom, hogy annyi keserűség van benned, biztos, nem lehet könnyű. De hidd el régen sem volt mindenben az! (Most megint kihúztam a gyufát!)
Tudom, hogy nem nyugtat meg, de az én fiaimnak sem lesz könnyebb, mint neked. De tudod, mindig azt mondom nekik, hogy higgyenek magukba, higgyék el, hogy amit akarnak meg tudják csinálni!… S ez általában működik! :-)
De szerintem a többiek nem kiváncsiak a mi kettős beszélgetésünkre, ezért befejezem. :-)
Az értetlen
Barátom, jól látod a lényeget, az utolsó előtti hosszászólásod akár én is írhattam volna; nekem kicsit könnyebb életutam volt, de a tapasztalatom egyezik a Tiéddel..gondolom, pesti harmincas vagy szintén…
höhö
Félkövér betűket akkar kapsz, ha ököllel vered a billentyűket…
Kicsi Nő
Volt egyszer egy tanárnőm, aki jó fej volt, nagy tudású, de a tudása megrekedt egy szinten, amit nem tudott átlépni, mert hiányzott belőle az intuíció; gondolkodni meg csak indukció útján volt képes, ami -képletesen- annyit jelentett, hogy a hangya legfeljebb a hangyabolyt látja a világból..pontokba szedem, mert ő is csak így értette, ha akartam valamit.
1. Rólam, ha érdekel: nem fiú vagyok, hanem férfi. Átlagos kinézetű vagyok, állítólag kedves, jó társaság vagyok, a Te korosztályod ideális partinak tart…Igen, az önbizalmam kisebb, köszönhetően a kedves nőnek, akikkel eddig összehozott a sors, azonban ha ismernél, ezt nem látnád rajtam… Nehézségeim voltak, vannak, ezeket azonban nem akarom leírni, minek, nem is értem, Te minek írod? Látatlanban mondom azonban, hiszed, nem hiszed, hogy olyan dolgokat éltem meg, amiket nem is gondolnál, és ezekhez képest a te történeted bizony leányregény…
Az egyetlen célom az, ha egy férfitársamon egy kicsit is segít az, amit tapasztaltam, hogy ha pofáraesik, kisebb legyen a csalódás; azt mondom, már megérte…
Irántatok viszont nincs könyörület.
2. Nem látod a lényeget. Az általam vázolt probléma társadalmi szintű, ami magasabb rendű a negyvenesek-ötvenesek, sőt még a Te problémáidnál is..egyszerűbben: Neked az a probléma, hogy nincs társad (de előtte hosszú ideig volt), meg hogy hogyan neveld a gyerekeidet, pedig arra kellene koncentrálni, hogy lassan nem lesz KIT nevelni…Az “újmagyarok” pár évtizeden belül elsöpörnek bennünket, csak azért, mert olyan elvárásaitok vannak, amiknek nem lehet megfelelni…és nem kell a szöveg, hogy csak “normális” fickót kerestek, ez a legnagyobb hülyítés a világon…
Csak az vígasztal, hogy amikor majd a kis “újmagyar” beleköt a gyerekedbe az utcán, vagy majd az unokádat molesztálja, vagy megtépi a tanárnőjét az iskolában, mert rossz jegyet kapott, belőlem már por sem lesz..
3. Az értetlen gyönyörűen kiemelte a választás jelentőségét, ehhez nem kell semmit hozzátenni.
4. A ‘90-es évekről: akkor nem volt elvárás az egzisztencia, most a kezdő alap saját lakás és autó. Akinek nincs, annak fel is út, le is út. Tisztesség, becsület, az, hogy dolgozol, mint egy állat, az nem számít, nem ez kell a mai nőknek.
5. A mai fiataloknak azért nincsenek határaik, mert Ti nem adtatok Nekik, a kevés munkával meggazdagodást a Ti korosztályotoktól látták..
6. Az értetlen igazat írt, csak nem “női aggyal” kellene olvasni: persze, aki gazsulál Nektek, úgy látszik, hogy negatív, valójában azonban hízelgő hozzászólás, az jópofa stílus, amikor meg valaki az igazat kezdi írni Rólatok, az már bunkó. Na, ehhez gratulálok.
Pillangó
Sajnálom, hogy így jártál, én nem hagytalak volna el. A 2-3. bekezdésben egy pszichológia problémát írsz, szerintem kérd szakember segítségét, mert ha most nem kéred, később végzetes következményei lehetnek.
Az eddig sem volt titok, hogy megkeseredtem, az egyedüli célom a fent kifejtettek 1. pontjában található. Ha problémáid vannak, az soha nem megoldás, hogy elfutsz és meg sem hallgatod a másikat, még ha esetleg számodra nem is tetszik, amit hallasz..
És Hölgyeim! Lehet a stílust, tartalmat ócsárolni, meg burkoltan bunkózni a másikat, de -szerintem Az értetlen nevében is mondom- Mi legalább foglalkozunk Veletek..
Pillangó… A férjed egy zseni, hogy ilyen szeretettel beszélsz róla, miután egy 17 éven át tartó házasságot dobott félre és hagyott ott.
Minden olyan férfiú, aki felépített már egy egzisztenciát, amit csakis és kizárólag a saját vérvonalának óhajt továbbadni (ami egyébként valamennyire érthető, bár a fenti stílus számomra nehezen emészthető) – a legegyszerűbb megoldás a házassági szerződés.
Nem úgy kell hozzáállni minden elvált gyerekes nőhöz, hogy mind egy idióta liba, mert anno a rendes pasi helyett a menő pasit választotta! Merthogy nem biztos, hogy úgy van!!!! Honnan tudjátok, kihez ment hozzá anno???? Rendes pasik is meghülyülnek és elválnak!!!!
Ennek a blogbejegyzésnek az elején beszélgettek a megcsalásról – hát volt benne sok igazság és bizony a pasik is bőven hibásak egy-egy kudarcba fulladt kapcsolatért!!!
Tehát ha egy elvált nővel találkozol, egyáltalán nem kellene általánosítani, hogy maga tehet róla. A francokat maga – minden két emberen múlik. Ismerek olyan párokat, akiknek már rég el kellett volna válniuk, mert együtt csak sérült gyerekeket képesek felnevelni :-/ Mondjuk ez már más téma.
Viszont stavros és értetlen – kicsit azért nyilatkozhatnátok az elvált nőkről normálisabb hangnemben is, mert fogalmatok nincs, ki miért és kitől vált el!!!!!!
Ja, és értetlen – ezt a “ne az én pénzemből etesse kaviárral a gyerekét” szöveget azért lehet, hogy nem ártana előadni annak az 1 gyerekes anyának, akivel most találkozgatsz, mert a bejegyzésből egy valami már most előtűnik: ha együtt is maradtok és lesz mondjuk közös gyereketek, ez a máshonnan jött gyerkőc olyan hátránnyal fog indulni az új apánál (nálad), amit én a gyerekemnek biztos, hogy nem akarnék.
Nevelném inkább egyedül, mint egy előítéletekkel rendelkező, hárító, a gyerekemet csupán kényszerből megtűrő férfival!