Most erre csak annyit tudok mondani, hogy szenvedhetek én (most már valszeg. több mint 100) személyes levéllel, csili-vili bemutatkozással, ha ennek ellenére sem sikerült 4 hónapcsi aktív keresés után egy épkézláb randit összehoznom. Tehát hiába “fektetek be”, nem terem babér. De nagy valószínűséggel velem lesz/van a hiba, ezek szerint nem vagyok elég jó senkinek, még csak 1 randira sem, ahol (ha jobban belegondolsz) ugyancsak én “fektetek be” a másikkal való ismerkedésbe, tehát ha nem tetszem, Å‘ max. a rám fordított idÅ‘t veszíti el. De mondom, velem van a hiba!

Az a baj, hogy én is azt feltételezem, hogy ami másnál az reglapon ott szerepel, azok valós tények… Aztán késÅ‘bb derülnek ki a turpisságok…

Igen én voltam a 100-s! De szerencsére nem kilóban, (hanem a bejegyzések számát tekintve :)) mert akkor már gurulnék…
Igaz, sokan (a ducikedvelők legalábbis) azt mondják, hogy a gömb a legtökéletesebb forma!

Ãœdv: Ladyb

Richard

Nekem egy harmadik is eszembe jutott róla… ismeretlen számomra a szerzÅ‘je…

Döntsd el, hogy boldog leszel és máris megtetted az odavezető út felét!

+1 a csüggedőknek!

�Furcsa dolog az élet, ha nem vagy hajlandó elfogadni mást csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt! „
W. Sommerset Maugham

És végül mindenkinek!

„Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.�
Müller Péter

Két idézet jutott az eszembe.

“Az igazi szeretet ajándék: nem kérheted és nem is követelheted, ahogyan ő sem kér, és nem követel semmit. Van, ha életre hívod; és nincs, ha elvárod, hogy legyen. Földi eszköznek semmi hatalma felette.� (Tatiosz: Életbölcsességek)

“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.� (Goethe)

Köszönöm a papírleírásod!

A harmadik oszlophoz raknék egy negyediket: mit tudjon nyújtani viszont (cselekvésileg).
Én az abszolút egyensúlyban hiszek, – legalábbis elméletben – egy kevés természetes eltéréssel, ami összecsiszolódhat.

Örülök, hogy te azt írod a lapodra, amilyet szeretnél, amilyet vársz!
Ezt alapvetően mindenkinek lehetne ajánlani, persze kötelezettség-mentesen, hiszen ha valaki máshogy ír, az is egy fontos keresési szempont.

Te lettél a 100-as?

Ãœdv
Isti

Isti

Az én papírom is hasonló, ahhoz, amit anno te írtál..

Egyik oszlopban az elvárásaimat írom le, a másikban pedig azokat a tulajdonságokat, amiket semmiképp nem tudok elfogadni egy férfitól… pl, ha ápolatlan, ha erÅ‘sen dohányzik, iszik, drogozik.. ha házas vagy kapcsolatban él… Nálam ezek kizáró okok…
Magyarul, milyen legyen és milyen ne legyen… persze az a jó, ha kiegészül egy harmadik oszloppal, amiben azt írom le, mit tudok cserébe nyújtani neki… és lehetÅ‘leg az elvárás és ez az oszlop valamiféle egyensúlyban legyen…

Visszatérve az elsÅ‘ kettÅ‘re… sokszor könnyebb elÅ‘bb azt megfogalmazni, milyen ne legyen… és ebbÅ‘l már könnyebb átfordítani a milyen legyen-re… és az adatlapomra már természetesen az kerül fel, hogy milyen legyen :-)

Az emberek alapvetÅ‘ elvárásai a társkeresés terén az élete során nem vagy alig változnak, mert ezeket a tulajdonságokat nagyrészt a szüleinktÅ‘l látott/közvetített viselkedésmintákból szűrjük le… ha jó volt a példa, akkor arra, ha esetleg nem, akkor az ellenkezÅ‘jére vágyunk… :)

A kevésbé fontos tulajdonságok persze változnak, ahogy mi magunk is változunk…

Ãœdv: Ladyb

Mi is az a kétoszlopos papír amit emlegetni szoktál?
Merthogy erről az jutott eszembe, hogy kb. tíz éves koromban írtam egy elvárás-listát a
jövendőbelimről, melynek az első oszlopában az állt, hogy milyen legyen, a másodikban,
hogy milyen ne. Később megtalálván, néhány dolgon jót derültem, ami viszont érdekes,
hogy alapvetően ma is ehhez tartom magam, jó alapnak biznyult.
Szóval?

Isti

Egyetértek veled…

Tényleg vannak olyan tulajdonságok, ízlésbeli különbségek, amiket tolerálni lehet… és egyébként meg nem fontos, hogy az ízlésünk 100% mindenben megegyezzen… ilyen talán nincs is :) Elég, ha nagy vonalakban egyezik, mert akkor már vannak közös pontok, van mirÅ‘l beszélgetni… és mindkét félnek maradjon még pár olyan dolog, ami csak az övé, amitÅ‘l Å‘ az, aki…

Az is mindenképpen eldöntendÅ‘ kérdés a társkeresésben, hogy mik azok a tulajdonságok, ízlésbeli különbségek, amiket még tolerálni, elfogadni tudok anélkül, hogy magammal túl nagy kompromisszumokat kötnék… Mert ha sok ilyen van, abból nem lesz kapcsolat, vagy ha mégis, magamat adom fel benne… és mint tudjuk ez utóbbi nem műxik sokáig… mert egészségtelen dolog a lélekre nézve…
Pl arra gondolok, hogy egy rendmániás pasi nem akarjon egy csak picit nem rendmániás nÅ‘t magának társnak, (hiába tetszik neki olyan nagyon) mert elÅ‘bb-utóbb az agyára mennek egymásnak. És fordítva is igaz… Gondoljatok egy tisztaságmániás nÅ‘ és egy szórakozott professzor párra :-)
Látszólag kis dologról van szó, néhány szétdobált ruha, rendetlen íróasztal, stb… Mégis… tönkreteheti a kapcsolatot, még akkor is, ha minden más jó…

Szóval jó az a kétoszlopos papír, amit szoktam emlegetni, hogy jól át kell gondolni, mit pro és kontra…

Ãœdv: Ladyb

Én nem érzem úgy, hogy lemennék vmilyen szintre, ha meghallgatok mást is. Ez olyan mintha vkit lenéznék azért mert neki más tetszik. De mindegy, ezt most hagyjuk.

Szerintem ez itt nem olyan egyszerű.

Ha olyan társat szeretnék:
-akinek 100%-ig ugyanaz az érdeklődési köre, ugyanaz tetszik neki, mint nekem,
-valamennyire külsőre is megfelel,
-nincs felesége, meg vagy 6 gyereke,
-100 km-en belül lakik,
akkor kereshetem amíg élek.
Valahol kompromisszumot kell kötni (legalábbis nekem).
Ha nem akarom a következő x évet egyedül tölteni.
Ha ragaszkodom ahhoz, hogy ne legyen felesége, ne legyen 2-nél több gyereke, ne lakjon az ország másik felén, akkor az érdeklődési körben kell engednem.

BigZee