Netes kalandjait meséli el egy hölgy ezen a linken. Véletlenül egy tipikus és öntudatlan női hibába (de a férfiak szempontjából nevezhetjük őrjítő jelenségbe) sikerül beletrafálnia.

Elôzô randijaimon és a női élmény-beszámolókon folyamatosan hasonló sztorikra bukkanok, miközben a másik oldalon állva pontosan tapasztalom, hogy ennek a viselkedésnek milyen romboló hatásai vannak a férfiakra nézve! Lássuk, miről is van szó. Idéznék: 
“Amikor hazaértem, a postaládámban újabb öt levél tornyosult. Úgy döntöttem, nem írok vissza, hisz én a húszas éveim óta sosem játszom egyszerre több kapura….

…Gábor után egyre kedvetlenebbül böngésztem a jelölteket a világhálón. Elgondolkodtam azon, hogy csak nekem nem sikerül? Valamit rosszul csinálok tán? Levelezni továbbra is leveleztem néhány kedves pasival, de egyre kevésbé éreztem értelmét az egésznek. Közben a jó idő is beköszöntött, és nem volt kedvem a laptop előtt ülve tölteni az estéimet…

…Segítettem neki orvost keresni, majd útjára bocsájtottam. Ezután végleg eldöntöttem: jó időre búcsút mondok a pasizásnak. Elegem lett, és letöröltem magam a Randivonalról is. Azt hiszem, rám fér egy kis pihenés ezek után. Viszlát pasik, viszlát netes párkeresés!”

Tehát van egy lány, aki nagy reményekkel és kíváncsisággal csap bele a netes társkeresésbe. Hiszi, mert több helyről hallotta, hogy ez már másoknak sikerült, így neki is mennie kell. Szeretne boldog lenni (ki nem?), szeretne gyorsan találni valakit (mert nincs kedve lúzerekkel beszélgetni), tudja, hogy sikeres lesz, hiszen több tízezer férfiből csak rátalál az igazira! Hiszi, hogy elmegy az első randira és máris az igazi fogadja, mert 200%-osan bízik a megérzéseiben, amik akár egy levélváltás után is megsúgják, hogy pontosan milyen ember a másik!
Ez a lány telve optimizmussal regisztrál és várja a sült galambot. (http://divany.hu/Intim/nesze-neked-els-randi) A férfiak írnak és ő pedig válaszol. Nem játszik több kapura, mert az tiszteségtelen, így kiválaszt egy  szerencsés fantomot, akiről pár sor alapján egy teljes képet rajzol és a többieket pedig parkolópályára illeszti. (fogadjunk, magyarázat és elköszönés nélkül!) 
Aztán jön a cikkben említett randi, ami nem rossz, de nem az igazi! Esélyt nem kap az úr, mert nem forgatta meg a leányzó lelkét. Aztán jön egy másik – az adott sorozat szerint offline randi – ami még rosszabb eredménnyel jár (bár konkrét esetet én  inkább vis.majornak nevezném) és a hölgy törli magát “örökre”, mert ez az út járhatatlan!

Nézzük, hogyan néz ki ez a férfiak szemszögéből!

Hasonlóan nagy reményekkel regisztrálunk mi is. Rengeteg kedvesnek, érzékenynek, lelki értékeket kereső, hűségesnek vallott, kizárólag komoly kapcsolatban gondolkodó női adatlap méltán ad teljesíthetőnek gondolt pozitív jövőképet minden hímneműnek. Tudjuk, ahogy a való életben is, itt s nekünk kell kezdeményezni: mi írunk először. Rákeresünk pár szimpatikus (nem kurvás) fotójú adatlapra, elolvassuk tisztességesen azt a pár sort a bemutatkozásnál és amennyire telik reagálunk rá.
Aztán várunk. Átlagos esetben semmi nem történik. Elolvastak és megtekintettek minket és kész…  Egy hét után rájövünk, hogy ez a kör nem jött be. Úgy tűnik, hogy nagyobb merítéssel kell dolgozni, hiszen nagy a konkurencia ill. mi sem vagyunk a top 10-ben a felsorolt tulajdonságaink és kirakott fotóink alapján.

Így a férfiember nagyobb szélességűre és mélyebbre állítja az ekét, hogy jobban megdolgozza az ugart, hátha így fog hirtelen kifordulni elé a kincses ládika. Persze nem érünk rá 10x annyi nőnek hasonlóan személyes témájú levelet küldeni, így ki kell találni egy sablont, amit vagy teljes egészében copy-paste technikára alkalmas vagy azért 1-2 mondattal specializálni lehet. Ha ez kész, akkor egy jó kis keresés és 20-30 nőnek el.  S várunk, milyen reakciók érkeznek, ha egyáltalán. Sablon levelek kiküldése esetén mindenképpen befut egy bölcsész természetű nyunya fikázása, melyben felsőbbrendűen közli, hogy óriási inteligenciájával azonnal kiszúrta, hogy ezt nem személyesen neki írtuk, ezért szégyeljük magunkat!
Ha szerencsénk van, közben érkezik egy normális válasz is. Ugyan frusztráló, hogy ekkora merítésből is mindössze 10% alatti reakció érkezik, de csakis pozitívan szabad hozzáállni. (Az önbecsülést azért még így is rombolja!) 

Nekiállunk és a kihorgászott egyetlen kis snecinkkel levelezni kezdünk. Röviden: vagy megmagyarázhatatlanul (és szó nélkül) eltûnik vagy lesz belôle egy nagy eséllyel sikertelen találkozás.

S mindezek mögött nem a férfira nézve kudarc, sikertelenség, szerencsétlenség, lúzerség húzódik meg, mindössze a hölgy nem akar több vasat tartani a tûzben, vagy egyszerûen történik valami az életében, ami miatt nem akarja folytatni az ismerkedést. (lásd a fenti linken lévô sztorit!) Vagy már találkozott/beszélt telefonon valakivel, akirôl azt hiszi, hogy jó lesz! Bármi oka lehet – a levelezôpartneren kívül! 

Mégis mi a félreértés alapja? Miért nem így gondolkodnak a férfiak s miért veszik magukra? Mert ôk csak annyit látnak, hogy a hölgy elolvassa levelüket, megnézi adatlapjukat. Ebbôl azt a következtetést vonják le, hogy a nô még mindig érdeklôdik a lehetséges lovag iránt, válogat, a válasz pedig azért nem érkezik, mert nem elég jók.
Nem gondolnak arra sem, hogy ha egy nô valóban csak eggyel akar levelezni és az az egy már megérkezett, akkor a nô lusta kitörölni regisztrációját, sôt, még azért be-belép! Persze ez már taktika is lehet és a kiszemeltnek akarja ezzel prezentálni, hogy ô még aktív, nehogy a lovag messzemenô következtetést vonjon le a törlésbôl.
Hiszen egyébként is elég, ha valóban unszimpátia miatt utasítanak el valakit. Viszont ha ezt még tetézik olyan esetek is, amikor teljesen másról van szó, akkor igen hamar megkeseredhet bárki. 

Mi a megoldás? Egy sablon. Ha minden férfiú kapna 1-1 tômondatnyi sablont, hogy kiszemeltje már mással ismerkedik vagy épp elege lett a férfiakból és törlésre készül vagy most olyan esemény történt, ami nem teszi megfelelôvé az ismerkedést, de leginkább törölnék magukat az egészet nem komolyan gondolók, akkor kevesebb csalódást okoznának a másik oldalnak! Ugyanis a fránya férfiaknak is van lelkük. Legalábbis amíg sok ilyen gombostû-szúrásnyi visszautasítással ki nem nyírják azt a nôk!

A nők egy igen nagy és kényelmes tévhitben lebegnek:

A női test olyan – a pasik számára -, mint a méheknek a virág. Látványa, szép és kecses ívei vonzzák a férfitekintetet. Szinte azt is mondhatnám költői képpel, hogy azonnali beporzásra csábítják a férfit. Az pedig, a beépített programjához híven megy is, akcióba lendül s próbál a szép virág kelyhébe bújni!

Kibúvónak érzem ezeket a fodrászhoz, manikűrőshöz rendszeresen járó, néha 1-1 sikertelen fogyókúrába belevágó, ám mozgást egyáltalán nem végző hölgyek megoldását. A kényelmesebb utat választják. Ápoltság helyett nem a hanyagságra szeretnék buzdítani mindenkit és nem a gondozott külsővel van a bajom, hanem azzal, ha mindez pótcselekvésként, a mozgás helyett történik! Szakítani kell a lustasággal és az emiatti folyamatos kifogások keresésével!

Itt volt ez a műsor szempontjából nem túl sikeres, de a tanulságokat levonva viszont igen jó dagi-show a TV2-n. Irtózatósan elhanyagolt lányok és fiúk kerültek be, akik valóban eltökéltséggel hajtották végre a gyakorlatokat és láss csodát (pedig nem az!) lefogytak.

Csekély 4 hónap alatt a hosszú évek alatt felszedett kilóktól szabadultak meg – kevés kivételtől eltekintve. Hagyjuk a hülye diétákat és edzési elveket és azt a két pénzsóvár médiaszemélyiséget és a nevük által jelzett “módszereket”! Semmi titkot nem fedeztek fel, semmi újat nem hoztak az életünkbe, semmi csodát nem tettek és legfőképp nem varázsoltak: mindketten mozgásra kényszerítették a végtelenül tohonya és ellustult egyedeket, akik ennek hatására lefogytak. S ez így van: nem kell csodadiéta csak rendszeres mozgás! Ha meg szeretnék gyorsítani a folyamatot, akkor érdemes kissé visszafogni étkezésünket, de ha kitartással hozzászoktatjuk magunkat a sporthoz, akkor még ez is felejthető!

Sok-sok nagyon helyes arcú, kedvességet sugárzó lányt látok idefent. Képzettségükből, munkájukból, kitöltött adatlapjukból azt is láthatom, hogy intelligensek is. De annyira fáj a szívem, hogy mindemellett túlsúlyosak. Egyszerűen kár értük. Pedig nagyon jó nők lehetnének, ha a munka után pl. 2 naponta lemennének az edzőterembe és sportolnának.

Senki ne higgye azt, hogy a csinos nők csak úgy kapták a lehetôséget: bizony ők is ott izzadnak lent! Annyi a különbség, hogy egy kicsit régebb óta. Mindenki tesz érte – akin látszik. Sőt, sokan azok is, akiken nem! Szégyelnivaló nincs! Az edzőteremben nemhogy kiröhögném a testes lányokat a biciklin vagy a futógépen, hanem megemelem képzeletbeli kalapom! Örülök, hogy felismerte mit kíván meg a teste, az egészsége, a jövője és a párkapcsolata. Mert a szép test nem csak látványban jelent pluszt, hanem egészséget és hosszú, boldog éveket is jelent!

Továbbá nagyon fontosnak tartanám – egészségügyi okoból is -, hogy a testedzést valóban kiemelt témaként kezeljék az iskolákban. Sokat ártanak a szülők – fôleg túlsúlyos gyermekeiknek -, hogy felmentetik a tornaóra alól: így nem ívódik bele a gyermek személyiségébe, a mozgás fontossága, az erôsfeszítés és esetleg a szenvedés által elérhetô eredmény. Nem érzi át, hogy a szépség az nem csak adomány, hanem egy jutalom: a jól végzett edzések jutalma.

A jó alakot fontosabbnak tartom és mérvadóbbnak a párválasztásnál – kedves hölgyeim – mint a szép manikürt ill. a jó frizurát – ez utóbbiak csak habként szolgálnak a tortán, de a külső tulajdonságok közül minden pálmát visz az alak!

Na, akkor az én sztorim.. Hogy legyen valami pozitív felhang is a virtualitás világában, mert vallom: nem a netes társkeresők a hibásak abban, hogy ennyire pocsék a helyzet..:) Jelzem, nem vagyok már mai csirke, közelítek a 40-hez, bár ez bizonyos szempontból inkább előny..:) Pedig az ember azt hinné, a 20-onéves feszes fruskák világában ennyi idősen ugyan mekkora az esély társra lelni, de az éppen a neten megismert párom, (aki eme történet alanya,) vicces mondatával érvelek, miszerint minek beszélgessen egy olyan nővel, aki nem tud oroszul? :)

Világéletemben földhözragadt realista voltam, 14 éves korom óta önállóan szerveztem a kis életem, beszereztem a szükséges pofonokat ahhoz, hogy tudjam, hol a helyem a világban, megismerjem a korlátaimat, hogy kellő önbizalommal, önismerettel és önkritikával álljak hozzá mindenhez, ami meghatározza a mindennapjaimat.. Voltak nagy kudarcaim, de megtanultam feldolgozni és helyére tenni őket, mert ezek nélkül nehezen léptem volna tovább. Ennek ellenére sosem lettem se drogos, se anorexiás, se pánikbeteg, se pszichopata, holott ezek ma elég trendi hozzátartozói az emberi létnek (??).:) Mindig sikerült nagyobb gázok nélkül rendeznem a soraim, pedig volt benne válás, 2-3 hosszabb kapcsolat utáni szakítás, munkanélküliség, lakásgondok.. És mivel minden kudarc előbbre visz, így általában mindig valami jobb jött utánuk, ami azt eredményezte, hogy elég hamar talpra álltam és vártam a jobbat..:) Szerencsére eddig mindig bejött.

Ennyi bevezető után lássuk az internetes múltamat..:) Ami elég terjedelmes, mert én már ott voltam a kezdeteknél is, mikor még az első, meglehetősen kezdetleges társkeresők beindultak. És így még nem abba a posványos mocsárba ugrottam fejest, mint amivé mára alakultak, hanem még viszonylag emberi módon működtek.. Volt időm kitapasztalni a mechanizmusokat, a trükköket, megismerni ezt a világot. Kezdetben rövidebb időszakaim voltak, főleg ismerkedésből álltak, beszélgetésből, de randiig akkoriban sokkal nehezebben jutottak el a kezdeti próbálkozások, mint manapság. Közben voltak kisebb-nagyobb kapcsolataim, amikor is szüneteltettem a netet, mert így tartom korrektnek..

Nem férjet kerestem. Nem akartam a válásom után még egyszer férjhez menni, ami nekem nem megy, azt nem erőltetem, nem rángattam a pasijaimat eszelősen oltár elé két levélváltás után..:) Gyermekem nincs, de sosem estem amiatt pánikba, amitől a legtöbb nő egy idő után őrült módon próbálja valami hím nyakába varrni magát, csak ne ketyegjen a biológiai vekkere. Nem akartam egyelőre összeköltözni senkivel, megvolt a magam saját tere, volt hozzá lakásom, és anyagilag sem szorulok rá senkire.. Nem is lenne hozzá pofám.. Tehát a motívációim nem a mai általános érvényűek, vagyis keressünk gazdag pasit, aki majd elvesz feleségül, és a gyerekkel alaposan sarokba is szorítjuk egy életre című eléggé elvetélt verzió. Társat akartam, szeretetet, szerelmet, programokat, együtt töltött hétvégéket, nyaralásokat, az ehhez tartozó gondoskodással, de semmiképpen sem a házicseléd menüpont alatt..:)

Ami érdekes, az az elmúlt 5 év. Igen, az utóbbi időszakban 5 évig kerestem, úgy alakult, hogy 5 évig éltem egyedül és ez alatt az idő alatt jóformán csak a netről adódott ismeretség, barátság vagy lazább kapcsolat, hiszen 35 felett kicsit vicces dizsibe járni, a salsától hülyét kapok, ahogy az egyéb, ennek a korosztálynak beharangozott, ámde erőltetetten burkolt ismerkedési lehetőségektől, nekem ezek mindig sokkal izzadtságszagúabbak a netnél… (főleg salsa tud igazából izzadságszagú lenni a tanóra végére – a szerk.)

Tudom, a laza kapcsolat, mint fogalom sokak szemében pejoratív meghatározás, de nálam nem jelentett problémát. Ugyanis az ilyen szituációknál mindig sikerült olyan emberekbe belefutnom, akik ezt korrekt módon tudták kezelni, és a döntés az én kezemben volt, hogy felvállalom-e ezt is, vagy sem. Megjegyzem, pályafutásom során természetesen én is beleszaladtam a mindenki által megtapasztalt lelkisérült, sőt pszichopata alakokba, 10 pasiból 8 nős volt, vagy tartós kapcsolatban élt, amikben természetesen „sosem kapták meg amit kerestek?” című mese, mindennaposak voltak a „kinyalnálak a bugyidból” szövegek, de ajánlottak fel nekem beszélgetést, ahol a pasi meztelen akart lenni, de nekem nem volt kötelező vagy takarítani akartak nálam szintén egy szál farokban vagy néztek dominának, és szolgáltak volna. Vicces volt pl. amikor egy nyilvánvalóan 50-es fazon akarta magát 10 évvel fiatalabbnak és fickósabbnak beállítani, de olyan nyilvánvalóan röhejes módokon, hogy kezdtem azt hinni, agyára ment az öregedés. :) A reakcióim a következők voltak: nős, foglalt pasit finoman bár, de elutasítottam, a többit vagy magamban kiröhögtem, és „köszi, de nem?” válasszal elhajtottam, vagy nem is reagáltam rájuk. Lehet megkövezni, de amikor az ember már 20. idiótába fut bele, akkor már nem veszi a fáradtságot arra, hogy magyarázkodjon, miért is nem kell neki egy lábfetisiszta pl. Ha az ember ezeket az egyébként viccesen kezelendő dolgokat sértőnek vagy megalázónak tartja, az sosem fogja a netes ismerkedést úgy kezelni, ahogy azt kell.

A netes társkeresés egy lehetőség – a többi mellett. Nem megváltás és nem az egyetlen. Aki kizárólagos módon a neten keresi a hercegét, pofára fog esni. És persze sosem Ô lesz a hibás.:) Rengeteg férfival beszélgettem, jellemző rám, hogy sosem játszom meg magam, és sosem szerepel az első 5 kérdésem (de a többi között sem) a mennyit keresel, milyen kocsid van, mi a foglalkozásod, hol szoktál nyaralni, és milyen lakásod van című örökérvényű bicskaforgatós kérdéskör. Értelmes témákról társalgok. Innentől kezdve elég sok srác megnyílik, és mesél… Szerencsés emberismeretemnek köszönhetően elég könnyedén szűrök, és valóban csak azokkal álltam le beszélgetni, akikkel érdemes volt. És a neten igenis, vannak értékes, értelmes emberkék női és férfi oldalon is és azt tartom, manapság már egy barátság is többet ér a semminél, így sosem volt gondom abból, ha esetleg ezekből a kezdeményekből nem lett szerelem.

Nagyon sok srác panaszkodott arra, hogy a legtöbb csaj (persze legtöbbször az itt is emlegetett önmaguktól elalélt, vagy éppen szórakozó, pasikat hülyítő beteg picsák) levegőbe sem veszi őket, válaszra sem méltatnak, vagy kioktatnak, hisztiznek, mindenen megsértődnek, legfőképpen, ha őszinték velük. Ki voltak attól, hogy a legtöbb csaj hazudik, 10 évvel korábbi és kb 60 kilóval könnyebb képekkel akar csalóka sikereket elérni, és az irreális elvárások, követelmények méginkább röhejessé teszik a női nemet. Néha szégyeltem magam helyettük is. Mindig vallottam, hogy ha már olyan rohadt nagy az egyenjogúság, egy nő milyen alapon várja el, hogy a pasi mindent a segge alá toljon, kocsit, lakást nyaralást, lóvét?? Mindenki csak annyit várhat el a másiktól, amennyit maga is fel tud mutatni. Ellenkező esetben kuss!

5 évem alatt rengeteg pasival találkoztam. Voltak aktívabb és gyakran ennek következtében kiégettebb korszakaim. Ezen találkozók nagy többségéből nem lett kapcsolat, mert vagy a pasi nem tetszett vagy én nem tetszettem élőben vagy kölcsönösen nem tetszettünk vagy nem volt szikra, stb. ez sajna benne van a pakliban, tovább kell lépni rajta. Mellette rengeteg érdekesebbnél érdekesebb férfival találkoztam, sok barátság szövődött, amelyek valóban értékesek, és fontosak nekem a mai napig. És ezeket az embereket sosem ismertem volna meg a net nélkül..

És igen, voltak a laza kapcsolatok. Amiket, megint hangsúlyozom, én vállaltam be így. Vagyis, ha gondom volt a dologgal, csakis magamra lehettem volna dühös. Ôk megtiszteltek annyival, hogy ha ilyen-olyan okok miatt éppen nem akarták lekötni magukat, szóltak, megbeszéltük, és dönthettem. Igen, volt hogy vállaltam. Vagy azért, mert éppen nekem is az volt a jobb, vagy azért, mert a körülmények alakították így (pl. egy időben rendszeresen futottam bele távkapcsolatokba, de a világ végét is beleértve vagy éppen nem volt más. És ha a pasi ért nekem annyit, hogy bevállaljam, akkor miért ne? Csak nem fogom azért elszalasztani ezt a kicsi lehetőséget is, mert kötöm az ebet a tartós kapcsolathoz?? Akkor így 5 évig porosodhattam volna a monitor előtt szex és minden más élettanilag belénk programozott igények kielégítetlenségébe belehülyülve.:) És ezek a pasik nagyon kevés kivételtől eltekintve szinte mind korrektek és normálisak volt velem, ahogy én sem akartam sosem erőszakkal tovább lökni ezeket a kapcsolatokat annál, mint ahogy azt mi előzetesen tisztába raktunk. Én mindig tartottam magam ahhoz, amire rábólintok, ha a másik is. És ez így mindig működött. Sosem ábrándoztam arról, hogy majd belém szeretnek, majd én megmutatom, hogy lesz még ebből szerelem, hülyeség lett volna, és csak magamat vertem volna át. Ellenben rengeteget beszélgettünk, idővel bizalmi kapcsolatokká alakultak ezek a dolgok, megismertek, megkedveltek, megszerettek, ahogy én is őket. Ha ilyen-olyan okból kifolyólag abba is maradtak ezek az általában szexuális alapokra helyezett kapcsolatok, a barátság legtöbbjükkel megmaradt, és mindig jól esett, esik, ha néhanap rámcsörögnek, hogy vagyok, vagy ünnepek idején, névnapomon nem felejtenek el, ahogy én sem őket. Tökéletesen kitöltötték azt az időszakot, amíg meg nem találtam a párom lassan 5 hónappal ezelőtt. :) És most több ilyen kis laza pasikám örül ennek, és kívánja a legjobbakat, mert szerintük igenis, megérdemlem..:) És ez jó..:)

Ismét megjegyezném, voltak persze rossz időszakaim, amikor nagyon egyedül éreztem magam, és nagyon kellett volna egy normális kapcsolat, egy társ. Ilyenkor persze én is görcsösebb voltam, vagy depisebb, és ez természetes módon hatott ki az ismerkedéseim sikerére, mondanom sem kell, legtöbbször negatív értelemben. Mikor ezeken túlléptem, és bekaptam egy „leszarom tablettát, akkor mindig összejött valami. Murphy. :) Az 5 évnyi kísérletezgetés, próbálkozás, kitartás és a kisebb kapcsolataim alatt szépen berendezkedtem az egyedül élésre, és mit ne mondjak, határozottan jól működött… Letettem a görcseimet, a pánikjaimat, a szokásos Teréz-anya komplexust, és éltem a magam kis életét, és élveztem amit elém sodort a sors..

Októberben éppen egy jóképű 40-es képében. Jah, és a sokat szidott és hírhedté tett Lovebox.hu-n. Sosem voltam rest kezdeményezni, ha értelmét láttam, annyira azért nem vagyok hülye, hogy szimpla buta női büszkeséget húzzak magamra, ha azt nem muszáj. A női tartást nem azzal mérem, hogy a fene nagy egyenjogúság világában elavult elveket valljak. Aztán meg verhetem a falba a fejem, hogy nem fogtam meg a lehetőséget.

Szóval én kezdeményeztem a beszélgetést, tetszett a pasi, volt fotó, az kellően életszerű volt, vallom, igenis fontos a külső, akinek nem, az hazudik. Pár kezdeti normális hangvételű stati és mail után átváltottunk MSN-re és ott folytattuk a beszélgetést. Meglepett a bizalma, a nyíltsága, hogy pár mondat után elmesélte szinte a teljes, egyébként baromira nem egyszerű életét. Említette, hogy figyelt már engem, csak nem fért bele a paraméterekbe, melyeket a regemen megjelöltem, és ezért nem írt elsőként. Tetszett, hogy végre egy pasi, aki erre is odafigyel, a nagy többség szart az egészre, és nyomult ezerrel ész nélkül.

Rájöttem, teljesen kezdő szegénykém, pár hete szakadt meg immáron harmadszor a házassága, amitől azért nem kicsit rettentem meg. 3 gyerek, fizikailag igen, de lelkileg még le nem zárt 24 éves kapcsolat, 200 km távolság, eléggé maga alatt lévô pasi, mi lesz ebből??

Aztán hagytam, menjen minden a maga útján, elmondtam én is magamról, amit fontosnak tartottam, köztük a hibáimat is, mert azok is az enyémek, és próbáltam a magam nem görcsös, nem erőlködős módján görgetni szépen a dolgokat, jókedvű voltam, vidám, sokat viccelődtünk azon, hogy milyen kiéhezett, vérmes, de ehhez mérten kellően leharcolt és elhasznált némberek találják meg a nála sokkal idősebb korosztályból, és milyen erőszakosan nyomulnak. Szerencsére ezeket jól és elég tömör elutasítással kezelte, ami nem kevés határozottságot feltételezett róla, és ez nekem fontos egy férfiban. Egyre többet beszélgettünk, október elején jött el az ideje, hogy találkozzunk, kb. 2-3 heti MSN után, meg ugye vidéken élő létére nem tud pikkpakk ott teremni, ahol akar. De ennyi még bőven belefért… Találkoztunk, szimpi volt, elvitt vacsorázni, és kapásból a kocsiban felejtette a magával hozott egy szál fehér rózsát, ami csak hazafelé jutott az eszébe. :) Mindenesetre értékeltem a stílusát, hogy első randira fehér rózsát hoz, még ha el is felejtette átadni zavarában. :) Mert nagyon zavarban volt, annak ellenére, hogy rögtön képesek voltunk mindenféléről órákat beszélgetni, de azért 24 év alatt teljesen kiesett a csajozás mikéntjéből..:)

A szimpátia kölcsönösnek bizonyult, folytattuk a beszélgetést, pár nap múlva ismét Pestre jött, moziba hívott.:) Menjünk! Film alatt ültünk egymás mellett, mint két dinnye a fűben..:) Láttam, megint nekem kell lépni, így nagyon finoman, de megfogtam a kezét..:) Később említette, hogy neki ott és akkor múlt el minden kétsége és zavara velem kapcsolatban, búcsúzáskor az első csóknál repkedett, mondván eszét sem tudja, mikor csókolózott utoljára utcán, és mint egy szűz fiú rettegett attól, hogy mi lesz az első szexnél, annyira akarta, hogy jó legyen.:) Nem jó volt… ISTENI..:)

Azóta együtt vagyunk.:) Szegénykém egyelőre kissé kétlaki életet él, egyik héten nálam, másik héten otthon, ott vannak a gyerekek, a szülők, nálam a másik élete, amit nagyon tetszik neki és rettentően élvezi.. Velem együtt..:) Tervezi a Pestre költözést, saját lakással, mert mindenképpen meg akarjuk tartani a privát szféránkat, a saját terünket mindketten. Neki a gyerekek és gyakran a munkája miatt, nekem meg a megszokott és kedvelt eddigi életstílusom miatt, vagyis pont azt a pasit találtam meg a neten, aki ehhez éppen a megfelelő partner. És működik! OK, 5 hónap nem olyan hosszú idő még, és persze voltak döccenők és lesznek is, de napról-napra érzem, hogy jó, és egyre jobb… Terveink vannak, megvalósítható, reális célok, beszélünk, beszélgetünk, ami manapság ugye egy kapcsolatban nem éppen általános, sőt, a problémáinkat is átbeszéljük, azonnal, őszintén, és megoldjuk. Imádja a főztömet, összeismertetett a családjával, tervezzük a nyarat, a lakásom festését, az �? költözését. Amit nem tervezünk, mert nem tarjuk fontosnak: házasság, kötöttség, kihasználás, alárendelés…

Egyelőre szeretet van, és feltétlen bizalom, működőképes kapcsolat. Ehhez mindketten letettük az asztalra, amit kell, mert csak így működik. Nyugodt vagyok, és jelenleg helyén van az életem. A többi meg majd alakul.

Minden társkeresőnek ezt kívánom! De ehhez két és főleg normális ember kell. Jó időben jó helyen. Persze szükséges még szándék, kitartás, akarat, önismeret, önkritika, önbizalom: ezek nélkül nem fog menni. Viszont leszögezem: sohasem a pasik vagy a nők a hibásak és nem a net!

S még egy pozitív példa: egy régebbi exem, ma már barátom, aki szintén a neten ismerte meg a párját, ma már házasok, novemberben született a kisfiuk. Volt kollégám, aki sok hányattatás után a neten futott bele egy lányba, azóta nagy a szerelem, júniusban lesz az esküvő, amire mi is hivatalosak vagyunk :). Egy másik volt kollégám szintén netes ismeretségből nősült, két szép gyerkőcük van már! És még sok embert ismerek, akiknek összejött, szóval az ilyen fajta társkeresés ma már nem egy mumus: én sem szégyellem, hogy a neten ismerkedtem! A net nem egy másik valóság, szimplán csak visszatükrözi a mai viszonyokat…

Csak az nem mindegy, hogy nézel bele..:)

Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

A napokban kaptam az alábbi szomorú hangvételû levelet. Egy neten kezdôdött szerelmet ír le, ami sajnos csúnyán végzôdött. Jelenleg akkut post szerelmi sokkban szenved, amely lelki és testi tünetek egyaránt produkál. Hasonlóan a kanyaró vírusához, ezen is túlesik életében egyszer mindenki, hogy legközelebb már óvatosabban és védett formában közelíthessen meg minden szerelemmel fertôzô egyedet s ha bekövetkezik a baj, már kevésbé súlyós tünetekkel reagálhasson. A levélíró több – számára – ellentmondásos jel, jelenség után kéri a blog olvasóinak véleményét, hogy mire hallgasson: az eszére vagy az apró darabokra tört szívére?

“Ami miatt úgy döntöttem,hogy írok nektek és kikérem a véleményeteket az az a hatalmas csalódottság ami miatt már lassan egy hete nem tudok egy normális éjszakát végigaludni.

Február elején a semmiből előttem termett egy olyan helyes lány, akit én még életemben nem láttam. Nem is mertem egyből kezdeményezni (félénk lennék?) csak megjegyzésként odabiggyesztettem a postafiókjába, hogy mennyire tetszik:) Két napi levélváltás után találkozót beszéltünk meg, amit akkor  Ő szépen tologatott egyre későbbre. Kicsit agyaltam a végefelé mert engem másnap munka várt és nem akartam hullaként bemenni dolgozni. De megtört bennem az ellenkezés és belementem.

Amint megláttam (mosolyogva galoppozott felém) tudtam ,hogy bakkeeer, itt nem lesz semmi baj.Már az első percekben egy hullámhosszra kerültünk és ez így is maradt hajnali 2-ig !!! Életemben ilyen jól még senkivel nem éreztem magam, pedig van pár év mögöttem. Elsô látásra szerelem volt. Közben telt az idő és egyre többet találkoztunk és egyre többször aludt  nálam, amitől én olyan boldog voltam, hogy azt el sem lehet mondani. Tökéletes  volt minden perc, amit együtt töltöttünk és komolyan hittem, hogy igen,megtaláltam! Így telt el másfél hónap… de úgy éreztem ezer éve ismerem… Apró részletekben kezdett csak felvilágosítani, hogy Ő valójában milyen is.

Mindig azt gondoltam,hogy egy 30 feletti állandóan bulizgatós lány az nem biztos, hogy komoly kapcsolatra való, de mellette ez az érzés elhomályosodott bennem. Heti 1-2 egész éjszakás buli (kizárólag barátnőivel és leittasodva) és utánna a  szabadkozás, hogy rosszul érzi magát. Bár hozzáteszem, így is hajlandó volt találkozni pedig elég “szépen” nézett ki ilyenkor. Egyszer a buliból eltaxizott csak azért hozzám, hogy velem lehessen. Értékeltem ezt is. De szerettem és nem foglalkoztam vele. Az, aki szép az reggel is szép…ugye?! :D Nem foglalkoztam azzal sem, hogy jött a szakdolgozatírásának ideje és már nem  akart velem annyit foglalkozni mert hát ugye az sokkal fontosabb. Így is van, egyetértek! Ami bántott az az volt,hogy míg velem nem találkozott – pedig belementem a kutya- sétáltatós fél órás találkákba is –  addig barátnőire továbbra is szentelt elég időt. Közben végig állította mennyire jól érzi magát velem…

Kivitt a családjához is, ami szerinte nagy dolog mert 2 éve egyetlen pasiját sem  mutatta be nekik… igaz volt vagy 20 abban a 2 évben. Igen, ez sem érdekel, mert szerettem. Az utolsó 2 hét a két hónapból már sajnos nem a szerelemről szólt az Ő részéről. Kezdtem gyanakodni, hogy valami nagyon nem oké a lánynál, mert furcsán viselkedik és erősen megtört a kezdeti lendület. Ekkor minden velem vagy együttlétünkkel kapcsolatos infót törölt a  wiwes oldaláról… tudom nem számít a wiw és társai, de rosszul esett akkor is.

Később már mindent a szakdolgozatára fogott. Itt követtem el életem legnagyobb hibáját és tudta nélkül belenézetem a levelezésébe. Ő is megtette ugyanezt csak úgy, hogy velem együtt. Tudom undorító vagyok és esz is a fene emiatt, de talán sosem derül ki róla, hogy azokban a bulikban Ő rendszeresen flörtölget másokkal és plátói szerelembe esik a volt pasijaival. Nem tudom megcsalt-e, de talán ez már mindegy is. Nem fájna jobban! Amikor ezt elmondtam neki én erőltettem a szakítást de kemény fél óra múlva rájöttem,hogy  mekkorát hibáztam és lényegében megalázkodva könyörögtem vissza magam. Nem ment. 2 nap múlva találkoztunk, hogy ezt-azt odaadjak neki, ami nálam maradt, de megint furcsa lett a vége. Egymás karjaiban kötöttünk ki és ugyanott ahol összejöttünk:) Végülis sokat köszönhetek neki  mert olyan dolgokat megtettem amit eddig soha. Nyugodt és türelmes voltam mellette, kávét és reggelit vittem neki az ágyba… és nem érdekelt az sem, hogy “udvarolni” a 8. kerületbe járok, ahová eddig még autóval sem szívesen mentem be. Nem érdekelt az sem, hogy állandóan dohos szagú volt a ruhája, ami a penészes lakása miatt volt.

Egy hét telt el a szakítás óta és Ő először időt kért, majd 2 napja abban maradtunk, hogy végevégevége. Közölte, hogy végülis Ő a hibás mert nem szabadott volna belemennie egy párkapcsolatba, mert nem képes feladni a múltját és nem tud ezen változtatni. Ugye csak azt tudjuk nagyon megbántani, akit szeretünk? Még mindig nagyon szeretem és nem telik el perc,hogy ne gondolnék rá… tudom egy barom vagyok, de nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Napok óta gyógyszert szedek, hogy ne remegjen kezem, lábam és ne legyen gombóc a gyomromban. Nem tudom meddig fog ez tartani, de kezdek félni. Forduljak szakemberhez,igyak és gyógyszerezzek tovább? Ez nem jó és csak magam pusztítom ezzel. Tudom, de csak így bírom elviselni azt a mérhetetlen nagy fájdalmat, amit okoz nekem  ez a történet. Sajnos keményebb dolog is megfordult a fejemben, de próbálok ezzel nem foglalkozni   mert élni szeretnék még. De nélküle? Annyira hiányzik,hogy a szívem szakad meg…pedig felfogtam,hogy már sosem leszünk együtt :(  Tud ilyet okozni egy másfél hónapos kapcsolat?Normális vagyok vagy tényleg csak megtaláltam az igaziigazi nagy Ő-t csak elcsesztem valamit? Van egy kedvenc idézetem: " tudni akarom,hogy akkor is velem vagy amikor épp nem vagy mellettem" Féltékeny lennék? Szerintem a párkapcsolat lényege,hogy el kell felejtsük az Én-t,hogy helyet kapjon a MI. Kérek mindenkit,hogy aki akar és tud az segítsen a véleményével de ne a helyesírásomhoz vagy fogalmazásomhoz szóljon hozzá:)   és ha lehet akkor a marshallman@freemail.hu címre küldje…. Üdv! Tamás  (aki hisz még a csodákban)”

Várom a további olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Életem első netes randija

Nos, a személyes élményeim ismertetésében egyik legfontosabb, kihagyhatatlan állomása életem leges-leges-legelső netes randija, mégha számomra az igazán meghatározó a második alkalom volt. De eredményétől függetlenül – mindenféleképp említést és bejegyzést érdemel e blogon!

Még az ősidőkben kezdtem, amikor a modemes netezőt nem őskövületként mutogatták, hanem ez volt az egyetlen elérhető és nagyon nehezen megfizethető módja a közember számára, hogy hozzáférhessen a világhálóhoz. Amikor még nem alap, hanem kiváltság volt az irodákban a net. Amikor még csak kóstolgatták idehaza ezt az egészet. Amikor még videók és filemegosztók főleg csak az egyetemek szerverein terjedtek. Amikor youtube és a blogírás sehol sem létezett. Szóval akkoriban rátaláltam egy társkereső internet site-ra: műkődésének metódusa nagyon hasonló volt már a maihoz egyetlen egy óriási különbséggel – vakrepülést kellett bemutatni, mert a digitális fényképezőgépek még nem terjedtek el annyira, mint manapság – pl. egy 3 megapixeles átlagos gép akkoriban annyiba került, mint megapixeleinek száma beszorozva 100.000-rel! Ilyen körülmények közt csak a scannerrel rendelkezők (vagy ilyen kollegát ismerők) tudtak magukról feltölteni 1-1 rosszabb minőségű fotót.

Ez a fantázia, a bátorság korszaka volt! A szövegben látni, érezni kellett a másikat, pár mondatos leírása alapján kellett valami reális képet alkotni róla! Ha kértél s közölte, hogy nem tud küldeni, akkor bizony ezt el kellett fogadni, mert – ellentétben a mai viszonyokkal – teljesen reális volt. Ha a levelezés és a telefonos beszélgetés után egy kicsit is szimpatikusnak tűnt, akkor bizony be kellett vállalni úgy egy találkozót, hogy szinte fogalmad sem lehetett milyen pofival, milyen alakkal fogsz eltölteni 1-2 órát!

(Ez bizonyára pár férfitársamnak lényegtelen, de én bevállalom: nálam bizony fontos a testi vonzalom is!)

Levelezni kezdtem – magasság/kg/életkor optimális volta miatt – egy lánnyal. Fénykép nem volt adatlapján – bevallom, az enyémen sem. Diplomás, marketing szakmában tevékenykedő, elhivatottsággal rendelkező (Biztos kapok erre is negatív kritikát, de tetszett, mert nekem az életcéllal rendelkezők jönnek be) ill. mondatai alapján is mindenképp egy értelmes embernek tűnt.

Több levélváltás során sikerült az alapadatokat megtudnom s nagy léptekkel közelgett az a pont is, amikor át kellett térnünk egy másik kommunikációs formára. Bevallom, izgultam, mikor megkaptam a számát és hívnom kellett s – a lebőgéstől való félelmem nagyobb volt, mint a józan eszem és a gyakorlatom -, így egy kis cetlire és szükség esetére felírtam pár általánosnak tűnő és az elakadás esetén bedobható kérdést, hogy a folyamatos társalgást biztosítani tudjam. (Abba nem gondoltam bele, hogy ha már telefonon keresztül is akadozik a beszélgetés, akkor már nem sok értelme és eredménye lesz a személyes találkozásnak!) Felesleges óvintézkedésnek bizonyult: gördülékenyen mentek a dolgok s ezért 20 perc után meg is állapodtunk a találkozó helyszínében és időpontjában.

Munka után egyenesen odamentem a megbeszélt helyre: ő is akkor végzett. Mivel parkolóhelyet a környéken szinte reménytelen találni, így – “igazi nemes gesztusként” – kiállítottam a sarokra, hogy arra hajtva beugorhasson egy pillanatra megállított autómba.

Dicsérem a pontosságát: időben érkezett.

- Na jó, de ha nem láttunk egymásról fényképet, mégis miről ismertük meg egymást? – merülhet fel olvasómban. Végülis a recept egyszerű: ő – az akkor még igen jellegzetes fényezésű – autómról, míg én reménykedhettem, hogy abban a pillanatban ő lesz ott az egyetlen várakozó lány.

Beugrott - fő a bizalom felkiáltással – én pedig elindultam. Igazán csak az első piros lámpánál kaptam lehetőséget arra, hogy gyorsan megszemlézzem, megismerkedhessek külsejével. Puszit is akkor kaptam e szőkésbarna hajú, kék szemű, nem vékony, de nem is dagi – inkább olyan nőies formájú, fantasztikus cicivel (üdv Sagittar!) rendelkező lánytól. Kellemes gömbölyűsége már az első pillanatban elnyerte tetszésemet. Vidám és mosolygós természete pedig a második pillanatot tette széppé.

Kellemesen elbeszélgettünk: volt ugyan egy kis zavartságérzet, tapogatozó kérdések néha túl általánosra sikeredtek ill. lyukra futottak, ám az óra végén hazafelé szállítva megállapodhattam vele a második randi időpontjában. Annyira rámenős még nem mertem lenni, hogy megcsókoljam, de éreztem, hogy csak idő kérdése. Addig is örültem, hogy sikerült kikapnom egy igényes, kellemesen öltözködő, igazi managerkörnyezetben mozgó, értelmes, egyetemet végzett lányt…

Második találkozónk a csillaghegyi strandon következett be. Az ő szép kis kocsijával mentük, egy piros és vadonatúj Golffal. Ott már fél napot töltöttünk el közös programot csinálva: nem csak beszélgettünk, hanem valami aktivításfélével közös élményeket gyűjtöttünk ill. a szituban felmérhettük egymás viselkedését. Én pedig galád módon az ő testét is alaposan szemügyre vehettem! A vég bekövetkezett: akartam! A csók is elcsattant este otthona előtt.

Szemfülesen nem akart feljönni a következő alkalmak egyikén sem hozzám: valószínűleg sejtette milyen galád szándékkal invitálom kies lakomba. Cserébe – csavarva egyet a helyzeten – én szerettem volna így vagy úgy felmenni hozzá. Szüleivel élt még, annak ellenére, hogy keresete már lehetővé tette volna akár albérlet, akár hiteles lakásvásárlást, de ez engem nem annyira zavart. Viszont egyszerűen kíváncsi voltam milyen körülmények közt, milyen szobában él: annyi minden következtetést le lehet vonni. Mennyire rendszerető, igényes, tiszta, milyen az ízlése, mennyi időt tölt otthon, van-e igénye egy kellemes magánszféra megteremtésére, milyen színeket szeret, miket olvas, mennyire képes magáról (s később családjáról) gondoskodni, milyen “ellátmányt” (nevelést) kap otthonról, s milyen beállítottsággal érkezik, stb.

Viszont hiába próbálkoztam, nem ment lépre, nem akart felinvitálni. Csodálkoztam egy picit, mert lassan már kezdtem úgy érezni, hogy kezd szővödni köztünk valami, már lassan átcsapunk a randizások korszakából a járáséba. Azt gondoltam, hogy talán még a szülkeinek nem akar bemutatni, azt érzi korainak.

Az ötödik találkozásunk estéjén segített meg a sors! Este 11 felé vitem haza. Rendben elbúcsúztunk egymástól, ő távozott. Ahogy elindultam egy óriási pattanáshang kíséretében a kuplungpedál beesett. Puff: ezzel a kocsival sehova! Elő a telefont és segítség hívása következik – ill. következett volna, mert tárcsázás közben lemerült. Szép helyzetben voltam, mert a II. kerület mélyéről, este 11-kor hazajutni tömegközlekedéssel szinte lehetetlen. Mit is tegyek? Maradt a kapucsengő!

- Szia, én vagyok.

Meglepődőtt.

- Elromlott a kocsim, nem tudok vele elindulni. A telefonon is cserben hagyott. Hívhatnék tőletek segítséget?

Zavart és hosszú csend.

- Na jó, gyere.

Felbaktattam. Ô nyitott ajtót, szülei elrejtőztek a nagyszobába. Nagyon hevesen elnézést kértem, biztosítottam, hogy nem szívesen zavarom meg ilyenkor családját, de muszáj vmi fuvart hívnom. Beráncigált a szobájába, ahová már be volt készítve a vonalas készülék.

Nem is igazán néztem körül, a feladatomra koncentráltam. Miután sikerült szegény apámat felébresztenem és a címet bediktálva egy fuvarra invitálnom – mert a pénzem sem volt elég egy taxira – elintézve és megnyugodva tettem le a kagylót. Már csak ki kellett várni azt a kb fél órát, amíg ideér. A várakozás idejére volt pár ötletem! :-)

Hirtelen megnyugodva körülnéztem e kedves leányszobában. Hááááát, leesett az állam! Kb. 20 éves bútorok vettek körül, de nem tiszteségben megöregedve: leszakadt ajtajú íróasztal, amiről ráadásul valamikor elhalálozott furnér borítás is. Polcain irgalmatlan kupiban hevertek a különböző füzetek – talán még az általános iskolából maradtak ott. A falipolcokon művészi és ősi rendetlenségben szerteszéjjel a könyvek. Az ágy – szintén nem mai darab – bevetetlenül és gyűrőtt ágyneművel. Itt ott üres csokipapírok. Döbbenetes volt az az ellentét, amit az eddigi megjelenése és szobájának kinézte közt tapasztaltam.

Nem vagyok túl rendtartó vagy betegesen igényes. Mégis megrázott ez a látvány! Nem a szegénység (ami ellentétben állt a környéken lévô ingatlanok iszonyatos árával), a régi bútorok, mert lehet köztük is szépen és tisztességben élni. Inkább a nem odafigyelés, a teljes nemtörődőmség váratlanul szembeötlő megnyilvánulása. Akkor még nem feleséget, engem és gyermekeimet ill. háztartásomat ellátó asszonyt kerestem (félreértés ne essék: az asszony nálam nem egyenlő a házicseléddel, aki kipucol mindent, hanem aki megszabja az irányt és az elérendő életminőséget s akivel ezért együtt tehetünk!), de mégis mellbevert.

Alig vártam, hogy leteljen a 30 perc: nagyon rosszul éreztem magam. De ő is. Tudta, hogy bibis a szitu s ezért nem akart eleddig sem felvinni. Pár nap alatt azért megemésztettem és találkoztam vele ismét. Valamiért a következő alkalommal már feljött hozzám és megtörténhettek azok a dolgok, amikre olyannyira vártam. Kellemesen esett.

Még párszor találkoztunk, de a kapcsolat elkezdett lefelé ívelni.

De a végét mégsem a kupi okozta megrázkódtatás okozta, hanem az exem, aki újfent meglágyította szívemet és belebonyolódtunk egy századik újrakezdésbe…

Mint egy szárnyaló fônixmadár, levedlik – a virtuális tér varázslatos energiamezőjének segítségével – nem igazán előnyös porhüvelyüket s herceggé-hercegnővé avanzsálnak… s e feltámadás után nekiláthatnak megkeresni külsô és belsô alapján egyáltalán nem hozzájuk való partnerüket.

Szeretnék egy kis kollekciót mutatni olyan adatlapokból, amik az elszállt igények, nem jól felmért saját előnyök iskolapéldái:

Adatlap 1:

Egy törpilla rögtön – nem vacakol – 182 cm-ben húzza meg az alsó határt. S tovább olvasva még az utolsó mondatra is szeretném felhívni a figyelmet!

32 éves nő, 160 cm, 50 kg.

28 és 35 év közötti férfit keres, 182-190 cm magasat.

Legyen pont olyan, mint én, csak férfiban!:)

Intelligens, határozott, szenvedélyes, empatikus, érzékeny, kicsit bohém, szexi, udvarias, játékos, akivel a világ végére is lehet menni, akire felnézhetek, aki védelmező, oltalmazó, aki szeret… Na, mivel ilyen nincs /legalábbis itt!/, marad az önimádat!:)

Ha megtudom, hogy hasonlítasz Johnny Deppre, Keanu Reevesre, Josh Hartnettre, Ashton Kutcherre, Tom Wisdomra vagy Adam Lavine-ra és nem szólsz, VÉGED!

Mit is mondhatnék? Az utolsó sor tréfának szánt hangneme még jópofa lehetne, ha elôtte nem lenne ott a sok – halálosan komolyan elvárt – jó tulajdonság.  S az elsô bekezdés fényében én már nem tudom egy félmosollyal elintézni, hisz minden tréfa – mint minden mese is – valami valóságalappal kell, hogy rendelkezzen.

Nem olvashatunk semmit az ellentételezésrôl, nem láthatunk fényképet. Ha egy valóban gyönyörû kisasszonnyal állnánk szemben, ha egy egyetemet végzett és sziporkázó elméjû lánnyal, aki ha szerelmes, mindent megad párjának és tejben vajban füröszti, akkor megemelném a kalapom és azt mondanám, hogy hajrá a fentiekben leírt díszhímek, hódítsátok meg e lány szívét és legyetek vele nagyon boldogok (én majd a sarok mögül fogok irigykedni! :-) )

Viszont ezeket nem tudhatjuk – marketing szempontból az egekbe elszállt elvárások mellé nem lett rögzítve a vállalt kötelezettség, nem lett leírva az ugyanennyire részletesen leírt jutalom, ellentételezés! Mi gyôzze meg az érdeklôdôket, hogy érdemes nekiszaladni ennek a magas lécnek? Na, ez az adatlap ezért lesz kudarcos!
Adatlap 2:

169 cm, 78 kg-os, magyarul kövér, igazán rosszarcú, ápolatlan hölgy, aki szörnyen elhanyagolt testét még alsóneműs képekkel is közbotránykozás tárgyává teszi – s most semmi túlzás nincs a jelzôimben, próbáltam teljesen tényszerû maradni. A következő elvárásokat fogalmazta meg jelöltjével kapcsolatban (ehhez hozzáfûzni úgy érzem nincs mit, aki nem érzi , arra keresztet vetek):

Akit keresek az:

-sportos testalkatú,

-magasabb nálam,

-sötét hajú,

-határozott,

-jóképű, sármos,

-van humorérzéke.

Akit nem keresek:

-szemüveges,

-kopasz,

-szakálas vagy bajuszos,

-kövér, molett,

-határozatlan, nem tudja mit akar.

Adatlap3:

Igazából semmit nem irok magamról ha akarod úgyis meg kérded “ki fán termek”meg az sem biztos hogy be jönnék neked,igaz, lehet hogy te se nekem(maradunk egymásnak az 1-2pontos személy,ha kel ha nem(sunyi és fondorlatos alakok),én is ezt adnám neked 1 vagy 2?), nem vagyunk egyformák mindenkinek más az izlése neked szép”lennél a feleségem” a másiknak csúnya”a kutyámnak sem kellenél annyira ronda vagy” ki hogy vélekedik a másikról!ha bár nem ez az egyetlen “társkereső”ahol csak vélekedni tudunk!jó ez az oldal ha ideges vagy így ismeretlenül “vágj oda mindent”

Ha nem tetszem LAPOZZ!!még rajtam kívül sokan vannak!ha mielőtt hozzám akarsz vágni valamit és billentyűt kezdesz ütögetni,és ha már ennyire futja az idődből akkor ezek szerint a naplomra is jut időd hogy el olvasd:)köszönöm hogy meg néztél és olvastál!!

Üdv:Magdi(és senkit nem akartam meg bántani csak néha betelelik a pohár!)

Még valami ne kételkedj a fotóimba egytől egyig én vagyok a képeken!!!ha hiszed ha nem!

Mindenkinek kellemes és sikeres párkeresést vagy akármit kívánok!

Még valami-mindenkinek aki le pontozott az eddig le adott pontokat,nagyon szépen köszönöm! amit most is vallok nem vagyok szép!!(nem is tudom mit jelent a szépség!van ilyen?)de persze mint minden nő,jó tudni,hogy valójában mennyit érek neked:)csak 1valaki a sok nő közül!aki-néha ördög, angyal, bohókás, beképzelt, szép,csúnya,kiálhatatlan, nagyszájú! csendes,szomorú, vidám,és így sorolhatnám magamról a jót és a rosszat!:)én személyem szerint soha soha nem leszek magammal meg elégedve!!!gondolom nem vagy kíváncsi rá!:) köszönöm hogy olvastál!meg néztél:)

Ha győzök,úgy kell tennem,mintha nem unatkoznék.Ha kemény a meccs,úgy teszek,mintha jól érezném magam.Királynő vagyok egy színdarabban!:)

Amikor az érettségi után azt mondták:”Valósítsd meg az álmaidat”,említette valaki,hogy előbb fel kell ébredni?:):)

A központozás, a mondatkezdő nagybetűk hiánya, az igekötők igénytelen használata, a körmondatok ész és értelem nélküli egymásba fűzése, a ragok (pl.: -ban, -ben helyett -ba, -be – ettől mindig megőrülök!), az eleve bizalmatlan, a negatívumra felkészülő és támadó fogalmazásmód, a pontgyűjtő akció (virtuális szépségversenyhez szükséges) előtérbe helyezése a társ megtalálása helyett,  a fotók, amelyek egy hiányosan öltözött igen érdekesen pózoló hölgyet ábrázolnak… szóval ezek a tényezôk együttese semmiféleképp nem az értelmes pasikat kéztetik írásra, hanem a véleményüket igen alpárian kifejezô egyedeket.

De hajrá, csak így tovább: aztán lehet szidni a netet, hogy itt csupa abberált és primitív alak található!
Nőtípusok a netes társkeresőkön

(csórtam egy srác adatlapjáról, de e sok lehangoló esettanulmány után egy kis vidámság jól jön!)

Bizalmatlan

Itt ül minden nap és senkinek nem mer írni. Az önbizalomhiány két lábon járó példája.

Ha valaki ír neki, retteg és minden mondatot szót górcső alá vesz. Ebbe beletartozik a férfi sikerlistája is.

Határozott

Nem kertel, egyből a tárgyra tér. Kategorikusan , célorientáltan kezeli a boxot. Azt hiszi, tudja mit akar, de a lécet már csak létrával tudja feljebb tenni.

Férfias

Hasonlóan az előzőhöz, csak megspékeli saját tökéletességével. �? a kapcsolat ajándéka.

Viszont ha benne van akkor csak az lehet amit �? mond.

Vigyorgós

Csak tréfa a boksz, eszerint kezeli. Célja nincs csak időt tölt itt. Mindenre vigyorog mint a sültalma. Néha beidéz egy-két aforizmát.

Elvont

Akad pár, aki úgy leplezi szimpátiáját, hogy kritizál. Burkoltan rejtve, vagy éppen élesen.

Ha rákérdez az ember összefüggéstelen szavakat, idézeteket használ.

Kedvence az eszkimó nyelv. Ott is hideg van!

Tapasztalt

Szintén a helyén kezeli a boxot, provokál, szóval, képpel, hasonlatokkal. A szexchat bajnokai.

A polca tele van góliát elemmel mert kell a PC mellé. Pedig nem is rádiós az egere.

Társkereső

Legtiszteletreméltóbb kaszt. Komolyan hisz benne, itt talál valakit és igyekszik mindent megtenni érte.

Szabadelvű

A szabadszerelmet keresi és találja itt meg. Funkcionálisan kezeli, és ha felgyullad a tűz, eltűnik innen, mint az aranyóra. Becsülendő és becsületes!

Okos

A box egyik legelterjedtebb típusa. Mindent jobban tudnak, mindenkinek tanácsot adnak és mindig igazuk van! Hiszik �?k!

Csoportokba verődve suttognak, vagy éppen kiabálnak. Mint most kint az utcán.

Toleráns

Mindent megengednek itt a partnernek. Elvük az, nem baj, ha máshol jön meg az étvágy, csak otthon vacsorázzon. Ideológiájuk az önbizalomhiányra épül.

�?lreges

Természetesen �?k a használhatatlanok, melyeknek nem partnerkeresés, hanem tréfa vagy kibaxás a céljuk. Olykor a gyávaság a motiváló, nem mer szembenézni, még a saját regjével sem.

“szia, talán írhatom, bár a koromnál fogva…….., ki tudja mit is lehet ma már??? Nos, pont a KOR-ral kapcsolatban lenne megjegyzésem. Kapok én is értesítőket emailban, ugyan már nem vagyok regisztrált tag, de annyira sértőnek érzem , amikor különböző programokra invitálják a “KEDVES” társra vágyókat és van egy korhatár, ami után még ha szeretnél sem tudsz regisztrálni, résztvenni azokon.Pont az én korosztályomra igen is nagyon jellemző probléma, / 44 év / hogy nincs annyi lehetőség mint a fiatalabbak számára. Sorolok fel kifogásokat, de persze megjegyzem, magamból indulok ki.- szórakozó helyek: átlag életkor 20 év, ahol már számunkra a járókeretet is beveszik a ruhatár árában – barátok, akik ugyan vannak, de ha családos, akkor ugyebár Én ott vagyok “magnak” 5. 7.-nek, stb, stb. és itt teljesen mindegy, hogy kirándulni, moziba, színházba , mindegy hova mész – hasonló korú férfi, annak leginkább a 25 éves fiatal kell, mert ugye eddig hasonló korú volt a feleség, akkor már csak is jobb kell……., ki tudja…. és még valami: tapasztalat szintén Akik ugyan hasonló korúak, de elváltak és ugyan úgy nem találtak maguknak társat, partner, férfiről irok , azok annyira igénytelenek elsősorban önmagukra is, sokszor én úgy döntöttem, hogy akkor inkább egyedül, mert 18-20 évesen még tudtad formálni, csiszolni a másikat, de már egy bizonyos idő elteltével nem lehet alakítani a másik megrögzött szokásain és ez Rám is igaz, de hagy írjam még azért azt is , hogy miután emberekkel foglalkozom a munkámból eredően, sokan megjegyzik, hogy egy olyan kisugárzással, magabiztosággal bírok, hogy szinte eszébe sem jutna sok pasinak, hogy “T�?RSAT KERESEK” u.i: ha lehet, várnék erre kommentet üdvözlettel: 1 a sok közül”

Sajnos a párkeresés, álláskeresés kapcsán folyamatosan és szinte megváltozhatatlanul beleütközünk az életkor adta akadályokba. Úgy tűnik, hogy társadalmunk feladta a tekintélyelvű, a tapasztalatnak kijáró tisztelet rituáléját és az utóbbi pár évtizedben isteniteni kezdte a fiatalságot. A szépséget, a lendületet, az energikusságot, a küzdés szellemét kisajátította a 18-40 közti “évjárat” és aki csak teheti ilyen partnert, munkatársat keres. Aki nem, az manapság már kivétel. 

Nehéz lesz ezt megfordítani. Pedig fontos lenne teret adni a 40-60-as korosztálynak, akiknek számos képviselője is minden további nélkül felveheti a versenyt pár évtizeddel később született vetélytársaikkal. Mégis miért alakult ez így? Miért épül minden üzleti vállalkozás (pl. a társkeresés is) ezekre a fiatalokra? Vagy ez csak a gátlásosság által kialakított tévképzet? Aki akar és képes rá, az 40 felett is simán boldogul még a társkeresés útvesztőjében is?

Azonkívül példákkal szerettem volna szemléltetni kedves olvasóimnak, hogy milyen hibákat ne kövessenek el, mit próbáljanak elkerülni ill. mire készüljenek fel: ugyanis itt sem fenékig tejfel a társkeresés! Nem csodaszer a netes társkereső ellenére, hogy nagyon sokan ezt hiszik s ezért feltétlenül csalódnak is és ezért nem konkrét személyeket vagy saját butaságukat okolják, hanem a rendszert.

Miért tartok ki a netes randizások mellett?

Ha csak és kizárólag a végeredményt nézzük, akkor joggal merül fel a kérdés: – Miért randizok ennyit, miközben fél év alatt sem sikerült megismerkednem az igazival?

Akik még soha nem próbálkoztak ezzel a módszerrel, akik eleve fenntartással viszonyulnak és viszolyognak (a rendszeres kommentálók közt is vannak ilyenek és gyűlőletük alátámasztására kapva-kapnak az alkalmon és rendszeresen idézik a negatív tapasztalataimat s próbálják valós és érdemi saját tapasztalatok nélkül lehúzni ezt az egészet), hogy az online társkeresők közt ők is szétnézzenek, tehát azok soha nem is tapasztalhatták, hogy milyen pozitív események is történhetnek az ilyen találkozókon, mégha az elsőn nem is a leendő feleségünk jön azonnal szembe. S mik is ezek?

Érdekes emberekkel futhatok össze

Lehetőségem van olyanokkal beszélgetni és belelátni számora különleges életükbe, munkájukba, magánkapcsolataikba és élettörténetükbe, akikkel egyébként – a hétköznapi szituációkat vizsgálva – sohasem lenne. A net egy fantasztikus olvasztótégelye a társadalmi csoportoknak, gondolkodásmódnak, különböző területen élőknek ill. tevékenykedőknek. Persze ehhez élvezni kell a kommunikációt és nem árt ha kíváncsinak vagyunk mások életére, gondolataira és történeteire.

Megadja a lehetőséget a barátságok kialakulásának

Ellentétben egy hangos, büdös és alkoholgőzös szórakozóhellyel, ahol – ha lehet egyáltalán -  kizárólag szex és csak külső szimpátián alapuló ismerkedések jöhetnek létre, itt – mégha nem is annyira szimpatikus a külalakja – de a beszélgetés felszínre hozhat olyan értékeket, ami alapján kialakulhat igény a barátságra. Nekem is sikerült életem egyik legfontosabb barátságát itt és így kialakítanom egy lánnyal:

Szexuális élményekhez juttat

Nem elhanyagolható érdeme e virtuális társkeresősdinek, hogy míg megtaláljuk végleges, letelepedésre sarkalló jelöltünket, addig is összefuthatunk olyan partnerekkel is, akikkel nagyon kellemes órákat tölthetünk el. Fő cél ugyan a szerelem átélése, de mindemellett nem árt – magányos hónapjainkat kitöltendő – egy kicsit ellátni pezsgő hormonjainkat…

Kielégíti az ember hiúságát

Egy újabb fontos lelki szükséglethez érkeztünk: akár tagadja, akár nem, de mindenkinek fontos szüksége van a saját pozitív önértékeléséhez ahhoz, hogy sikereket arathasson a másik nemnél. És a netes találkozások kíméletlenül magukban hordozzák a sikert! Nem lehet olyannal találkozni, aki már ezt próbálta és egyetlen egy olyan randit sem élt át, ahol ő maga ne tetszett volna a másiknak! Nem érdekes, ha ez nem volt kölcsönös, ha nem lett belőle járás és egy komoly próbálkozás, de legalább kapott egy pozitív visszajelzést valaki(k)től! Tetszett, szimpatikus volt, valaki szívesen járt volna vele. Ettől igazán mindenki kihúzhatja magát és nagyobb önbizalommal mehet el a következőre!

Üres estékre is szórakozást és elfoglaltságot ad

A társnélküli emberek – a rengeteg, már párkapcsolatban élő ismerősük folyamatos elfoglaltságának következtében – sokszor marad program nélkül miközben színházba, koncertre vagy egy vendéglátóegységbe beülni azért igazán partnerrel jó. A netes ismerkedések lehetőséget adnak arra, hogy egy-egy szimpatikusabb és hozzánk hasonló emberrel együtt mehessünk el ilyen programokra, rálelhessünk az azonos szituációban élő emberekre.

“Szeretnék megosztani létező problémákat pasikrol. Elmegy a hölgy 1 randira. A pasi azt mondja, hogy komoly kapcsolatot keres közben azon gondolkozik, hogy tudná a hölgyet ágyba csalni, mindjárt az elsö randin. Az ilyen pasi csak kalandot keres. Szóval tanácsot adnék lányoknak, hölgyeknek vigyázzanak a pasikkal, mert füt, fát igérnek csak, hogy a bugyiba bejussanak, és a naivak bedölnek. Ja, 1 nö ne menjen egy pasi után, jöjjön Ö. Sajnos sok pasi elvárja,hogy a nö utazzon hozzá, mindjárt az elsö randin. Van még valahol egy tisztességes férfi?” 

“Meglepő” dolgokról szól ez a pár sor. S a maga elkeseredettségében – hiszen még az egyszerű fogalmazásmód mögött is abszolút átjön -, hogy az írója mostanában csalódott. Valószínűleg megismerkedett egy férfival, az elbódította szövegével és ígéreteivel, lefeküdtek, majd másnap se kép, se hang és többet talán nem is került elő. Pedig még talán gyűrűről is beszélgettek…

Nem akarom pellengérre állítani a hölgyet a maga naívságával és fiatal (tapasztalatlan) korával. Amit itt leírt, az nem meglepetés és nem újdonság! Sok-sok száz, ezer éve így megy ez. A nők mást akarnak hallani, remélni, miközben a férfiakat sokszor teljesen más vágyak űzik előre. A szex hatalmas erővel bír – akár még érzelem nélkül is. Mint egy jó csoki, úgy fogyasztják el a nőket azok a férfiak, akik megtehetik. A kalandok, a mély érzelmek és célok nélküli szórakozás, a nő testének megszerzése is hatalmas öröm. És a csoki élvezetéhez sem kell hozzákötnünk életünket, így a szexhez sincs szüksége a pasiknak mindent betöltő érezlmi lángolásra!

A hódítás öröme, a hatalom, a szerzés és koronaként a szeretkezés, a nő testének birtokba vétele az élet, a férfiélet lényege, netovábbja! Nem lehet elvenni minden nőt, akivel ugyan nem jövünk ki, de szívesen lefeküdnénk vele! Ha a sors nem veti elénk az igazit hosszú-hosszú hónapokig, évekig, vagy legalább olyat, akivel szívesen megpróbálnánk, addig is kell valami megoldás, valami öröm, valami dopping!

A nők pedig szinte kizárólag – magányos állapotukban – egy komoly kapcsolat kiépítésére tudnak csak gondolni. Aztán, ha a komolynak indulóból – sok probléma kiderülése esetén – csak egy kis kósza kaland lesz, akkor már a hölgyek is el tudnak könyvelni egy kis kalandot, de szinte soha nem akarnak már az elején belekezdeni egy nyíltan kimondott szexuális viszonyba!

Mit tehet ilyenkor egy férfi, akit már hajt, űz az ösztöne, aki kielégülésre vágyik?  Ez sem titok: alkalmazkodni kell a vadhoz. Hogyan lehet elejteni? Be kell dobni a csalit! A nőknek érzelmekre van szükség, biztonságra, perspektívákra, hogy komolyan vegyék, hogy ne csak szexuális tárgyként kezeljék. Ebből egyértelmű, hogy a férfiaknak eleinte – legalábbis a cél eléréséig – úgy kell tenniük, hogy a fenti kritériumokat kielégítsék és eljátszák a komoly szándékokat.

Aztán a nász után eljön az igazság pillanata.

Mi a megoldás? Tapasztalatszerzés. Sok pasi, sok kaland és már “szagról” megismeri majd a hölgy a linkelést. Addig pedig? A vágyak hamarabb felébrednek, mint az igazi érzelmek: érdemes túl esni a szexen és ha még 1 hét múlva is ott “lelkesedik” a férfiú, akkor bele lehet zúgni nyugodtan.

Néha érzem mit gondol a nő. Találkozok valakivel – először – és rámnéz – életben először – és látom a szemén, hogy tetszek-e neki vagy sem. Zavart, kissé csalódott és semmitmondó egyszerre. A gondolatai cikáznak agyában, szinte már hallom is őket: nem ilyennek képzeltem, nem ezt vártam, nem tetszik, most hogyan is bújjak ki ebből a szituból? Pedig egyszerű lenne: csak simán el kellene mondani őszintén, hogy nem, mert a pasik inkább az egyenes, egyszerű beszédet értik meg. Vagy diplomatikusan kitalálni egy fals magyarázatot a hirtelen közbejött elfoglaltságról. Persze a legjobb az igazsággal előállni.

Nem kell kímélni senkit: az igazság, a “nem” úgyis kiderül és fájni fog. �?llatokat sem kínozhatják már következmények nélkül, akkor a párkeresőket miért szabad?

A helyzetet – a saját oldalamról – nehezen tudom megoldani. Hogyan is tehetném? Rákérdezve, hogy mehetünk-e, beüljünk-e valahova, minden esetben “igen” a válasz. Erősködni nem  kezdhetek el, hogy de igenis mondd meg, ha nem, mert úgy érzem, hogy nem tetszem! Ez olyan szánalmas és illuzióromboló lenne…

Vannak esetek, amikor mást szoktam látni a női szemekben! Ha csillognak, ha merik vállalni a hosszú, mély pillantásokat, ha nem kapják el zavartan, akkor már tudom, hogy ott vagyok a szimpátia kapujában! Ezekért a pillanatokért érdemes élni: tudni, hogy valami jó elkezdődőtt, tudni, hogy tetszel neki, hogy érdekled ôt. A kettőnk közt feszülő energiák is megváltoznak ilyenkor: a rezgések egymásra hangolódnak, a taszításból hirtelen vonzás lesz. Akár egy “jedi”, megérzem, hogy megváltozott az erő, s ebből merítek: kapok új ötleteket és inspirációt. Egy sikeres találkozó nem fáradságot okoz, hanem új energiákkal tölt fel!

Egyszer elbeszélgettem egy jordániai származású sofőrrel: odakint nőtt fel és élte fiatalkorát. Megkérdeztem, hogyan tudnak ismerkedni a csadorba, az álarc mögé bújt avagy fejkendőt viselô muszlim lányokkal, akik közül – szerintem – nagyon nehéz lehet kiválasztani, a szimpatikust. Ráadásul a szigorú erkölcsök közt még szóba elegyedni is körülményes!

Talán ezért fejlődött ki náluk az az európai szemmel (de érdekes kifejezés ez ebben a szövegkörnyezetben) szinte hihetlen képesség, hogy mindent meg tudjanak állapítani egyetlen pillantásból: szavak segítsége nélkül, testbeszéd nélkül kommunikálnak! Egy-egy szempárba nézve mindent tudnak egymásról!

Ahogy a vakoknak sokkal érzékenyebb a tapintásuk, a hallásuk a látókhoz képest, úgy a társadalmi konvenciók által bekorlátozott párkeresőknek is sokkal kevesebb lehetőség által kell kialakítaniuk a kapcsolatot és eldönteniük, érdeklik-e egymást. Szavak nélkül, direkt kérdések nélkül, csak az ösztönök, csak a tudatlatti és feletti közvetítésével…

Ennek ellentéte a chat: nincs testünk, nincs ösztön, nincs szimpátia, csak a szavak, csak a gondolatok. Egy virtuális egyén, minden testiségtől, szexualítástól, feromontól mentesen. Az ilyen ismerkedés, saját személyünktől való elszakadás és más bőrébe való bebújás már régóta izgatja az emberiséget – gondoljunk csak a maszkabálokra, ahol egy-egy ügyes kreációval bárki felismerhetetlenné válhatott.

Páran elhanyagolhatónak tartották kommentjeikben a testiség jelentôségét (amivel én nem értek egyet): szerintük egy tartós párkapcsolatban a legfontosabb, hogy gondolkodásmódjuk stimmeljen s emellett jelentéktelen, hogy hogyan is néz ki a másik. Számukra bizonyosan  kitûnô terep a chat vagy akár a fényképmentes netes társkeresôk lehetôsége.

Fontosnak tartom mindkét típusú szimpátiát egyszerre: számomra kell mind az ösztönös, s mind a intellektuális vonzódás ahhoz, hogy fel tudjak oldódni és elgondolkodni egy közös jövôn. Soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy zsigerekig ható vad szex után beszélgetnünk és élnünk is tudni kell egymással!

Olvasói levelünk a nő-férfi kapcsolat egy újabb sarokpontját próbálja megvilágítani: önmagunk felvállalásáról szól, mégha unalmasok is vagyunk. (a bekezdések végén nem álltam meg, hogy ne tegyem hozzá a magam gondolatait – admin)

Igazából kár lenne azt mondanom,hogy az előző véleményező hozzászólása bem áll közel a valósághoz, bár én nem tudom más hogy áll ehhez a dologhoz, de ami a legzavaróbb az az,hogy minden nő általánosít. Nem egy olyan “hírdetéssel” találkoztam, amin a képekről annyit lehetett tudni ,hogy egy kevésbé ismeretlen modelt tettek ki.. nos akkor kérdezem én,hogy ki az aki nem vállalja fel magát.. Nem sok jót tudok mondani eddig, vannak olyan társkereső oldalak ahol csak a megye vagy rosszabb esetben csak az ország látható! Pedig fontos lenne minél pontosabban megadni azt,hogy hol is lakik az illető, mivel ez alapján választanak sokan. Sajnos nem egy olyat kifogtam, akivel minden jó lehetne,ha nem lakna 100km-re.

Az meg hogy sablonosak a férfiak ezen vitatkoznék, bár én magam részéről tényleg nem tudom,hogy kiket láthatott,de.. lányoknál is van sablonítás rendesen. Egyébként azt veszem észre,hogy az emberek valahogy egyre kevésbé lesznek tisztában a fogalmakkal. Az előző hozzászóló nem a sablonitásról akart írni, hanem arról hogy egyesek igénytelenek. Bármi meglepő csajoknál is van elég igénytelenség: félmeztelen fotók, néhol még meztelenek is! A sablonítás meg nem az, hogy valaki igénytelen, hanem amikor már tucatszámra ugyanazt olvasom egy másik lánynál, mint az előző 20-nál. 
Ez inkább unalmas és néha kiábrándító. Jó, persze, a csajokat nem az eszükért szeretjük – mármint az elsô pillanatban, amikor meglátjuk fantasztikusan ingerlô alakjukat -, hanem bizonyos vágyakat keltenek a férfiemberben. Aztán – amikor már lecsillapodtak a vágyak – előretörnek a intellektuális összhang hangjai! S ha ekkor rádöbbenünk az eddig elviselt vagy a vágyak ködébe rejtôzött szellemi sivárságra, abból hirtelen szakítások keletkeznek, amelyekre teljesen értetlenül néznek ezek a nyunyák és kérdezgetik szintén gyalult értelmű barátnőiket, hogy ők megértik a férfiakat???!!!

Van aki tényleg megszeretné itt találni élete párját, lehet hogy meg van rá az esély, de a net sokaknak csak egy álca, és amíg az emberek nem merik magukat felvállalni, addig ennek a rendszernek se sok jövője van: egyesek jót szórakoznak, mások pedig végső elkeseredetségükben felvagdossák az ereiket(emók). Ideje lenne észrevenni,hogy nem csak egy ember van a földön és valahogy ezt az önzőséget ,ami sokakban benne van törölni kellene, csak sajnos ide nem elég a delete gomb. Mindenesetre, aki végső elkeseredetségében van fent, annak nem tudok sok jót mondani, nagy valószínűséggel csak haverokat fog találni , vagy még azt se.. De én azért nem adom fel!
Ne vegyük el az emberek bizalmát és kedvét: meg lehet találni párunkat idefent is! Akár 3 év küzdelme kell hozzá, rengeteg felesleges randi, buta randi, idegesítő és időt rabló randi, csúnyanős randi,  elkeserítő randi és néhány tévúra vivő kapcsolatkezdemény. Én mégse bánom ezt az időszakot: örülök, hogy már vége a bizonytalanságnak és a magányos ünnepeknek, de kellett. Sokat tanultam, tapasztaltam, sok élményt szereztem és volt némi izgalom is abban a 3 évben. Pezsgés, pörgés, ismeretlen lányok felfedezése öröm. Csak hozzáállás kérdése. 
S mindenki önző, mindenki a maga boldogságát hajszolja, a maga álmait kergeti. Randipartnered csak akkor vesz téged figyelembe, ha benned látja meg azt, aki ezeket az álmokat teljesíteni fogja. De te is így működsz. Ha valaki visszautasít, gondolj azokra akiket te dobtál ti, akiknek te okoztál csalódást! Ezekért kapod vissza a sorstól, Istentől ezt a sok pofont. De egyszer vége lesz! 

Várom további leveleiteket  tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Tetszik, ha ír nekem egy lány.

Olvastam egy lány naplójában, hogy neki elvei vannak: ô nem szólítja meg a fiút, nem ô jelzi neki az érdeklôdését, hanem megvárja, míg a srác megy oda. Ilyen elvek szerint nem írt senkinek egyetlen egy kivételtôl eltekintve! S mivel erre a bejelentkezésére nem kapott választ, máris igazolva látta logikáját és azonnal visszavonult sündisznó állásaiba. Vár. És szenved, mert nem azoktól kap választ, akiktôl szeretne, hanem mindenféle egyébtôl, s minden nap csalódva lép ki a rendszerbôl, mert nem jött el az igazi, a herceg.

(1 másik érdekes kérdéskör lenne kitárgyalni, ebben az esetben, vajh milyen a keresett herceg s s nem véletlenül megint egy elszállt igényû királylányra akadtam, aki csak 1 nagyon pici, szegény és sárkányokkal teli országocskát tud csak a hozományba bedobni, magyarul vidéki, gyermekees, közel a negyvenes éveihez járó anyuka, igen alacsony képzettséggel és életkörülményekkel)

Nem hiszem, hogy a mai felfordult világunkban, – amibôl tulajdonképp kilépünk és testnélküli, csupa 1-es és nulla által képviselt virtuális képviselônk segítségével betrappolunk egy nem is létezô virtuálisba -, ne lenne elvárás, de minimum simán – mindenféle fenntartás nélkül – elfogadható, hogy egy lány vegye fel a kapcsolatot és teszi meg az elsô lépést. Ez itt már nem etikett által irányított cselekedet: nem kurva az a lány, aki kikezd egy pasival. Nem a figyelem felkeltése miatt lesz valaki ribanc, hanem az utána következô “olyan események” miatt!

Ebben a kötegben nincs lehetôség finom és szolíd szemezésre, zsebkendô elejtésére: a társkeresô oldalakon írni kell. (Na jó, van egyenüzenetek küldésére lehetôség – instantnak hívják egyes helyeken -, amelyekkel a rendszergazdák talán ezt a lehetôséget szerették volna megteremteni, ám – ez az én véleményem – inkább csak a fantáziátlan userek használják, akiknek lövésük sincs arról, mit is írhatnának elsôre egy vadidegennek)

S mi rossz történhet? Nem válaszolnak rá. És? Fogsz vele valaha találkozni, esély van rá, hogy felismerjen? Semmi! Tragédia? Dehogy! Oly kevés lány ír a pasiknak, hogy még mindig sokkal nagyobb esélyetek van választ kapni, – kitûnni abból a nagyon kevésbôl -, mint a másik nemnek, a férfiaknak!

S mégha olyan hölgytôl érkezik levelem, aki nem jön be, annak bátorsága, vagánysága és véleményének ôszinte felvállalása elôtt mindenféleképp leveszem a kalapom és egy magamban elmondott “Sok szerencsét a továbbiakhoz!” jókívánsággal – remélem – hozzájárulok, hogy elôbb vagy utóbb ô is megtalálja a párját! Mert tudom és hiszem, hogy mindenkire vár valahol a nagy … :-)

Szokták mondani, hogy a nők egy része hajlamos már az első randin fejben megvarrni az esküvői ruhát. Az alábbi történet álljon annak bizonyítékául, hogy erre nem csak nők képesek…

Jópár hónappal ezelőtt lett vége egy – az én fejemben legalábbis – szépnek ígérkező kapcsolatomnak, ami a lelkivilágomra meg is tette a hatását, pár hét összeomlás. Ebben a se enni, se aludni nem tudok fázisban már annyira kikészültem az önsorsrontó gondolatoktól, hogy kínomban beregisztráltam az első szembejövő társkeresőre, mégpedig azzal a „nemes�? céllal, hogy én bizony randizni fogok. A cél rettentő egyszerű volt: addig is emberi arcot látok és valami elvonja a figyelmemet. �?gy különösebb elvárásokat se állítottam fel, aki elsőnek szembejön. Jött is, találkoztunk is. Én, lelkiállapotomra tekintettel inkább hasonlítottam egy auschwitzi menekültre, mint nőre, belül pedig maga a nagybetűs K�?OSZ volt, jó adag keserűséggel és fájdalommal átitatva. Nem is érdekelt, találkozunk-e még, ki az illető, egy óra figyelemelterelést akartam, ennyi. Rögtön borítottam szakításom fájdalmas részleteit. Urak, mindenki tegye a szívére a kezét, ugye ez az a pillanat, amikor egy laza mozdulattal a randipartner arcába löttyintitek a kávét és távoztok… �? maradt és csillogó szemmel hallgatott. Maga Teréz Apu.

Elhatározta, hogy megment. Majd’ mindennap jött értem, elvitt enni, és ha két falatot is, de ételt tukmált belém. (Az akkori 44 kg-ommal tényleg ijesztően néztem ki, az anyagcserém szerintem kétezres fordulatszámon pörgött a stressz miatt…) Majd jöttek a finom próbálkozások, hogy mi lenne ha… Mondtam, hogy semmi, nem érzek vonzalmat, meg amúgy is újra kell építenem magam belülről, mert bizony egy elefánt járt a porcelánboltban és a biztosító nem akarja téríteni a káromat. Ennek ellenére rendületlenül ostromolt, smsek, telefonhívások és minden egyéb lehetséges kommunikációs csatornán biztosított rajongásáról.

Telt-múlt az idő, picit csappant hévvel, de töretlenül próbálkozott és ha megeresztettem egy-egy kényszeredett mosolyt, már örömtáncot járt. Én szimplán nem értettem az egészet, mert tényleg a lehető legrosszabb oldalamat ismerte meg.

Majd pár héttel ezelőtt, a folyamatos magánéleti zsákutcák után valami elpattant bennem és vérben forgó szemekkel kézbe vettem a dugóhúzót, azzal a szándékkal, hogy most nagyon össze fogok barátkozni egy üveg borral. Az ismerkedés jól sikerült, pláne mivel ritkán iszom alkoholt, nagyot ütött. Bizonyos mennyiség után kitört rajtam a telefonitisz és elkezdtem a telefonomban található neveket sms-ekkel és hívásokkal bombázni (hívásoknál némi hátrányt jelentett az egyre hanyatló beszédkészségem…). Sajnos a szórásba ő is bekerült. Mikor részleteztem világfájdalmamat, hajnali kettőkor, tőlem 50 km-re bepattant a kocsijába és átjött megmenteni a lelkemet.

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag úgy gondolta, hogy jelen helyzetben a legjobb ajándék egy üveg bor lesz. Én már annyira benne voltam az ismerkedésbe, hogy ha egy pohár benzint hoz, szerintem azt is kérdés nélkül megittam volna.

Most egy kis matematika következik. Hónapok óta epekedő férfiember + nagyon nagyon nagyon nagyon sok bor= ………………

Igen, a matematika szabályai itt is érvényesültek. Másnap reggel persze jött a tejóistenmiafenétcsináltamkiezittmellettem érzés.

A történetbe még azt a csavart beszúrnám, hogy épp volt egy barátnője, akibe saját bevallása szerint szerelmes volt. De a jelek szerint ez akkor nem különösebben zavarta, reggel már belém volt szerelmes. Egy-két napig még próbáltam magammal egyeztetni a történteket. Amikor legközelebb átjött, felmerült részéről a kérdés, hogy akkor mi most hogy is állunk. Mondtam, hogy részemről tökéletesen megfelel ez a laza, semmilyen kapcsolat, per pillanat nincs igényem többre, azt csinál, amit akar, annyi kitétellel, hogy vírusok és egyéb élősködők nincsenek szívesen látva, úgyhogy ezt oldja meg a megfelelő módon. Nem nagy örömmel, de látszólag elfogadta.

Pár nappal később békésen játszunk az ördög bibliájával, amikor a kedvenc országom egyik zenéje megszólalt a rádióban. Félhangosan megjegyeztem, hogy legyen már végre meg a diplomám és azonnal megyek ki legalább egy fél évre. (nyelvtanulás, meg egyeltalán ottlevés ) Azonnali reakció a részéről: „…és ha visszajöttél, megkérem a kezed!�? Először vigyorogva rápillantottam, hogy de jó vicc volt, de amikor megláttam a cseppet se viccelődős arckifejezését, keresztbeakadt a torkomon a falat.

Miután belenéztem a fulladásos halál torkába, egyet nem értek csak… ha elmondtam a saját hozzáállásomat a dolgokhoz, miért kell a következő 20 évünket megtervezni?

Az elmúlt pár évemre-hónapomra visszatekintve, azt hiszem az az állapot állandósult, amit a közgazdászok úgy hívnak, hogy a kereslet és a kínálat sosem találkozik…

Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

jaa, el vannak lustulkva a nők. soha a történelemben még ennyire elkényeztett az átlagnő nem volt. ez már olyan beteges szintre emelkedett és ezzel együtt a felfuvalkodottséguk is, hogy semmi értlme nincs már udvarolni, vagy bármellik hagyományos nőcsábászati dologba belefogni, a mamakedvence kishercegnők mindenkit lefricskáznak aki nem nyújta 10szeresét annak mit ők valah is tudnának (betorzult mérce, mondjuk za isigaz: legtöbbjük szinte semmit nem tud nyújtani a hajgumin kívül) Több ilyen udvarlási kísérletet láttam környezetemben utóbbi időben, kivétel nélkül mind csúfos kudarc volt, teljesen normális jóravaló haverjaimat nálunk sokkal gyengébb kiadású, selejt kis nők pattintották le akkora nagy arccal hogy hihetetlen. Minden tapasztalat alapján azt tom mondani hogy csak azzal a nővel szabad foglalkozni aki kapar utánad, a többiből nem lesz semmi, le es fogja szarni hogy udvarolsz, sőtt, belédrúg, sunyi módon rajtad próbálja majd levezteni a frusztrációt ami abból van hogy beképzeltségében nála 1000szer magasabb kategóriájú ‘helyespasiknál’ áll sorba üritésre 100 másik butta nőtársával együtt. Mindezt cserébe azért mert vlki szeretni próbálta…. Ez így persze egy rettenetesen beteg rendszer, de ilyenné tette a nőállományunk azt az udvarlási párkeresési színteret, ami amúgy egy kellemes, szép elfoglaltság lenne.

Az ilyen demagóg PR dumáknak hogy a ffiak elkényelmesedtek nem kell bedőlni, amelyik nő ezt mondja, messzire elkerülni! Eleve hülyeség: a legtöbb ffinak módja sincs udvarolni mert nagyarcú üres nőink első blikkre elfordulnak tőle, sok éve nem láttam olyat hogy nő udavrlót a kár legkissebb mértékben is pozitívan fogadott volna, úgyhogy eleve egy szó se lehet igaz az egészből. (haverom szerelmesen virágott vittlánykának mikor hazakísértae, reakció: csaj kibaszta a kukába a virágot a kapualjba. Na hajrá, van kedvetek udvarolni ilyeneknek? : >> ) Az ilyesmit azok a csajok mondják akik tipikusan a szépfiúknál állnak sorba x-edik ürítőtégelynek, a többi ffi létezéséről meg kissé náci módon nem hajlandók tudomást venni, ezért mikor felszólalnak hogy mi van a ffiakkal, akkor elmondanak egy litániát ami csak arra külsrőe felső 5-6% faszira áll akivel ők szivatják magukat szürke kisegér létükre. Persze úgy beszélnek mintha az összes ffiról lenne szó, mert számukra a többi nem létezik. Most gondoljatok bele srácok milyen ember az aki annyira felfuvalkodotá vált hogy a másik nem több 90%-a nem is létezik számára. Selejt a nőállumányunk nagyrésze, ez van. Keresni kő aranyos, helyes kis erdélyi, szlovák, mittomén csajokat, azok még nincsenek betorzulva. Ez egyébként első blikkre látszik: ott az igénytelen, izléstelenül öltözött egyentrampli, az elhanyagolt lenőtt festett hajával, meg zsírosósdo testével (és sipákol hogy ffiak milyen elkényelmesedettek : DDD ) ami itt általános, még nem terjedt el. Még van bennük emberség, kedvesség, nőisesség, csinosan adják elő magukat, bájosna viselkednek, nem ilyen mamájuk által az érzelemsivárságig elkényzetett kis tyúkok, akiket nem érdekel semmi a saját rákos daganat módjára burjánzó egójukon kívül. Egyébként még az amcsi csajok is nagyon szégyenbe hagyják az itteni selejt nőállományt: 10szer szebb lányok 10szer kedvesebbek akármlyik ffival mint itt egy tipikus tunya rusnya magyar zombi. Egyszerűen ledöbben az ember az itteni zombik után hogy nők ilyen természetesen virgonc módon kedvesek tudnak lenni. A magyar lánykák megpróbálják néha imitálni azt a stílust, de csak egy ilyen undok, sipákoló erőlteteve vigyorgó (már inkább vicsorgás) porzac-parti-barbi szintet tudnak többnyier kihozni a dologból. �?k azt hiszik AZ AZ : >>> Szánalmas.

aki azt hizsi ez fasság, nézze meg a ksh adatokat a válásokról, a szaporulatról, meg wiwen hogy kiből mennyi foglalt és egyedülááló. A tények makacs dolgok. : >

hibás a párválasztási módszer… ha elemezzük a 15,20,25,30,35 éves korokban választandó párt akkor szinte a teljes palettát célbaveszitek..

elöbb végigpróbáljátok a link/nemjelentkezős/megcsalós/verős/stb. férfiakat, majd 30-35 körül jön a kapkodás, a retek szingli duma vagy a “nem éltem még magam ki” önámítás és főnyereményként megkapjátok azt, akit 10 évvel korábban még ismerősnek is utáltatok volna! :) irígykedve mondjátok egy-egy szerencsésebb barátnőnek, hogy milyen jól kifogták (holott pár évvel előtte meg “hülye vagy? ezzel?”..

love.hu-n egy ideje ez van az adatlapomon:

“nos, már nem sokáig vagyok itt, úgy néz ki, felismertem, hogy még véletlenül sem ezen a nyomorult weblapon fogom megtalálni a társam; itt voltam vagy egy éven keresztül, és minden sikeres ismerkedéssel együtt is kijelentem, hogy semmire sem jutottam. nem az én elvárásaimmal van a baj lánykáim, hanem veletek. de most tényleg, hát miféle lány kelleti ilyen helyeken magát, basszus. kapjátok itt a több tucat levelet minden nap mindenféle pasiktól.. na én ebbe a sorba nem vagyok hajlandó beállni – miért is tenném. mindenkinél van jobb; hogy a jó életbe maradjak talpon ekkora, természetellenesen óriási versenyben, amikor öt percenként jön egy még jobb jelölt. lehetnék én bredpitt vagy dzsordzsklúni, akkor is jönne szebb, jobb, igéretesebb.

amúgy is mi ez nektek, valamiféle perverz önigazolás, hogy nem vagytok vesztesek? dehogynem vagytok. itt mindenki az. én is az voltam. de megtanultam a leckét. őszintén sajnállak titeket itt, őszintén, mindenkit.

Aki az életben lúzer, az a neten is az. Persze egyszerűbb a szájtot, a többieket vagy akár a bolygó-együttállást okolni, mint szembenézni a ténnyel, hogy bizony balfékek vagyunk.

Amíg nem állsz rá a jelen „tudathullámhosszára”, addig minden különösen minden bensőséges – kapcsolatod mélyen elhibázott, és végső soron rosszul funkcionál. A kapcsolat egy ideig tökéletesnek tűnhet, pl. amikor „szerelmes” vagy, ám ez a látszólagos tökéletesség idővel – kivétel nélkül minden esetben – elporlad, ahogy egyre gyakrabban jelentkezik vita, összezörrenés, elégedetlenség és érzelmi vagy akár testi erőszak is. Úgy tűnik, hogy a legtöbb „szerelmi kapcsolat” viszonylag gyorsan „szeretet gyűlölet-kapcsolattá” válik. A szeretet ilyenkor egyetlen szempillantás alatt vad támadásba, ellenséges érzésbe vagy a vonzódás teljes eltűnésébe fordulhat át. Ezt normálisnak tartják. A kapcsolat aztán egy ideig-néhány hónapig vagy néhány évig – a „szeretet” és a gyűlölet végletei között himbálózik, és ugyanannyi örömet ad, mint amennyi fájdalmat. Egyes párok nemritkán rabjaivá válnak ezeknek a ciklusoknak, függőség-addikció-alakul ki náluk. Kapcsolatuk drámája ugyanis segít élőbbnek érezni magukat. Amikor a pozitív és a negatív végletek közötti egyensúly fölbomlik, és egyre sűrűbben és egyre intenzívebb formában jelentkeznek a negatív, destruktív ciklusok, akkor már nincs sok hátra a kapcsolat teljes összeomlásáig…

Úgy tűnhet, hogy csak a negatív, romboló hatású ciklusoktól kéne tudni megszabadulni, és akkor minden rendbe jönne, s a kapcsolat gyönyörűen virágozhatna. Nos, sajna, ez hiú ábránd. A két polaritás ugyanis kölcsönösen függ egymástól. Az egyik nem létezhet a másik nélkül! A pozitív már önmagában tartalmazza a még meg nem nyilvánult negatívot. Valójában mindkettő ugyanannak a működési zavarnak a két arculata. Itt most arról beszélek, amit általában romantikus kapcsolatnak neveznek, s nem az igazi szeretetről, amelynek nincs ellentéte, mert az az elmén túlról ered. A folyamatos állapotként megélt szerelem és szeretet ma még nagyon ritka. Épp oly ritka, mint a tudatos emberi lény. Tünékeny, futó szeretetpillanatok azonban mégis lehetségesek, valahányszor rés támad az elme áramlatában.

A kapcsolat működészavara a negatív megnyilvánulásokban természetesen könnyebben fölismerhető, mint a pozitívakban. Továbbá könnyebb a negativitás forrását a társadban észrevenni, mint önmagadban… A negativitás sokféle formában jelentkezhet: birtokolni akarás; féltékenység; irányítani akarás; zárkózottság és kimondatlan neheztelés; az igény. hogy mindig neked legyen igazad; érzéketlenség és állandó önmagaddalvaló foglalkozás; érzelmi követelődzés és manipulálás; erős késztetés a vitatkozásra, kritizálásra, ítélkezésre, hibáztatásra vagy támadásra; harag; tudattalan bosszú a szülőtől a múltban elszenvedett fájdalomért; düh és testi erőszak.

A pozitív oldalon „szerelmes vagy’ a partneredbe. Eleinte ez az állapot mély elégedettségérzéssel tölt el. Nagyon élőnek érzed magad. Létezésed hirtelen értelmet nyert, mert valakinek szüksége van rád, valaki akar téged, és azt érezteti veled, hogy kivételesen fontos vagy a számára. Te ugyanígy viszonyulsz őhozzá. Amikor együtt vagytok, akkor egésznek érzed magad. A „szerelemérzés” annyira intenzív lehet, hogy őrajta kívül a világon minden más elhalványul, jelentéktelenné törpül. Ugyanakkor talán már megfigyelted, hogy erre az állapotra hasonló intenzitású hiány- és ragaszkodásérzés is jellemző! Függőségi viszonyba kerülsz ezzel az emberrel, a rabjává válsz. Úgy hat rád, mint egy drog. Földobódsz, amikor hozzájutsz a droghoz, de annak már csupán a lehetősége vagy akár gondolata is, hogy eltűnhet az életedből, féltékenységhez, birtoklási vágyhoz, érzelmi zsarolás útján történő manipulációs kísérletekhez, hibáztatáshoz és vádaskodáshoz, röviden: a veszteségtől való félelemhez vezethet. Ha az illető elhagy, akkor az kivételes intenzitású haragot vagy a legmélyebb bánatot és kétségbeesést ébresztheti benned. A szerető gyöngédség egy pillanat alatt vad támadássá vagy rettenetes bánattá változik át. Hát hová tűnt a szerelem? �?tváltozhat a szerelem vagy a szeretet egy pillanat alatt saját ellentétjévé? Biztos, hogy szerelem, szeretet volt ez, s nem csupán függőség és csimpaszkodás?

…én azt rühellem, de piszokul, ha egyáltalán nem is válaszolnak. tudom, hülyeség, ez olyan, mint az álláskeresés, de ott is rühellem az ilyet.

egyszer megcsináltam, hogy összeollóztam egy levelet nők sablonmondataiból: ” egyszer ilyen vagyok, másszor olyan” “látszólag visszafogott, mégis szenvedélyes” “szeretem a vidámságot” – ilyesmik, vagy 8 mondat biztos ismerős. ezt elküldtem egy nőnek, és egyoldalas áradozó levelet kaptam tőle, hogy micsoda férfi vagyok, meg minden, sok ilyen mélyérzésű pasas kéne blabla. azt is sűrű mentegetőzések közepette említette, hogy nem vagyok az esete.

és akkor ne üssön meg a guta? hát ezek saját magukkal akarnak összeállni?

Tanulmányt lehetne írni erről a netes társkereső témáról, ha az ember már eltöltött itt néhány hetet. Már akkor is érdekes megfigyeléseket tehetünk, ha csak a fényképeket vesszük tekintetbe. Némelyek bizonyos idő után új tagként teszik fel magukat – kár, hogy ugyanazzal a fényképpel, s a név is ugyanaz. Biztosan azt gondolják, hogy a friss hús jobban elkél. Mert hát  máshogy jön le, ha teszem azt egy hete sincs fent az illető, mintha szánalmas módon ott virít a tavalyelőtti bekerülési dátum? Ahogy mondják: a napszemüveg öltöztet. A képek láttán úgy tűnik, mintha némelyek éjszakára sem vennék le, az összes képen napszemüveget viselnek, pedig az adatlapon nem szerepel, hogy látássérült lenne.

Kocsi (márkás), jobb láb mindenképpen a balelső, kissé kifordított keréken, kéz lazán a combon könyököl, az elmaradhatatlan napszemüveg természetesen a fejen. Ilyenkor nem tudhatjuk, hogy a kocsit, avagy a hímneműt kell-e megszemlélni…

Lazán, oldalirányban kissé kitekert csípő, stégen/tengerparton/szálloda előtt/pálmafa alatt. Söröspohár, sörösüveg kézben avagy szájon.. Biztosan csak ünnepeken iszik. Aztán, beszéljünk a fürdőgatyásokról: említett ruhadarab félig lecsúszva a nem épp hájatlan hasaaljáról… Találkozás alkalmával szinte mind elsírja, hogy megcsalta a felesége… Legalább ne mesélnék el… Eset: messzi vidékről képes Pestig autózni. Tízszer elmondva neki: X-hídon áthajtasz, letérsz egyből az első kijárón. Ez meg továbbmegy, koccan, a kár nem is kicsi. Majd végre találkozunk. A legelső benyomás: uramisten, ennek rettentő szőrös a füle!!! Akár elsős gyereknek tanévkezdéskor kötelező 10-es ecset. És persze mindez feketében foglalja el a füle hallójáratához vezető utat…

Intelligens úr keres hosszútávra (ilyen-olyan) kapcsolatot… Milyen szerény! Nem nézegettem nőtársaim adatlapjait, de el tudom képzelni, hogy ott is mi minden lehet.

Hová kerültünk, emberek? Lehet itt igazi társat találni?

Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

“Osztom a nézetet, miszerint a legtöbb pasi (tisztelet a kivételnek, de még nem találkoztam ilyennel sajnos) nagyon lazán veszi a lekoccolást.. legutóbbi nagyon kellemetlen tapasztalatom is ezt erősíti: társkeresés, levelezés, skype, telefon, egymásnak nagyon bejövés, reménykedés (részéről főleg teljes boldogság), találkozások, jövő tervezgetése, ő szabadságra menés, visszajövés hozzám, full boldog hétvége ágyjelenettel, ő dolgozni menés messzire, aztán 3 hétre rá egy csúnya e-mail, miszerint amíg szabin volt, összejött egy lánnyal és mostantól ővele akar lenni. Pont. Telefonja kikapcsolva. Ja és alapos megalázásként közölte hogy nem tud rám nőként tekinteni (egy valóban fantasztikus ágyjelenet után), legyünk barátok (jajj!). Meg különbenis én nem vagyok feleségnek való..
Képes volt engem hülyíteni és ágyba csalni, MIUT�?N szabadsága alatt felszedett már egy másik lányt!!!! Ó én mulya.. Azt reméltem, ő lesz a valaki, erre csak egy nagy pofáraesést nyertem..”

“Gyakorlatilag 5 hónap alatt,2 pasi fogott meg innen,az egyik közölte,h jó hogy már a 4.-dik randin is túl vagyunk,de ő nem lát minket párként……..köszi szépen”

“Tanulmányt lehetne írni erről a netes társkereső témáról, ha az ember már eltöltött itt néhány hetet. Már akkor is érdekes megfigyeléseket tehetünk, ha csak a fényképeket vesszük tekintetbe.  
Némelyek bizonyos idő után új tagként teszik fel magukat – kár, hogy ugyanazzal a fényképpel, s a név is ugyanaz. Biztosan azt gondolják, hogy a friss hús jobban elkél. Mert hát  máshogy jön le, ha teszem azt egy hete sincs fent az illető, mintha szánalmas módon ott virít a tavalyelőtti bekerülési dátum?
Ahogy mondják: a napszemüveg öltöztet. A képek láttán úgy tűnik, mintha némelyek éjszakára sem vennék le, az összes képen napszemüveget viselnek, pedig az adatlapon nem szerepel, hogy látássérült lenne.
Kocsi (márkás), jobb láb mindenképpen a balelső, kissé kifordított keréken, kéz lazán a combon könyököl, az elmaradhatatlan napszemüveg természetesen a fejen. Ilyenkor nem tudhatjuk, hogy a kocsit, avagy a hímneműt kell-e megszemlélni…
Lazán, oldalirányban kissé kitekert csípő, stégen/tengerparton/szálloda előtt/pálmafa alatt. Söröspohár, sörösüveg kézben avagy szájon.. Biztosan csak ünnepeken iszik. Aztán, beszéljünk a fürdőgatyásokról: említett ruhadarab félig lecsúszva a nem épp hájatlan hasaaljáról… Találkozás alkalmával szinte mind elsírja, hogy megcsalta a felesége… Legalább ne mesélnék el…
Eset: messzi vidékről képes Pestig autózni. Tízszer elmondva neki: X-hídon áthajtasz, letérsz egyből az első kijárón. Ez meg továbbmegy, koccan, a kár nem is kicsi. Majd végre találkozunk. A legelső benyomás: uramisten, ennek rettentő szőrös a füle!!! Akár elsős gyereknek tanévkezdéskor kötelező 10-es ecset. És persze mindez feketében foglalja el a füle hallójáratához vezető utat…
Intelligens úr keres hosszútávra (ilyen-olyan) kapcsolatot… Milyen szerény!
Nem nézegettem nőtársaim adatlapjait, de el tudom képzelni, hogy ott is mi minden lehet.
Hová kerültünk, emberek? Lehet itt igazi társat találni?”

Sok sérelem csapódik a netes társkereséshez. Ha valakit megkérdeznek, hogy próbálta-e már és milyen tapasztalatokat szerzett, akkor egész estét betöltő moziként tudná mesélni elrettentő élményeit. Nincs rá garancia, hogy valaki sikeresen zárja ffi-nő-kereső akcióját a kibertérben. Hiszen mi avagy ki garantálná ezt? Az adatlapok és a levelezések nehezen tudják átadni azt a közvetlenül szerzett élményt, amit egy büdös és rosszul öltözött férfi, egy zárkózott-bús nő, egy lúzer kisugárzás, a közös hullámhossz és témanélküliség feszengő kávézóban eltöltött pillanatok, a plusz kilókat ügyesen eltűntetett fotók, az udvariatlan viselkedés, az élő beszélgetésben kiderülő intelligencia és érdeklődési kör különbség avagy a hamisan beírt adatok jelenthetnek élőben. 

A sok nyeretlen kétéves ifjú csikó és kanca erre replikázva kijelenti magabiztosan, hogy a neten csak hülyék és hazugok vannak, ott nem lehet mást, csak csalódni! Ilyenkor ők az utcát és a szórakozóhelyeket ajánlják ismerkedésre. Személyes élményeim alapján bizton kijelenthetem, hogy élőben dupla annyi szívást rejt az ismerkedés, mint így. A leszólítások hány százaléka vezetett eredményre? Semmivel sem több, mint a netes találkozásokból létrejött hosszabb-rövidebb kapcsolatok! S vajon a lányokhoz kizárólag partyképes arcok mennek oda? Semmi esetre sem! 

Amit nyerhetünk a valódi terepen történő ismerkedéssel, az mindössze a levelezésekre, a telefonokra és a kényszerűen végigfeszengett 1 órás udvariassági randibeszélgetésekre fordított idő. Szórakozóhelyen, utcán egy pillanat alatt mérhetjük fel a másikat és egy pillanat alatt koptatnak le avagy koptatunk mi le próbálkozókat. Viszont ott nem is adunk lehetőséget-időt, hogy egy elsőre nem szimpatikus ember a beszélgetés közben elvarázsolhasson modorával, intelligenciájával!
Minden formának léteznek hátulütői: ha ismerjük ezeket, akkor felkészülve kiválaszthatjuk magunknak a jó ismerkedési taktikát. Vannak élethelyzetek, amikor csak a neten lehet társat szerezni. Vannak célok – egyéjszakás kalandok -, amelyekre a szórakozóhely a megfelelőbb. Vannak típusok, akiknek nem megy a lazaság, a játék, akik nem képesek szemtől-szembe vadidegenekkel beszédbe elegyedni – ott van a chat!
A boldogság és eredményesség egyetlen ismérve a pontos elvárások és képességek rögzítése, ezekhez a megfelelő forma megtalálása s annak sűrű és egyre magasabb színtű gyakorlása. 

Eddigi írásaimban törekedtem általánosságban beszélni a hölgyekről és sok jó tapasztalatot gyűjtöttem a virtuális térben, sőt a neten találtam meg a jelenlegi csodás barátnőmet is, de az út hosszú és fáradtságos volt. Emlékszem, hogy a korábbi írásaimban is a jelenlegi barátnőmet dícsérő felvezetővel éltem, de mindig igyekszem őrá is utalni, hisz vele szemben így érzem tisztességesnek. Minden emléket, régi szerelmet, kalandot az ő jelenléte másodlagossá tett és elhozta nekem azt az érzést, amire mindig is vágytam.

Azzal kezdeném, hogy a mai írásomnak nem lehet címet adni. Nem lehet, mert túl sok mindent érintek. Első körben arról lesz szó, hogy van egy netes nőtípus, akivel őrülten nehéz,de mégis értékesek lehetnek és egyes lányok ebből az eresztésből ritka kincsek. (főleg ha egy jót akarunk szeretkezni és nem akarunk sokat erőlködni az udvarlással)

Számomra a netes ismerkedés játéknak indult. Elég sok lehetőséget sodort elém az élet, hogy ismerkedjek élőben is, de mivel sokat interneztem mindig is, úgy voltam vele, miért ne próbálnám meg a netes csajozást. Azt gondoltam, jó játék, tapasztalás, miért ne. Egy biztos, hogy sokat tanultam önmagamról és másokról. Végül persze nem úgy történt az egész, ahogy képzeltem, hisz játék helyett, sok kis dráma, csalódás..stb. alakult ki és ez az ismerkedési mód olyan kalandokat sodort az utamba (akár jó, akár rossz értelemben) is, amit sose gondoltam volna.

Érintsük a netes lányok általam ismert megkeresési módozatait.

Először is, hivatalos társkereső oldalon képtelen voltam normális, csinos, kedves lányt találni. Rengeteg jelentkező van egy-egy helyes nőre (bár nagyon kevés a helyes) és kis esély van rá, hogy választ kapjunk a levelünkre. Nálam ez azért se működött ez a módszer, mert nem szeretek képet feltenni magamról és csak azoknak küldtem fotót, akiket kinéztem és akiknek írtam is. A módszerem az volt, hogy egy honlapot készítettem sok fotóval magmaról és a linket, címet küldtem el a nőknek a levélben. Sajnos ez már az “ellenkező nem” agykapacitását meghaladó feladat volt és ált. képtelenek voltak megoldani, hogy a levélből a linket kimásolják a böngészőbe és megnyissák a honlapot. Csupán arra telik a többségnek hogy az előre betanult mozdulattal az adatlapot megnyissa. A külön honlap megnyitása már nagy feladat, így eleve megszűrtem azokat a balf*szokat, akik képtelenek voltak erre a feladatra. De a rosszabb “fajta” az, aki ugyan meg tudná oldani, de először a névre kattint és ha ott nincs kép, el se olvassa a levelet és esélyt se ad rá, hogy ott hátha van netcím képekkel vagy egyszerűen csak értékes gondolatokkal. Mindezekből okulva a netes társkeresőket elég gyorsan “elhagytam”.

A Chat kicsit jobb, de időigényes, fárasztó és sok a túl fiatal. Az is kilőve.

Amit ajánlani tudok az a hölgyek megkeresése közösségi portálokon, pl. IWIW. Nekem ez jött be.

Van egy még ennél is jobb netes módszer, de azt a módszert nem publikálnám:) A lényeg tömören az (pl. az IWIW is ideális ilyen célra), hogy olyanokat kell megkeresni, akik nem keresnek társat és ezért meglepetésszámba megy egy intelligens, érdeklődő, hízelgő, ismerkedési célzatú levél.

M�?S:

Most írnék a korábban már említett (kifejezetten netes) nőtípusról. Azt tudnám mondani, hogy ebbe a típusba azok a lányok tartoznak, akik csak a neten játszadoznak, a levelezésben élik ki magukat, vagy akik pár jól sikerült fotó és pár msn-ezés után már férjként tekintenek ránk. Most róluk beszélnék egy kicsit, majd a végén ehhez kapcsolódóan egy saját történetet mesélek el, remélem érdekes és tanulságos lesz mindenkinek.

Az első típus a “neten besértődős primadonna, akinél elérhetetlen a személyes tali”. Súlyos esetekről van szó. �?k olyan lányok, akik a személyes találkozó felvetését személyes sértésként élik meg és számukra az ismerkedés az interneten kezdődik és ott is végződik. Én (2-3 levél után) általában jeleztem mindenkinek, hogy a személyes találkozót érdemes lenne megejteni. Kultúráltan megírom, hogy szeretném megismerni, mit szólna hozzá, ha beülnénk valahova meginni egy kávét, vagy sétálhatnánk egy jót. Erre általában jön az ehhez hasonló válasz, hogy szerinte ez még korai és szeretne jobban megismerni. Erre én: “Ok, erre a legjobb alkalom egy személyes találkozó”. Erre jön a kedves válasz, hogy “Biztos csak meg akarsz d*gni, ebböl nem kérek.” Namármost ha én valakit kedvesen invitálok egy belvárosi kávéházba, az még nem jelent szeretkezést. De vissza a konkrét történethez. Válaszoltam a lánynak, hogyha így áll hozzá, akkor szakítsuk meg az ismerkedést és kikérem ezt a stílust. Erre vár egy kedves levél este, hogy “lám lám, igazam volt és te tényleg csak arra mentél. éreztem, háhá , átláttam a szitán, ezt most bebuktad . cupp cupp”.

Elemezzük a helyzetet! Én megkeresek valakit. Levelezünk, megtudunk pár infót egymásról majd felvetem, hogy talizni kéne. Ezt a lány elutasítja, én meg közlöm vele, hogy akkor jobb ha ő balra én meg jobbra indulunk. Erre a lány megsértődik és elkezd sértegetni és olyan következtetéseket von le, aminek semmi alapja. Jön a sértődés, a harag, a fölösleges piszkálás. Mi jogalapja van ennek? �? nem akar találkozni, én nem kérek így belőle és kész. Ezen megsértődni? De ok, mindenkinek szíve joga, viszont ne kapjak buta, primitív, minden alapot nélkülöző leveleket! Amúgy is utálom a mai trendi szavakat, hogy felejtős, bebuktad, ezektől eleve idegbajt kapok: olyan picsásak.

Sajnos az ilyen kioktató maileket általában nem hagyom szó nélkül, hisz igyekszem népnevelőként az eltévedt lelkeket a helyes irányba vinni, általában persze sikertelenül.

A másik típus az a fenti hölgy 2.0-s továbbfejlesztett (vagy vissza?), sokkal veszedelmesebb, érdekesebb, őrültebb verziója. (pszicho v2.0 vagy pszichiátriai eset v2.0). Bár ez jobban hajlik a személyes randira és ez el is érhető, de az idáig vezető út elég hosszú és viharos.

Kizsarolja a hosszas MSN-ezést, levelezést és felkelti az érdeklődést. Egy konkrét lányról beszélek most, de nem egyedi példány. Kinéztem a lányt magamnak a fotók, lakcím, végzettség alapján (IWIW), ezekután írtam neki egy üzenetet, hogy szeretném megismerni. Közvetlen volt, megadta az MSN címét és elkezdtünk beszélgetni. Igyekeztem az MSN-ezést, levelezést rövidre fogni, mert se időm, se kedvem hónapokat beszélgetni valakivel, hogy utána kiderüljön a személyes találkozón, hogy raboltuk egymás idejét. De valahogy mégis kizsarolta a lány a sok chatelést és küldött pár olyan fotót magáról (kevés ruhában, csodás mellekkel), ami megváltoztatta az elveimet és belementem, hogy a személyes tali elött jobban megismerjük egymást. Belevetettem magam a hosszas chatelésekbe és minden egyes leütött billentyűt befektetésnek tekintettem, melynek hozama az, hogy láthatom a csodás kebleit élőben is.

Közben teltek múltak a napok, majd a hetek. Egy hónap elteltével felvetettem bátortalanul, hogy most, hogy már ennyire  sokat beszélgettünk, talán mégiscsak találkozni kéne. Azt mondta, hogy most nincs jó formában, kijöttek a pattanásai, mert sültkrumplit evett és ez mindig kirügyezi a bőrét és amúgy is a legjobb formáját akarja hozni. Mondtam magamban, hogy jó, de mostantól csak olyat fogyasszon, ami kíméli a bőrét és nem szeretném azt hallani 2 hét múlva, hogy valamelyik krém tette tönkre a bőrét. De persze közben folytatódtak a beszélgetések, levelezések (amennyire az időm engedte). Közben mind közelebb kerültünk és már máshogy viszonyultunk egymáshoz. Ez nálam nagyobb kíváncsiságot, türelmetlenséget, természetes emberi érdeklődést jelentett, de a lányból én nem ilyen – számomra logikusnak tűnő – reakciókat váltottam ki. Alig 1 hét elteltével már ilyeneket kérdezett MSNen, hogy “Ugye tudod hogy nagyon szeretlek. TE is engem? ” Először padlót fogtam, de aztán az ájulásból kipofoztam magam és azt írtam neki, hogy kedvelem, de szerelemről még korai lenne beszélni. Majd meglátjuk. Erre jött a durci, sok szomorú smiley és mondta, hogy most sírni lenne kedve. Első gondolatom nekem is az volt, hogy sírnék kínomban, a második gondolatom az volt, hogy sokkterápiát alkalmazva ráébresztem, hogy tévhitben él, illúziókat kerget és most azonnal fejezze be az álmodozást, hisz még sehol sem tartunk, de aztán megnyitottam a fotóit és a melleinek látványa ellágyított és mégis nyújtottam neki egy kis virtuális vigaszt, hogy persze, hogy kedvelem és épp ezért szeretném megismerni személyesen, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem csak egy illúzió ez a kapcsolat, hanem a valóságban is működik.

SOSE adtam alá a lovat, de ő egyre jobban “belém zúgott” és már-már szemrehányást kaptam, ha nem jöttem időre MSNre, vagy nem hívtam fel telefonon. “Hol vagy kicsim? Mikor lépsz fel MSNre” ÉRTITEK? Kicsim????? Egy nő, akit sose láttam, így szólít! Abszurd!

Közben folytak tovább a levelezések, a találkozót már nem forszíroztam, de a lány egyre lelkesebb volt. Több szíves, virágos levelet kaptam tőle, mint spamet a tengerentúlról. Már a végén olyan volt az egész mint egy rossz valóságshow. Élő közvetítést kezdett adni az életéről mailben és SMSben. Azt is megírta nekem, hogy hánykor kelt föl reggel, milyen irányban mozgatta a fogkefét, miközben mosta a fogát, milyen szögben sütött be a nap a nappaliba, hogy nézett rá a szomszéd, mit eszik éppen. Durva volt és egyre idegesítőbbé váltak a levelei. Akármilyen szépet és sokat is írt, bennem csak egy kérdés motoszkált. Gyógyul már az a pattanás az arcán?????

�?hh. Aztán elmentem egy barátommal bulizni és megismertem egy lányt. Nem lett belőle túl komoly kapcsolat, de elkezdtünk találkozgatni. Én megírtam a “netes drágámnak”, hogy ne haragudjon, de megismertem valakit.

Erre mit kaptam? Pár idézet. Elnézést a szerzőtől, ha nem idézek pontosan. “Ez neked a hűség?”, “Ennyire szerettél csak? ” , “Mindez, ami köztünk volt, csak hazugság volt? ” , “Elárultál, sose akarok hallani rólad többé”..Ilyesmi.:)

Nos! Beléptem MSNre másnap és a lány még jobban elrontotta a kedvem. Közölte, hogy élete legnagyobb csalódása vagyok és most azonnal letilt. Az igazságérzetem nem engedte ezt és megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy abnormálisan viselkedik. Megmondtam neki, hogy sose hitegettem és ezért kértem, hogy találkozzunk, mert elsősorban őt akartam volna megismerni. Én sose mondtam neki, hogy szeretem,nem hitegettem és nem is mondtam volna, amíg nem találkozunk egyszer sem élőben.

Nem értette meg. Azt mondta, hogy szörnyen megbántottam, szemét vagyok és ő most annyira csalódott a pasikban, hogy vénkisasszony lesz. Majd letiltott, nem adva meg a lehetőséget a válaszra.

A levelek elmaradtak, meggyőzni egyelőre nem tudtam arról, hogy el van tévedve és a gondolkodása nélkülöz minden logikát. Eltűnt, ennyi volt gondoltam. Próbáltam felhívni telefonon, mert az igazságérzetemet sértette, hogy lehord egy szemétládának, miközben nem ígértem semmit és nem követtem el semmit ellene. Tudom, hogy nem tudok mindenkit meggyőzni, megváltoztatni, de szörnyen felidegesített a lány.

A telefonhívásaimat kinyomta, kétszer próbáltam meg.  Utána úgy éreztem, hogy végleg feladtam, töröltem a számát a telefonomból is. Ezek után a mailjei is mentek a kukába.

Két szép cicivel szegényebben és egy tapasztalattal gazdagabban álomra hajtottam a fejem egy nehéz nap után.

Nos. Másnap reggel felkeltem és találkoztam a szórakozóhelyes lánnyal, mondhatni jártunk, de tudtam hogy nem az igazi, de vonzó volt számomra és úgy voltam vele, hogy időtöltésnek ideális. De közben folyton motoszkált a fejemben a másik lány. Akármennyire is irritált a hozzáállása, akármennyire is betegesnek találtam, hogy ki merte jelenteni, hogy szerelmes belém netes beszélgetések alapján, de mégis izgatott, hogy milyen lenne vele találkozni, de sok esélyt nem láttam a folytatásra, mert megsértődött, lenyomta a telefont meg különben is megkönnyebbültem, hogy végre nem zúdítja rám a szerelmes leveleket.  Közben újra és újra megnyitottam a fotóit és azon agyaltam, hogy hogyan lehetne ennek az egésznek folytatása.  Egyetlen lehetőségem az volt, hogy írtam neki egy mailt, melyben az állt, hogy “szakítottam a barátnőmmel, tudom, hogy hiba volt, szeretném, ha folytatnánk, ha még kíváncsi rám.” Kiváncsi volt! Ugyan kérette magát egy rövid ideig, de pár nap és minden folytatódott ott, ahol abbahagytuk. A levelezést már nem akartam mert azt továbbra is zsákutcának éreztem, megpróbáltam rá hatni valahogy, hogy találkozzunk végre. Megírtam neki, hogy szeretném megismerni személyesen, mert ha nem találkozik velem, továbbra is fölösleges kapcsolatokba, kerülőutakba fog taszítani és remélem ő sem szeretné ha hajótöröttként tengődnék a nyílt tengeren , keresve a szigetem, ami csak ő lehet. :) A levelem hangvétele, stílusa ilyesmi volt, próbáltam a lelkére hatni és meglovagolni a ragaszkodásának maradék morzsáit. Bejött! Kb. 1 hét és összejött a tali. :)

Nem csaltak a fotók, nagyon megtetszett. Azon vettem észre magam, hogy a pszichiátriai eset v2.0-val ülök egy kávé mellett és jól érzem magam és nagyon vonzódom hozzá. Jókat beszélgettünk és a népnevelő küldetésemet félretéve csak a hódításra, szépségére koncentráltam.

Szerencsére nem hozta fel a “hatalmas” netes sérelmeit és általános témákról beszélgettünk. Körasztalnál ültünk és úgy helyezkedtem el, hogy érintéstávolságra legyen. Amikor már úgy éreztem, hogy eljött az idő, megfogtam a kezeit és zavarbaejtően, szinte szünet nélkül bámultam rá jelezve a csodálatomat. Tudtam, hogy meg akarom szerezni és éreztem, hogy meg fogom kapni. Persze átgondoltam, hogy a netes hisztijei után mi várhat rám, ha élőben is “megbántom” és eleve rettegek a női hisztitől, de valahogy most nem érdekelt semmi, csak a kitűzött cél lobogott a szemem előtt.

A kávézó után beültünk az autóba és hazavittem. Tudtam, hogy már nincs sok időm, amit vele tölthetnék és tudtam hogy estefelé taliznom kell a korábban megismert “hivatalos barátnőmmel.” Hazavittem, de nem hívott be magához, bár nem is nagyon volt időm, így be kellett érnem egy csókcsatával, amit viszont ő kezdeményezett. Egy kis  tapival is variáltam a csókolózást. Gondoltam, ha ő kezdeményezte a csókot, utána már jogom van bebarangolni a testét a kezeimmel.

Tudtam, hogy innen nincs visszaút kettőnk tekintetében, de a félelmem újfent előjött, hogy mi lesz ha ez a nő rám száll, de közben kívántam nagyon, így köztes megoldást kerestem. Nem akartam, hogy állandóan nyaggasson a neten, MSNen, ezért megmondtam neki, hogy sajnos netszolgáltatót váltok és kikötik a netet egy időre, így sajna nem tudok MSNezni. Szerencsére bevette és nem akadt fönn olyan aprócska részleteken, hogy az irodában biztos tudok netezni:)

Nos letettem a netes hölgyeményt és elindultam a város felé. Útközben az motoszkált a fejemben, hogy a pszichopata 2.0-ás nő mennyire helyes, szexi  és nem is biztos, hogy rossz az, ha valaki a neten be tud lelkesülni, hisz akkor élőben sokkal könnyebb dolgunk van. Persze felmerül az a kérdés is, hogy a sármom, a vonzerőm hatott e így a nőre, vagy a virtuálisan kialkult ragaszkodás segített? Vagy netán mindkettő?

Az ilyen típusú nő nagyon érdekes. Veszélyes, mert könnyen rám telepszik, de másfelől könnyű préda, ami előnyös. De kérdés az, hogy könnyű préda e ő biztosan? Kihasználtam őt? Szerintem Nem! Ugyanis tényleg sokat leveleztem vele, sok időt fordítottam rá és ezekután joggal élvezhetem az előnyöket. Próbáltam igy felfogni és már csak azt kellett megmagyaráznom magamnak, hogy nem bűn, hogy két barátnőm van, hisz csak ismerkedem és ha úgy alakul, majd döntök.

Ezekkel a gondolatokkal nyugtattam a lelkiismeretem és este taliztam a másik lánnyal. Azt vettem észre hogy pszicho 2.0 sokkal helyesebb és vonzóbb a számomra mint a “régi” barátnőm és akaratlanul is összehasonlítottam kettőjüket. De emberek! Ki mondta azt, hogy nem lehet egyszerre több lánnyal randizni? Ha több lánynak elküldhetek levelet egy társkeresőn, iwiwen, akkor nem követhetem ugyanezt a randizásban is? Miért ne?  Ilyen az élet.  Végsősoron egyikükkel sem jártam, csak ismerkedtünk. Az meg, hogy az ismerkedésbe beletartozik a testiség, csókolózás, szex is, szerintem természetes. Miért kell csak beszélgetés, általános ismerkedés alapján dönteni arról, hogy valakivel járni szeretnénk e? Puding próbája az evés. Műszaki cikket is úgy veszünk, hogy elötte elolvassuk a teszteket, utánanézünk és lehetőség szerint ki is próbáljuk. Félreértés ne essék, nem a hűség ellen papolok, hanem arra utalok, hogy amíg az embernek nincs komoly kapcsolata, csupán ismerkedik, szerintem simán belefér, hogy több lánnyal (fiúval) randizzon egyszerre.

Innentől tömörítve írom le a folytatást, mert túl hosszú lenne az iromány.

Először is a korábbi barátnőmmel szakítottam, mert rájöttem, hogy nem igazán érdekel. A másik lánnyal (pszicho 2.0) a köv. randin már lefeküdtem (vagy ő velem, ahogy tetszik) és elkezdtünk “járni” (van erre jobb szó? hisz szerelmes nem igazán voltam). 3 hónapot jártunk, de mivel nem nagyon bírtam a rapszódikus természetetét, a hisztiket ezért hamar szétváltunk, de összességében jó élményeket szereztem és értékes embert ismertem meg a személyében. Párhuzamosan csak 1 hétig jártam mindkét lánnyal, tehát a köveket le lehet tenni, mielött eldobnátok.:)

Nos, 3 hónap elteltével szakítottunk és akkor megint kaptam egy adagot a lelki zsarolásból és abból , hogy milyen érzéketlen szemétláda vagyok, tehát a korábbi MSN hisztiket live, szemtől – szemben is megtapasztalhattam. Vele maradtam volna, ha nem lettek volna mindennaposak a hisztik, a sértődések, a nyafogások, a számomra elviselhetetlen hangulatváltozások. Nem igazán illettünk össze Viszont szuper és odaadó szerető volt és emellett hatalmas szíve volt. (pl. főzött nekem rendszeresen, sőt kaját is hozott  be nekem az irodába…és szuperül főzött, házias volt…..stb). A mai napig is szeretettel gondolok rá és sajnálom hogy így alakult és mindent egybevéve örülök, hogy megismerhettem.

Ezek után mindenki döntse el, hogy jó e, ha egy nő már a neten “belénk szeret” és közös jövőt tervezget. Szerintem nagyon fura, de mindenki másképp “működik” és érzelmi dolgokban a racionalitás nem mindig várható el. A történetem is példázza, hogy időnként megéri a másik félre sok időt szakítani, de persze csakis akkor, ha kép alapján szinte biztorsa mehetünk. Én közel 30 fotót láttam a lányról minden szögben, helyzetben, smink nélkül is.

Minél többet levelezünk valakivel (engem kevés lány tudott rávenni 2 hétnél hosszabb levelezésre), annál rosszabb, ha a személyes találka vége csalódás. Ezért azt mondanám, hogy csak óvatosan a sok levelezéssel!

De ebben az esetben nekem szerencsém volt. Ez a lány a netes ismerkedési all-time toplistámon 3. helyet tölti be (hosszú a lista). �?nála csak két lány tetszett jobban. A mostani párom (az aranyérmes) és egy másik lány, akiről majd késöbb talán írok. Bár az ezüstérmes túl normális volt, sok írnivaló nincs róla. A jelenlegi párommal való ismerkedést is talán megírom egyszer.:)

Köszönöm, hogy elolvastatok.

Köszönettel vettem soraid, s kérésedre bővebben is bemutatkoznék:  Jelenleg: xxxxx lakunk, –  rendezett körülmények között. xxxxx éves Teológus hallgató voltam /levelező/, aki az életben mindazt a szépet, s jót, amit a sors nekem adott megbecsüli, s egyben megpróbálom a javamra fordítani. Bár mindenki igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát, azért mégiscsak írnék egy-két reális támpontot rólam:
Több évig zongoráztam, 2 évig gitároztam, tehát mind a klasszikus, mind a komoly zenét is kedvelem. A mindennapos sablonokat félretéve: komolyan szeretek színházba, koncertekre, kirándulni járni, ill. érdekes előadásokat hallgatni. Mindemelett szeretek szórakozni járni: táncolni, régebben modellkedtem is. Mértékkel – de érdekel a divat is. 3x éves vagyok. Jelenleg xxxx dolgozom, xxx a szakmám. Távolabbi célok, tervek:
Szociális területen szeretnék majd elhelyezkedni, hiszen nagyon érdekelnek az emberi sorsok, légyen az akár” kicsi”, akár „nagy”, egészséges, vagy sérült.
Én úgy gondolom, hogy minden valódi és Isten szemében értékes tapasztalatnak az Úr Jézus személyes műve mélyebb megértésének új felfedezéséből kell megszületnie. Ez a határozott és biztos alap, erre építem az életemet,- nemcsak elmémben – hanem teljes szívemmel; de!! nem bigottan!! – ill.
ez az a plussz, amivel majd a leendő társamat is erősíteni, támogatni tudom. Szerettem volna,
ha nemcsak a külsőm miatt szólítgatnának le az utcákon, hanem megismerhetnék egy kicsit a “lelkemet” is. Tulajdonképpen egy keresztény társat keresek, aki szintén nem bigott, hanem tudja élvezni, és értékelni az életet, hisz én magam is ilyen vagyok.
A legnagyobb kincs az életemben, amire nagyon büszke vagyok, a gyönyörűszép, tengerkékszemü 7 éves kisfiam /már többször felkérték fotózásra,/- akivel kettesben lakunk saját otthonunkban. Egyházilag, – bár nem tudom, hogy jártas –vagy e ezekben a “jogi procedurákban” – szabad állapotú vagyok, mivel az előző házasságom pápai jóváhagyással érvénytelenítve van.
Ha megkérhetnélek, és persze ha bemutatkozásom megérintett, kérlek Te is írjál kicsit bővebben magadról. Egyben ha kérhetem, írjad meg légy szíves nekem, hogy a hit, és a szeretet terén milyen elképzeléseid vannak.
Tisztelettel: xxxx

Kíváncsi vagyok, hogy ti, kedves olvasók, találtok-e bármiféle kivetnivalót, hibát, problémát, javítani valót a fenti bemutatkozásban avagy csak én reagálom túl?

Újabb olvasói levél érkezett, ami a szokásos jó pasi-rossz pasi témát taglalja

…én még nagyon új vagyok a társkereső oldalakon, és most éppen egy számomra nagyon fájdalmas szakítás után nyalogatom a sebeimet.
Személyes tapasztalatom, és a másokkal való beszélgetések alapján viszont egyre erősebben merült fel bennem néhány kérdés, amit elsősorban Hozzátok, Drága N�?K-höz szeretnék intézni. A kérdések nem provokatívak, hanem nagyon is őszinték – sőt, még az is lehet, hogy nem csak a nőkre vonatkozik, hanem egyformán mindkét nemre.
Tehát:

Legyen két, teljesen elméleti férfitípus:
JÓPASI: megértő, figyelmes, kimutatja a szeretetét, nyitott, törődik veled, figyelembe veszi az érzéseidet, meghallgat, ha bánt valami; nem rabszolgát lát benned, hanem pl. segít a házimunkában, szavakkal és tettekkel is értékeli, amit teszel, gyengéden bánik veled, néha meglep valami aprósággal, szex közben is elsősorban arra törekszik, hogy előbb neked legyen jó, egyszóval igyekszik a tenyerén hordozni téged.
ROSSZPASI: mindig csak magára gondol, nem érdekli a véleményed, fáradtságod, rosszkedved; ha beszélgetni szeretnél vele, nem is figyel rád; kihasznál téged; munka után hazatérve leül a tévé/számítógép elé, és elvárja, hogy kész legyen a vacsora, a lakás legyen rendben, kitakarítva, kivasalva, gyerekek lefektetve; foci után illatosan, üdén várd az ágyban, majd miután ő végzett, lefordul rólad és elalszik, vagy rágyújt (és ha neked még nem volt jó, akkor fejezd be magad).
Ugye mindannyian tudjuk, hogy a nők a JÓPASIt keresik, ő lenne az igazi, ugye? A ROSSZPASItól pedig menekülnek.

Ezzel szemben kérdezd meg magadtól, vagy nézz körül a barátnők, ismerősök körében:
Miért van az, hogy akinek a ROSSZPASI jutott, az mindent megtesz, csak hogy a kedvében járjon, igyekszik bizonyítani a szeretetét neki mindenféle módon, ragaszkodik hozzá minden áron, eltűri, hogy a megalázza őket az ismerősök, haverok előtt, esetleg még bántalmazza is?
Ezzel szemben akinek a JÓPASI jutott, az nem értékeli eléggé, szeretetét, ragaszkodását nem viszonozza olyan lelkesen; bár a kapcsolat elején kellemes, de hamarosan unalmassá, majd zavaróvá, bosszantóvá válik, és végül nem tart ki mellette, hanem keres másikat – talán éppen egy ROSSZPASIt.

Tényleg úgy van, hogy csak azt szeretjük igazán, amiért folyamatosan küzdenünk kell? És azt aki rajong értünk enélkül is, azt nem értékeljük igazán?

És ha mindez igaz, akkor mit csináljon egy alapvetően JÓPASI? Vegye fel a ROSSZPASI álarcát, legyen “keményen férfias”, “először én, aztán majd utána jöhetsz te!”, legyen néha mogorva, de mindenképpen távolságtartó; fukarkodjon a dicsérő szavakkal; ne kérjen, hanem ellentmondást nem tűrően kijelentsen; stb. – mert ezzel fogja elnyerni a N�? szeretetét, rajongását?
Nade a JÓPASI pont hogy nem ilyen! Nem nagyon képes erre, hiszen imádja a N�?T, nem a maga érdekei, szempontjai járnak a fejében, szívében, hanem pont a szeretett N�?é! ROSSZPASIként nem fog tudni labdába rúgni, mert ahhoz nem ért, JÓPASIként pedig állandó kudarcra van ítélve???

Kedves Nők (és persze JÓ, vagy ROSSZ pasik is!), valóban, nagyon szeretném tudni a véleményeteket erről.

Várom további leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!