“szia, talán írhatom, bár a koromnál fogva…….., ki tudja mit is lehet ma már??? Nos, pont a KOR-ral kapcsolatban lenne megjegyzésem. Kapok én is értesítÅ‘ket emailban, ugyan már nem vagyok regisztrált tag, de annyira sértÅ‘nek érzem , amikor különbözÅ‘ programokra invitálják a “KEDVES” társra vágyókat és van egy korhatár, ami után még ha szeretnél sem tudsz regisztrálni, résztvenni azokon.Pont az én korosztályomra igen is nagyon jellemzÅ‘ probléma, / 44 év / hogy nincs annyi lehetÅ‘ség mint a fiatalabbak számára. Sorolok fel kifogásokat, de persze megjegyzem, magamból indulok ki.- szórakozó helyek: átlag életkor 20 év, ahol már számunkra a járókeretet is beveszik a ruhatár árában – barátok, akik ugyan vannak, de ha családos, akkor ugyebár Én ott vagyok “magnak” 5. 7.-nek, stb, stb. és itt teljesen mindegy, hogy kirándulni, moziba, színházba , mindegy hova mész – hasonló korú férfi, annak leginkább a 25 éves fiatal kell, mert ugye eddig hasonló korú volt a feleség, akkor már csak is jobb kell……., ki tudja…. és még valami: tapasztalat szintén Akik ugyan hasonló korúak, de elváltak és ugyan úgy nem találtak maguknak társat, partner, férfirÅ‘l irok , azok annyira igénytelenek elsÅ‘sorban önmagukra is, sokszor én úgy döntöttem, hogy akkor inkább egyedül, mert 18-20 évesen még tudtad formálni, csiszolni a másikat, de már egy bizonyos idÅ‘ elteltével nem lehet alakítani a másik megrögzött szokásain és ez Rám is igaz, de hagy írjam még azért azt is , hogy miután emberekkel foglalkozom a munkámból eredÅ‘en, sokan megjegyzik, hogy egy olyan kisugárzással, magabiztosággal bírok, hogy szinte eszébe sem jutna sok pasinak, hogy “TÃ?RSAT KERESEK” u.i: ha lehet, várnék erre kommentet üdvözlettel: 1 a sok közül”

Sajnos a párkeresés, álláskeresés kapcsán folyamatosan és szinte megváltozhatatlanul beleütközünk az életkor adta akadályokba. Úgy tűnik, hogy társadalmunk feladta a tekintélyelvű, a tapasztalatnak kijáró tisztelet rituáléját és az utóbbi pár évtizedben isteniteni kezdte a fiatalságot. A szépséget, a lendületet, az energikusságot, a küzdés szellemét kisajátította a 18-40 közti “évjárat” és aki csak teheti ilyen partnert, munkatársat keres. Aki nem, az manapság már kivétel. 

Nehéz lesz ezt megfordítani. Pedig fontos lenne teret adni a 40-60-as korosztálynak, akiknek számos képviselője is minden további nélkül felveheti a versenyt pár évtizeddel később született vetélytársaikkal. Mégis miért alakult ez így? Miért épül minden üzleti vállalkozás (pl. a társkeresés is) ezekre a fiatalokra? Vagy ez csak a gátlásosság által kialakított tévképzet? Aki akar és képes rá, az 40 felett is simán boldogul még a társkeresés útvesztőjében is?

Azonkívül példákkal szerettem volna szemléltetni kedves olvasóimnak, hogy milyen hibákat ne kövessenek el, mit próbáljanak elkerülni ill. mire készüljenek fel: ugyanis itt sem fenékig tejfel a társkeresés! Nem csodaszer a netes társkereső ellenére, hogy nagyon sokan ezt hiszik s ezért feltétlenül csalódnak is és ezért nem konkrét személyeket vagy saját butaságukat okolják, hanem a rendszert.

 

Miért tartok ki a netes randizások mellett?

Ha csak és kizárólag a végeredményt nézzük, akkor joggal merül fel a kérdés: – Miért randizok ennyit, miközben fél év alatt sem sikerült megismerkednem az igazival?

Akik még soha nem próbálkoztak ezzel a módszerrel, akik eleve fenntartással viszonyulnak és viszolyognak (a rendszeres kommentálók közt is vannak ilyenek és gyűlőletük alátámasztására kapva-kapnak az alkalmon és rendszeresen idézik a negatív tapasztalataimat s próbálják valós és érdemi saját tapasztalatok nélkül lehúzni ezt az egészet), hogy az online társkeresők közt ők is szétnézzenek, tehát azok soha nem is tapasztalhatták, hogy milyen pozitív események is történhetnek az ilyen találkozókon, mégha az elsőn nem is a leendő feleségünk jön azonnal szembe. S mik is ezek?

Érdekes emberekkel futhatok össze

LehetÅ‘ségem van olyanokkal beszélgetni és belelátni számora különleges életükbe, munkájukba, magánkapcsolataikba és élettörténetükbe, akikkel egyébként – a hétköznapi szituációkat vizsgálva – sohasem lenne. A net egy fantasztikus olvasztótégelye a társadalmi csoportoknak, gondolkodásmódnak, különbözÅ‘ területen élÅ‘knek ill. tevékenykedÅ‘knek. Persze ehhez élvezni kell a kommunikációt és nem árt ha kíváncsinak vagyunk mások életére, gondolataira és történeteire.

Megadja a lehetőséget a barátságok kialakulásának

Ellentétben egy hangos, büdös és alkoholgÅ‘zös szórakozóhellyel, ahol – ha lehet egyáltalán -  kizárólag szex és csak külsÅ‘ szimpátián alapuló ismerkedések jöhetnek létre, itt – mégha nem is annyira szimpatikus a külalakja – de a beszélgetés felszínre hozhat olyan értékeket, ami alapján kialakulhat igény a barátságra. Nekem is sikerült életem egyik legfontosabb barátságát itt és így kialakítanom egy lánnyal:

Szexuális élményekhez juttat

Nem elhanyagolható érdeme e virtuális társkeresÅ‘sdinek, hogy míg megtaláljuk végleges, letelepedésre sarkalló jelöltünket, addig is összefuthatunk olyan partnerekkel is, akikkel nagyon kellemes órákat tölthetünk el. FÅ‘ cél ugyan a szerelem átélése, de mindemellett nem árt – magányos hónapjainkat kitöltendÅ‘ – egy kicsit ellátni pezsgÅ‘ hormonjainkat…

Kielégíti az ember hiúságát

Egy újabb fontos lelki szükséglethez érkeztünk: akár tagadja, akár nem, de mindenkinek fontos szüksége van a saját pozitív önértékeléséhez ahhoz, hogy sikereket arathasson a másik nemnél. És a netes találkozások kíméletlenül magukban hordozzák a sikert! Nem lehet olyannal találkozni, aki már ezt próbálta és egyetlen egy olyan randit sem élt át, ahol ő maga ne tetszett volna a másiknak! Nem érdekes, ha ez nem volt kölcsönös, ha nem lett belőle járás és egy komoly próbálkozás, de legalább kapott egy pozitív visszajelzést valaki(k)től! Tetszett, szimpatikus volt, valaki szívesen járt volna vele. Ettől igazán mindenki kihúzhatja magát és nagyobb önbizalommal mehet el a következőre!

Üres estékre is szórakozást és elfoglaltságot ad

A társnélküli emberek – a rengeteg, már párkapcsolatban élÅ‘ ismerÅ‘sük folyamatos elfoglaltságának következtében – sokszor marad program nélkül miközben színházba, koncertre vagy egy vendéglátóegységbe beülni azért igazán partnerrel jó. A netes ismerkedések lehetÅ‘séget adnak arra, hogy egy-egy szimpatikusabb és hozzánk hasonló emberrel együtt mehessünk el ilyen programokra, rálelhessünk az azonos szituációban élÅ‘ emberekre.

“Szeretnék megosztani létezÅ‘ problémákat pasikrol. Elmegy a hölgy 1 randira. A pasi azt mondja, hogy komoly kapcsolatot keres közben azon gondolkozik, hogy tudná a hölgyet ágyba csalni, mindjárt az elsö randin. Az ilyen pasi csak kalandot keres. Szóval tanácsot adnék lányoknak, hölgyeknek vigyázzanak a pasikkal, mert füt, fát igérnek csak, hogy a bugyiba bejussanak, és a naivak bedölnek. Ja, 1 nö ne menjen egy pasi után, jöjjön Ö. Sajnos sok pasi elvárja,hogy a nö utazzon hozzá, mindjárt az elsö randin. Van még valahol egy tisztességes férfi?” 

“MeglepÅ‘” dolgokról szól ez a pár sor. S a maga elkeseredettségében – hiszen még az egyszerű fogalmazásmód mögött is abszolút átjön -, hogy az írója mostanában csalódott. Valószínűleg megismerkedett egy férfival, az elbódította szövegével és ígéreteivel, lefeküdtek, majd másnap se kép, se hang és többet talán nem is került elÅ‘. Pedig még talán gyűrűrÅ‘l is beszélgettek…

Nem akarom pellengérre állítani a hölgyet a maga naívságával és fiatal (tapasztalatlan) korával. Amit itt leírt, az nem meglepetés és nem újdonság! Sok-sok száz, ezer éve így megy ez. A nÅ‘k mást akarnak hallani, remélni, miközben a férfiakat sokszor teljesen más vágyak űzik elÅ‘re. A szex hatalmas erÅ‘vel bír – akár még érzelem nélkül is. Mint egy jó csoki, úgy fogyasztják el a nÅ‘ket azok a férfiak, akik megtehetik. A kalandok, a mély érzelmek és célok nélküli szórakozás, a nÅ‘ testének megszerzése is hatalmas öröm. És a csoki élvezetéhez sem kell hozzákötnünk életünket, így a szexhez sincs szüksége a pasiknak mindent betöltÅ‘ érezlmi lángolásra!

A hódítás öröme, a hatalom, a szerzés és koronaként a szeretkezés, a nő testének birtokba vétele az élet, a férfiélet lényege, netovábbja! Nem lehet elvenni minden nőt, akivel ugyan nem jövünk ki, de szívesen lefeküdnénk vele! Ha a sors nem veti elénk az igazit hosszú-hosszú hónapokig, évekig, vagy legalább olyat, akivel szívesen megpróbálnánk, addig is kell valami megoldás, valami öröm, valami dopping!

A nÅ‘k pedig szinte kizárólag – magányos állapotukban – egy komoly kapcsolat kiépítésére tudnak csak gondolni. Aztán, ha a komolynak indulóból – sok probléma kiderülése esetén – csak egy kis kósza kaland lesz, akkor már a hölgyek is el tudnak könyvelni egy kis kalandot, de szinte soha nem akarnak már az elején belekezdeni egy nyíltan kimondott szexuális viszonyba!

Mit tehet ilyenkor egy férfi, akit már hajt, űz az ösztöne, aki kielégülésre vágyik?  Ez sem titok: alkalmazkodni kell a vadhoz. Hogyan lehet elejteni? Be kell dobni a csalit! A nÅ‘knek érzelmekre van szükség, biztonságra, perspektívákra, hogy komolyan vegyék, hogy ne csak szexuális tárgyként kezeljék. EbbÅ‘l egyértelmű, hogy a férfiaknak eleinte – legalábbis a cél eléréséig – úgy kell tenniük, hogy a fenti kritériumokat kielégítsék és eljátszák a komoly szándékokat.

Aztán a nász után eljön az igazság pillanata.

Mi a megoldás? Tapasztalatszerzés. Sok pasi, sok kaland és már “szagról” megismeri majd a hölgy a linkelést. Addig pedig? A vágyak hamarabb felébrednek, mint az igazi érzelmek: érdemes túl esni a szexen és ha még 1 hét múlva is ott “lelkesedik” a férfiú, akkor bele lehet zúgni nyugodtan.

Néha érzem mit gondol a nÅ‘. Találkozok valakivel – elÅ‘ször – és rámnéz – életben elÅ‘ször – és látom a szemén, hogy tetszek-e neki vagy sem. Zavart, kissé csalódott és semmitmondó egyszerre. A gondolatai cikáznak agyában, szinte már hallom is Å‘ket: nem ilyennek képzeltem, nem ezt vártam, nem tetszik, most hogyan is bújjak ki ebbÅ‘l a szituból? Pedig egyszerű lenne: csak simán el kellene mondani Å‘szintén, hogy nem, mert a pasik inkább az egyenes, egyszerű beszédet értik meg. Vagy diplomatikusan kitalálni egy fals magyarázatot a hirtelen közbejött elfoglaltságról. Persze a legjobb az igazsággal előállni.

Nem kell kímélni senkit: az igazság, a “nem” úgyis kiderül és fájni fog. Ã?llatokat sem kínozhatják már következmények nélkül, akkor a párkeresÅ‘ket miért szabad?

A helyzetet – a saját oldalamról – nehezen tudom megoldani. Hogyan is tehetném? Rákérdezve, hogy mehetünk-e, beüljünk-e valahova, minden esetben “igen” a válasz. ErÅ‘sködni nem  kezdhetek el, hogy de igenis mondd meg, ha nem, mert úgy érzem, hogy nem tetszem! Ez olyan szánalmas és illuzióromboló lenne…

Vannak esetek, amikor mást szoktam látni a nÅ‘i szemekben! Ha csillognak, ha merik vállalni a hosszú, mély pillantásokat, ha nem kapják el zavartan, akkor már tudom, hogy ott vagyok a szimpátia kapujában! Ezekért a pillanatokért érdemes élni: tudni, hogy valami jó elkezdÅ‘dÅ‘tt, tudni, hogy tetszel neki, hogy érdekled ôt. A kettÅ‘nk közt feszülÅ‘ energiák is megváltoznak ilyenkor: a rezgések egymásra hangolódnak, a taszításból hirtelen vonzás lesz. Akár egy “jedi”, megérzem, hogy megváltozott az erÅ‘, s ebbÅ‘l merítek: kapok új ötleteket és inspirációt. Egy sikeres találkozó nem fáradságot okoz, hanem új energiákkal tölt fel!

Egyszer elbeszélgettem egy jordániai származású sofÅ‘rrel: odakint nÅ‘tt fel és élte fiatalkorát. Megkérdeztem, hogyan tudnak ismerkedni a csadorba, az álarc mögé bújt avagy fejkendÅ‘t viselô muszlim lányokkal, akik közül – szerintem – nagyon nehéz lehet kiválasztani, a szimpatikust. Ráadásul a szigorú erkölcsök közt még szóba elegyedni is körülményes!

Talán ezért fejlődött ki náluk az az európai szemmel (de érdekes kifejezés ez ebben a szövegkörnyezetben) szinte hihetlen képesség, hogy mindent meg tudjanak állapítani egyetlen pillantásból: szavak segítsége nélkül, testbeszéd nélkül kommunikálnak! Egy-egy szempárba nézve mindent tudnak egymásról!

Ahogy a vakoknak sokkal érzékenyebb a tapintásuk, a hallásuk a látókhoz képest, úgy a társadalmi konvenciók által bekorlátozott párkeresÅ‘knek is sokkal kevesebb lehetÅ‘ség által kell kialakítaniuk a kapcsolatot és eldönteniük, érdeklik-e egymást. Szavak nélkül, direkt kérdések nélkül, csak az ösztönök, csak a tudatlatti és feletti közvetítésével…

Ennek ellentéte a chat: nincs testünk, nincs ösztön, nincs szimpátia, csak a szavak, csak a gondolatok. Egy virtuális egyén, minden testiségtÅ‘l, szexualítástól, feromontól mentesen. Az ilyen ismerkedés, saját személyünktÅ‘l való elszakadás és más bÅ‘rébe való bebújás már régóta izgatja az emberiséget – gondoljunk csak a maszkabálokra, ahol egy-egy ügyes kreációval bárki felismerhetetlenné válhatott.

Páran elhanyagolhatónak tartották kommentjeikben a testiség jelentôségét (amivel én nem értek egyet): szerintük egy tartós párkapcsolatban a legfontosabb, hogy gondolkodásmódjuk stimmeljen s emellett jelentéktelen, hogy hogyan is néz ki a másik. Számukra bizonyosan  kitûnô terep a chat vagy akár a fényképmentes netes társkeresôk lehetôsége.

Fontosnak tartom mindkét típusú szimpátiát egyszerre: számomra kell mind az ösztönös, s mind a intellektuális vonzódás ahhoz, hogy fel tudjak oldódni és elgondolkodni egy közös jövôn. Soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy zsigerekig ható vad szex után beszélgetnünk és élnünk is tudni kell egymással!

Olvasói levelünk a nÅ‘-férfi kapcsolat egy újabb sarokpontját próbálja megvilágítani: önmagunk felvállalásáról szól, mégha unalmasok is vagyunk. (a bekezdések végén nem álltam meg, hogy ne tegyem hozzá a magam gondolatait – admin)

Igazából kár lenne azt mondanom,hogy az elÅ‘zÅ‘ véleményezÅ‘ hozzászólása bem áll közel a valósághoz, bár én nem tudom más hogy áll ehhez a dologhoz, de ami a legzavaróbb az az,hogy minden nÅ‘ általánosít. Nem egy olyan “hírdetéssel” találkoztam, amin a képekrÅ‘l annyit lehetett tudni ,hogy egy kevésbé ismeretlen modelt tettek ki.. nos akkor kérdezem én,hogy ki az aki nem vállalja fel magát.. Nem sok jót tudok mondani eddig, vannak olyan társkeresÅ‘ oldalak ahol csak a megye vagy rosszabb esetben csak az ország látható! Pedig fontos lenne minél pontosabban megadni azt,hogy hol is lakik az illetÅ‘, mivel ez alapján választanak sokan. Sajnos nem egy olyat kifogtam, akivel minden jó lehetne,ha nem lakna 100km-re.

Az meg hogy sablonosak a férfiak ezen vitatkoznék, bár én magam részéről tényleg nem tudom,hogy kiket láthatott,de.. lányoknál is van sablonítás rendesen. Egyébként azt veszem észre,hogy az emberek valahogy egyre kevésbé lesznek tisztában a fogalmakkal. Az előző hozzászóló nem a sablonitásról akart írni, hanem arról hogy egyesek igénytelenek. Bármi meglepő csajoknál is van elég igénytelenség: félmeztelen fotók, néhol még meztelenek is! A sablonítás meg nem az, hogy valaki igénytelen, hanem amikor már tucatszámra ugyanazt olvasom egy másik lánynál, mint az előző 20-nál. 
Ez inkább unalmas és néha kiábrándító. Jó, persze, a csajokat nem az eszükért szeretjük – mármint az elsô pillanatban, amikor meglátjuk fantasztikusan ingerlô alakjukat -, hanem bizonyos vágyakat keltenek a férfiemberben. Aztán – amikor már lecsillapodtak a vágyak – elÅ‘retörnek a intellektuális összhang hangjai! S ha ekkor rádöbbenünk az eddig elviselt vagy a vágyak ködébe rejtôzött szellemi sivárságra, abból hirtelen szakítások keletkeznek, amelyekre teljesen értetlenül néznek ezek a nyunyák és kérdezgetik szintén gyalult értelmű barátnÅ‘iket, hogy Å‘k megértik a férfiakat???!!!

Van aki tényleg megszeretné itt találni élete párját, lehet hogy meg van rá az esély, de a net sokaknak csak egy álca, és amíg az emberek nem merik magukat felvállalni, addig ennek a rendszernek se sok jövője van: egyesek jót szórakoznak, mások pedig végső elkeseredetségükben felvagdossák az ereiket(emók). Ideje lenne észrevenni,hogy nem csak egy ember van a földön és valahogy ezt az önzőséget ,ami sokakban benne van törölni kellene, csak sajnos ide nem elég a delete gomb. Mindenesetre, aki végső elkeseredetségében van fent, annak nem tudok sok jót mondani, nagy valószínűséggel csak haverokat fog találni , vagy még azt se.. De én azért nem adom fel!
Ne vegyük el az emberek bizalmát és kedvét: meg lehet találni párunkat idefent is! Akár 3 év küzdelme kell hozzá, rengeteg felesleges randi, buta randi, idegesítő és időt rabló randi, csúnyanős randi,  elkeserítő randi és néhány tévúra vivő kapcsolatkezdemény. Én mégse bánom ezt az időszakot: örülök, hogy már vége a bizonytalanságnak és a magányos ünnepeknek, de kellett. Sokat tanultam, tapasztaltam, sok élményt szereztem és volt némi izgalom is abban a 3 évben. Pezsgés, pörgés, ismeretlen lányok felfedezése öröm. Csak hozzáállás kérdése. 
S mindenki önző, mindenki a maga boldogságát hajszolja, a maga álmait kergeti. Randipartnered csak akkor vesz téged figyelembe, ha benned látja meg azt, aki ezeket az álmokat teljesíteni fogja. De te is így működsz. Ha valaki visszautasít, gondolj azokra akiket te dobtál ti, akiknek te okoztál csalódást! Ezekért kapod vissza a sorstól, Istentől ezt a sok pofont. De egyszer vége lesz! 

Várom további leveleiteket  tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Tetszik, ha ír nekem egy lány.

Olvastam egy lány naplójában, hogy neki elvei vannak: ô nem szólítja meg a fiút, nem ô jelzi neki az érdeklôdését, hanem megvárja, míg a srác megy oda. Ilyen elvek szerint nem írt senkinek egyetlen egy kivételtôl eltekintve! S mivel erre a bejelentkezésére nem kapott választ, máris igazolva látta logikáját és azonnal visszavonult sündisznó állásaiba. Vár. És szenved, mert nem azoktól kap választ, akiktôl szeretne, hanem mindenféle egyébtôl, s minden nap csalódva lép ki a rendszerbôl, mert nem jött el az igazi, a herceg.

(1 másik érdekes kérdéskör lenne kitárgyalni, ebben az esetben, vajh milyen a keresett herceg s s nem véletlenül megint egy elszállt igényû királylányra akadtam, aki csak 1 nagyon pici, szegény és sárkányokkal teli országocskát tud csak a hozományba bedobni, magyarul vidéki, gyermekees, közel a negyvenes éveihez járó anyuka, igen alacsony képzettséggel és életkörülményekkel)

Nem hiszem, hogy a mai felfordult világunkban, – amibôl tulajdonképp kilépünk és testnélküli, csupa 1-es és nulla által képviselt virtuális képviselônk segítségével betrappolunk egy nem is létezô virtuálisba -, ne lenne elvárás, de minimum simán – mindenféle fenntartás nélkül – elfogadható, hogy egy lány vegye fel a kapcsolatot és teszi meg az elsô lépést. Ez itt már nem etikett által irányított cselekedet: nem kurva az a lány, aki kikezd egy pasival. Nem a figyelem felkeltése miatt lesz valaki ribanc, hanem az utána következô “olyan események” miatt!

Ebben a kötegben nincs lehetôség finom és szolíd szemezésre, zsebkendô elejtésére: a társkeresô oldalakon írni kell. (Na jó, van egyenüzenetek küldésére lehetôség – instantnak hívják egyes helyeken -, amelyekkel a rendszergazdák talán ezt a lehetôséget szerették volna megteremteni, ám – ez az én véleményem – inkább csak a fantáziátlan userek használják, akiknek lövésük sincs arról, mit is írhatnának elsôre egy vadidegennek)

S mi rossz történhet? Nem válaszolnak rá. És? Fogsz vele valaha találkozni, esély van rá, hogy felismerjen? Semmi! Tragédia? Dehogy! Oly kevés lány ír a pasiknak, hogy még mindig sokkal nagyobb esélyetek van választ kapni, – kitûnni abból a nagyon kevésbôl -, mint a másik nemnek, a férfiaknak!

S mégha olyan hölgytôl érkezik levelem, aki nem jön be, annak bátorsága, vagánysága és véleményének ôszinte felvállalása elôtt mindenféleképp leveszem a kalapom és egy magamban elmondott “Sok szerencsét a továbbiakhoz!” jókívánsággal – remélem – hozzájárulok, hogy elôbb vagy utóbb ô is megtalálja a párját! Mert tudom és hiszem, hogy mindenkire vár valahol a nagy … :-)

Szokták mondani, hogy a nők egy része hajlamos már az első randin fejben megvarrni az esküvői ruhát. Az alábbi történet álljon annak bizonyítékául, hogy erre nem csak nők képesek…

Jópár hónappal ezelÅ‘tt lett vége egy – az én fejemben legalábbis – szépnek ígérkezÅ‘ kapcsolatomnak, ami a lelkivilágomra meg is tette a hatását, pár hét összeomlás. Ebben a se enni, se aludni nem tudok fázisban már annyira kikészültem az önsorsrontó gondolatoktól, hogy kínomban beregisztráltam az elsÅ‘ szembejövÅ‘ társkeresÅ‘re, mégpedig azzal a „nemesâ€? céllal, hogy én bizony randizni fogok. A cél rettentÅ‘ egyszerű volt: addig is emberi arcot látok és valami elvonja a figyelmemet. Ã?gy különösebb elvárásokat se állítottam fel, aki elsÅ‘nek szembejön. Jött is, találkoztunk is. Én, lelkiállapotomra tekintettel inkább hasonlítottam egy auschwitzi menekültre, mint nÅ‘re, belül pedig maga a nagybetűs KÃ?OSZ volt, jó adag keserűséggel és fájdalommal átitatva. Nem is érdekelt, találkozunk-e még, ki az illetÅ‘, egy óra figyelemelterelést akartam, ennyi. Rögtön borítottam szakításom fájdalmas részleteit. Urak, mindenki tegye a szívére a kezét, ugye ez az a pillanat, amikor egy laza mozdulattal a randipartner arcába löttyintitek a kávét és távoztok… Å? maradt és csillogó szemmel hallgatott. Maga Teréz Apu.

Elhatározta, hogy megment. Majd’ mindennap jött értem, elvitt enni, és ha két falatot is, de ételt tukmált belém. (Az akkori 44 kg-ommal tényleg ijesztően néztem ki, az anyagcserém szerintem kétezres fordulatszámon pörgött a stressz miatt…) Majd jöttek a finom próbálkozások, hogy mi lenne ha… Mondtam, hogy semmi, nem érzek vonzalmat, meg amúgy is újra kell építenem magam belülről, mert bizony egy elefánt járt a porcelánboltban és a biztosító nem akarja téríteni a káromat. Ennek ellenére rendületlenül ostromolt, smsek, telefonhívások és minden egyéb lehetséges kommunikációs csatornán biztosított rajongásáról.

Telt-múlt az idő, picit csappant hévvel, de töretlenül próbálkozott és ha megeresztettem egy-egy kényszeredett mosolyt, már örömtáncot járt. Én szimplán nem értettem az egészet, mert tényleg a lehető legrosszabb oldalamat ismerte meg.

Majd pár héttel ezelőtt, a folyamatos magánéleti zsákutcák után valami elpattant bennem és vérben forgó szemekkel kézbe vettem a dugóhúzót, azzal a szándékkal, hogy most nagyon össze fogok barátkozni egy üveg borral. Az ismerkedés jól sikerült, pláne mivel ritkán iszom alkoholt, nagyot ütött. Bizonyos mennyiség után kitört rajtam a telefonitisz és elkezdtem a telefonomban található neveket sms-ekkel és hívásokkal bombázni (hívásoknál némi hátrányt jelentett az egyre hanyatló beszédkészségem…). Sajnos a szórásba ő is bekerült. Mikor részleteztem világfájdalmamat, hajnali kettőkor, tőlem 50 km-re bepattant a kocsijába és átjött megmenteni a lelkemet.

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag úgy gondolta, hogy jelen helyzetben a legjobb ajándék egy üveg bor lesz. Én már annyira benne voltam az ismerkedésbe, hogy ha egy pohár benzint hoz, szerintem azt is kérdés nélkül megittam volna.

Most egy kis matematika következik. Hónapok óta epekedő férfiember + nagyon nagyon nagyon nagyon sok bor= ………………

Igen, a matematika szabályai itt is érvényesültek. Másnap reggel persze jött a tejóistenmiafenétcsináltamkiezittmellettem érzés.

A történetbe még azt a csavart beszúrnám, hogy épp volt egy barátnője, akibe saját bevallása szerint szerelmes volt. De a jelek szerint ez akkor nem különösebben zavarta, reggel már belém volt szerelmes. Egy-két napig még próbáltam magammal egyeztetni a történteket. Amikor legközelebb átjött, felmerült részéről a kérdés, hogy akkor mi most hogy is állunk. Mondtam, hogy részemről tökéletesen megfelel ez a laza, semmilyen kapcsolat, per pillanat nincs igényem többre, azt csinál, amit akar, annyi kitétellel, hogy vírusok és egyéb élősködők nincsenek szívesen látva, úgyhogy ezt oldja meg a megfelelő módon. Nem nagy örömmel, de látszólag elfogadta.

Pár nappal később békésen játszunk az ördög bibliájával, amikor a kedvenc országom egyik zenéje megszólalt a rádióban. Félhangosan megjegyeztem, hogy legyen már végre meg a diplomám és azonnal megyek ki legalább egy fél évre. (nyelvtanulás, meg egyeltalán ottlevés ) Azonnali reakció a részéről: „…és ha visszajöttél, megkérem a kezed!� Először vigyorogva rápillantottam, hogy de jó vicc volt, de amikor megláttam a cseppet se viccelődős arckifejezését, keresztbeakadt a torkomon a falat.

Miután belenéztem a fulladásos halál torkába, egyet nem értek csak… ha elmondtam a saját hozzáállásomat a dolgokhoz, miért kell a következő 20 évünket megtervezni?

Az elmúlt pár évemre-hónapomra visszatekintve, azt hiszem az az állapot állandósult, amit a közgazdászok úgy hívnak, hogy a kereslet és a kínálat sosem találkozik…

Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

jaa, el vannak lustulkva a nÅ‘k. soha a történelemben még ennyire elkényeztett az átlagnÅ‘ nem volt. ez már olyan beteges szintre emelkedett és ezzel együtt a felfuvalkodottséguk is, hogy semmi értlme nincs már udvarolni, vagy bármellik hagyományos nÅ‘csábászati dologba belefogni, a mamakedvence kishercegnÅ‘k mindenkit lefricskáznak aki nem nyújta 10szeresét annak mit Å‘k valah is tudnának (betorzult mérce, mondjuk za isigaz: legtöbbjük szinte semmit nem tud nyújtani a hajgumin kívül) Több ilyen udvarlási kísérletet láttam környezetemben utóbbi idÅ‘ben, kivétel nélkül mind csúfos kudarc volt, teljesen normális jóravaló haverjaimat nálunk sokkal gyengébb kiadású, selejt kis nÅ‘k pattintották le akkora nagy arccal hogy hihetetlen. Minden tapasztalat alapján azt tom mondani hogy csak azzal a nÅ‘vel szabad foglalkozni aki kapar utánad, a többibÅ‘l nem lesz semmi, le es fogja szarni hogy udvarolsz, sÅ‘tt, belédrúg, sunyi módon rajtad próbálja majd levezteni a frusztrációt ami abból van hogy beképzeltségében nála 1000szer magasabb kategóriájú ‘helyespasiknál’ áll sorba üritésre 100 másik butta nÅ‘társával együtt. Mindezt cserébe azért mert vlki szeretni próbálta…. Ez így persze egy rettenetesen beteg rendszer, de ilyenné tette a nőállományunk azt az udvarlási párkeresési színteret, ami amúgy egy kellemes, szép elfoglaltság lenne.

Az ilyen demagóg PR dumáknak hogy a ffiak elkényelmesedtek nem kell bedÅ‘lni, amelyik nÅ‘ ezt mondja, messzire elkerülni! Eleve hülyeség: a legtöbb ffinak módja sincs udvarolni mert nagyarcú üres nÅ‘ink elsÅ‘ blikkre elfordulnak tÅ‘le, sok éve nem láttam olyat hogy nÅ‘ udavrlót a kár legkissebb mértékben is pozitívan fogadott volna, úgyhogy eleve egy szó se lehet igaz az egészbÅ‘l. (haverom szerelmesen virágott vittlánykának mikor hazakísértae, reakció: csaj kibaszta a kukába a virágot a kapualjba. Na hajrá, van kedvetek udvarolni ilyeneknek? : >> ) Az ilyesmit azok a csajok mondják akik tipikusan a szépfiúknál állnak sorba x-edik ürítÅ‘tégelynek, a többi ffi létezésérÅ‘l meg kissé náci módon nem hajlandók tudomást venni, ezért mikor felszólalnak hogy mi van a ffiakkal, akkor elmondanak egy litániát ami csak arra külsrÅ‘e felsÅ‘ 5-6% faszira áll akivel Å‘k szivatják magukat szürke kisegér létükre. Persze úgy beszélnek mintha az összes ffiról lenne szó, mert számukra a többi nem létezik. Most gondoljatok bele srácok milyen ember az aki annyira felfuvalkodotá vált hogy a másik nem több 90%-a nem is létezik számára. Selejt a nőállumányunk nagyrésze, ez van. Keresni kÅ‘ aranyos, helyes kis erdélyi, szlovák, mittomén csajokat, azok még nincsenek betorzulva. Ez egyébként elsÅ‘ blikkre látszik: ott az igénytelen, izléstelenül öltözött egyentrampli, az elhanyagolt lenÅ‘tt festett hajával, meg zsírosósdo testével (és sipákol hogy ffiak milyen elkényelmesedettek : DDD ) ami itt általános, még nem terjedt el. Még van bennük emberség, kedvesség, nÅ‘isesség, csinosan adják elÅ‘ magukat, bájosna viselkednek, nem ilyen mamájuk által az érzelemsivárságig elkényzetett kis tyúkok, akiket nem érdekel semmi a saját rákos daganat módjára burjánzó egójukon kívül. Egyébként még az amcsi csajok is nagyon szégyenbe hagyják az itteni selejt nőállományt: 10szer szebb lányok 10szer kedvesebbek akármlyik ffival mint itt egy tipikus tunya rusnya magyar zombi. Egyszerűen ledöbben az ember az itteni zombik után hogy nÅ‘k ilyen természetesen virgonc módon kedvesek tudnak lenni. A magyar lánykák megpróbálják néha imitálni azt a stílust, de csak egy ilyen undok, sipákoló erÅ‘lteteve vigyorgó (már inkább vicsorgás) porzac-parti-barbi szintet tudnak többnyier kihozni a dologból. Å?k azt hiszik AZ AZ : >>> Szánalmas.

aki azt hizsi ez fasság, nézze meg a ksh adatokat a válásokról, a szaporulatról, meg wiwen hogy kiből mennyi foglalt és egyedülááló. A tények makacs dolgok. : >

hibás a párválasztási módszer… ha elemezzük a 15,20,25,30,35 éves korokban választandó párt akkor szinte a teljes palettát célbaveszitek..

elöbb végigpróbáljátok a link/nemjelentkezÅ‘s/megcsalós/verÅ‘s/stb. férfiakat, majd 30-35 körül jön a kapkodás, a retek szingli duma vagy a “nem éltem még magam ki” önámítás és fÅ‘nyereményként megkapjátok azt, akit 10 évvel korábban még ismerÅ‘snek is utáltatok volna! :) irígykedve mondjátok egy-egy szerencsésebb barátnÅ‘nek, hogy milyen jól kifogták (holott pár évvel elÅ‘tte meg “hülye vagy? ezzel?”..

love.hu-n egy ideje ez van az adatlapomon:

“nos, már nem sokáig vagyok itt, úgy néz ki, felismertem, hogy még véletlenül sem ezen a nyomorult weblapon fogom megtalálni a társam; itt voltam vagy egy éven keresztül, és minden sikeres ismerkedéssel együtt is kijelentem, hogy semmire sem jutottam. nem az én elvárásaimmal van a baj lánykáim, hanem veletek. de most tényleg, hát miféle lány kelleti ilyen helyeken magát, basszus. kapjátok itt a több tucat levelet minden nap mindenféle pasiktól.. na én ebbe a sorba nem vagyok hajlandó beállni – miért is tenném. mindenkinél van jobb; hogy a jó életbe maradjak talpon ekkora, természetellenesen óriási versenyben, amikor öt percenként jön egy még jobb jelölt. lehetnék én bredpitt vagy dzsordzsklúni, akkor is jönne szebb, jobb, igéretesebb.

amúgy is mi ez nektek, valamiféle perverz önigazolás, hogy nem vagytok vesztesek? dehogynem vagytok. itt mindenki az. én is az voltam. de megtanultam a leckét. őszintén sajnállak titeket itt, őszintén, mindenkit.

Aki az életben lúzer, az a neten is az. Persze egyszerűbb a szájtot, a többieket vagy akár a bolygó-együttállást okolni, mint szembenézni a ténnyel, hogy bizony balfékek vagyunk.

Amíg nem állsz rá a jelen „tudathullámhosszára”, addig minden különösen minden bensÅ‘séges – kapcsolatod mélyen elhibázott, és végsÅ‘ soron rosszul funkcionál. A kapcsolat egy ideig tökéletesnek tűnhet, pl. amikor „szerelmes” vagy, ám ez a látszólagos tökéletesség idÅ‘vel – kivétel nélkül minden esetben – elporlad, ahogy egyre gyakrabban jelentkezik vita, összezörrenés, elégedetlenség és érzelmi vagy akár testi erÅ‘szak is. Úgy tűnik, hogy a legtöbb „szerelmi kapcsolat” viszonylag gyorsan „szeretet gyűlölet-kapcsolattá” válik. A szeretet ilyenkor egyetlen szempillantás alatt vad támadásba, ellenséges érzésbe vagy a vonzódás teljes eltűnésébe fordulhat át. Ezt normálisnak tartják. A kapcsolat aztán egy ideig-néhány hónapig vagy néhány évig – a „szeretet” és a gyűlölet végletei között himbálózik, és ugyanannyi örömet ad, mint amennyi fájdalmat. Egyes párok nemritkán rabjaivá válnak ezeknek a ciklusoknak, függÅ‘ség-addikció-alakul ki náluk. Kapcsolatuk drámája ugyanis segít élÅ‘bbnek érezni magukat. Amikor a pozitív és a negatív végletek közötti egyensúly fölbomlik, és egyre sűrűbben és egyre intenzívebb formában jelentkeznek a negatív, destruktív ciklusok, akkor már nincs sok hátra a kapcsolat teljes összeomlásáig…

Úgy tűnhet, hogy csak a negatív, romboló hatású ciklusoktól kéne tudni megszabadulni, és akkor minden rendbe jönne, s a kapcsolat gyönyörűen virágozhatna. Nos, sajna, ez hiú ábránd. A két polaritás ugyanis kölcsönösen függ egymástól. Az egyik nem létezhet a másik nélkül! A pozitív már önmagában tartalmazza a még meg nem nyilvánult negatívot. Valójában mindkettő ugyanannak a működési zavarnak a két arculata. Itt most arról beszélek, amit általában romantikus kapcsolatnak neveznek, s nem az igazi szeretetről, amelynek nincs ellentéte, mert az az elmén túlról ered. A folyamatos állapotként megélt szerelem és szeretet ma még nagyon ritka. Épp oly ritka, mint a tudatos emberi lény. Tünékeny, futó szeretetpillanatok azonban mégis lehetségesek, valahányszor rés támad az elme áramlatában.

A kapcsolat működészavara a negatív megnyilvánulásokban természetesen könnyebben fölismerhetÅ‘, mint a pozitívakban. Továbbá könnyebb a negativitás forrását a társadban észrevenni, mint önmagadban… A negativitás sokféle formában jelentkezhet: birtokolni akarás; féltékenység; irányítani akarás; zárkózottság és kimondatlan neheztelés; az igény. hogy mindig neked legyen igazad; érzéketlenség és állandó önmagaddalvaló foglalkozás; érzelmi követelÅ‘dzés és manipulálás; erÅ‘s késztetés a vitatkozásra, kritizálásra, ítélkezésre, hibáztatásra vagy támadásra; harag; tudattalan bosszú a szülÅ‘tÅ‘l a múltban elszenvedett fájdalomért; düh és testi erÅ‘szak.

A pozitív oldalon „szerelmes vagy’ a partneredbe. Eleinte ez az állapot mély elégedettségérzéssel tölt el. Nagyon élÅ‘nek érzed magad. Létezésed hirtelen értelmet nyert, mert valakinek szüksége van rád, valaki akar téged, és azt érezteti veled, hogy kivételesen fontos vagy a számára. Te ugyanígy viszonyulsz Å‘hozzá. Amikor együtt vagytok, akkor egésznek érzed magad. A „szerelemérzés” annyira intenzív lehet, hogy Å‘rajta kívül a világon minden más elhalványul, jelentéktelenné törpül. Ugyanakkor talán már megfigyelted, hogy erre az állapotra hasonló intenzitású hiány- és ragaszkodásérzés is jellemzÅ‘! FüggÅ‘ségi viszonyba kerülsz ezzel az emberrel, a rabjává válsz. Úgy hat rád, mint egy drog. Földobódsz, amikor hozzájutsz a droghoz, de annak már csupán a lehetÅ‘sége vagy akár gondolata is, hogy eltűnhet az életedbÅ‘l, féltékenységhez, birtoklási vágyhoz, érzelmi zsarolás útján történÅ‘ manipulációs kísérletekhez, hibáztatáshoz és vádaskodáshoz, röviden: a veszteségtÅ‘l való félelemhez vezethet. Ha az illetÅ‘ elhagy, akkor az kivételes intenzitású haragot vagy a legmélyebb bánatot és kétségbeesést ébresztheti benned. A szeretÅ‘ gyöngédség egy pillanat alatt vad támadássá vagy rettenetes bánattá változik át. Hát hová tűnt a szerelem? Ã?tváltozhat a szerelem vagy a szeretet egy pillanat alatt saját ellentétjévé? Biztos, hogy szerelem, szeretet volt ez, s nem csupán függÅ‘ség és csimpaszkodás?

…én azt rühellem, de piszokul, ha egyáltalán nem is válaszolnak. tudom, hülyeség, ez olyan, mint az álláskeresés, de ott is rühellem az ilyet.

egyszer megcsináltam, hogy összeollóztam egy levelet nÅ‘k sablonmondataiból: ” egyszer ilyen vagyok, másszor olyan” “látszólag visszafogott, mégis szenvedélyes” “szeretem a vidámságot” – ilyesmik, vagy 8 mondat biztos ismerÅ‘s. ezt elküldtem egy nÅ‘nek, és egyoldalas áradozó levelet kaptam tÅ‘le, hogy micsoda férfi vagyok, meg minden, sok ilyen mélyérzésű pasas kéne blabla. azt is sűrű mentegetÅ‘zések közepette említette, hogy nem vagyok az esete.

és akkor ne üssön meg a guta? hát ezek saját magukkal akarnak összeállni?

Tanulmányt lehetne írni errÅ‘l a netes társkeresÅ‘ témáról, ha az ember már eltöltött itt néhány hetet. Már akkor is érdekes megfigyeléseket tehetünk, ha csak a fényképeket vesszük tekintetbe. Némelyek bizonyos idÅ‘ után új tagként teszik fel magukat – kár, hogy ugyanazzal a fényképpel, s a név is ugyanaz. Biztosan azt gondolják, hogy a friss hús jobban elkél. Mert hát  máshogy jön le, ha teszem azt egy hete sincs fent az illetÅ‘, mintha szánalmas módon ott virít a tavalyelÅ‘tti bekerülési dátum? Ahogy mondják: a napszemüveg öltöztet. A képek láttán úgy tűnik, mintha némelyek éjszakára sem vennék le, az összes képen napszemüveget viselnek, pedig az adatlapon nem szerepel, hogy látássérült lenne.

Kocsi (márkás), jobb láb mindenképpen a balelsÅ‘, kissé kifordított keréken, kéz lazán a combon könyököl, az elmaradhatatlan napszemüveg természetesen a fejen. Ilyenkor nem tudhatjuk, hogy a kocsit, avagy a hímneműt kell-e megszemlélni…

Lazán, oldalirányban kissé kitekert csípÅ‘, stégen/tengerparton/szálloda elÅ‘tt/pálmafa alatt. Söröspohár, sörösüveg kézben avagy szájon.. Biztosan csak ünnepeken iszik. Aztán, beszéljünk a fürdÅ‘gatyásokról: említett ruhadarab félig lecsúszva a nem épp hájatlan hasaaljáról… Találkozás alkalmával szinte mind elsírja, hogy megcsalta a felesége… Legalább ne mesélnék el… Eset: messzi vidékrÅ‘l képes Pestig autózni. Tízszer elmondva neki: X-hídon áthajtasz, letérsz egybÅ‘l az elsÅ‘ kijárón. Ez meg továbbmegy, koccan, a kár nem is kicsi. Majd végre találkozunk. A legelsÅ‘ benyomás: uramisten, ennek rettentÅ‘ szÅ‘rös a füle!!! Akár elsÅ‘s gyereknek tanévkezdéskor kötelezÅ‘ 10-es ecset. És persze mindez feketében foglalja el a füle hallójáratához vezetÅ‘ utat…

Intelligens úr keres hosszútávra (ilyen-olyan) kapcsolatot… Milyen szerény! Nem nézegettem nÅ‘társaim adatlapjait, de el tudom képzelni, hogy ott is mi minden lehet.

Hová kerültünk, emberek? Lehet itt igazi társat találni?

Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

“Osztom a nézetet, miszerint a legtöbb pasi (tisztelet a kivételnek, de még nem találkoztam ilyennel sajnos) nagyon lazán veszi a lekoccolást.. legutóbbi nagyon kellemetlen tapasztalatom is ezt erÅ‘síti: társkeresés, levelezés, skype, telefon, egymásnak nagyon bejövés, reménykedés (részérÅ‘l fÅ‘leg teljes boldogság), találkozások, jövÅ‘ tervezgetése, Å‘ szabadságra menés, visszajövés hozzám, full boldog hétvége ágyjelenettel, Å‘ dolgozni menés messzire, aztán 3 hétre rá egy csúnya e-mail, miszerint amíg szabin volt, összejött egy lánnyal és mostantól Å‘vele akar lenni. Pont. Telefonja kikapcsolva. Ja és alapos megalázásként közölte hogy nem tud rám nÅ‘ként tekinteni (egy valóban fantasztikus ágyjelenet után), legyünk barátok (jajj!). Meg különbenis én nem vagyok feleségnek való..
Képes volt engem hülyíteni és ágyba csalni, MIUTÃ?N szabadsága alatt felszedett már egy másik lányt!!!! Ó én mulya.. Azt reméltem, Å‘ lesz a valaki, erre csak egy nagy pofáraesést nyertem..”

“Gyakorlatilag 5 hónap alatt,2 pasi fogott meg innen,az egyik közölte,h jó hogy már a 4.-dik randin is túl vagyunk,de Å‘ nem lát minket párként……..köszi szépen”

“Tanulmányt lehetne írni errÅ‘l a netes társkeresÅ‘ témáról, ha az ember már eltöltött itt néhány hetet. Már akkor is érdekes megfigyeléseket tehetünk, ha csak a fényképeket vesszük tekintetbe.  
Némelyek bizonyos idÅ‘ után új tagként teszik fel magukat – kár, hogy ugyanazzal a fényképpel, s a név is ugyanaz. Biztosan azt gondolják, hogy a friss hús jobban elkél. Mert hát  máshogy jön le, ha teszem azt egy hete sincs fent az illetÅ‘, mintha szánalmas módon ott virít a tavalyelÅ‘tti bekerülési dátum?
Ahogy mondják: a napszemüveg öltöztet. A képek láttán úgy tűnik, mintha némelyek éjszakára sem vennék le, az összes képen napszemüveget viselnek, pedig az adatlapon nem szerepel, hogy látássérült lenne.
Kocsi (márkás), jobb láb mindenképpen a balelsÅ‘, kissé kifordított keréken, kéz lazán a combon könyököl, az elmaradhatatlan napszemüveg természetesen a fejen. Ilyenkor nem tudhatjuk, hogy a kocsit, avagy a hímneműt kell-e megszemlélni…
Lazán, oldalirányban kissé kitekert csípÅ‘, stégen/tengerparton/szálloda elÅ‘tt/pálmafa alatt. Söröspohár, sörösüveg kézben avagy szájon.. Biztosan csak ünnepeken iszik. Aztán, beszéljünk a fürdÅ‘gatyásokról: említett ruhadarab félig lecsúszva a nem épp hájatlan hasaaljáról… Találkozás alkalmával szinte mind elsírja, hogy megcsalta a felesége… Legalább ne mesélnék el…
Eset: messzi vidékrÅ‘l képes Pestig autózni. Tízszer elmondva neki: X-hídon áthajtasz, letérsz egybÅ‘l az elsÅ‘ kijárón. Ez meg továbbmegy, koccan, a kár nem is kicsi. Majd végre találkozunk. A legelsÅ‘ benyomás: uramisten, ennek rettentÅ‘ szÅ‘rös a füle!!! Akár elsÅ‘s gyereknek tanévkezdéskor kötelezÅ‘ 10-es ecset. És persze mindez feketében foglalja el a füle hallójáratához vezetÅ‘ utat…
Intelligens úr keres hosszútávra (ilyen-olyan) kapcsolatot… Milyen szerény!
Nem nézegettem nőtársaim adatlapjait, de el tudom képzelni, hogy ott is mi minden lehet.
Hová kerültünk, emberek? Lehet itt igazi társat találni?”

Sok sérelem csapódik a netes társkereséshez. Ha valakit megkérdeznek, hogy próbálta-e már és milyen tapasztalatokat szerzett, akkor egész estét betöltő moziként tudná mesélni elrettentő élményeit. Nincs rá garancia, hogy valaki sikeresen zárja ffi-nő-kereső akcióját a kibertérben. Hiszen mi avagy ki garantálná ezt? Az adatlapok és a levelezések nehezen tudják átadni azt a közvetlenül szerzett élményt, amit egy büdös és rosszul öltözött férfi, egy zárkózott-bús nő, egy lúzer kisugárzás, a közös hullámhossz és témanélküliség feszengő kávézóban eltöltött pillanatok, a plusz kilókat ügyesen eltűntetett fotók, az udvariatlan viselkedés, az élő beszélgetésben kiderülő intelligencia és érdeklődési kör különbség avagy a hamisan beírt adatok jelenthetnek élőben. 

A sok nyeretlen kétéves ifjú csikó és kanca erre replikázva kijelenti magabiztosan, hogy a neten csak hülyék és hazugok vannak, ott nem lehet mást, csak csalódni! Ilyenkor ők az utcát és a szórakozóhelyeket ajánlják ismerkedésre. Személyes élményeim alapján bizton kijelenthetem, hogy élőben dupla annyi szívást rejt az ismerkedés, mint így. A leszólítások hány százaléka vezetett eredményre? Semmivel sem több, mint a netes találkozásokból létrejött hosszabb-rövidebb kapcsolatok! S vajon a lányokhoz kizárólag partyképes arcok mennek oda? Semmi esetre sem! 

Amit nyerhetünk a valódi terepen történő ismerkedéssel, az mindössze a levelezésekre, a telefonokra és a kényszerűen végigfeszengett 1 órás udvariassági randibeszélgetésekre fordított idő. Szórakozóhelyen, utcán egy pillanat alatt mérhetjük fel a másikat és egy pillanat alatt koptatnak le avagy koptatunk mi le próbálkozókat. Viszont ott nem is adunk lehetőséget-időt, hogy egy elsőre nem szimpatikus ember a beszélgetés közben elvarázsolhasson modorával, intelligenciájával!
Minden formának léteznek hátulütÅ‘i: ha ismerjük ezeket, akkor felkészülve kiválaszthatjuk magunknak a jó ismerkedési taktikát. Vannak élethelyzetek, amikor csak a neten lehet társat szerezni. Vannak célok – egyéjszakás kalandok -, amelyekre a szórakozóhely a megfelelÅ‘bb. Vannak típusok, akiknek nem megy a lazaság, a játék, akik nem képesek szemtÅ‘l-szembe vadidegenekkel beszédbe elegyedni – ott van a chat!
A boldogság és eredményesség egyetlen ismérve a pontos elvárások és képességek rögzítése, ezekhez a megfelelő forma megtalálása s annak sűrű és egyre magasabb színtű gyakorlása. 

Eddigi írásaimban törekedtem általánosságban beszélni a hölgyekről és sok jó tapasztalatot gyűjtöttem a virtuális térben, sőt a neten találtam meg a jelenlegi csodás barátnőmet is, de az út hosszú és fáradtságos volt. Emlékszem, hogy a korábbi írásaimban is a jelenlegi barátnőmet dícsérő felvezetővel éltem, de mindig igyekszem őrá is utalni, hisz vele szemben így érzem tisztességesnek. Minden emléket, régi szerelmet, kalandot az ő jelenléte másodlagossá tett és elhozta nekem azt az érzést, amire mindig is vágytam.

Azzal kezdeném, hogy a mai írásomnak nem lehet címet adni. Nem lehet, mert túl sok mindent érintek. Első körben arról lesz szó, hogy van egy netes nőtípus, akivel őrülten nehéz,de mégis értékesek lehetnek és egyes lányok ebből az eresztésből ritka kincsek. (főleg ha egy jót akarunk szeretkezni és nem akarunk sokat erőlködni az udvarlással)

Számomra a netes ismerkedés játéknak indult. Elég sok lehetőséget sodort elém az élet, hogy ismerkedjek élőben is, de mivel sokat interneztem mindig is, úgy voltam vele, miért ne próbálnám meg a netes csajozást. Azt gondoltam, jó játék, tapasztalás, miért ne. Egy biztos, hogy sokat tanultam önmagamról és másokról. Végül persze nem úgy történt az egész, ahogy képzeltem, hisz játék helyett, sok kis dráma, csalódás..stb. alakult ki és ez az ismerkedési mód olyan kalandokat sodort az utamba (akár jó, akár rossz értelemben) is, amit sose gondoltam volna.

Érintsük a netes lányok általam ismert megkeresési módozatait.

ElÅ‘ször is, hivatalos társkeresÅ‘ oldalon képtelen voltam normális, csinos, kedves lányt találni. Rengeteg jelentkezÅ‘ van egy-egy helyes nÅ‘re (bár nagyon kevés a helyes) és kis esély van rá, hogy választ kapjunk a levelünkre. Nálam ez azért se működött ez a módszer, mert nem szeretek képet feltenni magamról és csak azoknak küldtem fotót, akiket kinéztem és akiknek írtam is. A módszerem az volt, hogy egy honlapot készítettem sok fotóval magmaról és a linket, címet küldtem el a nÅ‘knek a levélben. Sajnos ez már az “ellenkezÅ‘ nem” agykapacitását meghaladó feladat volt és ált. képtelenek voltak megoldani, hogy a levélbÅ‘l a linket kimásolják a böngészÅ‘be és megnyissák a honlapot. Csupán arra telik a többségnek hogy az elÅ‘re betanult mozdulattal az adatlapot megnyissa. A külön honlap megnyitása már nagy feladat, így eleve megszűrtem azokat a balf*szokat, akik képtelenek voltak erre a feladatra. De a rosszabb “fajta” az, aki ugyan meg tudná oldani, de elÅ‘ször a névre kattint és ha ott nincs kép, el se olvassa a levelet és esélyt se ad rá, hogy ott hátha van netcím képekkel vagy egyszerűen csak értékes gondolatokkal. MindezekbÅ‘l okulva a netes társkeresÅ‘ket elég gyorsan “elhagytam”.

A Chat kicsit jobb, de időigényes, fárasztó és sok a túl fiatal. Az is kilőve.

Amit ajánlani tudok az a hölgyek megkeresése közösségi portálokon, pl. IWIW. Nekem ez jött be.

Van egy még ennél is jobb netes módszer, de azt a módszert nem publikálnám:) A lényeg tömören az (pl. az IWIW is ideális ilyen célra), hogy olyanokat kell megkeresni, akik nem keresnek társat és ezért meglepetésszámba megy egy intelligens, érdeklődő, hízelgő, ismerkedési célzatú levél.

MÃ?S:

Most írnék a korábban már említett (kifejezetten netes) nőtípusról. Azt tudnám mondani, hogy ebbe a típusba azok a lányok tartoznak, akik csak a neten játszadoznak, a levelezésben élik ki magukat, vagy akik pár jól sikerült fotó és pár msn-ezés után már férjként tekintenek ránk. Most róluk beszélnék egy kicsit, majd a végén ehhez kapcsolódóan egy saját történetet mesélek el, remélem érdekes és tanulságos lesz mindenkinek.

Az elsÅ‘ típus a “neten besértÅ‘dÅ‘s primadonna, akinél elérhetetlen a személyes tali”. Súlyos esetekrÅ‘l van szó. Å?k olyan lányok, akik a személyes találkozó felvetését személyes sértésként élik meg és számukra az ismerkedés az interneten kezdÅ‘dik és ott is végzÅ‘dik. Én (2-3 levél után) általában jeleztem mindenkinek, hogy a személyes találkozót érdemes lenne megejteni. Kultúráltan megírom, hogy szeretném megismerni, mit szólna hozzá, ha beülnénk valahova meginni egy kávét, vagy sétálhatnánk egy jót. Erre általában jön az ehhez hasonló válasz, hogy szerinte ez még korai és szeretne jobban megismerni. Erre én: “Ok, erre a legjobb alkalom egy személyes találkozó”. Erre jön a kedves válasz, hogy “Biztos csak meg akarsz d*gni, ebböl nem kérek.” Namármost ha én valakit kedvesen invitálok egy belvárosi kávéházba, az még nem jelent szeretkezést. De vissza a konkrét történethez. Válaszoltam a lánynak, hogyha így áll hozzá, akkor szakítsuk meg az ismerkedést és kikérem ezt a stílust. Erre vár egy kedves levél este, hogy “lám lám, igazam volt és te tényleg csak arra mentél. éreztem, háhá , átláttam a szitán, ezt most bebuktad . cupp cupp”.

Elemezzük a helyzetet! Én megkeresek valakit. Levelezünk, megtudunk pár infót egymásról majd felvetem, hogy talizni kéne. Ezt a lány elutasítja, én meg közlöm vele, hogy akkor jobb ha Å‘ balra én meg jobbra indulunk. Erre a lány megsértÅ‘dik és elkezd sértegetni és olyan következtetéseket von le, aminek semmi alapja. Jön a sértÅ‘dés, a harag, a fölösleges piszkálás. Mi jogalapja van ennek? Å? nem akar találkozni, én nem kérek így belÅ‘le és kész. Ezen megsértÅ‘dni? De ok, mindenkinek szíve joga, viszont ne kapjak buta, primitív, minden alapot nélkülözÅ‘ leveleket! Amúgy is utálom a mai trendi szavakat, hogy felejtÅ‘s, bebuktad, ezektÅ‘l eleve idegbajt kapok: olyan picsásak.

Sajnos az ilyen kioktató maileket általában nem hagyom szó nélkül, hisz igyekszem népnevelőként az eltévedt lelkeket a helyes irányba vinni, általában persze sikertelenül.

A másik típus az a fenti hölgy 2.0-s továbbfejlesztett (vagy vissza?), sokkal veszedelmesebb, érdekesebb, őrültebb verziója. (pszicho v2.0 vagy pszichiátriai eset v2.0). Bár ez jobban hajlik a személyes randira és ez el is érhető, de az idáig vezető út elég hosszú és viharos.

Kizsarolja a hosszas MSN-ezést, levelezést és felkelti az érdeklődést. Egy konkrét lányról beszélek most, de nem egyedi példány. Kinéztem a lányt magamnak a fotók, lakcím, végzettség alapján (IWIW), ezekután írtam neki egy üzenetet, hogy szeretném megismerni. Közvetlen volt, megadta az MSN címét és elkezdtünk beszélgetni. Igyekeztem az MSN-ezést, levelezést rövidre fogni, mert se időm, se kedvem hónapokat beszélgetni valakivel, hogy utána kiderüljön a személyes találkozón, hogy raboltuk egymás idejét. De valahogy mégis kizsarolta a lány a sok chatelést és küldött pár olyan fotót magáról (kevés ruhában, csodás mellekkel), ami megváltoztatta az elveimet és belementem, hogy a személyes tali elött jobban megismerjük egymást. Belevetettem magam a hosszas chatelésekbe és minden egyes leütött billentyűt befektetésnek tekintettem, melynek hozama az, hogy láthatom a csodás kebleit élőben is.

Közben teltek múltak a napok, majd a hetek. Egy hónap elteltével felvetettem bátortalanul, hogy most, hogy már ennyire  sokat beszélgettünk, talán mégiscsak találkozni kéne. Azt mondta, hogy most nincs jó formában, kijöttek a pattanásai, mert sültkrumplit evett és ez mindig kirügyezi a bÅ‘rét és amúgy is a legjobb formáját akarja hozni. Mondtam magamban, hogy jó, de mostantól csak olyat fogyasszon, ami kíméli a bÅ‘rét és nem szeretném azt hallani 2 hét múlva, hogy valamelyik krém tette tönkre a bÅ‘rét. De persze közben folytatódtak a beszélgetések, levelezések (amennyire az idÅ‘m engedte). Közben mind közelebb kerültünk és már máshogy viszonyultunk egymáshoz. Ez nálam nagyobb kíváncsiságot, türelmetlenséget, természetes emberi érdeklÅ‘dést jelentett, de a lányból én nem ilyen – számomra logikusnak tűnÅ‘ – reakciókat váltottam ki. Alig 1 hét elteltével már ilyeneket kérdezett MSNen, hogy “Ugye tudod hogy nagyon szeretlek. TE is engem? ” ElÅ‘ször padlót fogtam, de aztán az ájulásból kipofoztam magam és azt írtam neki, hogy kedvelem, de szerelemrÅ‘l még korai lenne beszélni. Majd meglátjuk. Erre jött a durci, sok szomorú smiley és mondta, hogy most sírni lenne kedve. ElsÅ‘ gondolatom nekem is az volt, hogy sírnék kínomban, a második gondolatom az volt, hogy sokkterápiát alkalmazva ráébresztem, hogy tévhitben él, illúziókat kerget és most azonnal fejezze be az álmodozást, hisz még sehol sem tartunk, de aztán megnyitottam a fotóit és a melleinek látványa ellágyított és mégis nyújtottam neki egy kis virtuális vigaszt, hogy persze, hogy kedvelem és épp ezért szeretném megismerni személyesen, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem csak egy illúzió ez a kapcsolat, hanem a valóságban is működik.

SOSE adtam alá a lovat, de Å‘ egyre jobban “belém zúgott” és már-már szemrehányást kaptam, ha nem jöttem idÅ‘re MSNre, vagy nem hívtam fel telefonon. “Hol vagy kicsim? Mikor lépsz fel MSNre” ÉRTITEK? Kicsim????? Egy nÅ‘, akit sose láttam, így szólít! Abszurd!

Közben folytak tovább a levelezések, a találkozót már nem forszíroztam, de a lány egyre lelkesebb volt. Több szíves, virágos levelet kaptam tőle, mint spamet a tengerentúlról. Már a végén olyan volt az egész mint egy rossz valóságshow. Élő közvetítést kezdett adni az életéről mailben és SMSben. Azt is megírta nekem, hogy hánykor kelt föl reggel, milyen irányban mozgatta a fogkefét, miközben mosta a fogát, milyen szögben sütött be a nap a nappaliba, hogy nézett rá a szomszéd, mit eszik éppen. Durva volt és egyre idegesítőbbé váltak a levelei. Akármilyen szépet és sokat is írt, bennem csak egy kérdés motoszkált. Gyógyul már az a pattanás az arcán?????

Ã?hh. Aztán elmentem egy barátommal bulizni és megismertem egy lányt. Nem lett belÅ‘le túl komoly kapcsolat, de elkezdtünk találkozgatni. Én megírtam a “netes drágámnak”, hogy ne haragudjon, de megismertem valakit.

Erre mit kaptam? Pár idézet. Elnézést a szerzÅ‘tÅ‘l, ha nem idézek pontosan. “Ez neked a hűség?”, “Ennyire szerettél csak? ” , “Mindez, ami köztünk volt, csak hazugság volt? ” , “Elárultál, sose akarok hallani rólad többé”..Ilyesmi.:)

Nos! Beléptem MSNre másnap és a lány még jobban elrontotta a kedvem. Közölte, hogy élete legnagyobb csalódása vagyok és most azonnal letilt. Az igazságérzetem nem engedte ezt és megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy abnormálisan viselkedik. Megmondtam neki, hogy sose hitegettem és ezért kértem, hogy találkozzunk, mert elsősorban őt akartam volna megismerni. Én sose mondtam neki, hogy szeretem,nem hitegettem és nem is mondtam volna, amíg nem találkozunk egyszer sem élőben.

Nem értette meg. Azt mondta, hogy szörnyen megbántottam, szemét vagyok és ő most annyira csalódott a pasikban, hogy vénkisasszony lesz. Majd letiltott, nem adva meg a lehetőséget a válaszra.

A levelek elmaradtak, meggyőzni egyelőre nem tudtam arról, hogy el van tévedve és a gondolkodása nélkülöz minden logikát. Eltűnt, ennyi volt gondoltam. Próbáltam felhívni telefonon, mert az igazságérzetemet sértette, hogy lehord egy szemétládának, miközben nem ígértem semmit és nem követtem el semmit ellene. Tudom, hogy nem tudok mindenkit meggyőzni, megváltoztatni, de szörnyen felidegesített a lány.

A telefonhívásaimat kinyomta, kétszer próbáltam meg.  Utána úgy éreztem, hogy végleg feladtam, töröltem a számát a telefonomból is. Ezek után a mailjei is mentek a kukába.

Két szép cicivel szegényebben és egy tapasztalattal gazdagabban álomra hajtottam a fejem egy nehéz nap után.

Nos. Másnap reggel felkeltem és találkoztam a szórakozóhelyes lánnyal, mondhatni jártunk, de tudtam hogy nem az igazi, de vonzó volt számomra és úgy voltam vele, hogy idÅ‘töltésnek ideális. De közben folyton motoszkált a fejemben a másik lány. Akármennyire is irritált a hozzáállása, akármennyire is betegesnek találtam, hogy ki merte jelenteni, hogy szerelmes belém netes beszélgetések alapján, de mégis izgatott, hogy milyen lenne vele találkozni, de sok esélyt nem láttam a folytatásra, mert megsértÅ‘dött, lenyomta a telefont meg különben is megkönnyebbültem, hogy végre nem zúdítja rám a szerelmes leveleket.  Közben újra és újra megnyitottam a fotóit és azon agyaltam, hogy hogyan lehetne ennek az egésznek folytatása.  Egyetlen lehetÅ‘ségem az volt, hogy írtam neki egy mailt, melyben az állt, hogy “szakítottam a barátnÅ‘mmel, tudom, hogy hiba volt, szeretném, ha folytatnánk, ha még kíváncsi rám.” Kiváncsi volt! Ugyan kérette magát egy rövid ideig, de pár nap és minden folytatódott ott, ahol abbahagytuk. A levelezést már nem akartam mert azt továbbra is zsákutcának éreztem, megpróbáltam rá hatni valahogy, hogy találkozzunk végre. Megírtam neki, hogy szeretném megismerni személyesen, mert ha nem találkozik velem, továbbra is fölösleges kapcsolatokba, kerülÅ‘utakba fog taszítani és remélem Å‘ sem szeretné ha hajótöröttként tengÅ‘dnék a nyílt tengeren , keresve a szigetem, ami csak Å‘ lehet. :) A levelem hangvétele, stílusa ilyesmi volt, próbáltam a lelkére hatni és meglovagolni a ragaszkodásának maradék morzsáit. Bejött! Kb. 1 hét és összejött a tali. :)

Nem csaltak a fotók, nagyon megtetszett. Azon vettem észre magam, hogy a pszichiátriai eset v2.0-val ülök egy kávé mellett és jól érzem magam és nagyon vonzódom hozzá. Jókat beszélgettünk és a népnevelő küldetésemet félretéve csak a hódításra, szépségére koncentráltam.

Szerencsére nem hozta fel a “hatalmas” netes sérelmeit és általános témákról beszélgettünk. Körasztalnál ültünk és úgy helyezkedtem el, hogy érintéstávolságra legyen. Amikor már úgy éreztem, hogy eljött az idÅ‘, megfogtam a kezeit és zavarbaejtÅ‘en, szinte szünet nélkül bámultam rá jelezve a csodálatomat. Tudtam, hogy meg akarom szerezni és éreztem, hogy meg fogom kapni. Persze átgondoltam, hogy a netes hisztijei után mi várhat rám, ha élÅ‘ben is “megbántom” és eleve rettegek a nÅ‘i hisztitÅ‘l, de valahogy most nem érdekelt semmi, csak a kitűzött cél lobogott a szemem elÅ‘tt.

A kávézó után beültünk az autóba és hazavittem. Tudtam, hogy már nincs sok idÅ‘m, amit vele tölthetnék és tudtam hogy estefelé taliznom kell a korábban megismert “hivatalos barátnÅ‘mmel.” Hazavittem, de nem hívott be magához, bár nem is nagyon volt idÅ‘m, így be kellett érnem egy csókcsatával, amit viszont Å‘ kezdeményezett. Egy kis  tapival is variáltam a csókolózást. Gondoltam, ha Å‘ kezdeményezte a csókot, utána már jogom van bebarangolni a testét a kezeimmel.

Tudtam, hogy innen nincs visszaút kettőnk tekintetében, de a félelmem újfent előjött, hogy mi lesz ha ez a nő rám száll, de közben kívántam nagyon, így köztes megoldást kerestem. Nem akartam, hogy állandóan nyaggasson a neten, MSNen, ezért megmondtam neki, hogy sajnos netszolgáltatót váltok és kikötik a netet egy időre, így sajna nem tudok MSNezni. Szerencsére bevette és nem akadt fönn olyan aprócska részleteken, hogy az irodában biztos tudok netezni:)

Nos letettem a netes hölgyeményt és elindultam a város felé. Útközben az motoszkált a fejemben, hogy a pszichopata 2.0-ás nő mennyire helyes, szexi  és nem is biztos, hogy rossz az, ha valaki a neten be tud lelkesülni, hisz akkor élőben sokkal könnyebb dolgunk van. Persze felmerül az a kérdés is, hogy a sármom, a vonzerőm hatott e így a nőre, vagy a virtuálisan kialkult ragaszkodás segített? Vagy netán mindkettő?

Az ilyen típusú nő nagyon érdekes. Veszélyes, mert könnyen rám telepszik, de másfelől könnyű préda, ami előnyös. De kérdés az, hogy könnyű préda e ő biztosan? Kihasználtam őt? Szerintem Nem! Ugyanis tényleg sokat leveleztem vele, sok időt fordítottam rá és ezekután joggal élvezhetem az előnyöket. Próbáltam igy felfogni és már csak azt kellett megmagyaráznom magamnak, hogy nem bűn, hogy két barátnőm van, hisz csak ismerkedem és ha úgy alakul, majd döntök.

Ezekkel a gondolatokkal nyugtattam a lelkiismeretem és este taliztam a másik lánnyal. Azt vettem észre hogy pszicho 2.0 sokkal helyesebb és vonzóbb a számomra mint a “régi” barátnÅ‘m és akaratlanul is összehasonlítottam kettÅ‘jüket. De emberek! Ki mondta azt, hogy nem lehet egyszerre több lánnyal randizni? Ha több lánynak elküldhetek levelet egy társkeresÅ‘n, iwiwen, akkor nem követhetem ugyanezt a randizásban is? Miért ne?  Ilyen az élet.  VégsÅ‘soron egyikükkel sem jártam, csak ismerkedtünk. Az meg, hogy az ismerkedésbe beletartozik a testiség, csókolózás, szex is, szerintem természetes. Miért kell csak beszélgetés, általános ismerkedés alapján dönteni arról, hogy valakivel járni szeretnénk e? Puding próbája az evés. Műszaki cikket is úgy veszünk, hogy elötte elolvassuk a teszteket, utánanézünk és lehetÅ‘ség szerint ki is próbáljuk. Félreértés ne essék, nem a hűség ellen papolok, hanem arra utalok, hogy amíg az embernek nincs komoly kapcsolata, csupán ismerkedik, szerintem simán belefér, hogy több lánnyal (fiúval) randizzon egyszerre.

Innentől tömörítve írom le a folytatást, mert túl hosszú lenne az iromány.

ElÅ‘ször is a korábbi barátnÅ‘mmel szakítottam, mert rájöttem, hogy nem igazán érdekel. A másik lánnyal (pszicho 2.0) a köv. randin már lefeküdtem (vagy Å‘ velem, ahogy tetszik) és elkezdtünk “járni” (van erre jobb szó? hisz szerelmes nem igazán voltam). 3 hónapot jártunk, de mivel nem nagyon bírtam a rapszódikus természetetét, a hisztiket ezért hamar szétváltunk, de összességében jó élményeket szereztem és értékes embert ismertem meg a személyében. Párhuzamosan csak 1 hétig jártam mindkét lánnyal, tehát a köveket le lehet tenni, mielött eldobnátok.:)

Nos, 3 hónap elteltével szakítottunk és akkor megint kaptam egy adagot a lelki zsarolásból és abból , hogy milyen érzéketlen szemétláda vagyok, tehát a korábbi MSN hisztiket live, szemtÅ‘l – szemben is megtapasztalhattam. Vele maradtam volna, ha nem lettek volna mindennaposak a hisztik, a sértÅ‘dések, a nyafogások, a számomra elviselhetetlen hangulatváltozások. Nem igazán illettünk össze Viszont szuper és odaadó szeretÅ‘ volt és emellett hatalmas szíve volt. (pl. fÅ‘zött nekem rendszeresen, sÅ‘t kaját is hozott  be nekem az irodába…és szuperül fÅ‘zött, házias volt…..stb). A mai napig is szeretettel gondolok rá és sajnálom hogy így alakult és mindent egybevéve örülök, hogy megismerhettem.

Ezek után mindenki döntse el, hogy jó e, ha egy nÅ‘ már a neten “belénk szeret” és közös jövÅ‘t tervezget. Szerintem nagyon fura, de mindenki másképp “működik” és érzelmi dolgokban a racionalitás nem mindig várható el. A történetem is példázza, hogy idÅ‘nként megéri a másik félre sok idÅ‘t szakítani, de persze csakis akkor, ha kép alapján szinte biztorsa mehetünk. Én közel 30 fotót láttam a lányról minden szögben, helyzetben, smink nélkül is.

Minél többet levelezünk valakivel (engem kevés lány tudott rávenni 2 hétnél hosszabb levelezésre), annál rosszabb, ha a személyes találka vége csalódás. Ezért azt mondanám, hogy csak óvatosan a sok levelezéssel!

De ebben az esetben nekem szerencsém volt. Ez a lány a netes ismerkedési all-time toplistámon 3. helyet tölti be (hosszú a lista). Å?nála csak két lány tetszett jobban. A mostani párom (az aranyérmes) és egy másik lány, akirÅ‘l majd késöbb talán írok. Bár az ezüstérmes túl normális volt, sok írnivaló nincs róla. A jelenlegi párommal való ismerkedést is talán megírom egyszer.:)

Köszönöm, hogy elolvastatok.

Köszönettel vettem soraid, s kérésedre bÅ‘vebben is bemutatkoznék:  Jelenleg: xxxxx lakunk, –  rendezett körülmények között. xxxxx éves Teológus hallgató voltam /levelezÅ‘/, aki az életben mindazt a szépet, s jót, amit a sors nekem adott megbecsüli, s egyben megpróbálom a javamra fordítani. Bár mindenki igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát, azért mégiscsak írnék egy-két reális támpontot rólam:
Több évig zongoráztam, 2 évig gitároztam, tehát mind a klasszikus, mind a komoly zenét is kedvelem. A mindennapos sablonokat félretéve: komolyan szeretek színházba, koncertekre, kirándulni járni, ill. érdekes elÅ‘adásokat hallgatni. Mindemelett szeretek szórakozni járni: táncolni, régebben modellkedtem is. Mértékkel – de érdekel a divat is. 3x éves vagyok. Jelenleg xxxx dolgozom, xxx a szakmám. Távolabbi célok, tervek:
Szociális területen szeretnék majd elhelyezkedni, hiszen nagyon érdekelnek az emberi sorsok, légyen az akár” kicsi”, akár „nagy”, egészséges, vagy sérült.
Én úgy gondolom, hogy minden valódi és Isten szemében értékes tapasztalatnak az Úr Jézus személyes műve mélyebb megértésének új felfedezésébÅ‘l kell megszületnie. Ez a határozott és biztos alap, erre építem az életemet,- nemcsak elmémben – hanem teljes szívemmel; de!! nem bigottan!! – ill.
ez az a plussz, amivel majd a leendő társamat is erősíteni, támogatni tudom. Szerettem volna,
ha nemcsak a külsÅ‘m miatt szólítgatnának le az utcákon, hanem megismerhetnék egy kicsit a “lelkemet” is. Tulajdonképpen egy keresztény társat keresek, aki szintén nem bigott, hanem tudja élvezni, és értékelni az életet, hisz én magam is ilyen vagyok.
A legnagyobb kincs az életemben, amire nagyon büszke vagyok, a gyönyörűszép, tengerkékszemü 7 éves kisfiam /már többször felkérték fotózásra,/- akivel kettesben lakunk saját otthonunkban. Egyházilag, – bár nem tudom, hogy jártas –vagy e ezekben a “jogi procedurákban” – szabad állapotú vagyok, mivel az elÅ‘zÅ‘ házasságom pápai jóváhagyással érvénytelenítve van.
Ha megkérhetnélek, és persze ha bemutatkozásom megérintett, kérlek Te is írjál kicsit bővebben magadról. Egyben ha kérhetem, írjad meg légy szíves nekem, hogy a hit, és a szeretet terén milyen elképzeléseid vannak.
Tisztelettel: xxxx

Kíváncsi vagyok, hogy ti, kedves olvasók, találtok-e bármiféle kivetnivalót, hibát, problémát, javítani valót a fenti bemutatkozásban avagy csak én reagálom túl?

Újabb olvasói levél érkezett, ami a szokásos jó pasi-rossz pasi témát taglalja

…én még nagyon új vagyok a társkeresÅ‘ oldalakon, és most éppen egy számomra nagyon fájdalmas szakítás után nyalogatom a sebeimet.
Személyes tapasztalatom, és a másokkal való beszélgetések alapján viszont egyre erÅ‘sebben merült fel bennem néhány kérdés, amit elsÅ‘sorban Hozzátok, Drága NÅ?K-höz szeretnék intézni. A kérdések nem provokatívak, hanem nagyon is Å‘szinték – sÅ‘t, még az is lehet, hogy nem csak a nÅ‘kre vonatkozik, hanem egyformán mindkét nemre.
Tehát:

Legyen két, teljesen elméleti férfitípus:
JÓPASI: megértő, figyelmes, kimutatja a szeretetét, nyitott, törődik veled, figyelembe veszi az érzéseidet, meghallgat, ha bánt valami; nem rabszolgát lát benned, hanem pl. segít a házimunkában, szavakkal és tettekkel is értékeli, amit teszel, gyengéden bánik veled, néha meglep valami aprósággal, szex közben is elsősorban arra törekszik, hogy előbb neked legyen jó, egyszóval igyekszik a tenyerén hordozni téged.
ROSSZPASI: mindig csak magára gondol, nem érdekli a véleményed, fáradtságod, rosszkedved; ha beszélgetni szeretnél vele, nem is figyel rád; kihasznál téged; munka után hazatérve leül a tévé/számítógép elé, és elvárja, hogy kész legyen a vacsora, a lakás legyen rendben, kitakarítva, kivasalva, gyerekek lefektetve; foci után illatosan, üdén várd az ágyban, majd miután ő végzett, lefordul rólad és elalszik, vagy rágyújt (és ha neked még nem volt jó, akkor fejezd be magad).
Ugye mindannyian tudjuk, hogy a nők a JÓPASIt keresik, ő lenne az igazi, ugye? A ROSSZPASItól pedig menekülnek.

Ezzel szemben kérdezd meg magadtól, vagy nézz körül a barátnők, ismerősök körében:
Miért van az, hogy akinek a ROSSZPASI jutott, az mindent megtesz, csak hogy a kedvében járjon, igyekszik bizonyítani a szeretetét neki mindenféle módon, ragaszkodik hozzá minden áron, eltűri, hogy a megalázza őket az ismerősök, haverok előtt, esetleg még bántalmazza is?
Ezzel szemben akinek a JÓPASI jutott, az nem értékeli eléggé, szeretetét, ragaszkodását nem viszonozza olyan lelkesen; bár a kapcsolat elején kellemes, de hamarosan unalmassá, majd zavaróvá, bosszantóvá válik, és végül nem tart ki mellette, hanem keres másikat – talán éppen egy ROSSZPASIt.

Tényleg úgy van, hogy csak azt szeretjük igazán, amiért folyamatosan küzdenünk kell? És azt aki rajong értünk enélkül is, azt nem értékeljük igazán?

És ha mindez igaz, akkor mit csináljon egy alapvetÅ‘en JÓPASI? Vegye fel a ROSSZPASI álarcát, legyen “keményen férfias”, “elÅ‘ször én, aztán majd utána jöhetsz te!”, legyen néha mogorva, de mindenképpen távolságtartó; fukarkodjon a dicsérÅ‘ szavakkal; ne kérjen, hanem ellentmondást nem tűrÅ‘en kijelentsen; stb. – mert ezzel fogja elnyerni a NÅ? szeretetét, rajongását?
Nade a JÓPASI pont hogy nem ilyen! Nem nagyon képes erre, hiszen imádja a NÅ?T, nem a maga érdekei, szempontjai járnak a fejében, szívében, hanem pont a szeretett NÅ?é! ROSSZPASIként nem fog tudni labdába rúgni, mert ahhoz nem ért, JÓPASIként pedig állandó kudarcra van ítélve???

Kedves Nők (és persze JÓ, vagy ROSSZ pasik is!), valóban, nagyon szeretném tudni a véleményeteket erről.

Várom további leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Most szeretnék egy általános tendenciára reagálni. Régóta bennem van, most kiírom, akinek nem inge, ne vegye magára… Az általános depressziós hangulatra szeretnék reagálni. Linux1-gyel kezdôdött, de a legújabb, ami az ihletet adta, az a “kommentjeinkbÅ‘l” cikk elsô idézete….

Unalmas a rinya party: az önsajnálat, a panaszkodás, ami itt folyik már bosszant! Engem is utasítottak már el, nem is egyszer, mert a nÅ‘k nem viselkednek korrekten, lepattintanak! Egy kommentelô azt írta, hogy 1 jóképű fiúnál sorban állnak a hölgyek 101. lábtörlônek, miközben a kevésbé jóképû, de jóravaló srácokat észre sem veszik. Ez baromság! Ha az úriember “elmélete” igaz lenne, akkor ez úgy nézne ki, hogy a férfiak 99 százaléka egyedül lenne, míg a maradék 1 százaléka háremet nyithatna.

Lehet hibáztatni a hölgyeket, hogyha valakit elutasitanak? Nem! (Maga az elutasítás ténye senkinek sem róható föl, egyedül a módjáért lehet szemrehányást tenni) Nyilván mi férfiak is számunkra vonzó lánnyal szeretnénk együtt lenni és ezzel így vannak a nÅ‘k is. Ha lepattint, megvan rá a jó oka és Å‘ a maga közepességével másra vágyik. Ha kidobja a virágot a kukába? Akkor nem Å‘ az, akit kerestünk, de majd a másik lány megtartja!   A VONZALOM HIÃ?NYA A FÅ? GOND, HIGYJÉTEK EL! HA NEM TETSZEL A KISZEMELTNEK, NE VÃ?RJ KORREKTSÉGET, míg azzal, aki tetszik, tündi-bündi lesz. DE megjegyzem hogy én is – habár igyekszem korrekt lenni mindenkivel, visszautasítás esetén – másként viselkedek. Gyarló az ember, ez van! Aki intelligensebb az jobban kordában tudja tartani magát, igyekszik a másik érzéseire odafigyelni, aki nem, az nyersebben bánik a lenézett, taszítónak vélt ellenkezÅ‘ neművel. Ilyen az élet. Mellesleg lehet hogy az író úgy itéli meg, hogy az a lány közepes és mégis lepattintja, de ha közepesnek tartja, vagy netán csúnyának, mi értelme udvarolni, próbálkozni? Vagy netán már fel is adta, hogy olyan nÅ‘t környékezzen meg, aki igazán tetszik neki? Talán az utóbbinál lesz sikere, mégha nem is gondolná. (Bár a levelek által sugalt mentalitással ez valószinűtlen). Miféle szimpátiát várhat el a bejegyzés írója, ha önmaga se vonzódik igazán az említett hölgyekhez?

Nem tudom férfiak, hogy  mi van veletek! Néha úgy érzem, hogy puhányok gyülekezetébe csöppentem, ez a sok siránkozás az agyamra megy. Ha én lányosnak, nyafogónak, balféknek itélem meg a személyt a leírás, bejegyzés alapján, akkor a nő hogy ítélje meg az illetőt élőben?

Kicsit gondolkozzatok! A nőknek igazi férfiakra van szükségük, nem nyávogós pólyásokra. Linux1 nek is üzenem, hogy kicsit tegye félre a programozáskönyvet, menjen ki a Váci utcára és lesütött szemű, zárkózott lúzer helyett mosolyogjon rá a nőkre, a világra! Nem csak a nőknél lesz nagyobb sikere, maga is boldogabb lesz.

Nekem is voltak bosszantó szituim, kudarcaim, de azért írok, mert úgy gondolom eseteim tanulságul szolgálhatnak másoknak.

Ha elmegyek szombaton sörözni a barátaimmal, akkor azt látom, hogy a párom gyönyörű, a barátnőm párja is gyönyörű és amikor megpuszil két korty sör között, tudom, hogy nincs az a munka, pénz, ami pótolhatná egy nő közelségét, szeretetét. Ennyi!

Fiúk! Ismerkedni, randizni jó! A nők szépek, kedvesek, mindegyik egy kis csodálatos világ. Találkoztam már flugos világmegváltóval, nimfomán döggel, félénk angolszakos tanárnénivel, plázacicával, ezek rossz egyvelegével, sorolhatnám napestig. Sokszor felbosszantottak, sok hülyeséget kellett végighallgatnom, de emellett sok szép estére, barátságokra, jó szeretkezésekre, szerelmekre, áttáncolt éjszakákra gondolok a női nemmel kapcsolatban. Ha valaki alapvetően nőgyűlölő, csalódott, beletörödő, megfojtják a saját kudarcai, akkor soha az életben nem lesz olyan barátnője, amilyenre vágyik, mert mire ránézne a kiszemeltre, már fel is adja. A kudarcból tanulni kell és nem szabad önsajnálatba burkolózni.

Fiúk! Legyetek végre férfiak, könyörgöm!

Saját sztorimat szeretném megosztani veletek. Nem mondhatni, hogy a mostani időszakomat megelőzően bármikor is problémám volt a kommunikációval. 
Úgy 2 éve dolgozom egy munkakörben, ahol napi szinten a Kollégákkal kb. 1 órát szükséges kommunikálnom, a fennmaradó idÅ‘ben inkább különbözÅ‘ “magányos tevékenységet” folytatok (adatbázisokban turkálok, agyalok). Mivel eléggé le vagyok terhelve, így a napi 30 perces ebédidÅ‘mben szoktam lelki életet élni pár emberrel. Otthon, a fiammal szoktunk beszélgetni, de ez teljesen más típusú (6 éves), a barátaimhoz ragaszkodom, de csak havi szinten tudunk össze futni. 
Hogy ez mit eredményezett?! Mára nagyon jó gondolkodó, szótlan, magányos farkas lett belÅ‘lem. A fÅ‘sulin több tanárom is indítványozta, menjek kommunikáció szakra, mert a vizsgán nagyon jól kidumáltam magam (hogy mennyire nem készültem, az már botrányos volt…).
Mára eljutottam egy olyan szintre, ha oda jön hozzám egy tetszetÅ‘s / kedves hímnemű egyed gondoltaim százával vannak, de beszélgetni igen nehezen tudok. Ez mit eredményez?! Aki nem ismer egy kicsit közelebbrÅ‘l, annak egy “buta szÅ‘ke” vagyok. Igen, én magam is tudom, hogy így azért elég nehéz bárkit is találni. Ezzel csak azt akartam elmondani, néha több idÅ‘t szükséges szánni valakire.  Saját tapasztalat, a párkapcsolatosdi terén is sokan úgy rohannak, mintha ezért díj járna.

Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre.

Milyen alapvetô hibákat követhetünk el az elsô találkozások alkalmával?

Felvetülhet egy jó kérdés, ha párkapcsolatot építünk, hogy miért a “rossz” viselkedés a vonzó a hölgyek számára? A kedves, érzékeny, Å‘szinte közeledés többnyire nekem se jött be, sÅ‘t szeretek kisérletezni és talán egy életre megtanultam, hogy lazán kell venni az ismerkedést). Próbálkozom különbözÅ‘ normák, módszerek szerint ismerkedni, viselkedni a randikon. Volt olyan lány, akihez kedvesen, ôrlÅ‘dve, sokat kínlódva közeledtem, de olyan is, akihez lazán, könnyedén, játékként felfogva a dolgot és adott esetben olyan kérdéseket szegezve a lányoknak, amitÅ‘l még jómagam is elpirultam …

Érdemes túlzottan kedvesnek, érzékenynek, sebezhetÅ‘nek mutatkozni az ismerkedés elején? Egyértelműen nem! És ezt azután még bátrabban merem állítani, hogy a páromat a legszokatlanabb, legextrémebb módon ismertem meg és sose gondoltam volna, hogy a tiszta, kendÅ‘zetlen, a szexualitásra gyakran utaló magatartás sokkal vonzóbb lehet, mint a romantikus, ideális szerelmet keresÅ‘, kedves férfi képe. Nálam amúgy ez a viselkedésmód-váltás nem szándékos. Van olyan lány, akihez igy állok, van akihez úgy, függ ez a személytÅ‘l, a kapcsolatfelvétel módjától, a szimatomtól, a hangulatomtól….

Nem bíztatnék senkit sem arra, hogy játsza meg magát (sÅ‘t tilos is), ha ismerkedne. A legnagyobb hiba, ha nem önmagunkat adjuk. Ez közhelyként hathat, de tény, hogy így van. Magunkat kell adnunk, de az, ami belÅ‘lünk jön, folyamatosan meg kell hogy újuljon és flexibilisen, alkalmazkodóan kell viselkednünk a különbözÅ‘ helyzetekben, különbözÅ‘ lányoknál és tilos a görcsös, “túl kedves”, túlzottan ragaszkodó, a hölgy számára is fojtó magatartás.  A végcél persze az, hogy megfogjuk és megtartsuk az ideális nÅ‘t, de ehhez sajna kell pár hét “játék”, de ez a játék nem kell, sÅ‘t nem szabad, hogy erôltetett legyen. Egyszerűen csak meg kell tanulnunk játszani és  lazán, görcsök nélkül kell tudnunk ismerkedni. Nincsenek szabályok, ösztönösen kell viselkedni, de talán a statisztika, a hölgyek túlnyomó többségének a reakciója már irányt mutathat arra vonatkozóan, hogy mi kecsegtet nagyobb sikerrel és mi jelent nagyobb valószínűség szerint kudarcot.

Az ismerkedés első pár hetében nem szabad kiadni magunkat. A szilárd, elszánt, makacs férfi képe a vonzó, aki nem tudja mit akar, megközelithetetlen, elérhetetlen és bizonytalan. Ha a lány annyira vonzó, hogy a nadrágunkat kismama ruhára kéne cserélni ahhoz hogy ne repedjen el, ha ránézünk még ekkor se szabad kiadni magunkat és a hölgy számára egyértelművé tenni, hogy nagyon tetszik nekünk. A csendes, higgadt bizonytalanságot kell mutatni, finoman jelezve, hogy a hölgy szimpatikus és szeretnék vele sokat beszélgetni, ismerkedni. Ez az első 2 randin ideális recept. Érdemes az első két alkalommal meggyőződni róla, hogy a vonzalom kölcsönös-e, általában erre a hölgyek maguktól adnak választ.

Az első két találkozó után már új fejezet következik. Itt még szintén nem szabad kimutatni az érzelmeket. Ehelyett célszerű merészen, de NEM SZEMTELENÜL viselkednünk. Itt már felmerülhet egy-két olyan kérdés, amely pl. hölgy szexuális szokására vonatkozik. Utalhatunk rá finoman, hogy az orális szex mely válfajait szeretjük és jelezhetjük, hogy ha ez nekik nem megy olyan szinten, ahogy szeretjük, szívesen vetjük alá többhetes kurzusnak. :) (Remélem, a barátnőm nem talál rá a blogra:) )

Lehet, hogy ez szemtelennek tűnik és valószinű, hogy sok hölgy most azt gondolja, hogy ez milyen arcátlan viselkedés, de nekik jelzem, hogy én ezzel pontosan tisztában vagyok. (De élvezem, ha ilyen lehetek, szeretek egy lányt zavarba hozni, szeretem ha egy nő elpirul, szeretem érezni, hogy nyert helyzetem van, szeretem a pszichikai fölényt és s a nők is szeretik érezni az alárendeltséget) Ezzel a szélsőséges (bár általam újabban gyakran alkalmazott) példával csak azt akartam szemléltetni, hogy a kedves jófiú képe csak ritkán vonzó. Kipróbálva mindkét szerepet, állítom, hogy érdemes bátran viselkedni.

Nyilván ez önmagában édes kevés, sőt, szinte semmi. Először is a legfontosabb a vonzó megjelenés, igényesség, ápoltság, stb. Tehát alapszinten tetszenünk kell, nyilván ez a legfontosabb és erröl nem szabad megfeledkezni és még véletlenül sem szabad azt mutatni, hogy odavagyunk, szívünk szerint felvásárolnánk a föld összes vörös rózsáját, csakhogy egy virtuális kosárkában elédobjuk.

Viszont azt már kevesen gondolnák szerintem, hogy a pimaszság, csipkelődés, az időnként elejtett szexuális utalás, finom gonoszkodás, magabiztos piszkálódás megnövelheti az esélyünket egy nőnél: de kizárólag ha intelligensen, okosan, az arányokat megfelelően eltalálva visszük véghez! Az uralkodó, magabiztos, pimasz nem tévesztendő össze a primitív, buta, idétlen viselkedéssel.

Ha már egyértelmű a pozíciónk egy nőnél, kialakult az, aminek ki kell, akkor onnantól már fontosak az őszinte gesztusok, az udvarlás, a kedvesség, a virágok, a bókok, de azt sem szabad túlzásba vinni.

Van sok-sok kivétel, sőt minden ismerkedés más és más, sőt természetes, hogy nem is lehet általános recept a sikerhez. Ezért is tettem hozzá, hogy a férfi alapból legyen ápolt, legyen életcélja, lehessen rá építeni, támaszként szolgáljon, hisz a siker kulcsa biztosan nem az önmarcangolás, tépelődés (bújkálás a fedezék mögött), hanem a sok-sok személyes tapasztalat (nyílt csata a fronton). Ez amit leírtam, csak egy aprócska adalék az esetleges sikerhez.

Furcsa dolog ez, lehet hogy sokan úgy fogják gondolni hogy teljesen fölösleges volt ezt megírnom, – hisz mindenki számára evidensek -, de számomra nem volt természetes és visszaemlékezve az elmúlt évekre, bizony a kudarcaimat is e szabályok be nem tartása eredményezte…

A férfiakkal szemben támasztott elvárások mellett fontosak a mi elvárásaink is, tehát csak olyan hölgyre szabad pazarolni az energiánkat, aki megfelel a SAJ�T elvárásainknak!

Fontos hogy általában csak annyit várhatunk el a másiktól, amennyit mi is tudunk “hozni”. Sokan esnek abba a hatalmas csapdába, hogy olyan nÅ‘t (vagy férfit) tűznek ki célként, ami nem reális az Å‘ számukra. Hallottam már olyan igénylistát ápolatlan, csúnya nÅ‘ktÅ‘l, hogy az angol királynÅ‘ is beleszédülne és az ellenkezÅ‘ oldalon meg sok férfi várja az álomnÅ‘t, miközben koszos a cipÅ‘je, büdös a szája, földig lóg zsírosan a haja, és ez persze csak a külcsíny. Mindenki próbálja kihozni a maximumot magából. Nem az a fontos, hogy adonisznak, vagy miss hungary-nek szülessünk (bár mindenki csecsemÅ‘nek születik:D ), hanem az, hogy a lehetÅ‘ségekhez képest maximumot hozzuk ki magunkból. Ez megint apróságnak tűnik, de közben ha belegondolunk, nagyon gyakori problémával állunk szemben. Hány nÅ‘nek és férfinek kéne ezt tudomásul vennie, hogyha a randin egy igénytelen külsejű, a saját életét elhanyagoló, szüleivel, rokonaival viharos kapcsolatot ápoló, céltalan nÅ‘ közli – “neki fontos hogy a párja cégvezetÅ‘ legyen, vagy legalább legyen Xy cm magas, izmos, szeresse a családját, a gyerekeket” -, akkor elÅ‘ször magába és magára kellene néznie!

Annyit várjunk el másoktól, amennyit mi is tudunk adni, külsőleg, belsőleg egyaránt. Ha ez működne, kevesebb magányos ember lenne.

Persze, minél többet elérünk, minél komolyabb elvárásaink lehetnek a másik nemmel szemben, annál nehezebb a megfelelő személyt megtalálni és ez újabb és újabb problémákat vet fel, de ez már egy emelt szintű tanfolyam keretében sajátítható csak el. Jelentkezni lehet nálam:)

Körülbelül 3 éve vagyok tag több randi fórumon. Annak ellenére, hogy magamat pozitiv beállitottságú és vidám nőnek tartom, egyre inkább az a véleményem kezd kialakulni, hogy mindegyik rendszerből töröltetem magam és ha az élet úgy hozza, inkább örökre egyedül maradok vagy rábizom magamat a vak szerencsére.
Elhatároztam, hogy tapasztalataimat irás formájában közzéteszem majd. Egy rövid szösszenet ezzel kapcsolatban:
Nem találkoztam még olyan internetes társkeresÅ‘vel, ami igazán feldobott volna. Úgy gondolom, az elsivárosodó érzelmi és emberi kapcsolatok méltó tükre ez a társkeresési forma. Nem hiszek abban, hogy egy hozzám hasonló, mélyérzésű ember megtalálja itt az igazit, mivel tapasztalatom szerint azok a férfiak, akik itt tényleg az “igazit” keresik nagyon kevesen vannak és Å‘k eleve olyan külsÅ‘ vagy belsÅ‘ hiányosságokkal rendelkeznek, ami lehetetlenné tesz egy jó kapcsolatot. A másik felük, 80%-kuk pedig csak önigazolásra, adrenalin növelésre és szexre vágyik. Szomorú, hogy manapság kihal a romantika, egyre kevesebbet törÅ‘dünk egymással, nem történnek velünk olyan spontán találkozások, amire igazán vágyik egy igazi nÅ‘.
Nem szavazok a társkereső fórumokra!
Ami Superman-t illeti: Å? az az állitólagos férfi, aki nem kell és nem hiányzik egy igazi és szép nÅ‘nek. A szépség nemcsak külsÅ‘leg ismerhetÅ‘ fel. Ehhez egy belsÅ‘ kisugárzás is szükséges. Vannak tökéletes, porcelán finomságú, szabályosan szép nÅ‘k, de nem valószinű, hogy azok az igazán szép lányok. Egy barátomnak ilyen barátnÅ‘je volt, külsÅ‘leg maga volt a tökéletesség, jó alak, szép arc, stb., mégis lecserélte Å‘t egy kis helyes, nem szép törpillára, akivel boldog volt és az ágyban is egyetértettek. Azóta a felesége…
Supermannek bizonyára azok szép nÅ‘k a bálványai, akik plasztikai sebész által alkotott tökéletes kemény mellel rendelkeznek és hűen a “mű szépségekhez” minden részletük giccsesen a helyén van.
Ezzel szemben szeretném felhivni a figyelmét, hogy ha nem tudná, ezeken a fórumokon több szép nÅ‘ van, mint “jóképű” pasi.
A belső dolgokról és a jó természetről a férfiak részéről sajnos már nem beszélhetek, mivel ez forditott arányosságban van a külsejükkel.
30-35 éves korukra a férfiak nagy részénél elkezdődnek az öregedés jelei, pocakot eresztenek, kopaszodnak, 50-hez közel már örülhet az ember, ha talál olyat, aki még tud teljesiteni az ágyban. Persze vannak kivételek, de azok nem a Superman-félék.
Én egyébként 49 éves vagyok, nem tartom magamat szépnek, habár sokan illetek már ezzel a jelzővel. Az biztos, hogy két gyereket szültem, egyedül neveltem, nehéz életem volt, de küzdő tipus révén mindent túléltem. Az alakom és a bőröm most is jobb, mint sok huszonévesnek és a férfiak még mindig megfordulnak az utcán utánam, igaz, kb. 20 évvel fiatalabbnak néznek.
Ezért kikérem magamnak az összes nÅ‘ nevében Superman nÅ‘ket lenézÅ‘ véleményét és csak azokat a férfiakat becsülöm, akik tisztában vannak azzal, mit köszönhetnek az édesanyjuknak és egy igazán “szép” nÅ‘nek.

És egy másik, de hasonló reakció:

Felháborodva olvastam a következÅ‘ fÅ‘című írományt: A nÅ‘k marha rondák a neten…kikérem magamnak a nÅ‘k nevében! Én sok éve vagyok egyedül és nem találok egy normális férfit, mert: vagy elhízott,nagy hassal akarnak szép,fiatal,de legalábbis jó megjelenésű nÅ‘t találni.(Vigyázat:okos ne legyen,mert akkor hol marad a férfi tekintély!)Vagy:nincs lakásuk és azt hiszik odaköltözvén egy nÅ‘höz megoldották ezt is.Vagy nincs más beszédtémájuk,mint az elÅ‘zÅ‘ nÅ‘kapcsolataikkal dicsekedni.De volt olyan is,aki kb.2 óra hosszat illusztrálta mekkora kan,hány nÅ‘ kérte,hogy csináljon neki gyereket.Már sportot űztem belÅ‘le,meddig lehet ezt a témát fokozni.De a legtöbb férfi az ún.házasságból kikacsingató,aki az elsÅ‘ levélváltáskor közli,hogy neki a város melyik környékén kell lakjak, és a hét melyik napján,hány órakor érjek rá vele foglalkozni…gusztustalan.Nem vagyok Húszéves,mégis kikérem magamnak,ronda sem vagyok.Éppen olyan vagyok,amilyennek egy korombeli kellemes megjelenésű,igényes nÅ‘nek lennie kell.Fel vagyok háborodva azon a bölcseleten miszerint a jó küllemű nÅ‘k már elkeltek,és aki a társkeresÅ‘n hírdet az …ugyanezt elmondhatom a férfiak vonatkozásában is.Aki valamelyest bír intelligenciával,megjelenéssel,azok már elkeltek…Valóban van egy réteg,aki nem igazán figyel a mejelenés milyenségére,de ezeket leginkább a húsz körüli korosztályban lehet megtalálni,és nem a társkeresÅ‘ben hírdetnek.A komoly kapcsolatok azért kizártak akár társkeresÅ‘n,akár más módon mert a férfiak nem vállalnak felelÅ‘sséget sem magukért,sem egy házasságért.Nem tisztelik a nÅ‘t,a nÅ‘ket annyira,hogy nyiltan vállalják a felelÅ‘sséget:igen,Å‘ a feleségem.SértÅ‘ és megalázó a nÅ‘k számára az az együttélés,ami ma igen divatos.Csak arra vagyok jó,hogy vezessem a háztartását és legyen ágymelegítÅ‘je annak a pasinak?Akkor inkább veszek egy elektromos ágymelegítÅ‘t,és pénzért,tiszta jogi viszonyok mellett elmegyek takarítani,mosni,vasalni.Ha ma az a ‘trendi’,ahogyan az elején említett levélben lehet mocskolni a nÅ‘ket,akkor inkább egyedül élek.Nincs szüksége egyik nÅ‘nek sem a leereszkedÅ‘,becsmérlÅ‘, megalázó együttélésre.Az ilyen levelet író ember valószinü abba a kategóriába tartozik,amit olyan érzékletesen ecsetel.És még valami:nincs joga senkinek ilyen módon minÅ‘síteni a másik embert:marha ronda a neten.Ez nem egy állatvásár,ahol a négylábú kiállását,fogát,szarvait nézi a vásárló.Szóval a magányos embereknek is van önértékelésük,van lelkiviláguk,emberi tartásuk és létezik olyan is,hogy képes szeretni,vonzódni,szépet adni,vagy széppé tenni egy másik ember életét,aki megbecsüli annak ellenére,hogy nem az újság címlapján szereplÅ‘ bombázó.És csak zárójelben jegyzem meg,hogy ismerek fotómodelleket,akikért az újságok címlapján megbolondulnak a férfiak, és amikor ugyanaz a nÅ‘ elmegy mellettük az utcán észre sem veszik.Vajon miért?Ennyit a neten hírdetÅ‘ nÅ‘kkel kapcsolatban…

A nÅ‘k marha rondák a neten… Elolvastam, feldolgoztam és megértettem. Az érem egyik igen szép oldalát sikerült bemutatni ebben a jó pár (hol-hol felesleges) sorban. Egyetértek abban, hogy a szépség relatív, és abban is, hogy a külsÅ‘ alapján választunk elsÅ‘ körben. A tömegközlekedésen való ismerkedés egy aranyos társasjáték – szemezés, mosolygás, visszanézés, és ennyi. Egy percig nem tudom komolyan venni, ha valaki leszólít egy buszon. Nekem is megfordult már a fejemben párszor a gondolat, de még nem tettem meg soha. Ki tudja, össze is jöhetne, nemde? :) 
A munkám végett rengeteg szórakozóhelyen megfordulok, de mivel abban a környezetben a munkám az elsÅ‘dleges (magánemberként nagyon ritkán), így alapjáraton hárítok. Manapság ha összejössz valakivel, az maximum a buli heve, és a másnap reggeli magyarázkodás, és a “persze, majd hívlak” effekt. Ez jó? Tényleg? Kinek?

Mennyivel békésebb regisztrálni egy ilyen oldalra, és nézegetni a kirakatot… Én is nyúltam már mellé, nem kevésszer. Nem szeretném megbántani egyik randi partneremet sem, de ezeket a történeteket  a NÅ?K védelmében teszem közkinccsé.

1, az átlagos testalkatú 180 cm magas Srác megérkezett bicajon, ujjatlan szakadt pólóban, izzadtságfolt a hátán és a két karja alatt, és a bÅ‘ póló sem tudta teljesen eltakarni az elég nagy pocakját. Arról nem is beszélve, hogy az a 180 cm igencsak 170 és alatta (ez az egy vesszÅ‘paripám van). Jó fej és nagyon kedves teremtés, de ez az elsÅ‘ pillanatkép eléggé meghatározó momentum volt, így a randi végén megmondtam neki, hogy ez ebben a formában biztos nem fog működni…

2, helyes, magas Srác, minden oké, találkozzunk egy sörözÅ‘ben. Hmm, gondoltam laza, nyár van, meleg van, iszunk valamit, nem para. Egészen addig, amíg a sokadik sörös körén át nem esett, és azt éreztem, kicsit már berúgott. Aztán a beszélgetésünk átfordult egy ilyen “majd én megfejtelek” elemzésbe, amikor is úgy gondoltam, inkább jobb, ha távozom. Kifizettem az italomat, és további szép estét kívántam neki…

“Ebbe kapaszkodva próbálják megtalálni pasijukat, mint olyan utolsó reménysugárként” :

3, “+nÅ‘sülnék” névvel érkezett a levél – akkor hogy is van ez, ki keres kit görcsösen? :)

Én sem találom azt az embert jelenleg az oldalon, akire azt mondanám, hogy “igen, Å? az”… De nem is pattogok miatta :) Ha nem tetszik a felhozatal, akkor tovább lehet sétálni, le lehet menni szuper szórakozóhelyekre, és lehet ismerkedni, társalogni, párt keresni. 

Mondjuk, kíváncsi lennék arra, hogy ha megfordítjuk a kérdést, Te miért is nem találod a Párod az általad felsorolt helyszíneken – hiszen ha csak szép lányokat keresel, akkor Te is biztos nagyon helyes és okos és rendes Srác lehetsz…. Ugye… ;)

Továbbra is várom leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Mik is igazából a netes társkeresők? Interaktív boltok, web áruházak.

Regisztrálok, fellépek, megkapom az árukészletrôl a fényképes katalógust, ellenôrzöm a paramétereket, megnézem az árát is (neki milyen elvárásai vannak velem szemben), majd küldöm a levelet.

A randin – miközben a  3 napos visszavásárlási garanciát bármikor érvényesíthetem azzal, hogy felállok és otthagyom – próbálgatom az árut. Tesztelgetem, keresem az adatlapján felsorolt elônyöket és próbálok rálelni egy-egy súlyos, garanciális hibára. A próba – szerencsére  – ingyenes, így nem kell egy súlyos döntést szinte vakon, mindössze az adatlapon felsorolt – néha igen hiányos – infók alapján meghoznom.

Ha minden stimmel, akkor fizetek a pincérnél.

Vigyázok, hogy miközben velem van, ne sérüljön – érzelmileg és fizikailag, mert különben gondjaim lehetnek a leadásánál. Az általam elvárt funkciókat az elsô randin persze nem tudom mind végigpróbálni, de erre még van idôm, miközben a katalógust tovább böngészhetem. Ha idôközben rábukkanok egy – a pénztárcámnak is megfelelô – több extrával rendelkezô partnerjelöltre, akkor az elôzôt  visszaváltom és elhozom cserébe a másikat. Ezt akárhányszor eljátszhatom. Cserébe el kell viselnem – ha nincs elég fedezetem -, hogy az áru maga is lelép és ô maga mondja fel a szerzôdést.

Mûködéséhez szükséges feltételek egy része szerepel a webshop oldalán, másik felét pedig megtudjuk az elsô randin, ahol – kölcsönös érdeklôdés esetén – már el is kezdhetjük installálni saját környezetünkbe ill. megpróbálhatjuk igényei szerint a saját operációs rendszerünk változóit átkalibrálni.

Esélyem van – már a katalógusfotó alapján – is elsô látásra beleszeretni s elhatározni, hogy mindenáron az enyém lesz, de fontos tudni, hogy a társkeresô webshopokban lévô darabok mind egyediek, mindegyik egyedi öntôforma alapján készül – miközben persze pár elég foncsorosra sikerül avagy kifolynak a formából…

Viszont a jobban sikerült darabokra hatalmas az érdeklődés, így nem árt alaposan átgondolni a saját adatlapunkra feltett ajánlatunkat, amely eldönti üzletkötésünk sikerességét! Ha kudarcot vallunk, akkor se keseredjünk el: oly hatalmas a választék, hogy biztosan fogunk magunknak találni másikat! Azonkívül rendszeresen visszakerülnek az oldalra a garanciális időn belül leadott jelöltek, akiknél egy új ajánlattal ismét bekerülhetünk a potenciális vásárlók körébe. De vannak a garanciális időn túl is visszaszármaztatott jelöltek, akik átesve egy érzelmi nagygenerálon ill. alacsonyabbra vett egószintjük segítségével újból hozzáférhetővé válnak, feltéve, ha hajlandóak vagyunk kissé megkopott külsejüket és elvesztett újszerűségük csillogásának hiányát megbocsátani.

Szóval, ajánlom mindenkinek, hogy jelentkezzen fel 1-1 ilyen webshopba, hiszen társadalmunk fogyasztói szemléletét tökéletesen kielégítik ezeken a helyeken és válogasson kedvére, majd vásároljon magának társat: úgy sincs már más lehetőség szerezni magunk mellé valakit! Kicsit átalakítva a 60-as évek hippijeinek jelmondatát: Make business, not love!

Valóban azok vagy csak Superman-nek vannak magas igényei? Ill. ti lányok/nők hogyan látjátok a másik oldalt?

(Hölgyek figyelem: az alábbi levél igen provokatív, törékeny tárgyakat olvasás előtt messzire helyezni!)

Sokan rászálltak arra a témára, hogy miért nem dobják az őszintét a találkozókon az emberek és miért nem mondják meg, ha nem tetszik a másik nekik?

Én egy másik észrevételemet tenném közkincsé, ami egy kicsit azért összefügg ezzel a témával is: szerintem a nők nagyon nagy része a netes társkeresőkön ronda. Felük bűnronda, mert elhízottak, anorexiásak, elhanyagoltak, életében fodrászt nem látottak, gyereket szültek éppen, szétestek a válás közben vagy csak egyszerűen apuci-anyuci ezt tudta összerakni és semmivel nem lehet segíteni.

Maradék 40%-uk nem elüldÅ‘zÅ‘en ronda, csak nem éri meg értük kinyitni az adatlapot sem: már a fotójuknak a bélyegnagyságú thumbnailja is továbbgörgetésre ingerel. Olyan semmilyenek. Olyan nem nÅ‘k. Szex nem jut az eszembe róluk, csak a házimunka fárasztó robotja…

A tényleg megmaradt 10%, az akit érdemes megnézni: nekik vagy az alakjuk jó, de gáz a fejük vagy fordítva. Szóval igazán szép nÅ‘t én még egy darabot sem láttam idefent! Miért is? Szerintem azért, mert a jó nÅ‘ket viszik mint a cukrot: nem szállhatnak fel egy buszra, hogy ne kapjanak ajánlatot, nem mehetnek úgy el szórakozni, hogy ne zsizsegjen körülöttük 30-40 kan, sÅ‘t, Å‘ket már elvitték fiatalkorukban az iskolai fiú osztálytársaik, azóta élnek egy jó kapcsolatban és a pasijaik hülyék lennének kiengedni a szép barátnÅ‘jüket a kezükbÅ‘l – tán el is veszik feleségül, amint lehet!

Aztán azok, akik nem kellettek, akik megmaradtak mehetnek a levesbe, jobban mondva az internetre!

Ebbe kapaszkodva próbálják megtalálni pasijukat, mint olyan utolsó reménysugárként, amit a másik hasonló barátnő ajánl, mert neki egyszer már bejött.

Mert az a nő, aki akar, akinek normálisak az elvárásai, rendben van az agya és hoz egy átlagosnál picit jobb ápolt külsőt, annak az életben is simán megy bárhol!

Ha meg nem, akkor jöhetnek a semmit sem mutató fotók, a trükkös felvételek, az elmosódott arcok, kitakart hatalmas hasak, nagy tokák, görbe orrok, a szénné retusált műtermi felvételek, amik alapján éppen hogy csak fel lehet ismerni a nőt a személyes találkozón, ahol minden úgyis kiderül! Aztán jön a döbbenet, végig lehet feszengeni egy kellemetlen beszélgetést és lehet gondolkodni, hogy miért is nem hívott fel utána a pasi! Vagy jobb lenne azt mondaná szemtől szemben, hogy ne haragudj, de ronda vagy!?

Szóval a férfiak még mindig jó külsejű nÅ‘ket keresnek, aztán ha egy kicsit mást mutatott a fotó, mint ami a valóság, akkor menekülnek. De megmondani ezt még Å‘szintén sincs értelme…

Továbbra is várom leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!