Comments on: Gyermekes anyák társkeresőkön elkövetett hibái

By: Elvisz

Elvisz — Fri, 03 Jun 2011 14:28:02 +0000

Három gyermekes apuka vagyok, 7 hónapja kerültem a húspiacra hála a kedves exnek (bár nyilvánvalóan ehhez is két ember kellett). Sok nővel találkoztam, nagyrészük gyermektelen volt, sőt eleinte nem is akartam gyerekesekkel találkozni, mivel én is egoista önző férfi vagyok. Eddig gyakorlatilag semmilyen kapcsolatom nem volt, lévén igen válogatós emeberke vagyok, szép külső, közvetlen odaadó Nő legyen aki velem akar lenni. Találkoztam önző, senkire és semmire sem ráérő szinglikkel. Azonnal gyereket akaró nyomulós pénzéhes vámpírokkal, és végül de nem utolsó sorban az én gyermekeimet teljes mértékben elutasítókkal.
2 hete futottam össze egy 1 gyermekes anyukával, tök véletlenül, először nem néztem meg jól a reglapját, mire észrevettem, hogy van gyereke már elígérkeztem neki egy randira. Gondoltam, ígéret szép szó…, meg hát mi történhet, nézzük meg oszt majd meglátjuk… El is mentem a randira, hát gyerekek, nem találok szavakat… 35 évesen először érzem azt, hogy egy nő úgy odaadó, ahogy van, és ahogy én azt szeretem. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de eddig a hölgy nagyon jól csinálja a dolgokat (nem csak a szexre gondolok). A gyermekét is megismertem, bevallom marhára féltem tőle, a találkozástól. Tök jól eldumáltunk, szimpatikus Ő is nekem és sztem vica versa. Igent tudom ez egy igen-igen friss dolog, de eddig csupa pozitívum…
A cikkel kapcsolatban egyvalamivel marhára egyetértek, ezeken az oldalakon társat keres az ember, legyen az nő vagy férfi, gyermekes vagy gyermektelen. Első körben nem érdekel van-e gyereke, kutyája jóbarátja stb. Ő hangsúlyozom Ő érdekel. Aki a gyereke, a kutyája, a macskája, a barátnői, barátai közé “rejti” magát azzal baj van, belül a lelkében, vagy fél, vagy önbizalomhiány. Amíg ezt nem oldaj meg és nem mer büszkén kiállni a “pódiumra”, addig nem is érdemes vele szóbaállni.

By: nimonikasz

nimonikasz — Tue, 21 Sep 2010 13:32:16 +0000

3 gyermekem van, (mind egy apától :)),16 éve vagyok együtt a férjemmel.Véletlenül keveredtem ide, de a cikk írójával nagyrészt egyetértek, bármennyire is felháborító ez egyeseknek.Imádom a saját gyerekeimet, de be kell vallanom, hogy másokét nem .Fura, de nem vagyok gyermekszerető, csak a sajátjaim irányába,de az ő hibáikat is tudom, és nem is tagadom.Szerintem az emberek zöme hasonlóan érez, csak van egy társadalmi elvárás, ami arra ösztönöz mindenkit, hogy akármilyen idegesítő más gyereke, játsszuk el az imádatot.Egy régi ismerősöm-aki elvált apuka volt- keresett sokáig társat.Baromi idegesítő gyereke volt, amiről az anya tehetett, hiszen kezdettől fogva ő formálta,mellesleg a nő is egy idióta volt.Persze közbejött még a gyereknek a válás traumája..Barátként én is nehezen viseltem a kölköt, a társjelöltek pedig még annál is nehezebben. Mellesleg sok nő van ám még mindig, aki aljas módon esik direkt “véletlenül” teherbe, a férfire pedig ráparancsol a társadalmi morál, hogy szeresse, akit nem is akart, mert nem tehet semmiről, fizesse a költségeit, pedig ő inkább abortuszt akart volna fizetni.Szóval azért ne emeljünk már glóriát minden gyermekes anyuka feje fölé! Mellesleg én sem szívesen nevelném mások gyermekét.

By: Valaki

Valaki — Sat, 31 Jul 2010 10:45:20 +0000

Egy gyerek NEM = hiba, amit tolerálni kell!!

Ennek ellenére egyetértek pár, a cikkben elhangzó dologgal:
1. ha szerepel adatként a gyerkőc a reglapon, akkor nem kell még 20-szor kiírni, hogy egyedül nevelem a gyerekemet, akit mindnekinél jobban imádok!! (Ez tök alap, hogy valaki szereti a gyerekét, vagy nem??? Nem kell egyből úgy indítani, hogy te hülye, téged úgysem foglak annyira szeretni, mint a gyerekemet, bármit is csinálsz….)
2. nem teszek képet fel a babámról az adatlapomra, nem neki keresek társat vagy apát, az meg elválik közben, hogy valaki vele együtt elfogad-e

Egyedül nevelem a pici babámat, mert így alakult az életem. 30 alatti nő vagyok és fent vagyok társkeresőn.
De nem csak defektes egyedülűllók, vagy gyerekes családapákkal leveleztem, úgyhogy szerintem ez csak a te véleményed, kedves cikkíró….nekem erről sokkal pozitívabb tapasztalatom van.
De elfogadom azt is, ha valaki emiatt nem ismerkedik velem, biztos van ilyen is, nem zavar. :) Viszont nem ugrok az első férfi karjába csak azért, mert jesszusom, hát neki még így is kellek, gyerekestül, húha….azért ennél többre tartom magamat. Nagyon negatív az a kép, amit ebben a cikkben bemutattál, s semmivel nem jobb az olyan férfi sem, aki kéthetente ‘hazahurcolja’ a gyerekét……..

By: i.n.o.

i.n.o. — Sat, 19 Sep 2009 13:38:21 +0000

Csak egy balek pasi dolgozik egy/több zabigyerekre.

By: Nemes Tamás

Nemes Tamás — Tue, 28 Jul 2009 14:14:16 +0000

Egy pár ilyen gyerekes anyukával már megpróbáltak összehozni,de nem jött össze a dolog.Nem szeretem,ha palira akarnak venni.Gyertyát és koszorút sajnos nem hoztam erre a halott oldalra,majd november elején bepótolom!

By: Kata

Kata — Sat, 02 Aug 2008 00:40:49 +0000

Arról nem szól az írás, hogy milyen csemege ez az oldal olyan pasiknak, akik kifejezetten kisgyermekes “szegényelhagyottanyukákat” keresnek…és itt találnak is! Belefutottam már ily remek férfipéldányba, aki komplett mese cd tárral felfegyverkezve érkezett a második randira, harmadjára, már bőrönddel a ruháival jött volna…érdekes módon ezt az embert , pár hónappal később megtaláltam egy közösségi oldalon . Akkor 54 ismerőse volt, 9 ffi a többi kivétel nélkül nőnemű és mindegyik gyerekkel…

By: Beatrix

Beatrix — Fri, 01 Aug 2008 00:29:45 +0000

Elég kiábrándító ez a cikk,és a férfiakra nézve talán egy igazságtalan általánosítás.Igen,az esetek többségében,egy válás után a nőnél marad a gyerek,a kedves szerző meg bemutatja mi történhet,ha gyermektelen férfi kopogtat ilyen ajtón.Ha a férfiak részéről ez hátrány meg áldozat,akkor most fordítva is nézzünk rá a dolgokra!Ha gyerekes anyukáról van szó,akkor hozzájuk valószínűleg valamikor tartozott egy apuka is.Namár most ez az apuka is elindulhat a netes társkeresés útján,és nincs rá biztosíték hogy nem egy gyermek nélküli nővel szeretne összeismerkedni.Ennek a hölgynek nem áldozat,hogy minden második hétvégén szabad a csemetéért menni,szabad hazavinni,ebédet főzni neki,tutujgatni?Az édes kettesben tölthető hétvégéknek,valójában csak a fele lehet olyan édes,és lehet hogy áldozatnak érzi a bulizós vagy bármilyen felnőtt programjait,kézműves foglalkozásra meg állatkertre cserélni!!Úgyhogy nem árt vigyázni azzal,hogy magát a gyermek tényét problémának,meg hátránynak tituláljuk!Ugyanis ehhez a”tényhez”egykor 2 ember kellett,ha meg mind a 2 ember új társat keres akkor már 4 embert érint,nemre való tekintet nélkül!A leírtakra való tekintettel leszögezhetjük,hogy ez a hím soviniszta szöveg megbukott!

By: Macsi

Macsi — Tue, 29 Jul 2008 23:31:37 +0000

Egy bizonyos kor fölött szerintem kifejezetten gáz ha valakinek nincs gyereke, ott valami nem stimmel (és most eltekintenék a személyes tragédiáktól), aki idáig kalandozott, nem igazán fog tudni igazi párkapcsolatban élni, bárhogy vágyik is rá. Van egy olyan fügőség is, hogy romatikafüggőség, ez azt jelenti, hogy mindig kell az újdonság varázsa, eztán tovább áll. Hát persze, mert ez ilyen volt, az meg amolyan ah szegény, majd ha ráérek sajnálom :-). Szóval 40 fölött jobb ha van gyerek, férfinél is nőnél is. Szerintem.

By: Ilona

Ilona — Sun, 13 Jul 2008 11:43:16 +0000

Aranyos, amit írsz. Van egy egyszerű kérdésem: ha Én kellek Neked, akkor dobjam ki a gyereket, mert más férfi “kölkét” nem igazán akarod nevelni? (ami- egyébként teljesen jogos)
Vagy esetleg adjam intézetbe? Szerinted mi a megoldás?
Okés, és Én is egyetértek azzal, hogy egy nőnek nem a gyerekét kell reklámozni, hanem saját magát. Az is jogos, hogy legyen fenn egy kép róla, de csak róla. Az meg még jogosabb lenne, hogy friss kép legyen fenn, ami a valóságot tükrözi, hisz arra vagytok kíváncsiak, nem? Mint ahogy mi, lányok is! Üdvözlettel: Icus

By: Vica

Vica — Fri, 13 Jun 2008 18:44:03 +0000

Hahó mindenki! Ébresztő!
Szerintem elég egyértelmű(egy bizonyos koron túl), hogy nőknek/férfiaknak gyermekük van. 30 felett elég nyugtalanító, ha még nem volt módja együttélésre, gyermekvárásra. Ismerek embereket, akik még egyedül élnek, talán élvezik is az életmódjukat, szeretem is őket, de én pl. inkább bevállalnék egy gyerekeit egyedül nevelő apát, mint egy 40-es férfit aki még sosem volt házas.
Nem sértő, bántó szándékkal írok, csak azért, mert tapasztaltam, hogy a személyisége mennyivel másabb(Jobb) annak aki másokért (is)él. Persze lehet más módon is fejlődni, jobbá válni(már akinek ez számít, figyel rá), de valójában a családban, gyerekekkel a legkönnyebb.
Gondolom nem nehéz kitalálni én is egyedül nevelem a gyerekeimet.
Nem a H�?ZASS�?G rossz! És nem is mindig azért megy tönkre, mert túl gyorsan ,fiatalon tötént. Egyszerüen csak a változást senki sem kalkulálja be. MINDENKI V�?LTOZIK!
Visszatérve az eredeti témára:hogy mit ne írjanak a gyerekes anyukák? Valóban nem jó, ha a férfiakat már az elején a gyerekünkkel bombázzuk. Ez épp olyan,mintha a problémáink, hibáink leírásával kezdenénk.Hány férfi kezdi így: imádok sörözni, megcsaltam a barátnőmet, nincs pénzem, munkahelyem, egoista vagyok, minden hétvégét anyámékkal töltömstb. Nekünk is azok a férfiak kelleneének, akik jól “eladják” magukat. (Én kerülöm az alfa hímeket)
Persze titkolni sem kell, de higgyétek el, akit sikerül elvarázsolnunk az imádni fogja a gyerekünket is.
Én pl. csak akkor mutatom be a gyerekeim, ha már biztos vagyok magamban és a másikban is.
(Vigyázat:ha megeszi a gyerek elől az összes palacsintát-akkor repülnie kell!:-) Velem megtörtént)
Én még házasságban éltem, amikor egy férfi a barátok közül folyton a gyerekeim ajnározta(apuka sokat volt távol). Én naívan azt hittem
hiányzik neki a család, meg hogy sajnál, mert már voltak gondjaink.(nem csaltam meg a férjem)
Csak 5-6 év múlva, amikor elváltam, tudtam meg, hogy szerelmes volt belém(akkor épp Amerikában élt ez a férfi).
Véssétek az eszetekbe, amit a férfiak is tudnak:egy anya szívéhez a gyerekein keresztül vezet az út!
Tehát:B�?TORS�?G! Senki nem a gyerek miatt fog odébbállni, ha mégis,akkor sajna selejt volt, de ilyen meg úgysem kell, mert JOBBAT ÉRDEMELSZ!
Kívánok sikeres egymásratalálást!

By: Anna

Anna — Thu, 22 May 2008 19:59:54 +0000

Szia! Egy: Lehet tudni, hogy Te ki vagy? Már egy nick-nek is örülnék! Kettő: Kisgyermekes anyukaként kicsit cikinek érzem a cikket. Miért is van az, hogy egy FÉRFI írta a bölcs tanácsokat, ráadásul olyan férfi, akinek NINCS gyereke? Én is mesélhetnék a gyerekes apukák reglapjairól… Úgy érzem, kicsit több tudással, bölcsességgel és empátiával kéne írnod. Például: ismerkedj meg kisgyermekes anyukákkal, kedvesen, tapintatosan, belátással tudakold meg, hogysmint élnek és ha már van egy képed erről, akkor írj valamit!!! Ráadásul (ez bizonyára nem szándékos) teljesen úgy jön le a cikk, mintha bizony az anyák “bűne” lenne, hogy egyedül nevelik a gyereküket. Hát elmondom a szomorú valóságot. A mai napon a gimiben olvasgattam a tanulói adatokat. 15 tanulóból 5-nek vagy nem is volt az apa neve megjelölve, vagy más volt az “apa” vezetékneve, mint a gyereké. A 10 továbbiból – korábbi adatlapok átböngészése alapján – szinte bátran ki merem jelenteni, hogy 5-nek elváltak a szülei. Hát ez a szomorú nagy helyzet, uraim!!! A hiányzó apák társadalma lettünk. Úgy gondolom, hogy talán kicsit érthető a kirohanásom. És én most ezennel aláírom: Anna

By: Kovács Pali

Kovács Pali — Sat, 17 May 2008 21:00:46 +0000

Végre egy korrekt és jó cikk! Már az első sorától egyetértek vele. Tényleg nagyon sok a gyermekes anyuka a netes társkeresőkben!
Márpedig ha egy nőnek gyermeke van, akkor a társkeresőn nagyon-nagyon jól kell “eladnia magát”.
Persze ez általánosságban mindenkire érvényes, hiszen mindnyájan azt szeretnénk ha felfigyelnének ránk.