Ellenpélda. A férfi társkeresőn ismerte meg a lányt, azt sem tudta, hogy a lány a város melyik részén lakik. A lány ment fel hozzá először is másodszor is. A férfi csak sokadjára viszonozta a látogatást. És nem feküdtek le sem az első sem a második alkalommal. Mégis szinte első látásra szerelem volt.
Hogy honnan tudom? Én vagyok a férfi.

Egy Nő

X

tisztelettel, kinek nem inge…

X

Akkor vagyunk szabadok, ha szép emberi- de azért játékos és flörtölős- kapcsolatokat tudunk ápolni. Ebből nem lesz keserűség, csalódás, hanem az életünk színesedése, gazdagodása – miközben még partnerünk is tiszteli majd ezt.
….Nehéz így összefoglalni, hiszen egyetemes recept nincs, viszont széles a skála a vérmérséklet tekintetében.
Mégis, biztos vagyok benne, hogy nem szabad rohanni szexuális kalandokba. A férfi az első,akinek az végképp nem lesz érték!!

Mikor is vagyunk szabadok, hogy fogalmaztam? Igen, ha ápoljuk a kapcsolatainkat, s nem azokat nem elvárásokbólból kell ápolni.
Szeressük egymást, ismerjük meg egymást, de ne tévedjünk el.

Elmegy a nő több randira…. etc… :-)

Ej-ej, ezt te honnan tudod ? :-)

Nem tudom milyen megindíttatásból volt ott, de mivel egyedül van, gondolom nem hétvégés ismerkedős “dugcsipartit” akart.

Időmbe belefér a nézelődés erre-arra, de megnyugtatlak, nem erre koncentrálok.

Permenencia – há mi vagyok én postás ? Inkább nem erre koptatnám a gumit :-)

“elmúlt időszak alatt több mint 50 nővel volt ilyen kapcsolata.”

1. Elmúlt időszak, mekkora intervallumot s ölel magában?
2. Mi a véleményed a kedves barátodról ezek után? Vagy ez korrekt férfi viselkedés szerinted?
3. Arról nem beszélve, a barátod biztos vagy benne, hogy komoly kapcsolat reményében ténykedett itt-ott-amott?

Tudod, amikor én jól érzem magam, nem a társkereső oldalakat nézem, még külsősként kiváncsiskodóként sem. Persze nem vagyunk egyformák. Azt jobban elhiszem, hogy nincs kiért.

Amit írtam valóban nem tömeges jelenség, de azért létezhet.

Miért nem épp a szomszédos ajtóban ? :-)
A viccet félretéve… nem ismerem a barátid körödet, de amit írtál nem tömegesen jellemző, és ott már feltételezhető valamilyen szintű kapcsolódási pont pl. férj-feleség-gyerek.

Nem akarom bő lére ereszteni, és más magánéletét teregetni, de :
- nem egy esetről számolt be, amikor mindegy milyen közlekedési eszköz igénybevételével több utas órát felvállalva társkeresőről felszedett nők hétvégékre meglátogatták, majd – a részleteket nem adnám közre, elképzelni szabad – jól végezve dolgukat hazautaztak.
Egyikből sem lett nála hosszabb távú kapcsolat.
Elmondása szerint nem eseti előfordulás az ilyen fajta női viselkedés, az elmúlt időszak alatt több mint 50 nővel volt ilyen kapcsolata.

Pl. Én, ezért nem ismerkedem társkeresőn, senki többször levetett gúnyája nem kell. Belegondolva, ezek a nők mikor mennyiszer hová és miért utazhattak, még akkor is ha a kis fejükben az a végcél szerepelt, hogy komoly kapcsolatot létesítenek.

Kérdésre kérdéssel felelek: Te miért vagy még mindig egyedülálló? Miért nem ismerkedtél meg a környezetedben senkivel? Mi van akkor, ha akivel kölcsönösen tisztelni tudnátok egymást nem épp veled szemben lakik? (Jó tudom, nem vagy társkereső. De ha az lennél?)

Az, hogy egy távkapcsolatnak mennyi realitása van hozzáállás kérdése. Van egy barátnőm a férje külföldön dolgozik, 2-3 hetente hétvégeken hazajön. Van egy 12 éves gyerekük, a barátnőm is dolgozik, neveli a gyerekét, tanul vele. Ha a férje hazajön együtt festik ki a lakást, együtt töltik az időt. Nyáron pedig ők látogatják meg, egy-két hétre. Hétköznap skype.
Persze, most azt mondod ez kényszer, de én úgy gondolom mégis egy család.

Válaszoltam, mesélhetsz :-) Bár a könnyűvérű nők oly’ nagyon nem érdekelnek, de lehet, hogy nem árt megtudnom esetleg tévedésből kikkel azonosítanak.

Alapvetően abból indul ki a dolog, hogy emberek városon belül miért nem tudnak ismerkedni, a további kérdés, ha találnak valakit, akkor miért épp sok száz kilométerre.
Miért nem gondolkoznak előrelátóan, hogy a távolsági kapcsolat fenntartásának nincs realitása.

Majd ha ezekre válaszolsz mesélek nektek egy másik barátom “sikertörténeteiből”, hogy manapság milyen “könnyűvérű” nők vannak.

A nő ne utazzon, mert (nagy valószinűséggel) könnyűvérű.
Ne utaztassa a férfit, mert lehet, hogy mégsem olyan, mint a képeken.
Ne netezzen, de a telefonszámlát se növelje túlzottan /szerk. megj.: vagy ha igen, kizárólag a sajátját :-)/

Ismerkedni azért szabad!?

Kérdésedre rövid válasz : Noszty fiú esete magát tálcán kínáló Tóth Marival :-)