Elolvastam az összes cikket és nagyon tetszett, hasznos volt.
Megfogadtam a cikk író tanácsát, vettem egy kis bort és átfogalmaztam a bemutatkozásomat. Szerintem az első elég rossz volt.

Köszönöm a segítséget!
Melinda

2. A “ki mit szól hozzá” kitételt megmosolyogtam. Kell mások jóváhagyása ahhoz, hogy itt legyél? Ha igen, akkor nem kellene itt lenned, tünés gyorsan :-) Ha bárki szerint ciki az, hogy itt vagy – well, Å‘ nem úgy vett észre, hogy éppen erre járt? Ha pedig annyira szakértÅ‘je a társkeresés témájának, hogy lekezelÅ‘en mer nyilatkozni, kérd meg, hogy ugyan mutasson már be öt, elvárásaidnak megfelelÅ‘ jelöltet, akikkel ezen “lealázó” módszer nélkül találkozhatnál…Ha tényleg Å‘ a boldogság guruja, miért ne csókolnál neki kezet? Ha mégsem, akkor viszont pirulva vonuljon balra el…

3. A “hálybamacskáról” egy könyv jutott eszembe – Jennifer Weiner: Good in Bed (nem, nem szex kézikönyv, hanem egy túlsúlyos lány élete a “szerettem, elhagytak, nyilvánosan megszégyenítettek az alkatom miatt, terhes maradtam, egyedül vagyok, kövér vagyok, senki sem szeret” fázistól a “kimásztam a gödörbÅ‘l, lefogytam, de sokkal jobban szeretem magam gömbölyűbben, megtaláltam önmagam, ha én kellek, engem fogadj el, és ne engem egy fogpiszkálóba zárva” fázisig), amerikai regény révén naná, hogy jóképű és gazdag pasi is belibben a képbe, de nem ez az érdekes :-) ).

Hány olyan jó pasit láttunk már, aki elvette Ms. Szürke Egeret? Vagy bombázót egy alacsony kopasz muki karján éveken át, harmónikusan?
Szakadjunk már el a külsőtől, könyörgöm, vagy ez itt a 13 évesek este hattól tízig tartó, hű de vagány diszkó estje?
Egyetértek, ha nincs kép, sokkal kisebb az esély.
De ha van kép, és minden adat ki van töltve, és minden a legfrissebb valóságnak is felel meg, akkor is eleve sokkal kisebb az esély, mintha másvalakik lennénk és máshogy néznénk ki.

4. ” tutti biztos rád talál” – tényleg? A csalódás mumusának felemlegetése nélkül is, valljuk be, nehéz önmagunkat felvállalni. A többség igenis cimkékben, klisékben és sablonokban gondolkodik, és igen körülményes (és még akkor sem biztos, hogy érdemes) kirobbantani ezekbÅ‘l – nemcsak másokkal, de önmagával szemben is.
Hányan tévedtek ide azért, mert azt gondolják, önmagukért nem kellenek senkinek, de ebben a virtuális világban, legalább egy rövid idÅ‘re kipróbálhatják milyen is olyannak lenni, akinek álmodják magukat? És hányan vannak, akik úgy akarják a “kívül szép, belül jót”, hogy a másik végezze a munkát, nekik meg csak elfogadni kelljen?
Egyikünk sem tökéletes, és még ha azok is lennénk, biztos, hogy annak, akit mi elképzelünk magunknak, a tökéletes jönne be?
És ha tudjuk kik vagyunk és ki is állunk ezért, biztos, hogy éppen az talál ránk, akit mi várunk? vagy eljutunk a “nÅ‘k, alkudjatok meg azzal, ami jut nektek” c. újabb kliséhez?

5. A “hülye picsára” reflektálva: nem minden “idÅ‘sebb” pasi hajt a friss pipihúsra pusztán kapuzárási pániktól hajtva. és nem minden lány, aki tizenplusz pasival ismerkedik, mászkál villogó dollárjelekkel izzó szemében.
egy érettebb (lehet, hogy rossz irányba bóklásztam, de a korban közel állók közül kevés ilyennek találkozam; sokuk vagy anyuka fÅ‘ztjén él, vagy nagykanállal habzsolja a 19 éves, kötetlenséget kikacagó, hosszú hajú csajokat-a remény hal meg utoljára, ld. reglapom :-) ) pasit nehezebb olyasmivel megijeszteni, mint az, hogy nem zellerszárat rágcsálsz vacsorára, hogy egy gyerek kapaszkodik a szoknyádba, hogy lány létedre másra is használod a fejed, mint sapkaviselésre, hogy néhány dologban te is jó vagy és hasonlók. könnyebben észrevesznek Téged a mások (és aggodalmaskodó, drukkoló sajátmagad) által rád aggatott mindenféle vignetta alatt, tudnak viselkedni és hozzáértÅ‘bbek valahogy…

hangsúlyozom, az emberi faj hordaléka kortól, megjelenéstől, körülményektől és bármi mástól függetlenül bárkinél bármikor lecsapódhat, könnyen megesik, hogy másnak más tapasztalatai vannak. kimondottan jó, hogy nem vagyunk egyformák és nem ugyanolyan eseményekkel szembesülünk.
nem foglalok állást se a nagy korkülönbség ellen, se mellette.
ahogy abban sem, legyen-e képed, vagy ne; gyónd-e meg az egész életed a reglapon vagy anélkül, hogy magadról bármit elárulnál vagy pusztán csak nézelődj, és a neked tetszőeknek küldött első levélben villantsd csak fel az igazi arcod/stílusod (ha van).

mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó – csak tudja, ki Å‘ és mi a jó neki.
ami valljuk be, nehezebb, mint kitölteni a reglapot, feltölteni egy fényképet vagy leszólni másvalaki próbálkozásait.

Nem minősítem a hozzászólásokat. Valószínű mindannyian fitalok vagytok, a levelek tartalmából számomra ez tükrözödik. Szerintetek csak a fiatalok kereshetik a Társat? A Nagyik nem? Mi lenne a vélemény akkor, ha a Kedves hozzászólóra a nagyszülő fotoja nézne? Lehet, hogy ciki?
Kicsit több TISZTELETET!

Hozzászóló: Ha jó szöveged van fenn + te kezdeményezel a férfiaknál és az első levelek valamelyikében küldesz képet, akkor szerintem be fog válni a stratégiád. Nálam egész jól működik így. De semmi ciki nincs a netes társkeresésben, szerintem te is rá fogsz jönni. Sok sikert a párod megtalálásához.