… avagy hogyan ne írjunk bejelentkező levelet lányoknak! A rossz példákat folytatom, hátha a hibákon keresztül az arra fogékonyaknak felnyithatom a szemét és egy kis gondolkodásra ösztönözhetem őket!
Fontosnak tartom megismételni, hogy az írott szó teljesen más, mint a verbális. Itt nincsenek non-verbális jelek – vagyis gesztusok -, amivel tudod tompítani kijelentésed élét, itt nincs azonnali visszacsatolás, hogy meg tudd magyarázni félreérthető kijelentéseid és poénjaid, így mindent gondolj jól át, akár tízszer is, utána írd le – s mivel valószínűleg nem az irodalom szakkör jeles képviselőiből áll a partnerkeresők népes gyülekezete – így nem szégyen elővenni másnap és újból elolvasni azért, hogy észrevedd a rossz ragokat ill. a kesze-kusza, érthetelen részeket. Ezt a technikát azoknak próbálom beleverni a fejébe, akik viszonylagos sablonlevelet akarnak írni, amely állandó felhasználása miatt igen frappánsnak és sokak számára értelmezhetőnek kell lennie. (Ha az elhatározás mindössze arra szól, hogy max 5-10 lánynak írsz egyedi levelet, akkor máris más a technika.)
Nem árt a tesztelés sem: érdemes a megszült levélkét egy szűk körben, max 10 delikvensnek elküldeni s várni a reakciókat. Ha már 2-3 lány visszaír, máris sínen vagy!
(Az eredeti üzenetek normál lesznek szedve míg az én kommentjeim bolddal.)
Kezdjük egy simán unalmas üzenettel. A következő srác vajh miben reménykedik. Se nem szórakoztató levele, se nem informatív, se nem egyedi – halálra van ítélve:
“?szinte leszek (ahogy mindíg is szoktam – csak ezt nem mindenki tudja értékelni)! Megláttam a fényképed és nagyon megtetszettél!” - ha nem írja le, szegény lány nem találja ki! “Örülnék, ha jobban meg tudnálak ismerni! Kíváncsi vagyok, hogy milyen ember vagy?” - valóban? Ha meg szeretnéd ismerni, akkor legalább kérdezz és segítsd a dolgát! Ha legalább pár egyedi és érdekes kérdést teszel fel neki, akkor a mondanivalóddal ellentétben vmivel elkápráztatod! “Tudsz esetleg privát emailt adni? Küldök képet, ha kérsz…” - még képet sem rakott fel magáról a kis esetlen sunyika – biztos az asszony elől rejtegeti magát!
Egy hosszú, velős, mindent felfedő, viszonylag megfelelő helyesírással rendelkező levél:
“Szia Kedves Ismeretlen!
Nagyon tetszik a neved! Szimpatikusnak találtalak az adatlapod alapján, és szeretnék megismerkedni Veled egy komoly kapcsolat kialakítása reményében! ?rok néhány sort magamról, hogy eltudd dönteni érdemes-e velem megismerkedni: Keresek egy kedves és csinos lányt, akit érdemes lenne igazán szeretni, és aki képes is viszont szeretni. Egy komoly, őszinte, szeretetteljes és érzelemtől fűtött kapcsolatot szeretnék kialakítani, egy mély emberi kapcsolatra gondolva. Tudok ismerkedni, de valahogy mindig a nem megfelelővel találkozom. Igazság ez? - itt már egy kicsit túl érzelmes kezd lenni egy férfihez képest. Nem szabad bevenni a emancipunci lapok által terjesztett meséket, hogy érzelmes férfiakra van szükségük nőknek: szeretni, udvarolni tudni kell, de hangoztatni ezt nagyon ritkán! Rák csillagjegyben születtem, ha ez számít valamit. Fiatalos, erőteljes, vidám, viccelődő, de komoly helyzetekben felnőttként viselkedni tudó embernek ismernek a barátaim. A barátaim általában nyitottnak tartanak, aki két lábbal a földön áll a realitások talaján. Sokat dolgozom, de a kevés szabadidőmet szeretem hasznosan eltölteni. Mit Jelent ez? Szeretek estébenyúlóan, az élet komoly dolgairól beszélgetni a barátaimmal egy pohár finom bor mellett. Szeretek esőben és eső után sétálni, szeretem a friss illatokat, a napfelkeltét, a holdat bámulni. Érzékeny vagyok a tisztaságra a jó illatra. Sokat olvasok, biciklizek, ha időm engedi. Szeretem a felhőket nézegetni, eső után sétálni. Munka mellett tanulok is. III. éves vagyok. Sok sporttal foglalkoztam. Karate, versenykerékpár, atlétika (hosszútávfutás) versenytánc. A tánc és a futás ma is megmaradt. Nem voltam nős és nincs gyerekem. Egyedül élek egy panellakásba. Nem dohányzom. Szüleim Debrecenben laknak. Nagyon szeretem a munkámat, számítástechnikát tanítok ált. és középiskolában Pesten. Nagyon szeretem a munkámat, mert azt tehetem, ami a hobbym. Úgy érzem, szeretnek az emberek, akik körül vesznek, de mégis egyedül érzem magam, mert nincs, jelenleg kedvesem. Szeretem a mozit, a kirándulásokat, a táncos szórakozó helyeket. Kíváncsian várok tőled is egy hasonló bemutatkozó levelet magadról. Nagyon fogom várni a leveledet!”
Korrekt, hosszú bemutatkozás . Csak egy kérdés
A következőre nem is akarok sok szót vesztegetni, mert olyan lúzer a srác, amilyen a LÚZER FC-ben sem voltak együttvéve a fiúk:
Bocsánat, nem Gabit akartam írni hanem Böbit, ne haragudj,nem sablon levelet küldtem Neked.Munkahelyen vagyok nem eccerű itt figyelni mindenre…
Most jól meg gyóntam,remélem értékeled.
Helyesírás tragikus – következtetés: egy bunkó, alulművelt sráccal van dolgunk. Aztán annyira nemtörödöm, hogy eltéveszti a nevet is – persze, h sablonlevelet gyártott, persze, hogy gyorsabb volt a send gomb felett az ujja, mint a gondolkodása és nem cserélte le a megszólítást! S amivel még tetézi a dolgokat: visszaír és elkezd magyarázkodni, ahelyett hogy hagyná elveszni azt, ami már úgyis ment a levesbe! Mintha egy 4 éves kisfiúval állnánk szemben, semmi értelmes magyarázattal sem tud szolgálni, csak tagad: nem én vettem el a csokit mama, s nem azért csokis a szám, mert megettem – nem sablonlevelet küldtem, nem, nem! S még ez a gyónás jellegű nagyon béna jópofizás – mit értékeljen ezen a lány?
Itt a hiba igazából csak annyi, hogy elismétli mindazt, ami az adatlapján már szerepel/szerepelhetne.
Gábor vagyok és szeretném megkérdezni,hogy szabad e megismerni Téged? - Honnan tudja, amikor még egy betűt se olvasott tőled? Kezdésnek ez nem az igazi…
Ügyintéző vagyok egy multinál,van egy németjuhász “kisfiam”,szeretek sportolni-főleg vizeseket,csúszkálós okat,szeretek társaságban lenni,utazni,mindent imádok,mint egy “kisfiúhoz” illik ami kipufog meg ami ráz..Nem vagyok se nős, se volt barátnőfüggő,se kocsikulcs tekergető..Nem tudom mit írjak még…a többi a regen van és ha úgy találod,hogy érdekellek akkor írj kérlek. - A végére ez a tanácstalanság megjelenítése tragikus. A férfi határozott és minden helyzetben döntésképes: tudja mit akar elmondani magáról, mit nem és mikor akarja befejezni! Tesze-tosza csávó jelent meg ebből a pár sorból, aki ügyetintéz és kutyát sétáltat: másról nem is lehet vele beszélgetni…
Az alábbira már végképp nem tudok megoldást kitalálni: aki ennyire képtelen fogalmazni, helyesen írni az menjen és keressen egy városszéli discoban magának vmi nőszerű képződményt és kéz a kézben menjenek el a Mónika showba szerepelni:
im ádom a fotoid. issszonyat gyönyörű vagy . szeretnélek meg ismerni . de nem akaszkodom ha ettöl félsz csak barátként ja és klassssszul ál a szines haj !!!!
S most következzen egy halvány pozitívumot tartalmazó bejelentkezés:
Ne haragudj, hogy ilyen röviden írok, de nem szeretném az idődet esetleg rabolni! - nem szabad mentegetôzni: nem bûn, h egy társkeresô oldalon írsz a lánynak és nem szégyen az ismrkedési szándék sem: azért van itt, hogy leveleket kapjon
Ha a reglapom alapján szimpatikusnak találasz, akkor válaszolj légyszi!
Ha az arcod musical volna, mindenki azt dúdolná.?
(Hemingway) … helyes vagy! - Itt köveztkezik a pozitív rész – ha már magátol nem tud valami kedveset, figyelemfelkeltôt írni, akkor megpróbál a szavak mestereitôl lopni.
S a végére egy kis dörgedelem:
Srácok! 20-30 év megélése után nem tudtok magatokról/magatokból kipréselni nyamvadt 3 mondatot, ami eddigi élményeitek, gondolataitok és életetek esszenciáját adná? Ennyire nem lehettek üresek és unalmasok!? Szedjétek össze magatokat, toljatok a projektbe 1-2 órát és gondoljátok át mitől lesztek érdekesek és mások, mint a konkurencia!
Ezek baromi jók :D Pár megjegyzés ehhez is:
– A lányok többsége (na j, legalábbis én, meg azok nagy része, akiket ismerek) igenis az érzelmes fiúkat szereti, más kérdés, hogy aki igazán ilyen, az félénk is, tehát vagy nekem kell kezdeményeznem, vagy max 1-2 szóban írja le, hogy érzelmes, nem ír litániát róla.
Az tényleg hülyeség, ha az adatlapját ismétli meg.
– elírt név: én kaptam már ilyet, jót röhögtem rajta :D az ő is magyarázkodott, az őszinteség valahol megkapó…
– “azért van itt, hogy leveleket kapjon”: ehhez hozzátenném, hogy “olyanokhoz, akik megfelelnek az adatlapján írottaknak és nem 30 évvel idősebbektől vagy 500 kilométerrel messzebb lakóktól”.
utolsó bekezdéssel 100%-ban egyetértek.
Kissé sértőnek érzem ezt az “elemzést”.
Szerintem ez tipikus esete a “messziről jött ember…”.
Kedves “Elemző” ! Te hány első levelet írtál eddigi életed során ?
Gondolom egyet sem… Kissé több konstruktivitás lehet, hogy neked is jobban állna ! OKOSTOJ?S !
A Lúzer FC-s srác leveléhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nem is olyan rossz, mint amilyennek a cikkíró gondolja. Az elemzőnek üzenném, hogy bizony sokan írják az “egyszerű” szót eccerűnek, pld. én is ha nem hivatalos levelet írok a munkahelyemen…
Szóval picit tájékozatlan vagy a manapság használatos szavakról.
A nevet meg bizony bárki elírhatja, mint arról már feljebb írt is Cyndel.
Az egész elemzésnek nevezett valami inkább sértő, mintsem segítő szándékú.
Több ilyet nem kérünk! Mert semmit se ér. Mert fölénk akarja helyezni magát a cikkíró.
Úgyhogy hanyagoljuk ezt a továbbiakban jó?
Ja és miért nem bírja felvállalni? Névtelenül ír?? pfffff
Azt se lehet tudni fiú vagy lány. lol
Pali, szerintem fiú az illető, mert fiúszemszögből ír…
Blogger, ennyire elvette a kedved Pali véleménye, hogy azóta sincs új cikk? Szerintem ne hagyd abba, volt jó abban, amit írtál. (Jó, én meg élvezem, hogy van, amibe beleköthetek… :)
Szerintem tök mindegy mit írsz magadról az 1. kérdés úgy is az lesz: mivel foglalkozol? =(mennyit keresel?), milyen a kocsid,mekkora a házad?(megtörtént!). A nők 99.9% ezt kérdezi ismeretlenűl elsőre!!! A többi emberi érték és tulajdonság már lényegtelen a nőknek ezek szerint.
Nekem tettszet a “véleményalkotás” , elhatároztam változtatok az eddigieken.
Persze ettől még nem fognak özönleni az ismerkedő levelek, mert továbbra is “maradok a földön”. ( Pl. feltőlteni a pénztárcámat)
A hölgyek viszont a fellegekben járnak és még mindig a kisherceget keresik.
Sziasztok!
Jó ez a kis ‘odamondogatós diskurzus’…
…és igen…igazat adok a cikk írójának…születnek elég érdekes levelek…
Persze az is igaz, hogy az ember zavarba jön, amikor egy idegennek kell röviden jellemeznie magát. Engem lenyűgöz, egyetlen jól megfogalmazott mondat is, és kivétel nélkül válaszolok is az ilyenekre (külsőtöl és egyéb paraméterektől függetlenül), de sohasem az unalmas “őszinteségen alapuló komoly kapcsolatot keresek” stb.- re. Az olyan nővel aki ‘lekáderez’ már az elején valószinüleg nem érdemes foglalkozni. Persze az is lehet, hogy előrelátó és szeretné, ha a gyerekeknek(a még meg nem születetteknek)ne kelljen éhezniük… :))
Sziasztok!
Szerintem aki azt írja, hogy hülyeség a cikk, az bizony komolytalan és lesz ami lesz alapon próbálkozik a lányoknál.
Ahhoz, hogy sikeresebb légy, bizony fontos az első levél!
Ha olyan levelet kapok, ami tele van helyesírási hibával, majd az adatlapján látom, hogy főiskolát végzett, vagy legalább középiskolát, akkor bizony elmondható, hogy nem sok időt fércelt a dologba az illető.
Aki meg csak az általánosig jutott, az kimondatlanul is esélytelenebb helyzetből indul…
A lányok többsége bizony nem mondja ki, de az anyagiakra sokat gondol, viszont az is igaz, hogy nem számít annyira az ember kinézete, viszont az intelligenciája sokkal inkább.
Szóval pont ezért szerintem nem megalázó az ilyen levél, sokkal inkább segítő szándékkal íródott, ne szóljátok le a cikk íróját, még akkor se, ha névtelenségbe burkolózott…
Mindegy az, hogy hány első levelet írt már meg ő, sőt szerintem pont a saját hibája miatt próbál tanácsot adni másoknak, hogy legalább ők ne essenek abba a hibába, amibe a cikkíró esett.
Sziasztok! :)
Ezek után, kérem a cikkírót, hogy örvendeztessen meg bennünket olyan első levéllel, ami jól működik! … ezek után persze minden lány ugyanazt a levelet fogja megkapni mindenkitől! xD
… igazából csak egy adalék: ..jómagam a legtöbb első levelet úgy kezdtem, hogy szeretném közelebbről megismerni, s egyben örülnék neki, ha mindezt egy teázóban/kávézóban tehetnénk meg, amennyiben a szimpátia kölcsönös… cirka 15 hasonló -de nem sablon!- levélre, mindösszesen egy választ kaptam!
…plusz még egy dolog: virtuális virágot lehet küldeni, amire -sajnos- kb. 30 hölgyből !!!1!!! válaszolt, egészen pontosan megköszönte! Miért nem lehetnek ilyen esetekben annyira korrektek a nők, mint mi…? Persze lehet hőbörögni, de sajnos illem ide, illem oda igencsak kifordultak önmagukből a mai kisasszonyok! Jómagam mindenkinek válaszolok, nem tudom, hogy a gyengébbik nem képviselőinek miért esik nehezére egy “Köszönöm, hogy írtál…bocs, nem vagy az esetem.” …vagy bármilyen hasonló szöveg, mert ugye már az adatlapon kiemelik, hogy aki nem szimpatikus, annak nem is válaszolnak!?!?!? … kész agyrém!
?ltalában az első benyomás a külső alapján történik, ha nem teszel fel képet észre sem vesznek. Ha küldesz képet vagy tetszik vagy nem. Véleményem szerint így nem lehet ismerkedni, viszont igenis fontos a belső tulajdonság, ami általában hosszabb ismeretség alapján ismerszik meg. Külső alapján nehéz megítélni, hogy ki is van a külső mögött.
A lányok nem mindig szoktak válaszolni, vagy ha igen, akkor nagyon olyan dolgnak kell a levélben lenni, ami felkelti az érdeklődésüket, az unalmas hosszú leveleket érdemes kerülni.
Végül is ha nincs válasz, az is válasz…
Viszont az számomra is érthetetlen, hogy van aki kér képet (többet), és direkt írja, hogy bármi is a véleménye, megírja, de nem érkezik válasz, viszont az adatlapjára odaírja, hogy MEGB?ZHATÓ…
No comment…
Akkor már az első “körben” el is játszotta a kártyáit, mert ígért valamit és nem teljesítette. Az ilyen lány “kuka”….
Legalább egy annyi válasz, hogy bocs… de nem jössz be…
…a válaszokkal kapcsolatban érdekes info-t szereztem a tegnapi randim során… felróttam, hogy sok lány nem válaszol, s végre egy lehetséges megoldást kaptam, miszerint, aki nem fizet elő, az csupán néhány üzenetet küldhet havonta, tehát lehet, hogy még érdeklődne is, csak nem tud hogyan reagálni, erre az esetre lehetne például e-mail címet, vagy telefonszámot küldeni, ha a portál szabályzata engedi. :)
Ahogy én észrevettem, a neten pontosan akkora az esélye a normális ember megismerésének, mint a nem-neten. És ugyanakkora az esélye a nemnormális megismerésének is.
A kielemzett levelek miatt lehet haragudni, meg beszólni, de azt gondolom, az nem segít. A nagyfokú butaság az a neten is ugyanolyan hátrány, mint a munkahelyen, vagy a buszon.
Univerzális első levél nincs. Ha van, akkor az pedig nem jó semmire. Gondolj bele, azt sem tudod, hogy bolti eladó, vagy portás, vagy éppen az SZTK-ban előtted libben el egy szál fehér átlátszó cuccban. Ezek közül nincs kettő, akinek ugyanaz a szöveg értelmes lenne (és a többiekről még nem is beszéltem). A képzelőerőnek, az emberismeretnek itt aztán van szerepe. Vagy néhány soros reglapszövegből kitalálod, hogy ki ő, esetleg a fotóból (hol van, kikkel, milyen környezetben), vagy megtanulod, vagy sajnálkozhatsz az életben, hogy milyen igazságtalan… Az hát. Naés?
Leo, az ilyeneket utálom, amikor valaki általánosít. Fel se merül benned, hogy azért kérdezik, mi a munkád, mert az érdeklődési köröd érdekli? Én pl. félnék egy fizikussal kezdeni, mert hülye vagyok a fizikához. Nem kell rosszhiszeműnek lenni, én se feltételezem a fiúkról, hogy azért kérnek képet, mert a mellméretemre kíváncsiak. ?gy látatlanban én is mondhatnám rólad, hogy biztos az a fajta vagy, aki már az első képén egy luxusjárgány mellett feszít és azt hiszi, emiatt menő.
Jó, aki a lakásod méretét kérdezi, azt el kell hajtani, mert tényleg pénzéhes. De sajnos a társkereső oldaak nagy része a pénzéhes picsákat szolgálja, minden adatlapon van pl. olyan kérdés, hogy “van-e kocsid, van-e lakásod, mennyit keresel”. Nem kell kitölteni és kész.
Kamill: bocs, de a “kisherceget keresik” szöveget azok a fiúk szokták elereszteni, akiknek nem tetszik, hogy pl. egy többdiplomás nő nem áll le egy olyannal, akinek kilóg a kapa a szájából… Tapasztalat.
Patrik: első levélnek olyan jön be, amiben reagálsz valami apróságra, amit a lány ír az adatlapján (persze ha rendesen kitöltötte). Az viszont, hogy az első levélben rögtön randit javasolsz, a félénkebbeket elriaszthatja.
Sziasztok fiuk és lányok!
MI lenne, ha ez a blog arról szólna, hogy hogyan segíthetünk másokon (pl.: az első levél) és nem arról, hogy ki milyen hülyeséget írt előző levelében vagy, hogy “nekem nem ez a véleményem erről”.
Ne az előző embereket tapossuk el, hanem inkább próbáljunk segíteni.
A másik észrevételem: itt sokan lenézik a kevés iskolával rendelkező személyeket. Merem állítani, hogy 2 diplomával is lehet valaki olyan tahó, mint 8 általánossal sőt. (persze ezzel nem akarok megsérteni senkit, kinek nem inge…)
Sok olyan ismerősöm van, ismétlem SOK OLYAN ISMER?SÖM VAN akinek szakmunkása van és ettől függetlenül okos, művelt, olvasott, stb.
Na jó nem szaporítom jobban a szót. Ismétlem: törekedjünk arra, hogy segítsük, és ne másra.
Köszönöm előre is.
Kedveseim!
Véletlenül kerültem ide, valaki ajánlotta az olvasnivalót. Elolvastam, kísértetiesen egyező dolgokat fedeztem fel az én esetemmel párhuzamban. 24 év után kultúrált válás, közös megegyezés, a mai napig jó kapcsolat. Az én összeomlásom, majd talpra állásom.
Amit nem vesztek tudomásul, hogy ez itt egy vásár. Húsvásár. Ahány vásárló, annyi igény. Egy kis marketing nem árt, hiszen “a jó bornak kell igazán a cégér!”. Egyszerre vagytok kereslet és kínálat.
Elsősorban az őszinteség.
Nevetségesek az adatlapok. Az adatok.
Olvasom, hogy 163 cm, 57 kg, testalkat sportos.
Mit látok? Egy tehén, szemre is vagy 78 kg élőhús. Igaz, a szumó is sport.
Nem az esetem, nem kell. Ha ő inkorrekt, akkor miért vár el mást?
Annyit kapsz mástól, amennyit adsz magadból.
Fénykép. Legyen vagy ne?
Szerintem fontos. Ha én nem akarok szemüvegeset, akkor nem kell, bármilyen jó is egyébként. Stb. Nem kell ezt boncolgatni.
Ha hiszitek, ha nem én egy fénykép alapján találtam meg őt. Megláttam a szemét és elhatároztam, hogy ő kell nekem. Tettem érte. ? partner volt ebben.
Tehát, mindennek alapja a kommunikáció.
Lehetne a sort folytatni, de azt tudni kell, hogy hazudni csak az első találkozásig lehet.
Mindentől függetlenül ez mind csak halandzsa duma.
Az nem jut eszetekbe, hogy a másik még nincs készen az új kapcsolatra? A másik oldalon (is) egy sérült, flusztrált, megtaposott, megalázott, lelkileg összetört ember van.
Azt mondják, hogy az előző kapcsolatot el kell felejteni. NEM!!!
Nem lehet elfelejteni, nem is tudnám, és erre legalább két okom van. 173 és 178 cm magasak. Fiúk (felnőttek).
Az előzményeket csak helyre tenni lehet.
Ha másképpen nem megy, akkor leülni a tükör elé. Odavenni pár liter finom bort. Iszogatni addig, amíg még legalább kettőt nem látsz szemben, akkor hármasban megbeszélni a dolgokat. Mi volt eddig, te mit hibáztál (csak Te!!!). Min változtatnál, mit szeretnél, mit tennél ezért, stb.
Amikor ez készen van és kijózanodtál, akkor végiggondolni az egészet és cselekedni.
Még egy nagyon fontos dolog. Hajlamosak vagytok hasonlítgatni az előzőhöz. Ne tegyétek. Ez egy másik kapcsolat.
Ettől a ponttól csak türelem és szerencse kérdése.
Azt utálom, amikor valaki a kapanyélre hivatkozik. Miből gondolja, hogy ő egy cseppet is jobb. A kapanyeles róla azt gondolja, hogy nagyképű segg, aki valószínűleg kopasz, mert kell a hely a nagy arcának.
Egyszer össztűzésbe kerültem egy posztgraduális úrral. Azt írta, hogy egy szakmunkás nővel nem lehet elmenni komoly helyre vacsorázni, mert nem tud az evőeszközzel bánni.
Az eszébe sem jutott, hogy megtanítsa? Belerúgni abba, aki sérült, vagy vélten vagy valósan hátrányosabb helyzetben vanm vagy esetleg nem tud vádekezni, könnyű.
Ez csak úgy megy, ha mindkét fél kellően nyitott, ha tudja mit akar, ha kész kompromisszumra. Ha az első kudarc után feladja valaki, akkor az nem is akarta igazán.
A másik amit megfigyeltem a társkeresőkön.
A “jó fiú” és a “rossz fiú” kérdése.
A “jó fiú” nem kell. ? megbízható, mindig ott van, lehet rá számítani, viszont unalmas egy kicsit.
Bezzeg a “rossz fiú”. Az igen. Mellette az élet pezseg. általában az első este. Aztán reggel már egyedül költi el reggelijét.
Miért?
Mert ha az első este lefekszel vele, akkor megdug, de jobb esetben könnyűvérűnek, rosszabb esetben fehérmájú qurvának tart, viszont jól mutatsz a listán, 138. Pipa.
Ha nem, akkor meg nem fecsérel rád időt. Van helyetted sok más. Nem éred meg a fáradságot és a második konyakot.
Én egy dolgot megtanultam egy filmből, szerintem a világ egyik legidevágóbb mondata.
Walter Matthau (remélem jól írtam) mondja az egyik filmjében:
- Látom Kisasszony, utál. Ez már egy kapcsolat alapja, legyen a feleségem!
Hát így kell ezt.
Nem válaszol 100, akkor egy dolgom van. Megírni a 101. levelet is.
A nemleges válasz után próbált már valaki visszakérdezni, hogy “miért?”.
Az az igazság, hogy ennek a társkeresési formának is van hagyománya, kultúrája.
A cikk írója nem próbált mást, mint egyik oldalról megvilágtani a problémát. Felhívni a figyelmet olyan dolgokra, melyek hátrányosak lehetnek. A jószándék vezette “pennáját”. Ezért őt ledorongolni nem szabad. Lehet, hogy csak tapasztalatlan, lehet hogy nem. Lehet akár társkapcsolati szakember is.
Viszont nagyon jó kultúrált keretek között beszélgetni erről a témáról (is).
Megjegyzem, én már lassan egy éve élek életem második kapcsolatában és nagyon jól érzem magam. Akit érdekel, szívesen megosztom tapasztalataimat. Hátha valami működik belőle másnál is.
elolvastam a blogíró összes megjelent alkotását. ez eddig a legjobb.
kell feltétlenül fénykép? nehéz kérdés.
remélem, többen jártunk már úgy, hogy egyszer csak jött egy ellenkező nemű és elvarázsolt. utóbb nehéz lett volna megmagyarázni, hiszen a fickó/nő teljesen máshogy nézett ki, mint a NAGY ? eddig bennünk élő képe, talán a körülményei is mások voltak, a végzettsége szóba sem került, csak ott voltunk mindketten ugyanazon pillanatban, és pattogtak a szikrák…
ugyanezt a virtuális világban viszont elég nehéz megélni, ha annak a bizonyos ellenkező nemű röpke reglapjának (ami, mint tudjuk, legyen mindkét félnél teljesen és korrekten kitöltve, ezzel maximálisan egyetértek!) nincs átütő stílusereje – ami valljuk be, elég ritka. nem kell, hogy azonnal szikrázóan szellemes, őszinte és megkapó legyél egy idegen környezetben, de ez esetben még inkább fontos, hogy legalább a megjelenéseddel minden rendben legyen.
kell feltétlen őszinteség a nyílt reglapon? ha a kérdés az, a leírtak megfelelnek-e a valóságnak, akkor mindenképpen. ha azonban arra vonatkozik, a leírtak a TELJES igazságot tartalmazzák-e, úgy azt hiszem, akik emiatt hőbörögtek, gondolják végig, elmennének-e egy állásinterjúra úgy, hogy az egész életetüket beleírják-e az életrajzukba.
az önismeretről szól ez a játék, azt gondolom. arról, hogy tudjuk-e mit akarunk és miért akarjuk.
akarjunk játszani, kalandozni, egy felhőtlen estét vagy éjszakát, házasodni, felejteni, halmozni vagy amit még…csak tudjuk magunkról és vállaljuk fel magunkat.
ez önmagában még nem zöld út a sikerhez, de enélkül kevés az esélye…a hozzám hasonlóknál legalábbis :-)
“Kapanyél” alatt nem azt értettem, akinek szakmunkás végzettsége van, hanem azt, aki bunkó módon viselkedik és két szót nem bír helyesen leírni. Láttam már doktori fokozatúak közt is ilyet. Bocs, ha félreérthető volt, nem a többdiplomással, hanem az intelligenssel kellett volna szembeállítanom a tahót, rossz volt a hasonlatom.
Mint aktív társkereső (nem túl nagy sikerrel), érdekesnek találtam a cikket is, meg a hozzászólásokat is.
Én látok más problémát is. Hiába van a kép fenn valakiről (most nőre gondolok), ha nem ír magáról semmit. Tetszik a kép alapján (nekem egyébként ez korántsem fontos!), tetszik a fizikai tulajdonságok alapján (magasság, testsúly stb.), de nincs róla még egy sor sem, nem hogy valami bemutatkozás, hogy valamennyire meg lkehe4ssen közelíteni. Itt jön a dilemma: milyen levelet írjak? Mi érdekli? Lehet, hogy sok közös tulajdonságunk van, de ha semmit sem tudok róla, akkor ez elég nehéz. Szóval a dilemma: hosszú levél magamról, vagy rövid magamról, és inkább kérdések. Vagyis mutassam m,eg magam, vagy kérdezzek inkább róla. A hosszú levél kockázata az, hogy ömlengésnek fog hangzani, mintha a saját árumat (praktikusan jelen esetben saját magamat) akarnám eladni, és csupa szépet és jót írok magamról. Ekkor jogos a kérdés. Ha ilyen tökéletes vagy, mit keresel itt? Persze ha a rossz tulajdonságaimat is leírom, akkor az is baj lehet, mert hát ki az aki, mindjárt ezzel kezd? Akinek biztosan sokkal több is van belőle. Szóval ennek megvan a kockázata.
Ha meg rövid a levél, és majdnem csak kérdés van benne, akkor ez átcsaphat a másik oldalra, mert akkor a másik oldal azt fogja érezni, hogy valami titkolni való van, ha nem meri a pasi magát megmutatni. Ez sem könnyű. Az jelentősen megkönnyítené mindenki dolgát, ha kötelező lenne a bemutatkozás és az is, ha az adatok bizonyos százalékát kötelezően ki kellene tölteni. Azok a regek, ahol gyakorlatilag csak a lakóhely van kitöltve, azok eléggé komolytalanoknak tűnnek.
Ja és még agy! Ha egy nő nem tölti ki, hogy van-e gyermeke, akkor biztosan van. Csak azt nem értem, miért kell ezt titkolni? Nincs azzal semmi baj….
A levelekkel kapcsolatban annyi szerintem nagyon fontos, hogy a helyesírás azért jó legyen. Hiába van tartalom, ha borzalmas a helyesírás. Ez senkinek nem fog bejönni, még annak sem, aki maga sem tud helyesen írni. Az életben sem nagyon jön be, ha valaki nem beszél normálisan. Szóval van helyesírás ellenőrző a szövegszerkesztőkben, az meg majd’ minden gépen van. Ha másként nem megy, meg kell ott írni a levelet és bemásolni. Sokkal jobb lesz.
A másik vesszőparipa a kép. Sajnos a legtöbben kép alapján ítélnek, és nem veszik a fáradságot, hogy megismerjék a másikat.
Párszor elgondolkodtam azon, miért van az, hogy itt sem adjuk, meg egymásnak az esélyt? De azt kel látom, hogy nem csak egymásnak nem adjuk, meg a lehetőséget, hanem magunknak sem. A legváltozatosabb visszautasítások vannak, kezdve a nem is válaszollal, aztán nem téged kereslek (vajon honnan tudja?), meg a nem látom benned azt a kisugárzást, amit keresek. Van egy idézet, eredetileg angol: „If you can judge a wise man by the color of his skin, then you are a better man than I.? Szóval, ha a bőre színe alapján meg tudod ítélni az embert, akkor te jobb ember vagy nálam. Ebben az esetben, ha a képed alapján valaki meg tud ítélni, akkor ő biztosan valami fantasztikus valaki, és inkább az a csoda (vagy talán éppen ezért nem csoda), hogy még egyedül van. Persze ez mindkét irányba igaz.
És idéznék még valakit, mert elég tanulságos szerintem, és főleg azoknak, akik első látásra ítélnek.
„Neki volt kitöltve a bemutatkozása, amely viszont nagyon szimpatikus volt a számomra.
Ezért döntöttem úgy, hogy mivel vesztenivalóm nem volt, így felvettem vele a kapcsolatot.
Elég sok levélváltás után találkoztunk személyesen is. Számomra ez nem első látásra szerelem,
mert ( és erről vele is beszélgettem ), ha szórakozóhelyen találkozunk én biztosan nem figyelek
fel rá, mert nem olyan típusú férfi, aki első látásra megtetszett volna nekem….
Viszont emberileg meg nagyon megfogott, úgyhogy adtam időt és esélyt, hogy kialakuljon valami
köztünk.
Most egy pár vagyunk, és nagyon örülök, hogy egy ilyen értékes embert sikerült általatok megismernem. :-)?
De a fenti kis történet arra is példa, hogy egy találkozás nem találkozás. Nem lehet senkit sem megítélni egy találkozás után, ami mondjuk egy óra, vagy kettő. Ahhoz idő kell.
Szóval, amire ki akartam lyukadni, az az, hogy legalább az esélyt meg kell adni, nem is csak a másiknak, de magunknak is. Mert hát ha valakit visszautasítunk (akár férfi, akár nő az illető), akkor egy potenciális jelöltet elveszítünk. Ez meg luxus, én úgy gondolom.
Sajna én is írtam már el nevet: Viki helyet Vilit írtam. :\ Szerencsére a lánynak volt annyi sütnivalója, hogy ne kövezzen meg egyből, hanem elgépelési hibának tudta be, és jót nevetett rajta. Megjegyzem, utána 3 hónapig ismerkedtünk, és végül 4 évet éltünk meg egymás mellett.