A levelekkel kapcsolatban annyi szerintem nagyon fontos, hogy a helyesírás azért jó legyen. Hiába van tartalom, ha borzalmas a helyesírás. Ez senkinek nem fog bejönni, még annak sem, aki maga sem tud helyesen írni. Az életben sem nagyon jön be, ha valaki nem beszél normálisan. Szóval van helyesírás ellenőrző a szövegszerkesztőkben, az meg majd’ minden gépen van. Ha másként nem megy, meg kell ott írni a levelet és bemásolni. Sokkal jobb lesz.
A másik vesszőparipa a kép. Sajnos a legtöbben kép alapján ítélnek, és nem veszik a fáradságot, hogy megismerjék a másikat.
Párszor elgondolkodtam azon, miért van az, hogy itt sem adjuk, meg egymásnak az esélyt? De azt kel látom, hogy nem csak egymásnak nem adjuk, meg a lehetőséget, hanem magunknak sem. A legváltozatosabb visszautasítások vannak, kezdve a nem is válaszollal, aztán nem téged kereslek (vajon honnan tudja?), meg a nem látom benned azt a kisugárzást, amit keresek. Van egy idézet, eredetileg angol: „If you can judge a wise man by the color of his skin, then you are a better man than I.� Szóval, ha a bőre színe alapján meg tudod ítélni az embert, akkor te jobb ember vagy nálam. Ebben az esetben, ha a képed alapján valaki meg tud ítélni, akkor ő biztosan valami fantasztikus valaki, és inkább az a csoda (vagy talán éppen ezért nem csoda), hogy még egyedül van. Persze ez mindkét irányba igaz.
És idéznék még valakit, mert elég tanulságos szerintem, és főleg azoknak, akik első látásra ítélnek.
„Neki volt kitöltve a bemutatkozása, amely viszont nagyon szimpatikus volt a számomra.
Ezért döntöttem úgy, hogy mivel vesztenivalóm nem volt, így felvettem vele a kapcsolatot.
Elég sok levélváltás után találkoztunk személyesen is. Számomra ez nem első látásra szerelem,
mert ( és erről vele is beszélgettem ), ha szórakozóhelyen találkozunk én biztosan nem figyelek
fel rá, mert nem olyan típusú férfi, aki elsÅ‘ látásra megtetszett volna nekem….
Viszont emberileg meg nagyon megfogott, úgyhogy adtam időt és esélyt, hogy kialakuljon valami
köztünk.
Most egy pár vagyunk, és nagyon örülök, hogy egy ilyen értékes embert sikerült általatok megismernem. :-)�
De a fenti kis történet arra is példa, hogy egy találkozás nem találkozás. Nem lehet senkit sem megítélni egy találkozás után, ami mondjuk egy óra, vagy kettő. Ahhoz idő kell.
Szóval, amire ki akartam lyukadni, az az, hogy legalább az esélyt meg kell adni, nem is csak a másiknak, de magunknak is. Mert hát ha valakit visszautasítunk (akár férfi, akár nő az illető), akkor egy potenciális jelöltet elveszítünk. Ez meg luxus, én úgy gondolom.

Amit nem vesztek tudomásul, hogy ez itt egy vásár. Húsvásár. Ahány vásárló, annyi igény. Egy kis marketing nem árt, hiszen “a jó bornak kell igazán a cégér!”. Egyszerre vagytok kereslet és kínálat.

Elsősorban az őszinteség.
Nevetségesek az adatlapok. Az adatok.
Olvasom, hogy 163 cm, 57 kg, testalkat sportos.
Mit látok? Egy tehén, szemre is vagy 78 kg élőhús. Igaz, a szumó is sport.
Nem az esetem, nem kell. Ha ő inkorrekt, akkor miért vár el mást?
Annyit kapsz mástól, amennyit adsz magadból.

Fénykép. Legyen vagy ne?
Szerintem fontos. Ha én nem akarok szemüvegeset, akkor nem kell, bármilyen jó is egyébként. Stb. Nem kell ezt boncolgatni.
Ha hiszitek, ha nem én egy fénykép alapján találtam meg Å‘t. Megláttam a szemét és elhatároztam, hogy Å‘ kell nekem. Tettem érte. Å? partner volt ebben.
Tehát, mindennek alapja a kommunikáció.

Lehetne a sort folytatni, de azt tudni kell, hogy hazudni csak az első találkozásig lehet.
Mindentől függetlenül ez mind csak halandzsa duma.

Az nem jut eszetekbe, hogy a másik még nincs készen az új kapcsolatra? A másik oldalon (is) egy sérült, flusztrált, megtaposott, megalázott, lelkileg összetört ember van.
Azt mondják, hogy az előző kapcsolatot el kell felejteni. NEM!!!
Nem lehet elfelejteni, nem is tudnám, és erre legalább két okom van. 173 és 178 cm magasak. Fiúk (felnőttek).
Az előzményeket csak helyre tenni lehet.
Ha másképpen nem megy, akkor leülni a tükör elé. Odavenni pár liter finom bort. Iszogatni addig, amíg még legalább kettőt nem látsz szemben, akkor hármasban megbeszélni a dolgokat. Mi volt eddig, te mit hibáztál (csak Te!!!). Min változtatnál, mit szeretnél, mit tennél ezért, stb.
Amikor ez készen van és kijózanodtál, akkor végiggondolni az egészet és cselekedni.

Még egy nagyon fontos dolog. Hajlamosak vagytok hasonlítgatni az előzőhöz. Ne tegyétek. Ez egy másik kapcsolat.

Ettől a ponttól csak türelem és szerencse kérdése.
Azt utálom, amikor valaki a kapanyélre hivatkozik. Miből gondolja, hogy ő egy cseppet is jobb. A kapanyeles róla azt gondolja, hogy nagyképű segg, aki valószínűleg kopasz, mert kell a hely a nagy arcának.
Egyszer össztűzésbe kerültem egy posztgraduális úrral. Azt írta, hogy egy szakmunkás nővel nem lehet elmenni komoly helyre vacsorázni, mert nem tud az evőeszközzel bánni.
Az eszébe sem jutott, hogy megtanítsa? Belerúgni abba, aki sérült, vagy vélten vagy valósan hátrányosabb helyzetben vanm vagy esetleg nem tud vádekezni, könnyű.

Ez csak úgy megy, ha mindkét fél kellően nyitott, ha tudja mit akar, ha kész kompromisszumra. Ha az első kudarc után feladja valaki, akkor az nem is akarta igazán.

A másik amit megfigyeltem a társkeresőkön.
A “jó fiú” és a “rossz fiú” kérdése.
A “jó fiú” nem kell. Å? megbízható, mindig ott van, lehet rá számítani, viszont unalmas egy kicsit.
Bezzeg a “rossz fiú”. Az igen. Mellette az élet pezseg. általában az elsÅ‘ este. Aztán reggel már egyedül költi el reggelijét.
Miért?
Mert ha az első este lefekszel vele, akkor megdug, de jobb esetben könnyűvérűnek, rosszabb esetben fehérmájú qurvának tart, viszont jól mutatsz a listán, 138. Pipa.
Ha nem, akkor meg nem fecsérel rád időt. Van helyetted sok más. Nem éred meg a fáradságot és a második konyakot.

Én egy dolgot megtanultam egy filmből, szerintem a világ egyik legidevágóbb mondata.
Walter Matthau (remélem jól írtam) mondja az egyik filmjében:
- Látom Kisasszony, utál. Ez már egy kapcsolat alapja, legyen a feleségem!
Hát így kell ezt.
Nem válaszol 100, akkor egy dolgom van. Megírni a 101. levelet is.
A nemleges válasz után próbált már valaki visszakérdezni, hogy “miért?”.

Az az igazság, hogy ennek a társkeresési formának is van hagyománya, kultúrája.
A cikk írója nem próbált mást, mint egyik oldalról megvilágtani a problémát. Felhívni a figyelmet olyan dolgokra, melyek hátrányosak lehetnek. A jószándék vezette “pennáját”. Ezért Å‘t ledorongolni nem szabad. Lehet, hogy csak tapasztalatlan, lehet hogy nem. Lehet akár társkapcsolati szakember is.
Viszont nagyon jó kultúrált keretek között beszélgetni erről a témáról (is).

Megjegyzem, én már lassan egy éve élek életem második kapcsolatában és nagyon jól érzem magam. Akit érdekel, szívesen megosztom tapasztalataimat. Hátha valami működik belőle másnál is.

Jó, aki a lakásod méretét kérdezi, azt el kell hajtani, mert tényleg pénzéhes. De sajnos a társkeresÅ‘ oldaak nagy része a pénzéhes picsákat szolgálja, minden adatlapon van pl. olyan kérdés, hogy “van-e kocsid, van-e lakásod, mennyit keresel”. Nem kell kitölteni és kész.

Kamill: bocs, de a “kisherceget keresik” szöveget azok a fiúk szokták elereszteni, akiknek nem tetszik, hogy pl. egy többdiplomás nÅ‘ nem áll le egy olyannal, akinek kilóg a kapa a szájából… Tapasztalat.

Patrik: első levélnek olyan jön be, amiben reagálsz valami apróságra, amit a lány ír az adatlapján (persze ha rendesen kitöltötte). Az viszont, hogy az első levélben rögtön randit javasolsz, a félénkebbeket elriaszthatja.

A kielemzett levelek miatt lehet haragudni, meg beszólni, de azt gondolom, az nem segít. A nagyfokú butaság az a neten is ugyanolyan hátrány, mint a munkahelyen, vagy a buszon.

Univerzális elsÅ‘ levél nincs. Ha van, akkor az pedig nem jó semmire. Gondolj bele, azt sem tudod, hogy bolti eladó, vagy portás, vagy éppen az SZTK-ban elÅ‘tted libben el egy szál fehér átlátszó cuccban. Ezek közül nincs kettÅ‘, akinek ugyanaz a szöveg értelmes lenne (és a többiekrÅ‘l még nem is beszéltem). A képzelÅ‘erÅ‘nek, az emberismeretnek itt aztán van szerepe. Vagy néhány soros reglapszövegbÅ‘l kitalálod, hogy ki Å‘, esetleg a fotóból (hol van, kikkel, milyen környezetben), vagy megtanulod, vagy sajnálkozhatsz az életben, hogy milyen igazságtalan… Az hát. Naés?

A lányok nem mindig szoktak válaszolni, vagy ha igen, akkor nagyon olyan dolgnak kell a levélben lenni, ami felkelti az érdeklődésüket, az unalmas hosszú leveleket érdemes kerülni.
Végül is ha nincs válasz, az is válasz…

Viszont az számomra is érthetetlen, hogy van aki kér képet (többet), és direkt írja, hogy bármi is a véleménye, megírja, de nem érkezik válasz, viszont az adatlapjára odaírja, hogy MEGBÃ?ZHATÓ…

No comment…

Akkor már az elsÅ‘ “körben” el is játszotta a kártyáit, mert ígért valamit és nem teljesítette. Az ilyen lány “kuka”….

Legalább egy annyi válasz, hogy bocs… de nem jössz be…

Ezek után, kérem a cikkírót, hogy örvendeztessen meg bennünket olyan elsÅ‘ levéllel, ami jól működik! … ezek után persze minden lány ugyanazt a levelet fogja megkapni mindenkitÅ‘l! xD

… igazából csak egy adalék: ..jómagam a legtöbb elsÅ‘ levelet úgy kezdtem, hogy szeretném közelebbrÅ‘l megismerni, s egyben örülnék neki, ha mindezt egy teázóban/kávézóban tehetnénk meg, amennyiben a szimpátia kölcsönös… cirka 15 hasonló -de nem sablon!- levélre, mindösszesen egy választ kaptam!

…plusz még egy dolog: virtuális virágot lehet küldeni, amire -sajnos- kb. 30 hölgybÅ‘l !!!1!!! válaszolt, egészen pontosan megköszönte! Miért nem lehetnek ilyen esetekben annyira korrektek a nÅ‘k, mint mi…? Persze lehet hÅ‘börögni, de sajnos illem ide, illem oda igencsak kifordultak önmagukbÅ‘l a mai kisasszonyok! Jómagam mindenkinek válaszolok, nem tudom, hogy a gyengébbik nem képviselÅ‘inek miért esik nehezére egy “Köszönöm, hogy írtál…bocs, nem vagy az esetem.” …vagy bármilyen hasonló szöveg, mert ugye már az adatlapon kiemelik, hogy aki nem szimpatikus, annak nem is válaszolnak!?!?!? … kész agyrém!

Szerintem aki azt írja, hogy hülyeség a cikk, az bizony komolytalan és lesz ami lesz alapon próbálkozik a lányoknál.

Ahhoz, hogy sikeresebb légy, bizony fontos az első levél!
Ha olyan levelet kapok, ami tele van helyesírási hibával, majd az adatlapján látom, hogy főiskolát végzett, vagy legalább középiskolát, akkor bizony elmondható, hogy nem sok időt fércelt a dologba az illető.
Aki meg csak az általánosig jutott, az kimondatlanul is esélytelenebb helyzetbÅ‘l indul…

A lányok többsége bizony nem mondja ki, de az anyagiakra sokat gondol, viszont az is igaz, hogy nem számít annyira az ember kinézete, viszont az intelligenciája sokkal inkább.

Szóval pont ezért szerintem nem megalázó az ilyen levél, sokkal inkább segítÅ‘ szándékkal íródott, ne szóljátok le a cikk íróját, még akkor se, ha névtelenségbe burkolózott…

Mindegy az, hogy hány első levelet írt már meg ő, sőt szerintem pont a saját hibája miatt próbál tanácsot adni másoknak, hogy legalább ők ne essenek abba a hibába, amibe a cikkíró esett.

Blogger, ennyire elvette a kedved Pali véleménye, hogy azóta sincs új cikk? Szerintem ne hagyd abba, volt jó abban, amit írtál. (Jó, én meg élvezem, hogy van, amibe beleköthetek… :)

utolsó bekezdéssel 100%-ban egyetértek.