Egy rövid idézet a fenti írásból:

“Ã?m amikor kiderül, hogy érzéseink nem találnak viszonzásra, magunkba roskadunk. Å?rültek módjára kattog az agyunk, hogy hol rontottuk el, hol korrigálhatnánk és hogyan szerezhetnénk vissza figyelmét, szerelmét.”

Valószínűleg nem csak én vagyok ezzel így… Régóta próbálkozom már a “való” világban és a neten is a társkereséssel. Volt két olyan év az életemben, amit nem kívánok senkinek. Ezalatt a két év alatt három pasival hozott össze a sors, mindhárom kihasznált érzelmileg. MindegyikrÅ‘l azt gondoltam, hogy ragaszkodik hozzám – akkor a jelek azt mutatták – hogy úgy szeret, ahogy vagyok. A spontán gondoskodás, az odafigyelés, hogy nem pattogok, ha nem rá, ha nem ír 2 percenként szerelmes sms-t nekem és még sorolhatnám…

Hogy mivégre keresünk??? Mert hisszük, hogy valahol, valamikor jó helyen leszünk jó idÅ‘pontban, pontosan ott és akkor, amikor kell!! Még nem adtam fel, bár Å‘szinte ember lévén bevallom, hogy egyre csökken a lelkesedésem… Lehet a neten ismerkedni, és a napokban volt is rá egy nagyon pozitív tapasztalatom, hogy vannak még intelligens férfiak. Bár nem engem keresett – én írtam neki – de korrekt módon ezt meg is írta. Na, az ilyen embereket tisztelem!!!

Sok sikert kívánok mindenkinek, bármilyen módon is keresi társát! Üdv, Judit71

Sőt, egyáltalán szerelmesek vagyunk-e.,őszinték az érzéseink?

Egy példa a barátnőm esete.
Több mint tíz éves jól működő kapcsolatot rúg fel egy meglett koru férfi, mert szeretné megváltoztatni az életét, szabad akar lenni, mint a madár. Eddig is megvolt a külön lakása, ahova visszavonulhatott, ha egyedül akart lenni.

Találkozik valakivel, akit úgy jellemez, hogy kifejezetten ronda, semmi nőies nincs benne, rosszul öltözködik,idősebb mint a férfi, és még a szex sem olyan, mint kellene lenni.
Pár hónapos ismeretség után, a hétvégeket együtt töltik, ami számára igen fárasztó, – mert nagy a pihenésre , kikapcsolódásra való igénye – és nem is tudja elképzelni, hogy akár egy hetet is együtt töltsenek az új barátnÅ‘vel.
A nő rajong a férfiért, a férfin a boldogság egyetlen szikrája sem látszik.
Kérdezem én: hol itt a szeretet, hol az összetartozás érzése?
Ennek a férfinek vajon ez a nő az ideája?
Meddig tarthat egy ilyen kapcsolat?
Tudom, a lelki kapcsolatok igen fontosak, de a külső is számít szerintem.

A volt feleség és a barátnÅ‘m – akit elhagytak – is igen vonzó külsÅ‘vel van megáldva, a koruknál jóval fiatalabbnak néznek ki, mint az új barátnÅ‘ .

Kicsit több idÅ‘t kéne hagynunk egymásnak, hogy igazán megismerhessük egymást, hogy tudjuk valóban engem akar és én valóban Å‘t akarom, hogy számíthatunk-e a másikra, megbízhatunk-e egymásban és hogy elfogad-e olyannak amilyen vagyok…láttam ilyen kapcsolatot de csak ezerbÅ‘l egyet…