A napokban kaptam az alábbi szomorú hangvételû levelet. Egy neten kezdôdött szerelmet ír le, ami sajnos csúnyán végzôdött. Jelenleg akkut post szerelmi sokkban szenved, amely lelki és testi tünetek egyaránt produkál. Hasonlóan a kanyaró vírusához, ezen is túlesik életében egyszer mindenki, hogy legközelebb már óvatosabban és védett formában közelíthessen meg minden szerelemmel fertôzô egyedet s ha bekövetkezik a baj, már kevésbé súlyós tünetekkel reagálhasson. A levélíró több – számára – ellentmondásos jel, jelenség után kéri a blog olvasóinak véleményét, hogy mire hallgasson: az eszére vagy az apró darabokra tört szívére?

“Ami miatt úgy döntöttem,hogy írok nektek és kikérem a véleményeteket az az a hatalmas csalódottság ami miatt már lassan egy hete nem tudok egy normális éjszakát végigaludni.

Február elején a semmiből előttem termett egy olyan helyes lány, akit én még életemben nem láttam. Nem is mertem egyből kezdeményezni (félénk lennék?) csak megjegyzésként odabiggyesztettem a postafiókjába, hogy mennyire tetszik:) Két napi levélváltás után találkozót beszéltünk meg, amit akkor  Ő szépen tologatott egyre későbbre. Kicsit agyaltam a végefelé mert engem másnap munka várt és nem akartam hullaként bemenni dolgozni. De megtört bennem az ellenkezés és belementem.

Amint megláttam (mosolyogva galoppozott felém) tudtam ,hogy bakkeeer, itt nem lesz semmi baj.Már az első percekben egy hullámhosszra kerültünk és ez így is maradt hajnali 2-ig !!! Életemben ilyen jól még senkivel nem éreztem magam, pedig van pár év mögöttem. Elsô látásra szerelem volt. Közben telt az idő és egyre többet találkoztunk és egyre többször aludt  nálam, amitől én olyan boldog voltam, hogy azt el sem lehet mondani. Tökéletes  volt minden perc, amit együtt töltöttünk és komolyan hittem, hogy igen,megtaláltam! Így telt el másfél hónap… de úgy éreztem ezer éve ismerem… Apró részletekben kezdett csak felvilágosítani, hogy Ő valójában milyen is.

Mindig azt gondoltam,hogy egy 30 feletti állandóan bulizgatós lány az nem biztos, hogy komoly kapcsolatra való, de mellette ez az érzés elhomályosodott bennem. Heti 1-2 egész éjszakás buli (kizárólag barátnőivel és leittasodva) és utánna a  szabadkozás, hogy rosszul érzi magát. Bár hozzáteszem, így is hajlandó volt találkozni pedig elég “szépen” nézett ki ilyenkor. Egyszer a buliból eltaxizott csak azért hozzám, hogy velem lehessen. Értékeltem ezt is. De szerettem és nem foglalkoztam vele. Az, aki szép az reggel is szép…ugye?! :D Nem foglalkoztam azzal sem, hogy jött a szakdolgozatírásának ideje és már nem  akart velem annyit foglalkozni mert hát ugye az sokkal fontosabb. Így is van, egyetértek! Ami bántott az az volt,hogy míg velem nem találkozott – pedig belementem a kutya- sétáltatós fél órás találkákba is –  addig barátnőire továbbra is szentelt elég időt. Közben végig állította mennyire jól érzi magát velem…

Kivitt a családjához is, ami szerinte nagy dolog mert 2 éve egyetlen pasiját sem  mutatta be nekik… igaz volt vagy 20 abban a 2 évben. Igen, ez sem érdekel, mert szerettem. Az utolsó 2 hét a két hónapból már sajnos nem a szerelemről szólt az Ő részéről. Kezdtem gyanakodni, hogy valami nagyon nem oké a lánynál, mert furcsán viselkedik és erősen megtört a kezdeti lendület. Ekkor minden velem vagy együttlétünkkel kapcsolatos infót törölt a  wiwes oldaláról… tudom nem számít a wiw és társai, de rosszul esett akkor is.

Később már mindent a szakdolgozatára fogott. Itt követtem el életem legnagyobb hibáját és tudta nélkül belenézetem a levelezésébe. Ő is megtette ugyanezt csak úgy, hogy velem együtt. Tudom undorító vagyok és esz is a fene emiatt, de talán sosem derül ki róla, hogy azokban a bulikban Ő rendszeresen flörtölget másokkal és plátói szerelembe esik a volt pasijaival. Nem tudom megcsalt-e, de talán ez már mindegy is. Nem fájna jobban! Amikor ezt elmondtam neki én erőltettem a szakítást de kemény fél óra múlva rájöttem,hogy  mekkorát hibáztam és lényegében megalázkodva könyörögtem vissza magam. Nem ment. 2 nap múlva találkoztunk, hogy ezt-azt odaadjak neki, ami nálam maradt, de megint furcsa lett a vége. Egymás karjaiban kötöttünk ki és ugyanott ahol összejöttünk:) Végülis sokat köszönhetek neki  mert olyan dolgokat megtettem amit eddig soha. Nyugodt és türelmes voltam mellette, kávét és reggelit vittem neki az ágyba… és nem érdekelt az sem, hogy “udvarolni” a 8. kerületbe járok, ahová eddig még autóval sem szívesen mentem be. Nem érdekelt az sem, hogy állandóan dohos szagú volt a ruhája, ami a penészes lakása miatt volt.

Egy hét telt el a szakítás óta és Ő először időt kért, majd 2 napja abban maradtunk, hogy végevégevége. Közölte, hogy végülis Ő a hibás mert nem szabadott volna belemennie egy párkapcsolatba, mert nem képes feladni a múltját és nem tud ezen változtatni. Ugye csak azt tudjuk nagyon megbántani, akit szeretünk? Még mindig nagyon szeretem és nem telik el perc,hogy ne gondolnék rá… tudom egy barom vagyok, de nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Napok óta gyógyszert szedek, hogy ne remegjen kezem, lábam és ne legyen gombóc a gyomromban. Nem tudom meddig fog ez tartani, de kezdek félni. Forduljak szakemberhez,igyak és gyógyszerezzek tovább? Ez nem jó és csak magam pusztítom ezzel. Tudom, de csak így bírom elviselni azt a mérhetetlen nagy fájdalmat, amit okoz nekem  ez a történet. Sajnos keményebb dolog is megfordult a fejemben, de próbálok ezzel nem foglalkozni   mert élni szeretnék még. De nélküle? Annyira hiányzik,hogy a szívem szakad meg…pedig felfogtam,hogy már sosem leszünk együtt :(  Tud ilyet okozni egy másfél hónapos kapcsolat?Normális vagyok vagy tényleg csak megtaláltam az igaziigazi nagy Ő-t csak elcsesztem valamit? Van egy kedvenc idézetem: " tudni akarom,hogy akkor is velem vagy amikor épp nem vagy mellettem" Féltékeny lennék? Szerintem a párkapcsolat lényege,hogy el kell felejtsük az Én-t,hogy helyet kapjon a MI. Kérek mindenkit,hogy aki akar és tud az segítsen a véleményével de ne a helyesírásomhoz vagy fogalmazásomhoz szóljon hozzá:)   és ha lehet akkor a marshallman@freemail.hu címre küldje…. Üdv! Tamás  (aki hisz még a csodákban)”

Várom a további olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!