Túl vagyok már pár randin. A sok találkozás alatt kevés olyan – külsőleg – megragadó hölggyel futottam össze, aki már az első pillanattól kezdve izgatta volna képzetem és egyértelműen arra ösztökélt volna, hogy megismerjem. Hiába válogatok a fotók alapján igazán körültekintően és szelektálom ki kilencven százalékukat, majd próbálom a lehető legrosszabbul sikerült képet figyelembe venni s képzeletemben azon is tovább rontani, a személyes találkozások eredménye még így is minden esetben alulmúlja!
Nem hiszem, hogy túl igényes vagyok, miközben – természetesen – vannak elvárásaim. Nem kifejezetten modell lányokat keresek, nem szépség-idolokat, egyszerűen csak az engem megragadó gömbölyded típust.
Amikor az autóban ülök rengeteg nekem tetsző lányt látok az utcán: biztosan 5 perc alatt találnék olyat, akivel szívesen beülnék egy kávéra. A neten viszont – s erre keresem a választ – oly kevés figyelemfelkeltőt találok. Miért? Mások jelentkeznek fel egy társkereső oldalra? Valóban más – a való élethez képest – az összetétel a neten? Biztosan. Úgy tűnik még mindig nagyon kevesen kerülnek a háló közelébe, pláne még kevesebben határozzák el magukat a társkeresésre…
S akik elhatározzák magukat a regisztrációra, vajh tényleg csak azért teszik, mert külsejük alapján nem kapósak? Mennyire fog szétválni a társkeresés: lesznek a szépek, a jók, a bátrak és szerencsések, akik a való világban fognak ismerkedni ill. lesznek az előnytelenek, a gyámoltalanok, a szerencsétlenek, akik pedig a neten? Lesznek fiatalok, akik a suliban, sporteseményen, szórakozóhelyen megoldják és lesznek öregek/elváltak/gyermekesek, akik lehetôségek híján a netre kényszerülnek?
Avagy mindez hülyeség és előbb-utóbb mindenki a 21. század új ismerkedési formáját fogja használni, mert gyors, hatékony, széleskörű és mert a való életben kezdünk már annyira elszigetelődni egymástól, hogy bizalmatlanságunk okán visszamosolyogni sem merünk az utcán?
Szia Tamás!
Ez a vidék dolog… Ha már valaki nem pesti, akkor vidéki??? És nekem aki nem pesti vagyok Pest a vidék??? Jó kérdés…
Nekem Pest, 3 óra IC-vel, kocsival nem tudom mennyi mert még nincs bátorságom elindulni. :))
Igen, valóban ez lehet a gond, hogy azt gondoljuk, hogy húúú, mekkora távolság…. Nem fér bele… A bátyámnak pl. pesti barátnője van már lassan egy éve, és eddig kiválóan működik a dolog. Lehet, hogy ez kivételes helyzet, mivel a bátyám a maga ura, vállalkozó és akkor jön vagy megy amikor akar. Akinek fix munkahelye van pesten, vagy ott, ahol lakik nyilván nem szívesen változtat, főleg ha már születésétől fogva ott él. De én ezt is megértem. Akármennyire is szívesen mennék el innen, azért biztos, hogy többször alaposan átgondolnám a dolgot, mert mi van ha mégsem jön össze a dolog és ott vagyok tökegyedül Pesten. Bár addigra lehet, valamennyire megszoknám a dolgot, ki tudja…
Itt is volt egy érdeklődő fentebb, de azóta eltűnt… Ennyire rémisztő lettem volna?? Pont arról beszélgetünk, hogy illene visszajelzést adni, bármilyen is az, és akkor pont az ellenkezőjét tapasztalom itt is. Egy másik fórumban volt egy hasonló “jelenet”, de ott a visszacsatolás is gyönyörűen működöt, igaz nem a pozitív irányban, de akkor is. Mindegy, nem érdekes….
Kedves Judit!
Hát igen…sokan vannak úgy , hogy ha ló nincsen….
Inkább maradnék ló, nem pedig tartalékjátékos….
Iszonyúan rülehhem azt a szitut, amikor csak azért jön vissza hozzám XY, mert a nője kidobta? vagy nem jött össze a kiszemelttel,vagy “átgondolta”…
Nem vagyok hive az ujrakezdésnek! ha pár hét, hónap alatt nem tudta eldönteni megy vagy marad, akkor inkább menjen. Persze sokan tartanak több vasat a tűzben, számomra ez is gusztustalan dolog…
Kedves mayday!
Nem tudom, hogy a konklúziót az én előző bejegyzésemre írtad-e vagy csak úgy…
Nem szeretném most bizonygatni senkinek, hogy én milyen vagyok, én tudom. Csak ezt azok akikkel eddig volt szerencsém találkozni valószínűleg visszataszítónak találták. De az az ő bajuk. Mindenki tisztában van azzal, hogy milyen és mit szeretne, mit tud adni és mit szeretne kapni (ebben a sorrendben!!), milyen értékei vannak és milyen hibái és még sorolhatnám! Ezeket a dolgokat viszont nagyon nehéz úgy összehangolni, hogy két ember tényleg egymáshoz való legyen.
Hidd el én már nagyon sokszor számot vetettem önmagammal és rájöttem olyan dolgokra, amin változtatnom kell. Egyesek sikerültek, másokon még dolgozom. :)))
Nem kerestem sosem másban a hibát, leginkább magamban!! De azt kell mondjam, annak ellenére hogy nem vagyok tökéletes, azért egész jó, amit elértem pedig néha túl sok volt a tanulópénz, amit fizettem. De mindig tanultam valamit, és még most 37 évesen is változom és alakulok. Csak bízni tudok benne, hogy még nem késő! :)))
Szia Évi!
Bár nekem még nem volt olyan esetem, hogy az ex vissza akart volna jönni, de értem, amit írsz és egyet is értek vele. A felmelegített, újratöltött kapcsolatok már soha nem olyanok, mint az elején. Megszokásból pedig nem kell együttmaradni… Ezek azok a kompromisszumok, amiket nem szabad megkötni! Ha egyszer elment, menjen, élje az életét, de én nem engedném vissza. Most lehet, hogy van aki felszisszen és azt mondja, hogy ? már halott ilyenről és milyen jó vége lett! Persze, filmekben jól mutat, de az életben ez nem működik szerintem. Ha igen, akkor szerencsések.
Voltam már akaratom, tudtom ellenére szamár is és több vasat tűzben tartó férfiemberrel próbálkozó is… Hát nem egy felemelő élmény, az biztos!! Főleg, ha az ember lánya abban a tudatban van, hogy csak ? van és senki más… De a véletlenek – amikben nem hiszek – valahogy mindig kiderítik a sumákságokat…
Megmondom őszintén, csak a főcím miatt kezdtem olvasni ezt a bejegyzést. Elgondolkodtató, hogy a szerzője képes külön választani szépet és “rondát”. Akkor most én is ronda vagyok, mert feljelentkeztem ide? Vagy esetleg a kedves szerző nem lát tovább az orránál, és nem gondol bele abba, hogy néhány ember anyagilag és időben is korlátozva van? Nem indul mindenki azonos esélyekkel a való életben. Na de sebaj. Ez nem számít. Talán éppen a külső alapján való válogatás miatt született 35 ezerrel kevesebb magyar, mint amennyi meghalt. A minőségi szemléletben nevelkedett nemzedék jódolgában nem tudja, hogy mit is akar valójában. Az internet csak eszköz. Ami akár hasznos is lehet. Mert azok, akik jobb esetben szóba sem állnának az adott nővel vagy férfival, akár fel is fedezhetnek benne valamit, ami számukra is értékes. Akárhogy tagadják, mindenki képes az általánosításra, a másik tudatos-tudattalan minősítésére. ÉN nem vagyok szerencsétlen. ÉN nem vagyok gyámoltalan. Közösségi ember vagyok, jó humorérzékkel.
Antivirtuális szemléletá példa:
6,5 évig volt barátnőm. ?ltalában fapfoval sznúkereztem. Soha nem j9rnyékezett meg egy lány sem.
Néháy hónapja szingli vagyok. Ma is fapofával sznúkereztem. 3 óra altt két csaj jött oda, hogy “szia, megadnád a számod?” meg ” szia, tesztel a barátnőmnek, odülnél?”
A lányok nem az én korosztályomból támadtak, de azért érdekes a dolog.
Sztem amikor soloban/párkapcsolatban nyomulunk, azt kisugározzuk valahogy (aura, illat, mimika netán “rezgésszám”), amit a nőstények érzékelnek.
A való élet fess után feljöttem a netre, hogy lássam, hogy a sok okos ember -akik hétköznap simán elmennek melettem az utcán meg mereven bámulnak ki a busz ablakán – hogy látja az élet nagy dolgait.
Személyes példám csak minimális jelentőségű pislákoló pont a történéshalmazban.
A lényeg, hogy kisugárzunk. És ez nem jön át a neten csak szűrve, ugye…
A pillanat felszabadult szeretete, a hosszú másodperc tökéletes megélése mindenkit vonz (akkor is, ha nem tudatos rá az ember). Be kell töltődni az “itt és most”-ba, ahelyett, hogy elvont síkon keressük a megoldást az érzelmi társ szerzésére. A belső lény persze rengeteget számít (az mag a lényeg), de ha az egészséges érzelmi&fizikai vibráció nincs jelen a felek között és erőltetetten kell átadnom magam a másiknak és viszont, akkor jól belehazudunk a pillanatba.
A tökéletes pillanat megéléséhez két zárt kell kinyitni. Az egyikhez a kulcs a saját kezünkben van saját magunkhoz. A másikhoz a Pár kezében hozánk (vagy mondhatnánk szépen: ? maga.) És ez kölcsönös.
A közös cél és az egymásban való hit igen sokat jelenthet. A magunkban (és/vagy Istenben) vaó hit pedig jó alapot.
Hajrá kiadó emberek! Találkozzatok!
Sziasztok!
Elolvasgattam a hozzászólásokat, mondhatom nagyon érdekesek voltak. Az a baj, hogy ebben a mai modern világunkban a – ki ronda és ki szép – túlságosan meghatározó. Sajnos az ember elment abba az irányba, hogy mindent a külsőségek alapján igyekszik megítélni. Ezen azonban csak maga az ember tud változtatni, mégpedig úgy, hogy mindenki magába néz egy kicsit. Ebből pedig az következik, hogy mindenki úgy szép, ahogy van. A “rondaság” mint olyan, egy rosszul beidegződött hit kérdése. Minden nőben és férfiban fellelhető a jóság, a szeretet, a szerelem, a boldogság iránti vágy, attól függetlenül hogy az illető hogy néz ki. Én jóval túl vagyok már az ide írók korán, elmúltam 50 éves. Elmondhatom, hogy 27 évet éltem a férjemmel házasságban, aminek sajnos a halál vetett véget. A házasságunk kiállt minden próbát, a nehézségek ellenére is szerettük egymást, utolsó percéig. A legfontosabb amit mondhatok, hogy soha nem léptünk félre, teljesen megbíztunk egymásban. A mai világban ez kevés kapcsolatról mondható el. Úgy látszik másféle tendencia van kialakulóban. Ezen viszont lehet változtatni. Most, hogy egyedül maradtam, én is érzem a férjem fizikai hiányát. Gondoltam megpróbálok a neten társat keresni magamnak. Még igen az elején tartok az egésznek, majd meglátom mire jutok. 50 évesen már másképp látja az ember a világot, mint 20 évesen. Kíváncsian várom, mi fog történni. Véleményem szerint ugyanis ebben a korban már a férfiak sem macsók és a nők sem szexbombák, bármennyire is szeretnének annak látszani. Mindenesetre mindenkinek őszintén kívánom, találja meg igazi társát!
Kedves Györgyi!
Szivemből szóltál…:))) a kor haladtával a “szépség” elmulik, tovaillan és maradnak az emberi értékek.
A fogyasztói társadalom – is- hozta magával a -szerintem- irreális elvárásokat.
Szélmalomharcot vivok itt a neten is ez ellen., bár még a 30as éveim elején járok,de hihetetlenül bosszant és egyben elszomorit ez a kinézetorientáltság!
Mintha az határozná meg, h vki jó ember e vagy sem…
A Te példád is bizonyitja, igenis létezik hosszu és tartós kapcsolat, házasság, csak a trend ma a “éljünk szeressünk hipphopp módra, fő a változatosság..”
Az emberi értékek lenullázódtak, szinte mindenki a kinézet alapján választ, aha az bejön, szinte tökmindegy mi van belül…persze nem ezt irják, de a való életben ezt látom.
Mindenki a tökéletességre hajt..és csodálkozik, hogy még mindig egyedül van..
?szintén kivánom Neked, hogy találd meg a megfelelő társat, akinek szintén a belső értékek fontosak. A commenteket elnézve és a hszkat, nem sok reményem van arra, hogy akad egy olyan vki, ffi, aki egyetért nézeteimmel.
Az embernek ugy látom manapság”el kell adnia” magát, akár ha egy huspiacon lennénk, hogy megfeleljünk. Ennek örömére sok nő felturbózza önmagát, h megfeleljen a kivánalmaknak, pedig alapban lehet , ha önmagát adná, a kedvességével, szerénységével, szimpatikusabb lenne, bár ahogy elnézem a ffikat, csöppet sem érdekli őket, mi van belül, akárhogy is hangoztatják..
Ez a szomoru valóság:(
De azért ne adjuk fel…)
Még egy gondolat..
Nem tudom, létezik e olyan könyv, aminek az a cime: Hogyan tartsuk meg a nőket?
????? Valszinűleg: NEM
Ok? Lásd fentebb…
Judit! Nagyon egy rugóra járunk:))) sok gondolatoddal egyetértek, jók a hszid.
Talán túlon túl sokak vagyunk? Értem ezalatt, hogy némely vagy sokkal több pasi frusztrált lesz a környezetünkben, mivel nem vagyunk “szőkék”??
Bocs előre is az intelligens és valódi szőkéknek, valószinű értik, mire gondolok…
Lehet ha visszavennék, alaposan megugrana az érdeklődési rátám..
Igy meg…:S “csak a csend világit…”
Szia Évi!
Olyan könyv szerintem nem létezik… De olyan sem, hogy hogyan legyünk Férfiak a nők szemében! :)))
Nem kell visszavenned magadból, mert az Neked nem lenne jó! Én már megtettem egyszer, de ugye kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk…
A férfiakkal az a gond, ezt is írtam már szerintem vagy itt vagy egy másik fórumban, hogy mind azt mondják, hogy okos, értelmes nő kell nekik, nem repiliba. Akivel mondjuk meg lehet jelenni egy céges rendezvényen – ha a kedves ilyen helyen dolgozna netán – vagy egy nagyobb társaságban. Aki nem csak áll ott, és néz, hanem kommunikál is, és uram bocsá ég humorérzéke is van! Ellenben ha szembetalákoznak egy ilyen kvalitású nővel – és itt nem fényezni kívánom magam – akkor fejvesztve menekülnek…
Konkrét példám is van: Kb. 3-4 hónapja megismerkedtem chaten egy debreceni sráccal. Már ott kiderültek bizonyos közös pontok. Aztán elkezdtünk msn-en beszélgetni, jó sokat, webkamera és mikrofon nélkül, mert Neki nem volt fontos… Msn-en láttam először fényképet Róla. Bár nem jött be külsőre, a stílusa, a beállítottsága egyre inkább. Már alig vártam, hogy beszélhessünk esténként. Teljesen felvillanyozódtam, hogy végre itt van valaki, akivel lehet három órán keresztül beszélgetni folyamatosan… Többször kaptam jelzést arra, hogy tetszenek neki az okos nők, és nagyon bejövök Neki. Külsőleg is és emberileg is.
Aztán kezdett elmaradni msn-ről, egyre ritkábban volt fent. A beszélgetések is egyre rövidebbek lettek és már korántsem voltak olyan hangvételűek mint korábban… Volt még olyan, hogy egyszer üzenetet hagyott, hogy ha fellépek szóljak rá, mert nem látja mikor jelentkezem be, meg is tettem, de mostanában semmi jelzés… Már vagy 4 hete nem beszéltünk és nem is keres…
Na ennyit arról, hogy mennyire bejövök Neki…
Ma megint írtam egy egy levelet, kíváncsi vagyok, kapok-e visszajelzést…
Évi, légy mindig önmagad, a legalapvetőbb elkézeléseidből ne adj le, mert ha így nem vagy jó az illetőnek, akkor ha megváltoznál sem lennél jó… Sőt, akkor meg azért nem lennél jó, mert megváltoztál… Személyes tapasztalat, családi eredetű. :)))
Arra azért kíváncsi lennék, hogy volt-e már valakinek olyan érzése egy-egy találkozó után néhány hónappal vagy esetleg évvel, hogy azt mondta volna: hopp, azt a férfit/nőt elszalasztottam. Én már voltam így, sajnos…
Kedves Györgyi!
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a történeted. Tényleg jó olvasni, tudni, hogy vannak még működő kapcsolatok hosszú távon is. Sajnálatos viszont az ok, ami miatt megszakadt…
Sok sikert kívánok Neked, az a korosztály talán még tud valamit az emberi értékekről, tudja, hogy mit kell nézni egy nőben/férfiban ahhoz, hogy az valóban egy párkapcsolat legyen ne csak egy együttélés! Üdvözlettel, Judit
Ezt Mindenkinek:
Azért is jó ez a fórum szerintem, mert pl. néha én is úgy érzem, hogy megnyomom azt a Delete gombot és eltűnök az éterből… De ilyenkor megint erőre kapok és azért sem adom fel!
Köszönet érte mindenkinek! Üdv, Judit
Évi:
Ezt kihagytam, de igyekszem pótolni… Azt hogy sokan vagyunk a társkeresős oldalakon úgy értettem, hogy nem lehet mindenkinek az adatlapját végigböngészni sorról sorra, keresve benne azt, ami megfoghat első olvasásra. Ha a keresőben megadunk egy életkor limitet, hogy mettől meddig keresünk, nagyon sok találat jön ki országos szinten. Ha valaki egy kisebb településen vagy városban él, nem a fővárosban, esélye sincs szinte arra, hogy a lakókörnyezetében vagy attól 20-30km-es távolságban párt találjon ilyen módon. Tehát én gyakran országosan keresek. Ma is nézelődtem kicsit és az általam megadott csak életkort figyelmebe vevő keresés országos szinten több, mint 3000 “jelöltet” adott ki… Hát ezt képtelenség végignézni. Ha a lakóhelyem közelében néztem, már csak 30-40 volt, de érdemleges nem sok… De biztosan én vagyok válogatós, vagy türelmetlen hogy nem tudom végignézni az összeset…
Redukálható a dolog, ha látom mondjuk a lapján, hogy házas… Mert ilyen is van ám szép számmal!!! Nem tudom miért foglalják a helyet mások elől, erre lennének kifejezetten ilyen hirdetési oldalak…
Kedves Zoltán!
Január 16. 20.15-ös hozzászólásodra szeretnék reagálni.
Nekem is furcsa a blogíró azon hozzáállása, hogy netes társkeresőkben csak a csúnya, gyámoltalan, másnak nem kellő emberek vannak jelen. Ezt nekem is muszáj cáfolnom…
Nem tudom mi volt a szándéka a szerzőnek azzal, hogy így szétválasztotta a regisztrált tagokat “szépekre” és “csúnyákra”, valószínűleg a tapasztalatai…. Én például az “átlagos nő” kategóriába sorolom magam és bízom abban – hol kisebb, hol nagyobb lelkesedéssel – hogy valakinek én leszek egyszer a legszebb és a legjobb mindenben. Úgy, ahogy vagyok, olyannak, amilyen vagyok! Nem kíván majd megváltoztatni bennem vagy rajtam valamit, mert ilyenben is volt részem…
Kitartást kívánok mindannyiunknak! Üdv, Judit
Sziasztok!
Én is kezdőnek számítok itt a netes randizásban.Eredetileg a blog címe keltette fel az érdeklődésemet, de nagyon érdekes volt végigolvasni a levelezéseteket is.A vitaindító címhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a mai rohanó, megélhetésért dolgozó világban nem könnyű szórakozni járni, teadélutánokon részt venni, ahol az ember társgyanús lelkekre bukkanhatna. Szerintem nagyon sok szép külsejű és jellemű ember van a rendszerben, számomra csak az a talány, hogy ők mégis miért mindig a másik pakliból húznak? Annyi nő keres normális pasit és fordítva, miért nem találjuk meg egymást?Ez egyébként a való világban is ugyanilyen paradox módón működik, nemcsak itt. Már régóta keresem a választ,és ahogy elnézem ti is. Ennek ellenére bizakodó vagyok. Még így az első randim után is!
Ha nem untatlak benneteket, elmesélem, talán tanúságos lehet.
Pasi írt nekem, amin meglepődtem, mert a férfioldalon tallózván, én simán kilőttem őt azzal, hogy túl fiatal hozzám (a képe alapján). A levél után persze átnéztem az adatlapját, és kiderült, hogy egy tizessel idősebb. Hihetetlen naivitásról téve tanubizonyságot, arra a megállapításra jutottam, hogy lám egy kis sporttal, milyen jól tarthatja magát az ember. Nekem is el kéne kezdeni gyúrni vagy aerobikozni végre…
A megbeszélt helyen szemrebbenés nélkül hajtottam el egy rossz külsejű, idősödő (nálam kb 20-szal öregebbnek látszó) úr mellett, aki biztatóan mosolygott rám, és azt kiáltozta, hogy én biztos őt keresem. ‘Az nem lehet’- ismételgettem csendesen, de már besétáltam a csapdába, és mivel volt gyerekszobám, kiegyeztünk egy kávéban. Beszélgettünk, ő gyakorlott szemekkel méregetett, közben elismerően kacsintott néha, de melleim csekkolása után nem volt szégyellős elismerő szavakkal méltatni őket is. Közben úgy faggatott, mint egy adatgyűjtő a statisztikai hivataltól, látszott, rutinos versenyzővel van dolgom. Együttlétünk kb. 50.percében komolyra fordította a szót, összefoglalta a tapasztalatait, miszerint igencsak bejövök neki, és hogy mindennek nyomatékot adjon, rámutatott a farmernadrágjára, és az az alatt duzzadó (elismerésre méltó méreteket öltő – a szerk) szerszámára. Kérte, hogy fogjam is meg, mindezt persze csak azért, hogy hihetőbb legyen varázsos külsőm reágyakorolt hatása! Vegyes érzések kavarogtak bennem, az ördögi nő aspektusom fel volt háborodva az igazságtalanságon, hogy a természet miért ilyen méltatlanokra pazarolja az anyagot, az önérzetes énem pedig szerette volna élből pofán verni. Végülis háborgó lelkemet háttérbe gyűrve, egyszerűen mélyen a szemébe nézve nyögtem ki az egyéb esetben irtó gáz, kommersz mondatot, miszerint ‘erre én még nem vagyok felkészülve’. Pasi rém megértőnek mutatkozik;’persze, persze, ez természetes’-nyugtatgat, ‘ő megérti’-mondja- ha most nem fekszem le vele így elsőre, (itt az asztal alatt),de szeretné, ha legalább orálisan enyhítenék az ő fájdalmán, mert hát csak nem hagyom így őt éjszakára…
Milyen ez így elsőre?
Szerencsére laza, és egészséges lelkű nőnek tartom magam, így most nem járok önismerteti csoportba, de hányni azért lett volna kedvem utána.
Nem emlékszem már ki volt, aki azt a kedves megjegyzést tette a nők agyának méretéről, minden esetre neki üzenem, hogy én még ezek után sem általánosítanék, és mondanék véleményt a pasikról. Ez az egy most ilyen volt, és kész.
Szia Maya!
Hm…hát ez nem semmi sztori…
Emberünk bizonyára végtelenül beteges lelkületű, mert hogy ez sem általános így a férfiak körében, abban biztos vagyok…Baromira fontos számunkra a szex, de van illem is a világon, meg a dolgok saját, rendes menete – beszélgetés, ölelés, csók stb. Szóval ez a férfi (de szatírnak is nevezhetjük simán a bejegyzésed alapján) remélem nem zaklat többeket – bár vannak kételyeim…
Sajnálom, légy óvatosabb a jövőben és sok sikert!
Bp. 28
Olvasgattam egy két hozzászólást még az elejéről. Én sosem tudtam ismerkedni, gőzöm nincs milyennek lának, csak van egy csomó előítéletem milyennek láthatnak. Az tény, hogy senki sem akart még az életben megismerni. Sokáig a neten próbálkoztam mára feladtam minden próbálkozást. Az itteni lányok nem igazán tettszenek, néha vannak kivételek. Valahogy mindig olyan környezetbe sikerült belekerülnöm, ahova végképp nem lennék való már egy külső szemlélő véleménye alapján sem. Na mindegy, valamivel beoltottak a szüleim, és évek óta azzal próbálkozok, hogy minden kapcsolatot felégessek magam körül, talán pár hónap múlva sikerül a legfőbb felelősöket kiirtani az életemből, a szüleimet, akik megbéklyóztak és nem értik, hogy miért is vagyok ilyen ellenséges. Egyszerűen félek, féltem azt a csipetnyi megmaradt életem, amit ők, és a folyamatos zúzások, és sodródások a munkahelyeken tettek. Egyszerűen hiába állítottam fel egy stratégiát, hogy tudnék mindkettőtől megszabadulni, lehet hogy soha nem leszek képes függőségeket kialakítani magam körül. Persze jó lenne néha egy-egy beszélgetés, tánc, stb., de ha lenne időm 2-3 év múlva, akkor is megmaradnék, annak a mogorva fatuskónak, aki bár esetenként még néz is ki valahogy, de inkább nem kérdezősködik, és nem válaszol kérdésekre. (pozitív képzet kialakítása a másikról kételyekkel, ami évek múltán sem változik) pszihopata lennék?
Sziasztok!
Maya: nem semmi történet, ez egy rémálom….
Foli: pszichopata? Van egy nagyon kedves ismerősöm, akire nagyon hasonlítanak a gondolataid. Nem gondolom, hogy pszichopata volnál, ha már tudod, hogy valami nem az igazi, s tudnád rá még a megoldást ist. Remélem lesz valaki az életedben, aki tud valami pluszt adni, hogy kiragadjon ebből a helyzetedből.
/A blogomon keresztül el tudsz érni, szívesen beszélgetnék veled :)/
Szia Filo!
Hogy állsz barátokkal? Szerintem az igazi barátok segíthetnek a legtöbbet. Ha őszinték, ők azok, akik például megmondhatják, milyennek láthat a külvilág, ami baromi jó kiindulópont lehet, és ötletük is lehet a váloztatásra. Aztán meg hosszas beszélgetések során segíthetnek kihámozni,mi történt veled és a szüleiddel.Még mielőtt elhinnéd, hogy pszichopata vagy. Nekem nincs blogoldalam, de szívesen leveleznék veled akár itt, akár emilben.
kedves judit
ugy általában irtam ..nem konkrétan neked…csak arra utaltam ,hogy nagyon sok embernek igen magas elvárása van másokkal szemben de nem nézz tükőrbe…tudod a szálka és az erdő…esetleg valóban el is hiszi a saját nagyszerűségét mert saját magának is hazudik..de ez mostanság oly divatos..hazudunk mindenkinek mindenhol…ha netán valaki megengedheti magának azt a luxus ,hogy őszínte azt biztos,hogy kímarják a többiek…….elég régi motoros vagyok itt a netten …kb 10 év..randiztam kb 80-100 nővel de ha 10 %-a volt olyan akit bemutathattam volna családomnak akkor sokat mondok..a nagy számok tőrvénye alapjan sokkal de sokkal többnek kellett volna lenni akit ne szégyelnék…de nem volt …én is csodálkozok ezen…
tudomásul kell vennem ,hogy a netten olyan emberek kerülnek kapcsolatba egymással akik a való életben pillantásra se méltatnák egymást…egyszer voltam egy “chat bulin” kb 10 percig ..nem minősítem milyen emberek voltak “élőben” ..ugyanazok akik csuda jópofák ,szeretetreméltóak voltak a közösségi oldalon…….szóval sztem azért nem minden arany ami…………….
Először is Judit a külső az ami megszerez, a belső az ami megtart.(még valahol feljebb sopánkodtál ez ügyben) Erről ennyit, én sem vagyok egy adonisz, de hát szeretek hátrányból indulni:-) Internetről egyetlen egy lánnyal találkoztam, de az atya úr isten! Amolyan energia vámpír volt, beszélt beszélt és istenemre mondom majdnem elaludtam, komolyan a barátaim mondták, hogy mint a rajzfilmben sorra jelentek meg a karikál a szemem alatt. Sokan nagyon sokat sopánkodnak a pasikon ilyen meg olyanok, aztán panazkodnak, hogy a pasi átvágta őket, meghalgatom kisírja magát a vállamon aztán a kövekező mozdulattal egy echte ugyn olyan pasival fekszik össze. Ezen én már csak röhögni tudok, ezt hívom természetes szelekciónak. Láss egy példát volt egy lány fél évet jártam vele, olyan szerelemes voltam belé, hogyha kitalálja hogy hordjam el a mount everestet akkor elkezdem keresni a csákányom csak, hogy mosolyogni lássam. Törődtem vele, megbecsültem odafigyeltem rá, meghallgattam, tehát éreztettem vele hogy szeretem. Erre fél év után elhagyot, egy olyan \"macsós\" srácért aki megcsalja, le sem szarja átvágja, de jól néz ki van motorja és izgalmasabb(Itt akarom megjegyezni, hogy a srác a legjobb barátom volt).Pedig a lány egy inteligens, mély érzésű, okos, kedves, gondoskodó, nem az a pláza cica: istenem letörött a műkörmöm lány,tehát teljesen nomális csajról van szó. Nos gyerekek ebből a történetből 2 nagyon fontos dolgot tanultam meg. Az egyik az hogy soha ismétlem soha ne bízz meg senkiben(soha nem is fogok többé), a másik hogy a 20-on évesek ilyenek. Tehát nincs esetleg egy kedves csinos 30-as pécs magasságában aki….
ahogy ezeket a hozzászólásokat olvasom, azt hiszem egyértelmű, miért nem találtok társat sem itt, sem máshol. mert képmutatóak vagytok, becsapjátok magatokat és a többieket is. nem vagytok tisztában saját magatokkal, hanem valami ideális képet ápolgattok. ehhez képest kerestek aztán társat. és csodálkoztok, hogy a szuper kisportolt kedves és sikeres pasik / illetve a csinos és izgalmas nők nem benneteket választanak. dehát miért tennék. attól, hogy itt negédesen biztatjátok egymást, vigyázva hogy egy rossz szó ne haggya el szátokat, még nem vagytok jók.
persze, hogy mindenki a 10 évvel ezelőtti képét rakja ki, mert ha a mostanit rakná, meg se néznétek. így meg áltatjátok magatokat, hátha nem veszi észre, hátha a jó szövegetekkel (röhögnöm kell, az egész társkereső egy nagy közhelygyűjtemény) ellensúlyozni tudjátok, de persze nem tudjátok, és jön a nagy csalódás, gonosz világ
Szia Mankel,
Nekem is részben hasonló történetem van. Hat éves kapcsolatom volt az álltalad leírt jellemzéssel megegyező lánnyal. Az első négy év bulis, pénzszórós, egyszerélünk stilusban telt, de ugyanakkor nagy szeremben. Négy év után elémállt, hogy igy nem mehet tovább alapozuk meg a jövönket, lakás, házaság, gyerekek nyugalom stb.
Mondom rendben, igaza van szertejük egymást semmi akadája, hogy a kivánságának eleget tegyek, meg hát fiatalabbak sem leszünk, látni szeretném az unukáimat is ha lehet.
Jött a sporolós, lakáskeresős, hitelszámolgatós, tervezgetős sehovasem járós, haverfelszámolós időszak. Néha azért megemlitettem, hogy valahova menjünk, ne esünk át a ló túlsó oldalára, nagy ritkán engedett.
Megvan a lakás, egyezkedés, bank stb.aláirás elött pár nappal közli, túl unalmas,igy az élete változatosságot akar inkább most legyen vége, mint hamár hitel, lakás van. Bumm, köpni nyelni nem tudtam. Persze szakítottunk is, de a legjobb hogy összejött egy olyan pasival aki még a régi énemen is túltesz az egyszerélünk stilusával.
A tanulság, sohasem fogom megérteni a csajokat, tehát nem változok senki kedvéért.
nanana……………aki azt akarja,hogy mindenki szeresse annak sokat kell hazudnia…és az ember általában szeretettre vágyik….
mayday:
persze, az egyik út, hogy szerethetőnek hazudom magam. a másik hogy szerethetővé válok. az első csak látszólag egyszerűbb, amint az a fenti nyafogásokból is kitűnik.
Segítség függő lettem…két órája olvasgatok Nálatok és nem találok szavakat.azt gondolom szinte az összes valós probléma felvetésre került, de a megoldás nem mindenkinek közeledik.
Maya története csúcs (neki tudom hogy tragédia) de gondolkodtataok-e vajon azon hogy ennek az embernek ez a dolog néha bejön?Egyébként aligha próbálkozna…..
nanana, elég meglepő a – gondolom szándékosan provokatív – hozzászólásod… Nyilván olvashattál felületesebb, inkább a látszatra adó bejegyzéseket is, mint mindenhol. Nekem mindenesetre többnek tűnt a tartalmas és jószándékú hozzászólás! És hogy még egy közhelyet írjak: okos ember más hibájából is tanul.
Ki beszél “a szuper kisportolt kedves és sikeres pasiról”?? Nyilván valakinél (talán sok mindenkinél) csak ez, így egyben jöhet. De hol a határ a szuper kisportolt és az izomagyú között? Maradnék inkább a sportnak is helyet adó, alapvetően egészséges életmódot folytató jelöltnél.
Mit jelent a siker? Pozíciót? Anyagiakat? Mindezt akár napi 12-16 óra munka árán, a párkapcsolat vagy már a család rovására? Merem remélni, hogy a többségnek azért fontosabb a munka és magánélet megfelelő egyensúlya, egy tartalmas foglalkozás… Félreértés ne essék – mondom ezt “kedves és sikeres” 35 éves közgaszdászként. Persze első helyen nem is a “csinos és izgalmas” jelzőkre vágyom.
UD
nanana….igy van……ezért oly sok a magányos:)
Sziasztok!
Maya:
Sajnálom, hogy így indult az első próbálkozásod, de fel a fejjel! Én nem vagyok egy agresszív nő, de szerintem ott helyben lekevertem volna ennek a perverz fazonnak egy jó nagyot!! Nagyon intelligensen oldottad meg a helyzetet szerintem. Csak próbáld tovább, és ha javasolhatom Neked: ha elkezdesz levelezni valakivel, kérj nyugodtan fotót róla, lehetőleg frisset! Én is nemrég estem bele egy hasonló szituba, amit fentebb le is írtam. Sok sikert!
Filo:
Szeretnék neked ajánlani egy fórum oldalt, én rendszeres látogatója vagyok. Nagyon sokféle témában lehet nagyon klassz emberekkel beszélgetni. A fórumot megtalálod a hoxa.hu oldalon. Csak egy rövid regisztráció és írhatod bejegyzéseket, kezdhetsz új fórumtémát arról, ami érdekel, és hasonlók… Nos, szerinted??
mayday:
A net mögé nagyon könnyű elbújni, könnyű a jó fejet adni a monitor mögül… Sajnálom, hogy ezt kellett tapasztalnod…
Mankel:
Félreértettél, nem sopánkodtam. :)) Egyébként sosem állítottam sem itt, sem máshol, csak nekünk nőknek nehéz a társkeresés…
nanana:
Ismételni tudom csak önmagam és ez már kezd uncsi lenni. Én nem tíz évvel ezelőtti fotóval avgyok regisztrálva, nem állítok valótlant magamról, nem vagyok álszent… Ha valaki olyat ír, amivel nemértek egyet, azt is leírom, mert szerintem mindenki tanulhat a mások által leírtakból…
Szia Mankel!
Tökéletesen egyetértek Veled: sajnos a nők többsége ösztönösen /tisztelet a kivételnek/ azt választja, aki le sem sz…ja őket. Ez az úgynevezett kutya-effektus…mindig belerúg a gazdi, de azért odabújik ennek ellenére.
Én is csak röhögni tudok az ilyen “mindig kihasználnak”, “állandóan megbánt” stb. történeteken…nem tudom sajnálni az ilyen lányokat, mert újra és újra ugyanilyet fognak választani, ez beléjük van kódolva talán /és nem is tehetnek róla, ez ösztönös lehet/. Ha nem tetszik valaki, ott kell hagyni: nem kötelező a puding evés:) Persze lehet, hogy csak én egyszerűsítem le ennyire a dolgokat, de én valóban így is cselekszem. Ha már nem megy valami, búcsút kell inteni a másiknak, felesleges pitizni: nem hiszek a “még minden rendbe jöhet” szövegben…
Amúgy az emberek legtöbbje /nemtől függetlenül/ inkább megmarad a pocsék, de biztos kapcsolatában – mert “legalább van valaki”, én legalábbis ezt tapasztaltam/tapasztalom eddig. A legjobb barátom is ugyanilyen cipőben jár: épp a múltkor mondta a barátnőjéről a telefonban /5 éve vannak együtt/, hogy simán el tudná képzelni nélküle a jövőjét…32 éves, és nem boldog mellette – szerintem újabb öt év múlva sem lesz az…
Hát jó…mesélek ezt-azt.Szimpatikusak vagytok,kár hogy ezt csak egy monitornak suttogom.Sajnos én sem ma jöttem le a falvédőről..S a tapasztalat csak gyűlik-gyűlik.A minap megismerkedtem valakivel egy rokon lapon.Az ember fiának csak van valamiféle elképzelése hogy mit akar.Egy idős tanárunk mondta azt nekünk (de régen is) érettségi előtt hogy (még magázódott is néha) tudják a kőműves és a professzorasszony házasságából sok jó aligha sül ki legalábbis hosszabb távon nem.Mert ugye este hazamennek és beszélgetnek.Ma falaztunk, de hideg volt és nem haladtunk, mire a nej latinul beszámol az aznapi sikeres műtétjéről….Ma már tudom hogy ez is egy példabeszéd volt….Ez egy ilyen suli..Szóval az ember fia próbál hasonlót találni, legalábbis nem tök ellentétest…
Mert ha ezer évet görnyedt a padban ezt ne minősítse le senki.Ha sportolt és figyelt magára ez talán nem bűn és elvárható legalább egy hasonló felfogás….Ha el szoktál menni néha (Uram bocsá’ ) a templomba a partnered ezen ne akadjon ki ha nem is tart veled…Rendben van az hogy mindenki fogadja el magát…De ha tud jó irányba változni akár áldozatok árán is tegye meg mert ő lesz aki részesül a hasznokból is…..
Szóval ismerkedünk ?rogatunk és lassan kiderül hogy szívem hölgye nem is Laura hanem Evelin?… Nem is 28 hanem 35 éves , nem is olyan magas nem is olyan nehéz….
Tudom hogy ez sem kívánságműsor de engedtessék már meg valami valós is….Találkozunk. A leírásból csak a ruha passzol (a személyt képről aligha ismerném fel!!!!!Na bumm………A lelke lehetne csodás és sugárzó, Sziporkázó a humora…..DE NEM! A kérdésemre hogy hogyan is van ez? a válasz egy ajakbiggyesztés.És én kérem arra hogy ne sértődjön meg de nem szerencsés az induló póz.
Valahogy nem érzem azt hogy az egyetlen üdvözítő testtartás a pamut…Nevelni pedig nem egy idegen feladata…
Ezek a dolgok élőben hamarabb kizártak.Marad kérdőjel elég.
Hogy a fiúk tették a lányokat ilyenné avagy fordítva mindegy is.Egy negatív kivételt ragadtam ki ez is tény…
A másik dolog.Itt ( a monitoron) olyan mértékű inger ér egy földi halandót Ami a valóságban sokkal hosszabb idő alatt.Kivitelezhetetlen lenne egy este ötven emberrel kapcsolatba lépni akár a bemutatkozás erejéig is.Magyarul gyorsan rövidre záródik a kör.Mindig jön új és új s a képnek tulajdonított illúzió ereje elnyomhatja a legőszintébb mosolyt is….
Ez itt vidék.Napok telnek (Hónapok is) mire felfigyelsz valakire.A lapokat korán leosztják (már messze húsz alatt) s szinte mindenki tartozik valahová.Aki akkor kimaradt az tényleg nézheti magát.Innen szép a győzelem?
Barátaim nincsenek, karrierre nem hajtom, anyagiak a méretarányosságot tartom szem előtt. Nálam a siker években számolandó, mit jelent ez? Ugye a szülőkről meséltem. Sztem biztos sokakkal előfordult az, hogy a szülei a másik oldalra kerültek, alapvetően segítenek, de úgy, hogy nekem egyre rosszabb legyen,így inkább bebetonozom az alapot egyik részről (és megpróbálom elfelejteni, hogy milyen képek fogadnak, amikor belépek egy munkahelyre, és hosszú hónapokon át meg sem ismernek, rájöttem az emberekhez semmi értelme közelítgetnem, megvan egy képzet, és csak akkor tudnám lerántani a kélyes vigyort az arcukról, ha kihajítanám őket az ablakon, amire képes is lennék, ha egy hang azt nem mondaná, hogy elég, nem éri meg, így maradok az a gyenge nem látszik, hogy kisportolt alkatú félszeg egyén), másik részről pedig pont az a bebetonozás ami utját állja bárminek. Ezt most nem fejtem ki, de tény, hogy a nagy ürességgel, a kemény évek alatti tapasztalatokból összehordtam az alapra, eléggé unszimpatikussá vált, bár persze tudja az ember, hogy magabiztosnak meg izének kell lennie, de valahogy elhalt bennem az a vágy, amitől inkább nőkkel beszélget az ember, mint férfiakkal. Szóval teljesen semlegessé vált, bár alapvetően férfinak érzem magam, és én is szeretem a helyes bukszákat (lassacskán én is csak nézni, hisz csak pontokat várnak, és egyre többet), de egyből magamra nézek, látom, hogy kb. milyen vagyok, átlagos, se nem ronda, se nem csúf.
Szóval egy idegjáték minden napom, és csak azt nézem mennyivel emelkedik havonta,
ha kevéssel ideje továbbállnom jobb lehetőséggel, ha sokkal, akkor épp még maradok. (csinálom ezt azért, mert minden munkahelyen én tartom a hátam, fiatal létemre unom már, hogy nekem kell elvégezni az emberek munkáját, csak azért, hogy egy félévig maradjak, és természetesnek veszik a kolégák, hogy ők még betanulnak dupláért, én meg tanítsam be őket)
A munkáról ennyit: persze minél gyorsabban pörög valakinek az agya annál gyorsabban fárad is, így a hétvégéken inkább alszom, na és ez az a pont, ami megállít az ismerkedésben.
Hogy miért nem jövök be a nőknek, és min akarok változtatni?
1, Túl sokat gondolkodok, olyan dolgokon, ami mások számára érthetetlen, de végülis én ebből jutok előre.
2, Sokat játszom, a való életben legalább annyira ki tudom bárkinek adni magam, mint a neten.
3, Túl komoly vagyok, és idősnek érzem magam 28-on, így egy fiatalabb kinézetű csajszival három dolgot szoktam tenni:
1, pedofilnak érzem magam, és meg sem szólítom, ki tudja, holnap már rács mögött leszek.
2, amikor a barátom meghív egy italra, fapofával megkérdezem hosszas mérlegelés után, hogy elmegyünk, szeretné-e?
3, simán arrébb állok.
Ha egy korombeli nőt látok:
1, általában idősebbnek látom.
2, fényévekkel van előrébb nálam kapcsolatok terén
3, sok barátja lehet, nem kell mégegy
4, manapság csak a seggét, a mellét bámulom, szemébe ha már fiatalabba nem tudok nézni idősebbe végképp nem
Ha egy kicsit idősebb nőt látok:
1, házas, elvált, gyerek, meg a szokásos
2, kisfiúnak látnak, de alapvetően 38 évesnek érzem magam,
Elmagyarázom: Van olyan srác, akit 36, de valahogy nem jön be senkinek.
Én ilyen vagyok 28 évesen. Mind külvonásokat, mind belső gondolkodásomat nézve, amit itt nem ecsetelnék.
Mi tenne boldoggá, ha senkire nem számíthatok a bajban?
Van egy álmom, ami keresztülmehetne az egész életemen, elég konkrét álom,
pár év alatt konkretizálódott, de nagyon sok pénz kell hozzá, hogy működőképes is legyen. Tehát, ha nem nyerek az ötös lottón, valószínű sosem érem el, mert még tízévet már gürcölni sem akarok.
A másik dolgon épp dolgozom, bepótolni amiből kimaradtam. Valószínű ebből csak az utazás része, és a nyelvek lesznek meg, a többi nem.
Holnap megint munka, csökkenteni kell a lélegzetvételek számát, amihez kell pár óra.
Több időm nincs. Ritkák, azok a fórumok, ha intézek valakinek valamit, akkor írnak egyáltalán rá, tökmindegy milyen szándékkal.
Manapság reklámleveleket sem nagyon kapok. Nálam már ez valamilyen szocializáció jele.:(
A nőkről szólva: a fialatalabb 20-25, korombeli 25-28., idősebb 29-35
A “szeretné-e”, az italra gondoltam, mert mi már nem isszuk meg a kollégámmal.
2,5 éve nem voltam még kollégával sem beülős beszélgetésen.
?gy olyan freeze állapotba kerültem, lefagyasztottam magam körül a magánéletet,
nem is tudom, eltelt 2,5 év, és nem vettem észre, hogy egy normális emberrel nem beszélgettem. A fórumba azért írtam, mert érdekes volt a téma.
SZiasztok kedves és kedvetlen társkeresők!
Lapozgatok a nők társkereső oldalain és mosolyogva tapasztalom hogy mennyi elvárás van részűkröl. Egyetemi végzetség már alapbol kell! De jó lenne ha egy NOBEL dijjal is rendelkeznél! Légy vállalkozó vagy felsővezető! Ha a G?SZPROM elnőkvezérigazgatója vagy a VIL?GBANK elnőke lennél nem lenne hátrány!Tudod anyagiak kizárva!Légy sportos;magas;kék szemű;kockáshasú!/Csak ennyi az
elvárás_gondoltam_nem is sokk:))) Kérdés:Miért fontos sok nőnek hogy a jelölt diplomás legyen? Talán egy diplomával könnyebben és tartalmassabban tudnak majd együtt élni? Sok nő hangoztatja hogy az anyagiak nem érdeklik! De a találkozások alkalmával/10_esetből 8 nál jártam ugy/ pár perc elteltével elkezdenek érdklödni az ember anyagi dolgai után! Sokszor az az érzésem hogy korunk nőnemű lényeinek nem is egy társ kell csak egy feltöltött bankautomata a szűkséges PIN-koddal:)))
Sziasztok!
Fel a fejjel, a világ sok szépet kell, hogy tartogasson számunkra… :)
A társkeresőkön mind a kudarc, mid a pozitiv élmény gyorsabban és hatványozottabban fordul elő, mint a valós életben.
Filo problémáját én is átélem. Aki korban úgymond hozzám illő lenne (tisztelet a még meg nem talált kivételnek) sajna már “öreges” életvitelt választott, nem lehet normális eszmecserét folytatni. A pár évvel fiatalabbak azok, ahol jól érzem magam, ám többjük gyermektelen, én meg már nagy merészségnek tartanám a gyermekvállalást, bár nem biztos hogy kizárt. Avval meg végképp nem tudok mit kezdeni, ha 10-12 évvel fiatalabb férfiak még keményen udvarolnak – semmi gond, csak nem látok jövőjét…
Paradox, mikor az évek, a test, és a szellem nincs összhangban…
Talán pár év mulva én is “hozzáöregszem” a korosztályomhoz, s akkor van esély párt találni…? :) Addig próbálom élvezni, milyen jó is egyedülállónak lenni – néha nagyon nehéz :)
Szép estét :)
Bellagio:
Én újra fiatalnak szeretném érezni is magam, valsz. 30 év felett lesz ez meg, amikor az lesz, mint, amit említettél, így csak az utazás része, és a nyelv lesz meg.
Szóval ez az, amiért eléggé pipa vagyok a környezetre, hogy felfordult az egész életem 28 évesen vagyok 38, és 30 felett leszek 28, szóval a gyerek nem férne bele,
de kár ragozni, ha meg tudom valósítani magam, nem lesz párom íg se, úgy se.
Kedves Aphofis!
Ezt már nagyon sokszor leírtam, de nyilván Neked is ez a tapasztalatod! Én egyáltalán nem vagyok ilyen!!! Nekem elég az, ha van fix munkája (értsd nem munkakerülő), és tisztel engem annyira, amennyire én őt. Ha gondja van elmondja és nem hallgat mint ama bizonyos a fűben, mert néma gyereknek….
Az olyan nők, akik meg az első találkozás alkalmával ilyen kérdésekkel bombáznak, azokkal nem érdemes foglalkozni! Ha tőlem egy fickó megkérdezné – volt már rá példa – a fehérnemű méretemet, akkor kedvesen elköszönnék és a viszont látásra. Ez körülbelül egy kategória nem??? A férfiaknak az a gyenge pontjuk, a nőknek – már amelyik hozzám hasonlóan gondolkodik – pedig ez.
Mi lenne, ha az erre a fórumra jelenleg beírok összeülnének személyesen és megvitatnák a dolgot, mint felesleges kardoskodások közepette sértődnek meg?
Filo felvetése a csúcs! de tényleg…. Konferencia
Kerekasztal legyen vagy hosszú? Ennek is van ( diplomáciai) jelentősége…..
Filo,
Ki sértődött meg szerinted?? Én úgy gondolom, hogy nem én vagyok az…
Filo, az ötlet jó :) Elérhetőségcsere és akár msn konferenciabeszélgetést is lehetne folytatni :)
Ezt az email címet annyira nem sajnálom, ha esetleg évek múlva valamilyen T-Onlineféle reklám hírdetéseket dobál rá fórumról leszedve. filo28@freemail.hu, erre lehet írni elérhetőségeket, az elérhetőségeket minden címre továbbítani fogom (kérem a fórumon megjelenő becenevek legyenek benne), lévén, hogy ezen az oldalon elfogytak a levélküldési lehetőségeim is. Ha komolyan gondoljátok. A beszélgetési formáját valaki megmondja.
Részemről elküldve.
Napsütéses szép reggelt!
A blog indító témájára eszembe jutott egy régi Kft dal részlete:
“Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták,
Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem.
Ki érti ezt, ki érti ezt?”
Odavissza érvényes, talán örök kérdés :)
Mikor a pontos idézetet kerestem a zeneszöveg.hu-n, egy másik Kft szövegre is bukkantam, mely a külcsín és belbecs témáról szól:
“Szépek, szépek, szépek,
a csúnya embert nagyon szeressétek,
||: mert a csúnya ember azért van a világon,
hogy a ti szépségtek jobban látsszon! :||
Hogyha sok a pénze,
a szegénységet tisztelettel nézze,
||: mert ha minden minden ember milliomos volna,
örömet a pénze nem okozna! :||
Festők, írók, zenészek,
a tehetségtelenségből éltek,
mert ha minden ember tehetséges lenne,
a magatokfajtája éhen veszne!
Mert ha minden ember tehetséges lenne,
eladni szeretne, sose venne!
Okoskodó észlények,
buták vagyunk, az a szerencsétek,
mert ha mi is olyan értelmesek volnánk,
véleményetekre sose adnánk!
Mert ha mi is olyan értelmesek volnánk,
rátok soha többé nem hallgatnánk!
Szépek, szépek, szépek,
a csúnya embert nagyon szeressétek,
||: mert a csúnya ember azért van a világon,
hogy a ti szépségtek jobban látsszon! :||”
…és még egy hangulatkeltő mára: http://www.youtube.com/watch?v=gbSzJO8vZOo
Legyen szép a napotok!
Arra én is kíváncsi lennék,hogy kik vannak a nevek mögött!Én például a kezdetek óta a saját nevemet használom.Szerintem álnév mögé bújni gyávaság.Ami a konferenciát illeti van Skype-om és Windows Live Messengerem is.Aki nem adja a saját nevét a véleményéhez,az milyen ember?Ez nem az APEH honlapja!!!
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek az együttérző szavakat, jól estek!
Én épp ma délelőtt gondolkodtam, hogy milyen jó lenne a társkeresőknek, főként azoknak, akik az ilyen beszélgetések után már ismerik is egymást valamelyest, és egyfajta bizalom is kialakult közöttük, kerekasztal társalgásokat szervezni időnként. Ez végre olyan találkozó lehetne,ami abszolút tét nélküli, nics benne a megfelelés kényszere, meg a para, hogy utána megbántás nélkül, hogyan lehet majd kilépni….
Sztem ezen a fórumon néhányan épp az előbb említett bizalom miatt nem a saját nevünkön szerepelünk. Egy ismerősöm mesélte például nemrég, hogy a kollégái megtalálták a fórumon, és mindenféle levelekkel szívatták utána. Épp elég sebeket szerez itt az ember a félresikerült randik után, a kozmetikázott adatlapok miatt. Minden esetre tisztelem Tamás bevállalását!
Kedves Maya!Nem hiszem,hogy az itt leírtak olyan vérforralóak lennének.Azt sem állítom-amit eddig leírtam-azzal mindenki egyetértett vagy egyet kellene értenie vele.Valakit a kollégái megszívattak a véleménye miatt?Miért?Esetleg valami szélsőséges dolgot mondott?Én például nem bánom,ha valaki a blogom után megkeresi az adatlapomat.Ez végül is egy társkereső blog vagy nem?Nem akarok Vasálarcost vagy Fantomast játszani!Igyekszem blogíróként is felvállalható dolgokat írni.Nem biztos,hogy amit-a “létezik-e netes szerelem?”-rovatban a Rapid Randiról írtam,azt mindenki aki ott volt ugyanúgy látta.A diploma és karriermániáról írott véleményemet is megtámadhatták volna.Utólag átgondoltam,egy diplomás minimális befektetéssel odavághatott volna nekem.Esetleg sok mindenben igaza is lett volna!Na mindegy,ezt az oldalt eldugták,ha valaki a nők közül szimpatikusnak talál-akár a véleményem miatt,akár ellenére-keressen meg a nemestam@freemail.hu címen!Fényképes leveleket várok!
Tamás!
Bár már töröltem magam, de néhány bejegyzésemet már olvastad. Korban közel állunk egymáshoz, ha lakókörzetileg nem is… Küldjek képet??? Vagy korábban már láttál hitetlen jóvoltából???
Szép estét mindenkinek! Judit
Kedves Judit!
Szomoruan olvasom, h kiregisztráltál…de maximálisan megértelek, biztos alapos okod volt rá.
Én is erősen gondolkodom, hogy befejezem ezt a pártalálósdit, bár még egy cérnavékony remény talán éltet, hogy ne adja fel…de vajon meddig?
Összefoglalva uy érzem, hiába a nagy lehetőség, a jelöltek mennyiségi “tárháza”, az emberek képtelenek normális kommunikációra, viselkedésre, az elemi dolgokkal nincsenek tisztában, nem emberként, tárgyként kezelik a másikat-lásd.el nem olvasott levelek…stb.-és minimális energiát se forditanak arra, hogy az esetlegesen szóba jöhető akárkit mélyebben megismerjék, időt és energiát”fecceljenek” bele…..(
Elgondolkodtató és egyben elszomoritó ez számomra.
A kommentek ből ezidáig nem olvastam sikersztorikat, inkább csalódott és szomorú sorokat. Elgondolkodok azon, vajon komolyan párt keresni szeretnének sokan, vagy csak ugy lesz ami jön alapon várnak a csodára,keresik görcsösen a nagy szerelmet?
Hát…..remélem nem vesztetted el teljesen hitedet ebben és ha itt nem is, de máshol, más formában megtalálod azt, akit már régóta keresel.
?szintén drukkolok Neked!:)
Szia Évi!
A remény hal meg utoljára, ne add fel a keresést! Nem mondom azt, hogy vedd lazábbra – én fél éve ezt csinálom, és semmi sült galamb, vagy ilyesmi:) Meg kell dolgozni minden kapcsolatért…
Sok sikert és kitartást!
Zoli!
Aranyos vagy , köszi a biztatást:))
Ennél lazábbra asszem már nem vehetem, ahogy mostanság…a galambot se várom..abban igazad van, hogy meg kell dolgozni. ill. kellene!! na ezt tettem jégre egy ideje, ez ugyebár kölcsönös dolog kéne legyen, erről is irtam az előbb…sokan nem dolgoznak meg érte, ugymond”kár a befektetésért…”
Kockázat nélkül nincs üzlet, való igaz, de ugy érzem, tul sokat kockáztattam mostanában:(((
Na majd meglátom, hogyan tovább..
Kedves Évi!
Egyetértek ismételten azzal, amit írtál! De a kommunikációs probléma úgy érzem nem csak a társkereső oldalakon fordul elő, hanem alapjában véve jellemző a mai társadalomra. Az ismerkedés sok időt vesz igénybe, heteket-hónapokat az igaz, de ha valaki kommolyan gondolja, akkor az rá fogja szánni az időt, hidd el!! Ne add fel!! Az, hogy én meguntam és leálltam egy dolog….
Nem szabad túl komolyan venni az igaz, de azért van egy alsó határ, hogy honnantól és van egy felső, hogy meddig… Na én ezt a felső határt értem el… Most abban a periódusomban vagyok ismételten, hogy nem kell senki, mert ahogy szétnézek a környezetemben és a neten nem feltétlenül a korrektséget látom…
Köszönöm a támogatást, és hasonló jót kívánok én is Neked!! Legyen szép napod! Üdv, Judit
Kedves Judit!Nem emlékszem rá,hogy láttalak volna.Nincs ellenemre semmilyen privát levelezés.Cserélhetünk képeket,ha Neked ez megfelel.Én például aktívan szervezem a dolgaimat-már ami a társkeresést illeti-párhuzamosan az internet,az ilyen-olyan rendezvények stb.Csak az internetre “rátenni” mindent,az szerintem elég nagy dőreség!Mondjuk az is igaz,Pest megye ebből a szempontból jobb helyzetben van,mint az ország keleti vége.
Helló!!Nagyon sok véleményt olvastam,sajnos többnyire panaszt.Vannak sikersztorik,ti nem találkoztok ilyenekkel??Én egy néhányat………úgyhogy vannak.Én speciel egyetlen egy szélhámossal se találkoztam.Szerencsém volt?Meglehet.Ne adjátok fel……….nagyon sok férfi és nő keres itt komoly partnert.Csak-csak összeakadnak!!Én szurkolok!!!!!
Sziasztok!
Tudom magamról, hogy nem vagyok szép, de csinosan öltözöm… Tudok ragyogni, ha olyan pasival hoz össze a jósors, aki képes ragyogtatni… :)
Nem a szép pasi a zsánerem, hanem a normális… Az Évi szerint megfogalmazott normális… (ha van egyáltalán még ilyen ritka állatfaj :-) És Judit szerinti normális nőnek tartom magam, (ami lassan szintén a kihalás szélén álló állatfajnak számít)
De az én korosztályom pasijai mind 20 évvel fiatalabb cicababákat akarnak, vagy ha nem, akkor foglaltak és onnan kacsintgatnak félre… én egyikből sem kérnék…
Dizsikének!
Nem tudom mióta keresel társat, de hidd el nekem, hogy a nagy számok törvénye alapján téged is megtalálnak a rossz tapasztalatok előbb-utóbb! :)
Helló!!Ladyb.Köszönöm jókívánságaidat!Remélem nem lesz igazad,és kívánom ez az oldal annyit adjon neked,mint nekem./Azért se hagyom magam lehúzni!-hangulatilag!/Én január 30-án lesz 1 éve,hogy bejelentkeztem.Nehézkesen indult a dolog-saját gép hiánya…a gyerekéről csak nehézkesebb!!Volt egy-két levélváltás-nem tagadom.Még olyannal is aki ezen fórumon a nemválaszolásra panaszkodik,holott ő nem válaszolt nekem…Meg persze randim is.Egy……..azóta eggyütt vagyunk…….8 hónapja már biztos.Nem jegyeztem a dátumot…..bocs.Hogy akkor mi a francnak vagyok itt??Mert közben nagyon sok barátot szereztem,akikkel itt tartom a kapcsolatot.Az ország különböző részéről,férfiak,nők,kor nemszámít alapon.Tartottunk közös bulit a Mátrában,Dunaharasztiban pedig szilvesztereztünk.És ismét szerveződik egy tavaszi,egy nyári,és nálam talán márciusi buli.Ezeket az embereket a társkerin ismertem meg,nem mondok le a barátságukról,és őket se zavarja,hogy már ketten megyünk….Én ezt kaptam ettől az internetes társkeresőoldaltól.Amit köszönök!!
Dizsike!
Üdv közöttünk, ezek szerint te vagy a fehér holló! Gratula!
Nekem is vannak barátaim, netesek is, meg nem is… voltam is netes találkozókon, szerveztem is ilyet, tudom miről beszélsz…
És nem hangulatrontásnak szántam, csak jó tanácsnak :)
Nézz vissza fél /1 év múlva, őszintén örülnék, ha még akkor is fehér holló lennél!
LadybHelló!!Ma pontosan 1 év.Mérleget tudod.Hogy a következő időszak mit hoz??Ki tudja???Ha erre járok beszámolok……vagy jót,vagy rosszat….:szia2
mizu én vok megint