Túl vagyok már pár randin. A sok találkozás alatt kevés olyan – külsőleg – megragadó hölggyel futottam össze, aki már az első pillanattól kezdve izgatta volna képzetem és egyértelműen arra ösztökélt volna, hogy megismerjem. Hiába válogatok a fotók alapján igazán körültekintően és szelektálom ki kilencven százalékukat, majd próbálom a lehető legrosszabbul sikerült képet figyelembe venni s képzeletemben azon is tovább rontani, a személyes találkozások eredménye még így is minden esetben alulmúlja!
Nem hiszem, hogy túl igényes vagyok, miközben – természetesen – vannak elvárásaim. Nem kifejezetten modell lányokat keresek, nem szépség-idolokat, egyszerűen csak az engem megragadó gömbölyded típust.
Amikor az autóban ülök rengeteg nekem tetsző lányt látok az utcán: biztosan 5 perc alatt találnék olyat, akivel szívesen beülnék egy kávéra. A neten viszont – s erre keresem a választ – oly kevés figyelemfelkeltőt találok. Miért? Mások jelentkeznek fel egy társkereső oldalra? Valóban más – a való élethez képest – az összetétel a neten? Biztosan. Úgy tűnik még mindig nagyon kevesen kerülnek a háló közelébe, pláne még kevesebben határozzák el magukat a társkeresésre…
S akik elhatározzák magukat a regisztrációra, vajh tényleg csak azért teszik, mert külsejük alapján nem kapósak? Mennyire fog szétválni a társkeresés: lesznek a szépek, a jók, a bátrak és szerencsések, akik a való világban fognak ismerkedni ill. lesznek az előnytelenek, a gyámoltalanok, a szerencsétlenek, akik pedig a neten? Lesznek fiatalok, akik a suliban, sporteseményen, szórakozóhelyen megoldják és lesznek öregek/elváltak/gyermekesek, akik lehetôségek híján a netre kényszerülnek?
Avagy mindez hülyeség és előbb-utóbb mindenki a 21. század új ismerkedési formáját fogja használni, mert gyors, hatékony, széleskörű és mert a való életben kezdünk már annyira elszigetelődni egymástól, hogy bizalmatlanságunk okán visszamosolyogni sem merünk az utcán?
Úgy tűnik nekem sem.
Ui. én valóban nem találotam kerek egy éve olyan ffit, akivel kölcsönösen szimpatikusak lettünk volna.
Akinek én írtam, az lerázott, aki nekem azokból egy-ketteővel randiztam , de teljesen erőltett volt és egyoldalú.
Aki eddig “rámkattintott” az még fotó alapján az alsó ingerküszöböbet sem érte el. Azaz egy év alatt semmi eredmény ezen a”könnyű” lehetőségű ismerkedési csatornán.
Elgondolkodtató, amiket irtál. Valóban, lehetséges, hogy a nehezebben ismerkedők, a bátortalanok, előnytelenebb külsővel rendelkezők-de mi is az előnytelen???-, a szégyenlősek, visszahuzódóak,önbizalomhiányosak egyetlen kapaszkodója a netes ismerkedés. És akkor mi van? Mindenki párra, társra vágyik, szeretne vkihez tartozni. Szerencsés az, aki hipphopp megtalálja élete párját-ideig-óráig-és nem kényszerül semmiféle virtuális keresésre.
A dolog szépséghibája viszont: ugyaneme oldalakon megtalálhatók a szélhámosok, unatkozó háziasszonyok, nős pasik, szórakozásra vágyó, elmebeteg alakok is…a társkeresőn.
Jó lenne, ha valami szűrné, az lenne az igazi találmány, hogy csakis azok maradjanak “benn”, akik valójában társat keresnek. A többi mehetne játszani másmerre….
Egyetértek az előttem elhangzottakkal, nekem eddig csak a való életben sikerült párt találni, a neten nem. Nem is bánom túlzottan, de tényleg ez a tendencia.
De hogyan is szűrhetné ki egy netes oldal, hogy ki a szélhámos, ha élőben sem biztos, hogy az ember ki tudja szűrni? A férfiak nagy része valamilyen úton-módon átveri, megbántja, megalázza a nőket. (Fordítva is van rá példa.) Tisztelet a kivételnek. Ilyen mindig volt és mindig lesz, és semmi sem fogja kiszűrni, csak mikor már koppan az ember lánya, akkor jön rá, hogy hoppá, na igen.
Igen kedves Zsó, tudnék mesélni sajna az olyan esetekről is…több olyan is történt velem, hogy naivságom és jóhiszeműségem áldozata lettem. Nem akarom magam sajnáltatni, de ha neten kivűl kerestem és találtam párt, jobban működott a dolog.
Ugy veszem észre, egyre bizalmatlanabb mindenki, félti a nehezen felépitett magányvárát, bástyákkal, nem enged be oda könnyen senkit…
A pasik meg…lassan nem is társat keresnek, hanem, kevés kivétellel olyan jobb esetben nőnemű lényt, aki ideig-óráig örömet szerez nekik. A tartós kapcsolat már a multté:(egyikőjük sem akar elköteleződni semmilyen irányban. És ezt egy ffi barátom fejtette ki: mivel több a nő, mint a ffi, megtehetik, ma már a nők udvarolnak szinte, nekik egy morzsát se kell odébbtenni…( na ezért kapok biztos:))))) )..
hogy legyen egy ellenvélemény is:)
a net csak egy plusz lehetőség..nem kell tőle többet várni, mint a való élettől…tény, hogy könnyebb a hálóban elbújni, és talán kicsit több a szélhámos, de ha nem levelezgetsz évekig, és nem hagyod, hogy bizonyos falsh érzelmek kialakuljanak( plusz nem kezded el kialakítani az illetőről a neked megfelelő képet) akkor az életben működő megérzések az első randin általában jeleznek, hogy gáz van az illetővel…
nekem volt már párom a való életből és a netről is…ezen kívül nem kevés embert ismertem meg ( nem partneri célzattal) a neten keresztül, és azt kell hogy mondjam a nagy többségük nem a kimondottan csúnya, esetlen, ismerkedni nem tudó ember, sőt….ők csak élnek a net adta plusz lehetőséggel, de a zöme nem zárkózik el a való élettől..
a bejegyzés írójához megy csak egy kérdés: ha az utcán ( lásd való élet) 5 perc alatt találnál olyat, akivel szívesen beülnél egy kávéra, akkor próbálkozol a való életben is? vagy csak nézelődsz, próbák nélkül?
Kedves Dragonfrog!
Igen, elgondolkodtam én is azon, hogy az életben és a virtuális világban is gondok vannak a kpcsolatokkal. Mintha mindenki beburkolná magát egy önmaga épitette gubóba, félti saját maga szféráját, nem enged mélyebb betekintést még egy komolyabb kapcsolat esetében sem.
Persze, megértem, sokan csalódnak, félnek a kudarctól, de igy pont ezzel rontják el annak a lehetőségét, hogy megtalálják azt, akit keresnének.
Tipikus példám: ha őszinte vagyok egy kapcsolatban, nyilt és egyenes, szinte taszitom el magamtól az embereket. Vajon miért??? Hazudni képtelen vagyok, és nem vagyok hive a sokat emlegetett “női praktikáknak” sem! Csak önmagam adom..se többet, se kevesebbet.
Érdekes és elgondolkodtató hozzászólásokat olvastam a témával kapcsolatban. Szerintem egy netes ismerkedést normális esetben pár levélváltást követően randi követ ha kölcsönösen tetszik egymásnak a két fél. Csak ezzel az a bibi, hogy az ember amíg az utcán lát egy tetsző lányt és odamegy hozzá, addig a neten keres és keres és keres… mert nagy a lista. Aztán végül nem választ senkit.
Tapasztalatom, hogy aki bejön, annak nem jön be az ember.
Évi jól látod, hogy néha már a nők udvarolnak. Azt vettem észre, hogy a férfiak csöppet belefáradtak, hogy a nő elvárja, hogy körbeudvarolják csak úgy, mert az tetszik neki, aztán nem is kell a másik. De végülis oly mindegy, ha neki tetszik egy pasi, úgyis megszerzi, különben meg a feje tetejére is állhat az ember, akkor sem kell.
Az egészhez annyit tennék hozzá, mint ellenvéleményt, hogy vannak akik tartós kapcsolatra vágynak. És mi tagadás, nálam alap volt, hogy romantikus helyekre vittem a volt páromat, vörös rózsát kapott, verset, stb… Sok lány barátom erre azt mondta, hogy kihaló félben lévő típus vagyok. :D
Csattanóként csak annyit mondok még, hogy én sem találok normális párt. Mintha a nőknek nem is lenne szükségük érzelmekre ebben a rohanó világban… nem vagyok fehér holló és állíthatom, a magam fajta nem kell napjaink nőinek. Ami kell: legyen meg az a húde bizsergés… aztán akkor kútba lehet dobni, átverni, ágybavinni, bármit. Mert neki csak azért is kell a pasi. Mindezt azért kontrasztosítom így ennyire el, hogy lássák a hölgyek: ha fenntartják a kizárólagos jogot a párválasztásra és esélyt sem adnak senkinek, csak aki éppen megtetszik, akkor ne várják el, hogy komoly kapcsolatuk legyen. Mert a pasi el fogja őket fogadni, az tény. De nem lesznek boldogok, az tuti…
Kedves Rudolf!
Hidd el, a nők ma is vágynak a romantikára,vörös rózsára, meghitt pillanatokra.
Nem hiszem ha tulzok, ezeket a dolgokat sikerült egypár pasinak kiverni a nőkből, ezért látod pl. Te is ilyen negativan a dolgokat.
Én mindig komoly, tartós kapcsolatra vágytam,most sem adom fel, bár lelkileg talán már nem nagyon bizom ebben. Lassan ugy vagyunk, ha találkozunk egy romantikus férfival, el sem hisszük..nem ehhez szoktunk…
Persze, léteznek olyan nők is , nem kevesen, akik az izgalmas macsós rosszfiúkat keresik. Ebben nincs is semmi gond, ha belekalkulálják az automatikusan jött csalódást is. Mert ugy a rende , jóravaló, de nem izgalmas pasi ugye nem kell..:)
A kettő együtt ritkán ötvöződik. Romantikus is legyen, meg macsó…
Bizonyára nagyok veletek szemben némely nők elvárásai, ezt nem tudom igy megitélni, viszont azt tudom, hogy nekem már az is elég lenne, ha őszinte és becsületes lenne..sokat olvasok az anyagiakról, egyeseknek ez is számit nagyon..hmm.fura,mindig azt mondom erre: csak annyit várok el a másiktól, amennyit adni is tudok, se többet, se kevesebbet. És végül: hidd el kedves Rudolf, nagyon nagyon kellene ilyen, mint Te….sokunknak:)))
Szinte mindenben egyetértek veletek, főleg Évivel.
Tényleg szeretnénk a romantikus pasikat, és valóban elég lenne, ha anyagilag úgy állna, hogy el tudná magát tartani. Nem egy pénzeszsákra van szüksége a magányos nőnek, hanem T?RSra.
Véleményem szerint a mostani pasiknál nagyon magasan van a mérce. Legyél szép, csinos, fiatal és persze gyermektelen, míg ő legalább 50 évesen írja ezt. Ilyen hirdetésekkel vannak tele pl. az újságok társkereső rovatai. A Neten is, ha ezeknek a kitételeknek nem felelsz meg, vissza sem írnak.
Ezenkívül találkoztam néhány másféle, de kirívó példával. Túl vagyok elég sok randin, és ezzel együtt rengeteg átvágáson. Az illető a küldött képeken több évvel fiatalabb (több haj, kevesebb kiló, stb.), vagy mialatt az elviselhetetlen volt feleségről prédikál, az asszony az iwiw-en csodálatos házasságáról és a gyerekekről ír.
Ezek után én úgy érzem, hogy valóban nehezebb a neten társat találni, annyira sok a buktató.
Sziasztok!
Olvasgattam a témát és a hozzászólásokat és bizony nem tudtam megállni, hogy ne írjam le az én véleményemet. Sajnos nagyon sokkal egyetértek a leírtakban, az én tapasztalatom az, hogy nagyon sok értelmes lány van akikkel eddig találkoztam a netről, de bizony majdnem mindegyik másként néz ki, mint a fotóin, volt olyan, hogy alig ismertem meg. Ritka az olyan, de volt már, hogy a képhez képest csinosabb volt, az ilyen mondjuk 5%. Az én fotóm tökéletesen a valóságot tükrözi, miért kell már az elején félrevezetni a másikat? Mire számít a másik, hogy majd csak a belső fog számítani? Amugy nem tudom mi van akkor, mikor egy lány ír nekem és érdeklődik irántam, megadja amail címét és amikor visszaírok semmi válasz nem jön vissza. Úgy érzem, hogy sok olyan nő és gondolom fiu us van aki unalomból játszadozik, és talán van neki partnere is, csak esetleg ha bejön valami kis újdonság abba is beleugrik és félrelép. A másik szuper dolog amikor jársz valakivel és nem törli le magát a netről.
Amugy meg szerintem a netes ismerkedés nem a gyávaságról szól legalább is nálam, hanem vannak olyanok akik munkájuk, a sport a kikapcsolódás alkalmával nem találnak olyat aki testben és lélekben is hozzájuk illik. Külön-külön már sokszor megtaláltam a 2 -öt , de egyben nehéz. Ja és még egy valaki, olyan bénán igényttelenül izléstelenül tud a randira jönni, és éhesen , hogy az vicc, majd mit gondol vacsoráztatom azért mert olyan szép a búrája a küldött fotójához képest.
Én Évivel nagyon eggyetértek
Sziasztok. Számomra a net kitágította a világot. A saját környezetemben nem találtam meg azt akit kerestem. Ha mégis megtetszett valaki, lepasszolt. És ezzel ki is fújt a lehetőség a számomra. Valahol a világban mindenkinek van egy párja. valaki aki ránk vár. Itt a neten sokkal könyebb ?t megtalálni. Lehet, hogy a világ másik végén él, lehet, hogy a szomszédban csak éppen nem forgunk egy társaságban. Minden ember más és mindenki mást keres. És így csak a neten van lehetőség, hogy a számunkra szinpatikus párt megtaláljuk. Sajnos nekem egy rossz tapasztalat, hogy a legtöbben valami extrát várnak el a másiktól. És ez nem csak a párkapcsolatokra értendő. Ez egy egyszerű baráti vagy rokoni körben megtalálható….
Sziasztok.
Én is azt láttam a férfiaknál, az “utolsó exemnél” mindenképp, de előtte is nem egyszer, hogy irtózatos, miket várnak el. Mindig 200%-on kell pörögni. Egyetemre járok, ő is, de nem lakunk éppen közel, ő a városban, én messzebb kicsit, egyéb dolgok is voltak, és rendszerint este találkoztunk, így alig volt olyan alkalom, hogy éjfél előtt értem haza. Reggel meg ugye iskola. Aztán meg hogy miért vagyok fáradt? Tulajdonképpen miatta aludtam keveset, aminek nyilván az az eredménye, hogy aztán fáradt leszek, de utána a kedves kifogásolja hogy karikás a szemem vagy szótlan vagyok. Ez egy apróság. A legtöbb pasi, akit ismerek, borzasztó hisztis, azt elvárják, hogy én toleráljam, de ha nekem van bajom, akkor lapát, mert egyszerűbb nem elfogadni olyannak, amilyen vagyok vagy nem szembenézni a problémával. Kedves srácok, akik ide írtok, mondjatok valamit, hogy MIÉRT?! Miért nem lehet toleránsnak lenni? Én is ugyanezt tapasztaltam mellegleg, ha őszinte vagyok, ha mindent megteszek egy kapcsolatban/ért, azzal taszítom a másikat.
Viszont tényleg nem haltak ki a szőkehercegek, most is sikerült egy olyan srácot megismernem, aki a bal oldalamon megy, rózsát hoz stb, de emellett nem is unalmas. Kár, hogy nagyon ritka már az ilyen.
Ha társkeresőre teszek fel fényképet, igyekszem olyat is feltenni, ahol “jobb passzban vagyok” ill. olyat is, ahol “kevésbé”. Viszont tényleg sok az olyan, aki már a kezdet kezdetén hazudik úgymond a képeivel, vagy a magáról leírtakkal. Nem tudom, miért gondolják sokan ezt célravezetőnek…
Kedves Zsó!
Mint láthatod, azért vannak még szőke hercegek, ahogy írtad. :)
Nekem az a meglátásom, hogy akik nem tartanak ki a másik mellett, az nem is az igazi nagy ?. Mondjuk lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, de én azt nem bírnám, hogy állandóan “pörögjek”… Én bizony szeretem azokat a pillanatokat, amikor az ember elpilled a kedvese mellett. Szerintem ez lehet kellemes is, meghitt és romantikus. A világunk rohan amúgy is eléggé.
Akik már a képükkel is hazudnak, az két okból is lehet talán. Az egyik, hogy csak szórakozni akarnak az oldalon. Ez sajnálatos. A másik ok esetleg az lehet, hogy olyan típus jön be az illetőnek, akik az adott leírásra, vagy képekre buknak. Szemellenzős lennék, ha nem mondanék pár példát a másik oldalra is. Elvégre a nők is festik magukat, meg sokan használnak push-up-ot ( kb. mind :D ), stb. Vagyis ők is jobbnak, szebbnek akarnak látszani, mint amilyenek. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ezért kell megismerni a másikat.
Én amondó vagyok, hogy nem kell sokat adni egy netes alapú randinak. Ha bejön jó, ha nem hát nem. Sok helyen leírják, hogy a világ felgyorsult, meg hogy a netes társkeresés olyan, hogy pár mp. alatt dől el, hogy írunk-e a másiknak. Téves dolog azt hinni, hogy akkor a megismerkedés is felgyorsult. Arra idő kell. Pláne ha két ember majd össze is akar netán költözni.
Csak azt tudom tanácsolni, hogy ne sajnálja senki sem az időt az ismerkedésre. Előbb ismerje meg a másikat, aztán járjanak. Az elhamarkodott dolgok ritkán jönnek be…
Sziasztok!
Sajnos nekem is hasonló tapasztalataim vannak a netes társkereséssel kapcsolatban. Elég régóta próbálkozom már, de szinte azt mondhatom, hogy csak átverésekkel találkoztam. Nem hiszem, hogy túl válogatós lennék, de azért ha valaki ír, megnézem, hogy milyen a stílusa, mármint az írásának. Abból szrintem már lehet következtetéseket levonni…
Találkoztam már én is olyannal, aki merészen ír nekem, az adatlapján meg ott virít, hogy házas. Na innentől részemről lezárva. Egyszer sajnos belebotlottam egy olyan emberbe (netes ismerettség volt), aki azt mondta, hogy elvált, szidta is a volt nejét nekem, hogy megcsalta és milyen jó, hogy én olyan megértő vagyok és toleráns Vele. aztán csak kiderült, hogy még mindig egy lakásban laknak és még mindig érte van oda… Azóta próbálok óvatosabb lenni.
A való életben sem lehet rögtön eldönteni valakiről, hogy igazat mond-e vagy sem. Ehhez idő kell, néha sok. És ha a másik fél megunja a “várakozást” akkor odébbáll. Én meg ott állok elgondolkodva, hogy mit is csinálhatok rosszul, hogy mindenki elhagy…
Szóval, mindkét ismerkedési formának (netes kontra való élet) megvannak a buktatói szerintem. A mai világban meg nem könnyű társat találni, mert úgy érzem mindkét esetben előfurdulhat, hogy nem a legkorrektebb emberrel kerülünk össze…
Kedves rutinos társkeresők! Én is annak mondom magam, hiszen másfél éve próbálkozom ezzel a műfajjal. Az tény,hogy sokan hazudnak,másmilyennek mutatják magukat,mint a valóságban és szinte csak olyan ír,aki már első ránézésre taszít,aki nekem jön be,írok neki, hiszen a 21.században élünk, vagy mi?,az nem is válaszol…stb. De -és itt jön a kérdésem,amire várom a reakciótokat- ha mégis elindul egy kapcsolat a közös szimpátia alapján(mert volt ilyen is) miért van az,hogy néhány, félreértelmezhetetlenül jól sikerült randi és a következő program megbeszélése után a pasik csakúgy lelépnek és eltűnnek, sms-re nem válaszolnak, telefont soha többé nem veszik fel? Előtte viszont már a jövő nyári nyaralásról tervezgetett (ő) és azon tanakodott,hogy még ma vagy csak holnap mutasson be a szüleinek…stb.
Ennek 2 oka lehet: csak azt a félreérthetetlen dolgot szerette volna. Mert van ilyen. Mert vannak fent párkapcsolatban élő, ám csak a szexre vadászó pasik. Pár jól sikerült randi, egy kis entyem-pentyem és lelép. A nők netes ismerkedésekből eredő csalódásainak legfőbb indoka, legalább 90%-ban, ez. Felismerni nagyon könnyű: a szex után máris eltűnik. Avagy pár szex-szel színezett alkalom után – ahol egyre hangsúlyosabbá válik az intimitás és egyre kevesebb lesz a nyílvános program – lép le.
A másik ok, amire sokkal nehezebb rájönni: történt valami, ami miatt kiábrándult belőled. Mondhattál valamit. Vagy az utolsó randin árultál el valami újat magadról, ami nem nyerte el tetszését. Mindenesetre nem érdemes már miatta rágódni rajta – maximum magadért vond le a konzekvenciát! Sajnos ilyen jelenségek mindkét nemnél előfordulnak és nagyban segítik elő a netes ismerkedésről kialakuló negatív képet.
Szia Tünci!
Nos, hogy vajon miért is??, A jó ég tudja….gyávaság…vagy meggondolják magukat..tudod, sokan azt hiszik, miután megtalálják a nagy ?-t, hogy még ennél is van nagyobb ?….:S..
Esetleg az is felmerülhet, ráébrednek önnön kicsinységükre, vagyis arra, hogy a bokádig nem érnek fel, mivel sokkal értelmesebb, műveltebb stb. vagy náluk.
Most nem akarom bántani “szegény” pasikat, szó se róla, de nekem is volt egy elég meredek ügyem.
Momentán kb. egy éve az állásomat, barátaimat, lakhelyemet adtam fel a kedvesért.a dolog pikantériája az, hogy ? AKARTA!!!.Mikor már majdnem költöztem-mert más városban éltünk-hirtelen visszamondta az egészet, borult minden.
A srác komolynak tünt, állitólag szeretett, nagyon akrta az összeköltözést..
Mondhatnám, hogy szélhámos volt de…lehet h ne is?
Erre csak ő tudna felelni, de azóta se derült ki, miért tette, amit tett. Itt állok ma is értetlenül, egy csomó kérdéssel,mert azóta se jöttem rá.
Szóval csak azt akarom mondani, a pasik lelke is kifürkészhetetlen néha..és néha irtó ronda és ocsmány dolgokat is tudnak művelni. Persze, nemcsak ők..
Bár a hitem nagyon megingott az eset óta a párkeresésben, nem adom fel azértse!!
Tanulságnak azért jó volt, kizárt, hogy valaha akárkivel összebutorozzak.
Minenesetre, semmilyen kapcsolatba nem érdemes nagy reményeket fektetni, ha az ember nem akar pofára esni. Ismerkedj, szeress, barátkozz…de légy óvatos!!
Sajna, ugy veszem észre, valahogy egy “normális” nő a mai világban nem “menő”, csak kihasználják, összetörik a szivét:( Azóta én is keresek, de jóval megfontoltabban, lazábban. Hidd el, nem éri meg a nagy adag érzelem belefeccelése akármilyen kapcsolatba, mert ellenreakciót vált ki: érzelmileg maximálisan kihasználnak. Én is várom a hszeket….
Kedves Blogger!
Azért ne felejtsük el a NEM kapcsolatban élő, de kizárólag szexre hajtó urakat is.. már ha urak az ilyenek…mostanában rendre ezekbe futok bele…ahogy irtad, kis entyempentyem, érezze jól magát, aztán hussss…..szörén szálán eltünik.
Ugy veszem ki, most ez lett a terndi, semmi elköteleződés, semmi komoly, semmi extra..
Kár….:(((
Szia Tünci!
Ismerős a “jelenség” nekem is, volt benne részem sajnos. A pasik gyávák és nem merik elénk állva a szemünkbe nézve azt mondani, hogy nem kellesz! Inkább elbújnak a kis várukba, nem veszik fel a telefont, nem válaszolnak sms-re vagy bármilyen megkeresésre… Nekem volt egy kb. hat hétig tartó ismerettségem, netes persze. A srác nagyon bejött, magas volt, jóképűnek mondható, tehát úgy tetőtől talpig tetszett. Minden este felhívott, bár röviden, de beszéltünk. Soesem kértem Tőle ilyesmit. Akkor volt az a nagyon hideg tél, és jött hozzám busszal, meg lejött velem ebet sétáltatni. Minden szép volt, örültem, hogy találkoztunk, hogy jaj, de jó, végre egy normális fickó. Váltott műszakban dolgozott és csak hetente 2-3 alkalommal láttam. Ez sem volt gond, örültem ha tud jönni, nem csináltam hisztit! Ha éhes volt kaját csináltam… És mit kaptam hat hét után?? – Nem tudlak szeretni!!!!
Nagyon kiakadtam és magyarázatot nem kaptam, hogy mit csináltam rosszul… Azóta elmúlt persze, de nem a legkedvesebb emlékeim közé tartozik. Sajnos ilyenek, el kell fogadni, és bízni abban, hogy léteznek még normális, becsületes, korrekt, tényleg tartós kapcsolatot kereseő, egyedülálló férfiak!
Szia Évi!
Nagyon egyetértek azzal, amit írtál, hogy a pasik beijednek, ha egy értelmes nővel találkoznak, attól félve, hogy ahogyan írtad a bokájáig sem érnek fel!! Mindegyik azt írja az adatlapján, hogy értelmes, intelligens nőt keres, aki azért nézzen ki jól… Aztán ha szembejön vele, akkor felkapja a nyúlcipőt és iszkol!
Nekem is volt egy hasoló helyzet az életemben, de szerencsére nem jött össze. Mai napig bánnám, azt hiszem. Az első hsz-ban írttam egy fickóról, aki alig néhány héttel a megismerkedésünk után (talán 2-3 hét lehetett) össze akart költözni velem. Akiről kiderült, hogy még mindig az exnejjel lakik egy lakásban. El is mentünk albérletet nézni, egy kollega segített neki találni. Közel is volt hozzánk, neki volt kocsija, tehát munkába járni sem lett volna gond onnan. De én azt mondtam, hogy egyelőre csak ? költözzön, aztán majd meglátjuk… Hogy mekkora eszem volt, áldom magam érte!
Nem tudom, mit várhatok még az ismerkedésnek ettől a formájától, merrt ahogy a leírtak is bizonyítják, eddig nem jártam túl sok sikerrel. Valahogy mindig belebotlok ezekbe a pasikba, de egy normálisba még véletlenül sem… Hát ha majd egyszer sikerül nekem is. :)))
Ezt kívánom Mindenkinek!!
Röviden.?szinte voltam, nem árultam zsákbamacskát, nem vetítettem, minden igaz volt. Mégsem kellek. Egy kedves hölgy barátom (én hiszek a nő-férfi közti barátságban és gyakorlom is) azt mondta: “Tudod, mi a nem egyszerű eseteket keressük”. Pedig attól függetlenül, hogy őszinte vagyok, attól még kiszámítható nem mindig!
Azt hiszem, mostmár kijelenthetem: az egyszerű, őszinte és kiszámitható férfit keresem, az se baj, ha egy kicsit unalmas,kicsit középszerű, egy a lényeg: szeressen, tiszteljen engem.
Belefáradtam az izgalmakba, a macsószerű képződményekbe…
Nos, várok….reménykedek..
Sziasztok, sokmindenben egyetértek az itt leírtakkal. Volt egy időszakom, kb. 4 év, amikor nem foglalkoztam a társkereséssel, más gondjaim váságaim kötöttek le. Aztán amikor újra belefolytam, csak kapkodtam a fejem, hogy mekkorát változott a világ ezen a téren. Azóta is csak kapkodom.
Mindkét oldalon megvannak sajnos a negatív példák, nekem is volt nem egy, de általában megvan a beépített szűrőm amivel kapásból ki tudom szűrni a hozzám nem illőt, az más kérdés hogy a szűrű által gondosan kiválasztott egyénnek nem én, hanem a kiszámíthatatlan macsóbácsi kell, ill. nem adja lejebb, és nem veszi a fáradtságot hogy megismerjen, igazából ez a legnagyobb baj, nincs idő, nem szánjuk rá az időt az ismerkedésre…futó randik, futó kapcsolat, futó szex… futó (menekülő) felek.
Más. Szerintetek, egy “félreértelmezhetetlenül” jól sikerült első randi után, mikor célszerű felajánlani a másikat, már rendes közös programmal fűszerezve, anélkül, hogy megkapnád a hölgytől, hogy “nyomulsz”, vagy “nekem ez túl gyors”… vagy mégis “hogyképzeled”? Ilyen is volt, van mostanában valami trendi szabály, hogy mint fiatalkoromban srácok közt, hogy 3 napig nem hívjuk fel az előző este megismert hölgyet?
Szia László!
Igen , régen valóban működött ez a 3 napos intervallum, nem akarlak elkeseriteni, szerintem ma nemigazán..
Ha szimpi vagy egy nőnek, akkor nem fog 3 napig várni, ha meg nem, akkor téma off.
Az arany középút szerintem az lenne, ha közös egyezségre tudnátok jutni a köv. randi időpontját illetően.
Magamból kiindulva: ha megérint vki, jöhet akár másnap is:)alig várom, hogy találkozzunk..számolom az órákat, perceket.
ha pedig közömbös, akkor meg is mondom azonnal-persze udvariasan-hogy részemről sajnos esélytelen egy 2. randi.
A legrosszabb hozzáállás, mikor vki napokig hezitál és a végén eltünik, mint a bizonyos szürke szamár..magyarázatot se hagyva a másiknak.
A kommenteket olvasva, sajnos sok ilyen eset van.
Kedves ismerkedni vágyó fórumozók!
Ismerek egy nagyon intelligens, komoly, /nem bulizós/ 30-as éveinek elején járó, értelmiségi fiatalembert, aki valóban teljesen komoly szándékkal végleges kapcsolatot keres. Mielőbb közös gyereket is szeretne. A családalapításhoz szükséges feltételekkel /lakás, megfelelő bevétel stb./ rendelkezik.
? is megpróbálkozott már az interneten való ismerkedéssel, de sajnos a leírtakhoz hasonló tapasztalatokat szerezett.
Szívesen bemutatnám egy rokonszenves, vékony testalkatú, intelligens lánynak, akinek szintén minden vágya az, hogy mielőbb egy szeretetteljes saját családban a központi helyet betöltse.
Mindenkit üdvözlök és Boldog, sikeres Új évet kívánok!
O. Judit
Jó de hagyni kell a lánynak, hogy ülepedjen az előző esti dolog, meg magamnak is kell ugye ülepíteni:) viszont sem elhamarkodni, sem elhúzni nem akarom a következő találkáig, szóval kellene valamilyen arany középút, mindenféle erőlködés nélkül. Meg szerintem, nem hinném hogy jelentkezne magától a hölgy, még akkor sem ha láthatólag szimpi voltam neki, valószínűleg vár az én jelentkezésemre, de meddig “illik” váratni?:)
Egy újabb végeláthatalan folyam a férfi-nő kapcsolatról.Modern kollázs.Ez a netes szerelem folytatása?Mintha néhány név ismerős lenne valahonnan.Kíváncsi vagyok,mit vágnak a fejemhez.
Kedves László!
Akkor legyen mondjuk 1 nap..azt hiszem ennyi elég is.
Ennyi idő alatt azért el lehet dönteni, lesz e folytatás avagy nem.
A hölgyeknek sincs megtiltva , hogy jelentkezzenek, ha szimpi a másik fél.
Csak őszintén mindenek felett..
Kedves Judit!
Ajánlatod biztató és nagyon örülök, hogy irsz, nekem a 40 es korosztályból kellene hasonló kaliberű uriember, mint akit leirtál.
Tamás! ha nem tévedek, ez egy fórum, ahol emberek irják le/meg a véleményüket, tapasztalatokat gyűjtünk és cserélünk.
Bizony bizony a nő-ffi kapcsolat márcsak ilyen, végeláthatatlan folyamat, napokig lehetne róla irni. ?m ha csak egy embernek is tudunk segiteni ebben, akkor már megérte.
Önbizalomerősitésnek is jó, ha találkozok hasonló esetekkel, problémákkal,a Te/ti segitségetekkel orvosolhatom esetleg, amiben kételkedem, vagy nem jutok dülőre.
Másrészt jó olvasni különöző véleményeket is,hátha tanulunk, okulunk belőlük.
na ezt vágtam most hirtelen a fejedhez:))) amugy nagyon boldog és sikeres új évet neked!!
Sziasztok!
Milyen bonyolult dolgokat várhat el egy nő manapság? ?szinteséget, megbízhatóságot, hűséget, szerelemet. Nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne ezeket megadni a másik félnek. Mégis a pasik többsége inkább nagyobb energiát fektet abba, hogy hazudozzon, feleslegesen ígérgessen és hitegessen.
Én őszintén szerelmes lettem egy férfiba, aki viszont ezt állította. Persze ő is régóta nem volt jóban a feleségével. Ma egyedül nevelem a gyermekét, akit még csak arra sem méltatott, hogy meglátogasson. ? persze csodás kapcsolatot ápol a kis feleségével azóta is.
Miért kell hazudni a nőknek? Ha csak egy numera kell, azt is meg lehet érteni, nem a középkorban vagyunk, és hát istenem, egy nőnek is lehetnek ilyen jellegű vágyai. Ha nő viszont tényleg csak azt szeretné, hogy végre szeressék, akkor az általa adott szeretet miért kell elpocsékolni? Hónapokig hitegetni valakit…. Nem hiszek abban, hogy léteznek még rendes férfiak. Szegény feleségek, ha tudnák, hogy a férjeik mit tesznek. Persze az egyedülállók sem különbek.
Nagyon jókat írtok pro és kontra. Talán még annyit, hogy a társkeresőkön (bár nem ismerem a statisztikát) a 30 fölötti korosztály képviselteti magát zömmel akik már túl vannak legalább egy marha nagy pofonon. Ezért óvatosak, bizalmatlanok, inkább játszadoznának a másikkal, stb.
Az érzelmi fájdalmak sokszor még az alapvetően normális szándékú embereket is deformálják.
Javasolnám mindenkinek, hogy forduljon szakemberhez ahonnan gyors és szakszerű segítséget kaphat a múlt feldolgozásához és lezárásához. Utána boldogan léphet a következő kapcsolatba és tehet boldoggá mást. :)
Én is megtettem ezt a szívességet magamnak és a barátaim közül sokan. ? már boldogok valakivel, én még keresek…..de megtalálom, azt tuti!! :))))
Mindenkinek kitartást és sok boldogságot kívánok!
Kedves ZoLeeX, én 20 vagyok, és már túl vagyok egy ilyen pofonon! :D
:(
Tamás:
Itt egy kulturált csapat van kialakulóban, ne úgy mint a netes szerelem esetében. Remélhetőleg nem téved ide az a két fórumozó, akikre gondolom Te is gondoltál… Bár azóta onnan is eltűntek. :)))
Évi:
Tamás egy másik hasonló témájú fórumra célzott, ahol felbukkant két olyan fórumozó, akik enyhén szólva nem voltak odavalók. Sütött belőlük a rosszindulat és az elkeseredettség. Bárki szólt hozzá a fórumtémához, azonnal belevájták a karmukat.
ZoLeeX:
Én is a harmincas korosztályt képviselem, túlvagyok jónéhány pofonon, és nem szórakozásból vagyok fent a társkeresőn. Ezt nem kötekedésből írtam, félre ne értsd, csak ellenpéldaként. Én olyan vagyok, hogy hiába csalódtam már sok X-ben, az Y-nak is megadom a lehetőséget, mert általánosítani nem lehet… Maximum óvatosabbnak kell lennem és meg kell tanulnom egy-két női praktikát, amivel rájöhetek, hogy valóban milyen ember is áll velem szemben. De ehhez nyilván idő kell.
Szaksegítséget soha nem kértem, nem is fogok, azt hiszem. Azt gondolom, hogy ha egyedül nem vagyok képes feldolgozni a történteket és túllépni rajta, akkor egy “idegen” sem tudja, aki nap mint nap hasonló sztorikat hall és kapok tőle egy sablon szöveget. Tudom, hogy segítő szándékkal írtad, mert Neked jót tett!!
ZoleeX és Judit. Szintén zenész, mármint 30-as vagyok, és én is csak ajánlani tudom a szakember segítségét, mert amiről nem tudsz hogy benned van, lappang, megnehezíti az életed, a kapcsolataid, attól még létezik, és mérgez belülről, és magad nem biztos hogy rá fogsz jönni a dolgok nyitjára, még könyvekből sem mindig. A szakember nem meggyógyít, hanem rávezet a megoldásra, amit te fogsz végigvinni, persze kell némi nagyfokú bizalom és bátorság ehhez, ugyanakkor nagy kaland saját magad megismerése, egyszer mindenkinek túl kellene esnie ezen, akkor javulnának a depressziósok és pesszimisták arányai. Persze meg kell találni a megfelelő szakembert, ami szintén nem könnyű.
László:
Egyetértek Veled abban, hogy sokat segít önmagunk megismerése. Ebben természetesen segíthet egy jó szakember! Nem panaszképpen mondom, de sokszor csalódnom kellett olyan emberekben, akikben azt hittem megbízhatok, de valahogy mindig összeszedtem magam. Én ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy gondolatban papír, ceruza elő és összeszedem a mellette-ellene érveimet. Például: mit adott nekem, mit adtam én; miért volt jó vele; megérdemelt-e engem; kaptam-e tőle annyi törődést, szeretetet, amennyit én adtam, stb…
?ltalában mindig az ellene oldalon áll több minden. Nyilván ettől nem leszek rögtön hű de boldog, de segít helyretenni önmgamban a dolgokat. Mivel nőből vagyok, agyalgatok, önmagam hibáztatom, hogy miért, már megint miért én???? De válaszokat úgysem kapok, mert már nincs kitől. Próbáltam már szakítás után megkérdezni, hogy miért is történt, de semmilyen választ nem kaptam, csak néma csendet a vonal túlsó végéről…
Kedves Judit! Igen a mérleg jó módszer lenne, ha tudat alatt vágyaid meg a stíved nem befolyásolná a mérleg nyelvét, és az objetivitásod. Hát nem is tudom melyik a jobb, megmondani az indokot, és belegázolni a másik lelkébe, vagy hallgatni csendben.. örök dilemma, nem csak ilyen esetekben.
Kedves László!
Én ha ehhez a mérlegelősdihez fordulok, akkor nincsenek tudatt alatti vágyaim. Ez szakítás után értendő! ILyenkor az ember próbál józan lenni hiszen már úgyis mindegy, nem kell szépíteni a dolgokon. Talán néhány nappal a történtek után az ember feje letisztul és reálisabban látja a másik felet, a szándékait, vagy egyáltalán azt, hogy mennyire volt “méltó” hozzá…
A lélekbe való belegázolás: hát, igen nem könnyű. Én azt vallom, hogy jobb az elején letisztázni, mint utána néhány hónap vagy év együttlét után nyomtalanul eltűnni a másik életéből. Volt anno egy kilnec hónapos kapcsolatom, én ugyanúgy szerettem a srácot, mint az elején, voltak viták köztünk, de azt hittem meg tudtuk beszélni és minden rendben. És kértem is ha bármikor bármi van, azt beszéljük meg. Persze, sűrű bólogatások… A szülinapomra vett ajándékot, két hét múlva meg közölte, hogy másfél hónapja már csak vívódik mellettem… Inkább mondta volna meg akkor, amikor ezt kezdte érezni! Akor is fájt volna, de így még jobban!
Kedves Blogger!
Azt írod, hogy kevés figyelemfelkeltő adatlapot találsz! Milyen szerinted egy figyelemfelkeltő adatlap! Vegyük alapul a Te szemszögedet, hiszen te vetetetted fel a kérdést is. Téged mivel tud megragadni egy adatlap? Feltétlen kell fénykép, mert volt olyan fórumtéma, ahol ezt a kérdést is boncolgatták kellő képpen.
Emlékszem, hogy korábban írtál példákat “jól eltalált” adatlapokról, de én azokat olvasva nem találtam annyira ütősnek ha próbáltam férfiszemmel nézni. Ez így most lehet, hogy furán hangzik, de próbálom úgy megfogalmazni a reg.lapomon a mondanivalómat, hogy az rövid is legyen, tömör, lényegretörő és valahogy mutassa meg, hogy milyen vagyok! De nem nagyon jött be, mert alig kapok leveleket, ha kapok, akkor azok meg….
Sziasztok!
Nos, nekem az a véleményem, hogy az emberek általános véleménye az, hogy akik a társkeresőben keresnek partnert, azok valamilyen szempontból biztosan fogyatékosok.
A felvetés kétségkívül helyes!
Csak a rá adott válaszokkal van gond.
Pl. ha egy lány “valahogyan kinéz” az 5 percen belül talál partnert. Ha más nem, szexpartnert. A nők ezért szerintem kevésbé magányosak mint a férfiak.
Idézhetnék itt sokakat: pl. a férfi legyen magas…erős…magas…erős…. szóval ti: nők csak ezt részesítitek előnyben? Hány nő mondta ezt már a szemembe! És erőszakos férfiak ágyába pördülnek gyorsan…
Igaz, a nő választ: egyszerüen azért, mert a fajfenntartás ösztöne hajtja a férfiakat, meg aztán kb. 15%-al több férfi születik. Ez az emberi genom. (Tudom, hogy nem tanítják, de még nem tűnt fel senkinek??? )
Egy átlagos nő hamar megtalálhatná a maga szerencséjét. Csak hogy ők dúskálnak, válogatnak, míg az a biz. biológiai óra le nem ketyeg….
Utána meg a férfiak a szemetek. Mert csak szexelni akarnak. Voltam már egy pár randin. De a helyszínen meg tudta mondani az ellenfél, hogy nem engem keres…
Vagy a vacsora után, vagy csak hirtelen felpattanva az asztaltól…
Bár én lennék ilyen határozott. Romantikus vagyok, kedves vagyok, nem is vagyok buta, Istenem’ szegény se vagyok…, az intim méretem meg nem látszik, akkor mi a baj?
Tényleg csak a duvad, erőszakos férfiak a nyerők? A nők miért őket szeretik? Vagy pl. egy 55 éves, 175 cm magas nő miért akar még mindíg 180 cm magas férfit?
Nos a kérdésekből kiderül, nekem elsősorban a nőkkel van gondom. Voltam házasságban 7 évig. De az hogy szeretjük a partnerünket, a megtartásukhoz édes kevés.
Képesek nállamnál nyilvánvalóan ostobább személyekhez szegődni. Akinek az érdeklődési, ismereti köre “0″. (nulla) Uram bocsá’ még csak nem is jóképűbb.
Néha úgy érzem csak szórakozóhelyeken lehet ismerkedni. A NET ehhez tényleg kevés…és negyven évesen kezdhetek “szórakozni” járni, olyan helyekre, amiket sohasem szerettem…
(bár ha valaki azt hiszi, hogy a zenével van gondom az téved, mert 2 hangszeren játszani is tudok…)
S végül is: lehet, hogy a nők szerint én ügyetlen vagyok – mert- nem tudom gyorsan ledumálni róluk a bugyit…(ez biztosan így van!) akkor meg ne csodálkozzanak, hogy a párkeresési próbálkozásaik rendre csődöt mondanak!
Mivel nem csak én vagyok így, hanem más aranyos, és értelmes férfitársam is! Nem tudunk udvarolni, de gyönyörű, és kedves nőt érdemelnénk, és több türelmet!
Tehát arra kérek minden N?T: ne döntsön egyből. Csak egy matekpélda megoldása egyértelmű mindíg !
Kedves Attila!
Hosszan elgondolkodtam azon, amit írtál! Én nem tartom magam sem előnytelen külsejűenk, sem butának, és tudtom szerint nincs semmi olyan dolgo, ami visszataszító lenne bennem vgay rajtam. Tehát nem vgayok “fogyatékos” semmilyen szempontból! Egy nőnek vannak bizonyos elképzelései leendő párját illetően, de ezek megvannak a férfiaknál is! Tudnék saját példát mondani, nem is egyet, hogy miket kaptam én már pasiktól…
Azt érzem, hogy Neked is hasonló problémáid vannak a nőkkel, mint Nekem a pasikkal. Azért pasi, mert ahhoz hogy férfinak nevezhessem azért valamit adnia is kell!!
Az nem baj, ha romantikus alkat vagy és nem dumálod le két perc alatt a bugyit a nőkről!! Sőt!!!! Kifejezetten ritka az ilyen férfi manapság! Erre légy büszke és sorold a pozitív jellemvonásaid közé!
Azt írod, egy nő kevésbé magányos mint egy férfi, hiszen bármikor talál szexpartnert!! Hát rám ez sem érvényes!!! Soha nem voltam szexfüggő, és nem amiatt kell társ. Ha olyan helyeken fordulnék meg (bulik, szórakozóhelyek) valószínűleg nekem is akadna fogamra való szexpartner, de az a nő nem én lennék! És ehhez ragaszkodom! Nekem érzések nélkül nem megy, csak azért mert hiányom van (ami mellesleg ilyen téren nincs) nem fekszem össze senkivel.
A nők által oly fontos magasság kérdése: általában egy nő magasabb sarkú cipőben jár, mint egy férfi, ez ugye köztudott. Emiatt keres magasabb társat, hogy a magas sarkúban kb. egy magasak legyenek! Képzelj magad elé egy 175cm-es pasast és egy nála fél fejjel magasabb nőt! Szerintem elég fura látvány.
Valószínűleg Nektek férfiaknak is megvannak a “heppjeitek), akkor nekünk is hadd legyen. :)))
Remélem nem voltam bántó! Üdv, Judit
Hát nem. Akkor legalább tudom, hogy e miatt van minden így….ez mindent megmagyaráz.
Nos, ezek a “N?I LÉLEK” mélységes titkai! Tényleg ennyi? Nem több?
Tisztelt egybegyültek!!!
Lehet h tanuló vagyok, de tényleg használhatom a fenti kifejezést, hiszen oly sokan írnak ezen az oldalon, mintha más blogoldalakon nem lenne élet.
A fentieket elvéve sok magyarázatot olvastam itt is, más könyvekben, a weben kutattam, sőt, halottam barátaimtól/osztálytársaimtól ezt a fő kérdést: Melyik a jobb : a valóságban, vagy a weben társat keresni?
Ehhez a kérdéshez a választ nem könnyű megfogalmazni, hiszen senki sem ugyanolyan beállítottságú, mindenki egy-egy különvéleményt hord a témával kapcsolatban.
Kezdjük is el a való élet párkeresési szokásaival…
Sajnos (vagy talán ez a pozitívum, nem is tudom) én is ahhoz a férfitípushoz tartozom, aki bátortalan, félénk,visszahúzódó de ennek ellenére kedves, szelíd, és segítőkész vagyok. Lehet, hogy 18 éves vagyok, de ha eddig nem találtam egy normális kapcsolatot, akkor valami hiba lehet a gépezetben…hisz mindenki megtalálja az első szerelmet a gimnázium/középiskola évei alatt. Ekkor találja meg a férfi/nő az első komolyabb kapcsolatát az ellenkező nemmel (most nem térek ki a melegekre, az egy másik téma). De akkor vajon miért lehetséges az, hogy én és más hasonló sorstársaim nem találnak kapcsolatot? A bátrabbak vennék el? Vagy nem vagyok elég szimpatikus? Dehogy! Miért? Mkor azt hittem, hogy megtaláltam az igaz szerelmet…Csak azok a bizonyos leányok (nem merem őket nőknek nevezni, ahhoz túlságosan “buták” ) mindig valamilyen indokot mondtak: nem érnek rá, nem úgy gondolják, egyszer még a szemembe is mondta az egyik csaj, hogy poénkodott velem…Bocsánat, hogy itt csak magamról beszélek, de én eddig a való világban probáltam meg társat találni, és ezek intő példák a hozzám hasonlókhoz….
Az igazság az, hogy tényleg nagy szerepet játszik az a tényező, hogy most bátrak vagyunk-e vagy félénkek. A másik fontos dolog, hogy itt a távolság is szerepet játszik. A suliban az a rakás, agyilag gorilláknak nevezhető férfiak mindig előbb találnak barátnőre, mint azok, akik tényleg rendesnek nevezhetőek. De tényleg az is igaz, hogy ezek a kapcsolatok egyfajta futórandkká válnak, de utána jöhet a következő….stb…..
A való világnál tényleg a kezdetek mennek döcögősebben, de ha beindul, akkor már egyszerűbb lesz.
Most jöhet a virtuális világ randevúi.
Az igazság az, hogy mégcsak most próbálgatom ezt a módszert, de itt is sok kilátástalan dolog van.
Kezdjük azzal, hogy kevesen vannak fenn: ezt hogy értem? Úgy, hogy inkább a férfiak vannak többen az ilyen portálokon, mintsem nők, pedig tényleg az az igazság, hogy kicsiny országunkban több a nő…Ez tényleg érdekes….A nők többsége még nem fedezte fel ezt a lényegesen gyorsabb módszert? Talán igen. talán nem, sajnos nem tudom a választ. A másik probléma hogy sokan a fotókkal “csábítják” el a társat kereső férfit/nőt… A férfiak magányosságuk ellenére lehet, hogy van feleségük, és több évvel ezelőtti fotókat tüntetnek fel, hogy ne látszódjon, hogy kihullot a hajuk. Lehet, hogy ez egy szemét húzás tőlünk, de a nők sem angyalok…Más ismerkedős oldalakon erotikus fényképekkel bombáznak a modellalkatúak, ellenben a kicsit molettebbek háttérbe szorulnak, hát mennyi férfi akar inkább egy modellel járni….ellenérv pedig az, hogy ezek a pénzre hajtanak, és nem a férfi személyiségére (előre is elnézést kérek azoktól a csajoktól, akiknek nem ez a fő céljuk a társkeresésben). Végül utolsó “probléma” a távolság…De arra is lehet megoldást találni.
Uhhh…sok érv és ellenérv ellenére a válasz egyszerű: amelyik szimpatikusabb nekünk, az választjuk, mert előbb, vagy utóbb úgyis a valóságban fogunk összeházasodni
Kedves Attila!
Amit írtam, az csak rám vonatkozik, másokat is jó lenne meghallgatni. Nőket! Egy vélemény nem vélemény, tudod!
Én így látom a problémádat a saját szemszögemből. Ha másik 20 nőnek tennéd fel ugyanezeket a kérdéseket lehet, hogy teljesen mást mondanának mint én…
Akkor, az apropó miatt írom,hogy az odáig még talán érthető,hogyha egy hölgynek nem tetszik egy férfi képe,mert ? már ezer éve keres és nem talál,mert ezeregyből egy sem jó neki senki, a randiig sem. Persze nem ír senkinek, mert azt már ugye mégse. Ezen kívül azt is tudjuk valahonnét,hogy nem szexpartnert keres. Ezt úton útfélen hangoztatja nehogy elfelejtsék.
Bár értelme nincs mert ha nem tetszik Neki az a valaki akkor úgy sem találkoznak,ha pedig megtörténik a csoda és mégis akkor meg… ? Szintén nem értem.
Végül itt van ez a sztereotíp uncsi szöveg,hogy “nem egymást keressük” állszent és udvariasan hazug. Nem lehet azt “mondani” figyú, nem. Az legalább egyenes.
Kedves Laci!
Nagyon is megértelek és őszinte ember lévén azt kell hogy mondjam, hogy igazad van. Nekem is voltak olyan találkozóim, ahol elbeszélgettünk ugyan, de a végén megmondtam, hogy én itt szeretnék megállni… Nem látom érelmét annak, hogy hitegessem a másikat, amikor látható jeleit adja annak, hogy szimpatikus vagyok neki…
Fordított helyzet is volt, a srác végig poénkodott, meg dícsért, hogy csinos vagyok és hasonlók, aztán egy óra múlva meg azt mondta, hogy ? mást keres inkább…
Megint csak saját magamból tudok kiindulni: ha van egy-két olyan adatlap, amin szimpatikus a bemutatkozó szöveg és esetleg még fénykép is van, és az alapján is úgy gondolom megér egy próbát, akkor írok a srácnak. Még akkor is, ha 250km távolság van. Nemrég írtam három pesti fickónak a szöveg és a fotó alapján. Kettő válaszra sem méltatott, a harmadik (külsőre a nekem legjobban tetsző) visszaírt, hogy azt hiszi nem engem keres… Nem is esett rosszul, mert őszinte volt és ezt díjaztam. Vissza is írtam Neki, hogy köszönöm a válaszát, mire azt írta, hogy ne vicceljek már ez természetes! Hát szerencsére ilyenek is vannak. :)))
Azt én is megcsinálom persze, hogy ha nagyon gáz az illető, akkor nem is válaszolok, de ha vette a fáradtságot és írt egy pár sort hogy mit szeretne, de nekem nem jön be, akkor röviden de egyértelműen küldök egy választ, hogy inkább még keresgélek…
Ööö kis kavarodás van, az előző László nem én voltam kedves Judit, de az előző előző már igen:))
Attila üdva klubban… valahogy a tisztességesebbeknek, lelkileg gazdagabbak (és érzékenyebb) férfiaknak szomorúbb a sorsuk!:) Széllel szemben nehéz pisálni effektus.. de a mesék azt mondják, hogy a jó elnyerik jutalmukat!:)
László: Az is nagy szó, ha már a nem egymást keressük mondat elhangzik a randi végén, és nem neked kell kikönyörögnöd az elutasítást!
A válaszlevél fogalmát, meg az alapvető udvariasság témakörében kellene keresnie az embereknek sajnos.
Kedves nevem Laci!
Bocsánat, de a névhasonlóság megzavart. :)) Akkor az utolsó hozzászólásod Január 4 17.20??? Én kérek elnézést. :)))
Én általánosságban azt tudom mondani, hogy bárhol próbál az ember lánya/fia ismerkedni, valahogy az emberi értékek nem olyanok, mint régebben voltak! Ez sajnos tény… Szerintem mind élőben, mind a neten lehet kamuzni, mert egyik esetben sem látunk bele a másik fejébe, hogy amit mond az valóban úgy van-e, ha mosolyog, akkor valóban azért teszi, mert tényleg így is érez, és még sorolhatnám…
Ma olvasgattam a neten okosságokat: például azt, hogy a férfiak szemét vonzza ha egy nő mondjuk köröz a lábfejével amikor keresztbe teszi… ??? Erről Nektek fiúknak mi a véleményetek???
A másik amit olvastam, ha már a figyelemfelkeltés a téma: a férfiak állítólag szeretik, ha a nő nyaka ki van hagsúlyozva. Értik ez alatt azt a kis gödröcskét a két kulcscsont között. Ha egy megfelelő lánccal feldobjuk a ruhát, amiben a találkozóra megyünk akkor az már fél siker… Hát, nem tudom… Erre is mondhatnátok nekem valamit…
Meg arról is, ami ugye a főtéma, hogy Nektek férfiaknak milyen egy figyelemfelkeltő adatlap??
Judit!
Szakember necs (csak) azért kell, hogy a megszakad kapcsolatot segítsen feldolgozni. A legtöbb baj a gyerekkorból jön amiről nem is álmodunk. Amik miatt aztán felnőtt(?) fejjel elkövetjük sorra szinte ugyanazt a hibát. Én erről beszéltem. Ehhez kell a szakember. Nem a barátnő, hanem SZAKember segítsége. Persze a lezáratlan kapcsolatok is jelenthetnek gondot, mint elég sok itteni emberkénél.
Sokan mint a madárka: addig ücsörögnek a régi ágon (kapcsolatban) míg nem találnak egy újabb ágat, de addig el nem engedik a régit a világ minden kicséért sem és ha jön az új annak bizony keményen kell bizonyítania ahhoz, hogy a madárka átrepüljön végre.
Aztán ha összefutsz a pasival és szerelmet vall majd pár nap múlva nem látod….csak nézel nagyot. Ki a franc tud pár óra vagy pár nap alatt úgy bizonyítani, hogy egy több éves kapcsolatból átrepüljön a madárka…??!
ja, és még valami amit a terapeutám is mondott:
Zsák a foltját vonza. Ha látom, hogy idiótákkal kerülök sorra kapcsolatba….azt jelenti én vagyok az idióta. Ha szeretnék egy normális partnert….előbb nekem kell annak lenni. Nekem ehhez segítség kellett de örülök, ha másnak megy anélkül is. :)))
Léteznek egyedülálló és normális férfiak, de tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja ki: “azok azért nemigen kelendőek manapság!”
Nem a normális kell ma a nőknek, és talán sok férfinak sem, hanem az extraextra!:-)
Kedves Zoltán!
Azt hiszem egy másik hszban irtam-reményeim szerint őszintén-hogy nekem már nem kell macsó, extrafullos, észveszejtőenjólnézekkiésszupervagyokazágybanis pasi…
Na szóval akkor még egyszer irom: mint a sivatagi vándor a vizre, ugy szomjazom a következőkre: intelligencia, udvariasság, jómodor,szerénység, kedvesség….
És nem utolsósorban: őszinteség.
Huhhh…sok egyszerre igaz?:)) Pedig a lülsőt nem is emlitettem, mkivel számomra nem lényeges…hihetetlen igaz?:)))) pedig ez vala….
Hmm szerintem ez úgy megy manapság mint a moziban, egyre magasabb az ingerküszöb, ezért kell az extra látvány, vér verejték szex, látványos izgalmas akciódus. Ezért kell amacsó, a szép a látványos, az extrafullextrás csaj, pasi az embereknek, mert a többit láttuk már ezerszer uncsi….sajnos.
Judit, nem tudom azért az feltűnő lenne ha randi közben egy kávézóban a lábát bámulnám a csajnak, és még be is pörögnék tőle mert köröz vele:)- A kulcscsont kihangsúlyozása és a váll, szerintem figyelemfelkeltő legalábbis nálam abszolút… bár manapság nagyobb kihagsúlyozott ingerek is érik a férfinépet kicsit lejjebb;)
Figyelemfelkeltő adatlap, hát mindenképpen olyan képek és szöveg ami bemutatja az egyént, mit csinál, mit kedvel, hobbi.. egy műtermi fotó engem például teljesen hidegenhagy, mert az szerep… és nem valóság, viszont mondjuk egy sportolás, túrázás, vagy művészeti tevékenység közben ábrázolt valaki, egyből izgatja a fantáziámat. Például az utazáskor készült fotók is lehetnek érdekesek, főleg ha nem úgy készültek hogy na én itt már voltam, tehát egyfajta kérkedés, vagy elvárás szintjén jelenik meg.
Szövegben, meg általában az fog meg ami úgy van fogalmazva, hogy valamit elárul az ember személyiségéről… akár a mondanivaló lehet mellékes is.
Sziasztok!
Talán kezdeném a saját példámmal és azzal,amit körülöttem látok. 24 éves nő vagyok és sokakhoz hasonlóan én sem találom a társamat. Miért? Rendkívül sokoldalú vagyok és legalább annyira fontos számomra a szabadság,mint az,hogy a szerelmemet körülrajonghassam. És a “függetlenséget” kevés férfi tűri el. Ki akarnak/akartak sajátítani maguknak,hisz a férfiak meg akarják hódítani a világot…és a világ részei a nők is. De miután meghódítottak már füle botjukat sem mozdítják. És ezek a hihetetlenül,büszke és erős férfiak igencsak csodálkoztak,amikor nagyon rövid időn belül egyedül lettek. Próbálkoztam a félénkebb típusokkal is,de amíg ők megnyíltak és felszabadultak a társaságomban én unatkoztam. És őszinte ember lévén nem szeretem egy kapcsolatban a taktikázásokat,de szinte kivétel nélkül minden barátom/barátnőm erre kér…
Hogy csak lassan és,amikor már teljesen odavannak értem,akkor jöhet a “meglepetés”:),hogy mondjuk egy két órás komolyzenei koncerten ugyanolyan, jól érzem magam,mint egy füstös kiskocsmában egy jó társasággal vagy ismerem Budapest fürdőit,tudok hastáncolni és voltam már Forma 1-en és a focitól sem szaladok ki a világból stb. stb.
A kortársaimnál a következőket tapasztalom:
1. benne van egy rossz kapcsolatban,de ezt még önmagának is fájna bevallania
2. benne van egy rossz kapcsolatban és ezt házassággal próbálja megmenteni
3. benne van egy rossz kapcsolatban és nem mer belőle kilépni,mert jajjj,akkor mi lesz vele
4. ismerek nyolc kivételt is,:)ahol néha fel-felmerülnek problémák,de azt megoldják és jól működik a kapcsolat,illetve a házasság.
Ismerkedtem már villamoson,szórakozóhelyen,házibuliban,utazáson,interneten,
egyetemen,munkahelyen,strandon stb. És az a véleményem,hogy egyáltalán nem az számít,hogy hol ismerem meg az illetőt,hanem az összes többi.
És Kedves Uraim,
Igen nagyon sokan nem tudnak udvarolni,de az udvarlással minden bizonnyal az a legnagyobb problémájuk,hogy energiát kell(ene)?befektetni. Hogyha egy nő megfőz, szépen felöltözködik és csipke fehérneműt vesz fel,hogy a férfi ágyba vigye,akkor az a minimum,hogy a férfi is udvaroljon a szíve választottjának.
És Kedves Hölgyek,
Szerintem nagyon sokan ott rontják el,hogy a férfi által támasztott elvárásoknak megfelelnek, de a saját elvárásaikról megfeledkeznek? és így bizonyos dolgoknak nincsenek következményei. Nem mondják például azt,hogy “na apukám,akkor ma este nincs vacsora”.:) Ha valaki hagyja,hogy ne figyeljenek rá,akkor legalább annyira hibás,mint az,aki nem figyel rá.
Hirtelen ennyi. :)
Szép estét!
ZoLeeX:
Egyetértek azzal, amit írtál, és ha őszinte vagyok magammal, márpedig igyekszem, akkor azt kell mondjam, hogy én is estem már a saját csapdámba… Úgy próbáltam új kapcsolatot kialakítani, hogy még nem volt bennem lezárva az előző. De tanultam belőle, úgyhogy talán nem volt hiábavaló. :)) Nagyon igyekszem önmagammal őszintén “elbeszélgetni”, mert néha kell, és csak hasznomra válhat…
A zsák a foltját téma: én ezen már sokat gondolkodstam, hogymiért az olyan férfiakat vonzom be, akik bántanak engem??? Ez valami tudatalatti??? Vagy rám van írva, hogy “gondoskodásmotivált” vagyok – az egyik korábbi próbálkozásom fogalmazott így???
Én alapvetőern “normálisnak” érzem magam, és így lépek egy kapcsoaltba is. Nincsenek elvárásaim, csak “szeretnék bizonyos dolgokat”… A hiba az én készülékemben van???
Egyébként tetszett, amit írtál, megfontalandó számomra!
Zoli:
Vannak biztosan olyan nők, akiknek az extra extra kell, de szerintem én nem abban a kategóriában vagyok, ahogy Évi sem. Amiket Évi leírt, valami olyasmit keresek én is, azt mondjuk hozzáteszem, hogy azért külsőre is fogjon meg benne valami… ?gy már lehet, hogy tényleg sok lenne???
Évi, Neked külön köszönet, mert az én elgondolásaimat is leírtad a korrekt férfiról. :))
Kedves nevem Laci!
De jó, hogy most már nem keverelek össze Titeket!
Köszönöm, hogy válaszoltál az általam feltett kérdésekre, örömmel olvastam. Azt a lábkörzést ne úgy értsd, hogy már az első találkozón, hanem mondjuk meglátsz egy kávézóban vagy valahol máshol egy nőt, aki úgy ahogy van szimpi Neked. Ha a hölgy mondjuk elkezd a korábban leírt módon “figyelemfelkelteni” akkor az még jobban beíndítja a fantáziát??
Én alapból nem vagyok az a köldökig dekoltált típus, nem rakok fel két réteg vakolatot, és nem járok naponta sérót belövetni a fodrászomhoz. Én egy tök átlagos nő vagyok, és így is szeretnék maradni. Ha egy férfit egy push up melltartó vonzz, akkor az engem felejtsen is el, nincs ilyenem. :)) De azért ne gondolja senki, hogy nyakig begombolkózva járok, mert az már a másik véglet. Olyan mutatok is meg, nem is…
A fotók tényleg sokat számítanak, már ha azokon látszik, hogy természetes spontán keretek közt készültek. Engem nem is lehet fotózni, csak úgy ha nem tudom, hogy épp fotóznak! Na azok a képek mindig jók, amiket bátran ki is rakok az adatlapra, mert látom, hogy olyan vagyok rajtuk mint élőben!
Kedves Fehér Cilinder!
Na, ez az írásod szerintem telibetalált!!! Leglábbis én ahogy olvastam csak bólogattam! Nemcsak a férfiakról szóló “részre”, hanem a rólunk nőkről írtakra is! Én személy szerint örültem, hogy megosztottad a tapasztalataidat, remélem olvashatunk még itt Téged a későbbiekben is!
“Ha valaki hagyja,hogy ne figyeljenek rá,akkor legalább annyira hibás,mint az,aki nem figyel rá.” – nálam tusé értékű volt!!! Annyira igaz…
Az elmúlt 10 év alatt csak és kizárólag társkeresőn imerkedtem meg a párjaimmal. (Régebben telefonos, ma már net-es társkereső, de az mindegy).
Az a baj, hogy aki egy cseppet is jobban néz ki az átlagnál, egy cseppet i s”gömbölydedebb”, vagy dekoratívabb, az már tucatszám kapja a leveleket, és ettől nagyképű lesz. Úgy váltogatja a pasikat, mint én az inget… Aki pedig nem kap levelet, annak meg én sem írok, met nekem sem tetszik.
De: Fényképész vagyok, és látom, hogy a nők és a férfiak sokan igénytelenek a fényképezés során. Persze, a rondából nem lehet gyönyörűt csinálni, de lehet vonzóbbat, érdekesebbet. Hogyan várjam el valakitől, hogy számomra megnyerő legyen, ha már a fotózásnál igénytelen?
Más: Nem csak a férfiak, de nők sem játszanak mindig tiszta lappal. Találkoztam már olyannal, aki kifejezetten megélhetési forrásnak tartottta fent a regisztrációját!
(Ugye, Viki?)
10 év alatt sok fajta nővel ismrkedtem, de sajnos az IGAZIT nem ismertem meg.
Na, szasztok!
kutato
Kedves Fehér Cilinder!
Szégyen nem szégyen, de nekem is tetszett az írásod, és bólogattam… de kérdem én ennyire de nnyire rossz lenne a helyzet a 20-ontúliakkal párkapcsolatilag? Valami nagyon rossz irányba megy…
Taktikázni, játszmázni szerintem nem szabad egy kapcsolat elején sem, miért jó az, ha csak tudatosan adagolod magad, van ennek egy természetesebb ,módja, a bizalomépítés, megnyílás és ez egyénfüggő, illetve partnerfüggő is lehet… de hangsúlyozom ez a legjobb esetben nem tudatos.
A másik az udvarlás, mivel a férfiak nyilván elkényelmesedtek meg, a nők annyira akarnak tetszeni, hogy mindent megtesznek érte, amit a média és a világ sugall, (hogy nő legyél, csinos legyél, öntudatos, vékony szuperszexi, titokzatos stb.) szóval, a férfiaknak ezért ez alap elvárás lesz, ezért nem kell túl sokat tenni azért hogy hódítsanak. Manapság már egy kissé flegma, ámde titokzatos viselkedés, istencsászári póz és persze a hozzá járó külső megjelenés és státusz “lobogtatása”, bőven elég a nőknek, hogy érdeklődjenek, rosszabb esetben epedezzenek. Szintén médiahatás. Szar ügy ez.
Természetesen a mindig és mindenhol jelenlévő kivételnek legmélyebb tiszteletem!:)
“”Aki pedig nem kap levelet, annak meg én sem írok, met nekem sem tetszik”
Kutató! Azért igy konkrétan nem kell kategorizálni a nőket sem…aki előnytelenebb külsejű, annak nem irsz? Hátha jószivű, okos, őszinte és becsületes..nagyon elkeserít ez a külsőségelmélet. Úgy veszem ki, hogy szinte rajtam kívül mindenkinek számit.
Tudjátok, az előnyös külső,a szépség idővel elmúlik, de a bennső értékek talán megmaradnak…
Higyjétek el, nagyon kevés a valóban extra külsejű és námbörván ember.
nagy on szomorú lennék, ha tényleg ez lenne az etalon egy párkapcsolat kialakitásában: megnézlek, ha tetszel, oké, ha nem, mehetsz a levesbe…((
Előnyteleneb külsővel is lehet sőt kell is ismerkedni!! ?k is emberek.Vagy talán egy alacsonyabb fajhoz tartozónak vallják magukat, mertt genetikailag nem voltak épp szerencsével megáldva?
Tudom.. a pasik vizualizálva keresnek..egy barátom mondta: a pasinak meg kell kivánni egy nőt, hogy megszeresse,a nőnek meg kell szeretni a ffit, hogy megkivánja.)
Van benne némi igazság.De akkor is igazságtalannak tartom azt, hogy megnéznek, meggusztálnak és ha nem ütöm meg a mértéket külsőben akkor esélyem se lesz.
Természetesen itt nem az ápolatlanságra gondolok, mert az alap, hogy ápoltak legyünk,rendezett küllemmel.
Viszont, sok barátom kifejtette,nekik a duci nők jönnek be pl.Nos, én duci “koromban” bőszen árultam a petrezselymet,érdekes módon nem futottam össze ilyenekkel.(előre is elnézést tőletek..)
Aztán lefogytam 26 kg-ót és mit ad isten! alig tudtam elhessegetni a jelenkezőket.
Na erről ennyit. És még folytathatnám …irjátok meg a véleményeteket, örülnék neki.:))
Fehér Cilinder!
Nálad a pont…))))
Kedves Judit!
Most nevem nélkül:
Örülök annak amit írtál, mármint amilyennek leírtad magad, és hogy nem akarsz megváltozni a tömeg és a nyomás hatására sem. A nőiesség, nem a köldökig kigombolt blúzokon és pusápokon múlik, az valakiről vagy sugárzik vagy nem… hozzátartozik a megjelenés persze, de az értelem és intellektus is… és a gesztusok, testbeszéd satöbbi. nyilván ez alakul, vagy rosszabb esetben tanulni kell. Csakhát magas ingerküszöb, nem elég nekünk szupercicabákon nevelkedett hímeknek.
Figyelemfelkeltés, ha nem túl direkt az jobban beindítja a fantáziámat… ez tény.
“azért külsőre is fogjon meg benne valami… ”
na én erre a valamire lennék kiváncsi, hogy például nálad mi ez a valami? Adatlapoda is kiváncsi lennék…
Kedves Évi, sajna ez van… a mostani férfigeneráció már a média jótékony hatása alatt kezdett el felnőni, mindenhonnan a külsőségekkel árasztotta el az embert, csak alkalmazkodni kellett hozzá, mert a szépet észrevenni nem nehéz, hát még ragaszkodni hozzá! Sajnos a nagy rendszerváltás után, meg ez egyre csak fokozódott, a nők is már ebben nőttek fel, és a fent leírt módon nekik is alaklmazkodniuk kellett, ha “piacon” akartak maradni, bárki aki nem alkalmazkodott ehhez a szemlélethez, hogy pénzzel és szépséggel mindent el lehet érni, nos azok alul maradnak sajnos, hiába a tehetség.. az akarat, kitartás… a tisztesség és becsületességet nem is említem, mert az nem rúg labdába.
Amúgy ezt magamon tapasztalom, mert én ennek a kornak a hajnalán nőttem fel, és nekem is megvan a magam szépségideálja.. persze ez az évek folyamán sokat alakult.. a szépség rovására.. a belső előnyére, mert a kettő nem jár kézenfogva általában.
Viszont ha mondjuk a médiában csupa teltebb nő lenne éveken keresztül, akkor azokat keresnénk, volt ilyen korszak a történelemben ugye, Rubensi nőideál. Kereslet-kínálat összefüggés…
Kedves Laci!
Ki is ment az álom a szememből egyből…(
Hm..húspiaci feeling??? Lehet h rossz helyen járok? Társat keresünk, vagy egy diszpintyet magunknak??
Én T?RSAT!! És olyat, amilyet leirtam a korábbi hszban is.
Lehet, ezt a csatát egyedül fogom megvivni….sajnos..
Vagy a nagy számok törvénye által türelmesen várok? vhol a nagyvilágban vagy kis hazánkban épp most olvassa soraimat a potenciális jelölt..:)))
Évi:
Én utoljára 13 éves koromban voltam duci, de akkor tényleg. Akkoriban még nem érdekeltek a fiúk, abban az időben még kicsit másabb volt a világ – 25 éve… Abban Lacinak igaza van, hogy a médiának is hatalmas szerepe van az “ideál” kialakításában, főleg a férfiaknál. Nyilván akadnak kivételek, akik a kicsit teltebb nőket kedvelik. Ahogy írtad, a fogyás után (amihez egyébként gratula, mert ez nem semmi teljesítmény) nőtt nem győződ legyezgetni a jelentkezőket… El kell fogadnunk, hogy ilyen világban élünk, ahol mindent a külsőségek határoznak meg! Ha valaki kitartó és nem adja alább az elképzeléseit, ragaszkodik legalább az alapokhoz, a szerinte fontos értékekehez, akkor előbb-utóbb eljön a számára megfelelő társ!
Amikor már úgy érzem, nincs több esélyem, akkor azt szoktam mondani, hogy vagy még nem született meg az illető, vagy már foglalt! Az előbbin nem tudok változtatni, az utóbbi meg még változhat. :)) Kitartok, és igyekszem mindig önmagam lenni! Ebből nem engedek senkinek!
Kedves (nevem) Laci!
Biztos, ami fix, a keveredést elkerülendő. :))
Én valóban olyan vagyok, amilyennek eddig olvastál… Megnéznéd az adatlapom?? A kis kíváncsi… Nincs semmi titkos benne, egy másik fórumon egy kekeckedő hozzászóló be is másolta a bemutatkozásom…
Ami alapján megtalálsz ezen a társkeresőn: 167cm, 51 kg, 37 év. Ha ezt beírod, csak engem dob ki a rendszer
Mi az, ami megfog a másikban?? Ezt már írtam valamelyik fórumba… Konkrétan nem tudnám leírni, hogy mi, azt látni kell. :)) Semmiképp ne legyen olyan kis nyálasképű feminin, mint amilyenek a modell srácok, az nem jön be! Legyen egy átlagos arc, mondjuk szép szemekkel, kellemes hang, ez fontos…
Ragaszkodom önmagamhoz, senki kedvéért nem fogok megváltozni. Vannak önálló gondolataim, amikhez szintén ragszkodom. Ifjú koromban követtem el azt a hibát, hogy megpróbáltam mindent úgy csinálni, hogy a másiknak jó legyen, de nekem ne volt jó. Na ilyet többet nem teszek!
Néha nagyon hebrecs vagyok, szélesen gesztikulálok, de ezt már grafológus is mondta, anélkül, hogy ismert volna… Alapvetően komoly gondolkodású nőnek tartom magam, de tudok nagyon komolytalan is lenni…
Eszembe jutott a kérdéseddel kapcsolatban: Nem tudom, mennyire szoktál TV-t nézni, de az Üzenetek című pár perces műsorban (RTL Klub) El Kazovszkit mutatta be egy műértő. Ha esetleg láttad, na az a fickó egy az egyben bejön…
Judit január 2 17:08 ra:
És mi van, ha az a szegény pasi tényleg normális volt és komoly kapcsolatot keresett, meg minden amit leírtál igaz rá, csak épp Te nem voltál az akit ő keresett?
Per pill én is levelezek egy lánnyal, kedves aranyos, de már most ugy érzem hogy komolyabb kapcsolat nem sülhet ki belőle. Szeretne találkozni, megtehetném azt, hogy adok egy esélyt, hátha élőben megszeretem mert megvan az a kisugárzása élőben ami kompenzálja az internetes stílus miatti “barátként jófej de több nem lehet” előérzést. És ekkor jöhet az hogy ő oda jutna ahol Te voltál, és amikor kénytelen lennék közlni vele, hogy nem tudom őt úgy szeretni, ahogy kéne, ahogy én is szeretnék szeretni, akkor ő nem értené. Pedig én is komoly kapcsolatot keresek…
Üdv!
Fehér cilinder:
Én úgy veszem észre, hogy a nők (hát jó 20-on éves lányok, nem a javát sorolnám nő kategóriába ugyan is mint a férfiaknál a nők sem lesznek nők autómaitikusan a korral) nagy része nem is igényli ezt, vagy ha megkapja nem is tud vele mit kezdeni, értékelni pedig egyeltalán nem értékeli senki, akkor meg minek csináljam? Egyszer fajultam el odáig nah össze szedem minden kreativitásomat és írok egy verset, kb 3 napig szenvedtem vele jó nem vagyok egy Petőfi Sándor de azért rímek voltak benne meg hasonlatok,és nem is 3 sor volt, igyekeztem ügyelni a szótagszámra stb… Nah a csajnak egy rózsa kisérteben odaadtam elolvasta elmosolygot köszöni puszi puszi egy hét múlva meg mindenki rajtam röhögött, hogy bibiii verset ír (itt most sarkítottam a dolgon, de előszeretettel idézgettek belőle többen is elég gúnyos felhanggal csaj 23 éves volt és ő nevetett a leghangosabban) Vagy egyszer jártam valakivel és el kell ismernem kissé illumináltan felhívtam egy motorostalálkozóról és nagyjából arról igyekeztem felvilágosítani, hogy mennyire szeretem és hogy hiányzik és hogy mennyire szép. Elejettem egy olyan mondatot, hogy szépséged beragyogná a teret… Na most igen elsimerem nem a legszerencsésebb hasonlat de jó szándékkal csináltam, erre a hölgy mindenkinek felhangon nevetve meséli, hogy felhívtam és ekkora marhaságot mondtam. Arra akarok kilyukadni, hogy a fiatalabb huszon éves generáció nem tud nem is akar mit kezdeni az udvarlással, azért persze fennhangon tud panaszkodni, hogy nem kap de amikor megkapja akkor észre sem veszi. Nem veszi észre, hogy előre engedem az ajtóban nem igényli, hogy a bal oladlán menjek, ha meg egy kocsmába vagy étterembe direkt megelőzöm a belépéssel, akkor meg én vagyok a bunkó, pedig ezt így illik. Egyedül talán a virágnak van sikere egy olyan 5 percig de nem egyszer volt olyan, hogy az étteremből kifele menet nekem kelett utánna vinnem mert ott felejtette. Hozzá szeretném tenni egyetemista vagyok és az egyetemről szoktam párt választani, tehát a jővő értelmiségéről van szó éppen.
Mankel hát….elgondoltató a dolog, de reménykedjünk abban, hogy a nők csak nagyon kis %a ilyen…
Hidd el, sokan vágyunk arra, amiket leirtál.
Bár én az idősebb generáció vagyok már, de fiatalabb koromban is jólesett efféle udvarlási stilus.
Ma meg pláne jólesne, ha lenne…
Szerintem ezt a kor is hozta magával, hogy az érzelmekkel sokan nem tudnak mit kezdeni,legyedn akár fiatal, akár idősebb, bár talán az idősebb korosztály még nem felejtette el a régi szép időket:)
Szerintem az is elég visszatartó, ha valaki egy szar fotót tesz fel magáról, különben hiába helyes ember. Elég az hozzá, hogy vakuval belevillantsanak a fénylő bőrére, piros lesz a szeme, totál gáz. Nem is a valós énje jön ki, hanem egy torz fehér folt. Ugyanakkor a legrondább nő, jó beállított képekkel el tudja adni magát 5 percig, aztán a találkán gondolom meg más lesz a helyzet. A marketing az ebben az esetben általában az ellenkezőjére sül el találkozáskor.
Különbenis, csak az keresi a szépet, aki a felületesen szemléli a dolgokat. A suliban tavaly nekem egy nem túl előnyös külsejű lány tetszett leginkább, de hiába nyomultam, azt hitte szórakozom vele. Mai napig nincs pasasa tudtommal. Hiába, valamiért érdekes volt a viselkedése, meg minden. Mindenki hülyének nézett, hogy így visszavettem a minőségi elvárásokból, ismerve az elődöket, dehát ez van.
Hm… Gorm nem biztos szerintem az ismerkedésnél kulcskérdés a másik külseje illetve a kisugárzása hiszen ez alapján veszed észre a másikat. Ha ez nem klappol lehet ő a legjobb fej a világon akor sem fog működni. Ilyenkor kár is erőlködni és igen is nekem fontos, hogy a külseje tetszen a partneremnek és én is akarok neki tetszeni. Persze a külső az két három alkalomra meg lepedő akrobitikára elég, hogy ennél több legyen kell, hogy a szemilyésigünk is klappoljon. Ettől nem leszek felületes ember, csak őszinte, mert minden jó kapcsolat egyik fontos alaja a jó szex és én nem tudok olyan nővel ágyba bújni aki nem tetszik nekem külsőre. Józanul mindenesetre semmiképp
Évi nem tudom megmondom őszintén amióta úgy rendezem a dolgokat, hogy nem figyelek rájuk többet mint amennyit muszáj amióta játszadozom velük féltékennyé teszem őket látványosan flörtölök amikor ott vannak le sem bírom vakarni magaról a jobbánál jobb csajokat, mert tudod mindenkinek az kell amit nem kaphat meg.
AsdiUz:
Nem simered az előzményeket, azokat nyilván nem fogom ide leírni… Ha valaki úgy érzi, hogy nem tudja szeretni a másikat, akkor azt nem olyan stílusban kell “előadni”, ahogy fent említett tette.
Ha úgy érzel, ahogy leírtad, akkor legalább egyzser szerintem találkozzatok, és ha akkor sem változnak az előérzeteid, akkor nyilván tovább kell lépni. Üdv, Judit
Mankel:
A mai fiatalok többsége szerintem csak szórakozik, nem akarnak még komoly kapcsolatot. Ha egyetemre jársz, akkor van még időd megtalálni azt a lányt, akinek valóban igénye van arra, ami a férfiak többségéből már kezd kihalni. Ilyen fiatalon szerintem nagyon pozitív tulajdonságaid vannak, és ebből ne is engedj csak azért mert a körülötted lévő lányok olyanok, amilyenek.
Én amondó vagyok, hogy az első néhány találkozás alkalmával csak tapogatózz a lányoknál, és utána már jöhet a rózsa és a vers is! Sok sikert kívánok Neked! Üdv, Judit
Makel, ja ez igaz. Pár nőci felajánlkozott nekem mostanság, de hiába jóleső érzés, ha nem szép a foga (nem szebb mint az enyém- mondjuk így), vagy olyan vastag a karja mint nekem, pedig amúgy nem dagadt az alkata, nem tud tűzbe hozni. Talán pia után – de ahhoz meg már annyit kéne ledönteni, hogy már én nem tudnám megdönteni.. :) Aztán ott van egy nagyorrú nő, akire a kutya rá sem néz, de nekem meg bejön. Valamiért van egy erotikus kisugárzása. :) Kezdem magam úgy érezni, hogy valami nem stimmel nálam.
Egy hiányos időszakomban találkoztam innét valakivel, dehát nem igazán voltunk egymás esetei. Rá kellett döbbennem, hogy hiába értelmes valaki, attól még lehet hűvös a kisugárzása számomra. Gondolom ezt ő is így érezhette. Most megint nézelődök itt jó fél év után, de látom, hogy van aki még mindig tolja, ráadásul ugyanazzal az egy nyanyás fényképpel – mintha az volna élete legjobbja. És akkor innét elkezdhetném sorolni a kutyás-cicás nőket… akiktől a szőr feláll a hátamon. Voltam én már ilyen nő ágyában, azt a kiütésmennyiséget, amit az allergiától kaptam, az nem volt semmi. Még a csaj volt megsértődve, hogy szóvátettem, hogy mit keres az ágyban a macsek. És hogy biztos azért vagyok allergiás mert utálom a Micikét.
Egyébként reagálva az indító bejegyzésre: szerintem az ide betévedő 20-30 év közöttiek – mert talán még én ide tartozom- 80% -a a bátortalanság miatt, az életben való pech-sorozatok miatt próbálkozik itt. Sajnos azonban tudomásul kell venni, hogy az életben ha egy átlag pasas odamegy egy átlag nőhöz, 10 esetből 8-szor visszautasítják. (de fodítva is 10-ből 5 szerintem) Ez a normális. Ezért érdekes az élet úgy ahogy. Mintahogy akiknek én jöttem be, próbáltam finoman tudtukra hozni, hogy nekem most éppen más tetszik vagy csak ne feszegessük a dolgot.
A maradék 20 % meg szerintem olyan körülmények között mozog, dolgozik hogy nem akad össze kellő mennyiségű kínálattal. Képzeljünk csak el egy kőművest, aki reggel 6-kor kel és este 6-kor hulla fáradtan esik a tv elé. Vagy azt aki nem jár szórakozóhelyekre, mert nem szereti a füstöt, a zajt, a kivagyiságot stb. És még akkor is ha elmegy mi a frászt csináljon ott egy vad idegennel?! Igaz én az egyetemen is az egy kezemen meg tudtam volna számolni, hogy tavalyki jöhetet volna számításba komolyabban a több százból. Válogatósak vagyunk, ez a helyzet.
Gorm!
?r tam már róla, de úgy látom ezerrel pörög ez a “külsőség” dolog.
Egyet tudok megérteni és kizárólag: ha egy ember ápolatlan, koszos az öltözete, elhanyagolja a hihiénia alapvető dolgait, természetesen kerülöm az illetőt, vagy veszek neki szappant:)
Viszont! Bár már megkaptam h mit képzelek, de mégegyszer: szerinted sok átlagon felüli, kockás hasú, mittoménmilyen parfümmel beszórt,villogó mosolyú uriember szaladgál manapság?
max a fiatalok adnak magukra meg egykét kivétel….de nézd meg az idősebb korosztályt….elképesztő.
Volt egy irásom a kinézetről, külsőről,amivel sajna egyedül maradtam a véleményemmel.Ezért nem is fejtegetem e témát mostmár,csak levonom a levonandót: kedves ffiak! Egy kis tulsulyt, narancsbőrt, pattanásokat igazán elviselhetnétek tőlünk, miközben mi elviseljük a ti sörpocakotokat, hájas hasatokat, tokátokat, kopaszságotokat,kétséges illatú lehelleteteket, gyászoló körmötöket..,piaszagotokat…és sorolhatnám…cserébe.
Mivel ez nem igy van és látom azt, hogy a nők nagy %a megaalkuvó e témában,igy maradok annál, hogy ÉN nem akarok és nem is fogok megfelelési kényszerben élni ..
Majd ha vkinek kellek igy akkor hurrá, ha nem , akkor pedig kivárok.
Üdv: Évi
Évi!
Mondjuk erre nekem is van egy ellenvéleményem: anno a suliban csak azért nem szóltam az elöttem slisszoló lánynak, hogy poros a kabátja – pedig ez egy jó ismerkedési alap lett volna, főleg, hogy kimondottan tetszett úgy ahogy volt – mert közben azt gondoltam, hogy nem simán por ami most rakódott rá, hanem csóró szegényke és az valami festék vagy mittomén már régóta. 3 mp-em volt ezen filózni, tapintatosságom miatt végül így semmi nem lett. Tehát épp elenkezőleg, nem akartam, hogy megbántódjon, vagy ilyesmi, pedig milyen jól sülhetett volna el. Néha nüanszokon lehet elcsúszni.
A kinézet az egy dolog, azzal most nem lehet mit kezdeni túlságosan – pl. kopaszság, vagy született dolgok. De vannak amiken lehet változtatni. Bizony vannak nők, akik nem érzik magukon, hogy a műszálastól+stressztől pörköltszaguk van, de ők is meg fogják találni azt akinek ez oké. Vagy vannak olyanok, akiknek meg olyan pacsuli szaguk van, hogy attól vagyok rosszul.. és ezzel egy újabb blogot lehetne indítani. Nekem annyira nincsenek illúzióim, mert voltam én már vőlegényi státusban is, nem is én erőltettem, ráadásul egy csodaszép nővel, de mára annyira félek, hogy beleesek egy újabb hasonló csapdába, hogy ott a dilemma, hogy adjak lejjebb az igényimből vagy várjak még vagy 20 évet, hátha. Nyílván akinek szerencséje volt eddig, az nehezen tud megbarátkozni azzal, hogy most valamiért ez nincs, vagy nem úgy.
Sziasztok!
Hát az biztos, hogy aki akár csak egyszer is megégette magát, az legközelebb már óvatosabban megy oda a tűz közelébe. A netes társkeresés nem egyszerű. Ha van fenn fényképed, azért nem írnak, ha nincs, akkor azért nem. Aki nálad bejön, annál te tutira nem jössz be. A hölgyek nagy része arra sem veszi a fáradtságot, hogy visszaírjon annyit, hogy bocs de nem nyertél hangszórót. Akinek ötmillió levele van, annak eleve nem is érdemes írni. A nőket alapvetően két csoportra lehet bontani a fényképes leveleik alapján. Az elsőbe vannak a bombázók, akiknek az orrát úgymond szaros kóróval sem lehet elérni, a második csoportba pedig az igénytelenek, de még ezek jelentős részénél sem vagy elég jó. Minden a pénzről szól. Ha van lóvéd, akkor mindegy, hogy nézel ki, tutira nyerő leszel. Szóval valójában nem társkeresésről van szó, hanem fogjuk ki az aranyhal típusú mesefilmről. Az udvarlás szakaszában nyilván a férfinak kell gesztusokat tenni, tehát a számlát neki kell fizetnie. Ez nem is kérdés, de később ne adj Isten együttélés esetén talán mégiscsak nagyjából felesben kellene a dolgokat állni. Hát erről a mai nőknek, tisztelet a kivétel egész más fogalmaik vannak. Természetes módon elvárják, hogy mindenért a férfi fizessen. Úgy gondolkodnak, hogy neki elég a p…t adni, a többi meg a férfi dolga. Nekem is volt egy pár hónapos kapcsolatom, ahol ez így működött, aztán elegem lett belőle és véget vetettem neki, főleg, mivel az érdek jellegen túl (menjünk már férjhez egy balekhoz) semmi más nem motíválta a hölgyet. Arról már ne is beszéljünk, hogy az ágyban nyújtott teljesítménye egyenlő volt a nullával, csak hát szegény ember mindig áltatja magát, aztán végül koppan.
A majd jelentkezem egyébiránt nemcsak a férfiakra jellemző, hanem a hölgyekre is. Múlt héten ismét, újabb tapasztalatokkal gazdagodtam. Hétfő este “trendi” helyen találkozunk – megjegyzem a randit sem én erőltettem – nő lelkes, kedves, vonzó. Úgy tűnik jó vagyok nála, mosolygok, hallgatom, szívesen beszél, oroszlán, jól esik neki, tisztában vagyok vele, testjelek pozitívak. Hazaviszem autóval, hiszen hideg van, semeddig sem tart és közben is beszélgetünk. Elválásnál a következő találkozásokat ő kezdi el pengetni én néma vagyok, mint a sír. Másnap felhívom, hogy mikor és hogyan tovább. ? nagyon fáradt és csütörtököt ígér. Csütörtökön telefont nem veszi fel, SMS kedves drága egyetlenem nagyon sok dolgom van, de hétvégén szívesen találkoznék veled. SMS vissza rendben, de szombaton nem vagyok itt, legyen vasárnap, menjünk esetleg korizni (ha már tél van és jó mulatságra vágyunk, ne adj isten teázni, vagy forralt borozni is lehet), majd megjegyzem, hogy szombaton hívom. Szombaton kora délután hívom, hogy akkor mi a helyzet a holnappal? Hát 50% az igen, 50% a nem, vagyis pénzfeldobásos szituáció, coinflip helyzet pókeres szlenggel szólva. Mert igen az az ezeréves vidéki barátnő pont most lehet talán feljön és akkor az 50%-os nem a nyerő. Jó hát rendben persze megértem a barátnők mindennél és mindenkinél fontosabbak, hogyne hát mégis a barátnő nagyon jó, ha baj van, a faszik meg úgyis megértik, mert toleránsak. Abban maradunk, hogy jelez másnap délelőtt, hogy mizú. Vasárnap féldélben esemes, hogy sajna le kell mondani a randit, de azért puszi meg miegymás. (Persze régi motoros vagyok és pontosan tudom, hogy egyébként mi a valódi sztori, de jól adom a hülyegyereket.)
Konkluzió: ha a másik nem nyert hangszórót, vagy a másik ló “gyorsabban” fut, akkor inkább nyugodtan mondjuk meg, hogy kedves vagy, meg aranyos, meg minden, csak épp ennyi volt és pont. Elegánsabb dolog, mint áltatni a másik embert. Mondjuk én eleve nem fűztem sok sikert a dologhoz, mert 1. fényképet nem kért rólam – gondolom az iwiwen lecsekkolt köv.: talán bizonyos szempontok miatt vonzónak tűnhettem, 2. ha valaki fenn is van a társkeresőn nem biztos, hogy társra vágyik, csak jó móka esetleg új emberekkel megismerkedni és ennek révén esetleg a balekokat kihasználni. Ismerem a nőket, ha érzik, hogy a másik komolyan gondolja a dolgot, akkor egyből nyúlcipő. Egyszerűen megijednek a magabiztos férfitól, mert hát ők általában nyúlbélákhoz szoktak, akik önállóan bármire is képtelenek. Azzal a lehetőséggel, hogy még mindig vannak igazi férfiak nem számolnak. Igen jó dolog lenne néha lenézni a nemi szervünkre és tudomásul venni, hogy akinek ott valami lóg az férfi és úgy is kell viselkednie, akinek meg nem lóg, az nő és úgy is viselkednie. A nők persze jóval könnyebb helyzetben vannak, hiszen ők döntik el, hogy kivel, mikor és hányszor. Férfiként egyet tehetek, azt mondom, kösz, de nem kérek belőled!
Kedves Balázs!
Az általad leírtakkal nagyon is egyetértek, csak női szemmel. Hasonló dolgokat tapasztalok én a pasikkal!
Halkan jegyzem meg, hogy én valóban azért regisztráltam, mert tényleg szeretném megtalálni a párom, bár reményem egyre kevesebb ez ügyben… Az adatlapok (mindkét nemre vonatkoztatva) minimum 85%-a szerintem kamu. Nem tartom magam modellszépségnek, de ronda sem vagyok, mégis olyan emberek írnak, hogy jujjjjj…
Az első talákozás utáni “majd hívlak” című részt volt hogy kértem, hogy törölje a repertoárjából az épp aktuális, mert ezt ismerem és tudom mit jelent. Nem kell olyat mondani, amit úgysem tart be, nemigaz? Ha hív, hív, ha nem, akkor nem. De ha úgy érzi bármelyik fél, hogy a következő találkozást már kihagyná, azt szerintem mindenképpen meg kell mondani. Én magamból indulok ki, ezért próbálok figyelni arra, hogy olyan dolgot ne tegyek meg mással, amit ha velem tesznek tudom, hogy rossz!
Szóval a netes társkeresésnek is megvan valahol az etikettje, csak ezt sokan nem akarják tudomásul venni. Azt hiszik hogy fénykép nélküli és kitöltetlen adatlapok mögé bújva mindent lehet! Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez mindét nemre érvényes. Nem védem a nőket, mert ugyanolyan unfair dolgokat művelnek egyesek mint a férfiak.
Ki volt az az idióta,aki ezt a témakört kitalálta!Szépek és rondák.Vannak esetek,amikor ezt tutira el lehet dönteni,de ez egy igen szubjektív dolog.Először definiálni kellene a szépség fogalmát.Szerintem ezt mindenki másként ítéli meg.Az adatlapok véget nem érő elemezgetésével már kezd tele lenni a padlás.Ha volna rá pénzem,indítanék egy adatlap elemző vállalkozást.Ahogy elnézem,meg is gazdagodnék.Az még jobb lenne,ha írnék egy könyvet.ADATLAPOK ?SZINTE ÉS SUM?K MÓDÓN!T?RSKERESÉS FELS?FOKON!
balázs..gratula……judit…azért a pasik többsége nem akarja lehuzni a nőket ..mig a nők 80 -90 %-a bepróbálkozik..(saját tapasztalat)
Sziasztok!
Nos és miért van az, hogy a lányok sem reagálnak sem az üzenetekre, sem a levelekre.
Valamint elvárások vannak bőségesen, de miért van az, hogy 4-5 évvel ezelőtti fotót raknak fel, ha már társat keresnek? Ez átverés a férfi társadalom részére is. Szóval csak azt kapják vissza, amit adnak, vagy nyújtanak?
Én sem vagyok egy “angyal”, de legalább törekszem rá és nem áltatok másokat!
Az előzőhöz hozzászólnék!Az a baj,a társkeresésnek nincsen meg a kultúrája.Ez a nem válaszolás szerintem eléggé általános.Úgy tapasztalom mindennapi.Próbáltam rájönni,mi az oka.Nem tudtam.Kipróbáltam különböző stílusú leveleket.Életrajzi,romantikus stb.Helyenként-ha kaptam-eléggé meglepődtem.?rtam a saját viszonyaimról,erre visszaírtak:”Te ingatlanügynök vagy! “Köszönöm szépen!Beugrató kérdés!Ezeken az oldalakon férfiak és nők miért tudnak komoly dolgokról normálisan írni,a szerelmi ,ismerkedési levelezés miért nem megy???
Sziasztok,
Olvasgatom az írásaitokat, sok-sok igazság van bennük.
Én most kezdem ezt a netes társkeresést, de igen kiábránditóakat olvasgatok.
Pár hónapja lettem szabad egy hat éves kapcsolatból, pedig azis hasonlóképpen alakult, de akkor még nem volt netem, így a tv2 chat-en kerestem párt. Na azok voltak ám az igaz vakrandik, még az mms-es telefonok sem voltak elterjedőben.
De azért nem szabad szerintem feladni, se a neten, sem az életben, vagy lehet még túl az elején vagyok?!
Egy kérdésem lenne, ha az ember fia ír egy levelet arra alappol miért nem jön válasz, legalább anyi “bocs nem téged kereslek, sikeres további társkeresést”?
Sziasztok!
Laci,
A huszonévesek miért lennének kivételek…,mert fiatalok? Ugyan. És valóban, a dolgok rossz irányba mennek. Nincs követendő/követhető minta, az emberek többsége nem fektet energiát abba, hogy kicsit jobban megismerje önmagát, az erényeit, a hibáit. Lesz, ami lesz vagy valahogyan mindig is volt/van/lesz alapon éli az életét. Vannak, akik berendezkednek az egyedüli életre és, még ha meg is ismerkednének valakivel, aki kiváló társuk lehetne, már nagy valószínűséggel nem lesz, mert az egyedüli élet akarva/akaratlanul azt eredményezi, hogy a kompromisszumképesség erőteljesen lecsökken, mondhatnám majdnem a nullára.
Taktikázni továbbra sem fogok, bármennyire szeretném, nem az én stílusom.:) Ha valaki nem tudja elfogadni, hogy esténként nem a Barátok köztöt nézem, és másnap nem azon izgulok, hogy rózsaszín vagy magenta színű körömlakkot használjak, akkor…
Egy nő attól, hogy vékony még nem lesz szuperszexi, persze attól sem, hogyha Micimackóhoz hasonlóan mézescsupornyi csokoládét önt magába.:) A médiának itt is óriási a felelőssége, de egyetlenegy gombon múlik minden.
Évi,
Minden szempontból jól tetted, hogy lefogytál. Gratulálok és remélem, hogy mára már az életed részévé vált a sport. Azon pedig meg ne haragudj, de ne csodálkozz, hogy 26 kg túlsúllyal a sportos férfiak tovább mentek, részükről ez érthető. Évi te szeretnél magadnak egy 30-40 kg súlytöbblettel, rendelkező úriemberrel összekötni az életed, akivel már a János-hegyi kilátó „megmászása? gondot okozna? Szeretnél egy ilyen férfitól gyereket szülni? Nem egy betegségre való hajlamot máris örökölne a kicsi. Vagy még egy utolsó gondolat ezzel kapcsolatban: tegyük fel, mégis egy ilyen társat választanál magadnak, mert az illető jószívű, okos, őszinte és becsületes stb. és 50-60 éves korában már az is problémát jelentene neki, hogy bekösse a cipőfűzőjét vagy felmenjen a harmadik emeletre… És, ami a külsőt illeti: mindenkinek más a szép. Amit pedig a barátod állít, hogy a „pasinak meg kell kívánni egy nőt, hogy megszeresse,a nőnek meg kell szeretni a ffit, hogy megkívánja?, ezzel egyáltalán nem értek egyet. Lehet a világ legkedvesebb, legaranyosabb, legőszintébb, leg leg leg stb. férfija mellettem, hogyha nem kívánom pl. a csókját és a testét. És ezzel nem azt mondom, hogy ez előbb leírtak nem fontosak, de önmagukban ugyanúgy semmit sem érnek, mint ha csak szexuális vonzalom áll fenn.
asdiUz,
Adj egy esélyt annak a lánynak! Biztos, ami nem véletlen.:)
Mankel,
A legelső gondolat, ami eszembe jutott azzal kapcsolatban, amit írtál az az, hogyha valaki egyetemre/főiskolára jár attól még nem értelmiségi. Sőt! De visszatérve az eredeti gondolatmenetedre én 24 éves vagyok és van legalább 15 olyan (20-25 év közötti) barátnőm/ismerősöm, aki igenis igényelné az udvarlást és a határozottságot. És vers, virág, tánc, vacsora esetén biztosan nem röhögnének ki. A versről egyébként eszembe jutott egy sztori.:) Van egy fiú barátom, aki nagyon szerelmes volt az egyik évfolyamtársába. Naponta írogatta neki a szebbnél szebb sms-eket, verseket, leveleket. Egyik este vagy harminc üzenetet írtunk neki (segítettem) :)…s válasz csak egy-kettő érkezett s az is abban a kreatív formában, hogy hűű, de aranyos, kedves vagy. Végül beadta a derekát és mégiscsak elment a fiúval randizni. Csodás napot töltöttek együtt, de délután, mintha éjfélt ütött volna az óra a lány „menekülőre? vette. Csak az üvegcipellő maradt utána vagy az sem.:) ? pl. tipikusan az a lány, aki valójában nem igényli az udvarlást. De itt nem ért véget a dolog. 1 héttel később eljátszottuk, mintha mi ketten egy pár lennénk, s láss csodát a leányzó elkezdett telefonálni,sms-eket, e-maileket írni, amiben az újonnan kialakult helyzetről érdeklődött, aztán mi „hirtelen összevesztünk?, de a dologból így sem lett semmi.
„vagy ha megkapja nem is tud vele mit kezdeni, értékelni pedig egyáltalán nem értékeli senki, akkor meg minek csináljam?? Hidd el lesz, aki értékeli! Aki meg nem… hozd te kellemetlen helyzetbe s máris nem lesz, számára, olyan mulatságos a helyzet.:)
Gorm,
„Nekem annyira nincsenek illúzióim, mert voltam én már vőlegényi státusban is, nem is én erőltettem, ráadásul egy csodaszép nővel…? Ha valamit erőltetni kell ott már nagy baj van, pláne ha rád lehetett erőltetni.
Egy kérdés: miért hiszi bárki azt, hogyha egyszer nem veszem fel a telefont, akkor azt kifejezetten azzal a szándékkal teszem, hogy nézem a kis telefonomat, látom, hallom, hogy csöng, de direkt azért sem veszem fel?! Nem lóg a nyakamban és a nap 24 órájának minden percében, nem lehet az ember elérhető. Lehet próbálkozni egy órával később is, nemde? S ha tegyük fel, akkor is sikertelen a hívás, akkor úgyis visszahívom az illetőt…
Szép estét!
Sziasztok!
Megosztom Veletek egy e heti taapsztalatomat, mivel a témához kapcsolódik. Figyelemfelkekltő adatlapok… Hmmmm…
A hét elején írtam egy srácnak, mert szimpatikus volt a fénykép és az adatlapján leírtak alapján. Figyelemfelkeltő volt, nekem!! Egy rövidke levél volt, semmi komoly… Vissza is írt, hogy én is szimpatikus vagyok neki, beszélhetünk-e msn-en vagy skyp-on. Megadtam az msn címem, másnap délelőtt már fel is vett, visszaigazoltam. Vártam, hátha este tudunk beszélni, de nem volt fent… Na jó, gondoltam pár napot várhatok, ha nem akkor meg felejtős… Ma délelőtt azonban véletlenül felmentem msn-re (más okból) és látom, hogy be van jelentkezve. Na gyomor összeszorul, száj kiszárad… Nézzük mi sül ki belőle… Első kérdés a szia után, hogy van-e webkamerám és mikrofonom… ???? Hogy ez miért olyan fontos??? ?rtam, hogy szerintem az torzítja a képet és a hangot, nekem nincs. – “Nem értem… Jó hát elmagyaráztam (ugyanis külföldinek vallotta magát az adatlapon, de lehet, hogy ténlyeg az), léhetünk tovább. Nagy nehezen megértettem, hogy küldeni akar nekem msn-en keresztül fényképet, mást mint ami fent van alapján. Hurrrrráááá, jöhet… Olyan jóvágású srác, hát miért ne, majd viszonzom én is… Elküldi az elsőt és én döbbenek egy hatalmasat…. Rá is érdeztem, hogy ez mikor készült?? Friss kép… Hopsssssz, ez nem nyert… Teljesen más volt rajta, mint az adatalpján lévő képen…
Kérdem én, ilyen hogy lehet??? Pedig nem volt túl távoli a kép, tisztán kivehető volt rajta az arca. Igaz félprofilból készült! lehet, hogy tudja, hogy ez az előnyös arca??? Kért persze ? is fotót, de én már nem küldtem, csak megírtam finoman, hogy a másik képen jobban tetszett! Elköszöntünk és ennyi….
Finoman fogalmazva totálisan elképedtem, és még most sem értem…
Én igyekszem mindig olyan fotót felrakni, ami szemből készül mert a való éetben is azt az arcot fogja látni… Semmi értelmét nem látom annak, hogy egy véletlenül elkapott jó “arcfélről” készült fotóval “csábítani”
Tanulság számomra:
- egy fotó nem fotó
- ne higgyek annak, amit látok
De akkor mi alapján lehetne szűrni??? Azért akárki akármit is mond, a külső megfog, a belső megtart…
Kedves Judit!A legjobb szűrő az,ha valakivel a való életben randizol!Ott nincs semmilyen pixelprobléma,mikrofonsercegés,az esetleges beszédhiba is kiderül!Ez az egész adatlapos hülyeség csak tájékoztató jellegű,vagy az sem.Mondjuk a társkeresők által szervezett randik is a hülyeség kincsestárai.De legalább élő emberekkel lehet beszélgetni.Végül is ennek a netes társkeresésnek is az a célja.
Kedves Tamás!
Pont ez a legnagyobb probléma hogy nincs olyan szórakozóhely a lakóhelyemen, ahol korombeli normális férfiemberrel lehetne megismerkedni. Akkor mi más marad, mint a net??? Jó, járok vásárolni, meg ha dolgom van ide-oda, de célirányosan… Nem szeretek csak úgy lődörögni, főleg nem egyedül.
A neten mostmár úgy látom tényleg nem érdemes keresni. Teljesen elment a kedvem az egésztől…
Hát sajnos a társkeresés ezeken az oldalakon is ki tudja, hogy miről szól. Én többé kevésbé évek óta fenn vagyok és ha 10 találkozóm volt, akkor sokat mondok. Sajnos elég sok lelkisérült nővel is volt szerencsém találkozni. Szóval összességében nem voltak annyira pozitívak ezek a találkozók, még szerencse, hogy jó pofát tudok mindenhez vágni.
A társkereső oldalakon a legtöbbször vissza sem írnak. Ha van fenn képed azért nem, ha nincsen, akkor azért nem. Ez a jellemző és a megszokott.
A pár bejegyzéssel fentebb írt sztorim egyébiránt nem ért véget. A hölgy kedden este emailben megkeresett. Bevallotta töredelmesen, hogy valóban a barátnője lelkét ápolta, meg sokat is dolgozott, de …… s itt jön a lényeg….az eltelt idő alatt a volt barátja bombázta és úgy döntöttek, hogy kibékülnek. Egyébként meg kedves vagyok és aranyos. Válaszoltam rá neki mailben. Viszontválasz lényege, hát még azért nem biztos, mert csak üzengetett neki…..magyarán lehet reménykedni, de teljesen felesleges.
Szombaton még úgy nézett ki, hogy eljön velem korcsolyázni, pedig nem is tud, de nagyon lelkesnek tűnt a telefonban. Hogy szombattól vasárnapig mi történt….Én nem tudom.
A vicc csak az az egészben, hogy ő adta meg a telefonszámát, a személyes találkozó után ő volt elolvadva teljesen, én igyekeztem közömbösnek mutatkozni, pontosabban szándékosan visszafogtam kicsit magam.
Logikusabbnak látok egy sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb másik magyarázatot. Találkozott tán valaki mással is, aki jobban bejött neki, ugyanis a társkeresőn másfél hete nem volt fenn, s ezt már sok lett volna bevallani, így jött be a régi barát duma a képbe. Csak akkor azt nem értem, hogy miért nem lehet az igazat megmondani. Nem vagyok kannibál, hogy megegyem a fejét. Miért kell hülyének nézni a másik embert?
Csak az a rossz az egészben, hogy ritkán érzem egy nővel szemben, hogy ennyire kerek lehetne a történet, mint amit a személyes találkozó sugallt.
No mindegy. Az élet nem habostorta Virág elvtárs szavaival élve.
Kedves Fehér Cilinder!
Élvezettel olvasom irásaidat, mert sok esetben reálisan rálátsz a lényegre.
A nekem irt recommentedet viszont most kivételesen meg kell cáfolnom, valószinűleg én nem voltam egyértelmű, vagy nem ugy jött le a dolog, ahogy szerettem volna.
Tehát: a sort eddig se és ezután se fog az életemben szerepet játszani, mivel bevallom, nagyon lusta vagyok.
Nem akarok reklámot csinálni, de a fogyásomban abszolut semmi köze nem volt a mozgásnak-ezzel persze nem támogatom a sport nélküli életmódot-inkább a tudatosabb táplálkozásnak.
Amiért -is- érdemes volt belevágnom, a kiváncsiságom,vajon mennyivel több udvarló jelentkezik, ha jóval vékonyabb vagyok.
Gondolom, sejtitek: lényegesen több!! Sőt!!Alig győztem válaszolni a levelekre, előtte meg jó ha havonta egy levél jött.
Volt egy kedves szimpatikus srác-legalábbis annak tünt-akivel ellevelezgettünk egy darabig, de amikor a személye talira került volna a sor, meghátrált. Később bevallotta, a súlyom miatt esett kétségekbe…(???)
Ugyanezen srác megkeresett “vékony időszakomban is”,biztositva bizalmát, hogy gondoljuk át, talán rosszul döntött, nem gondolta át egészen…bla..bla…
Na , sejthetitek a reakciómat:rövid úton elküldtem a ……ba.
Tudod Cilinder kedves, én ugy vagyok ezzel, de ezt már leirtam egy réggebbi hsz.ban, hogy ha ugy nem kellettem, akkor igy se kelljek!!
Abban egyetértek, hogy a nagy súlytöbblet számos eüi. problémát hordoz, rizikó is sajnos, de nekem a párválasztásban igenis totál mindegy , ha a leendő párom akár 100 kg.
Mintmár irtam, a sorozatos csalódások után nem érdekel a külső, kilók, izmok, stb.
EMBER legyen, aki szeret, akit szerethetek. Tiszteljen engem és becsüljön..manapság ezek a szavak eltüntek a kapcsolatokból.
? is elnézi az én narancsbőrömet, görbe orromet, cserébe segitek neki a cipőjét befűzni…)
sort=sport bocs!
a netes ismerkedés szerintem ciki…én is csak poénból vagyok fent…de egyre jobban tetszik…egyébként szeretek kávézni ;)…és valószínűleg sosem fogok átszakadni…
Sziasztok!
Csak röviden szeretnék a témához szólni.
Én egy vidéki városban lakom, Szombathelyen. Az legnagyobb problémám a netes társkeresőkkel, hogy nagyon kicsi a választék – legalábbis én így látom. Mindig is irigyeltem a fővárosban lakókat /ebből a szempontból/, hiszen jóval nagyobb a merítés – így az esély is a megfelelő partner megtalálására.
Mintha nálunk, Vas megyében még inkább feladták volna a lányok a párra találás online lehetőségét…
A másik problémám, hogy nagyon kevés lány vállalja fel, hogy fotóval hirdesse magát. Mintha cikinek tartanák ezt…Ha pedig fotót kapok egy-két levélváltás után – illúzióromboló. Én nyílt lapokkal játszom, fényképpel szoktam hirdetni, mert szerintem így korrekt. Nem csak lelke van egy embernek, hanem teste is – miért kéne szégyellnie ezt bárkinek is? Szóval kifejezetten sajnálom, hogy a lányok többsége /tisztelet persze a kivételnek/ nem fényképpel hirdet – gondolkodjanak kicsit a férfiak szemével, akiknek igenis fontos a külső /is/, nemcsak egy pár soros leírás. Könnyebb lenne 55-60 fénykép alapján választani, mint 10-ből…
Kíváncsian várom a másik nem véleményét:)
Kedves Judit!
Teljesen egyetértek Veled, a megfelelő szórakozóhelyek mintha eltűntek volna teljesen…ahol mondjuk halkabb zene mellett, egy italt iszogatva lehetne beszélgetni a másikkal. Mert hát van ugye a diszkó, ahol /elvileg/ lehetne ismerkedni. De hát üvöltő zene közben? Hogyan??? Komolyan mondom, néha már azt fontolgatom, hogy én magam szervezek egy hangulatos ismerkedős estet:)
Évi:
Nagyon ügyes vagy, hogy így csináltad!!! Mármint hogy elküldted azt a fickót melegebb égtájakra!! Nekem is volt egy hasonló történetem pár éve. ?rtam egy srácnak, jó kiállású, állatbarát, ami nekem fontos, stb. stb….. Pár nap múlva visszaírt, hogy nem ilyen karaktert keres!!! Hát püfffff, ezt se nekem mondták… Mintha egy vasorrú bába lennék vagy mi… Rosszul esett, nagyon!! Aztán kb. fél év múlva ? írt nekem, hogy szeretne megismerni… Hát nem válaszoltam… Eleinte azt gondoltam, hogy csak meg kellene írni, hogy most már jó a karakterem??? De úgy döntöttem nem teszem….
Zoli:
A fővárost leszámítva valóban nem túl nagy a választék, ebben egyetértünk. A saját magad által szervezett ismerkedős este jó ötlet! :)))
Egy-két alkalommal beültem két barátnémmal egy helyre, de olyan iszonyat hangos volt a zene, hogy nem is hallottuk szinte egymást. Na többet oda nem szeretnék menni, az biztos…
Sziasztok kedves vagy kedvetlen társkeresők!
Balázs véleményével teljesen egyett értek! A nőknek elöszőr nemtulméretezet agyukba kellene rendett tenni! Nőknél agyvérzés kizárva:)))
Sziasztok!
Balázs történetétesszt olvasva nyugodtan mondhatom, hogy vannak dolgok, amik nemtől függetlenek.
Belefutottam kedves férfiakba, akiknél kiderült, hiába a szimpátia, a múlt még lezáratlan ezt maximálisan próbálták kendőzni, ám ha az ember figyel, észre lehet a jeleket venni. Szerencse esetén nagyon hamar :)
Én egy ideje abbahagytam a társkeresés minden formáját. Belefáradtam… Az, hogy nem méltatják válaszra az embert, nem tudtam megszokni. Annál is inkább, mert ha nekem írt valaki, bármennyire is unszimpatikus volt akár, de mindenképpen írtam neki egy udvarias választ. Egyszerűen úgy éreztem, ha már megtisztelt azzal, hogy akár egy percet is töltött a jelentkezésével, viszont is megérdemli. Ufó vagyok? :)
Aphofis: ez csúnya volt, vétek általánosítani, már csak azért is, mert előítéletekkel telve még nehezebb társra lelni. :))) De abban igazat adok, hogy sok embert nem lehet agyon-csapni :))
Aphofis: ez így tényleg általánosítás…
Bellaggio: Ugyanígy gondolkodom, mint Te is. Ha már valaki megtisztel egy levéllel, akkor a minimum, hogy válaszra méltatom én is. Mivel én is ezt várnám el fordított esetben…
Sziasztok!
Szerintem sem fair az általánosítás, mert vannak akik valóban komolyan gondolják a netes társkeresést. Épp ez a probléma mindkét nem tapasztalatait figyelembe véve, hogy a kamu adatlapokkal, jópár éves fotókkal, vékonyabb alkattal készült fotókkal hirdetnek pl. a nők. Ez tény, elhiszem, biztosan van ilyen is. De a férfiak is nagyon bátran hirdetnek házasként, gyerekkel, vagy olyan fényképpel, ami nem fedi a valóságot, ha élőben meglátom az illetőt, legrosszabb esteben köszönőviszonyban sincs a netes kép az valós megjelenéssel. Ezt sajnos egy korábbi és egy e heti tapsztalat mondatja velem…
Ezeket alapul véve vagyunk úgy mindannyian, akik az ismerkedésnek ezt a formáját is szeretnénk kipróbálni, hogy nem ér az egész semmit, és minden hasonló portálon CSAK ilyen adatlapok vannak… Vannak, igen, de nem csak ILYENEK… Egy-egy ilyen oldalon rengetegen vannak, és borzasztóan nehéz kiszűrni azt a néhányat, akik valóban komoly szándékkal regisztráltak. Én is kifogtam már a “nagy tóból” sok-sok olyan embert, akik nem úgy bántak velem, ahogy kellett, vagy illett volna. Olyan hazugságokat hallottam már, hogy… De ezeken a sérelmeken túl kell lépni, és tiszta lappal indulva megadni mindenkinek az esélyt, hiszen sosem lehet tudni. Én legalábbis ezt teszem, és nem kötök olyan kompromisszumot, ami csak a másiknak jó és nekem nem!!
A válaszlevelek sajnos ritka madarak a neten! Ha alpvetően megnézzük a mai mentalitást és morált, akkor ezt vehetjük természetesnek, nem??? Hiszen ez van mindenhol: a másik figyelmbe nem vétele, csak a saját érdekeink szem előtt tartása és még sorolhatnám… Alapvető intelligencia az, hogy mind élőben, mind a neten választ illik adni egy közeledésre. Akár igent, akár nemet, akár talánt… De mindenképpen KELL!!!!! Én sosem szégyelltem kimondani, ha valaki nem úgy jött be élőben mint a neten. Vannak finom elutasító válaszok, csak egy kicsit gyakorolni kellene őket. :))
Kedves Judit!Szerintem vidéki vagy.Én is.Nekem az a szerencsém,hogy Budapest és több kisebb város hamar és könnyen elérhető!(Pest megye).A személyes randiknál-pestiek esetében-az a gond,hogy “messze van”.Ez a valóságban kb.40 perc vonattal és kocsival.Az emberek zöme a lakás és a munka miatt helyhez kötött.Esetleg megfelelnél,de…Nem merik bevállalni az agglomerációt,pedig nem a világ vége!
konkluzió:…mindig a másik a csaló,mindig a másik akar engem átverni….
nézünk magunkba is néha….mi mit tudunk adni a másiknak,mielőtt kapni akarunk..