Nekem sem egyszerű… (15)

1, Egérke
Szimpla találkozás. Szimpla nő. Szimpla külső. Szimpla gondolatok. Szimpla beszélgetés. Szimpla élet.
Nem ronda és nem is szép. Nincs nagy melle, de kicsi se. Se nagy feneke, se kicsi. Nem duci, de nem is vékony. Nem karakteres az arca, de legalább semmiféle érzelmet sem vált ki.
Beszélgetünk. Kellemesen, de mindenféle ütős téma nélkül. Sem nem nagyon vicceskedős vagy érdeklős, világmegváltós, odamondós. Nem is kellemetlen vagy utálkozós vagy nagyon ásítozós.
Nem magába zárkozós, de nem is kinyílós. Nem lazáskodós, de nem is görcsös.  Nem mindent kitevős, de nem is nagyon betakarós. Nem kihívós, de nem is agszűzieskedős. Szexis poénoktól nem zavarba jövős, de ezt a témát mégsem forszírozós. Nem karrierista, de nem is munkáját utálós. Szemébe mélyen belenézős, de abba mégsem beleszédülős. Minden témára reagálós, de mégsem érdekességeket mondós. Poénokat értős, de mégsem humoros. Nem izgulós, de nem is fagyos. Gyakorlott randizgatós, de mégsem lényegretörős.
Bort ivós, de mégsem becsicsentős. Érdeklődős, de mégsem odalevős. Picit tesztelgetős, de mégsem bátran provokálós.
Hazakísértem. Rájöttem: nem egyéjszakás, de nem is vele többet randizós…


2, Egy telefonfóbiás (avagy bizonytalan vagyok vagy nem is?)
Ez az eset elvileg nem kerülhetne be a személyes élményeimről szól részlegbe, hiszen még a telefonos beszélgetésig sem sikerült eljutni igen furcsa indokból. Sok mindent megértek, a toleranciaszintem már az utóbbi években elég magasra lett állítva – jó pár lány sokat tett ezért! -, de itt megint olvashattam valamit, ami vagy orvosi eset vagy egy hatalmas átverés. A (kivonatos – az azonosítást könnyítő infók ill. a lényeghez nem tartozó témák kihúzva) levelezés önmagáért beszél.

Ki_tudja_hányadik_kör(Feladó: én):
Szia!

Nem panaszkodok a munkám egysíkúságára: ha nem szeretném valahol, akkor valszeg nem csinálnám már ennyi ideje.

Célod nagyon szimpi: hasonlókat terveztem én is: házacska, családocska, boldogság és fűnyírás… :-)
Ha nagyon elfoglalt vagy, akkor nem is rabolnám az idődet hosszadalmas levelezéssel: mit szólnál, ha áttérnénk egy kényelmesebb és közvetlenebb kommunikációs formára, a telefonra?

Kör1_lány(sok-sok nappal később):
Szió

én … vagyok egy multinál. Nálunk egy dolog biztos: a változás. Alighogy belejön az ember egy fajta rendszerbe, szabályok alkalmazásába, azonnal borul az egész és másképp csináljuk. … Úgyhogy egy igen változó munkakörnyezetben telnek a napjaim…:)
Ja, a telefont kihagynám, ha nem baj. Később, ha úgy gondoljuk, majd találkozhatunk…

Kör2_én:
Minden további nélkül halaszthatjuk a találkozást és válthatunk pár levelet, de – ahogy írtam az adatlapomon is – én nem levelezőtársat keresek, hanem egy kézzel fogható (képletesen értem egyenlőre) partnert. Kizártnak tartom, hogy levelezésből meg lehet a másikat ismerni, ehhez feltétlenül személyes találkozás szükséges. Ennek első fokozata a telefon, ami – azonkívül, hogy megmutatja, hogy mennyire tudunk élőben elbeszélgetni egymással – bizalmat is ad a találkozáshoz.
De addig is – míg megismerhetem a hangod – kaphatok 1-2 fotót rólad, hogy – ahogy a farkas mondaná Piroskának: jobban láthassalak -, mert az adatlapodon lévő kép alapján nem biztos, hogy megismernélek a helyszínen…

Kör2_lány:
Szió,

Ne haragudj, lehet hogy furcsa a mai világban ilyet mondani, de én nem szeretem a telefont. Persze nyilván használom, de amolyan szükséges rossz az életemben. Akkor használom, ha valamit mondjuk gyorsan el akarok intézni, ez az ismerkedősdi meg nem olyan dolog amit az ember “gyorsan el akarok intézni”. Úgyhogy aki felkelti az érdeklődésemet azzal inkább szivesebben találkozok személyesen. Küldök még képet, hogy “megismerj az utcán” :) Hát nem vagyok túl fotogén alkat, de úgy vagyok vele, hogy mindenkinek abból kell gazdálkodnia amit a jó Isten adott…:)

Kör3_én:
Szia
Elfogadom, hogy nem szereted a telefont.
De arra kérlek, hogy te pedig fogadd el, mivel nem tudhatom ki van a mailboxod másik oldalán és eleve bizalmatlan vagyok ezzel az ismerkedési formával kapcsolatban, így a találkozást mindig telefonon keresztül egyeztetem: van pár “érdekes” figura, akiket így ki lehet szűrni.
Akkor nem csevegünk – ígérem – hanem lényegretörően megbeszéljük a találkozás helyét és idejét, ok?

Kör4_én (5 nappal később, miután elolvasta az üzenetemet és válasz nélkül kotlott rajta ennyit):
Szia!
Ismét megijedtél?

Kör4_lány (újabb egy hetes kotlás után):
Szió,
nem ijedtem meg, csak nagyon sok dolgom volt a héten… Új feladatok, sok változás, sok munka, és amikor végeztem a napi munkával, már a Jó Isten sem tudott volna rávenni, hogy még maradjak bent privát dolgaimat intézni…
Nos, őszintén szólva nem tudom, hogy akarok-e veled találkozni. Én azt hiszem, hogy nincs sok értelme. Azért további sok szerencsét…

Én vagyok az érettlen vagy ő? Nem szégyen kimondani azt, hogy nem tetszik a másik. Nem gond vele közölni, hogy ennyi volt, nem érdemes folytatni. De először etetni a másikat oly marhasággal, hogy nem szereti használni a telefont: minek?
Hölgyeim és uraim: aki itt valóban ismerkedni akar, akinek valóban szimpatikus a másik, az a 3. kör után el fog menni randizni, de legalább telefonon keresztül beszélget. Ha nem, akkor csak egy szórakozni vágyó, az egészet mellékesnek találó, üres estéire valami kis szórakozást kereső emberrel van dolgunk. �?gy semmi vesztenivalónk sincs, ha a másik fél gagyi magyarázkodásai után, megelégelve a hosszadalmas levelezést, a hülyítést egyszerűen faképnél hagyjuk és nem engedjük időnket és idegeinket pazarolni!

Category: Magánrandijaim
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.