Gáborral értek egyet. szerintem is inkább az utóbbit értette meg.
Engem is gyakran már az elsÅ‘ levélben telefonszámmal keresnek meg. Oké, hogy nem vesztegetjük az idÅ‘nket, de azért nem árt, ha van némi infónk valakirÅ‘l, akinek megadjuk a számunkat. Egy-két levélváltásból sokszor kiderül, hogy pl. van humora az illetÅ‘nek van nincs-mert nekem ez fontos. De sokszor nem!Ã?lljon itt okulásul egy múlt heti kis közjáték, ami velem történt. ElÅ‘ször bosszantott, de azóta halálra röhögöm magam rajta. Ãœzenetet kaptam egy “diplomás” könyvelÅ‘tÅ‘l aki azt írta:”hasonlít a stílusod az Omegára” (és persze odaírta a telefonszámát)Ezt nem annyira értettem, mire én : “ez aranyos-hasonlítok Kóbor Jánosra?………….majd volt még néhány levélváltás és azt gondoltam, annak ellenére hogy könyvelÅ‘ van humora, nem is lakik messze tÅ‘lem- megadtam a telefonszámom. Egyik este csörög a telefonom és egy merev részeg hang közli velem: “Sanyi vagyok”-mondtam és? mennyire vagy túsz-odaférsz a sörhöz? (nem értette)majd közölte, Å‘ az aki írt nekem. Kedvesen leráztam, mondtam most nem tudok vele beszélgetni, majd hívjon holnap. Másnap este dettó, újra a részeg hang. Na ez már sok volt. Küldtem egy üzenetet, hogy a egy diplomás könyvelÅ‘ nem így akar ismerkedni és kértem ne is próbálkozzon. Még napokig nem adta fel, állandóan telefonált,amit persze nem vettem fel. Na hát így adjuk meg a telefonszámunkat!

Én elsÅ‘ randiztam már bevásárlás közben egy nagyáruházban. Igaz, hosszú kihagyás után ez volt az elsÅ‘ randim valakivel, és szükségem volt valami semleges közegre, ahol nem jövök annyira zavarba attól a ténytÅ‘l, hogy egy húsvér pasi van a közelemben. ElÅ‘tte már kb. két hete leveztünk és volt közben telefon és chat is. Vásárlás közben sokat beszélgettünk, és véletlenül hozzáért a kezemhez…
Utána sétálni mentünk, mert még senki nem akaródzott hazamenni… utána beültünk egy teára valahová, mert kezdtünk fázni és még mindig volt mit mondani egymásnak. 6 órán át tartott ez az elsÅ‘ randi :)

Tamással teljesen eggyet értek!Nekem is van egy ilyen tipusú nő ismerősőm!Az ismerős nem megfelelő szó mert nő a rokonom.Az unokahugom!Nagyon jól néz ki!És ezt tudja is magárol!Bolonditja a férfiakat de persze csak pénzesekkel ál szoba!Akik persze a pénzűkkel és luxússal leveszik lábárol!Mindig rinyál hogy milyen szemetek a férfiak!Hogy csak arra kell nekik az ember lánya hogy megdugják!/Valamit valamiért efektüs! A pénzén nyujtott luxusért valamit el is várnak tőled bogaram_gondoltam/!
Minap is találkoztam vele és ujra elkezte sűket szövegét a szemét ferfiakról!
Én pedig félbeszákitottam és a kÅ‘vetkezÅ‘tt montam neki:”LASSAN MONDOM HOGY MEGÉRZSD! AKI KURVÃ?NAK Ã?LL AZ NE SIRJON AMIKOR BASZNI KELL!”:)
Ma reggel találkoztam vele a buszon! És láss csodát nem rinyált és nem kellet halgatnom szemét férfiakról szoló történeteit! MEGÉRTETTE! LASSAN MONDOM:MEGÉRTETTE:))))

A fizetés…kellemetlen téma. Velem elÅ‘fordult már, hogy tudtam, hogy csak egy rövid idÅ‘t fogunk együtt tölteni, esetleg nem lesz következÅ‘ alkalom…ilyen esetekben nem várom, nem is fogadom el, hogy a másik fizessen, elvégre én már eleve döntöttem, és ez akkor így korrektebb.
Azokon a randikon, amelyekben felmerül bennem hogy a férfi elvárja, hogy eleve én rendezzem a számlát, esély sincs az első találkozásra.

ElsÅ‘ találkozás: étterem. Az elsÅ‘ találkozás számomra a figyelem felkeltés, a rezgések, és az egymásrahatás felmérésérÅ‘l szól….nem a borsos számláról. Szerintem hiba éttermet választani. Egyszerűen túl hosszúnak érzem, és túl szabályozottnak. Meetingre, tárgyalásra még elmegy, de elsÅ‘ találkozásra nem kedvezÅ‘ választás.

Választás… Kivel találkozom? Gyakran szólítanak meg a neten, és köszönés után máris randit, telefonszámot kérnek, vagy a sláger, hogy szinte engedélyért folyamodnak az ismerkedéshez… arc nélküli emberek, akik utána nem értik a kultúrált nemet…
Kevesebb, de azért bíztató az a néhány levél, amiben van egy kis fogódzó, infó, humor, játékkedv amivel a beszélgetés egyáltalán elindítható, ezekben az esetekben, ha valóban kíváncsi leszek, és találunk olyan közös idÅ‘töltést, ami mindkét félnek kellemes, már csak egyetlen kényes “pillanat” megtalálni hozzá az idÅ‘t…

Tehát: hajrá Möbelix!:)
Üdv: Koktél

Ha türelmes vagy, majd azt is hallasz!!! Vannak itt is próbálkozások… És nem mélabús itt senki :)))

Itt mindenki olyan mélabus:)) Sikertörténetet még nem hallottam!

A karrier témához szólnék hozzá, saját példával.

Soha nem törekedtem ilyen téren (sem) babérokra, de 2 éve utolért egy kinevezés… Semmi extra, gyak. csoportvezetÅ‘ség, amit persze hívhatnék fellengzÅ‘sen középvezetÅ‘nek is – tekintve, hogy multi és régióközpont. Simán lemondanék róla, fÅ‘leg amennyire megszenvedtem, hogy egyenlÅ‘k közül kiemelve, milyen rosszul fogadták a közvetlen kollégák… Arról nem is beszélve, hogy ennek is nagy szerepe volt abban, hogy végül nem működött a hosszú kapcsolat…

Viszont: egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikor vagy elfogadunk egy felajánlott elÅ‘relépési lehetÅ‘séget, vagy elköszönhetünk a cégtÅ‘l… Utólag lehet, hogy máshogy csináltam volna.

Lényeg a lényeg: a háttér ismerete nélkül én sem magát a karriert, sem az irányába mutatott érdektelenséget nem tartanám kizáró oknak. Persze nagyon sokan könyökölve vagy “vízszintesen” lépnek felfelé, de a saját magam esetébÅ‘l tudom, hogy néha csak “megtörténik”. Kulcs, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Közhelynek közhely, de attól még igaz!:)

Ãœdv,
UD

Szerintem nem feltétlen az a baj, hogy feltesznek ilyen képeket, hanem az, hogy egyesek csak ilyeneket!!!!! De sehol egy olyan fotó, amin mondjuk az illetÅ‘ található egy normál átlagos környezetben, ne adj isten olyan megvilágításban, hogy látni is lehessen az arcát….
Motorral, spotkocsival, netán másik nÅ‘vel – aki nem a lánya, vagy a kolleganÅ‘je – , csalafintábbak már kivágják az exet és úgy teszik fel magukat, csak a hölgy keze látható még éppen a kép szélén…
És persze a dagadó bicepszűek az izompólóban, vagy az atlétában, a félpucéron kockahas mutogatók, mindenféle sporteszközön lógók, bizonyítván, hogy Å?k mennyire odafigyelnek a testükre… Ez rendben is van, de nem erre vagyunk kíváncsiak a keresés fázisában… Legalábbis én nem!!! Soha nem írtam fent említett kategóriás pasiknak….

Már elnézést azoktól, akire nem jellemzÅ‘ ez, de valljuk be a hirdetÅ‘k többségére sajnos igen…
Ha én veszem a fáradtságot, hogy olyan képeket keressek magamról, amikrÅ‘l tudom, hogy élÅ‘ben is olyannak látna majd az “érdeklÅ‘dÅ‘”, akkor elvárom, hogy a másik fél is ezt tegye! Szerintem ez nem nagy kérés és kivitelezhetÅ‘…. Könnyű azt írni, hogy jóképű és sármos… Hiszem, ha látom… :)))

Bocsánat az elemzésért, csak úgy éreztem az utolsó bejegyzésekhez paszolnak. :))

Kellemes napot Mindenkinek! Ãœdv, Judit