Apámmal beszélgettem most hétvégén errôl az ismerkedési mizzériákról s beszélgetésünk közben felbukkant egy nagyon érdekes gondolat. A társkereső oldalakon történő partnerkeresés nagyon hasonlít az utazáshoz: van egy célunk, ahová el akarunk jutni (stabil és boldog kapcsolat), miközben szeretnénk látni, felfedezni és tapasztalni, amit csak lehet, hogy élményekkel telve és elégedetten térhessünk haza (megállapodva szerelmünk mellett, akiről tudjuk, hogy a legjobb nekünk).
Viszont a neten ismerkedni – ellentétben a való élettel – gyorsabb, lényegretörőbb. Itt – mint mondjuk egy iskolában vagy munkahelyen avagy baráti társaságban - nincs idő megismerni a másikat. Pár cím, jelző, mondat és fotó lapján kell meghozni a döntést: érdekel vagy sem, adok esélyt vagy sem. Száguldunk az adatlapok közt, ugyanúgy, ahogy az autópályán szoktunk és csekély, szinte semmitmondó infók alapján dönthetünk.
Ha igazán szeretnénk megismerni, látni és érezni egy tájat, országot, kultúrát, le kell térnünk az autópályáról, mert átszáguldva rajta mindössze távoli, nagyon felületes képünk lesz róla. Felületes információk alapján kell döntést hoznunk, egy felbukkanó templomtorony, egy érdekes hegy, egy érdekes útikönyv utalás alapján kamyarodunk le vagy megyünk tovább…
Keresés után ezernyi adatlap kerül elém, s rohanó világban nincs idôm elolvasni részletesen mindegyiket. Egy-egy elejtett szó, izgalmas idézet, jó fotó megállít egy pillanatra és elgondolkoztat: érdemes írnom vagy sem? Hét másodperc – csak hogy egy népszerű dal refrénjével éljek -, ennyi jut mindenkire. Döntök, hogy írok vagy sem. Ez a hét másodperc meghatározhatja egész további életemet – talán az egyik legfontosabb döntésemmé fog válni – mégis oly kis hangsúlyt kap. S ha eldöntöttem ismét rálépek a gázpedálra s hajtok tovább…
22
Dec 2008
Category: Irások
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.
You can leave a response, or trackback from your own site.
12 Responses
Leave a Reply
Ismét megragadott, amit írtál. Nehéz ügy ez, de nekem sok segítséget nyújtottak az írásaid, hogy ne adjam fel. és sikerült. írtad korábban, hogy nem hiszel benne, hogy sikerülhet. most én bíztatlak: de igen! vannak véletlenek és tényleg a személyes benyomás a döntő, de a pozitív végkifejlettet már a levelezés alapján lehet sejteni. nem kell extra dolgokat keresni, lehet, hogy nap mint nap többször mész el annak az adatlapja mellett, akit keresel. lehet, hogy ezt kell a legjobban megfogalmazni, hogy ki is az. elsősorban magadnak. ezután könnyebb szelektálni.
tényleg csak annyit mondhatok: kitartás. ha eléred, és megtalálod a boldogságot minden más értelmet nyer.
Adatlapok között száguldozni?Eljutottam oda,hogy komolytalan az egész.Az a legjobb,ha valaki ezt az egészet nem veszi komolyan.Ez egy álarcosbál.Ez az oldal kísértetiesen hasonlít a netes szerelemről szóló oldalhoz.A kommentek száma alapján már túlhaladták a Barátok közt eddig megjelent részeinek a számát,azon a másik oldalon.Ez a téma ott már ki lett vesézve.Ide legfeljebb egy esztétikai elemzést érdemes írni.Szerintem mindenki szép,mindenki okos,a tetejébe gazdag is.Csak egy dolgot nem értek.Ez a sok ember miért nem tud társat találni?Szerintem a csomagolás átment önmaga karikatúrájába.Olyan ez mint a reklám a filmek között.Az ehetetlen levest kell vidáman és mosolyogva megenni.Hátha mások is kedvet kapnak hozzá.Szerintem a társkeresőknél több a középvezető,mint a Wall Streeten.A lányok nyugodtan indulhatnak a Plaboyban.Macsókból is túlkínálat van.A diplomások aránya kb. a duplája az országos 30%-nak.Egyszóval “itt minden nagyon szép,minden nagyon jó,mindennel meg vagyok elégedve!”
Én sem hiszek ebben. Jó fiatal vagyok, időm mint a tenger, esélyek még ezer számra.
Az adatlapok is nevetségesek. Nincs időm elolvasni? Ugyan már! Nem is tudok kiolvasni belőle semmit. Nagy részben üres, teljesn üres adatlapokat látok.?gy nincs is mit nézni, talán képet. Azt sem igazán. Abból nem derülnek ki dolgok. Keresgélek, írok azoknak akiknek van valami írva is az adatlapjukra. Nem írnak vissza. Nem tudom miért, pedig nem 2 soros, bunkó, modortalan levelekt írok. Lehet, hogy nem tetszett nekik a fejem, lehet hogy éppen nem jött be neki a stílusom. Mindegy. ?rtam aztán olyanoknak is akiknek semmi sincs az oldalán. ?k sem írtak vissza, miért is tették volna?!Sokat akarnak, nagy igényeik vannak. Lehet. Hát nagyjából ennyit akartam leírni, nem nyújt sokat a netes társkereső.
Mindenki szabadon választja meg azt, hogy hol, és hogyan ismerkedik. Azt is, hogy melyik adatlapot nyitja meg, és melyiket nem. Ha nem tetszik egy adatlap, szabad bezárni. Ezek önkéntes tevékenységek. Lehet elmélkedni azon, hogy most akkor minek van értelme az életben, és minek nincs, de MENNYIVEL JUTUNK EL?BBRE VELE?
Just do it!
Csináld, csináld, és majd belejössz. Melyik adatlap mögött ki van? Majd belejössz! Kivel érdemes találkozni? Majd belejössz! (Persze ha van annyi sütivalód, hogy nem ugyanazokat a hibákat ismételgeted újra, meg újra, bizonygatva, hogy az mennyire helyes.) Miket kérdezz? Majd belejössz?
Senkinek nem repült még bele a sült galamb a szájába.
Talán nem egy apa tudja erre a netes ismerkedés-problémára a választ… Én sem kérdeztem az enyémtől soha ilyesmit. Nem az ő korosztályának való, nem is érti, nem is látja, hogy miről van szó.
Egyszerűen az a lényeg, hogy minél többet hajlandó és képes elárulni egy ember önmagáról B?RKINEK, annál nyíltabb, barátságosabb, együttműködőbb az illető – mivel láthatóan kevés takargatnivalója van… (és persze ugyanez az olvasóra is igaz ám!!!). Ha pedig egy hazug dög, akkor úgyis kiderül hamarabb, mint az első találkozó. Ha mégsem, akkor az nem biztos, hogy az ő hibája. Just do it! Majd belejössz a sorok mögötti olvasásba. Nekem sem ment mindjárt az elsőre…
Hát az biztos, hogy ha más nem, de ismerkedős rutinra szert lehet tenni. :)
De ez a netes ismerkedős is csak egy lehetőség. Nem csak ettől kell várni a megoldást.
Itt annyival könnyebb mint az utcán leszólítani valakit, hogy itt egy dolog biztos: ismerkedni akar az illető (kivéve a kamu személyek). Míg az utcán simán be lehet szerezni egy pofont a “nem láttalak én már valahol” c. kérdésre. :)
Keresgélni kell mint a turkiban. Ott is mennyi a szemét?!? Aztán csak van valami jó ruci, nem? :)))
Olyan ez,mint a Kocka című horrorfilm”Ez egy tévedés,ez egy hiba,egy rosszindulatú terv illúzióját keltő balfogás.Ennek valamikor volt értelmes célja,de az illető meghalt,kirúgták,leváltották.Valahol kisiklott az egész.Túl költséges ahhoz,hogy az egészet leállítsák.”
Én egyszer már besokalltam, méghozzá igen rövid idő alatt. A legérthetetlenebb, ha egy jelzés-levélre nem válaszolnak. Olyan ez, mintha kopogtatnánk egy ajtón, és senki nem szól vissza, hogy “szabad” vagy hogy “nem szabad”, pedig tudjuk, vannak odabent. Különben mi másért lenne ezen a portálon? Ha az utcán rámosolyogsz valakire és az elfordítja a fejét….igaz, itt időszinkronitás-probléma áll fenn. Nem egyszerre pillantunk….És ez létezik nőben, férfiban, egyetemi szinten is! Végül rá kellett döbbennem, itt is ugyanúgy sokfélék vagyunk, mintha az utca tömegébe vegyülnénk. Csak ott a közvetlen érzékelés segít a szűrésben: őt megszólítanám, őt nem, vagy ha igen, nem azért…Szóval ez nagyon nehéz. Találkoztam már net-társkereső tanácsokkal, de valóban jó volna egy etikett is. Talán több jó találkozásunk lehetne, még ha tudjuk, ez nem a nagy, csak egy egyszerű ?. Egy ember a kereső-társak közül.
Nos, ma még védem magam a “kukkolóktól”, ezért a “képtelenség”, és a szűkszavúság az oldalamon.
Én azon társkereső vagyok, aki szinte teljesen kitöltötte az adatlapját, még a bugyuta kérdések nagy részét is, mert úgy gondolom, ha kép nélkül csak jelzem, hány éves vagyok és hol lakom, akkor mi alapján érdekelhetnék bárkit is?! Ezzel szemben engem kimondottan taszít, ha valaki kép és infó nélkül ír nekem levelet, ráadásul azt is tele helyesírási hibával. ( persze ez nem vonatkozik mindenkire!) Ezekre nem is válaszolok, sőt, azokra sem, akik ha elolvasták (ha elolvasták) az elképzeléseimet arról akit keresek és annak ellenére, hogy jeleztem: nem kívánok kapcsolatban élő férfival megismerkedni, nem keresek szex partnert, nem kívánok csinos fiatal díszkakaskát sem tartani, mégis veszi a bátorságot és próbálkozik, az szerintem vagy nem normális, vagy el sem olvassa a leírtakat. Miért van az, hogy figyelembe sem veszik a leírtakat, ha már vettem a fáradságot és őszintén írtam magamról? Válasz helyett akkor jobb lenne, ha elküldeném némelyik levélírót a fenébe, vagy őszintén írjam meg mit gondolok róla?
Tudom, vannak itt sokan, köztük én is, aki a munkáján kívül nem jár szinte sehová és nincs alkalma ismerkedni,( bár én járok hastáncra és Aquvafitneszre, de ott csak lányok vannak, őket meg csak barátként tudom elképzelni:)) ezért reménykedik abban, hogy talán itt megleli szíve választotját. Én is, és a kínálatot elnézve, azért akad egy-két normális párkereső, aki őszintén, nyilatkozik magáról és tudja, mik a lehetőségei.
Kedves Hevita!A “létezik-e netes szerelem?” oldalon van egy kis társaság,amelyik pont ezekről a kérdésekről szeret írni.Ott az egész állatorvosi lovat megtalálod!
Nem régóta vagyok fent, de Jani és talán élményei értek engem is. Jó,persze még nem raktam fel képet, de azt alpárinak tartom, hogy nem írnak vissza legalább annyit, hogy “csak ha raksz fel képet” vagy “nem jössz be nekem, bocs”.
Sokan lehet nem is társ-, partnerkeresés miatt vannak itt, csak szórakozni (poztív és negatív konnotációval vegyesen). Szerintem többségében ők nem töltik ki az adatlapot, meg hogy kit keresnek.
óóó, a Filozófus…Arisztotelész, vagy Pontyi, ez itt a kérdés???
de akkor miért a neten ismerkedsz?
e2eXgn oaqvslapykxg