Netes társkeresés avagy a törlés művészete

Messzemenően kellemetlen élmény ha végigböngésszük a postaládánkba érkezett leveleket és köztük találunk olyan pár/sok (ez a mennyiség igazából az igényektől, elvárásainktól, saját magunk kalibrációjától-értékelésétől, kialakított szubjektív ideálunktól, általunk keresett személy képétől, eddig bevésődött pozitív és negatív élményektől és korunk szépségideáljától függően alakul ki – tehát Miss Hungary 10-es IQ-val kizárólag sokalni fogja a jelentkező csúnyaságok mennyiségét) kéretlen levelet, amelyek írói bizony nem az emberi faj szebbik részéből kerültek ki, – mondhatni Taigetosz pozitívak -, csak épp elkeveredtek a nagy dobás előtt a beutalóik így megúszták.
Olyan reményekkel regisztrál ide mindenki, hogyha bejelöli a paramétereket és megírja kívánságait, akkor matematikai pontossággal csak olyanoktól kap üzit, akik elképzeléseinek megfelelnek. Persze, akkor is történhet any gikszer és becsúszhat véletlenül egy nem épp megfelelő, ám ha igen nagyszámban érkeznek nemkívánatos paraméterrel rendelkezők ill. “szublimáltjai az előnytelen külsőségeknek”, amely tényt még fényképpel igazolják is,
– akkor először csóváljuk a fejünket, de még visszaírunk, hogy bocs nem itten kénne már postaládákat tömögetni,
– majd csak elolvassuk és úgy hagyjuk,
– aztán töröljük őket,
– majd dühösen töröljük őket
– és a végén elkeseredünk, hogy mi csak ennyit érünk?!
Van, akiben ekkor érik meg a kasztváltás érces gondolata és besorolását, saját piaci értékét bónuszról bizony átállítja maluszra és beáll a már totálkárosok népes táborába, de van, aki nem adja fel. Maximum elhagyja a virtuális társkeresés cirkuszi magamutogató porondját avagy másképp fogalmazva a húspiacot. (ahol egyébként szintén nem igazából kelendő a zsíros húsika és inkább a szintisztákat viszik, ahogy nagyikám is élvezettel válogatta anno a sarki hentesnél a véres cafatokat egy kis csirkenyakkal kibélelve húsleves ízesítésének céljából, amely nemes nyaki falatok mind az én tányéromban végezték, mint kisunokának megfelelő csámcsogáselősegítő csibefalatok)
Ténység, hogy pl. a Ráday utca jobb stratégiával gyűjtőhelye az előnyős külsejű embereknek, mint a háló. ?m még így is akad idefent jó pasi és jó nő. Kb ezeket akarja mindenki bevonzani. Érdekes kivételek közé tartozhat Tom és Jerry – egy pasi, akinek e rajzfilmfigurák vannak mindössze az adatlapján – mert az 50 olvasatlan levelével igencsak hasít a nők kiismerhetetlen ízlésének tajtékos tengerén. Elmegyek és én is körberajzoltatom az arcom, hátha duplájára nő az esélyem. De lehet, hogy elég lesz kiszíneznem: Pákó is csajozik ezerrel mint színesbőrű “Star”.
Szóval a törlés, a válogatás egyértelmű velejárója a netnek. Itt nincs olyan nagy rizikó és lebőgés, mint a való életben, itt nem kell személyesen, akár mások szeme láttára odamenni egy lányhoz/fiúhoz és egyértelműen elhívni randira s utána elkullogni, égő arccal, ha megkapjuk a visszautasítást. Itt maximum törli a levelünket a kinézett delikvens. Ettől kezdve bizony – akinek nem számít az idő és a fáradság – bepróbálkozhat bárkinél, a visszautasítás nem fáj, nem rombol önbecsülést, sőt, tán észre sem vehető.
Szóval nagy levegő, adatlap behív, postaláda kinyit és delete-re fel! :-)

Category: Elmélet
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.