“De most már látom a mai világban a korrektség elvárása majdnem csak bűn. ”

Sajnálom, hogy ennyire rossz tapasztalatod van az Å‘szinteségrÅ‘l és a korrektségrÅ‘l…
Mesélhetnék én is arról, hogy mennyire nincs már értéke a mai világban ezeknek a tulajdonságoknak, a hűségrÅ‘l nem is beszélve…

Lassan már én is kezdem belátni, hogy a becsület és az Å‘szinteség is lehet viszonylagos, lehetnek fokozatai… és elég nehéz (majdnem lehetetlen) kiszűrni, ki kivel nem és mennyire nem korrekt és Å‘szinte, az ismerkedés alkalmával.

Nem repesek az örömtÅ‘l ettÅ‘l a felfedezésemtÅ‘l… de bennem még él az a fajta Å‘sbizalom a másik ember iránt, amit minden jelöltnek meg szoktam szavazni egészen addig, míg áruló jeleket nem tapasztalok…

Ahhoz viszont szigorúan tartom magam, hogy az én bizalmamat csak 1x lehet elveszteni…

Ãœdv: Ladyb

permanencia: Nevetséges vagy, komolyan. Kit nevezel telhetetlennek? Azt, hogy korrektséget vártam? Komolyan gondolod, hogy ha valaki 1 héten át éltet, majd a találkozó után (nem voltam rámenős, semmi ilyesmi, mielőtt még ezt is kitalálnád) kussol, akkor az normális?
Telhetetlen? Az, hogy korrektséget és őszinteséget vártam? Úgy érzed, hogy egy megveszekedett mondat az őszinteségről, az felborítja az egész életét? Honnan jöttél te? A holdról? Gondolom magadból indultál ki, hisz ha őszintének kell lenned, akkor az egész addig életed kukába kerül? Szomorú, hogy ilyen emberek, mint te próbálják az észt osztani itt.

Isti: Ha ebben az egészben nem találtál problémát a csaj részéről, akkor elég nagy baj van az értékítéleteddel. (permanencia-ra is vonatkozik)
Ja és még valami: hol írtam olyat, hogy bombázó volt az illető?

Nagyon kíváncsi lennék mit tettettek volna fordított helyzetben.

De most már látom a mai világban a korrektség elvárása majdnem csak bűn. Gratulálok mindkettőtöknek!

A másik dolog, hogy ok. társat keres az ember, azonban mindenkinek van egy permanenes élete, ami már előtted is megvolt, barátok, programok, temperamentum, életvitel stb., amit senki sem tud, de nem is akar felrúgni 1 hét alatt csak azért, mert találkozott vkivel, aki rokonszenves.

Tehát, sztem nem kellene, nincs is miért bocsánatot kérnie, Te voltál túl gyors és telhetetlen…

üdv.,

Na ez a nem mindegy.

A távolság és a net lehetőséget ad arra, hogy előjöjjön az emberből az igazi énje.

Na akkor én leírok egy történetet, próbálom tömören.

Ã?rtam a hölgynek, visszaírt… Szimpátia, fotócsere, szimpátia..Beszélgetések, telefonszám csere…szimpátia..Eltelik egy hét, folyamatos levélváltás (munkahelyérÅ‘l is folyamatosan bombáz), msn, sms, élÅ‘ telefonos beszélgetések. Esténként felváltva keressük egymást sms-ben, még az ágyból.
�gy telik 1 hét.
Aztán:

Hétfő:
Azt írja sms-ben: “Kellesz nekem”. Na mondom ennek a fele sem tréfa, nagyon-nagyon szimpatikusak vagyunk egymásnak.

Kedd: megbeszélünk egy randevút, vasárnap du-ra, én megyek hozzá és megyünk majd sétálni, beszélgetni..

Szerda (este): épp a lakhelye közelében van dolgom, írok neki, hogy van-e kedve találkozni 5 percre, nincs több idÅ‘m, nem egyedül vagyok. Örül, találkozunk. Kicsit furcsának tűnik, talán fáradt, nem tudom, de én visszafogom magam, nem mutatom ki, hogy mennyire bejön nekem… Elválunk. Eltelik fél óra. Ã?rok neki egy sms-t: “még “mindig kellek neked?
Válasz egy kérdés: “És én neked?”.
én: igen, nagyon szimpatikus vagy élőben is.

Semmi válasz. Éjjel írtam neki, hogy ez nem esett jól, ennél többet vártam, őszinteséget legalább.

Csütörtök: melóból ír, hogy mi volt ez az éjszakai sms?
én: gondoltam megérdemeltem volna én is , ha őszintén megírod a kérdésemre a választ.
ő: jaj ne legyek már ilyen, jól érezte magát velem, csak este elaludt, ezért nem tudott írni.
én: oké, akkor most ébren vagy, várom a választ.
ő: jaj már, hagyjam békén, most nem ér rá, sok a meló.
én: semmi gond, ha nem jövök be, csak legyél kérlek őszinte.
ő: ne zaklassam a melóban, mert csak felhúzom.
én: oké, jó munkát, szép napot

Este nem írtam neki, ő se nekem.

Péntek:
én: este reménykedtem, hogy írni fogsz, ahogy eddig minden nap
ő: nem hiszi el, hogy ilyen vagyok. Nem ért rá, mert költöztetni kellett egy barátnőjét, de a költöztetés elmaradt.
én: oké, persze, mindenkinek arra van ideje, amire akarja.
ő: nagyon nem szereti, ha valaki ilyen. Eddig nagyon szimpatikus voltam neki, de én fogom elrontani az egészet.
én: oké, békén hagylak. Akkor viszont élnék a vasárnapi randimeghívásod lehetőségével.
ő: jaj hát nem fog ráérni, mert akkor lesz a költöztetés, de higgyem el, lenne sokkal jobb ötlete is ennél. mellé kacsintós hangulat jel: ;)
én: (már felvillant a remény, hogy rám gondol). Na és mi lenne az?
Å‘: angolozni kellene, mert el van maradva.
én: jellemtelen ember vagy, aki nem őszinte és játszik a másikkal, hányinger ez az egész
Å‘: soha nem fogok ezzel a magatartással nÅ‘t találni. Å? igenis jó ember és minden barátja is alátámasztja. Lépjek ki az életébÅ‘l, felejtsem el.
én: kérj bocsánatot, valld be, hogy csak nem merted elmondani, hogy mégse kellek, nem jöttem be neked élőben. Van ilyen, nem haragudtam volna meg.
ő: én rontottam el mindent.

Ez már nem vicckategória, szerintem.

Ha van olyan lehetőség, hogy beállítsuk, hogy ki láthatja az adatlapomat, (én kitöltöttem ezt az oldalt), akkor ez miért nem úgy működik?!

Hát erre szeretnék válasz kapni!

Nnnnnna, ugye?
Mégsem érdektelen a téma “annyira”… – itt a bízonyíték! :-)

Isti!
“A külsÅ‘ és a belsÅ‘: egyformán fontos dolgok. Probléma csak akkor lehet, ha nincsenek egymással egyensúlyban”
Igen – ha nincsenek összhangban… – egyetértek! :-)

Tamás!

Az Istenért! Hát nem értesz a célzásokból?!???!
Higgy nekem! – Nem sok mindenrÅ‘l mondhatom el, – de ebben “szakértÅ‘” vagyok! :-)
Azt, h. a szemüveged jól álle-e/elÅ‘nyös-e Neked, azt NEM TE /!!!/ tudod REÃ?LISAN /!!!/ megítélni!!! (Más kérdés, hogy szeretünk egy adott/régebbi formát – de ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan, ami jobban állna, -elÅ‘nyösebb lenne!!! /
Olvasd el azt a biz. máj. 29-i tanácsomat, kérd “külsÅ‘s” segítségét, – és meglátod, h. ha elfogadod a hozzáértÅ‘/k/ javaslatát, és azt hordod, – az új kereted megszokása után rájössz, h. valóban jobb az elÅ‘zÅ‘nél!

Ti ffiak, ezt talán túlzott hiúságnak/külsÅ‘ségnek tekintitek – de:
ha van valami, amiben érdemes “a nÅ‘kre hallgatni”, – akkor ez az!!!

Kényelmetlenül érzem magam amiért még mindig ezt a témát ragozom, – de annyira szeretnék segíteni Neked!
Az írásaidból lejön, mennyire meg szeretnéd találni a Hozzád illÅ‘t! – És pont a szemüveg ára gátolhat ebben?
Annyi minden drága manapság – épp Magadon-, a szemüvegeden spórolnál?
Szeresd Magad annyira, hogy ezt is fontosnak tartsd Рpont a c̩l ̩rdek̩ben!
Oly sokszor leírtuk már: “a külsÅ‘ ami megfog, a belsÅ‘ ami megtart!”
Egy szemüveg esetében nem arról van szó, hogy divatcikk, és hamar elavul/nevetségessé válik!
Vagy szebbé/szimpatikusabbá tesz, vagy elÅ‘nytelen/elcsúfít – és várhatod/!/, hogy alkalmad legyen “a belsÅ‘ értékeid” megmutatására… – Pedig Te aztán elmondhatod, hogy rendelkezel jónéhánnyal!

Jóval idÅ‘sebb vagyok Nálad /csaknem a fiam lehetnél/, kizárólag a szimpátia motivál – ne akarj ebben is okosabb lenni, ne restellj hallgatni rám! :-)))

Abbahagyom… – Remélem, kapok majd még TÅ‘led valamikor egy hálálkodó levelet…?! :-)))

Jó éjt!: Dóra

/És Ti, Többiek, – kérem, legyetek elnézÅ‘ek!
Minden téma másképp fontos valakinek, és mindenbÅ‘l lehet valamit tanulni is…! :-)
Szemüvegtéma a részemrÅ‘l véglegesen lezárva, – ígérem! :-)

Itt jönne azon ötlet megvalósitásának szükségessége, hogy a moderátor az érintett engedélyével megadhassa valakinek az email-címét – hogy egy adott téma ne legyen unalmas a Többieknek! ??? /

jó éjt!

Igaza van Márainak: az írott szót 2 millió ember kétmillió-féleképpen érti…

Nárcizmus: a személy túlzott önszeretete, önértékelése <<< nagyjából, nem szó szerint írtam ki…

Sohasem gondolnál nárcizmusra, ha ismernél… :-)
Tudod, az én gyerekkoromban még csúfolták azt, aki szemüveges volt… – s emiatt ált. iskolás koromban bizony sokat sírtam, mert fájt… És az önbizalmamat sem növelte :-(… /Lehet, hogy manapság, amikor van, aki ablaküveges szemüveget csináltat a divat kedvéért, – ez szinte hihetetlen!/
Sokkal késÅ‘bb adódott csak alkalmam/lehetÅ‘ségem, hogy ne az “esztéká” keretet vegyük meg.
A fentiekkel ellentétben ma azt mondják, hogy “a szemüveg öltöztet”, – sÅ‘t, egyesek szerint értelmesebb külsÅ‘t kölcsönöz a viselÅ‘jének!
A kétféle hozzáállás között bizony elég nagy a különbség – ugye? :-)

Ha netán szemüveges lenne a Nagylányod, tudnád, hogy milyen sok múlott egy ilyen – annakidején elhagyhatatlan – “eszközön”! /Most, a kontaktlencse miatt már ez nem probléma, mert valóságosan is láthatatlanná tehetÅ‘…/
És a férfiaknál is u.úgy lehet elÅ‘nyös és elÅ‘nytelen – még ha nem is tudnak róla…
Ehhez nem kell különösebben hiúnak lenni, – csak kicsit odafigyelni…

Elnézést, Többiek,
– biztosan unalmas a téma sokaknak – de “a mai fiatalok” nem is gondol/hat/ják, hogy egykor valóságos “megbélyegzés” volt szemüvegesnek lenni – fÅ‘leg, ha lány volt az illetÅ‘!

Ugyan a téma nem közvetlenül, de valahol mégiscsak a társkeresés körébe tartozó – és “kortörténeti dokumentum”. :-)

Téma lezárva, – kösz. a türelmeteket!

Pemanencia,

nagyon tetszik a befejező gondolat!
Abban is egyetértek Veled, hogy:
“…A magát vizuálisan háttérbe szorító emberbÅ‘l sokkal több látszik “amúgyâ€?….”
És hozzáteszem: szerintem is a kisugárzás a lényeg, és nem a külsőségek /ami nem zárja ki, hogy a szemüvegemre odafigyeljek! :-P :-))) /

Mostmár tényleg elég! – Jó éjszakát!: Dóra

hmmm….esetleg?

“Sztem érdemes – akár hosszú távon is – kapcsolatba kerülni olyan emberrel, aki ilyeneket olvas, szemüveg stílustól függetlenül.”

Félreértettél – s talán más is?!
:-((((((…….

Tamás értékes-, sokoldalúan művelt, igényes, …. – szemüvegcsere javaslatommal (l. “Olvasói levél”/ máj. 29.) áttételesen segíteni szerettem volna Neki abban, hogy a külsÅ‘nek nagyobb jelentÅ‘séget tulajdonítók szemében is több esélye legyen arra, hogy eljusson az értékes belsÅ‘ megmutatásáig – esetleg…
Mint régóta szemüveget vieslÅ‘ nÅ‘, tudom, hogy mennyit változtat az arcon egy jó/rossz szemüveg! – Ezt csak az tud/hat/ja, aki tapasztalta! … /És nÅ‘bÅ‘l van?!? :-) /

- Úgy látom, hogy itt, rosszul értelmezett “humanizmusból” senki sem vállalja fel még az enyémhez hasonló kisebb/lightos – bár eredményét tekintve nem is olyan kicsi! – javaslatokat sem, nehogy “megbántsa az Illetékest”! Pedig – ha belegondoltok, sokszor nagyon aprónak tűnÅ‘ dolgokon múlik sok minden…

Azt hiszem- és olvasom /is/, hogy ezekbÅ‘l a blog-véleményekbÅ‘l mindannyian sokat tanulhatunk, mert mindenki másképp éli meg/látja az élet dolgait…
Kérlek Benneteket, hogy észrevételeimet a szándékomnak megfelelően kezeljétek!

Jó éjszakát Mindenkinek!: Dóra

Gratulálok Tamás!!

üdv.,