Újabb olvasói levél érkezett, ami a szokásos jó pasi-rossz pasi témát taglalja és kér tanácsot a nőktől/férfiaktól, hogy melyiknek érdemes lenni. Még véletenül sem szeretném befolyásolni a kommenteket, de hozzáfűzném eme örök kérdéshez, hogy ez egyrészt nem döntés, hanem alapvető kisugárzás és egyéniség és neveltség/neveletlenség kérdése, ki milyen lesz illetve a rossz férfiak igazából nem rosszak, csak nem loholnak a hölgyek után, mint a kiskutyák s nem ontják magukból a levakarhatatlan kullancs image-ét. Ennyi a titok. Meg a közös hullámhossz és a megfelelő külső, ami viszont lutri, hogy kinek jön be és kinek nem.
Uff, beszéltem. S most jöjjön a kifejtés és a sok komment:
…én még nagyon új vagyok a társkereső oldalakon, és most éppen egy számomra nagyon fájdalmas szakítás után nyalogatom a sebeimet.
Személyes tapasztalatom, és a másokkal való beszélgetések alapján viszont egyre erősebben merült fel bennem néhány kérdés, amit elsősorban Hozzátok, Drága N?K-höz szeretnék intézni. A kérdések nem provokatívak, hanem nagyon is őszinték – sőt, még az is lehet, hogy nem csak a nőkre vonatkozik, hanem egyformán mindkét nemre.
Tehát:
Legyen két, teljesen elméleti férfitípus:
JÓPASI: megértő, figyelmes, kimutatja a szeretetét, nyitott, törődik veled, figyelembe veszi az érzéseidet, meghallgat, ha bánt valami; nem rabszolgát lát benned, hanem pl. segít a házimunkában, szavakkal és tettekkel is értékeli, amit teszel, gyengéden bánik veled, néha meglep valami aprósággal, szex közben is elsősorban arra törekszik, hogy előbb neked legyen jó, egyszóval igyekszik a tenyerén hordozni téged.
ROSSZPASI: mindig csak magára gondol, nem érdekli a véleményed, fáradtságod, rosszkedved; ha beszélgetni szeretnél vele, nem is figyel rád; kihasznál téged; munka után hazatérve leül a tévé/számítógép elé, és elvárja, hogy kész legyen a vacsora, a lakás legyen rendben, kitakarítva, kivasalva, gyerekek lefektetve; foci után illatosan, üdén várd az ágyban, majd miután ő végzett, lefordul rólad és elalszik, vagy rágyújt (és ha neked még nem volt jó, akkor fejezd be magad).
Ugye mindannyian tudjuk, hogy a nők a JÓPASIt keresik, ő lenne az igazi, ugye? A ROSSZPASItól pedig menekülnek.
Ezzel szemben kérdezd meg magadtól, vagy nézz körül a barátnők, ismerősök körében:
Miért van az, hogy akinek a ROSSZPASI jutott, az mindent megtesz, csak hogy a kedvében járjon, igyekszik bizonyítani a szeretetét neki mindenféle módon, ragaszkodik hozzá minden áron, eltűri, hogy a megalázza őket az ismerősök, haverok előtt, esetleg még bántalmazza is?
Ezzel szemben akinek a JÓPASI jutott, az nem értékeli eléggé, szeretetét, ragaszkodását nem viszonozza olyan lelkesen; bár a kapcsolat elején kellemes, de hamarosan unalmassá, majd zavaróvá, bosszantóvá válik, és végül nem tart ki mellette, hanem keres másikat – talán éppen egy ROSSZPASIt.
Tényleg úgy van, hogy csak azt szeretjük igazán, amiért folyamatosan küzdenünk kell? És azt aki rajong értünk enélkül is, azt nem értékeljük igazán?
És ha mindez igaz, akkor mit csináljon egy alapvetően JÓPASI? Vegye fel a ROSSZPASI álarcát, legyen “keményen férfias”, “először én, aztán majd utána jöhetsz te!”, legyen néha mogorva, de mindenképpen távolságtartó; fukarkodjon a dicsérő szavakkal; ne kérjen, hanem ellentmondást nem tűrően kijelentsen; stb. – mert ezzel fogja elnyerni a N? szeretetét, rajongását?
Nade a JÓPASI pont hogy nem ilyen! Nem nagyon képes erre, hiszen imádja a N?T, nem a maga érdekei, szempontjai járnak a fejében, szívében, hanem pont a szeretett N?é! ROSSZPASIként nem fog tudni labdába rúgni, mert ahhoz nem ért, JÓPASIként pedig állandó kudarcra van ítélve???
Kedves Nők (és persze JÓ, vagy ROSSZ pasik is!), valóban, nagyon szeretném tudni a véleményeteket erről.
Várom további leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!
Az örök dilemma… Nem csak nálunk, és nem csak most. (Ld. Ivy és James)
Szerintem viszont a legfontosabb: mindenki legyen önmaga. Amihez az is hozzátartozik, hogy senki ne engedje mindenkinek, hogy változtatni akarjon rajta. Mindenki változik úgyis, mert folyamatosan alkalmazkodnunk kell a környezetünkhöz (így a körülöttünk lévő emberekhez is).
De megette a fene, ha ezt valaki más próbálja meg kikényszeríteni…
Kissé dilemában vagyok….
Nemigen értek egyet a “” jópasi, rossszpasi “” hozzá állással… Egyik sem létezik alapból…
Azt viszont már én is észrevettem saját magamon, hogy az ember a külömböző partnerek mellett különbözőképp viselkedik, mindegyik más és más viselkedési formákat hoz ki belőlünk… Nem mindegyik a megfelelő, érezni, tudni kell hogy mikor tudjuk önmagunkat adni, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben a másik melett… Ott érdemes elgondolkoznunk, hogy jó helyen járunk-e????
De a másikban is hasonló szitu zajlik, észre kell tudni venni őbenne is ugyanezt a formát, hogy szinészkedés -e, avagy ő is tudja önmagát hozni….
Azért is nem műxik az elnevezés, mert ha TÉNYLEGESEN SZERETI az ember a partnerét, akkor képtelen vele rosszpasiként viselkedni… Természetes hogy mindent meg próbál tenni érte, ki ki a saját maga tudása, emberi felkészültsége , és lehetőségei szerint…
Hogy érthető legyen a téma megfogalmazása, szerintem eléggé szélsőséges, kiélezett helyzetteremtést vázolt az írója…. Effektíve senki sem tud csak ilyen, vagy csak olyan lenni…
Az itt felvázolt jópasiról egy gyenge, seggnyalós papucs lehet a véleményük a nőknek, a rosszpasit meg egy bunkó magánakvaló utolsó féregnek nézik….
( Ha már a kiélezésről beszélünk… :) )
A N?K férfira vágynának, de ez a kettő között van !!! Ilyen is, olyan is…. És legfőképpen olyan, amelyik észreveszi hogy mikor kell ilyennek, vagy olyannak lennie…..
“Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak
egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra
rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.” (K.G.)
Én a jópasi kategóriába tartozom (minden illik rám, amit ott írtál), és soha nem leszek rosszpasi. Aki nem tud így értékelni, az húzzon is el balra. Inkább élem le magányosan, akár számkivetetten az életem, minthogy lealacsonyodjak a rosszpasi szintjére. Nem nagyképűségből mondom, hanem egyszer megpróbáltam, és roppant módon undorodtam magamtól. :\ Azóta sokkal pozitívabban szemlélem a világot, mindig vidám vagyok, és habár az emberek elég furcsán néznek rám, engem nem zavar az, hogy más milyen pasi mellett akar szenvedni. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, de mea culpa. Mindenkinek a saját kezében van a sorsa, és mindenki tudja, mi teszi boldoggá.
Most viszont találtam egy olyan nőt, aki egy rosszpasi után nagyon megkedvelt engem, minden egyes (több órás) telefonbeszélgetésünk közben állandóan nevetgélünk (cukkolgatjuk egymást, bolondozunk, stb), egyszóval nagyon jól érezzük magunkat egymással. Szombaton lesz az első randi. :)
Merlin szent szakállára, most olvasom csak: én csak egy ferde éjszaka torz képzeletének szüleménye vagyok?! :\
Minden kapcsolat a “”jópasi “” Szisztémával indul, és a “” rosszpasi”"-val ér véget !!!!!!!!
Miért is lessz a jópasiból rosszpasi??????? És ez egy elég hosszú folyamat tud lenni….
Lehet úgy is megközeliteni a dolgot, hogy nincsen jópasi, vagy rossz pasi, csak rosszul megválasztott kapcsolat, rosszul megválasztott társ, amikor az elején minden csillog villog,
és utánna amikor jön a szomoru felismerés, minden elszürkül, és lessz utánna rosszpasi, és megunt kedves, akitől messze nem tudjuk azt kapni viszont, amit szeretnénk…..
Lehet rágódni Permanencia szavain !!!!!! Amit ő írt, az egy magasabb rendű kapcsolat mibenlétét igyexik taglalni…
Igaz, ahoz igen sokat kell tanulni, és szenvedni hogy megértse valaki…..
Tréfi…. Nincs szakállam, még bajuszom sem… Az exem legelső megnyilvánulása volt, hogy megfosztatott még a bajuszomtól is….
Most ő sincs, meg bajuszom sem…. A többire meg van nálam illetékesebb személy is, aki választ tud adni…. Ott mi a helyzet a topik témához képest????
Sok sikert a randidhoz !!!!!! Értékelem a lendületedet !!! Maradjon is meg, vigyázz rá !!!
De még belőled is lehet “”rosszpasi”" !!! Ez nem biztos hogy tőled fog függeni !!!! :):):)
Sziasztok!
Én azzal kezdeném, hogy reagálok a bevezetőre… mert jó pasinak, vagy rossz pasinak, jó nőnek vagy rossz nőnek lenni igenis DÖNTÉS. Az egy dolog, hogy mire neveltek, de mindez megváltoztatható, belülről. És akkor más lesz a kisugárzás, és más nőkhöz/férfiakhoz fogunk vonzódni.
A kategóriák számomra kicsit tényleg elméletiesek. Összehasonlíthatatlan minden férfi, akivel eddig találkoztam, mindegyik egyéniség, és mindegyiktől tanultam valamit, ugyanis a párkapcsolat TÜKÖR. Úgy fognak velünk bánni, ahogy mi bánunk magunkkal. csak tőlünk függ, hogy meddig fogadjuk el a “rossz” bánásmódot, mennyire tartjuk magunkat értéktelennek vagy értékesnek.
De kategóriák nyilván nálam is vannak. Van olyan férfitípus, akitől még arra se vágyom, hogy a kezemet megfogja, mert egyszerűen nem vonz a személyisége. az úgynevezett “rosszpasikkal” meg nem foglalkozom (már), mert ennél jóval többre tartom magam :) Azt akarom, hogy nőként bánjon velem, mert én is férfiként nézek rá.
Mit csináljon a JÓPASI? Legyen TART?SA! Ne a másik ‘elvárásai’ alapján döntse el, hogy milyennek kellene lennie, hogy kedvesek legyenek hozzá, hanem a saját belső értékrendje alapján. Szerintem nagyon fontos a tisztelet, és hogy fel tudjunk nézni egymásra, de ha valaki arra hajlik, amerre a szél fúj, arra hogyan nézzek fel ? Kedvesnek lenni nem egyenlő a megalázkodással, ez már nem szeretet. Két felnőtt, érett egyéniség kapcsolatából születhet valami új, én azt gondolom. De erről a témáról oldalakat lehetne írni :))
Üdv mindenkinek:
Sydney
Viszonylag új vagyok még az ismerkedési fórumnak ezen az oldalán, tapasztalatom nem sok, az is elgondolkodtató. Jó pasi, vagy rossz pasi, elég általános kérdés.Tapasztalatom szerint a férfiak legtöbbje, a fórumon infot alig ad meg magáról, fényképet meg pláne nem. Viszont rólad mindent tudni akarnak, s ha én kérek információt majdnem duzzogva reagálnak, hogy úgyis az első benyomás/ személyes/ a fontos. Ebben a három hónapban sokan megkerestek, én úgy kb. 6 férfit találtam szimpatikusnak, leveleztünk, volt akivel személyes találkozót is lebeszéltünk, és onnantól kezdve eltünt. Nem értem a férfiak lelkét, lehet jó pasi vagy rossz pasi, a levelekben lelkesedtek, vonzódtak, reakciót vártak, mégis köddé váltak. Mintha nem hittek volna magukban, hogy találkozni akarok velük. Pedig teljesen normális,még külsőben is elfogadható, kulturált nőnemü lény vagyok.Nem könnyü választani, az ember először szavakban méri fel a másikat, ez van akinek könnyebben megy, van aki a személyes kontaktus híve. Sosem fogom megtudni az a 6 férfi jó pasi, vagy rossz pasi lehetett-e, mert nem kaptam lehetőséget, és még akkor sem biztos, hogy kiderült volna számomra, mert nem mindenki adja önmagát, sok a rejtőzködő, még magát sem vállaló,megnyiló ember.
?szintének lenni egy kapcsolat elején sok embernek ijesztő lehet, de mit várhatok el a másiktól, ha nem önmagamat adom. Tiszta lappal, mint a holnap, ami mindig új lehetőséget ad számodra, és csak tőled függ, hogy élsz e vele.
Nagyon jó gondolatokat olvastam itt, köszönöm mindenkinek a kommenteket, én is sokat gondolkodtam már ezen. A “jó pasi” kategóriába sorolom magam…nem mondanám, hogy kiadtam már magam rossz pasinak, mert még elkezdeni sem sikerült, az alaptermészetemen nem tudtam változtatni, bárhogy is próbáltam…pedig sokáig úgy éreztem, hogy szükség lenne rá. Egyszerűen nem találtam olyan partnert, aki önmagamért szeretne, ezért sokszor adtam ki magam valaki másnak, és az egyik kapcsolatom pont azért ért véget, mert a kapcsolat közepén befejeztem a színészkedést és elkezdtem felvállalni önmagam. Természetesen a társam nem ilyennek ismert meg, ezért nem is tudott kibékülni a kialakult helyzettel. Annyit sikerült tanulnom a dologból, hogy sosem szabad másnak kiadni magad, mint aki valójában vagy, mert egyszerűen nem a jó társat vonzod magadhoz. Szóval láss csodát, felvállaltam önmagam és találtam is valakit, aki úgy szeretett, ahogy vagyok. És ha valakinek így nem kellek, akkor miről is beszélünk? Más kérdés persze, hogy mi van akkor, ha ráunnak a jó pasira? Nos, a jó pasinak is meg kell tanulnia megtartani a társát és ehhez nem kell feltétlenül rossz pasivá válnia.
Ezt tudom tanácsolni azoknak, akik hozzám hasonló gondokkal küszködnek. Légy önmagad és minden rendben lesz ;)
Maga a jelenség,amiről szó van, mindkét oldalra jellemző. Nőkre és férfiakra egyaránt.
Talán az érem másik oldalát is érdemes lenne megvizsgálni!Nem lehetséges ,hogy a partner lát engem jónak,vagy épp rossznak,miközben én ugyanaz vagyok??Nem én változok,hanem ahogyan megítél??Természetesen annak fényében,ahogy épp viselkedek vele szemben! Miért is viselkedek úgy ahogy?? Mert reagálok arra,ahogyan hozzám viszonyul…. Tehát ,? váltja ki belőlem ezt a magatartásformát.
Míg a tenyerén hordja a párját valaki,addig semmi becsület. Abban a pillanatban,mikor lepottyan onnan,kapar ,könyörög ,nyűszít az addig büszke társ…. Még mindíg ugyanaz vagyok.Nem játszok szerepet,nem hazudok.Nem vagyok képmutató. Csak annyit mondok csendben,eddig és ne tovább!! Mikor ezt kimondtad ,megváltozik minden.
Miért kell ezt megvárni?? Miért kell eddig eljutni??
Szerintem ,ez az érem másik oldala….
Üdv!
Az baj, barátom, hogy összemosol dolgokat. Ahogy írod, épp egy szerelmi kudarcon vagy túl (a vogonok ilyenkor előszeretettel rombolnak le bolygókat) és te vagy az elutasított fél. Leveledből simán átjön, hogy egyszerűen nem tetszettél a lánylénynek, és unta is nyálas próbálkozásaidat. Azért használom a „nyálas? szót, mert csak siránkozol itt, emészted önmagad egy idealizált szerelem tovatűnő vágyálmából ébredezve és ráhúzod elméletedet az összes nőre. Ebből következik, hogy nem ismered a nőket. A vietnámi prostikat pláne…
Erre csak egy numizmatikus tudná a választ.
Sziasztok!:)
Teljesen egyetértek Tentotta üzenetével. A bevezetőben említett szituációt “jó nő”-ként éltem át. Szóról szóra igaz.?gyba vittem a reggeli kávét, tálcán a vacsorát a tv elé, minden akaratomat alárendeltem az Övének, mert nem számított hova megyünk, mit csinálunk, csak együtt tegyük azt .?gy is mindíg és mindenkor jól éreztem magam, mert Vele voltam, csak az számított. Én úgy gondolom hogy a hűségnek, odaadásnak, őszinteségnek ez a hátulütője hogy évek során olyan biztonságot ad a másiknak hogy ezért a kapcsolatért már nem kell küzdenie, bizonyítania, ez van és biztos és örök és természetes. Mivel nem ketten élünk egy lakatlan szigeten, ezért mindíg vannak riválisok és nehéz nemet mondani egy kacérkodó és kihívó, sokat ígérő mosolynak, kedves szónak. AZT?N EL?SZÖR CSAK A GONDOLATTAL J?TSZIK, AZT?N MEGPRÓB?LJA, MERT VAN EGY BIZTOS SZERET? PARTNER, AKIHEZ B?RMIKOR VISSZAVONULHAT, AKI MINDENT MEGBOCS?JT. de itt megindul a lejtőn a szekér, mert nehéz lemondani az új varázsáról és mindenkinek nyaldossa a hiúságát hogy tetszik vkinek.Itt már a józan ész nem működik, de legalábbis elnyomja a reális gondolatokat a vágy a kíváncsiság. Még mindíg azt hiszi, ha nem sikerül bármikor visszatérhet, csak ez egy örvény ami lehúz, a szerelm örvénye.Ebből a mókuskerékből nem lehet kiszállni többet. ?gy ment tönkre egy szép 12éves kapcsolat és az Én életem. Hát most egyedül vagyok mert ? is a “rossz nőt” választotta. Most ? teszi ugyanazt amit Én Vele és néha vannak boldog pillanatai, de nagyrészt duzzogást, kaffogást kap vissza. Sokszor gondoltam Én is hogy a rossz nők csinálják jól, de nem tudok rossz lenni és nem is akarok. Arra is gondoltam hogy igzságtalan az élet, de tudatosan fegyelmezem magam, hogy hinnem kell abban hogy a jó elnyeri jutalmát. Talán majd egyszer?:)
Üdv:Nika
Felhő: üdv a klubban! :) Én is csak azt tudom mondani, amit te. Légy büszke arra, aki vagy, és aki nem tud értékelni, elfogadni, az maradjon továbbra is egy számodra érdektelen ember! Éled a saját életed, légy vidám, és örvendj az élet megannyi szépségének. Nehogy már te érezd magad rosszul azért, mert a másik csak elméletben akar magának egy jólelkű társat, s arra sem veszi a fáradtságot, hogy közelebbről is megismerjen!
Ej Tréfi Tréfi ! Buktával dicsérd a napot ! Idézlek: Telefonon órákon át beszélgetünk, bolondozunk cukkoljuk egymást Szombaton lesz az első randi. Ezeknek a telefonos beszélgtéseknek örákon át illetve az igy kialakult beleszerelmesedésnek közük nincs a valósághoz ! Mindig pofára esés a vége ! Miért? Mert telefonon mind a ketten felszabadultak ,vagytok és biztonságban értzitek magatokat és olyan magasra teszitek a mércét–idealizáljátok egymást , hogy az első személyes találkozás során elhangzó beszélgetés biztos csalódás ! ! ! Azt a hangulatot keresitek majd feszengve egy füstös preszóban majd amit este 22óra körül éltetek meg tefonnal a kezetekben az ki ki a saját ágyában a kényelemben , biztonságban hemperegve .Bruhahaha ! Ez Qrva ravasz csapda higgyétek el !
Sziasztok!
Tetszik ez a fórum:-) Sziasztok sorstársak:-)
Tentotta: egyre több véleményeddel egyetértek, ezzel is!
Tréfi: nem akarlak elkeseríteni…de ha három hónap múlva is ez a véleményed hogy találtál valakit, akkor az talán már valósabb érzés lesz…és itt meg
Misi véleményét 100%-ig igaznak tartom,sajnos saját tapasztalat a jó párszor való pofára esés……és ez milyen telefonszámlával járt…..:-)
Nika: Téged meg szívesen megismernélek:-)
Egyébként kíváncsiságból elkezdtem “rossz pasit” játszani….eredményes volt, bár baromira nem éreztem jól magam de müködik a dolog……
De csak addig amíg ezt játszom….utána nem!
Tehát nem adom saját magam! Akkor mit akarok azt hogy fogadjon el a párom annak ami vagyok.De ha elkezdtem “rossz fiút” játszani…utána mindegy.
Persze ilyen játék után a kapcsolat természeten nem müködött…..
Aztán azt vettem észre magamon hogy hogyan kezdek el körülnézni a hölgyek között…..kinek írjak, kinek nem.Olyan megfontolásból hogy ki lehet az akiben nem csalódnék……na ez minden de nem párkeresés. Gyorsan töröltem is magam!
A megoldást máig nem tudom…….és a “jó pasit” adni sem kifizetődő mert állítom 20 elkezdett kapcsolatból csak egyvalakinek jön be! Igaz vele együtt voltam 5 évet…..de előtte 3 év keresés….most ebben a korban erre már nincs kapacitásom:-)
Tehát ha játszom a rossz pasit lesz kapcsolatom amiben azért annyira nem érzem jó magam, viszont ha nem játszom akkor meg egyedül vagyok……ezt még annyira sem szeretem.
KICSI nőnek üzenem ha erre szédeleg hogy kézcsókom visszatért a félbolond kósza:-)
Misi, igazad van!
Amikor először beszéltem telefonon az egyik társkereső “sráccal” ( kb. egy órát beszélgettünk), éjszaka csak két órát aludtam…. Csak rá gondoltam…. Elképzeltem milyen lehet, mit fogunk majd együtt csinálni, hová megyünk, amikor találkozunk.. És nem titkolom, már az édes összebújások is eszembe jutottak…
A későbbi beszélgetéseink is egy élményt nyújtottak. Csacsogtunk, a kellemes búgó hangját hallgattam, szinte mindenben egyet értettünk. Ekkor ő már látott engem fényképen, de én még nem láttam őt. Egyik csevegésünk alatt kértem tőle fotót, s ő miközben beszélgettünk elküldte mailban…. Hát, valahogy nem úgy képzeltem el… ? észrevette a hangomból a csalódottságot, bár nagyon igyekeztem titkolni, de elköszönt… Azt mondta többet nem keres.
Nagy csapda ez az arc nélküli ismerkedés…De még a telefonbeszélgetések is. Olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel a másikat, ami nincs is benne. ?gy oltárian könnyű csalódni. A társkeresés ezen formáját egy kicsit játéknak kell felfogni. És azt hiszem, ezt is tanulni kell. Én is tanultam az előző hibámból, és a későbbi telefonos beszélgetések közben többé nem kértem fotót. :)
Még egy történet. Hosszú lesz, nem baj? :) Hú, pedig takarítanom kéne! :)
Az említett beszélgetés után pár hónappal, “megismerkedtem” egy sráccal, aki kedves, figyelmes, érdeklődő, intelligens volt… Már amennyire ezt a levelekből meg tudtam ítélni. Hogy a blogindító levélre utaljak, “jó pasi” volt. Imádtam vele levelezni. Mindig az volt az érzésem, hogy még annyi mindent el kell neki mondanom, olyan jó vele levelezni. ( Még a munkánk is hasonló volt.) Aztán kb. két hét után kértem tőle is fotót. :)… Jó, nem a világ legszebb pasija, de a lelke mindenért kárpótol, gondoltam. Még kb. két hetet leveleztünk, aztán eltűnt… ( Rossz pasi lett? ) Ez februárban volt.
Aztán augusztus közepén újra jelentkezett, hogy én olyan helyes, kedves voltam és ő eltűnt, nem az én hibám, nem miattam történt,de neki bizonyos függőségi problémája van, és ha az felerősödik, nem tud kommunikálni.. A meglepetés mellett megdöbbentett az őszintesége… ( azt mondta, és biztos vagyok benne, hogy nem hazudott, hogy március óta “tiszta”. ) És újra kezdtünk levelezni… Bár jeleztem, hogy nem biztos, hogy az ő problémáját is képes leszek a nyakamba venni… Mégint egy hónapig leveleztünk, aztán mikor megbeszéltük, hogy melyik napon találkozunk, megint eltűnt… Meggyőződésem, hogy nem velem van baja, hanem magával… ? most jó pasi, vagy rossz? ?t egy olyan embernek látom, aki a lelkében remek, de talán ez a stresszel teli világ belerángatta a rosszba is. És tiszta szívemből tisztelem az őszinteségét…Jó, nem abban, hogy meglépett a találkozás elől, hanem, hogy bevallotta a problémáját… Nem tudom hasonló helyzetben hányan tudnánk ezt megtenni?
Rossz pasi, jó pasi? Nincs ilyen…. Szerintem… Bár, ha mégis van, én jó pasit keresek! :)
Sziasztok fiuklányok….
Szépen alakul a hozzászólások sora, és minden hozzászólásban van igazság…
Mindég annak van igaza aki beszél…. És nem érzem hogy nagyon közelebb lennénk a megoldáshoz….
Amit én is írtam, hogy alapból nincs jópasi és rosszpasi, amögött az van, hogy fenemód nincs jelentősége hogy saját magunkat milyennek látjuk…. Az számit hogy a másik milyennek lát minket !!!!
Az adható, és kapható szeretet mértéke mindenkinél más és más, az fog dönteni úgyis, hogy a másiknak ez mennyire elég, kevés, vagy sok….. Ehez képest fog minket látni jónak, vagy rossznak…. Ne saját magunkat itéljük hogy milyenek vagyunk, ezt bizzuk a másikra…
Tegyünk meg mindent a kapcsolat sikeréért, mert a másik is megteszi a tőle telhetőt….
Mikor meg egy jópasiból, vagy “”jónő”"-ből rossz lessz, ott már a kapcsolat végét jelzi a dolog !!!!
Olvasgassátok Permanencia írását…. Egy egészségesebb kapcsolati viszonyulás van a sorok között, amivel életképessé lehet tenni hosszútávon valamit…
Tanuljatok meg feltételek nélkül szeretni !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És kivánom mindenkinek, hogy jusson már el odáig, hogy legyen kit !!! :):):)
Merlin!
Köszönöm, de ismét nem én vagyok a bölcs :)
Kahlil Gibran: A próféta kertje
Sziasztok!
“Nika 1″ leírta az igazat!
Én is ilyen csaj vagyok.Igazkét hónapja megtaláltam azt a férfit,akivel úgy néz ki leélhetném az életemet.
Nincs gáz,imádja a főztömet,szereti ahogy mosok,takarítok,vasalok,szeret velem szeretkezni…..
De:néha közli velem,h túl sok vagyok neki…
Pl.amikor találkozásunk elötti nap mondom,h mennyire hiányzik,vagy amikor azt tervezgetem,h milyen lehet-lesz a jövőnk,akkor a fejemhez vágja,h türelmetlen egy nőszemély vok….
De egy másik tanulság:
Rájöttem,h sok kapcsolatom azért vallott kudarcot,mert a másik hibájára mindíg az volt belül a válszom,h na jó akkor keresek egy jobbat…..
Mára viszont rájöttem,h nincs jobb.Próbálom hát ?t most elfogadni a hibáival együtt és megpróbálni nem változtatni rajta,hisz valamiért megkedveltem ?t.
Na és az sem utolsó dolog,h szeret ? engem a maga módján.
Hisz egy hónapos “jubilálásunkon” a lakáskulcsát kaptam ajándékba.
Azt sem szereti,ha sokszor mondom neki,h:”Szeretlek”….
Ebben pedig van vmi….mégpedig az,h elcsépelem ezt a szót…..
Szóval mégiscsak vissza kell fognom magam,ha meg akarom tartani ?t!
Azt hiszem egy nőnek mindíg több kompromisszumot kell kötni egy kapcsolatért.
Az alaptémához pedig:A “rosszfiúk” azért vonzzák mindíg a nőket,mert folyton harcolni kell….
Sajnos a nők is hajlamosak másfele kacsintgatni,ha a pasi érezteti,h oda van értük….mert akkor már nem kell harcolni.Azt hiszem talán én is ilyen voltam…..
Meg kell becsülni azt,aki szeret minket,és vigyázni rá,mint egy drágakőre!!!!
Háááát nekem ennyi a véleményem….
Sziasztok!
A mostani bejegyzés témája is egy olyan kérdést feszeget, melyre válasz aligha akad.
Szerintem teljesen felesleges minden racionalitásunkat latba vetve, különböző “esettanulmányokat” vizsgálgatni, választ keresni, szinte képletekkel leírni és bizonyítani, mindazt amelyet csak úgy írhatunk le, hogy vonzalom. Az öszntöneink, vágyaink nem megmagyarázhatóak!
Hagyjuk, hogy egy napon azt mondhassuk: “KERESVE SEM találhattunk volna Nála jobbat!”
Végül egy idézet:
“Egyetlen hatékony eszközünk van mások viselkedésének befolyásolására: Saját magunk viselkedésének befolyásolása”.
Üdv.
Szia KÓSZA!
Köszönöm az üzeneted!:)
Itt megtalálsz:Nika1 (szombathely)
Én sajnos nem talállak:(
Üdv:Nika
Permanencia: Ha valamiért ide kiraktad, annak oka volt…
Gondolom mert igazságot látsz benne, helyesnek érzed….
Ha egy ember lát benne fantáziát, az jó.. Ha több, az még jobb… Ha sokan, akkor már valami megmozdult…..
Kössz hogy kiraktad a címet, szerzőt, remélem sokan lesznek akik utánnanéznek…..
:):) Nem attól lessz a bölcs sem bölcs, ha sok mindent megtanult már….
*********************************************
Vikicus ….
Látod, megy ez !!!!!!!!!!!! Gratula, és ne add fel akármilyen nehéz is…
Könnyebb ugy sem lessz…. Legfeljebb csak sokkal szarabb lehet, azt meg gondolom Te sem akarod… ? is megtesz érted amit tud !!!! Próbáld meg óvatossan felderiteni hogy miért lehet az, hogy kissé zárkózott… Oka annak is van…. Ha eléggé őszinte a kapcsolatotok, akkor fog róla beszélni… Valószinüleg még megoldatlan problémái vannak… Segits neki ebben….Ne legyél türelmetlen, ne az elvárásaid hajtsanak !!!!! Nagyon sok türelmet, és sikert kivánok nektek !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
****************************************************
Caledonian….
Mint eddig minden hozzászólónak, neked is igazad van…
De a legtöbb ember életében eljön az az időszak, amikor keresi a szót, a válaszokat a miértekre… Biztos vagyok benne, hogy ez nálad sincs másképp…
Minden pap holtig tanul, mire rájön arra hogy hülyén fog meghalni, de a tudás az hatalom…
Ha mást nem, legalább saját magunk felett.. :)
Mindannyian tanulunk……. :)
***************************************************
Még egy dolgot füznék hozzá !!!
Olvassátok Vikicus írását is bátran !!!!!! És felejtsétek el az elvárásaitokat amennyire lehet, próbáljatok meg feltételek nélkül szeretni !!!! Megalkuvás nélkül semmi sem megy !!!!!!!!!!!
Önhittség, avagy alázat… Melyikkel mentek többre??????????
Szép napot, hétvégét mindenkinek…
Üdv mindenkinek!
Nem egyszerű dolgok, amiket leírtatok. Férjnél vagyok, két gyönyörű gyermak anyukája. Az egyik 9, a másik 12 éves. Egy ilyen “jó fiú” a férjem. Kapcsolatunk elején nem volt semmi baj, remekül megvoltunk. Az utóbbi évkben viszont valami nagyon elromlott. Tudom, hogy nagyon szeret engem, minden nap mondja is. De nem érzem mellette nőnek magam. Hiányoznak az érzések, a beszélgetések, a kirándulások, a csodálat, az érintés és legfőképpen az őszinteség.
Nem csal meg, ha erre gondoltok. Azt mindig megérzi az ember, ha a másik félrelép. Lehet, hogy túl sok a gond és nincs elég időnk és legfőképp türelmünk a másikkal foglalkozni. Elbeszélünk egymás mellett, habár céljaink megközelítőleg hasonlítanak egymásra. Hiába próbáltam ezt párszor elmagyarázni neki, nem látom, hogy vette volna a lapot. Mostanra belefáradtam a magyarázásba. Borzasztóan hiányzik az életemből a szerelem, de nagy árulásnak érezném a családommal szemben. A rosszfiúk pezsdítik a vért, de csak fájdalom marad utánuk a szívben. Úgy érzem, nincs igazi megoldás a kérdésre. Mindkét fél kell egy jól működő kapcsolathoz, nem csak az egyik.
“Önhittség, vagy alázat…”
Önhittség ÉS alázat.
Nem te, vagy én. Te ÉS én.
Nem élet, vagy halál. Élet ÉS halál.
Nincs egyik a másik nélkül. Egyensúlyok vannak, VAGY diszharmónia.
Azt hiszem eddig ez a legérdekesebb fórum meg a “legemberibb”…….
Nagyon tanulságos hozzászólásokat olvastam itt, köszönöm!
:-)) Az önhittség azt jelenti, amikor valaki fenemód meg van győződve arról, hogy csak neki lehet igaza, csakis az a jó, amit ő talál ki…
Kell a hit, anélkül nem müxik semmi…
Sajnálom, de az önhittség, és az alázat között nem látok sem párhuzamot, sem bármi pontot, ahol egyensulyt lehetne alkotni, teremteni… Teljesen homlokegyenest két külömböző dolog, ami sehogy sem fér meg egymás melett, egymással szemben…
A többinél igazad van, de azok most nem ide tartoznak szerintem…
Max az egyensulyteremtés….
Suzy….
Megoldani nektek kell a problémáitokat… Abból meg mostanában van bőven mindenfelé…
Gondolom a férjedet is bőven aggasztja a mostanában kialakult helyzet, a bizonytalanság…
Ez szép lassan igen nagyon ki tudja kezdeni az ember idegeit, és utánna nem veszi észre hogy vannak dolgok, amivel és amire sokkal jobban kellene tudnia törődnie…
Azért vagytok egymás melett, hogy segitsétek egymást !!!! Ha már egyszer férj, feleség vagytok, ez kötelességetek is egymással és a családotokkal szemben !!!!
Tehát ha te okos vagy és látod a problémát, akkor kezd el megoldani… Próbáld meg először őt is megérteni, utánna valahogy próbáld meg visszahozni őt a családba… Ezt csak te tudod megtenni !!!!
Egy férfi alapvetően úgy gondolkozik, hogy szeretne mindent megtenni a családjáért, mindent megadni nekik…. ? most ezt nem tudja megtenni, és fene nagy tehetetlenséget érez magában emiatt…. Ha ő érezni fogja azt hogy te is érzed az ő problémáját, és megérted őt ebben, akkor változni fog a dolog …..
Tehát neked kell segitened neki a hitét visszaadni, hogy utánna ő is tudjon segiteni neked bármiben !!! Ez csak a kölcsönösségen alapszik….
Ha neked hiányzik a kirándulások, beszélgetések, hát tegyél valamit érte….
Ti is azt irtátok alá, hogy együtt, egymásért !!!!!!!!!!!!!!
Erre addig vigyázz, amig van mire !!!!!!!!!!!
Elcsábulni egy pillanat, de vajon megéri -e??? Utánna életed végéig azon törnéd a fejed, hogy mit rontottál el, és miért nem müxik körülötted semmi sem…
A beszélgetéseket sosem szabad abbahagyni, de nem feltétlenül csak a gáz és villynyszámláról kell tudni, mert külömben nagyon ellaposodik a dolog….
Próbáld megtalálni a módját, hogyan tehetsz valamit az ügyért… Menni fog, meglátod !!!!!
Sziasztok,
nagyon jó látni, hogy milyen őszintén, komolyan reagál mindenki! Minden hozzászólásból tanultam valamit, köszönöm!
Hadd fűzzek hozzá én is néhány gondolatot, a magam megítélése szerint (ja, a “jópasi” kategóriába sorolom magam)
Merlin: szerinted nem léteznek ilyen kategóriák, hanem a partnerhez idomulva változik mindenki, és nem az a lényeg, mi hogyan látjuk magunkat, hanem hogy ? hogyan lát minket. Valóban muszáj változni, alakulni, alkalmazkodni a társhoz, de mégis van egy alaptermészetem: ha én SZERETNÉM ?t a tenyerem hordozni, ha az okoz örömet nekem, hogy tehetek érte valamit, amivel örömet szerzek neki (jópasi), akkor annyit nem tudok (nem akarok?) változni, hogy ennek pont az ellenkezője legyek. Ha erre nem vevő a társam, akkor az fájni fog, úgy fogom érezni, hogy visszautasítja a szeretetemet. Ha ez már az elején így van, akkor valszeg nem is indul el a kapcsolat igazából. Ha idő múlásával lesz így, akkor meg úgy fogom érezni, hogy már nem szeret (vagy nem annyira, mint korábban).
Az viszont továbbra is dilemma elé állít, hogy mit kell tenni (mindkét félnek), hogy ne történjen meg, amit nika1 ír: “hűségnek, odaadásnak, őszinteségnek ez a hátulütője hogy évek során olyan biztonságot ad a másiknak hogy ezért a kapcsolatért már nem kell küzdenie, bizonyítania, ez van és biztos és örök és természetes.”
Ebben várnám Felhő tanácsát…
permanencia idézete nagyon elgondolkoztató, sajnos én nem vagyok még ezen a szinten (de cél lehet!)
Tréfi üzenete (22:39-kor) nekem is szólt, köszönöm!
Vikicius üzenetéről az jutott eszembe, hogy egy ideje úgy érzem, hogy a legtöbb kapcsolatban az egyik fél mindig jobban szereti a másikat, mint a másik őt. A leírásodból számomra süt az, hogy Te bizony jobban szereted őt, mint ő Téged. És kényszerűségből, mert attól félsz, hogy “nincs jobb” – elfogadod őt, sőt próbálsz neki mentséget keresni (amit írtál a “szeretlek” szóval kapcsolatban), igyekszel kompromisszumot kötni (magad számára megmagyarázva, elfogadva, hogy a nőnek kell mindig több kompromisszumot kötni a kapcsolatért). Meg kell mondjam, teljesen megértelek, mert én pontosan így éreztem, pontosan így igyekeztem mentegetni, megérteni ?t, hiszen annyira szerettem, hogy még azt is megpróbáltam megérteni, hogy ő miért távolodik el tőlem, bármennyire fájt is… :-(
Vitatkoznék Merlin válaszával, hogy felejtsük el az elvárásainkat, alkudjunk meg – igen, a szerelmesebb fél ezt fogja tenni, egyre messzebbre elmenve fogja leadni az elvárásait, fog megalkudni – de a tapasztalatom szerint ezzel sajnos még jobban el fogja távolítani a másikat, még jobban úgy fogja érezni a másik, hogy “túl sok vagyok neki”, “túl sokszor mondom, hogy szeretlek”… persze, a szerelmes fél meg fog tenni mindent, de ezzel inkább még jobban sietteti a másik eltávolodását… :-(
Harmatcsep-pel szívesen megismerkednék… :-)
Tanulságok a magam számára:
- adjam, vállaljam önmagam, ne akarjak teljesen más egyéniség lenni, mint ami vagyok: úgysem fog sikerülni, ráadásul nem a jó társat vonzom magamhoz és végül mindketten elégedetlenek leszünk
- legyen önbecsülésem, tartsam magam értékesnek így, ahogy vagyok, és nyugodjak bele, hogy ha valakinek nem kellek így, ha nem tud így értékelni, akkor nem ő az igazi, egyikünk sem lett volna igazán boldog
- és még mindig kérdés: hogyan lehet elérni, hogy ne kényelmesedjünk el, hogy legyen okunk mindig harcolni egymásért, így fenntartva a vonzódást?
Azokkal értek egyet, akik azt gondolják, hogy önmagát kell adnia mindenkinek egy kapcsolatban. Eljátszhatja valaki a rossz pasit/nőt, de ha ez “szerepidegen”, úgysem fogja magát jól érezni sem a bőrében, sem a kapcsolatában. Szerintem egy ilyen kapcsolatba belemenni nagyobb időpocsékolás, mint még akárhány hónapig keresgélni, és levelezgetni. A görcsös akarásnak mindig nagy ára van.
Nem szabad elfelejteni, hogy a netes ismerkedés csak egy eszköz, nem pedig a csodák palotája. A levelezgetések alatt pedig fel kell tenni a kényes, kínos kérdéseket is. Én így jöttem rá, hogy a férfi, aki szinte minden levelében leírta, hogy mennyire tetszem neki, hogy ő mennyire komoly kapcsolatra vágyik, nem hozzám illő. Nekem fontos a rendezett családi kapcsolat megléte, ezért rákérdeztem, miért nem vált még el. A válasz nem volt szimpatikus, szóvá is tettem, utána telefonban teljesen mást mondott, megpróbálta megmagyarázni.
Akik a „jó pasinak? tartják magukat várják türelemmel meg azt a „jó csajt? :-) aki volt már rossz pasi mellett, mert az majd fogja értékelni a különbséget, ha egyébként megvan Caledonian által megfogalmazott vonzalom is…
Régebben voltam én is olyan balga, hogy hajnali 3-kor felkeltem kávét főzni, szendvicset csomagolni, tálcán vittem a kanapéra az ebédet, mert TV-t akart nézni stb., stb. Hibáiból tanul az ember:-) Bármikor újra megtenném, csak már nem jár “alanyi jogon” :-) Nekem is bizonyíték kell nem ígéret :-)
Caledonian: azt szeretném, hogy “egy napon”helyett “minden napon” mondhassuk… mindig ugyanarra a személyre :-)
Erika: A te pasid nem rossz vagy jó, hanem beteg, és ha te nem vagy ápolónő vagy orvos, ne fecséreld el rá az idődet. Persze tanácsot adhatsz neki, hátha megfogadja…
Merlin: Bocs, olvasgatom Vikicus írását és nem vagyok róla meggyőzve, hogy az egy egyenrangú felek közötti kapcsolat lenne.
„Azt hiszem egy nőnek mindíg több kompromisszumot kell kötni egy kapcsolatért.? Ezt írja ő. Azért úgy vettem észre vannak itt szép számmal férfiak is, akik kompromisszumot voltak kénytelenek kötni. Ebből én azt érzem: az a fél köti a kompromisszumot, aki igazán szereti/szerette a másikat. És ha ez a kapcsolat két hónap után ilyen, milyen lesz később. Jobb bele sem gondolni…
Suzy: Párterápia, amíg nem késő. Persze, ha rá tudod venni a férjed…
Kósza: Te aztán jól elkószáltál :-) Majd a kézcsókért elküldöm a kicsi kacsóm :-)
Jó éjszakát Mindenkinek!
kicsi N?: nagyon egyetértek Veled!
“várják türelemmel meg azt a „jó csajt? :-) aki volt már rossz pasi mellett, mert az majd fogja értékelni a különbséget” – igen, ez nagyon ésszerűen hangzik! Azonban volt már olyan tapasztalatom, hogy a “jó csaj” sokévnyi “rossz pasival” való házasság után (amiben tényleg mindent megtett!), a válás után azt mondta, hogy ő már alkalmazkodott eleget, eddig mindig csak a társára gondolt, mindig ő volt az első – ebből elég, most már saját maga lesz az első, és nem kíván alkalmazkodni többet. Szóval?
“Bármikor újra megtenném, csak már nem jár “alanyi jogon? :-)” – ez nagyon aranyos volt… :-) amiket leírtál, én is szívesen megtenném a Szerelmemért, mert ez örömet szerez nekem is, hogy kimutathatom a szeretetemet…
“Az a fél köti a kompromisszumot, aki igazán szereti/szerette a másikat. És ha ez a kapcsolat két hónap után ilyen, milyen lesz később. Jobb bele sem gondolni…” – abszolút így gondolom én is.
Szia Ron….
Nagyon felületesen olvastál el engem, vagy csak érteni nem tudtad, akartad….
Mégegyszer tehát… Azért nincsenek kategóriák, mert induláskor minden a jópasi szisztéma szerint indul… Ha valaki azon gondolkodik egy kapcsolat elején, hogy jó vagy rossz legyen, az neki se kezdjen semminek !!!! Maximum saját magát elásni !!!!!! és ahogy telik, mulik az idő, a kapcsolat kezd ellaposodni, úgy lessz valakiből rosszpasi, a legvégére meg egy utolsó féreg is lehet akár…
Az hogyha nem tesz ezellen valaki, akkor törvényszerüen be is fog következni !!!!!!!
És ez ellen folyamatosan tenni kel !!!
“”Vitatkoznék Merlin válaszával, hogy felejtsük el az elvárásainkat, alkudjunk meg –”"
Ne tedd !!!!!!!!!! Én nem megalkuvásról beszéltem, hanem elfogadásról, eközött meg nagy a külömbség !!! Amig elvársz, addig önző módon csak követelsz !!! Az igazi, önzetlen szeretet az nem követel, nem elvárásokat támaszt, hanem AD !!!!!! Türelmet, megértést, és elfogad téged olyannak amilyen vagy, és segít téged a saját dolgaidban, mert ha te magad tudsz normálisan működni, akkor van erőd, türelmed, energiád a másiknak is ugyanezt megadni !!!! Én erről beszélek, és Permanencia is !!!!!!!!
És ha olvastad volna amiket a lányoknak is írtam, akkor most ezen nem akadtál volna ki, mert értetted volna….
Szia Kicsi lány….
Puszikálom én is a kacsóidat többek közt…. :-))))))
“” Nekem fontos a rendezett családi kapcsolat megléte, ezért rákérdeztem, miért nem vált még el. “”
A rendezett családi körülmények azok nem a hivatalos válással kezdődnek, és fejeződnek be…
Az elkötelezettség érzése sem az anyakönyvezető előtt fog kialakulni senkiben !!!!
A hivatalos esküvő, a hivatalos válás, azok külsőségek, csak pecsét valamin, de messze nem mérvadó…
Addig amig a multunkal nem tudunk megbékélni, lezárni, és a volt exünkre úgy gondolni mint ahogy nem, addig nem lehet rendezett családi kapcsolatokról beszélni, mert csak egy nyomasztó kolonc lessz egy ujj kapcsolat előtt…. És ezt nem lehet hivatalossan elintézni, és nem lehet egyedül sem eldönteni !!!! A multat lerendezni is két ember kell…
Leülhetnél te is a drágáddal egy utolsó beszélgetésre, meghalgatni őt !!!!
:) Csók a kacsóidra !!!!
Sziasztok!
Köszönöm a válszod, Merlin. Nagyon sokszor gondoltam át azt, hogy mi a fontos az életben. Maximálisan egyetértek azzal, hogy nekem kellene visszaadni a hitét, de per pillanat én is keresem a kiutat. A mi problémánkban jelen pillanatban az a ciki, hogy pont egyszerre nem találjuk önmagunkat. Valószínűleg mindketten a másiktól várnánk a támaszt, de érezzük azt is, hogy egyikünk sem “stabil” jelen pillanatban. Eddig valószínűleg azért nem történt meg ez a dolog, mert valamennyire képesek voltunk uralni a helyzetet.
Más.
Az ember mindig másban próbálja keresni a hibát, gyarlóak vagyunk (ez alól nyilván nem vagyok én sem kivétel!), ez az emberi természet egyik lényege. Nyilván mindig könnyebb mást hibáztatni, mint beismerni saját tökéletlenségünketés és tükörbe nézve meglátni a lényeget. Minden kapcsolatnak egy szent célja kellene hogy legyen, és ez a feltétlen, tiszta és valóban önzetlen szeretet, amit Merlin említett. Az ilyen szeretet nem vár el, csak ad. Ez a szeretet bölcs, mert mellette kiteljesedhetsz. Ez a szeretet megértő, mert mindig látja a dolgok végső lényegét. Ehhez szerintem nagyon szorosan kapcsolódik a bizalom kérdése is. Te ezzel a szeretettel bizalmat szavazol egy másik embernek, aki elvileg a lelked eltemetett kis ládájához is kulcsot kap. Kérdés: mennyire érzi át, milyen kincs van a kezében? Várom a válaszokat, addig is üdv mindenkinek!
Szép napot mindenkinek!!
Szerethessek és szeressenek….
Szeretni vakon,de mindíg nyitott szemmel!
Észrevenni a Kedves szemének villanását!!Észrevenni annak hiányát!!
Figyelni,óvni minden mozdulatát!
Kitalálni minden gondolatát…
Egyértelműen tudatni vele,ha átlépi kapcsolatunk határát!
Ha nem venné tudomásul,még adott a lehetőség….
Jó helyett rossz,elsőnek Te legyél….
Vondd meg Tőle,mit eddig kapott…
Minden figyelmed és törődésed ,szerető ölelésed..
Máglátod este már zokogva várja a holnapot…
Ha nem így lenne ,vedd észre végre…
Csak Te szerettél ,Téged már nem szerettek…
Kihasználtak,másra nem becsültek…
Ekkor erősnek kell lenned,
A kapcsolat végére a pontot neked kell feltenned!
Ha nem így teszel….
A következő hozzászóló TE leszel!!
Én kérek elnézést mindenkitől!! :)))
További szép napot Nektek!!
Tentotta, bár a licenszjog a tied de ezt az írást én bizony elmentettem:). Azt hiszem, még jól fog jönni a jövőben. Gratulálok hozzá, okos és bölcs gondolatok frappáns formába öntve:). Tetszik ;)
:) Szia Tentotta….
Tőlem is vállveregetés érette…. :):) Frappáns, és találó…
Viszont neked is a szép napot !!!!
Szia Suzy…
Diagnosztikában jó vagy…..Ez már egy lépés a megoldáshoz…
Azt hogy milyenek a körülményitekek amikkel nem tudtok esetleg mit kezdeni hirtelenjében, azt te látod jobban, ehez nem tudok érdemben hozzászólni, gondolom rátok is igen nagy kihatással van az egész országban levő bizonytalanság, és recesszió…
Erről egyikőtök sem tehet … Tehát ne is egymásra háritsátok az ebből adódó belső feszültségeiteket…..
Egy kapcsolat akkor jó, amikor a baj, a problémák még jobban összekovácsolnak 2 embert..
A legfontosabb marad ki nálatok is, a beszélgetés….SOK, SOK, NAGYON SOK BESZÉLGETÉS !!!!
Beszélgetni néha nagyon nehéz, mert amit érez az ember, arra a szókincsünk nagyon kevés ..
Tehát sokkal több idő, és szó kell a kifejezéshez, és a megértéshez…..
Többször is leirtam már, de most megint megteszem..
Ha mindenki a saját párjával tudta volna megbeszélni amit mi itt egymással, akkor nem lenne sok szükség erre a fórumra, és társkereső oldalakra….
A szónak ereje van… lehet gyógyító is, és lehet romboló is…
Ha meg kimarad, akkor elposványosodik a kapcsolat….
Tulajdonképpen és nem is szeretek olvasni.. :)
Tentotta: köszönöm! Szavaid hozzám (is) szóltak!
Merlin: köszönöm a válaszod! Igyekeztem figyelmesen elolvasni minden hozzászólást, a Tiédet is. Legtöbb gondolatoddal mélyen egyetértek (amit az igazi szeretetről írtál, mely nem követel, hanem ad)! Amivel továbbra is kevéssé: az, hogy nincsenek kategóriák, mindenki ‘jó’-ként indul, aztán elromolhat. Sok olyan pasit ismerek, akik alapból úgy vélekednek, hogy előbb ők, az ő kényelmük, elégedettségük, szórakozásuk a fontosabb, mint a társáé. Ezek nemigen fognak változni, jó irányba végképp nem. Másnak meg alaptermészete, hogy önzetlen, hogy a másik örömét keresi. Ha a kapcsolat romlik, ha ő távolodik el jobban a másiktól, akkor is ilyen marad, talán csak egyre örömtelenebben teszi, amit korábban, amíg csak nem sikerül megoldani a gondokat – vagy amíg el nem válnak teljesen. Ha viszont a másik távolodik el őtőle, akkor igazán szenved: egyre jobban igyekszik a másik örömét keresni, kétségbeesetten igyekszik megtenni minden tőle telhetőt – és közben keservesen tapasztalja, hogy ezzel a másik már nem tud mit kezdeni, már inkább zavarja, bosszantja, de a régi érzéseket már nem hozza vissza. (biztos nem minden esetben, de több ilyen kapcsolat is van most a közvetlen közelemben, ahol ez a helyzet!)
A megalkuvás kérdése: talán csak értelmezésbeli különbség van közöttünk. Számomra alapvetően mást jelent, mint a kompromisszum-készség: ez utóbbi hosszú távon is kielégítő megoldás mindkét fél számára és alapvetően szükséges minden párkapcsolathoz. A megalkuvás számomra azt jelenti, hogy lemondok magamról (véleményemről, szokásaimról, kívánságaimról, stb.) a másik kedvéért, azaz feláldozom magam. Ezzel sincs baj, amíg látom, hogy a társam ezt értékeli (ekkor persze szívesen megteszem!), illetve amíg kölcsönösséget tapasztalok, vagyis készséget a másikban arra, hogy adott esetben ő is hozzon ilyen ‘áldozatot’ értem. Ha ilyen egyensúly van, akkor az szuper. De ha nincs? Ha mindig csak az egyik fél adja magát a másikért, akkor ez szerintem nem fog hosszú távon is elégedettséget okozni. Persze neveltetés, habitus, stb. kérdése, hogy valaki ezt elfogadja, és egyre boldogtalanabbul éli tovább az életet, de kitart a másik mellett – vagy pedig feladja és odébbáll.
De ez talán már nem is tartozik közvetlenül a topik indítótémájához…
További szép napot!
Sziasztok!:)
Tentotta gratulálok, a költeményed fantasztikusan mondta ki hogy mit kellene tenni. Itt viszont bejön Ron véleménye, ami teljesen igaz, hogy az EMBER alaptermészete dönti el megtudja-e ezt tenni. Betud -e keményíteni és kockáztatni. Én hiszek a horoszkópokban írt jegyek tulajdonságának valósságában. Úgy gondolom hogy ezt a szeretet elvonást PL. egy vízöntő bemeri vállalni, de egy bika soha.Alaptermészetük miatt. Persze nem minden ember azonos tulajdonságokkal rendelkezik aki egy jegyű, mert a születéskor eldőlt természetünket még formálja az otthonról hozott neveltetés és egyéb más körülmények, de az alaptermészetünk ugyan az marad. Kíváncsi lennék egy tanulmányra hogy milyen jegyek azok akiket elhagynak a “jóságuk” ellenére. Szerintem ezért nem tudunk ez ellen tenni. Aki nagyon szeret az nem mer kockáztatni, hanem naívan mindíg tiszta lapot ad a másiknak, remélve hogy értékeli. Ekkor viszon megkezdődhet amit RON ír hogy a másik nemhogy értékeli hanem zavarja és bosszantja. A tapasztalataim alapján azt mondom hogy ekkor már mindíg ott van egy “harmadik”. Akik itt beszélgetünk és a társkeresőkön tengődünk:), fogadni mernék egy harmadik személy miatt maradtuk egyedül. Ezzel már kezdhettek volna vmit az emberek de ez a mai világ betegsége és sajnos úgy érzem ez megállíthatatlan már. Nem vagyok prűd, de ez a világ kicsit vagy nagyon is elerkölcstelenedett. Tisztelet a kivételnek az emberek jórésze nem tiszteli a mások kapcsolatát. Amiről sajnos ma a világ szól az élet minden területén mindenki “talpon akar maradni minden áron. A korrektség, felelősség egyre kihalóban van
Szörnyű a magány de eddig még minden nős ember levelére nemleges választ adtam mert senkinek nem akarok olyan fájdalmakat okozni mint amit átéltem.
Amiről itt beszéltem egy szép szám gyönyörűen mondja el.
Szeretettel küldöm mindenkinek! További kellemes vasárnapot!
Hallgassátok meg:))(remélem lehet itt linkelni)
http://www.youtube.com/watch?v=gFvSGv39MAs
Szia Ron…
Érezd is amiről szó van !!!
Tehát az a felállás, amiről beszélsz te is, a rosszpasi hozzá állás, az nevezhető emberi kapcsolatnak, a másik ember , nő emberi mibenlétének számitásba vételének???
Ugye hogy nem !!! Próbálj te is magadból kiindulni, és gondolkozni…
Ha te köpködnéd magad a rosszpasi hozzá állás miatt, akkor miért csodálkozol ha más normális ember is ezt teszi, és nem hajlandó még minősíteni sem azt a dolgot????
Szerintem annyira léc alatti megközelités, hogy nem vagyok hajlandó kategóriának venni…
Én is jópasinak érzem magam, de itélni úgyis a másik fél fog hogy milyennek lát !!!!
Én hiába veregetem a saját vállam !!!! A lécet sem másoknak kell állitani, hanem saját magunk elé, és vigyázni arra, hogy utánna a mások itélete szerint ne kelljen magunkat köpködni !!!
Ha egy kapcsolatot be kell fejezni, azt is lehet szépen, emberségesen tenni, hogy lehetőleg ne utálattal gondoljanak az emberre….. Gondolom ez neked sem mindeggy…
Nem Ron… Nem értelmezésbeli külömbség !!!!
De szerintem még elég fiatal lehetsz hogy nem érted… :) Ez nem baj…. :-)))))))
Az őszinte szeretetnél nincs olyan hogy megalkuvás, nem kiván fene nagy kompromisszumot, és nem kivánja tőled hogy saját magad feladd !!!!
S?????T !!! Ha belegondolsz, az itteni idősebb generációtól mindenkitől azt hallhattad eddig, hogy add önmagad !!!! Ez így igaz !!!!!! És ez igen megszivlelendő !!!!!!!
Az őszinte szeretet arról szól, hogy nem követelsz a másiktól, hogy ő milyen legyen, stb…
?t látod, hogy milyen, és emellé próbálod magadat is beilleszteni , hozzátenni a saját egyéniségedet !!!! Próbálod a másiknak is megmutatni hogy ki vagy, mi vagy, miért vagy, de nem rákényszerited a saját akaratodat, nem rátelepszel hogy levegőt sem kapjon, hanem hagyod hogy ő is megmutassa magát, hogy ő is tudjon kibontakozni, és segitessz neki az őt körülvevő dolgokban amennyire a lehetőségeid engedik !!!!
Itt megszünik az én, csak ???????????? van….
És ebben az esetben már nem beszélhetünk megalkuvásról, és kényszerkompromisszumról !!!!!! Még csak önfeláldozásról sem !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ehhez viszont előbb a kapcsolatnak el kell tudni jutnia arra szintre, hogy el tudd fogadni a partnert !!!!!!! Tudni kell megismerni ?T !!!!!!!!!
Nem mindenkivel fogod tudni megalkotni ezt a fajta kapcsolatot, ne reménykedj benne….
De próbálgasd izlelgetni azt a kifejezést, hogy szerelemmel szeretni…
Lásd meg a két jelentés jó és rossz oldalát, és próbáld megérteni hogy hogyan tudja egymást a két lét kiegésziteni, és kijavitani a saját hibáit , hiányosságait !!!!!!!!
Ötlet !!! Permanencia volt olyan szives, és kiirta az általa idézett dolog címét, szerzőjét !!!!
Irány a gugli, nézz utánna !!!!!!!!! Olvass, tanulj…
Én is azt teszem… Azt hogy nagyon bölcs leszel egyszer, azt nem igérem, azt sem hogy maradéktalanul meg fogod tudni oldani az életed problémáit……
D amit tanultál, azt majd lessz rá alkalmad neked is továbbadni !!!!!!!!!!!!!
Akkor fogod megérteni hogy miről beszélünk itt !!!!
Hát, üdv a ringben pajtás !!!!!!
Üdv mindenkinek!
Ezt a kategorizálást én is tapasztaltam a saját bőrömön, sokat gondolkodtam is az okokon, s beszélgetve másokkal – hölgyekkel is – világossá vált a válasz: a “jó pasi” unalmas, a “rossz pasi” pedig izgalmas. Ennyi.
Egyébként én a jó kategóriába sorolom magam, a tenyeremen hordoztam a hölgyeket, mégse voltam (elég) jó. De talán Tréfi álláspontját osztom, miszerint ha ez az “unalmas” típus hosszú távon nem kell a tisztelt hölgyeknek, akkor allómars.
Egyébként is, ha én tudom magamról, h. tisztességes vagyok és kedves, csak azért változzak meg, mert a korszellem azt “kívánja” tőlem a “siker” érdekében??!! Ez azért felejtő…
Különben nem vagyok kétségbe esve, mert lehet, h. csatát veszítünk nap mint nap a rosszakkal szemben, de meggyőződésem, h. a “háborút” hosszú távon mi “jók” nyerjük…
Kedves Ron……
Még egy észrevételem…..
Te és az általad is emlitett rosszpasik közt tudod mi az egyik külömbség?????
?k nem fórumoznak itt !!!!! Ugyan miért????
?k nem akarnak tanulni, jobak lenni… Ezt minek nevezed???? :-))))))))))
Megtanultál már külömbséget tenni, látni a külömbséget… A többi majd megy ahogy megy….
Jó úton jársz….:)
Számomra a rossz pasi fogalmába a következő jellemjegyet birtokló férfiak tartoznak; házsártos, kötözködő, bogaras.
A többi csak pasi, de ez nem is baj, vannak olyanok, akik egy adott pillanatban kiemelkednek a többiek közül, de csak abban az adott pillanatban és környezetben, amikor mondjuk szíven üt, hogy hm.. :) de lehet egy másik percben meg “nem érintene” meg ennyire kiemelkedően az egyénisége.. érdekes dolgok ezek.
Aztán van a másik kategória, amikor első látásra, nem érint meg, semmi.. csak mondjuk szimpatikus, aztán, ahogy megismered látod meg az értékeit, vagy tetszik meg Neked, de már így, hogy jó asi rossz pasi már nincsen, vagy nem kategorizálnám be.. a lényeg, ne legyen bogaras, kötözködő, házsártos… brrr. inkább akkor az ember egyedül éljen, mintegy ilyennel…
korrigálom magam. szóval rossz pasi, bogaras.. stb.. a többi meg csak pasi, férfi. :)
Blasius…
Egy jópasi nem tud izgalmas lenni csak a rossz???? Én ezt inkább marhanagy lustaságnak érzem….. :-))))))))))))))))) Basszus… ha szeretsz valakit, akkor megteszel érte mindent nem??? Vagy várod tőle, hogy ő oldja meg helyetted a saját szórakoztatását is????
Srácok, hát már ennyire káposztalé van bennetek??????? ehhhhhhhhhhhhhhh….. :):):)
Szia Yielina !!!!
Te vagy a megvilágosodás !!!!!!!!!!!!!!!! :-))))))))))))))))))
L?NYOK !!!!!!
sZERETNÉLEK KÉRNI MOST M?R BENNETEKET IS, MOST M?R TI VEGYÉTEK KÉZBE AZ ÜGYET, ÉS DEFINI?LJ?TOK MOST M?R HOGY SZERINTETEK MIT JELENT A JÓPASI, ÉS MIT A ROSSZPASI !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ASZEM EZT ELDÖNTENI TI VAGYTOK A LEGHITELESEBB KÖZEG !!!!!!!!!!!! :-)))))))))))))))
Sziasztok!
Olvasom a jobbnál jobb gondolatokat, belőlem is kikívánkozik néhány. Volt életemben rossz pasi, de talán én tettem azzá, azzal a megfelelni akarással, az énem tudatos elnyomásával, mármár függősségig fajuló rajongásommal, ami már rég nem nevezhető egészséges kompromisszumnak egy kapcsolatban.Miért alakult így, nem tudom, talán az önbecsülés hiánya, a másik túlzott egója miatt akár, de már nem is érdekes.Lecke volt, tanultam belőle. A férfi és a nő nem találkozhat örökre,találkozásuk csak pillanatnyi lehet. Ez adja a szerelem boldogtalanságát és örömét is. Egy pillanatra egésznek érzed magad, semmi sem hiányzik, minden harmóniába olvad. De van egy belső nő, egy belső férfi, és a belsővel való találkozás az ami tartós lehet, örök. Minden ember álarcot visel, több rétegűt, mindig az alkalomhoz megfelelőt, ami nem baj, szükség van rá az életben, alkalmazkodnunk kell az elfogadáshoz. A baj az, ha elfelejted ki van az álarcod mögött,és úgy éled mindennapjaidat aki már nem is te vagy. Elfogadni önmagad, talán a legnehezebb próbatétel, de nem lehetetlen. Mindenki fél az ismeretlentől, a nem megszokott dolgoktól, mert az újjal érkezik a félelem is, bizonytalan vagy, hogy sikerülni fog-e vagy sem. De a változás az élet, az áramlás. Ezt csak az tudja megtapasztalni aki már volt igazán lent, és a felismerés hozta el számára a kapaszkodót, hogy miért szeressen engem a másik ember, ha én nem szeretem magam eléggé, ha magam számára sem vagyok jó. Mára megtanultam szeretni , és elfogadni magam.
Suzynak üzenem: a kincsesláda nem jó kezekbe került, de a kulcs te magad vagy a tartalommal együtt. Az élet nagyon rövid, és ha boldogtalannak érzed magad, akkor értsd meg: valahol letértél az útról, eltévedtél. Keresd meg az okot, szüntesd meg, vagy keress új utat.
Én mindenesetre mindenkinek jó útkeresést kivánok! További szép esté
Ron-nak üzenem:
Azt olvastam itt, szivesen ismerkednél meg velem, 788529 a reg.számom.
Kedves Merlin!
Mindenkinek mást jelent, olyan értelemben ahogy Te kérdezed, a jó és a rossz.Van akinek az az érdekes ha valaki pl.bulizós nyüzsög, örökmozgó, sokat beszél stb. Van akinek ez a rossz.
Amiről ez a beszélgetés elindult ahhoz a témához a vitaindító nagyon jól deffiniálta a jó és rossz pasikat de mivel vannak jó és rossz nők is beszéljünk emberekről. A kérdés amire a tapasztalatokat, tanácsokat és talán a megoldást keressük a következő volt
“Tényleg úgy van, hogy csak azt szeretjük akiért folyamatosan küzdenünk kell?
És azt aki rajong értünk e nélkül is, nem értékeljük?”
Ez a “viselkedésforma” tényleg nagyon érdekes és nagyon jó hozzászólások voltak.Ebben a magányos “állapotban” ezek a vélemények, tapasztalatok, jó kapaszkodók, nagyon sokat jelentenek.Én ezeket köszönöm mindenkinek!
Üdv:Nika
Merlin, én nem azt mondom, h. a jó pasi (Istenem, de utálom ezt a szót) nem lehet izgalmas. Épp azért jó, mert lesi kedvese kívánságait és megtesz érte mindent.
Node pont ezáltal válik unalmassá, s így már nem kell a kedves hölgynek…
Szia Blasius….
:-))) Értem azért hogy mit is akartok vázolgatni ezzel a dologgal..
És én is fenemód utálom mindkét kifejezést…. Nekem unszimpi mindkettő, és punktum…. :)
Eddig mintha azt vázolgattátok volna hogy ajópasi az dögunalom…. Nem????
Amit Ronnak is próbáltam vázolgatni, annál a helyzetnél már viszont más a helyzet…
Ott az ember próbál figyelni a másikra, a másik igényeire, szükségleeire, és mindenből próbál annyit adni, amennyi szükséges, nem keveset, és nem rátelepedősen sokat !!!!!!
Mindenkinek :
Ezenkívül kéretik figyelembevenni, hogy más szituk jellemeznek egy kapcsolatot, és más egy törvényes házasságot is, ahol netán már 1-2-3 gyerek is van…
A közös felelősség és egyéb más közös mindenféle eléggé más megvilágitásba tehet dolgokat !!!! Kissé mások az egymáshozviszonyulások !!!! Ott ha nem vigyáznak, sokkal hamarabb jöhet az ellaposodás….
Tehát valmelyes szinten válasszuk szét a két kapcsolatformát, mert értékrendileg nem illik össze !!!!!!!!!!!! Nem akarok nagyon belemerülni, de még korosztályok szerint is lehetne szétboncolgatni mindkettőt !!!!!!!
Máshogyan éli meg ezeket a dolgokat 20 évessen is az ember, meg 50 évessen is !!!!!!!!!!!
A jópasi-rosszpasi dolog piszkálása nem más, mint a felszín kapargatása, ami aztán olyan defektes véleményekhez vezet, mint hogy a bánjunk rosszul/bunkón a nőkkel, mert ez kell nekik.
Lókukit.
A jópasi-rosszpasi nem erről szól, hanem egy sokkal mélyebb dologról, a vadászösztönről. Igen, arról, amit általában a férfiaknak tulajdonítanak, de ugyanúgy megvan a nőknél is. A lényeg, hogy ne csak a férfi hódíthassa meg a nőt, hanem a nő is azt érezze, hogy megdolgozott azért a férfiért. Csomó férfinál nem jön be, ha a nő kezdeményez, mert ezzel pont az egész koreográfia izgalma veszik el, vagyis a bizonytalanság, hogy bejövök-e a másiknak, így pedig nincs motiváció, hogy a legjobb formámat mutassam, hogy elnyerhessem őt. Na ugyanez megvan a nőknél is. Ha már a legelejétől kezdve kedves, udvarias vagy és lesed a nő minden kívánságát, akkor az ő oldalán is eltűnhet a motiváció, elvégre tökmindegy, hogy pl. miniszoknya/neccharisnya kombóban vagy jogging cuccban jelenik meg, így is, úgy is tetszeni fog neked. Nem kell bunkónak lenni a nővel, nem kell eltűnni, kiprovokálandó, hogy ő keressen és egyéb dedós dolgok; egyszerűen csak annyi kell, hogy ha úgy látod, hogy “megdolgozik” érted, akkor ismerd el az erőfeszítését. Nem kell minden egyes alkalommal megdicsérni a ruháját, a sminkjét, nem kell minden egyes randi végén hősszerelmesként ódákban bizonygatni, hogy mennyire jól érezted magad: ha nem tetszene, nem éreznéd jól vele magad, nem akarnál találkozni újra meg újra. Ha nem ész nélkül pazarlod a bókokat, hanem őszintén és okkal adod őket, akkor a nő azt fogja látni, hogy észreveszed őt, a szándékát, érdemes tennie érted, mert te díjazod mind őt magát, mind az erőfeszítéseit. Persze az irányítás mindig a férfi feladata marad, úgyhogy a fentiek alapján elvárni hogy helyetted inkább a nő kezdeményezzen, vadásszon le teljes egészében, tuti bukás: nem baj, ha néha kezdeményez a nő is, de ha rá hárul ez a feladat szinte mindig, annál a férfinál valami baj van.
A másik dolog még, ami kissé távolról, de kapcsolódik is a fentiekhez: a határozottság. A jópasi kedves, néha már-már kissé tolakodóan is, a nő a mindene, lesi minden kívánságát, az udvariasság címszóval túlontúl átkerül a hangsúly a nőre (“ahogy neked jó” – lásd a vadászösztön hiányát). Nem kell. Az udvariasság és figyelem nem cél, hanem eszköz az ismerkedés során. Megmondod, hogy ez van, a nő pedig majd megmondja, hogy jó-e neki, nem kell lesni minden kívánságát. Ha pedig nem mondja meg, akkor így járt, ideje felnőni, gondolatolvasósdit játsszon mással. Döntsd el: társat keresel vagy anyupótlék gyanánt holmi úrnőt, aki megmondja, mit kell csinálnod? Mert ha az előbbit, akkor ott két, egyenrangú személyről van szó, akik a kapcsolatuk különböző aspektusaiban alá- vagy fölérendelt helyzetbe kerülhetnek a másikhoz képest, de a kapcsolatuk végső jellege minden esetben a mellérendeltség.
Merlin: mindenkinek más a jó és más a rossz.
Az én esetemben a következő:
rossz fiú, ex: önállótlan, iszákos, munkakerülő, didibárba járó, mindent alanyi jogon elváró, általánosságban mindenről rossz véleménnyel levő, mindenkit mélységesen lenéző, érdek, önző, nem tud táncolni….voltak nagyon jó oldalai is: tiszta, ügyeskezű, nagyon jó szex partner…..
DE nem nagyon volt a horgászaton és a forma-1-en kívül más ami érdekelt volna mindkettőnket.
jó fiú, férj: talpra esett, szorgalmas, vidám, partner a bajban, közös jövőt tervező és építő, kitartó minden esetben, óvó és szerető. Egyszerű, okos, barátságos, biztonságot nyújtó, alkalmazkodó az adott helyzethez képest. Olyan akinek nem kell könyörögni a szeretetért, mert adja magától és nem fukar. Olyan akire fel tudok nézni. ? a férfi a családban én pedig az asszony…és ez nem rossz értelemben. Mert imádok az ő asszonya lenni, mert semmi nem kötelező és elvárt. Megbecsülve vagyok….és nem szól rám, ha újabb pár cipőt veszek….
Sokat járunk együtt koncertre én soha nem szólok a századik koncert pólóért… nagyon jól táncol!!!!!!…és nem gondolja, hogy infantilis lennék ha két copfba rakom a hajam. Azt gondolja, aranyos. A kedvemért bármilyen romantikus filmet megnéz annak ellenére, hogy én simán elalszom az ő sci-fi vagy krimi filmjén amin utólag mindig jókat vidul…de sose mondja meg miről szólt. Mosogatáson kívül, mindenben segít….
?rhatnám még….mázlim van.
Szia pumpkin….
Hát, ha tart a mázlid, akkor fenemód vigyázz rá !!!!!! Sok sikert hozzá… :-))
Szia Merlin!
Fenemód jó hétvégénk volt a Bükkben, sajnálhatod, hogy kihagytad! Emlegettünk :)
:) Szia permanencia….
Csuklottam is rendesen !!!!!! :-)))))
Nem baj, én tartottam itt a frontot helyettetek is !!!!! :)
Néhány gondolat újra…
Volt szó :kompromisszumról,alanyi jogról,elvárásokról,odaadásról ,önzetlenségről,biztonságról…. de kontrollról nem sok helyen olvastam.Legalábbis nem abban az összefüggésben amire én gondolok. Kontroll a partnernek…. Legyen neki mihez tartania magát. Folyamatosan. Talán így lesz a “jó” pasiból ,”jó” nőből rossz.Nincs mihez viszonyítania,nincs mihez tartania magát! Merlin többször is leírta ezt ,más megfogalmazásban. Ez bizony a kapcsolat elején eldől,mert már ott elronthatjuk! Mivel is?? Odaadással,rajongással ,kiszolgálással,egyoldalú kompromisszummal. Amúgy kissé paradox ez az egyoldalú kompromisszum,hiszen ha egyoldalú akkor az már feladása valaminek. Ez is intő jel lehet… Elsősorban én határozom meg azt ,hogy a partnerem miként viselkedhet velem szemben.Engedem,vagy nem engedem .Szólok vagy nem. Tapasztalatból tudom ,hogy nem érdemes rábízni a másikra,hogy meddig mehet el. Bizony vannak olyan emberek,akiket ,ha nem állítasz meg az első rossz lépésnél,simán tovább megy! Itt bizony az én feladatom az,hogy egyértelműen tudassam vele,hogy átlépte azt a bizonyos határt. Ha elmulasztom megtenni,mert szeretem,vagy jó hát majd máskor nem így lesz,saját magammal babrálok ki.Hiszen én terelem arra az útra,amin jóból rossz lesz.
# Caledonian üzenete:
2009. October 17. 14:46
Végül egy idézet:
“Egyetlen hatékony eszközünk van mások viselkedésének befolyásolására: Saját magunk viselkedésének befolyásolása?.
Ezt az idézetet,mint látható ,Caledonian írta korábban. Szerintem valahol a kutya itt van elásva…. Még sok hozzászólásból ollózhatnák ki mondatokat,amik egymás mellé rakva lefedik az igazságot.Számtalanszor leírtuk már.Körbejártuk.Részletekben kimondtuk.
Én csupán megkérdezem…..
NEM LEHETSÉGES ,HOGY MI OKOZZUK SAJ?T VESZTÜNKET????
Mert ha ,összességében vesszük a hozzászólásokat,valami hasonló bontakozik ki….
Szerintem….
Jó pasi-rossz pasi kérdés mindig kemény.Röviden úgy szoktam mondani,hogy azt adom amire igény van az adott pillanatban.:):)Nem lehet mindig rendesnek vagy mosléknak lenni,mert az nagyban lerontja az esélyeidet a későbbiekben,meg rendesen beleszoksz a “szerepbe”.Kell hozzá a jó szimat,tapasztalat.Leszólítós-ismeretlen nőnél mindig lutri a kérdés.Lehet indítani mindkettővel.Sokat jelent hogy mennyire vágod szimatrol,hogy mire vevő a nő és hátha bejön nála a tipus.Gesztusokbol,viselkedésböl be lehet határolni.Meg ha van egy kis mellékinfód az félsiker. Netes ismerkedésnél mindig jópasisan kezdek és később alakul át.Ha parasztba kezdessz be nem értem,hogy mit is lehetne várni.Attol nem sok lányrol remeg le a bugyi.Minden pasi/nő csak egy fotó és pár adat itt semmi több.Ha még majom is vagy az hátrány. Legyél egy igazi úriember,de ha kell egy pillanatra egy szemét strici és utánna változz vissza.Több oldalt is mutass,de valahol legyél önmagad.
Azt sajnálattal olvasgatom,hogy még mindig léteznek eltünős pasik.Szegény hölgyek,sajnállak titeket emiatt!!!! Nem tudom,hogy mi mozgatja ezeket a nyomorékokat.Egy egyszerű 30 forintos sms-t is sajnál,de előtte azért hülyít,találkozóra megy,stb…..Az ilyen “kölyköknek” a szájába kellene nyomkodni a telefonját és úgy pofántérdelni.Bocsi a durvaságért,de az ilyen nagyon idegesít. Aki netes is ismerkedik erre fel kell készülnie,hogy lesznek “buktarandik” is.Jártam már én is bukóba és persze volt hogy nekem nem jött be az aktuális kisasszony.A randi után másnap átgondolod és eldöntöd.Semmi ördöngősség nincs benne csak EMBERNEK kell maradni.Felnőttek vagyunk.Elvileg…. Vagy csak én gondolom egyszerűnek???
A jó pasi rossz pasi témához még azért hozzátartozik a bizonyos női faktor. Nem lehet egyiket sem kiismerni igazán.Mint a tenger olyan egy igazi nő,hogy más szavaival éljek. Voltam már úgy hogy a legvisszahúzódóbb,jó pasi fan,csendes lánybol egy harapdálós,hangoskodós,bevállalós hölgy lett fél év alatt.Hihetetlen volt.Sok oka lehetett,de csak találgatni tudtam akkor.
Sziasztok fiuklányok….
Egyre jobban idegesít, hogy nagyon nem tisztázott a kapcsolat mibenléte….
Ismerkedés, elkezdődött működő kapcsolat, avagy sok éves élettársi, házastársi kapcsolatról beszélünk….
Mint írtam már, mindegyiknél mások az alapok, az elvárások, függőségi viszonyok, amik sokban befolyásolják a téma mibenlétét….
*********************************************************
Tentotta….
Jól összegondoltad a mostanit… :) Neked is igazad van…. :):)
Néhány gondolatka hozzá… :):):)
Ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát…….
Azt kapod vissza, amit adni is tudsz……..
*************************************************
De a legfontosabb amiről próbálok már jó ideje győzködni mindenkit….. :
Mindenki annyit ad, amennyi a saját értelmi, és érzelmi felkészültségéből telik !!!!
Legnagyobbrészt mindenki a maximumot adja magából……
De mindenkiből ki lehet hozni többet is, ha ügyesen, okosan terelgetjük őt !!!!!
Ez azt jelenti, hogy segitsük a másikat a saját önmegvalósításában !!!!
Nem rátelepedni, és nem rabszolgának nézni !! ? egy teljesen különálló, önálló emberi lény, akivel nem rendelkezünk, nem a tulajdonunk, és nem is lessz soha, még 20 év házasság után sem !!!!! Segíteni őt a saját dolgaiban, segiteni őt hogy megtalálja a helyét a világban,
segíteni őt a saját kiteljesedésében….. Ha ? minnél többet fog érteni, tudni, annál többet fog tudni adni is !!!!!!!!!!!!!!!!
Jószívvel adni valamit az nagyon jó érzés, ugye????????????????
Hát adjatok a másiknak boldogságot, és biztonságot !!!!!!!!!!!
Tudom, a kölcsönösség… de mindég előbb adni kell tudni…. ? is ad amennyit tud, ezt soha ne felejtsétek el !!!!
*******************************************************
Alby….
Ismerős nekem is a dolog, nem csak neked…
:):) Alamuszi nyuszi nagyot ugrik….. de miért is?????
Lehet neki is voltak elképzelései, céljai, és lehet időközben rájött hogy Te nem vagy partner hozzá… És igy reagált a helyzetre….
Erre mondják azt, hogy fenemód nem voltatok egymáshoz illők….
Ne aggódj, nem mindég tud előre okos lenni az ember…
Utólag megmagyarázni sokkal könnyebb….. :)
Kedves mindenki….
Igen régóta és igen sűrűn van azon megjegyzésem, hogy mindég annak van igaza aki beszél !!!! Erre aszem már nem csak én jöttem rá…
Ez 3ezer éves görög mondás…
Végső, tuti, hibátlan megoldás soha nem lessz !!!!!!!!!
Volt egy lányzó, akit állandóan cseszegettem azért a szóért, hogy ” DE “………..
Azóta rájöttem, minnél többet tud, és ért az ember, annál több DE kerül az utjába….
Nem létezik a nagy ? sem , és nem lessz megvilágosodás sem….
Egyetlen dolog műxik csak…. Ha sok sok munkával valaki megtalálja a legmegfelelőbbet,
utánna még nagyon sok munkát kell őbeléje is fektetni ahoz, hogy őbelőle alkossa meg a NAGY ?T……
Mindenki keresi a szót……. Mindenki keresi az utat, hogy rájöjjön mi a szerepe az életben, az élettel szemben… TE is, ezért vagy itt hogy választ kapj…
De soha ne felejtsd el, hogy a másiknak is ugyanez az igénye….
? is keresi ugyanazt amit TE is…..
Emlitettem már nagyon sokszor, hogy ha a saját párunkal tudtuk volna megvitatni azt amit itt mink egymással, akkor semmi szükség nem lenne erre a fórumra….
A saját kapcsolatainkat is hagyjuk ellaposodni, elavulni, ösztönösen és automatikusan belemegyünk egy eléggé torz viselkedésrendszerbe amit ránk kényszerít valmelyest a társadalom, a politika, a gazdasági függőségünk… Ezzel a helyzettel nagyon sokan nem tudunk mit kezdeni teljes mértékben, hiányérzet alakul ki bennünk, aminek törvényszerüen le kell csapódjon valahol… Ugye nem kétséges hogy hol fog??? Persze hogy őrajta….
? meg ugyanúgy reagál visszafelé….. És elindul a lavina….
Utánna próbálkozunk mint a kutyák, magyarázzuk a miérteket, és magunkat…
Utánna megint bevállalunk, mert még mindég nem értettük meg azt, hogy mit is csesztünk el a régi kapcsolatainkban is… Ha meg megértettük, ezután legfeljebb más, és más hibákat fogunk elkövetni…… És soha nem lessz vége a próbálkozásoknak….
Volt már nem kevés nő az életemben…. Azokat a jótanácsokat amiket itt osztogatunk egymásnak, már rég megtanultam…. Próbáltam én is amolyan JÓPASIKÉNT viszonyulni mindenkihez…. De amikor már biztonságban éreztem magam, és a kapcsolatot, utánna már ösztönösen próbáltam egyengetni a közös sorsot, igyekeztem magamból mindég a maximumot kihozni mindenben…. Ezzel soha nem is volt baj, sok sok hálás élmény volt a válasz rá !!!!
De egy idő után nagyon kevés lett…. Mindég elmaradtak idővel a kezdeti meghitt beszélgetések… Amikor soxor hajnalig el tudtunk beszélgetni tök mindegy miről, de benne volt a véleményünk, amiből a másik is tudott táplálkozni, megérteni minket, saját magát, a világot…
Tudom hogy nagyon sok minden nehezíti az életet… De ha a másik fontos nekünk, akkor miért fosztanánk meg őt attól, amire nekünk is szükségünk van???? A szóra !!!
Amikor őszintén elmondjuk neki hogy mit érzünk… Nehéz elmondani, mert egy érzést kifejezni nem könnyű, és az érzés változó… És nagyon csekélyke a szókincsünk hozzá….
Megpróbálni elmondani a másiknak hogy mit érzünk, gondolunk, és ezt folyamatosan teljesíteni kell… Megállás nélkül, mert ha abbahagyjuk, elmarad a két ember közötti kapocs legfontosabb eleme..
Mink itt megállás nélkül próbálunk valamit…. Hát ugyanezt otthon is meg kell tudni tenni..
Ugyanilyen őszintén, és nyiltan.. Ott sem mindég fog sikerülni, mint ahogy itt is nehezen megy néha…. Itt is már kialakult egy kis közösség, elég sok az álandó tag….
Mink is szép lassan, de összerázódunk, és próbáljuk egymást terelgetni……
Othon, két ember könyebben összerázódik mint sok…..
*************************************************
:-))))))) Lehet hogy nem kapcsolódik teljesen a topic címhez amit most írtam, de most jött ki belőlem… Minden egyes topicnál szinte ugyanoda lukadunk ki, hogy mi is a legnagyobb probléma ami elcsesz mindent… A kumunikációhiány !!!!!!!!!
:-))) Tentotta !!! A terelgetésedből most ez jött ki !!!
Eszitek vagy nem, ezt kaptátok most, vagy lehet kiköpni !!!
De az vesse rám az első követ, aki nem úgy gondolja hogy igazam van…
Merlin ha megnyugtat igazad van!
“Azóta rájöttem, minnél többet tud, és ért az ember, annál több DE kerül az utjába….
Nem létezik a nagy ? sem , és nem lessz megvilágosodás sem….
Egyetlen dolog műxik csak…. Ha sok sok munkával valaki megtalálja a legmegfelelőbbet,
utánna még nagyon sok munkát kell őbeléje is fektetni ahoz, hogy őbelőle alkossa meg a NAGY ?T……
Mindenki keresi a szót……. Mindenki keresi az utat, hogy rájöjjön mi a szerepe az életben, az élettel szemben… TE is, ezért vagy itt hogy választ kapj…
De soha ne felejtsd el, hogy a másiknak is ugyanez az igénye….
? is keresi ugyanazt amit TE is…..”
Csak nem biztos hogy Veled akarja……..
“..utánna még nagyon sok munkát kell őbeléje is fektetni ahoz, hogy őbelőle alkossa meg a NAGY ?T…”
Mindig ez a sok munka!
Nem lehetne egyszerűen csak jól, igazán érezni a másikat úgy, ahogy van?
“Nem lehetne egyszerűen csak jól, igazán érezni a másikat úgy, ahogy van?”
Nem, mert akkor nem olyan, amilyennek szeretnénk…
Dzsepettó mester? Akár méretre is :)
Merlin!
Telitalálat!!!
Gratulálok!!
permanencia: ez azért nem ilyen egyszerű… Ami olyan, mint mi, az unalmas, hiszen nincs eltérés, így változatosság sem. Az eltérőtől meg félünk, mert új, ismeretlen.
Róka fogta csuka :)
(Egyébként nem véletlen az “ami” és a “mi”: nem csak emberekre igaz ez, hanem minden másra, pl. a környezetünkre is.)
újabb gondolatok…
nika1 után szabadon…. Ki milyen jegyben született és milyen jegyű partnere volt. Milyen volt a kapcsolata vele?? Illett-e a horoszkópjához??
Mielőtt egy nagyot legyintenétek… ne feledjétek a modernkori bűnüldözés alapja a profilalkotás!! Elképzelni sem tudjátok,hogy mi mindent veszenek figyelembe!!
Most a horoszkópon az általános jellem ábrázolásra gondolok,ami minden jegy szülöttjére jellemző… Természetesen tapasztalatcseréről van szó…..
Bocs Merlin…. Ezt a csavart nem tudtam kihagyni…
:):) Szia Tentotta…
:):) A horoszpókokon már rég tul vagyok… :):)
Külömbséget tenni helyzetek és emberek között……
Belenézni a másik szemébe, megkérdezni tőle mennyi az idő, és tudni róla még azt is hogy mit reggelizett……… :-))))) Ezt gyakorlom több kevesebb sikerrel…. :)
Amikor nem csak látod a másik embert, hanem érzed is…. Ez egy más dolog már…..
Jéééé….
Már túl vagyunk rajta??? Nohát…. Elgondolkodtam…..
Helyzetek és emberek?? hmmm…
Másik szemébe nézni??….
Ugye nem arra gondolsz,hogy elég a hangját meghallanod és tudod,hogy mi bántja??
Ugye nem arra gondolsz,hogy elég a mozdalatiból olvasnod…
Ugye nem arra gondolsz ,hogy elég neked annyi is,ahogy elmegy melletted??
Ugye nem arra gondolsz,hogy minden szónál többet ér,ahogy Rád néz ???
Ugye nem arra gondolsz ,hogy beszédessebb egy vallomásnál,ahogy kerüli a tekintetedet???
Ugye nem arra gondolsz,hogy még az illata is megváltozott??
Ugye nem??
Merlin: a 2009. October 18. 02:15 üzenetedre válaszolnék:
A mai napig nem jöttem rá, hogy most te ennyire naív vagy, vagy nem érted amit írok.
Ha valakivel x évig nem tudtuk megbeszélni a problémáinkat, most pedig már szóba sem áll velem, még akkor sem tudnék vele beszélni, ha akarnék. Viszont már nem is akarok! Azt meg végképp nem értem, hogy azért, mert nekem fontos a “társjelöltemnél” a rendezett családi kapcsolat, miért is az exemet kéne meghallgatnom?
A rendezett családi kapcsolat nekem többek között azért fontos, mert véletlenül sem szeretnék belefutni egy “szerelmi háromszögbe”. Ráadásul az általam említett esetben az volt a válasz, hogy a vagyonkáját kell még elrendeznie, mert nem akar kettővel osztani, így legalább kiderült, hogy az értékrendünk nem azonos. Plusz nálam sokszor műkődik a női megérzés, hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, melyik társkeresőkön van még regisztálva…
A másik dolog amit írtál:
“Önhittség, avagy alázat… Melyikkel mentek többre??????????”
A Te házasságod alatt melyik volt rád jellemző? Alázat? Mégis ide jutottál? Vagy az Önhittség? Akkor meg miről is beszélünk?
Melyikkel megyünk többre? Egyikkel sem!
Jó éjt!
Az önhittség és az alázat együttesen teremt egyensúlyt és nem keverendő az önelégültséggel.
Én így tudom. (más is)
bagoly: sztem minden embernek vannak markánsan megnyilvánuló sajátosságai, amik a párkapcsolat súlypontjait képezhetik, ha egyezőek, vagy összebékíthetők, mert megtartanak. S ha az összes többi különböző, hát persze, hogy attól lesz élő, fejlődő, érdekes, izgalmas, véget-nem-érő -élmény a társas-lét.
Semmi róka meg csuka :)
Tentotta: a tekintetéből azt olvasod, van-e közötök egymáshoz. Ennyit. Fontos-e a többi?
Sziasztok,
magam csak ennyit fűznék hozzá:
Eddigi kapcsolataim a kommunikáció hiánya, vagy elégtelensége miatt mentek tönkre. Ezért ez egyre fontosabb értékkel bír számomra, nagyon, nagyon fogok vigyázni, hogy megmaradjon, ne laposodjon el, ne szűnjön meg. Sokat gondolkoztam, hogy miért van az, hogy a kapcsolat elején ez automatikusan jól megy szinte mindenkinél? Talán azért, mert akkor még az ismerkedési fázisban vagyunk, érdekel a másik egyénisége, szokásai, véleménye, gondolatai, érzései. Aztán, amikor már kissé megismertük őt, akkor már csökken ez a természetes kíváncsiság.
Azonban mindannyiunkat sok hatás ér (naponta akár több is), ami állandóan új véleményeket, gondolatokat, érzéseket kelt bennünk. Erre miért ne lennénk kíváncsiak? Miért ne szeretnénk beletekinteni a társunkba, lelkébe, szívébe, gondolataiba – és miért ne nyílnánk meg előtte ugyanígy akár minden nap?
Nos, szerintem azért, mert sokszor túl felszínesek vagyunk, sokszor túlságosan lefoglalnak a saját gondolataink, problémáink, és sokszor a könnyebb utat választjuk, és átadjuk magunkat a kikapcsolódásnak, a tévénézésnek, az internetezésnek (nem ezt tesszük most is???), stb. Ez pedig megöli a kommunikációt.
Azt határoztam el, hogy legközelebb igyekezni fogok, hogy minden áldott nap legyen rá bőven időnk, hogy beszélgessünk. Drasztikusan csökkenteni kell a tévé, számítógép ON-idejét, vagy még inkább elmenni sétálni, ha másképp nem megy. Ha autózunk, ne szóljon a rádió/CD, stb. Ezek majd kicsit ‘kényszerítenek’ arra, hogy elkezdjünk beszélgetni – és utána már megy magától.
Szerintem.
Szia Tentotta…
Kár hogy nem láttad, hallottad milyen jót röhögtem… :-)))))
De, valami hasonló…….. :)
Van ez még tovább is….. Hogyan is???
Szia Ron…
Jól érzed, jól látod…. De minden hiába, ha a másik nem érzi elég fontosnak magát…
Tehát arra is figyelni kell közben, hogy elég-e amit adunk neki, vagy mire is lenne igénye…
Ne mindég te döntsd el helyette hogy ő mit akarjon csinálni, terelgesd őt, de legfőképp segitsed abban hogy ő több tudjon lenni…..
Szia kicsilány….
Két külön malomban örlünk…..
Nekem eszembe sem jutott hogy egy feltételezett háromszögre gondoljak….
Sajnálom, alapból feltételezem azt a másikról hogy legalább hivatalosan lezárt maga mögött valamit…. Hogy ki mennyire sumákol, ahoz megint nem akarok hozzáfüzni semmit sem, mert ott nincs mit jellemezzek……… nulla, és ennyi……… no coment………
Arról hogy én miért jutottam ide, aszem priviben eleget meséltem…..
Ha nem, szivessen kirakom, nemigen van szégyellnivalóm benne…
Igen kicsilány, az alázat volt a döntő nálam… Én tudtam akkor is hogy mint férfi miben és meddig terjed a hatásköröm…. Csak ő nem tudta még a sajátját….És mivel fenemód nem volt arra sem időm hogy reggelente normálissan összecsináljam magam a wc-n, arra nem jutott időm nekem se, amit fentebb is vázolgattam….
És ez a komunikációhiány azóta is megvan, most már ki a fene fogja vele megértetni azt hogy nem ő szarta a spanyolviaszt, és vannak játékszabályok az életben amit mindkét félnek illik betartani??? Legfőképp meg azt nem tudtam vele megértetni azóta sem, meg most sem, hogy ne a fél világ ugasson bele a mi dolgunkba…
No, de ha kell az egész sztori hogy megértsd, nagyon szivessen prezentálom….
Ehhhhhhhhh… most visszatöröltem kb vagy jó sokat…. majd megy privibe… nem ide való volt közszemlére….
Merlin, nem szeretném az egész sztorit, csak azt akartam érzékeltetni, hogy CSAK AZ EGYIK nem elég!!!
“És ez a komunikációhiány azóta is megvan, most már ki a fene fogja vele megértetni azt hogy nem ő szarta a spanyolviaszt, és vannak játékszabályok az életben” Majd az új társa, nem neked kell.
Szia kicsilány….
Ebben igazad is van…..
Csakhogy ott a másik oldal, hogy hasonló a felállás mindkettőnknél…
Nálad is, nálam is van közös maradéka a kapcsolatnak, a gyerek….
Tehát van továbbra is a probléma a régi komunikációhiányból, és a sértett önérzetből kifolyólag…..
Nálunk is ugyanúgy dúl a háború, mint nálatok !!!!
És én sajna nem tudom megértetni a drágámmal hogy most már jó lenne abbafejezni, mert csak a gyerek issza meg a levét, azon túlmenően hogy nekünk sem mindegy ….
Én az ő elmebajára nem vagyok kiváncsi, harcoljon egyedül saját magával ha akar !!!
De ebből kifolyólag az egésznek az a vége, hogy képtelenség a saját gyerekemmel a kapcsolatot tartsam…..
Azt hogy ez rendeződjön talán az ujj társa fogja megoldani?????? Vagy nekünk kell ?????
Tehát akkor hol is tartunk??????
Ott kedves kicsilány, hogy az ilyen xar, elcseszett kapcsolatmaradékokkal a saját gyerekeinkből fogunk kitermelni olyan utódokat, akik szintén nem fognak tudni mit kezdeni saját magukkal, a saját kapcsolataikkal, mert annyit nem tanultak meg tőlünk hogy nem baxunk ki egymással ha nem muszáj….. És semmi mást nem fognak tanulni, csak az egymás ellen harcolást, a büszke önérzet mindenképpeni érvényesitését mindenáron…..
Mindez azért, mert mindenáron a saját akarat, elképzelés a döntő?????
Hát, így aztán lehet családot csinálni….
De én az ilyenből soha többet nem kérek, köszönöm !!!!!!
Annyi jóérzés, és inteligencia miért nincs az emberekben, hogy szépen befejezni valamit????
Nemcsak a saját, de legfőképp a gyerekeink érdekében????
Ti miért harcoltok még mindég egymás ellen???? AL?ZAT !!!!
Minek az ugye???? Mert még a végén véletlenül megértenénk a másik koncepcióját is !!!!
Lehet, őneki is volt…..
De amig valaki csak a sajátját látja, hogyan érti meg hogy a másiknak is voltak miértjei???
Hát, ez az önteltség !!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem megérteni, és elfodni a másik véleményét !!!!!!
Kompromisszum, és kommunikációhiány !!!!!!!!!!!!!!!!
Sorry, de emiatt fene sok szemrehányás van még bennem, és marad is amig én sem tudom ezt megoldani…. Köszönhető mindez annak, hogy az én drágám is csak a saját hülyeségét tudja fujni, de hogy lecsukni a rolót, és nem harcolni az ott sem megy…
Akkor most kiben van a hiba????
Megmondom kicsilány !!!! Az ő szüleiben, mert azok sem tudták őt sem megtanitani semmi emberi hozzá állásra sem, mert ők is nagyivben leszarták a saját gyereküket, csak felnőtt melettük !!!!!!!!!!!!!!!!!!
Megy, műxik ám a láncreakció, rendesen….
Nekem már nincs is mit leírnom:-)
Meg nem is megy…..az is egy állapot amikor már nem is akarja leírni az ember….
Szia Kósza….
Nem csodálkozom rajta… nálam is van ilyen.. De utánna megint jön az hogy valami jön kifele az emberből…
A legjobb az, amikor csinálja az ember azt amit itt csak irkál…
A hiányérzetünket irjuk itt le, meg a szemrehányásainkat…
Sziasztok!
Tegnap munka közben : ) ezen a “jó pasi, rossz pasi” témán gondolkoztam, s az jutott eszembe, hogy általában nehezen toleráljuk a szélsőségeket. A túl jó, vagy a túl rossz ember mindig nehéz ügy…. Aki mindig rendet rak maga után, aki mindig segít, aki rendszeresen hoz virágot (sorolhatnám tovább), aki mindenben kiszámítható tényleg egy idő után nagyon unalmas. No persze a túl rossz pasi sem jobb ügy!
Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, nemcsak kommunikálnunk kell egymással, hanem kreatívnak is kell lenni. Egy kapcsolatot változatossá kell tenni és sokszor (többször mint egy idő után tesszük) kell meglepetéseket okozni. No, nem kellemetlenre gondoltam… Kezdetben egy kapcsolat azért működik jobban, mert figyelünk a másikra. Sms-t küldünk neki; zsebébe csokit téve szép napot kívánunk, ebédidőben megkérdezzük tud-e velünk ebédelni; sokszor ott csókolózunk, esetleg szeretkezünk, ahol tehetjük, és még sorolhatnám. És mi történik jobb esetben tíz év múlva? Nincs üzenet, vagy ha igen csak arról szól, hogy mit vegyen a boltban; nincs csoki, maximum, ha megkér, csinálunk neki egy szendvicset; ebédelni csak a munkatársakkal, hisz olyan jól tudunk velük pletykálni; és persze szeretkezni csak az ágyban…., de az is csak kéthetente, mert fáradt vagyok. És akkor még a gyerekről nem is beszéltünk….
Persze, tudom, mindenki tudja, hogy egy kapcsolatot építeni kell, de mégsem tesszük… Sajnos ellustulunk. Az biztos, hogy semmi sem örök, mindenért meg kell dolgozni!
És megint elkanyarodtam a jó pasi ügytől….:)
Szép napot!
Merlin, te mikor alszol? :-)
Hú, ez lehet, hogy félreérthető! Csak a hozzászólások időpontját figyeltem, s azért kérdeztem az előzőt kérdést. :)
Most már mindenki megnézte az időpontokat!…. :)
Merlin tényleg Te mikor alszol? Az időpontokat elnézve kb. akkor amikor én:-)
Merlin:
A kompromisszum és kommunikáció hiányról nagyon jól tudhatnád, hogy mi a véleményem, így nem igazán értem, miért engem szúrsz le. A többiről megy priviben.
Erika:
Valahogy úgy kellene élni a kapcsolatokat, lehet, hogy ez az utolsó napja… Én például ezért utálok veszekedni.
Kósza, Merlin:
Aludjatok egy kicsit többet! Az alvás nyugtat. Na meg állítólag szépít is:-)
Szép napot, Jó kedvet
Kedves Kósza, a Te alvási szokásaidra csak azért nem figyeltem fel, mert Te ritkábban írsz.
:-)
Kicsi Nő:
Örülnék ha nyugtatna az alvás, de pont azért vagyok ideges mert nem tudok aludni:-)
Ha még szépít akkor legalább örök álomra kellene szenderülnöm hogy legyen hatása:-)
“Valahogy úgy kellene élni a kapcsolatokat, lehet, hogy ez az utolsó napja…”
Ó én most minden nap úgy élek, hogy ez magammal az utolsó napom, sose vitatkozok….nem is nézek tükörbe:-)
És nem érzem hogy javult volna a kapcsolatom magammal, sose beszélgetünk…..
Kézcsókom:A bolond Kósza
Merlin:
Még egy utolsó gondolat: Nem a szüleiket kell hibáztatni, hanem saját magunkat. Mert hagytuk, hogy így legyen…
Kósza:
Alvásra szokták ajánlani a mézes/cukros meleg tejet :-)
Nekem személy szerint be is jön.
Ezen a héten meg az hatott, hogy voltam egy majd’ 5 órás túrán. Igaz két napig izomlázam volt, de majdnem napközben is elaludtam munka közben :-)
További jó estét!
Kicsi Nő:
Már mindenki ezt a mézes cukros tejet meleg tejet ajánlja ……
Egy probléma van ezzel, ha megiszom akkor nem hogy nem fogok aludni……..de a maradék időmet se az ágyban fogom eltölteni…
Tejallergia …..
De végül is ha már ne m alszik az ember akkor oka is legyen rá legalább:-)
“Valahogy úgy kellene élni a kapcsolatokat, lehet, hogy ez az utolsó napja…?
Én az utolsó utáni napon vagyok…
bagoly:
Akkor már közel a megvilágosodás?:-)
Ha megtörtént légyszíves oszd meg velünk:-)
Köszi Merlin a gondolataidat! Jól látod a kérdést és meg is nyugtatott a válaszod.Ezek szerint nem csak én találkoztam ezzel a helyzettel. Ismét találkoztam a “megszokott” női őszinteséggel.Ezt birom,hogy ezerrel követelik az egyenességet tőled,de az ő őszinteségük az egy nulla.Ha szóbahozod meg támad.Még szerencse,hogy érzem mikor kell dobni őket. Pffff… El is hiszem,hogy annyi nőt ütnek,vernek rendszeresen.Sajnos egyre jobban azt látom,hogy szinte mindegyik egy sunyi,hazug,bunkó.Kivéve aki dagadt( bocsi:külső testi adottságai miatt hátrányos helyzetű,hogy hivatalos legyek),az átlagtol csúnyább vagy önértékelési zavarban van.?k még normálisak a pasival talán,mert kevesebb az esély egy új kapcsira.
Kósza: egyszerű a dolog. Le kell (tudni) zárni a kapcsolatokat. Természetesen a nem működő kapcsolatokkal kell kezdeni. Ennyi a “titok” :)
:):):)
Erika, Kósza……
Köszi hogy aggódtok értem… :)
Néha melóügyileg felborul az időbeosztásom….Ugyhogy van hogy hajnaltól délig… :-)))))
bagoly: a működőket le ne zárd :)
Viccet félretéve: egyáltalán nem egyszerű lezárni egy kapcsolatot, amikor ezer szállal kötődsz.
A gyerekben egész életében öleled az anyját/apját, s ha jót akarsz neki, szelíden teszed.
Lezárni egy kapcsolatot annyit jelent: eljutni odáig hogy megköszönd: lehetőséget kaptál (és adsz) egy teljesebb, szebb életre. És ez nem megy egy tollvonással a bíróságon. És nem is szándék kérdése. ?szintén kívánni, hogy legyen boldog: amikor ezt érzed, akkor engedted el.
Mert akkor érted meg, hogy egykor szeretett, s akkor sokat kaptál.
Amint képes vagy jót kívánni neki, megszabadulsz a tüskéktől, s tiszta lappal indulsz egy új kapcsolatban.
Ha az öcsém lennél, arra bíztatnálak, higgy nekem !
Kósza….
Ami késik, nem múlik.. Még lehetsz jó beszélgetőpartnere magadnak….:-)))))))
És még legalább figyelni is fogol arra amit mondassz !!! :-))))))))))
Erika….
Van több oka is annak ha szép lassan ráun az ember a melette levőre…
Mi is végigjátszottuk a hülyeférj, hülyefeleség szerepet, ahogy illik…
? lépett először, de én voltam az aki megkértem hogy maradjon is inkább ott akkor….
A lelkesedés is addig tart, amig van ami táplálja…
Permanencia ….
Most szivemből beszéltél………