Béla álnevű lány olvasóm és rendszeres hozzászólóm most ismét jelentkezett és leírta a nemrégiben megesett kalandját. Tanulsága a férfiak számára is van – méghozzá elég fontos! Figyeljünk oda mit mond a másik oldal és ha nagyon ragaszkodik a “nem”-hez, hát lépjünk (akár le) - a saját érdekünkben!
Szokták mondani, hogy a nők egy része hajlamos már az első randin fejben megvarrni az esküvői ruhát. Az alábbi történet álljon annak bizonyítékául, hogy erre nem csak nők képesek…
Jópár hónappal ezelőtt lett vége egy – az én fejemben legalábbis – szépnek ígérkező kapcsolatomnak, ami a lelkivilágomra meg is tette a hatását, pár hét összeomlás. Ebben a se enni, se aludni nem tudok fázisban már annyira kikészültem az önsorsrontó gondolatoktól, hogy kínomban beregisztráltam az első szembejövő társkeresőre, mégpedig azzal a „nemes? céllal, hogy én bizony randizni fogok. A cél rettentő egyszerű volt: addig is emberi arcot látok és valami elvonja a figyelmemet. ?gy különösebb elvárásokat se állítottam fel, aki elsőnek szembejön. Jött is, találkoztunk is. Én, lelkiállapotomra tekintettel inkább hasonlítottam egy auschwitzi menekültre, mint nőre, belül pedig maga a nagybetűs K?OSZ volt, jó adag keserűséggel és fájdalommal átitatva. Nem is érdekelt, találkozunk-e még, ki az illető, egy óra figyelemelterelést akartam, ennyi. Rögtön borítottam szakításom fájdalmas részleteit. Urak, mindenki tegye a szívére a kezét, ugye ez az a pillanat, amikor egy laza mozdulattal a randipartner arcába löttyintitek a kávét és távoztok… ? maradt és csillogó szemmel hallgatott. Maga Teréz Apu.
Elhatározta, hogy megment. Majd’ mindennap jött értem, elvitt enni, és ha két falatot is, de ételt tukmált belém. (Az akkori 44 kg-ommal tényleg ijesztően néztem ki, az anyagcserém szerintem kétezres fordulatszámon pörgött a stressz miatt…) Majd jöttek a finom próbálkozások, hogy mi lenne ha… Mondtam, hogy semmi, nem érzek vonzalmat, meg amúgy is újra kell építenem magam belülről, mert bizony egy elefánt járt a porcelánboltban és a biztosító nem akarja téríteni a káromat. Ennek ellenére rendületlenül ostromolt, smsek, telefonhívások és minden egyéb lehetséges kommunikációs csatornán biztosított rajongásáról.Telt-múlt az idő, picit csappant hévvel, de töretlenül próbálkozott és ha megeresztettem egy-egy kényszeredett mosolyt, már örömtáncot járt. Én szimplán nem értettem az egészet, mert tényleg a lehető legrosszabb oldalamat ismerte meg.
Majd pár héttel ezelőtt, a folyamatos magánéleti zsákutcák után valami elpattant bennem és vérben forgó szemekkel kézbe vettem a dugóhúzót, azzal a szándékkal, hogy most nagyon össze fogok barátkozni egy üveg borral. Az ismerkedés jól sikerült, pláne mivel ritkán iszom alkoholt, nagyot ütött. Bizonyos mennyiség után kitört rajtam a telefonitisz és elkezdtem a telefonomban található neveket sms-ekkel és hívásokkal bombázni (hívásoknál némi hátrányt jelentett az egyre hanyatló beszédkészségem…). Sajnos a szórásba ő is bekerült. Mikor részleteztem világfájdalmamat, hajnali kettőkor, tőlem 50 km-re bepattant a kocsijába és átjött megmenteni a lelkemet.
Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag úgy gondolta, hogy jelen helyzetben a legjobb ajándék egy üveg bor lesz. Én már annyira benne voltam az ismerkedésbe, hogy ha egy pohár benzint hoz, szerintem azt is kérdés nélkül megittam volna.
Most egy kis matematika következik. Hónapok óta epekedő férfiember + nagyon nagyon nagyon nagyon sok bor= ………………
Igen, a matematika szabályai itt is érvényesültek. Másnap reggel persze jött a tejóistenmiafenétcsináltamkiezittmellettem érzés.
A történetbe még azt a csavart beszúrnám, hogy épp volt egy barátnője, akibe saját bevallása szerint szerelmes volt. De a jelek szerint ez akkor nem különösebben zavarta, reggel már belém volt szerelmes. Egy-két napig még próbáltam magammal egyeztetni a történteket. Amikor legközelebb átjött, felmerült részéről a kérdés, hogy akkor mi most hogy is állunk. Mondtam, hogy részemről tökéletesen megfelel ez a laza, semmilyen kapcsolat, per pillanat nincs igényem többre, azt csinál, amit akar, annyi kitétellel, hogy vírusok és egyéb élősködők nincsenek szívesen látva, úgyhogy ezt oldja meg a megfelelő módon. Nem nagy örömmel, de látszólag elfogadta.
Pár nappal később békésen játszunk az ördög bibliájával, amikor a kedvenc országom egyik zenéje megszólalt a rádióban. Félhangosan megjegyeztem, hogy legyen már végre meg a diplomám és azonnal megyek ki legalább egy fél évre. (nyelvtanulás, meg egyeltalán ottlevés ) Azonnali reakció a részéről: „…és ha visszajöttél, megkérem a kezed!? Először vigyorogva rápillantottam, hogy de jó vicc volt, de amikor megláttam a cseppet se viccelődős arckifejezését, keresztbeakadt a torkomon a falat.
Miután belenéztem a fulladásos halál torkába, egyet nem értek csak… ha elmondtam a saját hozzáállásomat a dolgokhoz, miért kell a következő 20 évünket megtervezni?
Az elmúlt pár évemre-hónapomra visszatekintve, azt hiszem az az állapot állandósult, amit a közgazdászok úgy hívnak, hogy a kereslet és a kínálat sosem találkozik…
Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!
hát bécike, a humorod már nem a régi, és ez még az eddigiektől is jobban fake-szagú lett! :) léccike bécike – ha már fake sztorit írsz, akkor legalább vicces legyen, ne ilyen erőltetett szakállas poénok röpködjenek úgy, mint bet-man :) oder was
nyilván van mindenféle ember, te is belebotolhatsz bármely extrém ex-rémbe, de intuitív alapon a verdiktem: fake
még szerencse, hogy tök mind1, én mit gondolok :)
így aztán csak annyit fűzök hozzá: ELS? :)
(mint ahányadik éves lenne felsőfokú okt. int.-ben a fake-béla, ha létezne, mert ez a diploma dolog mintha húzódna-halsztódna)
ja, és az elefánt elleni biztosítás hol köthető? :) ha már kötelezőt nem váltok, legalább az meglegyen, sohasem lehet tudni :)
deltaEB: szerintem inkább a fiaddal foglalkozz :)
Egyáltalán nem bizos, hogy fake a sztori, és abban sem vagyok biztos, hogy viccesnek szánta.
Szerintem vicces volt :)
Üdv!
valamit félreérthettél, de sebaj.
“Egyáltalán nem bizos, hogy fake a sztori…” ezzel egyet tudok érteni :)
sőt az sem 1,0 – hogy viccesnek szánta
a kereszténység istene sem biztos, hogy nem létezik, de azért biztos ami biztos alapon nem imával próbálnám helyettesíteni a korlátot vagy a lépcsők karbantartását, ha nyikorog :)
persze a vicces-nem vicces kérdésköre meg amúgy is szubjektív
szerintem megerőltethette volna magát az író, és itt nem az erőlködésre gondolok :)
de nekem már a 100. meg a 200. SG-1 rész sem tetszett, pedig mindenki dőlt a nevetéstől :)
ilyen sauerkraut vagyok :)
ez a poszt pont annyira volt erőltetett sztem, mint a Brüno, csak abban voltak poénok is, de ez megint csak ízlés dolga. gott weiss ich will kein engel sein… oder sauerkraut. :)
no persze ez sem volt poénos, úgyhogy mindenki pont olyan sauerkraut, mint én :)
Üdv(ös)! lenne, ha olyan nyelvezetet használnál, amit azok is értenek, akik nem a virtualitás talaján tengetik sivár életüket.
(Off: Az iszlámos szöveged sántít. Szét kell nézni a végeken.(is) Personally.)
delteEB
Hát úgy tűnik tényleg sauerkraut vagy, poénos semmi kép, nekem inkább cinikusnak tűnsz, persze már kárára mindíg könnyű riposztolni.Vajh te még soha nem voltál elhagyott, vagy nem érezted úgy, hogy minden szinte mindegy. Nehezen hiszem, de ha mégis,gratula, de mihez is?Azt mondják a nagyok, minden elszakadás csalódás és fájdalom valamilyen módon továbbfejlődésünket szolgálja, úgy,hogy sokaknak éppen a trauma az, ami elegendően sokkol ahhoz, hogy megváltozzanak, “felnőjenek”,felelősséget vállaljanak, és a jövőben másokkal együttérezzenek.Na itt van némi hiányosság nálad.Te biztos érdekesebb történetet tudnál sajátos irodalmi stílusodban előadni minden “erőlködés”nélkül nosza rajta, olvasóid bánják ha rajtad maradnak.
Hello!
Ember: persze, biztos bele fogok menni az egészbe a-tól z-ig :) mindenki olyan sejtelmesen semmitmondó néha-néha, miért épp én ne lehetnék néha az :)
mindezek mellett is örömmel olvasnám (valamikor), ha lenne valami jó kis blogod Neked, Bagolynak ill. permanenciának, mert érdekes dolgok lehetnek benne, de arra nem vállalkozom, hogy az iszlámot kielemezzem. Szerintem egy retek vallás, a Koránban is benne van, hogy öld a hitetlent, stb. és számomra minden monoteista kreténség az, szóval nme érdemes védeni az iszlámot azzal, hogy bezzeg a kereszténység, stb. annak meg semmi köze nem kell, hogy legyen a fundamentalistákhoz, hogy relatíve erkölcsösek – a buddhisták is azok, mégsem akarják legyilkolni a hitetleneket meg nem jut a Paradicsomba szerintük, aki ezt teszi… OFF befejezve.
gondolom, a virtualitás szólam valamiféle kritika akart lenni, de maradjunk annyiban, hogy nem ismersz, és sem Téged, és ez talán jobb is így :)
nekem tökéletesen megfelel, hogy párszor benézek ide, ami ritkán előfordul, akkor pedig rittyentek valamit a törzsgárda :)elégedetlenkedésére (de nem abból a célból, hanem csak úgy) és ez akár tetszik egyeseknek, akár nem, maradhat is így :)
ha úgy tetszik, épp a virtuális világból akarok kimaradni, “outsiderkedni” továbbra is :)
PEACE
Harmat: félreértettél, szaladj neki talán még 1x. elégszer kihangsúlyoztam, hogy én a stílusáról értekezem, nem a probléma mélységét támadtam vagy hogy xy-nak nem lehetnek lelki problémái, mert irgumburgum. szerintem sok gyenge vígjáték is veri a színvonalát, de ez – mint már említettem – saját meglátásom, mint ahogy az is, hogy számomra nem hiteles történetecske. ettől még másoknak lehet egyéb meglátása, és ugyanúgy az ő sajátjuk, mint nekem az enyém.
“Na itt van némi hiányosság nálad.” stb.: a következtetéseid nagyon eltévelyedtek – maradjunk annyiban: nem ismersz, és ez mindannyiunknak nagy megelégedésére szolgál :)
épp ezért felesleges egymást szapulnunk, de ha mindenáron ezt akarod, akkor megállapodhatunk ebben is :)
szóval MINDENKINEK PEACE :)
delta EB
Nekifutottam még 1x, számomra az önironizált stílusú ,sajátságos humorral megáldott történet, a leányzó lelki gyógyulási folyamatának a végét mutatja. Csakkal nem kezdünk mondatot, de csak az az ember képes erre ily formában, aki a problémától már eltávolodva/ megoldva / figyelőként szemléli önmagát.
Ez az én meglátásom, mintahogy az is, ha elesek, a szentségelés után jót nevetek magamon, miután felálltam.
Mielőtt még itt ölre mentek, szólok, hogy a fenti olvasói levelet egyik ismerősöm írta. Ez vele esett meg – sajnos. Nem fake, mégha annak is gondoljátok a stílusból eredően. Nem most történt, így már kissé ironizálva tudja prezentálni a történteket.
Több konkrétumot pedig maga és az ex miatt nem akart beleírni…
deltaEB: tudod, a chilit csak módjával, de a méz is csak ideig-óráig.
A mester csak az összetevőket keveri, az arányokat nem.
Ez a “Béla” egy korrekt kis nő lehet! Nagyon jó!…hogy nem ismerkedtem meg vele közelebbről.
Hogy is van a sörös reklámban? “Na, akkor gondolkodjunk!”
A társkeresőkön többnyire (minő meglepetés) társat kereső emberek járkálnak. Úgy értem: KOMOLY szándékkal (és sokszor kevésbé komoly adatlappal és kommunikációval, de az más történet).
Szóval női Bélánk azt latolgatja, hogy hány méter kötelet kell vennie a barkácsáruházban, hogy még épp ne érjen le a lába, de ebben a “minden mindegy” hangulatában még képes regisztrálni egy kamut (gondolom, te is a “0-90 évesig”-et jelölted be a kívánt korosztályhoz, ugye?…), hátha akad valaki, akire ráöklendezheti a baját.
És tudod mit? Ez még nem is lenne probléma! Keress vígaszt! Gyógyítsd a kis sebzett lelked! Akár társkeresőn is! De azért legyél már tudatában (a maradék, a fájdalomtól még el nem tompult agyaddal), hogy valószínűleg a tiédnél egy sokkal komolyabb szándékú emberbe botlasz! És ha az a szerencsétlen ráadásul egy olyan ritka extrával is fel van szerelve, mint az EMP?TIA, akkor legalább ne Teréz Apuzd le, ha együttérez veled, mindvégig kedves és megpróbál a bajodon segíteni valahogy! Mert az bunkóság! És a bunkóság férfi privilégium! Ebből nem engedünk! Egy nő ne legyen bunkó! Mivé lesz így a világ? A végén még szőrös segget is növesztetek, vagy mi?
Ha már egyszer kicseszett veled az élet (egy bunkó pasi képében), akkor leszel szíves tudomásul venni, hogy felebaráti kapcsolatnál többre egy darabig nem leszel nyitott. Egy komoly férfi-nő kapcsolatot kiépíteni és fenntartani nagyon jó móka és élvezet, de nagy felelőséggel is jár! (Már ha számít neked a másik fél, egyáltalán.) Mert a jelen labilis állapotod miatt könnyen magaddal ránthatsz egy ártatlan embert is. Akarva-akaratlanul ugyanúgy elbánhatsz vele, mint ahogy veled elbántak (megbánthatod, elhanyagolhatod, “szemét” lehetsz vele stb.). És magaddal is mégjobban kibabrálhatsz, mert a híres “minden mindegy” taktikának általában az a vége, hogy “mit keresek én e mellett az ember mellett?”… És akkor aztán megint szakítasz, megint sérülsz, megint rosszul fogod érezni magad.
A másik, a “Teréz Apu” meg nem érti, hogy mit rontott el? Hiszen ő odaadó, megértő, kedves volt. Finoman rámenősen, egyáltalán nem erőszakos módon közeledett. Te meg körmös traktorral csináltál egy Y-fordulót a szívében… Kössssz!
Egyébként meg nem a levegőbe beszélek, én is keresztül mentem ezen. Mármint a “gondolkodós” verzión, nem a “minden mindegy” rohadékságon.
Természetesen a fentiek a pasikra is vonatkoznak, a megfelelő behelyettesítések után. Sőt… állítólag (és ezt saját tapasztalatból is megerősíthetem) a pasik még cudarabbul viselik a szakítást! Mégtöbb idő kell nekik a regenerálódáshoz. (Már úgy értem: a rendesebbjének.)
Ja, a szemét fruska, képes volt ilyen állapotában tönkretennie annak az ártatlan báránynak az életét aki még a hőn szeretett barátnőjét is otthagyta hogy vele hempereghessen egyet az ágyban. Szoktatok ti olvasni? Szerintem hasznos elfoglaltság :)
Társat (?) keresni, hogy ne unatkozz és legyen valaki, akivel kávézol, szerintem eleve és önmagában szánalmas.
Keresni?
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol sem tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
“Kis cipőt, kis cipőt!”-
egyre csak azt hajtja.
M.F.
C’est la zsizny.
Szép.
És ha egyszer megkapná, ennyi idő után tudná-e, mit kezdjen vele?
Az idő nem erodál.
Ha megállítod, biztosan nem. De akkor a víz sem folyik :)
Az idő mindent megold. Na ja. Nem én, és az összes személyes és személytelen névmás?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!
P.S.
?gy? (A P.S. nem utóirat.)
Na jó, kezd kicsit unalmas lenni…
Az idő nem létezik, így megállítani sem lehet. De ha lehet akkor is kit érdekel hogy folyik-e a víz? Ez a chilis-mézes-mesteres dolog is szépnek szép, permanencia, van nekem egy könyvem.. Az a címe hogy közhelyszótár. Külön fejezetet lehetne neked nyitni :D
(kidobtuk ha jól emlékszem :)
Kedves Hö-Hö!
Ha már ilyen személyesen:
1. akinek írtam, pontosan úgy érti, ahogy gondoltam.
2. ha idő nem lenne, Te sem lennél.
3. a visszajelzések alapján, kiváló szakács vagyok. Imádok főzni, nem szorulok tanácsra.
4. más jellegű könyveket lapozgatok, ha tehetem.
Veled (és a hozzád hasonlókkal) kapcsolatban egy kedves lengyel népdal jut eszembe:
Odakünn az erdőn
Az az újság járja:
Kakuk Jancsi nősül,
De még nincsen párja.
Diridon-gonoteriridiridiridon-gonotediridiri-kakuk-kakuk-kaakuk-ejha
No, Te finnyás Jankó
Neked egy lány sem jó.
Csuda kényes orcád
Kihez is hajlandó?
Diridon…
Régi nóta. Net-előtti :)
Fake vagy nem fake, van azért a történetnek némi tanulsága. Az illető férfi helyzetértékelése enyhén szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. A leányzó elég egyértelműen a tudtára adta, hogy nem akar kapcsolatot. Ezek után házassági ajánlatot tenni, hmm hogy is mondjam, ha az elején ennyire nem figyel az ember a másikra, milyen kapcsolat lesz abból? Nyilvánvaló, hogy nem is érdekelte, mit akar a lány, különben meghallotta volna mit mond. A kapcsolatok legnagyobb részét az teszi tönkre, hogy nem vagyunk kiváncsiak a másik személyére, inkább a saját ideálijainkat vetítjük a másikba, aztán amikor, esetleg évek múltán rájövünk, hogy ő nem az az ember, akinek a fejünkben képzeltük, minden csalódottságunkat a nyakába zúdítjuk. Pedig nem ő tehet róla, nekünk kellett volna látni őt, nem csak nézni. Ezt a hibát majdnem mindenki elköveti kisebb-nagyobb mértékben, de tanulhatunk az elkövetett hibáinkból.
Teréz Anyu nem adta lejjebb a tökéletesnél, a Mindenhatót választotta jegyeséül. Hús-vér emberrel szemben ő is másféle elvárásokat támasztott volna.
Egyetértek, nagyon nem szimpatikus a stílus amiben í¶ta a posztot, és az sem hogy mindenmindegy módon, az első jöttment-el vigasztalódik.. másnéven kihasználja.. persze az első jöttment sem szent az is biztos. Mindenmindegy alapon minek ismerkedni? Felesleges energia és idő pazarlás, és megkímélünk másokat vele ha kihagyjuk!
Ritával meg tökre egyetértek.
Teréz Anya (és nem Anyu) egész életében hús-vér emberek között élt, tett és nem voltak elvárásai.
A minőség nem a meglátásban, hanem az előrelátásban van.
Az előrelátó már tanult a hibáiból.
Túrót. Ismeri a világot, önmagát és tudja, hogy mit akar. Nem álmokat dédelget és vágyakat kerget.
Igen, az önismeret. Ritka kincs.
Eszköz.
Szerintem az önismeret több puszta eszköznél. Tágabb értelemben magában foglalja a legmélyebb érzéseink, vágyaink, titkos félelmeink ismeretét, vagyis önmagunkat. Szükségünk van rá a mentális egészségünkhöz.
Az örömteli együttlét eszköze (is).
Elég nagy rakás az ember, hogy legyen mit idesorolni.
?gy már értem. ?gy van.
A tartós együttlét eszköze. A sótlanhoz nem kell.
A sótlanhoz G. B. Shaw :)
Tréfát félretéve.
Virtuális igazság: cinke keresi a cipőjét.
Emberi (hamupipőke) valóság: a cipő keresi a faragatlan lábat. Hogy illeszkedjen mindenképp.
?gy szép, így méltó a fajunkhoz.
Egyetértek “Srác”-cal. Ez egy szimplán gusztustalan történet./Mármint Bécike volt gusztustalan/
Rémisztő, milyen sok embernek a feje/lelke mennyire elképesztően ÜRES.
Gusztustalan? Inkább összetört, magányos és jól esett valakinek kiönteni a szívét. Hibát követett el. Az a rémisztő, hogy az emberekbe semmi empátia és együttérzés nem szorult.
Az a rémisztő, hogy nincs barátja, barátnője. A pszichológusnál meg ára van a beszédnek.
A pszichológus legalább megéri az árát. Ha többen költenék rá a pénzüket, mindenféle felesleges cucc helyett, nem kószálna ennyi érzelmi defektes ember az utcán és a társkeresőkön.
Kedves Rita,
Az a gusztustalan, hogy Bécike felhasznált egy jóhiszemű embert/”Terézaput”/ lelkizésre, utána meg kigúnyolja, hálából azért, hogy meghallgatták, törődtek vele, sőt, kedvesen viszonyultak hozzá. Nem világos? szerintem de.
Titanilla, idézek a levélből:
“….jöttek a finom próbálkozások, hogy mi lenne ha… Mondtam, hogy semmi, nem érzek vonzalmat, meg amúgy is újra kell építenem magam belülről……Ennek ellenére rendületlenül ostromolt, smsek, telefonhívások”
Jóhiszemű vagy értetlen? Egyiküknek sem kellett volna belemennie, de attól még nem gusztustalan, szimpla emberi történet.
Valamilyen oknál fogva végigolvastam az egész blogot, az összes hozzászólással egyetemben. Nem vagyok komplett az tuti. Sokat okultam viszont belőle. A legjobban a vízisiklós sztori tetszett hihi az fenomenális. Már tudom, miért tesznek fel provokatív, kissé bugyuta leveleket. Az első bejegyzések értelmes témák, nem sok hozzászólást generáltak.
Az “értetlenség” nem gusztustalan, a másik ember kigúnyolása meg az. Ezt ovi előtt már meg kellett volna tanulnia mindenkinek, otthon. Alapvető értékválság uralkodik, sajnos. Ettől ez a baromi nagy zűrzavar. Nemcsak a párkeresésben, hanem az élet minden egyéb területén.
“A pszichológus legalább megéri az árát. Ha többen költenék rá a pénzüket, mindenféle felesleges cucc helyett, nem kószálna ennyi érzelmi defektes ember az utcán és a társkeresőkön.” (Rita)
Hogyne: hosszas beszélgetések után sok pénzért azt javasolja, kényeztesd magad: vedd meg akár a legdrágább “cuccot”, ha örömöt szerez. (Más kérdés, hogy a jó pszichológus tudja, hogy az eredeti szándék amúgyis ez volt, csak “illett” eltakarni egy rosszul működő kapcsolattal.)
“érzelmileg defektes” Mert nem konform?
“gusztustalan”?
Bécike, ha nem akarta volna, nem veszi fel a telefonokat és nem találkozik azzal, akivel nem akar. Belement egy (számára) sivár kapcsolatba, mert pillanatnyilag nem látott más lehetőséget. Van ilyen.
A másik fél gondolatairól nem tudunk semmit.
Érzelmekről pedig nem vitatkozunk.
Etikát pedig nem az óvodásoknak kell tanítani.
De. Etikát óvodáskortól kell tanítani. Hogy alapérték legyen. “Gyerekszoba”, tudod….
A gyerekek alapból etikusak és őszinték.
Tanítani azokat kell, aki “fejlődésük” során elfelejtették :)
Permanencia, nagyon rossz pszichológus az, aki azt javasolja, hogy kényeztesd magad. Az érzelmileg “defektes” emberek a legkonformabbak, mert meg akarnak felelni a vélt vagy valós elvárásoknak. Még akkor is, ha fennen hangoztatják, hogy nem így van, esetleg maguk sem tudnak róla. Például a tinik. Lázadnak, különcködnek és közben észre sem veszik, hogy ugyanazt a divatot követi az egész korosztályuk. Tiniknél még rendben van, még nincs kiforrott egyéniségük, az a dolguk. Felnőtt korban már gáz.
Titanilla, gondolod etika oktatással orvosolható lenne az értékválság? Valamennyit talán segítene, lehet. Megmondom őszintén, nem irigylem a mai gyerekeket, elárasztja őket a sok bulvár, reklámok, a legérzékenyebb korban. Nem hiszem, az iskola ellensúlyozni tudná.
A fogorvos abból él, hogy nem törődünk a fogainkkal. A pszichológus abból, hogy nem figyelünk.
A mai gyerekek is képesek megkülönböztetni a zebrát a csíkoktól.
Igen. A tehén pedig lila és Milka a neve. A gyerek az otthoni mintát viszi magával: A szülők dolgoznak látástól Mikulásig, külön élnek, ő meg csak van a világban.
Rita: nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy rájöjj: az örömtelen ember hogyan tehetne másokat boldoggá?
A tinik azonosulási igényei sztem nem azonosak a konformizmussal.
A konformistáknak fejük se fáj. Nem is tudják, hogy azok :)
Érzelmileg defektesnek a renitens, deviáns embereket tartják a konformisták, de viszont is így van :)
A különbség az, hogy a renitens tud segíteni magán.
Sztem nincs értékválság. Csak(- kal nem kezdünk mondatot, de azértis) megszűnt az “egyenérték” privilegizálása. Ennyi.
Nem kell sajnálni a mai tiniket: pontosabb világképük van, mint sok felnőttnek (a 19 éves lányomtól tudom).
Permanencia, pszichológus az örömtelen embernek kell, hogy örömtelivé váljon. Hogy tudjon segíteni magán. Világos, aki saját magát nem szereti, az mást sem tud szeretni. Fájdalmas dolog ez mindkét félnek, amit meg lehetne spórolni, ha az új LCD tévé árát inkább pszichológusra költenék. A “defektes” nem éppen a legtudományosabb kifejezés, nem szerencsés szóhasználat, elismerem, de nem is akarok mély analízisbe belemenni. Azokra értettem, akik nem értik, miért nem találnak normális párt maguknak, a másik nemet hibáztatják úgy általában. ?gy nem is fognak.
A tiniket nem a konformizmusra hoztam példának, hanem hogy nem tudnak róla, mennyire meg akarnak felelni, mindent megtesznek, hogy a korosztályuk elfogadja őket. Nincs ezzel semmi baj, teljesen természetes folyamat. Attól tartok, a tinik többségének nincs olyan szerencséje, mint a lányodnak ( szülői minta ).
Kedves Rita!
Az első pszichológia szigorlat előtt professzorasszony – látva mérhetetlen frusztrációnkat – azt mondta: “felejtsetek el mindent, amit tanítottam: amikor szükségetek lesz rá, eszetekbe fog jutni. De azt az egyet jegyezzétek meg, hogy érzelmekkel nem vitatkozunk soha.”
?gy lett.
Mindenféle elmélet egyoldalú megállapítást tesz: használhatatlan.
Továbbra is azt javaslom: akinek bánata van, ne sajnáljon magától semmit, ami örömöt okoz, ne mankót keressen, hanem a barátait, csinálja azt, ami érdekli, törődjön azokkal, akik ezt értékelik, érje be a lehetségessel, s akkor nem lesz szüksége pszichológusra, meg okoskodókra se.
A tinik lázadásáról annyit: azt a világot utasítják el – erősen összekapaszkodva – amit MI teremtettünk nekik. Ezt sem kell ragozni.
Kedves Permanencia!
Nem a mi világunkat utasítják el, csupán arról van szó, keresik a saját identitásukat. Legkönnyebben valamivel/valakivel szemben tudják meghatározni önmagukat, ez segíti a leválást és az önálló felnőtt élet kezdetét, ami egyre inkább kitolódik időben. Nem olyan rossz ez a mi világunk.
Az örömtelen embernek érzelmi problémái vannak, ugyanazt mondjuk, csak más megközelítésben.