Két reakció az egyik elôzô postra, amely a ki nem mondott nem tetszésekrôl, a szó nélküli eltûnésekrôl, a fel nem vett telefonokról, a kikapcsolt skype-krôl, a csendes, “szellemképes leépítésekrôl” szól:
Pasi vagyok s úgy gondolom, hogy amit leirtál az sajnos igaz: nagyon sokan gyávaságból vagy kényelemből arra sem hajlandók, hogy a minimum elvárható normáknak megfeleljenek. E normák szerint legyen bennem annyi, hogy face to face megmondom bárkinek még a “Szerintem, ne találkozzunk többet!” is. Magamról annyit, hogy egy ideje egyedül vagyok és nem túl jó, de így alakult….
Vajh, ezek a normák hol vannak lefektetve? Ki ismeri ôket? Sokan hivatkoznak itt rájuk – persze csak akkor ha ôket érte a sérelem – ám ha nekik kellene lépniük, mindig elfeledkeznek róla. A nyílt konfrontáció veszélye, hogy nem tudjuk az a vadidegen ember velünk szemben hogyan is fog reagálni, nem vágja e szemünkbe sértéseit, nem rendez e jelenetet?!
Ha mindenki úgy menne el egy ilyen netes randira, hogy gondolatban felkészül arra, bizony nagy eséllyel nem jön össze – így nem is éri váratlan tragédiaként a nemleges válasz -, akkor talán könnyebb is lenne kimondani is, nem?
A másnap reggeli sms-t avagy mailt is egy kényelmes, tiszta eljárásnak érzem. Mindezzel fájdalommentesen közölhetjük ítéletünket, nem kell belebonyolódni értelmetlen vitákba, nem kell nézni ex-partnerjelöltünk elkámpicsorodott arcát, s a végtelenül hosszú reménykedésbe sem taszítjuk bele. Ugyanis itt csak egy a gond az elutasított szempontjából: az az idegtépô várakozás napokon át és az a pár megalázó, sikertelen, fel nem vett, üzenetrögzítô szövegét már unalomig ismert, vérlázítóan megalázó hívás, amelyekre nem jön válasz s így a leszarás miatt érzett düh – idôt hagyva neki – ki tud fejlôdni.
Egy huszárvágással viszont – másnap közölve a fájdalmas tényt – ezt nem hagyjuk eluralkodni és magunkat is megkímélhetjük a bujkálástól.
S most következzék ismét egy hölgy véleménye:
Olvastam a blogban a társkeresőkre panaszkodó hölgy levelét, és gondoltam, leírok pár gondolatot. Sajnálom őt, hogy nem sikerül találnia valakit, mert kedves lánynak tűnik, de a leveléből én azt éreztem, hogy túlzott benne az akarás.. Napokig várni, hogy valaki, akit nem is láttam még élőben, felhívjon.. Vagy a találka után addig írni,keresni, míg életjelt nem ad.. Nekem sok volt ez picit.
Fordított helyzetben engem lányként eleinte idegesítene, később elriasztana ez a hirtelen jött lelkesedés egy fiú részéről.
Éppen ezért azt sem hiszem, hogy a férfiak szeretik a “könnyű” sikert.. Illetve egy fiúnak még inkább nyomasztó lehet, hogy valakinek “ennyire kell”. A férfi választ elsősorban – de a döntés, hogy elfogadja-e a közeledését, a lány kezében van. Viszont a közeledést nem lehet, illetve a hölgy példáját tekintve szerintem nem szép kikényszeríteni. Még a legjobb barátnőimet sem “zaklatom” addig különféle fórumokon, míg fel nem hívnak végre – mert ha tudnak, fognak rám időt szakítani, egy “na mi a fene van már” hívásra/sms-re meg nincs szükségem. Még tőlük sem, nemhogy egy idegentől!
Mert persze, az első levelekben olyan könnyű szépeket írni, kábítani a másikat – de itt megintcsak nem értem a levélíró lányt/hölgyet, mikor azt írja, hogy hogyan hiheti azt, hogy a reménybeli jövő tervezgetése komoly? És hogy személyesen neki szól..?
Egy számomra kedves barátnőm is, hosszú és keserves kapcsolatából kilépve próbál párt találni, egyszerre több fórumra is regisztrálva magát. Az eredmény: négy katasztrofális randi, holott “előtte olyan jól ment minden, míg csak emileztünk”.. Valamint egy közös fiúismerőssel megtalálták egymst az egyik szájton, és jót nevettek egymás reglapján.. Mert még az ott található kis csúsztatások is nevetségesek voltak, úgy, hogy jól ismerik egymást.
Én is voltam korábban regisztrált tag néhány oldalon – megjelölve, hogy van párom, és hogy csak barátkozni, ismerkedni szeretnék, de semmi többet. Természetesen, mikor magát 50es-nek író urak, leszbikus lánykák, illetve csoportos szexhez partnert keresők találtak meg, akkor úgy döntöttem, ennek semmi értelme. Már csak azért sem, mert sok regisztráció mögött nem valós személyek vannak, hanem pl. 13-15éves kamaszok, akiknek jó vicc ilyen módon belegázolni a levélíró hölgyhöz hasonló emberek lelkébe..
Tudom, van számos ellenpélda is. És hogy működhet a dolog, meg hogy hányan találnak maguknak így párt, meg hogy a mai rohanó világban, meg hasonlók.. De nehogy már éppen az élet egyik legfontosabb “alkotóelemére”, a párkeresésre ne legyen valakinek ideje! Ha már a páromat megkeresni sincs időm, akkor hogyan akarom majd megtartani?
Még az egyenesség témában fűznék annyit a hölgy leveléhez, hogy (és itt magam ellen is beszélek) a lányok/nők/asszonyok sem egyenes emberek – gondoljunk csak bele, hogy a gimiben, az egyetemen hány eleve esélytelen “lovagnak” nem bírtuk megmondani, hogy “ugyan már”.. Vagy hány olyan kapcsolat van körülöttem is, ahol tudom hogy a felek azért vannak benne, mert “még mindig jobb, mint egyedül” a szánalom, ez az, ami miatt nem mondjuk azt, hogy “nem kellesz”. És legtöbbször a lány az, aki inkább kitart – egy másik blogban olvastam – mint a majom. Addig nem engedi el az egyik ágat, míg a másikon meg nem kapaszkodott.
Várom továbbra is véleményeteket, élményeiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!
“És legtöbbször a lány az, aki inkább kitart”:
vagyis tartja ezt is, azt is (a meglévőt és a kiszemeltet).
Persze azt is olvasni, hogy egy félrement kapcsolatból inkább a nők lépnek ki előbb.
Akkor most mi van?
A fára mászás alapszabálya: mindig a lehető legtöbb helyen kell kapaszkodni a lepottyanás ellen. Imádok fára mászni, de a párkapcsolat ennél azért összetettebb dolog, hűség és érzelmek is vannak benne :-)
Isti
Botorságnak tartom az első randi végén kikényszeríteni a másikból a véleményét…
Az ismeretlennel való találkozás olyan élmény, aminek ülepedni kell az ember lelkében… Nekem legalább egyet aludni kell rá… s utána tudok tiszta fejjel dönteni, hogy akarom-e a következő randit, vagy nem.
Amikor beszélünk utána valamilyen módon, mindig elmondom a döntésemet. Ennyi.
Ezt minden normális érzésű és neveltetésű ember megteheti… Mindenki többre értékeli az egyenességet, mint a mismásolást…
Persze adódhat olyan szitu, hogy egy ismerkedős randi nem elég a “nem” -hez, de még az “igen”-hez sem…
Mi van akkor, ha a kapcsolat létrejött, tart már jópár hónapja, látszólag minden szép és jó, és az “úriember” egyszer csak eltűnik, mint szürke szamár a ködben?
Ezt nevezem én “cserbenhagyásos legázolás” -nak :) egyben óriási parasztságnak tartom, míg mások csak “angolos távozás”-nak…
Üdv: Ladyb
Isti!
Na, azért a pasikat sem kell félteni ebből a szempontból! ?k is több cicát doromboltatnak egyszerre…
Halottam már olyanról is, hogy azért volt egyszerre több nője, mert így mindig volt egy, – ha épp kedve szottyant egy kis szexre, – aki éppen nem menstruált…
No komment…
Üdv: Ladyb
Egy újabb megoldhatatlan téma.Mit írjak erről?Ha az adatlapon szereplő információk,fényképek megfelelnek a valóságnak,a levelezés stílusa visszaadja azt,milyen lehet az illető a valóságban,akkor van esélye a való életben egy rendes kapcsolatot kialakítani.Egy újabb gumicsont a levélíróknak.Azok a kérdésben szereplő gyerekek azok a bizonyos hobbifelhasználók,unalmukban nem találtak más szórakozási lehetőséget.Talán az a baj,nincs meg a korosztályuknak megfelelő,normális szórakozási lehetőség,ezért jönnek az ilyen oldalakra.Ami a normákat illeti,a levelezéshez talán jó támpont:Deme László-Grétsy László-Wacha Imre:Nyelvi Illemtan című könyve.Igaz ugyan,hogy 20 éves,de alapnak szerintem jó.Valamikor a kilencvenes évek közepén kiadtak egy illemtannal foglalkozó,aktualizált könyvet,amely kitér a mobiltelefonálás mikéntjére is.A világháló abban az időben még gyerekcipőben járt,erről sajnos nincs benne semmi.Erre vonatkozó weboldalak biztosan vannak valahol,akit érdekel,nézzen utána!
Hmm a majmos hasonlatért pluszpont jár, az egyébként nem túl szimpatikus levélíró hölgynek, és az én is megmondom a frankót stílusának! Milyen igaz!
Sziasztok!
Tapasztalatom szerint, ezeken a társkereső oldalakon mindenki csak keres és sokan azt sem tudják,hogy mit.Mindenki a csodát várja,amik ugyan léteznek,de tenni is kellene érte valamit.:)Mondhatok én igazat magamról..hazudhatok magamról..Semmi sem jó!
Ildi
Üdv Mindenkinek !
Nekem a pasikkal semmi gondom, egészen az első éjszakáig.
Kérdem én, nyöggetés, ha utána rákérdezek, hova tűnt?
Most vagy én vagyok túl naiv, vagy ők baromi jó színészek, mert én mindig bedőlök a romantikus dumáknak.
Hogyan tudnám kiszűrni az egyéjszakás kalandorokat?
Hosszú távon ez nagyon megvisel lelkileg.
Ha nem vagyok jó az ágyban, azt is elmondhatnák, hogy legalább tanuljak belőle.
?gy most egy időre én is felfüggesztettem a pasikeresést.
Era, Te vagy nagyon naiv!:)És ők meg baromi jó színészek.:)Én lassan két éve ismerkedek/ismerkednék neten,de reménytelen!:)Volt már olyan helyzetem,mikor több hónap levelezés,és több találkozás után megbeszéltük,hogy egymásé leszünk testileg.Na,kérem:)Ekkor az én barátnőm ismerkedni kezdett vele,és a pasi annak ellenére,hogy kialakulóban volt ez a kapcsolat másokkal is ismerkedett.:)Nos,én nem tartom tisztességtelelen dolognak,ha más nőkkel is levelezik,mert én is leveleztem,de mindenkinek megírtam, levelezhetünk,de semmi más nem lehet köztünk,mert én több hónapja mélyebben ismerkedek egy pasival.
Abban teljesen igazad van,hogy ha nem vagy jó valamiben,akkor azt közölhetnék Veled.De gondolj csak bele,hiszen ők tudják valójában mi mindenben jók?Nem!:)
Én sokkal jobban szeretem,ha megmondják nekem az igazat,minta, ha köntörfalaznak.Én is megmondom mindenkinek azt,amit én gondolok,és akinek ez nem tetszik az vessen magára.:)
Az adatlap kitöltésésével kapcsolatban lenne véleményem.Én az adatlapjaimra mindig valós adatokat írok be.A jellemzés,szokás,kinézet,írj magadról…..stb.Ide semmi olyat nem írok,ami megfona egy pasit.:)És általában ezekkel az idétlen mondataimmal sokkal jobban vonzom a férfiakat,mintha csak jókat írnék magamról.:))Sokszor nézem a nők adatlapjait,hogy mennyi baromságot írnak magukról feleslegesen.:))Hát,akik azt írják:szépek a fogaim,szép az arcom,feszes,selymes a bőröm….jókat röhögök rajtuk.:))Majd a valóság eldönti valóban olyan szép-e az a nő,mint amilyennek írja magát.
Ildi!
Ha már két éve csinálod, légy türelemmel!
Nekem is ennyi időmbe került, míg megtaláltam azt a pasit, akivel 6 évet le tudtam élni.
(hogy ennek miért lett vége, az más téma). Viszont, ha én egy pasival eljutok a csókig, kilépek a társkeresőből és ezt tőle is elvárom. Hiszen, ha mégsem lesz a dologból semmi, legfeljebb újra belép. De addig adjuk meg egymásnak a tiszteletet vagy ez megint az én naivitásom?
Ildi!
Egy pár idétlen mondatba beavathatnál! Léccci! :-)
Nem kötődik semmihez,csak úgy leírom.Tegnap láttam az egyik plázában két hülye szőke nőt vásárolni.Szegény eladóval az egész készletet átpakoltatták,éppen ettem valamit,amikor az eset történt,az asztal mellől láttam az egészet.Volt velük egy kigyúrt pasi,szegény ürgéről folyt a víz.Részvétnyílvánításokat és koszorúkat az alábbi címre…Fogalmam sincs róla,sikerült-e venniük valamit,a nőket elnézve,a férfiak szemszögéből nem a ruha volt a legfontosabb…
Tamás!
És most itt ki a sajnálatra méltóbb? A pasi vagy a nők?
Era ez nagyon jó kérdés.:))
Tamás,ha találkoznánk és én egy toprongyos lennék ,akkor is ezt mondanád?:)
Természetesen értem mit szeretnél ezzel mondani!:)Nem a ruha teszi az embert,de bárki bármit mond fontos.
Era!
A csóknál még nagyon nem érdemes kilépni a társkeresőből… az még/már manapság nem jelent semmit… sőt, lehet, hogy néhány kellemesen együtt töltött éjszaka sem jelent semmit egy pasinak… mert utána is simán eltűnhet :)
Naivitás azt hinni, hogy a pasi nem találkozik másokkal, míg veled ismerkedik… és a társkeresőből sem lép ki, mert azt mondja, hogy addig úgysem keres, amíg te vagy :) és ezt is elhiszed neki simán… vagy épp onnan kilép, ahol tudod, hogy van, és bejelentkezik 10 másikba…
Üdv: Ladyb
Ladyb ebben teljesen igazad van!:))Van olyan pasi,akit kisebb nyomozással több társkerőben megtaláltam:))
Jah,és volt olyan értelmiségi,intellektuel pasi,akivel találkoztam és azt sem tudta hány éves vagyk:)Még arra sem emlékezett mit irt nekem.Ennyit az értelmiségi,művelt férfiakról.
Jah,és én ezt szóvá is tettem a találkozásnál.:))Aztán csak zavarvan volt…:)
Ladyb, Ildi!
Ez elkeserítő! De akkor meddig kell még fölös köröket futnom, míg megtalálom az igazit?
Na, nem! Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy az igazi nem is létezik?
Era: most jössz rá? Az igazi tényleg nem létezik. Az igazi ugyanis a tökéletest jelenti, ugyanakkor a “tökéletes” az egész univerzumban ismeretlen fogalom. Mindig mindenben van hiba, max. nem vesszük észre…
Addig, amíg nem veszed észre, hogy vakvágányon vagy, folyamatosan fölös köröket fogsz futni.
A társkeresők 99%-a már az indulást elcseszi.
Bagoly!
Akkor szerinted ott cseszem el, hogy én alapból mindenkiben megbizom vagy hogy túl sok érzelmet viszek bele? De nekem érzelem nélkül nem megy, én arra képtelen vagyok!
Én mindig azt hiszem, hogy jó vágányon vagyok, de a váltót mindig más kezeli…
Ott cseszed el, hogy kimondottan társat keresel, ennek megfelelő mércével.
Olvass bele néhány korábbi blog kommentbe pl. az Ötletbörzénél. Én azok hatására döntöttem úgy, hogy mindenhonnan törlöm magam. Az ott leírt igényeknek, elvárásoknak ugyanis nem akarok megfelelni, akkor sem, ha tudnék.
Minél magasabbra teszi a mércét valaki, annál többet és keservesebbet csalódik.
Na meg a másik oldal is, aki emiatt esélyt sem kap.
Mi lenne, ha szimplán csak ismerkednének az emberek, és azoknak is adnának esélyt, akik nem éppen az álmaik pasija/nője kategóriába tartoznak? Valószínű, hogy előbb találnának társat is, plusz barátokat is szerezhetnének.
Na itt cseszi el szinte mindenki.
Persze itt nem a kamuregekről szól most a történet…
Én eddig társkeresőben csak barátokat szereztem, társat nem. Ez van.
De már így is könnyebben veszem a mindennapok nyűgjeit.
A társamat pedig majd a valódi életben fogom megkeresni, nem az interneten…
Bagoly!
Érzek valami kis indulatot a soraidban. És elárulok valamit. Én sem vagyok egy Cindy Crawford. ?gy aztán. ha egy férfi szóba áll velem, hajlamos vagyok többet képzelni a dologba, mint amennyi benne van. De olyan jó hinni, legalább néhány napig, hogy én is szerethető vagyok.
Era: hát igen, ezzel a néhány napos dologgal én is így vagyok. :( Hiába keresgélek, vagy nem kapok választ, vagy mindenkinek csak a barátja leszek. :( S ami a legrosszabb, mindenki azzal jön, hogy én egy nagyon is értékes srác vagyok, és mindenki örülne annak, ha a Kedvesem lehetne (stb, egyéb hízelgő gondolatok). Kérdem én: ha ez így van, akkor miért nem kellek senkinek? Ez a rossz: mindenkihez illek, aki nem “én” vagyok. :(
Csabi!
Azt mondják az ember a hozzá hasonlókat vonzza.
Próbálj változni és talán az emberek is változni fognak.
Én ezt fogom kipróbálni.
Lehet, hogy félreértettél: az utolsó mondatomban az én szót általánosságban értem, azaz minden olyan lányra vonatkozik, akinek a szemszögéből nézünk engem épp. De persze igazat adok neked; az ember folyamatosan változik, ez ellen nem lehet tenni semmit. Amit ma így csinálok, azt holnap lehet egy újragondolást követően másképp fogom csinálni. Én is az első kapcsolatom óta rengeteget változtam. Hogy előnyömre-e, az már inkább szubjektív és helyzetfüggő kérdés. Jelenleg úgy érzem (a mai sikertelen randi után), hogy némiképp másképp nézek bizonyos belső tulajdonságaimra. Ha szerelemmel nem is, de más tekintetben gazdagabb lettem. Hogy ezt fel tudom-e használni arra, hogy a jövőbeli randijaim során “sikeresebb” legyek, az persze roppant kérdéses. Ha esélyt sem kapok, mert csak 23 éves vagyok (s ebből egyeseknek evidens, hogy nem akarhatok komoly kapcsolatot, hogy nem lehetek érett még, stb), akkor természetesen minden erőfeszítés mit sem ér(t).
Persze, a lány kész egy második randira is, de sajnos a megérzésem azt súgja, hogy ne reméljek túl sokat. S az átkozott megérzésem sosem tévedett még, max. nem hallgattam rá. :(
Csabi!
Lehet, hogy most téved a megérzésed!
Tudod, az önmagát beteljesítő jóslat…!
Képzeld azt, hogy minden jól megy majd és talán úgy is lesz!
Hogy ki mikor érett, az nem korfüggő. Egy 40 éves ember is lehet komolytalan.
Én 23 évesen szültem az első fiam.
Hidd el még nem késtél le semmiről!
Sok sikert és kitartást!
Era,tudtad,hogy “igazi”sehol nincs?
Az “IGAZI” sem létezik.Nincs.Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi,aki az igazi,vagy akit csak meg kell találni.De aki szerencsés ,találkozhat élete során két-három olyan emberrel,akiből lehetne “igazi”.De ehhez nagyon sok türelem,lemondás,megértés a háttérben maradás szükséges,ám végül kialakulhat egy olyan viszony,melyben a másik már nélkülezhetetlenül belecsiszolódott,vagyis isgazivá vált.
Ildi!
Egyre inkább be kell látnom, hogy igazatok van.
És én nem is a tökéletesre vágyom, csak egy olyan férfire, aki legalább egy kicsit komolyan gondolja.
Sztem az IGAZnak nincsenek megfogalmazható paraméterei. Egyszerűen maradéktalanul jól érzed magad vkivel, s amíg van, nélküle is.
Az egész egy zsákbamacska………jó nagy üres zsákokkal..:))))
Igen, általában pozitívan szoktam a dolgokhoz állni (most is, miután felhívtam a randi után, igyekeztem teljesen vidám lenni – bár kicsit furcsa volt, hogy megköszönte azt, hogy felhívtam, mert nem tudom, ezzel _pontosan_ mit akart kifejezni), csak ha már huszadszorra próbálkozok fölöslegesen a megérzésem ellenében, akkor az kicsit rossz és elgondolkodtató. De persze nem adom fel, egyszer úgyis találok olyasvalakit magamnak, aki úgy szeret, amilyen vagyok. Addig meg akármilyen keserű is a béka, de le kell nyelni.
Köszönöm szépen a jókívánságokat, én is minden jót kívánok neked!
Era: igen, valóban van bennem indulat ezen a téren. Tényleg úgy éreztem időnként, hogy a társkereső nők vagy csak hiúságból vannak fent (van kapcsolatuk, de lám, ők még mennyi pasinál “bejönnek”), vagy azonnal, tálcán akarják megkapni az “igazit”, úgy, hogy lehetőleg semmit ne kelljen tenni érte. Most mondhatod, hogy ez nem így van, de én nem is azt írtam, hogy ez az igazság, hanem azt, hogy nekem így jött le.
Közben pedig lehet, hogy “elsétál” egy lehetséges partner, csak azért, mert görcsösen ragaszkodik az elvárásaihoz. Mert engedni azért lehet: +-1 év az elképzelt maximumhoz képest talán még nem egetverő, képet, hiányzó infót lehet kérni levélben is stb…
Kb. egy hónapja már, hogy nem is egyszer felmerült itt a blogban, hogy a blog üzemeltetője közvetíthetné az e-mail címeket azok között, akik így a hozzászólások alapján szimpatikusak egymásnak. Nem tudom, hogy végülis volt-e ilyen, mert nincs visszajelzés róla, de akár még a blog írója nélkül is megoldható a dolog – ha tényleg van rá igény.
Sőt, akár még “blogos találkozót” is lehetne szervezni. Ha társat nem is, de barátokat szerintem lehetne szerezni így is.
Csak meg kell tenni az első lépést…
Bagoly: ehhez csak 1 időpont, 1 helyszín és sok IGEN szükséges.
Ha az a bizonyos igazi egy idealizált,extra tulajdonságokkal felruházott valaki,akkor csak a mesében létezik.A legtöbb embernek talán az a baja,hogy képtelen a valós lehetőségeket kellően értékelni és kihasználni.A leghétköznapibb helyzetekben is meg lehet találni a humort,az iróniát,azokat a bizonyos emberi dolgokat.Az az előző levelem is erről szólt.Nem a ruháról volt szó,hanem a helyzetről.Ez valahol igaz az ismerkedésre,társkeresésre is.Itt is inkább stílusokat,közös nevezőket,hangulatokat kell “elkapni”,semmint “…én a cégnél most kinevezés előtt állok,az egyetemi évek után…”Sokszor azon filózom,ezekre az oldalakra hogyan lehet jó értelemben vett felszabadult módon írni.Akár a témát akár a stílust illetően.
Ildi, igazad van!
Igazi nincs, csak megfelelő ?alapanyag? (azt viszont nagyjából ki kell választani – viszont az már nem olyan nehéz feladat!), és abból az ?alapanyagból? már lehet egy olyan partnert faragni, akivel meg lehetünk elégedve.
Ezerszer könnyebb egy ?körülbelül megfelelő? partnert találni, aki némi faragásra szorul, mint egyből egy teljesen megfelelőt.
A lángoló szerelemtől viszont óvakodjunk, mert az szinte törvényszerűen olyan ?szuper? tulajdonságokkal ruházza fel párunkat, amelyek ?elpárolgása? (a szerelem után), komoly kellemetlen érzést idéz elő.
Karat!
Szerintem egy embert 40 felett (az én korosztályomról beszélek) már nem nagyon lehet
alakítani. Ahhoz szinte tökéletesnek kellene lennem számára, hogy miattam megváltozzon. Ezt viszont nem tudom garantálni.
Kedves Nemes Tamás!:)
Mondjuk,ha nekem írnál,akkor mindig felszabadultan írhatnál.:)
Egyébként nagyon sokan nem értik a humort és valóban nem tudhatod,milyen stilusban írj.Én magamat adom és úgy írok,ahogy nekem jó:))akinek ez nem tetszik az vessen magára.:))
Csak annyit szeretnék elárulni magamról,hogy én nem az igazit keresem,hanem egy szeretőt.:))
Tényleg nem egyszerű a netes ismerkedés.Részrehajlás nélkül vannak szemét pasik és bunkó nők egyaránt. Én már találkoztam annyi golyós,furcsa nővel,hogy néha már nagyon elszomorított.Nem feltétlenül maga az illető hölgy,hanem maga a tudat,hogy kezdhetem elölröl,a nullárol.A legtöbbször meg kedveltem is a lányt.Már rég nem foglalkoztat,hogy mennyi nőt fektetek le,hányat szedek össze,de mégha furcsa ilyen hozzáállással még nehezebb társat keresni. A netes társkeriken sok nő igazán azt sem tudja,hogy mit akar.Mégha az életét is felteszi rá,hogy ő társat keres akkor is eljön az a pillanat amikor hirtelen meggondolja magát.A normális megmondja,de a legtöbb széthazudja magát. Egyszer jártam már úgy is,hogy 4hónapig leveleztem!! A mai napig nem tudom,hogy mi is hajthatta a lányt,de persze ő társat keresett.Se találkozni nem akart,se tel.számot megadni.Semmi. Csak úgy levelezett,de én feladtam. Volt még olyan,hogy 2 hónap levelezés után hirtelen törölte magát.Telefon sem vesz fel,stb… Sok sajnos megköveteli az őszinteséget a végsőkig,de ő meg elfelejti ezt saját részröl. Jókat szoktam nevetni azokon akik a legrészletekbe menően kijelöli,hogy milyen pasit is keres és ha más vagy és írsz neki még te vagy a bunkó.Az ilyenek szerintem klónozzanak pasit. Neked minden kitöltve,megadva,stb.A csajoknak meg egy szaros fotó miatt is pitizni kell néha. Mintha valami rabszolgák lennénk,lehet mustrálni. Az előitéleteket meg szintén nagggggyon unom.Megkeresem az illető hölgyet,bemutatkozok pár szóban ahogy szoktam,megkérdezem,hogy van-e kedve ismerkedni.De mi a válasz? Hogy én hány csajt hajtok egyszerre? Hogy ez valami sablonlevél a részemröl? Vagy beszól valami fotómra,vagy tesztel.stb…Viszont baráti szinten nagyon jókat tudok dumcsizni lányokkal. Aláírom,hogy bunkók a pasik,de nem szabad beskatulyázni mindenkit. Ezért is lenne jó,hogy ne lehessen sok levelet küldeni.Elég pár darab.Elvégre nem nőhegyeket akar itt összeszedni senki sem.Társkeri. Én maximum 2-3 levelet írok,annyit ismerkedek egyszerre.De ha komoly valakivel akkor minden mást leállítok egy pár soros levéllel.?gy illik és én is tudom,hogy milyen rossz várni.
A legrosszabb,hogy MÉG MINDIG ITT VAGYOK.
Era, én már nem csak negyven felett, hanem kevéssel ötven felett vagyok, mégis azt állítom, hogy bár megváltozni nem sokat lehet (kivéve bizonyos szokások), viszont igenis lehet alkalmazkodni, elnézni, megtanulni nem foglalkozni bizonyos nem igazán tetsző dolgokkal (vagyis eltűrni). Továbbá lehet rávenni, megtanítani a partnert, bizonyos dolgokat másképpen kezelni, vagy bizonyos szempontból másképpen viselkedni. Az nem igaz, hogy negyven felett nem lehet újabb szokásokat, viselkedést megtanulni. Számítógépet talán nem, mert az túl bonyolult, de sok másmindent viszont igenis még meg lehet tanulni, hozzá lehet szokni.
Ha megvan a kölcsönös lelkiismeret, jóindulat, akkor minden nyerő.
Karát, igazad van, hogy lehet, sőt kell alkalmazkodni, lehet új szokásokat kialakítani, másképp viselkedni, de valamit eltűrni, az hosszú távon nem fog működni.
Ha valamit eltűrsz, az azt jelenti, hogy csak te változol. ő nem.
ÉS jól mondod, a hangsúly a kölcsönösségen van.
permanencia: így igaz. De a sok igent sokkal könnyebb összehozni, mint egy helyszínt időponttal…
Era: mindenkit lehet alakítani, csak tudni kell a módját. Sőt: vannak, akiket nem is kell, mert anélkül is változnak.
Alby: nehéz dolog, de lépj tovább. Én már megtanultam. Nem futok senki után. Most is lenne a közvetlen környezetemben 2 nő is, akivel el tudnék képzelni egy valódi kapcsolatot, de nem akarják megadni a “zöld jelzést”. Én meg békén hagyom őket. Ha én nem kellek nekik, akkor ők sem kellenek nekem. Nagyon nehéz volt megtanulni így felfogni a dolgot, de sikerült. Másképp nem megy.
karat: kortól függetlenül sok mindent meg lehet tanulni. Van egy ismerősöm, aki 60 felett kezdett el számítógépet használni. Sőt, tudok olyan 95 éves bácsiról, aki aktívan netezik… (Nem vicc!)
Ildi: íme egy társkereső, akinek csak szerető kell… Puff neki.
(Amúgy ti is rss-en olvassátok a blogot? Csak mert mindig olyan gyorsan válaszoltok :))
Drága Bagoly!
És az miért baj,ha én csak szeretőt keresek?Ne hidd,hogy nekem sokkal könnyebb,mint annak,aki az igazit keresi.:)Tudod,nagyon sokan nem merik felvállalni,hogy házasok vagy kapcsolatban vannak.Én ezt vállalom!
Alby!Teljesen egyetértek Veled abban,hogy sok nő sem tudja mit is keres valójában.Képzeld,én egy pasival 6 hónapig leveleztem…….és 6 hónap alatt nem tudta eldönteni mit akar.:))
Na itt tegyen igazságot valaki… Egyszer az a baj, ha valaki csak kalandot keres, utána meg az, ha valaki komolyan gondolja.
Ildi… Nekem csak ennyi a bajom :) Amúgy a szerető szerintem abszolút nem társ.
De ez már nem az én gondom :)
bagoly:
én az aggregátor programok nélkül is rssen vagyok! :-)
A változásról: minden életkornak megvannak a sajátosságai a változás tekintetében, egyet viszont biztosra veszek, hogy aki a változásra képtelen, az leépül/-t.
Albyhoz: elkeseredésre semmi ok, nekem is volt egy féléves udvarlásom a semmire, ill. a mozisok, a virágboltok és a taxisok nagy-nagy örömére!
Ildi: lehet, hogy neked nincs oldalad, hiszen ez itt egy társkereső lenne, a szexpartner pedig csak igen alkalmi?
Csak erősíteni tudom a konklúziót: Igazi márpedig létezik, és az lesz az, akit fájdalommentesen meg lehet egy picit formálni úgy, hogy egy kissé magunk is formálódunk. Ezt hívják összecsiszolódásnak. Csak jussunk el odáig! :-)
Jó napot a délelőtti műszaknak!
Isti
Ildi, egyetértek veled, az, hogy valaki szeretőt keres és nem társat, önmagában nem elítélendő, ugyanis előbb talán meg kellene vizsgálni a körülményeket is. Pl. én lelkiismeretes vagyok a kapcsolatokban, ezért nem válok el. Nem akarom felrúgni a családomat csak azért, mert egy szempontból (erotikus rész) a feleségem alkalmatlan. Eddig bárki meglátta, igazat adott nekem. Amúgy, mint sima társ, elfogadható, hiszen nem rosszindulatú, csak nagyon hanyag és lusta (na itt már komoly tűrőképesség is kell, azt bevallom!)
?gy kettőből lehet egy ?igazi?. :-)
Era, úgy értsd, hogy csak olyasmit kell eltűrni, amit bírunk. De a tűrés közben azért érdemes próbálkozni, faragni is a másikat. Lehet, hogy a végén már kevesebbet kell tűrni. Sajnos én nem vagyok egy rámenős ?szobrász?, de más járhat több sikerrel.
Isti, egyetértek veled, ?igazinak? nevezhetjük azt, akit el tudunk fogadni beleértve az alkalmazkodásunkat, rugalmasságunkat, tűrőképességünket.
A tűrőképességről:
- Elviseled a sok munkát?
- Nem!
- És ha megfizetlek?
- Akkor már igen!
Na ennyit a tűrőképességről! :-)
Pinocchiók előnyben :)
Ami a szeretőket illeti,én szeretek tiszta lappal játszani.Nem ítélem el,de nem az én műfajom.Ildi annyiból tisztességes,hogy legalább őszintén bevallja a dolgot.Csak a férje el ne olvassa!
Van viszont olyan helyzet, amikor szerető tartása nem kimondottan tisztességtelenség kérdése.
Beszéljünk nyíltan: megcsalásra gondolunk. De vajon szóba jöhet-e megcsalás akkor, amikor már eleve évek óta nem működik a ?házas élet?? Vajon mivel rövidíthetjük meg a párunkat, ha már úgysem élünk vele nemi életet, és nem is tervezzük? Ilyenkor a helyzet se nem romlik, se nem javul.
Na persze mindez akkor ?sportszerű?, ha a szerető nem vezet váláshoz. De hát váláshoz vezethet akár egy másik jövőbeli (potenciális) társ is. A ?társjelölt? egyértelműen folyamatos együttélést igényel, tehát szorgalmazza a válást, míg a szerető nem.
Akik itt deklaráltan társat keresnek, nem szeretőt, azok között lehet, hogy van házas is, és majd csak a megfelelő társ megtalálása után fog elválni.
Azt viszont én is határozottan elítélem, amikor a szerető tartása párhuzamos nemi életet jelent egy másik működő nemi élettel.
Mert ugye, ha nem csak a szexuális kapcsolat számít, akkor pl. a munkahelyi ellenkező nemű kollégákkal sem volna ildomos szóba állni…
Igaz,hogy mivel társkeresőnek hívják ezeket az oldalakat itt elvileg társat is kellene keresni.De egy szeretőkereső oldal dilin hangzana. Az a baj,hogy rengetegen sunnyognak,nem játszák ki a kártyájukat.Ha valaki nyíltan,egyenesen megmondja,hogy mit akar az marhára becsülendő szerintem.Kijelenti,hogy mondjuk csak szexet keres vagy bármi mást.Korrekt.Nem hülyít. A legtöbb aljas eltünés,időhúzás a másik féltöl,félredumálás emiatt van.Kiváncsi és válaszolgat levelekre,de mire kapcsol már elmerült a dologban és utánna már nincs pofája hozzá hogy megmondja csak szórakozott.Ettöl már az jobb egy fokkal,ha hazudozik egy nagyot és megírja ,hogy kialakulóban vagy egy kapcsolata.(persze ugyanúgy fennt van az oldalon minden nap)Nem értem meg,hogy miért nem lehet megírni az őszinteséget.Magambol indulok ki és ez nekem sohasem probléma.Pár levélváltás után vagy egy randi után megírni,hogy nem fog menni és pár jókivánság a hölgynek a továbbiakra.Ennyire szarok az emberek????? Mielőtt félrenéznétek(köszi a kedves hozzászólásokat) nem vagyok befordulva csak idegesít,hogy aki bejön nekem az vagy kurva,vagy golyós vagy én nem jövök be neki. Persze gyors kalandok mindig lennének ha akarom,meg van 4-5 telefonszámom kurváktol hogyha kanos lennék,de ez a komoly kapcsi téma már 6 éve megoldatlan.Sorozatban nagy nehezen(egyre nehezebben) rászánom magam,rágom magam,hogy lehet ő is olyan bunkó lány-e,és mindig van valami gáz.Mindig beleválasztok. De majd egyszer. Talán.
Nekem van egy olyan tapasztalatom, hogy ha valaki komolyan és komoly társat kíván, akkor az a leghatékonyabb eljárás, ha felveszi a kapcsolatot az ismerőseivel, barátaival, és megkéri őket, hogy javasoljanak valakit. Szinte mindenki ismeretségi körében akadnak facér személyek. Ráadásul ezek leinformálhatók.
Sziasztok!:))
Nem tüntem ám el.:))
Nemes Tamás,remélem,hogy a férjem tényleg nem olvassa el a soraim.:))Csak halkan megsúgom,hogy nem Ildi a nevem.:)
Karat!Teljesen igazad van abban,hogy komoly társat itt biztosan nem lehet találni.Ezt azért írom,mert sokan írnak nekem és én az első levelemnél bevallom,hogy mit keresek valójában.Lassan két éve lelkisegély szolgálatot teljesítek.:))Szinte mindenki panaszkodik,hogy milyen reménytelen társra találni.:(
Alby!Tényleg szaralakok az emberek!A nők is és a férfiak is….De leszek olyan bátor,és kijelenthetem,hogy a nők még jobban.Elnézést hölgyeim!:))Tudod,mikor először egyik oldalra regisztráltam,akkor cheteléssel kezdtem:)Na ,nem vagyok rá büszke,de nagyon sokat tanultam belőle.Nagyon sok nőt és férfit ismertem meg ,akik társat,szeretőt,kapcsolatot….stb.kerestek/keresnek.Tényleg sokan nyomtalanul eltünnek,mert nem merik leírni a gondolataikat.A napokban,írt az egyik csaj ,aki írta,hogy a pasi,akivel levelezik több hete ,küldött neki egy fotót magáról.Kérdeztem tőle,hogy mi a gond vele?Erre azt válaszolta,hogy nem jön be neki a pasi,de nem is ír neki többet.Én javasoltam,ha nem is jön be,akkor annyi tiszteletet adj meg neki,hogy ezt közlöd vele.Nem tudom,megfogadta-e a tanácsom,de azt sejtem,hogy nem.
Be kell vallanom,hogy én egy igen határozott,türelmes,kitartó nő vagyok.:))Itt az eltünésről kellene írni!Szóval eddig engem senki nem hagyott faképnél…nem tűnt el szó nélkül.)Hogy mi a titka?Szerintem az őszinteség,egyenesség,megértés…stb.:)
Csak még annyit,hogy azért mertem a nőket jobban hibáztatni az eltünés miatt,mert egyetlen pasi nem írt még olyt,hogy levelezés közben eltünik és nem ír többet.:))És mog sok tapasztalatot írhatnék.:)
Ildi, csak úgy mosolyogva jegyzem meg, hogy az egyént nagyon könnyű ám felismerni az írása (stílusa, fogalmazása, gyakran használt szavak, helyesírás, rövidítések, vesszők, pontok használata, stb.) alapján. Az, hogy (nyílván) nem Ildi a neved, világos, de adott esetben nem sokat segít.
Nem én vagyok ám a férjed, ne aggódj! :-)))
Nahát!
Érdekes dolgot tudok meg a nőkről!
Ha annyira elvárják hogy a férfi csak 1. vasat tartson a tűzben, akkor:
Minek kérdezgetik állandóan, ki volt az előző, mikor lett vége, ki miatt lett vége?
És ha a férfi bevallja, hogy hónapok (évek) óta nem volt senkije, akkor az értéke mindjárt a “nullára” zuhan !
Úgy tűnik a nők szigorúan a piac un. kereslet-kínálat viszonyában képesek megítélni egy férfi értékét.
A másik: kihangsúlyozzák a “belső” értékek fontosságát, majd az első randin mikor meglátnak: “sietnem kell” csatakiáltással eltünnek. Pedig meg szoktam írni, hogy nem vagyok magas…
Tehát hogy is van a belső értékekkel?
A legaranyosabb persze az volt, amikor a hölgy megállapította, hogy “sóher” vagyok.
Csak arról feledkezett meg, hogy illik a pasinak az első randikon fizetnie, és ez rendjén is van, csak amikor a hó végére erre a célra kizúg vagy összesen 150 Ezer Ft., hát nehéz megjátszani az a bizonyos Arsene Lupin-t, aki kedves csirkefogó, de mindíg gavallér!
Atti, az ellenkező nemek közötti megtetszés (ha tényleg megtetszésről van szó, és nem némi érdekről), 100%-ban aspektus alapján működik.
Figyeld meg, hogy pl. a ffi mit néz a nőnél: 100%-ban az arcát. Ha az arc megfelel, akkor már csak a test játszhat szerepet (de csak akkor, ha túlságosan kövér vagy sovány, stb). De ha az arc nem felel meg, akkor lehet bármilyen a teste. A belső tulajdonságok pedig csak legutoljára számítanak, noha végül is ezek határozzák meg a párkapcsolat tartósságát!
A nők szintén a külső alapján döntenek. Az a különbség, hogy a nők nem kimondottan az arcot mustrálják, hanem azt együtt az egész testtel. Ha a külső (arc + testalkat) nem felel meg, akkor lehet bármilyen a belső. A nők jellemzően az ún. ?rosszfiúkat? kedvelik, ne is próbálj jófiú lenni! Pedig végül is a ffi belső tulajdonságai játszanak majd szerepet a párkapcsolat tartósságában, akárcsak a nő belső tulajdonságai.
Ezen csöppet sem kell csodálkozni, mert mindez a hormonok ?ravasz? háttértevékenységének köszönhető. A hormonok (a DNS programok utasításai szerint) a szaporodást ösztönzik, és nem a tartós párkapcsolatot.
Aki hisz az ?őszinte szerelemnek? (ami ugyan őszinte, de csak rövid ideig, addig, ameddig tart, mert szigorúan tiszavirágéltű), az aláveti magát a hormonok csúfot űző játékának.
A szerelemnek kettős hatása van, ami pont a rövididejű, csak a szaporodást segítő kapcsolatot támogatja:
1.) Tombolva húzza egymáshoz a feleket, messze több, és jobb tulajdonságokat társítva a partnerhez, mint amivel az rendelkezik valójában.
2.) Amikor a szerelem elmúlik, akkor kellemetlenebb érzést hagy maga után, mintha nem is lett volna, mert hirtelen elpárolognak azok az álomképek, vélt, de nem létező szuper tulajdonságok, amelyeket társíttatott a partnerhez.
Ez a kellemetlen érzés azt a célt szolgálja (a szaporodás érdekében), hogy a kellemetlen érzés miatt a felek szétváljanak, és újabb partnert keressenek, újabb utód(ok) nemzése reményében.
Na most akkor sikerült elvennem a kedveteket az élettől? :-))))
Próbáljatok lelkiismeret alapú kapcsolatot teremteni, az inkább tartós!
Ildi!
Lehet,hogy nem Ildi vagy, de néha már abban is kételkedem, hogy nő vagy, annyi rosszat írsz róluk. :-)
Atti!
Én mindig felajánlom,hogy fizetem a fele költségeket. És nekem igen is a belső értékek fontosabbak. Ezért is dőlök be sok pasinak. Mert elhiszem, hogy amit mind azt úgy is gondolja. :-(
karat!
Elárulom, hogy én nem szeretem a “rosszfiúkat”. Viszont amit a szerelemről írtál, az igaz. ?t is éltem mind a két verziót. Elárulhatnád mit értesz lelkiismeret alapú kapcsolaton? Ha csak nekem van lelkiismeretem az kevés… Honnan derítsem ki első ránézésre, hogy neki van-e(lesz-e)?
Era, igen, jól sejted, a lelkiismeret alapú kapcsolat összetevői *mindkét fél* részéről: öntudat, alapvető lelkiismeret (aki lelkiismeretes, az mind a munkában, mind a magánéletben az!), empátia, igény a másik segítésére. Igen, mindkét részről meg kell legyenek ezek a tulajdonságok.
Itt most én is egy kicsit gyepálni fogom a nőket (már akikre ez az ing ráillik), mert gyakran a sajnáltatás eszközét használják az empatikus férfiak befolyásolására. Persze, ha ez jól végződik, akkor megbocsátható, de ilyenkor gyakran a férfiak húzzák a rövidebbet.
Nagyon komoly kérdés, amit feltettél: ?Honnan derítsem ki első ránézésre, hogy neki van-e(lesz-e)?? (mármint lelkiismeretes). Nem szeretek üres dolgokat írni, ezért ennek a megfogalmazásán még gondolkodni fogok. Egy biztos, ?egyből? semmiképpen nem lehet azt kideríteni.
Addig is ajánlom, olvasd el az esetemet az alábbi fórumon, a 13194 – hozzászólástól kezdve: ott a cila55 vagyok. Talán hasznodra válik:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9022684
Egy teljesen friss példával szolgálhatok az eltűnésekre. Tegnap lett volna randim, én ott is voltam, de az önként jelentkező az nem jött el. Nem én kértem a randit. Vagyis lehet hogy ott volt, megnézett, aztán lelépett. Igaz, csak 10 percet adtam neki, aztán én is távoztam. Szólhatott volna, hogy késik, hogy nem jön el. Elég lett volna egy sms, ha már hallani sem akarja a hangom. Azóta sem kaptam tőle üzenetet, hogy bocsi, de mégse… Ettől még nem ítélem el a férfiakat, sőt mi nők néha nagyobb kárt tudunk okozni. Pedig annyira nem vagyok bányarém, hogy megijedjen és elszaladjon…
Karat!:)
Csak nem felismertél a helyesírásomról?:)))
Bocsánat a a helyesírásí hibákért!:))Tudod,néha nagyon figyelmetlen vagyok.:))
Ez az egész társkeresés emlékeztet egy több pályás számítógépes játékra.Először is,kell találni egy viszonylag valós adatokkal hírdető,egymás számára szimpatikus társat.Ha végre valahára visszaír-lehetőleg nem helyesírási hibával-akkor a dolgot valahogy át kell fordítani fizikai találkozóra.Vagy eljön vagy nem,erről szól ez az oldal.Mint minden játékban,itt is vannak meglepetések.Kicsit más mint a fotón,mégis vannak gyerekei,a dolog régi barátjával vagy a férjével még nem lefutott.Tényleg nagyon izgalmas,csak 18 éven felülieknek!
Én naprol-napra egyre jobban kapok ráfele az iwiwre.Tudom,hogy egy utolsó lepattanó húzás,de tiszta ügy ott ismerkedni.Képek valódiak,nincs eltünés,sunyi törlés. Pár normális,érdeklődő sor egyedülálló hölgyeknek és vagy lesz valami vagy nem. Csak egy ötlet mindenkinek.
Teljes mértékben igazatok van!:))))
Ha valaki nem tud helyesen írni,mert nincs hozzá érzéke/nem tanulta meg ,az nem ugyanaz,mint a ma oly divatos tok,mek,cejetlek,pussy,stb,röviditések.Az előbbi szerintem nem elitélendő,attól még bárki lehet okos,sikeres ember.Sőt,észrevételeim szerint a nagyon okos emberek a nehéz személyíségek.:))Lehet helyesen írni,csak akarni kell.:))De amondó vagyok,hogy ez legyen a legnagyobb baj az életemben!:))Szerencse,hogy nem vagyunk egyformák!Aki tud, írjon helyesen,aki meg nem akar vagy nem nem tanulta meg…hát istenem,ettől még lehet nagyon kedves,aranyos,értékes ember.:))Én olyan ember vagyok,aki szándékosan nem írt helyesen.:))
Szerencse,hogy nem vagyunk egyformák!!:))
További jó szórakozást,én eltűntem innen,de nem a süllyesztőbe.))))))
Űdv Uraim!:)
Jah,és nő vagyok a javából!:)))
Bocsánat!!:))
Üdv Uraim!:))
Sajnálom, hogy a helyesírásra tett megjegyzésemet többen félreértették. Engem egyáltalán nem érdekel a helyesírás addig, ameddig a szöveg egyértelmű, érthető.
Itt nem volt szó nehezen érthetőségről, félreérthetőségről. Én csupán azt emeltem ki, hogy egy szöveg stílusából (most már szándékosan nem is helyesírásról beszélek!), következtetni lehet az írójára. Amúgy a diploma vagy a doktori cím is csupán titulus számomra, ami semmilyen garanciát nem jelent a személyiség minőségére. Talán ha nem lennék diplomás, akkor buta módon tisztelném a diplomásokat, de mivel tudom, hogy az semmit sem jelent a belső tulajdonságok szempontjából, ezért a lexikális tudás számomra nem jelent egyben életbölcsességet, lelki kulturáltságot is.
A szó nélküli eltűnésről sajnos friss élményeim vannak…
Nem értem, hogy bánhat egy ember úgy a másikkal, hogy ezt képes megtenni vele. Micsoda gyáva, lelkiismeretlen, önző, hazug ember az ilyen… aki képes a másikon így átgázolni… képes valakit ennyire levegőnek nézni… stb,stb.
Több hónapos, “gyanúsan túl jó” kapcsolatnak lett vége ilyen csúf módon…
Az tökéletes partner kereséséhez csak annyit, hogy ne az ideális férfit/nőt keressétek… nekem nem az ideális vagy a tökéletes kell, csak legyen elég jó…
igazán azzal is meg lennék elégedve…
Ildi
Ha szeretőt keresel, lenne ötletem hol kéne, keress meg iwiwen…
Üdv: Ladyb
Sziasztok!
Szerintem a netes társkeresők picit lelki sérültek.
?ltalában hiányzik az emberből a vadászösztön.Kb olyan, mint a vidámparkban a sporthorgászat.(csak itt nem minden húzás nyer)Inkább önfejlesztés kéne, hogy élő interakcióban jó legyen az ember.
Ha kimész az utcára, 10 perc alatt több és szebb nőket látsz, mint itt.Akkor kérdem én, miért nem a valódi életben próbálkozik?Ha ott nem megy, akkor itt miért menne?Kipróbáltam én is esttanulmánynak.A való életben figyelnek rám,mondhatni imádnak, top 1-nek hívnak, itt alig jön válasz.Ez nem engem minősít, hanem az egész intézményt.Tudom mi kell a nőnek(15 botütés:-)Ha nekem is nehezemre esik egy közepes mentális orgazmust összehozni, akkor kinek könnyű??lalánosságban ide is igaz, hogy mindenki kétszer olyan jót akar, mint ami dukálna neki.
Összegezve:gyerünk a terepre, ott kell operálni, nem otthon a börtönből intézve.
A vonzás nagyon működik, egy depis ember nem fog vonzani egy életvidám embert, tehát a megoldás mindenkinek a sajátja.
csoki
Hogy miben élünk?
Csak gondolkodóknak:
zeitgeistmovie.com
Szerintem a nem netes társkeresők is picit lelki sérültek… :)
Mondhatni senki sem tökéletes, – kedves dr kissné – ebben a rakétakorszakban! :)
Az igazi netes társkeresőknek nem az a problémája, hogy nem képesek hús-vér emberrel megismerkedni, hanem az, hogy esetleg nem tudnak hol… ehhez nyújt segítséget nekik a net. :)
Normális esetben az ismerkedési folyamat ezután ugyanúgy zajlik tovább, mintha nem a virtuális térben találtunk volna egymásra.
És ne sajnálj minket… az igazi netes társkeresők zöme normális érzésű, értékes emberke, tele önbizalommal. (Önbizalom híján nem is lenne itt :)
Honnan veszed te a bátorságot arra, hogy minden netes társkeresőt így lenézz és csípőből kritizálj?
Üdv: Ladyb
Még egy fontos dolgot kihagytam…
Én ízig-vérig nő vagyok, és tudom mi kell nekem…
De én nem “közepes mentális” orgazmust akarok, hanem valódit… nem “összehozni”, hanem átélni… valakivel, akit szeretek :)
De te maradj a közepes mentálisnál, ha az jó neked :)
Azt a mindenit!:)))Mária,ahogy olvasom a soraid,hát Te tényleg egy depis ember lehetsz:)))Neked nem 15 botütésre lenne szükséged,hanem 100 botütésre.)))
Ha Te a való életben top 1 vagy és itt nem írnak neked választ,akkor az nem az intézményt,hanem téged minősít.:))És nagyon szar lehet annak a nőnek,aki alig tud összegozni egy orgazmust.:))
Szerintem is sok mélyérzésü,aranyos,kedves,értelmes,értékes ember van ezeken az oldalakon.:)Én is az vagyok.:)))))
Azon az oldalon tényleg jó sokat lehet gondolkodni….)))főleg annak,aki csak magyarul beszél,olvas.)))
Ladyb,a következő e-mail cimre kérhetem az ötleteid??:))))milady10@citromail.hu Köszönöm!:))
Kedves Ladyb!
Sajnálom. Bevallom, nem igazán hittem el mesés kapcsolatodat, de reménykedtem, talán mégis van ilyen…Majd amikor a legkevésbé számítasz rá, beüt.
Ildikó számára én is küldök 5letet…:)
Dr Kiss…-nek: Tükör azért jobb ennél…az ő stílusa legalább eredeti!
Dr Mária!
Csak egy megjegyzés!:)Milyen köszönés forma a csoki?
Én kimondottan rühellem a hi,csoki,csá,csumi…stb.köszönési kifejezéseket!:Egyébként a soraid végén a “csoki “fagyi volna?:))mert ilyen hőségben csak arra tudok gondolni.:))))
Izgatottan várom az ötleteiteket!:))
Lányok! Szívemből szóltatok!
Dr Spicsovics Irénke… szerintem pasi, nő nem ír ilyen stílusban.. és nem választ ilyen nevet! Főleg ah Dr. bár az nem jelent semmit se.
Ebben a szép napos időben valahol a vízpart közelében érdemes ülni,szép lányokat nézegetni,fürdeni,közben jól befagyizni esetleg sörözni,ilyen időben általában meghal a levelezés,esőben írnak ilyen sok levelet!
Drága Tamás!
Ennyi előítélttel legfeljebb szúnyogot lehet találni mostanság :)
(Itt most éppen szakad az eső .)
Véletlenül olvastam bele az ismerkedés eltűnés-nem eltűnés témakörébe.
Ritkán ismerkedtem interneten, de egyszer-kétszer előfordult velem is, hogy megbeszéltem valakivel egy helyet messziről megnéztem az illetőt és nem mentem oda. Nem akarom mentegetni ezt a viselkedést,vagyis mentegetni akarom, de az ember ezt nem mindig cinizmusból teszi. Egyszerűen annyira érzi, hogy az a másik a külseje alapján teljesen reménytelen, hogy így tudja legrövidebbre zárni a dolgot, noha ez neki is nagyon kínos.
nem tudom volt-e más is így?
“Szabad vagyok” – mondta a majom a rácsnak…
Éva, ugye azért mobilon szólhattál volna neki, közbejött egy megfelelő parti, és ezért már nem aktuális…
Üdv!
Karat sztem nagyon jót írt a tegnapi darwinista eszmefuttatásában. Sajnos az emberek ált. nem tudják, mit miért, stb. Mindenki azzal járna a legjobban, ha olyan kapcsolatra törekedne, amiben mindketten szárnyalnak úgymond. (No nem fikázni akarom az embereket, mert azt tesznek, amit akarnak. Csak tipp :) mint az RBS-t ajánlani)
Nem idióták az emberek, csak nagyon sokan rosszul látják a világot és benne önmagukat. Tudják, hogy TENNI is kell azért, hogy megvalósuljanak az álmaik, de egy sereg dolgot csak úgy “default” akarnak, mintha járna nekik.
Az önkritikának kellene jobbnak lennie úgy általánosságban.
Akkor talán arra is ráébrednének, mennyire híján voltak a szeretetnek.
Éva!
És fényképe sem volt, hogy láthattad volna milyen és akkor már randit se beszéltél volna meg vele. ?gy még rövidebbre zárhattad volna a dolgot.
Előre is bocsánat, hogy ide írok, de valakinek el kell mondanom, ami a fejemben van már pár órája. Erával beszélgettem még 12-én, hogy kaptam egy lánytól egy újabb esélyt a randira, és mint írtam, ma meg is történt mindez. Ez még önmagában nem olyan nagy baj, de a randi alatt sok-sok flört-jelzést kaptam a nő részéről (pl. sok alsó ajak beharapás, szemezés, hozzámérés, stb), amiket csak egy mosollyal nyugtáztam, de nem közeledtem intimen a lány felé. Ennek főleg az volt az oka, hogy az első találkozón megfogtam a kezét, mire ő visszahúzta, és közölte, hogy “Még ne!”. Ettől bevallom nektek, kissé elbátorodtam. ?gy elég váratlanul ért ez a sok jelzés, ami miatt habár külsőre laza maradtam, de belül sokat gondolkoztam a dolgon. Lehet, hogy a kis pihi alatt úgy döntött, hogy komolyra fordítaná a dolgokat… Szerintetek elrontottam a dolgot azzal, hogy nem közeledtem a lányka felé? Jövőhét csütörtökre mozit beszéltünk meg, de előtte is feltétlen találkozni akart. Most azon morfondírozok (tudom, hogy egy férfinek határozottnak kell lennie, de még nagyon tapasztalatlan vagyok ezen a “többrandizós” téren :)), ezzel csak azt szerette volna kifejezni, hogy vagy mennyire jó a társaságom, vagy a mozi előtt tisztázni szeretné a dolgokat…? Aki már sajnos veterán randis (ezt úgy értem, hogy sajna sok kudarca volt), mit gondol erről, átélt valaki már hasonló helyzetet?
Permanencia!
Én is reménykedtem, pedig túl szép, túl jó volt minden…
Aztán rátaláltam a lapjára iwiwen, és kiderült néhány dolog… ez volt az első “pofon”…
A második meg a cserbenhagyás volt és én harmadikra már nem szoktam alkalmat adni senkinek…
Túléltem…
Üdv: Ladyb
deltaEB: totál igazad van. Kb. erre céloztam én is azzal, hogy ne társat keressünk (ennek megfelelő mércével), hanem “csak” ismerkedjünk. Sokkal több a lehetőség, és kevesebb a seb.
Ladyb:
…pedig már én is elhittem, hogy van ilyen, amiről a tudósításaid szóltak!
Azért remélem…! :-)
Isti
Csabi, tapasztalatom alapján, egyes nők szinte tökélyre vitték a képmutatást, képesek teljesen elhitetni, hogy tetszel nekik, hogy imádnak, stb. Akár többszöri együttlét alatt is képesek szimulálni az elégedettséget, miközben egészen más jár a fejükben. Majd egy váratlan pillanatban, amikor azt hiszed, hogy minden rendben, egyszercsak eldobnak.
Kedves Karat!
Egyes pasikra is szóról szóra érvényes, amit a képmutatásról írtál :) :(
Ezért nagyon remélem legközelebb már egy “kettes”-be fogok belebotlani :)
Üdv: Ladyb
Isti!
A remény hal meg utoljára!
Azért a párkeresős kedvemet nem sikerült elvennie, amint látod… :)
Nem az a fajta vagyok, aki pár “pofont” nem bír ki. Különben is…
Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja! :) (közmondás)
Üdv: Ladyb
Ladyb, nem kétlem, hogy igazad van, de nekem csak az én oldalamról van tapasztalatom, mivel nem a férfiakat kedvelem…
Csabi!
Én ugyan már negyvenen túl vagyok, de bevallom, engem is zavar, ha valaki már az első randin meg akarja fogni a kezemet. A harmadikon már mi is moziba mentünk, és búcsúzáskor már csókolóztunk is. Ezzel most nem azt mondom, hogy ezt kell követned, (főként, hogy ez a kapcsolatom az első éjszakáig tartott) Sok minden függ a lánytól is. Próbálj meg beszélgetni vele erről, finoman puhatolózva. Talán kiderül, hogyan vélekedik róla. Természetesen semmi nincs garantálva és lehet, hogy valóban csak a dolgokat szeretné tisztázni. De ez ott rögtön ki fog derülni. Ha mégsem, ne legyél túl pipogya, de ne is nyomulj! Különben a helyzet azt majd úgy is hozza magával. És mint korábban is mondtam, állj pozitívan a dolgokhoz, abból baj nem lehet!
És remélem karat nem tudta elvenni a kedvedet? Mert ne hidd, hogy minden nő egyforma!
Sok szerencsét!
Karat!
Az olyan nőt neked kellene dobni ,aki nem természetes,aki mesterkélt,aki megjátsza magát.
Aki megjátsza magát ,az sosem válik elfogadhatóvá,vagy szerethetővé…szerintem.
Köszönöm az e-mailes ötleteket.:))))
Köszönöm szépen a véleményeket, ezek tudatában megpróbálom hamarosan letisztázni a dolgok állását, ahogy te is mondtad era, “finoman puhatolózva”.
Nem vette el a kedvem karat, mert ezt eddig is megtapasztaltam (csak valahogy az eddigi randijaim során mindig az első találkozó után jöttek elő a farmával: dobás esetén a kezdeti jaj-de-cuki-vagy stílust felváltva nem személyesen, nem telefonon, hanem MSN-en üzenetet hagyva, amikor nem voltam fent, mintha attól félnének, hogy leharapom a fejüket; vonzalom esetén pedig kézfogással, csókkal), de ez az első, több alkalommal megtörténő randizgatásom, amibe komolyan beleadom önmagam. Persze nem kell mondanom, nagyon tetszik mindez, és sokat tapasztaltam már ez alatt a két találkozó alatt is, csak sok a kérdés is még. :)
Permanencia válaszát nem értem,előítéletem nem volt,csak arra akartam kilyukadni,a nyár előnyeit ki kell használni.Ilyen időben havas terepen síelni azért nem lehet!Esetleg hógolyózhatunk július közepén valamelyik termálfürdőben!
Igen, Ildi, csakhogy pont azért, mert jól kiművelte ezt a technikát, nehéz ezt érzékelni, főleg annak, aki alapból megelőlegezi a bizalmat.
Sziasztok…Elolvastam az eltűnésekről szóló morfondírozásokat…Én kezdő vagyok a netes társkeresésben,de már van hasonló tapasztalatom…Az illető bejön nekem,skype-on beszélgettünk,kiderült,hogy vannak közös ismerőseink,erre eltűnt…Több oldalon is fent vagyok,őt is megtaláltam…Nem tudom mit gondoljak,mert látom a rendszerüzenetekben,hogy szinte naponta nézegeti a képeim…
Háttt….nekem nem szokásom eltünni szótlanul,de olyan helyre regiztem be,hogy azt sem tudtam hogy tünjek el onannan:)))))
Jeep,akkor csak nézegesse a képeid,de nehogy írj neki!:)
Karat, elég szomorú,hogy vannak ilyen emberek.:(Az ilyen nő biztos valami hátsó szándék miatt művelte ki ezt a technikát.
Tamás:))én ma voltam strandon és nem a nőkben,hanem a pasikban gyönyörködtem:)))))Rosszul fogalmaztam..))?k gyönyörködtek bennem:))
szép estét mindenkinek!:)
Tamás!
Ahol hó van, síelni is lehet.
Ahol lehetőség, ott leveleket írni…akár….Nem függ a hőmérséklettől.
Te döntesz, vagy a körülmények?
Erának…
Engem azért nem zavar, ha már az első randin meg akarja fogni a kezemet, mert nálam ez is egy tesztféle… van – e rám hatása az érintésének :) és ha igen, milyen? Kellemes, kellemetlen?
Ha esetleg nincs, az még talán első randin nem baj, de ha a következő randin sem lesz, akkor már almástészta :) abból csak barátság lehet… többnyire már a rendes csókig sem jutunk el… max a búcsúpuszi jöhet még szóba…
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem kell az a bizonyos “szikra” a folytatáshoz…
Ladyb
Az a szikra, ami – némi képzavar – derült égből jön és csak a felperzselt mező marad
utána, avagy a nehezen csiholt, aminek óvják a tüzét?
“Lángot ki lehel deres ágra?” N. L.
Kedves Ember!
Nekem a “szikra” nem egyenlő a szerelemmel… és igen, azt a nehezen csiholt fajtát szeretem, ami csak úgy belopózik a hátsó ajtón, szép lassan, észrevétlenül…
A derült égből villámcsapás féle érzelmek – tapasztalatom szerint – nem tartanak sokáig, de néha ezek is utolérik az embert :) Nem lehet ellene tenni…
Én arról a bizonyos szikráról, áramütésről, bizsergésről, varázslatról stb. beszéltem, ami két ember közt a fizikai vonzalmat jelenti, plusz a kémia működését :)
Esett már meg velem olyan, hogy beleremegtem egy ártatlan kézcsókba :)
Ladyb