Olvasói levél – Elég a rinyából!

Sagittar – hímneműként – megelégelte a férfiak panasznapját és keményen rádörren a negatív hozzáállású, lúzer, a nőket ostorozó nemtársaira! Olvassatok:

Most szeretnék egy általános tendenciára reagálni. Régóta bennem van, most kiírom, akinek nem inge, ne vegye magára… Az általános depressziós hangulatra szeretnék reagálni. Linux1-gyel kezdôdött, de a legújabb, ami az ihletet adta, az a “kommentjeinkből” cikk elsô idézete….

Unalmas a rinya party: az önsajnálat, a panaszkodás, ami itt folyik már bosszant! Engem is utasítottak már el, nem is egyszer, mert a nők nem viselkednek korrekten, lepattintanak! Egy kommentelô azt írta, hogy 1 jóképű fiúnál sorban állnak a hölgyek 101. lábtörlônek, miközben a kevésbé jóképû, de jóravaló srácokat észre sem veszik. Ez baromság! Ha az úriember “elmélete” igaz lenne, akkor ez úgy nézne ki, hogy a férfiak 99 százaléka egyedül lenne, míg a maradék 1 százaléka háremet nyithatna.

Lehet hibáztatni a hölgyeket, hogyha valakit elutasitanak? Nem! (Maga az elutasítás ténye senkinek sem róható föl, egyedül a módjáért lehet szemrehányást tenni) Nyilván mi férfiak is számunkra vonzó lánnyal szeretnénk együtt lenni és ezzel így vannak a nők is. Ha lepattint, megvan rá a jó oka és ő a maga közepességével másra vágyik. Ha kidobja a virágot a kukába? Akkor nem ő az, akit kerestünk, de majd a másik lány megtartja!   A VONZALOM HI?NYA A F? GOND, HIGYJÉTEK EL! HA NEM TETSZEL A KISZEMELTNEK, NE V?RJ KORREKTSÉGET, míg azzal, aki tetszik, tündi-bündi lesz. DE megjegyzem hogy én is – habár igyekszem korrekt lenni mindenkivel, visszautasítás esetén – másként viselkedek. Gyarló az ember, ez van! Aki intelligensebb az jobban kordában tudja tartani magát, igyekszik a másik érzéseire odafigyelni, aki nem, az nyersebben bánik a lenézett, taszítónak vélt ellenkező neművel. Ilyen az élet. Mellesleg lehet hogy az író úgy itéli meg, hogy az a lány közepes és mégis lepattintja, de ha közepesnek tartja, vagy netán csúnyának, mi értelme udvarolni, próbálkozni? Vagy netán már fel is adta, hogy olyan nőt környékezzen meg, aki igazán tetszik neki? Talán az utóbbinál lesz sikere, mégha nem is gondolná. (Bár a levelek által sugalt mentalitással ez valószinűtlen). Miféle szimpátiát várhat el a bejegyzés írója, ha önmaga se vonzódik igazán az említett hölgyekhez?

Nem tudom férfiak, hogy  mi van veletek! Néha úgy érzem, hogy puhányok gyülekezetébe csöppentem, ez a sok siránkozás az agyamra megy. Ha én lányosnak, nyafogónak, balféknek itélem meg a személyt a leírás, bejegyzés alapján, akkor a nő hogy ítélje meg az illetőt élőben?

Kicsit gondolkozzatok! A nőknek igazi férfiakra van szükségük, nem nyávogós pólyásokra. Linux1 nek is üzenem, hogy kicsit tegye félre a programozáskönyvet, menjen ki a Váci utcára és lesütött szemű, zárkózott lúzer helyett mosolyogjon rá a nőkre, a világra! Nem csak a nőknél lesz nagyobb sikere, maga is boldogabb lesz.

Nekem is voltak bosszantó szituim, kudarcaim, de azért írok, mert úgy gondolom eseteim tanulságul szolgálhatnak másoknak.

Ha elmegyek szombaton sörözni a barátaimmal, akkor azt látom, hogy a párom gyönyörű, a barátnőm párja is gyönyörű és amikor megpuszil két korty sör között, tudom, hogy nincs az a munka, pénz, ami pótolhatná egy nő közelségét, szeretetét. Ennyi!

Fiúk! Ismerkedni, randizni jó! A nők szépek, kedvesek, mindegyik egy kis csodálatos világ. Találkoztam már flugos világmegváltóval, nimfomán döggel, félénk angolszakos tanárnénivel, plázacicával, ezek rossz egyvelegével, sorolhatnám napestig. Sokszor felbosszantottak, sok hülyeséget kellett végighallgatnom, de emellett sok szép estére, barátságokra, jó szeretkezésekre, szerelmekre, áttáncolt éjszakákra gondolok a női nemmel kapcsolatban. Ha valaki alapvetően nőgyűlölő, csalódott, beletörödő, megfojtják a saját kudarcai, akkor soha az életben nem lesz olyan barátnője, amilyenre vágyik, mert mire ránézne a kiszemeltre, már fel is adja. A kudarcból tanulni kell és nem szabad önsajnálatba burkolózni.

Fiúk! Legyetek végre férfiak, könyörgöm!

Olvasói levél – Nehéz beszélgetni

envelopeRohanás, egy-másfél órás randik, amelyek alatt ki kell derülnie, hogy pontosan milyen ember is a másik, hozza-e azokat a kritériumokat, amelyeket elvárunk az igazitól, azonos szándékok vezetnek-e minket,hogy egyáltalán képes-e kiváltani bármiféle érzést belőlünk?! Lehetséges-e ez avagy inkább kudarcot hordoz magában ez a forma? Az alábbi olvasói levél szerint ez inkább lehetetlen…

Saját sztorimat szeretném megosztani veletek. Nem mondhatni, hogy a mostani időszakomat megelőzően bármikor is problémám volt a kommunikációval. 
Úgy 2 éve dolgozom egy munkakörben, ahol napi szinten a Kollégákkal kb. 1 órát szükséges kommunikálnom, a fennmaradó időben inkább különböző “magányos tevékenységet” folytatok (adatbázisokban turkálok, agyalok). Mivel eléggé le vagyok terhelve, így a napi 30 perces ebédidőmben szoktam lelki életet élni pár emberrel. Otthon, a fiammal szoktunk beszélgetni, de ez teljesen más típusú (6 éves), a barátaimhoz ragaszkodom, de csak havi szinten tudunk össze futni. 
Hogy ez mit eredményezett?! Mára nagyon jó gondolkodó, szótlan, magányos farkas lett belőlem. A fősulin több tanárom is indítványozta, menjek kommunikáció szakra, mert a vizsgán nagyon jól kidumáltam magam (hogy mennyire nem készültem, az már botrányos volt…).
Mára eljutottam egy olyan szintre, ha oda jön hozzám egy tetszetős / kedves hímnemű egyed gondoltaim százával vannak, de beszélgetni igen nehezen tudok. Ez mit eredményez?! Aki nem ismer egy kicsit közelebbről, annak egy “buta szőke” vagyok. Igen, én magam is tudom, hogy így azért elég nehéz bárkit is találni. Ezzel csak azt akartam elmondani, néha több időt szükséges szánni valakire.  Saját tapasztalat, a párkapcsolatosdi terén is sokan úgy rohannak, mintha ezért díj járna.

Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre.

Olvasói levél – Ismerkedési stratégiák

Milyen alapvetô hibákat követhetünk el az elsô találkozások alkalmával? Sokat számít az elsô benyomás – sôt, nem túlzás azt mondani, hogy eldönt mindent, így közel sem mindegy, hogyan is tudunk és akarunk viselkedni, amikor találkozunk partnerjelöltünkkel.  Szeretnénk jó érzéseket kelteni benne, elnyerni bizalmát és érdeklôdését. Ehhez bizony nem árt kissé kontrollálni viselkedésünket – nem megjátszani magunkat, csak odafigyelni! Errôl írt pár gondolatot Sagittar:

Felvetülhet egy jó kérdés, ha párkapcsolatot építünk, hogy miért a “rossz” viselkedés a vonzó a hölgyek számára? A kedves, érzékeny, őszinte közeledés többnyire nekem se jött be, sőt szeretek kisérletezni és talán egy életre megtanultam, hogy lazán kell venni az ismerkedést). Próbálkozom különböző normák, módszerek szerint ismerkedni, viselkedni a randikon. Volt olyan lány, akihez kedvesen, ôrlődve, sokat kínlódva közeledtem, de olyan is, akihez lazán, könnyedén, játékként felfogva a dolgot és adott esetben olyan kérdéseket szegezve a lányoknak, amitől még jómagam is elpirultam …

Érdemes túlzottan kedvesnek, érzékenynek, sebezhetőnek mutatkozni az ismerkedés elején? Egyértelműen nem! És ezt azután még bátrabban merem állítani, hogy a páromat a legszokatlanabb, legextrémebb módon ismertem meg és sose gondoltam volna, hogy a tiszta, kendőzetlen, a szexualitásra gyakran utaló magatartás sokkal vonzóbb lehet, mint a romantikus, ideális szerelmet kereső, kedves férfi képe. Nálam amúgy ez a viselkedésmód-váltás nem szándékos. Van olyan lány, akihez igy állok, van akihez úgy, függ ez a személytől, a kapcsolatfelvétel módjától, a szimatomtól, a hangulatomtól….

Nem bíztatnék senkit sem arra, hogy játsza meg magát (sőt tilos is), ha ismerkedne. A legnagyobb hiba, ha nem önmagunkat adjuk. Ez közhelyként hathat, de tény, hogy így van. Magunkat kell adnunk, de az, ami belőlünk jön, folyamatosan meg kell hogy újuljon és flexibilisen, alkalmazkodóan kell viselkednünk a különböző helyzetekben, különböző lányoknál és tilos a görcsös, “túl kedves”, túlzottan ragaszkodó, a hölgy számára is fojtó magatartás.  A végcél persze az, hogy megfogjuk és megtartsuk az ideális nőt, de ehhez sajna kell pár hét “játék”, de ez a játék nem kell, sőt nem szabad, hogy erôltetett legyen. Egyszerűen csak meg kell tanulnunk játszani és  lazán, görcsök nélkül kell tudnunk ismerkedni. Nincsenek szabályok, ösztönösen kell viselkedni, de talán a statisztika, a hölgyek túlnyomó többségének a reakciója már irányt mutathat arra vonatkozóan, hogy mi kecsegtet nagyobb sikerrel és mi jelent nagyobb valószínűség szerint kudarcot.

Az ismerkedés első pár hetében nem szabad kiadni magunkat. A szilárd, elszánt, makacs férfi képe a vonzó, aki nem tudja mit akar, megközelithetetlen, elérhetetlen és bizonytalan. Ha a lány annyira vonzó, hogy a nadrágunkat kismama ruhára kéne cserélni ahhoz hogy ne repedjen el, ha ránézünk még ekkor se szabad kiadni magunkat és a hölgy számára egyértelművé tenni, hogy nagyon tetszik nekünk. A csendes, higgadt bizonytalanságot kell mutatni, finoman jelezve, hogy a hölgy szimpatikus és szeretnék vele sokat beszélgetni, ismerkedni. Ez az első 2 randin ideális recept. Érdemes az első két alkalommal meggyőződni róla, hogy a vonzalom kölcsönös-e, általában erre a hölgyek maguktól adnak választ.

Az első két találkozó után már új fejezet következik. Itt még szintén nem szabad kimutatni az érzelmeket. Ehelyett célszerű merészen, de NEM SZEMTELENÜL viselkednünk. Itt már felmerülhet egy-két olyan kérdés, amely pl. hölgy szexuális szokására vonatkozik. Utalhatunk rá finoman, hogy az orális szex mely válfajait szeretjük és jelezhetjük, hogy ha ez nekik nem megy olyan szinten, ahogy szeretjük, szívesen vetjük alá többhetes kurzusnak. :) (Remélem, a barátnőm nem talál rá a blogra:) )

Lehet, hogy ez szemtelennek tűnik és valószinű, hogy sok hölgy most azt gondolja, hogy ez milyen arcátlan viselkedés, de nekik jelzem, hogy én ezzel pontosan tisztában vagyok. (De élvezem, ha ilyen lehetek, szeretek egy lányt zavarba hozni, szeretem ha egy nő elpirul, szeretem érezni, hogy nyert helyzetem van, szeretem a pszichikai fölényt és s a nők is szeretik érezni az alárendeltséget) Ezzel a szélsőséges (bár általam újabban gyakran alkalmazott) példával csak azt akartam szemléltetni, hogy a kedves jófiú képe csak ritkán vonzó. Kipróbálva mindkét szerepet, állítom, hogy érdemes bátran viselkedni.

Nyilván ez önmagában édes kevés, sőt, szinte semmi. Először is a legfontosabb a vonzó megjelenés, igényesség, ápoltság, stb. Tehát alapszinten tetszenünk kell, nyilván ez a legfontosabb és erröl nem szabad megfeledkezni és még véletlenül sem szabad azt mutatni, hogy odavagyunk, szívünk szerint felvásárolnánk a föld összes vörös rózsáját, csakhogy egy virtuális kosárkában elédobjuk.

Viszont azt már kevesen gondolnák szerintem, hogy a pimaszság, csipkelődés, az időnként elejtett szexuális utalás, finom gonoszkodás, magabiztos piszkálódás megnövelheti az esélyünket egy nőnél: de kizárólag ha intelligensen, okosan, az arányokat megfelelően eltalálva visszük véghez! Az uralkodó, magabiztos, pimasz nem tévesztendő össze a primitív, buta, idétlen viselkedéssel.

Ha már egyértelmű a pozíciónk egy nőnél, kialakult az, aminek ki kell, akkor onnantól már fontosak az őszinte gesztusok, az udvarlás, a kedvesség, a virágok, a bókok, de azt sem szabad túlzásba vinni.

Van sok-sok kivétel, sőt minden ismerkedés más és más, sőt természetes, hogy nem is lehet általános recept a sikerhez. Ezért is tettem hozzá, hogy a férfi alapból legyen ápolt, legyen életcélja, lehessen rá építeni, támaszként szolgáljon, hisz a siker kulcsa biztosan nem az önmarcangolás, tépelődés (bújkálás a fedezék mögött), hanem a sok-sok személyes tapasztalat (nyílt csata a fronton). Ez amit leírtam, csak egy aprócska adalék az esetleges sikerhez.

Furcsa dolog ez, lehet hogy sokan úgy fogják gondolni hogy teljesen fölösleges volt ezt megírnom, – hisz mindenki számára evidensek -, de számomra nem volt természetes és visszaemlékezve az elmúlt évekre, bizony a kudarcaimat is e szabályok be nem tartása eredményezte…

A férfiakkal szemben támasztott elvárások mellett fontosak a mi elvárásaink is, tehát csak olyan hölgyre szabad pazarolni az energiánkat, aki megfelel a SAJ?T elvárásainknak!

Fontos hogy általában csak annyit várhatunk el a másiktól, amennyit mi is tudunk “hozni”. Sokan esnek abba a hatalmas csapdába, hogy olyan nőt (vagy férfit) tűznek ki célként, ami nem reális az ő számukra. Hallottam már olyan igénylistát ápolatlan, csúnya nőktől, hogy az angol királynő is beleszédülne és az ellenkező oldalon meg sok férfi várja az álomnőt, miközben koszos a cipője, büdös a szája, földig lóg zsírosan a haja, és ez persze csak a külcsíny. Mindenki próbálja kihozni a maximumot magából. Nem az a fontos, hogy adonisznak, vagy miss hungary-nek szülessünk (bár mindenki csecsemőnek születik:D ), hanem az, hogy a lehetőségekhez képest maximumot hozzuk ki magunkból. Ez megint apróságnak tűnik, de közben ha belegondolunk, nagyon gyakori problémával állunk szemben. Hány nőnek és férfinek kéne ezt tudomásul vennie, hogyha a randin egy igénytelen külsejű, a saját életét elhanyagoló, szüleivel, rokonaival viharos kapcsolatot ápoló, céltalan nő közli – “neki fontos hogy a párja cégvezető legyen, vagy legalább legyen Xy cm magas, izmos, szeresse a családját, a gyerekeket” -, akkor először magába és magára kellene néznie!

Annyit várjunk el másoktól, amennyit mi is tudunk adni, külsőleg, belsőleg egyaránt. Ha ez működne, kevesebb magányos ember lenne.

Persze, minél többet elérünk, minél komolyabb elvárásaink lehetnek a másik nemmel szemben, annál nehezebb a megfelelő személyt megtalálni és ez újabb és újabb problémákat vet fel, de ez már egy emelt szintű tanfolyam keretében sajátítható csak el. Jelentkezni lehet nálam:)

Olvasói levél – Superman reakció 2.

Újabb levelek érkeztek a Superman által felvetett témára:

Körülbelül 3 éve vagyok tag több randi fórumon. Annak ellenére, hogy magamat pozitiv beállitottságú és vidám nőnek tartom, egyre inkább az a véleményem kezd kialakulni, hogy mindegyik rendszerből töröltetem magam és ha az élet úgy hozza, inkább örökre egyedül maradok vagy rábizom magamat a vak szerencsére.
Elhatároztam, hogy tapasztalataimat irás formájában közzéteszem majd. Egy rövid szösszenet ezzel kapcsolatban:
Nem találkoztam még olyan internetes társkeresővel, ami igazán feldobott volna. Úgy gondolom, az elsivárosodó érzelmi és emberi kapcsolatok méltó tükre ez a társkeresési forma. Nem hiszek abban, hogy egy hozzám hasonló, mélyérzésű ember megtalálja itt az igazit, mivel tapasztalatom szerint azok a férfiak, akik itt tényleg az “igazit” keresik nagyon kevesen vannak és ők eleve olyan külső vagy belső hiányosságokkal rendelkeznek, ami lehetetlenné tesz egy jó kapcsolatot. A másik felük, 80%-kuk pedig csak önigazolásra, adrenalin növelésre és szexre vágyik. Szomorú, hogy manapság kihal a romantika, egyre kevesebbet törődünk egymással, nem történnek velünk olyan spontán találkozások, amire igazán vágyik egy igazi nő.
Nem szavazok a társkereső fórumokra!
Ami Superman-t illeti: ? az az állitólagos férfi, aki nem kell és nem hiányzik egy igazi és szép nőnek. A szépség nemcsak külsőleg ismerhető fel. Ehhez egy belső kisugárzás is szükséges. Vannak tökéletes, porcelán finomságú, szabályosan szép nők, de nem valószinű, hogy azok az igazán szép lányok. Egy barátomnak ilyen barátnője volt, külsőleg maga volt a tökéletesség, jó alak, szép arc, stb., mégis lecserélte őt egy kis helyes, nem szép törpillára, akivel boldog volt és az ágyban is egyetértettek. Azóta a felesége…
Supermannek bizonyára azok szép nők a bálványai, akik plasztikai sebész által alkotott tökéletes kemény mellel rendelkeznek és hűen a “mű szépségekhez” minden részletük giccsesen a helyén van.
Ezzel szemben szeretném felhivni a figyelmét, hogy ha nem tudná, ezeken a fórumokon több szép nő van, mint “jóképű” pasi.
A belső dolgokról és a jó természetről a férfiak részéről sajnos már nem beszélhetek, mivel ez forditott arányosságban van a külsejükkel.
30-35 éves korukra a férfiak nagy részénél elkezdődnek az öregedés jelei, pocakot eresztenek, kopaszodnak, 50-hez közel már örülhet az ember, ha talál olyat, aki még tud teljesiteni az ágyban. Persze vannak kivételek, de azok nem a Superman-félék.
Én egyébként 49 éves vagyok, nem tartom magamat szépnek, habár sokan illetek már ezzel a jelzővel. Az biztos, hogy két gyereket szültem, egyedül neveltem, nehéz életem volt, de küzdő tipus révén mindent túléltem. Az alakom és a bőröm most is jobb, mint sok huszonévesnek és a férfiak még mindig megfordulnak az utcán utánam, igaz, kb. 20 évvel fiatalabbnak néznek.
Ezért kikérem magamnak az összes nő nevében Superman nőket lenéző véleményét és csak azokat a férfiakat becsülöm, akik tisztában vannak azzal, mit köszönhetnek az édesanyjuknak és egy igazán “szép” nőnek.

És egy másik, de hasonló reakció:


Felháborodva olvastam a következő főcímű írományt: A nők marha rondák a neten…kikérem magamnak a nők nevében! Én sok éve vagyok egyedül és nem találok egy normális férfit, mert: vagy elhízott,nagy hassal akarnak szép,fiatal,de legalábbis jó megjelenésű nőt találni.(Vigyázat:okos ne legyen,mert akkor hol marad a férfi tekintély!)Vagy:nincs lakásuk és azt hiszik odaköltözvén egy nőhöz megoldották ezt is.Vagy nincs más beszédtémájuk,mint az előző nőkapcsolataikkal dicsekedni.De volt olyan is,aki kb.2 óra hosszat illusztrálta mekkora kan,hány nő kérte,hogy csináljon neki gyereket.Már sportot űztem belőle,meddig lehet ezt a témát fokozni.De a legtöbb férfi az ún.házasságból kikacsingató,aki az első levélváltáskor közli,hogy neki a város melyik környékén kell lakjak, és a hét melyik napján,hány órakor érjek rá vele foglalkozni…gusztustalan.Nem vagyok Húszéves,mégis kikérem magamnak,ronda sem vagyok.Éppen olyan vagyok,amilyennek egy korombeli kellemes megjelenésű,igényes nőnek lennie kell.Fel vagyok háborodva azon a bölcseleten miszerint a jó küllemű nők már elkeltek,és aki a társkeresőn hírdet az …ugyanezt elmondhatom a férfiak vonatkozásában is.Aki valamelyest bír intelligenciával,megjelenéssel,azok már elkeltek…Valóban van egy réteg,aki nem igazán figyel a mejelenés milyenségére,de ezeket leginkább a húsz körüli korosztályban lehet megtalálni,és nem a társkeresőben hírdetnek.A komoly kapcsolatok azért kizártak akár társkeresőn,akár más módon mert a férfiak nem vállalnak felelősséget sem magukért,sem egy házasságért.Nem tisztelik a nőt,a nőket annyira,hogy nyiltan vállalják a felelősséget:igen,ő a feleségem.Sértő és megalázó a nők számára az az együttélés,ami ma igen divatos.Csak arra vagyok jó,hogy vezessem a háztartását és legyen ágymelegítője annak a pasinak?Akkor inkább veszek egy elektromos ágymelegítőt,és pénzért,tiszta jogi viszonyok mellett elmegyek takarítani,mosni,vasalni.Ha ma az a ‘trendi’,ahogyan az elején említett levélben lehet mocskolni a nőket,akkor inkább egyedül élek.Nincs szüksége egyik nőnek sem a leereszkedő,becsmérlő, megalázó együttélésre.Az ilyen levelet író ember valószinü abba a kategóriába tartozik,amit olyan érzékletesen ecsetel.És még valami:nincs joga senkinek ilyen módon minősíteni a másik embert:marha ronda a neten.Ez nem egy állatvásár,ahol a négylábú kiállását,fogát,szarvait nézi a vásárló.Szóval a magányos embereknek is van önértékelésük,van lelkiviláguk,emberi tartásuk és létezik olyan is,hogy képes szeretni,vonzódni,szépet adni,vagy széppé tenni egy másik ember életét,aki megbecsüli annak ellenére,hogy nem az újság címlapján szereplő bombázó.És csak zárójelben jegyzem meg,hogy ismerek fotómodelleket,akikért az újságok címlapján megbolondulnak a férfiak, és amikor ugyanaz a nő elmegy mellettük az utcán észre sem veszik.Vajon miért?Ennyit a neten hírdető nőkkel kapcsolatban…

Olvasói levél – Válasz Superman-nek

Superman nagy port kavart írására érkezett egy reakció, amelyben a “fikázott” oldal egyik képviselôje reagál:

A nők marha rondák a neten… Elolvastam, feldolgoztam és megértettem. Az érem egyik igen szép oldalát sikerült bemutatni ebben a jó pár (hol-hol felesleges) sorban. Egyetértek abban, hogy a szépség relatív, és abban is, hogy a külső alapján választunk első körben. A tömegközlekedésen való ismerkedés egy aranyos társasjáték – szemezés, mosolygás, visszanézés, és ennyi. Egy percig nem tudom komolyan venni, ha valaki leszólít egy buszon. Nekem is megfordult már a fejemben párszor a gondolat, de még nem tettem meg soha. Ki tudja, össze is jöhetne, nemde? :) 
A munkám végett rengeteg szórakozóhelyen megfordulok, de mivel abban a környezetben a munkám az elsődleges (magánemberként nagyon ritkán), így alapjáraton hárítok. Manapság ha összejössz valakivel, az maximum a buli heve, és a másnap reggeli magyarázkodás, és a “persze, majd hívlak” effekt. Ez jó? Tényleg? Kinek?

Mennyivel békésebb regisztrálni egy ilyen oldalra, és nézegetni a kirakatot… Én is nyúltam már mellé, nem kevésszer. Nem szeretném megbántani egyik randi partneremet sem, de ezeket a történeteket  a N?K védelmében teszem közkinccsé.

1, az átlagos testalkatú 180 cm magas Srác megérkezett bicajon, ujjatlan szakadt pólóban, izzadtságfolt a hátán és a két karja alatt, és a bő póló sem tudta teljesen eltakarni az elég nagy pocakját. Arról nem is beszélve, hogy az a 180 cm igencsak 170 és alatta (ez az egy vesszőparipám van). Jó fej és nagyon kedves teremtés, de ez az első pillanatkép eléggé meghatározó momentum volt, így a randi végén megmondtam neki, hogy ez ebben a formában biztos nem fog működni…

2, helyes, magas Srác, minden oké, találkozzunk egy sörözőben. Hmm, gondoltam laza, nyár van, meleg van, iszunk valamit, nem para. Egészen addig, amíg a sokadik sörös körén át nem esett, és azt éreztem, kicsit már berúgott. Aztán a beszélgetésünk átfordult egy ilyen “majd én megfejtelek” elemzésbe, amikor is úgy gondoltam, inkább jobb, ha távozom. Kifizettem az italomat, és további szép estét kívántam neki…

“Ebbe kapaszkodva próbálják megtalálni pasijukat, mint olyan utolsó reménysugárként” :

3, “+nősülnék” névvel érkezett a levél – akkor hogy is van ez, ki keres kit görcsösen? :)

Én sem találom azt az embert jelenleg az oldalon, akire azt mondanám, hogy “igen, ? az”… De nem is pattogok miatta :) Ha nem tetszik a felhozatal, akkor tovább lehet sétálni, le lehet menni szuper szórakozóhelyekre, és lehet ismerkedni, társalogni, párt keresni. 

Mondjuk, kíváncsi lennék arra, hogy ha megfordítjuk a kérdést, Te miért is nem találod a Párod az általad felsorolt helyszíneken – hiszen ha csak szép lányokat keresel, akkor Te is biztos nagyon helyes és okos és rendes Srác lehetsz…. Ugye… ;)


Továbbra is várom leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Feleséget webshopból

Mik is igazából a netes társkeresők? Interaktív boltok, web áruházak.

Regisztrálok, fellépek, megkapom az árukészletrôl a fényképes katalógust, ellenôrzöm a paramétereket, megnézem az árát is (neki milyen elvárásai vannak velem szemben), majd küldöm a levelet.

A randin – miközben a  3 napos visszavásárlási garanciát bármikor érvényesíthetem azzal, hogy felállok és otthagyom – próbálgatom az árut. Tesztelgetem, keresem az adatlapján felsorolt elônyöket és próbálok rálelni egy-egy súlyos, garanciális hibára. A próba – szerencsére  – ingyenes, így nem kell egy súlyos döntést szinte vakon, mindössze az adatlapon felsorolt – néha igen hiányos – infók alapján meghoznom.

Ha minden stimmel, akkor fizetek a pincérnél.

Vigyázok, hogy miközben velem van, ne sérüljön – érzelmileg és fizikailag, mert különben gondjaim lehetnek a leadásánál. Az általam elvárt funkciókat az elsô randin persze nem tudom mind végigpróbálni, de erre még van idôm, miközben a katalógust tovább böngészhetem. Ha idôközben rábukkanok egy – a pénztárcámnak is megfelelô – több extrával rendelkezô partnerjelöltre, akkor az elôzôt  visszaváltom és elhozom cserébe a másikat. Ezt akárhányszor eljátszhatom. Cserébe el kell viselnem – ha nincs elég fedezetem -, hogy az áru maga is lelép és ô maga mondja fel a szerzôdést.

Mûködéséhez szükséges feltételek egy része szerepel a webshop oldalán, másik felét pedig megtudjuk az elsô randin, ahol – kölcsönös érdeklôdés esetén – már el is kezdhetjük installálni saját környezetünkbe ill. megpróbálhatjuk igényei szerint a saját operációs rendszerünk változóit átkalibrálni.

Esélyem van – már a katalógusfotó alapján – is elsô látásra beleszeretni s elhatározni, hogy mindenáron az enyém lesz, de fontos tudni, hogy a társkeresô webshopokban lévô darabok mind egyediek, mindegyik egyedi öntôforma alapján készül – miközben persze pár elég foncsorosra sikerül avagy kifolynak a formából…

Viszont a jobban sikerült darabokra hatalmas az érdeklődés, így nem árt alaposan átgondolni a saját adatlapunkra feltett ajánlatunkat, amely eldönti üzletkötésünk sikerességét! Ha kudarcot vallunk, akkor se keseredjünk el: oly hatalmas a választék, hogy biztosan fogunk magunknak találni másikat! Azonkívül rendszeresen visszakerülnek az oldalra a garanciális időn belül leadott jelöltek, akiknél egy új ajánlattal ismét bekerülhetünk a potenciális vásárlók körébe. De vannak a garanciális időn túl is visszaszármaztatott jelöltek, akik átesve egy érzelmi nagygenerálon ill. alacsonyabbra vett egószintjük segítségével újból hozzáférhetővé válnak, feltéve, ha hajlandóak vagyunk kissé megkopott külsejüket és elvesztett újszerűségük csillogásának hiányát megbocsátani.

Szóval, ajánlom mindenkinek, hogy jelentkezzen fel 1-1 ilyen webshopba, hiszen társadalmunk fogyasztói szemléletét tökéletesen kielégítik ezeken a helyeken és válogasson kedvére, majd vásároljon magának társat: úgy sincs már más lehetőség szerezni magunk mellé valakit! Kicsit átalakítva a 60-as évek hippijeinek jelmondatát: Make business, not love!

Category: Irások  2,517 Comments
Olvasói levél – A nők marha rondák a neten…

Ismét érkezett egy olvasói levél – Superman-től -, amely egy szubjektív és megfigyelésen alapuló témát fejteget: szerinte a nők többsége csúnya a netes társkeresőkön s ebből adódik a sok félresikerült, defektes randi és később a süket telefon.

Valóban azok vagy csak Superman-nek vannak magas igényei? Ill. ti lányok/nők hogyan látjátok a másik oldalt?

(Hölgyek figyelem: az alábbi levél igen provokatív, törékeny tárgyakat olvasás előtt messzire helyezni!)

Sokan rászálltak arra a témára, hogy miért nem dobják az őszintét a találkozókon az emberek és miért nem mondják meg, ha nem tetszik a másik nekik?

Én egy másik észrevételemet tenném közkincsé, ami egy kicsit azért összefügg ezzel a témával is: szerintem a nők nagyon nagy része a netes társkeresőkön ronda. Felük bűnronda, mert elhízottak, anorexiásak, elhanyagoltak, életében fodrászt nem látottak, gyereket szültek éppen, szétestek a válás közben vagy csak egyszerűen apuci-anyuci ezt tudta összerakni és semmivel nem lehet segíteni.

Maradék 40%-uk nem elüldőzően ronda, csak nem éri meg értük kinyitni az adatlapot sem: már a fotójuknak a bélyegnagyságú thumbnailja is továbbgörgetésre ingerel. Olyan semmilyenek. Olyan nem nők. Szex nem jut az eszembe róluk, csak a házimunka fárasztó robotja…

A tényleg megmaradt 10%, az akit érdemes megnézni: nekik vagy az alakjuk jó, de gáz a fejük vagy fordítva. Szóval igazán szép nőt én még egy darabot sem láttam idefent! Miért is? Szerintem azért, mert a jó nőket viszik mint a cukrot: nem szállhatnak fel egy buszra, hogy ne kapjanak ajánlatot, nem mehetnek úgy el szórakozni, hogy ne zsizsegjen körülöttük 30-40 kan, sőt, őket már elvitték fiatalkorukban az iskolai fiú osztálytársaik, azóta élnek egy jó kapcsolatban és a pasijaik hülyék lennének kiengedni a szép barátnőjüket a kezükből – tán el is veszik feleségül, amint lehet!

Aztán azok, akik nem kellettek, akik megmaradtak mehetnek a levesbe, jobban mondva az internetre!

Ebbe kapaszkodva próbálják megtalálni pasijukat, mint olyan utolsó reménysugárként, amit a másik hasonló barátnő ajánl, mert neki egyszer már bejött.

Mert az a nő, aki akar, akinek normálisak az elvárásai, rendben van az agya és hoz egy átlagosnál picit jobb ápolt külsőt, annak az életben is simán megy bárhol!

Ha meg nem, akkor jöhetnek a semmit sem mutató fotók, a trükkös felvételek, az elmosódott arcok, kitakart hatalmas hasak, nagy tokák, görbe orrok, a szénné retusált műtermi felvételek, amik alapján éppen hogy csak fel lehet ismerni a nőt a személyes találkozón, ahol minden úgyis kiderül! Aztán jön a döbbenet, végig lehet feszengeni egy kellemetlen beszélgetést és lehet gondolkodni, hogy miért is nem hívott fel utána a pasi! Vagy jobb lenne azt mondaná szemtől szemben, hogy ne haragudj, de ronda vagy!?

Szóval a férfiak még mindig jó külsejű nőket keresnek, aztán ha egy kicsit mást mutatott a fotó, mint ami a valóság, akkor menekülnek. De megmondani ezt még őszintén sincs értelme…

Továbbra is várom leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Olvasói levelek – Két vélemény a randi utáni eltűnésekre

Két reakció az egyik elôzô postra, amely a ki nem mondott nem tetszésekrôl, a szó nélküli eltûnésekrôl, a fel nem vett telefonokról, a kikapcsolt skype-krôl, a csendes, “szellemképes leépítésekrôl” szól:

 

Pasi vagyok s úgy gondolom, hogy amit leirtál az sajnos igaz: nagyon sokan gyávaságból vagy kényelemből arra sem hajlandók, hogy a minimum elvárható normáknak megfeleljenek. E normák szerint legyen bennem annyi, hogy face to face megmondom bárkinek még a “Szerintem, ne találkozzunk többet!” is. Magamról annyit, hogy egy ideje egyedül vagyok és nem túl jó, de így alakult….
 

 

Vajh, ezek a normák hol vannak lefektetve? Ki ismeri ôket? Sokan hivatkoznak itt rájuk – persze csak akkor ha ôket érte a sérelem – ám ha nekik kellene lépniük, mindig elfeledkeznek róla. A nyílt konfrontáció veszélye, hogy nem tudjuk az a vadidegen ember velünk szemben hogyan is fog reagálni, nem vágja e szemünkbe sértéseit, nem rendez e jelenetet?!

Ha mindenki úgy menne el egy ilyen netes randira, hogy gondolatban felkészül arra, bizony nagy eséllyel nem jön össze – így nem is éri váratlan tragédiaként a nemleges válasz -, akkor talán könnyebb is lenne kimondani is, nem?

A másnap reggeli sms-t avagy mailt is egy kényelmes, tiszta eljárásnak érzem. Mindezzel fájdalommentesen közölhetjük ítéletünket, nem kell belebonyolódni értelmetlen vitákba, nem kell nézni ex-partnerjelöltünk elkámpicsorodott arcát, s a végtelenül hosszú reménykedésbe sem taszítjuk bele. Ugyanis itt csak egy a gond az elutasított szempontjából: az az idegtépô várakozás napokon át és az a pár megalázó, sikertelen, fel nem vett, üzenetrögzítô szövegét már unalomig ismert, vérlázítóan megalázó hívás, amelyekre nem jön válasz s így a leszarás miatt érzett düh – idôt hagyva neki – ki tud fejlôdni.

Egy huszárvágással viszont – másnap közölve a fájdalmas tényt – ezt nem hagyjuk eluralkodni és magunkat is megkímélhetjük a bujkálástól.

S most következzék ismét egy hölgy véleménye:

Olvastam a blogban a társkeresőkre panaszkodó hölgy levelét, és gondoltam, leírok pár gondolatot. Sajnálom őt, hogy nem sikerül találnia valakit, mert kedves lánynak tűnik, de a leveléből én azt éreztem, hogy túlzott benne az akarás.. Napokig várni, hogy valaki, akit nem is láttam még élőben, felhívjon.. Vagy a találka után addig írni,keresni, míg életjelt nem ad.. Nekem sok volt ez picit.

Fordított helyzetben engem lányként eleinte idegesítene, később elriasztana ez a hirtelen jött lelkesedés egy fiú részéről.

Éppen ezért azt sem hiszem, hogy a férfiak szeretik a “könnyű” sikert.. Illetve egy fiúnak még inkább nyomasztó lehet, hogy valakinek “ennyire kell”. A férfi választ elsősorban – de a döntés, hogy elfogadja-e a közeledését, a lány kezében van. Viszont a közeledést nem lehet, illetve a hölgy példáját tekintve szerintem nem szép kikényszeríteni. Még a legjobb barátnőimet sem “zaklatom” addig különféle fórumokon, míg fel nem hívnak végre – mert ha tudnak, fognak rám időt szakítani, egy “na mi a fene van már” hívásra/sms-re meg nincs szükségem. Még tőlük sem, nemhogy egy idegentől!

Mert persze, az első levelekben olyan könnyű szépeket írni, kábítani a másikat – de itt megintcsak nem értem a levélíró lányt/hölgyet, mikor azt írja, hogy hogyan hiheti azt, hogy a reménybeli jövő tervezgetése komoly? És hogy személyesen neki szól..?

Egy számomra kedves barátnőm is, hosszú és keserves kapcsolatából kilépve próbál párt találni, egyszerre több fórumra is regisztrálva magát. Az eredmény: négy katasztrofális randi, holott “előtte olyan  jól ment minden, míg csak emileztünk”.. Valamint  egy közös fiúismerőssel megtalálták egymst az egyik szájton, és jót nevettek egymás reglapján.. Mert még az ott található kis csúsztatások is nevetségesek voltak, úgy, hogy jól ismerik egymást.

Én is voltam korábban regisztrált tag néhány oldalon – megjelölve, hogy van párom, és hogy csak barátkozni, ismerkedni szeretnék, de semmi többet. Természetesen, mikor magát 50es-nek író urak, leszbikus lánykák, illetve csoportos szexhez partnert keresők találtak meg, akkor úgy döntöttem, ennek semmi értelme. Már csak azért sem, mert sok regisztráció mögött nem valós személyek vannak, hanem pl. 13-15éves kamaszok, akiknek jó vicc ilyen módon belegázolni a levélíró hölgyhöz hasonló emberek lelkébe..

Tudom, van számos ellenpélda is. És hogy működhet a dolog, meg hogy hányan találnak maguknak így párt, meg hogy a mai rohanó világban, meg hasonlók.. De nehogy már éppen az élet egyik legfontosabb “alkotóelemére”, a párkeresésre ne legyen valakinek ideje! Ha már a páromat megkeresni sincs időm, akkor hogyan akarom majd megtartani?

Még az egyenesség témában fűznék annyit a hölgy leveléhez, hogy (és itt magam ellen is beszélek) a lányok/nők/asszonyok sem egyenes emberek – gondoljunk csak bele, hogy a gimiben, az egyetemen hány eleve esélytelen “lovagnak” nem bírtuk megmondani, hogy “ugyan már”..  Vagy hány olyan kapcsolat van körülöttem is, ahol tudom hogy a felek azért vannak benne, mert “még mindig jobb, mint egyedül” a szánalom, ez az, ami miatt nem mondjuk azt, hogy “nem kellesz”. És legtöbbször a lány az, aki inkább kitart – egy másik blogban olvastam – mint a majom. Addig nem engedi el az egyik ágat, míg a másikon meg nem kapaszkodott.

Várom továbbra is véleményeteket, élményeiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Muszáj fizetősnek lenni minden társkereső oldalnak?

1204230_dollar_icon“Nem mondom, hogy legyen fizetős! A felhigulás alatt azt értem, hogy sok a linkeskedő. Lehet régen nem volt ilyen de nekem most ez jött le. Hogy van az, hogy valakinek az adatlapja 3-4 hónap elteltével változik? Egyszer van gyereke egyszer nincs meg ilyen apróságok. Ha fizetősbe menne akkor is hazudozna? Ötvenezerért?” more…

Category: Irások  1,355 Comments
Témakörök kukáknak első randira (kizárólag pánik esetén használható!)

Az első randi könnyű és egyúttal nagyon nehéz feladat elé állítja a feleket. A teljes ismeretlenség zavarba ejtő, mert nem tudjuk, hogy milyen reakciókat várhatunk, milyen  témaköröket kerüljünk vagy hozhatunk szóba, viszont oly sok a felfedezetlen terület, a fekete lyuk, így képtelenség a randi 1-2 órája alatt kifogyni a témákból. Fiatalkoromban nagyon izgultam és a fő problémát jelentette, hogy vajh miről is beszélgessek? Pedig tudnom kellett volna már azokban az időkben is, hogy semmi félnivalóm nincs emiatt, hiszen:
– az emberek szeretnek beszélni, csak kérdezni kell őket és figyelni s ezzel letudtuk a randi dandárját
– nincs elég idő – még akár szűkszavúan is – átrágni magunkat az összes témán.
Ha már nagyon izgulni támad kedvünk, megtehetjük, de már a második alkalom alatt, ahol nemcsak pontosan kell emlékezni az elsőn elhangzottakra, hanem újabb és újabb témákat kell felhozni! ?gy az első randi igazából sétagalopp!
more…

Category: Elmélet  1,321 Comments
Levelezéseimből…

tehenkeLevelezéseimből egy csokorra valót kötöttem nektek, hogy ezt olvasva a szeretet ünnepe alatt a szerencsés párra talált olvasók boldogabban és elégedettebben ölelhessék magukhoz partnerüket, mert az alábbi tüneményes és türelmet igénybe vevő esetekből már kimaradhatnak s amelyek a társlelés  “izgalmait” próbálják bemutatni a netes közegben.
A “Nekem sem egyszerû…” sorozat célja, hogy bemutassam a rátok váró problémákat a saját szivacsaim közreadásával. Tehát itt kizárólag a negatív példákat fogom leírni – mint ahogy azt egyes kommentezők megjegyezték, igen megkeseredett embernek tűnök ezek alapján -, de ha erre is lesz igény, akkor az örömteli randijaimat is nagyon szívesen megosztom veletek!

Néha lepetézek az embereken. Olyan dolgokat produkálnak, amelyek számomra felfoghatatlanok: valami nagyon elromlott egyesekben! Istenem – a kibertér meghülyíti a nők (és a pasik! –  a korrektség mondatja ezt velem) nagy részét vagy már eleve ilyenek.
Szerintem eleve ilyenek.

Eset:
A szokásos beköszönésemet elküldöm. Elolvasta, megnézte az adatlapomat, majd a következő levelet küldi:
“szia, később írok, nincs időm Bocsi :) “
Ennyi. Magyarázzátok meg, hogy ez mire jó?! Én vagyok ily korlátolt, hogy nem tudok erre mit reagálni? Én vagyok gondolatilag impotens, mert ezt nem így csinálnám, hanem megvárnám az alkalmat, amikor majd lesz időm és akkor írnék egy kedves választ?!

Más:
A következő mailt szintén az egyik bejelentkezésem után kaptam izibe, a hölgy első reakciója (megjegyzés: se BMW, se aranynyakláncos, se kacsalábon forgó villás kép nincs fent rólam!):
“Nagyon tetszik a leveled, nagyon jó pofa! De nem tudom, hogy elegendő infóval tudok e majd szolgálni! Meg az az igazság,hogy nem igazán tudok magamról mit írni!
Szégyenlős vagyok!!!!Na jó nem vagyok az,csak nem szeretem magamat fényezni, meg ugyebár emberből vagyok és nem is akarom a legrosszabb tulajdonságaimat felfedni!!!Mert nincsenek is!!!
Na jó biztos vannak!Sőt inkább úgy fogalmazok,hogy VANNAK!:S
Megnéztem az adatlapod!
Irigyellek,hogy tudsz utazni,hogy ennyire aktív életet élsz!Én sajnos ezt nemtudom megengedni magamnak!
Mivel azt írtad magadról,hogy őszinte vagy,hát elárulom,hogy ÉN is!Ezért leszek most is az! Nekem az anyagi korlátaim nagyon lekötnek sok tekintetben! Én ezért bevallom azt is, hogy mit gondolok!
Szerintem te nem azokból a körökből származó ember vagy, mint amibe Én élek!Ami tök jó és örülj neki,de Én ezen nemtudok változtatni!És engem ez egy kicsit zavar!És tudom,hogy ez Téged is zavarna!Kérlek ne haragudj,de nem hinném,hogy ezért lehetne ebből komolyabb is,mint az,hogy erre még válaszolsz!És ennyi!
Remélem az őszinteségem nem érted félre,de mindig megmondom,hogy mit gondolok és mit érzek!Én ezt gondolom és érzem! Nekem sose jelentett semit se a pénz, és nem is érdekel, de tudom,hogy abból mindig csak a baj van! És nagyon félek! Sajnálom!Remélem nem haragszol!
Majd ha gondolod írj!”

Más:
Adatlap. Szép és független hölgy kb. 1 hónapja regisztrált. Napról-napra feljár és bonyolítja ügyeit. ?rok neki. Két nappal később jön a következô válasz:
“Köszönöm kedves leveled.
Bár nagyon szimpatikus vagy számomra viszont már nem aktuállis a párkeresésem.
Neked sok sikert és szép napot!”

Korlátolt valék és nem értem mi a frászt lehet még csinálni egy társkereső oldalon, amikor valaki megtalálta párját?

Más:
A féltékenység és gyanakvás és hazudozás netovábbja. Lánynál bejelentkezem. Azonnal a tárgyra tér válaszában. Szimpi vagyok, örül nekem és elárul magáról pár dolgot. Nem válaszolok neki 2 napig, mert épp egyéb dolgok és levelek foglalják le képzetem. Jön az újabb küldemény tôle, amiben bővebben kifejti életének részleteit, majd javasol 1 találkozót, aminek abszolválásához megadja a telefonszámát is. Na ennek fele sem tréfa – gondoltam. Érdemes legalább elbeszélgetnem vele telefonon és kideríteni, hogy mi ez a soha nem tapasztalt lelkesedés. Telefonon szuper minden, megegyezzünk az időpontban és a helyben is. Aztán 2 nappal előtte lemondja, mert dolgoznia kell. Ok, akkor jelentkezzen, ha felszabadul egy estéje. Aztán több hetes csend. Majd egyszerre a következô igen tömör küldeményt találom tôle:

Ô: “Van Neked egy H… A… nevezetű barátnőd, aki ténylegesen a barátnőd is?”

Én: “Mi ez a kérdés????? Eltűnsz, nem írsz vissza, majd hirtelen felmerülsz a feledés habjaiból és nekem esel egy soha nem hallott csajnévvel, aki szerinted a barátnőm?! Fordított esetben te mit szólnál ehhez?”

Ô: Nem tüntem el! Én hívtalak de nem vetted fel a telcsit! Ma megkeresett egy lány és azzal jött, hogy ő barátja Gábor és honnan ismerem! Egyedül csak te vagy Gábor “ismerős” és csak megkérdeztem! Talán nem lehet kérdezni! Semmit nem szólnék fordított esetben, válaszolnék a kérdésre! Ennyi!” 

Én: “Semmiféle nem fogadott hívásra nem emlékszem, üzenet sem érkezett, de biztosan csak a memóriám rossz… Szóval a csajról nem hallottam, nem én vagyok az a Gábor!
Hol is hagytuk abba: ja, igen! Találkozni szerettünk volna. :-) Nos, mikor, hol?”

S ismét a csend hangjai következnek…
Ha nem akar velem találkozni, én ezt elfogadom, de vajh miért merült fel az első eltűnése után egy ilyen buta kérdéssel?
(Jó, jó, nem őrülök bele ebbe a dilemmába, de rövidtávon, akkor és ott azért az ilyen esetek egy kissé idegesítőek)

 

Más:
Ezt egy kedves hölgy ismerősőm kapta. Döntsétek el, hogy kamu vagy valóság:
“Én egy afrikai fekete ffi vagyok! keresem partnerem egy komoly nö személyében!! 29/6, 4 a méteres! ha nem gond vagy tetszik akkor ismerkedhetünk!! és imádom az omega zenekart ezért is van a jelük a testemre tetoválva!.. sokan kételkednek a méretemben! nállunk afrikában sok gyereknek kiskorában nyujtják a farkát hogy könyebben találjon feleséget! mert ez ott hagyomány és az ottani nöknek ez a pár választásnál ez fontos! mikor ide jöttem és magyar lányokkal ismerkedtem el voltak ájulva! és nem tudtam hogy miért! én ezt természetesnek gondoltam! de itt nincs ilyen pedig itt is ezt kéne csinállni és az ember tudna mivel büszkélkedni! nó de sebaj nekem ekkora és kész!”

Ötletbörze

Sokan olvassátok a blogon megjelenő írásokat és – örömömre – kommentáljátok is. Rengeteg tanulságos esetet ill. véleményt írtok le, amelyekből – mind kezdő ill. mind haladó szinten lévő társkeresők – tanulhatnak. Arról, hogy mire érdemes vigyázni a virtuális térben és mire érdemes figyelni az igazi randin: a sok kókler, hazudozó, link alakra, akiket csak a tapasztalt keresők (ill. jó pár alkalommal még azok sem) képesek kiszűrni.
Régebben nem volt ezzel probléma, mert ez az egész még tisztességesebben, becsületesebben, “amatőr” módon működött, s mindenki rendeltetésszerűen használta, az újdonság felfedezésének örömével. Aztán felhigult a net és az itteni társaság is és már inkább bosszúságot okoz, mint egy fantasztikus lehetőséget ad a boldogságra. Rengeteg csalódás forrása lett, pedig lehetne ez másképp is!
Erre várok ötleteket: mi lenne az a forma, funkció, kötelezettség a userek felé, kiegészítés, bármi, amitől ez az oldal megtisztulhatna és a komoly kapcsolatok kialakulását segíthetné megint?

Category: Elmélet  349 Comments
Olvasói levél – A fel nem vállalt elutasításokról

Egy férfiolvasómtól kaptam a következô írást, amely az elsô találkozások utáni – néha érthetetlen – eltûnésekrôl, kikényszerített visszautasításokról, a ki nem mondott ellenszenvrôl, az eredménytelen randikról szól. Mivel férfi, így a randikon összegyûjtött “élményei” csak a nôkrôl szólhatnak, de ahogy ô is hangsúlyozza az utolsó bekezdésben, az ilyen viselkedés nem feltétlen kizárólag rájuk vall. ?gy örömmel venném a másik oldal véleményét is és tapasztalatait is!

Én is a virtuális társkeresés rögös útját választottam. Sok nehézség után végre megtaláltam a párom és boldog vagyok. Higyjétek el van értelme, mert kis kitartással, lelkesedéssel, odafigyeléssel, türelemmel és pici szerencsével meglelhető az ideális pár. Nem szabad megalkudni, a képzelt ideálunk is épp a billentyűzetet üti valahol és ránk vár. Túl romantikus ez? Nekem bevált és a nagy számok törvénye szerint ez biztosan igaz is.

A hegytetőn állva, boldogságban úszva könyebb írni a kudarcokról, keserű tapasztalatokról. Nem lett volna erőm ilyen lelkesen írni egy rossz randi árnyékában, de a boldogság ihlete sokat segít. Igy már tudok nevetni önmagamon és még a kínos helyzeteket is örömmel tudom visszaidézni. :)

Az még elfogadható valahogy, hogy a nők nem mondják el a véleményüket szemtől szembe a randin. Ez még ok, mert nem akarnak megbántani “minket”, sőt  valamilyen formában megértem, ha valaki nem kellően bátor.
De ami hihetetlen (és ezt több randimmal is megerősítem), hogy a nők ezzel szemben EL IS HITETETIK, hogy BEJÖVÜNK nekik, sőt, többszöri kérdésünkre is pozitiv választ adnak, hogy “persze, szivesen talizom veled újra” . De ez csak a verbális része! A nők az első randin (még ha nem is vagyunk az esetük), olyannyira hajlamosak nekünk illúziót teremteni, hogy a csókig is ELMENNEK, ha kezdeményezünk. Hihetetlen! Ha én nem tapasztaltam volna meg többször egymás után, akkor azt mondanám hogy ilyen nincs. A legdurvább helyzet az, hogy volt olyan lány is, hogy csókolóztunk, utána elkezdtem a kabátkáját kigombolni, megfogtam a mellét, simogattam a hasát………bármi megtörténhetett volna.

De aztán jött a mágikus búcsú és a másnap….és hiába vártam SMSt, visszahivást.A nagy semmi..

Felhivtam saját számról, nem vette fel. Nem hivott vissza. A harmadik napon fülkéből felhivtam, akkor  felvette, hisz nem ismerte a számot és csak 1o perc nyúzás után nyögte ki, hogy nem vagyok az esete. Elötte csak dadogott, hogy hát, nem is tudja, meg nem tudja mikor ér rá, meg a szokásos értelmetlen nyafogás. MÉG UTÓLAG TELEFONON, SMSBEN sem volt bátorsága megmondani, csak nekem kellett kihúzni belőle az igazságot.

A jelenség felettéb érdekes, hisz egyrészt alátámasztja amit Line24 írt a fent emlitett cikkben, másrészt rámutat arra is, hogy az első randin sokminden elérhető, mert annyira gyáva nyúl a nők többsége, hogy úgyse fogja kinyögni, ha nem jövünk be neki, inkább sodródik az árral.

Ezzel nem akarok senkit sem arra buzditani, hogy a velünk nem vonzódó lányt ágyba vigye, hiszen ilyen tapasztalatok után a kutyának se lenne kedve hozzá. Csupán csak azt a szomorú tényt szeretném kihangsúlyozni, hogy akármennyire is azt érezzük a randin, hogy a tetszünk, mégse alhatunk nyugodtan egy percig sem: ott dől el minden, hogy az első TALI UT?N, ő keres e  meg minket, nem tilt e le MSNen és megadja e a lehetőséget a folytatásra.

Szólhatna úgy is a szlogen , hogy : “Jó randid volt? Jókat beszélgettetek? Sokat mosolygott a lány? Esetleg még érdeklődő is volt? Csókolóztatok is? Ne bizakodj, hisz másnap nagy eséllyel eltűnik és nagy akrobata mutatványok révén érheted majd csak el. Tehát férfitársam, egy percig se légy boldog:) “
Hihetetlen dolog ez és egyben szomorú. A saját példáimból egy átlagos “para-vázlatot” mutatnék be:)

0. jókat beszélgetünk MSNen. (melyet esetleg megelőz egy kis levelezés)
1. talizunk, jól érzem magam, elválunk a randi után.
2. miután leteszem a lányt, elkezdek örülni, de pár perc után elromlik a kedvem, hisz már várom hogy másnap semmi sem fog történni és ahogy telnek a percek, úgy válik egyre biztosabbá hogy jön a kinos 3. pont:)
3. a korábbi jó MSN beszélgetések helyett azt látom hogy folyton offline van. nem ir smst. hivom, nem veszi fel.
4. addig keresem, amig (kisebb trükkök után) el nem érem telefonon és megkapom a megalázó visszautasítást.
Ja és nem értek egyet a blog tulajdonosával atekintetben, hogy eszünkbe se jusson felhivni a nőt, meg kell előzni a megaláztatást…stb..ez nem igaz. Vagyok annyira lovagias önmagammal szemben, hogy kikényszeritem a nőből a visszautasitást, még ha szarul is esik. Kis népnevelés:) Az is lehet egy módszer, hogy megvárjuk amíg a lány keres a randi után, így elkerülhető a csalódás? Egy kedves barátom tanácsolta ezt. Szerintem ezt el kell felejteni, minél előbb meg kell tudni, hogy van e értelme a várakozásnak.
?rület, hogy hiába figyelünk a randin, hiába is alakul minden szuperül, (vagy legalábbis úgy érezzük) ez semmit sem számít. Csak akkor nyugodhatunk meg, ha visszamegyünk a virtuális világba és ott a lány újra jön MSN-re, újra ir levelet. Igen, akkor tényleg minden rendben van és jó eséllyel mehet tovább az ismerkedés. A neten kezdődik és ott is dől el. Legalábbis számunkra, férfiak számára, mert a nő már az elején mindent tud……..
Hogy melyek voltak a jó randijaim és mégis honnan lehet ÉL?BEN is biztosan megtudni, hogy kellünk e a lánynak és jó esélye van e a folytatásnak és hogy nem kell e paráznunk, miután elválunk a lánytól az első randin?
Onnan, hogy a nő magától ad általában pozitív visszajelzést, ha tényleg tetszünk, de az olyan jellegű kérdések, hogy “tetszem?” , “helyes vagyok? ” teljesen fölöslegesek, mert úgyse fogunk őszinte választ kapni. A legfontosabb az, hogy a nők úgyis elárulják, ha tetszünk. Közvetlen kérdések helyett az apró jelekre kell figyelni vagy ki kell várni a pozitiv visszajelzést.
Lehet, hogy sok újat nem mondtam, de ha olvastad ezeket a mondatokat és úgy érzed, te is hasonló cipőben jársz, nem lehet véletlen, mert egy igen gyakori jelenségről van szó.
Persze tény, hogy sok nővel beszélgettem és a férfiak is gyakran kitérő válaszokat adnak, elhitetik, hogy a lány tetszik. Ezért fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezzel az írással nem a nőket szerettem volna rossz színben feltüntetni: tudom, nem a nemek függvénye, hogy ki milyen és hogyan viszonyul másokhoz, de megkockáztatom – a lányoknál gyakoribb ez a jelenség!

Olvasói levél

Fel van dobva a lányoknak a labda. Egy olyan jelenségre kérdez rá Sándor, ami a férfiak számára talán érthetetlen, de mindenféleképp ôk az elszenvedôi.

“Egy hónapja regisztráltam egy társkeresőn és egy új dolog felkeltette a figyelmem.
Nem tudom, kinek mi a tapasztalata, de ez engem jobban zavar mintha valaki eltűnik, válasz nélkül.
Szóval, amiről szólni szeretnék, az a nézelődés. Ez pontosan mit jelent?
?rom a leveleket a lányoknak és próbálok tisztelettel, nyíltan fordulni az ismeretlen felé.
Ez a dolgunk, ezt kell tennünk, de most jön az érthetetlen része számomra!
A lány oda ül a gép elé, megnézi mennyi levele érkezett.
Örömmel látja, hogy jött és megnézi a feladó adatlapját, egyszer, kétszer.
Másnap újra megtörténik, ismét megnézi a leveleit, majd rákkantit a tegnapi levél író adatlapjára. Eltelik 1-2 nap és a folyamat megismétlődik: ismét megnézi szórakozásból az x nappal ezelőtt író társkereső adatlapját.
És így tovább, tovább, tovább.
Tudom első olvasásra megkérditek,hogy mi ezzel a baj? Igazatok van, de olvassátok el figyelmesen,és hiányzik belőle egy fontos rész. Elárulom: a hölgyek “elfelejtették” elolvasni a leveleket.
1 hónap alatt eddig 4 nő játszotta el ezt az új népi játékot. (Ebből kettő írta az alap szöveget: a külső nem olyan fontos, csak légy kedves, figyelmes, humoros, merd kimutatni az érzelmeid!)
Szerintem, ha valaki ír nekem, akkor megnézem kitől jött, elolvasom mit írt, megnézem még egyszer és csak ezután döntöm el, hogy mit tegyek. Érdekelne, hogy valaki más is felfigyelt erre a jelenségre?”

Várom a további olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Randira készülve

Akárhogy nézzük, a randi egy férfi számára feladat, kihívás, megoldandó szituáció, ahol a szemben ülő hölgyet el kell bűvőlni, meg kell mutatni legjobb oldalunkat és meg kell győzni őt arról, hogy mi vagyunk a számára a legjobb választás. Jöhet itt bárki azzal a szöveggel – de kedves ffitársam, ha megfigyeled általában csak nőktől hallani ilyet -, hogy a szerelem csak úgy betoppan életünkbe és nem kell tenni érte, s a legnagyobb hiba, azt akarni minden áron! ?m ha alaposan utánagondolunk, tudjuk, hogy ez csak a másik nemnél működhet: egy férfi életébe soha nem lép be az igazi. Egy férfi mindig harcol, felhívja magára a figyelmet, kezdeményez, udvarol és ha mindent jól tett és még szerencséje is van, akkor learatja munkájának gyümölcseit.

Az utcán sétálva, boltban vásárolva, szórakozóhelyen bulizva egy csinos hölgy leszólítson engem? Hát ez oly meseszerű, hogy inkább három pretty woman story-t hiszek el, mint ezt.
Mi férfiak nem várhatunk, hanem felvéve a kesztyűt, megtalálva a hozzánk illő módot és helyet, harcolunk és hódítunk! S ha megállapodtunk abban, hogy ez egy tudatos és előre elhatározott tevékenység, akkor pedig elismerhetjük, hogy mint minden ilyenre – ahogy az élet egyéb más területén elvégzett feladatokra is – fel kell készülnünk, hiszen nem hagyhatjuk csak a szerencsére, a vak véletlenre sikerünket! Nem érdekünk, hogy egy sunyin jelzett vagy határozottan kimondott – Bocsáss meg, de inkább hagyjuk! – kijelentéssel porba hulljon reményünk és újabb, jelentős sebet ejtsenek önbecsülésünkön, határozottságunkon. Mert e kettő a legfőbb fegyverünk randijainkon: ha sérülnek, úgy válunk egyre gyengébbé, úgy győznek le „ellenfeleink?, úgy lesz mind reménytelenebb, hogy elfoglaljuk a nők bátran védett szívét.
A határozottságot sok féritársam összetéveszti az önfejűséggel, makacssággal, figyelmetlenséggel. A lényeg: minden szituációra legyen megoldási javaslatod, minden kívánságát tud teljesíteni, minden esetben, amikor nem tud/akar dönteni egy hölgy, Te megtedd helyette, s a terveiteket végre is tudd hajtani!
Miért adnák oly könnyen hölgyeink szívüket, – régi lovegregényekben ártatlanságuknak nevezték ezt -, hiszen ez legfőbb kincsük. Ha egyszer beengednek oda valakit, azt nehezen tudják onnan kiverni – s minél idősebbek, tapasztaltabbak, annál vastagabb a fal, annál félénkebbek, mert nem akarnak megint fájdalmat okozni maguknak olyan emberért, aki nem bizonyította be, hogy meg is érdemli. Hiszen a magyar nyelvben jól jelzi ezt a ritust maga a fogalom is: hódítás. A hódítás = harc.
Ha már megdumáltad és eljön a randira, akkor nyert ügyed van: innen már csak elrontani lehet. De ezt sokan meg is teszik. Ráadásul olyanok, akiknek már több kapcsolat is van a hátuk mögött, mégsem értenek a nők lelkéhez. Úristen! Szegény előzőek. Alapdolgokat kell most elmondanom, mert ti férfitársaim alaphibákat követtek el.

– Öltözék, külső, ápoltság – nem a külső fontos, de mégis sokat elárul

Hallottam már rövidnadrágban, pólóban és papucsban megjelenô hímnemûrôl. ?gy próbálta meg alternatív mûvész jellegét megmutatni, de ez – a tanulság szerint – abszolút nem mûködik! Adjuk meg a tiszteletet az alkalomnak – hiszen a hölgyek is készülnek rá – és jelenjünk meg kultúráltan – ingben, hosszúnadrágban – igényesen, színharmónikusan összeválogatva!
?lszentség lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem fontos a külső: rengeteg pluszpontot jelent már az első pillanatban! S ki ne szeretne jobb pozícióból indulni?
Tanács: a család egy tapasztalt és jóízlésû, ám fiatal hölgytagját avagy egy hasonló önfeláldozóó barátnôt kérjünk meg és kísérjen el egy bevásárló-túrára, ahol harmónikus ruhákkal szerelhetjük fel magunkat segítségükkel ill. beszélgessünk el vele, hogy mit mivel érdemes felvenni.

– Érdeklődés, téma
A nőknek fontos, hogy érezzék a személyük iránt megnyilvánuló figyelmet. A középpontban akarnak lenni, egy érdekes, szép és ihletet adó személynek gondolják magukat, amit szeretnének igazolva látni a pasi viselkedésén. Ehhez nekünk beszéltetni kell őket, sokat kérdezni, odafigyelni a válaszokra s azokból újabb és újabb kérdésekkel kibontani a témát.

– Lovasroham mellőzése
hatás-ellenhatás Ha nagyon szeretnénk bevágódni a hölgynél és nagyon nyomulunk, ha nagyon nyílvánvalóvá teszük szándékainkat, akkor az ellenkezőjét váltjuk ki mint szeretnénk. Amíg nem alakul ki a vonzódás mindenkiben (mint ahogy a két ellentétes mágnes pólusa közt), addig minél közelkebb próbáljuk magunkat tolni hozzá, annál jobban fogjuk taszítani (a példa alapján mint a mágnes két azonos pólusa). Manapság a nők is szeretnek küzdeni, szeretik az elérhetetlen pasikat, így amíg nem érezzük meg a vonzódásukat, amíg nem látjuk meg a tág pupilláik közt a lángolást, addig csak viselkedjünk tartozkódóan!

– Fizetés, alias lovagiasság
a lovagiasság még mindig értékes tulajdonság! Egy szokványos első randi cehe nem oly egetverő (valószínűleg mindketten megisztok 1-1 üdítőt és kész), hogy ezt ne tudd kifizetni. Viszont nagyon kellemes gesztusnak fogja a hölgy tartani ezt.
?gy az elsô randik helyét óvatosan 1 kávézóba-teázóba defíniáljuk, s még véletlenül se egy bárba vagy étterembe, ahol a jó hangulat hatására fogyasztani kezd hölgyünk, így a végén  dilemmába sodor minket, hogy szegény, de gáláns lovagok legyünk a fizetésnél avagy pénzmagjánál maradt, de sutyó alakok, akik nem állták hölgyük fogyasztását…

– Udvariasság
Igen, lehet, hogy már elcsépelt a mai világban, de mégis figyelik a nők, hogy egy pasi kinyitja a kocsiajtót, előre megy-e a vendéglátó egységben, lesegíti a kabátját, lehajol-e a leejtett tárgyért, stb. Sokszor kaptam már félhangos megjegyzést, hogy nahát, ez de jól esett, s de megtisztelő, hogy kinyitottam a kocsiajtót neki… Megemlítenék ezt, ha túl sűrűn történne meg velük?

– Testbeszéd
Figyelni kell és lehet a női testbeszédet. Rengeteg információt tudunk meg belőle, mint például mikor érinti kellemetlenül egy téma vagy akár az egész randi vesztésre áll-e?! Ha bezárkózást észlelünk hirtelen vagy zavart szûkszavúságot, akkor rossz, elaknásított témára tévedtünk, s azonnal evezzünk békésebb vízekre!
Vegyük elô az általánosabb témákat, kezdjük ôt bombázni kérdéseinkkel és elôbb vagy utóbb ráakadunk valami olyanra, amit élvezettel kezd el fejtegetni (tilos ásítozni, mégha a horgolás rejtelmeirôl és kalandjairól mesél!). Viszont, ha jó lelkiismeretünk szerint megtettünk mindent, ám mégse akar kinyílni célszemélyünk vegyünk tôle egy talmi kifogással gyors búcsút!

– Határozottság
A nők szemében az egyik legmegvetendőbb férfi tulajdonság a tutyi-mutyiság. Tudjuk és merjük. Ha kell, elôre tervezzük meg hova ülünk be, mirôl beszélünk és vázoljunk fel magunkban vészforgatókönyveket. (ha nem szereti a teát, de mi teaházat néztünk, ki, akkor helyette hova máshova ülhetünk be) Ha egy picit húzni kezdi a száját és nem biztos a nô a dolgában, ám mi tudjuk, hogy a kitalált programunkat élvezni fogja, akkor  merjünk kiállni mellette és meggyôzni a magabiztoságunkkal!
Ha beszélgetés közben beleköt 1-2 szavunkba, kijelentésünkbe – mert a nôk imádnak minket így tesztelni -, akkor merjük felvenni a kesztyût és ellentmondani és okos érveléssel megvédeni igazunkat! Okosan ismétlem! (Ha valóban valami vadat mondtunk, inkább meneküljünk!)

– Gyakorlat és lazaság
Elmúltak a kamasz évek, amikor mindenki újonc a “szakmában”, így nem árt, ha pirulás és zavar nélkül egy kis határozott udvariassággal vezetni tudjuk a randin történteket. Ehhez pedig magabiztosság kell: tudva azt, hogy nincs meglepetést okozó helyzet, mert már szinte minddel találkoztunk. Szóval ne legyünk restek és az elején fôleg pörgessük fel a randik számát, akár unszimpi vagy nem tetszô lányokkal is tessék  találkozni: átérezni a netes randik feelingjét! Mert igenis van: a direkt szituáció, a két ismeretlen ember kellemes elbeszélgetésee nem magától értetôdô, nem természetes. S ha már számunkra azá válik, akkor el tudjuk magunkat engedni és lazán, természetesen leszünk képesek viselkedni, ami a siker egyik meghatározó záloga!
(folyt köv)

Category: Elmélet  529 Comments
Olvasói levél – Highway a kámforrá váló pasikról

Mindenki – nemétől függetlenül – küzd azzal a problémával, hogy nem kap meg 1-1 találkozó után őszinte választ a folytatásról feltett kérdésre.
Sokan hiszik azt, ha eltűnnek, ha mindenféle értelmetlen kifogást találnak a randi elkerülésére és nem közlik egyértelműen nem tetszésüket, akkor így kevesebb kárt, fájdalmat okoznak, kíméletesebben járnak el reménykedő partnerükkel szemben. A válaszokból úgy tűnik, hogy nem. Az értelmetlen több napos várakozás, reménykedés s csalódás fájdalmasabb, mint a sokkhatásként gyorsan elmondott “Bocs, de nem látom értelmét a további találkozásoknak! Nem te vagy akit keresek…” típusú faképnél hagyás. Ez utóbbit 1-2 óra alatt elfelejtjük, míg a az előbbin napokig agyalunk, miközben a döntést már rég meghozta a másik fél…

“Én a nôi nem képviseletében írnám meg tapasztalataimat a férfiak eltûnésével kapcsolatban.
Van, hogy úgy érzem, ezen a téren én tartom a rekordot, de persze tudom, hogy nem. Mindenestere az egy főre eső eltünésben mindenképpen.
Nálam két fajta eltünés fordult már elő. Az első, hogy az oldalon váltunk néhány levelet, amiket teljesen pozítivan értékelek, és azt gondolom, hamarosan élőben is találkozhatunk. Időnként odáig is eljutok, hogy a számom is megadom, és várom, hogy hívjon. És várom, és várom, és várom. Majd rájövök: nem fog hívni. Amit nem tudok mire vélni. Hiszen olyan jól kezdődött minden.. Van, hogy néhány levél után tűnik el, a telefonszám cseréig el sem jutunk. Egyszer csak egy levélre már nem jön válasz. Hozzá teszem én az arcomat fel vállalom az oldalon, nem árulok zsákba macskát.
Azt, hogy az első randi után nem jelentkezik még megértem. (Nem jöttem be neki) Bár én várom, hogy jelentkezzen, ha sokáig nem történik semmi, előfordul, hogy nem bírok magammal, és írok valamit. Vagy jön rá válasz vagy nem. De ami számomra teljesen érthetetlen, hogy talizunk másodszorra is. Elmondja milyen szerencsés, hogy találkoztunk, és egyéb szép szavak bla-bla-bla. ?m ezután szinte elérhetetlen. Nem akarom zaklatni, ezért megpróbálom kivárni, hogy ő hívjon, vagy legyen online msn-en. De vagy nem is hív, vagy rejtve kapcsolódik, vagy csak döcögősen beszélünk az msn-en, érzem, hogy nem érdekli mi van velem, és a találkozót meg sem említi. Szerintem ha már pár napig semmilyen formában nem jelentkezik, az mindenképpen jel. Hivatkozhat bármilyen elfoglaltságra, ha érdekelném, biztosan kiváncsi lenne legalább arra hogy vagyok. Csak hogy ebből a gesztusból is érezzem, gondol rám. Lehet, hogy női aggyal gondolkozom, és a pasik nem ilyenek, azonban sztem érzelmeik nekik is vann!
ak. Egy 5 perces beszélgetést, egy rövid sms-t mindenki megengedhet magának. Még a legelfoglaltabb ember is. Szóval ilyenkor jön az, hogy vagy tudomásul veszem, hogy ennyi volt, és többé nem ‘zaklatom’, vagy elérem, és azt mondja, hogy sajnálja, de nagyon elfoglalt, és az idejébe most nem fér bele egy barátnő. Jelzem ilyenkor nem értem akkor miért randizik? És miért festi le reménybeli jövőnket olyan mesésnek.
Az az igazság, hogy ennyi szép szöveg után már nem tudom áhitattal hallgatni, mert tudom, hogy harmadnapra megváltozhat a véleménye, és akkor csak az újabb csalódás. És az újabb hiba keresés magamban. Sajnos a nőknek ez sztem még rosszabbul esik, mint a férfiaknak, mert lelkisebbek vagyunk. Legalább is én igen. Ezért azt kérném a férfiaktól, hogy ne randizzanak a hölggyel, ha nincs rá idejük. Vagy mondják meg egyenesen, hogynem jövünk be. És kész.
Köszönettel a női nem nevében.”

Várom az olvasók leveleit, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Az a sok hülye netes társkereső!

Egy hozzászólásból idézek:

“Észrevételeim szerint a társkeresőkön az érzelmileg kiégett, alacsonyabb végzettségű, problémákkal kűzködő ( lelki, testsúly, egészségügyi, anyagi, több gyerek, házaséleti, szexuális ) egyének tartózkodnak.
Na meg a munkaidőt jól eltölteni vágyók… szórakozásból.
Elég belépni több rendszerre, levnni a konzekvenciát mindenhol ugyanazok vannak, más-más adatokkal.
Több gyerekes nők, díszelegve tetoválásokkal, bedőlve, kitéve mikkel rendelkeznek, pasik szerszámukat közszemlére téve….
Nők és férfiak egyik randi után a másikat halmozzák…szédítés, magukat szebbnek jobbnak feltüntetés, és hazugság hazugság hátán… Szóval néhány szóban ez a híres magyar internetes társkereső társadalom.
Gyakorlatilag a társkereső rendszerek lényege : szexualitás előtti nonverbális kommunikáció.”

Többször előkerül ez a megállapítás, miszerint a netes társkeresés a bénák, rondák, hülyék, perverzek és a lelki sérültek utolsó mentsvára, ahol nem születhetnek komoly kapcsolatok, mindössze jó nagy dugások abszolválódhatnak! Kíváncsi lennék, hogy ezeket a véleményeket milyen emberek írják:
– akik még soha nem próbálták. Ebben az esetben szomorú – bár erre a szar országban élők moráljára igazán jellemző -, hogy úgy ítélnek el valakiket és valamit, hogy igazából fogalmuk sincs róla, csak valami halvány sejtésük. Ráadásul még bátorságuk és kezdeményezőkézségük sincs, hogy legalább egyszer megnézzék ezt…
– ha már próbálta, de nem sikerült. Az általánosítás sohasem szerencsés. Ha történetesen nem jön össze 1-2-3-sok próbából egyetlen egy komoly kapcsolat sem, az még nem jelenti a rendszer hibáját. Sok saját kudarc után ezt a következtetést vontam le magam is és menekültem innen, ahol az ismeretlenség homályába bújva egyesek még több szemétséget engedhetnek meg maguknak, mint a való életben. Aztán lehiggadva rá kellett jönnöm, hogy én sem vagyok szent tehén, sokszor hibáztam magam is! Kudarcaim fô oka egyértelmûen nem a netes társkeresés rendszere, inkább a saját és a másik fél tapasztalatlanságából adódó hibák, magyarul a szerencsétlenkedésünk. (Ezekrôl olvashatnak a Nekem sem egyszerû sorozatban…)
– már próbálta és sikerült. Akkor miért írna ilyen ökörséget?
A rendszer maga jó és üdvözlöm a lehetőséget, ami a huszonegyedik század hatékony magányoldó megoldása lehet! Sok elidegenedett embernek ad lehetőséget arra, hogy a magánéletével kezdjen valamit, boldog lehessen, – ne csak keseregjen és irigykedjen mások szerencséjén -, és aktívan párt találjon. Ennél pozitívabb mi lehetne? Miért lenne ez a metódus rossz? Ja, kérem: hogy nem tudunk élni vele, mert sokan csak szórakoznak, átvernek másokat?! Hogy egyesek elvadult elvárásokkal, helyes önismeret és önértékelés nélkül vágnak bele? Rengeteg csalódás ér – hasonlóan az élethez – itt is mindenkit, s ezeket a csalódásokat nem lehet elkerülni, mert ez nem a virtualitás velejárója, hanem magáé az életé! Ezért nem a társkereső oldalakat kell szídni és a benne lévő embereket, hanem ezt a büdös szar világot, ahol a fájdalom az élet természetes velejárója!
Itt senki nem ígért azonnali sikert, gomnyomásra és regisztrációra azonnal becsöngető álomnőt vagy álompasit. Érdemes lenne felébredni ebből a hülye álomból, hogy azt hisszük, már nem csak kurvát lehet a netről rendelni, hanem havi 300-1200 Ft-os VIP tagságért életünk párját is és MP3-ban – grátiszként – letöltődik mellé a nagyharang is…
Nem! Dolgozni kell itt is. Ki kell választanunk a sok hülyének tûnô, számunkra értéktelen ember közül azt az egyet: nem lesz könnyebb, nem lesz rövidebb, de esélyünk talán nagyobb megtalálására, mint a való életben. Hajrá!

Női gömbölyűségi együttható

Jártomban-keltemben sok időm jut arra, hogy nézegessem a nőket, hisz ennél jobb szórakozás amúgy sincs – kivéve, ha hivatalos nőnemű partnerrel vagyok, mert akkor ez tragikus hatással jár a magánéletem békéjére.
Megfigyeltem, hogy az átlagos nők közül – nem az elhízottakra és nem az anorexiásakra gondolok -, akik nagy és kerek mellel rendelkeznek, azoknak bizony lapos a feneke. Akik kerek fenékkel és csípővel rendelkeznek, azoknak kicsi mellük van. S azok, akik sportosak és kerek a fenekük, combjuk, és szinte mindenük az izmoktól, azoknak szintén kicsi a mellük. E megfigyelés-sorozat késztetett arra, hogy statisztikai és kísérleti módszerek segítségével megvizsgálva e jelenséget igazi tudományos magyarázatot találjak rá. Szorgos kutatómunkával, amelyek dandárját vizuálisan végeztem éjszakai szórakozóhelyeken és edzőtermekben a következő felfedezést tettem:

Úgy vettem észre, hogy minden nő azonos mennyiségű kerekséggel születik. Nevezzük el ezt G(ömbölyűségi) E(gyütt)H(ató)nak, vagyis GEH-nek. Értékét vegyük 1-nek. E kerekségi együttható értéke oszlik el a kamaszkor után minden nőn. A testrészek levonják maguknak a saját jussukat, de összegük minden esetben kiadja az 1-et.
A nagy és kerek cici úgy tűnik, hogy legerősebbként igen nagy százalékot tesz magáévá konkurálva a fenékkel. Mindkettő gömbölyűségének esetén az együttható értéke már túllépheti az egyet: ilyet látva gyanakodnunk kell a mesterséges beavatkozásra!

A gömbölyűségi együtthatót nem szabad keverni a test ZSírosodási Együtthatójával, amely sokszor látványban hasonló eredményt produkál, de mégis más jelenség és más a kiváltó oka is! (Strandokon igen könnyen – még egy kezdő GEH tudós számára is könnyen – megkülönböztethető a ZSE és a GEH által produkált kerek formák!) Tehát a duci lányok esetében a látványból ki kell vonni a gömbölyű felületeknél a zsírtúltengést és a megbecsült normál alakból kiindulva máris igazolhatóvá válik a GEH szabályrendszere.

Szintén felborulni látszik a GEH a vékony lányoknál is: ebben az esetben a duci lányoknál végrehajtott egyszerűsítő ill. abszolút általános alakra hozó művelet riverzét kell abszolválnunk, magyarul a hiányos területekre fel kell helyeznünk az átlagos magyar nő normál testsúlya és a delikvens testsúlyának különbségét, méghozzá arányosan! Az így kapott átlagos, ám mégis elég konkrét hölgyön elvégzett gömbölyűségi vizsgálat után pedig ismételten igazolva fogjuk látni a GEH szabályrendszerét:
– nagy és gömbölyű cicik esetén az átlagnál laposabb a fenék
– homokóra alkat és kerek popsi esetén kicsik a mellek
– a nem nagy, de tökéletes formájú cicik esetében szintén a fenék alakja károsul
– tökéletesen kerekded fenekeknél (lásd J Lopez) a mellek értékéből ill. nagyságából vonódik el e GEH érték!

GEH mindig egyenlő 1
GEH = cici+fenék+csípő+combok

Várom a kedves olvasók élményeit, írásait, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu címen!

Category: Irások  3,089 Comments
Hisztis fantomasok
Az adatlapomon – nyilvánosan! – fent van jó pár fénykép magamról. Frissek, korrektek, nem stúdióban készültek. Kitöltöttem minden rovatot. ?rtam magamról és az elvárásaimról. ?rok fotó nélküli lányoknak is. Aztán igyekszem visszakézből, azonnal kérni róla is egy képet: intelligensen, kultúráltan, egyáltalán nem követelőzően. S ezek után sokszor érkezik agresszív, pocskondiázó, sértődött válasz, mint például az alábbi:
 
 
“Mivel teljes mértékben a külső szempont neked…
De te képet nem küldtél…ezért nem hiszem hogy tovább kellene folytatnunk a beszélgetést…”

Ezek a hölgyek (de hallomásból tudom, hogy az urak esetében is sűrűn előfordul) komolyan úgy gondolják, hogy nem látok át a szitán? Egyértelmű a szándék:
– ad1: csúnya vagyok, levelezz velem s közben csak megkedvelsz és elfelejted elbűvölő személyiségemet megtapasztalva
– ad2: “kedves” szórakozásra vágyó, kamuképeket levadászni nem hajlandó ember van mögötte
– ad3: valaki a másik oldalon épp házasságot akar törni, de még nem eléggé bízik és a párját gyanítja bennünk

Ezek annyit sem érnek meg, kedves virtuális társkereső olvasóim, hogy akár egy pillanatra is felhúzzátok magatokat. Toll a fülükbe az ilyeneknek, akik nem képesek egyenrangúként kezelni másokat és udvariassági szabályokat maximálisan felrúgva elbújnak a postafiókjuk árnyékába s ha fenséges kedvük úgy tartja, majd méltóztatnak ők is magukat megmutatni. Egy laza és fensőbbséges mosoly, majd azonnal katt a kukára!

Category: Elmélet  982 Comments
Az iwiw haszna

A mai elharapózott bizalmatlanság világában, ahol a netes társkeresés lassan nem a bizalomról, tisztességről, korrektségről (tisztelet a kivételnek!) hanem az átverésről, a szórakozásról, a két normális kapcsolat közti idő kitöltéséről, kíváncsiskodásról, a másik érzéseinek letojásáról, saját magunk fényezéséről szól… Szóval ezekben az időkben nem árt valami mankó, amivel segíthetjük döntésünket, amivel teljesebb képet kaphatunk kiszemeltünkről kikerülve a csalódást.
Van egy fórum a neten, ahová a nagyon nagy többség úgy regisztrál be, hogy igazi adatait, családi körülményeit adja meg, a valós fotóit tölti fel. Itt még nem harapózott el az álregek, a hamis képek, a hamis adatok feltöltése, itt még az igazmondás dívik. Talán azért, mert itt már a megismert embereket gyűjtjük össze, ők már nagyjából egészéből ismernek, nem érdemes és visszatetsző előttük hazudni. Ez a site az iwiw.
Ha a társkereső oldalakon bejelentkezek egy hölgynél, rendszeresen megadom a saját mailcímem. Ide várom a válaszokat, amelyek ha megérkeznek, első pillantással a feladó címét, ill. a megjelenített nevét ellenőrzöm le. Sok esetben – szerencsémre – a naívabbak, a figyelmetlenebbek a freemailes, gcom-os, stb ingyenes mail postafiókjukba is bevésik valódi nevüket: ezt azonnal kihasználom s az iwiw-en rájuk keresek.
Derült már így ki egy be nem vallott gyermek, egy be nem vallott férj. De a sokadik kérésemre képet továbbra sem küldő hölgy reglapjára látogattam el és máris világossá vált értetlenkedésének oka. De ezzel a módszerrel szűrtem már ki túlkoros (csekély 10 évvel kevesebbet írt a Nlcafés adatlapjára) hölgyet – igaz a fotói és foglalkozása (modell) alapján ezt simán meg is tehette.
Az iwiw-en egyébként sokkal reálisabbak a fotók is, inkább a hétköznapi énüket ábrázolják, így talán kerülnek fel előnytelenebbek is – már ezért is érdemes leellenőrizni: tanulságos és sokat mondó a társkeresőre felrakott és az iwiw-es képek közötti különbség.
A levelezés beindításához sem árt némi plusz információ: csippentsünk fel innen!
Kedves társkeresők: időtök és idegzetetek megvédésének érdekében – ne csak a titkosszolgálatunk – hanem ti is használjátok fel e online emberkatalógust!