Sokat hallhattunk régebben a zűrős BKV és a fővárosi önkormányzat nyilatkozataiból egy bizonyos paraméterkönyvről. Ez leírja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a BKV köteles teljesíteni, összefoglalja azokat a minimumokat, amik nélkül nem kapja meg az állami támogatást: benne van minden, a járatsűrűségtől kezdve a szolgáltatási területen át a szolgáltatási időszakig.
Párkeresési időszakunkon elején mindenki kinyit egy paraméterkönyvet. Szűz lapokkal, szinte még üresen, hisz akkor még oly kevés elvárásunk van: annyi csak, hogy szeressenek, hogy legyen mellettünk valaki. Aztán folyamatosan tapasztalunk kapcsolatról kapcsolatra, s úgy írjuk tele ezen lapokat elvárásainkkal és az utált tulajdonságokkal. Minden megélt-átélt jót szeretnénk viszontlátni következő partnerünkben, miközben a rosszakat szeretnénk elkerülni. S túl az ötödik, tízedik, huszadik kapcsolaton már az udvarlás elején, az udvarlási időszak első hónapjaiban keressük és végigveszük ezeket.
Fiatalságunk kezdetén könnyű párra találni, s egyre nehezebb időskorban: feljebb és feljebb akarunk lépdelni, egyre jobbat, szebbet szeretnénk – a paraméterkönyvnek megfelelőt. Vagy talán nem jobbat, csak konkrétabbat: a vágy képe egyre élesebbé válik és ehhez hasonlítót szeretnénk kihalászni a nagy zűrzavarból. Szerencsénk van, ha megtaláljuk, de nekünk is passzolnunk kell az általa felállított árnyékképbe, különben felborul a szépnek induló kapcsolat. Nem akarok túl pesszimistának tűnni, de azt állítom, hogy 18 évesen minden második korombeli lány “bejött”, tizenakárhány évvel később már csak minden 100. lobbant lángra bennem valamit. Ha ugyanezt az arányt veszük számításba a másik oldalon is, akkor tulajdonképp 1:10 000-hez az esélyem megtalálni manapság a párom. Matematika tanárom mondta a valószínűségszámítás oktatása közben, hogy ez azt jelenti, hogy lehet, elsőre kihúzom a piros pontos golyót Tibi bácsi zsákjából, de ha nincs szerencsém, akkor csak a tízezredikre találom meg!
No, eleddig a saját reszortomat és aránypáromat letudtam: sikerült két darab piros pontos golyót kikapnom, csak “rosszat kívántam”. Pár lánynak én lehettem volna a piros pontos golyó, de ott meg az érzelmeim nem akartak kimászni tüskés vackukból.
Mindenesetre várok tovább az igazira: itt ülök a nézőtéren és tapsolok, hátha végre megérkezik az én kívánságom is…
Várom az olvasók leveleit, élménybeszámolóit a tarskeresoblog@freemail.hu címen!
Bocs., – kitörlődött az egyik mondat lényege:
Azt hiszem, értem, h. Tamás miért írta a fentieket…
Tkp. minden fogalom tartalma szubjektív /- és ez a lényeg! / :
mindenkinek más a mércéje, – más tartalommal tölti meg u.azt a fogalmat, – ergo annak a legnagyobb a valószínűsége, hogy annak ellenére is nagyon köülönbözhet 2 ember, hogy “papíron” u.azok az elvárásaik! – És ez valóban csak a személyes találkozások során derül/het/ ki!
Üdv. Mindenkinek: Dóra
Isti
A kis keserűségben igazad van… legutóbb is hiába előlegeztem bizalmat, bíztam az őszinteségben és a korrektségben… pedig élettapasztalatom is van már, lassan fél századnyi… meg némi pszichológiai előképzettségem is… :) mégis későn vettem észre, hogy hazudik, és annyira beleivódott már a zsigereibe, hogy észre sem veszi…
mikor lebuktattam, kikérte magának…
Ezért írtam, hogy homokra várat építeni nem lehet… de még kunyhót sem érdemes…
Mindegy, tanultam belőle… legközelebb óvatosabb leszek… de ez meg a bizalom kárára megy… úgy érzem…
Üdv: Ladyb
Isti
Még utólag jutott eszembe, hogy az élettapasztalatom ellenére sajnos én azt nem tudom (szerintem nem is lehet) előre felmérni, hogy kinek jár a bizalom, kinek nem…
Eleve olyannal nem váltok levelet, nem randizok, akiben nem bízok, meg valamilyen szinten… vagy nem szimpatikus…
Másrészt az a bizonyos ősbizalom előleg minden embernek jár… legyen az nő vagy férfi… én úgy gondolom…
No igen,úgy látom végülis az utóbbi hozzászólók lényegében megint ugyanarra az eredményre jutottunk,csak máshonnan megközelítve!
Azért érdekes,hogy itt többségében olyan jól egyt tudunk érteni,de már csak a másik oldalra lapozunk,mintha eltűnnének ezek az emberek….
POntosan Ladyb!!!
Sohasem szabad mások bűnei miatt megkövezni senkit!Én is megjártam már a hadak útját kőkeményen,de mégis mindenki megérdemli azt a bizonyos tiszta lapot,a lehetőséget,az esélyt,mert minket is bántana ha egy “elődünk” miatt ítélnének el minket,hiszen mi nem ők vagyunk!
Kedves Dóra!Szerintem az embereket egyénileg kell mérlegelni,rossznak látszó,helyenként nevetséges tulajdonságok is vonzóvá tehetnek embereket.Trendy szó,de szerintem van értelme holisztikus megközelítést alkalmazni.Én nem listában gondolkodom,hanem emberekben.Étlapot nem fogok írni,gasztrogagyi van elég a tévében.Sok apró dolog adja ki a nagy egészet.Ha megértem valakinek a problémáit,örömeit,szokásait akkor könnyebb igent vagy nemet mondani.Sok esetben a buta dolgok jobban működnek,mint a komoly elvárások.Egy jó hangulatú este vagy egy laza,vidám beszélgetés többet ér,mint karót nyelve a másiknak előadni egy listát az elvárásokról.
Tamás,van igazad!
Egyet kell hogy értsek,mert igen sok különbség lehet azonos adottságokkal rendelkező emberek között!
Van akinél például ugyanaz a (nevezzük úgy:rossz) tulajdonság akár nem is rossz tulajdonság már annyira,ha megismered,he találsz benne valami olyat,ami fontosabb,nagyobb horderejű dolog,és a kis hiba már tényleg csak kis hiba,vagy akár nem is az!
Nemes Tamás
Nem is kell előadni a listát az elvárásaidról… menekülne egy ilyen randiról mindenki…
Csak figyelni kell a másik szavaira, gesztusaira… és sokat beszélgetni… főleg a neked fontos dolgokról a véleményét kikérni… bizonyos szituációkban a reakcióira figyelni…
Ennyi az egész…
Az, aki komolyan társat keres, már ennyiből is (2-3 randi) le tudja szűrni, hogy akar-e folytatást… vagy nem…
Üdv: Ladyb
Nekem a kétoszlopos papír azért volt nagy segítség, mert amikor komolyan kezdtem társat keresni én is ott álltam bénán, mikor ki kellett tölteni a jelölt adatait… ennek segítségével sikerült átgondolnom, hogy mi fontos, és mi kevésbé…
Senki sem mondta, hogy alkalomadtán ezt a jelölt fejére kell olvasni :)
Ladyb
Sziasztok!
Nem olvastam el az egész értekezést, ha már volt szó róla, bocs. Mi a vélemény azokról a pasikról, akiknek felajánlod a talákozás lehetőségét, levelezgetés helyett, és erre eltűnnek. Ki érti ezt?
kata..
talán a pasit kell megkérdezned…………..
“Az a baj,hogy a nők vagy csúnyák,vagy szépek és buták…!Ki érti ezt?Ki érti ezt,én nem!…!/K.F.T./
De bár ennyi lenne amit nem értek!Akkor boldog lennék!
evita……a következő sor az igazán érdekes..
Kedves mayday!
Ha már mondasz valamit, lehetne esetleg úgy, hogy mások is értsék.
Nem biztos, hogy mindenkinek beugrik vagy éppen kedvence volt a K.F.T.
ok..
Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem.
Ki érti ezt, ki érti ezt?
N. Tamás
egyet értek azzal amit írtál – mármint a holisztikus megközelítéssel …
Én azt szoktam mondani 1-1 tulajdonságra/akármire is, hogy “az összképbe belefér”! /Avagy nem!? :-)
Végül is az összkép a legdöntőbb – s ebben az egymásra tett hatásnak-, a kisugárzásnak van a legnagyobb szerepe, mely felülírhat bármilyen addig önmagában nem kedvelt vonást, tulajdonságot. / És ehhez feltétlenül személyes találkozás kell!/
/”A “lista” nyilván nem szó szerint értendő, – de mindenképpen számadásra késztet – ebben már többen is egyet értettünk…/
Már “ma van” ?! :-) – legyen Mindenkinek szebb a csütörtöknél! : Dóra
A francba!Már megint eltűnt amit írtam!!!!
Mayday
Azért nem folytattam a szöveget,mert tulképpen most kivételesen nem is volt mély tartalmi mondanivalója amit írtam,csupán az előtte feltett kérdésre fejeztem ki értetlenségemet,és ez a sor ugrott be hirtelen :)))
Most azéert jöttem be,mert keresek egyírást,de sajnos nem tudom hol olvastam!:::
Egy illető írt egy viszonylag hosszabb szöveget,de úgy,hogy abban össze-vissza voltak (a szavakban) keverve a betűk!Elolvastam,és megdöbbenésemre ugyanannyi idő alatt,mintha hibátlan lett volna!Meglepő!Azt keresem de nem tudom hol van…!
eitva..
ami nkeed mnondailvaó nküléli az lheet,hgoy neekm sznetáris..
Evita
Ezt keresed?
…Egy anglaii etegyem ktuásatai szenirt nem szímát melyin serenrodbn vnanak a bteűak egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűka hölyeükn lneegyek. A tböbi bteű lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgáat, hneam a
szót eszgébéen…?
Üdv: Ladyb
Igen,EZT!
Köszike!
Mayday látom ez neked is megy,még egyet áruljatok el:Nem nehezebb a megszokottól eltérően így írni?Szerintem ez több időt vesz igénybe,mert berögződtek a betűk sorrendjei!
Hmmmm??????
De egyébként meglepő,erre sose gondoltam,így bármit akár félre is olvashatunk,mert elsiklunk fölötte….
mayday
Lehet én vagyok a hülye, de az utolsó szót nem tudtam megfejteni :)
Mondjuk azt én se….!
Visszatérve az életkorra,csak azt akartam kihozni belőle,hogy minden generációnak,minden élethelyzetnek megvannak a maga elvárásai.Egy 25 éves szingli informatikus,aki tud válogatni a kereseti lehetőségek között,egészen másképp látja a világot,mint egy 36 éves elvált,gyereket nevelő,vidéken élő anyuka,aki a helyi általánosban tanít.Tételezzük fel,az informatikus városi.Kettejük életfilozófiája,érvényesülési lehetőségei nagyban különböznek,teljesen más lesz mindkettőnél a fontossági sorrend.Ha lokálpatrióták,még érdekesebb a dolog.Remélem,ez így életszerű példa!
Tamás gratulálok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ez nem olyan nagydolog,mégis kevesen jönnek rá erre az igazsára!
szentirás
Szentírás? sosem jöttem volna rá magamtól…
Köszi mayday a megfejtést !
ladyb
Mayday
Rég voltam erre ugyhogy volt mit olvasnom:)
Azért megűtkőzve olvastam a márc 5.i hozzászólásod.
Ha valaki lelépős tipus az pont Te vagy.-Vagycsak velem voltál ilyen????????
Tudod én vagyok a magas csaj akinek ugyanaz a neve mint a westidnek.
Az onismeret itt a blog-lancban ugy bukkant elo, mint a sikeres net-ismerkedes konyhajan a so. Aki magat jol ismeri, nagy valoszinuseggel jo emberismero, igy konnyebben talal tarsat, teremt olyan kapcsolatot amire vagyik. Aki nem annyira ismeri magat, es valoszinuleg masokat sem, szinten konnyen talalhat magahoz hasonlo tarsat, de kapcsolata inkabb a szerencsere mint sajat belso igenyeire epul, hiszen ki tudja ket szatyorbol mi kerult a fazekba? Az onismeret valoszinuleg segit a dilemmaban is, mi legyen es mi ne legyen az ismerkedo oldal faliujsagjan kifuggesztve; Tereza Mama emberszeretete, gourmet konyha igerete, a yacht es a csaladihaz, megfeszitett meztelen igazsag, avagy egy kis becsomagolt zsakba cica amibol az eg egy vilagon semmi sem derul ki. Akarhogy is, onismerettel vagy anelkul, ezt nem egyszeru eldonteni, hiszen a bemutatkozas elso funkcioja a figyelem felkeltese.
A sikertelen talalkozok okozta frusztraciot hivatottak csokkenteni azok az ismerkedo web-oldalak ahol a komoly jeloltek regenyeket toltenek ki magukrol es idealis jeloltjukrol. A komolyan komolytalankodok pedig ahogy predara lesnek a barpulthoz tamaszkodva, megjelennek ezeken a web-lapokon is. Gondolom nem meglepetes. Szerencses es sikeres hetveget!
Valakivel már leveleztem erről,de szerintem pont ide való.Én Pest megyében élek,viszonylag közel a fővároshoz,de ez a vidéki dolog mégis előjön.Néhány ismerősöm ilyen-olyan okból a városba költözött,sokadik emeletre a lakótelepre.Nem mindenkinél,de pár embernél gond volt a kert hiánya.Megszokták,tavasszal és nyáron kitöltötte a délutánt.Nem bírtak alkalmazkodni a tévé előtt ülős életformához.Látszólag semmi köze,de az internet miatt egymástól viszonylag távol élő emberek is összejöhetnek.Egyik fővárosi ismerősöm szerint a pesti lányoknak gondja van a vidéki férfiakkal.Miért?Az én falumból sokan jártak,járnak Németországba dolgozni,tanulni,aktív testvérfalu kapcsolat stb.A környék sem lepusztult,rendesen fejlődik.Mi ebben a ciki?
Nemes Tamás!
Szerintem a távolság a gond a vidékiekkel kapcsolatban.
Az ismerkedésnél kell, hogy gyakoriak legyenek a találkozások..
A megismeréshez sok együtt töltött idő kell.
Hofi Géza egy mondata jutott eszembe: “Annak, hogy ki milyen hülye, semmi köze a lakóhelyhez….”
Meg azt is ő mondta:Az ember semmin sem tud olyan jól röhögni mint saját magán!
(ágika ezt nem rád értem mielőtt bárki félreérti!)
panka..
nem leléptem….csak nem hibernáltam magam..
tamás…laktam már sokfelé..sajnos nem mjindegy hol laksz…minden környéknek megvan a maga előnye-hátránya…pl társkeresés szempontjábol egy napon nem lehet beszélni pestről valamint vidékről…
ágika ….azért kant is tudhatott valamit..
evita….én inkább sirok magamon..
Az én esetemben a távolság kocsival és vonattal kb.40 perc.Azok mit írjanak ide,akik az ország félreeső részein laknak?A munkahely és a lakás röghöz köt egy csomó embert,sokan nem szívesen váltanak egyiket sem.Sokan azért keresnek társat,mert változtatni akarnak,ki akarnak törni a megszokott keretekből.Mi az a maximális távolság és idő,ami felett már nem működik semmi?
tamás..
ezt nem lehet km-ben meghatározni..én kb 10 éve űzőm az ipart és vannak tapasztalataim …mostanság (sajnos) velencén lakom de volt távkapcsom miskolc,szeged, gyula,kecskemétről is ..csakhogy a távolabbaikat emlitsem…többnyire abból álltak,hogy a leányka 1-2 alkalommal eljőtt hozzám …jól éreztük magunkat ..aztán sajnálkoztunk ,hogy milyen messze lakunk egymástól..és annyi..
a pesti ügyeim még ugy ahogy dőcőgtek ami kb 50 km. az egészséges sztem 20 km-en belüli …de ez csak szerintem…..a nagy ő-ért érdemes elmenni világ végére is. de vigyázz…a nők (ezt csak a pasik olvassák!!) egyáltalán nem racionalisták…magassan tesznek arra ,hogy neked mennyibe kerül bármi….nemrégem levezettem egy csajszinak,hogy az a bizonyos este többet költöttem mint amit egy hét alatt megkeres …persze jőtt a nemérekénannyit? duma és mikor ezt megkérdőjeleztem akkor sóher lettem…
szóval….nehéz ügy ez kérem…
Még is mit vártok hölgyek urak, hogy szomszéd utcából fog majd az illető jelentkezni?
Ezért (is) csak egy néphülyítés hogy a “Neten keresünk társat”… mert ezt mondja a média.
Nem látod a maga fizikai valójában az illetőt.Nem tudod hogyan viselkedik adott közegben. ( étterem, mozi, sportesemény, utca, klubbok egyéb helyek stb..)
Csak egy reglapot, meg esteleg egy fényképet ( ami remélhetőleg nem a múltszázadban készült róla).
Némi bemutatkozó szöveget ami vagy igaz vagy nem, de véletlenül sincs benne egészséges negatív kritika ( mintha ide csak csupa makulátlan ember írna :-)) ).
Sok reglapot elolvastam az utóbbi időben.
Se szeri se száma a szabadidős tevékenységek felsorolásának! De ahogy látom ezek csak óhajtások.mert ahogy olvasom hogy egyes emberek mennyi mindent csinálnak a
pihenőidejükben ( hiszen ezt írják magukról) akkor óhatatlanaul is rengeteg kapcsolatnak kellene létrejönnie.
?m mivel ez nem így van mert megdöbbentő hogy hány ember regisztrál ilyen oldalakra
akkor csak az marad hogy tulajdonkléppen ki sem mozdul senki sehová!!
Marad a reglapolvasás meg fényképnézegetés…. meg az unalom..( ja,és haszon az internetszolgáltatónak, az elektromosműveknek, a telefonostársaságoknak ((lásd SMS feltöltés))..
Majdnem elfelejtettem.Néhányan megadják azt hogy:ennyi-annyi cm felett vagy alatt nem,ennyi-annyi kiló felett nem stb.Erről egy régi sztori jut az eszembe,még a szüleim mesélték régen.Bement valaki a könyvesboltba,és vett 10 méter kék borítójú könyvet,azért mert szerinte az megy legjobban az ülőgarnitúrához és a szőnyeghez.Mondanom sem kell,kiröhögték.Az eset bekerült még az akkori Rádiókabaréba is.Erre szokták mondani:egy újszülöttnek minden vicc új!
Besenyő István
Lehet hogy neked néphülyítés, de pl. nekem momentán az egyetlen ismerkedési lehetőség…
A munkahelyem itthon van… ahová járok, ott nincs lehetőség ismerkedésre (iskola, üzlet, uszoda, mozi, táncóra (oda csak nők járnak) … vagy legalábbis én nem szívesen ismerkedem ezen a módon az utcán…
A társkereső oldalakon legalább néhány olyan info rajta van, ami nekem fontos…
életkor, családi állapot, dohányzás és főleg egy arckép… ebből tudok válogatni… ha kell, én teszem meg az első lépést, legfeljebb nem válaszolnak… s ha van kivel, szívesen megyek el itthonról egy kicsit kikapcs a családból, akár barátnővel is :)
Azaz én spec arra használom a társkeresőt, hogy van egy adatbázis, amiből választani lehet :) igaz, az reglapon szereplő adatok valódiságáért senki sem vállal felelősséget… ebből a szempontból rosszabb, mint egy társkereső iroda :)
de egyébként ugyanaz…
Üdv: Ladyb
Ladyb!
Utolsó mondatod egészíteném ki annyival, hogy egy keményen fizetős társkeresőnél a befizetett (gondolom előre) összeg semmilyen garanciát sem nyújthat arra nézve, hogy az adatbázisukban a legnagyobb szakértelemmel és jóindulattal, találni fognak megfelelő párt az embernek. (Valami hasonló véleményt olvastam is itt korábban). Max. a befizetett összeg nagyságával nőhet az az érzés, hogy igen, ez az!
?gy marad pl. ez a hely, aminek használatát viszont mindenkinek meg kell tanulni, akár a személyes ismerkedést.
Isti
Isti
Teljes mértékben osztom a véleményedet az irodákról és a megtanulásról is :)
Mi, akik itt vagyunk és ezekre a blogkra irogatunk, már megfizettük a tanulópénzt is…
ezt nyugodt szívvel merem állítani :)
Üdv: Ladyb
Szerintem ez akkor működne igazán,ha őszinték lennének az emberek.De sajnos,tisztelet a kivételnek,ez nem így van.Én például a személyes találkozást tartom fontosabbnak,nem az internetes levelezést.Ez a tanulópénz szerintem relatív dolog.Egy jó alakú,jól kereső nőnek vagy férfinak talán maga a fogalom is röhejes.Akkor járunk el helyesen,ha az interneten és a randikon is “otthon” vagyunk.Talán belleillik a Paraméterkönvbe:a jelentős életkorbeli különbség és a férfi-nő kapcsolat.Én már régebben írtam róla,esetleg itt is van véleménye róla valakinek…
Kedves Ladyb!
Nagyon sajnálom hogy neked ( és másoknak is ) csak ez a lehetőség adatott arra hogy társat találjatok.
Oka:Kevés az emberek pénze,nemtudnak elmenni olyan helyekre ahol koruknak megfelelően tudnának kapcsolatokat teremteni,
mert a nagytöbbség havifizetése ezt nem teszi lehetővé, azon kívül vidéken az infrastruktúra is eléggé szegényes erre a célra.
Ilyen alapon tényleg csak “adatbázisban való keresgélés” az egész.
Ebben az “adatbázisban” pedig csak csak az fog találni magának párt aki minnél jobban megfelel a jelenlegi elvárásoknak..
tehát a macsó és a barby baba.. a pénzes pasi(nő) stb..Ezért vagytok sokan egyedül…..és ezért nem működik ez az egész.
Kedves Besenyő István!
Az ismerkedés, társkeresés nem csupán csak pénz kérdése… idő, lehetőség kérdése is… nem az a baj, hogy nem tudok elmenni, hanem az hogy alig van hová… a füstös helyek nem érdekelnek, ezen kívül nem sok lehetőség van a magamkorabelinek ismerkedésre… az ismerőseim általában elvált vagy családos nők, vagy házas férfiak… ezért potenciálisan nem jönnek számításba… ismerkedési estekre eljárogatni meg nincs időm… és az sem füstmentes… márpedig én máshová nem mehetek… mert elvisz a mentő… marad a köynvtár, az uszoda, iskola, üzlet stb… de ehhez meg a pasik túl gyávák :)
Egyébként meg ne sajnálj, nincs rá szükségem… nem vagyok magányos, csak társtalan pár hete… találtam én már itt igaz barátokra is… és rá lehet igazi egyéniségekre is bukkanni, csak nyitott szemmel és nyitott szívvel kell járni :)
és működik…, csak idő kérdése… de idő kérdése a való életben is… ott sem egyből a neked legjobban megfelelő akad az utadba :)
Üdv: Ladyb
Ladyb,
uszoda: jómagam csak úszni jártam oda, és úgy tapasztaltam, hogy a hölgyek is, és
pillantásokat is nehéz elkapni a bepárásodott szemüvegen keresztül…
Viszont amire felfigyeltem, hogy az érettebb korosztály bárhol egyből szóba elegyedik a hasonló korúval, és talán azért is mert már rájöttek, (Világháború stb.) hogy hasznos lehet a kommunikáció egy addig ismeretlennel is, meg őket még úgy nevelték, egyáltalán: nevelték.
Mi el vagyunk rendesen szigetelődve egymástól, főleg városban, autós, füstös vagy fülhallgatós páncélt növesztettünk, itt viszont a virtuális életünknek is csak akkor lehet jövője, ha az ismerkedés a valóságban is folytatódik, legalább akkora sikerrel.
Szóval csatlakoznék a véleményedhez, hogy működik, hiszen miért ne?
Üdv, Isti
Szerintem ez az álnevek mögé bújkálás nagyon bátorrá tesz egyeseket.Nincs arc,nincs felelősség,biztos fedezékből lehet lövöldözni.Egy valódi,fizikai kapcsolat azonban gyökeresen más.Ha a netes tartalom valamennyire visszaadná a valóságot,talán sokkal több ember,sokkal gyorsabban találna társat.Nekem például nem gond elmenni Pestre szórakozni,ismerkedni.Közel van.A nálam vidékibb levelezők helyzetét nem irigylem.Legtöbb gond akkor van,amikor a netes kamuk után valódi randira kerül(ne) a sor.Amikor lehull az álarc és komoly dolgokról komolyan kellene beszélni.Szerntem nem csak nyitott szemmel kell járni,hanem egy kicsit racionálisan is.A ráció még nem zárja ki a romantikát!
Isti,
Elgondolkodtató volt, amit írtál… és tényleg így van… nekem sem okoz gondot bárkivel szóba elegyedni az utcán, vagy bárhol, ahol megfordulok… legyen az fiatal vagy esetleg nálam idősebb korosztály… sőt, még rá szoktam tenni egy lapáttal… a bankban, vagy a boltban, stb…. mindenhol meglepett arc, de utána hálás mosoly a köszönet, ha szép napot köszönök valakinek egy mosoly kíséretében… vagy búcsúzásnál további szép napot kívánok… néha ennyi is elég, hogy elinduljon egy beszélgetés, vagy sokszor annyi is, hogy ha tüsszent valaki, az egészségére kívánom…
Nekem ez nem jelent gondot… gyárilag mosolygós vagyok :) és nem kerül semmibe sem, ha másoknak is juttatok belőle :)
Arra nagyon törekszem, hogy ez a virtuális ismerkedés mielőbb átmenjen személyesbe! ?m nagyon sokszor nem rajtam múlik, hogy nem jön létre a randi… sok esetben a pasik futamodnak meg… illetve kámfort játszanak :)
Nemes Tamás,
A nyitott szem, és a nyitott szív nem jelenti azt, hogy a józan észt töröltem a palettáról :)
További szép estét mindenkinek! Ladyb
Nagyon szép dolgok lettek ide összeírva,de ettől vajon megvátozik-e,mégha csak egy kicsit is a valóság?Ha elmegyek valamelyik társkereső rendezvényére,mintha az itt leírtak nem is léteznének!Mindenki előveszi a lehetetlen szempontjait,azután csodálkozik a rosszul megválasztott partneren,sok esetben a sikertelenségen.Előkerül a papírmánia,a “fogjunk gazdag partnert”,üljünk bele a máséba típusú játék.Azokat a megfogalmazott érzelmi szempontokat hogyan lehet érvényesíteni?Személyes tapasztalatom,egy társkereső rendezvényen minden második nő-burkolt formában-először az anyagiakra kérdez rá.Szép ez a levelezés,tisztességes dolgokat írtak ide az emberek,de ezt hogyan vigyük át a valóságba?Ha valakinek van ötlete,írja ide!
Kedves Nemes Tamás!
Az csak rajtunk múlik, hogyan visszük át ezt a valóságba…
Nem lehet, hogy eddig a nem megfelelő alanyokkal találkoztál? Hányszor voltál ilyen társkereső rendezvényen? 1x, 5x 10x?
Azért én a helyedben nem vonnék le belőle messzemenő következtetést, azaz nem általánosítanék róla, hogy minden nő gazdag pasit keres és a készbe akar beleülni…
Ha pesszimista lennék, ezt én is mondhatnám… pont fordítva, hogy a korombeli pasik is ilyenek… ők is szívesen beleülnének a készbe… pláne, ha már 1-2 feleség teljesen leamortizálta őket anyagilag :) vagy tartásdíjat fizetnek 2-3 gyerek után…
Ha pedig rendezett hátterűek, akkor 20 évvel fiatalabb csinibabát akarnak, akivel reprezentálni lehet… nem pedig társat… vagy olyan irreális igényeik vannak, amit egy 40-50-s nő nem tud teljesíteni…
Most következtessek ebből arra, hogy minden pasi ilyen? Mi értelme lenne akkor az egész társkeresésnek?
Üdv: Ladyb
Én pusztán egy bizonyos fajta mentalitás ellen intéztem kirohanást.Egyébként nem általánosítottam.Ladyb leveléből arra lehet következtetni,ez a fajta felfogás sajnos általános,függetlenül attól,hogy az illető férfi vagy nő.Találkoztam normálisnak tekinthető nőkkel is…Ördögi kör.Nincs igazam,mégis ez van a valóságban.Nem vagyunk anyagiasak,mégis ez a legfőbb szempont.
Közbevetnék egy apró idézetet: “Az emberek inkább meghalnak, minthogy lemondjanak a kényelmükről”. Szerzőjét elfelejtettem sajna.
Isti
Tamás,
Elég rossz tapasztalataid lehetnek, tényleg – kár. A “normálisnak tekinthető” sem valami biztató…
Személyes találkozásnál soha eszembe nem jutott rákérdezni anyagiakra. Az természetes, hogy ismerkedésnél érdekel a másik foglalkozása, de elsősorban azért, mert sok minden elárul a beállítottságáról, értékrendjéről, időbeosztásáról. Azzal pedig elég jól tisztában lehet lenni, hogy nagyságrendileg mennyit keres pl. egy közalkalmazott vagy egy versenyszférában dolgozó (bár ez utóbbi bizonytalanságát éppen a saját esetem is alátámasztja). Ha bizonyos hölgyet csak ez érdekel, akkor pedig ne bánd…
Az anyagi háttérről szintén sokat elárulhat pl. egy ing, cipő, illatszer is, vagy akár egy szemüvegkeret – és itt most nem sznob oldalról közelítek és egyáltalán nem a márkafüggőségre, hanem inkább az igényességre gondolok. Úgyszintén pl. a járás dinamikája. Aki ezekből tud olvasni, nem fog rákérdezni.:)
Jó éjszakát!
UD Judit
Úgy látom mindenki beleesik a felszínesség csapdájába.Ismerek jól kereső embereket,akik átlagosan öltözködnek,viselkednek,ellenben ismerek jó megjelenésű,divatosan öltözködő arcokat,akik viszont inkább szegények,bizonytalan egzisztenciájúak.A márkás ruha és óra sok esetben átlag alatti embereket takar.A hivalkodás nem tartozik az erények közé!Divatos szöveget is elő lehet adni.Némi befektetés árán bárki tud nagymenőt játszani.Azt a bizonyos felszín mögötti réteget kell lekaparni,ehhez kell némi műveltség.Az emberek egy része,többek között biztonsági okokból is,óvatosan beszél az anyagi helyzetéről.Egy kevésbé vonzó állás is takarhat biztos anyagi helyzetet.
Tamás, fentieket azzal az alapfeltételezéssel írtam – magamból kiindulva -, hogy az illető nem szerepet játszik, hanem próbálja saját magát adni.
Szintén teljesen egyéni, hogy ki milyen állásban találja meg önmagát, ill. kinek milyen anyagi háttér felel meg. Én éveken át egy egészségügyest szerettem, nagyon – gondolhatod, hogy nem a fizetése miatt.
Üdv,
UD Judit
Én pusztán az előítéletes gondolkodásmódot szerettem volna “lebontani”.Megpróbálok életszerű dolgokat bemutatni,leírni.Az élet pont attól élet,hogy nagyon sokszor kacifántos.Valamiféle sablonos,idealisztikus megközelítéssel nagyot lehet bukni.A tökéletes partnerről szőtt álmokat kell összehozni a valóságos lehetőségekkel.A paraméterkönyv idealizált szempontjait kell valahogy gyakorlati szempontból alkalmazni.Ez itt a fő kérdés,nem a szempontok!
Kedves UD Judit!
Vajon manapság mennyire a biztos anyagi helyzet, avagy mennyire az abszolút biztos anyagi helyzet (pénzes pasi, eltartós, “kényeztetős”) szerint választanak a nők?
A kettő milyen arányban keveredik?
Avagy: hol húzódik a “biztonsági” határ egy nő számára?
Számomra érdekes kérdések, melyek pl. a népmesék szerzőit is foglalkoztatták.
Aki most munkanélküli, lehet, hogy holnap már jól keres és fordítva.
Érzelmi vonzalom, vagy a biztos alapok: ezet régebben a szülők ítélték meg. Szabadságot kaptunk ebben, útmutatást kevésbé.
Isti
Tamás,
?rásban könnyű félreértenünk egymást – remélem, hogy azért feltételezitek rólam a maximális jóindulatot, tudni meg én tudom magamról, hogy “normális” az értékrendem.:)
Ha ehhez még valaha, valahol, valakitől gyakorlati útmutatást is kaptam volna a párválasztás nehéz témájában, valószínűleg most az otthon melegét őrizném, boldogan, és nem multik szeszélyein aggódnék…
Mindazonáltal továbbra is tartom, hogy – nyilván azért 2 lábbal a földön állva és kellő rugalmassággal, de – ragaszkodom bizonyos elképzelésekhez. Ha ezeket nem találom meg, akkor inkább egyedül…
Isti,
Semennyire nem biztosak az anyagiak, főleg válsághelyzetben, versenyszférában. Az otthoni függőség rossz példáján tanulva én 14 évesen tudatosan olyan szakmát választottam, ami biztosítja az anyagi függetlenségemet. Ez nyilván sok áldozattal járt, de sokat is adott (nem feltétlenül a pénzre gondolok)… Szintén emiatt, a korábban említett leépítést az első sokk után valahol “felszabadulásnak” is meg tudom élni, bár nyilván jön még azért némi kétségbeesés is.
Mindezek után fogalmam sincs, hogy másnál mi a választási szempont. Sem a szív, sem az ész nem elég magában, érdekből meg még csak elképzelni sem tudom…
Más. Ha szabad megkérdezni: azért mész el, mert találtál valakit?:)), vagy mert kilátástalannak tűnik…?
Üdv,
UD Judit
UD Judit,
Akkor neked ez a függetlenségi döntés ezek szerint bejött :-)
Magam is 14 évesen tanultam szakmát, de jobb választás is lehetett volna, mert már rég kiment a divatból. Persze ennek is voltak pozitív részei, kihatásai, s hogy anyagi értelemben mennyire, az már egyénfüggő, ki, mit hoz ki a lehetőségeiből.
Azon gondolkodom: mikor a szülők határozták meg kőkeményen gyermekük jövőjét a házasság területén, akkor ők ráadásul valamennyire a kívülállók rálátásával is rendelkezdtek. Az ember saját magának bizonyos dolgokat nehezebben határoz meg, a tapasztalatán kívül is.
Manapság a felnőtt korosztálynak maradnak a barátok erre a célra, vagyis igyekezni segíteni a párkeresésben…
Köszönöm legaluli kérdésed, válaszom: csak érzésre, még magam sem tudom!
Isti
Kedves Isti,
8-10 éve még teljesen kiakadtam, ha bárki is bele “mert” szólni, ill. megkérdőjelezte a választásomat… Azóta értem egy kicsit:), ill. sajnos sok rossz példát és negatív értelemben vett függőséget láttam akár csak a szűk baráti körben is, és rájöttem, hogy – bár a döntéseket nyilván mi magunk hozzuk meg -, ez a külső tükör mekkora segítség lehet. OK, persze tudva, hogy nem minden az, aminek elsőre / kívülről látszik, stb., stb.
A nagyszüleink korabeli házasság-szervezés véleményem szerint azért működhetett többségében, mert egyszerűen elfogadták, hogy ez van (pl. földet a földdel), ebből kell kihozni a lehető legjobbat, és valóban egymás (sors)társai próbáltak lenni, jóban-rosszban. Akár szerelem nélkül, de kölcsönös szeretetben és tiszteletben. (Bocsánat a közhelyekért, de általában igazak.)
Ma úgy tapasztalom, hogy a rózsaszín-szerelmes korszak elmúltával a harmincasok egy része inkább bepánikol és megfutamodik a problémák elől, ill. újabb lángolást keres. Legalábbis nagyon nehezen szánja rá magát az elkötelezettségre, gyerekvállalásra, mert OK, szép és jó, de lehet, hogy van szebb és jobb…?
Mindez privát vélemény, nyilván több alátámasztó példával, de még – “álmodj királylány” felkiáltással – reménykedve az ellenpéldákban!:)
Utolsó sorra:
Egy hete én is azt reméltem, hogy talán sikerült, de sajnos mégsem…, úgyhogy adok még egy hónapot magamnak…
Remélem, Te most szerencsésebb leszel! Ha pedig esetleg “elszámoltad” magad, gyere az nlc-re.:)
Üdv,
UD Judit
Kedves UD!Itt pont az a lényeg,hogy mindenkinek egyéni szempontjai vannak.Mások véleményét ki lehet kérni,de célszerű a saját igényei után mennie az embernek.Úgy veszem észre,ezt a mostani társkereső stílust egy kimondottan városi,irodista rétegre találták ki.Ez látszik a választható meghatározásokon is.Valakik erre kidolgoztak egy stratégiát,rendben van.Viszont van egy csomó ember,aki nem illik bele.Mostanában ezért írtam sűrűn a vidékiekről.Nem minden társkereső havi 500 ezret kereső vezető beosztású menedzser!Az a bizonyos átlag szerintem itt is többségben van,csak tagadja vagy kozmetikázza.Azok a bizonyos társkereső rendezvények is zömmel Budapestiek.
Kedves UD Judit,
Az ” egyszerűen elfogadták” azt hiszem, lényeges, és én ki is emelném abból, amit az imént írtál. A hagyomány, az évezredes kultúra medre által vezetve lehetett valami jó.
Köszi az invitálást, a tavasz pedig – ha most éppen viharos is az éj – neked is jön! :-)
Üdvözlettel
Isti
UD Judit, Isti,
szerintem nagyon jó irányból közelítitek meg a témát.
Nagyon sok mostani probléma oka a túl gyors változás, sok mindenről még nem derült ki, hogy zsákutca.
A média mindent befolyásol (szerintem leginkább rossz irányba) maradandó értékeket pedig nem igazán tud teremteni.
Marad a nagy kavarodás, amiben nehéz eligazodni, sokan nem találják meg a helyüket, önmagukat.
Itt pedig már egy magasabb szintű problémához jutottunk el.
Működik-e ez a modell hosszútávon?
Megold-e minden – akár társadalmi – problémát a piac?
De lehetne úgy is fogalmazni, hogy:
Meg tudja-e oldani a problémáit a társadalom piacgazdasági körülmények között?
Pontosabban, kinek kellene megoldania?
Lehet, hogy mégsem annyira jó ez a korlátlan szabadság.
Üdv.
Ui.
Kicsit lassan akar ideérni az a tavasz. :)
Figaro,
én közgazdász vagyok – legalábbis 2 napig még egész biztosan -, talán ezért sem jutott soha eszembe a társkeresést “piacgazdasági”az irányból közelíteni. Ahogy így jobban belegondolok, a jelenlegi nehezebb helyzet tulajdonképpen ugyanúgy hathatna ösztönzőleg is a társkeresésre – bár megette a fene, ha valaki csak a stabilabb anyagi háttér miatt lép bele vagy marad egy kapcsolatban. Inkább attól tartok, hogy a gyerekvállalási kedvet nyomja le még mélyebbre…
Jön az a tavasz, én már érzem, csak fura, hogy már megint sötét van reggelente.
UD Judit
UD Judit,
talán a kérdésekből is kiderül, szintén zenész, legalábbis egy kicsit. :)
Néha nem árt, pár lépés távolságból szemlélni a dolgokat. Lehet, hogy így könnyebben megértjük a körülöttünk lévő világot, életünk folyamatait.
Helyes a gondolatod, idén – sőt már karácsony előtt is – korábban kezdődött a “tavasz”. Az online társkeresők sorban döntik a rekordokat és ez ugye nehezen lenne az egyre késő kikelettel magyarázható.
Az okokat, mozgatórugókat nehéz most még egyértelműen meghatározni, de a jelenség már jól látható. Azért nagy valószínűséggel valami szerepe lehet a válságnak ebben. Egy kapcsolat valamilyen mértékű biztonságot is jelent.
Vajon hol volt eddig ez a rengeteg társravágyó hölgyike?
(Nem tudom, ugyanez megjelenik-e a fiú oldalon is?)
Szerintem nem feltétlenül a motiváció a lényeges, sokkal fontosabb, hogy, hogy fog működni a kapcsolat, mivel és hogyan lehet kitölteni az akár anyagi “szövetséget”.
Nem biztos, hogy mindkét félnek ugyanazt kell egy kapcsolatba bevinnie.
Már megint az a félreértett egyenlősdi…
Mindig is voltak ilyen szempontok, lásd “háztűznéző”.
Egyébként is úgy mondják: Együtt könnyebb!
Azért kiváncsi lennék, milyen gondolatok merülnek fel benned – és másokban is – az előző hsz.-ban felsorolt kérdéseken elmerengve.
Különösen az utolsó kérdést találom nagyon érdekesnek.