Sokat hallhattunk régebben a zűrős BKV és a fővárosi önkormányzat nyilatkozataiból egy bizonyos paraméterkönyvről. Ez leírja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a BKV köteles teljesíteni, összefoglalja azokat a minimumokat, amik nélkül nem kapja meg az állami támogatást: benne van minden, a járatsűrűségtől kezdve a szolgáltatási területen át a szolgáltatási időszakig.
Párkeresési időszakunkon elején mindenki kinyit egy paraméterkönyvet. Szűz lapokkal, szinte még üresen, hisz akkor még oly kevés elvárásunk van: annyi csak, hogy szeressenek, hogy legyen mellettünk valaki. Aztán folyamatosan tapasztalunk kapcsolatról kapcsolatra, s úgy írjuk tele ezen lapokat elvárásainkkal és az utált tulajdonságokkal. Minden megélt-átélt jót szeretnénk viszontlátni következő partnerünkben, miközben a rosszakat szeretnénk elkerülni. S túl az ötödik, tízedik, huszadik kapcsolaton már az udvarlás elején, az udvarlási időszak első hónapjaiban keressük és végigveszük ezeket.
Fiatalságunk kezdetén könnyű párra találni, s egyre nehezebb időskorban: feljebb és feljebb akarunk lépdelni, egyre jobbat, szebbet szeretnénk – a paraméterkönyvnek megfelelőt. Vagy talán nem jobbat, csak konkrétabbat: a vágy képe egyre élesebbé válik és ehhez hasonlítót szeretnénk kihalászni a nagy zűrzavarból. Szerencsénk van, ha megtaláljuk, de nekünk is passzolnunk kell az általa felállított árnyékképbe, különben felborul a szépnek induló kapcsolat. Nem akarok túl pesszimistának tűnni, de azt állítom, hogy 18 évesen minden második korombeli lány “bejött”, tizenakárhány évvel később már csak minden 100. lobbant lángra bennem valamit. Ha ugyanezt az arányt veszük számításba a másik oldalon is, akkor tulajdonképp 1:10 000-hez az esélyem megtalálni manapság a párom. Matematika tanárom mondta a valószínűségszámítás oktatása közben, hogy ez azt jelenti, hogy lehet, elsőre kihúzom a piros pontos golyót Tibi bácsi zsákjából, de ha nincs szerencsém, akkor csak a tízezredikre találom meg!
No, eleddig a saját reszortomat és aránypáromat letudtam: sikerült két darab piros pontos golyót kikapnom, csak “rosszat kívántam”. Pár lánynak én lehettem volna a piros pontos golyó, de ott meg az érzelmeim nem akartak kimászni tüskés vackukból.
Mindenesetre várok tovább az igazira: itt ülök a nézőtéren és tapsolok, hátha végre megérkezik az én kívánságom is…
Várom az olvasók leveleit, élménybeszámolóit a tarskeresoblog@freemail.hu címen!
Ami lemaradt:…de mennyire igaz, hogy azokból az elmesélt sztorikból, a hozzáfűzött megjegyzésekből kapunk igazán képet. Nem a kérdéseinkre adott válaszból, mert abban már benne van a megfelelni akarás.(Természetesen kivételek mindig vannak)
Ui.: Anyagiak egy bizonyos mértékig, nem okoznak gondot. De egy este alatt nem igazán szeretnék, elkölteni 10-15 ezer ft.
Egyetértek Szilárd,nem is kell!Persze aki megengedheti magának annak ez csak zsebpénz,másnak 1-2 heti kosztpénz!Jól érezni magad lehet úgy is hogy akár egy szórakozóhelyen néha megisztok valamit.Az biztos,hogy az utóbbi időben elég “trendi” lett a bulikban való lerészegedés,ami után néhányan másnap azt se tudják hogy kerültek xy ágyába,és még jó ha egyáltalán tudja hogy kivel!Ezt nézve jogos a felvetés.Nehéz megitélni,hogy egy ilyen alkalomkor az ivászat áltolánosan jellemző-e az illetőre,vagy csak egyedi eset,és épp akkor jártál arra!
?gika,én továbbra is mélyen fel vagyok háborodva ezen!Hogy valaki 17-18 évesen itt van,az sem oké teljesen,de az még TAL?N belefér!De egy 14 éves biszexuális (és tsi),…már eleve a szexuális beállítottsága EBBEN A KORBAN…..!!!!????
na megpróbálok lapozni inkább,mert megérteni sose fogom!
Bár,na ezt még elmondom:sajna személyes esetből is vehetnék példát,amin nem kevésbé buktam ki!A 17 éves fiamnak volt egy barátnője.Na eddig (és csak eddig!) rendben is van!A baj az,hogy ezen kívül semmi sem volt rendben!Ugyanis x idő után derült ki,hogy a 15 éves lányka tulajdonképpen leszbikus (régóta!),és korábbi barátnőjét próbálta felejteni,egyúttal kipróbálni hogy tud-e fiúkkal…!És erre használta a fiamat!Ugyanezen lányka fiú unokatestvére pedig szintén 16 évesen homoszexuális!
Sose szóltam bele a fiaim magánéletébe,de ezen a ponton azonnal hasonlóképpen kiakadtam,és léptem!
nevem Laci
A baráti körrel régóta készülünk elmenni egy rendezvényükre, ezért ott motoszkált az agyamban maga a fórum. Úgy hallottam, hogy a “teadélutánokon” nagy a klikkesedés, ezért inkább pl. 5-8 fős társasággal érdemes kipróbálni.
Semmi extra nyomozómunka nem kellett ahhoz, hogy ha már ott vagyok, megnézzelek. ?ltalában figyelmesen olvasok, és ha valaki utal a korára, megjegyzem (szakmai ártalom, 11 éve számokkal dolgozom…). A propos, boldog szülinapot!!:) Szóval név, kor + aktív tagság. Ami nem vág össze az itteniekkel, az a keresett kor.
Ladyb,
Lehet, hogy ez frissen változott, de most már a “milyen kapcsolatra vágyom” alatt közvetlenül is van lehetőség szöveges kiegészítésre.
A kitöltetlen adatlaposokat én itt (klubd) sem veszem komolyan. Viszont: ha valaki akár vér komolyan, akár jó humorral közelítve megválaszolja a kérdéseket, már körvonalazódnak a lényegi dolgok…
e.k.evita, ?gika,
Döbbenet, amit írtok… Amikor én gyerek voltam, még csak egy bizonyos zöld pulcsis cukrosbácsit kellett kerülni…
Üdv,
UD Judit
Hát ha így megy tovább Judit,még megérjük hogy nem a gyerekeinket kell félteni a cukrosbácsitól,hanem fordítva!!!
Mondom ezt némi keserű iróniával….!
Ja,igen:a találkozókkal az a baj,hogy akik szivesen találkoznának azok többségében nagy távolságra laknak egymástól,ezért elég nehéz összehozni!Én például hiába mennék szivesen,nem tudom megoldani hogy pl. Pestre menjek egy ilyen találkozóra!
Csak egy történet a környezetemből ami tanulságos és elgondolkodtató:
Diplomás házaspár nyaralni ment a 15 év körüli lányukkal, vitték magukkal a lány barátnőjét, mondván, hogy kell, mert “valamivel ? is le legyen foglalva”.(Itt már szülő lévén volt véleményem.)….Apuka büszkén mesélte el, hogy a lányok aludtak abban a szobában, amelyikben a franciaágy volt. Legközelebbi nyaraláshoz már a lány barátját vitték….. azóta sincs barát, a lány már 20 éves. Most pedig aggódnak, és nem értik a helyzetet, mi pedig háborgunk azon, hogy mennyi a fiatal leszbikus.
A rohanó világban úgy látszik sok családban minden más fontosabb, mint az, hogy fiaikra-lányaikra sokat beszélgetve figyeljenek.
Akik még családalapítás és gyermekvállalás előtt állnak nem árt az ezzel kapcsolatos szempontokra is gondolni. Bár az említett példában apuka-anyuka között teljes egyetértés volt.
Akiknek pedig sajnos úgy alakult az élete, hogy gyermekkel maradtak egyedül, a legnagyobb szülői felelősségérzet és odafigyelés mellett is nagyon résen kell lenni. Mindenkinek nehéz a társkeresés, de talán Nekik a legnehezebb.
És milyen érzés a szülőnek,hogy amikor a hasonló korúak előbb-utóbb a gyerekeik esküvői fényképével dicsekednek,majd később az unokáét nézegetve találgatják kire hasonlít,majd óhatatlanul felteszik a kérdést:”neked mikor lesz?”
Mit lehet ilyenkor mondani?
Manapság sok fórumon azt magyarázzák,hogy a másságot el kell fogadni.Nos mindenkinek szíve joga mit szeret,nekem semmi bajom velük,de egyrészt legalább ne tegyék nyíltan-talán ez is befolyásolhatja gyermekeink szexualitását,hiszen gondoljunk csak bele hogy mennyire képlékenyek,és sok dologról igazából azt sem tudják mit gondolnak,csak másolnak!Akár ezzel az újabb másság-elfogadó őrülettel alkalmat adnak arra,hogy kipróbálják,vagy akár elhitessék velük hogy ez normális!Nem az!Tegyék,de ne a kirakatba!Engem nem érdekel,amíg az én életemnek nem akarnak a részévé válni!
Kedves UD! “Ami nem vág össze az itteniekkel, az a keresett kor. ”
Ezt nem értem! Mi baj a keresett korral?
Egyébként még nem voltam ilyen rendezvényen, meg nem is készülök nagyon!
Köszönöm!
nevem Laci,
Bocs, nem akartam sem félreérthető, és semmiképpen sem bántó lenni, de ezek szerint sikerült… Most épp valami komolyat írok (teljesen más téma), nincs időm utána nézni, de valahol korábban, ezen a fórumon írtad, hogy milyen korsávnál kezdted, és most hol tartasz. Erre értettem, hogy eltér attól, amit klubd-n megadtál keresett korként, emiatt nem voltam benne biztos, hogy Te vagy Te.:) Semelyik sávval nincs gond.
Üdv,
UD Judit
“Leírtam ímént a szót:VÉGTELENÜL.Nem csupán retorikai megszokásból iktattam ide;állítom,hogy nem illogikus a világot végtelennek gondolni.Akik végesnek hiszik,azt tételezik fel,hogy a folyosók,lépcsők és hatszögek valahol a messzeségben felfoghatatlan módon megszűnnek-ami abszurdum.Akik pedig határtalannak képzelik,elfelejtik,hogy a könyvek lehetséges száma nem végtelen.E régi problémára én ezt a megoldást bátorkodom sugallni:A KÖNYVT?R HAT?RTALAN ÉS PERIÓDIKUS.Ha egy örökké élő utazó átutazna rajta,évszázadok múltán meggyőződhetne róla,hogy egyazon kötetek ismétlődnek,egyazon rendetlenségben”Jorge Luis Borges:A Bábeli Könyvtár
Nemes Tamás,
én személy szerint többre értékelném a saját gondolataidat. Akár úgy is, hogy idézel (miért is ne?) és pár mondatban kifejted, hogyan kapcsolódik.
Köszönettel:
UD Judit
Sziasztok!
Érdeklődéssel olvastam soraitokat, így influenzából kifelé lábalva sokat dobott a hangulatomon, köszönöm nektek! :)
Sokfélék vagyunk, eltérő véleményeket fogalmazunk meg, mégis képesek vagyunk egy fórumon gondolkodni, ez jó dolog. Egy gondoltra szeretnék reagálni, ez pedig a gyerek kérdés. Meglátásom szerint bizonyos kor felett kifejezetten nem hátrány, ha az ember lánya egy vagy akár két gyermekkel keres társat. Akkor már nem hajt az idő, nem ketyeg a biológiai óra, nincs az a rémült szorongás, hogy Uramisten, kifutok az időből.. és ha találkozom azzal, akit nekem rendelt az Univerzum, akkor egy-két gyerekkel is fogok kelleni, ahogy én is elfogadom az övéit.
Szép estét Nektek!
Sziasztok,
Olvasgatva, a hozzászólásatokat töbszőr szó esik a diplomáról, vagy annak hiányáról.
A minap hallottam egy rádióműsorban, hogy a netes társkereső oldalakon regisztráltak többsége 70-80% nemtől függetlenül diplomás. Szerintetek mi ennek az oka???
- A nagyobb iskolaiai végzettséggel nehezen alkalmazkodunk a társhoz?
- Elrepült az idő, nem volt idő komoly kapcsolatra?
- Több idő van netezni?
- Az alacsonyabb iskolai végzetségüek nyitottabbak, bátrabbak ezen a téren?
Üdv.
diploma??…akinek van büszke rá…akinek nincs fitymálja….
persze manapság már minden diploma ..mint régen a marxista
a saját hugomnak 11 azaz tizenegy diplomája van….gondolható mit is érnek
Mayday,nekem nincs diplomám,pedig lehetne is.Most mondhatnám hogy “az én időmben” anno az érettségit is sokra tartották,a fene se gondolta,hogy mostanra annyit ér majd hogy már szinte szégyellni kell,mint annak idején a 8 általánost!
Mindenesetre én ettől függetlenül becsülöm akik lediplomáztak,bár elgondolkodtató,hogy vajon a diploma is ugyanannyit ér-e most,mint mondjuk 15 éve?
Én inkább azt látom,hogy a diplomásak nézik le azokat akiknek urambocsá “csak” érettségije van,mintha alsóbbrendű lenne az illető,mert úgy gondolják hogy a szellemi színvonal az oka.Pedig állítom akár le is diplomázhatnék.
egyetértünk..ismerőseim között elég sok diplomás van…érdekes akik időben szerezték azok nem kérkednek vele..bezzeg akik későiek azok véletlenül se felejtenék el megjegyezni,hogy”mi diplomások”dumát….állitolag nyelvvizsga is kell hozzá (meg is van nekik) mégis sokan hozzám jönnek ,hogy intézzek el nekik ezt azt angolul,németül pedig nekem semmi papirom nincs …sőt tanfolyamra se jártam.
Itt mindenki a diplomáról beszél,a mögötte lévő tudás,emberi minőség mintha nem is számítana.Már régen a felszínes dolgokról szól az egész,nem a tartalomról.A paraméterkönyv emberi részét kellene valahogyan megírni.A buta,közhelyes meghatározásokat ki kellene kerülni.Az anyagiaktól,papíroktól független szerelem már nem is létezik?A megjelenésre,anyagiakra,papírokra hajt mindenki.Eluralkodott a hülyegyerekstílus:diploma-középvezető-10 nyelvvizsga.A trendi fotók és a buta közhelyes szövegek eluralnak mindent.Mintha a hagyományos értelemben vett kultúra is kiment volna a kukába!Az agyatlan bulvártémák uralnak mindent!Ha nem állsz be a hülyék közé,esélyed sincsen!
Szasztok,
Látom, nem érték el a kérdéseim az ingerküszöböt!
Utazó,
Nagyon sok ismerősömnél a főiskolai-egyetemi szerelemből lett boldog párkapcsolat, házasság. Más eset, amikor valaki egyetem után, kb. 23-24 éves fejjel magányosan lép ki az életbe, és ha már megszerezte azt a diplomát, jó eséllyel néhány évet a karrierjének szentel… Könnyen eljuthat 28-30-ig, amikor már tényleg egyre nehezebb alkalmazkodni és kezdenek égbe szökni az elvárások.
Én is hallottam hasonló statisztikát, de mivel a társkeresők többségén gyakorlatilag kontroll nélkül azt írhatsz egy adatlapra, amit nem szégyellsz, nem vagyok meggyőződve az adat valódiságáról…
Üdv,
UD Judit
Mayday
Az én hugomnak is van angol nyelvvizsgája,mégse tud megmukkanni ha kérdezzük!A most végzős fiam jobban beszél angolul a rep.gép műszerész iskolában szerzett (egyelőre) érettségijével.Mi meg ugye (megint ezzel jövök) anno oroszul tanultunk.Én emellett szorgalmiból külön németre jártam,valamint önszorgalomból egyedül tanultam némi angolt.De ugyebár papírom nincs róla,a hugomnak “bezzeg” van!Nekem tudásom,neki papírja!Vicces nem?
Utazó
Arról van szó,hogy a főiskolán,egyetemen szakmát tanítanak,nem családi életet,türelmet,toleranciát,stb….de abban is van valami,hogy akik diplomásak,többsége olyan helyen dolgozik,ahol az internet adott.Idő van,internet van,mért ne?Egyszerűen statisztikailag könnyebben és többet vannak internet-közelben,és nem többségben.Ennyi az egész titok nyitja!
Ha levetkőzzük az iskolai végzettség kategóriáit,jobban látható lenne,hogy nincs is akkora különbség…!
Ami lemaradt:
Utazó
Azért abban is van valami hogy sok diplomás már egyenesen “rangon alulinak ” tartja ha olyannal áll szóba,akinek nincs!Ennek bizony lehet oka épp ez az általánossá vált iskolázottsági dili!Sőt, továbbmegyek,a diplomával rendelkezők egy része még abban is tesz különbséget,hogy neked hány van!Mert az sem mindegy!erről a régi népmesék jutnak az eszembe,amikor a királyfi-királylány nem házasodhatott rangon alul,minimum egy királyfi volt kötelezően előírva,és még az se volt mindegy mekkora királyságból!Ha mégis egy egyszerű Hamupipőkébe,vagy szolgalagénybe szeretett bele a delikvens,azt jobb volt titokban tartani!
Attól tartok,épp ebbe az irányba tartunk…
És még mindig lemaradt egy kérdés:
Mi lesz ha épp a fentebb említett okok miatt mindenki gyorsan beszerez 1,2,5,8…diplomát,és mindenkinek lesz?Hová tűnik akkor az értéke?És a szakember értéke?És milyen iskola lesz azután?
Van élet a diplomán túl???
Sziasztok!
Nekem 48 évig nem volt diplomám… Most lett tavaly, és négy évet adtam belőle az életemből a családom mellett, hogy teljesüljön a 18 éves kori vágyam, hogy tanár legyek. Nem biztos, hogy fogom tudni hasznosítani még ebben az életemben :)
Az érettségin kívül van 4 másik szakmám, (1 humán és 3 reál) amiből kettő felsőfokúnak felel meg. Eddig is egész jól elvoltam ezekkel, sőt az egyik ilyen végzettségemből élek jelenleg is.
A családom szerint nem változtam meg, mióta diplomám van, és ezt én is így gondolom. A környezetemtől eddig még csak elismerő szavakat kaptam érte, még az exférjemtől is :) A szüleimről nem is beszélve… ők büszkék rám, mert én vagyok az első diplomás a családban az unokákon kívül… a mamám is tanítóképzőbe járt anno, csak nem végezte el, mert beteg lett…
Kicsit én is büszke vagyok rá, mert nagyon sok munkám van benne…főleg az utolsó év volt húzós… Nekem már nem kértek nyelvvizsgát hozzá, mert betöltöttem a 40-t a felvételkor, de már megvolt 10 éve :)
és nem szoktam vele kérkedni… most sem ezért írtam le ezeket…
Ladyb
Csak egy kóbor gondolat…
Kár, hogy nem számozzák a hozzászólásokat, akkor lehetne arra hivatkozni… amikor írunk választ valakinek…
Ladyb
Sziasztok!
Előre is elnézést kérek azóktól a diplomásoktól akik nem ebbe a kategóriába tartoznak. Tiszteletem a kivételnek! Lehet, hogy nem itt kellene ezt felhoznom, de szerintem ez is köthető a témához. Ha mindenkinek lesz X diplomája, és mindenki az íróasztal mellet fog ülni akkor ki fogja elvégezni a kétkezi munkát? Egy költői kérdés: Talán ezért van a világ ott ahol van? /Gazdasági válság/ Vagy itt is az lesz majd, mint nyugaton, hogy lassan a két kezü munkás annyit vagy többet fog keresni mint a diplomás. Mivel a diplomások már nem akarják bepiszkolni a kezüket. Plussz még egy kis érdekesség: A NASA tudósai milliós pályázatokat írnak ki a hétköznapi embereknek, problémák megoldására, mivel ők már nem tudnak “hétköznapi” módon gondolkodni. Mert az iskolában felvették az úgynevezett csőlátást. A betanult, szabályoktól nem tudnak eltérni, nem tudják semmibe venni.
Várom véleményeket, hozzáfűzéseket, a felvetett dolgokhoz!
Sziasztok Szilárd!
Ui.: Nekem “csak” érettségim, és szakmám van. De néha úgy érzem, hogy nem is ez a lényeg, hanem az iskolán kivül megszerzett tapasztalatt.
apámnak 2 diplomája van de nem végezte el az általánost….nonszensz??hogy is van ez? tudja valaki?
Kedves Mindenki!
Nem tudom nem-feltenni ezt a ma kapott írást – ami talán csak áttételesen kapcsolódik a témához.
Ez az áttétel: az EMBERt az ideálisnak mondható párkapcsolatban- hisz Mindenki erre vágyik, ugye? – a lelkisége határozza meg, illetve a két ember lelkiségének lehetőleg azonos/közeli hullámhossza….
Az itt írók nagy része épp arról beszél, hogy ne csak az anyagiak-, a papírok-, a felszínes dolgok legyenek a kiválasztást meglapozó fő szempontok – keresni kell az alkalmat, hogy belepillanthassunk a másik ember lelkébe/lelki világába is… :-)
Úgy gondolom, ez az írás teszt is lehet…
Ha teheted, olvastasd el a Választottaddal, és közben figyeld a reakcióját…!
…”Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett.
Hat Bach darabot játszott – összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy három éves kisfiú figyelt fel a zenére.
Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált.
Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni.
Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján.
Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.
Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte.
Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e, hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben?!
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése:
ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?”
Elgondolkodtató a tanulsága…
Jó éjt, szép álmokat Mindenkinek!: Dóra
Egy kérdés ezzel kapcsolatban: Nem a II. Világ háború környékén járt álltalánosba? Mert akkor lehetségesnek gondolom, az ilyen malőrt. Amúgy fogalmam sincs.
Csak ne nagyon hangoztassa, mert még a végén elveszik tőle. :-)
Ehez a kis történethez, egy hozzá fűzni valóm lenne, amit talán sok ember figyelmen kívűl hagy. Sajnos sokszor én is. Miszerint: Az ördög a részletekben lakozik. Észre venni a világ apró szépségeit, örömeit. Ha sikerül már is jobb kedvünk van.
Dóra!
Tetszet a történet, és elgondolkodtató..
igen……nagyon elgondolkodtató a story….de engem nem ez az elég ismert történet fogott meg….hanem aki irta a cikket jól kihangsulyozta,hogy 3,5 m dolláros hegedű…
ez az amit nagyon utálok ….a dolgok értékét nagyon ki kell hangsúlyozni…irom a 2000 ft-os klaviaturámon…
egyébként a strory….ami állitolag -igaz reklámfogás volt az ujság részéről ..sima szenzációhajkurászás
mayday,
furcsa következtetés! – Te minden mögött szenzáció-hajhászást látsz?!
No comment, – nem irigyellek, :-(((
Rád szabva az eset tanulságát:
…”vajon mi minden más mellett mész el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap??
( “Költői kérdés” – nem kell válaszonod, mert nem folytatom…! )
Jó éjt! : Dóra
Kedves Ladyb!
Azért remélem nem vetted magadra,nem elsősorban neked szántam amit írtam,kivételek ebben is vannak!Tudod,akinek nem inge…és szereintem nem a te inged!
Dóra!
Elgondolkodtató a történet valóban,nincs is mit hozzáfűzni.Hacsak annyit nem,hogy egymás mellett is így megyünk el!
Sziasztok!
A diplomához: nagyon érdekes a világ. Nekem két diplomám van, mindkettő igen “menő” szakma, mégis úgy éreztem 40 felett, hogy mást szeretnék dolgozni a hátralevőben. ?gy most megint iskolába járok, szakmunkásbizonyítványt fogok kapni, és itt jön az, ami számomra érthetetlen: magyarázkodnom kell. Magyarázkodnom az iskolában, hogy mit keresek itt, magyarázkodnom a barátaimnak, ismerőseimnek, bár ilyenkor leginkább már csak legyintek. A “megőrültél??” kérdésre nincs mit válaszolni.. Fel nem foghatom, miért kell szégyenkeznem amiatt, hogy tisztességes, kétkezi, számomra igen érdekes és vonzó SZAKM?T akarok tanulni, mert egyszerűen ehhez van kedvem. Természetesen nem gyűjtögető életmódot folytatok, dolgozni is szeretnék az új munkakörben, de úgy veszem észre, ahhoz, hogy ne valami őrült spinkónak tartsanak, titkolni kell a múltamat. Szó szerint priuszom van :) Szóval ez a diplomakérdés oda-vissza igaz..
Sziasztok!
Nem vettem magamra, csak elmeséltem nektek, hogy ilyen is van…
És még az is lehet, hogy hasznosítani tudom a gyógypedagógusi diplomámat, mert a hallgatótársaimmal csináltunk egy nonprofit Kft-t, ami sérült gyermekek fejlesztésével foglakozik. A kollégáim már pedagógusként dolgoznak, csak nekem jutott az “megtisztelő” feladat, hogy a könyvelési-pénzügyi-gazdasági-munkaügyi ügyeket el és beindítsam, azon egyszerű okból, hogy rajtam, kívül senki nem ért hozzá… és nem kell ecsetelnem, hogy egy cégindítással mennyi munka van…
Ráadásul kaptam állásajánlatot attól az iskolától, ahol a zárótanításom volt… de egyenlőre még nem tudok állást vállalni… családi okok miatt…
De a tanítást nagyon szeretem, és nem adom fel :) ezt sem!
Ladyb
Kedves Ladyb!
Tiszteletre méltó, amit – gondolom, nagyon régi vágyad beteljesítésére – végigcsináltál!
Gratulálok a diplomádhoz, és őszintén kívánom, hogy a gyakorlati részét is legyen alkalmad kivitelezni! – Sok erőt hozzá, – és találj majd benne sok örömöt! :-)))
A sérült gyerekek sokkal őszintébbek az épeknél – feltétel nélkül szeretnek!
Az egyéni fejlesztés kölönösen hálás terület: a személyes-, közvetlen kapcsolat révén mind a szülők, mind a gyerekek “értékelik” a kialakult szoros-, szinte családias légkört. A gyerekek szeretik a fejlesztő órákat, ahol hozzájuk igazodva több aklalom adódik arra, hogy sikerélményük legyen…
Nagyon fogod Te is szeretni, ha gyakorlod, – különösen azért, mert régóta készülsz rá, és “megharcoltál érte”! :-)
Minden jót – teljesüljenek elképzeléseid!: Dóra
Ez az egész egyre jobban emlékeztet egy állásinterjúra,és nem társkeresésre!Ha valaki egy állásinterjún 3 diploma mellé odateszi a villamosvezető jogosítványt és a pálinkafőző engedélyt,hogy a vetélytársakkal szemben előnyhöz jusson,azt még megértem.A leendő főnők felé a legjobbat kell mondani.Rendben van.Itt inkább a férfi-nő viszony felé kellene elvinni a dolgot.Azokat az műveltségbeli,kevésbé materiális szempontokat kellene előnyben részesíteni.Én az emberi tulajdonságokra lennék kíváncsi,nem konkrétan a diplomára.Néhány ember megközelítése alapján az a benyomásom ide üzletet kötni jöttek és nem társat találni!Ezen az elven a Páromban lehetne tőzsderovat,kft,bt internetes alapítása,céges jogi tanácsadás.Nem vagyok egyik fejvadász cég ügynöke sem!Engem az esendő,tökéletlen emberek érdekelnek,bocs!
Sziasztok!
Hogy őszinte legyek, és az leszek. Csatlakozok az előttem szólóhóz, vagyis Tamáshoz. Mert néha már nekem is ez az érzésem van dologgal.
Most ennyi!
Sziasztok!
Sziasztok!
Elég sok hozzászólást elolvastam (mindet sajnos nem, ezért bocsánat előre is), és muszáj hozzászólnom… Lenne pár észrevételem, amivel lehet vitatkozni.
1. Tényleg butaság az általánosítás!! Nekem van diplomám, szerencsére nem is akármilyen, de életem 2 nagy szerelme is “mindössze” érettségivel rendelkezett. Nem zavart, nem is foglalkoztam vele, mivel mindkettő okos volt, társaságban nem volt ciki megjelenni, mert a humor és az értelem pótolta a papírt.
2. Aláírom, hogy a lányok elvárásai magasak. Fiúk elmeséléséből tudom. De azért vegyük már górcső alá a másik oldalt is!! Az a srác, aki olyan képet rak fel magáról, amin csak a kockás hasa látszik, vagy épp száll ki a Merciből, vagy ne adj’ isten csak az ékszerek, amik látszanak rajta egy kisebb vagyont kóstálnak, ne csodálkozzon, hogy csak a pénzéhes és az anyagiakért mindenre képes agyonszolizott, üresfejű, tűsarkús picsák környékezik meg, akiknek ugye semmi nem elég….
3. Az előző típusnál már csak az rosszabb, aki csupa nagybetűvel írja a “magamról” rovatban, hogy intelligens (persze egy l-lel, nehogy véletlen bizonyítsa is valamivel az intelligenciát…) kedves, romantikus, blabla, de már az első leveléből süt az ostobaság. Van diplomája, szuper állása, de nem tudja leírni az alapvető szavakat helyesen:( Megkérdi, mivel foglalkozom, jólnevelt kisasszony módjára válaszolok, majd jön a válasz: “HR? Az meg mi?” Nos, no comment…
Nekem igenis vannak elvárásaim, amikből nem engedek. Lehet, hogy magasak; mondom, nyugodtan vitatkozhatunk. De egészen addig, amíg nem várok el többet a másiktól, mint amit magam is nyújtani tudok, addig ezt nem érzem magasnak. Jómagam nem dohányzom, nem iszom, nem járok minden hétvégén a JAM-be felszedni pénzes pasikat; sőt, ha valaki a BMW-jével próbál imponálni az agya helyett miközben pislog rám nagy szemekkel az Armani szemüveg mögül, azt el is küldöm, ahova gondolom…
Nem derogál, ha valaki szakmunkás, az sem, ha nincs semmilyen végzettsége, de ha a mama nyakán és 30 évesen, nem tud értelmesen kommunikálni és még színházat sem látott belülről, akkor ő nem az én emberem:( Sajnálom, ha valakit ezzel megbántok, de igenis ki kell állnom az olyan nőkért, akiknek van agyuk, képesek alkotni, függetlenek és jogosan várják el a középszerűnél csak 1 fokkal jobb férfit.
hr…az mi??:)……..akkor mégis ki kell járnom az általánost…..:(
mayday,
HR = humán erőforrás, régebben munkaügy
Üdv
“Lakással rendelkező,egyedül élő,kutya és macsamentes hölggyel szeretnék megismerkedni akihez odaköltözhetnék és tudna segíteni minimálisan anyagilag.Mondjuk,hogy félig-meddig eltart.Amúgy normális dolgozó ember vagyok.Nem szeretek lustálkodni,csak most nagy kakiban vagyok és muszály elköltöznöm.Szakmunkás végzettségem van,de szeretnék leérettségizni.Angolul jól beszélek.Ha felkeltettem érdeklődésed kérlek írj!(a testemmel fizetek
Felső korhatár kb 50 év.”
jó..mi?
Réka!
Tökéletesen egyetértek Veled!
Bár nekem nincs diplomám,de azt hiszem,nem kell szégyenkeznem nekem sem:én főzök azokra,akik túl diplomásak ahhoz,hogy főzőkanalat vegyenek a kezükbe…:D:D:D:D:D
Végre!Előkerültek azok a bizonyos emberi szempontok!Jó érzés tudni,hogy nem mindenkit fertőzött meg a papírmánia.Egy nő inkább tartson kiselőadást a halairól,de ha megemlíti a használt kocsiját,az eleve gyanús!Az egyik randin az egyik férfit a főzőcske mint téma akasztott ki.Inkább beszéljen egy nő a konyhai bravúrjairól,mintsem kiselőadást tartson az idegenforgalmi bevételekről!Egyszer az egyik randin egy nő elmagyarázta a külömbséget a fővárosi és a vidéki szállodai jövedelmeket illetően.Akinek ilyen nő kell,az megérdemli!
Csak teszt
Kata!
Köszi a támogatást:)
Szerintem tényleg nem számít a papír, vannak fontosabb dolgok is. Ha nincs diplomád, akkor is ugyanolyan ember vagy, mint a többi; rajtad áll vagy bukik, mit érsz el az életben a SZEMÉLYISÉGEDDEL, az eszeddel, és úgy egyáltalán azzal, ami Te vagy. Nekem volt olyan csoporttársam (naná, hogy szőke lány:P), aki pl. még egy utóvizsga pótdíj csekket sem tudott kitölteni, és lediplomázott… Elég gáz:S
Igazad van! Inkább főzzünk valami finomat:)
Sziasztok!
Florentinával hasonló cipőben járok abban a tekintetben, hogy nekem is van diplomám és 10 év után a “szakmámban” nekem is volt egy mezei vágyam, és kitanultam egy szakmát, amit szerettem volna, és rám is furán néztek, amikor azt mondtam, hogy efelé szeretnék tendálni, mert elegem lett a versenyszférából és azt akarom csinálni amit a legjobban élvezek…
Szilárdnak is igazat adok, hogy lassan a szakmunka, a kétkezi munka fog felértékelődni, mert mindenki papírokkal (elektronikus) és pénzekkel kapcsolatos dolgokat tolja, talán ezért sem meglepő, hogy a példamesében a hegedűst is a hangszere alapján SZ?MOKKAL határoztuk meg!
Rékának szintén igazat adok, az jó ha van egy minimálszinted, és az se baj ha a csalódások folyamatán keresztül, ez még emelkedik is, de egy bizonyos ponton meg kell állni.
Amúgy lehet hogy a férfiaknak is annyi elvárásuk van, (bár kétlem) csak nem divat hangoztatni seholsem, nem nyomatja a média, meg a kozmo sem:)
laci igazad van…
egy pasi legyen jóvágású ,sármos…ne legyen kövér ,középszerű stb
egy nő lehet bármilyen…neki szabad—–hiszen nő…probálj csak bármilyen kritériumot felállitani–közellenség leszel
e.k.evita üzenete:
2009. February 23. 13:13
…”a diplomásak nézik le azokat akiknek urambocsá “csak? érettségije van,mintha alsóbbrendű lenne az illető,mert úgy gondolják hogy a szellemi színvonal az oka.”
mayday üzenete:
2009. February 23. 14:21
“..ismerőseim között elég sok diplomás van…érdekes akik időben szerezték azok nem kérkednek vele..bezzeg akik későiek azok véletlenül se felejtenék el megjegyezni,hogy?mi diplomások?dumát…”
Bocs. a fáziskésésért – de kapcsolódnék a fentebb idézett véleményekhez:
Megfigyeltétek?: minél intelligensebb-, okosabb valaki, – annál szerényebb, mert egyre inkább tudatosul benne, hogy mennyi mindent nem tud még!!!
Láttatok már szerénytelen nagy tudóst? – A buta-, unintelligens emberek sajátja a nagyképűség, dicsekvés, mások lenézése! Saját magukról állítanak ki bizonyítványt, – máris könnyű a szelektálás, nem?
Régebben elcsodálkoztam, – de gyakorlatilag ma már természetesnek veszem, – hogy egyszerű-, tanulatlan (általában) falusi emberek milyen jól-, reálisan ítélnek meg helyzeteket, oldanak meg problémákat – úgymond “józan paraszti ésszel”!
Felnézek Rájuk, – és ezt szó szerint vegyétek! Egy jó ideje ha valamiben nehezen tudok dönteni, és van rá lehetőségem, megkérdezek valakit ebből a körből, és legtöbbször olyan – bennem fel sem merült – szempontot is említenek, ami megkönnyíti a döntést… :)
“Amúgy” nekem is van diplomám /bocs., h. említem, de a gondolataim talán hitelesebbek így…/ – akkoriban, amikor szereztem, bizony nagy dolog/büszkeség volt bekerülni az egyetemekre, főiskolákra – nem pénz kérdése, mint manapság… – Ennek megfelelően tanultunk is érte, tudás is van mögötte…
Annak, hogy van-e diplomád, vagy nincs, nem abból kell kiderülnie, hogy említed, – hanem a kreativitásodból, a tájékozottságodból, a probléma-megoldó képességedből, az általános műveltségedből, a szerénységedből, az igényességedből, … – sorolhatnám… – És milyen sokan vannak, Akik u.ilyen tulajdonságokkal/képességekkel rendelkeznek diploma nélkül – mert nem volt lehetőségük arra, hogy tanulhassanak!
Szerintem a kettőnek tkp. csak szakmai területen van/lehet jelentősége – alapvetően AZ EMBER, a Személyiség nincs szoros összefüggésben a diploma meglétével /ahogy többen is írták/.
A személyiségjegyek sokkal fontosabb paraméterek mint a diploma megléte.
Szó szerint egyet értek Rékával : “Ha nincs diplomád, akkor is ugyanolyan ember vagy, mint a többi; rajtad áll vagy bukik, mit érsz el az életben a SZEMÉLYISÉGEDDEL, az eszeddel, és úgy egyáltalán azzal, ami Te vagy.”
Ez kicsit hosszúra sikeredett, :(((
Szép napot kívánok Mindenkinek!: Dóra
szi dóra…
csak egy szót emelnék ki….igényesség……mit is takar ez tulajdonképpen??
oly sokszor hallom ,olvasom…de nem tudom mi az-konkrétan?
Az igényesség nyílván az illető ápoltságára,saját magával és másokkal szemben támasztott igényeire,műveltségére vonatkozik.Az a legjobb,hogy ebben a témakörben egy csomó homályos fogalom van.Mint egy étlapot,összeírni a szempontokat elég nagy butaságnak tartom.Valami életszerűt kell keresni.Az emberek a való életben nem úgy néznek ki,mint egy női magazinban vagy az esti sorozatban.Egy árnyalt,a valóságban használható szempontrendszert kell(ene) találni.Ez a diplomán rágódás számomra eléggé érthetetlen!Ez a réteg is tele van mindenféle emberrel.
Nemes Tamás
Tulajdonképpen egyetértek veled, de csak magadnak tudsz szempont rendszert kialakítani, ha tudod, hogy kit, mit keresel, és kit, mit nem. Lehet, hogy általánosságban is meg lehet fogalmazni ezt, cska nem érdemes, ugyanis mindenkinek más tulajdonság/szempont a fontos. Nekem azok, amik az adatlapomon megtalálhatók…
Másoknak más… mint ahogy minden ember más…
Nálam nem feltétel a jelöltnél a diploma, mert nekem is az a véleményem, hogy egy szakmunkás is lehet jól tájékozott, érdekelhetik a világ dolgai és lehet valaki intelligens diploma nélkül is…
A pasira meg többnyire azt mondjuk, hogy jó legyen ránézni az arcára… Nem muszáj szépnek lennie… mégcsak sármosnak sem… de ez utóbbi nem kizáró ok…
(saját tapasztalat, hogy hiába szép kívűlről az alma, ha belül romlott…)
Üdv: Layb
Sziasztok!
Dóra:
Maximálisan egyetérek azzal, amit írtál: józan paraszti ész!!!! Itt a lényeg! Én 1995-ben kaptam meg a diplomát és mit ne mondjak, megküzdöttem érte és büszke voltam magamra, hogy önerőből értem el, amit elértem!!! Akkor megkaptam a tudást, nagyon jó tanáraim voltak, és amikor elkezdtem dolgozni, jött hozzá a tapasztalat és a kreativitás. Volt egy dolog, amit meg kelltt oldani, és megoldottam, ha kellett napokig gondolkodtam, hogy a meglévő eszköztárból hogyan tudok megvalósítani egy olyan ketyerét, amivel működik a kísérlet! És tök jó érzés volt, amikor sikerült!
Nekem is van olyan kollegám, akitől szívesen tanulok bármikor, mert nagyon jó fej szakmailag és embrileg is! Szeretek Vele dolgozni, kikapcsol, nem is munkának veszem, majdnemhogy szórakozás! :)))
Sosem szégyelltem segítséget kérni nálam okosabb, tapasztaltabb emberektől, és volt hajlandóságom a tanulásra, a képességeim fejlesztésére. Ez hiányzik a mai ifjúságból, szerintem! A nem akarásnak nyögés a vége – tipikus esete…
Szép napot mindenkinek, megyek kotyvasztani. :))) Judit
Az egyik probléma szerintem az,hogy az emberek jó része-akár az adatlapokról,akár a randikról van szó-hajlamos sematikusan gondolkodni.Az életben az emberek roppant bonyolultak.Sok végzettség mögött rengeteg kínlódás,nagyon nehezen megszerzett végbizonyítvány van.Az illetők szakmai érvényesülése sem mindig problémamentes.Sok családban ellenséges,problematikus a gyerekek és a szülők viszonya.Elvált szülők gyerekeinél,főleg ha még testvérek is vannak,kacifántos dolgokat produkálhat az élet.Szerintem a levírók jó része az átlagnak megfelelően fizeti a kocsira és a lakásra a hiteleket,a gazdasági válság miatt bizonytalan a munkahelye miatt.A gond ezzel az egésszel az,amikor a kiszemelt társ elé olyan követelményeket támasztanak,amit ők maguk sem bírnak teljesíteni.Az igazi a személyre és helyzetre szabott módszer lenne.
látod tamás a hülyeség annyira bevette magát a zsigerekbe,hogy már természetes…
hisz te is átlagnak tartod ha valaki hitelt vesz fel…..
félreérthető voltam….azt mondják a szakemberek,hogy aki gk hitelt vesz fel az nagyon de nagyon nagy butaságot csinál:)
Sziasztok!
Most nem voltam pár napig képben,mert sajnos más dolgok nehezítették az életemet,de meglepődve tapasztalom a változást!
Dóra,köszi a véleményt!Ladyb téged csak azért nem említelek külön (pedig épp azt teszem),mert úgyis tudod!
Mayday,lám,van közös nevezőnk?De mégis,megint vitatkoznom kell veled!Ugyanis valami hasonlóról beszélünk,csak más oldalról!Nem,nem mindegy az sem a nő hogy néz ki,de az sem ,hogy a férfi!A dolog arról szó,hogy mindenki próbálja a legjobbat kihozni az adott alapanyagból!Nem mindegy,hogy valaki duci és slampos.vagy duci,de csinos!Én átlagos vagyok,de őszintén szólva láttam már olyan duci nőt,akire még én is azt mondtam,hogy ez igen!Tiszta volt,ápolt,és csinos!Ugyanez a férfiakra is igaz!Nem kell hogy kockahas meg szolárium,csak legyn olyan,akivel nem kell szégyenkezni ha elmész valahová!Ennyi és nem több!
Egyébként mondom ezt én,aki épp masüllyedt el kis híján a szégyentől a bíróságon,mikor az exemet megláttam,hogy valaha közöm volt hozzá!Tudod míg velem élt,megköveteltem az ápoltságot!Ma undorodtam tőle!
Szerintem az a baj,hogy mindkét oldal néhány képviselője kissé el van szállva magától anélkül,hogy saját maga tükörbe nézett volna!
Az már csak egy adalék,hogy sajnos a nőkön nyomot hagy ha gyereket szülnek,2-3 gyerek után 30-40egynehány évesen soha nem lesznek olyanok mint egy “szűz” 20 éves!De ez biológia,erről nem tehetünk,és őszintén szólva nem is tartom helyesnek ha ez alpján ítélnek meg egy nőt!Én a szerencsésebbek közé tartozom,de ez pusztán genetika kérdése!
Összefoglalva:egy nőnek azt kell elnézni amiről nem tehet,de egy férfinak is,csak talán a férfinak több esélye van fessnek lenni mint egy nőnek.Ezzel együtt láttam már olyan családanyát hogy bizony van mit nézni rajta,de olyan férfit is,akire inkább nem néznék ha nem muszály!
Mindenesetre valamelyest változott a véleményem veled kapcsolatban,ne cáfolj rá!
Evita
Szerintem is alapkövetelmény mindkét nemnél az ápoltság, de nem kéne túlzásokba esni ebben sem…
Nemrég beszélgettem korombeli pasival, akinél az ápoltság egyet jelentett a leborotvált szeméremmel… Én is az ápolt kategóriába sorolom magam… és lehet, hogy régimódi vagyok, de az biztos, hogy ez fajta, főleg a fiatalok körében létező modern mai divat nem az általam követendőhöz tartozik… (azt nem állítom, hogy 1x-2x nem fordult elő még életemben a kedves kifejezett óhajára, és 1x pl. egy műtét előtt :-) de aki ebből ítél meg, az így járt…
Ladyb
Én sem konkrétan a szőrzet ama formájára gondoltam,ami természetesen adott!Az ápoltság első alapköve az,hogy valaki nem koszosan,sárosan,kis híján munkásruhában jelenik meg egy adott helyen,mosdatlanul,az igényesség legkisebb csíráját sem mutatva!Tehát nem az adottságokról van szó,hanem hogy mivé tesszük!
Lehetvalaki nem szép,de ha mindent megtett joggal mondhatja:ez van,nem tehetek többet!És lehet valaki szép,ha koszos,szakadt ruhában,csimbókos hajjal megy randira!
Itt e tárgyban az a bizonyos szőrzet másodlagos!Egyébként osztom a véleményedet,én sem borotválom a magam kedvéért!
Ladyb!
Teljességgel egyetértek!
Arról nem is beszélve, hogy a természet nem véletlenül “adta” eme ajándékát..védő szerepe is van, továbbá én se tartom természetesnek h ma ez a trendi.
Volt olyan “udvarlóm”..már ha lehet olynnak nevezni, akinek kifejezett óhaja, kérése volt..na gondolhatod, mit léptem erre..nem vagyok prűd, se betokosodott elveket valló aggszűz, de ha vki ennek alpján dönt egy kapcsolatban,ez a mérce, akkor ismételten nem társat keres. Beszéltem bőrgyógyásznál járt fiatal lányokkal akiknek több(!!) hétig tartott a szőrtüszőgyuladás kikezelése ebből adódóan.
Az esetleges fertőzésekről nem is beszélve.
Kényes téma ez, de beszéljünk róla mindenképp, mert ugy veszem észre, ma már szinte alapkövetelvény, elvárás több férfinál ez. Szép , új világ…nem?:)
Kedves Evita!
“Egy férfinak több esélye van fessnek lenni, mint egy nőnek”?
Ehhez még szerintem egy plusz magyarázat járna, legalábbis nekem.
Szőrzetprobléma?
Aki azt csinál belőle, annak lesz is!
Én ezt a profikra bíznám, – az ősi mesterség mívelőire gondolok – legyen csak meg a mindennapi betevőjük.
Évi
Jó, hogy te írtad le ezeket itt fennt és nem én… mert ezek szerint nem vagyok egyedül a véleményelmmel.
Magam is meg vagyok róla győződve eügyi végzettségű révén, hogy mindenfajta szőrzetnek az testünkön valamiféle védő szerepe van (szemöldök pl. eléggé meggyőzően az :) és bizonyos testtájékokon nagy botorság ezt a védelmet megszüntetni. Nem beszélve az érzékeny bőrűeknél egyre gyakoribb és elterjedtebb szőrtüszőgyulladásról… Miért szebb egy gyulladt pöttyös szemérem egy természetes kinézetűnél? Ezt sosem fogom megérteni…
Attól meg kifejezetten meg voltam sértődve, hogy a pasi szerint aki nem borotválja, az már szerinte nem ápolt… azóta nem is írt… menjen a fenébe az ilyen…
Nekem pasiban sem tetszik a borotvált… sem a mellkason, sem egyéb helyeken…
kivétel az arca! Azt hiszik, hogy férfiatlan… pedig dehogy!
Üdv: Ladyv
Az előző levéllel megpróbáltam ezt az egészet “levinni a földre”.Ezek a társkereső levelezések hajlamosak átmenni a romantikus giccs stílusába.” …a céges bulin megláttam azt a jóképű osztályvezetőt,akinek Olaszországban két lakása van.Nem is tudtam,hogy két emelettel feljebb dolgozik.Mindkettőnkben fellobbant a szerelem tüze…”Én direkt vagyok provokatív.Mintha egy csomó ember nem merne lényegi dolgokról írni,beszélni.Az sem véletlen,hogy sokan hónapokig,évekig kínlódnak ezzel a társkereső dologgal.
Nemes Tamás
A legutóbbi bejegyzésedhez csak annyit szeretnék hozzá… hogy:
hamar munka ritkán jó… jó munkához idő kell… stb…
és bőven van választék… csak épp a megfelelőre elég nehéz ráakadni…
Merünk lényeges dolgokról – és lehet, hogy neked nem lényegesekről – is beszélni :)
legalábbis páran… itt a nyíltabbakból…
További szép hétvégét mindenkinek! Ladyb
Isti!
nem tudom mit nem értettél,én arról beszéltem,hogy egy férfi ugyebár nem szül gyereket,nem nyúlik meg a bőre és egyebek,nem lesz a terhességtől visszeres a lába,továbbá a férfinak valahogy kevesebbet kell tennie azért hogy jól nézzen ki,(egy gyors borotválkozás,egy hajvágógép),és ideje is több jut rá!Az öltözködés egy nadrág,egy ing,és kész!Egy nővel szemben több az elvárás,és megoldani is nehezebb!
nagyjából erre céloztam!
Kedves Evita!
Köszönöm, így már értem, mire gondoltál!
Én ezt azzal egészíteném ki, hogy ha egy nőnek már van családja,
akkor szerintem alapvetően elérte célját az életben, minden plusz, már egyfajta
genetikai ajándék, avagy az átlagéletkor kitolódásával a második kezdés jó esélye.
Tizen-húszonévesen pedig, az “első”párkeresés időszakában még biztosan egyenlőek
az esélyek. Ilyenkor a ruházat is egyformán számíthat, sőt ebben a korban a férfiak
tán még kevésbé tartják fontosnak saját öltözetüket, s a lányok szépen túl is
öltözik őket.
Üdv
Isti
Ahhoz,hogy választani lehessen jól megkülömböztethető egyéni arcok,saját stílus kell.Egymást majmoló,fantáziátlan,lenyúlt stílussal és poénnal dolgozó emberek között talán nem is érdemes keresni.Valaki már leírta,de leírom én is ?SZINTESÉG.Tudom,hogy közhelyes,elcsépelt,de rengeteg emberből hiányzik.Nélküle nem érdemes csinálni.Minha mindenki leragadna a külső dolgoknál.A megjelenés,az ápoltság,a beszédstílus valóban fontos,de a belső értékek feltárását sok ember direkt kerüli.Pedig egy csomó helyzetben ezek a külső értékeknél is fontossabbak lehetnek.Sokan nyílván azért koppintanak másról mert nincs saját ötletük,félnek megmutatni az igazi arcukat.Igénytelen,buta embereknél ez esetleg be is jön,de a normális társkeresőt ez elriasztja.A paraméterkönyvek közhelyes elvárásokkal vannak tele,nagyon kevés az igazi,emberi.
Nem a közvetlenül ezelőtti témá/k/hoz…
Judit,
örülök, hogy megegyező állásponton vagyunk… :-) / febr. 27., 8:06′-kor írt véleményed /:
tisztelni a tapasztaltabbakat, nem szégyellni tanácsot kérni…
Mindenkihez:
nem értem a mai fiatalokat:
a munkahelyemen nagy ellentét van jelenleg a 2 generáció között, mert a 30-as “fiatalok” kihúzzák magukat mindenből, ami nem “fizetős”, “+” alapvető szakmai feldatok megoldását is “jobban tudják” a már bevált módszereknél, a tapasztalt kollégáknál… – miközben a kudarc a Napnál is világosabb!
Teljesen nyilvánvaló tévedésért sem tudja azt mondani egyikük, hogy: “bocs., tévedtem, elnézést! – Te hogy csináltad volna?”…
Úgy gondolom, hogy a hibázás beismerése nem csorbítja senki tekintélyét, még akkor sem, ha az az idősebb részéről történik meg a fiatalabb felé, – sőt!…
Nem tudom, Ti voltatok-e már így? – Velem többször is előfordult, hogy azokkal az emberekkel lett később a legjobb a kapcsolatom, akikkel előzőleg volt valamilyen konfliktusom, de tisztáztuk.
Persze ehhez az is kell, hogy ne ítéljünk az első benyomások alapján, és adjunk lehetőséget/mi is törekedjünk a félreértések tisztázására…
Sziasztok, végződjön jól a hét :-) ! : Dóra
(Elnézést a kitérőért!)
basszus….e blog miatt -megkérdeztem két ismerősőmet is,hogy igénytelen vagyok -e?
mindkettő azt mondta,hogy igen…később az egyik modositott puritánra…..
legalább tudom hova tartozom…
Kedves mayday,
Szerintem, ha ilyet kérdezel, akkor mégiscsak igényes vagy!
:-)
Dóra!
Nekem voltilyen esetem több is,akivel korábban komoly konfliktusom volt,az később az egyik legjobb barátom lett!Szerintem ennek az az oka,hogy mindketten szókimondók voltunk,tehát ?SZINTÉK!De abban is ha tévedtünk!És ezáltal először tisztelni kezdtünk a másikban valamit,aztán egyre többet vitattuk meg a nézeteinket egymással,mint arra érdemes személlyel!És a mai napig sem bánom hogy így lett!
Még az előzőhöz:
…mert jobb az őszinte ellenség,mint a hazug barát!!!
Nekem is egyik alapelv az őszinteség… de már sokszor kiderült, hogy a másik fél nem volt az… Sajnos ma már az őszinteség sem divat, és viszonylagos érték… pedig hazugságokra tartós kapcsolatot építeni lehetetlen…
Én igazán nem értem ezt sem… hazudni sokkal energiaigényesebb, mint igazat mondani… :-) és mégis sokan vannak, akik ebből is sportot űznek a sikeresebb vadászat érdekében… kezdve az adatlapon szereplő hazugságokkal…
Üdv:Ladyb
Kedves Ladyb!
Én azelőtt fel sem fogtam, hogy mit jelent az, hogy őszinte, merthogy aminek az
ellenkezőjéről nincs tudomásunk, az nincs is!
Számomra, ha valaki olyat ír, hogy őszinte társat keres, az rögtön egy sértéssel
kezdi, mert olyan, mintha azt írná, hogy az illető mondjuk ne legyen agyalágyult.
Erről pedig az jut eszembe: sajna sokan negatív gondolatokkal mutatkoznak be,
ilyen pl., hogy azt írják le, kit nem keresnek. Én már erre is érzékeny vagyok, és
levonom a következtetést, hiszen ők mindjárt az általuk elutasítottakat szólítják
meg. Persze értem, hogy az embert érik csalódások, de amikor az Igazit keresik (?)
akkor ildomosabb lenne ezeket a kibeszéletlen dolgokat még egy kicsit magukban
tartani, hátha aztán már úgyis érvényüket veszítik:-)
A hazugság lehet, hogy energiaigényesebb, de a gyakorlói alacsony energia-
szinten vannak, s ezzel próbálják lehúzni környezetüket a saját szintjükre, mert
ez rövid távon ugyebár könnyebb, mint saját magukat feltornászni magasra.
Ezt szakembertől hallottam és egyet kell értsek vele.
Üdv, jó hétkezdést!
Isti
Ladyb, Isti,
Én sem szeretem az “őszintén szólva”, “hogy őszinte legyek” szófordulatokat, de – remélem – azért különbséget tudok tenni, hogy valakinél tényleg csak szavajárás, vagy minden más esetben “őszintétlen”…
Hazudni tényleg energiapazarlás (…) és ritkán van rá elfogadható indok. Bizonyos szituációkban viszont úgy érzem, belefér az elhallgatás. A netes ismerkedéshez kapcsolódóan, anno pl. én sem írtam az adatlapomra, hogy munkanélküli vagyok, de amint valakivel érdemi levelezésbe kezdtünk, az első körben említettem (x év után besokalltam a “multi-kultiból” és éppen egy emberi léptékű munkahelyet keresek) – senki nem akadt ki rajta.
Mostanság nagy divat a mit nem akarunk alapján körvonalazni, hogy valóban mit is szeretnénk (pl. a “vonzás törvénye” gyakorlati útmutatóiban is melegen ajánlott módszer). Nem rossz közelítés, általában működik, de inkább arra való lenne, hogy magunkban tisztázzuk ezeket a kizáró tulajdonságokat, és leírni már azt írjuk, hogy helyette mitől lennénk boldogok…
Üdv,
UD Judit
Ez az egész kicsit olyan,mint az 1 dolláros licit.Valamelyik Mérő László könyvben olvastam róla.Az emberek jó része nem meri,vagy képtelen felvállalni saját viszonyait,csak a legszűkebb kör előtt nyílik meg.Sok esetben arról lehet szó,hogy egy valóban tehetős,félig vagy egészen értelmiségi réteg elkezdte a rongyrázást,a többi meg nem akar lemaradni róla.Egy csomó ember attól fél,ha megmondja saját magáról az igazat,akkor nem veszik komolyan.Ezért van annyi ilyen-olyan vezető,ezért hívja magát a raktáros logisztikai menedzsernek stb.A belőtt színvonaltól,ugye nem illik lemaradni?Ezért kell a Plaboyba illő fotó!Lehetőleg a végzettséget is kozmetikázni kell.Nem lepődnék meg,ha valakiről kiderülne,hogy a felsőfokú tanfolyam igazából technikum.Ez így jobban hangzik…
Sziasztok
Az a gond hogy az emberek nem vállalják magukat, vagy valamiért nem merik. A hétvégén volt egy találkozásom egy lánnyal, kivel elég sokat levelezgettem, és elég jól elbeszélgettünk. Én vagyok kb 190 cm, a lánynál direkt rákérdeztem hogy mennyi, mert számomra kicsit kínos hogy hajolgatni kell(ene). Válasz erre 175-180cm között lehet, közben a valóságban ránézésre nem volt több 165cm nél. Szóval kicsit furán nézhettünk ki, meg én is néztem mikor megláttam.
Másik, nem vagyok egy húde beszédes típus, ezt tudom magamról, de vele alig lehetett beszélni :D Tőmondatos válaszok (igen, nem talán, lehet, erre, arra, stb.), még olyan témákra is, amikről órákat tudna az ember beszélni feleslegesen, még én is:) Lehet nem mert beszélni? :) . A másik hogy csak én kérdezgettem, pedig msn en olyan jól elbeszélgettünk :D És még ő is írt levelet először. Ez egyben vicces is volt meg elszomorító is. Nem hiszem hogy ennyire zavarban lett volna, hisz még előnye is volt, mert olyan helyre mentünk sétálni amit ismer :D Bár ki tudja.
Mondjuk ebből a szempontból érdekes regisztráltnak maradni, mert sok érdekes emberrel hoz össze a véletlen :D Az idő kérdése és csak akad közülük 1 valaki, aki megfelel. :)
Szóval az eredeti témához is legyen valami köze a hozzászólásnak, ezek után igencsak bővült pár bejegyzéssel a saját könyvem :)
Péter,
Nem akarlak elkeseríteni, de az alacsony lányok általában szeretik a magas férfiakat. (Egyébként a 165 cm kb. az átlagos alulról, nem kifejezetten alacsony. Inkább a 190cm a magas!:)) Ezzel persze nincs baj, ha egyiküket sem zavarja… Az már furább, ha valaki tűsarkos magasságot ad meg kifejezett rákérdezésre is.
Rajtam mindig nevet a baráti kör, mert az egyik fixa ideám a magasságkülönbség (ideális esetben a 168cm-mhez +8-13cm). Ha hülyeség, ha nem, egyszerűen hozzátartozik a komfortérzetemhez és azt szeretem, ha általában kb. egymás szemébe nézünk, és nem “hóna alá fog” valaki… Ami viszont számomra is tanulságos, hogy januárban csatlakozott a munkahelyi csapathoz egy kb. Veled azonos magasságú új kolléga — és amennyire “kényelmetlen” volt eleinte, mára szinte teljesen megszoktuk.
Amúgy neten is van remény, egyszerűen csak oda kell figyelni arra, hogy személyes találkozásig nem érdemes túl sokat álmodozni… Bár szűk 1,5 hónap után én most kicsit csalódott vagyok, de 5 éve nagyon bejött, úgyhogy nem adom fel.:)
Üdv,
UD Judit
Isti
Ha az őszinteséget, mint keresési feltételt kiírni az adatlapra sértés, mond mit írjak ki helyette ami nem az? Korrekt, tisztességes, becsületes? Akkor ezek bármelyike is lehet(ne) sértés…
Márpedig én őszinte ember vagyok, és az őszinteségemért ugyanezt várom el cserébe. Ha sértés a pasikra nézve, ha nem…
Már volt róla szó, lehet itt, lehet másik blogon… Ha nincs bizalom, értsd ha nem bízhatok meg a másikban, az általa kimonodott/ki nem mondott szavakban, érzésekben, információkban, stb. megette a fene az egészet, még az elején… hisz az alapok ingatagok… homokra nem lehet várat építeni :-)
Üdv:Ladyb
UD,
Igen, nekem is fontos ez a szembenézősdi, meg hogy ne kelljen rá lenéznem. Esetleg ha átölelve sétálnánk hogy ölelem át? Vállára teszem a kezem?! lehet bejönne, de nekem valahogy nem ez a vágyam. 190cm magas? sulimba, jár egy gyerek (kb 11.es) és 210cm vagy a fölött van ( 2 fejjel magasabb mint én) neki rosszabb lehet :) Igen, tudom az átlaghoz képest magas, de hát ez van. . .
Ha komolyabb nem is, de legalább 1 ismerőssel/baráttal több lesz, amiből azért nem árt ha van pár.
Hmm Péter, milyen érdekes ez a dolog, nekem is a hétvégén volt egy találkozóm, szintén jól elbeszélgetős ellevelezgetős hónap után, és a lánynak az volt a baja, hogy csak 177 vagyok, igaz ő 175 volt.. de csak ennyi, és minden stimmelt, nagyon jól elbeszélgettünk, elvoltunk, jól éreztük magunkat.. csak ez az egy zavarja… ezek szerint megszokható és nem lesz zavaró? Mert engem például abszolút nem zavart…persze szerintem azóta már átett másik skatulyába, a potenciálisból…
Viszont pozitív csalódás volt, hogy ezt rögtön elmondta, és nem kertelt.. hozzáteszem nem budapesti a hölgy.:)
Ladyb, – minden szavaddal egyet értek! :)
UD, Péter:
Egy a neten Társat találó 45(!) éves hölgy-ismerős adta tanácsként:
nem szabad sok időt vesztegetni a levelezésre – minél előbb alkalmat kell keresni/adni a telefonbeszélgetésre, mert az egy nagyon lényeges infókat adó szűrő!
S ha annak alapján még mindig kíváncsi vagy a Másikra, a lehető leghamarabb találkozni kell személyesen – mert a “személyes találkozásig nem érdemes túl sokat álmodozni…” !!! – Ezt bizonyítja Péter hétvégi találkozása…
Még egy (szerintem is) fontos szempont – mert ha komolyra fordul dolog, “vízválasztó” lehet az ellenkezője:
jó, ha a partnerek közel laknak Egymáshoz, hogy összeköltözés esetén egyiknek se kelljen feladnia az egzisztenciáját, a baráti körét, … – az addigi élete fontos/meghatározó elemeit.
Ezekről a – gondolom közismert – tanácsokról már több helyen is volt szó, tudom! – De
úgy néz ki, más elméletben igazat adni, és megint más a gyakorlatban?! :-)
Jó éjt, – Mindenkinek legyen jó-, csalódásmentes hete :-) !: Dóra
Dóra,
Elméletben egyetértek, de a gyakorlatban nem olyan könnyű “kiadni” egy privát mobilszámot, amit szűk 10 éve használok. Sok a rossz példa…
Amúgy azt hiszem, hogy az első telefonból és még akár az első kevésbé sikerült személyes találkozóból sem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Sokszor akkor “bénázunk” a legtöbbet, amikor érezzük, hogy tétje lehet… Ha előtte többszörös levélváltás során valóban szimpatikus volt a potenciális jelölt, talán megér még egy próbálkozást. (Ha anno a telefon alapján döntök, kimaradt volna az életemből egy szép 4 éves kapcsolat.)
Az általad említett távolságon, korábbiak feladásán én is sokat szoktam törni a fejem. Annak idején viszonylag könnyű volt leváltani a szép kis lánylakásomat és együtt venni egy mégszebbet, kényelmesen nagyobbat, a közös jövő küszöbén. Ahogy “öregszem” (mindjárt 35), egyre kevésbé vagyok rugalmas… azt is nehéz elképzelni, hogy valaki hozzám költözzön, és azt is, hogy én hagyjak ott mindent… De majd hozza az élet!:)
Péter, visszavonom! OK, a 210-hez képest a 190cm nem is magas.:)
nevem Laci,
2-4 cm különbségnél az az érzet, hogy egymagasak vagyunk. Sőt, ha pl. a hölgynek hosszabb a lába / dereka, olyan a frizurája, stb. – már tuti magasabbnak látja/érzi saját magát. Ha mindehhez még szeret magasabb sarkú cipőt hordani, akkor már tényleg zavarhatja. De tény, hogy a nem extrém különbségeket általában meg lehet szokni, ha érdemes, úgyhogy csak hajrá!!:)
Sziasztok,
UD Judit
A TELEFONSZ?M KIAD?S?RÓL:
a hosszú évek óta használt tel. számot és sem adnám ki ismeretlennek…
Ilyenkor lehet megoldás egy 2. kártya – és ennek a száma rizikó nélkül megadható, nem gondoljátok?
?ltalában nem az első telefonunkat használjuk – adódik “többedik” kártya: hivatalos szerveknek vagy nem közeli ismerősöknek…
Üdv.: Dóra
Kedves Dóra!Lehet hogy hülyeség,de a mai világban természetes az,ha valakinek akár több mobilja is van.Én például munkahelyre más telefont használok,mint randira.Nekem például a telefonos ismerkedést illetően elég rosszak a tapasztalataim.Jobban szeretek személyesen ismerkedni,végül is ez a társkeresés célja.A semmiért eltelefonálni egy csomó pénzt,annak semmi értelme.Egy randit egy normális helyen,normális körülmények között lefolytatni annál inkább!
Húúú!Egy-két napig nem vagyok,micsoda fordulatok!
Nemes tamás!:Ebben teljesen egyetértek,kivételesen nem vitatkozom!
Péter,neked is igazat adok,én is 165 centi vagyok,és ha lehet,inkább 180 alatti férfit keresek!
Egyébként én sem adom ki atelefonszámom,ne zaklasson minden hülye!!!
Van akivel időközben olyan lett a viszony,annak megadtam privát,de abban meg is bíztam!
És van egy tanulságos hírem mindenki számára!!!:
Többször felmerült,minek ez az egész társkereső,mit keresnek még itt akik rég itt vannak?Nos én csak 2 hónapja,de tudom a választ!Van aki évek óta keres,de nem jött amire várt!Én találtam valakit,aki igenis megfelel az elvárásaimnak!Nem doktor,nincs 10 diplomája,nem is egy Adonisz,de olyan ami kell!Bármihez hozzá tud szólni,értelmesen,nem buta,csak nem diplomás!Nem akar első alkalommal ágynak dönteni,és még azt is tudja mit jelent egy szál virág!
Pedig ez az ember elég régóta volt itt,de senkinek nem tűnt fel!Évek óta!Én meg csak 2 hónapja vagyok!tehát??????????????????????????
Lehet hogy nem a készülékekben van a hiba?Nézzetek jobban körül,vannak itt olyan emberek,ekikre érdemes odafigyelni!
Kedves Ladyb!
Úgy gondolom, hogy ezeket az egyébként evidens tulajdonságokat (pl. korrekt) felesleges egy keresésnél kihangsúlyozni, akár megemlíteni is.
Mintha azt írná valaki, hogy legyen két lába, két füle stb., de míg ez utóbbiak inkább
viccesen jönnek le, addig az őszinteség ilyen nyilvánvaló elvárása arra utal, hogy
az illetőnek már feladata volt ezen a téren, talán mély csalódások is érték.
Mindenkit érnek csalódások normálisan, de érdemes ezzel nyitni?
Fehéren és feketén: ha a nagy ? becsületes – márpedig az kell legyen – akkor,
lehet, hogy kissé mondjuk fennakad ezen (ha meg épp nem is sértődik),
ha inkorrekt, akkor meg úgy sem érdekli.
Tehát arra utalnék, hogy a kliséíz mellett semmi gond nincs ebben,
(lehet, hogy csak én vagyok erre
ilyen érzékeny) viszont szerintem abszolút értelmetlen.
Remélem kb. lejött:-)
Üdvözlettel
Isti
Isti!
Csak annyiban tévedsz,hogy nem mindenkinek evidens az őszinteség,ezért szerepel külön elvárásként!Ha olyan természetes lenne mint a két láb,nem említenénk!Vagy te nem találkoztál még hazug emberrel?Szerinted 10-ből mennyi lenne az őszinték aránya?Mint a kétlábúaké???
Isti
Evitának igaza van… sajnos a mai világban már ezek az emberi tulajdonságok egyáltalán nem evidensek… sőt, viszonylagosak is…
Abban viszont neked van igazad, hogy a hazug vadászt úgysem érdekli mit írok oda…
Viszont egy igazi férfi ne legyen ennyire sértődős… (egy pasi esetleg lehet…) hanem bizonyítsa be nekem fehéren-feketén, hogy megfelel az elvárásaimnak, azaz becsületes, őszinte és korrekt!
Üdv:Ladyb
e.k.evita,
ok, csak ez az elvárás inkább épp azoknak szól, akikből hiányoznak e nemes tulajdonságok, vagyis: te ne írj, mert én őszintét keresek! Tévednék?
Csakhogy az inkorrekt meg azért az, hogy ezt figylembe sem vegye.
Akkor pedig figyelemfelkeltés(?): aha, ő rendes embert keres, ez már döfi, írok neki!
Talán szándékosan kisarkítom a kérdést, melyet a legfinomabb árnyalással sem
tudok szalonképessé tenni mindenkinek. Merthogy ez egy ilyen téma, vagyis vitára érdemes:)
Én még az újsághírdetős korszakban telefonoztam tán egy hónapot az első találkozó előtt. Naponta órákat, melyeknek csak a szükség szabott határt, vagyis olyan négyórásokra sikeredtek. Végül lényegi eredmény nélkül. Békebeli vonalason is meglátszott a számlán, de ma mobilon?? Minél előbb személyesen kell találkozni, ez a véleményem.
Üdv
Isti
Kedves Ladyb!
Amit írtál, arról eszembe jutott a kulcsszó, amely egy sokat használt klasszikus: bizalom.
Van aki szerint senkiben sem szabad megbízni, bár szerintem a vadnyugati magányos vándor is néha-néha rákényszerült:-)
Isti
De Isti!
Azt a bizonyos vitatott feltételt úgy is lehet értelmezni,hogy ha az illető őszintét keres,és te az vagy,akkor már egy feltétel teljesült!Nem? Ha te nem tartozol az őszintétlenek körébe,nincs is miért megsértődnöd!Ez is csak nézőpont kérdése!
Ha azt írja hogy 180 centi magasat keres,és te annyi vagy,akkor oké nem?Vagy aki csak 170 az mind megsértődjön???
Isti!
Szerintem ne keverjük a szezont a fazonnal… A bizalom nekem teljesen más tészta, mint az őszinteség, a korrektség és a becsületesség… ugyanakkor pedig a részei is…
Én hiába előlegezem meg a másiknak a bizalmat, (mert én a rossz tapasztalatok ellenére még mindig megteszem, ugyanis hiszek az emberek jóságában, a szeretet erejében, stb.) ha ő abban bízik, hogy nem veszem észre a hazugságait és a játszmáit… vagy épp a mézes- mázos viselkedésével mit akar leplezni…
Hidd el, én örülnék a legjobban, ha ilyen alapvetően fontos emberi tulajdonságokat manapság nem kéne kihangsúlyozni, megkérdőjelezni… attól, hogy a homokba dugod a fejed és azt mondod, hogy ilyen probléma nincs is, mert ez evidens, attól még a probléma ott van… mert másnak nem az… és sajnos olyan világban élünk, ahol már ezek a tulajdonságok egyáltalán nem evidensek… Úgyhogy sértés, vagy nem, az én adatlapomon ott maradnak…
(Lásd még a márc 2. 19.44 bejegyzést…)
Üdv: Ladyb
Sokszor meglep milyen gyerekes szempontok kerülnek bele abba a bizonyos paraméterkönyvbe.A levélírók egy része 30 év feletti.Sokan biztosan túl vannak egy vagy több váláson,huzamossabb együttélés utáni szakításon.Az a bizonyos élettapasztalat megjelenhetne itt.Egy frissdiplomás fiatal naív álmait még megértem,de érettebb,idősebb emberek sematikus megközelítését nem.Az idő előrehaladtával egy csomó dolog átértékelődik a tapasztalatok miatt.Ez valahol természetes.Szerintem egy bizonyos mennyiségű tapasztalat,életkor felett nincs értelme listát készíteni.Meg egyébként sem.
Már hogyne lenne!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nekem spec baromira nem mindejy kivel élem le a hátralévőt és hogyan!!!Neked mindegy????????????
nekem mindegy…………ha tud uszni már elég….pár év és elég lesz ha tud menni..
Üdv mindenkinek!
Nemes Tamás:
Vitatkoznék, az álláspontoddal, hogy nincs értelme, listát készíteni. Mert nekem akkor ez azt jelentené, hogy te akárkivel hajlandó vagy leélni az életed. Tehát akkor részedről teljesen felesleges, az ismerkedés, és minden egyéb a társaskapcsolathoz tartozó mozdulat. Ha így van akkor kicsit irigyellek is, mert akkor neked nem jelent a gondott pár keresés. De annyit szeretnék kérni tőled, hogy hajlégtalant válasz magad mellé, csak emberségből. Azért ha lehet nőt válasz! :-) Tudom most nagyon eltúloztam a dolgott, de nekem ez jön le az írásodból.
?szinteség:
De már-már én is feleslegesnek tartom kiírni ezt a szót. Nem azért mert evidensnek tartom, más okok miatt. Mert már mindenki kiírja, /aki ír valamit, és nem csak azért ír esetleg mert kötelező/ és már nem jelent semmit, sajnos. :-( Ha jól emlékszem én ki sem írtam. Nem azért mert nem várom el, és nem vagyok az, hanem az előzőekben leírtak miatt.
Részemről, az már kevés infónak minősül, aki csak annyit ír, hogy kedves, barátságos, és őszinte társat keres. Próbálok, csak azoknak írni akik egy kicsit részletesebb bemutatkozást írnak, és az adatlapjuk is ki van töltve, legalább a saját adataikkal.
Mayday:
Veled is vitatkoznék, mert szerintem pont az öreg korra kell az igazi társ. Amikor már egyre inkább segítségre szorulsz. Mondom 24 éves fejjel. :-P
Egyszer ennyi!
Várom a véleményeket, kritikákat!
Csáó!
e.k.evita!
Igen, jogos a pozitív értelmezés amit írtál, vagyis örülök is, hogy ha egy ilyen lényeges szempontot (őszinteség) találok az elvárások között, csakhogy azért L.Szilárddal is egyet kell értsek.
Ladyb,
a bizalomról: írtad, – tán egy kis keserűséggel – hogy mindig megelőlegezed.
Szerintem is, mindig meg kell előlegezni!
Itt csak az ember adottságain, élettapasztalatain múlik, hogy képes legyen többnyire jól felmérni, ki az, akinek ez jár.
És itt egy szezon-fazon különbség: attól, hogy valaki őszinte, és a világ legjobb embere, még lehet, hogy mégsem érdemel részedről kitüntető figyelmet, akár bizalmat, mert mondjuk annyira más, épp nem az eseted, csak elvonná értékes
energiáid. Szerintem te is valami hasonlóra gondolhattál.
Üdv
Isti
Isti,ezen már nem vitatkozom,és Szilárddal sem!
Ez az álláspont így oké!De Mayday téged már megint nem értelek!Neked mért mindegy???
Nekem nem az,és ez így is marad!Hogy a francba lenne mindegy hogy még hányszor szúrod el?Nem erről kell hogy szóljon az élet,hanem épp azért vagyunk itt,hogy azt találjuk meg akivel élni szeretnénk!Aki az éjszakáinkhoz és a nappalainkhoz tartozik!Ez olyan mintha azt mondanád,az se számít a lakásod koszos vagy tiszta,rend van vagy kupi,hideg van vagy meleg,nyár vagy éppen ősz!
Már hogy lenne mindegy????
Valahol saját magad értékeled alul ha nincs semmilyen elvárásod!
“…egy bizonyos mennyiségű tapasztalat,életkor felett nincs értelme listát készíteni.Meg egyébként sem.” / Nemes Tamás%/
Azt hiszem, értem, h. Tamás miért írta a fentieket…
Tkp. minden fogalom tartalma szubjektív /- és ez a lényeg! / :
mindenkinek más a mércéje, – más tartalommal tölti meg u.azt a fogalmat, – ergo annak a legnagyobb a valószínűsége, hogy 2 ember – És ez valóban csak a személyes találkozások során derül/het/ ki!
Nagy igazság, ha belegondolunk!…
Ezeket szem előtt tartva is szükséges szerintem az elvárások feltüntetése, mert nagy valószínűséggel a kereső legalább átgondolja ezeket – mind magára-, mind a keresendő Társra vonatkozóan… – ???
Tamás, erre gondoltál?
És Ti, Többiek, mit szóltok hozzá? / Kíváncsi vagyok, hogy Szerintetek mennyire valós, ami eszembe jutott? /
Üdv. Mindenkinek: Dóra