Lassan profivá válok.
Néha érzem mit gondol a nő. Találkozok valakivel – először – és rámnéz – életben először – és látom a szemén, hogy tetszek-e neki vagy sem. Zavart, kissé csalódott és semmitmondó egyszerre. A gondolatai cikáznak agyában, szinte már hallom is őket: nem ilyennek képzeltem, nem ezt vártam, nem tetszik, most hogyan is bújjak ki ebből a szituból? Pedig egyszerű lenne: csak simán el kellene mondani őszintén, hogy nem, mert a pasik inkább az egyenes, egyszerű beszédet értik meg. Vagy diplomatikusan kitalálni egy fals magyarázatot a hirtelen közbejött elfoglaltságról. Persze a legjobb az igazsággal előállni.
Nem kell kímélni senkit: az igazság, a “nem” úgyis kiderül és fájni fog. ?llatokat sem kínozhatják már következmények nélkül, akkor a párkeresőket miért szabad?
A helyzetet – a saját oldalamról – nehezen tudom megoldani. Hogyan is tehetném? Rákérdezve, hogy mehetünk-e, beüljünk-e valahova, minden esetben “igen” a válasz. Erősködni nem kezdhetek el, hogy de igenis mondd meg, ha nem, mert úgy érzem, hogy nem tetszem! Ez olyan szánalmas és illuzióromboló lenne…
Vannak esetek, amikor mást szoktam látni a női szemekben! Ha csillognak, ha merik vállalni a hosszú, mély pillantásokat, ha nem kapják el zavartan, akkor már tudom, hogy ott vagyok a szimpátia kapujában! Ezekért a pillanatokért érdemes élni: tudni, hogy valami jó elkezdődőtt, tudni, hogy tetszel neki, hogy érdekled ôt. A kettőnk közt feszülő energiák is megváltoznak ilyenkor: a rezgések egymásra hangolódnak, a taszításból hirtelen vonzás lesz. Akár egy “jedi”, megérzem, hogy megváltozott az erő, s ebből merítek: kapok új ötleteket és inspirációt. Egy sikeres találkozó nem fáradságot okoz, hanem új energiákkal tölt fel!
Egyszer elbeszélgettem egy jordániai származású sofőrrel: odakint nőtt fel és élte fiatalkorát. Megkérdeztem, hogyan tudnak ismerkedni a csadorba, az álarc mögé bújt avagy fejkendőt viselô muszlim lányokkal, akik közül – szerintem – nagyon nehéz lehet kiválasztani, a szimpatikust. Ráadásul a szigorú erkölcsök közt még szóba elegyedni is körülményes!
Talán ezért fejlődött ki náluk az az európai szemmel (de érdekes kifejezés ez ebben a szövegkörnyezetben) szinte hihetlen képesség, hogy mindent meg tudjanak állapítani egyetlen pillantásból: szavak segítsége nélkül, testbeszéd nélkül kommunikálnak! Egy-egy szempárba nézve mindent tudnak egymásról!
Ahogy a vakoknak sokkal érzékenyebb a tapintásuk, a hallásuk a látókhoz képest, úgy a társadalmi konvenciók által bekorlátozott párkeresőknek is sokkal kevesebb lehetőség által kell kialakítaniuk a kapcsolatot és eldönteniük, érdeklik-e egymást. Szavak nélkül, direkt kérdések nélkül, csak az ösztönök, csak a tudatlatti és feletti közvetítésével…
Ennek ellentéte a chat: nincs testünk, nincs ösztön, nincs szimpátia, csak a szavak, csak a gondolatok. Egy virtuális egyén, minden testiségtől, szexualítástól, feromontól mentesen. Az ilyen ismerkedés, saját személyünktől való elszakadás és más bőrébe való bebújás már régóta izgatja az emberiséget – gondoljunk csak a maszkabálokra, ahol egy-egy ügyes kreációval bárki felismerhetetlenné válhatott.
Páran elhanyagolhatónak tartották kommentjeikben a testiség jelentôségét (amivel én nem értek egyet): szerintük egy tartós párkapcsolatban a legfontosabb, hogy gondolkodásmódjuk stimmeljen s emellett jelentéktelen, hogy hogyan is néz ki a másik. Számukra bizonyosan kitûnô terep a chat vagy akár a fényképmentes netes társkeresôk lehetôsége.
Fontosnak tartom mindkét típusú szimpátiát egyszerre: számomra kell mind az ösztönös, s mind a intellektuális vonzódás ahhoz, hogy fel tudjak oldódni és elgondolkodni egy közös jövôn. Soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy zsigerekig ható vad szex után beszélgetnünk és élnünk is tudni kell egymással!
Nagy gond az ha már csak nézheted.És nem érzel semmit amiből tudhatnád.
Tükör:
Már jó pár blogban összefutottunk :)
Nő vagyok, 26 éves és vidéki :) hiszek a rendes őszinte tiszta szenvedélyes …. párkapcsolatokban. Asszem ennyi bemutatkozónak elég :p
Virág!
Ne légy már ilyen lehangolt! Egy lentebbi blogban egy srácot osztottunk egy kicsit (más témában) , ott is olvashatsz jó gondolatokat és pasis véleményeket is.
kicsi N?
34 éves vagyok.Barátom nagyon sok van de belőlük soha nem lessz kapcsolat mert ez így jó ahogy van,közel állnak hozzám de csak a lelkemhez.
Az bisztos hogy nincs kedvem már senkihez.
Az életemről már tényleg regényt lehetne írni.
Na itt porzás lesz…
Tavaszig kialakulhat :)
She
Ne tud megbántani tükör.Naponta 20 ilyen emberrel találkozom.Már megszoktam őket .
Most ki proz kit és mivel????
tükör
Hofit idéznék néked:
“Akinek nem inge, nem veszi magára, akinek inge…. öltözzön fel jó melegen :-)”
Ja most elment megnézni???
Most felvidítottatok.
tükör:
A hülyével nem rád gondoltam, de mivel Te magadra vetted, ez mindent elárul… :-)
Az az Inge megvolt nekem is, valami NDK-s nő volt :-)
Kicsi nő , most jutott el a tudatomig, amit küldtél köszönöm, de lányos zavaromban mielőtt még hazaértem volna a központi levelezőszerverről véletlenül az egészet kitöröltem. Itthon már nem tudtam letölteni és válaszolni rá. Néha én is töketlenkedem…. amúgy szinte tökéletes vagyok :-)
Tükör te egyedül élsz?
Mert valami eszembe jutott rólad csak nem merem leírni.
Rólam ?
Jesszus, felismertek ….
yes, alone…
Csak egy vicc jutott eszembe rólad.De nem írom le mert nem szeretnélek megbántani.
Nyugi nem tudom hogy ki vagy.Bár akkor szörnyű bosszut állnék rajtad a mai napért.
Inge a bajuszos súlylökő?
Na na…. először te vezettél minket félre… mindig kettőn áll a vásár… és a kukából nem lesz szalonna….
Rita csitt, lebukok, hogy sok volt a sör :-)
Jó volt veletek kicsit elterelődött a figyelmem.
Szalonna, hideg sör. Tükör te tudsz valamit.
tükör:
Hát ez a rémület ára :-), hogy ijedtünkben kitörlünk dolgokat. Van ilyen. Ne aggódj, nem küldöm el még 1X
Igazából az NDK-s nők férfiak voltak, csak ez később derült ki :-) De legalább most már tudjuk, miért vagy ennyire rossz véleménnyel a nőkről:-)
nehogy ideszokj… itt csak szinte én írok mindig más más neveken :-)
További jó csevegést.
kicsi nő, az nem rémület volt, bénáztam… férfiasan bevallom.
Virág:
Ezért kellenek új ismerősök, elterelik a figyelmed bajaidról.
Mindenkinek jó éjszakát!
Nem fogok ideszokni nyugi.
A neveket váltod?Vagy a nemeket is?
Ezt nem tudtam kihagyni.
Bocsika.
Na megvolt a havi baj :-)
:-(
Porzok én is haza, jók éjt!
tükör:
Bocs, az üzenetedből a utolsó három szót nem tudtam kiolvasni. :-(
Leírnád még egyszer ? :-) Köszi
Csak neked, csak most !
szinte
tökéletes
vagyok
A fiatal leányzó kétségbeesetten jön haza az iskolából majd így szól az Édesanyjához! -Anyu! Képzeld, Tamás azt mondta, hogy szerelmes belém! Az igazat megvallva nekem is nagyon tetszik és szeretek vele lenni. De az a baj, hogy nem igazán vagyok abban biztos, hogy a Tomi az én esetem. Tudod sose ilyennek képzeltem el az első barátom, mint Tamás. Az anya elmosolyodik majd így szól. -Emlékszel, amikor kiskorodban mindig labdáztunk a homokozóban?Annyi színes labdád volt. Egyik sem volt az ideálod, de akármelyiket gurítottam oda neked Te szívesen játszottál bármelyikkel. Mondjuk úgy-folytatta az Anyuka-hogy az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle színű labdák repülnek felém. Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek. S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat, és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön fekete labda. De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy tizenöt sárga, meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik. Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog. Mikor pedig végre kap egy feketét, akkor rájön egy év múlva, hogy a fekete nem is jó. A lány ezután megértette, hogy nem azt az embert kell várnia akiről mindig is álmodott, olyan nem létezik. Az ideális élet,társ,család,szóval az ilyen ideális dolgok csak álmunkban vannak jelen.
tükör:
No, akkor pontosítsunk, én erre az üzenetre gondoltam:
“tükör üzenete:
2010/01/26 23:16
kicsi nő, az nem rémület volt, bénáztam… férfiasan bevallom.”
Bár ez a három szó sem rossz. Mily’ kár, hogy közte van a “szinte” is. :-)
:)))))))
Virág!
Szokj ide nyugodtan, vannak itt régi mototrosok és rajtuk kívül talán már senki nem emlékszik arra hogy hol és mi volt az első kommentjük :)))
Pár heti írogatás után már Te is adsz tanácsokat másnak :D
Én is “asszem” régi mototros vagyok.. vagy mi a szösz.
Vagy motocross ?
Szerintem már akkor is kötekedtem :-)
She, elmúltál már 18 éves ? :-)
Tükör!
El lassan 7éve :)
Igen Te is abba a kategórába tartozol :) Vannak olyanok, akik sajnos az desing váltás után eltűntek pl Merlin.
Igen! Akkor is kötekedtél!!!! :) De Te így vagy Te!
Motocross is jöhet, bár most a jégkorong a divat nálam :) pontosítok: nem divat hanem szórakozás és majd remélem élet-szokás :)
Akkor Te már sokat láttál az életből, hogy tanácsot adj :-)
Biztos nem tűntek el, csak rojtosra beszélték az ujjukat, vagy a magas reptűhöz nem tudnak hozzászólni :-)
Tükör!
Ne cinkelj :) nem azt mondtam, hogy mindenkinél többet tapasztaltam!
Nyitott szemmel járok a világban, látok ezt-azt és persze itt is “tanulok” :)
Ja és persze már nekem is voltak kapcsolati problémáim, amiknek a megoldását így évek távlatából már tisztán látom.
Ahhoz meg, hogy valaki tanácsot adjon Googleboy-féle problémákra, nem hinném, hogy állatira tapasztaltnak kell lenni. Elég ha ismerem a korosztályos embereket, problémákat és tudni, hogy én nem vagyok olyan :)))
A saját problémákat megoldani kell, nem kibeszélni :-)
Tudod a felvilágosodás jelmondata … Kant… kilábalás a saját magunk okozta kiskorúságból…
Nem én jöttem ide saját problémával…. :))))
Egyébként ez egy kibeszélő-hely nem vetted észre?
Mindenki a temperamentuma alapján egyre többet árul el magáról. Mert itt könnyebb… névvel vagy álnévvel ám de arc nélkül beszélgetni arc nélküli emberekkel!
Ja, egy kibeszélő hely. Már csak a réti négerek hiányoznak.
Nekem van arcom… és képem is mindenhez….
Nekem is, de most miért kötözködsz velem he? :))))
Különben is hol vannak a többiek???? :)))
A bányában dolgoznak…
Hol van Virág? Biztos leverte a pasit és lecsukták súlyos testi sértésért.
Kíváncsi vagyok rá én is, hogy visszadumálja-e magát a csóka…?
Majd hétfőn megtudjuk….talán… sokszor kíváncsi lennék, sok esetben az ilyen mesék, mennyire valódiak, kinek a szemszögéből elmondva, és mennyi igazság van benne.
Más, de 1 kis példa :
Megkérdeznek egy párt, miért járnak együtt:
- a nő : mert a párom kedves, odafigyelő, tud főzni, barkácsol, megcsinál mindent.. lesi hogy járhat a kedvemben, szóval nekem ő a tökéletes.
- a férfi: egyszerűen csak jókat dugunk :-)
Hello Mindenki,
Na végre, hála Kicsi Nőnek megtaláltalak Titeket, vagyis egy mai dátumú blogot. :) Hogy vagytok?
Hiányoztatok, de tudom majd kapom a lecsesző hsz-kat, hogy én tűntem el, de kerestelek is. :P Még Bagolynak is írtam, hogy hol leledztek és visszajött az email, error-ral.
Én még élek, sokak sajnálatára :-)
Yielina, ha megnézted volna a tegnapi postádat, nem mondanál ilyet :)
Permanencia vicces volt ( vagy annak szántad ? )… még jó hogy nem vettem komolyan…
A sztori valószínűleg valós és remélem Virág észnél lesz, ma este már bulizni megy, mint egyedülálló független Nő :))))
Sziasztok!
Kíváncsi vagyok, mi a véleményetek a következő cikkről!
A szingliség megbosszulja önmagát
2010. Jan. 22, péntek 12:43
Kategória: Sajtó
A szinglik első korosztálya kiöregszik a gyerekvállalásból, a függetlenségükre egykor büszke nők kétségbeesetten kapkodnak, de az ingatag kapcsolatok nem teszik lehetővé a családalapítást. Idén tízmillió alá csökkenhet az ország lakossága, kevesebb középosztálybeli,és több megélhetési baba születik.
A magyar nők több mint fele de jure hajadonként fogja leélni az életét – Pongrácz Tiborné demográfus 56 százalékosra becsüli ezt az arányt. A 30-34 éves gyermektelenek kétharmadának nincs tartós párkapcsolata, így a szinglik országa lettünk. Csakhogy a független harmincas értelmiségieknek elenyésző része keresi tudatosan ezt az állapotot – 90 százalékuk családról és gyermekekről álmodik.
Kapuzárás előtt
Nem állunk egyedül a volt szocialista országok közül abban a tekintetben, hogy a 90-es években valóságos szexuális forradalom zajlott le nálunk. Eltűntek az erkölcsi gátak, a nők számára is szabaddá vált a házasság nélküli kapcsolat, és a gyakran váltott partnerekért nem szólták meg őket. Valamennyi szocialista országban óriási mértékben visszaesett az esküvők száma. A modern fogamzásgátló módszerek szabadságot adtak, a felsőoktatásban tanulók számának gyors növekedése későbbre tolta a családalapítást.
A kapitalizmus pedig nemcsak a fogyasztói társadalmat hozta el, de a munkahelyi önkizsákmányolást is – védtelenek vagyunk a karrierépítésre ösztönző machinációkkal szemben (gyakori állásváltoztatásból adódó teljesítménykényszer). A házasságkötések ideje először kitolódott, aztán sok esetben végleg el is maradtak. De csak nálunk – a csehek, az észtek, a bolgárok a jelek szerint még időben észbe kaptak, és náluk az utóbbi években emelkedik a gyerekszám. Magyarország utóbbi téren is leszakadt – az unió 27 tagállama közül Romániával holtversenyben a 24-25. helyen állunk.
A húszas éveik elején még büszke magyar szinglik a harmincas éveik közepén “kapuzárási pánikba” kerülnek, és mihamarabb szeretnének családot alapítani. A “házassági piacon” azonban a nők óriási hátrányban vannak: a korban hozzájuk illő férfiak akár tíz évvel fiatalabb partnert is találhatnak maguknak. Ráadásul a nők nagyobb arányban szereznek diplomát, ami ismét nehezíti a dolgukat, mert többségük nem akar “rangon alul” házasodni. S ez még nem elég; a társkereső harmincas nők harmada a fővárosban lakik, miközben itt csak a facér férfiak tizede lelhető fel. Zömük falun él, így a találkozásra minimális az esély.
A bajok egy része abból adódik tehát, hogy ma több mint 40 százalékkal kevesebb házasságot kötnek, mint 1990-ben, és ennek komoly ára van: 21-25 százalékkal visszaesett a szülések száma. Ez pedig már messze túl van azon a mértéken, amelynél azt mondhatnánk, mindenkinek a magánügye, hány gyermeket vállal. Ahogy Kapitány Balázs és Spéder Zsolt, a Központi Statisztikai Hivatal kutatói állítják, ma egyharmaddal kevesebben születnek, mint amennyi a népesség újratermeléséhez kellene.
Feláldozott kapcsolatok
“Nem a szingliség túl gyakori, hanem a magány, amely a magyar társadalom egyharmadára jellemző” – helyesbít Utasi ?gnes, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének szociológusa. A kutató szerint a fiatalok döntő többsége nem akar független lenni, sőt. ?m a bizalmatlanság, atomizáltság megnehezíti a kapcsolatteremtést. A társadalmon eluralkodott az anyagias szemlélet, nem teljesült vágyak nyomasztják az embereket.
A javak megszerzéséért, a karrierért feláldozzák kapcsolataikat. Az átlagos magyar szingli társat és gyermeket akar, harmincas évei végére már számos együttélésen van túl, de hiányzik az a tudása, hogyan kell az első hónapok lobogása után átformálódó kapcsolat bensőségességét megőrizni. Vagyis a lemondás, a felelősségvállalás. És ugyancsak nincs meg a közösségek, a szülők, barátok, szomszédok támogatása, hogy a nehézségeken úrrá legyenek a párok. ?gy a magyar szingli “legtöbbször éppen útban van a kérészéletű, bizalomhiányos kapcsolatok egyikéből a következőbe” – fogalmaz Utasi ?gnes.
Szegény újszülöttek
A gyermekvállaláshoz stabil, bizalomra épülő párkapcsolatra van szükség. Svédországban, Franciaországban az élettársi viszony nem akadálya a magas termékenységi adatoknak, ám nálunk igen, mert a papír nélküli együttélések még a házasságoknál is bomlékonyabbak. Magyarországon a tavaly születettek 39 százalékának nem házasodtak össze a szülei. ?m azok a gyermekek, akiknek minden anyagi javat igyekeznek megadni, bizonytalanságban élnek: 15 százalék a veszélye annak, hogy egyéves korukban már csak egy vér szerinti szülő lesz velük. A 14 évesek 31 százaléka, vagyis csaknem harmada olyan családban él, ahonnan az egyik szülő már távozott. (Helyette viszont másodapukák, -anyukák, mostoha- és féltestvérek érkezhetnek.)
A szinglik egy része a jelek szerint észbe kapott, és a fővárosban például az ezredforduló óta 12 százalékkal emelkedett a 30 éven felüli nők körében a szülések száma, és ez a tendencia a nyugati határszélen is. ?m a növekmény korántsem elegendő a húszas éveikben elhalasztott gyermekvállalás pótlására – mondja lapunknak Kamarás Ferenc, a KSH osztályvezetője. Ráadásul országosan továbbra is csökken a születésszám, és ha kisebbek lettek is, még mindig hatalmasak a különbségek: az ország gazdagabb részein (a fővárosban és a nyugati megyékben) negyedével kevesebb gyermek születik, mint a legszegényebb térségekben. Noha pontos adatok nincsenek a legkisebb jövedelműek gyermekvállalási szempontjairól, az adatokból valószínűsíthető, hogy a gyermekek utáni támogatások a legelesettebbeket ösztönzik leghatásosabban arra, hogy megélhetési okból nagycsaládossá váljanak. A stratégiai gyermekek arányának növekedése miatt a gyermekszegénység súlyosbodására számíthatunk, és arra, hogy a társadalom még inkább kettészakad.
Bár szeretünk minden bajt a kormányra fogni, és mindent az államtól várni, ez most aligha segít. A fordulathoz kevés lesz a gyes két évre való leszállításának eltörlése és a családok adókedvezményhez juttatása, amit a Fidesz kormányra kerülése esetére ígér. Utasi ?gnes szerint újra kell építeni a helyi közösségeket, le kell számolni a túlzott anyagias szemlélettel, és lassítani kellene az életünkön. Ne fogadjuk el természetesnek, hogy a párok egy-két hét ismeretség után összeköltöznek – nemcsak a munkára, de a párválasztásra is időt kell áldozni. Egyébként abban a rettenetes helyzetben találhatjuk magunkat, hogy lassan már csak egyetlen kapcsolat tart a sírig – a szülő és gyermek közötti. Már persze azoknak, akiknek legalább ez megadatik.
ÉRDEKSZINGLIK
A magyar szingli korántsem férfigyűlölő amazon: a 30 éven felüli egyedülálló nők negyedének van gyermeke. A 90-es évek második felében a fővárosi nők szültek leggyakrabban házasságon kívül: a gyermekek harmada jött így a világra. Az ezredforduló után azonban különös fordulat történt. Ma 48 olyan vidéki kistérség van az országban, ahol a kisdedek legalább felének nem házasodtak össze a szülei, miközben az ország legmódosabb területein (a főváros I., II. és XII. kerületében és az osztrák határszélen) ez az arány csak 25 százalékos.
Több nemzetközi kutatás is megerősítette, hogy mivel az egyedülálló anyák nagyobb támogatásban részesülnek, a legszegényebb párokat az állam öntudatlanul is abban teszi érdekeltté, hogy “álegyedülállóként” jelenjenek meg. A társadalmi különbségek óriásiak: míg a diplomás nőknek csak 17 százaléka nincs férjnél a gyermeke születésekor, addig a legfeljebb nyolc osztályt végzett édesanyák kétharmada hajadonként vállal gyermeket.
AKIK JÓL CSIN?LJ?K, ÉS AKIK NEM
Franciák: Ahogy megszületik a harmadik gyermek, a francia hadsereg családi autót biztosít a tisztjeinek. Nagycsaládosnak lenni tisztesség, és a francia állam ezer módon találja meg a módját, hogy ezt kifejezésre is juttassa. Magyar szemmel a legvonzóbbnak a családi adórendszer látszik. Évi 25 ezer eurós (6,7 millió forintos) fizetés esetén az egyedülállók 2200 euró adót fizetnek, a háromgyermekes családok viszont semmit – derült ki az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség minapi konferenciáján. ?m a gallok nemcsak emiatt képesek – bevándorlók nélkül is – megtartani a népességüket. A második gyermek születése után már a francia anyák is három évig otthon maradhatnak, de másként is dönthetnek: magas színvonalú bölcsődei hálózat áll mögöttük. Magyarországon a három év alattiak nyolc, Franciaországban 40 százaléka jár bölcsődébe. Legalább ennyire fontos az is, hogy a nemzeti minimum része: történhet bármilyen politikai váltás, a gyermekellátásokhoz csak pozitív irányban szabad hozzányúlni.
Svédek: Noha nem maradhatnak olyan hosszan otthon a gyermekükkel, mint a magyar anyák, a családbarát svéd munkahelyek nagyban megkönnyítik a szülők helyzetét. Előszeretettel léptetnek elő például nagycsaládos anyákat, akikről – a munkáltatókon kívül – nálunk is mindenki tudja, hogy a szervezés nagymesterei. Emellett anyagi ösztönzőkben is bőkezűek: az első gyermek után 26 ezer forintnyi családi pótlék jár, a negyedikért viszont már 50 ezer forintnak megfelelő támogatást fizetnek.
Hollandok: A magas jövedelmek mellett a részmunkaidős foglalkoztatás könnyíti a holland családok helyzetét. Magyarországon a válság előtt a lakosság négy százaléka dolgozott csökkentett munkaidőben. Hollandiában a nők közel fele, és a férfiak negyede nem tölti ki a nyolc órát. Az állam külön támogatást nyújt az “egy állásra ketten” típusú munkavállaláshoz: az 1980-as évek nagy válsága után így tudták ismét hetven százalék fölé emelni a foglalkoztatás szintjét, s mintegy mellékhatásként növelni a gyermekvállalási kedvet is.
Németek: Gazdag a gyermekellátások rendszere, mégis igen magas a gyermektelen egyedülállók aránya (a német nők 30 százaléka nem szül élete folyamán). A németek a felmérések szerint kevéssé toleránsak a családokkal szemben. Ha a születésszám Magyarországon is ilyen alacsony szinten állandósul, akkor nálunk is fordulat következhet be, és a munkahelyek után a hétköznapokban is megjelenhet a gyermekellenesség.
(Heti Válasz)
yielina: én a magam részéről nem akarok hozzászólni már semmihez. Ugyanis nem igazán látok esélyt arra, hogy valamiféle megegyezés, egymás véleményének elfogadása létrejöjjön.
Leginkább mindenki csak a magáét fújja…
A mail gondolom 550-es hibával ment vissza :) Az a cím ugyanis megszűnt, az újat pedig nem írom ki ide, mert zártkörű… De te speciel másképp is megtalálhattál volna…
János: nem kérünk politikai cikket, kösz.
bagoly: Szerinted a cikkben vázolt demográfiai statisztikának ill. szociológiai trendnek politikai felhangja van?
Én nem poltikai cikknek szántam, csupán politikától független gondolatébresztőnek.
Mint ahogy azt Churchill nagyon helyesen megállapította, az ember a saját maga által hamisított statisztikának sem hihet, de az értelmesebbje látja, hogy milyen folyamatok zajlanak körülöttünk.
Az eddigi hozzászólásaid alapján Téged az értelmesebbek kategóriájába soroltalak.
János: igen, ez alapvetően politikai cikk. Ugyanis kapásból az anyagi javakra, adórendszerre, támogatásokra tereli a szót.
Viszont: anyai dédszüleim szinte a fél életüket hajón élték le (dédapám dunai hajó kapitánya volt, és vitte az egész családot). Szerinted milyen támogatást, hátteret tudhatott maga mögött? Mégis 7 gyerekük volt…
Vagy a 2. világháború után mi volt? Mégsem halt ki az ország…
Csak az elmúlt 20 évben lett divat anyagi okokra hivatkozni.
Mintha az pótolna bármit is…
Off:
János:
Igazából kinek a gondolatait szeretted volna felébreszteni?
Aki látja a folyamatokat, annak ez csak a sz@rral való ismételt gurigázás, aki eddig sem látta, annak szombat ebéd utáni mese. Szerintem.
A holland részmunkaidős foglalkoztatási program fényesre nyalása túlnyúlik ezen blog keretein. A heti válasz (kisbetűvel) mondjuk felvázolhatta volna a programját a krízisből való kilábalásra, minthogy adatokat hívjon be külföldi országokból. Bár ez elég meredek gondolat. ?gy ez off.
Ami mégis beletartozik az itthoni szocializációs folyamatokról, “szingli” jelenségről és agymosásról stb., arról hébe-hóba esik itt is szó.
On:
She:
Ha Virág sztorija igaz, és úgy éli meg ezt a dolgot, ahogy leírta, akkor szerintem nem lesz kedve bulizni ma este.
A sztorim bár ne lenne igaz.És nehéz lessz kimondani a szavakat mert érzelmileg nagyon kötődöm hozzá.Legkevésbé bulizni van kedvem.Minden nap felhív de én majd csak személyesen szeretném ezt megbeszélni.Bár most úgy érzem elodázza ezt a találkozást.Vagy gondolja könnyen felejtek?Bevallom a nagy magyarázkodást én se nagyon várom.De legalább most megtudom mennyit jelentek én neki.A szemembe néz és hazudik,vagy a szemembe néz és őszinte lessz.
Nem akarlak bántani, de ferdítéssel kezdted a sztoridat. Ezért írtam, hogy ha igaz.
Szerintem hinni akarsz neki inkább. Te tudni fogod, ha a szemedbe néz, hogy hazudik, vagy nem?
Mivel tény hogy ott van felregisztrálva.Az igaz hogy kép nélkül.Az elején olyan ideges voltam és kicsit összefüggéstelenül írtam le amit leírtam ezért elnézést kérek.De nem ködösítettem.
És hinni akarok neki a lelkem legmélyén.De ez egy halott kapcsolat már így és nem akarok sebeket.
Ha így érzel, akkor zárd le minél hamarabb és ne kínozd magad.
János: nekem tetszett a cikk. A statisztikák jók arra, hogy bizonyos szempontok szerint átfogó képet közöljenek. Köszönöm, hogy felírtad.
bagoly: vannak emberek, akik azt gondolják, a beszélgetés arról szól, hogy ők beszélnek, függetlenül attól, hogy ez hogyan fogadtatik.
Az ilyen emberek úgy gondolják: meghatározhatják, ki, hogy vélekedjen, érezzen, viselkedjen, mire figyeljen, milyen hosszú mondatot írjon, mit nyilvánítson ki és mit titkoljon, mert csak az a figyelemre/érdeklődésre méltó ember, aki velük hasonlóképpen gondolkodik.
t_u_t: akinek nem tetszenek ember kétsorosai, nem társalognak vele, de engedtessék meg, hogy ezt mindenki maga döntse el. Téged sem kötelez és minősít senki.
Felnőtt emberek vannak itt, nincs szükségük szamár-vezetőre.
Virág: ne hallgass senkire! Beszéld meg magaddal, hogy kell ez a srác, vagy sem. Jó-e vele lenni, vagy sem. Minden a közös elképzeléseteken, döntéseteken múlik. A többi részletkérdés.
Ok, hagyjuk a cikket, igazatok lehet…
De azért kíváncsi lennék a véleményetekre! Szerintetek egy húszas évei végén járó jól szituált, itelligens srác (a külsőt tekintve sincs probléma), aki egyáltalán nem bulizós típus, sőt inkább egyfajta jó értelemben vett különc, mihez kezdjen, ha családalapítási tervei vannak, és nem szeretne várni a 30-as évei közepéig? (Alapmegfontolások: csúnyácskát szerintem senki sem akar választani, akármennyire rendben legyen is a belső értékek terén, viszont a húszas női korosztály -aki kinéz is valahogy- csak szórakozik, úgy 27 körül kapcsolnak (kezdenek megkomolyodni), akkor viszont akárki akármit mond a “többségen már látszik a kor” + “történelme van a nőnek”. + szerintem fontos, hogy azért mindenképpen életkorban idősebb legyen a férfi a nőnél (és optimális esetben nemcsak 1-2 nappal, persze felső határ is van), mert a nők hamarabb öregszenek (értsd általánosságban ua. korosztály esetében 30 fölött a nőknél jobban látszanak az öregedés jelei, aztán azért úgy 50 fölött a férfiak “behozzák a lemaradást”), és később (értsd évek múlva), ha felszállt a rózsaszín köd, ebből probléma lehet…
Az internettel az a probléma, hogy ott a nők közül 27 (ez nem ökölszám) alatt a komolytalanok vagy a selejt kategória (bocs a kifejezésért, de én legalább őszinte vagyok) próbálkozik…
A nem virtuális tér problémás, ha az ismeretségi körben, ill. a munkahelyen nincs olyan, aki szóba jöhetne…
Még mielőtt a szebbik nem képviselői közül bárki kődobálásba kezdene, nyilván a férfioldalról is lehetne írni egyet s mást…
Off.: tudjátok sorstársak, ha a nők (már aki a külseje miatt nincs “idő előtt” rákényszerítve) is ugyanolyan racionális lények lennének, mint a férfiak többsége, biztos, hogy nem lenne ennyire elkeserítő a helyzet…
János: szerintem az alapvető probléma, hogy manapság sokan későn, vagy egyáltalán nem akarnak felnőni.
Félnek a kötöttségektől, a komoly dolgoktól. Nézd meg pl. a továbbtanulást. Milyen szakokra mennek és kik? De nem baj… telik az idő. Közben lehet jókat bulizni, élvezni az életet.
Hányan veszik tényleg komolyan?
A gond csak az, amikor épp ezek az emberek akadnak ki, amikor egy hasonló típusú, hozzáállású emberrel “akadnak” össze. Mert a másik persze legyen “felnőtt”, minden értelemben önálló…
permanencia: nem baj, ha nem vagyunk egyformák. Csak fogadjuk el ezt a tényt. Szerencsére mostanában más dolgok kötöttek le :) Amúgy tetszik, amit Virágnak írtál: “ne hallgass senkire”! De abba te is beletartozol ám :)
Szia Permanencia!
Megint van 1-2 dolog, ahol valami félreértés történhetett: Vajon miért? Gyere, oldjuk meg!
:-D
1, “akinek nem tetszenek ember kétsorosai, nem társalognak vele”
Ugye tudod, hogy nem én szóltam hozzá?
2, “de engedtessék meg, hogy ezt mindenki maga döntse el.”
Gondolom, hogy tudod idézni tőlem olyat, ahol meghatároztam, hogy ki álljon vele szóba… Mert így úgy hangzik, mintha megtettem volna… :-)
3, “Téged sem kötelez és minősít senki.”
Azt az ominózust “kétsorost” nem olvastad vagy nem értetted?
:-)
Egyébként kár lenne kihegyezni ezt a dolgot “ember” és a köztem lévő konfliktussá. ?rt, én is írtam. Ennyi, ebből nem lesz „háború?… sajnálom.
Szerintem is itt felnőtt emberek vannak. El tudják mondani a véleményüket, meg is tudják védeni magukat. Te miért beszélsz mások nevében?
János:
Nem mondok semmi újdonságot: olyanokkal találkozol néha, hogy a kedved elmegy az egésztől. Ne hagyd! Ne keseredj el, ne görcsölj. Közhely, de ha nem így teszel, akkor bedilizel és belefásulsz.
És ne vádold a másik felet! (de majd jönnek az „amazonok? és jól leoltanak emiatt :-D )
Már többször írtam: egyik fél sem lenne olyan amilyen, ha a másik fel nem engedne teret neki.
Nézz magadba is, hogy mit tudsz nyújtani a lányoknak, hogy érdekelje őket a hosszú távú kapcsolat Veled, esetleg a családalapítás? Nem akarlak bántani, de ha jól szituált, intelligens, jól kinéző faszi vagy, akkor mi a gondod egyébként? Mert akkor a lányoknak ragadniuk kéne Rád. Mind a komolytalanoknak, mind a komolyaknak. Neked meg ki kéne választani a megfelelőt csak.
Baromi ritka, hogy minden téren megfelelő párt találj magadnak. Hogy ne látszódjon rajta, hogy már nem 18, hanem mindjárt 30, hogy ne legyen történelme, ahogy mondtad és még flottul is nézzen ki, és ne a föld felett járjon méterekkel. Mindenki ilyet szeretne, de kevés van (szabadon)!
Kompromisszumot kell kötnöd valószínűleg. Én több mint 4,5 évet töltöttem egy lánnyal, akiről a külseje alapján előtte nem gondoltam volna, hogy együtt lennék vele. Ez nem a rizsa a belső értékek felsőbbrendűségéről, csak az élet mást hozott, mint amit megálmodtam magamnak eredetileg… el kell fogadni ezt :-) A gyakorlat mást hoz, mint amit elképzelünk előre a legtöbbször. Néha valamilyen tekintetben többet is kapsz, mint amit reméltél, néha meg csalódsz.
A „nem virtuális tér? sem problémásabb szerintem, mint a virtuális. Mindegy milyen a terep. A siker rajtad múlik.
Nem csak a munkahely és a baráti társaság létezik (különben is – ezekből lesznek a „mindenki volt már mindenkivel? típusú kommunák néha…). Ki kell mozdulni az érdeklődési körödnek megfelelően valamerre.
bagoly, t-u-t: kösz a visszajelzést, jól látjátok a dolgokat.
t-u-t: a probléma az, hogy nem vagyok társasági ember (ez sajnos alaptermészet kérdése; munkában és az élet egyéb területein határozott, a társasági életben viszont visszahúzódó). + eléggé válogatós vagyok, mert hosszú távon szoktam gondolkozni. Pl. nem szeretnék majd elválni amiatt, mert a megengedhetőnél nagyobb kompromisszumra kellene kényszerülnöm! (Ezt a kijeletésemet szerintem csak az tudja igazán értékelni, aki már a saját bőrén érezte…) Tudjátok, valahogy érett gondolkozásmód képességével áldott meg az ég, legalábbis az eddigi életem ezt igazolta vissza. Szűkebb és tágabb környezetemben számos elfuserált élethelyzetet/sorsot láttam már. És ugye minél idősebb valaki, általában annál gyakoribbak a problémák. De ezeknek előrelátással, és az ennek megfelelő tudatos hozzáállással és cselekedetekkel elejét lehet venni… Igen, a siker rajtam is múlik, de szerintem sokkal inkább a szerencsén, illetve hogy megragadjuk-e azt, és egyáltalán teszünk-e érte, hogy szembejöjjön. Amúgy egy példával élve, kíváncsi vagyok, ha nem lennél közvetlen kiélezett helyzetben, mint a Discoveryn Bear Grylls az Ultimate Survival-ben, Te megtennél-e olyan dolgokat, amit más csak akkor tenne meg, ha közvetlen kiélezett helyzetben lenne? :) (Ezt most a párkeresésre vonatkoztatva értsd!)
Nézzétek, én abból indulok ki, hogy aszerint hozzam a döntéseket, hogy ami józan ésszel beláthatóan később kedvezőtlen élethelyzetbe sodorna (mert pl. volt már a történelemben, ill. mások életében hasonló szituáció, és nem lett jó vége), és lehet rá készülni, azt elkerüljem. Csak éppen kezdem csapdában érezni magam, mivel az ellenkező nem körében valahogy nem találok hasonlóan gondolkodókat, aki egyéb téren is megfelelő lenne.
Örömmel veszek mindennemű észrevételt/megjegyzést/példázatot a fentiekhez és korábbi hozzászólásomhoz kapcsolódóan! A harcias amazon fórumozók se kíméljenek ám! ;)
János, azért mert a mai nőknél 1 szlogen van : Carpe diem….
nem terveznek előre, nem is akarnak, nem felelősen keresnek, amit és akit tudnak kihasználnak. Belemennek minden hülyeségbe, aztán itt sopánkodnak Ennyi !
tükör
Te ugye rám gondolsz mint sopánkodó???
Rád is :-) – tudom már megint kedves voltam :-)
De most speciel azokról írtam, akik lelki szemetesládának és panaszkodásra használják (egyoldalú közléseikkel) az internetet ( társkereső rendszereket, csevegőket, fórumokat).
Szerintem jó a cikk. Csak az a gáz, hogy ha mi is azt a nagycsaládos támogatási rendszert követnénk mint a franciák, ugyanitt tartanánk.
Virág: most pontosan mi a bajod? Hogy fel van regisztrálva egy társkeresőre meg egy szexpartner keresőre? (bocsi, csak kicsit sok a hozzászólás és lehet hogy kimaradt nálam egysmás :D)
mert amíg nem csal meg, sztem nincs miért aggódni. Egyébként te hogy találtál rá a társkeresőblog.hu-ra. Komolyan itt pletykálod ki a párkapcsolatod problémáit? (ezt egy kicsit rosszul fogalmaztam, nincs irónikus felhangja. )
A párom.hu-n van + most jöttem rá hogy a “lényegretörőknek”oldalon is.A párom.hu-n állítólag csak hülyülni lehet.A másikat most szeretném tisztázni vele.Itt a vélemények olyanok voltak “ha felregisztrált okkal tett”ez a lényege.Nem igazán pletykálni akartam csak valaki másnak is kíváncsi voltam a véleményére.Mert ez engem nagyon sziven ütött.
Virág: Te sem vagy már 20 éves. Olyan kapcsolat nincs, ahol ne lennének problémák, hibák, tévedések. Nem lehet úgy élni, hogy az ember azon görcsöljön állandóan, hogy “jól csinálok-e mindent?”
Amit ő megtesz, azt Te nm tennéd és fordítva. Ez így természetes, mert mindenki sok szempontból teljesen más világ, de megbeszélni, megérteni lehet egymást.
Ezeket az oldalakat sztem is sokan kipróbálják unalmukban, vagy szórakozásból, de komoly kapcsolatát senki sem kockáztatná.
Ha minden apró hülyeség miatt felrúgnánk kapcsolatainkat, összedőlne a világ.
Inkább azt látom az igazi problémának, hogy nem bízol benne. Ha megfelelően stabil lenne a kapcsolat, nem kutakodnál utána…
“Nézzétek, én abból indulok ki, hogy aszerint hozzam a döntéseket, hogy ami józan ésszel beláthatóan később kedvezőtlen élethelyzetbe sodorna…”
Hideg fejjel keresni az otthon és a szív melegét?
Nem vagyok tökéletes.Tudom .De fölöslegesen nem bántanék meg senkit ha ez tényleg csak hülyülés.
Egyébként 100% hogy ő az a lényegretörőknek oldalon? Mert ha nem vicces lesz. Már ne haragudj :)
Teljesen jó, hogy mindenki megszakért mindenkit látatlanban.
Csak azt nem tudom, hogy ezt a fun vagy a szánalmas kategóriába soroljam?
És ez mindenkire vonatkozik :D
ember: igen, lényegében “hideg fejjel”. Az e mögött rejlő igazságot csak az tudja átérezni, aki racionális beállítottságú. Tapasztalatok szerint az ilyen típusú ember szereti ha életének irányítása mindvégig saját kezében van, így kevesebb nem kívánt meglepetés érheti a későbbiekben, mint más típusú embereket. Én pl. tudatosan próbálom minimalizálni azokat a rizikófaktorokat, amik később a nem kívánt események bekövetkezéséhez vezethetnek. Mivel azonban kompromisszumok nélkül nem megy, inkább az optimalizálás a megfelelő szó. Minél több élettapasztalatod van, annál inkább belátható ennek a hozzáállásnak az igazsága. Senkinek ne legyenek illúziói: a rózsaszín köd előbb-utóbb felszáll, és akkor hozhatja meg igazán a gyümölcsét az általam képviselt, fent említett hozzáálás. Nem árt nem megfeledkezni arról a tényről, hogy az emberöltő nagyobb hányada nem a rózsaszín köd életszakasza… Csakhát pl. az emberek többsége nem ilyen típusú, nem képes összefüggéseiben látni a dolgokat, ill. hosszú távon gondolkodni… (pl. ezért is van olyan sok válás). Mondhatnám úgy is, hogy erre bizony születni kell. Speciel én azért vagyok nagyon nehéz helyzetben, mert saját mentalitásomhoz hasonló gondolkodású párt szeretnék találni, akinek esetében azért megvan a külső és a belső összhangja; az ilyen hölgy viszont ritka, mint a fehér holló… Mire úgy ahogy kezdik belátni a fentiek igazságtartalmát, már túl vannak a harmadik x-en…
Ha minden adata stimmel.Regisztrálni is egyszerre regisztrált és látogatni is ugyanakkor látogatta a két oldalt.Nagyon kicsi az esély rá hogy ne ő legyen.
höhö: így van, mindenkire. Rád is :)
János: a racionális felfogásnál már csak egy “jobb” van: a pesszimista… Először is, a pesszimista csak egy jól értesült optimista, másodszor pedig egy pesszimistát csak pozitív meglepetések érhetnek :)
Amúgy egyetértek.
Szia Bagoly….
szia She :)
Igaza volt minenkinek aki azt mondta hogy meg kell beszélni.Igaz hogy még mindíg csak telefonon.
Nagy tagadás.Aztán hogy én nyomozok utánna.Ezért bocsánatot is kértem tőle,ha az én hibám hogy ő szórakozik én meg rájöttem.Aztán jött a “de” “hát”.”Bár csak te is úgy szeretnél ahogyan én szeretlek”
Én kedvesen elbúcsúztam.
“Hinni akarok neked.De ha te hülyéskedni akarsz mindenféle oldalakon akkor tedd azt.Jó utat.Vigyázz magadra”
Megkérdezte hogy hívjon-e ha hazaér mert beszélnünk kellene.
Remélem a pasi nem lesz öngyilkos, ezzel növelve a statisztikánkat :-)
Bagoly:
Eltűntél és visszajöttél…. Remélem a köztes időben, nagyon jó dolgok történtek Veled! :)
Virág:
Szerintem mindenképp beszélj vele személyesen, bár a sumákságra nincs mentség!
Hát igen, ezek a csúnya magyar szinglik nincsenek tekintettel a népességpolitikára és a nyugdíjkasszára. Csak azt nem értem, amíg a szingli nők dorbézolnak, hol vannak a férfiak? Házasságban élnek? A kettő valahogy nem jön össze. Mert akkor egy házasságban élő férfira sok hedonista szingli nő jut, a másik felüknek meg egyáltalán nincs partnere.
Fussál neki még egyszer.
Onnan, hogy: “A húszas éveik elején még büszke magyar szinglik…”
Ember
A kedvedért átfutottam még egyszer.
A cikk demagóg hangvétellel tálalja a statisztikai adatokat. Eleve gyanús a “megélhetési” baba, “stratégiai szülés” kifejezés. Megszámoltam: 12-szer szerepel benne a nő, 4-szer az anya, 1-szer a férfigyűlölő amazon. Ezzel szemben 3-szor a férfi, egyszer említ fiatalokat, mindössze kétszer párokat. Oké, hogy a nő szüli a gyereket, de a gyermekvállalás mégis csak közös döntés.
Csúsztatás az, hogy a 90-es években vált szabaddá a nők számára a házasságon kívüli kapcsolat, a folyamat sokkal régebben elkezdődött, emlékezzünk csak a sztahanovista mozgalom kombájnos, vasöntő munkás hősnőire, ha már a karrierről beszélünk. Úgy erodálódtak a polgári, keresztény erkölcs normái, a kisközösségek összetartó ereje, hogy nem maradt utána semmi. Bár nyugaton is óriási rombolást végzett a pénz kultusza, támaszkodhattak az erős hagyományaikra. Nálunk a társadalom nagy részének csak a pénz csörgése, a pecsenye illata jut a fogyasztói kultúra csillogásából. Csoda ha kiábrándultak és bizonytalanok az emberek? Csoda, ha a létbizonytalanság miatt először biztos egzisztenciát akarnak építeni a fiatalok? A gyereket fel kell nevelni, a gázszámlát ki kell fizetni akkor is, ha beüt a krach, elveszti az állását, megbetegedik, stb. A lakosság hány százalékának vannak tartalékai vajon erre az esetre? Ki gondol ilyenkor a népességfogyásra?
Mint minden statisztikából, ebből is hiányoznak az emberi sorsok, az egyéni döntések. Ezért nem szeretem a statisztikákat.
“…, de a gyermekvállalás mégis csak közös döntés.”
Az dönt aki szülni tud, és az nem a férfi.
Nem szerencsés, ha egy beteg korszakot idézel meg, ami ráadásul nem tartott túl sokáig, mert utána szelídebb idők jöttek. Igaz, nem a bőség évei, de ami tisztes léthez kell arra jutott. Szerény volt a választék, szerények voltak az igények is. Ha cinikus akarok lenni azt mondom: A család kompenzálta azt, amit a mai kor elengedhetetlennek tartott eszközei, élvezetei, és az értük vívott küzdelem jelent.
“Csoda, ha a létbizonytalanság miatt először biztos egzisztenciát akarnak építeni a fiatalok?”
Nem csak csoda, de sajnálatos is. Ki az ördög garantálhatná bárkinek is a holnapot?
Valamit építeni? Csináltál már ilyet? Rengeteg lemondással jár. Miért a családról mondanak le? Miért nem a kényelemről?
Nem is kell fenntartások nélkül elfogadni, de ara jók, hogy összevessük a tapasztalásainkkal.
Az tényleg jogos, senki sem fog gyereket vállalni azért hogy ne halljon ki a magyarság :D
Azért vállal gyereket, hogy a szeretett párját örökítse tovább a testével, gondoskodásával, s gyönyörködjön benne, amíg él.
Akarnak is gyereket vállalni, nem az a baj, hanem hogy túl sokáig húzzák. A világ boldogabbik felén legalábbis. De akkor fordítsuk le a gyakorlatra a kérdést. Melyik felelős szülő mondja azt a gyerekének: édes fiam, édes lányom! Ne tanulj tovább, középiskola után házasodj meg és csinálj minél több gyereket. Ne foglalkozz vele, hogy nincs állásod, nincs pénzed, majd csak lesz valahogy.
Mások a kor követelményei. Olyan gyorsan változnak a körülmények, hogy szinte élethosszig kell tanulni. Olyan mennyiségű információ zúdul ránk nap mint nap, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta és biztos értékrenddel, biztosan áll a két lábán, ellenállva a kínálkozó élvezetek csábításának. Nem vethetünk meg senkit ezért. Ha későn kap észbe, az az ő dolga. Mindenki viselje a következményeket a saját döntéseiért.