Ha ismerhetnéd valamennyi ember sorsát, valószínűleg a saját problémáidat választanád az övéik helyett.

Mielőtt fölényes célozgatásba kezdesz, nem árt megismerni az emberi sorsokat. �me egy közülük: 25 éves korom óta próbálkozom gyerekvállalással, sok fizikai és érzelmi fájdalommal járó vetélés után feladtam. Mielőtt bárki sajnálni kezdene, sikerült feldolgoznom a tényt, nem dőlök a kardomba miatta. Örülök neki, hogy téged nem állított olyan problémák elé az élet, ami miatt a szakirodalomhoz kellett volna fordulnod.

….

A szakpszichológus szerint egyre nagyobb szerepe van a szülőknek a felsőoktatásba történő belépés és pályaválasztás során. Ennek okai összetettek, mégis többnyire a társadalmi átalakulásban keresendőek. �ltalános tendencia, hogy a szülő saját meg nem valósított álmát vagy a családi tradíciót erőltetné a kamaszra.

……

Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus szerint évrÅ‘l-évre egyre nagyobb a szülÅ‘i befolyásolás szerepe a pályaválasztás során. Ennek legfÅ‘bb oka a szakember szerint, hogy jóval éretlenebbek a kamaszok, mint pár évvel ezelÅ‘tt. „JelentÅ‘s átalakuláson ment át a társadalom az elmúlt években. Az életszakaszok jelentÅ‘sen kitolódtak: az önálló élet megkezdése, a szülÅ‘ktÅ‘l való anyagi és érzelmi függetlenedés, a gyermekvállalás késÅ‘bbre tolódott, mint pár évvel ezelÅ‘tt. Gyakori, hogy a húszas évei második felében járó fiatalok még otthon, a szüleikkel élnek. Értelemszerűen így a gyereken is nagyobb a nyomás, a gyerek élete feletti kontroll végett pedig jóval nagyobb a szerepe a szülÅ‘i befolyásolásnak is.â€?….”

/168 óra/

Å?k lennének azok, akik huszonévesen családot alapítanak? Lehet kárhoztatni a társadalmi folyamatokat, de attól azok még léteznek.

Az a baj, hogy vannak döntések, amik másokat is elég erőteljesen érintenek. Csak ugye ezt sokan nem veszik figyelembe.

Mások a kor követelményei. Olyan gyorsan változnak a körülmények, hogy szinte élethosszig kell tanulni. Olyan mennyiségű információ zúdul ránk nap mint nap, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta és biztos értékrenddel, biztosan áll a két lábán, ellenállva a kínálkozó élvezetek csábításának. Nem vethetünk meg senkit ezért. Ha későn kap észbe, az az ő dolga. Mindenki viselje a következményeket a saját döntéseiért.

Nem szerencsés, ha egy beteg korszakot idézel meg, ami ráadásul nem tartott túl sokáig, mert utána szelídebb idők jöttek. Igaz, nem a bőség évei, de ami tisztes léthez kell arra jutott. Szerény volt a választék, szerények voltak az igények is. Ha cinikus akarok lenni azt mondom: A család kompenzálta azt, amit a mai kor elengedhetetlennek tartott eszközei, élvezetei, és az értük vívott küzdelem jelent.

“Csoda, ha a létbizonytalanság miatt elÅ‘ször biztos egzisztenciát akarnak építeni a fiatalok?”
Nem csak csoda, de sajnálatos is. Ki az ördög garantálhatná bárkinek is a holnapot?
Valamit építeni? Csináltál már ilyet? Rengeteg lemondással jár. Miért a családról mondanak le? Miért nem a kényelemről?

Nem is kell fenntartások nélkül elfogadni, de ara jók, hogy összevessük a tapasztalásainkkal.

A kedvedért átfutottam még egyszer.

A cikk demagóg hangvétellel tálalja a statisztikai adatokat. Eleve gyanús a “megélhetési” baba, “stratégiai szülés” kifejezés. Megszámoltam: 12-szer szerepel benne a nÅ‘, 4-szer az anya, 1-szer a férfigyűlölÅ‘ amazon. Ezzel szemben 3-szor a férfi, egyszer említ fiatalokat, mindössze kétszer párokat. Oké, hogy a nÅ‘ szüli a gyereket, de a gyermekvállalás mégis csak közös döntés.

Csúsztatás az, hogy a 90-es években vált szabaddá a nők számára a házasságon kívüli kapcsolat, a folyamat sokkal régebben elkezdődött, emlékezzünk csak a sztahanovista mozgalom kombájnos, vasöntő munkás hősnőire, ha már a karrierről beszélünk. Úgy erodálódtak a polgári, keresztény erkölcs normái, a kisközösségek összetartó ereje, hogy nem maradt utána semmi. Bár nyugaton is óriási rombolást végzett a pénz kultusza, támaszkodhattak az erős hagyományaikra. Nálunk a társadalom nagy részének csak a pénz csörgése, a pecsenye illata jut a fogyasztói kultúra csillogásából. Csoda ha kiábrándultak és bizonytalanok az emberek? Csoda, ha a létbizonytalanság miatt először biztos egzisztenciát akarnak építeni a fiatalok? A gyereket fel kell nevelni, a gázszámlát ki kell fizetni akkor is, ha beüt a krach, elveszti az állását, megbetegedik, stb. A lakosság hány százalékának vannak tartalékai vajon erre az esetre? Ki gondol ilyenkor a népességfogyásra?

Mint minden statisztikából, ebből is hiányoznak az emberi sorsok, az egyéni döntések. Ezért nem szeretem a statisztikákat.

Szerintem mindenképp beszélj vele személyesen, bár a sumákságra nincs mentség!