Tetszik, ha ír nekem egy lány. Tetszik, ha van annyi önállóság benne, hogy nem a sült galambot várja, ami egy jó pasi képével és humoros szöveggel jelenik meg a postaládában. Tetszik, hogy vannak elképzelései (reálisakra gondolok, az irreálisakat közös konszenzus alapján senki nem szereti). Tetszik, – hogy nem csak petesejthez hasonlóan lebeg egy légüres térben és várja az ondósejteket, s ha azok nem jönnek, akkor elfonnyadva kilép a saját kis virtuális terébôl -, hanem elébe megy a dolgoknak.
Olvastam egy lány naplójában, hogy neki elvei vannak: ô nem szólítja meg a fiút, nem ô jelzi neki az érdeklôdését, hanem megvárja, míg a srác megy oda. Ilyen elvek szerint nem írt senkinek egyetlen egy kivételtôl eltekintve! S mivel erre a bejelentkezésére nem kapott választ, máris igazolva látta logikáját és azonnal visszavonult sündisznó állásaiba. Vár. És szenved, mert nem azoktól kap választ, akiktôl szeretne, hanem mindenféle egyébtôl, s minden nap csalódva lép ki a rendszerbôl, mert nem jött el az igazi, a herceg.
(1 másik érdekes kérdéskör lenne kitárgyalni, ebben az esetben, vajh milyen a keresett herceg s s nem véletlenül megint egy elszállt igényû királylányra akadtam, aki csak 1 nagyon pici, szegény és sárkányokkal teli országocskát tud csak a hozományba bedobni, magyarul vidéki, gyermekees, közel a negyvenes éveihez járó anyuka, igen alacsony képzettséggel és életkörülményekkel)
Nem hiszem, hogy a mai felfordult világunkban, – amibôl tulajdonképp kilépünk és testnélküli, csupa 1-es és nulla által képviselt virtuális képviselônk segítségével betrappolunk egy nem is létezô virtuálisba -, ne lenne elvárás, de minimum simán – mindenféle fenntartás nélkül – elfogadható, hogy egy lány vegye fel a kapcsolatot és teszi meg az elsô lépést. Ez itt már nem etikett által irányított cselekedet: nem kurva az a lány, aki kikezd egy pasival. Nem a figyelem felkeltése miatt lesz valaki ribanc, hanem az utána következô “olyan események” miatt!
Ebben a kötegben nincs lehetôség finom és szolíd szemezésre, zsebkendô elejtésére: a társkeresô oldalakon írni kell. (Na jó, van egyenüzenetek küldésére lehetôség – instantnak hívják egyes helyeken -, amelyekkel a rendszergazdák talán ezt a lehetôséget szerették volna megteremteni, ám – ez az én véleményem – inkább csak a fantáziátlan userek használják, akiknek lövésük sincs arról, mit is írhatnának elsôre egy vadidegennek)
S mi rossz történhet? Nem válaszolnak rá. És? Fogsz vele valaha találkozni, esély van rá, hogy felismerjen? Semmi! Tragédia? Dehogy! Oly kevés lány ír a pasiknak, hogy még mindig sokkal nagyobb esélyetek van választ kapni, – kitûnni abból a nagyon kevésbôl -, mint a másik nemnek, a férfiaknak!
S mégha olyan hölgytôl érkezik levelem, aki nem jön be, annak bátorsága, vagánysága és véleményének ôszinte felvállalása elôtt mindenféleképp leveszem a kalapom és egy magamban elmondott “Sok szerencsét a továbbiakhoz!” jókívánsággal – remélem – hozzájárulok, hogy elôbb vagy utóbb ô is megtalálja a párját! Mert tudom és hiszem, hogy mindenkire vár valahol a nagy … :-)
t_u_t:
Mivanmostmivan???
:))))
Kíváncsiak vagyunk, ugye? Vigyáz mert meglátszik a bőrödön :-) Nyugi, megtudod időben. ;-)
Valljuk be lányok, őskövületek vagyunk, nem vagyunk elég “közvetlenek” na.
t_u_t:
:P :))))
Bár ezek a smiley-k fórumgyilkosok :)))
Rita:
Nem kell aggódni, az őskövületek izgalomba hozzák a jóképű régészeket :-P
She:
Nem baj, ha gyilkolja, legalább mosolygunk.
(És itt a mák sem látszik a fogak között, ha vigyorog az ember. :-D)
Én 18 és 26 év között keresek, mert úgy gondoltam ok az én korosztályom. DE EZ FAT?LIS TÉVEDÉS VOLT!
Pár érdekesség:
Már a 18 éveseknél is min. 25 év a férfi alsó korhatára tehát esélyem nincs.
Már egy 155 cm-es piciny nonek is a min 180 cm-es magasság a határ, ergó szintén nincs esély.
A 100 kilós is sportos férfit akar. Igaz én az vagyok, de az előbbi kritériumoknak nem felek meg…
A küldött levelek és válaszok aránya 30 az egyhez. Aki válaszol elutasít, mondván nagyon szimpatikusnak talált és aranyos vagyok, de nem illünk össze és sok sikert kíván.(Hát üzenem, hogy a kutyád az aranyos és további sok sikert az egyedülállósághoz!)
A lányok fele, lányt keres (Mi a franc ? )
A maradék negyede kapcsolatban van, nem is keres pasit csak ismerkedik(Akkor meg miért van itt???)
Leszbikusok ki, biszexek ki, túlzott igényűek ki, cicababák ki…A kezdeti több száz nőből maradt 10. Ok viszont legalább 1 hónapja nem léptek be…
Lehet szépek a magyar lányok, de hogy végtelenül válogatósak az biztos. Nincs férfi aki elég jó lenne nekik. Sebaj 40 évesen ráncosabban, némi felesleggel és ősz hajszálakkal is lehet társkereső honlapon és kétségbe esve férjet keresgélni… Majd akkor jó lesz a szar is.
És a legszebb az, hogy ezzel a depressziós ámde tapasztalaton alapuló írásommal totál ellttem megmaradt 1%-os esélyemet is… MIT KERESEK ÉN ITT???
Ezt a freeloveon találtam egy hozzám hasonlóan 23 éves srác adatlapján. Kifejezetten intelligens és jóképű gyerek. Szinte beszarás mennyire fején találja a szöget. Maximálisan osztom a véleményét. Ennél jobb jellemzést a társkeresőkön előforduló női állományról nem is lehetne írni. Egy szociológiai tanulmánnyal felérő írás!
Kétség kívül vannak ilyenek, de az arányok enyhén túlzóak.
Enyhén…. :)))))
Ha valakinek nem jön be a bulin való társkeresés, akkor ne ott keressen. Ha nem jön be a netes társkeresés, akkor ne ott keressen. Ha nem jönnek be a magyar lányok, ne köztük keressen. Szabad piac van, lehet mindent.
Azért, azon érdemes elgondolkodni (bár ez nem biztos, hogy összejön), hogy ha se itt se ott nem jön be semmi, akkor a hiba nem a csajok készülékében van. Teljesen felesleges ennyire általánosítgatni.
GOOGLEBOY: az írásaidat véleménynek veszem és nem egy életstílus vagy életszemlélet írásbeli megnyilvánulásának, mert annak pocsék….
Nyávogással, hisztivel, sopánkodással már Mi sem érünk el semmit, pedig Mi jobban csináljuk. :)))))
Tényleg azon filózok, hogy:
A, szopatsz minket ezekkel a beírásokkal (troll-e vagy?),
B, Te a blog írója vagy, hogy biztosítsa a folyamatos kommentelést!?
A myvip randin, vagy melyik társkeresőben vannak ezek az arányok? Minek nézegeted a freelove-on jóképű-intelligens 23-as gyerekek adatlapját? Ne csináld már… ennyire ne legyél elkeseredve… :-D
Elméletileg hetero vagy, ne nézegesd! Ötletet se lopj mástól, mert az se fog bejönni.
Azt kell csinálni, mint a GPS: ÚJRATERVEZÉS!!!
Nem hiszem, hogy Googleboy troll. Három különbséggel én is “olyan vagyok” és azokat vettem észre, mint Googleboy.
Az első különbség, hogy nincs kockahasam és kimondottan jóképű sem vagyok (szerintem). :?)
A második, hogy én kb. 14-16 évvel idősebb lehetek, mint ő.
Harmadjára: én mindezek ellenére nem adom fel.
Miért nem adom fel? Mert tudom, hogy működik. Azért mert az előző páromat is egy társkeresőn ismertem meg. 9 éve. És hol voltak még akkor ezek a csillivilliszínesszagosképesvideós társkeresők? 8 évig tartott, megvoltunk. Aztán meg lettem. Csalva. De ez nem a társkeresőzés folyománya, ne is keverjük ide.
Szóval azóta eltelt egy év és én tavaly október óta társkeresek. Kb. ugyanazokat tapasztaltam, mint Googleboy. Ha csak kalandot keresnék, elég lenne egy kigyúrt-fuxos-béemwés képet feltenni magamról és észrevehetően növekedne a “találati arány”. De mivel se se kigyúrásom, se fuxom se béemwém nincs, meg aztán a 38 évem sem jogosít fel különösebb ugrálásra, ezért én “komolyban” utazom.
Eleinte én is belőttem magamnak a célcsoportot, pontos igénylistát készítettem, már csak a ruházat színe nem volt feltüntetve. (Hmmm, miért is nem? Úgy látszik, trehányodom…)
Szóval szinte már csak a neve és a személyi száma nem volt meg. Természetesen a találatok száma alulról súrolgatta a nullát. Mint a google: minél több szóból áll a keresett infó, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem kapsz találatot.
Bár eleinte is “csak” 25 éves korig nézelődtem, elkezdtem emelni a korhatárt. Aztán az egyéb “paramétereket” is lazábbra vettem. Persze csak annyira, hogy az általam “ideális nőnek” tartott típushoz képest ne kapjak szöges ellentétben álló találatokat.
Na, így már akadt találat bőven, lehetett szűkíteni, kinézetre, lakhelyre, és arra, hogy egyáltalán én bejönnék-e neki (tehát az ő elvárásait is figyelembe véve). ?gy is maradt néhány (olyan 5-8).
Beteszegettem őket a kedvencekbe. Semmi reakció.
Elkezdtem nekik írni szép sorban. Nem egyszerre mindnek! ?rtam az elsőnek, az azonnal törölte a levelemet. Milyen kedves!
Aztán a másodiknak. Az elolvasta. Nem válaszolt. A harmadik sem és így tovább.
Aztán volt nekem is egy lelkibánat-rámzúdítós-amúgysemmitnemakarósom és utána volt egy nálam egy évvel idősebb, “tökéletes”. Sajnos neki meg én nem voltam tökéletes, de legalább kulturáltan, szépen megbeszéltük.
Most ott tartok, hogy nyugi van. Leálltam egy időre. De sebkötözés és rehabilitáció után megyek vissza a frontra…
Te se add fel, Googleboy! Te is jól belemarkoltál a kakistányérba, de ez nem azt jelenti, hogy csak ilyesmi van ezen a svédasztalon. (Már bocs a hasonlatért.) Az általad valaha is elérhető nők hány százalékát is “próbáltad ki”? 1? Durvábbat mondok: 10% ? (Ez tényleg jelentős túlbecslés volt ám!) Szóval a legszerencsétlenebb esetben is hátra van még “a nők” 90%-a! Tiéd a világ, öcsém! :) (És irígyellek piszkosul!)
Szóval visszahúzódás, sebnyalogatás, gőz kieresztése, mindennőkurva/mindennőapáca elfelejtése és aztán vissza a csatatérre! Csak egy maradhat! (A többit azért ne fejezd le…)
Én most ilyen társas-programos “szervezett” randin gondolkodom. Ilyen főzős, pókeres stb. dolgon. Rapid randi! Tudtam, hogy eszembe jut.
Hát igen, ez egy kicsit többet kíván időben is, anyagiakban is, de ha magától nem sodor elénk az élet ilyen szitukat, akkor csinálunk! :) A hegy meg a mohamed esete (Tóth Marival). És itt legalább nem kell találgatni, hogy vajon van-e rendőrpasija. Elméletileg mindenki “azért” van ott…
Ugly
Azért nézegetem őket, hogy felmérjem a versenytársakat. Ennyi.
Mi az a troll?
She
Lehet hogy sopánkodok, de úgy tűnik nem vagyok egyedül. Azért az a srác mégiscsak megírta azt a szöveget. Részemről tökéletesen igaza van. A lányok tényleg nem válaszolnak, sok közülük tényleg nőt keres amin én is kiakadok, a 180 centis szabály tényleg nem vicc én a magam 174-es magaságommal most kaptam ez miatt egy elutasítást egy 161 cm-es lánytól, mert ő a magas fiúkat kedveli. Egy 21 éves csaj pedig kerekperec megmondta hogy ő pedig az idősebb fiúkat kedveli én meg csak 23 éves vagyok. Hát hogyan lehet megfelelni ennyi igénynek???
Amúgy tessék megfigyelni a női adatlapokat! Bemutatkozás semmi, mert egy mondatot nem tud leírni magáról. De az ideális partner rovat teljesen kitöltve.
Googleboy, 23 éves… Lehet, hogy neked nem is klasszikus társkeresőn kellene próbálkoznod?
Ha már internet, akkor vannak ilyen egy téma köré szerveződött közösségi oldalak is. Nem feltétlenül az iwiwre gondolok, mert ott bárki bárkivel bármit, hanem ennél specifikusabbra. Valami olyan témakörben, ami téged is érdekel.
Mit tudom én, pl. keress valami rockzene oldalt, ahol a tagoknak van adatlapja, ami megnézhető, kommentelhető, képeket, zenéket lehet feltölteni stb. Vagy bármit, ami az érdeklődési körödbe vág (mondjuk ne hardcore autós vagy számítógépes téma legyen). Ezeket a fiatalok (értsd: mondjuk 30 alatt) még jobban kedvelik, mint a “durrbeleapacekbatársatkeresekvazze!”-oldalakat.
Az ilyen social site-okon az adatlapos kommenteken keresztül el lehet kezdeni flörtölgetni stb. Aztán MSN, aztán Meki, Mozi, ?gy…ő… :D Ahogy alakul.
(Vazz, hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe! Bár engem lehet, hogy már kinéznének onnan. Utálom, ha kezitcsókolomoznak…)
Az tény ugyan, hogy a társkeresőket használók átlag életkora a 60-65-95-150 évről jelentősen lejjebb esett, de 23 évesen még mindig nem jellemző, hogy itt köt ki az ember. (Nem téged akarlak minősíteni egy szavammal sem! De bocs, ha mégis sikerült…)
Én egyébként úgy vettem észre, hogy a fiatalka lányocskák (18-22) már rég kiszúrták, hogy a rendes társkeresőkön nagyobb arányban fordulnak elő “rendezett egzisztenciával” rendelkező (cserében kissé érettebb) pasik, akikbe csak bele kell ülni. Mármint a fennálló egzisztenciájukba, na! Ejj, ebbe most jól belekavarodtam, de talán megérted, hogy ezek a luvnyák nem téged, csóró főiskolást keresnek! (Még mindig nem haragszol, ugye?)
Jut eszembe, ha mégis beszélgetésig fajul a dolog valahol és valami rejtélyes módon, jövőbéli anyagi lehetőségeidet kipuhatolóan azt a kérdést kapod, hogy mit tanulsz, akkor egyszerűen mondd azt, hogy “gyárigazgatónak tanulok”. Ez még akár igaz is lehet. :)
Googleboy:
Végre visszatértél, az első kommented stílusára.
Nem az volt Veled a gondunk, hogy nincs igazság az írásaid egy részében, hanem az, hogy rettenetesen általánosítgatsz. A magyar lányok szidása, illetve az ÖSSZES magyar lány leselejtezése sem volt túl elegáns és érett dolog.
Úgy gondolom, hogy kaptál innen jónak tűnő tippeket a jövőre nézve. Próbáld meg használni őket, hátha bejön. Vagy nem. A remény legyen az, ami mozgásban tartson és ha 20-on akárhány évesen még nem találtad meg a társad, még nem tragédia. Minden negatív történés is egy tapasztalat.
Ha eleged van engedd ki a gőzt és lépj tovább. Mindig jön valami új és szép.
SR?C általánosítgatás nélkül, reménnyel, tapasztalatokkal a háta mögött írja a véleményét. Te ennél jóval sarkosabb voltál, ez verte ki a bisztosítékot.
Na nézzük:
Sopánkodhatsz, kétségbeeshetsz. De azzal, hogy más srácok is így járnak, attól nem lesz jobb a helyzeted. Lerí ez az emberről. És messziről elkerülik a csajok az ilyen embert. Sőt férfiszámba sem veszik.
Ha nézegetted Googleboy, a srácok adatlapjait, akkor azért láthattad, hogy ott se tölti ki mindenki finoman szólva a “magamról” részt. Ugye?
Kereslet-kínálat, mint már mondtam. Egy csaj sem jönne az eszement igényeivel, ha nem kaphatná meg a fasziktól… Ugye? Előbb-utóbb lemenne a keresleti görbe. De nem megy le. Akkor miért csak őket szidod? Mindenki a legjobbat szeretné megkapni. Van ez így.
Nézzétek, mindenki már rájött, aki ír ide, hogy a társkeresés kva nehéz dolog mind a két félnek, ha normális párt akar találni. (Kivéve She-t… Neki könnyen megy :-P :-D)
A legtöbben irreális elvárással vannak. Miközben magukról és az egész kapcsolatosdiról egy elferdült képet alkotnak magukban. Nem egyszerű, sokan tényleg a készbe szeretnének beülni. Úgy gondolják, hogy elég azt nyújtaniuk, hogy “vannak” és a másik meg tegyen bele mindent egy kapcsolatba.
1-2 gondolat még:
- A gáz az, hogy aki a pénzt nézi, annak mondogathatod, hogy majd X év múlva jól fogok keresni… lesz@rja. ? most akarja a segge alá a drága dolgokat és nem X év múlva. Max. miután lestrapálták és kiégett akkor szóba kerülhetsz, hogy tartsd el… :-)
Nem feltétlenül a Miss Picsáknál kell próbálkozni. Lehet azoknál is, de akkor tudni kell azt a valamit, amitől eldobják az agyukat és rohannak a karjaidba (pénz, stílus, akármi).
- Ha nem megy a csajok befűzése se a társkerin, se a diszkóklubban, se a Balcsin, akkor ott valami gond van. Már írtam: vagy olyanokkal próbálkozol be, akiknél tényleg nem kéne, vagy egyszerűen gázosan próbálkozol.
Ha nem ment eddig sehol, akkor az iwiwen, rockzeneoldalakon és máshol sem fog működni most… szerintem.
Felejtsük már el azt a kurva diszkót, mint ismerkedési helyet! Max. bulizni menj le. Nem igaz, hogy más programokra a haverjaiddal nem tudsz elmenni. (Ha meg tényleg nem, akkor sejtem, hogy mi a gáz…) Szóval ezeket át kéne gondolni.
Nyugalom pofára fogunk esni még elég sokszor. Igen én is… tudom. :-)
Van, hogy sérül az ember, de le kell küzdeni a fájdalmat. Fel a fejjel, harcolni kell!
Egyébként meg az ilyen “testmagasságozós” nőciktől kérdezd meg, hogy Tom Cruise, Sylvester Stallone vagy Mel Gibson bejönne-e nekik? Náluk már egyből nem lenne baj a 170, csak millió dollárban legyen… :D
Természetesen akárki akármit mond, a pénz számít. A majmoknál sem azért alfahím az alfahím, mert szépen vicsorgott a nőstényekre, hanem mert kegyetlenül elagyabugyálta az immár bétahímet. Letett valamit az “asztalra”, ugye. A nőcimajmok látták rajta, hogy képes biztonságot, védelmet nyújtani. Az embereknél bizonyos IQ felett (ez mondjuk 60) már nem menő verekedni, ezért jön a fux meg a bömös meg a kigyúrás. Mintegy mutatva a “potenciált”, az anyagi és egyéb “biztonságot”. Ami legtöbbször műanyag, de akkor már késő, csajszikáim, rég benne vagytok a lekvárban… Csak közben jónéhány Googleboyt és Srácot lepöccintetek magatokról!
Persze lehetne naaagy fehér transzparensekre is írkálni pl. olyasmiket, hogy “Megbízható vagyok!” meg “Hűséges vagyok!” meg “?szinte vagyok!” és bömös helyett ezekkel grasszálni a csajok előtt, csak ez nem tudom, hogy venné ki magát? Ki kéne egyszer próbálni. :)
Vagy venni végre egy kipolírozott rézláncot meg egy 18 éves béjemwét, hadd örüljön a kiccsaje! (Neeem, ezt inkább mégse!)
Nekem Kimi is bejön :D :))))) 175cm :))))))
Irkálni meg mindenféléket lehet, az első találkozáskor úgyis kiderül minden. Ezért nem hazudok. Minek? Nincs időm a felesleges körökre. Nekem nem hazugság kellett, hanem egy társ. Minek durván játszani?
Akkor hiszem, azt h nem vagyok ezzel egyedül!!!
rosszul írtam az utolsó mondatot: akkor is hiszem azt, hogy nem vagyok ezzel egyedül
Két esetben lesz egy majomból alfahím, vagy azért, mert erősebb, erőszakosabb a többinél, vagy azért, mert intelligensebb. Amúgy fajtánként változó. Az alfa pávián például a kölykök dédelgetésével lopja be magát a nőstények szívébe.
Ez sem rossz megoldás :) Bár ha tulzó akkor zavaró.
Googleboy!
Abban igazad van, számít a pénz. De nem csak azért, mert minden nő csak a pénzes pasikat szereti, hanem azért, mert akinek van, magabiztosabbá válik.
Te is magabiztosabb leszel, ha már nem a szüleidtől (vagy bárki mástól) fogsz függeni, és hidd el az önbizalmad is megnő.
Nekem van öcsém és bátyám is. A bátyámat nem mondanám szépnek, mindig volt barátnője, néha követni sem tudtam, hogy hívják őket. Öcsém szerintem jobbképű, mégis talán 27 éves volt, amikor először volt barátnője, azóta felesége van és gyerekei.
Nem tudom, vajon kishazánknak melyik részén lakhatsz, de Te még fiatal vagy, bárhová költözhetsz. Tehát, ahogy Srác is írta, azért van még jócskán leányzó, akivel nem ismerkedtél.
Az sem biztos, hogy mindenki a neten akar ismerkedni.
Emberek ez a Srác az első ember aki megértette mit akarok mondani!
“Én egyébként úgy vettem észre, hogy a fiatalka lányocskák (18-22) már rég kiszúrták, hogy a rendes társkeresőkön nagyobb arányban fordulnak elő “rendezett egzisztenciával? rendelkező (cserében kissé érettebb) pasik, akikbe csak bele kell ülni. Mármint a fennálló egzisztenciájukba, na! Ejj, ebbe most jól belekavarodtam, de talán megérted, hogy ezek a luvnyák nem téged, csóró főiskolást keresnek! (Még mindig nem haragszol, ugye?)”
Hát ezt mondom én is! Erről beszélek emberek!
“…hanem azért, mert akinek van, magabiztosabbá válik.”
Amíg a saját közegében mozog, de mihelyst más a mérce, lőttek az erre alapozott magabiztosságnak. Lehet az autópályán ész nélkül villogtatni, de mindig van/lesz nálad gyorsabb.
Csak azt nem értették itt többen, hogy ezzel mi a gondod. Vagy máshol keresel, vagy valamilyen misszió nevében megtéríted őket.
A magabiztosság nem keverendő a nagyképűséggel :-)
Ahogy a pénzzel sem.
Én nem hiszem, hogy magabiztosabb az akinek pénze van. Inkább csak a nők látják annak…
Ha nem a papa pénze, hanem a saját tehetségével kereste, akkor bezony együtt jár a magabiztosság és a pénz. Magabiztosság nélkül ugyanis nem lehet sok pénzt keresni. Nyavajgással, mások hibáztatásával meg főleg nem.
ember:
Ne tedd, én sem teszem.
Lassan visszatérünk az egyik kedvenc témámhoz, a hamis magabiztossághoz :)
A tudáson és tapasztalaton alapuló pémzszerzés folyamata valóban hozzásegít, ahhoz, hogy valaki megtudja miben jó és nem jó valamint ha van némi bölcsesség is, akkor tartással tudja viselni a hibáit is. Egyik kedvenc közhelyem: Tanuld meg megváltoztatni azt, amit nem tudsz elviselni és tanuld meg elviselni, azt amin nem tudsz változtatni.
Aki kapja a lóvét, az csak felvág vele… aki két kézzel vagy ésszel szerzi az nme feltétlenül arra büszke, hogy mennyi pénze van, hanem arra, hogy mivel szerezte.
Aki főiskolás az nem gazdag ( általában) és ezt mindenki tudja. Nálunk nem is e szerint mértük a pasikat. Bár lehet, hogy én jártam furi fősulira vagy vidéken minden más :) bár nem hiszem.
“Magabiztosság nélkül ugyanis nem lehet sok pénzt keresni.”
Gátlástalanság=magabiztosság?
A lottó ötösért se szűken mérik.
Az az ember, aki tudja mit akar, reális célokat tűz ki és azért mindent megtesz, magabiztos akkor is, ha elfogy a lottó ötös. Tuti nincs híján csajoknak.
Szerintem a dolog fordítva működik: a magabiztos embernek elképzelései vannak, amik meghatározzák a céljait, amihez megkeresi a megvalósítás eszközeit.
A másik nem szerint az vagy, amit elhitetsz magadról, vagy amit látni akarnak éppen belőled.
Sokan egyszerűen keverik a nagyképűséget és a pofátlanságot a magabiztossággal. Pedig egyáltalán nem ugyan az.
Akinek van pénze az olyan téren lehet magabiztosabb, hogy nem kell félnie, hogy mi lesz holnap.
Egyébként meg van olyan – elég gyakran – hogy sikeres emberek bénák és félősek a párkeresés során. Ez az életnek egy speciális területe.
“Akinek van pénze az olyan téren lehet magabiztosabb, hogy nem kell félnie, hogy mi lesz holnap.”
Lehet, hogy nem is lesz holnap: viszed magaddal?
A sikeres ember teszi a dolgát, miközben egyfolytában ismerkedik a világgal. A másik nemmel is. Ennek nincs köze a pénzhez.
T_u_t
Kérdés, kit nevezünk sikeresnek. Sikeres az a vezérigazgató vagy cégtulajdonos, akinek a magánélete egy romhalmaz? Kétlem, mert nem érzi jól magát a bőrében. A keménység kedvez a karriernek a mai teljesítménykényszeres világban, az emberi kapcsolatokat viszont tönkreteszi. A legtöbb ember összetéveszti a keménységet az erővel. Pedig a Charlie is megénekelte: ne légy kemény, nem úgy vagy erős, mi változik, ha győz aki győz?…lálálálá. Sokan a párkapcsolatot is valami hatalmi harcként élik meg, pedig úgy biztos a kudarc, mindkét fél veszít.
Kedves Permanencia és Rita!
Az előbbi hozzászólásomban nem fejtettem ki elég bőven a gondolataimat, tehát:
“Akinek van pénze az olyan téren lehet magabiztosabb, hogy nem kell félnie, hogy mi lesz holnap.”
Nem azt írtam, hogy ha van pénzed, akkor automatikusan sikeres leszel a másik nemnél. Úgy értettem, amit írtam, hogy koncentrálhatsz akár a másikra is, mert annyira a hétköznapi materiális gondok nem amortizálnak le, nem kell emiatt bizonyos félelemben élned.
Elég sok kapcsolatot, házasságot láttam tönkre menni, illetve meginogni anyagi problémák miatt. Ha nincs pénzed, nehezen tudod kifizetni a számlákat stb., akkor lesz a gyomrodban egy görcs és idegbeteg leszel (kivéve a „védett fogyasztókat?) amitől nehezen tudsz pl. az ismerkedésre vagy a kapcsolatodra gondolni. Ha nem tudod azt se mondani, hogy gyere, menjünk le strandolni, moziba vagy akárhova kimozdulni, számolással és lemondással telnek a napok, akkor mi lesz? Max. a Tesco-ba mozdulsz ki a másikkal… hát nem a legjobb kilátások.
Ha lennének olyanok, akik most azokkal a gondolatokkal ragadnának billentyűzetet kapásból, hogy ismernek jó pár embert, akik jól megvoltak anyagi nehézségeik ellenére, vagy a pénz nem számít nekik. Akkor olvassák át újra, amit írtam :-)
“Lehet, hogy nem is lesz holnap: viszed magaddal?”
Hm. Remélem, hogy nem ez Nálad az ars poetica… :-D
Nem, nyilván nem viszem. De a rokonoknak nem kell önkormányzati temetést intézni vagy hitelt felvenni a temetésre… jajj már… :-)
—
“Egyébként meg van olyan – elég gyakran – hogy sikeres emberek bénák és félősek a párkeresés során. Ez az életnek egy speciális területe.”
Itt is hanyagul fogalmaztam:
Az életnek számtalan területe van. Ha az egyikben sikeresek vagyunk, az nem jelenti automatikusan, hogy mindegyikben azok vagyunk, és kompletten jár nekünk a „sikeres? matrica. Elég gyakori, hogy az üzleti- sport- és egyéb területeken sikeres nők vagy férfiak nem boldogulnak a társas dolgokban. Erre vonatkozott a „speciális terület? megfogalmazás. Az ominózus vezérigazgatót sikeresnek lehet mondani a munkájában, de ha romhalmaz a magánélete, akkor a magánéletben – vagy összességében az életben – nem lehet sikeresnek mondani. Ebben egyezik a véleményünk, kár vitázni ezen.
t_u_t
Nem is vitázunk, eszmét cserélünk. Kezdett az az érzésem lenni, ezen az oldalon bűn, de legalábbis hátrány, ha valakinek pénze van. Mintha az valamiféle jellemhiba lenne. Nem a te hozzászólásodból jött le, csak úgy általában.
Úgy érzem, Rita és the_ugly_truth megértette azt a “csúf igazságot” is amit írtam.
Nem sok pénzről és gazdagságról szólt a történet.
Az lett volna a lényege, hogy ha Googleboy már nem lesz függőségi helyzetben a szüleitől, kvázi saját talpára fog állni, máshogy látja az életet.
Erre mit reagált a “kiskrapek”: megint a nőket szidta, ahelyett hogy elgondolkodott volna egy-két hozzászóláson.
kicsi Nő
ez a kis krapek aki szidja a nőket már kapott elutasítást egy 18 éves kis fruskától is azért mert nem volt elég idős!!! 18 éves lánynak nem kellettem mert “csak” 23 éves vagyok. Miről lehet szó ha nem arról, hogy hiányolta az egzisztenciát? Más logikus magyarázatot nem találok rá. Ha csak a netes társkeresésnél maradok: Mivel lehet magyarázni, hogy egy 23 éves mérnöki diploma kapujában álló fiú leveleire még csak nem is válaszolnak? Azért leszenvedtem a műszakin 4 évet mégiscsak többet értem el mint egy 18 éves. De ezt sem értékelik. Mindenféle stílusú, formájú, sablon levéltől a személyre szólóig, rövidtől a hosszúig típusú levelet írtam. Válasz nuku. A fantáziájukat csak a pénz mozgatja meg és nem az egyéniség, intelligencia vagy a belső értékek. Fiatal férfi írhat akármit nem fognak válaszolni rá. Tessék megkérdezni a srácokat itt parom.hun!
Ja és min kellene elgondolkodnom? Mind idősebbek vagytok. Ti nem ismeritek az én generációmat, meg sem érthetitek a helyzetemet. A tanácsaitok pedig szépek csak éppen használhatatlanok és közhelyesek.
Nem bűn, nem hátrány, nem jellemhiba – bár nem is erősíti, csak némi aránytévesztés a dobogónak arra a fokára állítani, ami az embert illeti, illetné.
Emlékeim szerint voltam 23 éves. Érdekelt a környezetem, a világ, megfordultam itt-ott, volt hobbim, és valami csuda folytán egyáltalán nem kellett keresni a nőivarú egyedeket. Egyszerűen ott is voltak, ahol én. Vagy fordítva.
Googleboy:
25 vagyok, sőt 20 mert levágattam a hajam :-)
Emlékszem 2 évvel ezelőtt milyen pasi kellett: tökös, belevaló, nem nyavajgós és aki tudja mit akar velem és mással. Nem néztem gazdag e vagy hány éves.
Lehet, hogy a csajoknak nem azért nem kellesz, mert nincs pénzed és nem vagy 35 éves. Lehet, hogy szimplán nem vagy szimpatikus, vagy nem téged keresnek. Ennyi!
Sziasztok!
Én nemrég regeltem (újra) a parom.hu-ra és így idetévedtem. Hát kb 3 óráig tartott végigolvasni itt pár hozzászólást :) ?színtén szólva hát nekem be kell védenem a googleboyt. Elég sok mindenben igaza van. A “statisztikája” szinte kegyetlenül igaz. A csajok nem írnak és ha írnak az “aranyos vagy de nem illünk össze” szöveg következik. Ugyanabban a csónakban evezek mint ő én is 23 vagyok és nekem is ez a tapasztalatom, hogy érdektelen vagyok a nők számára. Itt sokan mondjátok, hogy önbizalom és kisugárzás meg hasonlók ,de már rég nem ez számít. Én sem tudok mást elképzelni oknak csak azt, hogy engem is anyuci-apuci tart el (én is főiskolás vagyok) és nincs egzisztenciám ezáltal nem vagyok vonzó. Engem is ugyanazzal az indokokkal, hajtanak el mint a googleboyt, pedig nekem még van önbizalamam és nem is nézem le meg selejtezem le (egyelőre) a nőket mint a googleboy.
Véleményem szerint is nagyon kritikusak a lányok. Sőt néha nem is értem mire föl azok a nagy kritériumok, mikor ő maguk sem olyan jó nők. Megnézve pár adatlapot azt látom, hogy szinte senkinek sem férek bele az ideális pasi elképzelésébe. 5 cm és 11 kg hiányzik hozzá és még művészet rajongó sem vagyok.
Fiúk, ha nem fértek bele az elképzelésekbe, azt el kell fogadni, tiszteletben tartani a csajszi döntését. A nők is így vannak ezzel, higgyétek el, max ők ritkábban kezdeményeznek. A való világban sincs másképp, az esetek legalább 95%-ában nem a nekünk megfelelő partner jön velünk szembe és fordítva, nekik meg mi nem vagyunk a megfelelők. Van ezen a társkeresőn csaknem fél millió ember, az lenne fura, ha nagyobb lenne a találati arány. Annak idején a suliban mind csórók voltunk, mégis buliztunk ezerrel, kavartunk a másik nemmel, nem értem miért akkora probléma a pénz.
Tudod Googleboy, 60 évesen is rohangálnak ilyen mentalitású pasik a világban, elég sokan és még mindig nem értik, miért nem jönnek be a nőknek. Részemről lezártam a témát.
Uraim (Googleboy és Feri),
Nem kell annyira kétségbe esni, és görcsösen keresgélni. Ha nem válaszol, írj a következőnek, ha az sem, akkor egy másiknak, amíg el nem fogynak a levelek. Aztán következő hónapban másikoknak. Sokkal többet úgysem tudsz tenni. Ha mérgelődsz, magadat okolod, mert vannak olyan külső paramétereid, amik nem jönnek be a mai 20 éves lányoknak, azzal csak magaddal szúrsz ki, mert egyre csökken az önbecsülésed. A végén Te magad is elhiszed, hogy egy sokadrangú ember vagy. Inkább tanulj, diplomázz jól, szerezz egy normális állást (mostanában az sem lesz könnyű) és kezd el élni az életed nő nélkül. Verd ki egy időre a nőkeresést a fejedből, menj el bulizni a haverokkal, igyál pár sört, aztán akkor, amikor nem is gondolnád, találkozol egy normális lánnyal, aki nem azt nézi, hogy mi vagy, hanem az, hogy ki vagy. Addig is ne a paramétereket nézd az adatlapon, hanem a képet! Mit gondolszerről a csajról, szerinted jó fej lehet vagy sem? Ha a válasz igen, akkor gyorsan levél, ha nincs válasz, akkor keresés tovább…Ja és ne a cicababáknak írjál, akik úgysem főiskolásokra, egyetemistákra várnak, hanem a pénzes pasira, akik elviszi őket “velneszelni”, meg kifizeti az “albit meg a szolit”, cserébe megdughatja. Ilyenek után ne fájjon a fejetek.
Jól olvasd el a kiszemelt hölgy paramétereit és ha tényleg csak 1-2 centi vagy 4-5 kg hiányzik az ő elvárásaihoz, nyugodtan írj neki. De akkor téged se érdekeljen, hogy picit teltebb, vagy alacsonyabb, mint aminek mondta és a képen mutatta magát.
Ja, én sem vagyok sikeres vállalkozó, menő csávó, de ezen már túltettem magam és inkább más dolgokon gondolkodom, minthogy a csaj, nő, hölgy miért nem válaszolt. A Ti célcsoportotoknál pontosan 10 évvel idősebb kiadású hölgyek között szintén vannak hasonlóan gondolkodók. Csak ott már nem az ingyenhétvégéről, meg az ingyen albérletről van szó, hanem a gondtalan további életről (tisztelet a kivételeknek!!!).
Andras
A társtalálásról, a pénzről, az iskolázottságról és egyéb értékekről:
A huszonéves gyerekek (egyetemisták is) leghőbb vágya, hogy függetlenedjenek az ősöktől. ?gy van jól. A tojáshéjat le kell vetni.
Amikor összekerültem a párommal, összes vagyonunk egy sátor volt, amit egy barátunk kertjében felállíthattunk. Odakint szakadt a hó, s mi odabent boldogok voltunk. A lányunk Valentin napkor született…
15 évig tartott, dehát ő is csak ember: férfi :)
Tegnap előtt ügyintézős napom volt. Rohangáltam ide-oda és sokat ültem-álltam sorba. De akárhol, akármikor mész valahova, ez van: mindenhol a panaszkodást hallod. Hogy nekik miért szar, velük hogy kibasztak, másoknak akiknek van, azoknak milyen jó. Megy a siránkozás meg az önsajnáltatás. Azt hivatkoznak más szerencsétlenekre, hogy na lám, ők is szarul jártak, én is. Ezzel keresve az önigazolást. De ez önsajnálat és siránkozás még mindig. Nem nagyon hallom azt, hogy bmeg adjál már valami tanácsot, hogyan léphetnék ki a helyzetemből, vagy felvázolná valamelyik megszállt panaszkodó a terveit, hogy így-úgy de megpróbál kikecmeregni a bajból. Ja és alaptétel mindig az, hogy a másik a hibás!
Van, hogy igazuk van sok mindenben. És? Ettől jobb lesz? Nem. Adja ki magából az ember a keserűséget. Rendben. De legyen meg az is, hogy a másik fél- és az egész rendszer totális hibáztatását feladják és a saját teendőikre fókuszálnának.
Miért írtam ezt le? Azért mert itt is ez megy néhány kommentelőtől a magánélet síkján!
Még mindig a közhelyes meglátásaimmal jövök. Nem az a baj(otok), hogy 18 évesen a csajok kis fruskaként viselkednek, hanem hogy mással mennek el. Nem kelletek nekik, tovább kell lépni. Aki nem tanul a kudarcaiból az megérdemli. El vannak szállva az igények eléggé, vannak kamuregek és leszbik. De nem hinném, hogy minden 18-26 közötti lány ezek közé tartozna. Hogy egyetlen egy csajból sem sikerül kipréselni semmi pozitívumot a több tucatból, az nem az ő hibájuk egyedül (és nem is a Nap mágneses hatásának a hibája…) Nem mind a pénzre megy. Egyáltalán nem vagyok öreg. Ismerem a “generációtokat”.
Erre hivatkozni faszság, de ringassátok bele magatokat, úgy kevésbé fáj… Halál csóró vagy éppen a nőkre alig áldozó köcsögök tucatjai fektetnek meg nőket zsinórban.A stílusuk, fantáziájuk, személyiségük olyan, hogy elérik simán. Van akinek van, van akinek nincs. Nem a pénz miatt lesztek érdektelenek a lányok számára.
Ezeken kéne elgondolkozni, de több majdnem 100 hozzászólás óta ezt írjuk többen is.
Nem értem, hogy miért gond, ha 18 éves “fruskák” visszautasítanak? Ha “fruska”, akkor minek próbálkozol be nála…? Inkább utólag lett azzá, hogy visszautasított… ha szopna-dugna-mosogatna, akkor nem lenne gond vele nyilván…:-D
Más kérdés, hogy négy-öt éves korkülönbség itt ebben a korosztályban elég nagy gondolkodásbeli különbségeket adhat (ez is egy kib@szott közhelyes észrevétel volt… attól még igaz).
Mondom, léteznek ezek a jelenségek amiket írtatok. De ez nem az egyik fél hibája kizárólagosan még mindig. A kutyát nem érdekli, hogy ki szenved le a műszakin 4 évet. Egyébként már a megfogalmazásban is benne a van a szenvedés szó. Ebből sok jó nem fog kisülni, max. kockának néznek (és nem a hasat…)
Nem azon az 5-10 centis magasságon, vagy 5-10 kiló izmon fog múlni. Egy év alatt fel lehet szedni 5-10 kiló izmot egyébként is (tőled függ, hogy mennyi zsír és víz mellett). Kíváncsi vagyok, ahogy akkor jobban menne-e a csajozás. Nem hinném, hogy igen.
Tájékozottnak és érdeklődőnek lenni, meg ingyen is lehet…
G András nagyjából leírta megint a közhelyes megoldásokat, amikkel nem csak túlélésre lehet játszani az életben, hanem boldogulni és tán élvezni is azt…
Permanencia:
Szintén kettőn áll a vásár… és gondolom voltak más dolgok is ott…
t. u. t.
Sztem G. András és Srác is jól közelíti meg Googleboy problémáját.
Az is elgondolkodtató, ha vki 4 éve “szenved” egy iskolában és ez érződik is rajta, milyen reakciókat remélhet?
A saját példámat csak azért írtam, hogy egyrészt: a magyar lányok körében a pénzéhség nem szignifikánsan jellemző tünet, másrészt a fejlődés különböző szintjein az igények megváltoznak.
Értékes embernek tartom az exemet. Másokat is.
Permanencia, t_u_t
Teljesen igazatok van. Annyit tennék még hozzá, ha valaki leértékeli a lányokat, az még jobban érződik rajta, hiába játssza meg magát. Sőt ha udvariassággal próbálja leplezni, abból egy mesterkélt viselkedés lesz, ami messziről elriasztja az embereket.
Rita: ha valaki leértékeli a lányokat, annak valamilyen oka csak van, nem? Többnyire személyes, negatív tapasztalatok. Abban pedog már a lányok is ludasak.
Róka fogta csuka: a pasi leértékeli a nőket a tapasztalatai alapján, akik erre válaszul szintén átnéznek a pasin.
Gondolkozni szokott valaki?
1pasi
Igen, annak oka van. Mások leértékelése saját önértékelési problémákból fakad. Melegen ajánlom neked a gondolkodást, hasznos elfoglaltság.
Egyébként pontosan úgy működik, ahogy leírtad. Az egyén leértékeli a másik embert, aki erre válaszul átnéz rajta.
Rita: látom, neked sem ártana kicsit gondolkozni. Lehurrogás helyett.
A lényeg ugyanis az lett volna, hogy ne bűnbakokat, kifogásokat keressünk folyamatosan. Márpedig itt ez megy.
Megmagyarázás, bűnbak keresés.
Erről szólt az egész. Nem vetted. Sorry, erről nem tehetek :)
1pasi
Bocs akkor félreértettelek, az utolsó mondatod hozott ki a sodromból.
Ha viszont komoly a kérdés, miszerint szokott-e valaki gondolkodni, nos sajnos nem gondolkodás kérdése. Az előfeltevések nagyban meghatározzák a választásainkat, a választásaink a tapasztalatok milyenségét. A kör bezárul. A partnerünket mi választjuk. ?ltalában egy bizonyos típusú partnert részesítünk előnyben, csak róluk lehet tapasztalatunk. Hiába látjuk, hogy a szomszéd milyen jól megvan a párjával, ha minket az olyan pasi/csajszi nem vonz és itt már az érzelmek ingoványos talajára lépünk, aminek nem sok köze van a gondolkodáshoz. Egyedül az segít, ha tisztába jövünk vele hol hibázunk, tehát először is magunkba kell nézni. Például ha egy nő a macsóktól ájul el, könnyen alakulhat ki az a véleménye, minden pasi érzéketlen bunkó. Pocskondiázhatja úton-útfélen a férfiakat, de attól neki nem lesz jobb, inkább arra kellene rájönnie, miért hagyja magát kihasználni a férfiaktól.
Mást hibáztatni, panaszkodni és közhelyekkel vagdalkozni, mindig egyszerűbb és kényelmesebb. Sokszor elfelejtjük feltenni magunknak a kérdést: Én hol basztam el? Ránk férne….
akinek nem inge…
Egy átlagos (tipikus) mai 18astól ne várjuk már el, hogy úgy viselkedjen, mint egy 20 évvel ezelőtti 18as. VAgy ha elvárjuk, akkor számoljunk a koppanással is. Vagy ki lehetne próbálni esetleg a ló másik oldalát ha emez nem jön be. 26-29 éves csajok között is lehet keresni. A siker nem garantált, de ki tudja… :)))
Csak az veszít, aki nem próbálkozik!
“Egy átlagos (tipikus) mai 18astól ne várjuk már el, hogy úgy viselkedjen, mint egy 20 évvel ezelőtti 18as.”
Miért ne?
A viselkedés nem életkor, hanem mentalitás függvénye.
Az elmúlt 20 évben csak a társadalmi viszonyok változtak. Az evolució szempontjából ez elényészően kicsi idő. Az ember alapvető igényei és szükségletei nem változtak semmit. Az viszont igaz, hogy egyre kevésbé sáfárkodik jól a lehetőségeivel.
A mentalitást viszont meghatározzák a társadalmi viszonyok. Kevesen tudnak, akarnak, mernek kibújni a megfelelési kényszer alól.
A társadalmi változások kontra “mai” fiatalság-ról, azt hiszem nem itt kell értekezni, így nem fogok. Aki nyitott szemmel jár a világban az úgy is tudja mi minek a következménye az elmúlt jó pár év alatt.
Nem tudok arányszámokat vagy százalékokat írni, de szerintem kb 10 18asból talán ha kettő az, aki rendben van a környezetével és saját magával. A többi megy a csordával. Ami persze életkorilag még bőven rendben lehet. Csak vannak olyan emberek, akik csak ezt a 8at látják vagy csak ilyenekkel találkoznak és talán a másik kettőt is ebbe a sztereotípiába sorolják,
Googleboy!
Az, hogy a 18 éves lányok közül néhányan vagy esetleg sokan, (de nem mind!!!) idősebb, pénzes pasikat keresnek, köszönhető annak is, hogy a van rájuk „fizetőképes kereslet?. Tehát a férfiakban is keresheted a hibát ezért, ha mindenáron bűnbakot akarsz.
Valóban nem ismerjük, nem értjük a generációdat, és ebből a generációból leginkább Téged. Azért mert idősebbek vagyunk itt néhányan, még ismerhetjük a 18-20 éves korosztályt is. Viszont lehet, hogy most újat mondok neked, de képzeld el: a „mi időnkben? is voltak olyan 18 éves lányok, akiket te fogtál ki most. Nekem is volt olyan osztálytársam a gimiben, aki azt vette a fejében, Amerikában, gazdag pasihoz fog hozzámenni, így az itteniekkel nem is nagyon foglalkozott. Aztán mégis az egyik osztálytársunk felesége lett, ráadásul a fiú vagy fél fejjel alacsonyabb volt nála. Olyanok is voltak akkor is, akik „belerondítottak? mások házasságába, vagy csak kimondottan jóképű fiúval voltak hajlandóak szóba állni, stb. Sőt, nagyon-nagyon régen is volt ilyen jelenség, csak nagyszüleink mindig mindenre azt mondták: „Bezzeg a mi időnkben nem volt ilyen.? Szerintem a helyzet annyiban változott, hogy az internet segítségével kinyílt a világ, több mindenről lehet tudni és gyorsabban, mint eddig.
Az egy hónap alatt pedig, honnan állapítottad meg, hogy a tanácsok, amiket kaptál, használhatatlanok? Azért férfiak is írtak hasonló dolgokat neked, mint a nők /ez külön örömmel tölt el, hogy végre vannak dolgok, amiben egyetértés van :-)/ Ha más nem, ők biztos nem akarnak félrevezetni téged.
Ellenben úgy látom, szívesen hasonlítgatod magad hozzánk, így egy kis összehasonlítást végezzünk el: Te 23 éves, egyedülálló, a diploma kapujában álló fiatalember vagy, tehát előtted a jövő. Az, hogy milyen jövő, az nagyban a Te döntésed. Én 41 éves, gyerekeit egyedül nevelő nő, sarkítva kicsit, de már inkább múltam van :-) Szerinted melyikünknek nagyobb az esélye arra, hogy társat találjon, nem csak interneten, bárhol az életben? Szerintem egyikünknek sem, bár a mérleg nyelve azért valljuk be őszintén: feléd billen. Melyikünknek könnyebb az élete? Attól tartok nekem, mert én nem csinálok feleslegesen problémát magamnak. Nekem is volt, hogy nem válaszolt, akinek írtam, és még csak nem is rendelkezett dús hajkoronával, 3 évvel idősebb volt nálam. De nem borultam zokogva a párnámra. Az elsőnél még én is azon agyaltam, mi lehetett az ok, aztán hamar rájöttem tök mindegy.
Egy kapcsolathoz ugyanis minimum 3 dolog szükséges az én véleményem szerint. A nőnek szimpatikus legyen a férfi, a férfinek ugyanakkor legyen szimpatikus a nő. Ez az egyidőben megvalósuló, kölcsönös szimpátia pedig olyan mértékű legyen, hogy az ne álljon meg egy szimpla barátságnál.
A fiatal lányok ízlésvilágához pedig annyit: Nekem van két 13 éves lányom is, és az általam külsőre is szimpatikusnak talált férfiakra szinte mindig azt mondták, „húú de béndzsó?. Még messzebb megyek, a mai tini ideálok közül is mások tetszettek nekik, mint nekem.
Remélem az én otthoni „kiskrapekommal? 15 év múlva, ha ilyen gondja lesz, mint Neked, hamarabb sikerül megértetnem a dolgokat :-)
25 éves vagyok, tele negatívnak látszó tapasztalatokkal.
20 évesen túl voltam egy 4 éves kapcsolaton-fiatalok voltunk, 24 évesen túl voltam egy másik 4 éves kapcsolaton. Jobban megégettem magam, mint Te Googleboy, az itt leírt dolgaiddal. Nagyon fájt, de talpra áltam, mert tudtam h fiatal vagyok. Megfogadtam, hogy máshogy, talán jobban csinálom, de semmiképp nem görcsösen.
Beregisztráltam ide.
Tapasztalatok lesarkítva:
1: koszos korom, mosatlan haj fog, melegítőnadrág, első találkozás után össze akar velem költözni.
2: Mekibe visz, aznap még felhív, másnap reggel is, őzintén, kedvesen elmondom nem-nem érti…
3: jól néz ki, kedves, marha jó fej, hiányzik valami bizsergés- barátok lettünk
4: jóképű, jó az ágyban, ungyulibungyulimackókamókuska, lelkileg 5 éves
5: 50es táblánál 49el megy, megkérdezi felhívtam e anyámat, hogy később megyek e haza. Bizonygatja hogy ő valójában rosszfiú. Nem érti a nem-et, három srácról szóló film, csak buzis lehet
6: szerelem
Közülük talán 4-es, akire azt mondom, korához képest kevés melóval mocskosul jól keres, jól is néz ki mégsem maradtam vele a pénze/ kinézete miatt.
Szóval mi csajok is átesünk nem kevés negatív tapasztalaton, mire jutunk valamire. Szerencsés voltam/ vagyok
ember
Megfelelési kényszer? Kinek? Minek?
Ezen az oldalon csak arról olvasni, hogy senki sem felel meg senkinek, hogy nem találkoznak az igények, hogy sikertelenek az egyéni törekvések, hogy nincs olyan nő/férfi, akire szükség lenne. Hol itt a megfelelési kényszer?
van benne valami….
pedig először magunknak kellene és utána másnak….
….
A tizennyolcasokról volt szó, akiknek lázadniuk kellene minden és mindenki ellen. Ehelyett – nem én mondtam az arányt, tízből nyolc ugyanahhoz a vályúhoz tülekszik, pedig kereshetne szabad legelőt.
Igények? Az egyéni törekvések akkor lesznek sikeresek, ha nem az a gondolat, hogy mindenkinek minden alapból jár. Aki mindent akar, az igazán semmit nem kap. A Császárnak, ami a Császáré. A férfi/ nő immanens érték.
Kicsi Nő
“Te 23 éves, egyedülálló, a diploma kapujában álló fiatalember vagy, tehát előtted a jövő”
Tudod sokan mondták már ezt nekem és elimerem igazuk lehet. Csak egyszerűen azt kellene felfogni, hogy ez ma nem kell senkinek. Az én generációm lányainak nem. Pont az a csapda, hogy csak jövő és még nem értem el semmit (egzisztencia). Ezt higyétek már el nekem!
Az elmúlt napok internetes társkeresős statisztikája: 12 elküldött levél 0 válasz. A megcélzott korhatár max 23. Válaszra sem méltatnak…
Én csak egy értelmes nőt akarok, de nincs, nincs, NINCS!
Jane Goodall?
Googleboy!
Hihetetlen, mennyire nem fogod fel, mit papolunk neked!
Ha halat akarsz, mit keresel az erdőben?
A Te generációd lányai pl. az én környezetemben főiskola, egyetem mellett szinkronúsznak, versenysportolnak, barlangásznak, van ki irodalmi szakkört vezet, más tudományos munkatárs, jazzt játszik klasszikus alapokkal, fest, színházi statiszta, de van, aki Böjte Csaba árvaházaiban ápoló vagy asszisztens és még sorolhatnám. Uszodában, sportpályán, könyvtárban, színházban, laboratóriumokban találhatod őket, társkeresőn biztosan nem, mert kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy biztos egzisztenciával rendelkező középkorú férfiakra vadásszanak. Ezt meg Te hidd el!
A főiskolákon, egyetemeken sok és sokféle rendezvény van. Nem biztos, hogy az értelmes lányokat a hajnalig tartó hangos bulikon találod meg.
Ha hiszed, ha nem: a mai értelmes fiatal lányok is értelmes srácokkal érzik jól magukat.
Googleboy
Van egy erős érzésem. Nem a csajoknak annyira fontos a pénz ( van persze olyan csaj is ), hanem neked fontos.
Még egy ember ( Permanencia), akinek a környezetében, nem a Googleboy által jellemzett csajtípusok vannak. :)))
Googleboy!
Fogadd meg tanácsát! Rendes csajt akarsz, keresd rendes helyen, hidd el mégha komolynak látszanak is, biztos, hogy tűz van a szemükben:)
Érdemes egy próbát tenni.
Drámatársulatba járni nem ciki, akkor se ha nem érzed először az ízét, de ott nem magamutogató picsák vannak.
Rita kommentje is megfontolandó, lehet hogy neked magamutogató csini csajszi kell, csak az a baj, hogy nem melletted csillivilli????
Eddig is kb. ezek a tanácsok voltak, amikre jött a szöveg, hogy használhatatlanok és közhelyesek… hagyjátok szerintem.
Hát már tényleg nincs sok a tarsolyomban ( Orsolya tarsolya :))) )
Nem is biztos, hogy most kell neki ezeket megértenie, viszont egész jó körképet kaptunk a különböző korosztályok véleményéről, gondolkodásáról.
Meg hát ugye… :p :D
Hát lehet, hogy ezért jobb a nagy kuffer… :-D
(Orsolya tarsolya… nem tudtam kommentár nélkül hagyni :-P)
Inkább kórképet kaptunk néha és nem körképet… :-D
Pl. Te és Googleboy is egy korosztály vagytok ha úgy nézzük, és mégsem ugyan úgy látjátok a világot.
t_u_t:
Nem nagy a kuffer :D
Én fényt kaptam :D
1, nincs nagy “plató”? :-D
2, Fényt? Akkor fotoszintetizálsz? :-P
t_u_t:
Igen és ma reggel is fénymásolót ettem reggelire :)
Arra értettem a fényt, hogy hiába vagyok egy korosztály az életemben voltak olyan dolgok, ami miatt mindig hinnem kellett, hogy van jobb és van más. Korán megtanultam, hogy a negatív tapasztalat is tapasztalat, túl kell lépni rajta és tuti van valami tanulsága.
Nem várok el túl sokat és így nem csalódom, a fájdalmakat meg meg kell élni, ha valaminek vége azt meg kell gyászolni, mert csak úgy jöhet a következő élmény :)
She
Nagyon jól látod a dolgokat, ebből is látszik, a bölcsesség nem életkor kérdése. Merni kell megélni az érzéseket, a párkapcsolat tipikusan az a terep, ahol kizárólag intellektussal nem jutunk messzire.
Aki nem tanul a hibáiból, kudarcaiból, az szimplán magát szívatja.
Kell hozzá a méretes kékeres is. Már megérte felkelni.
Erről eszembe jutott egy másik tipikus hiba. Sok férfi azt hiszi, a szex épp elég kifejezni az érzéseit a párja felé. Nem elég.
Soha és semmi. Lehet kötni a csomókat vég nélkül, majd Nagy Sándor megoldja.
Mennyi a sok?
Nagy Sándor nem oldotta meg: átvágta. Jól tette :)
Rita:
Köszönöm!
Sokmindennek a titka az őszinteség. Rettenetesen elcsépelt dolog de őszintének kell lenni elsősorban magunkhoz. Ha valami fáj akkor be kell ismerni hogy fáj és ha valami jó akkor merni kell megélni átélni.
Sokan a generációmból a jó szex alatt azt értik, hogy méteres a kékeres és közben fingjuk sincs nemhogy az orgazmusról hanem az odavezető útról sem.
Mert nem őszinték magukhoz és a testükhöz.
Másik tipikus hiba: elélveztél tehát szeretsz
Boleyn Annának is csak a fejfájását orvosolták.
De azt véglegesen, szövődménymentesen. Ilyen az üzlet.
Rita, She és Többiek!
Ha már szex: ha egy férfi fontosnak tartja, hogy orgazmushoz juttassa a partnerét, ez legalább akkora önzetlenség, mint gyereket szülni. Amelyik nő ezt nem így értékeli, az hogyan képzeli hosszútávú kapcsolatát?
Nyilván egy normális kapcsolatban ez így működik. amire én akartam vagy Rita akart célozni az az, ha minden érzelmi megnyilvánulás csak a szexre szorítkozik.
Ha egy párkapcsolatban az egyik fél nem törekszik arra, hogy a másiknak is a lehető legjobb legyen a szex, akkor az nem az igazi. Hangsúlyozom: párkapcsolatban! Ez az én véleményem. Nem lehet és nem is kell minden alkalommal a maximumot nyújtani, de az esetek többségében törekedjen rá az ember fia és lánya.
Különben a férfi-orgazmusok között is van különbség. Sok nő/lány gondolja azt, hogy kijött a fehér lé a kifliből, akkor már megtettek mindent a sikerért… pedig nálunk is bődületes különbségek tudnak lenni a “végjátékot” tekintve.
Úgy értettem, ahogy She írja. Nem a szexről beszéltem, hanem az érzések kifejezéséről.
Egyet is értek Veletek.
Csak nem akartam tovább ragozni, inkább elvittem a szex felé a témát, mert férfiállatból vagyok és négypercenként arra gondolok… :-D
Csak 4 percenkén?
Végjáték???? Öltözz aztán húzzunk mert a haverok várnak egy sörre! És ezt nem mindig a pasi mondja :)))))
Tessék. Már megint csak “azon” jár az eszük.
Rita
Zárkózott ember hogy fejezi ki az érzelmeit? Nem szeret és nem szerethető, mert nem mutatja? Vagy csak az nem lát, aki hiányolja?
De mondok mást: kapcsolatainkban sokszor mérünk fel rosszul, értünk félre vagy másképpen helyzeteket, csetlünk-botlunk, kűzdünk az egyensúly eléréséért, mégis: a valódi érdeklődés mindent kibír, elronthatatlan.
Úgy gondolom, amit csalódásként élünk meg, már a kezdetén sem volt jó. A rózsaszín ködben, az akkori gondolkodásunkkal és érzelmeink miatt azt tettük, amit akkor jónak láttunk. Azt azonban megtehetjük, hogy félretesszük, s majd később, amikor már könnyebb, egy derűsebb napon elővesszük és eldöntjük, mit érdemes belőle megtartani. Ennyi volt. Cimke nélkül. Anélkül, hogy bántanánk egymást és magunkat.
Rita:
Azon???? A sörre vagy a szexre gondolsz????
Permanencia:
Egy kapcsolatban kb. annyira ki kell tudnunk fejezni az érzelmeinket, amennyire azt a másik fél kívánja. Ha valaki nem tudja szavakkal és tettekkel olyan arányban kifejezni ezeket, amennyire a párja igényelné, akkor valószínűleg záros időn belül fellép valamilyen hiányérzet.
Az másik tészta, hogy a másik fél a világért nem akarja észrevenni, hogy kilógattad a beledet érte. Mind a két esetben “hiba van az adásban”…
Ha ezek az elviselhető szintnél több konfliktust szülnek és nem oldódnak meg bizonyos időn belül, akkor nem illetek össze.
She:
Egyszerre két elvonóra kell majd bevonulnod. Tiszta Amy Winehouse…
Igen 4 percenként gondolok rá. A többi időt a visszaszámolással töltöm.
t_u_t:
Milyen kettőre gondolsz hmm??? :))))
Ha van hiányérzet, akkor is felmerülhet az a gyakori probléma, hogy nem tudja megfogalmazni mit is akar-vár el a másiktól. Ha ez huzamosabb ideig tart (mert rajongás van a szerelem helyett) akkor hajlamos lesz azt hinni, hogy a hiba a saját készülékében van, tehát elkezdi elfogadni a helyzetet (beleszokni) és a többi kapcsolatában is alulelvárt (bocs de nem tudok rá más szót) lesz, mert azt hiszi, hogy ez normális.
t-u-t
Egy dolog az elmélet (elvárás) és más a valóság, az egyed személyisége.
Mindannyian tudunk kifejezni valamit és nem tudunk kifejezni nagyon sok mindent.
Hogy a másik mit fog fel belőlünk, nem elvi kérdés.
Problémák és megoldásaik.
Egy kellően nagy mintán végzett, és kellően hosszú ideig tartó vizsgálat szerint, a házasságok közel hetven százalékában megoldhatatlan konfliktusok voltak jelen. Azok a párok maradtak együtt, akik megtanultak ezekkel (is) együtt élni.
Permanencia
Zárkózott ember ezerféleképpen ki tudja fejezni az érzelmeit tettekkel, törődéssel, egy szép pillantással, odafigyeléssel. Akik a szexre korlátozzák a kifejezést, általában pont nem az introvertáltak közül kerülnek ki. A félreértések elkerülésére találták fel a kommunikációt pár millió éve, de az mintha nem működne a mai világban megfelelőképpen. Szerintem nagy szerepe van benne az érzelmi távolságtartásnak, ami mögött a félelem áll. Félelem a csalódástól, elutasítástól. Igazad van, jó lenne, ha nem a címkézéssel kezdenénk, hanem megpróbálnánk megérteni a másikat és magunkat.
Ember
Valószínű azok a megoldhatatlan konfliktusok megoldhatóak lennének, ha nem akarna mindkét fél mindig jól járni és a cél érdekében megpróbálni a másikat átformálni, hanem elfogadni olyannak, amilyen. Akkor még mindig eldöntheti, kell-e neki, de ahhoz először
1. Tudnia kell saját magáról, mire vágyik, milyen partnerre van szüksége
2. Tudnia kell milyen a másik, vagyis tényleg meg kell ismernie a partnerét, nem a saját ábrándjait, félelmeit belevetíteni
Ha ezek után arra jut, nem illenek össze, akkor felesleges tovább kínozni egymást, de mire idáig eljut az ember, valószínű sok konfliktus megszűnik. Ehhez is két ember kell persze, tudom banális, de megint oda jutottam, magunkon kell kezdeni.
Utána jöhet a sör és a szex, igaz She? Vagy előtte, vagy közben.
Permanencia:
Jó, hogy reagáltál az írásomra, jól esett komolyan… csak még nem igazán látom át, hogy amit írtál, az miben válasz az én hozzászólásomra…:
“Egy dolog az elmélet (elvárás) és más a valóság, az egyed személyisége.”
Nyilván ezt eddig is tudtuk…
“Mindannyian tudunk kifejezni valamit és nem tudunk kifejezni nagyon sok mindent.”
(Aham… most akkor békaróka vagy rókabéka? :-D)
Sajnálom, nekem szokott menni az önkifejezés… törekszem rá, ennyi a titok. Nem leszek szegényebb és gyengébb ha beszélek az érzéseimről, vagy éppen kimutatom őket a másik felé. Ez egy komoly kapcsolatban nem okoz gondot, nem félek tőle… Javaslom, hogy gyakorold, ha lesz olyan, akivel érdemes.
“Hogy a másik mit fog fel belőlünk, nem elvi kérdés.”
Ebben egyet értünk, szigorúan gyakorlati.