“Teccik…”

Tetszik, ha ír nekem egy lány. Tetszik, ha van annyi önállóság benne, hogy nem a sült galambot várja, ami egy jó pasi képével és humoros szöveggel jelenik meg a postaládában. Tetszik, hogy vannak elképzelései (reálisakra gondolok, az irreálisakat közös konszenzus alapján senki nem szereti). Tetszik, – hogy nem csak petesejthez hasonlóan lebeg egy légüres térben és várja az ondósejteket, s ha azok nem jönnek, akkor elfonnyadva  kilép a saját kis virtuális terébôl -, hanem elébe megy a dolgoknak.

Olvastam egy lány naplójában, hogy neki elvei vannak: ô nem szólítja meg a fiút, nem ô jelzi neki az érdeklôdését, hanem megvárja, míg a srác megy oda. Ilyen elvek szerint nem írt senkinek egyetlen egy kivételtôl eltekintve! S mivel erre a bejelentkezésére nem kapott választ, máris igazolva látta logikáját és azonnal visszavonult sündisznó állásaiba. Vár. És szenved, mert nem azoktól kap választ, akiktôl szeretne, hanem mindenféle egyébtôl, s minden nap csalódva lép ki a rendszerbôl, mert nem jött el az igazi, a herceg.

(1 másik érdekes kérdéskör lenne kitárgyalni, ebben az esetben, vajh milyen a keresett herceg s s nem véletlenül megint egy elszállt igényû királylányra akadtam, aki csak 1 nagyon pici, szegény és sárkányokkal teli országocskát tud csak a hozományba bedobni, magyarul vidéki, gyermekees, közel a negyvenes éveihez járó anyuka, igen alacsony képzettséggel és életkörülményekkel)

Nem hiszem, hogy a mai felfordult világunkban, – amibôl tulajdonképp kilépünk és testnélküli, csupa 1-es és nulla által képviselt virtuális képviselônk segítségével betrappolunk egy nem is létezô virtuálisba -, ne lenne elvárás, de minimum simán – mindenféle fenntartás nélkül – elfogadható, hogy egy lány vegye fel a kapcsolatot és teszi meg az elsô lépést. Ez itt már nem etikett által irányított cselekedet: nem kurva az a lány, aki kikezd egy pasival. Nem a figyelem felkeltése miatt lesz valaki ribanc, hanem az utána következô “olyan események” miatt!

Ebben a kötegben nincs lehetôség finom és szolíd szemezésre, zsebkendô elejtésére: a társkeresô oldalakon írni kell. (Na jó, van egyenüzenetek küldésére lehetôség – instantnak hívják egyes helyeken -, amelyekkel a rendszergazdák talán ezt a lehetôséget szerették volna megteremteni, ám – ez az én véleményem – inkább csak a fantáziátlan userek használják, akiknek lövésük sincs arról, mit is írhatnának elsôre egy vadidegennek)

S mi rossz történhet? Nem válaszolnak rá. És? Fogsz vele valaha találkozni, esély van rá, hogy felismerjen? Semmi! Tragédia? Dehogy! Oly kevés lány ír a pasiknak, hogy még mindig sokkal nagyobb esélyetek van választ kapni, – kitûnni abból a nagyon kevésbôl -, mint a másik nemnek, a férfiaknak!

S mégha olyan hölgytôl érkezik levelem, aki nem jön be, annak bátorsága, vagánysága és véleményének ôszinte felvállalása elôtt mindenféleképp leveszem a kalapom és egy magamban elmondott “Sok szerencsét a továbbiakhoz!” jókívánsággal – remélem – hozzájárulok, hogy elôbb vagy utóbb ô is megtalálja a párját! Mert tudom és hiszem, hogy mindenkire vár valahol a nagy … :-)

Category: Irások
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.