Az első randi könnyű és egyúttal nagyon nehéz feladat elé állítja a feleket. A teljes ismeretlenség zavarba ejtő, mert nem tudjuk, hogy milyen reakciókat várhatunk, milyen témaköröket kerüljünk vagy hozhatunk szóba, viszont oly sok a felfedezetlen terület, a fekete lyuk, így képtelenség a randi 1-2 órája alatt kifogyni a témákból. Fiatalkoromban nagyon izgultam és a fő problémát jelentette, hogy vajh miről is beszélgessek? Pedig tudnom kellett volna már azokban az időkben is, hogy semmi félnivalóm nincs emiatt, hiszen:
- az emberek szeretnek beszélni, csak kérdezni kell őket és figyelni s ezzel letudtuk a randi dandárját
- nincs elég idő – még akár szűkszavúan is – átrágni magunkat az összes témán.
Ha már nagyon izgulni támad kedvünk, megtehetjük, de már a második alkalom alatt, ahol nemcsak pontosan kell emlékezni az elsőn elhangzottakra, hanem újabb és újabb témákat kell felhozni! ?gy az első randi igazából sétagalopp!
Ahogy a táncban, itt is a férfinak kell irányítani. Megfelelő témavezetéssel, a gyakorlatból áradó magabiztonsággal, figyelemmel és egy kis humorral nagy eséllyel nyerők lehetünk. Egy nagyon fontos dolog van, ami nélkül viszont nem lehetünk sikeresek: ÉRDEKELJEN A N? MONDANIVALÓJA, ÉRDEKELJEN MINKET AZ EMBER!
Előre képtelenség felkészülni: rögtönözni kell! Minden esetben koncentráljunk a válaszra és ha egy picit is az átlagtól eltérő, nem sablonos dologról hallunk, akkor érdemes belekapaszkodni és kibontatni a témát.
A nők (és sok esetben a férfiak is) szeretnek beszélni: számukra ez a kohéziós erő és egyben élvezet – ahogy az énekes madarak is csicseregnek, úgy nekik is szükségük van napi több ezer szó kimondására! ?gy a jól kérdező és figyelmes pasinak nevetségesen könnyű dolga van!
A szórakoztatás nem folyamatos nevettetésből áll – hiszen nem vagyunk se humoristák, ill. nem tudhatjuk még mennyire lehet feszegetni a határokat, így elég, ha egy nagyon kellemes eszmecserét nyújtunk a hölgynek. Emellett ne feledkezzünk el magunkról és adjunk információkat, nehogy véletlenül kiszolgáltatottnak érezze magát partnerünk a randi végén, hogy magáról elmondott mindent, de cserébe nem kapott semmit.
?m ha izgulós típusok vagyunk, érdemes sok kérdést betárazni előre, amelyekből képesek vagyunk párat bedobni a kellemetlen csend megszakítása érdekében. Persze azokat úgy kell egymás után fűzni, hogy legyen közük egymáshoz, 1 logikai szállon legyenek, mert különben bukta van!
Fontos dolog: nem biztos, hogy ha rosszul megy a társalgás, nem látunk érdeklődést a másik arcán, csak tőmondatos válaszok érkeznek, nem fűzi tovább az általunk felvetett témát, nem néz ránk avagy a szemünkbe, akkor a társalgási képességeinkkel van gond – mindössze a szimpátia nem született meg az első percekben. Ebben az esetben hiába minden erőfeszítés! Zárkozott testhelyzetet látva ne legyünk pipogyák: szakítsuk meg 15-20 perc múlva a randit és engedjük őt is és magunkat is szabadjára!
Amennyire te vagy kíváncsi a partneredre, ő ugyanannyira kíváncsi terád! Az első randi nem interjú és nem életgyónás, hanem egy finom felfedezés, amit élvezni kell: tartani tőle egyáltalán nem szabad! Beszélni nem csak magatokról, hanem benneteket érintő témákról is beszélhetek, nem kérdés-felelet, hanem eszmecsere formájában. Önmagát kell adni mindenkinek és lehetőleg spontán viselkedni – ez a legnagyobb siker titka! S ha néha esetleg elakadna a beszélgetés fonala, akkor alább összeírtam pár bedobható kérdést. Nem állítom, hogy a teljesség igényével és azt sem, hogy a legsziporkázóbbakat gyűjtöttem egy csokorba – de legalább MINDEN szituációban alkalmazhatóak veszély nélkül!
A teljesség igénye nélkül következzen pár fogódzkodó – KIZ?RÓLAG SZÜKSÉG ESETÉRE -, mert ha már nem megy spontán a beszélgetés, akkor valószínűleg a közös hullámhosszal is baj lehet:
Alapdolgok/témák/kérdések:
- Munka
Mit szeretsz/utálsz benne? Honnan jött, hogy pont ezt csináld? Gyerekkorodban mi szerettél volna lenni? Hova lehet innen továbblépni? Szeretnek a kollegák? Milyenek a munkatársak? A főnököd?Gondoltál már rá, hogy hogyan tennéd el láb alól a legszívesebben? Szoktatok együtt bulizni? Szeretnél te vezetô lenni és hogyan csinálnád? Dolgoznál ha nyernél a lottón?
- Szabadidő
Sport: Szoktál sportolni? (miért azt, mióta, milyen sűrűn, stb) Mit szeretnél még kipóbálni? Melyik extrém sportot nem próbálnád meg soha? Rá tudnál kattani valami veszélyesre? Ha meg tudnál élni belôle, akkor lennél a kedvenc sportod oktatója? Egyedül kezdted vagy rábeszéltek?
Lakberendezés/környezet: Szereted a lakásodat csinosítani? Milyen stílust szeretsz? Ha lenne kerted szeretnél benne kertészkedni? Van valami, amit már kinéztél, amit lecserélnél, amit még vennél oda? Mikor költöztél? Felújításkor sokat küzdöttél a “mesterekkel”? Hol tudnád/szeretnéd leélni az egész életed, mi a vágy? Itt is születtél vagy valahol máshonnan költöztél ide?
Kultúra: Színház vagy mozi? Koncert vagy cirkusz? Beugró vagy musical? Milyen filmeket szeretsz? Magyar filmek bejönnek vagy a hátad borsódzik? Milyen zenét szeretsz – ki is mennél a koncertjükre? ?llatkertben melyik ketrec elôtt állnál akár órákat?
Szórakozás: Salsa tanfolyam elôtt még vagy már után? Hastánc taszít vagy érdekesnek találod? Melyik rádiót szoktad hallgatni? Barátnőiddel hova jársz levezetni a heti feszkót és egy kicsit kitombolni magad? Merre voltál utoljára bulizni? White party vagy házibuli? Beszélgetés vagy ôrjöngés? Romantikus séta vagy Sziget? Múzeumok éjszakája vagy vasárnap délután egyedül a kihalt teremben a festményekkel?
Utazás: Merre jártál eddig? Melyik volt a legszebb, legérdekesebb, legmozgalmasabb utazásod? Hova szeretnél még mindenféleképp eljutni? Hova tervezed a nászutad? Wellness hétvégére hova vihetlek el? Síelés vagy tenger? Meredek sziklafalon felfele vagy lefele másznál?
- Kapcsolatok
Mikor ért véget az előző komoly? Mi volt a fő szakítási ok? Mi volt a leghosszabb, legkomolyabb és a legrövidebb? Melyik tulajdonság taszít és mi az, aminek feltétlenül meg kell lennie?
Tervek a jövôre:
Hány gyereket szeretnél? Hol szeretnél lakni: házban, nagy lakásban, városban vagy falun? Tenger vagy hegy?
Egyéb:
Reggeliztél már valaha ágyban? Mivel tud téged egy pasi kiborítani? Szomorúság esetén mivel lehet felvidítani? Milyen netes randijaid voltak eddig? Mi a véleményed erről az ismerkedési metódusról? Hétvégéd mivel telt? Mikor voltál a legboldogabb? Ha elhívnálak ejtôernyôzni, akkor rögtön igent mondanál vagy gondolkoznál még egy kicsit?
S minden kanos férfinak: ne hozzátok szóba a szexet! Úgyis minden verbálisan feltett szexre felhívó kérdésnek automatikusan nem lesz a válasz! Egyikőtők sem oly csodás külsejű, amire a hölgyek csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy rávessék magukat: a szex nem szóbeli felszólítás avagy megbeszélés utján alakul, hanem kimondatlanul, a helyzet és a hangulat hozza majd meg.
S a végül: szívesen veszem a további ötleteket, pánik-témákat és pánik-kérdéseket, amelyek közül ha megfelelô mennyiségû és értelmû érkezik, akkor ígérem, hogy kiegészítem a cikket velük!
Továbbra is várom élményeiteket, véleményeiteket, írásaitokat a tarskeresoblog@freemail.hu címre!
Személyes tapasztalatom,a randikon a nők jelentős része a munkahelyre és a végzettségre kérdez rá.Én ezt a részét a nőknek kb.50%-ra teszem.A maradék másik felével elég jól el lehet beszélgetni.Ha a partnerek eléggé széles látókörűek,akkor nagyon sok dologról lehet beszélgetni.Szerintem jó téma a mozi és az irodalom.A nők egy része szeret a főzőcskéről beszélni.Az elváltak esetében közös téma lehet a gyerekek nevelése,sztorik a gyerekekről.Az a bizonyos kommunikációs készség sem elhanyagolható szempont.Akik jól tudnak kommunikálni,kötetlenül,feszélyezettség nélkül beszélni,azok egy semmi témából ki tudnak hozni egy jó beszélgetést.Az állatbarátok (kutyások,macskások,halasok stb.) az én meglátásom szerint egy külön kaszt.Ez is lehet egy jó téma.Sok esetben nem a téma a kevés,hanem az emberek beszűkültsége,igénytelensége miatt nem tudnak miről,hogyan…
Én az első randin nem szoktam felkészülni témákból, igaz elég jó beszélőkém van… :)
Hagyom, hogy a másik fél spontán azt mondjon magáról, amit szeretne, és ami neki fontos, hogy feltétlenül a tudomásomra jusson már az első adandó alkalomkor. Persze ez a spontaenitás rám is jellemző és az természetes, hogy ha valamit kérdez, arra feltétlenül és őszintén válaszolok. Ha észreveszem, hogy egy témának különös figyelmet szentel, akkor szoktam kérdezni róla…
Az sem baj, hogyha ilyenkor olyan dolgokat is elmond, amikről már előzetesen valamilyen módon “beszéltünk”. (telefon, chat, email) Ez akkor nagyon fontos dolog lehet neki :)
Én sok más esetben is a spontán dolgok híve vagyok :) és ez még mindig bejött, semmin sem érdemes görcsölni… még a “nászéjszaka” előtt sem :)
Üdv: Ladyb
Nane, ‘hány gyereket szeretnél’, ‘hova tervezed nászutad’? első randin nem túl ‘kemény’?
Nem bírok ennyi Wagnert hallgatni, szinte kedvem támad lerohanni Lengyelországot, W.A. szerint:))
“egy nagyon kellemes eszmecserét nyújtunk a hölgynek”:
szolgáltatók előnyben! :-)
Isti
Akkor az igazi,ha van némi spontaneitás a dologban.Az előre eltervezett dolgok sohasem jönnek be.Az ilyesmit csak lazán lehet csinálni,más módon nem is érdemes megpróbálni.Ez a téma elvileg a vidámságról és a jókedvről szól,a komolyra vett figura eleve gyanús.Ha megvan az a bizonyos felszabadult érzés,megy minden magától…
Jó poén, hogy a cikkre azok reagálnak, akiknek nem probléma lyukat beszélni a csaj hasába. Persze, hogy a spontaneitás, meg a közös hullámhossz az igazi, de hát nem mindenki született showman-nek. Nekik kell néhány kapaszkodó, ötlet, hogy kihozzanak valamit a szituból. Mert a lányok sem fecsegőgépek, köztük is van, aki csendes, visszahúzódó, de ettől még lehet szimpatikus egymásnak két ilyen ember. Ha legalább egyikük “készül”, biztos, hogy a másik hálás lesz az igyekezetért, akár “megtalálják” egymást, akár nem.
?gnes levelére reagálva,én sem vagyok az a lyukat a hasába beszélő típus.Az sem mindegy,ki milyen hangulatban van egy ilyen találkozón.A dolog-úgy értve az első találkozó-a természetéből kifolyólag zsákbamacska,a külsőségeket leszámítva nem lehet készülni rá.Az örök téma,az extrovertált és az introvertált típus.Ez is csak addig probléma,amíg nincs meg az igazi.
Szerintem az ilyen randikra jó összeszedni magunkat.Fel kell készülni gondolatilag.Képben lenni a hölggyel kapcsolatban.Nem lehet előre tervezni,esetleg a vázát a beszélgetés kezdetének.Utánna már a spontaneitásra,a képzelőerőre,a tapasztalatra,megérzésre van bízva a randi.Ki ne találjátok már,hogy ezeket az alap kérdéseket nem vágja senki.Majd a randin sunyiba puskázik az asztal alól? (Ülj le, egyes)
A másik meg,hogy nem stand up és nem önálló előadói est egy talizás.Túl lett pörgetve kicsit a téma.Beszélj magadrol és tudjál nagyszerűen hallgatni is a szemébe nézve.Ennyi.Ha túlságosan is pörögnél beszélgetés közben tudni kell behúzni a féket.Nem interjú!!!! A kuka nők a legkeményebb dió.Tényleg nehéz ügy,de meg lehet indítani a legtöbbet.Megembereli magát,ha már egy randira jött el és összetett mondatokat mond.Jártam már úgy,hogy nagyon-nagyon gyönyörű volt a lány,de egyszerűen nem lehetett egy jót beszélgetni vele.Kevés dolog érdekelte,olyan kis magánakvaló királylány volt.Minden perc egy szenvedés volt a randin.Nem érdeklődött,a kevés kis témába nem lehetett kapaszkodni végig.A gázos csendet még viccel sem lehetett igazán megtörni.Olyanok voltunk mint egy kiégett házasságbol két befordult alak.Na én ezóta mondom,hogy a szépség nem minden.
Sok szerencsét mindenkinek,többet mint ami nekem van.
Régen én is “kuka” voltam, nem mertem megszólalni se. Ezen nem lehet segíteni úgy, hogy témákat adunk a ‘páciensnek’… Szemléletváltás kell!!! Amíg az ember azt hiszi magáról, hogy biztosan nem felel meg a másiknak, addig nem is fog megfelelni!!! Lehet erőltetni a témákat, lehet mondani az idióta vicceket, a másiknak sikeres ember kell nem egy csődtömeg, aki erőlködik!
Az ismerkedés lényege az, hogy vidámnak és céltudatosnak tűnj, különben veszett fejsze nyele! Aki minden áron találni akar az nem talál! Itt is nagyon igaz a mondás, az erőlködésnek csak nyögés a vége. A trükk egyébként végtelenül egyszerű.
Nem társat kell keresni! Tudom viccesen hangzik ez egy társkereső oldalon, pedig ez a helyzet. Kapcsolatokat kell keresni, amiből akár párkapcsolat is kialakulhat. Ha a másik érzi, hogy jól érezzük magunkat vele már félig nyert ügy! Figyelem, akkor is, ha külsőre esetleg nem jön be!!! Ismerős dolog a rózsaszín köd ugye? Ha kialakul a szimpátia és leereszkedik a köd akkor Quazimodoból is daliás herceg lesz a ‘kiszemelt’ szemében!
Szóval az egész lényege az, hogy magadat add és ne erőlködj. Próbálj csak barátként beszélgetni a másikkal. Sokkal könnyebb egy baráttal beszélgetni mint egy társjelölttel, mert utóbbi kicsit kényszeres. A külsőt el kell felejteni! Azon úgysem tudsz változtatni, vagy így szeret meg a másik vagy sehogy. Ez persze nem jelenti azt, hogy igénytelenül melós ruhában jelenj meg az első randin, de a másik semmi esetre se lássa azt, hogy nem vagy elégedett magaddal!!! Ha úgy érzed nagy a pocak csinálj viccet belőle! “Ha így folytatom lassan nem kell tálca a sörhöz” stb :) Ha pici a cici akkor meg “néha fiúnak néznek, de aztán van meglepetés ha meglátnak bikiniben” :)
Akinek pedig még barátokkal sem megy nagyon az ismerkedés keressen más barátokat is! A lényeg az, hogy a beszélő készséget kell fejleszteni, mert hát szavakból ért az ember.
Pocok, szívemből szóltál.
Nem vagyok az a csacsogós fajta, inkább a (meg)hallgatásban vagyok jó. ?ltalában csak akkor beszélek, ha van mondanivalóm. Ebből kifolyólag lebénít, ha úgy érzem, muszáj beszélgetni. Olyankor egy épkézláb gondolat se jut eszembe, pedig nem vagyok egy üresfejű tini. Hogy legyőzzem az első randi “nyomását” igyekszem úgy felfogni a dolgot, mintha egy rég látott ismerőssel találkoznék. Ez általában segít feloldani a görcsöt és minden megfelelési kényszer nélkül magamat tudom adni. Persze partnertől is függ, hogy mennyire jön be ez a “taktika”.
“Az ismerkedés lényege az, hogy vidámnak és céltudatosnak tűnj,”
… és legyél is az ! :-)
Gátlásosaknak: egy üveg sör életet menthet!
Isti
Hmm, pénteken volt egy randim, igazából én szeretek kicsit elellevelezni a jelölttel, hogy legyen vmi társalgási alap, jobban megismerjem, de a lány kicsit sürgette a találkozót, hát jó a beszélőkémmel nincs baj, viszont nem egymást kerestük, ez rögtön látszott a szituból. Koncertre mentünk, első randinak azért érdekes helyválasztás, nem én választottam, előtte beszélgettünk, nem volt ilyen sem olyan sem, én mindig improvizálok, de azért nem voltam kérdezősködős kedvemben, valszeg a másik ezt érezte, és ő kérdezett. Aztán koncert után illedelmesen elbúcsúztunk egymástól. A lényeg, hogy én maradtam a másik zenekarra, és spontán megismerkedtem egy lánnyal akivel reggelig buliztunk… úgy látszik nem velem volt a baj…
És igen elég lazán álltam ehhez a randihoz, mert csomó dolgom volt, meg annyira nem is akartam, nem görcsöltem rajta, nem is jött be, nem is bánom, viszont az este-péjszaka másik része meg lökést adott!
Hiába ír okosakat az ember,úgyis a való életben,a gyakorlat dönti el,hogyan jön össze a dolog.Szerintem sokan előre eltervezik,mit akarnak mondani,azután a célnál “lerobbannak”.Én is voltam úgy,szerettem volna beszélgetni valakivel,de a lány valamiért képtelen volt értelmes dolgokról beszélni.Az a bizonyos harapófogó.Ott vagy valakivel,és képtelen kinyögni két értelmes mondatot.Amikor nem rajtad áll vagy bukik a dolog,hanem a másikon.Ilyen is van.
Ezek a témakörök tényleg a kukákban végzik?
Isti
Istinek üzenem,sokszor témát is lehetetlen találni,a semmit elég nehéz a kukába dobni!
Érdekesnek tartom ezt a témát, velem nagy próbléma nincs, azaz a beszélőkém helyén van. Még akkor is beszélek, mikor nem kéne. Valójában azért írok, mert van egy kis történetem régi gyerekkori barátomról. A mai napig tartom vele a kapcsolatott. Tudni kell róla egy nagyon jó szívű srácról van szó, beszélni viszont nem nagyon tud, lányok közelében egyáltalán, de még magunk közt fiúk között is igen nehezen. Sokat segítettem neki, állandó terápiákat tartottam a beszéd művészetéről. De éveken át mintha a falnak beszéltem volna, barátnője persze emiatt nem is volt, pedig hozzáteszem jóképű srácról van szó! Tisztában voltam vele, hogy lelki problémák állnak emögött. Több évi barátság után, természetesen kiderülnek dolgok, hogy mi okozza vagy legalábbis merre keressük a probléma gyökerét. Menet közben a feltárt hiányosságokat sikerült némiképp pótolnom, azzal a sok-sok beszéddel, segítéssel néha vitatkozások árán is, mert mostanára már egy kiegyensúlyozott srác lett belőle. Nem hittem el, de ebből a lelki válságból, bezárkozott világból sikerült kitörnie, ami külsőképpen úgy jelent meg, hogy elkezdett sokat beszélni és ezáltal egy melankólikus, befordúlos embert szemem elött láttam megváltozni, kitárúlkozni. Mostanság már társaságba is elmegy, mert régen csak egyből hazavette az útirányt.
Ezzel a kis levéllel csak arra akartam rávilágítani, ha van közeli ismerősünk, aki ilyen szinten bajban van és esetleg lelki eredetű, nemcsak önmagát adja, mert természetükből fakadóan vannak embertársaink, akik így érzik jól magukat ez a lelki beállítottságuk, hanem valójában tudják, hogy probléma, de nem beszélnek úgy róla mi is tudunk nekik segíteni. Nekem több évi munkám benne volt, hogy mára egy kiegyensúlyozottabb barátott tudhatsak magam mellett. ?gy segítsünk barátainkon, vagy barátnőinken esetleg közeli hozzátartozónknak, hogy ? is teljesebb életett tudjon élni mint mi. Mert sokszor csak karnyújtásnyira van a segítség.
Köszönöm, hogy itt írhattam és mindenkinek boldog és sikeres társkeresést és találjátok meg az igazit azt kívánom. :)
Kedves Júda, léci segíts nekem!
Először is gratulálok az emberi cselekedeteidért, jó volt olvasni.
Lassan kettő hónapja, a párom.hu oldalon keresztül “megismerkedtem” egy sráccal.
Az ismerkedésre nem a bátorsága, hanem a kényszer vitte rá, nőt keres maga mellé aki …
Hasonló beállítottságú, mint ahogy a barátodról írtál.
Egy jóképű, becsületes, segítőkész dolgos pasi aki látszólag nem hisz magában, holott ő ezt másképpen mondja, határozatlan, irányítani kell minden téren.
Mond léci, hogy tudnék rajta segíteni, hogy ne azt érezze, hogy idomítani akarom?
A legszörnyűbbek a beszélgetések, amikor kérdezek valamit a válasza: igen, nem, nem tudom, erről egy vicc jut az eszembe!!!
Ennél már csak a telefonos beszélgetésünk rosszabb, amikor kifogytam a témából, elfogytak a betűk és a szavak, nincs kedvem már “magammal” beszélgetni, akkor mindkét vonal végén hallgat a telefon.
Nagyon félek, hogy ha előveszem ezt a témát, még nagyobb árok felé sodrom a kapcsolatunkat, valamit pedig tennem kell, mert különben szakítás lesz a vége. :o(
Nem beszélve arról, hogy beszélgetés útján tudnánk egymást megismerni.
Persze az IGEN-ekből és a NEM-ekből is kapok válaszokat, de én jobb szeretném a körülírt véleményeket és a részleteket is hallani, ezáltal sokkal okosabb lennék én is.
Tudom türelem is kell hozzá, de meddig?
Mert nem ismerkedünk, hanem már távolodunk egymástól.
Lehet, hogy erre mondják, hogy nem illünk össze?
Ami Kata levelét illeti,az derül ki belőle,ahogy mélyebb lett a dolog,úgy derült ki fokozatosan,hogy nem illenek össze.Egy látszólag jól működő kapcsolat is tönkremehet azon,ha egy vita során vagy a múltból előkerül valami.Ha két ember nem illik össze,akkor nem kell erőltetni,a saját vágyainkat úgysem lehet átvinni a másikra.Esetleg meg lehet menteni a kapcsolatot,ahhoz viszont új alapra kell helyezni a dolgot,néhány dolgot egészen másként kell csinálni.Nem az van mögötte amit akarsz,hanem ami ő valójában.Nem erőszak a disznótor!
Igen.
Valóban.
A disznótor nem erőszak, pedig milyen jó és nagyon finom. :o)
Azok az ízek nem hasonlíthatók semmi mással össze… :o(
Köszi Nemes Tamás!
Kedves Kata!
Először is köszönöm bizalmadat, amivel megtiszteltél. Másodszor gratulálok ahhoz, hogy két hónapja döntöttél egy srác mellett.
Egy kezdeti kapcsolatnál még igencsak nincsenek kifinomúlva az érzések, ahhoz, hogy két ember teljes harmóniában tudjon élni egymás mellett. Bár vannak példák, hogy egyből harmonikusabb, egységesebb kapcsolat jön létre. Természetesen nem biztos, hogy kiállja az élet viharait, nehézségeit ami egy kapcsolattal jár. Sokszor lehet gyors szimpátia, esetleg kifejezetten a testi vágyak tartsák csak össze pár hónapig a kapcsolatot vagy mindkét személy egyforma beállítotságú. Amiket most leírtam az egy gyors és kezdettben jónak tűnő kapcsolatnak néz ki, de ezek is lehetnek késöbbiekben negatív hatással mindkét félre. A szimpátia eltünhet, ahogy megtudunk menet közben a másikról még fel nem tárt dolgokat, ami negatív hatással lehetnek ránk, a testi vágyak kialudhatnak, ha nincs mögötte lelki tartalom és az egyforma beállítottság is zavaró lehet, mert nem találunk annyi új dolgokat a másikban mint amennyit egy különbözőbb pároknál tapasztalható.
Mindketten másfajta háttérből jöttetek, más múltat, szokásokat hoztatok magatokkal. ?gy sokszor főleg a kezdettben nehéz összehangolni ezt a két világot, persze ezalatt kijöhet az a kérdés, egymáséi vagytok vagy nem, mielött még továbblépne az ember egy kapcsolatban azaz mélyebb vízekre evezne társával. De ha mindkét ember szereti egymást, akkor sok nehézségeken túl tudnak jutni. Sok emberrel találkoztam, sok problémát hallottam, de egyik eset sem hasonlít a másikhoz, ezért kijelenteni teljesen megfelelő választ nem lehet csak körülírni.
Kedves Kata! Értem amit mondani akarsz nekem, de ha szereted a fiút és szeretnéd magad mellett tudni, ahogy írtad türelem is kell hozzá. Tudom nem könnyű csak hagyj neki időt és magadnak is, sokszor van, hogy az idő megoldja a problémákat. Nem kell elsietni semmit, mert ez egy egész életre szólhat, ha egymáséi vagytok úgyis megnyílik a kedves barátod is, mert érezni fogja, hogy nélküled nem tud élni. De ha nagy nyomás alá helyezed már az elején, hogy ebben és abban változzon és vegye észre magát, azzal csak eltávolodhattok egymástól. Abban viszont igazad van, hogy beszélgetés útján lehet megismerni a másikat, de van ahhoz vezető út is. Vannak más technikák is mivel kerülhetünk közelebb a másikhoz, ha a beszéddel eleinte nem nagyon megy. Tudd meg mit szeret, mi a kedvence, hová szeret járni, avagy mit csinál szabadidejében pl. szeret-e enni és azon belül mi a kedvence, van egy jó mondás a férfi szívéhez gyomrán át vezet az út, persze egy kis túlzással írom ezt. De ezzel azt akarom mondani, hogy lehet beszédre bírni embereket, ha mi is tudunk közeledni úgy hozzájuk, hogy nem védekező állásban várnak minket. Azzal tisztában vagyok, hogy a mai világban, amikor mindent gyorsan szeretnénk megkapni és gyors eredményeket akarunk látni, sokszor ezt a kapcsolatra is kivetítsük. De egyet ez a hipermodern világ nem tudott megtenni, megváltoztatni az emberi lélek működését. Amihez régen idő kellett, ahhoz úgyszintén ma is. A lélek, szív működése a mai napig változatlan. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy lásd ahhoz, hogy valami lelki szinten beérjen idő kell hozzá. Természetesen, az idő sokszor nekünk dolgozik, ami által megtudhatjuk egy kapcsolatban egymáséi vagyunk vagy nem. A Tamásnak abban igaza lehet, hogy túl sok ellentmondás van köztetek, de én arra buzdítlak még adj esélyt magatoknak és légy türelemmel ha már semmi nem segít akkor tényleg érdemes elgondolkodni azon érdemes-e egy egyszemélyes kapcsolatott folytatni sokáig, mert a te lelkednek sem jó ha sokáig gyötröd magad, mert mi emberek úgy vagyunk, hogy szeretre lettünk programozva, szeretünk adni szeretetet, de jólesik ha viszonozzák.
Kedves Kata kívánom találd meg új barátoddal a megfelelő hangot, még ebből bármi jó kisülhet, szurkolok neked, és sok síkert, boldogságot
Ui: Kérlek írd meg nekem, persze ha gondolod, hogyha kialakulnak a dolgok köztetek.
Júda
?gérem úgy lesz! (:D
Köszönöm a jókívánságokat.
Kedves tőled Júda, hogy szántál rám ennyi időt, egy ismeretlennek!
Jó, hogy még lehet hallani, látni, tapasztalni, hogy vannak emberek és magukban hordozzák a segítő szándék apró rafinériáit.
Több, mint valószínű, hogy itt és most az idő fog nekünk segíteni, bármerre megy is a szekerünk.
A szeretet viszonzásában, nincs kivetnivalóm.
Testi, szellemi és kommunikációs vonalon vannak problémáink. Ez a gyötrelem tesz kárt bennem úgy érzem.
Persze, ha hagyom.
Csak azt kell eldöntenem, hogy mennyire engedhetem meg magamnak a saját szokásaimat, világnézeti beállítottságomat, elképzeléseimet, céljaimat, stb. kiiktatni,feladni vagy átszervezni?
……………………………………………
Bocsi, csak hangosan gondolkodtam!
További szép nyarat kívánok neked!
Köszi mindent. :o))
Üdv.: Kata
“kiiktatni,feladni”?
Én semmiképp sem erőszakolnám meg önmagamat a helyedben, mert abból csak rossz sülhet ki, ha… de később biztosan. Ez általánosságban így van, kinél jobban, kinél…
Isti
Kedves Júda!
Szeretnék én is tanácsot kérni,bár már most tudom,h mi lesz a válasz.Az a lényeg,h volt egy 21 hónapos kapcsolatom,de már lassan 1 éve vége lett,és vmiért nem tudom lezárni magamban(sokszor gondolok rá,vagy pl. vele álmodom).Végülis magamnak köszönhetem,h már nem vagyunk együtt,mert túlságosan ragaszkodó volt és kezdtem vele úgy viselkedni mintha már nem kötődnék annyira,és végül elértem,h szakítson velem.Utána kitörölt mindenféle oldalról ahonnan ismertük egymást.A szakítás után 1 hónappal felhívott,találkoztunk,és tök jól elbeszélgettünk,h azóta kivel mi történt.Msn-re is visszavett és ott is majdnem minden nap beszéltünk,de egyik napról a másikra fogta magát és újból letörölt msn-ről és már találkozni sem akart velem,és amikor felhívtam,akkor a telefonba is lekezelően,flegmán beszélt.Amikor megkérdeztem,h ez most mért történt azt mondta,h csak.Lehet,h azért kezdett el így viselkedni,mert az újbóli találkozások,és beszélgetések után elkezdett újra érezni irántam vmit,és könnyebb volt neki így elfolytani,h megszünteti az összes köztünk lévő kapcsolatot?A másik kérdésem amire írtam,h tudom a választ az pedig az lenne,h már semmi esély,h újra összejöjjek vele késöbb?Igazából mindkettőnknek a másik volt élete első nagy szerelme,és azóta nem is találok magamnak komolyabb kapcsolatot,nem tudom,h vajon ez a régi szerelem is közrejátszhat-e ebben?Válaszodat előre is köszönöm.
További szép napot mindenkinek.
Üdv.:István
Témakörök kukáknak?Szerintem az bőven elég,ha valaki nyitott szemmel jár az utcán.Az élet adja a legjobb témákat.
Kedves István!
Köszönöm megtisztelésed azzal, hogy segítség kéréssel hozzám fordúltál. Igaz, ez az oldal nem ezzel a témakörrel foglalkozik, de amennyire tőlem áll és tudok, szívesen segítek. Ha jól ételmeztem közel egy éve már vége a kapcsolatodnak, így utólag öszintén sajnálom. Annál rosszabb nincs az életben, ha valakit szeretünk és felépítünk egy közös életett sok emlékekkel, élménnyekkel és elveszítsük szívünk választottját. Sok kérdést tettél fel olyan témákban, amire már csak találgatni lehet. Elöszőr azt szeretném kifejteni, ha egy kapcsolat mellékvágányra hajt általában nem az egyik vagy másik hibás a kialakult helyzetért, hanem mindkettő, hiszen valahol volt egy pont, amikor a probléma gyökere elkezdődött. Gondolom, ilyen hosszú távlatból már nehezebb megítélni mi volt a tényleges probléma, azaz honnan indult ki. Természetesen van olyan helyzett, amikor szakítás után nehezen viselik az emberek a hirtelen jött egyedüllétett vagy hiányérzetük az elvesztett másik után arra készteti az embert, hogy újra találkozzon a másikkal és rendezze kapcsolatát. De sok esetben visszajönnek azok a szakítás miatti lelki problémák, ami miatt sokszor már esetleg végleg bezárja a kapukat mindkét fél elött. Rengeteg esetben ilyen második, harmadik próbálkozásnál erősödik meg az ember arra, hogy ténylegesen sajnos le kell írnom, szakítson a társával, mert még szükség van megerősítésre abban, hogy esetleg a másik tényleg nem az igazi.
Esély arra, hogy valakivel összejöjjünk egy hosszabb idő után már igen nehéz, bár ismerjük a remény hal meg utóljára. Sok minden átalakul egy hosszabb idő alatt, megváltozhatnak környezetek, emberek, életvitelek, így ha az egyik még vár és reménykedik azalatt elképzelhető a másik fél már vígan éli életét máshol vagy mással. Tudom, mit érzel és tetted arra nézve, hogy mai napig szívedben hordod ?t jószívre vallhat és bizonyítsa szerelmedet. De azt, hogy nem talál az ember új kapcsolatot, ez is lehet akadálya, hiszen minden új élet egy régi lezárásával kezdődik. A kérdés az meddig akarja az ember e régit ápolni magában, számodra nincs veszve semmi az élet megy tovább, és magadnak is meg kell adni az esélyt, hogy találkozz egy olyan lánnyal, akinek tényleg te kellesz, úgy ahogy vagy. Mert nagyon sajnáljuk régi kapcsolatainkat, főleg ha szerelem tűzében égett, elveszni hagyni és átadni az örök raktárosnak: az emlékeknek. De ha tényleg a te esetedben megismétlődhetne a régi szerelem folytatása, akkor is úgy kell élned, hogy ezeket a dolgokat tedd le és nyitott légy új kapcsolatra. Az élet tele van meglepetésekkel van erre is példa meg arra is.
Kedves István azt kívánom, hogy találd meg magadban azt az erőt, amivel tovább tudsz lépni az életben és teljes emberként meg tudod élni. Bízz abban, hogy az élet jót tartogat számodra ezen a területen is.
Sok síkert kívánok mindebben!
Üdv: Júda
Miért lennénk mi kukák?:)Találkoztam már olyan emberrel,aki több diplomás,nyelveket beszélő,igen magas beosztásban lévő ember.No,kérem alig tudott egy értelmes szót kinyögni.:))Én úgyan kérdeztem tőle mindent ,ami eszembe jotott,de ő nekem egyetlen kérdést nem tett fel.:(
István: ne görcsölj, engedd el fordulj másfelé.
Ha valóban ő az “igazi”, szembejön megint.
Köszönöm ezt a kielégítő választ Júda,örülök,h írtam Neked.Permanenciának is küldök innen 1 puszit a bátorításért.
További szép napot Mindenkinek!
Kedves Kata!
Remélem, nem baj, hogy én is hozzászólok – férfiként.
Az a gyanúm, hogy a párod sokkolja a (vélt vagy valós) kulturális / intellektuális fölényed. Sztem görcsöl, hogy túl ilyen meg olyan vagy számára. Feltehetőleg anyuci kedvence típus, aki sok mindenhez nem szokott még hozzá, amihez felnőtt emberek igen. Ez amúgy jó alap, mert az ilyen emberek a leginkább jólelkűek. Ha ez így van, akkor ebből nagyon jó kapcsolat lehet, ha okosak vagytok.
Van egy alternatíva is: lehet, sokkalta talpraesettebb, mint amilyennek tűnik, csak van valami kommunikációs akadály, pl. takargatnivalója van, stb. (alamuszi macska nagyot ugrik)
Mindenképpen érdemes lenne tapogatózni abba az irányba, hogy a baráti körével és / vagy a szüleivel ismerkedni kellene lassan… Sok minden kiderül róla akkor, talán még oldottabb is lesz. Lehet, hogy valamit nagyon el akarna mondani, de fél valamitől. Ha nem, akkor anyuci gátlásos kedvence. Nagyjából ez a 2 eset lehetséges, legalábbis aminek reális esélye lehet.
Sztem ne engedd, hogy az aggályaid vakvágáynra tereljék ezt a kapcsolatot, mert jó esély van rá, hogy drágakövet találtál, csak csiszolni kell… Sok sikert!
Kedves István!
Remélem, nem baj, hogy én is hozzászólok – férfiként.
Sztem lépj tovább! A viselkedése alapján már nem akarja, hogy folytatódjon, talán talált is magának valakit. Ha különleges is az illető, akkor is tojik fejedre. Ha meg tucatáru, akkor meg nem mindegy, merre jár? Találsz másikat, akivel meglesz a harmónia. Az élet már csak ilyen kegyetlen… Ráadásul akármilyen az ex, akkor is megérdemli, hogy ne zaklasd. Igazán tiszteletben tarthatnád a privát szféráját. Nem vagytok már együtt. Ha haverként tudsz rá tekinteni, akkor tisztázd ezt vele, de ha nem, akkor ez elmúlt. Jobban jársz, ha lezárod, mert ha valami miatt vissza is találna a karjaidba, az már valami “nem tiszta ügy” lenne nagy valószínűséggel. (Szakított az egyenlet 3. szereplőjével, stb.) Szóval ne nagyon éld bele Magad akkor se, ha visszajönne. Sőt az attitűdödön kissé változtatni kellene: legyenek saját dolgaid, amikbe el tudsz temetkezni, aztán akárkibe is beleszeretsz, ide tudsz “menekülni” ahelyett, hogy az agyára mennél a ragaszkodásoddal. Ha igazán fontos valaki, akkor megérted, amikor nem akar a társaságodban lenni (ezt üzenem a páromnak is :) pedig tényleg nagyon szeretjük egymást), mivel be kell látni: sülve-főve együtt vagytok ideális esetben, és ha erre mér ráteszel egy lapáttal, az már úgymond túlzás… Olyan mázlid úgysem lesz, hogy minden megvan a másikban, amit az egyik keres, ráadásul még az érdeklődési körötök is azonos. Ez csak illúzió / egy a millióból. Akik életük végéig keresik az ilyet, azok olyanokká válnak, mint a lottó-függők… A lényeg, hogy harmónia legyen meg egyetértés, a többit meg kialakítja a 2 ember…
Azt ne mondd, hogy ilyen sok szép és kedves nő között nehéz társat találni!
Sok sikert!
Kedves deltaEB!
Csak régebben “zaklattam”,már régóta nem hívtam nem küldtem neki sms-t stb.,mert már rájöttem,h tényleg nincs semmi esélyem,és megtudtam,h ő is talált most vkit magának,szarul esett dehát ez van.Abban igazad van,h sok a szép és kedves nő,de sajnos nincs meg az-az összhang(amit pl eddig csak nála találtam meg).Most is van 1 barátnőm de vhogy nem tudunk úgy beszélgetni,inkább csak a szex van meg a kapcsolatban,de sajnos ez engem nem elégít ki,nem tudok hozzá kötődni,és így még a szex sem az igazi,igazából szerelem nélkül nekem nem jó a szex sajnos:( Köszönöm,h Te is megtiszteltél a véleményeddel.
További szép napot!
István!
Mennyi ember lottózik és hány visz haza főnyereményt?
Aki fiatalon beleválaszt és leélheti életét a párjával, nem kiválasztott, nem magasabb rendű lény,- csak szerencsés.
Jókor volt jó helyen, talán hallottad már…
Az életben az a fantasztikusan jó, hogy kiszámíthatatlan.
Görcsölhetünk, kombinálhatunk, spekulálhatunk, számítgathatunk, aztán egyszer csak bumm, egy tégla a fejre, v 1 jó nő a semmiből. Csak győzd kapkodni a fejed :))
Minden jó dolognak érlelődésre van szüksége, miért pont Veled lenne másképp?
Tapasztalj, figyelj, tanulj, s mindezt hasznosítsd a gyakorlatban.
Még nagyon az elején vagy, türelem, semmit sem adnak ingyen, miért épp a boldogság lenne a kivétel?
Csak semmi nyafogás, légy férfi!!
Tudatos.
Akire számítani lehet akkor is, ha szomorú.
Az igazi nő sosem hagy el olyan ffit, aki rettenthetetlen, erős, megingathatatlan,magabiztos, befolyásolhatatlan, de nagyvonalú: biztonságot adó.
Amikor egy nő azt tapasztalja, h a ffi függővé teszi magát tőle,- messzire szalad.
Ezen nem változtat semmiféle emancipáció.
Ha boldog akarsz lenni, s boldog asszonyt akarsz magad mellett, sose menj le hídba, s ne légy gyenge ha látják, ám tegyél meg ezer apró figyelmességet, s ha nem is szól, egészen biztosan észreveszi és imádni fog érte.
Én drukkolok Neked :)
üdv.
Témakörök kukáknak:az EU komform szelektív hulladékgyűjtés.
A következő témakör az elhasznált szárazelemekről fog szólni.
Vagy az elektronkiai hulladékká lett gépekről.
Nem egyszerű ez az egész….Nagy dumás csaj vagyok,de még odáig sem jutottam el,hogy elmenjek egyáltalán egy randira….Az is nagyon nehéz,hogy átlépjem önmagam,és valakivel pl.Skype-on beszéljek…Közel 20 év kimaradt gyakorlat…Egy ilyen hosszú kapcsolat után nem egyszerű újat kezdeni…..Szívesen olvasom bölcs tanácsaitokat…Újra kell tanulnom sok mindent,mint itt sokaknak…Sovány vigasz,de jó hogy beszélhetünk róla…Bezzeg 20 éve nem gondolkodtam,hogy mit is mondjak egy fiúnak…..
Most sem kell. Ami jön az a legjobb.
Érdekes téma. Nálam az a helyzet, nem vagyok valami nagy szövegelős típus, inkább introvertált, és (kissé) mizantróp is. Nem igazán izgat ha nem beszélek egész nap senkivel. Ez van. Persze vannak témák, amikről tudok beszélni, és szoktam is beszélgetni haverokkal. A kb 10 évvel ezelőtthöz képest pedig javultam is azért szépen :) de még mindig okoz problémát. Akár egyik pillanatról a másikra is változhat, szóval érdekes egy dolog, és ami bonyolultabbá teszi, hogy egyszerre van jelen mindkettő: akarok is beszélgetni, ismerkedni, de egyúttal abszolute le…om azt is hogy mit akarnak mások, meg azt is hogy bárkivel is ismerkedjek. Bocs hogy így írtam ki, de komolyan így is gondolom..
Abban viszont a cikk megerősített, hogy egyrészt csak úgy lehet/érdemes ismerkedni, ha érdekel a másik mondanivalója és odafigyelek rá, másrészt tényleg úgy kell felfogni mintha baráttal beszélgetnénk, nem pedig egy leendő partnerrel.
Voltam egyébként már nős is :), addig okoz gondot a dolog, amíg nem biztos hogy barátnő lesz a jelöltből. Utánna már könyebben kommunikálok, de addig… :)
e-mail csere lehetősége a blog olvasói közt: media(pont)r3(kukac)gmail(pont)com
Ha pl. “kisegér? személyesen szeretne pl. “superman? kegyeibe férkőzni (s ezt ő is akarja), csak el kell küldeni a saját e-mailt a fenti címre, s a csere megtörténik.
Fontos! A cseréhez a “célzott? személy címe, de F?LEG beleegyezése is szükséges!
Aki látja, adja tovább!
Hajrá, üdv.,
Bagoly: én kipróbálom a lehetőséget, légyszi jelezz vissza, ha működik.
köszönöm
Sziasztok mindenki…….
Végigolvastam mindenki hozzászólását, igen jó és használható ötleteitek vannak, a témainditó is nagyon jónak tünik…..
Tényleg nagyon nyűgös tud néha lenni az első randi, “készülni” rá csak egy módon lehet….
Nem úgy hogy puskázunk, mit is kérdezzünk, milyen irányba tereljük majd a beszélgetést….
Azt ugyis fogja érezni a partner, hogy bennünket mi az ami érdekel, ha eléggé okos, és ügyes, megpróbálja ő is arrafelé terelni a témát…. De ezt ne erőltessük…
Mi is inkább azt vegyük észre, hogy őt mi érdekli…..
A másik ember érdekeljen, nem pedig a saját témánk…..
Készülni rá??? Hát, max annyira, hogy ha kellő mértékü önbizalommal állunk hozzá, fél sikerünk van…. Egy tartalmas beszélgetésre mindenképp… Örülök neki amikor azt olvasom, hogy nem elsősorban úgy kell odaérkezni, hogy én most társatkeresek….. Az hogy mi lessz belőle, az még a jövő zenéje…. De a partner mindenképp érezze, hogy nem egyéjszakásra vadászunk….. Hogy ő mire használható, az ugyis kiderül………. Ne erőltessük rá azt amire ugyis képtelen, és használhatatlan…. Ettől még ő sem lesz roszabb a deákné vásznánál, lehet más, és másnál ő is másra alkalmas…….
Nem vagyunk egyformák, más és más dolgokat hozunk ki egymásból…. Ebből kifolyólag ne is becsüljük le a másikat, mert mi sem vagyunk különbek, csak mások…..
Tehát mindenképp kellő mértékü önbizalommal menjünk, és a másikat is egyenrangu partnerként kezeljük, akármit is gondolunk, érzünk ott és akkor róla……
A többit ugyis elrendezi a mindenható hogy mi lessz belőle…….
Amit még fontosnak érzek, az az, hogy mivel eléggé kommunikációproblémásak tudunk lenni, ez lehet állandó is némelyeknél, de lehet pillanatnyi is, mindenkiben lehet átmeneti rövidzár, vegyük észre azt, hogy az első randi hiányosságaiból kifolyólag mikor kell második esélyt adni valaminek……. Ez is igen fontos lehet, ne rohanjunk tovább ha nem muszáj, vegyük ugy hogy az egy második-első randi….. addigra valmelyest talán ki is alakul bennünk valami hogy mit, hogyan……. Még azt is célravezetőnek érzem, hogy egy féldélutános mindenfeléprogramot szervezni, (ezt pasiknak ajánlom !!!!! ) És még ekkor sem mindenáron elkápráztatósra venni a dolgot….. Azon egy normális nő ugyis átlát ha nem önmagad adod…..
Én az első randiból nemigen szoktam nagy durranást csinálni, presszó-kávéhz, stb, kis séta, sok beszélgetés……. Lazán, nem nagyon tulzásba vive…… Itt fog eldőlni ugyis, hogy lessz-e második…. Ha nem látjuk nagyon elfogadhatatlannak a partnert, találunk benne valamit ami nem űz el mellőle, lessz…..
A második randi:
Javaslom pl: délutánra egy muzeum, stb, utánna esetleg egy kis séta, margitsziget, városliget, stb, estére netán egy valamilyen épkézláb szórakozóhely, pab, stb……
Tehát megadni a lehetőségét több helyszinen, hogy a másik kinyiljon, mutassa magát, és figyeljünk rá minden idegszálunkal, kiderül ugyis hogy mik azok amiket elvárhatunk tőle……
Hosszabb, rövidebb távon egyaránt……
Tehát ne rohanjunk ajtóstul a házba, ez nagyon riasztóan tud a másikra hatni….. Megnyerőek legyünk, tudjuk mit akarunk…..
De ne reményjkedjünk gyors dolgokba…. Az hogy kialakuljon a másikba az hogy komolyan akarjon tőlünk valamit, ahoz idő kelll….. És akkor ugyis tudni fogja hogy mit csináljon, és hogyan…..Minden nő tudja a dolgát, csk nem biztos hogy azt hozzuk ki belőlük, amit ők is akarnak, és amire alkalmassak a saját életberendezkedésük szerint…..
Tehát azt is észre kell venni hogy mire alkalmas a másik, és hogy mi mit tudunk ebből kihozni..
ISMERJÜK MEG A M?SIKAT KÖNYÖRGÖM, NE A SAJ?T ELV?R?SAINKAT ER?LTESSÜK R?, AMINEK LEHET UGYSEM TUD ELEGET TENNI….. éS UT?NNA DÖNTSÜNK, HOGY SZÜKSÉGÜNK VAN -E ?R?…… ELÉG-E, VAGY SEM………
Ha kevés, az is baj, ha sok, az is………..
Istvánnak !!!!!
Felmelegitve csak a káposzta jó…. ez örök igazság….
Először amikor adott volt a lehetőség, elbaxtad……
Amikor másodjára visszajött, már csak önnön magát akarta igazolni hogy még mindég nem tudtál változtatni ……..
Elsőre miért nem vetted észre hogy mit akar tőled a CSAJ??????????????????????????
Nem lessz több lehetőséged…….ha igen ,akkor hagyd ki….. ugysem lessz hosszuéletü….
Olvastam a többi blog írásodat is. Köszönöm a rengeteg infot.