Archive for » augusztus, 2008 «
Ahogy az elÅ‘zÅ‘ “Nekem sem egyszerű…” részekben leÃrt nagy szerelmi lángolásom elmúlt (mert másik oldalon nem talált megfelelÅ‘ viszonzásra) rögvest visszakerültem a netes placcra – mert úgy tűnik, hogy a nagy rendezÅ‘nk a sors/isten/vakvéletlen szeretné még megörvendeztetni minden kedves olvasómat pár blogbejegyzéssel személyes élményeimrÅ‘l. Ismét elkezdtem randizgatni. E találkozások pár furcsaságát szeretném világgá kürtölni…
Első randim
Ez a lány nem tetszett nagyon, hiszen kilábalva egy testemet és lelkemet megmozgató szerelembÅ‘l, nehezen hittem abban, hogy most találnék egy hasonlóan izgalmas csajt. Egy hónapja húztam a randi idÅ‘pontját, Ãgy rászolgált, hogy végre megkaphasson, láthasson és kirúghasson. Na jó, ez utóbbi nem a hivatalos program része, de igazán nem érdekel ha Ãgy tesz: sÅ‘t, már szinte arra vágyok, hogy inkább ez történjen meg, mert elegem van a csúnya, unszimpatikus lányokból. A fotók alapján egy túrázó, sportos, egy helyben ülni nem szeretÅ‘ lányról volt szó, elég széles arcberendezéssel: kissé agresszÃv kinézetet kölcsönzött neki a szemkörnyéki oldalsó kidudorodás és a széles száj. Nem tetszett, nem lelkesÃtett, de becsületbÅ‘l elhatároztam, hogy találkozok vele!
Még 1 héttel ezelÅ‘tt egyeztetünk nehezen erre az estére egy idÅ‘pontot. Aktuális nap reggelén – még szinte be sem bootoltam 64Kb-s rendszeremet – cseng a telefonom. Å? az. Na, vajh mi lehet ennyire fontos, hogy még a betűzÅ‘ napocska fényeit lekorlátozó függönyöm sötétsége mögött kell kora hajnali telefonbeszélgetést folytatnom?
– Szia. Csak azért hÃvlak, hogy a ma estére megbeszélt találkozónkat lemondjam.
– Jó rendben – válaszolom lassan.
– Ugye nem ébresztettelek fel? – kérdi.
– Ugyan dehogy.
– Akkor jó. Ugyanis találkoztam egy sráccal, aki úgy tűnik, hogy érdekel, szeretném megismerni, de közben tisztességes is maradni és úgy gondolom, nem lenne etikus veled találkozni. Veled szemben sem és vele szemben sem…
Teljesen szokványos sztori és mondatok, egyáltalán nem lepnek meg s legalább felszabadÃtják az estém és lehetÅ‘vé teszik, hogy végre megÃrjam a következÅ‘ “Nekem sem…” epizódot, Ãgy rezignáltan hallatszik válaszom:
– Persze, megértem.
– De közben meg egy kicsit kitolásnak is érzem, hiszen oly régóta halogatjuk és most végre sikerült megbeszélnünk, összehoznunk egy alkalmas idÅ‘pontot… – nála is elÅ‘jött a csak kellene tisztességbÅ‘l találkoznunk effect!
– Ne bándd! Ha valóban azt érzed, hogy nem tudnál rám koncentrálni, akkor teljesen felesleges egymás idejét pazarolni!
– De olyan kÃváncsi vagyok rád!
– Én is – mondtam – de itt már nincs mit tenni. Ã?gy jártunk…
– Jaj, ez Ãgy annyira nem jó. Az elÅ‘zÅ‘ kapcsolatom is bezavar még, a szakÃtás óta nem vagyok képes normális kapcsolatot kialakÃtani, mindenkit az exemhez mérek…
Kezdett nagyon nem tetszeni mindaz, amit hallottam. Nekem most pont egy ilyenre van szükségem? Dehogy! Épp túl vagyok egy csalódáson s akkor jön egy ilyen, bizonytalankodik, nem tudja mit akar és még én tegyem képletesen vállára a kezem és vÃgasztaljam, meg gyÅ‘zködjem és adjak neki pszichológusi beöntést, hogy gyorsan megszabadulhasson minden belékötött lelki problémától? Na azt nem!
– Erre nem tudok mit mondani: a döntést nem nekem kell meghozni.
A lófüttyöt fogok neki segÃteni! Szenvedje ki maga. Nekem eleve pocsék a helyzetem, hiszen épp vissza akarnak utasÃtani…
– Közben meg annyira kÃváncsi vagyok rád – szenvelgett. – Tudod mit? Találkozzunk mégis!
Nagyon jó. “Kezd egyre nagyobb kedvem lenni az estéhez.” A mÃnusz hányadik szintrÅ‘l indulhatok Ãgy? Mennyit kell kaparnom azért, hogy legalább odáig eljussak, hogy “köszi, szimpatikus vagy, jól éreztem magam, de nem te lennél az, akit keresek!”
– Biztosan? Nézd, valóban nem akarom se a te idÅ‘d, se a magamét pazarolni. Nincs probléma, ha nem futunk össze, nem fogok haragudni, de az már viszont bosszantana, ha elÅ‘re tudnád, hogy nem állsz nyitva egy új kapcsolat felé s mégis eltöltünk együtt feleslegesen egy estét! Szóval?
– Eldöntöttem és szeretnék veled találkozni. Maradjunk a megbeszélteknél, jó?! – jelentette ki a határozatlanságnál egy fokkal biztosabban.
Végre! Untam már a szenvelgést.
Délután megeresztettem egy ellenôrzô telefont: ilyen bizonytalan csajoknál ez nem árt, mert akár 5 perc múlva – ahogy elfogy a bátorsága – máris másképp gondolhatja, de értesÃteni már csak az utolsó utáni pillanatban fog, amikor már más progit szervezni képtelen vagy.
Randi az általa megadott helyen: beszélgetés során kiderül, hogy minden, ismétlem, minden pasiját ide hozta! (Nagyon biztosra megy: vajh nem csak a vendéglÅ‘kbÅ‘l nem szeret megismerni újakat, hanem a férfiakkal is Ãgy van?)
A beszélgetés folyékony – hiába a szómirigyeim jól működnek, s hamar az elÅ‘zÅ‘, több éves komoly kapcsolatára terelÅ‘dik a szó, amibÅ‘l még nem lábalt ki teljesen. ExPartnere egy kemény pasi volt: hegyet mászott – mégpedig a legmagasabbakat (pl. Himalája) – és médiaszemélyiségként is ismert. Ilyen sportos, kitartó, határozott, eltökélt, be nem törhetÅ‘ sportember, akinek – mivel médiás is – még dumája is van, általam felülüberelhetetlen. NyÃltan be is vallotta, hogy ez okoz gondot neki 2 éve, amióta szakÃtottak: nem talál olyat, akire felnézhetne ugyanúgy, ahogy az exére. Nem csodálom! A csúcson kezdte, majd kirúgták és hozzászokva a jóhoz, az extrához, már nem akar visszalépni, már hiányzik neki mindaz az életminÅ‘ség, különlegesség, extrák, amiket akkor átélhetett.
Itt kapcsoltam át egy kÃmélÅ‘ üzemmódra: agysejtek fele leállÃt, szórakoztató, elbűvÅ‘lÅ‘ üzemmód kikapcs. Eredménye nem is lett az estének: másnapi moziba invitálós telefonomra kijött a farbával és mivel nem érzi azt az érzést, amit várt, Ãgy nem igazából látja értelmét elmenni. De ettÅ‘l függetlenül nagyon szÃvesen találkozik velem, csak nem úgy…
Mundus haud flecto.
Második randim:
Ez a hölgy egy érdekes szokással rendelkezik: nem lehet vele konkrét idÅ‘pontra ELÅ?RE megbeszélni randit! Csak kizárólag spontánul, csak az utolsó pillanatban! Vajh ennek mi lehet az oka? Én megsúgom: valószÃnűleg más lovagokat is a tűzben tart s ha azok lemondják a randit avagy fel sem hÃvják, akkor elÅ‘veszi a béta (béna :-)) hÃmeket a fiókból és velük elmegy egy körre. Jó, ebben nincs semmi gond, amÃg nem velem játszák el ill. nekem is vannak tartalékban Ãgy lányok. Csak ez hova vezet? Tiszta, igaz szerelemhez nem nagyon. Ráadásul elég hamar rá is unok, hogy nem lehet rá számÃtani és bekomolytalanodok…
Ha épp alfa nÅ‘stény nem ér rám: don’t panic! FelhÃvjuk spontánkát! Ha viszont egy kellemes , szervezést igénylÅ‘ programról lenne szó, semmiféleképp nem spontánka jönne szóba: rá nem tudunk és Ãgy nem is akarunk szervezni, kitenni magunkért.
Másik kedvenc szokása, hogy nem lehet vele beülni semmiféle vendéglátóhelyre, helyette inkább sétát javasol. Megfejtettem ennek okát is: nem szeretné elkötelezni magát, mág egy bubis ásványvÃz erejéig sem, nehogy szó érje a ház elejét. Valahol igen becsülendÅ‘ eljárás ez – hiszen találkoztam olyannal is, aki szó nélkül elfogadta, mit elfogadta, el is várta a több ezres vacsi kifizetését – anélkül, hogy bármi is történt volna köztünk. Már hallom is a hölgyeket: ez egy bunkó és a szerelembÅ‘l üzletet csinál és egy vacsiért már szexet akar! Nem. SzÃvesen vagyok lovagias, de valahogy nem az elsÅ‘-második randin, amikor még nem tudjuk-tudhatjuk merre is menetelünk tovább.
Visszatérve eredeti hölgyünkhöz: a harmadik talcsin azért már beleférhetne egy bubis ásványvÃz elfogadása mert lassan elkopik az futóművem a rengeteg gyaloglástól.
Szóval e két ok miatt belazultam én is és ha nagyon szeretnék beszélni valakivel, akkor felhÃvom vagy találkozok vele. De nem töröm magam, nem küzdök, nem páváskodok és nem udvarlok: csak elbeszélgetünk addig, mÃg van érdekes téma és kész. Aztán egyik pillanatról a másikra – ha nekem, ha neki összejön valami – eltűnünk egymás életébÅ‘l…
Egy – remélhetÅ‘leg érdekes -, sorozatot szeretnék elindÃtani: több különbözÅ‘ aspektusból próbálom megtárgyalni és kibogozni a ffi-nÅ‘i kapcsolatok nehézségeit, problémáit, néha érthetetlen dolgait, a netes társkeresés útvesztÅ‘it, méghozzá most az olvasók segÃtségével! A vitaindÃtó hozzászólásom után felteszek egy kérdést, amire az érkezÅ‘ legérdekesebb válaszokat-kommenteket kiválasztva reagálok azokra. Ã?gy gombolyÃthatjuk együtt a témát, vethetjük össze tapasztalatainkat, véleményeinket és adhatunk egymásnak tanácsokat…
Kérdés: Mit akar a férfi? Kapcsolatot? Szexet? Vagy kapcsolatot, de ha szex pottyan, az is jó? Miért van az, hogy ha az ember azért nem hagyja magát, mert férfiként nem keltette fel az érdeklÅ‘dését a másik, csak emberként (tehát inkább a barátság felé tendálna), akkor a férfiakra ez valamiféle ajzószerként hat és akár hónapokig is a nyomában loholnak, hátha meg tudják hódÃtani?
Szerk: A férfi alapvetÅ‘en – csakúgy mint a nÅ‘k – kapcsolatot akar. Csak – ellentétben a másik nemmel – nálunk 3 zsák létezik, amelybe belehelyezzük a kiszemelt delikvenst:
1, nem kell
2, csak szexre érdemes.
3, komoly kapcsolatra kell, magyarul szerelmesek leszünk a lányba és eszünket vesztjük s egy kicsivel később a házasság révén szabadságunkat is
Mi alapján redszerez Ãgy egy pasi? ElsÅ‘dleges döntÅ‘ elv a külsÅ‘: ha nem tetszik, akkor megy a levesbe vagyis az elsÅ‘ csoportba. Ha külseje alapján tetszik, de nem tűzeli fel érzékeinken kÃvül agyunkat is, nem érezzük úgy, hogy a lány a számunkra elérhetÅ‘ top kategória (vagy még annál is jobb) és nem érezzük kellemesnek vele a beszélgetést, nem tartjuk érdekes személyiségnek, nem hozza azokat a tulajdonágokat amelyeket elvárunk egy tartós kapcsolat esetén, akkor jöhet a kis udvarlás(szerű) után a szex. Viszont ha az elÅ‘bbi tulajdonságokat mind hozza, akkor jöhet a tartós kapcsolat!
Komoly és szex randiknál eltér a külsőről alkotott vélemény is: utóbbinál azért engedékenyebb mindenki, főleg a belefeccölt idő/energia egyenes arányú csökkenése mellett.
A nÅ‘k valamit nagyon nem vesznek figyelembe: saját magukat! A pasik igazmondásának óriási korlátai maguk a nÅ‘k. A férfiak sűrűn gondolnak a szexre és sűrűn meg is tennék egy viszonylag felületesebb ismeretségnél is. A nÅ‘knél inkább az érzelmek fontosak, nagyon ritka esetben hajlandóak odaadni magukat nélkülük. Ha Å‘szinte lenne egy pasi és elmondaná – jó páran ettÅ‘l függetlenül meg is teszik -, hogy csak egy kellemes éjszakát akar, akkor a nÅ‘k azonnal kikosaraznák, (persze, megint csak vannak kivételek, de nem ez a jellemzÅ‘) Ãgy ezeknek a kalandoknak is hasonlóan startolnak neki: komoly udvarlással, ami a célszalag átszakÃtása után azonnal lelohad.
A visszautasÃtást követÅ‘ “loholás” nem magának a visszautasÃtásnak szól: kell az a nÅ‘! A pasi elhatározta, hogy megszerzi és tesz is érte: harcol úgy, hogy akár figyelmen kÃvül hagyja a partner kÃvánságát is. Mi férfiak mindig célokat tűzünk ki és azért abban a pillanatban minden lehetséges követ megmozgatunk. Ráadásul tudjuk, hogy a nÅ‘k keze – alapvetÅ‘ ellenszenv kivételével – kitartó udvarlással és a sors kis segÃtségével elnyerhetÅ‘, ostromot nem mindig állják ki a tüskés erkölcsi tézisekbÅ‘l, rózsaszÃn álmokból font és nÅ‘i – folyton változó irányú – érzésekbÅ‘l eredÅ‘ elhatározásokból összemalterezett bástyák. Több éves “baratságok” dÅ‘lhetnek be egy szexxel végzÅ‘dött éjszakából, egy “Na jó, végül is olyan rendes srác” gondolat utáni engedékeny nÅ‘i elhatározásokból.
Ez a “loholás” csak akkor válik feltűnÅ‘vé és zavaróvá és érthetetlenné, ha a nÅ‘ nem akarja a kapcsolatot. Mert ha igen, akkor ez természetes, s miután a férfi célba ér, bizony lanyhul az irama. De ha nem kóser a dolog és a nÅ‘ visszautasÃtja – aminek a tényleges értékérÅ‘l nem sokan vesznek tudomást, hisz egy nÅ‘nek az a dolga, hogy visszautasÃtson és ellenálljon -, akkor a férfi viselkedése – folytatva a széptevést -, bizony zavaró és érthetetlen.
NÅ‘ és pasi közt egy esetben létezhet barátság: ha egyikük sem vonzódik egy szemernyit sem a másikhoz szexuálisan. Nem hazudva, mismásolva, taktikázva mondja csak az egyik a másiknak, hogy persze, legyünk barátok, hanem mindkét fél csak az embert, mindenféle szexuálitás nélküli személyt lát a másikban. Ezek ritkán adódnak, mert a két nem alapvetÅ‘en szexuális okokból ismerkedik egymással. Viszont nem zárható ki! Ã?m ha a feltűzelt érzelmek szakaszában jön a javaslat, hogy legyünk barátok, az sohasem sikerül. IdÅ‘t kell hagyni – hónapokat tán – s utána újra felvetni, amikor már elmúlt az Å‘rült mókuskerék, a hajszára, hódÃtásra és sértettségre irányuló érzelmek.
Kérdés: A való világban – legfÅ‘képp a szórakozóhelyeken – a lányok fokozott figyelemmel kÃsérik az Å‘ket kÃsértÅ‘ lovagocskák anyagi elhelyezkedését. A kocsik, ruhák, a srácok gálánsága mind 1-1 apró infó annak anyagi helyzetérÅ‘l és a társadalmi elhelyezkedésérÅ‘l.
Mennyire számÃtanak a lányoknak az anyagiak? Vajh ez az internetes társkeresÅ‘kön mennyire dÃvik? Fontosak a BMW-k társaságában készült fotók avagy taszÃtóak?
Sokan vagyunk, sokfajta elképzeléssel az élet dolgairól. Ez hatványozottan igaz az emberi kapcsolatokra és érzésekre. Két ember közti történésekre nincsenek általános szabályok, nincsenek jól bevált fogások manapság. Régi idÅ‘kben megpróbálták a szexualitást és a ffi-nÅ‘i kapcsolatot kordában tartani rengeteg szigorú szabállyal és a nemek szeparálásával. Akkor tudták mi az ildomos és mi a “bűn”.
Manapság azonban – miután modern korunk eltörölte a régi illemeket – itt maradtunk bámilyen fogódzó nélkül. A szex elÅ‘l elhúzták a szemérem paravánját, kikerült a négy fal közül és már egyáltalán nem felháborÃtó beszélni róla: sÅ‘t! A maradi felfogás – csak a házasság után legális és csak azon belül lefeküdni – elmúlt (jó, most hagyjuk ki a bigott vallásos embereket a képbÅ‘l!). De nem lépett a helyére egy másik – társadalmilag elfogadott – erkölcsi szabály: hogy igazából mikor jó két felnÅ‘tt embernek intim viszonyba keverednie?
Mindenki megy a saját feje után. Jobban mondva az érzelmei után. Vagy egyes vadászok csakis alsóbb régiók parancsainak engelmeskednek. De – elÅ‘bb vagy utóbb – mind találkozni fog a dilemával: szexelni vagy még nem szexelni, ez itt a kérdés!
Gondolataim most elkerülik az egyéjszakás kapcsolatokat: azok tisztán a vágyak gyors és hatékony levezetésérÅ‘l szólnak – ezen nem sokat kell tökölni (ill. pont azt). A cikk inkább e dimenzión túli kapcsolatról szól, ahol már szimpátia, érzelmek is kezdenek kialakulni, ám nem tartanak a felek az Å‘rjÃtÅ‘ szerelemnél. Ezek pont a netes randik esetében adódnak, ahol a szórakozóhelyi kábulat és felfokozott vágyak nélkül, mindössze egy kedves beszélgetés zajlik le elsÅ‘ alkalommal egy nyugodt kis kávéházban felmérÅ‘ jelleggel. A lényegi lépés a második és az az utáni találkákon következik: a bizalom megszületett, az érdeklÅ‘dés mindkét részrÅ‘l kicsÃrázott.
Sikerült már nekem is a második randin lefeküdni lánnyal és megkaptam az ötödik után, hogy hogyan is képzelem én ezt: mit keresek, barátnÅ‘t vagy szeretÅ‘t? (mert ez utóbbira van megfelelÅ‘ alanya a hölgynek – tényleg, honnan van csak szexre tartalékban mindig pasija a lányoknak?) Tehát az már biztos, hogy mindenki másképp gondolja: de vajh mindenkinek egyszerre igaza is van? Mi lehet ebben a kérdésben a mérvadó? ValószÃnűleg az objektÃv mértékegységeket el lehet dobni, hisz ezekben az ügyekben kijelenteni azt, hogy a harmadik randin meg kell ejteni kissé nevetséges. Tehát idÅ‘ alapú megÃtélést nem használhatjuk…
Vegyük alapul az érzelmeket? Ha már nagyon szeretjük egymást, jöhet a szex! Igen, de kinek mi a nagy és mi a kicsi? Hol lehet leellenÅ‘rizni a szerelem hÅ‘fokát? S hol van az az érzelmi lakmuszpapÃr, ami vaskos pirossal jelzi az igent? AmÃg ezt fel nem találják, addig ez az ötlet is eldobva…
Akkor vegyük mértékegységül a tapasztalatot? Ha valaki már sok-sok partnerrel volt és maga az intimÃtás már nem jelent sokat, akkor tapasztalatával fordÃtott arányosságban láthat neki. Igen ám, de mi történik ha a másik fél tényleg fél, mert Å‘ nem ilyen belevaló?! Szóval mindkét résztvevÅ‘t kell vizsgálni, csak az egyiket ismerve nem állapÃtható ki a megfelelÅ‘ idÅ‘pont.
Ha mindkét fél vágyát vizsgáljuk, ildomos és logikus akkor javasolni a szexet, amikor már mindketten ugyanannyira kÃvánják egymást, hogy még véletlenül se érezze az egyik a másikhoz képest kényszerhelyzetben magát és hasonló vágyakozással ugyanannyira élvezhesse. De vajh létezhet-e olyan kapcsolat két ember közt, amikor azonos érzelmekkel fordulnak egymás felé? Kizárható…
A szerelem – sokan úgy tartják – Å‘rület egy bizonyos megnyilvánulása. A szex pedig akár Å‘rülten jó és eszméletlen is lehet. Tehát, amikor már agyament dolgokat is megteszel a másikért – pl. elveszed feleségül :-) -, máris jöhet a szex. Tehát az Å‘seink gyakorlata – miszerint szex csak házasság után lehetséges – jó volt? Nem hiszem. S ez fôleg a mai világban – ahol elve szabadabbak is vagyunk ill. a válások száma Ãgy is túl nagy – járhatatlan…
Vagy beszéljük meg
Lehet, hogy nem is kellene érzelmekhez kötni e testi vágyat csak azt nézni, hogy kialakult-e és onnantól kezdve csak az élvezetért csinálni. De az egyéjszakás kapcsolatokat már kizártuk az elején, Ãgy halmazunkba kizárólag a komoly vagy annak induló kapcsolatok tartoznak bele, ahol már valamifajta érzelmi kötödés kialakult, hiszen érzelmekkel sokkal élvezetesebb a szex. Ebben az esetben visszajutunk kiindulási pontunkhoz:
Mikor szabad és érdemes lefeküdni?