Újabb olvasói levél érkezett, ami a szokásos jó pasi-rossz pasi témát taglalja és kér tanácsot a nőktől/férfiaktól, hogy melyiknek érdemes lenni. Még véletenül sem szeretném befolyásolni a kommenteket, de hozzáfűzném eme örök kérdéshez, hogy ez egyrészt nem döntés, hanem alapvető kisugárzás és egyéniség és neveltség/neveletlenség kérdése, ki milyen lesz illetve a rossz férfiak igazából nem rosszak, csak nem loholnak a hölgyek után, mint a kiskutyák s nem ontják magukból a levakarhatatlan kullancs image-ét. Ennyi a titok. Meg a közös hullámhossz és a megfelelő külső, ami viszont lutri, hogy kinek jön be és kinek nem.
Uff, beszéltem. S most jöjjön a kifejtés és a sok komment:

…én még nagyon új vagyok a társkeresÅ‘ oldalakon, és most éppen egy számomra nagyon fájdalmas szakítás után nyalogatom a sebeimet.
Személyes tapasztalatom, és a másokkal való beszélgetések alapján viszont egyre erÅ‘sebben merült fel bennem néhány kérdés, amit elsÅ‘sorban Hozzátok, Drága NÅ?K-höz szeretnék intézni. A kérdések nem provokatívak, hanem nagyon is Å‘szinték – sÅ‘t, még az is lehet, hogy nem csak a nÅ‘kre vonatkozik, hanem egyformán mindkét nemre.
Tehát:

Legyen két, teljesen elméleti férfitípus:
JÓPASI: megértő, figyelmes, kimutatja a szeretetét, nyitott, törődik veled, figyelembe veszi az érzéseidet, meghallgat, ha bánt valami; nem rabszolgát lát benned, hanem pl. segít a házimunkában, szavakkal és tettekkel is értékeli, amit teszel, gyengéden bánik veled, néha meglep valami aprósággal, szex közben is elsősorban arra törekszik, hogy előbb neked legyen jó, egyszóval igyekszik a tenyerén hordozni téged.
ROSSZPASI: mindig csak magára gondol, nem érdekli a véleményed, fáradtságod, rosszkedved; ha beszélgetni szeretnél vele, nem is figyel rád; kihasznál téged; munka után hazatérve leül a tévé/számítógép elé, és elvárja, hogy kész legyen a vacsora, a lakás legyen rendben, kitakarítva, kivasalva, gyerekek lefektetve; foci után illatosan, üdén várd az ágyban, majd miután ő végzett, lefordul rólad és elalszik, vagy rágyújt (és ha neked még nem volt jó, akkor fejezd be magad).
Ugye mindannyian tudjuk, hogy a nők a JÓPASIt keresik, ő lenne az igazi, ugye? A ROSSZPASItól pedig menekülnek.

Ezzel szemben kérdezd meg magadtól, vagy nézz körül a barátnők, ismerősök körében:
Miért van az, hogy akinek a ROSSZPASI jutott, az mindent megtesz, csak hogy a kedvében járjon, igyekszik bizonyítani a szeretetét neki mindenféle módon, ragaszkodik hozzá minden áron, eltűri, hogy a megalázza őket az ismerősök, haverok előtt, esetleg még bántalmazza is?
Ezzel szemben akinek a JÓPASI jutott, az nem értékeli eléggé, szeretetét, ragaszkodását nem viszonozza olyan lelkesen; bár a kapcsolat elején kellemes, de hamarosan unalmassá, majd zavaróvá, bosszantóvá válik, és végül nem tart ki mellette, hanem keres másikat – talán éppen egy ROSSZPASIt.

Tényleg úgy van, hogy csak azt szeretjük igazán, amiért folyamatosan küzdenünk kell? És azt aki rajong értünk enélkül is, azt nem értékeljük igazán?

És ha mindez igaz, akkor mit csináljon egy alapvetÅ‘en JÓPASI? Vegye fel a ROSSZPASI álarcát, legyen “keményen férfias”, “elÅ‘ször én, aztán majd utána jöhetsz te!”, legyen néha mogorva, de mindenképpen távolságtartó; fukarkodjon a dicsérÅ‘ szavakkal; ne kérjen, hanem ellentmondást nem tűrÅ‘en kijelentsen; stb. – mert ezzel fogja elnyerni a NÅ? szeretetét, rajongását?
Nade a JÓPASI pont hogy nem ilyen! Nem nagyon képes erre, hiszen imádja a NÅ?T, nem a maga érdekei, szempontjai járnak a fejében, szívében, hanem pont a szeretett NÅ?é! ROSSZPASIként nem fog tudni labdába rúgni, mert ahhoz nem ért, JÓPASIként pedig állandó kudarcra van ítélve???

Kedves Nők (és persze JÓ, vagy ROSSZ pasik is!), valóban, nagyon szeretném tudni a véleményeteket erről.

Várom további leveleiteket a [email protected] címre!

Sagittar – hímneműként – megelégelte a férfiak panasznapját és keményen rádörren a negatív hozzáállású, lúzer, a nÅ‘ket ostorozó nemtársaira! Olvassatok:

Most szeretnék egy általános tendenciára reagálni. Régóta bennem van, most kiírom, akinek nem inge, ne vegye magára… Az általános depressziós hangulatra szeretnék reagálni. Linux1-gyel kezdôdött, de a legújabb, ami az ihletet adta, az a “kommentjeinkbÅ‘l” cikk elsô idézete….

Unalmas a rinya party: az önsajnálat, a panaszkodás, ami itt folyik már bosszant! Engem is utasítottak már el, nem is egyszer, mert a nÅ‘k nem viselkednek korrekten, lepattintanak! Egy kommentelô azt írta, hogy 1 jóképű fiúnál sorban állnak a hölgyek 101. lábtörlônek, miközben a kevésbé jóképû, de jóravaló srácokat észre sem veszik. Ez baromság! Ha az úriember “elmélete” igaz lenne, akkor ez úgy nézne ki, hogy a férfiak 99 százaléka egyedül lenne, míg a maradék 1 százaléka háremet nyithatna.

Lehet hibáztatni a hölgyeket, hogyha valakit elutasitanak? Nem! (Maga az elutasítás ténye senkinek sem róható föl, egyedül a módjáért lehet szemrehányást tenni) Nyilván mi férfiak is számunkra vonzó lánnyal szeretnénk együtt lenni és ezzel így vannak a nÅ‘k is. Ha lepattint, megvan rá a jó oka és Å‘ a maga közepességével másra vágyik. Ha kidobja a virágot a kukába? Akkor nem Å‘ az, akit kerestünk, de majd a másik lány megtartja!   A VONZALOM HIÃ?NYA A FÅ? GOND, HIGYJÉTEK EL! HA NEM TETSZEL A KISZEMELTNEK, NE VÃ?RJ KORREKTSÉGET, míg azzal, aki tetszik, tündi-bündi lesz. DE megjegyzem hogy én is – habár igyekszem korrekt lenni mindenkivel, visszautasítás esetén – másként viselkedek. Gyarló az ember, ez van! Aki intelligensebb az jobban kordában tudja tartani magát, igyekszik a másik érzéseire odafigyelni, aki nem, az nyersebben bánik a lenézett, taszítónak vélt ellenkezÅ‘ neművel. Ilyen az élet. Mellesleg lehet hogy az író úgy itéli meg, hogy az a lány közepes és mégis lepattintja, de ha közepesnek tartja, vagy netán csúnyának, mi értelme udvarolni, próbálkozni? Vagy netán már fel is adta, hogy olyan nÅ‘t környékezzen meg, aki igazán tetszik neki? Talán az utóbbinál lesz sikere, mégha nem is gondolná. (Bár a levelek által sugalt mentalitással ez valószinűtlen). Miféle szimpátiát várhat el a bejegyzés írója, ha önmaga se vonzódik igazán az említett hölgyekhez?

Nem tudom férfiak, hogy  mi van veletek! Néha úgy érzem, hogy puhányok gyülekezetébe csöppentem, ez a sok siránkozás az agyamra megy. Ha én lányosnak, nyafogónak, balféknek itélem meg a személyt a leírás, bejegyzés alapján, akkor a nő hogy ítélje meg az illetőt élőben?

Kicsit gondolkozzatok! A nőknek igazi férfiakra van szükségük, nem nyávogós pólyásokra. Linux1 nek is üzenem, hogy kicsit tegye félre a programozáskönyvet, menjen ki a Váci utcára és lesütött szemű, zárkózott lúzer helyett mosolyogjon rá a nőkre, a világra! Nem csak a nőknél lesz nagyobb sikere, maga is boldogabb lesz.

Nekem is voltak bosszantó szituim, kudarcaim, de azért írok, mert úgy gondolom eseteim tanulságul szolgálhatnak másoknak.

Ha elmegyek szombaton sörözni a barátaimmal, akkor azt látom, hogy a párom gyönyörű, a barátnőm párja is gyönyörű és amikor megpuszil két korty sör között, tudom, hogy nincs az a munka, pénz, ami pótolhatná egy nő közelségét, szeretetét. Ennyi!

Fiúk! Ismerkedni, randizni jó! A nők szépek, kedvesek, mindegyik egy kis csodálatos világ. Találkoztam már flugos világmegváltóval, nimfomán döggel, félénk angolszakos tanárnénivel, plázacicával, ezek rossz egyvelegével, sorolhatnám napestig. Sokszor felbosszantottak, sok hülyeséget kellett végighallgatnom, de emellett sok szép estére, barátságokra, jó szeretkezésekre, szerelmekre, áttáncolt éjszakákra gondolok a női nemmel kapcsolatban. Ha valaki alapvetően nőgyűlölő, csalódott, beletörödő, megfojtják a saját kudarcai, akkor soha az életben nem lesz olyan barátnője, amilyenre vágyik, mert mire ránézne a kiszemeltre, már fel is adja. A kudarcból tanulni kell és nem szabad önsajnálatba burkolózni.

Fiúk! Legyetek végre férfiak, könyörgöm!