Archive for » február, 2010 «
Olvasói levelünk a korral járó hátrányos megkülönböztetésről szól. Érzelmektől teli megfogalmazása átsüt a sorokon, ezért mindenféle változtatás nélkül teszem közzé.
“szia, talán Ãrhatom, bár a koromnál fogva…….., ki tudja mit is lehet ma már??? Nos, pont a KOR-ral kapcsolatban lenne megjegyzésem. Kapok én is értesÃtÅ‘ket emailban, ugyan már nem vagyok regisztrált tag, de annyira sértÅ‘nek érzem , amikor különbözÅ‘ programokra invitálják a “KEDVES” társra vágyókat és van egy korhatár, ami után még ha szeretnél sem tudsz regisztrálni, résztvenni azokon.Pont az én korosztályomra igen is nagyon jellemzÅ‘ probléma, / 44 év / hogy nincs annyi lehetÅ‘ség mint a fiatalabbak számára. Sorolok fel kifogásokat, de persze megjegyzem, magamból indulok ki.- szórakozó helyek: átlag életkor 20 év, ahol már számunkra a járókeretet is beveszik a ruhatár árában – barátok, akik ugyan vannak, de ha családos, akkor ugyebár Én ott vagyok “magnak” 5. 7.-nek, stb, stb. és itt teljesen mindegy, hogy kirándulni, moziba, szÃnházba , mindegy hova mész – hasonló korú férfi, annak leginkább a 25 éves fiatal kell, mert ugye eddig hasonló korú volt a feleség, akkor már csak is jobb kell……., ki tudja…. és még valami: tapasztalat szintén Akik ugyan hasonló korúak, de elváltak és ugyan úgy nem találtak maguknak társat, partner, férfirÅ‘l irok , azok annyira igénytelenek elsÅ‘sorban önmagukra is, sokszor én úgy döntöttem, hogy akkor inkább egyedül, mert 18-20 évesen még tudtad formálni, csiszolni a másikat, de már egy bizonyos idÅ‘ elteltével nem lehet alakÃtani a másik megrögzött szokásain és ez Rám is igaz, de hagy Ãrjam még azért azt is , hogy miután emberekkel foglalkozom a munkámból eredÅ‘en, sokan megjegyzik, hogy egy olyan kisugárzással, magabiztosággal bÃrok, hogy szinte eszébe sem jutna sok pasinak, hogy “TÃ?RSAT KERESEK” u.i: ha lehet, várnék erre kommentet üdvözlettel: 1 a sok közül”
Sajnos a párkeresés, álláskeresés kapcsán folyamatosan és szinte megváltozhatatlanul beleütközünk az életkor adta akadályokba. Úgy tűnik, hogy társadalmunk feladta a tekintélyelvű, a tapasztalatnak kijáró tisztelet rituáléját és az utóbbi pár évtizedben isteniteni kezdte a fiatalságot. A szépséget, a lendületet, az energikusságot, a küzdés szellemét kisajátÃtotta a 18-40 közti “évjárat” és aki csak teheti ilyen partnert, munkatársat keres. Aki nem, az manapság már kivétel.Â
Nehéz lesz ezt megfordÃtani. Pedig fontos lenne teret adni a 40-60-as korosztálynak, akiknek számos képviselÅ‘je is minden további nélkül felveheti a versenyt pár évtizeddel késÅ‘bb született vetélytársaikkal. Mégis miért alakult ez Ãgy? Miért épül minden üzleti vállalkozás (pl. a társkeresés is) ezekre a fiatalokra? Vagy ez csak a gátlásosság által kialakÃtott tévképzet? Aki akar és képes rá, az 40 felett is simán boldogul még a társkeresés útvesztÅ‘jében is?